Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-11-17 13:47:57
Üzenet elküldve: 2020-11-17 13:47:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
- Hát az a furcsa néni.
*Válaszolja meg a kérdést, hogy melyik furcsa néniről is van szó. Hát nyilván arról a furcsáról. Amelyik olyan furcsa.*
- Akkor én meg ő, egy fán vagyunk? Meg te is? Meg mindenki is?
*Teszi fel félrebiccentett fejjel az újabb kérdéseket. Nem gondolja, hogy Pyctának igaza van, sőt tutira nincsen. Már csak azért sem, mert ő egészen bizonyosan másik fáról van. Mert ugye nem egyformák a füleik, ha az övé is olyan lenne, akkor lehetnének ugyanarról a fáról valók.*
- Erdőmélyére? De hát az egy nagyon veszélyes hely! Nagyon-nagyon veszélyes! Gonosz szellemek lakják.
*Legalábbis a mesék egy része erről szól, a másik részük meg éppen az ellenkezőjéről. Mondjuk ezek a mesék mindenképpen ijesztőek, de ha apukája azt mondja, hogy az egy szép hely, akkor az egy szép hely. Hirtelen megtorpan és átöleli Pycta lábát, állá a combcsontjába vájja.*
- De te olyan erőőőős vagy!
*Mondja nagy mosollyal az arcán, szemeiben tükröződő rajongással. Teljes bizalommal van iránta és ezáltal Erdőmélye iránt is, dacára minden rémmesének, amit hallott. Aztán a rövid rajongással teli szeretetömlés után már szökdécsel is tovább.*
- Igeeeen! Elemózsiáááának! Meg almát is! És tudod mit még? A tojás tökre jó elemózsia! Ami ilyen fehér meg sárga és nem lutyog a sárga része! És mivel megyünk? Mikor lesz saját lovacskám? és ülhetetek Xauzur hátán?
- Hát az a furcsa néni.
*Válaszolja meg a kérdést, hogy melyik furcsa néniről is van szó. Hát nyilván arról a furcsáról. Amelyik olyan furcsa.*
- Akkor én meg ő, egy fán vagyunk? Meg te is? Meg mindenki is?
*Teszi fel félrebiccentett fejjel az újabb kérdéseket. Nem gondolja, hogy Pyctának igaza van, sőt tutira nincsen. Már csak azért sem, mert ő egészen bizonyosan másik fáról van. Mert ugye nem egyformák a füleik, ha az övé is olyan lenne, akkor lehetnének ugyanarról a fáról valók.*
- Erdőmélyére? De hát az egy nagyon veszélyes hely! Nagyon-nagyon veszélyes! Gonosz szellemek lakják.
*Legalábbis a mesék egy része erről szól, a másik részük meg éppen az ellenkezőjéről. Mondjuk ezek a mesék mindenképpen ijesztőek, de ha apukája azt mondja, hogy az egy szép hely, akkor az egy szép hely. Hirtelen megtorpan és átöleli Pycta lábát, állá a combcsontjába vájja.*
- De te olyan erőőőős vagy!
*Mondja nagy mosollyal az arcán, szemeiben tükröződő rajongással. Teljes bizalommal van iránta és ezáltal Erdőmélye iránt is, dacára minden rémmesének, amit hallott. Aztán a rövid rajongással teli szeretetömlés után már szökdécsel is tovább.*
- Igeeeen! Elemózsiáááának! Meg almát is! És tudod mit még? A tojás tökre jó elemózsia! Ami ilyen fehér meg sárga és nem lutyog a sárga része! És mivel megyünk? Mikor lesz saját lovacskám? és ülhetetek Xauzur hátán?
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-11-17 09:44:45
Üzenet elküldve: 2020-11-17 09:44:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Niev elégedettnek tűnik a válasszal vagy csak elgondolkodott a dolgon, de egyelőre csendben marad, ami ritka kincs. Az erdőmélyi elf mindig vár ilyenkor egy újabb "miért?"-et, de most csak széles mosollyal figyeli a mellette sétáló kislány mélázó arcát. A vállrándítás a kelleténél jobban megüti a szívét, olyan emlékeket ébreszt benne, amelyekről azt hitte, már rég elvesztek. Aenaere gondol, az utolsó találkozásukra és arra, hogy most vajon merre lehet és jól van-e. Nievesha annyira emlékezteti rá, hogy belesajdul a szíve, de hajlamos elfelejteni mindenzt, az ilyen kis mozdulatok viszont újra leporolják elfeledettnek hitt emlékeit.*
- Melyik néni? *Zökkenti ki emlékeiből Niev, majd amikor tudatosul benne, hogy melyik néniről is lehet szó, visszafordul arra egy pillanatra, ahonnan jöttek.*
- Mind mások vagyunk és meglehet, mások szemében furcsák. De épp ez a szép ebben. Ahogy vannak furcsa alakú levelek is a fán, mégis mind levelek és a fához tartoznak. *Válaszol kicsit ködösen, de biztos benne, hogy a kislány érteni fogja. Vagy ha mégsem, biztosan rá fog kérdezni egy megszokott miérttel.
Az evéssel kapcsolatos kérdésre olyan választ kap, hogy attól nevetnie kell.*
- Bocsánat, máskor oda fogok figyelni jobban, kincsem. *Mondja bűnbánó hangon, de széles mosollyal.*
- Egy nagyon szép helyre. Úgy hívják, Erdőmélye. *Mondja a kirándulás célját firtató kérdésre. Aztán csak fejcsóválva mosolyog a következőkön. Fogalma sincs, kitől hallhatta Niev az elemózsia szót, de nagyon megfoghatta, mert rövid időn belül indokolatlanul sokszor elhangzik.*
- Vihetünk pogácsát. Minek is? Elemózsiának? *Kérdez rá direkt.
Ha pedig elértek a saját házukhoz, akkor nekikezd összekészíteni a felszerelését az útra.*
- Te is készülődj, pakold egy zsákba a holmijaid, amit szeretnél hozni. *Szól Nieveshának is és ezzel valószínűleg egy időre lefoglalja a kislányt. Ő maga az ágy alól előhúz egy ládát és felnyitva a fedelét végigsimít a páncél acélján. Itt az ideje, hogy újra felöltse Ochass Arch'ya, azaz a Lombok Őre névre keresztelt páncélját.*
*Niev elégedettnek tűnik a válasszal vagy csak elgondolkodott a dolgon, de egyelőre csendben marad, ami ritka kincs. Az erdőmélyi elf mindig vár ilyenkor egy újabb "miért?"-et, de most csak széles mosollyal figyeli a mellette sétáló kislány mélázó arcát. A vállrándítás a kelleténél jobban megüti a szívét, olyan emlékeket ébreszt benne, amelyekről azt hitte, már rég elvesztek. Aenaere gondol, az utolsó találkozásukra és arra, hogy most vajon merre lehet és jól van-e. Nievesha annyira emlékezteti rá, hogy belesajdul a szíve, de hajlamos elfelejteni mindenzt, az ilyen kis mozdulatok viszont újra leporolják elfeledettnek hitt emlékeit.*
- Melyik néni? *Zökkenti ki emlékeiből Niev, majd amikor tudatosul benne, hogy melyik néniről is lehet szó, visszafordul arra egy pillanatra, ahonnan jöttek.*
- Mind mások vagyunk és meglehet, mások szemében furcsák. De épp ez a szép ebben. Ahogy vannak furcsa alakú levelek is a fán, mégis mind levelek és a fához tartoznak. *Válaszol kicsit ködösen, de biztos benne, hogy a kislány érteni fogja. Vagy ha mégsem, biztosan rá fog kérdezni egy megszokott miérttel.
Az evéssel kapcsolatos kérdésre olyan választ kap, hogy attól nevetnie kell.*
- Bocsánat, máskor oda fogok figyelni jobban, kincsem. *Mondja bűnbánó hangon, de széles mosollyal.*
- Egy nagyon szép helyre. Úgy hívják, Erdőmélye. *Mondja a kirándulás célját firtató kérdésre. Aztán csak fejcsóválva mosolyog a következőkön. Fogalma sincs, kitől hallhatta Niev az elemózsia szót, de nagyon megfoghatta, mert rövid időn belül indokolatlanul sokszor elhangzik.*
- Vihetünk pogácsát. Minek is? Elemózsiának? *Kérdez rá direkt.
Ha pedig elértek a saját házukhoz, akkor nekikezd összekészíteni a felszerelését az útra.*
- Te is készülődj, pakold egy zsákba a holmijaid, amit szeretnél hozni. *Szól Nieveshának is és ezzel valószínűleg egy időre lefoglalja a kislányt. Ő maga az ágy alól előhúz egy ládát és felnyitva a fedelét végigsimít a páncél acélján. Itt az ideje, hogy újra felöltse Ochass Arch'ya, azaz a Lombok Őre névre keresztelt páncélját.*
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-11-16 13:19:29
Üzenet elküldve: 2020-11-16 13:19:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Niev nem látja be ugyan, hogy mire lehet jó az, ha valaki belemegy a fába, de hát Pycta a felnőtt, a felnőtteknek pedig mindig igazuk van. Vagy legalábbis rendszerint. Általában. Mindenesetre nem firtatja tovább a dolgot, mert végül is Pycta előkerült. Az egész fába bemenetel kérdéskörét egy flegma vállrándítással zárja le. A mozdulat ismerős lehet az elfnek, ékes példával szolgál arra, hogy nem csupán a külső jegyek öröklődhetnek, de egyes tulajdonságok is.*
- Ez a néni nagyon furcsa, nem?
*Kérdezi a kislány félrebiccentett fejjel, mikor már maguk maradnak, bár Csermely azért még látótávolságban van, mikor ezt a kérdést felteszi.*
- De apa, hát most etteeeeeem!
*Mondja olyan hangon, olyan arckifejezéssel, hogy látszik rajta, nem érti, hogyan is felejtette el.*
- Ne menj be a fába, mert elfelejtesz mindent.
*Mondja a kislány csípőre tett kézzel, komoly arccal.*
- És hova megyünk kirándulni? Najóóó, akkor együnk valamit indulás előtt és vigyünk elemóóózsiát! Finom elemózsiáááát! Jóóó elemózsiát!
*Láthatóan és hallhatóan nagyon tetszik neki az elemózsia szó.*
- Vihetnénk pogácsát elemózsiának, naaa? Naaaa?
*Csicsergi tovább, ekkor már egyértelmű, hogy ő valójában egy túlfeszített rugó, kezeit maga előtt tartva tapsikol és hozzá még ugrál is. Ha tehetné, akkor azonnal indulna. Akárhova is.*
*Niev nem látja be ugyan, hogy mire lehet jó az, ha valaki belemegy a fába, de hát Pycta a felnőtt, a felnőtteknek pedig mindig igazuk van. Vagy legalábbis rendszerint. Általában. Mindenesetre nem firtatja tovább a dolgot, mert végül is Pycta előkerült. Az egész fába bemenetel kérdéskörét egy flegma vállrándítással zárja le. A mozdulat ismerős lehet az elfnek, ékes példával szolgál arra, hogy nem csupán a külső jegyek öröklődhetnek, de egyes tulajdonságok is.*
- Ez a néni nagyon furcsa, nem?
*Kérdezi a kislány félrebiccentett fejjel, mikor már maguk maradnak, bár Csermely azért még látótávolságban van, mikor ezt a kérdést felteszi.*
- De apa, hát most etteeeeeem!
*Mondja olyan hangon, olyan arckifejezéssel, hogy látszik rajta, nem érti, hogyan is felejtette el.*
- Ne menj be a fába, mert elfelejtesz mindent.
*Mondja a kislány csípőre tett kézzel, komoly arccal.*
- És hova megyünk kirándulni? Najóóó, akkor együnk valamit indulás előtt és vigyünk elemóóózsiát! Finom elemózsiáááát! Jóóó elemózsiát!
*Láthatóan és hallhatóan nagyon tetszik neki az elemózsia szó.*
- Vihetnénk pogácsát elemózsiának, naaa? Naaaa?
*Csicsergi tovább, ekkor már egyértelmű, hogy ő valójában egy túlfeszített rugó, kezeit maga előtt tartva tapsikol és hozzá még ugrál is. Ha tehetné, akkor azonnal indulna. Akárhova is.*
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-11-16 12:31:45
Üzenet elküldve: 2020-11-16 12:31:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
- Bármikor jól jöhet. *Válaszolja egyszerűen Nievesha kérdésére mosolyogva. Rengeteg lehetőséget el tud képzelni, miért is jó "belépni" egy fába, de most sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy mindezt kifejtse a kislánynak.
Kézenfogva sétálnak ki a Hajnal-ligetből a szertartáson résztvevők felé, hogy köszönetet mondjon nekik azért, hogy ott voltak. Látja, hogy a kicsi érdeklődve néz végig rajta, szinte hallja, hogy a kis fogaskerekek forognak a fejében ahogy gondolkodik. Biztos benne, hogy lesznek még kérdések, de azokra is türelmesen és figyelmesen fog választ adni majd, ahogy eddig is.*
- Örülök, hogy itt voltál. *Biccent kurtán Csermely szavaira. Bár nem érti, mit jelenthet a "sok mindenről lemaradtam", de egyelőre nem kérdez rá. Ha a lány el akarja mondani, biztosan el fogja.*
- A N'orthrym ajtaja előtted is nyitva áll, ott kaphatsz ételt és italt is. *Int szabad baljával a központi lombház felé. Mil'Ochass vendégei sem szenvednek hiányt semmiben a közösségben. A megszédülő lány felé nyúl, hogy segítsen neki, majd egy elf felé biccent, hogy ha szükséges, segítsen Csermelynek eljutni a faházhoz.
A közben ismeretlen, de a szertartáson résztvevő férfi eltűnik, de nem zavartatja miatta magát. Ha a kapun beengedték, akkor nem lehet teljesen idegen.
Ha mások nem tartóztatják fel, akkor elindul a saját lakhelyük felé.*
- Te nem vagy éhes, kincsem? *Kérdi a kislányt, miközben Xauzur engedelmesen követi őket.*
- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk kirándulni? *Teszi hozzá a kérdést. Valószínűleg a kislánynak nem lesz ellenére az, hogy elinduljanak, de nehéz szívvel gondol arra, hogy amire készül, az biztosan okoz majd pár ellentétet közöttük. De nem tudja, hogyan óvhatná meg és vihetné magával egyszerre a küldetésére, amelyet az Erdő Szíve bízott rá.*
- Bármikor jól jöhet. *Válaszolja egyszerűen Nievesha kérdésére mosolyogva. Rengeteg lehetőséget el tud képzelni, miért is jó "belépni" egy fába, de most sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy mindezt kifejtse a kislánynak.
Kézenfogva sétálnak ki a Hajnal-ligetből a szertartáson résztvevők felé, hogy köszönetet mondjon nekik azért, hogy ott voltak. Látja, hogy a kicsi érdeklődve néz végig rajta, szinte hallja, hogy a kis fogaskerekek forognak a fejében ahogy gondolkodik. Biztos benne, hogy lesznek még kérdések, de azokra is türelmesen és figyelmesen fog választ adni majd, ahogy eddig is.*
- Örülök, hogy itt voltál. *Biccent kurtán Csermely szavaira. Bár nem érti, mit jelenthet a "sok mindenről lemaradtam", de egyelőre nem kérdez rá. Ha a lány el akarja mondani, biztosan el fogja.*
- A N'orthrym ajtaja előtted is nyitva áll, ott kaphatsz ételt és italt is. *Int szabad baljával a központi lombház felé. Mil'Ochass vendégei sem szenvednek hiányt semmiben a közösségben. A megszédülő lány felé nyúl, hogy segítsen neki, majd egy elf felé biccent, hogy ha szükséges, segítsen Csermelynek eljutni a faházhoz.
A közben ismeretlen, de a szertartáson résztvevő férfi eltűnik, de nem zavartatja miatta magát. Ha a kapun beengedték, akkor nem lehet teljesen idegen.
Ha mások nem tartóztatják fel, akkor elindul a saját lakhelyük felé.*
- Te nem vagy éhes, kincsem? *Kérdi a kislányt, miközben Xauzur engedelmesen követi őket.*
- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk kirándulni? *Teszi hozzá a kérdést. Valószínűleg a kislánynak nem lesz ellenére az, hogy elinduljanak, de nehéz szívvel gondol arra, hogy amire készül, az biztosan okoz majd pár ellentétet közöttük. De nem tudja, hogyan óvhatná meg és vihetné magával egyszerre a küldetésére, amelyet az Erdő Szíve bízott rá.*
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-11-16 10:43:53
Üzenet elküldve: 2020-11-16 10:43:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a három barát felé//
*Egy lassan csordogáló erecske esik útjába. Térdre ereszkedik hát előtte, majd szomját oltja a hűs nedűből. Tompa érzékei szinte táncot járnak, felfrissíti a patakocska jéghideg vize. Hálát rebeg neki gondolatban, majd megmeríti kulacsát.
Szédelgése egy szempillantás alatt szertefoszlik, tagjait átjárja az erő újra. Kicserepesedett ajkain végigcsurognak a vízcseppek, majd álláról hullnak alá az éltető elembe vissza. Az erecske ezüst tükrén fodrozódva eltűnnek a mélyben.
A vízfolyás túlján egy rekettyésen akad meg a szeme. Lassan felegyenesedik, majd megindul a bokor felé. Az érett gyümölcsök számosan sorakoznak a növényen. Mohón esik neki az éltet adó terméseknek csillapítva éhségét, a habzsoláshoz Fürge is csatlakozik előbújva végre rejtekéből. Egy fertály órán át tart a szüret, majd megindul a kapu irányába.
Eszébe ötlik Arra papa szívélyes vendégszeretete. Hangjának melengető szeretete, no meg a konyhából kiáradó ízkavalkád mennyei illata.
Amint a kapuhoz ér elkéri fegyvereit a posztoló őrtől, magához veszi maradék felszerelését és útját a taverna felé veszi.*
*Egy lassan csordogáló erecske esik útjába. Térdre ereszkedik hát előtte, majd szomját oltja a hűs nedűből. Tompa érzékei szinte táncot járnak, felfrissíti a patakocska jéghideg vize. Hálát rebeg neki gondolatban, majd megmeríti kulacsát.
Szédelgése egy szempillantás alatt szertefoszlik, tagjait átjárja az erő újra. Kicserepesedett ajkain végigcsurognak a vízcseppek, majd álláról hullnak alá az éltető elembe vissza. Az erecske ezüst tükrén fodrozódva eltűnnek a mélyben.
A vízfolyás túlján egy rekettyésen akad meg a szeme. Lassan felegyenesedik, majd megindul a bokor felé. Az érett gyümölcsök számosan sorakoznak a növényen. Mohón esik neki az éltet adó terméseknek csillapítva éhségét, a habzsoláshoz Fürge is csatlakozik előbújva végre rejtekéből. Egy fertály órán át tart a szüret, majd megindul a kapu irányába.
Eszébe ötlik Arra papa szívélyes vendégszeretete. Hangjának melengető szeretete, no meg a konyhából kiáradó ízkavalkád mennyei illata.
Amint a kapuhoz ér elkéri fegyvereit a posztoló őrtől, magához veszi maradék felszerelését és útját a taverna felé veszi.*
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-11-10 13:13:42
Üzenet elküldve: 2020-11-10 13:13:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat 7. - zárás//
*Niev összehúzott szemöldökkel hallgatja a magyarázatot.*
- De miért?!
*Teszi fel a kérdést üveghangon, hiszen nem érti, hogy miért is akarna bárki is belépni egy fába? Az miért jó? Kivéve persze ha az a valaki mókus és ott van a raktára, ahová télire begyűjtötte a makkokat meg diókat. Vagy bagoly, akinek kell egy hely, hogy eltöltse a nappalát és erre kiválóan alkalmas egy fa odva. Apa azonban se nem mókus, se nem bagoly. Niev félrebiccentett fejjel várja a magyarázatot és az áhítat végét. Ha nem tette volna fel az imént a maga kis kérdését, akkor valószínűleg nem várná ki a dolog végét, de érdekli a válasz. Félrebiccentett fejjel nézi az elfet. Lehet, hogy az elfek és a mókusok meg a baglyok rokonságban vannak? Végignéz magán, gondosan ellenőrzi a karjait, amik nem tollasak és maga mögé nézve látja, hogy nagy, bolyhos mókusfarka sincsen. És Pyctának sincs. Bár közelebbről szemügyre véve Pycta valahogy más, a haja színe. Ezúttal a másik irányba biccenti félre a fejét, összehúzott szemöldökkel. Ez egyszer nem szól semmit, de még akkor is Pyctát nézi, mikor már kézen fogva elhagyják a ligetet. Továbbra sem szól, de esetében a csend mindig igen gyanús.*
//Az áldozat 7. - zárás//
*Niev összehúzott szemöldökkel hallgatja a magyarázatot.*
- De miért?!
*Teszi fel a kérdést üveghangon, hiszen nem érti, hogy miért is akarna bárki is belépni egy fába? Az miért jó? Kivéve persze ha az a valaki mókus és ott van a raktára, ahová télire begyűjtötte a makkokat meg diókat. Vagy bagoly, akinek kell egy hely, hogy eltöltse a nappalát és erre kiválóan alkalmas egy fa odva. Apa azonban se nem mókus, se nem bagoly. Niev félrebiccentett fejjel várja a magyarázatot és az áhítat végét. Ha nem tette volna fel az imént a maga kis kérdését, akkor valószínűleg nem várná ki a dolog végét, de érdekli a válasz. Félrebiccentett fejjel nézi az elfet. Lehet, hogy az elfek és a mókusok meg a baglyok rokonságban vannak? Végignéz magán, gondosan ellenőrzi a karjait, amik nem tollasak és maga mögé nézve látja, hogy nagy, bolyhos mókusfarka sincsen. És Pyctának sincs. Bár közelebbről szemügyre véve Pycta valahogy más, a haja színe. Ezúttal a másik irányba biccenti félre a fejét, összehúzott szemöldökkel. Ez egyszer nem szól semmit, de még akkor is Pyctát nézi, mikor már kézen fogva elhagyják a ligetet. Továbbra sem szól, de esetében a csend mindig igen gyanús.*
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-11-09 14:02:43
Üzenet elküldve: 2020-11-09 14:02:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az Áldozat-zárás//
*Csermely engedelmeskedve a hívó szónak, maradék erejét összeszedve, megrázza magát, megostorozza ösztöneit és továbbindul. Visszafelé veszi útját, vigyázva, hogy ne zavarja meg a családi idillt. Apának és leányának megszűnik a külvilág, fel sem figyelnek a szavakra, melyek elhagyják az elf leány ajkait. Az első helybélinek akivel találkozik, elmondja, hogy éhes és bízik annak jóindulatában.
Bízva bízik benne, hogy kérésének eleget téve, homlokegyenest a túlélést jelentő éléskamra felé veszik az irányt, majd annak javaival csillapíthatja berzenkedve lázongó érzékeit.
Úgy érzi magát, akár egy partra vetett pisztráng. Tehetetlenül kiszolgáltatva a sors kegyetlen vasmarkában, annak kíméletlen, halálos szorításában.
Érzékei a bolondjukat járatják vele, akár a perszelő nap sugarai, a sivatag homokdűnéi között. Ahogyan annak csalfa, halálos deleje rémlik fel a távolban, majd válik hamis illúzióvá, a tevekaraván vezetőjének megcsömörlött elméjében. A csalafinta vak reménynek eme kegyetlen játéka, számos bátor kalandor életét követelte már, midőn a távolban felderengett előttük délibábként, egy buja oázis képében.
Erőtlen, megfáradt tagjait szinte már csak vonszolja maga után. Utolsó erőrattalékait mozgósítja magában, lépésről-lépésre halad.
Sosem érzett kimerültség lesz úrrá rajta. Emlékszik még, mikor a büszke szarvasbikát cserkelte, majd űzte átkon-bokron át Völgymélye vad rengetegeiben. A hajsza két hold és és három pirkadatig tartott, de mégsem merült ki ennyire. Akkor legalább volt nála némi szárított hús, a patak hűs vizéből olthatta szomját. Már-már érzi is, ahogyan az éltető nedű végigcsorog kiszáradt gigáján. Ízlelőbimbói kinyílnak a házi túrós batyu émelyítően negédes melegségének ámítására. A selymesen lágy mazsola szemek sercegnek fogai közt, majd üres gyomrába huppannak. Éhségtől sajgó bendője üresen kondul. Akár a részeg matróz kiürült rumos palackja, a dohányfüstben úszó kikötői csehó koszosan rozoga deszkapallóin dolga végeztével.*
*Csermely engedelmeskedve a hívó szónak, maradék erejét összeszedve, megrázza magát, megostorozza ösztöneit és továbbindul. Visszafelé veszi útját, vigyázva, hogy ne zavarja meg a családi idillt. Apának és leányának megszűnik a külvilág, fel sem figyelnek a szavakra, melyek elhagyják az elf leány ajkait. Az első helybélinek akivel találkozik, elmondja, hogy éhes és bízik annak jóindulatában.
Bízva bízik benne, hogy kérésének eleget téve, homlokegyenest a túlélést jelentő éléskamra felé veszik az irányt, majd annak javaival csillapíthatja berzenkedve lázongó érzékeit.
Úgy érzi magát, akár egy partra vetett pisztráng. Tehetetlenül kiszolgáltatva a sors kegyetlen vasmarkában, annak kíméletlen, halálos szorításában.
Érzékei a bolondjukat járatják vele, akár a perszelő nap sugarai, a sivatag homokdűnéi között. Ahogyan annak csalfa, halálos deleje rémlik fel a távolban, majd válik hamis illúzióvá, a tevekaraván vezetőjének megcsömörlött elméjében. A csalafinta vak reménynek eme kegyetlen játéka, számos bátor kalandor életét követelte már, midőn a távolban felderengett előttük délibábként, egy buja oázis képében.
Erőtlen, megfáradt tagjait szinte már csak vonszolja maga után. Utolsó erőrattalékait mozgósítja magában, lépésről-lépésre halad.
Sosem érzett kimerültség lesz úrrá rajta. Emlékszik még, mikor a büszke szarvasbikát cserkelte, majd űzte átkon-bokron át Völgymélye vad rengetegeiben. A hajsza két hold és és három pirkadatig tartott, de mégsem merült ki ennyire. Akkor legalább volt nála némi szárított hús, a patak hűs vizéből olthatta szomját. Már-már érzi is, ahogyan az éltető nedű végigcsorog kiszáradt gigáján. Ízlelőbimbói kinyílnak a házi túrós batyu émelyítően negédes melegségének ámítására. A selymesen lágy mazsola szemek sercegnek fogai közt, majd üres gyomrába huppannak. Éhségtől sajgó bendője üresen kondul. Akár a részeg matróz kiürült rumos palackja, a dohányfüstben úszó kikötői csehó koszosan rozoga deszkapallóin dolga végeztével.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-30 16:59:45
Üzenet elküldve: 2020-10-30 16:59:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat 7. - zárás//
*A férfi számára ez volt az eddigi első csoda, amit látott. Számára hihetetlen az, hogy valaki "belemegy" egy fába, és onnan látja a világot. Viszont megértett egy fontos dolgot. A démonai, amikkel küzd, csak rajta múlik, hogy mennyire enged nekik teret. Ha féken tartja a dühét, akkor nem kerül olyan helyzetbe, mint a Kalmárban. Nem tanítóra, prófétákra van szüksége, hanem önuralomra. Ezt értette meg itt ezen a helyen. Eddig úgy volt, hogy beszél az elffel, de most már nincs rá oka, hogy bármit is mondjon. Elindul a település kapujához, visszaveszi a fegyverét, és elhagyja Mil'Ochasst, új emberként térhet haza, aki megértette, hogy miként kell küzdenie. Nem tudja, hogy mi formálta ki ezt benne, de nem is fontos. A lényeg az, hogy tudja, hogy mit kell tennie, hogy miént győzhet a belső démonok fölött. Most már boldognak mondhatja el magát.*
//Az áldozat 7. - zárás//
*A férfi számára ez volt az eddigi első csoda, amit látott. Számára hihetetlen az, hogy valaki "belemegy" egy fába, és onnan látja a világot. Viszont megértett egy fontos dolgot. A démonai, amikkel küzd, csak rajta múlik, hogy mennyire enged nekik teret. Ha féken tartja a dühét, akkor nem kerül olyan helyzetbe, mint a Kalmárban. Nem tanítóra, prófétákra van szüksége, hanem önuralomra. Ezt értette meg itt ezen a helyen. Eddig úgy volt, hogy beszél az elffel, de most már nincs rá oka, hogy bármit is mondjon. Elindul a település kapujához, visszaveszi a fegyverét, és elhagyja Mil'Ochasst, új emberként térhet haza, aki megértette, hogy miként kell küzdenie. Nem tudja, hogy mi formálta ki ezt benne, de nem is fontos. A lényeg az, hogy tudja, hogy mit kell tennie, hogy miént győzhet a belső démonok fölött. Most már boldognak mondhatja el magát.*
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-30 07:37:10
Üzenet elküldve: 2020-10-30 07:37:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az Áldozat//
*Lassan vége a szertartásnak. Miután Pycta szétlocsolja az italáldozat maradékát is, lehajol a kislány mellé, majd szoros ölelésébe zárja.
Az izgatott kis lurkó meg sem próbál ellenkezni, ő maga is szorítja erősen szerettét. Lassan meg is nyugszik a férfi oltalmazó ölelésében. A meghitt pillanat melegsége lassan felszárítja az avarra hullajtott könnyeit, amely áradó patakként mosta végig piros pozsgás arcocskáját. Koszos kis pofiján nyomot hagytak a legördülő cseppek, napsugarat mintáznak ábrázatán. Pycta szavai nem hagyják nyugodni.
~Az elf tényleg eggyé vált a fával szertartása során?~
Sajnos ezt a pillanatot elszalasztotta. Hosszú ideig tartott saját transz állapota, ami sosem tapasztalt mélységekig nyúlt alá. Hallott már olyan legendákról, hogy nagy erejű, remeteként élő druidák fel tudták venni bizonyos állatok alakját, de hogy eggyé váljanak a természet csodás teremtményével, olyat még soha.
Fürkésző szemeivel végigpásztázza a fát, de sehol nem lát rajta üreget, vagy olyan nyílást, ami belsejében elférne egy ember.
~Akkor igaz lehet a feltevésem. Majd egy alkalmas pillanatban meg is kérdem tőle~
Lassan az apró család oda is ér hozzájuk és köszönetet mond nekik a megjelenésért. Pycta alakja olybá tűnik neki, mintha az ősz aranyát öltötte volna magára. Csermely mély tisztelettel csodálja, miközben résnyire nyitva maradnak cserepes ajkai.*
-Megtiszteltetés volt részt venni a szertartáson, bár bevallom sok mindenről lemaradtam és lesznek még ezzel kapcsolatban feléd kérdéseim.
*Lassan felocsúdik ámulatából, erőt vesz magán és kérkedve bár de felteszi a kérdést. Tudja, hogy ez most nem illendő, de ösztönei ezt diktálják, amelyek most felülkerekednek rajta.*
-Jó uram, ne haragudj a kérdésért, de már lassan egy teljes napja nem ettem, nem ittam.
Kaphatnék e némi ételt és italt, mert erőtartalékaim végére értem?
*Szégyenli magát cseppet, de lassan szédelegni kezd, meginog, majd megkapaszkodik egy fában, hogy ne essen össze.*
*Lassan vége a szertartásnak. Miután Pycta szétlocsolja az italáldozat maradékát is, lehajol a kislány mellé, majd szoros ölelésébe zárja.
Az izgatott kis lurkó meg sem próbál ellenkezni, ő maga is szorítja erősen szerettét. Lassan meg is nyugszik a férfi oltalmazó ölelésében. A meghitt pillanat melegsége lassan felszárítja az avarra hullajtott könnyeit, amely áradó patakként mosta végig piros pozsgás arcocskáját. Koszos kis pofiján nyomot hagytak a legördülő cseppek, napsugarat mintáznak ábrázatán. Pycta szavai nem hagyják nyugodni.
~Az elf tényleg eggyé vált a fával szertartása során?~
Sajnos ezt a pillanatot elszalasztotta. Hosszú ideig tartott saját transz állapota, ami sosem tapasztalt mélységekig nyúlt alá. Hallott már olyan legendákról, hogy nagy erejű, remeteként élő druidák fel tudták venni bizonyos állatok alakját, de hogy eggyé váljanak a természet csodás teremtményével, olyat még soha.
Fürkésző szemeivel végigpásztázza a fát, de sehol nem lát rajta üreget, vagy olyan nyílást, ami belsejében elférne egy ember.
~Akkor igaz lehet a feltevésem. Majd egy alkalmas pillanatban meg is kérdem tőle~
Lassan az apró család oda is ér hozzájuk és köszönetet mond nekik a megjelenésért. Pycta alakja olybá tűnik neki, mintha az ősz aranyát öltötte volna magára. Csermely mély tisztelettel csodálja, miközben résnyire nyitva maradnak cserepes ajkai.*
-Megtiszteltetés volt részt venni a szertartáson, bár bevallom sok mindenről lemaradtam és lesznek még ezzel kapcsolatban feléd kérdéseim.
*Lassan felocsúdik ámulatából, erőt vesz magán és kérkedve bár de felteszi a kérdést. Tudja, hogy ez most nem illendő, de ösztönei ezt diktálják, amelyek most felülkerekednek rajta.*
-Jó uram, ne haragudj a kérdésért, de már lassan egy teljes napja nem ettem, nem ittam.
Kaphatnék e némi ételt és italt, mert erőtartalékaim végére értem?
*Szégyenli magát cseppet, de lassan szédelegni kezd, meginog, majd megkapaszkodik egy fában, hogy ne essen össze.*
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-29 13:28:59
Üzenet elküldve: 2020-10-29 13:28:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat 7. - zárás//
*Ki tudja, mennyi ideig maradhatott volna a Szent Fában, ha Nievesha sírósra görbülő szája ki nem csalogatja onnan. Vajon mennyi időt tölthetne eggyé válva egy fával? Szüksége volna táplálékra vagy a fával együtt éltetnék a nap sugarai? Szomjazna odabent?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok futnak át rajta a pillanat tört része alatt, ám most nincs ideje elmélkedni, hisz a fohász és áldozat még tart. Türelmes elf lévén lesz még alkalma filozofálni ezen kérdések felett, de most még dolga van.
Ölelésbe zárja kislányát, remélve, hogy megnyugtatja és elűzi a könnyeket. Halovány mosollyal fogadja Niev apró bosszúságát és toppantását. A gyermeki lélek oly tiszta, olyan szép és makulátlan.*
- Én szerettem volna belépni a fába, nem a fa hibája, hogy megengedte. *Védi és tereli a kislány bosszúságát maga felé halkan.
Számára "Umi bácsi szaga" nem kellemetlen. Kellemes emlékeket hoz felszínre benne az elfeledettnek hitt érzékelés. Hiányzik neki az átkozott szerzetes.
Ám végül az áldozat folytatódik, lassan a végéhez ér, reményei szerint még azelőtt, hogy Nievesha szélvésszé válna mellette.
Az ima utolsó néma szavai megérlelik benne az elhatározást, döntéssé szilárdul a gondolat benne, amellyel megvédeni próbálja magát és a kislányt küldetésétől és az azzal járó veszélyektől.
Elvenni készül tőle valamit, amit nem szeretne, de a két rossz közül a kisebbiket választja és reméli, hogy Niev nem fogja gyűlölni érte.
Amikor végzett az imával, feláll és kézen fogja a kislányt.*
- Adj erőt, Fákban Lakó. *Sóhajtja, majd ellép a fától, ki a ligetből és azok felé fordul, akik részt vettek a fohászban. Xauzur mellé sétál, unottan ásít egyet ahogy leül a csuhátlan csuhás mellé, Nievesha átellenes oldalán.*
- Köszönöm, hogy részt vettetek az áldozaton. Hitetek erős vára az Erdő Szívének. Óvjátok és tiszteljétek az erdőt és a Fákban Lakót. *Néz végig halovány mosollyal az egybegyűlteken.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.29 13:29:13
//Az áldozat 7. - zárás//
*Ki tudja, mennyi ideig maradhatott volna a Szent Fában, ha Nievesha sírósra görbülő szája ki nem csalogatja onnan. Vajon mennyi időt tölthetne eggyé válva egy fával? Szüksége volna táplálékra vagy a fával együtt éltetnék a nap sugarai? Szomjazna odabent?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok futnak át rajta a pillanat tört része alatt, ám most nincs ideje elmélkedni, hisz a fohász és áldozat még tart. Türelmes elf lévén lesz még alkalma filozofálni ezen kérdések felett, de most még dolga van.
Ölelésbe zárja kislányát, remélve, hogy megnyugtatja és elűzi a könnyeket. Halovány mosollyal fogadja Niev apró bosszúságát és toppantását. A gyermeki lélek oly tiszta, olyan szép és makulátlan.*
- Én szerettem volna belépni a fába, nem a fa hibája, hogy megengedte. *Védi és tereli a kislány bosszúságát maga felé halkan.
Számára "Umi bácsi szaga" nem kellemetlen. Kellemes emlékeket hoz felszínre benne az elfeledettnek hitt érzékelés. Hiányzik neki az átkozott szerzetes.
Ám végül az áldozat folytatódik, lassan a végéhez ér, reményei szerint még azelőtt, hogy Nievesha szélvésszé válna mellette.
Az ima utolsó néma szavai megérlelik benne az elhatározást, döntéssé szilárdul a gondolat benne, amellyel megvédeni próbálja magát és a kislányt küldetésétől és az azzal járó veszélyektől.
Elvenni készül tőle valamit, amit nem szeretne, de a két rossz közül a kisebbiket választja és reméli, hogy Niev nem fogja gyűlölni érte.
Amikor végzett az imával, feláll és kézen fogja a kislányt.*
- Adj erőt, Fákban Lakó. *Sóhajtja, majd ellép a fától, ki a ligetből és azok felé fordul, akik részt vettek a fohászban. Xauzur mellé sétál, unottan ásít egyet ahogy leül a csuhátlan csuhás mellé, Nievesha átellenes oldalán.*
- Köszönöm, hogy részt vettetek az áldozaton. Hitetek erős vára az Erdő Szívének. Óvjátok és tiszteljétek az erdőt és a Fákban Lakót. *Néz végig halovány mosollyal az egybegyűlteken.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.29 13:29:13
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-26 14:16:21
Üzenet elküldve: 2020-10-26 14:16:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat 6.//
*Az egész tulajdonképpen egészen gyorsan történik, mert könnyeinek arra sincsen idejük, hogy végiggördüljenek az arcán, mert Pycta már újra itt van, ölelésben forr össze apa és lánya, a bömbölés pedig teljesen elmarad.*
- De előlem ne rejtsen el!
*Még toppant is ehhez a kijelentéséhez, ajkait durcásan összepréseli. Talán kicsi ahhoz, hogy megértse azt a fajta vallásos meggyőződést, ami Pyctában van, talán alaptermészete berzenkedik ettől, viszont ebben a pillanatban nagyon mérges az Erdő Szívére. A gyerekekben furcsa racionalitások dolgoznak időnként.*
- Az jó. Umon bácsinak fura szaga van.
*Ha tudná, hogy mi az a cefre, akkor egyértelműen meg tudná mondani, hogy Umon bácsinak cefreszaga van.
Amikor Pycta az imába kezd, akkor Niev áll csak mellette, ujjait összekulcsolja maga előtt, viszonylag nyugton van, de látszik rajta, hogy olyan, mint egy íj túlfeszített húrja, ami bármikor elpattanhat. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor valószínűleg elszalad, de egyelőre tartja magát, ráadásul nagyon csúnyán néz a Szent Fára.*
//Az áldozat 6.//
*Az egész tulajdonképpen egészen gyorsan történik, mert könnyeinek arra sincsen idejük, hogy végiggördüljenek az arcán, mert Pycta már újra itt van, ölelésben forr össze apa és lánya, a bömbölés pedig teljesen elmarad.*
- De előlem ne rejtsen el!
*Még toppant is ehhez a kijelentéséhez, ajkait durcásan összepréseli. Talán kicsi ahhoz, hogy megértse azt a fajta vallásos meggyőződést, ami Pyctában van, talán alaptermészete berzenkedik ettől, viszont ebben a pillanatban nagyon mérges az Erdő Szívére. A gyerekekben furcsa racionalitások dolgoznak időnként.*
- Az jó. Umon bácsinak fura szaga van.
*Ha tudná, hogy mi az a cefre, akkor egyértelműen meg tudná mondani, hogy Umon bácsinak cefreszaga van.
Amikor Pycta az imába kezd, akkor Niev áll csak mellette, ujjait összekulcsolja maga előtt, viszonylag nyugton van, de látszik rajta, hogy olyan, mint egy íj túlfeszített húrja, ami bármikor elpattanhat. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor valószínűleg elszalad, de egyelőre tartja magát, ráadásul nagyon csúnyán néz a Szent Fára.*
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-26 06:33:44
Üzenet elküldve: 2020-10-26 06:33:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az Áldozat//
*Egy fecsegő poszáta hangos trillájára ébred, csak nagyon lassan nyitja ki a szemét, amely lassacskán hozzászokik a fényviszonyokhoz. Szeme előtt meghitt családi képet lát. Apa és leánya egymás karjaiba borulnak, majd szorosan ölelik egymást. Nievnek piros pozsgás arca, kisírt szeme elgondolkoztatja Csermelyt.
~Vajon mi történhetett itt?~
Olybá tűnik, ez a pillanat meghittsége, mintha Pycta hosszú zarándok útról tért volna meg. Az ifjú leányzó nem akarja ereszteni, csak szorosan öleli magához, mint aki attól fél, hogy a férfi kámforrá válhat.
Az avarszín párducmacska békésen figyeli a történéseket, de vigyázó szemei közben fürkészik a környezetet.
Csermely továbbra is lótusz ülésben helyezkedik el, amennyiben megindulna a menet visszafelé, elindul a kompániával. Korgó gyomra és kicserepesedett ajkai sietségre ösztönzik, de türelmesen vár és csodálja ezt a meghitt pillanatot.
~Remélem egyszer nekem is megadatik a szerető család~
Fürge álmából ébredve, lassan kidugja kicsiny orrocskáját a biztonságos fedezékéből. Aprókat szimatol a levegőből, majd egyre feljebb küzdi magát a bőrvért illesztésein. Komótosan Csermely vállára huppan, ezután fürkésző szemei Xauzuron állapodnak meg.*
*Egy fecsegő poszáta hangos trillájára ébred, csak nagyon lassan nyitja ki a szemét, amely lassacskán hozzászokik a fényviszonyokhoz. Szeme előtt meghitt családi képet lát. Apa és leánya egymás karjaiba borulnak, majd szorosan ölelik egymást. Nievnek piros pozsgás arca, kisírt szeme elgondolkoztatja Csermelyt.
~Vajon mi történhetett itt?~
Olybá tűnik, ez a pillanat meghittsége, mintha Pycta hosszú zarándok útról tért volna meg. Az ifjú leányzó nem akarja ereszteni, csak szorosan öleli magához, mint aki attól fél, hogy a férfi kámforrá válhat.
Az avarszín párducmacska békésen figyeli a történéseket, de vigyázó szemei közben fürkészik a környezetet.
Csermely továbbra is lótusz ülésben helyezkedik el, amennyiben megindulna a menet visszafelé, elindul a kompániával. Korgó gyomra és kicserepesedett ajkai sietségre ösztönzik, de türelmesen vár és csodálja ezt a meghitt pillanatot.
~Remélem egyszer nekem is megadatik a szerető család~
Fürge álmából ébredve, lassan kidugja kicsiny orrocskáját a biztonságos fedezékéből. Aprókat szimatol a levegőből, majd egyre feljebb küzdi magát a bőrvért illesztésein. Komótosan Csermely vállára huppan, ezután fürkésző szemei Xauzuron állapodnak meg.*
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-22 11:52:25
Üzenet elküldve: 2020-10-22 11:52:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat 6.//
*Még a fában állva látja, ahogy Nievesha az irbisz mellé lépdel és rogy. Talán az állat közelsége megnyugtatja a kislányt és Xauzur sem keresi társát, így szerencsére nem tör még ki a sírás a lányból. Dat is nyugtatni látszik Nievet, de csak akkor huny ki az ijedtség és félelem a sárga szemekből, amikor az erdőmélyi elf újra megjelenik a fa előtt.
Nievesha úgy veti kitárt karjai közé magát, mintha évtizedek óta nem látta volna, ő pedig szorosan átöleli.
Pár szívdobbanásnyi ideig karjaiba zárva tartja még a kislányt, majd elengedi és guggolva néz a szemébe és hallgatja a záporozó kérdéseket.*
- Az Erdő Szívétől kaptam ezt a kegyet. *Válaszolja halkan, ahogy előkészíti a bort az áldozathoz.*
- Talán azért, hogy ha szükségem lenne rá, el tudjon rejteni. *Folytatja végtelen türelemmel, egy pillanatra sem zökkenve ki az áhítatból.*
- Ez egy áldozat, amellyel a Fákban Lakó segítségét kérjük. *Mondja a borral öntözésre és el kell mosolyodnia, amikor Umon kerül szóba.
Hiányzik neki az átkozott szerzetes, ahogy Lyzendra is, de ők elmentek, ám sosem feledi, mivel tartozik nekik.*
- Nem lesz olyan. *Mondja végül mosolyogva.
Az öntözés után felkel a fa törzse mellől, kézen fogja Nievet és elhátrál a fától az irbisz mellé.*
- Erdő Szíve, Fákban Lakó, Fény úrnője! Kérlek, oszd meg velem Fényed, világítsd meg utamat a sötétben! *Folytatja a fohászt. Nem várja el Nieveshától, hogy teljes áhítattal, lehajtott fejjel vegyen részt az imában. A szélnek sem lehet megmondani, hogy merre fújjon.*
//Az áldozat 6.//
*Még a fában állva látja, ahogy Nievesha az irbisz mellé lépdel és rogy. Talán az állat közelsége megnyugtatja a kislányt és Xauzur sem keresi társát, így szerencsére nem tör még ki a sírás a lányból. Dat is nyugtatni látszik Nievet, de csak akkor huny ki az ijedtség és félelem a sárga szemekből, amikor az erdőmélyi elf újra megjelenik a fa előtt.
Nievesha úgy veti kitárt karjai közé magát, mintha évtizedek óta nem látta volna, ő pedig szorosan átöleli.
Pár szívdobbanásnyi ideig karjaiba zárva tartja még a kislányt, majd elengedi és guggolva néz a szemébe és hallgatja a záporozó kérdéseket.*
- Az Erdő Szívétől kaptam ezt a kegyet. *Válaszolja halkan, ahogy előkészíti a bort az áldozathoz.*
- Talán azért, hogy ha szükségem lenne rá, el tudjon rejteni. *Folytatja végtelen türelemmel, egy pillanatra sem zökkenve ki az áhítatból.*
- Ez egy áldozat, amellyel a Fákban Lakó segítségét kérjük. *Mondja a borral öntözésre és el kell mosolyodnia, amikor Umon kerül szóba.
Hiányzik neki az átkozott szerzetes, ahogy Lyzendra is, de ők elmentek, ám sosem feledi, mivel tartozik nekik.*
- Nem lesz olyan. *Mondja végül mosolyogva.
Az öntözés után felkel a fa törzse mellől, kézen fogja Nievet és elhátrál a fától az irbisz mellé.*
- Erdő Szíve, Fákban Lakó, Fény úrnője! Kérlek, oszd meg velem Fényed, világítsd meg utamat a sötétben! *Folytatja a fohászt. Nem várja el Nieveshától, hogy teljes áhítattal, lehajtott fejjel vegyen részt az imában. A szélnek sem lehet megmondani, hogy merre fújjon.*
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-22 11:41:36
Üzenet elküldve: 2020-10-22 11:41:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bármi megtörténhet//
*A lány válaszára az elf íjász elmosolyodik. Látni rajta, hogy hisz is, meg nem is, amit mondott. Azért a zenénél még mindig halálosabb lehet egy nyílvessző a szívbe. Látszik, hogy a két ember együtt van, talán egy párt is alkotnak, de ezzel Araviennek nincs is semmi problémája.*
- Bizony. *Erősíti meg az irbiszre tett korábbi megjegyzését.*
- Öhm, nem az irbiszt féltem. Hanem a kutyát. *Egészíti ki azért a korábban mondottakat. Xauzur bár veszélytelennek tűnik, mégiscsak Erdőmélye csúcsragadozója. Ha Pycta ott van vele, akkor nincs gond.
A lánynak láthatóan tetszik Mil'Ochass közössége, a kérdésére az elf azonnal válaszol.*
- Az alapítók még Erdőmélyéről érkeztek, a többség pedig a lázadás alatt menetel ide és alkotta meg a közösséget. Azóta volt egy kis jövés-menés, mármint vezetői fronton, de itt mindenki barátságos. Nem kell tartanotok senkitől. *Mondja mosolyogva a szőke íjász.
A férfi halk dallamot penget, amit Aravien csak egy mosolygós pillantással jutalmat. Őt nem zavarja a zene.
A N'orthrym elé érve, ami egy több fára épített, hatalmas központi lombház, ahol a közösségi élet is összpontosul, az elf őr megáll.*
- Menjetek fel, ott keressétek Ganert, ő majd eligazít benneteket. *Mondja csípőre tett kézzel a lépcső előtt. Itt nincs mitől tartania senkinek, mármint a vendégektől, számos elf és egyéb fajú intézi ügyes-bajos dolgait, mindennapi teendőit.
Ha a lány és a férfi nem kérdeznek vagy mondanak mást, akkor intve elköszön tőlük és visszaindul az őrségbe.
A központi lombháztól balra nem messze, egy alacsony kerítéssel elválasztott részen, egy gyönyörű fa körül kisebb csoportosulást láthatnak a vendégek. Mintha valami szertartás folyna épp odalent.*
*A lány válaszára az elf íjász elmosolyodik. Látni rajta, hogy hisz is, meg nem is, amit mondott. Azért a zenénél még mindig halálosabb lehet egy nyílvessző a szívbe. Látszik, hogy a két ember együtt van, talán egy párt is alkotnak, de ezzel Araviennek nincs is semmi problémája.*
- Bizony. *Erősíti meg az irbiszre tett korábbi megjegyzését.*
- Öhm, nem az irbiszt féltem. Hanem a kutyát. *Egészíti ki azért a korábban mondottakat. Xauzur bár veszélytelennek tűnik, mégiscsak Erdőmélye csúcsragadozója. Ha Pycta ott van vele, akkor nincs gond.
A lánynak láthatóan tetszik Mil'Ochass közössége, a kérdésére az elf azonnal válaszol.*
- Az alapítók még Erdőmélyéről érkeztek, a többség pedig a lázadás alatt menetel ide és alkotta meg a közösséget. Azóta volt egy kis jövés-menés, mármint vezetői fronton, de itt mindenki barátságos. Nem kell tartanotok senkitől. *Mondja mosolyogva a szőke íjász.
A férfi halk dallamot penget, amit Aravien csak egy mosolygós pillantással jutalmat. Őt nem zavarja a zene.
A N'orthrym elé érve, ami egy több fára épített, hatalmas központi lombház, ahol a közösségi élet is összpontosul, az elf őr megáll.*
- Menjetek fel, ott keressétek Ganert, ő majd eligazít benneteket. *Mondja csípőre tett kézzel a lépcső előtt. Itt nincs mitől tartania senkinek, mármint a vendégektől, számos elf és egyéb fajú intézi ügyes-bajos dolgait, mindennapi teendőit.
Ha a lány és a férfi nem kérdeznek vagy mondanak mást, akkor intve elköszön tőlük és visszaindul az őrségbe.
A központi lombháztól balra nem messze, egy alacsony kerítéssel elválasztott részen, egy gyönyörű fa körül kisebb csoportosulást láthatnak a vendégek. Mintha valami szertartás folyna épp odalent.*
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-22 07:50:21
Üzenet elküldve: 2020-10-22 07:50:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Linä & Ganer//
*Mi tagadás, Mogorina valóban nem kicsi ország, ennek megfelelően pedig a lakosság száma is igen nagy. Érdekes formában kap választ, ugyanis társa mogorin nyelven felel. Ez igencsak ledöbbenti Linát, és bár a kiejtés még nem tökéletes meg csak tömören tud még megszólalni a gnóm, mégis lenyűgözi a dolog. Az előbb említett tényezők pedig nem is gátolják a megértést. De bizony Linä továbbra is értetlenül néz, mert fogalma sincs, mi az a nap elem.*
- Mi az a nap elem és miért kell használni? És egyáltalán mire kell használni?* Zúdítja rá Ganerre kíváncsiságtól fűtött kérdéseit. Arra gondol, hogy valami nagyon idegen dologról van szó. Végül Ganer kis bemutatót tart, aminek következtében érthetetlen okokból és végképp érthetetlen módon eltűnik a férfi árnyéka.*
- Hö.* Tör ki a mogorin ifjúból a meglepetés hangja. Teljesen idegen számára egy lényt látni, akinek rövid időre eltűnt az árnyéka. Körbeforgolódik, hátha valami szemfényvesztésről van szó, és az árnyék mégis felbukkan, de nem. Tényleg nincs ott. Eltelik kis idő, mire meglepetéséből felocsúdva meg tud szólalni:*
- Ezt hogy? És egyáltalán mire jó ez?* Még a fordításról is megfeledkezik, annyira leköti figyelmét az érdekes jelenség.
Amíg Ganer a szarvasa ügyét intézi valami ismeretlen nyelven, addig Linä teljesen letaglózva áll egy helyben, és még mindig a trükk hatása alatt áll. Így az elf nyelv csengésére nem is tud figyelni. Csak az téríti magához, amikor valami nagyobb lényt lát közeledni. Odakapja a fejét, és megismeri Ágast, aki bizony büszke, nemes léptekkel közeledik.*
- Szervusz, pajtás.* Simítja meg az állat orrát szeretettel, mikor odaér hozzá. Ágas pedig fújtató hangot hallatva köszönti gazdáját. Ganer megdicséri az állatot.*
- Köszönöm.* Mosolyog hálásan a gnómra.*
- Igen, indulhatunk.* Bólogat, majd lantját és nyeregtáskáját a nyeregre köti. Ezek után pedig ő maga is felpattan a szarvas hátára, és amint Ganer elindul, Linä követi.*
*Mi tagadás, Mogorina valóban nem kicsi ország, ennek megfelelően pedig a lakosság száma is igen nagy. Érdekes formában kap választ, ugyanis társa mogorin nyelven felel. Ez igencsak ledöbbenti Linát, és bár a kiejtés még nem tökéletes meg csak tömören tud még megszólalni a gnóm, mégis lenyűgözi a dolog. Az előbb említett tényezők pedig nem is gátolják a megértést. De bizony Linä továbbra is értetlenül néz, mert fogalma sincs, mi az a nap elem.*
- Mi az a nap elem és miért kell használni? És egyáltalán mire kell használni?* Zúdítja rá Ganerre kíváncsiságtól fűtött kérdéseit. Arra gondol, hogy valami nagyon idegen dologról van szó. Végül Ganer kis bemutatót tart, aminek következtében érthetetlen okokból és végképp érthetetlen módon eltűnik a férfi árnyéka.*
- Hö.* Tör ki a mogorin ifjúból a meglepetés hangja. Teljesen idegen számára egy lényt látni, akinek rövid időre eltűnt az árnyéka. Körbeforgolódik, hátha valami szemfényvesztésről van szó, és az árnyék mégis felbukkan, de nem. Tényleg nincs ott. Eltelik kis idő, mire meglepetéséből felocsúdva meg tud szólalni:*
- Ezt hogy? És egyáltalán mire jó ez?* Még a fordításról is megfeledkezik, annyira leköti figyelmét az érdekes jelenség.
Amíg Ganer a szarvasa ügyét intézi valami ismeretlen nyelven, addig Linä teljesen letaglózva áll egy helyben, és még mindig a trükk hatása alatt áll. Így az elf nyelv csengésére nem is tud figyelni. Csak az téríti magához, amikor valami nagyobb lényt lát közeledni. Odakapja a fejét, és megismeri Ágast, aki bizony büszke, nemes léptekkel közeledik.*
- Szervusz, pajtás.* Simítja meg az állat orrát szeretettel, mikor odaér hozzá. Ágas pedig fújtató hangot hallatva köszönti gazdáját. Ganer megdicséri az állatot.*
- Köszönöm.* Mosolyog hálásan a gnómra.*
- Igen, indulhatunk.* Bólogat, majd lantját és nyeregtáskáját a nyeregre köti. Ezek után pedig ő maga is felpattan a szarvas hátára, és amint Ganer elindul, Linä követi.*
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-21 10:35:13
Üzenet elküldve: 2020-10-21 10:35:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Linä & Ganer//
*Lina teljes bizonyossággal megerősíti a számok nagyságát, így ezt teljes mértékben elfogadja. A magyarázat is teljesen rendben van, miszerint a mogorinok a tevékenységeik közben is alkotnak dalokat. Ez igen figyelemreméltó és egyedi sajátosság egy népcsoport körében. Érdeklődve hallgatja, hogy van amikor hangulat miatt írnak egy dalt, s ezeket szájhagyomány útján adják tovább. A hallottak után arra gondol, hogy kiterjedt népcsoport lehet a Lina-é, hiszen tájegységek szerint is alakul a zenéjük, s ez egy kiterjedt területen élő népre utal. Elismerően bólogat ezeket a részleteket hallva. Ezután teljesen jogos kérdést kap a lánytól, hogy a toronyban, mit szeretne pontosan tanulni. Ezúttal mogorinul szólal meg, remélve, hogy érthetően tudja magát kifejezni.*
- A nap elem uralása. Megtanulom használni. A toronyban lehet tanulni. *Komplexebb kifejezésekkel még nem próbálkozna, s biztosan a kiejtése sem lesz tökéletes, de talán sikerült a nyelvtant összeraknia annyira, hogy érthető legyen Lina számára a mogorinul adott válasza. Örömmel veszi tudomásul, hogy Lina vele tart az úton.*
- Nézd! Ezt tanulom. *Mogorinul szólal meg ismét, s remélhetőleg megint érthetően. Ha sikerül a nap elem energiáját befognia és formálnia, akkor eltűnik az árnyéka. Ha nem sikerül, akkor az árnyék megmarad, és nem tud bemutatót tartani. Meglepődve hallja azt is, hogy a lány szarvassal érkezett. Biztosan nemes állat lehet, ha meg lehet ülni. Kezével a kapun belülre mutat.*
- Az őrök kihozzák neked kedvesen. *Próbálkozik folyamatosan a mogorinnal, majd ezután átvált elf-re.*
- Kérlek hozzátok ki a vendégünk szarvasát! *Elf nyelven kiáltja oda az őrségben álló elfeknek, akik közül az egyik, kisvártatva kihozza a kapun a szarvast, és egyenest a gazdájához vezeti. Megcsodálva az állatot elismerően szól róla.*
- Nagyon szép! *Ezt is mogorinul próbálja mondani, mint ahogy ezután minden mondatát.*
- Lehet indulni? *Ha a lány igent mond, akkor felpattan a mellette lévő Éjtépő hátára. Így együtt indulhatnak a torony felé.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására nem vet árnyékot se teste, se felszerelései. Hatása két körig tart.
*Lina teljes bizonyossággal megerősíti a számok nagyságát, így ezt teljes mértékben elfogadja. A magyarázat is teljesen rendben van, miszerint a mogorinok a tevékenységeik közben is alkotnak dalokat. Ez igen figyelemreméltó és egyedi sajátosság egy népcsoport körében. Érdeklődve hallgatja, hogy van amikor hangulat miatt írnak egy dalt, s ezeket szájhagyomány útján adják tovább. A hallottak után arra gondol, hogy kiterjedt népcsoport lehet a Lina-é, hiszen tájegységek szerint is alakul a zenéjük, s ez egy kiterjedt területen élő népre utal. Elismerően bólogat ezeket a részleteket hallva. Ezután teljesen jogos kérdést kap a lánytól, hogy a toronyban, mit szeretne pontosan tanulni. Ezúttal mogorinul szólal meg, remélve, hogy érthetően tudja magát kifejezni.*
- A nap elem uralása. Megtanulom használni. A toronyban lehet tanulni. *Komplexebb kifejezésekkel még nem próbálkozna, s biztosan a kiejtése sem lesz tökéletes, de talán sikerült a nyelvtant összeraknia annyira, hogy érthető legyen Lina számára a mogorinul adott válasza. Örömmel veszi tudomásul, hogy Lina vele tart az úton.*
- Nézd! Ezt tanulom. *Mogorinul szólal meg ismét, s remélhetőleg megint érthetően. Ha sikerül a nap elem energiáját befognia és formálnia, akkor eltűnik az árnyéka. Ha nem sikerül, akkor az árnyék megmarad, és nem tud bemutatót tartani. Meglepődve hallja azt is, hogy a lány szarvassal érkezett. Biztosan nemes állat lehet, ha meg lehet ülni. Kezével a kapun belülre mutat.*
- Az őrök kihozzák neked kedvesen. *Próbálkozik folyamatosan a mogorinnal, majd ezután átvált elf-re.*
- Kérlek hozzátok ki a vendégünk szarvasát! *Elf nyelven kiáltja oda az őrségben álló elfeknek, akik közül az egyik, kisvártatva kihozza a kapun a szarvast, és egyenest a gazdájához vezeti. Megcsodálva az állatot elismerően szól róla.*
- Nagyon szép! *Ezt is mogorinul próbálja mondani, mint ahogy ezután minden mondatát.*
- Lehet indulni? *Ha a lány igent mond, akkor felpattan a mellette lévő Éjtépő hátára. Így együtt indulhatnak a torony felé.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására nem vet árnyékot se teste, se felszerelései. Hatása két körig tart.
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-20 15:57:29
Üzenet elküldve: 2020-10-20 15:57:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bármi megtörténhet//
*Xaras egyelőre nem vesz részt a szőke elf, és kedvese beszélgetésébe. Kezébe veszi a lantját és egy lassú, de vidám dalt penget rajta. Ő is csodálkozik a hely szépsége láttán, és el is tudná itt képzelni az életét Tasával. Itt csend van, béke, és ez egy művésznek jó hely arra, hogy tökéletesítse a művészetét. Viszont nagyon kíváncsi a közösség vezetőjére, szeretne rá jó benyomást kelteni.*
*Xaras egyelőre nem vesz részt a szőke elf, és kedvese beszélgetésébe. Kezébe veszi a lantját és egy lassú, de vidám dalt penget rajta. Ő is csodálkozik a hely szépsége láttán, és el is tudná itt képzelni az életét Tasával. Itt csend van, béke, és ez egy művésznek jó hely arra, hogy tökéletesítse a művészetét. Viszont nagyon kíváncsi a közösség vezetőjére, szeretne rá jó benyomást kelteni.*
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-20 15:48:11
Üzenet elküldve: 2020-10-20 15:48:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A zarándok útja//
//Próféták//
//Az áldozat 5.//
*A férfi összeszedi az erejét, hogy képes legyen megállni. A szemének teljesen hihetetlen az, hogy az elf férfi kilép a fából. Az arcot viszont megismeri, mert ezt az arcot látta álmában. Ő az a próféta akit keres. Egyelőre nem akarja megzavarni a szertartást. A lelke nyugodt ebben a helyzetben, nem kínozzák őt a démonok. Megvárja, ameddig minden szépen elrendeződik, és csak utána fogja megszólítani a szent elfet, aki talán útmutatást tud adni a harcosnak. Graril úgy érzi, hogy ez az új életének első napja. Jó érezni ezt a békességet. A világ elől azonban nem lehet elrejtőzni, és vissza kell majd térnie oda, ahová tartozik. Reméli, hogy sokkal bölcsebben, mint most.*
//Próféták//
//Az áldozat 5.//
*A férfi összeszedi az erejét, hogy képes legyen megállni. A szemének teljesen hihetetlen az, hogy az elf férfi kilép a fából. Az arcot viszont megismeri, mert ezt az arcot látta álmában. Ő az a próféta akit keres. Egyelőre nem akarja megzavarni a szertartást. A lelke nyugodt ebben a helyzetben, nem kínozzák őt a démonok. Megvárja, ameddig minden szépen elrendeződik, és csak utána fogja megszólítani a szent elfet, aki talán útmutatást tud adni a harcosnak. Graril úgy érzi, hogy ez az új életének első napja. Jó érezni ezt a békességet. A világ elől azonban nem lehet elrejtőzni, és vissza kell majd térnie oda, ahová tartozik. Reméli, hogy sokkal bölcsebben, mint most.*
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-20 12:56:46
Üzenet elküldve: 2020-10-20 12:56:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Linä & Ganer//
*A határozottság jó hatással van a nagy szám tényének elfogadtatására, s így Ganer már nem kételkedik tovább. Egyet ért a gnóm állításával, kiemelkedően sokan muzsikálnak a mogorinok közül, és szerencsére a fiatal generáció is igen nagy létszámú, így egyáltalán nem kell attól tartani a nemzetnek, hogy kihal a kultúrája.*
- Így van.* Bólogat helyeslőn.*
- Bár hozzá kell tenni, hogy a dalok jelentős hányada valamilyen tevékenység közben született. Vagy csak valaki pillanatnyi hangulatát mutatja be. Rend szerint szájhagyomány útján terjednek ezek a népdalok, s rengeteg olyan van, aminek a szövege tájegységenként változik minimálisan. Sokszor a dallam is, ezért fordulhat elő, hogy egy dalnak akár több változata is van.
*Szeretettel beszél erről a témáról, ami nem csak arcán látszódik, de még hangjában is érezni. A szükséges dolgok beszerzése nem ütközik akadályba, s Ganer már is tárgyalja, hogy mit honnét lehetne beszerezni. Nem mindent ért ugyan tisztán, de ez nem gátolja a megértést. Linának természetesen nem okoz gondot, hogy a férfival tartson. Bár az nem világos, hogy miért akar egy bizonyos toronyba menni, s kíváncsiságával nem bírva rá is kérdez:*
- Bocsáss meg, mit szeretnél tanulni?* Amint pedig választ kap, örömmel jelenti be döntését:*
- Szívesen veled tartanék. Különben meg biztosan el is kél majd a segítség ebben-abban. Ágast merre találom, nem tudod véletlenül?* Kérdez rá hátasára, majd gyorsan hozzáteszi, hogy kire is gondol pontosan:*
- A szarvasom.
*Amúgy az utazás természetesen amiatt is jó, mert megismerkedhet újabb tájaival ennek a számára eddig nagyon szimpatikus vidéknek. Hogy útra készen álljon, el is pakolja hangszerét a míves bőr tokba, majd ezt hátára akasztja. Végül felveszi a földről nyeregtáskáját, s így részéről már indulhatnak is.*
*A határozottság jó hatással van a nagy szám tényének elfogadtatására, s így Ganer már nem kételkedik tovább. Egyet ért a gnóm állításával, kiemelkedően sokan muzsikálnak a mogorinok közül, és szerencsére a fiatal generáció is igen nagy létszámú, így egyáltalán nem kell attól tartani a nemzetnek, hogy kihal a kultúrája.*
- Így van.* Bólogat helyeslőn.*
- Bár hozzá kell tenni, hogy a dalok jelentős hányada valamilyen tevékenység közben született. Vagy csak valaki pillanatnyi hangulatát mutatja be. Rend szerint szájhagyomány útján terjednek ezek a népdalok, s rengeteg olyan van, aminek a szövege tájegységenként változik minimálisan. Sokszor a dallam is, ezért fordulhat elő, hogy egy dalnak akár több változata is van.
*Szeretettel beszél erről a témáról, ami nem csak arcán látszódik, de még hangjában is érezni. A szükséges dolgok beszerzése nem ütközik akadályba, s Ganer már is tárgyalja, hogy mit honnét lehetne beszerezni. Nem mindent ért ugyan tisztán, de ez nem gátolja a megértést. Linának természetesen nem okoz gondot, hogy a férfival tartson. Bár az nem világos, hogy miért akar egy bizonyos toronyba menni, s kíváncsiságával nem bírva rá is kérdez:*
- Bocsáss meg, mit szeretnél tanulni?* Amint pedig választ kap, örömmel jelenti be döntését:*
- Szívesen veled tartanék. Különben meg biztosan el is kél majd a segítség ebben-abban. Ágast merre találom, nem tudod véletlenül?* Kérdez rá hátasára, majd gyorsan hozzáteszi, hogy kire is gondol pontosan:*
- A szarvasom.
*Amúgy az utazás természetesen amiatt is jó, mert megismerkedhet újabb tájaival ennek a számára eddig nagyon szimpatikus vidéknek. Hogy útra készen álljon, el is pakolja hangszerét a míves bőr tokba, majd ezt hátára akasztja. Végül felveszi a földről nyeregtáskáját, s így részéről már indulhatnak is.*
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-20 10:06:38
Üzenet elküldve: 2020-10-20 10:06:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Linä & Ganer//
*Furcsa mód Lina a kisebb számú népdalok hallatán megrázza a fejét. Olyan mintha pontosan tudná, hogy milyen nagy számot mondott az előbb. A lány újra megerősíti, hogy háromszázezerre gondol. Ezt olyan határozottan állítja, hogy Ganer sem ellenkezik tovább, csupán elismerően bólogat.*
- Ez tényleg rengeteg. A néped igazi zenész nép lehet. *Kétséges sincs a felől, hogy ha ennyi zeneművet szereztek, akkor a mogorin nép valóban egy muzikális nép, akik rengeteg művet szereznek és játszanak is. Lina arcán széles mosoly jelenik meg, amikor Ganer felajánlja segítségét a hurundhyt hangszer elkészítését illetően. A lány meg is köszöni a segítséget, majd a kérésre részletezi, hogy pontosan mire van szükség a hangszer elkészítéséhez. Figyelmesen hallgatja a másikat, amint az egyes részeket felsorolja, s magában már azon gondolkodik, hogy ezeket hol tudnák beszerezni. Végül elmondja, amire gondol, hogy ketten kitalálják, miként lehetne a leggyorsabban és leghatékonyabban elkészíteni a hurundhyt.*
- Faanyagot azt hiszem, az erdőben is tudunk találni. Van véső és kalapács, fejsze a megmunkáláshoz. Bél, az azt hiszem a piacon lesz. Gyantát, azt helyben is tudunk kinyerni a fenyvesekből. De festéket szintén a piacon tudunk majd megvenni. *Igyekszik egyszerűen és jól tagoltan beszélni, hogy Lina számára teljesen jól érthető legyen, hogy mi áll rendelkezésre és mi az, amit a városi piacon tudnak majd beszerezni. Egy ötlete támad, amit ha a másik támogat, akkor akár útnak is indulhatnak.*
- Mit szólnál, ha útra kelnénk? El kellene mennem a Toronyba, hogy tanuljak egy kis nap elemet, de aztán elkanyarodhatunk a piacra megvenni a hangszerhez szükséges dolgokat. Lenne kedved elkísérni? *Javaslatát barátságosan adja elő, s kíváncsian várja, hogy a lánynak van e kedve erre az utazáshoz, ami egy kis kitérővel közelebb hozná a hangszerkészítő céljához.*
*Furcsa mód Lina a kisebb számú népdalok hallatán megrázza a fejét. Olyan mintha pontosan tudná, hogy milyen nagy számot mondott az előbb. A lány újra megerősíti, hogy háromszázezerre gondol. Ezt olyan határozottan állítja, hogy Ganer sem ellenkezik tovább, csupán elismerően bólogat.*
- Ez tényleg rengeteg. A néped igazi zenész nép lehet. *Kétséges sincs a felől, hogy ha ennyi zeneművet szereztek, akkor a mogorin nép valóban egy muzikális nép, akik rengeteg művet szereznek és játszanak is. Lina arcán széles mosoly jelenik meg, amikor Ganer felajánlja segítségét a hurundhyt hangszer elkészítését illetően. A lány meg is köszöni a segítséget, majd a kérésre részletezi, hogy pontosan mire van szükség a hangszer elkészítéséhez. Figyelmesen hallgatja a másikat, amint az egyes részeket felsorolja, s magában már azon gondolkodik, hogy ezeket hol tudnák beszerezni. Végül elmondja, amire gondol, hogy ketten kitalálják, miként lehetne a leggyorsabban és leghatékonyabban elkészíteni a hurundhyt.*
- Faanyagot azt hiszem, az erdőben is tudunk találni. Van véső és kalapács, fejsze a megmunkáláshoz. Bél, az azt hiszem a piacon lesz. Gyantát, azt helyben is tudunk kinyerni a fenyvesekből. De festéket szintén a piacon tudunk majd megvenni. *Igyekszik egyszerűen és jól tagoltan beszélni, hogy Lina számára teljesen jól érthető legyen, hogy mi áll rendelkezésre és mi az, amit a városi piacon tudnak majd beszerezni. Egy ötlete támad, amit ha a másik támogat, akkor akár útnak is indulhatnak.*
- Mit szólnál, ha útra kelnénk? El kellene mennem a Toronyba, hogy tanuljak egy kis nap elemet, de aztán elkanyarodhatunk a piacra megvenni a hangszerhez szükséges dolgokat. Lenne kedved elkísérni? *Javaslatát barátságosan adja elő, s kíváncsian várja, hogy a lánynak van e kedve erre az utazáshoz, ami egy kis kitérővel közelebb hozná a hangszerkészítő céljához.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927