Külső területek - Mil'Ochass
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Mil'OchassTaverna a Három Baráthoz (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

880. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-08-30 14:59:18
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Nievesha//

*Sehol sem leli a kislányt, nincs a lombházukban, nincs a búvóhelyén és a N'othrym-ben sem találja. Elgondolkodva sétál le a központi faházból levezető lépcsőn, sárga pillantása Nievesha után kutatva. Nem aggódik, nem gondolja, hogy baja esett, csak jó volna már tudni, merre jár. Xauzur jelenik meg a fák között és fut felé ragadozószemeiben a viszontlátás örömével.*
- Szervusz, barátom. *Guggol le az előtte lelassító irbisszel szemben és két kezébe fogja hatalmas fejét, úgy vakargatja meg az állat füle tövét.*
- Nem láttad Nievet? *Kérdi tőle, mire Xauzur mintha értené, elugrik tőle és visszanéz rá, mintha valamit mutatni akarna.*
- Rendben. *Mondja felegyenesedve a csuhátlan csuhás, majd elindul követve az irbiszt, aki egészen az egyik őrtoronyhoz vezeti.
Nem kétli, hogy Nievesha fent van a toronyban, minden bizonnyal nem is egyedül, hanem talán Araivennel, akit megkért, hogy figyeljen oda a kislányra.
Halk sóhajjal teszi lábát a létrára és kezd el felmászni. Ha pedig felért, akkor megigazítva köpenyét talán megpillanthatva a kislányt is a fák felé fordulva.*
- Megjöttem, kincsem. *Köszönti előbb a kislányt, majd az íjász őrt is egy főhajtással.*
- Köszönöm, Araiven, hogy vigyáztál rá. Megtennéd, hogy magunkra hagysz minket? *Kérdi halkan és ha az elf megteszi és lemászik, akkor derekát a mellvédnek támasztva összefonja karjait páncélos mellkasa előtt.*
- Minden rendben, kincsem? *Kérdi puhatolzóva.*


879. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-08-27 17:59:20
 ÚJ
>Nievesha del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Nievesha//

- De nincs íííttt!
*Bömböli a kislány a nyilvánvalót, mert őt igenis elhagyták, akármennyire is próbálja Araiven nyugtatni, de a tények nyilvánvalók, Niev itt van, apukája meg valahol máshol. Ráadásul meg sem mondta, hogy hová megy, biztos azért, hogy ne tudjon utána menni.*
- Biztos? Mikor?
*Teszi fel az igazán kétkedő kérdést. Különben ezekből még egy csomó van, például az, hogy miért nem vitte magával? Eddig mindig magával vitte. Vajon szereti még? Akkor biztos magával vitte volna. De miért nem szereti már? Rosszul viselkedett, hogy megharagudott rá?*
- Mikor keressük meg anyukámat?
*Természetesen kimászik a búvóhelyről és kézen fogva megy el az elffel az őrtoronyig, hetykén mászik fel, végtére is ő már igazán nagylány és nagyon bátor is. No meg aztán már nagyon régóta fel akart mászni, csak sosem lehetett. Xauzur a torony aljában várja őket, bár bizonyára nem okozna különösebb gondot neki, hogy felmásszon. Niev is nagyon magabiztos, nagyon céltudatos, nem csúszik meg, nem inog, nem tétovázik egy pillanatra sem.
Odafent a korlátba kapaszkodva nézi, amit Araiven mutat neki.*
- V-ááááóóó!
*Még sosem járt idefent, nem is tudta, hogy milyen páratlan a látvány. A sírást már abbahagyta, viszont megrendülés, hogy elhagyták mit sem csökkent, emiatt pedig meglepően szótlan. Amikor pedig a nagy bámészkodás közepette Araiven felhívja a figyelmét arra, hogy Pycta hazatért, akkor csak a még durcásabbá válik. Ajkait összeszorítja, szemöldökeit összevonja.*
- Haragszom apukámra!
*Tüntetőleg a másik irányba fordulva kezd nézelődni. Mintha olyan érdekes lenne a fák lombkoronája.*


878. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-08-27 12:08:35
 ÚJ
>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Nievesha//

- Ne mondj ilyet, Pycta sosem hagyna el téged. *Válaszolja a világfájdalommal telt mondatra. Nem nagyon tud mit kezdeni egy síró gyerekkel, nincs igazán gyakorlata abban, hogy hogyan is kell bánni velük.*
- Figyelj, minden rendben lesz, apukád hamarosan visszatér. *Próbálkozik, bár nem hiszi, hogy nagy sikerrel járna. Ám úgy tűnik, a felajánlás, hogy elkísérheti az elfet az egyik toronyba, beválik.*
- Egyedül nem is, de velem felmászhatsz. *Erősíti meg az elhangzottakat Araiven.*
- Igen, ha megígéred, hogy jó leszel és hallgatsz rám, akkor igen. A tornyok nagyon magasak és veszélyesek, ha leesel onnan, apád kitekeri a nyakam. *Mosolyog a kislányra, mint valami rossz gyerek.*
- Rendben, utána megkeressük anyukádat. *Egyezik bele, mert más nemigen jut az eszébe. De reméli, hogy addigra Pycta visszatér és nem kell újabb izgalmas dolgot kieszelnie, hogy Nievesha felhagyjon a megkeresés ötletével.
Ha a kislány kimászik a rejtekhelyről, akkor felajánlja a kezét és úgy sétálhatnak el a legközelebbi őrtoronyig. Nievet előreengedi, utána kezd el mászni a létrán maga is, hogy ha leesne, akkor el tudja kapni.*
- Óvatosan, lassan. Úgy-úgy. *Figyeli a kislány minden mozdulatát a létrán, mert ha leesik és baja lesz, Pycta tényleg agyoncsapja. Ha pedig biztonságosan felértek, akkor mindig mögötte marad, nehogy túlságosan kihajoljon a torony korlátján és kipottyanjon.*
- Látod, ott kanyarodik el a folyó. *Mutat délnek, amerre a folyó medre kígyózik.
Aztán az erdő felé fordulva megpillanthatják a kapunál belépő Pyctát.*
- Nézd csak, mondtam én, hogy apukád visszatér! *Mutatja ujjával az istálló felé induló elfet.*
- Nah, lemászunk hozzá és köszöntsük? *Kérdi széles mosollyal, reménykedve a kislánytól.*


877. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-08-27 11:59:40
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Hazatérés//

*Mint szélvihar, úgy érkezik az artheniori erdők felől a folyó felé. Éjvihar, a telivér örömmel vágtat, hisz olyan ritkán adódik alkalma így kifutnia magát.
Ahogy közelebb érnek a közösséghez, a csuhátlan csuhás lelassítja a hátast és lassabb tempóra fogva léptet el a kapuig. Egyszerre érez örömöt és izgatottságot, hogy visszaért. Örül, hogy újra láthatja Nieveshát és izgatott, mert megszerezve a negyedik vizet is, most már készen áll minden a szertartáshoz. A szertartáshoz, amelyre elszánta magát.
A kapu kinyílik előtte, odaint az íjász őröknek és Éjviharral az istállók felé kanyarodik, ahol leszerszámozza a telivért, lecsutakolja és megitatja, megeteti. Ennyi kijár a hátasnak a hosszú, fárasztó út után és kell egy kis idő neki is, hogy megnyugodhasson.
Amikor végzett, egyenesen a lombházuk felé indul, hogy megkeresse a kislányt, akit, ha minden igaz, nem talál otthon. A sosem hervadó csokor mellett, amelyet a Tündérviadalon nyert, ott sorakozik a három víz. Sárga ragadozópillantása megpihen a kulacsokon, majd végül melléjük állítja negyedik társukat is, a déli tenger vizét.
Ha eddig nem érkezett meg Niev, akkor elindul, hogy megkeresse, hisz le kell ülnie vele, hogy megbeszélhessék a folytatást.*


876. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-08-26 14:28:05
 ÚJ
>Nievesha del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Másnap - Nievesha//

- Apukám elhagyott!
*Ismét a világfájdalom, ismét a bőgés, az előbb már mérséklődött kicsit mindkettő, de most újra visszakerül a kislány az eredeti állapotába. Egyébként a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy mi a különbség aközött, hogy őt elhagyták meg aközött, hogy itt hagyták. Araiven nyilvánvalóan tudja, hogy szó sincs arról, hogy Pycta elhagyta volna Nievet. A kislány számára a világ összedőlt.*
- De... Nem is szabad felmásznom a toronyba...
*Mert ott ugye mindenféle felnőtt dolgok zajlanak, olyanok, amikben egy cserfes, örökké láb alatt lévő kislány csak akadály lenne.*
- Tényleg felmászhatok a toronyba?
*Ettől persze a világ nem lesz kevésbé romos körülötte, de azért na, a toronyba tényleg szívesen felmenne.*
- De utána elmegyek anyukámhoz!
*Jelenti végül ki, ezt már nagyon a fejébe vette. De arra még továbbra sem gondol, hogy nem tudná, hogy merre induljon, kit keressen, vagy hogy létezik-e egyáltalán.*


875. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-08-26 10:57:57
 ÚJ
>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Másnap - Nievesha//

*Araiven valóban nem ismeri a kilány édesanyját, legfeljebb szóbeszédeket hallott a közösségben, de azokat is fenntartással kezeli. Valójában mindegy is, ki az igazi szülő, Pycta szerető apa és mindent megtenne a kislányáért. Ez a legfontosabb.
A kérdésre, hogy hol is van Nievesha édesanyja, elég hihetetlen választ kap. Az elf őr az irbisz felé pillant, de nem igazán hiszi, hogy tudná merre is van az anyuka.*
- Ééértem. *Mondja inkább csak magának.
A hangulat nem javul, nem jut egyről a kettőre a kislánnyal, így a kissé faragatlanul odadobott kérdés után leül a fűbe Niev felé fordulva.*
- Apukád küldött, hogy nézzek rád, mert nem szeretné, hogy bajod essen. *Válaszolja bár sejti, hogy ezzel nem sokat fog elérni.
Ha Nievesha nem szólal meg, akkor csend terül el felettük, a közösség mindennapjainak hangjai kúsznak feléjük, Araiven pedig letép egy fűszálat és rágcsálni kezdi.*
- Nincs kedved felmászni velem a toronyba? Ha minden igaz, eldugtam ott egy kis mézes süteményt... nehezebb időkre. *Igazából éjszakára, mert az éjjeli őrség idején mindig éhes lesz.*
- Ellátni onnan egészen a folyó kanyarulatáig. Mit szólsz? *Próbálkozik újabb érvvel kicsalogatni onnan a kislányt.*


874. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-08-25 15:23:12
 ÚJ
>Nievesha del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Másnap - Nievesha//

*A kislányra az sem különösebben jellemző, hogy pukkancs legyen és Araiven Sias valóban nem ismerte Nievesha del Ventus édesanyját, ha ismerné akkor rögtön felfedezné a kettejük közötti hasonlóságot, ugyanúgy fújják a képüket.*
- Xauzur tudja!
*Szúrja oda Nievesha del Ventus Araiven Sias kérdésére gondolkodás nélkül. Persze ebben nem lehet biztos, de azért bízik a nagymacska eszében és érzékeiben. Talán gyermeki naivitás a részéről, hogy azt gondolja, hogy azt mondja Xauzurnak, hogy "keresd meg anyukámat" és akkor az a saját hátán viszi el őt hozzá.*
- Mit akarsz?
*Kérdése nem túl udvarias, de hát Nievesha del Ventur egy világfájdalomban tobzódó, sértett kislány, Araiven Sias ezt nyilván megérti, vagy ha nem, akkor tovább kell elviselnie a rendkívül csúnya pillantásokat.*


873. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-08-23 18:31:00
 ÚJ
>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Másnap - Nievesha//

*A hangos sírás elég jó támpont, de még így is keresgélnie kell mire sikerül megtalálni, hogy hova bújt a kislány. Türelmesen vár míg Nievesha rá nem pillant, de a pillantásra maga elé kapja védekezőn kezeit. Nem tudja, mi történhetett, de arra tippel, hogy Pycta távozása mögött még áll valami, amiről nem tud. Még sosem látta ilyennek a kislányt és bár nem sokat tud a kislányokról, azt sejti, hogy nagy baj történhetett. Legalábbis Niev szemszögéből.*
- Értem. *Válaszol zavartan, mert nem tud arról, hogy a lánynak lenne anyukája. Lyzendrát hívta anyunak, de mivel a kislány nem elf, mégcsak nem is félelf, úgy gondolja, valójában nem Pycta vagy Lyzendra gyermeke. Ám erről nincsenek információi és sosem merte megkérdezni Pyctától.*
- Hol nagy az anyukád? *Kérdi, mert ez az első kérdés, ami eszébe jut. Ha erre választ kapott, akkor már van valami kiindulási pontja, ahonnan el ellehet indulni.*


872. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-08-23 12:15:05
 ÚJ
>Nievesha del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Másnap - Nievesha//

*Niev hangosan bömbikél, bár a búvóhelye annyira jó, hogy ha nem zajolna, akkor nagyon nehéz lenne meglelni, főleg azért, mert ő kicsi és a kicsik sokkal több szűk helyre be tudnak férni, mint a nagyok.
Araiven megtalálja és egy olyan kép tárul elé, ami Nievet ismerve, meglehetősen szokatlan. A kislány összegömbölyödve fekszik, szemei kisírva, nem nagyon jellemző rá sem az, hogy elvonuljon, sem pedig az, hogy sírjon. De most ugye összetört a világ, szóval simán belefér, hogy ő hangosan bőgjön nagy magányában. Csinálná ezt napestig, de Araiven megzavarja. Az elf jutalma pedig egy igazán gyilkos pillantás a topázsárga, kisírt szempárnak. Niev alapvetően kedves kislány, meglehetősen idegen tőle, hogy ennyire csúnyán nézzen bárkire is.*
- Elmegyek anyukámhoz.
*A csilingelő nevetés inkább jellemző rá, de hangja most mint a kígyó sziszegése. A nagy fájdalomtól megfelejtkezik arról az "aprócska" tényről, hogy nem is tudja, hogy hova kéne menjen, ha anyukájához akarna menni. Igazából mindegy is, csak világgá akar menni.*


871. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-08-16 20:31:40
 ÚJ
>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Újra Itthon//

- Folytassuk holnap. *Nyújtózik ki az íjász őrszem. Az egész napos munka a lombházzal egészen kimerített és ez a történet sem éppen könnyen emészthető. Sok ez így egy napra. Jobb, ha lefekszenek aludni.*
- Jó éjt és köszönöm a munkát. *Kacsint mosolyogva Datra, majd Csermely felé fordul.*
- Te is aludj egy nagyot, rád fér. *Köszön el az elftől és elindul a központi lombházból a saját otthonába. Gyors és alapos mosakodás után pedig az ágyába bújik és gyorsan el is alszik.*

//Másnap - Nievesha//

*Korán ébred annak ellenére, hogy előző nap eléggé elfáradt és egy kiadós reggeli után nekikezd feladatainak. Ellenőrzi az őrséget, a falakat és az őrtornyokat, majd tesz egy nagy kört Mil'Ochass határán, hogy ellenőrizze minden rendben-e. Előző nap kicsit elhanyagolta kötelességeit, ezért most bűntudatból kicsit jobban odateszi magát.
Amikor visszatér az őrjáratból, akkor találja meg Pycta és megkéri, keresse meg a lányát, mert az elfnek el kell hagynia a közösséget egy időre és nem hagyná magára. Megérti az aggodalmat és megígéri a férfinek, hogy vigyázni fog a kislányra. Annyira nem örül, hogy Xauzur is ott marad vele, a vadállattól kirázza a hideg.
Miután az elf távozott, Araiven elindul, hogy megkeresse Nieveshát és csak az irbisznek köszönheti, hogy megleli, magától estére se találta volna meg.*
- Szia! *Köszön távolabbról.*
- Bejöhetek? *Kérdi a búvóhelyre gondolva természetesen és várja a kislány válaszát.*


870. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-08-15 15:17:18
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

*Sóhajtva fogadja az ellenállást, mondhatni, számított rá. Persze most ez nagyon fog fájni neki, mert tényleg nem hagyta még hosszú időre magára a kislányt. A mérleg nyelve benne most megint a cselekvés felé billen. Hisz ha Nievesha felnőttebb lenne, akkor talán megértené, hogy miért is hagyja egyedül. Ha pedig vele mehetne a küldetésekre, akkor pedig nem kellene egyedül hagynia. Mint most.
Azt is érzi, hogy az előadás része a hisztéria és a drámaiság, de tudja, hogy a kislány ezt nem direkt csinálja, hanem tényleg ilyen világrengetőnek fogja fel az események alakulását.
Az aranyszín szőrű ló megemlítését szinte meg sem hallja, de az erdőmélyi elf sem ajánlja fel újra. Nem szeretné, ha ilyen cserealapon folytatódna köztük az ilyen helyzetek intézése.
Engedi a kislányt kiszakítani magát az ölelésből és elszaladni, ő maga pedig ott marad térdelve a Szent Fa előtt. Valahogy érlelődik benne a döntés, minden pillanattal közelebb kerül a végső elhatározáshoz. Változtatnia kell. Felnéz a fára, átfut rajta a veszteségek terhe, hogy szinte egyedül maradt küldetésében, a régi társak, szerelmek mind elmaradtak mellőle. Aenae, Lyzendra, Umon, mind eltűntek és ő itt maradt egyedül. Csak Nievesha van neki.*
- Menj, vigyázz rá. *Fordul sárga ragadozótekintete Xauzur felé és az irbisz már fut is, hogy a kislány után menjen. Először távolról követi, ragadozóösztöneinek és képességeinek ez nem lehet probléma, bárhova is bújjon. Ha pedig megvan a rejtekhely, akkor is csap pár perc múlva oson oda Nievhez, hogy szemmel kérdezze, odabújhat-e hozzá. Ha pedig nem, akkor lefekszik tőle pár méterre, fejét a mancsára hajtva figyeli a kislányt.

Addig a csuhátlan csuhás nehéz szívvel készül fel az utazásra. Páncélt ölt, összepakolja felszerelését és pár napi élelmet. Felnyergeli a telivért és felszíjazza rá felszerelését. Köpenyt kanyarint a vállára, ami jótékonyan fedi szerzetesvértjét és végül a N'othrymbe megy, hogy beszéljen a közösségbeli asszonyokkal. Főleg Nievesháról és az ellátásáról, hogy amíg távol lesz, addig tartsák szemmel. Elmondja, hogy az irbiszt itt hagyja vele, hogy ne tartsanak tőle, de figyeljenek oda és meghagyja, hogy pár nap múlva érkezik.
Megkeresné a kislányt, de fél tőle, hogy csak újabb vitába torkollna a búcsú és a végén rossz döntést hozna. Így megkeresi Araivent és megkéri, keresse meg Nieveshát és mondja el neki, hogy el kellett indulni, de siet haza. Meghagyja, hogy a kislány vigyázzon magára és fogadjon szót.
Amikor ezekkel végzett, akkor felugrik a nyeregbe és már indul is, nehogy másképp döntsön végül. Küldetése van és neki mennie kell, más választása nincs. Reméli, ha visszatért, akkor tisztábban fog látni, hogy a Fákban Lakó megmutatja neki a helyes utat. A kapun át kilovagolna szinte elvágtat Mil'Ochass közeléből. Valami végképp megváltozott benne. Változás szelén lovagolnak a falevelek.*


869. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-08-12 15:38:06
 ÚJ
>Nievesha del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

- De még sosem voltál távol tőlem!
*A sírásban vagy egy rész hiszti is és dráma, ahogy áll szétvetett karokkal és égnek emelt arccal. De a hiszti mellett valóban ott van az a félelem is, hogy egyedül hagyják. Hiába Xauzur, hiába azok a családok, akiknek a gyerekeivel játszani szokott, az mégsem lesz ugyanaz, mint mikor tudja, hogy Pycta itt van a közelben.*
- Mi lesz, ha beütöm a térdem?!
*Vagy a fejét, vagy ha beszakad a körme?! Vagy ha valami sokkal szörnyűbb baleset történik vele? Vagy ha elfogy a méz?
A lótémát meg sem hallja, nagyobb a dráma annál, semmint egy aranyszínű ló megnyugtassa. Valami apróság esetében, hogy mondjuk cipőt kell venni, vagy fésülködni kell, hatásos lenne, de ezek nem összemérhetők azzal, hogy az ő erős apukája itt akarja hagyni. Ez egyszerre szomorú és dühítő, Niev nem is igazán tudja, hogy szomorúsága vagy a dühe hatalmasabb-e, de annyi bizonyos, hogy kiszakítja magát az ölelésből - de legalábbis kísérletet tesz rá. Ha Pycta elereszti, akkor elrohan az egyik búvóhelye felé, ha pedig nem, akkor visítva követeli, hogy engedje el.*


868. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-07-30 11:56:35
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

*Örül, hogy a dorombolással kapcsolatban nem kap további kérdéseket. Szinte meg is lepődik, mert nem számított rá, hogy Nievesha ennyivel megelégszik. Akár elégedett is lehetne, de csak ezután jön a nehezebb része.*
- Megígérem. *Mondja és minden magabiztosságát igyekszik belesűríteni ebbe az egyetlen szóba, hogy a kislány megértse, tényleg nem szándékozik sokáig távol maradni.
Ám ennyivel nem ússza meg, mert ahogy tudatosul Nievben, hogy az erdőmélyi elf hamarosan el fog menni, úgy növekszik benne a szomorúság is és ezzel együtt a sírás esélye is.
Nievesha úgy sír, mintha összedőlt volna a világ, pedig még el sem indult. A csuhátlan csuhás szíve szakad meg a sírás hallatán, szorosan magához öleli a kislányt. Még Xauzur is közelebb lép, mintha vigasztalni akarná a kislányt.*
- Xauzurral tudsz majd aludni, azt mondtad, szereted a bundájába fúrni az arcod. *Válaszolja halkan, mert jobb nem jut az eszébe. Sajnos a közösség már nem olyan, mint régen, valójában nem tudja kire bízhatná könnyű szívvel a kislányát. De a közösségben élők majd gondját viselik, nem történhet baja míg távol lesz. Ám ettől még nem kevésbé nehéz most.*
- A N'othrym-ben bármikor kapsz kalácsot és mézet is hozzá. Most nagylánynak kell lenned, olyan erősnek, mint apa és meg kell mutatnod, hogy egyedül is elboldogulsz. *Hajtja le a fejét és néz Niev szemeibe komolyan. Ujjaival eltörli a könnyeket, ingujjával letöröl minden oda nem illőt a kislány arcáról. A többit már megszokta.*
- Visszafelé pedig hozok neked egy olyan telivért, amiről beszéltünk. Egy arany színűt. *Nem bírja ki, hogy ne ajánljon fel valamit, de valahogyan rá kell vennie a kislányt, hogy elengedje. Mert félő, hogy ha sokáig tart ez a dráma, még a végén tényleg nem indul el.*


867. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-07-27 17:25:03
 ÚJ
>Nievesha del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

- Akkor jóóóó!
*Mondja vidáman, mikor kiderül, hogy kislányok is tudnak dorombolni. Ha valamiféle állat lenne, akkor irbisz szeretne lenni. Egyrészt mert szép, másrészt mert dorombol. De az aranyszínű paci akkor is kellene neki, ha irbisz lenne.*
- De megígéred, hogy hamar vissza fogsz jönni?
*Kérdi már tényleg elég síros hangon, de továbbra is tartva magát.*
- Még sosem mentél el!
*Aztán végül felsír, hátravetett fejjel, tragikusan, nagyon-nagyon Pycta karjai közé bújva. Nem akarja, hogy elutazzon, mert még sosem utazott el!*
- Hogy fogok aludni nélküled?!
*Sírása még tragikusabbá válik, mintha a világ valóban összedőlne néhány külön eltöltött nap alatt!*
- Ki fog mézes kalácsot csinálni nekem, ha éhes vagyok?!
*Megannyi kínzó kérdés. Mert mással nyilván nem aludna olyan jól és más nem tud olyan finom mézes kalácsot kenni, mint apa!
Sírása vigasztalhatatlannak hangzik és annak is néz ki. Mert tényleg komoly tragédia ez, ami készülőben van. Pycta haja és ruhája már csupa könny és takony, meg nyál.*


866. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-07-22 11:54:39
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

*Talán az irbiszek dorombolása valóban gyógyító hatással bír, de azok a sebekre, amelyek a tervei beváltása után keletkezhetnek Nievesha lelkén, nem biztos, hogy hatásosak lesznek. A döntés még mindig kétségként mardossa, de elhatározta, hogy amikor visszatér délről az utolsó vízzel, akkorra kristálytiszta elhatározás lesz benne. Arra viszont szükség van, hogy most elinduljon és magára hagyja, ha csak egy kis időre is a kislányt.*
- Szerintem biztosan. *Mosolyog a dorombolás felől kérdező Nievre szeretettel. Annyira csodálatos a gyermeki lélek, mindig ámulatba ejti. Szeretne ő maga is olyan önfeledt és könnyű lenni lélekben, mint a kislánya. De vannak terhek, amelyeket nem tud letenni. Ilyen az Erdő Szívének szolgálata is.
A felcsattanó kérdés nem éri váratlanul, tudta, hogy nem lesz minden ellenállás nélkül való a beszélgetés. A legnagyobb nyugalommal pillant Nievre és simítja ki kócos haját az arcából.*
- Mert az út hosszú és akár veszélyes is lehet. *Válaszolja kedves hangon.*
- Ha bajod esne, azt nem bocsátanám meg magamnak. És tényleg nem leszek távol sokáig, de ha egyedül megyek, gyorsabb is leszek és így hamarabb hazaérek. *Teszi hozzá még magyarázatképp.
A kérdésre, hogy miért nem rá vigyáz akkor Xauzur, halkan felnevet, mintha erre is számított volna. Más esetben az irbisz valóban a társa volna, de nyugodtabb lesz, ha a Fákban Lakó egy katonája Nievesha mellett marad a távollétében.*
- Nem azt szoktad mondani, hogy én vagyok a legerősebb és legjobb apuka a világon? *Kérdi összeszűkített szemekkel.*
- Ha pedig így van, akkor semmi bajom nem eshet, igaz? *Kérdi közelebb hajolva. Látja, hogy Niev milyen harcot vív a könnyekkel, hogy komoly és felnőttes maradjon és ilyenkor szinte biztosnak érzi, hogy meg kell tennie amit tervez, hisz akkor sosem kellene magára hagynia őt a jövőben.*


865. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-07-16 10:54:00
 ÚJ
>Csendes Chiqerqaq avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Újra Itthon//

*Kihasználva azt, hogy várja a kérdéseket, nagyot kortyol a friss forrásvízből majd folytatja mondandóját.*
-Hamarosan erre is választ kaptok, bár úgy látom, hogy inkább a rövid verziót részesítenétek előnyben?
*Kérdőn néz most a duóra és próbálja megfaragni a történetet magában.*
-Akkor rövidre is fogom. *Mondja, majd kicsit csalódottan folytatja meséjét*
-Tovább haladva egy óriási páncélos lovagba ütköztünk, aki egy ajtót őrzött, aki szent küldetésünk béklyójaként tetszelgett. Mint később kiderült, élőholt volt őkelme, aki majdnem vesztünket okozta.
*Kissé elfehéredik, egész teste megborzong, még mindig a mellkasában érzi a hatalmas ütést.*
-Majdnem ott hagytam a fogam, de Földanya kegyes volt és nem most jött el a végzetem. Közös erővel legyűrtük és benyitottunk a folyosó végén lévő ódon tölgyfa ajtón. A java még csak ezután következett.
*Hangos sóhajjal nyomatékot is ad utolsó mondatának.*
-Látom fivéreim, hogy fáradtak vagytok, akár holnap is folytathatjuk?
*Teszi fel a kérdést, majd ölébe fekteti Fürgét és lágyan simogatni kezdi annak selymes bundáját. Hamarosan elnehezednek a kis állat szemhéjai és halk szuszogással szendereg álmába.*




864. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-07-15 10:26:12
 ÚJ
>Nievesha del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

*Xauzur Niev kedvenc cicája, imádja simogatni, nagyon különleges érzés, ahogy a bundája a tenyeréhez ér. A dorombolását is imádja hallgatni, valahogy olyan frekvencián csinálja, ami mindig elnyugtatja a kislányt. Sőt Nievnek meggyőződése, hogy a fájdalmat is csillapítja, mert mikor bibis szokott lenni a térde - gyakran -, akkor nem is fáj annyira, ha Xauzur mellette dorombol.*
- Te apa, szerinted én is tudnék dorombolni?
*Teljesen el is felejtette már azt, hogy az imént még picit haragudott Pyctára, hogy hazajöttek. Sokkal fontosabb kérdés, hogy az emberek tudnak-e dorombolni, vagy sem.
De aztán már ez a kérdés sem olyan fontos.*
- De apa?!
*A kérdés szinte felcsattanás, félrebiccentett fejjel, összevont szemöldökkel nézi a férfit, kissé hátra is hajol, hogy jobban lássa.*
- Miért nem vihetsz magaddal?!
*Szája legörbül, látni rajta, hogy komoly harcot vív magával azért, hogy nagy kislány módjára ne kezdjen bőgni. Még sosem volt távol az apukájától. Viszont tudja azt is, hogy meggyőzni nem fogja. Biztos valami nagyon veszélyes dolog. A veszélyes dolgok meg nem gyerekeknek valók.*
- Miért nem rád vigyáz Xauzur?!


863. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-07-13 21:12:35
 ÚJ
>Datvinoolv Nyarneldurki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Megfontolt

//Újra Itthon//

*Immáron nyugodtabb hangulatban folytatódik a mesélés, Dat nagy örömére. Egy nagy bólintással el is fogadja a bocsánatkérést, pedig valójában nem is haragszik. Talán csak egy kicsit. Tulajdonképp csak aggódott, mind a lány, mind a többiek épségéért.*
-Áldás vagy átok, nekem egyremegy ha így néz ki.
*Morogja lesütött szemmel. Utána már tényleg visszatér figyelme az elfre, és maga is elcsendesül.
A közbeszólásra mégis összehúzott szemöldökkel tekint Araiven barátjára. Az előbb is csúfos vége lett a folyamatos félbeszakításnak, nem csoda, hogy Csermely morcos lett rájuk. Végül visszafordul, és a történet is folytatódik. Datot nem zavarja a hosszas történetvezetés, szereti a meséket, még fáradtsága ellenére is. Korábbi izgatottsága is kezd visszatérni. A sírkamra őrizőjéről még nem hallott, és úgy látja Araiven is hasonlóképp van vele. Azonban barátja türelmetlenségét nem érti. Persze ő maga is kíváncsi, és éppolyan fáradt, de az is igaz, hogy rendkívül türelmes.*
- Hagyjuk hadd mondja, most már biztos ez a rész jön.
*Néz eközben először Araivenre, majd az elf lányra, mintegy jelezve felé, hogy tényleg ideje lenne eljutni idáig.*


862. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-07-09 11:26:26
 ÚJ
>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Újra Itthon//

- Ez még nem ok arra, hogy halálra rémíts minket vagy a frászt hozd ránk. *Válaszolja megnyugodva Csermely bocsánatkérésére. Nem hatja meg a büszke állemelés, aki mindenféle kriptákban jár és ismeretlen istenekről beszél, az ne szőjön ilyen elemeket a mesélésébe, mert a végén még átkozottnak hiszik.*
- Mi mind részesei vagyunk az erdőnek, ahogy azt az Erdő Szíve akarta. Mil'Ochass, Ezer Levél, egy fa ezernyi levele. *Szúrja közbe Araiven amikor az elf lány a földanyáról és az újjászületésről kezd beszélni.
Aztán Csermely újra belekezd a történetbe és az elf őr érdeklődve hallgatja, bár már kicsit dagályosnak érzi a regélést. A kevesebb néha több elve talán Csermelyre is segítőn hatna.
Kiderül, hogy a kripta kié is lehetett, de Araiven akárhogy kutat az elméjében, nem emlékszik rá, hogy valaha hallotta is volna a nevet.*
- Igen, és utána? Mit kerestetek ott vagy miért mentetek oda? *Kérdi türelmetlenül, mert ez a hosszas történetvezetés kezdi elvenni kevéske türelmét. Úgy érzi, Csermely direkt meséli vontatottan a történetet. Ő pedig fáradt Dat lombházának építése után, amit másnap folytatni akarnak és ahhoz a hajnallal kell majd ébredniük.*


861. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-07-09 10:39:15
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

*Minden macska szereti, ha simogatják és az erdőmélye csúcsragadozója is macska, így Xauzur dorombolni kezd a Nievesha simogató keze alatt. Élvezi a nyugalmat, az árnyékot és a békét.
Amikor az erdőmélyi elf ölelésre tárja a karjait, a kislány örömmel fut felé és veti magát bele, amire nagy szeretettel öleli meg őt. Ugyan megkapja, hogy kicsit haragszik rá a kislány, de csak mosolyogni tud.*
- Ne haragudj, haza kellett jönnünk. *Mondja még az ölelésben. Ha érzi is, hogy Niev nem tudna haragudni rá igazából, attól még él benne az aggodalom. Bár be kell vallania, hogy nem emiatt. Inkább a döntései következményei miatt, azon döntések következményei, amelyeket mostanában kell meghoznia.*
- Kincsem. *Engedi el a kislányt, hogy a szemébe tudjon nézni. Xauzur közelebb lép hozzájuk, úgy néz rájuk, mintha értené, miről is folyik a beszélgetés.*
- Egy kis időre el kell mennem majd és nem vihetlek magammal. De nagyon sietek vissza. *Nehezebben jönnek az ajkára a szavak, mint sejtette, pedig elhatározta, hogy így lesz. Elmegy, begyűjti a tengerből az utolsó állóvizet és visszatérve eldönti, hogy hogyan is legyen tovább. A rövid távollétben kiderül majd, hogy mennyire szívleli Nievesha, hogy nincs mellette és ő is el tudja dönteni, hogy kibírja e a kislány nélkül.*
- Itt vigyázni fognak rád, nem eshet bajod, míg távol vagyok és Xauzurt is itt hagyom veled, hogy melletted legyen. *Pillant az irbisz felé, aki sárga ragadozótekintetével folyamatosan őket figyeli.*
- Rendben, kincsem? *Kérdi, hisz szeretné, ha Niev is megértené, hogy most neki el kell mennie, de nem marad távol sokáig.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927