Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-06 22:58:02
Üzenet elküldve: 2020-06-06 22:58:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Éjjeli pacsirták//
*Redin megmosolyogja az öreg bemutatkozását, habókos egy figura, de tetszik neki. Valahol mélyen örül, hogy nem maradt magára az erdőben az éjszakai vadak sokaságával, örül a kellemes otthon illatának és a furcsa helyzetnek is. Természetesen ezt soha, de soha nem vallaná be magának. Az étel körüli kérdés hallatán megkordul a gyomra határozottan jelezve, hogy piszkosul régen nem kapott semmit, amin rágódhatna, de végül nemet int fejével. Sosem szeretett idegenek előtt enni, idegen helyen meg aztán pláne, inkább még éhezik egy kicsikét, sok lenne neki az élmény. A találkozásuk helyzetén elmereng néhány pillanatig, majd halványan elmosolyodva az öreg felé fordul. Úgy dönt, nem megy bele a részletekbe, hiszen igen körülményes volna tisztázni a helyzetet, és tulajdonképpen fogalma sincs, mit keresett a kikötőben egy ilyen tisztességes pofa.*
- A kikötőben futottunk egymásba, de hamar nyúlcipőt kellett húznunk, néhány váratlan tényező miatt. Végül az erdőben kötöttünk ki. Én nem sérültem meg, tulajdonképpen neki köszönhetően.
*Visszafordul a beteghez, lágyan cirógatja homlokát jobb kezének ujjbegyeivel. Elmereng azon, hogy ha akkor Ganer nem ugrik a csúszómászó és az ő heves teste közé, akkor most ő fetrengene valahol a láztól gyöngyöző homlokkal. Na, ő aztán nem bírná ilyen méltóságteljesen, irdatlan szitkok hagynák el finommetszésű ajkait. A vergődő felé intézett kérése meglepi - hirtelen az égvilágon semmi sem jut eszébe. Gondolkodik, csinos kis buksijában csikorognak a fogaskerekek, többször szólásra nyitja száját, de mindig bennreked félúton a nagy mondandó. Végül szégyenlősen elpirul, tekintetét lesüti. Kellemetlen helyzetének egy új, komoly férfi érkezése vet véget. Szinte fellélegzik, s azonnal arrébb csusszan helyet adva a szakértelemnek. Szívesen menekülne már, kihátrálna a helyzetből, de továbbra is éjszaka van, és továbbra is a valódi vadon veszi őket körül, nem az általa megszokott bűzös, eszkábált épületekből álló düledező dzsungel. Van valami tekintélyt parancsoló a higgadt férfiban, van benne valami riasztóan furcsa, nem igazán tetszik neki. A falhoz közel húzódik, tenyere ösztönösen megindul csizmája felé tőre után nyúlva, de ekkor eszébe jut, hogy nincs is mihez nyúlnia. Cifrát szitkozódik magában, s amennyire csak lehet, távol húzódik mindenkitől. Jégkék íriszei villognak a félhomályban, ketrecbe zárt vadállatnak érzi magát. Némán mutat a sebesült alkarra, magában elhatározza, hogy addig bizony önszántából nem szólal meg, míg a furcsa férfi a közelben van. Rettegés fojtogatja szívét, érzi tulajdon alsóbbrendűségét, ez pedig cseppet sem ínyére való. A felé szegezett kérdésre egy pillanatra megtörik álcája, gúnyosan felkuncog, egyik szemöldöke kérdőn szalad fel homlokán.*
- Szerinted úgy nézek ki, mint aki felismer egyetlen kígyót is?
*Karjait védekezőn fonja össze teste előtt, s igyekszik arra gondolni, hogy közeleg a reggel, s a nyomorultságának vége is vele együtt.*
*Redin megmosolyogja az öreg bemutatkozását, habókos egy figura, de tetszik neki. Valahol mélyen örül, hogy nem maradt magára az erdőben az éjszakai vadak sokaságával, örül a kellemes otthon illatának és a furcsa helyzetnek is. Természetesen ezt soha, de soha nem vallaná be magának. Az étel körüli kérdés hallatán megkordul a gyomra határozottan jelezve, hogy piszkosul régen nem kapott semmit, amin rágódhatna, de végül nemet int fejével. Sosem szeretett idegenek előtt enni, idegen helyen meg aztán pláne, inkább még éhezik egy kicsikét, sok lenne neki az élmény. A találkozásuk helyzetén elmereng néhány pillanatig, majd halványan elmosolyodva az öreg felé fordul. Úgy dönt, nem megy bele a részletekbe, hiszen igen körülményes volna tisztázni a helyzetet, és tulajdonképpen fogalma sincs, mit keresett a kikötőben egy ilyen tisztességes pofa.*
- A kikötőben futottunk egymásba, de hamar nyúlcipőt kellett húznunk, néhány váratlan tényező miatt. Végül az erdőben kötöttünk ki. Én nem sérültem meg, tulajdonképpen neki köszönhetően.
*Visszafordul a beteghez, lágyan cirógatja homlokát jobb kezének ujjbegyeivel. Elmereng azon, hogy ha akkor Ganer nem ugrik a csúszómászó és az ő heves teste közé, akkor most ő fetrengene valahol a láztól gyöngyöző homlokkal. Na, ő aztán nem bírná ilyen méltóságteljesen, irdatlan szitkok hagynák el finommetszésű ajkait. A vergődő felé intézett kérése meglepi - hirtelen az égvilágon semmi sem jut eszébe. Gondolkodik, csinos kis buksijában csikorognak a fogaskerekek, többször szólásra nyitja száját, de mindig bennreked félúton a nagy mondandó. Végül szégyenlősen elpirul, tekintetét lesüti. Kellemetlen helyzetének egy új, komoly férfi érkezése vet véget. Szinte fellélegzik, s azonnal arrébb csusszan helyet adva a szakértelemnek. Szívesen menekülne már, kihátrálna a helyzetből, de továbbra is éjszaka van, és továbbra is a valódi vadon veszi őket körül, nem az általa megszokott bűzös, eszkábált épületekből álló düledező dzsungel. Van valami tekintélyt parancsoló a higgadt férfiban, van benne valami riasztóan furcsa, nem igazán tetszik neki. A falhoz közel húzódik, tenyere ösztönösen megindul csizmája felé tőre után nyúlva, de ekkor eszébe jut, hogy nincs is mihez nyúlnia. Cifrát szitkozódik magában, s amennyire csak lehet, távol húzódik mindenkitől. Jégkék íriszei villognak a félhomályban, ketrecbe zárt vadállatnak érzi magát. Némán mutat a sebesült alkarra, magában elhatározza, hogy addig bizony önszántából nem szólal meg, míg a furcsa férfi a közelben van. Rettegés fojtogatja szívét, érzi tulajdon alsóbbrendűségét, ez pedig cseppet sem ínyére való. A felé szegezett kérdésre egy pillanatra megtörik álcája, gúnyosan felkuncog, egyik szemöldöke kérdőn szalad fel homlokán.*
- Szerinted úgy nézek ki, mint aki felismer egyetlen kígyót is?
*Karjait védekezőn fonja össze teste előtt, s igyekszik arra gondolni, hogy közeleg a reggel, s a nyomorultságának vége is vele együtt.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-06 16:53:40
Üzenet elküldve: 2020-06-06 16:53:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Éjjeli pacsirták//
*Míg sebesült vendégük és társa pihennek, addig az erdőmélyi elf hagyja őket. Ha fel szeretnék keresni, hogy elbeszéljék titokzatos történetüket, meg fogják találni.
Addig a csuhátlan csuhás a közösség békés mindennapjait éli. Sokat van a Szent Fa mellett, ahogy szokott, de különösebb dolgokat nem tesz. Kedveli az egyszerű életet és értékelni is tudja, mert sajnos egyszer vége lesz és akkor neki újra fel kell öltenie majd szerzetesvértjét.
Az éjszakákat Nieveshával együtt Lyzendra lombházában töltik, kellemes dolog normális családként élni, még akkor is, ha nem szokványos család. Amikor Aravien bekopog hozzájuk, akkor rövid időn belül ajtót nyit és meghallgatja az őr szavait Ganerről és helyzetéről. Nem is késlekedik sokáig, hanem máris magára kap egy lenge inget, majd indul is Arraele lombházához, hisz a kígyómarás veszélyes dolog, minél előbb oda kellene érnie, hogy segíthessen a gnóm ifjún.
Kettesével szedi a lépcsőket felfelé a vén tündér lombházához, a felvonószerkezetet nem szívleli, jobb szeret a saját lábán járni. Felérve azért koppant egyet az ajtó fáján, mielőtt belépne.*
- Itt vagyok. *Mellőzi a köszöntést, hisz a helyzet és Ganer állapota nem tűr halasztást. Lombzöld tekintete az ismeretlen félvér lányra siklik. Ő lehet az, akivel a gnóm ifjú érkezett, aki elhozta idáig.*
- Hol marta meg a kígyó? *Kérdi határozott hangon, ahogy leguggol a sérült mellé. Mostanában túl sok sebesült érkezik Mil'Ochassba. Valami készülni látszik.*
- Arraele, kérlek, hozz egy tálban vizet és egy törölközőt. Le kell húznunk a lázát. *Nem néz a vén tündérre, jobbjának tenyere gyorsan felméri Ganer lázának mértékét. A kígyóméreg lehet az oka, a gnóm teste harcol az ártó matéria ellen.*
- Mikor marta meg? *Teszi fel a kérdést a vörös félvérnek, hisz ez is fontos információ lehet, hogy felmérhesse, milyen segítségre van szüksége.
Sajnos a Fákban Lakó hatalma csak a sebeket és sérüléseket gyógyítja, betegséget vagy mérgezést nem, de ártani nem árthat, ha miután tájékozódott, egy fohásszal kéri majd az Erdő Szívének gyógyító erejét.*
*Míg sebesült vendégük és társa pihennek, addig az erdőmélyi elf hagyja őket. Ha fel szeretnék keresni, hogy elbeszéljék titokzatos történetüket, meg fogják találni.
Addig a csuhátlan csuhás a közösség békés mindennapjait éli. Sokat van a Szent Fa mellett, ahogy szokott, de különösebb dolgokat nem tesz. Kedveli az egyszerű életet és értékelni is tudja, mert sajnos egyszer vége lesz és akkor neki újra fel kell öltenie majd szerzetesvértjét.
Az éjszakákat Nieveshával együtt Lyzendra lombházában töltik, kellemes dolog normális családként élni, még akkor is, ha nem szokványos család. Amikor Aravien bekopog hozzájuk, akkor rövid időn belül ajtót nyit és meghallgatja az őr szavait Ganerről és helyzetéről. Nem is késlekedik sokáig, hanem máris magára kap egy lenge inget, majd indul is Arraele lombházához, hisz a kígyómarás veszélyes dolog, minél előbb oda kellene érnie, hogy segíthessen a gnóm ifjún.
Kettesével szedi a lépcsőket felfelé a vén tündér lombházához, a felvonószerkezetet nem szívleli, jobb szeret a saját lábán járni. Felérve azért koppant egyet az ajtó fáján, mielőtt belépne.*
- Itt vagyok. *Mellőzi a köszöntést, hisz a helyzet és Ganer állapota nem tűr halasztást. Lombzöld tekintete az ismeretlen félvér lányra siklik. Ő lehet az, akivel a gnóm ifjú érkezett, aki elhozta idáig.*
- Hol marta meg a kígyó? *Kérdi határozott hangon, ahogy leguggol a sérült mellé. Mostanában túl sok sebesült érkezik Mil'Ochassba. Valami készülni látszik.*
- Arraele, kérlek, hozz egy tálban vizet és egy törölközőt. Le kell húznunk a lázát. *Nem néz a vén tündérre, jobbjának tenyere gyorsan felméri Ganer lázának mértékét. A kígyóméreg lehet az oka, a gnóm teste harcol az ártó matéria ellen.*
- Mikor marta meg? *Teszi fel a kérdést a vörös félvérnek, hisz ez is fontos információ lehet, hogy felmérhesse, milyen segítségre van szüksége.
Sajnos a Fákban Lakó hatalma csak a sebeket és sérüléseket gyógyítja, betegséget vagy mérgezést nem, de ártani nem árthat, ha miután tájékozódott, egy fohásszal kéri majd az Erdő Szívének gyógyító erejét.*
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-05 11:10:21
Üzenet elküldve: 2020-06-05 11:10:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Éjjeli pacsirták//
*Az ágy melegében tapogatózó tenyerét finom ujjak fonják körbe. Megnyugodott tekintet ül ki az arcára, amikor résnyire kinyitja szemeit és vöröslő hajzuhatag közepette megpillantja Redin-t az ágya mellett, s kezét mely erősítő jelenlétét bizonyítja. Itt az ágyban már sokkal könnyebb, nem kell a testére figyelnie, csupán a fejét kell mozgatnia, esetleg a kezét. Megpróbál még ébren maradni egy kicsit, legalább addig amíg Pycta meg nem érkezik. Fejét oldalra fordítja, és Arra papát keresi vele. Az idős tündér is itt van és hallja nyüzsgő intézkedését, amit az érdekében tesz. Hamar segítségért küldet, hogy az éjszakában megkérjék Pycta segítségét a gyógyításban. Az erdőmélyi elf képessége és tudása rendkívül hasznos a közösségben, legalább annyira, mint harcos mivolta. Nehéz még beszélnie, a szavakat megfelelő formában kiadnia. A teste még ég a láztól, halántékán egy izzadságcsepp gurul alá a párnára. ~Csoda, hogy itt vagy még? Miért maradtál? Miért tetted meg az utat? Beleszóltam az éltedbe, pedig te ezt nem szereted. Oda hoztalak ahová nem akartál jönni. De tudom ez csak időleges. Nem maradsz egy helyben sokáig, nem maratsz kalitkában senki kedvért. Szabadnak születtél lelkedben és ezt is fogod követni mindegy, hogy a világ mit gördít eléd. Talán reggelre már csak hűlt helyét találom kezednek, de most még itt vagy, és ez jó érzéssel tölt el. Örülök, hogy legalább neked nem esett bajod. Arrapus majd gondoskodik rólad, amíg itt leszel, legyen az bármily rövid idő is. Olyan rossz, hogy meg van láncolva a szám, alig jönnek ki rajta szavak, nem tudok beszélni, kihasználni még ezt a rövid kis időt, amíg itt vagy. Talán a sors akarta így, hogy közös szálunk vége némaságba burkolódzón. De talán van még remény.~ Erőt vesz magán és két szót megpróbál kiejteni amit Redin-nek címez.*
- Mesélj valamit kérlek! Olyan rossz most a csönd. *Hangja kissé erőtlen, de jól érthető ilyen közelségben. A csend a legnagyobb ellensége most. Amíg éber szeretné hasznosan tölteni az időt, s ha van lehetősége, akkor a vörös hajú lány nyugtató hangját hallgatja. ~Lehet, hogy cinikus éned nem sokáig tudod kordában tartani és felszínre jön, de most az sem zavar. Mesélj, mondj valamit! Zárkózott természeted nyisd meg résnyire, hadd csillogjon az est fényeiben!~ *
*Az ágy melegében tapogatózó tenyerét finom ujjak fonják körbe. Megnyugodott tekintet ül ki az arcára, amikor résnyire kinyitja szemeit és vöröslő hajzuhatag közepette megpillantja Redin-t az ágya mellett, s kezét mely erősítő jelenlétét bizonyítja. Itt az ágyban már sokkal könnyebb, nem kell a testére figyelnie, csupán a fejét kell mozgatnia, esetleg a kezét. Megpróbál még ébren maradni egy kicsit, legalább addig amíg Pycta meg nem érkezik. Fejét oldalra fordítja, és Arra papát keresi vele. Az idős tündér is itt van és hallja nyüzsgő intézkedését, amit az érdekében tesz. Hamar segítségért küldet, hogy az éjszakában megkérjék Pycta segítségét a gyógyításban. Az erdőmélyi elf képessége és tudása rendkívül hasznos a közösségben, legalább annyira, mint harcos mivolta. Nehéz még beszélnie, a szavakat megfelelő formában kiadnia. A teste még ég a láztól, halántékán egy izzadságcsepp gurul alá a párnára. ~Csoda, hogy itt vagy még? Miért maradtál? Miért tetted meg az utat? Beleszóltam az éltedbe, pedig te ezt nem szereted. Oda hoztalak ahová nem akartál jönni. De tudom ez csak időleges. Nem maradsz egy helyben sokáig, nem maratsz kalitkában senki kedvért. Szabadnak születtél lelkedben és ezt is fogod követni mindegy, hogy a világ mit gördít eléd. Talán reggelre már csak hűlt helyét találom kezednek, de most még itt vagy, és ez jó érzéssel tölt el. Örülök, hogy legalább neked nem esett bajod. Arrapus majd gondoskodik rólad, amíg itt leszel, legyen az bármily rövid idő is. Olyan rossz, hogy meg van láncolva a szám, alig jönnek ki rajta szavak, nem tudok beszélni, kihasználni még ezt a rövid kis időt, amíg itt vagy. Talán a sors akarta így, hogy közös szálunk vége némaságba burkolódzón. De talán van még remény.~ Erőt vesz magán és két szót megpróbál kiejteni amit Redin-nek címez.*
- Mesélj valamit kérlek! Olyan rossz most a csönd. *Hangja kissé erőtlen, de jól érthető ilyen közelségben. A csend a legnagyobb ellensége most. Amíg éber szeretné hasznosan tölteni az időt, s ha van lehetősége, akkor a vörös hajú lány nyugtató hangját hallgatja. ~Lehet, hogy cinikus éned nem sokáig tudod kordában tartani és felszínre jön, de most az sem zavar. Mesélj, mondj valamit! Zárkózott természeted nyisd meg résnyire, hadd csillogjon az est fényeiben!~ *
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-04 16:07:20
Üzenet elküldve: 2020-06-04 16:07:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Éjjeli pacsirták//
*Átveszi Ganer ájult vagy ájulás szélén álló testét. Az első érintésnél érzi, hogy valami nagyon nincs rendben, a bőre lángol, mintha láz gyötörné. Aravien nem gyógyító, csak annyit ért a gyógyításhoz, mint egy átlagos erdei elf. Tudja, melyik virág csillapít vérzést vagy jó a megfázásra, de ennél többet aligha.
Sietős léptekkel indul el befelé, de azt még elkapja, ahogy a gnómmal érkező lány leadja a fegyvereit. Sejti, hogy nem a megszokott metódus megy végbe, amikor Redissaeana leveszi a csizmáját, hogy fegyvertelenül léphessen be Mil'Ochassba. A lényeg, hogy a fegyverek leadásra kerülnek, így semmi akadálya, hogy a lány is kövesse őket és Arrapapát.
A vén tündér lombházánál a felvonóba teszi Ganert, majd a meghagyottaknak megfelelően ő maga gyalogosan caplat fel könnyed elf léptekkel. Odafent pedig egy ágyra fekteti a gnómot és elhátrál. Így is más többen vannak fent, mint ajánlatos volna. Azt még azért megvárná, míg a lánytól megtudják, miféle baj érte Ganert.*
- Megyek. *Mondja röviden a válasz után, majd ruganyos léptekkel máris a földön terem, hogy elinduljon szólni Pyctának. Nem ismeri az erdei kígyókat, de ha eddig elértek, akkor talán ennél nagyobb baj már nem lesz. De persze azért sietve indul el Lyzendra lombháza felé, ahol Pycta és a szőke kislány élnek, hogy riadóztassa a hosszúéletűt.
Ha pedig odaért, akkor felszalad a lépcsőn és óvatosan bekopog az ajtón, hisz mégiscsak éjszaka van, udvariatlan volna a közösség vezetőjére rontani. Ha valakit ébren talál, akkor elmondja neki, hogy Pycta menjen Arraele lombházába, mert Ganert megmarta valami kígyó és szükségük van egy gyógyítóra.*
*Átveszi Ganer ájult vagy ájulás szélén álló testét. Az első érintésnél érzi, hogy valami nagyon nincs rendben, a bőre lángol, mintha láz gyötörné. Aravien nem gyógyító, csak annyit ért a gyógyításhoz, mint egy átlagos erdei elf. Tudja, melyik virág csillapít vérzést vagy jó a megfázásra, de ennél többet aligha.
Sietős léptekkel indul el befelé, de azt még elkapja, ahogy a gnómmal érkező lány leadja a fegyvereit. Sejti, hogy nem a megszokott metódus megy végbe, amikor Redissaeana leveszi a csizmáját, hogy fegyvertelenül léphessen be Mil'Ochassba. A lényeg, hogy a fegyverek leadásra kerülnek, így semmi akadálya, hogy a lány is kövesse őket és Arrapapát.
A vén tündér lombházánál a felvonóba teszi Ganert, majd a meghagyottaknak megfelelően ő maga gyalogosan caplat fel könnyed elf léptekkel. Odafent pedig egy ágyra fekteti a gnómot és elhátrál. Így is más többen vannak fent, mint ajánlatos volna. Azt még azért megvárná, míg a lánytól megtudják, miféle baj érte Ganert.*
- Megyek. *Mondja röviden a válasz után, majd ruganyos léptekkel máris a földön terem, hogy elinduljon szólni Pyctának. Nem ismeri az erdei kígyókat, de ha eddig elértek, akkor talán ennél nagyobb baj már nem lesz. De persze azért sietve indul el Lyzendra lombháza felé, ahol Pycta és a szőke kislány élnek, hogy riadóztassa a hosszúéletűt.
Ha pedig odaért, akkor felszalad a lépcsőn és óvatosan bekopog az ajtón, hisz mégiscsak éjszaka van, udvariatlan volna a közösség vezetőjére rontani. Ha valakit ébren talál, akkor elmondja neki, hogy Pycta menjen Arraele lombházába, mert Ganert megmarta valami kígyó és szükségük van egy gyógyítóra.*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-04 14:44:07
Üzenet elküldve: 2020-06-04 14:44:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
*Senkitől nem várná el, hogy azonnal végre tudjon hajtani egy cselt vagy mozdulatot, úgy, hogy először teszi és a gyakorlata sincs meg még hozzá. Az erdőmélyi elf türelmes és megértő tanár, annak ellenére is, hogy az ő mestere nem volt ilyen elnéző vele. Persze az más dolog volt, más idők, más kontextus.
Nem használja ki a szerencsétlen mozdulat kínálta előnyt, megáll a mozdulatban és úgy szólal meg.*
- A harcban nem csak az a fontos, hogy tudj cseleket alkalmazni, hanem az is, hogy felismerd a lehetőségeid. Ha meggondolatlan kezdesz bele egy cselbe, akkor még a végén te jársz rosszabbul. Mindig figyelj, keresd a kínálkozó alkalmat és ha megtalálod, használd ki. *Mosolyog haloványan a gnómra. Nem csak harcolni szeretné megtanítani Ganert, hanem arra is, hogy egy harcos fejével gondolkodjon és szemével lásson. Mindezek is fontosak a győzelemhez.*
- Magunkkal szemben olykor hajlamosak vagyunk túl szigorúan eljárni. Gyakorolni kell és menni fog. *Válaszol a gnóm szavaira. Nem tartja ügyetlennek őt, sőt, nemrég sikeresen cselezte ki a csuhátlan csuhást és gyakorlókardja elérte a testét. Már csak ezért sem lehetne ügyetlennek nevezni.
Ganer kissé türelmetlennek mutatkozik, mert szinte azonnal megpróbálja véghezvinni újra, hogy az erdőmélyi elf mögé kerüljön. Ezúttal azonban már a csuhátlan csuhás úgy dönt, megmutatja, mire is gondolt korábban, hogy a gnóm tanulja meg felismerni helyzeti előnyét, és támadásba lendül az elrontott csellel egy ütemben.
A sikertelen kísérlet adta előnyt kihasználva kísérel meg egy támadást, hogy Ganer közvetlen közelébe kerüljön.
HA sikerül a a közelébe kerülni, akkor egyik lábával gáncsot vetve a gnómnak igyekszik kibillenteni az egyensúlyából. Ha elég ügyesen sikerül a gáncs, akkor Ganer akár el is eshet az újabb csel miatt és akkor, éles harcban kénytelen volna komoly hátrányokkal harcolni, míg nem képes felállni.*
//Közelharci gyakorlás//
*Senkitől nem várná el, hogy azonnal végre tudjon hajtani egy cselt vagy mozdulatot, úgy, hogy először teszi és a gyakorlata sincs meg még hozzá. Az erdőmélyi elf türelmes és megértő tanár, annak ellenére is, hogy az ő mestere nem volt ilyen elnéző vele. Persze az más dolog volt, más idők, más kontextus.
Nem használja ki a szerencsétlen mozdulat kínálta előnyt, megáll a mozdulatban és úgy szólal meg.*
- A harcban nem csak az a fontos, hogy tudj cseleket alkalmazni, hanem az is, hogy felismerd a lehetőségeid. Ha meggondolatlan kezdesz bele egy cselbe, akkor még a végén te jársz rosszabbul. Mindig figyelj, keresd a kínálkozó alkalmat és ha megtalálod, használd ki. *Mosolyog haloványan a gnómra. Nem csak harcolni szeretné megtanítani Ganert, hanem arra is, hogy egy harcos fejével gondolkodjon és szemével lásson. Mindezek is fontosak a győzelemhez.*
- Magunkkal szemben olykor hajlamosak vagyunk túl szigorúan eljárni. Gyakorolni kell és menni fog. *Válaszol a gnóm szavaira. Nem tartja ügyetlennek őt, sőt, nemrég sikeresen cselezte ki a csuhátlan csuhást és gyakorlókardja elérte a testét. Már csak ezért sem lehetne ügyetlennek nevezni.
Ganer kissé türelmetlennek mutatkozik, mert szinte azonnal megpróbálja véghezvinni újra, hogy az erdőmélyi elf mögé kerüljön. Ezúttal azonban már a csuhátlan csuhás úgy dönt, megmutatja, mire is gondolt korábban, hogy a gnóm tanulja meg felismerni helyzeti előnyét, és támadásba lendül az elrontott csellel egy ütemben.
A sikertelen kísérlet adta előnyt kihasználva kísérel meg egy támadást, hogy Ganer közvetlen közelébe kerüljön.
HA sikerül a a közelébe kerülni, akkor egyik lábával gáncsot vetve a gnómnak igyekszik kibillenteni az egyensúlyából. Ha elég ügyesen sikerül a gáncs, akkor Ganer akár el is eshet az újabb csel miatt és akkor, éles harcban kénytelen volna komoly hátrányokkal harcolni, míg nem képes felállni.*
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-04 09:46:33
Üzenet elküldve: 2020-06-04 09:46:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Éjjeli pacsirták//
*A gnómja elég rossz pacban van. Mint akit megrágtak aztán jól kihánytak.*
- Jáj fijjam! Miccsinátáá magaddal té?
*Valamibe belemászott amibe nem kellett volna. De hogy a veres lánykát hol szedte össze arról gőze sincsen az öregnek.*
- Redin?
*Odafordul már a vereshez.*
- Az té vagy? Engemet híjjál csak Arra papának. Mindenki így hí.
*Nyájas mosolyt kap a lányka nehogy megrémüljön itt a vén tündértől. Majd meghal Ganer de mán tapogatózik a nőstény után.*
- Kígyaó? Drága kalács!
*Az nagyon nagyon nem jó.*
- Minek nyútá kígyóba te kis buta!
*Haragszik hát a fiúra. Ilyen hülyeséget is csak egy nőstényér csinálhat. Az vén tündér egy tálat kerít elő valahonnan. Vizet is valahonnan meg kendőt is valahonnan. Vizes ruházza a gnómja homlokát meg betakarja dunnával.*
- Nem kírsz vanamit enni jányom? Van itten az asztalon gyümőcs meg sajt meg kenyír meg tán hús is. A szokásos száraz kaja.
*Megkínálja már a vendéget nehogy még az is kidőljön és kettőt ápoljon itt vén öreg létére.*
- Osztán hogy tanákoztatok? Te nem sírültí meg?
*Biztos szólt volna de nem árt megkérdeni mer lehet a kígyó ott marta meg a verest is ahol nem érezte.*
- Na gyorsan szójjjatok Pyctának, hogy kígyómarás törtínt a fijammal. Siessen!
*Az elfeket izibe lehessegeti a gyógyítóért.*
*A gnómja elég rossz pacban van. Mint akit megrágtak aztán jól kihánytak.*
- Jáj fijjam! Miccsinátáá magaddal té?
*Valamibe belemászott amibe nem kellett volna. De hogy a veres lánykát hol szedte össze arról gőze sincsen az öregnek.*
- Redin?
*Odafordul már a vereshez.*
- Az té vagy? Engemet híjjál csak Arra papának. Mindenki így hí.
*Nyájas mosolyt kap a lányka nehogy megrémüljön itt a vén tündértől. Majd meghal Ganer de mán tapogatózik a nőstény után.*
- Kígyaó? Drága kalács!
*Az nagyon nagyon nem jó.*
- Minek nyútá kígyóba te kis buta!
*Haragszik hát a fiúra. Ilyen hülyeséget is csak egy nőstényér csinálhat. Az vén tündér egy tálat kerít elő valahonnan. Vizet is valahonnan meg kendőt is valahonnan. Vizes ruházza a gnómja homlokát meg betakarja dunnával.*
- Nem kírsz vanamit enni jányom? Van itten az asztalon gyümőcs meg sajt meg kenyír meg tán hús is. A szokásos száraz kaja.
*Megkínálja már a vendéget nehogy még az is kidőljön és kettőt ápoljon itt vén öreg létére.*
- Osztán hogy tanákoztatok? Te nem sírültí meg?
*Biztos szólt volna de nem árt megkérdeni mer lehet a kígyó ott marta meg a verest is ahol nem érezte.*
- Na gyorsan szójjjatok Pyctának, hogy kígyómarás törtínt a fijammal. Siessen!
*Az elfeket izibe lehessegeti a gyógyítóért.*
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-03 15:33:13
Üzenet elküldve: 2020-06-03 15:33:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Éjjeli pacsirták//
*Az öreg fene tudja micsoda üdvözlésére és szíves invitálására szenvtelenül biccent, de a kezdeti bizalmatlanság állapota továbbra is fennáll lelkében. Arcát kifürkészhetetlen, semleges arckifejezés uralja, a körülötte levők tudhatják ugyan, hogy biztosan gondol valamit, de esze ágában sincs felfedni, mi az valójában. Néma megfigyelőként követi a mókás figurát, no meg az eszméletlen rongybabát cipelő alakokat. Kíváncsian fürkészi az őket magasba emelő különös szerkezetet, nem emlékszik, hogy látott volna hasonlót korábban. Az éj szirupos sötétsége már kevésbé zavarja, hiszen tudja, itt már nem leselkednek rá vadak, kígyók, vagy hasonló veszélyek. Vérének muzsikája is csillapul, gyönge lüktetéssé szelídül, majd lassan az utolsó zaj is felszívódik a neszekkel teljes csendben. Mikor felérnek, először arra gondol, talán meg kellene próbálnia beljebb vonszolnia a férfit ahogy korábban is tette, de rájön, most van segítség, és a kellemetlen huzavona csak rontana az amúgy is gyatra állapotán. Kellemes, családias kis lakban találja magát, szokatlan élmény ez számára. Eddig hasonló hangulatú helyet csupán akkor látott, mikor leskelődőként megállt a földszinti otthonok langymeleg fényt sugárzó ablakai előtt, arcán megvetéssel, szívében titkolt irigységgel. Néhány pillanatig bele is feledkezik a nézegelődésbe, majd az öreg kérdése riasztja fel gondolataiból. Tekintetében átmeneti zavar tükröződik, majd ismét helyreáll a kifejezéstelen mimika.*
- Nos, egy erdei kígyó marta meg. Sokáig nem szólt róla, észre sem vettem, csak amikor már nagyobb lett a baj a kelleténél. Azt mondta, nem súlyos a dolog, de nagyon úgy tűnik, tévedett.
*Meglepve látja, hogy az újdonsült barátja az ébrenlét jeleit produkálja, az pedig egészen elképeszti, hogy őt keresi rögtön. Néhány pillanatig tétovázik, majd mélyet sóhajtva egy hitetlenkedő félmosoly és fejcsóválás kíséretében közelebb hajol Ganerhez, tapogató tenyerét gyöngéden ujjai közé fogja, mintha csak egy pillangót tartana.*
- Itt vagyok, nem mentem sehová.
*Gondolataiban megszólal a cinikus él, de gondosan elrejti. ~Egyelőre legalábbis nem mentem sehova...~ Lágyan végigsimít a lángoló homlokon, s némán, eredménytelenül mérlegeli, vajon a hajnal is itt éri-e még a vérszín hajzuhatagot.*
*Az öreg fene tudja micsoda üdvözlésére és szíves invitálására szenvtelenül biccent, de a kezdeti bizalmatlanság állapota továbbra is fennáll lelkében. Arcát kifürkészhetetlen, semleges arckifejezés uralja, a körülötte levők tudhatják ugyan, hogy biztosan gondol valamit, de esze ágában sincs felfedni, mi az valójában. Néma megfigyelőként követi a mókás figurát, no meg az eszméletlen rongybabát cipelő alakokat. Kíváncsian fürkészi az őket magasba emelő különös szerkezetet, nem emlékszik, hogy látott volna hasonlót korábban. Az éj szirupos sötétsége már kevésbé zavarja, hiszen tudja, itt már nem leselkednek rá vadak, kígyók, vagy hasonló veszélyek. Vérének muzsikája is csillapul, gyönge lüktetéssé szelídül, majd lassan az utolsó zaj is felszívódik a neszekkel teljes csendben. Mikor felérnek, először arra gondol, talán meg kellene próbálnia beljebb vonszolnia a férfit ahogy korábban is tette, de rájön, most van segítség, és a kellemetlen huzavona csak rontana az amúgy is gyatra állapotán. Kellemes, családias kis lakban találja magát, szokatlan élmény ez számára. Eddig hasonló hangulatú helyet csupán akkor látott, mikor leskelődőként megállt a földszinti otthonok langymeleg fényt sugárzó ablakai előtt, arcán megvetéssel, szívében titkolt irigységgel. Néhány pillanatig bele is feledkezik a nézegelődésbe, majd az öreg kérdése riasztja fel gondolataiból. Tekintetében átmeneti zavar tükröződik, majd ismét helyreáll a kifejezéstelen mimika.*
- Nos, egy erdei kígyó marta meg. Sokáig nem szólt róla, észre sem vettem, csak amikor már nagyobb lett a baj a kelleténél. Azt mondta, nem súlyos a dolog, de nagyon úgy tűnik, tévedett.
*Meglepve látja, hogy az újdonsült barátja az ébrenlét jeleit produkálja, az pedig egészen elképeszti, hogy őt keresi rögtön. Néhány pillanatig tétovázik, majd mélyet sóhajtva egy hitetlenkedő félmosoly és fejcsóválás kíséretében közelebb hajol Ganerhez, tapogató tenyerét gyöngéden ujjai közé fogja, mintha csak egy pillangót tartana.*
- Itt vagyok, nem mentem sehová.
*Gondolataiban megszólal a cinikus él, de gondosan elrejti. ~Egyelőre legalábbis nem mentem sehova...~ Lágyan végigsimít a lángoló homlokon, s némán, eredménytelenül mérlegeli, vajon a hajnal is itt éri-e még a vérszín hajzuhatagot.*
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-03 14:14:01
Üzenet elküldve: 2020-06-03 14:14:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
*Nagyon foglalkoztatja az az előbbi szerencsétlenül kivitelezett csel. ~Pedig annyira mesteri lenne!~ Egyszerűen nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy nem sikerül kiviteleznie. Persze nem várhatja el, hogy egy tapasztalt elf harcoson ezt azonnal végre is tudja hajtani. Mindenesetre azért reménykedik, hogy sikerül. Pycta könnyen kihasználhatta volna a hibáját, de nem teszi. Megdicséri Ganert a szép próbálkozásért és biztatja, hogy fog az sikerülni csak egy kis ügyesség és koncentrálás szükséges még hozzá. A tanácsot meghallgatva hálásan bólint.*
- Köszönöm, de úgy érzem rém ügyetlen vagyok. *Elmosolyodik a kijelentésén, de a kérdést hallva nem várat soká a válasszal.*
Igen megpróbálom. *Gyorsan rávágja, mert egyszerűen muszáj megpróbálnia még egyszer. Az iménti mozdulatokkal próbálkozik ismét. A pillanatot elkapja, de a mozdulata még mindig nem elég gyors, ezért nem tud az erdőmélyi elf mögé kerülni. ~Nem adom fel, egyszer csak sikerülni fog.~ Gyorsan fut végig a gondolat, s talán mire kielemezné a hibát, addigra Pycta kihasználja a mozdulatbéli tévedését egy jó ellentámadáshoz. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak végig nézi ismét a csel véghezvitelének próbálkozását. Egyelőre ezt a cselt lehet, hogy hagyja, mert úgy érzi gyakorolnia kell még. Ezt meg is osztja mesterével.*
- Ezt még gyakorolnom kell. De egy másik cselt szívesen kipróbálnék még. *Lelkesen csillan fel a szeme a következő cselre áhítozva. Ezek a különleges mozdulatsorból álló cselek egyszerűen lenyűgözik a gnómot és csak úgy falja az újonnan felfedezett és mutatott harci tudást.*
//Közelharci gyakorlás//
*Nagyon foglalkoztatja az az előbbi szerencsétlenül kivitelezett csel. ~Pedig annyira mesteri lenne!~ Egyszerűen nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy nem sikerül kiviteleznie. Persze nem várhatja el, hogy egy tapasztalt elf harcoson ezt azonnal végre is tudja hajtani. Mindenesetre azért reménykedik, hogy sikerül. Pycta könnyen kihasználhatta volna a hibáját, de nem teszi. Megdicséri Ganert a szép próbálkozásért és biztatja, hogy fog az sikerülni csak egy kis ügyesség és koncentrálás szükséges még hozzá. A tanácsot meghallgatva hálásan bólint.*
- Köszönöm, de úgy érzem rém ügyetlen vagyok. *Elmosolyodik a kijelentésén, de a kérdést hallva nem várat soká a válasszal.*
Igen megpróbálom. *Gyorsan rávágja, mert egyszerűen muszáj megpróbálnia még egyszer. Az iménti mozdulatokkal próbálkozik ismét. A pillanatot elkapja, de a mozdulata még mindig nem elég gyors, ezért nem tud az erdőmélyi elf mögé kerülni. ~Nem adom fel, egyszer csak sikerülni fog.~ Gyorsan fut végig a gondolat, s talán mire kielemezné a hibát, addigra Pycta kihasználja a mozdulatbéli tévedését egy jó ellentámadáshoz. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak végig nézi ismét a csel véghezvitelének próbálkozását. Egyelőre ezt a cselt lehet, hogy hagyja, mert úgy érzi gyakorolnia kell még. Ezt meg is osztja mesterével.*
- Ezt még gyakorolnom kell. De egy másik cselt szívesen kipróbálnék még. *Lelkesen csillan fel a szeme a következő cselre áhítozva. Ezek a különleges mozdulatsorból álló cselek egyszerűen lenyűgözik a gnómot és csak úgy falja az újonnan felfedezett és mutatott harci tudást.*
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-02 14:53:53
Üzenet elküldve: 2020-06-02 14:53:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Éjjeli pacsirták//
*Az édes öntudatlanság ölében ringatózik, s pillái csak ritkán nyílnak ki, akkor is a valóság egy elmosott látványát közvetítve a gnóm felé. Álomszerűnek vélt képek villannak be előtte melytől nehéz meglátni mi a valóság, és mi a lázas forróság homályképe. Érzi a finoman szorító hordozó kezeket, akik testét cipelik a gyógyulást jelentő ágy felé. Ismerős hangokat is hall, Arra papa és néhány elf személyében, legalább is úgy érzékeli, ők lehetnek a beszéd forrásai. Amint viszik, nem nagyon tud ellenkezni, nem mintha akarna. Tudja, hogy jó kezekben van és, hogy a segítség már közel. Pycta egyszer már segített Cilanney-n, akit a hallottak alapján nagyon ügyesen meggyógyított. Feltehetően most au az erdőmélyi elf szaktudására lesz szükség, a kígyómarás esetében is. Redin hangja nem cseng a szélben, még lázas álmában sem hallja. Nem tudja, hogy elment e, itt hagyta, vagy csak egyszerűen hangja nem jut el hozzá. Titkon azért reménykedik, hogy ha magához tér, akkor fog vele találkozni, de a lányt ismerve erre nem venne mérget. Arra papa kérdésére sem nagyon tud felelni, hangja elmosódott, alig érthető, mintha egy mély veremben hallaná a fentről szökő suttogást. Hűs szellő lengi körbe amint a csigás felvonó levegőben ringató érzése átjárja. Olyan mintha hintázna az ember a lágy esti szélben, mégis ez hamar véget ér, egy koppanásban. Néhány elmosódott, de ismert kép villan elé a lombház belső részén, mikor felérnek. Ismerős még így homályos üvegen keresztül látva is, hiszen minden apró deszkát, faragást a saját kezével művelt meg és illesztett össze. Az idős tündér szavai továbbra is csengenek fülében, hallja, hogy itt lehet körülötte, de ereje még nincs, hogy szóljon hozzá. Oda-vissza ugrál az ébrenlét és ájultság állapota között. Puha takaró selymes simítását érzi a keze alatt, majd ezen a puha helyen teste is megpihen. A dolgos kezek elengedik és a kényelmes fekhely tartja tovább a lázas férfit. Egy-két másodpercre megtöri az idő kerekét és pillái résnyire kinyílnak. Arraele megnyugtató alakja bontakozik ki az ágya mellett, s szemével körözve megpróbálja a vörös hajú lányt keresni, hátha itt van valahol és még nem ment el. Talán rossz irányba keresi, s ezért nem látja, de a fejét fordítani még nem nagyon tudja a másik irányba. Halk sóhajszerű hang hagyja el ajkait.*
- Redin? *Kezei finoman ökölbe szorulnak a fájdalomtól, majd kinyílnak és az ágyon tapogatózva keresnek, mintha szem helyett próbálnák pásztázni a teret, a másik után.*
*Az édes öntudatlanság ölében ringatózik, s pillái csak ritkán nyílnak ki, akkor is a valóság egy elmosott látványát közvetítve a gnóm felé. Álomszerűnek vélt képek villannak be előtte melytől nehéz meglátni mi a valóság, és mi a lázas forróság homályképe. Érzi a finoman szorító hordozó kezeket, akik testét cipelik a gyógyulást jelentő ágy felé. Ismerős hangokat is hall, Arra papa és néhány elf személyében, legalább is úgy érzékeli, ők lehetnek a beszéd forrásai. Amint viszik, nem nagyon tud ellenkezni, nem mintha akarna. Tudja, hogy jó kezekben van és, hogy a segítség már közel. Pycta egyszer már segített Cilanney-n, akit a hallottak alapján nagyon ügyesen meggyógyított. Feltehetően most au az erdőmélyi elf szaktudására lesz szükség, a kígyómarás esetében is. Redin hangja nem cseng a szélben, még lázas álmában sem hallja. Nem tudja, hogy elment e, itt hagyta, vagy csak egyszerűen hangja nem jut el hozzá. Titkon azért reménykedik, hogy ha magához tér, akkor fog vele találkozni, de a lányt ismerve erre nem venne mérget. Arra papa kérdésére sem nagyon tud felelni, hangja elmosódott, alig érthető, mintha egy mély veremben hallaná a fentről szökő suttogást. Hűs szellő lengi körbe amint a csigás felvonó levegőben ringató érzése átjárja. Olyan mintha hintázna az ember a lágy esti szélben, mégis ez hamar véget ér, egy koppanásban. Néhány elmosódott, de ismert kép villan elé a lombház belső részén, mikor felérnek. Ismerős még így homályos üvegen keresztül látva is, hiszen minden apró deszkát, faragást a saját kezével művelt meg és illesztett össze. Az idős tündér szavai továbbra is csengenek fülében, hallja, hogy itt lehet körülötte, de ereje még nincs, hogy szóljon hozzá. Oda-vissza ugrál az ébrenlét és ájultság állapota között. Puha takaró selymes simítását érzi a keze alatt, majd ezen a puha helyen teste is megpihen. A dolgos kezek elengedik és a kényelmes fekhely tartja tovább a lázas férfit. Egy-két másodpercre megtöri az idő kerekét és pillái résnyire kinyílnak. Arraele megnyugtató alakja bontakozik ki az ágya mellett, s szemével körözve megpróbálja a vörös hajú lányt keresni, hátha itt van valahol és még nem ment el. Talán rossz irányba keresi, s ezért nem látja, de a fejét fordítani még nem nagyon tudja a másik irányba. Halk sóhajszerű hang hagyja el ajkait.*
- Redin? *Kezei finoman ökölbe szorulnak a fájdalomtól, majd kinyílnak és az ágyon tapogatózva keresnek, mintha szem helyett próbálnák pásztázni a teret, a másik után.*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-31 18:19:50
Üzenet elküldve: 2020-05-31 18:19:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Éjjeli pacsirták//
*Még jó, hogy pont nem tudott aludni. Mi lett volna ha húzza az öreg a lóbőrt? Ki pánikolt volna? Na ugye. Jön a toronyíjász egy kis rágcsálni valóval amit sutba dob amikor kitör a vész. A kapu kitódul a lovas gnóm meg betódul.*
- Jól vagy fijjam?
*A gnómja bucskázik is lefelé a lóról de még jó hogy a toronyíjász elkapja. Aztán szépen még jövögetnek elfek akiket sikerült az öregnek felvernie. Elég morcos nőstényt hozott Ganer fia magával. Még a fegyvereket is úgy adja le mintha a fogát húznák. No de mégis csak megmentette a gnómot vagy mi a szesz.*
- Gyertek hozzátok a fijjút! Tegyítek a fevonódára. Gyere jányom tésis. Megmentetted a fijjam. Ezír írezd jól magadat mintegy vendíg.
*Terelgeti és hessegeti a veres lánykát meg a fiát hurcoló elfeket. A felvonódánál igencsak megállnak. *
- Tegyítek bele. Ín meg a lánnyal hárman felmegyünk, tik meg jertek lépcsűn.
*Három szerzetet még csak elbír a csigás felvonóda amit Ganer csinált ugye. Az öreg meghúzza a maximum súly kart és elindulnak felfelé a lombházába. Már ha a veres lányka beszáll a felvonódába és nem a lépcsőn megy az elfekkel. Fent bevár az öreg mindenkit mer ugye egyedül nem tudja a gnómot megemelni. Ha megérkeznek az elfek meg a veres lányka akkor felfekteti Ganert egy ágyra. Talán a sajátjára.*
- Hívjátok Pycta fijjamat! Gyerünk síessétek!
*A legnagyobb gyógyítót kell hívni mert a baj nem kicsi.*
- Osztán mondjad lányom mi törtínt a fijammal? Hun sebesűt meg?
*Ez már a Redinek szól ha felment a lombházba. Jó lenne tudni mi a sebesülés mer nem lehet csak úgy nekitódulni a gyógyításnak ha nincsen kórság.*
*Még jó, hogy pont nem tudott aludni. Mi lett volna ha húzza az öreg a lóbőrt? Ki pánikolt volna? Na ugye. Jön a toronyíjász egy kis rágcsálni valóval amit sutba dob amikor kitör a vész. A kapu kitódul a lovas gnóm meg betódul.*
- Jól vagy fijjam?
*A gnómja bucskázik is lefelé a lóról de még jó hogy a toronyíjász elkapja. Aztán szépen még jövögetnek elfek akiket sikerült az öregnek felvernie. Elég morcos nőstényt hozott Ganer fia magával. Még a fegyvereket is úgy adja le mintha a fogát húznák. No de mégis csak megmentette a gnómot vagy mi a szesz.*
- Gyertek hozzátok a fijjút! Tegyítek a fevonódára. Gyere jányom tésis. Megmentetted a fijjam. Ezír írezd jól magadat mintegy vendíg.
*Terelgeti és hessegeti a veres lánykát meg a fiát hurcoló elfeket. A felvonódánál igencsak megállnak. *
- Tegyítek bele. Ín meg a lánnyal hárman felmegyünk, tik meg jertek lépcsűn.
*Három szerzetet még csak elbír a csigás felvonóda amit Ganer csinált ugye. Az öreg meghúzza a maximum súly kart és elindulnak felfelé a lombházába. Már ha a veres lányka beszáll a felvonódába és nem a lépcsőn megy az elfekkel. Fent bevár az öreg mindenkit mer ugye egyedül nem tudja a gnómot megemelni. Ha megérkeznek az elfek meg a veres lányka akkor felfekteti Ganert egy ágyra. Talán a sajátjára.*
- Hívjátok Pycta fijjamat! Gyerünk síessétek!
*A legnagyobb gyógyítót kell hívni mert a baj nem kicsi.*
- Osztán mondjad lányom mi törtínt a fijammal? Hun sebesűt meg?
*Ez már a Redinek szól ha felment a lombházba. Jó lenne tudni mi a sebesülés mer nem lehet csak úgy nekitódulni a gyógyításnak ha nincsen kórság.*
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-30 23:28:25
Üzenet elküldve: 2020-05-30 23:28:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Éjjeli pacsirták//
*A lány ajkairól mély sóhaj röppen az éjszaka sűrű levegőjébe, mikor a hangokból érzékeli, megismerték útitársát. Idegességének egy része elmúlik, hiszen már talán nem itt éri el a végzete, a kapu előtt, de azért továbbra is feszült. Nehezére esik ülni a lovon, a férfi súlyától csaknem hátraesik, de azért derekasan tartja magát. Az ajtó nyílása évmillióknak tetszik szemeinek tükrében, szíve a torkát szorongatva dobog hevesen. Nem tudja, mi fogadja őket, nem tudja, kikre számítson, azt sem, hogy állnak majd hozzá. Nem nála van a gyeplő, és mélységesen gyűlöli ezt az érzést, nagyon-nagyon nehezen tűri el. Eszébe ötlik, hogy talán okosabb lett volna magára hagyni a sikátorban ezt a furcsa kis szerzetet, aki ennyire kiforgatta számára a világot egyetlen este alatt, okosabb lett volna elfutni és vissza sem nézni, de már mindegy. Az idő kerekét nem tudja visszaforgatni. Óvatosan hagyja haladni a paripát maguk alatt, fél, hogy ennél gyorsabb tempónál a törékeny egyensúlya megbillenne, és mind a ketten a földön elterülve végeznék. Hirtelen érzi, hogy a súly, mi filigrán testét nyomja megsokszorozódik néhány pillanatra, szemei elkerekednek, a férfi átreppent az lázas delírium szárnyaló mezejére. ~Na ne szórakozz itt velem! Nem lehet nagy bajod, nem azért cipeltelek el egészen idáig, hogy most aztán meghalj itt nekem. Tarts ki szépen, jó?~ Gondolatai kétségbeesetten dörömbölnek, s megpróbálja a káoszra húzni a nyugalom felsőbbrendű álarcát, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Furcsa, rettegéssel telt mosoly kúszik fel vonásaira, szeretne jó benyomást kelteni, de valószínűleg ijesztő összhatást ér el gyatra próbálkozásával. Hamarosan elveszik előle lángoló útitársát, majd egy könnyednek szánt mozdulattal megpróbál lekászálódni a hátasról, de elsőre nem sikerül kezeibe erőt kényszerítenie a megtámaszkodáshoz. Valójában az erdei mutatványt szeretné megismételni, csak orra bukás nélkül. Nem igazán látja más módját a leszállásnak. Még a második próba sem az igazi, no de harmadszorra sikerül a talajra érnie. Lábai kissé bizonytalanul remegnek néhány pillanatig, de hamar összerántja testét és koordinációját a stressz, és sikerül talpon maradnia ezúttal. Hallva az őr jogos, kiszámítható kérdését, indokolatlan meglepetés önti el. Ugyan logikus, hogy a béke szigetére nem engednek fegyvereket, elméje valamiért minden létező erejével tiltakozik az ellen, hogy eleget tegyen a kérésnek. Mégiscsak idegen helyen van, nem tudhatja, van-e átverés a dologban. Tekintete Ganerre téved, aki azt ígérte, nem esik semmi bántódása, és utolsó, őrült szalmaszálként kapaszkodik most ebbe a mondatba, és ebbe az eszméletlen gnómba. Mélyet sóhajt, s látható vonakodással lehajol, lecibálja jobb csizmáját, majd fél lábon egyensúlyozva előkotorja belőle fegyvereit. Normál esetben egy mozdulattal előkerítené őket, de az eltelt események hatására lejjebb csúsztak a dolgok a kelleténél. Furcsállja is, hogy nem vette észre eddig, hogy nyomná bármi is a lábát. Betudja a dolgot az új helyzet idegességének. Miután mindent szó nélkül az őr kezébe nyomott, visszarángatja magára a lábbelit, s leplezetlen bizalmatlansággal jégkék íriszeiben méreget minden körülötte állót. Tüntetőleg hallgat, hiszen nem kérdezték semmiről, és fogalma sincs, mit szabad és nem szabad mondania itt. Karjait védekezőn fonja össze teste előtt, meztelennek érzi magát. Arra gondol, hogy talán sosem érezte magát ennyire pucérnak, a fegyverek hiánya jobban megviseli, mintha ruha nélkül kellene a férfiak közt ácsorognia.*
*A lány ajkairól mély sóhaj röppen az éjszaka sűrű levegőjébe, mikor a hangokból érzékeli, megismerték útitársát. Idegességének egy része elmúlik, hiszen már talán nem itt éri el a végzete, a kapu előtt, de azért továbbra is feszült. Nehezére esik ülni a lovon, a férfi súlyától csaknem hátraesik, de azért derekasan tartja magát. Az ajtó nyílása évmillióknak tetszik szemeinek tükrében, szíve a torkát szorongatva dobog hevesen. Nem tudja, mi fogadja őket, nem tudja, kikre számítson, azt sem, hogy állnak majd hozzá. Nem nála van a gyeplő, és mélységesen gyűlöli ezt az érzést, nagyon-nagyon nehezen tűri el. Eszébe ötlik, hogy talán okosabb lett volna magára hagyni a sikátorban ezt a furcsa kis szerzetet, aki ennyire kiforgatta számára a világot egyetlen este alatt, okosabb lett volna elfutni és vissza sem nézni, de már mindegy. Az idő kerekét nem tudja visszaforgatni. Óvatosan hagyja haladni a paripát maguk alatt, fél, hogy ennél gyorsabb tempónál a törékeny egyensúlya megbillenne, és mind a ketten a földön elterülve végeznék. Hirtelen érzi, hogy a súly, mi filigrán testét nyomja megsokszorozódik néhány pillanatra, szemei elkerekednek, a férfi átreppent az lázas delírium szárnyaló mezejére. ~Na ne szórakozz itt velem! Nem lehet nagy bajod, nem azért cipeltelek el egészen idáig, hogy most aztán meghalj itt nekem. Tarts ki szépen, jó?~ Gondolatai kétségbeesetten dörömbölnek, s megpróbálja a káoszra húzni a nyugalom felsőbbrendű álarcát, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Furcsa, rettegéssel telt mosoly kúszik fel vonásaira, szeretne jó benyomást kelteni, de valószínűleg ijesztő összhatást ér el gyatra próbálkozásával. Hamarosan elveszik előle lángoló útitársát, majd egy könnyednek szánt mozdulattal megpróbál lekászálódni a hátasról, de elsőre nem sikerül kezeibe erőt kényszerítenie a megtámaszkodáshoz. Valójában az erdei mutatványt szeretné megismételni, csak orra bukás nélkül. Nem igazán látja más módját a leszállásnak. Még a második próba sem az igazi, no de harmadszorra sikerül a talajra érnie. Lábai kissé bizonytalanul remegnek néhány pillanatig, de hamar összerántja testét és koordinációját a stressz, és sikerül talpon maradnia ezúttal. Hallva az őr jogos, kiszámítható kérdését, indokolatlan meglepetés önti el. Ugyan logikus, hogy a béke szigetére nem engednek fegyvereket, elméje valamiért minden létező erejével tiltakozik az ellen, hogy eleget tegyen a kérésnek. Mégiscsak idegen helyen van, nem tudhatja, van-e átverés a dologban. Tekintete Ganerre téved, aki azt ígérte, nem esik semmi bántódása, és utolsó, őrült szalmaszálként kapaszkodik most ebbe a mondatba, és ebbe az eszméletlen gnómba. Mélyet sóhajt, s látható vonakodással lehajol, lecibálja jobb csizmáját, majd fél lábon egyensúlyozva előkotorja belőle fegyvereit. Normál esetben egy mozdulattal előkerítené őket, de az eltelt események hatására lejjebb csúsztak a dolgok a kelleténél. Furcsállja is, hogy nem vette észre eddig, hogy nyomná bármi is a lábát. Betudja a dolgot az új helyzet idegességének. Miután mindent szó nélkül az őr kezébe nyomott, visszarángatja magára a lábbelit, s leplezetlen bizalmatlansággal jégkék íriszeiben méreget minden körülötte állót. Tüntetőleg hallgat, hiszen nem kérdezték semmiről, és fogalma sincs, mit szabad és nem szabad mondania itt. Karjait védekezőn fonja össze teste előtt, meztelennek érzi magát. Arra gondol, hogy talán sosem érezte magát ennyire pucérnak, a fegyverek hiánya jobban megviseli, mintha ruha nélkül kellene a férfiak közt ácsorognia.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-30 18:54:48
Üzenet elküldve: 2020-05-30 18:54:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Házhozszállítás//
*Nincsen annál kellemetlenebb dolog a tündér szemében, mint mikor hajthatatlanok a társai, ő mégis ellenkező véleményen van. Az idő pénz, ahogyan azt mondani szokás, egy kereskedőnek pedig a legtöbb esetben a pénz a mindene. Ez Tuldhronnál sincs másképpen, legfeljebb a virágbólszületett akaratereje lehet kevés másokkal szemben, ami azért valljuk be, a Slitrendryknél nem egy ritkaságszámba menő esemény. Eleinte igyekszik tiltakozni, de három egyéb, nála sokkalta fontosabb személlyel szemben mit érhet a szava.*
- Én csak... *Emeli fel, mintha csak nyugtatóan tenné, kezeit maga elé, amire persze nincs szükség, a reakció inkább mint magyarázást kísérő gesztus, nem pedig eredeti funkciója szerint működik. Szava azonban elakad, nem tudja, mit lehetne mondani. Kezdeti kételkedései mintha elsuhannának, apró, kezdetben bizonytalan, félénk, majd egyre határozottabb mosoly kúszik arcára. Jól esik neki, hogy törődnek vele, Rony jó értelemben csalódott a nagyobb fajokban. ~ Nimeril biztosan csak egy városi bolond volt, nem mindenki olyan, mint ő. ~*
- Rendben, legyen hát. Felőlem megaludhatunk itt, ha az úrnő is beleegyezik, elvégre szép és otthonos hely ez, nem? *Pillant egy darabig Grarilra és Arjára. Mikor az elf felé ér a tekintete, akkor viszont jobb lábát a bal elé helyezi, kissé megrogy, meghajol, kezeit széttárja, de a csintalan, zöld tekintet továbbra is az íjászét keresi.*
- Kedvességed és emberséged legendás, úrnőm, akárcsak szépséged és bölcsességed. Igazán nagyra értékeljük, úgy hiszem, mindnyájan, hogy megaludhatunk ezen csodálatos közösség határain belül. Élnénk hát a lehetőséggel, ha továbbra is szabad, nem szeretnék semmi jónak elrontója lenni. *Aztán azzal a lendülettel, talán kicsit gyerekesnek és komikusnak hatva, felpattan és felemeli ujját, gyorsan hadarva beszél.*
- Gyógyító azonban nem kell. Felesleges, semmi szükségem. *Tényleg nincs nagy baja, de neki mindig is volt valami belső félsz érzése a gyógyítóktól, ami jelenleg rosszul veszi ki magát.*
*Nincsen annál kellemetlenebb dolog a tündér szemében, mint mikor hajthatatlanok a társai, ő mégis ellenkező véleményen van. Az idő pénz, ahogyan azt mondani szokás, egy kereskedőnek pedig a legtöbb esetben a pénz a mindene. Ez Tuldhronnál sincs másképpen, legfeljebb a virágbólszületett akaratereje lehet kevés másokkal szemben, ami azért valljuk be, a Slitrendryknél nem egy ritkaságszámba menő esemény. Eleinte igyekszik tiltakozni, de három egyéb, nála sokkalta fontosabb személlyel szemben mit érhet a szava.*
- Én csak... *Emeli fel, mintha csak nyugtatóan tenné, kezeit maga elé, amire persze nincs szükség, a reakció inkább mint magyarázást kísérő gesztus, nem pedig eredeti funkciója szerint működik. Szava azonban elakad, nem tudja, mit lehetne mondani. Kezdeti kételkedései mintha elsuhannának, apró, kezdetben bizonytalan, félénk, majd egyre határozottabb mosoly kúszik arcára. Jól esik neki, hogy törődnek vele, Rony jó értelemben csalódott a nagyobb fajokban. ~ Nimeril biztosan csak egy városi bolond volt, nem mindenki olyan, mint ő. ~*
- Rendben, legyen hát. Felőlem megaludhatunk itt, ha az úrnő is beleegyezik, elvégre szép és otthonos hely ez, nem? *Pillant egy darabig Grarilra és Arjára. Mikor az elf felé ér a tekintete, akkor viszont jobb lábát a bal elé helyezi, kissé megrogy, meghajol, kezeit széttárja, de a csintalan, zöld tekintet továbbra is az íjászét keresi.*
- Kedvességed és emberséged legendás, úrnőm, akárcsak szépséged és bölcsességed. Igazán nagyra értékeljük, úgy hiszem, mindnyájan, hogy megaludhatunk ezen csodálatos közösség határain belül. Élnénk hát a lehetőséggel, ha továbbra is szabad, nem szeretnék semmi jónak elrontója lenni. *Aztán azzal a lendülettel, talán kicsit gyerekesnek és komikusnak hatva, felpattan és felemeli ujját, gyorsan hadarva beszél.*
- Gyógyító azonban nem kell. Felesleges, semmi szükségem. *Tényleg nincs nagy baja, de neki mindig is volt valami belső félsz érzése a gyógyítóktól, ami jelenleg rosszul veszi ki magát.*
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-30 18:31:54
Üzenet elküldve: 2020-05-30 18:31:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Éjjeli pacsirták//
*Redin támasztja valamelyest a testét, így ülő helyzetében, s ez épp elég, hogy megmaradjon a nyeregben. A lányon továbbra is tapintani lehet a feszültséget, nem kell hozzá még a szemét sem látnia. A hangsúlya, kérdései bőven árulkodnak izgatott állapotáról. A lányból végül kibukik, hogy viselkedése a helyzetnek és attól való félelmének tudható be, de ennek ellenére hálás a segítségért. Ganer arcán egy halvány mosoly kúszik fel, mely áttör a méreggel átitatott meggyötört arcán is. Szavakkal nem is kell talán válaszolnia, hiszen tudhatja a másik is, hogy szívesen tette. Mielőtt a kapu kinyitna, a kerítés tetejéről ismeretlen hang üti meg a fülét.*
- Arrapus? *Halkan préseli ki a szavakat száján, de ennek a hangnak most nagyon tud örülni. Kínjában újra mosoly ül ki arcára melyet az idős tündér vészjelző kiabálása kelt benne. A tündér hangja után nem sokkal az ajtó is kinyílik. Ha meglátja Arra papát és Araiven-t, a mindig éber elf őrt, akkor nyugodt tekintettel adja át magát az ájulásnak, ami már a láznak, a méreg ténykedésének és a fáradtságnak tudható be, hiszen több mint egy teljes napja talpon van. A szervezete küzd, harcol, legalább olyan erősen, mint az akarata, de most úgy döntött, hogy pihen. Nem akarja most ébren tartani a lángoló testet mert a felépüléshez aludnia kell. Pár napig biztos az ágyat fogja nyomni. Mikor az őrök átveszik, akkor már nincs magánál. Rábízza magát erdei testvéreire és fogadott apjára Arrapusra. Remélhetőleg Redin is megnyugszik, átadja a fegyvereit és megtapasztalhatja az elfek vendégszeretetét.*
*Redin támasztja valamelyest a testét, így ülő helyzetében, s ez épp elég, hogy megmaradjon a nyeregben. A lányon továbbra is tapintani lehet a feszültséget, nem kell hozzá még a szemét sem látnia. A hangsúlya, kérdései bőven árulkodnak izgatott állapotáról. A lányból végül kibukik, hogy viselkedése a helyzetnek és attól való félelmének tudható be, de ennek ellenére hálás a segítségért. Ganer arcán egy halvány mosoly kúszik fel, mely áttör a méreggel átitatott meggyötört arcán is. Szavakkal nem is kell talán válaszolnia, hiszen tudhatja a másik is, hogy szívesen tette. Mielőtt a kapu kinyitna, a kerítés tetejéről ismeretlen hang üti meg a fülét.*
- Arrapus? *Halkan préseli ki a szavakat száján, de ennek a hangnak most nagyon tud örülni. Kínjában újra mosoly ül ki arcára melyet az idős tündér vészjelző kiabálása kelt benne. A tündér hangja után nem sokkal az ajtó is kinyílik. Ha meglátja Arra papát és Araiven-t, a mindig éber elf őrt, akkor nyugodt tekintettel adja át magát az ájulásnak, ami már a láznak, a méreg ténykedésének és a fáradtságnak tudható be, hiszen több mint egy teljes napja talpon van. A szervezete küzd, harcol, legalább olyan erősen, mint az akarata, de most úgy döntött, hogy pihen. Nem akarja most ébren tartani a lángoló testet mert a felépüléshez aludnia kell. Pár napig biztos az ágyat fogja nyomni. Mikor az őrök átveszik, akkor már nincs magánál. Rábízza magát erdei testvéreire és fogadott apjára Arrapusra. Remélhetőleg Redin is megnyugszik, átadja a fegyvereit és megtapasztalhatja az elfek vendégszeretetét.*
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-30 12:43:15
Üzenet elküldve: 2020-05-30 12:43:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//Éjjeli pacsirták//
*Az őrség éjjel is őrség. Éppen a N'othrymból tér vissza egy csomag elemózsiával a többi őr részére is, amikor kiabálást hall a kapu irányából. Nem az egyik őr kiabál, hanem talán Arraele, a vén tündér, aki úgy tűnik, tiszteletét tette az őrségben.*
- Vészhelyzet? *Kérdi halkan inkább csak magától, majd futásnak ered a kapu felé. Bízik annyira a tündérben, hogy oktalan nem nyittatná ki a kaput, így félretéve az elemózsiát, egyből a kaput záró szerkezethez lép és kinyitja, hogy kitárva azt kilépjen elé.*
- Mi folyik itt? *Kérdi végignézve az ott folyó eseményeken. A kapu előtti gyér fényben felismeri Ganert, aki láthatóan rossz bőrben van és egy másik lányt is lát, bár őt nem ismeri.*
- Hadd vegyem át. *Lép oda a lányhoz, hogy átvegye a gnóm terhét tőle. Íjász elfek érkeznek még, megfogják a hátasok vagy hátas kantárszárát, de közben Araiven nem szűnik meg őrnek lenni.*
- Kérlek, add át a fegyvereid az őrségnek és követhetsz minket. *Néz a Ganerrel érkező lányra és ha megtette, amit tőle kért, akkor maga is beléphet a becsukódó kapu mögött Mil'Ochassba.*
//Éjjeli pacsirták//
*Az őrség éjjel is őrség. Éppen a N'othrymból tér vissza egy csomag elemózsiával a többi őr részére is, amikor kiabálást hall a kapu irányából. Nem az egyik őr kiabál, hanem talán Arraele, a vén tündér, aki úgy tűnik, tiszteletét tette az őrségben.*
- Vészhelyzet? *Kérdi halkan inkább csak magától, majd futásnak ered a kapu felé. Bízik annyira a tündérben, hogy oktalan nem nyittatná ki a kaput, így félretéve az elemózsiát, egyből a kaput záró szerkezethez lép és kinyitja, hogy kitárva azt kilépjen elé.*
- Mi folyik itt? *Kérdi végignézve az ott folyó eseményeken. A kapu előtti gyér fényben felismeri Ganert, aki láthatóan rossz bőrben van és egy másik lányt is lát, bár őt nem ismeri.*
- Hadd vegyem át. *Lép oda a lányhoz, hogy átvegye a gnóm terhét tőle. Íjász elfek érkeznek még, megfogják a hátasok vagy hátas kantárszárát, de közben Araiven nem szűnik meg őrnek lenni.*
- Kérlek, add át a fegyvereid az őrségnek és követhetsz minket. *Néz a Ganerrel érkező lányra és ha megtette, amit tőle kért, akkor maga is beléphet a becsukódó kapu mögött Mil'Ochassba.*
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-29 23:21:15
Üzenet elküldve: 2020-05-29 23:21:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új kezdet//
*A tavernában töltött hosszú idő után ismét úgy dönt visszatér Mil'Ochassba. Próbálja Gwaandrilt kiverni a fejéből, azonban az elf nagyon mély és fájó nyomot hagyott benne. Miközben belép a kapun és int az őröknek, eszébe villan Juhar emléke is. Az eb nagyon rövid idő alatt került közel hozzá, csakúgy mint gazdája. Eiára pillant és a madár szemeiből látja, hogy az is emlékszik az együtt töltött játékos időkre.*
-Változnak az idők. Túl gyorsan is...
*Megsimogatja a madár pehely tollait és a sátra felé veszi az irányt. Az állatok gyógyítására szolgáló házaik tervrajza, ahogyan hagyta úgy hevernek szanaszéjjel. Ez újabb csavarás és fájdalom a szívében. Mérgesen összecsavarja, megköti a terveket és a sarokba hajítja azokat. Megtámaszkodik az asztalon és lehajtja a fejét. Könnyei már nem jönnek, mivel elfogytak és inkább gondolataiban mereng.*
~Egyszer talán megvalósul. De addig össze kell szednem magamat.~
*Kiviharzik a sátorból és szeretné megtalálni Ennát és a fiúkat. Ha jól emlékszik a lány ide szeretett volna eljutni és kicsit szégyenli is magát, hogy nem volt segítségére. Azt sem bánja hogyha Lyzbe botlik, vagy igazából bárkibe, akivel tud egy kicsit beszélgetni, ki tudja zökkenteni a letargiájából.*
*A tavernában töltött hosszú idő után ismét úgy dönt visszatér Mil'Ochassba. Próbálja Gwaandrilt kiverni a fejéből, azonban az elf nagyon mély és fájó nyomot hagyott benne. Miközben belép a kapun és int az őröknek, eszébe villan Juhar emléke is. Az eb nagyon rövid idő alatt került közel hozzá, csakúgy mint gazdája. Eiára pillant és a madár szemeiből látja, hogy az is emlékszik az együtt töltött játékos időkre.*
-Változnak az idők. Túl gyorsan is...
*Megsimogatja a madár pehely tollait és a sátra felé veszi az irányt. Az állatok gyógyítására szolgáló házaik tervrajza, ahogyan hagyta úgy hevernek szanaszéjjel. Ez újabb csavarás és fájdalom a szívében. Mérgesen összecsavarja, megköti a terveket és a sarokba hajítja azokat. Megtámaszkodik az asztalon és lehajtja a fejét. Könnyei már nem jönnek, mivel elfogytak és inkább gondolataiban mereng.*
~Egyszer talán megvalósul. De addig össze kell szednem magamat.~
*Kiviharzik a sátorból és szeretné megtalálni Ennát és a fiúkat. Ha jól emlékszik a lány ide szeretett volna eljutni és kicsit szégyenli is magát, hogy nem volt segítségére. Azt sem bánja hogyha Lyzbe botlik, vagy igazából bárkibe, akivel tud egy kicsit beszélgetni, ki tudja zökkenteni a letargiájából.*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-29 15:19:20
Üzenet elküldve: 2020-05-29 15:19:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás//
*Arja újfent átveszi a vezér szerepét, és megköszöni, a pénzt és a lehetőséget Lyzendrának. Graril csupán bólogat, ezzel helyeselve vendéglátójuk felé. Azonban jobban aggódik Ronyért. A kis virágbanszületett, lehet, hogy jól érzi magát, de az agyrázkódás nem játék, ha gyógyítóra nem is, de pihenésre mindenképpen szüksége van. *
-Köszönjük a kedvességét Lyzendra úrnő, ha esetleg történne valami akkor azonnal szólunk. *Majd Ronyra tekint. *
- Neked azonban pihenned kell, jobb félni, mint megijedni! *Jelenti ki a harcos.*
*Arja újfent átveszi a vezér szerepét, és megköszöni, a pénzt és a lehetőséget Lyzendrának. Graril csupán bólogat, ezzel helyeselve vendéglátójuk felé. Azonban jobban aggódik Ronyért. A kis virágbanszületett, lehet, hogy jól érzi magát, de az agyrázkódás nem játék, ha gyógyítóra nem is, de pihenésre mindenképpen szüksége van. *
-Köszönjük a kedvességét Lyzendra úrnő, ha esetleg történne valami akkor azonnal szólunk. *Majd Ronyra tekint. *
- Neked azonban pihenned kell, jobb félni, mint megijedni! *Jelenti ki a harcos.*
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-29 10:23:58
Üzenet elküldve: 2020-05-29 10:23:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás//
*Az úrnő áttanuományozza az elétolt leviatános szerződést, amit al'Areen úr a Kereskedőházban sebtében kiállított nekik. Arja számításai szerint, ha a tizedik harang is marad, akkor a kifizetett előleget is figyelembe véve pont 1000 aranyat kell kapjanak a harangok és az íjak leszállításáért. Legalábbis a pergamenen lévő számok, és az alapján, amit Tuldhron mondott a harangok darabjának áráról. Így amikor az úrnő visszatér az aranyakat tartalmazó erszénnyel, hamar térülve-fordulva, és elé helyezi a tömött kis bőrerszényt, pirulva egy cseppet rákérdez.*
- 1000 arany, ugye? *Mert ha az úrnő is így számolt, ő bizony nem fog nekiállni itt végigszámolni az aranyakat! Majd Tuldhronnal átszámolják a biztonság kedvéért, ha lesz rá egy kis idejük. Arja nem kereskedő, de úgy véli, a bizalom kimutatása és az elkötelező ígéretek betartása legalább olyan fontos üzletfelek között, mint a pontos számolás. Persze csak addig, amíg valamelyik fél el nem játssza a bizalmat. De Arja nem tud ilyesmit feltételezni erről a szigorúnak, de nagyon is helyénvaló gondolkodásúnak tűnő elf úrnőről. Így ha igenlő választ kap az összegre vonatkozóan, csupán bólint*
- Köszönjük a Kereskedőház nevében! *azután fürgén, de gondosan elhelyezi a zsákja egyik rekeszében az erszényt.*
- Szolgáljanak jól Benneteket azok a harangok MilOchassban, úrnő! *mond még udvarias gesztussal egy jókívánságot, kicsit meghajolva, amelyet a különleges rendelés és a különleges megrendelő szerinte igazán kiérdemel.*
- És szolgáljon Téged az íj hű segítőként minden bajban, bármi is fenyegetné otthonotokat! *Mert a sötét úr biztos hogy gyűlöl mindent, mindazt a szépséget, amit az elfek itt létrehoztak ezen a világtól elzárt helyen, Arja úgy vélekedik, és mindezt lerombolni csak dicsőséget hozhat számára. ~Nem csoda, hogy az úrnő egy ilyen íjra vágyott, ami a sötétség démonai ellen is megvédi őket, ha kell!~*
- Hogy érzed magad, Tuldhron? *fordul ő is, kedves aggódással, a tündérhez, egy kicsit el is szégyellve magát, hogy eddig nem is figyelt rá. Aztán rögtön a szép elf lányra pillant rövid ideig, akit Lyzendra úrnő Hayanának nevezett.*
- Szeretnél egy kicsit lepihenni? Fáj valamid? *kérdezi meg, mert talán ha nincs is agyrázkódása a kis kalmárnak, de azért az az ütközés meg az esés még Grarilt is lehet megviselte volna. Aztán, ha Rony sorsa elrendeződött, újra az úrnőé a figyelme.*
- Nagyon köszönjük a sátrakban való szálláslehetőséget, én is inkább azt választanám, itt MilOchassban! *köszöni meg a kedves invitálást, ami Graril kérésére érkezik viszonzásképpen, szélesen rámosolyogva a férfira, bár Arja titokban abban reménykedett, hogy majd a lombházak valamelyikében tölthetik el az éjszakát. De nem akar visszaélni a vendéglátójuk vendégszeretetével semmiképp: hiszen igazán szívélyesen fogadták őket, ettől többet nem is kívánhatnának!*
- A Tavernában jártunk már, és el is töltöttünk egy éjszakát!
*meséli kicsit oldottabban, most, hogy túl vannak a formalitásokon.*
- Épp onnan indultunk el a pusztába, az íj felkutatására! Az ottani fogadós sajnos nem tudott nekünk segíteni, amikor nála kérdezősködtünk, nem hallott a pusztában élő ork kovácsról, akiről a thargok meséltek.
- De az egyik tanyán szerencsére ismerték a róla szóló legendát, és el is mesélte egy kislány nekünk.
- Nagyon tetszett a Taverna, nekem legalábbis! *mondja, mert a férfi nevében nem akar nyilatkozni, de szerinte ő is élvezte a kis fogadó hangulatát.*
- Igazán barátságos hely! Az is MilOchass fennhatósága alá tartozik? *kérdezi meg, bár feltételezi a dolgot. ~Vajon ki lehet a Három Barát?~*
- Esetleg, mielőtt nyugovóra térünk, körbenézhetünk a faluban? *kérdezi meg még óvatosan, azt már nem is merve beleszőni a kérésbe, hogy esetleg maga az úrnő vezesse őket körbe, mesélve arról, amit látnak. Hiszen lehet, hogy csak egy kísérőt ad majd melléjük a település vezetőjeként, ha egyáltalán szabadon körbe járhatnak idebent.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.29 11:15:12
*Az úrnő áttanuományozza az elétolt leviatános szerződést, amit al'Areen úr a Kereskedőházban sebtében kiállított nekik. Arja számításai szerint, ha a tizedik harang is marad, akkor a kifizetett előleget is figyelembe véve pont 1000 aranyat kell kapjanak a harangok és az íjak leszállításáért. Legalábbis a pergamenen lévő számok, és az alapján, amit Tuldhron mondott a harangok darabjának áráról. Így amikor az úrnő visszatér az aranyakat tartalmazó erszénnyel, hamar térülve-fordulva, és elé helyezi a tömött kis bőrerszényt, pirulva egy cseppet rákérdez.*
- 1000 arany, ugye? *Mert ha az úrnő is így számolt, ő bizony nem fog nekiállni itt végigszámolni az aranyakat! Majd Tuldhronnal átszámolják a biztonság kedvéért, ha lesz rá egy kis idejük. Arja nem kereskedő, de úgy véli, a bizalom kimutatása és az elkötelező ígéretek betartása legalább olyan fontos üzletfelek között, mint a pontos számolás. Persze csak addig, amíg valamelyik fél el nem játssza a bizalmat. De Arja nem tud ilyesmit feltételezni erről a szigorúnak, de nagyon is helyénvaló gondolkodásúnak tűnő elf úrnőről. Így ha igenlő választ kap az összegre vonatkozóan, csupán bólint*
- Köszönjük a Kereskedőház nevében! *azután fürgén, de gondosan elhelyezi a zsákja egyik rekeszében az erszényt.*
- Szolgáljanak jól Benneteket azok a harangok MilOchassban, úrnő! *mond még udvarias gesztussal egy jókívánságot, kicsit meghajolva, amelyet a különleges rendelés és a különleges megrendelő szerinte igazán kiérdemel.*
- És szolgáljon Téged az íj hű segítőként minden bajban, bármi is fenyegetné otthonotokat! *Mert a sötét úr biztos hogy gyűlöl mindent, mindazt a szépséget, amit az elfek itt létrehoztak ezen a világtól elzárt helyen, Arja úgy vélekedik, és mindezt lerombolni csak dicsőséget hozhat számára. ~Nem csoda, hogy az úrnő egy ilyen íjra vágyott, ami a sötétség démonai ellen is megvédi őket, ha kell!~*
- Hogy érzed magad, Tuldhron? *fordul ő is, kedves aggódással, a tündérhez, egy kicsit el is szégyellve magát, hogy eddig nem is figyelt rá. Aztán rögtön a szép elf lányra pillant rövid ideig, akit Lyzendra úrnő Hayanának nevezett.*
- Szeretnél egy kicsit lepihenni? Fáj valamid? *kérdezi meg, mert talán ha nincs is agyrázkódása a kis kalmárnak, de azért az az ütközés meg az esés még Grarilt is lehet megviselte volna. Aztán, ha Rony sorsa elrendeződött, újra az úrnőé a figyelme.*
- Nagyon köszönjük a sátrakban való szálláslehetőséget, én is inkább azt választanám, itt MilOchassban! *köszöni meg a kedves invitálást, ami Graril kérésére érkezik viszonzásképpen, szélesen rámosolyogva a férfira, bár Arja titokban abban reménykedett, hogy majd a lombházak valamelyikében tölthetik el az éjszakát. De nem akar visszaélni a vendéglátójuk vendégszeretetével semmiképp: hiszen igazán szívélyesen fogadták őket, ettől többet nem is kívánhatnának!*
- A Tavernában jártunk már, és el is töltöttünk egy éjszakát!
*meséli kicsit oldottabban, most, hogy túl vannak a formalitásokon.*
- Épp onnan indultunk el a pusztába, az íj felkutatására! Az ottani fogadós sajnos nem tudott nekünk segíteni, amikor nála kérdezősködtünk, nem hallott a pusztában élő ork kovácsról, akiről a thargok meséltek.
- De az egyik tanyán szerencsére ismerték a róla szóló legendát, és el is mesélte egy kislány nekünk.
- Nagyon tetszett a Taverna, nekem legalábbis! *mondja, mert a férfi nevében nem akar nyilatkozni, de szerinte ő is élvezte a kis fogadó hangulatát.*
- Igazán barátságos hely! Az is MilOchass fennhatósága alá tartozik? *kérdezi meg, bár feltételezi a dolgot. ~Vajon ki lehet a Három Barát?~*
- Esetleg, mielőtt nyugovóra térünk, körbenézhetünk a faluban? *kérdezi meg még óvatosan, azt már nem is merve beleszőni a kérésbe, hogy esetleg maga az úrnő vezesse őket körbe, mesélve arról, amit látnak. Hiszen lehet, hogy csak egy kísérőt ad majd melléjük a település vezetőjeként, ha egyáltalán szabadon körbe járhatnak idebent.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.29 11:15:12
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-28 19:03:28
Üzenet elküldve: 2020-05-28 19:03:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás//
*Lyz alaposan átnézi az Arja által előterített levelet, majd egy halk hümmögés után összeveti saját jegyzetével. Rövidke ellenőrzés, mely megnyugtatja, s mely után*
- Máris jövök *bólint, s fel is áll az asztaltól. Rövid távollét után tér vissza, s helyezi az 1000 arannyal teli erszényt Szürke Arja elé.
Várakozással teli foglalja el újra helyét, mert ha meg szeretné számolni a hamvasrőt leány, Lyz türelmesen kivárja azt. Így az is kiderül, hogy a tizedik harang is maradhat Mil'Ochassban. *
- Csak nyugodtan *int az erszény felé.*
- Ó *Szemöldöke szigorúbbra húzódik, ahogy Graril megemlíti a balesetüket.*
Igazán sajnálom. Ebben az esetben, Hayana máris elkísér egy sátorhoz, hogy lepihenhess. *Szavait immár az említett Ronynak címzi, de egy majd' gyöngyház fehér hajfonatos leány felé int, aki éppen egy kancsó vizet visz egy távolabbi asztalhoz. *
- Köszönöm hogy elhoztátok nekem mindezt. Ha maradni szeretnétek, egy-egy sátrat tudok rendelkezésetekre bocsátani, vagy a Tavernában is megszállhattok. *Lyznek mindkét lehetőség megfelel, de*
- Biztosan jól vagy? Mert hívhatok gyógyítót, ha netán... *várja Thuldron válaszát mielőtt cselekedne. Természetesen Lyznek egy kérésébe kerül, lesz szállásuk is, gyógyítójuk is. Vár, hogy megvitassák a dolgot, s ha maradnak, szívesen körbevezeti őket a Mil'Ochassban.*
*Lyz alaposan átnézi az Arja által előterített levelet, majd egy halk hümmögés után összeveti saját jegyzetével. Rövidke ellenőrzés, mely megnyugtatja, s mely után*
- Máris jövök *bólint, s fel is áll az asztaltól. Rövid távollét után tér vissza, s helyezi az 1000 arannyal teli erszényt Szürke Arja elé.
Várakozással teli foglalja el újra helyét, mert ha meg szeretné számolni a hamvasrőt leány, Lyz türelmesen kivárja azt. Így az is kiderül, hogy a tizedik harang is maradhat Mil'Ochassban. *- Csak nyugodtan *int az erszény felé.*
- Ó *Szemöldöke szigorúbbra húzódik, ahogy Graril megemlíti a balesetüket.*
Igazán sajnálom. Ebben az esetben, Hayana máris elkísér egy sátorhoz, hogy lepihenhess. *Szavait immár az említett Ronynak címzi, de egy majd' gyöngyház fehér hajfonatos leány felé int, aki éppen egy kancsó vizet visz egy távolabbi asztalhoz. *
- Köszönöm hogy elhoztátok nekem mindezt. Ha maradni szeretnétek, egy-egy sátrat tudok rendelkezésetekre bocsátani, vagy a Tavernában is megszállhattok. *Lyznek mindkét lehetőség megfelel, de*
- Biztosan jól vagy? Mert hívhatok gyógyítót, ha netán... *várja Thuldron válaszát mielőtt cselekedne. Természetesen Lyznek egy kérésébe kerül, lesz szállásuk is, gyógyítójuk is. Vár, hogy megvitassák a dolgot, s ha maradnak, szívesen körbevezeti őket a Mil'Ochassban.*
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-28 09:39:11
Üzenet elküldve: 2020-05-28 09:39:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Még nappal//
*A hármas kocsmától vándorol vissza vagyis előre, hogy az ezer levél hazájába jusson. A háza körül több levél is van de azért ez jól csengettyűs név. A kis kivájt erdei ösvénykén bandukol amikor is már végre elérkezik a hazájába. MilOchass birodalmának határára ér. A kapunál biccent az erdei elf őznek és büszkén mutogatja a nyílvetőjét a kezébe. Még jó, hogy nappal nyitva van a kapu és nem kell dörömbölnie, hogy engedjék már be. Besétál a kapun és a felvonójához megy amivel felvonja magát a házába. Kidől az ágyán úgy ahogy van ruhástól cipőstől. A feltöltött nyílvetőt meg a többi cuccfédert ledobja az ágya mellé és elalszik.*
//Már este//
//A pacsirtáknak//
*Nem alszik jól. Egész délután húzta a lóbőrt és estére úgy kialudta magát mint ahogy az öregeknél szokás ez ugyebár. Kimászik az ágyból és a nyílvetővel felszerelkőzve kinéz az erkélyen. Persze semmit se lát mert ugye sötét van. A levonójával lemegy a földszintre. Álmosan ballag a nyílvetőjével a kezében, hogy önkéntes őrséget produkáljon. Felmászik az egyik toronyba az őrhöz. Biccent a komának és odakönyököl a kerítésre. Valami mozgolódik az erdőben. Sötét van. Egy lovas de talán ketten vannak. A hang ismerős.*
- Ganer fijjam te vagy é?
*A hang azt mondja, hogy igen. Ismerősen is cseng.*
- Megsebesűté? Aztapiszkos szesz vigye el!
- Hamar nyissátok a kaput. Vészhelyzet van!
*Az öreg tündér nagyban intézkedik mert ugye mégiscsak a fiáról van szó. Valami nőstényt is összeszedett valahonnan de az most nem számít. Szokásos módon felveri az egész mindenséget a pánikkeltésével.*
*A hármas kocsmától vándorol vissza vagyis előre, hogy az ezer levél hazájába jusson. A háza körül több levél is van de azért ez jól csengettyűs név. A kis kivájt erdei ösvénykén bandukol amikor is már végre elérkezik a hazájába. MilOchass birodalmának határára ér. A kapunál biccent az erdei elf őznek és büszkén mutogatja a nyílvetőjét a kezébe. Még jó, hogy nappal nyitva van a kapu és nem kell dörömbölnie, hogy engedjék már be. Besétál a kapun és a felvonójához megy amivel felvonja magát a házába. Kidől az ágyán úgy ahogy van ruhástól cipőstől. A feltöltött nyílvetőt meg a többi cuccfédert ledobja az ágya mellé és elalszik.*
//Már este//
//A pacsirtáknak//
*Nem alszik jól. Egész délután húzta a lóbőrt és estére úgy kialudta magát mint ahogy az öregeknél szokás ez ugyebár. Kimászik az ágyból és a nyílvetővel felszerelkőzve kinéz az erkélyen. Persze semmit se lát mert ugye sötét van. A levonójával lemegy a földszintre. Álmosan ballag a nyílvetőjével a kezében, hogy önkéntes őrséget produkáljon. Felmászik az egyik toronyba az őrhöz. Biccent a komának és odakönyököl a kerítésre. Valami mozgolódik az erdőben. Sötét van. Egy lovas de talán ketten vannak. A hang ismerős.*
- Ganer fijjam te vagy é?
*A hang azt mondja, hogy igen. Ismerősen is cseng.*
- Megsebesűté? Aztapiszkos szesz vigye el!
- Hamar nyissátok a kaput. Vészhelyzet van!
*Az öreg tündér nagyban intézkedik mert ugye mégiscsak a fiáról van szó. Valami nőstényt is összeszedett valahonnan de az most nem számít. Szokásos módon felveri az egész mindenséget a pánikkeltésével.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-27 01:01:23
Üzenet elküldve: 2020-05-27 01:01:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Éjjeli pacsirták//
//Redin & Ganer//
*Érzi magán a felülő testének súlyát, a tőle telhető legfeszesebben próbál ülni, segítve a támaszkodást. Tudja, hogy fog a férfi ereje, s hálás is neki amiatt, hogy így összekaparta a maradékot miatta, de nem hazudtolja meg magát, az első gondolata ismét a nála klasszikusnak számító, bolond cafka szólamában cseng. ~Na, ha lőnek, legalább őt fogják eltalálni, nem engem. Legfeljebb a karom, de abba nehezebben halok bele.~ Mély, bizalmatlankodó sóhajjal enged a gyeplő szorításán, s karjait közelítve egymáshoz óvatosan megtámasztja a testet kétoldalt, a bordák tájékán. Fejében az ördög őrjöng. ~Na és mondd csak Redin, mit csináltál ma? Ó, hogy arccal előre önként sétáltál morcos íjászok nyílhegyei elé az éjszaka kellős közepén? Nem voltál egyedül, hiszen veled volt egy döglődő félhülye? Gratulálok, épp most tettél egy következő lépést az úton, ami az őrület felé vezet. Nem a te tereped ez, kislány. Sipirc haza, a biztonságos, piszkos kis vackodra!~ Fülében idegesen zubogó vére ad koncertet, csontjaiban a remegés muzsikál. Minden idegszála szidja azért a pillanatnyi felindulásért, ami miatt életében először - és gyanítja, utoljára - segített valakin. Magában megállapítja, hogy nem festhet túl jól, senkinek sem áll jól a riadt nyúl arckifejezése. Hallva az elhaló mondatokat arról, kik ők és mi járatban vannak errefelé ezen a gyanúsan kései órán, mélyet sóhajt, fejét alig láthatóan ingatja óvatosan behúzódva a gnóm teste mögé. Úgy érzi, minden veszve van, ezt még ő is alig hallotta így pár centiről, nem hogy azok, akiket méterek választanak el tőlük. A hozzá intézett szavakon őszintén meglepődik, kecses ívű szemöldökei jócskán feljebb szaladnak homlokán.*
- Tényleg nem esik bajom?! Mégis mire alapozod ezt az állítást, úgy őszintén?
*Némileg lehiggad, hiszen mégiscsak ettől a lénytől függ az egész élete. Ráadásul kedves volt vele, tényleg minden telhetőt megtett érte, gyatra állapotában is.*
- Ne haragudj, csak ideges vagyok. Igazából köszi.
*Tekintetét szégyenlősen süti le, el is pirul kissé, bár gyér fények körében ez szerencséjére nem látszik túlságosan. Még egy elővigyázatos, félszeg mosolyt is megkockáztat. Ismét az előttük álló terepet figyeli, s amennyiben senki sem áll az útjukba, engedi Éjtépőnek, hogy beljebb lépegethessen a lány számára riasztóan ismeretlen hely területén. Fogalma sincs, mit tehet, vagy nem tehet, hiszen sosem járt hasonló közösségben, ahol a lakók figyelnek egymásra. Minden kiszámíthatatlan és furcsa számára. Remeg, fogai gyakran, minden ritmust nélkülözve koccannak össze. Utasításra vár, bárkitől is jöjjön az.*
//Redin & Ganer//
*Érzi magán a felülő testének súlyát, a tőle telhető legfeszesebben próbál ülni, segítve a támaszkodást. Tudja, hogy fog a férfi ereje, s hálás is neki amiatt, hogy így összekaparta a maradékot miatta, de nem hazudtolja meg magát, az első gondolata ismét a nála klasszikusnak számító, bolond cafka szólamában cseng. ~Na, ha lőnek, legalább őt fogják eltalálni, nem engem. Legfeljebb a karom, de abba nehezebben halok bele.~ Mély, bizalmatlankodó sóhajjal enged a gyeplő szorításán, s karjait közelítve egymáshoz óvatosan megtámasztja a testet kétoldalt, a bordák tájékán. Fejében az ördög őrjöng. ~Na és mondd csak Redin, mit csináltál ma? Ó, hogy arccal előre önként sétáltál morcos íjászok nyílhegyei elé az éjszaka kellős közepén? Nem voltál egyedül, hiszen veled volt egy döglődő félhülye? Gratulálok, épp most tettél egy következő lépést az úton, ami az őrület felé vezet. Nem a te tereped ez, kislány. Sipirc haza, a biztonságos, piszkos kis vackodra!~ Fülében idegesen zubogó vére ad koncertet, csontjaiban a remegés muzsikál. Minden idegszála szidja azért a pillanatnyi felindulásért, ami miatt életében először - és gyanítja, utoljára - segített valakin. Magában megállapítja, hogy nem festhet túl jól, senkinek sem áll jól a riadt nyúl arckifejezése. Hallva az elhaló mondatokat arról, kik ők és mi járatban vannak errefelé ezen a gyanúsan kései órán, mélyet sóhajt, fejét alig láthatóan ingatja óvatosan behúzódva a gnóm teste mögé. Úgy érzi, minden veszve van, ezt még ő is alig hallotta így pár centiről, nem hogy azok, akiket méterek választanak el tőlük. A hozzá intézett szavakon őszintén meglepődik, kecses ívű szemöldökei jócskán feljebb szaladnak homlokán.*
- Tényleg nem esik bajom?! Mégis mire alapozod ezt az állítást, úgy őszintén?
*Némileg lehiggad, hiszen mégiscsak ettől a lénytől függ az egész élete. Ráadásul kedves volt vele, tényleg minden telhetőt megtett érte, gyatra állapotában is.*
- Ne haragudj, csak ideges vagyok. Igazából köszi.
*Tekintetét szégyenlősen süti le, el is pirul kissé, bár gyér fények körében ez szerencséjére nem látszik túlságosan. Még egy elővigyázatos, félszeg mosolyt is megkockáztat. Ismét az előttük álló terepet figyeli, s amennyiben senki sem áll az útjukba, engedi Éjtépőnek, hogy beljebb lépegethessen a lány számára riasztóan ismeretlen hely területén. Fogalma sincs, mit tehet, vagy nem tehet, hiszen sosem járt hasonló közösségben, ahol a lakók figyelnek egymásra. Minden kiszámíthatatlan és furcsa számára. Remeg, fogai gyakran, minden ritmust nélkülözve koccannak össze. Utasításra vár, bárkitől is jöjjön az.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927