OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Játékon kívüli fórum | Arthenior főtere (új) Amon Ruadh (új) Füves puszta (új) Dokkok és kikötő (új) |  |
| Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Játékok >> Enyém a dombocska! |
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-04-30 22:09:35
Üzenet elküldve: 2013-04-30 22:09:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
- Mi a... *A lány felé egy tollas jószág száguld. Lisast sajnos túl lassan veszi észre, így nincs ideje elhajolni. Elveszti egyensúlyát és legurul a dobról. A hiúz egyből gazdája után iramodik, majd mikor leért a domb aljához kíváncsian szaglássza a lány hajába ragadt tollakat. Lisast bosszúsan feláll és leporolja magát. Mikor felnéz a dombra, egy hatalmas pulykát talál a tetején. Lisast a tarkóját vakargatja, miközben próbálja megtalálni a módját, hogy hogyan szerezhetné vissza azt ami őt illeti. Nem is olyan messze megpillant egy kukoricást. Gyorsan odarohan, hogy szedjen párat, majd visszasiet a dombhoz. Felmászik a tetejére, majd mikor elég közel kerül a szárnyas bestiához megmutatja neki a csemegét. Utána pedig jól elhajítja, pont a férfi felé. A pulyka úgy megindul, hogy kirántja a földből a karót és még a tündért is magával sodorja, aki egészen a domb aljáig gurul. Majd mikor Lord Kotlik észreveszi a hatalmas kukorica táblát, neki áll lakomázni. Addig eszik, míg majd szét pukkad, így mozdulni is alig tud.* Azt hiszem, ismét csak kijelenthetem: Enyém a dombocska! *Mondja a lány boldogan, és leül a jól kiérdemelt domb tetejére.*
A hozzászólás írója (Lisast Naida) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.30 22:10:38
A hozzászólás írója (Lisast Naida) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.30 22:10:38
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-04-23 16:46:19
Üzenet elküldve: 2013-04-23 16:46:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
-Mit mond Uram? Maga szerint is el kéne foglalni ezt a kis dombocskát, Lord Kotlik?
*Orith a mellette lévő kis pulykára néz, majd ismét a dombra.*
-Mindig is egy ilyenre vágytam, de jó anyámék, isten nyugosztalja őket, soha sem adták meg ezt a kis örömöt.
*Elnyomja a szemében keletkező kis könnycseppet, majd futásnak ered.*
-Támadunk Lord Kotlik! Fusson, fusson!
*Miután észre veszi, hogy a pulyka nem éppen akar engedelmeskedni, felkapja és kezében hurcolva fut tovább, egészen a domb legtetejére. Ott egy gyönyörű elf nő fogadja. Hiába fáj érte a szíve, nincs mit tenni, el kell távolítani.*
-Sajnálom, biztos meg tudnánk valahogy egyezni, de nem engedhetem meg magamnak, hogy még a végén én kerüljek a dombocska aljába.
*Int a pulykának, aki lendületből a lány fejének ugrik, aki ezáltal a domb aljába gurul.*
-Köszönöm Lord Kotlik.
*Halkan varázsigét kezd mormolni, amitől óriási méreteket ölt a pulyka.*
-Mostantól te fogsz vigyázni a dombocskára!
*Egy karót döf a földbe és kiköti, hogy ne kóricálhasson el.*
A hozzászólás írója (Orith Lordranol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.23 16:47:38
*Orith a mellette lévő kis pulykára néz, majd ismét a dombra.*
-Mindig is egy ilyenre vágytam, de jó anyámék, isten nyugosztalja őket, soha sem adták meg ezt a kis örömöt.
*Elnyomja a szemében keletkező kis könnycseppet, majd futásnak ered.*
-Támadunk Lord Kotlik! Fusson, fusson!
*Miután észre veszi, hogy a pulyka nem éppen akar engedelmeskedni, felkapja és kezében hurcolva fut tovább, egészen a domb legtetejére. Ott egy gyönyörű elf nő fogadja. Hiába fáj érte a szíve, nincs mit tenni, el kell távolítani.*
-Sajnálom, biztos meg tudnánk valahogy egyezni, de nem engedhetem meg magamnak, hogy még a végén én kerüljek a dombocska aljába.
*Int a pulykának, aki lendületből a lány fejének ugrik, aki ezáltal a domb aljába gurul.*
-Köszönöm Lord Kotlik.
*Halkan varázsigét kezd mormolni, amitől óriási méreteket ölt a pulyka.*
-Mostantól te fogsz vigyázni a dombocskára!
*Egy karót döf a földbe és kiköti, hogy ne kóricálhasson el.*
A hozzászólás írója (Orith Lordranol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.23 16:47:38
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-03-21 12:48:58
Üzenet elküldve: 2013-03-21 12:48:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
*Shael halk morgásba kezd, mikor megpillantja a közeledő hatalmas csillaghajót. Ám fenyegetése mit sem ér, a hajó kapitánya már tüzet is nyitott rájuk. Lisast orrát valami tömény édes illat csapja meg, majd a következő percben már csúszik is le a hegy oldalán. Mire feleszmél már csak azt veszi észre, hogy mindketten lent fekszenek a hegy lábánál, beleragadva a ragacsos, nyúlós karamellbe. Eltart egy kis időbe, mire sikerül végre kiszabadulniuk. Épp indulna dühösen ismét a hegynek, mikor észreveszi, hogy egy hatalmas sötételf használja párna gyanánt. Megtántorodik az óriási alak láttán és elbizonytalanodik, hogy mégis, hogy sikerülhetne nekik visszaszerezni a hegyet, ami mostanra valamivel kisebb lett a hegybitorló feje alatt. Miután a lány jobban szemügyre veszi a betolakodót gyenge pontok után kutatva, észreveszi, hogy a hegy még mindig karamellás, így beleragad az ott pihenő haja. Ám ugyanakkor Lisast sem tud visszamászni az édesség miatt. Csüggedten ül le a fűbe. Pár perc várakozás után megjelenik Gombóc Artúr. Valószínű az édes illat vonzotta oda. Pár pillanat alatt megeszi az összes karamellát, de véletlenül a sötételf hajába is belekóstol, aki nem túlzottan örül ennek. Látva ezt Artúr menekülőre fogja a dolgot, az elf pedig utána iramodik, hogy bosszút álljon a gyönyörű fürtjeiért. A párosnak így végre sikerül ismét feljutniuk a dombra, majd mikor felértek a lány nagy levegőt vesz és az égre emelt kezekkel elkiáltja magát.*
-Enyém a dombocska!
-Enyém a dombocska!
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-03-15 13:23:07
Üzenet elküldve: 2013-03-15 13:23:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
*Üres. Sötét. Vajon mi lehet ez? Egy álom? Neeem, az a valóság.
Hirtelen egy apró fénypontocska tűnik fel a láthatáron. Egyre közeledik és ezzel nagyobbodik a fényereje is. Amikor már egészen közel ér, csak akkor lehet felismerni furcsa formáját. Egy csillaghajó! 'Hol vagyok? Ez most a Star Wars vagy a Star Trek?' Gondolkodik el az egyébként teljesen jogos kérdésen.
Hirtelen a kezében terem egy kés. A nagy sötétségbe vág egy rést, amin újabb fény szűrödik be. Kitágítja a rést, a fény egyre nagyobb. Kilép a feketelyukból és egy másik dimenzióba érkezik. A csillaghajó vele együtt.
Egy aprócska domb van előtte. Olyan kicsi, hogy legfeljebb párnának tudná használni. A tetején egy aprócska lányka fekszik, álmát egy állatka őrzi.
A csillaghajó tüzet nyit a dombon elhelyezkedőkre, de a lövedék nem más, mint olvasztott karamell, amivel könnyedén lemossa az ott pihenőket, ráadásul bele is ragadnak, ami egy időre harcképtelenné teszi őket.
Dhunamellának más dolga sincs, mint kipihenni ezt a sok fáradalmat, ezért ráhajtja fejét a neki párna méretű dombocskára és a felhők formáját figyeli az égbolton.*
Hirtelen egy apró fénypontocska tűnik fel a láthatáron. Egyre közeledik és ezzel nagyobbodik a fényereje is. Amikor már egészen közel ér, csak akkor lehet felismerni furcsa formáját. Egy csillaghajó! 'Hol vagyok? Ez most a Star Wars vagy a Star Trek?' Gondolkodik el az egyébként teljesen jogos kérdésen.
Hirtelen a kezében terem egy kés. A nagy sötétségbe vág egy rést, amin újabb fény szűrödik be. Kitágítja a rést, a fény egyre nagyobb. Kilép a feketelyukból és egy másik dimenzióba érkezik. A csillaghajó vele együtt.
Egy aprócska domb van előtte. Olyan kicsi, hogy legfeljebb párnának tudná használni. A tetején egy aprócska lányka fekszik, álmát egy állatka őrzi.
A csillaghajó tüzet nyit a dombon elhelyezkedőkre, de a lövedék nem más, mint olvasztott karamell, amivel könnyedén lemossa az ott pihenőket, ráadásul bele is ragadnak, ami egy időre harcképtelenné teszi őket.
Dhunamellának más dolga sincs, mint kipihenni ezt a sok fáradalmat, ezért ráhajtja fejét a neki párna méretű dombocskára és a felhők formáját figyeli az égbolton.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-03-14 23:26:24
Üzenet elküldve: 2013-03-14 23:26:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
*Lisast Shaellel az oldalán sétál, mikor megpillantanak egy hatalmas hegyet. A lány szája tátva marad a csodálkozástól, ahogy végig méri az óriási képződményt. "Kell nekem!" Határozza el, és azon nyomban elindulnak a hegy irányába. A hatalmas hiúz könnyedén veszi az akadályokat, de nem siet előre. Többször is megáll, hogy megvárja gazdáját. Végül felérnek a hegy tetejére. Lisast lehajolva, kezeivel a térdén támaszkodva kapkodja a levegőt. Úgy néz ki, nincs formában. Shael erőteljes morgására lesz figyelmes. Mikor felkapja a fejét egy csuhás alakot vesz észre. Gyanúsan méregeti az idegent. A hiúz fenyegetően, morogva közelít a jelenlegi hegytulajdonos felé. Lisast nem várja meg, míg az alak támad. Egy hatalmas 'Fus Ro Dah' kiáltással lelöki a hegyről a mesélőt, majd végig nézi repülését. "Jó messzire került tőlünk, egy ideig nem fenyeget az a veszély, hogy visszajön." Elégedetten mosolyodik el a lány, majd megvakargatja a hiúz füle tövét.*
-Úgy néz ki, hogy a hegy most már a miénk! *Jelenti ki örömittasan, majd lepihen, mert kicsit elfáradt a mászásban. A felhőket nézve elálmosodik, majd nem sokkal később el is alszik. Shael természetesen éberen őrködik mellette.*
-Úgy néz ki, hogy a hegy most már a miénk! *Jelenti ki örömittasan, majd lepihen, mert kicsit elfáradt a mászásban. A felhőket nézve elálmosodik, majd nem sokkal később el is alszik. Shael természetesen éberen őrködik mellette.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-01-20 16:44:04
Üzenet elküldve: 2013-01-20 16:44:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
*M11 kissé "elhamarkodottan" - elvégre elég sok ideje volt rá - ítélte meg helyzetetét, megint csak azt a részét, hogy ő lett A mesélő. Minden mesélő egyenlően indul, s ugyanúgy teszi is le a csuháját, ha egyszer úgy alakul. Amit a kétszer egyes tanulásnak minősít, nem más, mint eredendő tudás, melyel minden mesélő rendelkezik.
Az öregítő varázslat elég botor próbálkozás, hiszen a csuhások nem rendelkeznek testi kivetüléssel - esetleg csak akkor, ha úgy akarják -, csakis szellemivel. Márpedig a fent említett átok, azt nem tudja megnyomorítani. Mindenesetre M3 igencsak meglepődik, hogy mesélőtársa ilyen rútul az életére tört, már csak azért is, mert ő semmi rosszat nem tett neki. Persze az a történtekből is jól kivehető, hogy a 11-es egy kegyetlen mesélő, ki mindenre képes, hogy ő birtokolja a dombot.
M3, ezt látván mélyen elszomorodik, s inkább elteleportálja magát Arthenior városába, hogy maga mögött hagyja mindazt a fertőt, amit itt tapasztalt.*
- Viszlát, és kösz a halakat!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.20 16:45:08
Az öregítő varázslat elég botor próbálkozás, hiszen a csuhások nem rendelkeznek testi kivetüléssel - esetleg csak akkor, ha úgy akarják -, csakis szellemivel. Márpedig a fent említett átok, azt nem tudja megnyomorítani. Mindenesetre M3 igencsak meglepődik, hogy mesélőtársa ilyen rútul az életére tört, már csak azért is, mert ő semmi rosszat nem tett neki. Persze az a történtekből is jól kivehető, hogy a 11-es egy kegyetlen mesélő, ki mindenre képes, hogy ő birtokolja a dombot.
M3, ezt látván mélyen elszomorodik, s inkább elteleportálja magát Arthenior városába, hogy maga mögött hagyja mindazt a fertőt, amit itt tapasztalt.*
- Viszlát, és kösz a halakat!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.20 16:45:08
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-01-20 15:05:36
Üzenet elküldve: 2013-01-20 15:05:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
*Ez mindössze türelemjáték volt. Ez a pár csilliárd év, amíg M3 a szütyit bányászta az orrából, gyorsan elrepült. Mint kiderült, a mesélők halhatatlanok, és az ügyvédek is, de ez evidens. Így hát örök semlegességi politikában nézte végig a hosszú évcsilliókon át tartó háborút a dombért, ami ez idő alatt (mivel törésvonalak mentén feküdt) a világ legnagyobb hegyévé nőtte ki magát. M11 tanúja volt civilizációk fénykorának, és bukásának. A talpalatnyi földön, amely az övé volt, a világegyetem minden tudását megszerezte, így szemében immáron mesélőtársa is jelentéktelen porszem volt, épp úgy, ahogy a hadsereg, amely Lanawin ellen támadott. Halkan, ámbár úgy, hogy az egész hadsereg hallja, azt mondta:*
- Enyém a dombocska.
*A sereg megfordult, és megrohamozta a 11est, ám hiába. Eme idő alatt ő olyan varázslatok és erők birtokába jutott, hogy az egész sereget egyetlen kézmozdulattal törölte el, hogy még hamu sem maradt utánuk. Persze arra is rájött, hogy bár a mesélőknek jár az örök élet, és az örök fiatalság, az utóbbitól megfosztható a delikvens. Ujjával rámutatott M3-ra, aki egy szempillantás alatt 90 évet öregedett. Az örök életet persze nem veheti el tőle, de így most örökké fog élni egy több mint 100 éves mozgásképtelen öreg testében. Majd előbbi mondatát megismétli, pont ugyanolyan hangosan:*
- Enyém a dombocska!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.20 15:07:38
- Enyém a dombocska.
*A sereg megfordult, és megrohamozta a 11est, ám hiába. Eme idő alatt ő olyan varázslatok és erők birtokába jutott, hogy az egész sereget egyetlen kézmozdulattal törölte el, hogy még hamu sem maradt utánuk. Persze arra is rájött, hogy bár a mesélőknek jár az örök élet, és az örök fiatalság, az utóbbitól megfosztható a delikvens. Ujjával rámutatott M3-ra, aki egy szempillantás alatt 90 évet öregedett. Az örök életet persze nem veheti el tőle, de így most örökké fog élni egy több mint 100 éves mozgásképtelen öreg testében. Majd előbbi mondatát megismétli, pont ugyanolyan hangosan:*
- Enyém a dombocska!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.20 15:07:38
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-01-20 13:11:40
Üzenet elküldve: 2013-01-20 13:11:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
- Tehát így játszunk *- mondja M3, miközben kezeiről levakarja a tönkretett szerződés mocskát.
A végleges megoldás az lenne, ha a csuhás Lanawin teljhatalmú urát hívná segítségül, ám Emphus Engora túl magasan hordja az orrát ahhoz, hogy egy ilyen - számára - jelentéktelen problémával foglalkozzon.
A mesélő tehát ismét kénytelen a saját kezébe venni az ügyet, ám mostmár nem foglakozik azzal, hogy valakiben esetleg sérülést okoz. Éppen ezért nem távolítja el 11-est a domb tetejéről, hanem őt is körül öleli azon időburokkal, mellyel az igen idegesítő földrajzi jelenséget is.
Az izző burkon belül elkezd felgyorsulni az idő, méghozzá olyan gyorsan, hogy pár másodperc alatt eléri a maximális "sebességét", mely 1mp/6-szor 10 a 23-on év - ez csupán egy érdekes egybeesés a mólokkal kapcsolatban.
Elég is annyi, hogy M3 éppen csak annyi ideig tartotta "életben" a burkot, míg kifújta orrát, de ez az idő is elég volt ahhoz, hogy a burkon belüli terület hiheteten változáson menjen keresztül. Valójában a belső tér a dombocskán kívül - mely érthetetlen módon megmaradt - egy kietlen pusztasággá lett, ahol az apró férgekből vérszomjas ragadozók váltak, de ennél is mókásabb, hogy a madarak elvesztették repülési képességüket, helyette azonban egy fejlett civilizációt építettek ki a denevérekkel kar... szárnyöltve.
A két faj minden más inteligensnek mondható lényt elpusztított a burkon belül, s jelenleg egymás ellen harcoltak, hogy elfoglalják a dombocskát, mely valójában csak eszmei értéket képviselt.
M3 orrfújása közben rengeteg fejlődési szakaszon átesett madár-és denevér tetem jelent meg a burkon kívül, ám mikor annak mezeje megszűnt - melyet ezek az igen fejlett, s időközben békét kötő népek már előre megjósoltak -, hatalmas seregekkel kezdték el megrohamozni Lanawint.
Mindegyik sereg zászlaján egy földkupac volt látható, s körülötte egy felirat, melyen ez volt olvasható: Miénk a dombocska!*
A végleges megoldás az lenne, ha a csuhás Lanawin teljhatalmú urát hívná segítségül, ám Emphus Engora túl magasan hordja az orrát ahhoz, hogy egy ilyen - számára - jelentéktelen problémával foglalkozzon.
A mesélő tehát ismét kénytelen a saját kezébe venni az ügyet, ám mostmár nem foglakozik azzal, hogy valakiben esetleg sérülést okoz. Éppen ezért nem távolítja el 11-est a domb tetejéről, hanem őt is körül öleli azon időburokkal, mellyel az igen idegesítő földrajzi jelenséget is.
Az izző burkon belül elkezd felgyorsulni az idő, méghozzá olyan gyorsan, hogy pár másodperc alatt eléri a maximális "sebességét", mely 1mp/6-szor 10 a 23-on év - ez csupán egy érdekes egybeesés a mólokkal kapcsolatban.
Elég is annyi, hogy M3 éppen csak annyi ideig tartotta "életben" a burkot, míg kifújta orrát, de ez az idő is elég volt ahhoz, hogy a burkon belüli terület hiheteten változáson menjen keresztül. Valójában a belső tér a dombocskán kívül - mely érthetetlen módon megmaradt - egy kietlen pusztasággá lett, ahol az apró férgekből vérszomjas ragadozók váltak, de ennél is mókásabb, hogy a madarak elvesztették repülési képességüket, helyette azonban egy fejlett civilizációt építettek ki a denevérekkel kar... szárnyöltve.
A két faj minden más inteligensnek mondható lényt elpusztított a burkon belül, s jelenleg egymás ellen harcoltak, hogy elfoglalják a dombocskát, mely valójában csak eszmei értéket képviselt.
M3 orrfújása közben rengeteg fejlődési szakaszon átesett madár-és denevér tetem jelent meg a burkon kívül, ám mikor annak mezeje megszűnt - melyet ezek az igen fejlett, s időközben békét kötő népek már előre megjósoltak -, hatalmas seregekkel kezdték el megrohamozni Lanawint.
Mindegyik sereg zászlaján egy földkupac volt látható, s körülötte egy felirat, melyen ez volt olvasható: Miénk a dombocska!*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-01-19 19:25:03
Üzenet elküldve: 2013-01-19 19:25:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
*Miután feje teljesen kitisztul, véráramából távozik az anyag, már teljesen ép elmével tudja végiggondolni tetteit. Majd meglátja az iratot, miszerint a domb nem az övé. Utolsó esélyként úgy dönt, kénytelen lesz megszegni Lanawin összes törvényét, és rászabadítani a valaha volt legnagyobb gonoszt. Minden erejét beleadva a dimenziók fluxustörvényét is áthágja, és két különböző dimenziót összekapcsol. Ennek nyomán egy hatalmas hasadás nyílik a tér és idő szövetén, és átlép rajta a legnagyobb szörnyűség, ami valaha Lanawin területére lépett.*
- Teremtmény, megnevezlek! *üvölti M11, mielőtt a szörnyeteg elszabadulna* Ügyvéd!
*Ekkor az öltönyös, aktatáskás ember ránéz, és vár. Vár egy szót, amit ha nem hall meg három másodpercen belül, nyilván széjjeltép mindenkit, ezért a 11es nem késlekedhet:*
- Fizetek neked *ejti ki a varázsszavakat, melyekkel még ez a rettenetes szörny is irányítható* Csak annyit kell tenned, hogy megtalálod a bakikat abban a szerződésben.
*A lény rámered a szerződésre, majd M3-ra, és hirtelen megszólal:*
- Az általad szerződésben említett területnek nincs köze ehhez a helyhez, illetve ahhoz, hogy az ottaniakat belefoglalhasd egy szerződésbe, szükséged lenne ottani állampolgárságra. De te nem vagy matrac, senem a Zéták törzséből, senem bármelyik másikból. Ezenkívül az ő aláírásuk és kéne ide, csak sajnos ez is hiányzik. Így a szerződés érvénytelen. *Eme bűvös varázsigére még az elpusztíthatatlan szerződések is sikítva égnek el. Így a domb továbbra is M11 tulajdona.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.19 19:27:03
- Teremtmény, megnevezlek! *üvölti M11, mielőtt a szörnyeteg elszabadulna* Ügyvéd!
*Ekkor az öltönyös, aktatáskás ember ránéz, és vár. Vár egy szót, amit ha nem hall meg három másodpercen belül, nyilván széjjeltép mindenkit, ezért a 11es nem késlekedhet:*
- Fizetek neked *ejti ki a varázsszavakat, melyekkel még ez a rettenetes szörny is irányítható* Csak annyit kell tenned, hogy megtalálod a bakikat abban a szerződésben.
*A lény rámered a szerződésre, majd M3-ra, és hirtelen megszólal:*
- Az általad szerződésben említett területnek nincs köze ehhez a helyhez, illetve ahhoz, hogy az ottaniakat belefoglalhasd egy szerződésbe, szükséged lenne ottani állampolgárságra. De te nem vagy matrac, senem a Zéták törzséből, senem bármelyik másikból. Ezenkívül az ő aláírásuk és kéne ide, csak sajnos ez is hiányzik. Így a szerződés érvénytelen. *Eme bűvös varázsigére még az elpusztíthatatlan szerződések is sikítva égnek el. Így a domb továbbra is M11 tulajdona.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.19 19:27:03
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-01-19 18:57:09
Üzenet elküldve: 2013-01-19 18:57:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
*Látván a mesélő társa nem túl szép cselekedetét, M3 képtelen új szájat növeszteni, s azzal káromkodni egy ordas nagyot. Azonban a halandók életben maradása érdekében az összes istenség összefogott Lanawinon s egy óriási mennydörgést generált, mely elnyomta hármas szívrepesztően trágár szófordulatát.
Úgy látszik a józan ész nem használ, hát a csuhás kénytelen lesz a törvényhez fordulni. Gyorsan teremt egy földhivatalt, majd hitelesít egy okmányt, mely azt hívatott igazolni, hogy a domb területe csakis a Squornshellus Zéta mocsaraiban élő matracok tulajdona, s senki másé. Habár ezek a barátságos, fészeklakó jószágok valószínűleg sosem fognak még csak a domb közelébe sem jönni - kivéve ha pár lemészárolt példányt, amin amúgy aludni szoktak az emberek, ide nem hoznak -, azért jó tudni, hogy M3 mindent megtett az ő Zem barátjaiért - akiken amúgy ő maga is szívesen fekszik.
A csuhás elporlasztja a földhivatalt, majd az iratot bevonja a mesélők ruhájának alapszövetével - mi, mint tudjuk, elpusztíthatatlan -, s magasra tartva, vasmarokkal meglóbálja azt.*
- Nem úgy van az, kolega.
Úgy látszik a józan ész nem használ, hát a csuhás kénytelen lesz a törvényhez fordulni. Gyorsan teremt egy földhivatalt, majd hitelesít egy okmányt, mely azt hívatott igazolni, hogy a domb területe csakis a Squornshellus Zéta mocsaraiban élő matracok tulajdona, s senki másé. Habár ezek a barátságos, fészeklakó jószágok valószínűleg sosem fognak még csak a domb közelébe sem jönni - kivéve ha pár lemészárolt példányt, amin amúgy aludni szoktak az emberek, ide nem hoznak -, azért jó tudni, hogy M3 mindent megtett az ő Zem barátjaiért - akiken amúgy ő maga is szívesen fekszik.
A csuhás elporlasztja a földhivatalt, majd az iratot bevonja a mesélők ruhájának alapszövetével - mi, mint tudjuk, elpusztíthatatlan -, s magasra tartva, vasmarokkal meglóbálja azt.*
- Nem úgy van az, kolega.
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-01-19 18:46:04
Üzenet elküldve: 2013-01-19 18:46:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
*M11 a drogeső miatt kissé felpörög, ezért a hármas számú delikvens szavait hallva azonnal felfut a dombra, hogy megtalálja a zajforrást. Talál is egy szájat a domb tetején. A kábítószer hatására esztelenül nagy röhögésben tör ki, majd megfogja a szájat, és elfut vele a legközelebbi közösségi vécéhez.*
- Szólj ha fura ízeket érzel *vihogja kissé még a drog hatására, és beledobja a szájat a nem túl sűrűn takarított klotyóba, majd lehúzza. Eztán felbilleg a dombocskára, és kijelenti:*
- A burgonya mától a polipé! *megvkarja a fejét. "Nem teljesen így volt. Tudom hogy nem így volt...". Majd hangosan csettint, és elkiáltja magát:*
- A dombocska mától az enyém.
- Szólj ha fura ízeket érzel *vihogja kissé még a drog hatására, és beledobja a szájat a nem túl sűrűn takarított klotyóba, majd lehúzza. Eztán felbilleg a dombocskára, és kijelenti:*
- A burgonya mától a polipé! *megvkarja a fejét. "Nem teljesen így volt. Tudom hogy nem így volt...". Majd hangosan csettint, és elkiáltja magát:*
- A dombocska mától az enyém.
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-01-19 18:19:40
Üzenet elküldve: 2013-01-19 18:19:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
*M3 ismét a dombra mered. Nem az zavarja, hogy nem az övé a domb - elvégre ezért soha nem is küzdött -, hanem, hogy a domb létezik. Csak áll ott, a magasba meredve, ezzel, mintha csak kinevetné a hármas számú mesélőt. Ő pedig csak azt szereti ha vele nevetnek.
De legyen, megbarátkozik a gondolattal, hogy a domb létezik, de akkor legalább ne legyen kiemelve a többi közül. Legyen ez is egy olyan átlagos domb, mint az összes többi Lanawinon.
A csuhás a karjait egymásba kulcsolva emeli a magasba, majd szépen lassan széttárja azokat, melynek következtében egy istenek számára megálmodott drog kezd eső formájában a földre hullani. Ez a kábszer elsősorban gyorsító hatással bír, bár számos feljegyzést találhatunk az "Egyetemes Drogelvonó Isteneknek" nevű intézményben arról, hogy komoly hallucinációkat is előszokott idézni.
A drogeső elől menekülni képtelen mókuskák úgy megszívják magukat a gyorsítóval, hogy először vadul cikázni kezdenek a dombocska tetején, majd pattogatott kukorica-szerűen robbannak szét. A véres húscafatok lelökik az eddig csúcson álló nőszemélyt, valamint komoly krátereket alakítanak ki a sokat megélt földrajzi képződményen.
M3 ezek után letépi a száját és a dombocska tetejére dobja, hogy az összegyűltek mindegyikéhez egyszerre tudjon szólni - legalábbis valószínű, hogy hallani fogják, elvégre eddig mindenki a dombbal foglalkozott.*
- A domb közterületen fekszik, így örülnék ha befejeznétek a csatározást és mindannyian kezet fognátok a tetején. Köszönöm!
De legyen, megbarátkozik a gondolattal, hogy a domb létezik, de akkor legalább ne legyen kiemelve a többi közül. Legyen ez is egy olyan átlagos domb, mint az összes többi Lanawinon.
A csuhás a karjait egymásba kulcsolva emeli a magasba, majd szépen lassan széttárja azokat, melynek következtében egy istenek számára megálmodott drog kezd eső formájában a földre hullani. Ez a kábszer elsősorban gyorsító hatással bír, bár számos feljegyzést találhatunk az "Egyetemes Drogelvonó Isteneknek" nevű intézményben arról, hogy komoly hallucinációkat is előszokott idézni.
A drogeső elől menekülni képtelen mókuskák úgy megszívják magukat a gyorsítóval, hogy először vadul cikázni kezdenek a dombocska tetején, majd pattogatott kukorica-szerűen robbannak szét. A véres húscafatok lelökik az eddig csúcson álló nőszemélyt, valamint komoly krátereket alakítanak ki a sokat megélt földrajzi képződményen.
M3 ezek után letépi a száját és a dombocska tetejére dobja, hogy az összegyűltek mindegyikéhez egyszerre tudjon szólni - legalábbis valószínű, hogy hallani fogják, elvégre eddig mindenki a dombbal foglalkozott.*
- A domb közterületen fekszik, így örülnék ha befejeznétek a csatározást és mindannyian kezet fognátok a tetején. Köszönöm!
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-01-19 16:08:25
Üzenet elküldve: 2013-01-19 16:08:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 36
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 36
*Mikor végre-valahára napirendre tér a felett a meghökkentő érzés felett, hogy ő tulajdonképpen egy tündér, aki békésen elfoglalt egy dombot, majd békésen lecipelték onnan, illetőleg békésen végignézte a dombfoglalás ádáz csatáját, hirtelen egyáltalán nem békés hangulatba jön. Ő most csak azért is megszerzi azt a dombot, mert az az övé volt először. Illetve harmadszor. De a lényeg a lényeg: jog szerint is az ő fennhatósága alatt áll a domb. Veszettül töri a fejét, hogy hogyan is lehetne a jelenlegi bitorlót letaszítani trónjáról, helyesebben dombjárol. Hirtelen kissé őrült, komisz vigyor jelenik meg az arcán, majd övéről levesz egy kisebb zacskót. Az erszényből makkok és mogyorók tucatjai kerülnek elő, melyek hamarosvást a vörös hajú, önkényesen uralkodóvá lett eredar fején és egyéb testrészein koppannak. Hamarosan a mókusok is észreveszik a mennyei eledelosztást, s mind a dombtetőn álló alak felé veszi az irányt. Sok kicsi sokra megy, így a prémes állatkák hamarosan a domb aljába taszítják a botor bitorlót, a mogyorókat és egymást is, Rys perig szép kényelmesen fellibben a domb tetejére.*
-Hát igen. Az igazság mindig győz, úgyhogy... Enyém a dombocska.
-Hát igen. Az igazság mindig győz, úgyhogy... Enyém a dombocska.
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-01-17 01:02:19
Üzenet elküldve: 2013-01-17 01:02:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
*Egyszercsak kiszalad lába alól a talaj, a következő pillanatban pedig már lent találja magát a domb tövében. Ezután kissé felpörögnek az események, egyre több lelkes - és naiv - próbálkozó igyekszik meghódítani azt a dombot, aminek mellesleg az övének kell lennie, mert... mert ő nőből van, a domb pedig kell neki és kész.
Azonban nem sieti el a támadást. Kivárja szépen a következő seregek támadását, illetve elhullását; a nyúltenyésztés iránti égető vágyat, a sárkány eltűnését, és egész Lanawin Mátrixba illő átváltozását. Mikor aztán elsiratta kedvenc gumimacijait is, és csak a Tizenegyes Számú Mesélő névre hallgató illető áll a domb tetején, hosszú léptekkel loholva megindul felé.*
- Azt csak hiszed!
*Kiabálja nevetve, majd eddigi, a veszett felfelé teperés során elnyert lendületét felhasználva egyszerűen letaszítja 11-est a domb tetejéről.*
- Enyém a dombocska!
Azonban nem sieti el a támadást. Kivárja szépen a következő seregek támadását, illetve elhullását; a nyúltenyésztés iránti égető vágyat, a sárkány eltűnését, és egész Lanawin Mátrixba illő átváltozását. Mikor aztán elsiratta kedvenc gumimacijait is, és csak a Tizenegyes Számú Mesélő névre hallgató illető áll a domb tetején, hosszú léptekkel loholva megindul felé.*
- Azt csak hiszed!
*Kiabálja nevetve, majd eddigi, a veszett felfelé teperés során elnyert lendületét felhasználva egyszerűen letaszítja 11-est a domb tetejéről.*
- Enyém a dombocska!
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-01-16 21:10:51
Üzenet elküldve: 2013-01-16 21:10:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
101011110111110111110111101101000001101010101011001010001010101111011111011111011110110100000110
101010101100101000101010111101
1111011111011110110100000110101010101100101000101010111101111101111101111011010000011
01010101011001010001010101111011111011111011110110100000110101010
1011001010001010101111011111011111011110110100000110101010101100101000101010111101
111101111101111011010000011010101010110010100010. És miután M11-nek ily módon sikerül helyreraknia Lanawin világát, tekintete újra a dombra szegeződik. Most épp hárman is vannak rajta. Egy férfi, valaki, aki a fején ül, és (mivel M11 újraírta Lanawint) egy méreteit visszanyert óriási lény. Ekkor kistáskájából elővesz egy hatalmas vascípőt, majd belerúg a dombocska oldalába. Ez egy hatalmas rengést generál, ami olyannyira váratlanul éri a dombbitorlókat, hogy mind leesnek. Ezután M11 ismét felsétál.*
- Enyém a dombocska!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.16 21:11:18
101010101100101000101010111101
1111011111011110110100000110101010101100101000101010111101111101111101111011010000011
01010101011001010001010101111011111011111011110110100000110101010
1011001010001010101111011111011111011110110100000110101010101100101000101010111101
111101111101111011010000011010101010110010100010. És miután M11-nek ily módon sikerül helyreraknia Lanawin világát, tekintete újra a dombra szegeződik. Most épp hárman is vannak rajta. Egy férfi, valaki, aki a fején ül, és (mivel M11 újraírta Lanawint) egy méreteit visszanyert óriási lény. Ekkor kistáskájából elővesz egy hatalmas vascípőt, majd belerúg a dombocska oldalába. Ez egy hatalmas rengést generál, ami olyannyira váratlanul éri a dombbitorlókat, hogy mind leesnek. Ezután M11 ismét felsétál.*
- Enyém a dombocska!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.16 21:11:18
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-01-16 20:34:54
Üzenet elküldve: 2013-01-16 20:34:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
*Mire M3 visszatér a fakanállal, a helyzet igencsak megváltozik. Legjobb lenne véget vetni ennek a nevetséges komédiának és az összes "versenyzővel" sebtiben kéne végezni, ám M3 régi barátja, a Halál, éppen a megérdemelt pihenését tölti, a helyettesei pedig túl felületesek ehhez a munkához. A mesélőnek tehát a saját kezébe kell vennie a dolgokat.
Elkezd kutakodni a csuhája alatt, először csak egy kézzel, majd kettővel, majd úgy ahogy van eltűnik a durva szövésű anyag alatt. Elég sokáig tököl, ám mikor ismét felbukkan, egy Lanawin feliratú homokórát tart a kezében, melyet nemes egyszerűséggel megfordít. A körülötte lévő világ elkezd visszafelé haladni az időben, ám ez itt nem lesz elég. M3 a földhöz csapja a homokórát, mely egy fényes villanás közepette törik szét.
Lanawin semmissé lesz, s csak egy nagy fehérség marad helyette, valamint egy egyre hosszabbodó számsor: 110100101... és így tovább.*
Elkezd kutakodni a csuhája alatt, először csak egy kézzel, majd kettővel, majd úgy ahogy van eltűnik a durva szövésű anyag alatt. Elég sokáig tököl, ám mikor ismét felbukkan, egy Lanawin feliratú homokórát tart a kezében, melyet nemes egyszerűséggel megfordít. A körülötte lévő világ elkezd visszafelé haladni az időben, ám ez itt nem lesz elég. M3 a földhöz csapja a homokórát, mely egy fényes villanás közepette törik szét.
Lanawin semmissé lesz, s csak egy nagy fehérség marad helyette, valamint egy egyre hosszabbodó számsor: 110100101... és így tovább.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-01-16 20:27:59
Üzenet elküldve: 2013-01-16 20:27:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
*A diadal pillanatában Larten ezredest egy hatalmas nagy büdös dög ragadja meg, majd a sztratoszféra irányába kezdi szállítani. Első rémületében az ezredes férfias sikoltozásban tör ki, majd második rémületében is. Amikor végre ki meri nyitni szemeit észreveszi, hogy az őt transzportáló izé, valójában egy mitológiai bestia. Erre hamar megnyugszik, és rá mutat a sárkányra.*
-Te márpedig nem is létezel!*mondja neki igen határozottan, mire a sárkány meghökkenve torpan meg a levegőben, s mikor realizálja Larten ezredes szavainak igazát, hirtelen eltűnik a negatív végtelenben.*
-Nalátod.*fonja karba kezeit elégedetten az ezredes, mielőtt zuhanni kezd vertikális irányban lefelé. Szerencsére azonban hátára van rögzítve ejtőernyője, amit tüstént ki is old az erre a célra telepített zsineggel. Mikor a célpont fölé érkezik, bugylibicskájával elmetszi az őt tartó köteleket, és egyenest Nas nyakába huppan, aki erre az erőhatásra szépen beleágyazódik az anyaföldbe. Larten ezredes pedig elégedetten gyújt pipára a fején ücsörögve. Mármint Nas fején, nem a sajátján.*
-Márpedig ez az én dombom.*jelenti ki.*
-Te márpedig nem is létezel!*mondja neki igen határozottan, mire a sárkány meghökkenve torpan meg a levegőben, s mikor realizálja Larten ezredes szavainak igazát, hirtelen eltűnik a negatív végtelenben.*
-Nalátod.*fonja karba kezeit elégedetten az ezredes, mielőtt zuhanni kezd vertikális irányban lefelé. Szerencsére azonban hátára van rögzítve ejtőernyője, amit tüstént ki is old az erre a célra telepített zsineggel. Mikor a célpont fölé érkezik, bugylibicskájával elmetszi az őt tartó köteleket, és egyenest Nas nyakába huppan, aki erre az erőhatásra szépen beleágyazódik az anyaföldbe. Larten ezredes pedig elégedetten gyújt pipára a fején ücsörögve. Mármint Nas fején, nem a sajátján.*
-Márpedig ez az én dombom.*jelenti ki.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-01-16 20:16:01
Üzenet elküldve: 2013-01-16 20:16:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 10
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 10
*A robbanás elől épphogy csak sikerül elmenekülniük, az utolsó pillanatban egy másik, valamivel kisebb kiemelkedés, fedezékébe húzódva.*
- Hoppá! Az ezredes úgy tűnik kimaradt! *Kukucskál retkükből A Domb felé Nas.* Add csak ide azt a varázskönyvet! *Fordul Gaff felé.
A barátja átnyújtja neki az említett könyvet. Nas nekilát lapozgatni a kötetet, s sorban futja át a varázsversikék leírásait.*
- Ez kell nekem! *Bök rá az egyik hosszabb költeményre.
Gaff a válla fölött átpillantva szemügyreveszi a kiválasztott ártást.*
- Nem vagyok benne biztos, hogy annyira nagy gondban lennék, hogy ilyen eszközökhöz kellene folyamodnunk. *Esik kétségbe a törpe.*
- Én viszont biztos vagyok benne. *Mondja Nas átszellemülten, s már kántálni is kezdi a varázst.*
- Várj, Nas...! *Próbálja félbeszakítani a gnóm, de a fiú kezét felemelve jelzi, hogy most épp nem ér rá.
A varázsszavak hatására hatalmas sötét felhő kezd gomolyogni a fiú előtt, szépen lassan, de biztosan egy jól megtermett sárkány alakjában materializálódva. Mire a varázsige a végére ér a domb mellett ott magasodik teljes valójában egy toronymagas, szárnyas, fekete hüllő. Szájából, és orrlyukaiból fekete tűz csap elő, vörös szemében démoni tűz ég, fejéről két szilfa méretű zöld szarv mered az ég felé, szájában száz tűhegyes, ember nagyságú fog sorakozik, teste körül lusta, komor köd gomolyog.*
- Hű! *Tátja el a száját Nas.*
- Azám, hű! *Morogja, Gaff.* Ez itt Gormot az alvilág sárkánya. Az alvilág urának kis kedvence.
*A fenevad ordításszerű, ásítást hallat, majd hunyorogva körbepillant.*
- Áááh... nyam... nyam... Hová lett a tejeskávém? *Méltatlankodik mennydörgő hangon.*
Ám ekkor megakad a tekintete a domb tetején álló ezredesen. Éktelen haragra gerjed az említett ital eltűnése és saját maga áthelyeződése miatt. Mellső lábaival megmarkolja Lartent, és az előtte fekvő Tizenegyest, kitárja fekete bőrszárnyait, s mennydörgő robajjal felszáll, majd újdonsült zsákmányával továbbáll.
- Na, öcsi, most vagy soha! Fel a dombra! *Kurjant Gaff.*
*Futás közben együtt kiáltják:*
- Miénk a dombocska!
A hozzászólás írója (Nas Tunberon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.16 20:21:41
- Hoppá! Az ezredes úgy tűnik kimaradt! *Kukucskál retkükből A Domb felé Nas.* Add csak ide azt a varázskönyvet! *Fordul Gaff felé.
A barátja átnyújtja neki az említett könyvet. Nas nekilát lapozgatni a kötetet, s sorban futja át a varázsversikék leírásait.*
- Ez kell nekem! *Bök rá az egyik hosszabb költeményre.
Gaff a válla fölött átpillantva szemügyreveszi a kiválasztott ártást.*
- Nem vagyok benne biztos, hogy annyira nagy gondban lennék, hogy ilyen eszközökhöz kellene folyamodnunk. *Esik kétségbe a törpe.*
- Én viszont biztos vagyok benne. *Mondja Nas átszellemülten, s már kántálni is kezdi a varázst.*
- Várj, Nas...! *Próbálja félbeszakítani a gnóm, de a fiú kezét felemelve jelzi, hogy most épp nem ér rá.
A varázsszavak hatására hatalmas sötét felhő kezd gomolyogni a fiú előtt, szépen lassan, de biztosan egy jól megtermett sárkány alakjában materializálódva. Mire a varázsige a végére ér a domb mellett ott magasodik teljes valójában egy toronymagas, szárnyas, fekete hüllő. Szájából, és orrlyukaiból fekete tűz csap elő, vörös szemében démoni tűz ég, fejéről két szilfa méretű zöld szarv mered az ég felé, szájában száz tűhegyes, ember nagyságú fog sorakozik, teste körül lusta, komor köd gomolyog.*
- Hű! *Tátja el a száját Nas.*
- Azám, hű! *Morogja, Gaff.* Ez itt Gormot az alvilág sárkánya. Az alvilág urának kis kedvence.
*A fenevad ordításszerű, ásítást hallat, majd hunyorogva körbepillant.*
- Áááh... nyam... nyam... Hová lett a tejeskávém? *Méltatlankodik mennydörgő hangon.*
Ám ekkor megakad a tekintete a domb tetején álló ezredesen. Éktelen haragra gerjed az említett ital eltűnése és saját maga áthelyeződése miatt. Mellső lábaival megmarkolja Lartent, és az előtte fekvő Tizenegyest, kitárja fekete bőrszárnyait, s mennydörgő robajjal felszáll, majd újdonsült zsákmányával továbbáll.
- Na, öcsi, most vagy soha! Fel a dombra! *Kurjant Gaff.*
*Futás közben együtt kiáltják:*
- Miénk a dombocska!
A hozzászólás írója (Nas Tunberon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.16 20:21:41
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-01-16 17:22:19
Üzenet elküldve: 2013-01-16 17:22:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
*A dombocska alján tér magához a súlyos mérgezés után. Kihúzva ülepéből a darts nyilat felpattan, majd alaposan szemügyre veszi, jelenleg ki is a King of the Hill. A súlyos ananászlémérgezés tünetei múlni kezdenek, már nem lát mindenfelé pálmákat.
Észreveszi, hogy valaki egy kecske hátán ücsörögve foglalja az őt jogosan megillető helyet. Letépi magáról a vegyvédelmi ruhát, ami alatt a pankrátor jelmeze lapul, majd lendületből felrohan a hegyre, mialatt csak egyszer kell megálljon levegő után kapkodni, ezután pedig páros lábbal a fent ücsörgő Mesélő tomporába érkezik.*
-Dzseronííímóóóóó!!!*kiáltja közben, majd feltápászkodva ismét kihúzza magát, derékra helyezett kezekkel.*
-Na kié a dombocska?!
Észreveszi, hogy valaki egy kecske hátán ücsörögve foglalja az őt jogosan megillető helyet. Letépi magáról a vegyvédelmi ruhát, ami alatt a pankrátor jelmeze lapul, majd lendületből felrohan a hegyre, mialatt csak egyszer kell megálljon levegő után kapkodni, ezután pedig páros lábbal a fent ücsörgő Mesélő tomporába érkezik.*
-Dzseronííímóóóóó!!!*kiáltja közben, majd feltápászkodva ismét kihúzza magát, derékra helyezett kezekkel.*
-Na kié a dombocska?!
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-01-16 17:16:48
Üzenet elküldve: 2013-01-16 17:16:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
*Nem sokáig élvezhette, hogy övé a domb. Méghozzá aki lekergeti nem más, mint egy... CSIRKE?? Elkapja a csirke grabancát, de nincs szíve bántani, így hát azt mondja:*
- Akkor mától egy oldalon állunk, a neved pedig... Rityirotty. Illik hozzád, pont mint a rityi-rotyogós csirkefalatok. Vagy az ripi-ropogós? Hát, mikor esszük, akkor ripi-ropogós, otthon meg rityi-rotyogós a wc-n. *Majd fejéhez kap, hogy egy csirkével beszél. Így hát elküldi Rityirottyot, hogy csalja el a hatalmas hörcsög-szerű teremtményt a domb aljából. Mivel a monstrum már rég nem evett, így a finom csirkehúsra rögvest ugrik, és követi a csirkét nagyon-nagyon messzire. "És hát akkor kié a dombocska?" Majd gondol egy merészet, és hegyikecskéje hátán ismét felüget a dombocska csúcsára, ami bár már inkább hegyecske, de sebaj.*
- Enyém a dombocska!
- Akkor mától egy oldalon állunk, a neved pedig... Rityirotty. Illik hozzád, pont mint a rityi-rotyogós csirkefalatok. Vagy az ripi-ropogós? Hát, mikor esszük, akkor ripi-ropogós, otthon meg rityi-rotyogós a wc-n. *Majd fejéhez kap, hogy egy csirkével beszél. Így hát elküldi Rityirottyot, hogy csalja el a hatalmas hörcsög-szerű teremtményt a domb aljából. Mivel a monstrum már rég nem evett, így a finom csirkehúsra rögvest ugrik, és követi a csirkét nagyon-nagyon messzire. "És hát akkor kié a dombocska?" Majd gondol egy merészet, és hegyikecskéje hátán ismét felüget a dombocska csúcsára, ami bár már inkább hegyecske, de sebaj.*
- Enyém a dombocska!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 439-458