*M11 visszatér a dombhoz, persze új számmal, ami remek álnévként szuperál, de hát muszáj volt várnia az átszámozásig, mert a 11est kiutálták, hiszen a világra szabadított egy ügyvédet. Mellesleg a fickó azóta is megvolt, bár szerződést kellett újítsanak Mesélőke új száma miatt, és becenév nem elfogadott, így jövőre is várható ez az átkozott papírmunka. És az ügyvéd mindig egyre több pénzt kér, ó hogy szakadna meg! Ahhoz képest, hogy több csillió éves M3 jóvoltából, azért jól tartja magát, ez náluk még nem nyugdíjas kor. Hát mindegy, ennek annyi hátránya van, hogy a Hetes kevesebb arannyal tudja honorálni kalandjai résztvevőinek aktívkodását, illetve szegénynegyedbeli késelőkről legombolt 150 aranyakból fizesse az ügyvéd urat.
Hát egy szó, mint száz, odasétál a dombhoz, legalábbis ami maradt belőle. Intézkedhetne ő maga is, de ugyan már... miért fizeti az ügyvédet? Persze, hogy ne szabaduljon el, de akkor haszna is legyen már. Az ügyvéd odasétál, és megkérdi a fél-elfet:*
- Van fegyvertartásija ehhez? Hát persze, hogy nincs, hiszen ehhez a fegyverhez nem is lehet szerezni. *az ügyvéd ezen szavai hallatára akár a világ is kifordulhatna magából, de ehelyett csak a kölyökre rak levehetetlen bilincset az egyik istenség, mely szintén féli az ügyvéd hatalmát. Majd miután újjáépült a domb (mert hát mi más rabszolgamunkára kötelezhetné az ügyvéd a fiút adósságai törlesztése érdekében?), Mesélőke könnyű léptekkel felsétál rajta, miközben hallgatja, mennyi részesedést kér az ügyvéd az esetlegesen dombocska alatt elterülő bányák jövedelméből. Végül a kicsit sem szófukar ügyvédet egy kicsit csendre inti (amelyen amaz megsértődik, ez majd a következő fizetéskor jelentkezik), hogy szólhasson*
- Enyém a dombocska!