OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Játékon kívüli fórum | Arthenior főtere (új) Amon Ruadh (új) Füves puszta (új) Dokkok és kikötő (új) |  |
| Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Játékok >> Enyém a dombocska! |
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-08-11 19:36:15
Üzenet elküldve: 2019-08-11 19:36:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
* A dombon ácsorgó Nimerilt nemsokára elsodorja egy adag lelkes turista. Mikor végre sikerül megszabadulnia, csalódottan látja, hogy mivé vált szeretett dombocskája. Na de nem búslakodik ám sokáig. Ha már mindenki a telefonját használja, hát ő is előveszi a sajátját. Csinál egy pár képet és feltöltve a netre összefogásra buzdítja a tömeget. Mentsük meg a dombocskát! Buzdítja az embereket. Az emberek újabb tömege indul meg a dombocska felé, hogy helyreállítsák a dombocska régi állapotát. A sok aktivista kitartó munkájának hála végre újra helyreáll a dombocska állapota. A lány gyorsan tovább küldi a lelkes segítőket, hogy mentsék meg a delfineket is. Ezzel sikerül elérnie, hogy újra egyedül lehessen szeretett dombocskáján. Mielőtt még birtokba venné a helyet, fog egy jó kemény almát és egy rövid célzás után a fejéhez vágja a lent rejtőző Frandhoz. Az almára szép nagy betűkkel fel van írva egy üzenet amit felolvassa magát.*
– Legközelebb ne tölts fel szelfit a búvóhelyedről lúzer. És légy szíves hord el magad a dombom közeléből.* Ezután újból kiáll a domb tetejére és elkiáltja magát, hogy mindenki tisztán hallja.*
– ENYÉM A DOMBOCSKA!
– Legközelebb ne tölts fel szelfit a búvóhelyedről lúzer. És légy szíves hord el magad a dombom közeléből.* Ezután újból kiáll a domb tetejére és elkiáltja magát, hogy mindenki tisztán hallja.*
– ENYÉM A DOMBOCSKA!
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-08-11 19:24:27
Üzenet elküldve: 2019-08-11 19:24:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
//Folytatás//
*Iktát sikeresen meggyőzték egy posta alapításáról. Frissen szerzet sebeit nyalogatva mámoros eufóriában fetreng.
Mivel nem ért az ilyen alapításos dolgokhoz, ezért ő is a könyvtár segítségét kéri. Irigykedve nézi Fangli okostelefonját, picit szégyenkezve üti be a saját butatelefonjába a könyvtár számát.*
- Halo! Ikta Crouren vagyok. Szeretném kikölcsönözni az Munkás Tharg Alapítvány (röviden csak MTA) által kiadott „Hogyan alapítsunk postát” című könyvét.
*Félpercen belül kirobog a zöld postás autó, aláír néhány papírt és már kezében is tudhatja a könyvet.*
- Na szóval. *Kinyitja a könyvet.* „A szállítást erre kitalált eszközökkel végzik.”
*Gyorsan beruház kétszáz postagalambra hogy megkezdje a vállalkozást. Minden pénze elfogyott, ezért hitelt vesz egy ásóra. A jogi ügyekhez nem értek, ezért nem is részletezem, csak leírom, hogy Ikta sikeresen elvégzi azokat.
Mostanra el is kezdheti a tervet. Egy ásónyi homokot egy sima csomóval ráköt egy galambra. (A csomagolás csak fölösleges pénzkidobás.)*
- Feladó: Ikta Crouren. Enyém a dombocska!, 419es számú reag.
Címzett: Ikta Crouren. Enyém a dombocska!, 420a számú reag.
*Ásás közben az oltár darabjait külön gyűjti és legvégén összerakja.
Átvigyorog a szomszédos reagban álló emberre és átkiált.*
-Most már Sa'terethé a dombocska!
*Iktát sikeresen meggyőzték egy posta alapításáról. Frissen szerzet sebeit nyalogatva mámoros eufóriában fetreng.
Mivel nem ért az ilyen alapításos dolgokhoz, ezért ő is a könyvtár segítségét kéri. Irigykedve nézi Fangli okostelefonját, picit szégyenkezve üti be a saját butatelefonjába a könyvtár számát.*
- Halo! Ikta Crouren vagyok. Szeretném kikölcsönözni az Munkás Tharg Alapítvány (röviden csak MTA) által kiadott „Hogyan alapítsunk postát” című könyvét.
*Félpercen belül kirobog a zöld postás autó, aláír néhány papírt és már kezében is tudhatja a könyvet.*
- Na szóval. *Kinyitja a könyvet.* „A szállítást erre kitalált eszközökkel végzik.”
*Gyorsan beruház kétszáz postagalambra hogy megkezdje a vállalkozást. Minden pénze elfogyott, ezért hitelt vesz egy ásóra. A jogi ügyekhez nem értek, ezért nem is részletezem, csak leírom, hogy Ikta sikeresen elvégzi azokat.
Mostanra el is kezdheti a tervet. Egy ásónyi homokot egy sima csomóval ráköt egy galambra. (A csomagolás csak fölösleges pénzkidobás.)*
- Feladó: Ikta Crouren. Enyém a dombocska!, 419es számú reag.
Címzett: Ikta Crouren. Enyém a dombocska!, 420a számú reag.
*Ásás közben az oltár darabjait külön gyűjti és legvégén összerakja.
Átvigyorog a szomszédos reagban álló emberre és átkiált.*
-Most már Sa'terethé a dombocska!
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-08-11 14:46:55
Üzenet elküldve: 2019-08-11 14:46:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
*Fangli szép árnyékos megfigyelőállomásában továbbra is olvassa a könyvtárból kikölcsönzött mesterművet. Egy szabálykönyvről van szó, ami a dombocska eddigi története alapján dolgozik. Csak akkor riad föl ebből, mikor meghallja, hogy Nimeril visszavette a dombocskát. Ám nagyon nem érdekli jelenleg a dombocska sorsa, hiszen a dombocska története messze érdekesebb.*
"Történetünk során számos dombocska létezett, ám egy dombocska mindig is kimagaslott a többi közül. Lanawin természeti erői hozták létre, akiket mi csak mesélőknek hívunk, majd nagy csatákat vívtak. Ez a dombocska túlélt már koleszterinbombákat, sötét mágiát, és magát Sanyit is."
-Hm... Érdekes...
*Hümmög, majd visszatemetkezik a könyvébe.*
-Többször is megfordult a világ a dombocska körül... a dombocska egyszer átütötte az idő szövetét... Denevérek... Óriáspulykák...
*Hirtelen nem is tűnik olyan kívánatos helynek eme dombocska, ami miatt többször is megsemmisült a világ, majd újraépült, és ami több civilizáció létrejöttét és bukását okozta. Mégis, mindenki, ki meglátta, megkívánta eme földformációt.*
~Hmmm... Mi lenne, ha...~
*Ismét csak előveszi a telefonját. Iktával ellentétben Frandr telefonja okos, és műholdas (ami persze világunkban nem létezik, de kit érdekel) internetkapcsolata is van, így már nagy képfelbontású fényképeket is tud készíteni.
Sok szögből megörökíti a dombocskát, még pár szelfit is készít, majd ezt mind feltölti minden közösségi hálóra, amit csak talál.*
~Mostantól kezdve csak várni kell.~
*Nem is sokáig, hiszen öt perc múlva (lassú az internetkapcsolat) már meg is jelenik a turisták tömege.*
-Enyém a dombocska! Nem, az enyém! Enyém, enyém, enyém, enyém!
*Hallatszik a horda felől, ami a dombocska felé közelít. Ha Nimeril megpróbálja megvédeni dombocskáját, a turisták tömege magával sodorja, majd mikor végül a turisták is elmentek, csak kietlen pusztaságot láthat, és egy sziklát, amibe mindenki belekarcolta a nevét és szerelmi kapcsolatai részleteit.*
"Történetünk során számos dombocska létezett, ám egy dombocska mindig is kimagaslott a többi közül. Lanawin természeti erői hozták létre, akiket mi csak mesélőknek hívunk, majd nagy csatákat vívtak. Ez a dombocska túlélt már koleszterinbombákat, sötét mágiát, és magát Sanyit is."
-Hm... Érdekes...
*Hümmög, majd visszatemetkezik a könyvébe.*
-Többször is megfordult a világ a dombocska körül... a dombocska egyszer átütötte az idő szövetét... Denevérek... Óriáspulykák...
*Hirtelen nem is tűnik olyan kívánatos helynek eme dombocska, ami miatt többször is megsemmisült a világ, majd újraépült, és ami több civilizáció létrejöttét és bukását okozta. Mégis, mindenki, ki meglátta, megkívánta eme földformációt.*
~Hmmm... Mi lenne, ha...~
*Ismét csak előveszi a telefonját. Iktával ellentétben Frandr telefonja okos, és műholdas (ami persze világunkban nem létezik, de kit érdekel) internetkapcsolata is van, így már nagy képfelbontású fényképeket is tud készíteni.
Sok szögből megörökíti a dombocskát, még pár szelfit is készít, majd ezt mind feltölti minden közösségi hálóra, amit csak talál.*
~Mostantól kezdve csak várni kell.~
*Nem is sokáig, hiszen öt perc múlva (lassú az internetkapcsolat) már meg is jelenik a turisták tömege.*
-Enyém a dombocska! Nem, az enyém! Enyém, enyém, enyém, enyém!
*Hallatszik a horda felől, ami a dombocska felé közelít. Ha Nimeril megpróbálja megvédeni dombocskáját, a turisták tömege magával sodorja, majd mikor végül a turisták is elmentek, csak kietlen pusztaságot láthat, és egy sziklát, amibe mindenki belekarcolta a nevét és szerelmi kapcsolatai részleteit.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-08-11 13:21:53
Üzenet elküldve: 2019-08-11 13:21:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
* Nagy dicsőséges pillanata nem tart sokáig, mivel a harcos aki elrontotta piknikjét, szembesíti a szabályokkal. Ezért áttelepítik a lányt egy másik dombra. Hiába ellenkezik, nincs hatással a dolgokra. Az új dombon ülve átnéz a másikra és azt tapasztalja, hogy az jobb. Még a fű is zöldebb, mint a mostanin. Elhatározza hát, hogy bizony visszaveszi magának. Nagy bőszen felmegy a kiszemelt dombra és már készül is, hogy elbánjon az aktuális bitorlóval. Nagy meglepetésére nincs ott senki. Így hát nagy örömmel veszi birtokba a helyet ismét. Ki is áll a domb legtetejére és a kezéből tölcsért formálva kiáltja ki, most már helyesen szükséges szavakat.*
– ENYÉM A DOMBOCSKA!
– ENYÉM A DOMBOCSKA!
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-08-10 22:45:35
Üzenet elküldve: 2019-08-10 22:45:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
*Nincs lelkiismeret-furdalása, végül is majdnem elütötte az óriás. Ám épp mikor felállna, és tovább indulna, a dombocska korábbi birtokosa eltűnik. Látván, hogy mint egy idegbajos bakkecske ugrál fel egy sötételf egy oltárral a dombra, követi Nimeril példáját, és -földidomár képességeit kamatoztatva- angolosan távozik.
Ezután viszont zavart érez az erőben, hiszen a domb elkezd remegni, majd, mikor felnéz a dombra, hogy mi van már megint, ismét csak el kell ugrania valami elől.*
~Na most már aztán...~
*Érdekes módon már nem is érdekli a dombocska, hiszen már meg is ebédelt, a szieszta is megvolt, így mehetne tovább, de azért mégis...
Bár földidomár, úgy tűnik, a másik is az, így telefonos segítségre van szüksége. Bőszen fel is hívja a könyvtárat, és kibérli az ,,A Domb Krónikája - Az eredet, avagy miért is az enyém a dombocska?" című kötet bővített kiadását. Nem tud olvasni, de ez most részletkérdés.
Bősz keresgélés után meg is találja, amit keres. Egy rég elfelejtett szabály, miszerint is a dombocska tulajdonjoga átvételéhez kizárólag annyi kell, hogy kijelentse:*
-ENYÉM A DOMBOCSKA!
*Kiabál fel Nimerilnek, minek hatására a kilakoltató személyzet hirtelen megjelenik, és áthelyezi a dombbitorlót egy szomszédos dombra. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, Frandr letelepszik a domb lábánál, figyelve, ki a következő, aki megpróbálja elorozni földkupacát.*
Ezután viszont zavart érez az erőben, hiszen a domb elkezd remegni, majd, mikor felnéz a dombra, hogy mi van már megint, ismét csak el kell ugrania valami elől.*
~Na most már aztán...~
*Érdekes módon már nem is érdekli a dombocska, hiszen már meg is ebédelt, a szieszta is megvolt, így mehetne tovább, de azért mégis...
Bár földidomár, úgy tűnik, a másik is az, így telefonos segítségre van szüksége. Bőszen fel is hívja a könyvtárat, és kibérli az ,,A Domb Krónikája - Az eredet, avagy miért is az enyém a dombocska?" című kötet bővített kiadását. Nem tud olvasni, de ez most részletkérdés.
Bősz keresgélés után meg is találja, amit keres. Egy rég elfelejtett szabály, miszerint is a dombocska tulajdonjoga átvételéhez kizárólag annyi kell, hogy kijelentse:*
-ENYÉM A DOMBOCSKA!
*Kiabál fel Nimerilnek, minek hatására a kilakoltató személyzet hirtelen megjelenik, és áthelyezi a dombbitorlót egy szomszédos dombra. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, Frandr letelepszik a domb lábánál, figyelve, ki a következő, aki megpróbálja elorozni földkupacát.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-08-10 22:22:11
Üzenet elküldve: 2019-08-10 22:22:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
* Békésen falatozik és erre feljön az állata és lehajítja a dombról az összes cuccát. Ha meg nem tetszik el lehet húzni. Éppen azon töri a fejét, hogy mit kezdjen mikor valaki úgy dönt, hogy ő biza a cuccaival együtt jött le a dombról. Így egyik pillanatról a másikra a domb tövénél találja magát bebugyolálva. Nemsokára viszont a korábbi az is lekerül a dombról aki őt zavarta meg. Ahogy a helyzetet most látja egy nagy oltár áll a dombon. Márpedig csak egy valakinek ilyen oltára és őt nem szívleli. Hű elementalistaként kötelessége visszafoglalni a dombot. Nagy bőszen felrohan és neki esik a bitorlónak, úgy foggal körömmel. Jól összevissza szabdalják egymást, de végül ő egyedül áll a dombon. A másik pedig csak úgy gurul lefelé. Most már csak ez a csúnya kődarab van hátra. Leteszi a tenyerét a földre, amitől az elkezd rázkódni és a csúnya fekete kő a darabjaira hullva legurul a dombról. Ezután diadalmasan felkiált.*
– Enyém újra a dombocska!
– Enyém újra a dombocska!
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-08-10 20:00:32
Üzenet elküldve: 2019-08-10 20:00:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
- Hé Pőőőőőőrgöööönc!
*Ikta Couren dombok között visszhangzó szavára megjelenik egy futurisztikus fejnagyságú lény, ami a hívószóra lyukat ütött a dimenziók szövetén, hogy a bajba jutott segítségére siessen. Egyre közelebb ér és végül megállapodik a mélységi előtt kipufogva néhány gőzfelhőt.*
- Magasságos lény, mondd el hogyan tudom szolgálni Sa'Tereth céljait?
*Pőrgönc rázkódni kezd, fémes zörgés hallatszik és a lény arca négy részre osztódik, mindegyikben egy-egy tárgy. Sajnos Svir kalapját, a Majdholnapmeglesz Pajzsot és Szabályzatot már felhasználták.*
- A titkos mikkentyűt választom!
*Rikkantja el magát Ikta, amire a titokzatos lény kihúz magából egy két köbméteres oltárt és a sötételfnek adja.*
- Nahát! Egy gránit oltár!
*Ezzel el is teszi a táskájába, a másvilági lény pedig elindul mások megsegítésre.*
~Jobb mint Superman!~
*Ámulatba ejti az idegen segítőkészsége.*
~Egyébként ki az a Superman?~
*Hamar abba is hagyja az elmélkedést mielőtt bant kapna.*
-Hova helyezzem el az oltárt? A legmagasabb helyre?
*A semmiből elszáguld mellette egy asztalon horkoló óriás.*
~Milyen magas lehet ez a domb, ha képes volt elaludni menet közben?~
*Égi megerősítésként az asztalt követi sikítozó (Nem sikítozó? Félig sikítozó?) terítőbe csavart valami.*
- Uram, ezt a helyet szeretnéd?
*Szökken hármat az öt tonnás kővel és felér a domb tetejére. A domb tetején egy ember strázsál, valami túrázó lehet. Ikta óvatosan ledobja az oltárt, amitől föld megcsúszik és lesodorja a bámészkodót, vagy egyszerűen csak földidomár és ezt választotta távozásként.
Mostantól Iktáé a domb és az Istenségé.*
*Ikta Couren dombok között visszhangzó szavára megjelenik egy futurisztikus fejnagyságú lény, ami a hívószóra lyukat ütött a dimenziók szövetén, hogy a bajba jutott segítségére siessen. Egyre közelebb ér és végül megállapodik a mélységi előtt kipufogva néhány gőzfelhőt.*
- Magasságos lény, mondd el hogyan tudom szolgálni Sa'Tereth céljait?
*Pőrgönc rázkódni kezd, fémes zörgés hallatszik és a lény arca négy részre osztódik, mindegyikben egy-egy tárgy. Sajnos Svir kalapját, a Majdholnapmeglesz Pajzsot és Szabályzatot már felhasználták.*
- A titkos mikkentyűt választom!
*Rikkantja el magát Ikta, amire a titokzatos lény kihúz magából egy két köbméteres oltárt és a sötételfnek adja.*
- Nahát! Egy gránit oltár!
*Ezzel el is teszi a táskájába, a másvilági lény pedig elindul mások megsegítésre.*
~Jobb mint Superman!~
*Ámulatba ejti az idegen segítőkészsége.*
~Egyébként ki az a Superman?~
*Hamar abba is hagyja az elmélkedést mielőtt bant kapna.*
-Hova helyezzem el az oltárt? A legmagasabb helyre?
*A semmiből elszáguld mellette egy asztalon horkoló óriás.*
~Milyen magas lehet ez a domb, ha képes volt elaludni menet közben?~
*Égi megerősítésként az asztalt követi sikítozó (Nem sikítozó? Félig sikítozó?) terítőbe csavart valami.*
- Uram, ezt a helyet szeretnéd?
*Szökken hármat az öt tonnás kővel és felér a domb tetejére. A domb tetején egy ember strázsál, valami túrázó lehet. Ikta óvatosan ledobja az oltárt, amitől föld megcsúszik és lesodorja a bámészkodót, vagy egyszerűen csak földidomár és ezt választotta távozásként.
Mostantól Iktáé a domb és az Istenségé.*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-08-10 17:24:58
Üzenet elküldve: 2019-08-10 17:24:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
*Épp egy gyönyörű szép napon (estén? Éjszakán?) utazik Frandr, egyik helyről a másikra, mikor egy meglehetősen különös dologra lesz figyelmes. Hangos horkolás, ami valahogy egyre hangosabb lesz. A mellette levő dombocska felől jön, és már kezd fülsértő lenni. Felé pillantva még elég ideje marad, hogy félreugorjon az asztalon felé csúszó óriás elől.
Na de a harcost nem úgy nevelték, hogy az ilyen udvariatlanságot elnézze, fel is megy a domb tetejére megnézni, honnan jött ez az óriás. A dombocska tetején szép a kilátás, ám Frandrnek nincs sok helye gyönyörködni benne, hisz a dombocska nagy részét egy piknikező nő foglalja el.
Nem rest, belecsomagolja piknik kellékeit a lepedőbe, és az óriás után küldi őket, majd, mint aki jól végezte dolgát, leül reggelizni (ebédelni? Vacsorázni?).*
-Enyém a dombocska, ha nem tetszik, keress másikat.
*Veti oda a dombocska előző tulajdonosának.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.10 17:26:03
Na de a harcost nem úgy nevelték, hogy az ilyen udvariatlanságot elnézze, fel is megy a domb tetejére megnézni, honnan jött ez az óriás. A dombocska tetején szép a kilátás, ám Frandrnek nincs sok helye gyönyörködni benne, hisz a dombocska nagy részét egy piknikező nő foglalja el.
Nem rest, belecsomagolja piknik kellékeit a lepedőbe, és az óriás után küldi őket, majd, mint aki jól végezte dolgát, leül reggelizni (ebédelni? Vacsorázni?).*
-Enyém a dombocska, ha nem tetszik, keress másikat.
*Veti oda a dombocska előző tulajdonosának.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.10 17:26:03
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-08-10 17:05:59
Üzenet elküldve: 2019-08-10 17:05:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
*Hősnőnk egy dombot pillant meg maga előtt. Ha már itt van előtte, akkor fel is megy rá. Egészen szép kis helynek találja. Az egész összképet egyedül egy horkoló óriás rontja el. Közelebb megy, hogy felmérje a helyzetet. Megpróbálja felébreszteni, hogy távozásra bírja, de az még csak rá se hederít. Na de Nimerilt se olyan fából faragták ám. Ha nem megy így, akkor majd megoldja másképpen. Fogj az asztalt és lábait az égbe fordítva az alvó óriás mellé teszi. Aztán nagy nehezen rágördíti azt. Ha ezzel megvan nagyot taszít rajta és az szépen lecsúszik a dombocskáról. Az már, hogy hol áll meg nem érdekli túlzottan. Elégé kimelegedett ebben a nagy munkában, ezért leterít egy terítőt és elővesz egy piknik kosarat. Megrakja a terítőt mindenféle földi jóval és nekilát jóízűen falatozni. Nyugodtan teheti mindezt, mivel most már Övé a dombocska.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-04-14 22:39:49
Üzenet elküldve: 2019-04-14 22:39:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
* Óriásunk kihasználva a többi dombra pályázó figyelmetlenséget felrohan a dombra, felkapja a rajta ácsorgó Hargát és elhajítja a csillagok közé. A gnóm kereskedőktől vásárolt asztalt (melyet eddig a hátán cipelt) óvatosan leteszi a dombra. Bár az asztal egyik lába kitörik, de Morwon tudja jól, hogy ennek nincs jelentősége a jövőre nézve, elvégre ő maga is csak egy kitalált karakter, az asztal pedig nem létezik. Hogy mégis mi értelme volt mindezt megemlíteni akkor? Ezt felettébb nehéz megállapítani, de bizonyára megvan a maga oka. Ez az ok lehet az, hogy valójában mégis lesz hatása az utókorra ennek a törött lábú asztalnak, de az is lehet, hogy csak a karakterszámot akarja valaki növelni – legyen az bármi is. Hiszen egyszer egy nagyon okos zöld gnóm azt mondta, hogy minél hosszabb egy hozzászólás, annál valószínűbb, hogy azt nem fogják mások elolvasni. Esetünkben ez Morwon előnyére válhat, még ha ő nem is tudja, hogy lehet őt olvasni. Igen-igen, azzal ugyan tisztában van, hogy ő csak egy kitalált karakter, azt viszont nem tudja, hogy mint ilyet, lehet őt olvasni is. Pedig lehet! Időközben óriásunk lefeküdt az asztal alá, most pedig alszik. Övé a dombocska. *
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2018-02-13 17:29:34
Üzenet elküldve: 2018-02-13 17:29:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Csúnyán, de nagyon hatékonyan ebrudalja ki Khadot a hevenyészett kalyibájából. A férfinak ez persze nem meglepetés, hiszen már régóta tudhatja, hogy a dombon mindig az erősebb kutya, nos hát ugye mindig az erősebb kutya foglalja el a dombot. Vagy az erősebb ork. Igen, erősebbek a kutyáknál, sőt némelyikük okosabb is és csak fele olyan harapósak. Az orkok mindezen és a fel nem sorolt tulajdonságait figyelembe véve azért még mindig határozottan veszélyesnek tűnik. Foglalkozásából adódóan viszont nagyon jól tudja, hogy mikor kell arrébb állni. Éppen azért a következő érkezőnek csak akkor lesz különösebb problémája Harga eltávolításával, ha valami nyeszlett tündér vagy gnóm. Vagy csak simán nyeszlett és betoji. Addig viszont elégedetten veszi tudomásul, hogy övé a domb.*
A hozzászólás írója (Harcias Harga) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.13 17:30:58
A hozzászólás írója (Harcias Harga) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.13 17:30:58
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2018-02-13 16:58:57
Üzenet elküldve: 2018-02-13 16:58:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
*És a gödörben ül. Pontosabban lebeg, hiszen az özönvíznek köszönhetően megtelt vízzel. Mert bezony, ez az Umon által ásott kút, nem pedig a klasszikus tharg Gödör. Khad könnyedén kimászik belőle, majd megszemléli a helyzetet.
A kapu, lévén Khadé a dombocska, nem nyílik ki nekik, így más módot kell találniuk a víz elvezetésére. Vezérükre sem számíthatnak, aki épp a helyiek vendégszeretetét élvezi ki.
Khad ezt a helyzetet kihasználva elkezd lyukakat fúrni a domb oldalába. Ezek, a várt hatást hozva, elkezdik kiereszteni a dombocskában rekedt özönvizet, tovább növelve a vízszintet.
És mivel Khad korábban nem írta le hozzászólásában, hogy milyen magas a fal, most mondhatja, hogy olyan magas, hogy a vizet még bent tartja, ám tarthatatlan állapotot eredményez a városban. A thargok pedig bölcsen fel is másznak a falra, majd kiugrálva elhagyják a várost.
Khadnak ekkor már csak annyi dolga marad, hogy kinyissa a kaput, ezzel kieresztve a vizet, majd építeni egy kikötőt is az erőd szélére, pár hajóval, hogy a következő özönvíz ne okozzon ekkora problémát.
Ezt viszont nem teszi meg, mert túl elfoglalt azt mondani, hogy ,,enyém a dombocska", és várni, mikor érkezik meg egy újabb jelentkező.*
A kapu, lévén Khadé a dombocska, nem nyílik ki nekik, így más módot kell találniuk a víz elvezetésére. Vezérükre sem számíthatnak, aki épp a helyiek vendégszeretetét élvezi ki.
Khad ezt a helyzetet kihasználva elkezd lyukakat fúrni a domb oldalába. Ezek, a várt hatást hozva, elkezdik kiereszteni a dombocskában rekedt özönvizet, tovább növelve a vízszintet.
És mivel Khad korábban nem írta le hozzászólásában, hogy milyen magas a fal, most mondhatja, hogy olyan magas, hogy a vizet még bent tartja, ám tarthatatlan állapotot eredményez a városban. A thargok pedig bölcsen fel is másznak a falra, majd kiugrálva elhagyják a várost.
Khadnak ekkor már csak annyi dolga marad, hogy kinyissa a kaput, ezzel kieresztve a vizet, majd építeni egy kikötőt is az erőd szélére, pár hajóval, hogy a következő özönvíz ne okozzon ekkora problémát.
Ezt viszont nem teszi meg, mert túl elfoglalt azt mondani, hogy ,,enyém a dombocska", és várni, mikor érkezik meg egy újabb jelentkező.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2018-02-13 16:27:43
Üzenet elküldve: 2018-02-13 16:27:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
*Megérkezik Kagan az össze tharggal meg csatolt állománnyal.*
- Hé, az erődöm. Dicsak buksi. *mert itten egyesek azt hiszik, hogy lehet másnak is erődje. Pláne. Ezzel elfoglalja az erődöt, alatta a dombocskával, mindenki mást meg beleszór a Gödörbe, a tetejükre ülteti a fejnehéz Khadot. Az egyetlen kivétel Ssyl, akinek szintén beveszi a dombocskáját. ENYÉMEK A DOMBOCSKÁK.*
- Hé, az erődöm. Dicsak buksi. *mert itten egyesek azt hiszik, hogy lehet másnak is erődje. Pláne. Ezzel elfoglalja az erődöt, alatta a dombocskával, mindenki mást meg beleszór a Gödörbe, a tetejükre ülteti a fejnehéz Khadot. Az egyetlen kivétel Ssyl, akinek szintén beveszi a dombocskáját. ENYÉMEK A DOMBOCSKÁK.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2018-02-13 16:22:47
Üzenet elküldve: 2018-02-13 16:22:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
*Békés üldögélés közben egyszer csak arra eszmél, hogy erőd épült köré.*
~Sebaj, így biztos az enyém marad a domb.~
*A következő pillanatban pedig hatalmas vízsugár mossa el az erődkéjét a dombocskáról, vele együtt. Vizesen, csatakosan ér földet és dühösen ugrik talpra, mikor megpillantja a kacsafelhőt, azt a kis szemtelent. Újonnan vásárolt nyílvesszői közül ujjai közé csípi az elsőt, s a kacsa farára célozva engedi útnak azt. Ahogy halad a dombocskája felé, újabb és újabb vesszővel gazdagítja a felhőfart, s ha itt most villám is csap belé, az sem érdekli.
~Mert neked muszáj volt ide özönvizelni?~ Vonja kérdőre gondolatban az önjelölt vicceskedő istenkét.
~Hozzád sem imádkozom többet, tudd meg!~
Mire ellövi az utolsó vesszőt is, a felhőcske szépen tovaúszik, a dombocskára pedig aranyszín napsütés fénye vetül, így csalogatva vissza a csurom vizes lányt szárítkozni.*
- Mégiscsak az enyém vagy dombocska. *Dünnyögi, miközben hanyatt dől azon a maradék puha fűpamacson, amit biztosan neki mentett meg a dombocskája.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.13 16:41:26
~Sebaj, így biztos az enyém marad a domb.~
*A következő pillanatban pedig hatalmas vízsugár mossa el az erődkéjét a dombocskáról, vele együtt. Vizesen, csatakosan ér földet és dühösen ugrik talpra, mikor megpillantja a kacsafelhőt, azt a kis szemtelent. Újonnan vásárolt nyílvesszői közül ujjai közé csípi az elsőt, s a kacsa farára célozva engedi útnak azt. Ahogy halad a dombocskája felé, újabb és újabb vesszővel gazdagítja a felhőfart, s ha itt most villám is csap belé, az sem érdekli.
~Mert neked muszáj volt ide özönvizelni?~ Vonja kérdőre gondolatban az önjelölt vicceskedő istenkét.
~Hozzád sem imádkozom többet, tudd meg!~
Mire ellövi az utolsó vesszőt is, a felhőcske szépen tovaúszik, a dombocskára pedig aranyszín napsütés fénye vetül, így csalogatva vissza a csurom vizes lányt szárítkozni.*
- Mégiscsak az enyém vagy dombocska. *Dünnyögi, miközben hanyatt dől azon a maradék puha fűpamacson, amit biztosan neki mentett meg a dombocskája.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.13 16:41:26
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2018-02-13 15:56:44
Üzenet elküldve: 2018-02-13 15:56:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
*Az Eeyrrel és Sa'Terethel elmérgesedő pizsiparti után Taitos leereszkedik az istenek dimenziójából az övéihez. Első megnyilvánulása egy kacsára emlékeztető zivatarfelhő. Igaz hívei innen már fel is ismernék, ám nem így tesz az alant elkanászodó népség.*
~Nagy bölcsességemben megteremtem hát Emphust!~
*Reszelgeti körmét, miközben azok odalent vitáznak, meg huzakodnak, meg tudja a fene még mit nem tesznek. Taitos számára parányi hangyák csak ők. Kevesen tudják azonban, hogy az isteneknek is szükségük van néha könnyíteniük magukon.*
~Ejj, ha Teysus nem zárkózott volna be a klozetra az bizony jó lett volna.~
*Gondolja, de hát mit lehet tenni, ő már csak egy ilyesmi lény. Mindig kakil, amikor valami izgalmas történik.*
-Nah!
*Nyögi, mire a halandók csak egy kisebb dörgést hallhatnak a kacsafelhő alatt.
Ledöfi botját, hogy felvehesse a stabil célzóállást, mit ilyen alig három dimenzióban gondolkodó lények csak villámcsapásnak láthatnak, végül megkönnyebbülten engedi útjára a vízsugarat.
Na most egy isten nem csak úgy "pipil", vagy "ürítkezik", inkább "terraformál". Jól meg is öntözi a dombot, mire mindenki, ki rajta volt fástul, füvestül, erődöstül az özönvíz martaléka lesz. Taitos odafent megköti gatyamadzagját.*
~De jó, hogy enyém ez a dombocska!~
*Sóhajt kisimultan.*
~Nagy bölcsességemben megteremtem hát Emphust!~
*Reszelgeti körmét, miközben azok odalent vitáznak, meg huzakodnak, meg tudja a fene még mit nem tesznek. Taitos számára parányi hangyák csak ők. Kevesen tudják azonban, hogy az isteneknek is szükségük van néha könnyíteniük magukon.*
~Ejj, ha Teysus nem zárkózott volna be a klozetra az bizony jó lett volna.~
*Gondolja, de hát mit lehet tenni, ő már csak egy ilyesmi lény. Mindig kakil, amikor valami izgalmas történik.*
-Nah!
*Nyögi, mire a halandók csak egy kisebb dörgést hallhatnak a kacsafelhő alatt.
Ledöfi botját, hogy felvehesse a stabil célzóállást, mit ilyen alig három dimenzióban gondolkodó lények csak villámcsapásnak láthatnak, végül megkönnyebbülten engedi útjára a vízsugarat.
Na most egy isten nem csak úgy "pipil", vagy "ürítkezik", inkább "terraformál". Jól meg is öntözi a dombot, mire mindenki, ki rajta volt fástul, füvestül, erődöstül az özönvíz martaléka lesz. Taitos odafent megköti gatyamadzagját.*
~De jó, hogy enyém ez a dombocska!~
*Sóhajt kisimultan.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2018-02-13 15:53:27
Üzenet elküldve: 2018-02-13 15:53:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
*Ahogy épp ássa a gödröt, egyszer csak megjelenik egy óriás, és olyan monológot vág ki, hogy egy idő után üvegessé válik Khad szeme. De aztán megjön egy hölgyemény is, aki felajánlja, hogy segít megüresíteni a domb birtokosának helyét.
A férfi persze elfogadja az ajánlatot, és mikor vonszolják le az óriást, jut csak eszébe, hogy őt biza durván átverték.
Elég ideje van gondolkodni lent, aztán úgy dönt, nem érdekli az elf nő a domb tetején. Munkához is lát, és mivel már azzal is túlszárnyalta a fizika törvényeit, hogy végighallgatta az óriás beszédét, nem sok fáradságába kerül felhúzni egy egész kis pofás falat a dombocska köré. A kapuja fölött hatalmas betűkkel a következő felirat áll: ENYÉM A DOMBOCSKA*
A férfi persze elfogadja az ajánlatot, és mikor vonszolják le az óriást, jut csak eszébe, hogy őt biza durván átverték.
Elég ideje van gondolkodni lent, aztán úgy dönt, nem érdekli az elf nő a domb tetején. Munkához is lát, és mivel már azzal is túlszárnyalta a fizika törvényeit, hogy végighallgatta az óriás beszédét, nem sok fáradságába kerül felhúzni egy egész kis pofás falat a dombocska köré. A kapuja fölött hatalmas betűkkel a következő felirat áll: ENYÉM A DOMBOCSKA*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2018-02-13 15:37:00
Üzenet elküldve: 2018-02-13 15:37:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
*Hangtalan oson a fák közt, hogy megtalálja azt a dombocskát, amelyről napok óta álmodik. Tudja, hogy várja őt, szinte kiált érte. Álmából ismerősek ezek a fák, mint ha már járt volna itt, ebből tudja, hogy csakis ez lehet az irány, nem más. Végül, pontosan úgy, ahogy álmában is, elér egy vastagabb fa mögé, onnan les ki, s gyorsan vissza is húzódik, hiszen az ő kicsiny dombján, éppen tanyázik valaki. Újra kiles a fa mögül, hogy jobban szemügyre vegye a fekete köpenyes férfit, aki éppen lapátolja a földet.
~Hát mit teszel te a dombocskámmal?!~
Hüledezik magában, mikor furcsa jelenést pillant meg, mint ha nem is egy dombocska volna, hanem kettő. A másik viszont nem valódi, vagy mégis? Nem, az nem lehet. Határozottan, csak egy dombnak kell itt lennie, főleg, hogy a derengő dombon, egy óriás ácsingózik.
~Szegény dombocskám, mi szállt meg téged?~
A fa rejtekében tervet kovácsol, mindent csak szépen sorban. Végül megkerüli a dombot, s puha lépteivel a férfi mögé lép, onnan suttog annak fülébe. *
- Meg ne ijedj, de azt hiszem megszállták a dombot… segíthetek rendet tenni, ha szeretnéd. *Persze Khad, ijedtében a lapátot is eldobja.*
- Ezt igennek veszem.
*Mosolyog derűsen a férfira. Gondolatából előhalássza rég elvesztett ostorát, mely egy jól irányzott suhintással a derengő óriás lábára tekeredik, majd a férfi kezébe adja a nyelét.*
- Húzzuk ketten, talán úgy menni fog. *És megy is, együttesen vontatják a gondolkodó gondolat-Morwont szépen lefelé, a lejtőn pedig egészen jó lendületet is sikerül szerezniük. Így Lyz elengedi az ostort, meghagyva a dicsőséget Khadnak, hogy levontatott egy óriást a dombról, bár annak aljában az egész derengés köddé válik. Sem óriás, sem ostor nincs már.
Ekkor viszont Lyz már a domb tetejéről mosolyog a fekete köpenyes üres kezű férfira. Ha ezt valakinek elmeséli, biztosan nem hisz neki majd senki. Lyz viszont elégedetten kuporodik a lapát mellé, az ő szeretett dombocskájára, s jólesőn túrja ujjait a frissen lapátolt földbe, miközben elégedetten sóhajtja:*
-Enyém a dombocska.
~Hát mit teszel te a dombocskámmal?!~
Hüledezik magában, mikor furcsa jelenést pillant meg, mint ha nem is egy dombocska volna, hanem kettő. A másik viszont nem valódi, vagy mégis? Nem, az nem lehet. Határozottan, csak egy dombnak kell itt lennie, főleg, hogy a derengő dombon, egy óriás ácsingózik.
~Szegény dombocskám, mi szállt meg téged?~
A fa rejtekében tervet kovácsol, mindent csak szépen sorban. Végül megkerüli a dombot, s puha lépteivel a férfi mögé lép, onnan suttog annak fülébe. *
- Meg ne ijedj, de azt hiszem megszállták a dombot… segíthetek rendet tenni, ha szeretnéd. *Persze Khad, ijedtében a lapátot is eldobja.*
- Ezt igennek veszem.
*Mosolyog derűsen a férfira. Gondolatából előhalássza rég elvesztett ostorát, mely egy jól irányzott suhintással a derengő óriás lábára tekeredik, majd a férfi kezébe adja a nyelét.*
- Húzzuk ketten, talán úgy menni fog. *És megy is, együttesen vontatják a gondolkodó gondolat-Morwont szépen lefelé, a lejtőn pedig egészen jó lendületet is sikerül szerezniük. Így Lyz elengedi az ostort, meghagyva a dicsőséget Khadnak, hogy levontatott egy óriást a dombról, bár annak aljában az egész derengés köddé válik. Sem óriás, sem ostor nincs már.
Ekkor viszont Lyz már a domb tetejéről mosolyog a fekete köpenyes üres kezű férfira. Ha ezt valakinek elmeséli, biztosan nem hisz neki majd senki. Lyz viszont elégedetten kuporodik a lapát mellé, az ő szeretett dombocskájára, s jólesőn túrja ujjait a frissen lapátolt földbe, miközben elégedetten sóhajtja:*
-Enyém a dombocska.
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2018-02-07 00:16:18
Üzenet elküldve: 2018-02-07 00:16:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
* Morwon ugyan már rég nem táplál a dombocska iránt olyan mély érzelmeket, mint egykor, de még mindig nagyon szereti, ha valami az övé és nem másé, ezért beszélni kezd, igen ám, de nem viszi le a hangsúlyt, ezzel olyan végtelen beszéd kavalkádot okoz, melyet nyilvánvalóan senki nem bír hosszú távon, így alighanem Morwoné lesz a domb, ami igazából nem is ott van, ahol a többiek gondolják, hiszen Morwon nagyon is jól tudja, hogy a domb hol van, de nem mondja el másoknak, hogy hol van a domb, hiszen akkor más is tudná, nem csak az a kevés valaki, akik Morwonnal egyetemben azon kiváltságosak közé tartoznak, akik tudnak a dombocska valódi hollétéről. Így szól hát az óriás. *
– Ha enyém a dombocska, akkor nem másé, s, hogyha nem másé, bizonyosan az enyém, vagy valaki olyané, aki nem én vagyok, de nem is más, ebből következően az illető senki, s, ha a senki nem valaki, akkor a helyét nyomban át lehet venni, s, ha a helyét nyomban át lehet venni, nem is kérdés, hogy ki veszi át a helyét, hiszen, ha más venné át, akkor nem lenne az enyém, szóval elvenném, ha viszont én veszem el a senkitől (és ez így helyes, természetesen), akkor alighanem az enyém lesz, így a világ rendje visszaáll és minden pontosan úgy lesz, ahogy annak lennie kell és másé nem lesz a domb, csakis az enyém, s ezáltal másé nem, viszont, ha erre jön egy hód, aki történetesen nekem szimpatikus, és persze csak akkor, ha én is szimpatikusnak találandó leszek számára, akkor előfordulhat az az eset is, hogy bár a domb az enyém lett, miután a senkitől elvettem, de én úgy döntök, hogy mivel szimpatikus nekem az a hód és a hódnak pedig én vagyok szimpatikus, ezért úgy alakul, hogy átadom a helyemet a hódnak, akinek szimpatikus vagyok és ő is szimpatikus nekem, ezáltal a leghíresebb óriás-filozófusok filozófiai kérdéseit megmagyarázni hivatott könyvekbe foglalt kérdés- és válaszboncolgatással foglalkozó dolgoknál is nagyobb felfedezést tettem, azaz, ha a hód, aki szimpatikus nekem, és akinek én is szimpatikus vagyok, nem senki, márpedig, ha valaki, akkor bizonyára nem lehet senki, mivel az ellentmondana mindennek, amit eddig tudunk a világról, és, ha ellentmondunk a világnak, igazából magunknak mondunk ellent, szóval mi sem vagyunk, így a hód van, de ezáltal pont, hogy mégsem, na szóval, ha a hód, akinek szimpatikus vagyok és aki nekem is úgy szint szimpatikus, na ő, s nem más, hanem ténylegesen ő, az a hód, ő, akiről szó van, akinek át akarom adni a helyemet a dombon, úgy dönt, hogy mégsem szeretné átvenni a helyemet a dombon, vagy csak kiderül, hogy ő más, szóval nem én vagyok és nem senki, hanem másvalaki, szóval nem lehet az övé a domb, szóval csakis senki lehet, szóval én is ő vagyok, és a hód is én, és senkik vagyunk mindannyian, s a többiek is hódok és ők is én vagyok, és én is a többiek vagyok, akkor azt a megállapítást lehet végül megmondani a rendkívül okos filozófusoknak, hogy minden egy és minden semmi is, szóval az egy az semmi, ebből nyilvánvalóan következik, hogy ha feltételezzük, hogy a semmi az nulla és az egy az egy, akkor a nulla egyenlő az eggyel, mivelhogy az egy is egyenlő a semmivel, na akkor, és csak akkor, tehát máskor nem (bár hogyan is lenne máskor, ha nincsen semmi sem, hiszen van minden, így semmi is) kimondhatjuk, hogy a nulla egyenlő az eggyel, de mivel minden semmi, így igazából se nulla nincsen, se egy nincsen, szóval egyértelműen megállapítható, hogy ha van valami, az nincs, s, ha van nulla, az egy, s ha van egy, az nulla, de mivel nincsen egy se, meg nulla se, ezért új fogalmat kell bevezetnünk, ami nem más, mint az abszolút nulla, ami egyenlő a semmi nemlétezésével, tehát, ha az abszolút nullát négyzetre emeljük, megkapjuk az abszolút nulla a négyzeten, ami már annyira sem semmi, mint a semmi hiánya, szóval nagyon semmi, talán már annyira semmi, hogy még csak nem is semmi, hiszen a semmi hiánya már szinte valami, s a valami nem lehet semmi, mivelhogy a valami már nem semmi, s a semmi sem lehet valami, kivéve persze, ha igaz, hogy a semmi az a minden, ám ebben a lehetőségben azt is érdemes megemlíteni, hogy a valami ugyan egyenlő a semmivel, s a semmi a valamivel, de ha az abszolút nulla (avagy abszolút semmi) létezik, akkor az is egyenlő kell, hogy legyen bármivel, így akár még egy képzeletbeli értékkel, amit a változatosság kedvéért nevezzünk mondjuk abszolút mindennek, ami ugyebár egyrészről rendkívül nagy, hiszen minden is és még annál is több (gondoljunk csak bele, hogy akkor mekkora lehet az abszolút minden a négyzeten), azonban mivel az abszolút nulla már alapból tartalmazza az abszolút mindent is, hiszen bármekkora is a minden, ha egyszer a semmi nagyobb, vagy legalábbis ugyanakkora, hiszen ugyanaz, de, ha ugyanaz, nem lehet más, sőt, akkor egyértelmű, hogy valójában mi sem vagyunk, a domb sincsen, a világ pedig egyértelműen nincsen. Viszont mi van, ha a dombocska valójában pont, hogy van és akörül nincsen semmi? Hiszen a semmi végtelenül semekkora, így a dombocska épp elférne a közelében, mint egy lebegő kis sziget. S mi van, ha ez a dombocska valójában a világunk, s ha épp nem állunk a dombocskán, nem is vagyunk? Talán ezért szeretné mindenki a dombocskát? Vagy talán másért? Egyszer majd kiderül, azaz egyszer már kiderült, hiszen a semmi az minden, így, ha valami lesz, bizonyosan volt is és van is. * Ezen töprengve ácsorog a dombocskán. *
– Ha enyém a dombocska, akkor nem másé, s, hogyha nem másé, bizonyosan az enyém, vagy valaki olyané, aki nem én vagyok, de nem is más, ebből következően az illető senki, s, ha a senki nem valaki, akkor a helyét nyomban át lehet venni, s, ha a helyét nyomban át lehet venni, nem is kérdés, hogy ki veszi át a helyét, hiszen, ha más venné át, akkor nem lenne az enyém, szóval elvenném, ha viszont én veszem el a senkitől (és ez így helyes, természetesen), akkor alighanem az enyém lesz, így a világ rendje visszaáll és minden pontosan úgy lesz, ahogy annak lennie kell és másé nem lesz a domb, csakis az enyém, s ezáltal másé nem, viszont, ha erre jön egy hód, aki történetesen nekem szimpatikus, és persze csak akkor, ha én is szimpatikusnak találandó leszek számára, akkor előfordulhat az az eset is, hogy bár a domb az enyém lett, miután a senkitől elvettem, de én úgy döntök, hogy mivel szimpatikus nekem az a hód és a hódnak pedig én vagyok szimpatikus, ezért úgy alakul, hogy átadom a helyemet a hódnak, akinek szimpatikus vagyok és ő is szimpatikus nekem, ezáltal a leghíresebb óriás-filozófusok filozófiai kérdéseit megmagyarázni hivatott könyvekbe foglalt kérdés- és válaszboncolgatással foglalkozó dolgoknál is nagyobb felfedezést tettem, azaz, ha a hód, aki szimpatikus nekem, és akinek én is szimpatikus vagyok, nem senki, márpedig, ha valaki, akkor bizonyára nem lehet senki, mivel az ellentmondana mindennek, amit eddig tudunk a világról, és, ha ellentmondunk a világnak, igazából magunknak mondunk ellent, szóval mi sem vagyunk, így a hód van, de ezáltal pont, hogy mégsem, na szóval, ha a hód, akinek szimpatikus vagyok és aki nekem is úgy szint szimpatikus, na ő, s nem más, hanem ténylegesen ő, az a hód, ő, akiről szó van, akinek át akarom adni a helyemet a dombon, úgy dönt, hogy mégsem szeretné átvenni a helyemet a dombon, vagy csak kiderül, hogy ő más, szóval nem én vagyok és nem senki, hanem másvalaki, szóval nem lehet az övé a domb, szóval csakis senki lehet, szóval én is ő vagyok, és a hód is én, és senkik vagyunk mindannyian, s a többiek is hódok és ők is én vagyok, és én is a többiek vagyok, akkor azt a megállapítást lehet végül megmondani a rendkívül okos filozófusoknak, hogy minden egy és minden semmi is, szóval az egy az semmi, ebből nyilvánvalóan következik, hogy ha feltételezzük, hogy a semmi az nulla és az egy az egy, akkor a nulla egyenlő az eggyel, mivelhogy az egy is egyenlő a semmivel, na akkor, és csak akkor, tehát máskor nem (bár hogyan is lenne máskor, ha nincsen semmi sem, hiszen van minden, így semmi is) kimondhatjuk, hogy a nulla egyenlő az eggyel, de mivel minden semmi, így igazából se nulla nincsen, se egy nincsen, szóval egyértelműen megállapítható, hogy ha van valami, az nincs, s, ha van nulla, az egy, s ha van egy, az nulla, de mivel nincsen egy se, meg nulla se, ezért új fogalmat kell bevezetnünk, ami nem más, mint az abszolút nulla, ami egyenlő a semmi nemlétezésével, tehát, ha az abszolút nullát négyzetre emeljük, megkapjuk az abszolút nulla a négyzeten, ami már annyira sem semmi, mint a semmi hiánya, szóval nagyon semmi, talán már annyira semmi, hogy még csak nem is semmi, hiszen a semmi hiánya már szinte valami, s a valami nem lehet semmi, mivelhogy a valami már nem semmi, s a semmi sem lehet valami, kivéve persze, ha igaz, hogy a semmi az a minden, ám ebben a lehetőségben azt is érdemes megemlíteni, hogy a valami ugyan egyenlő a semmivel, s a semmi a valamivel, de ha az abszolút nulla (avagy abszolút semmi) létezik, akkor az is egyenlő kell, hogy legyen bármivel, így akár még egy képzeletbeli értékkel, amit a változatosság kedvéért nevezzünk mondjuk abszolút mindennek, ami ugyebár egyrészről rendkívül nagy, hiszen minden is és még annál is több (gondoljunk csak bele, hogy akkor mekkora lehet az abszolút minden a négyzeten), azonban mivel az abszolút nulla már alapból tartalmazza az abszolút mindent is, hiszen bármekkora is a minden, ha egyszer a semmi nagyobb, vagy legalábbis ugyanakkora, hiszen ugyanaz, de, ha ugyanaz, nem lehet más, sőt, akkor egyértelmű, hogy valójában mi sem vagyunk, a domb sincsen, a világ pedig egyértelműen nincsen. Viszont mi van, ha a dombocska valójában pont, hogy van és akörül nincsen semmi? Hiszen a semmi végtelenül semekkora, így a dombocska épp elférne a közelében, mint egy lebegő kis sziget. S mi van, ha ez a dombocska valójában a világunk, s ha épp nem állunk a dombocskán, nem is vagyunk? Talán ezért szeretné mindenki a dombocskát? Vagy talán másért? Egyszer majd kiderül, azaz egyszer már kiderült, hiszen a semmi az minden, így, ha valami lesz, bizonyosan volt is és van is. * Ezen töprengve ácsorog a dombocskán. *
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2018-02-01 10:21:03
Üzenet elküldve: 2018-02-01 10:21:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
*Ahogy sétálgat, hirtelen meglát egy dombot. Szép, nagy domb, egész jó táborhely lenne. De van már ott valaki. Aki épp...
~Földet lapátol?~
Elkezd baktatni felfelé, mikor fent van, a másik épp pihenget. Khadnak nem esik nehezére elemelni mellőle az ásót, és egy jól irányzott suhintás a fejre meggyőzi a másikat arról, hogy Khad jobb gazdája a dombnak, mint ő.
Belöki saját vermébe, majd folytatja az ásást, közben egy dalt dudorászva, amelynek a refrénje a következő: ,,Enyém a donbocska"...*
A hozzászólás írója (Khad'un Árnyköpeny) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.01 11:11:24
~Földet lapátol?~
Elkezd baktatni felfelé, mikor fent van, a másik épp pihenget. Khadnak nem esik nehezére elemelni mellőle az ásót, és egy jól irányzott suhintás a fejre meggyőzi a másikat arról, hogy Khad jobb gazdája a dombnak, mint ő.
Belöki saját vermébe, majd folytatja az ásást, közben egy dalt dudorászva, amelynek a refrénje a következő: ,,Enyém a donbocska"...*
A hozzászólás írója (Khad'un Árnyköpeny) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.01 11:11:24
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2018-02-01 09:15:23
Üzenet elküldve: 2018-02-01 09:15:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
*Bosszúsan tekint felfelé:*
- Elkéstem! *Látja, amint a férfi dicsőn és birtoklási vágytól hajtva áll peckesen, mint aki karót nyelt. Abban a pillanatban dönti el, hogy ezt nem hagyhatja annyiban.*
~ A Dombocska az enyém. Nem lehet másé! ~ Gondolatban máris ott áll, s a tájra, mint egy leigázott területre tekint le. Majd elhessegeti magától a képzelgést, egyelőre munka van. Az ásójával a domb alján halad befelé a domb belseje felé. Mikor úgy érzi körülbelül a közepén járhat immár felfelé kezd haladni, olykor peckeket verve az üreg oldalába, hogy felfelé mászva érje el a felette lévő földterületet. Hirtelen fénypászma önti el arcát a keskeny résen, mit legutóbb vágott.*
~ Megérkeztem! ~ *gondolja gonosz vigyorral, majd egy utolsó csapás után az üreg oldalába húzódva röhögve nézi, amint a férfi a domb belsejébe zuhan. A nyitott résen kimászva, még akkor is kuncog, mikor a földet elkezdi visszahányni az alján talán összetört csontokkal fekvő férfira.*
- Enyém a Dombocska!
- Elkéstem! *Látja, amint a férfi dicsőn és birtoklási vágytól hajtva áll peckesen, mint aki karót nyelt. Abban a pillanatban dönti el, hogy ezt nem hagyhatja annyiban.*
~ A Dombocska az enyém. Nem lehet másé! ~ Gondolatban máris ott áll, s a tájra, mint egy leigázott területre tekint le. Majd elhessegeti magától a képzelgést, egyelőre munka van. Az ásójával a domb alján halad befelé a domb belseje felé. Mikor úgy érzi körülbelül a közepén járhat immár felfelé kezd haladni, olykor peckeket verve az üreg oldalába, hogy felfelé mászva érje el a felette lévő földterületet. Hirtelen fénypászma önti el arcát a keskeny résen, mit legutóbb vágott.*
~ Megérkeztem! ~ *gondolja gonosz vigyorral, majd egy utolsó csapás után az üreg oldalába húzódva röhögve nézi, amint a férfi a domb belsejébe zuhan. A nyitott résen kimászva, még akkor is kuncog, mikor a földet elkezdi visszahányni az alján talán összetört csontokkal fekvő férfira.*
- Enyém a Dombocska!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 439-458