//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
//Arraele, Ganer és a többiek//
*Érdeklődve hallgatja Ganer válaszait. Érdekes és egyben szívszorító is, hogy elementarista fogadott gyermek után szintén hasonló képességűvel fújta össze a szél a törpe uraságot.*
- A Fákban Lakó útjai kifürkészhetetlenek *mosolyodik papusra, és Ganerre. Pycta bizalmatlanabb, aminek egy részről örül. Érdekes fordulatnak tekinti, hogy régebben ez éppen fordítva volt.
A sérült megsegítésére úgy gondolja ő lesz a legalkalmasabb, hisz Umont is ő gyógyította meg.*
~Csak tudnám, merre tekereg, az az 'átkozott' szerzetes.~
*Jó ideje nem látta, pedig megbeszélték, hogy a tavernában leülnek majd beszélgetni.*
- Érem, sajnálom. Hiszem, hogy Pycta tud majd rajta segíteni *nyugtatja meg a gnóm urat, legjobb tudása szerint.
Úgy indultak a Nothrymból, hogy fülbevaló lyukasztás után indul a kis kompánia a városba, de a sebesült miatt nem várhatnak addig. Bár, talán ennyi még beleférhet az időbe, míg Pycta összekészül.
A beszélgetés folyamán, ugyan először Pycta bizalmatlannak tűnt végül mégis köszönti Mil'Ochassban a jövevényt, így Lyz megkönnyebbülhet, hogy a reggeli jó hangulatot nem árnyékolja be a tartósan bizalmatlanság.*
- Erdőszellem hozott köztünk *köszönti Lyz is a jövevényt, mint egyet közülük, ám úgy gondolja, Arraele lesz az alkalmas mentorának.*
- Egyelőre viszont Papus felelőssége lesz, hogy rendben átlásd a közösségünket *egy barátságosan is nyomatékos smaragd pillantás az idős tündér felé, mellyel az önként vállalt atyai szerepet egyúttal hivatalossá is teszi.*
- Jól gondolom, hogy nem lesz terhedre Arraele úr? *kérdezi még az idős tündértől, mielőtt búcsúzóra hajlana sajátjaitól.
Aztán az indulni készülő Pyctához és Nieveshához fordul.*
- Köszönöm, egy kincs vagy *rebegi alig hallhatóan, csak épp elf füleknek kedvezve, miután a sebesült segítségére indulna azonnal Pycta.*
- Vigyázzatok az úton * búcsúzóul homlokát érinti s apró szeretetteljes csókkal búcsúzik tőle.*
- Drágám, fogadj szót és érezd jól magad. *fordul a kislányhoz, majd homlokon csókolja, s ölelésébe vonja őt is.*
- A fülbevalót utána is meg tudjuk csinálni. És ha én is kapok *egy óvatos pillantás Pycta felé* akkor nekem is kell újat fúrni. *Már látja lelki szemei előtt az anya-lánya pillanatot, amikor mindketten új ékszerrel bővítik a skálát, és egyszerre nem tudják melyik oldalon feküdjenek éjszaka, mert úgy ég, bármerre is fordulnak.*