*Lumir fel sem igazán fogja, hogy mi történik körülötte, csak jött egyik oldalról egy mekegő fazon, a másikról egy ahrisztokhrata, és ahogy Lumir hátralépett előlük, azok összefejeltek. Erre a hraccsoló férfi a szájával valami különösen rosszul utánzott sok "h"-s robbanáshangot hallatott, kezével demonstrálva annak méretét és erejét. Rövidesen megjelenik egy szőke, aki jól láthatóan istennek képzeli magát, csettintget, és a szájával pukkanó hangokat ad ki. Egy ponton Lumirra is rámutat, csettint és pukkant egy újat a szájával. "Há! Ádám!" Kiáltja.
Ezzel még nincs vége, hirtelen másik három fazon is előszalad látszólag a semmiből, az egyik felváltva beszél robot és emberhangon, valami szerverről meg bejelentkezésekről magyarázva, a másik meg eljátssza saját drámai halálát, vérfagyasztó sikollyal és mindennel. Ekkor jön a harmadik, és agyonüti mindkettőt, meg a harmadikat. Meg Lumirt. Aztán továbbfut. Felkelve hősünk csak azt látja, hogy a két hangutánzó mostmár karjaikat oldalra tartva berregő hangot adnak ki és futkároznak.*
~Repülőnek képzelik magukat? Milyen helyen vagyok én?~
*Ekkor közelíti meg egy kedves ápolónő Lumirt, hogy megetesse vele a gyógyszereit. Lumir kiüti a kezéből a bogyókat, és egy egészséges magas C-n produkált "BLÜOÁRGH" kiáltással elszalad. Egy másik ápolónőnek a robotembert sikerül bekísérnie az épületbe, aminek az udvarán mindannyian játszanak. Erre a helyét átveszi az ahrisztokhrata, és ő játszik repülőset tovább a szakállas fazonnal.*
~Úristen, megint jön az ápolónő!~
*Lumir reszketve továbbszalad, egészen az udvar közepén álló dombig, ami körül a repülők védőpajzsként repkednek. Leguggol a domb tetején, és motyog magában.*
-Itt senki nem bánthat, enyém a dombocska.
A hozzászólás írója (Lumir Arden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.06 09:00:44