Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-08 20:17:47
Üzenet elküldve: 2020-05-08 20:17:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
*A közelharc megkezdése után nem csak látja, de talán érzi is, hogy Ganer kissé jobban megnyugodott. Kezdei izgalmát sikerült levetkőznie, ahogy a gyakorlókardok meglendülnek és összecsapnak.
Az első támadást kivédte és bevitt egy találatot, amit újabb követ és azzal is talál, ezúttal egy szúrást visz be. Az erődmélyi elf elvezeti a pengéjét oldalra és közben lép is vele. Célja, hogy folyamatosan mozgásban tartsa Ganert, hogy megérezze a távolságokat, a mozdulatokat, szokja a kard súlyát a kezében, azt, hogy tudatosuljon benne, hogy egy-egy sikertelen védés fájdalmat is okozhat. Persze most csak kis fájdalmat és sebet sem kap, de ezt is szoknia kell.*
- Én a harc útját járom, mióta a mesterem mellé kerültem, ne okold magad, ha képességeink nincsenek egy szinten. Nem ugyanaz az utunk. *Válaszol halovány mosollyal a gnóm szavaira.
Ganer következő támadása jól megalapozott. Valóban közel vannak egymáshoz, ám a csuhátlan csuhás tapasztalata és képzettsége lévén sikeresen kerüli el a támadást. Együtt lép ütemben a gnómmal és tartja a távolságot, miközben elvezeti fakardjával a támadást a teste felől.*
- Ügyes, remek helyzetfelismerés. *Mondja kifejezéstelen hangon. Nem dicsérni akar, egyszerűen elismeri a másik felismerését.*
- Ne a fegyvert nézd, ha csak a fegyverre koncentrálsz, megcsalhat egy mozdulat. *Ad tanácsot.*
- Egy támadást nem a kéz indítja, hanem a váll, a törzs. Hisz előbb a törzsnek kell mozdulnia, a vállnak és csak aztán a karnak és a kéznek, ami vezeti a támadást. *Folytatja, ahogy lép tovább és már indítja is a támadást, ahogy mondta, csípőből, vállból, majd a karját mozdítja és végül csuklójával vág lefelé Ganer combja felé, hogy egy alattomos támadást vigyen be a fa karddal.
Nehéz felismerni a mozdulat kezdetét, de ha már tudja, mit keressen a gnóm, akkor érezni fogja egy idő után. De gyakorolni kell és gyakorolni, mert anélkül képtelenség megtanulni. A harcot könyvből nem lehet elsajátítani.*
//Közelharci gyakorlás//
*A közelharc megkezdése után nem csak látja, de talán érzi is, hogy Ganer kissé jobban megnyugodott. Kezdei izgalmát sikerült levetkőznie, ahogy a gyakorlókardok meglendülnek és összecsapnak.
Az első támadást kivédte és bevitt egy találatot, amit újabb követ és azzal is talál, ezúttal egy szúrást visz be. Az erődmélyi elf elvezeti a pengéjét oldalra és közben lép is vele. Célja, hogy folyamatosan mozgásban tartsa Ganert, hogy megérezze a távolságokat, a mozdulatokat, szokja a kard súlyát a kezében, azt, hogy tudatosuljon benne, hogy egy-egy sikertelen védés fájdalmat is okozhat. Persze most csak kis fájdalmat és sebet sem kap, de ezt is szoknia kell.*
- Én a harc útját járom, mióta a mesterem mellé kerültem, ne okold magad, ha képességeink nincsenek egy szinten. Nem ugyanaz az utunk. *Válaszol halovány mosollyal a gnóm szavaira.
Ganer következő támadása jól megalapozott. Valóban közel vannak egymáshoz, ám a csuhátlan csuhás tapasztalata és képzettsége lévén sikeresen kerüli el a támadást. Együtt lép ütemben a gnómmal és tartja a távolságot, miközben elvezeti fakardjával a támadást a teste felől.*
- Ügyes, remek helyzetfelismerés. *Mondja kifejezéstelen hangon. Nem dicsérni akar, egyszerűen elismeri a másik felismerését.*
- Ne a fegyvert nézd, ha csak a fegyverre koncentrálsz, megcsalhat egy mozdulat. *Ad tanácsot.*
- Egy támadást nem a kéz indítja, hanem a váll, a törzs. Hisz előbb a törzsnek kell mozdulnia, a vállnak és csak aztán a karnak és a kéznek, ami vezeti a támadást. *Folytatja, ahogy lép tovább és már indítja is a támadást, ahogy mondta, csípőből, vállból, majd a karját mozdítja és végül csuklójával vág lefelé Ganer combja felé, hogy egy alattomos támadást vigyen be a fa karddal.
Nehéz felismerni a mozdulat kezdetét, de ha már tudja, mit keressen a gnóm, akkor érezni fogja egy idő után. De gyakorolni kell és gyakorolni, mert anélkül képtelenség megtanulni. A harcot könyvből nem lehet elsajátítani.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-08 19:33:18
Üzenet elküldve: 2020-05-08 19:33:18
ÚJ
![>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//A betoppanó - korábban//
*Enna válaszán csak mosolyog, ő sem tartja ránézésre annak a lányt és csak tréfálni szeretett volna. Neki tetszett a tréfa, így haladnak befelé.
Amint beérnek a központi lombház alá és étellel-itallal kínálja Ennát, meglepettséget tapasztal, pedig a vendégség törvénye kimondja, hogy illik ételt és italt adni a jövevénynek.*
- Ez természetes és a kíséret is. *Mosolyog, majd kurtán bólintva elindul, hogy megkeresse Lyzendrát odafent, jelent, hogy vendég érkezett, majd indul vissza az őrségbe, ahol minden bizonnyal már várják.*
//Házhozszállítás//
*Enna után a kereskedőház küldötteit fogadja és indul el velük befelé Mil'Ochassba. A különleges fegyver kérdésében hamar választ kap. Az íj nincs felhúrozva.*
- Akkor nem lehet baj. *Mosolyog válaszként. Saját íja nem különleges, de népének híres fegyvere. Látszik rajta, hogy ért hozzá, nem csak divatos kiegészítőként hordja.*
- Hozzátok nyugodtan. *Bólint megengedően, hisz becsomagolva még annyit sem árthatnak vele, mint húr nélkül.
Elől megy, de olykor vissza-visszafordul, hogy lássa, követik-e őt a küldöttek. Látja az arcokon az érzelmeket, de igyekszik nem messzemenő következtetéseket levonni belőlük. Úgy érzi, tetszik nekik Mil'Ochass közössége. Hallja is Graril szavait, miszerint maradjanak éjszakára, de egyelőre nem reagál. Nem tudja még, hogyan döntenek.
Amikor pedig odaérnek a központi lombház, a több fára épület N'othrym alá, akkor megfordulva szól a küldöttekhez.*
- Kérlek, a harangokat hagyjátok itt, ezeket a hátasokat is, nyugodtan. *Int a gyapjastevék felé. A N'othrym alatt akad olyan hely, ahova ki lehet pányvázni őket.*
- Feljöhettek mind, vagy csak, aki gondolja. Bejelentelek benneteket Lyzendra úrnőnek. *Mondja felajánlva, hogy akár mind felmehetnek vele, de akár valaki lent is maradhat, ha úgy gondolja.
Ha elindulnak, odafent megkeresi Lyzendrát és bemutatja a küldötteket.*
- Me'ochass, a Wegtoren Aranya Kereskedőház küldöttei érkeztek hozzád. *Hajtja meg fejét katonásan Lyz előtt, majd ha a vezető útjára engedte, visszatér az őrséghez.*
//A betoppanó - korábban//
*Enna válaszán csak mosolyog, ő sem tartja ránézésre annak a lányt és csak tréfálni szeretett volna. Neki tetszett a tréfa, így haladnak befelé.
Amint beérnek a központi lombház alá és étellel-itallal kínálja Ennát, meglepettséget tapasztal, pedig a vendégség törvénye kimondja, hogy illik ételt és italt adni a jövevénynek.*
- Ez természetes és a kíséret is. *Mosolyog, majd kurtán bólintva elindul, hogy megkeresse Lyzendrát odafent, jelent, hogy vendég érkezett, majd indul vissza az őrségbe, ahol minden bizonnyal már várják.*
//Házhozszállítás//
*Enna után a kereskedőház küldötteit fogadja és indul el velük befelé Mil'Ochassba. A különleges fegyver kérdésében hamar választ kap. Az íj nincs felhúrozva.*
- Akkor nem lehet baj. *Mosolyog válaszként. Saját íja nem különleges, de népének híres fegyvere. Látszik rajta, hogy ért hozzá, nem csak divatos kiegészítőként hordja.*
- Hozzátok nyugodtan. *Bólint megengedően, hisz becsomagolva még annyit sem árthatnak vele, mint húr nélkül.
Elől megy, de olykor vissza-visszafordul, hogy lássa, követik-e őt a küldöttek. Látja az arcokon az érzelmeket, de igyekszik nem messzemenő következtetéseket levonni belőlük. Úgy érzi, tetszik nekik Mil'Ochass közössége. Hallja is Graril szavait, miszerint maradjanak éjszakára, de egyelőre nem reagál. Nem tudja még, hogyan döntenek.
Amikor pedig odaérnek a központi lombház, a több fára épület N'othrym alá, akkor megfordulva szól a küldöttekhez.*
- Kérlek, a harangokat hagyjátok itt, ezeket a hátasokat is, nyugodtan. *Int a gyapjastevék felé. A N'othrym alatt akad olyan hely, ahova ki lehet pányvázni őket.*
- Feljöhettek mind, vagy csak, aki gondolja. Bejelentelek benneteket Lyzendra úrnőnek. *Mondja felajánlva, hogy akár mind felmehetnek vele, de akár valaki lent is maradhat, ha úgy gondolja.
Ha elindulnak, odafent megkeresi Lyzendrát és bemutatja a küldötteket.*
- Me'ochass, a Wegtoren Aranya Kereskedőház küldöttei érkeztek hozzád. *Hajtja meg fejét katonásan Lyz előtt, majd ha a vezető útjára engedte, visszatér az őrséghez.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-08 10:26:10
Üzenet elküldve: 2020-05-08 10:26:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
*Az első bekapott találat után kifúj egy mély levegőt. Lassan kezd nyugodni, noha sem a védekezése sem a támadása nem sikeredik jól, de amint belemelegednek a gyakorló küzdelembe, az idegessége kezd alább hagyni, mert férfiként csak egy dologra tud koncentrálni egyszerre és az most a mozgása és fegyverének használata. Ismételi magában Pycta minden tanácsát, amit harc közben ad neki.*
- Elvezetni a fegyvert, ellenkező irányba mozogni. Rendben, megpróbálom. *A hangos megerősítés segít neki rögzíteni a hallott információkat. A korábbi tanáccsal összhangban most ár is kényszerül, hogy kövesse mestere útmutatását és le kell kövesse annak mozgását. Pycta gyors ellentámadása a bordái célzott szúrására irányulva teljesen váratlanul éri, így a szúrás betalál. Bár az elf mozdulata finom, azért megérzi a bökés erejét, de ez benne van a gyakorlásban, egyáltalán nem bánja.*
- Azt hiszem nagyon lassú vagyok hozzád képest. De nem baj, nem adom fel. *Mosolyogva közli a megfigyeléseit, mert ebből a gyakorlásból győztesen biztosan nem kerülhet ki, ezt jól tudja, de annál több tapasztalatot és tanácsot szerezhet az elkövetkezendő küzdelmekhez. Ganer kihasználva a szúrás miatti közelséget gyorsan megpróbál bevinni egy találatot, gyakorlókardjával egy közeli vágásszerű támadást indítva Pycta ellen. Láthatóan élvezi a küzdelmet, még akkor is, ha gyermekien ügyetlen a másikhoz képest. Ez egyáltalán nem zavarja, sőt nagyon pozitív élményként éli meg a gyakorlásukat. A későbbiekben egészen biztos fogja még hasonló kérésekkel zargatni az erdőmélyi elfet.*
//Közelharci gyakorlás//
*Az első bekapott találat után kifúj egy mély levegőt. Lassan kezd nyugodni, noha sem a védekezése sem a támadása nem sikeredik jól, de amint belemelegednek a gyakorló küzdelembe, az idegessége kezd alább hagyni, mert férfiként csak egy dologra tud koncentrálni egyszerre és az most a mozgása és fegyverének használata. Ismételi magában Pycta minden tanácsát, amit harc közben ad neki.*
- Elvezetni a fegyvert, ellenkező irányba mozogni. Rendben, megpróbálom. *A hangos megerősítés segít neki rögzíteni a hallott információkat. A korábbi tanáccsal összhangban most ár is kényszerül, hogy kövesse mestere útmutatását és le kell kövesse annak mozgását. Pycta gyors ellentámadása a bordái célzott szúrására irányulva teljesen váratlanul éri, így a szúrás betalál. Bár az elf mozdulata finom, azért megérzi a bökés erejét, de ez benne van a gyakorlásban, egyáltalán nem bánja.*
- Azt hiszem nagyon lassú vagyok hozzád képest. De nem baj, nem adom fel. *Mosolyogva közli a megfigyeléseit, mert ebből a gyakorlásból győztesen biztosan nem kerülhet ki, ezt jól tudja, de annál több tapasztalatot és tanácsot szerezhet az elkövetkezendő küzdelmekhez. Ganer kihasználva a szúrás miatti közelséget gyorsan megpróbál bevinni egy találatot, gyakorlókardjával egy közeli vágásszerű támadást indítva Pycta ellen. Láthatóan élvezi a küzdelmet, még akkor is, ha gyermekien ügyetlen a másikhoz képest. Ez egyáltalán nem zavarja, sőt nagyon pozitív élményként éli meg a gyakorlásukat. A későbbiekben egészen biztos fogja még hasonló kérésekkel zargatni az erdőmélyi elfet.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-07 12:15:50
Üzenet elküldve: 2020-05-07 12:15:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
//Házhozszállítás//
*Nem, a legkevésbé sem olyan a lombházakkal tarkított falu, mint azt kívülről hitte. A kerítések mögött magasodó fák sokkal szebb, zegzugos ligetet rejtenek, elől még elszórva, hátul kevésbé, ott kifejezetten az ágakra épült kunyhók uralkodnak. Gyönyörű, egyszerűen elvarázsolja a hely és ha nem csatlakozott volna a Kalmár soraihoz, akkor nem is gondolkodna rajta, szinte azonnal letelepülne itt, véglegesen. Nyugodt és kényelmes környezetnek tűnik, már amennyire az elvadult természet sajátos szépségét annak lehet nevezni. Rony nem szól közbe Arjáék ügyébe, az ő dolguk, neki a harangokkal kell foglalkoznia. Meghall egy nevet, amit a lány a suttogásával ki is emel, s jó mélyen megjegyzi, nehogy szégyenben maradjon, ha szembe kerül vele, az a Kereskedőházra nézve is kínos lenne, miatta meg senki és semmi ne legyen az. Elgondolkozik azon, amit a kalandor kérdez, s nem a válasz az, ami ezt váltja ki belőle, mert tudja, legszívesebben mit mondana. De merje is, vagy hallgasson? Nehéz dolog ez, vannak olyan helyek, ahol a vágyódás puszta magja miatt is repülhet a tündér, pláne, ha próbaidős. Aztán magyarázkodhat is, hogy ő ennek ellenére szívesen lakik a városban és dolgozik a kalmároknak, lehet nem hatnák meg. Az őszinteség azonban csak megvilágosít, nem ártott még senkinek tudtával, így ő is odasúgja a másiknak.*
- Nagyon tetszik, határozottan tudnék itt lakni, sőt, ha nem lennék a városhoz kötve, szerintem ide is költöznék. *Persze aggódik a válaszért. Haladnak előre, egyenesen, s már várja, hogy találkozzanak azzal a Lyzendrával.*
//Házhozszállítás//
*Nem, a legkevésbé sem olyan a lombházakkal tarkított falu, mint azt kívülről hitte. A kerítések mögött magasodó fák sokkal szebb, zegzugos ligetet rejtenek, elől még elszórva, hátul kevésbé, ott kifejezetten az ágakra épült kunyhók uralkodnak. Gyönyörű, egyszerűen elvarázsolja a hely és ha nem csatlakozott volna a Kalmár soraihoz, akkor nem is gondolkodna rajta, szinte azonnal letelepülne itt, véglegesen. Nyugodt és kényelmes környezetnek tűnik, már amennyire az elvadult természet sajátos szépségét annak lehet nevezni. Rony nem szól közbe Arjáék ügyébe, az ő dolguk, neki a harangokkal kell foglalkoznia. Meghall egy nevet, amit a lány a suttogásával ki is emel, s jó mélyen megjegyzi, nehogy szégyenben maradjon, ha szembe kerül vele, az a Kereskedőházra nézve is kínos lenne, miatta meg senki és semmi ne legyen az. Elgondolkozik azon, amit a kalandor kérdez, s nem a válasz az, ami ezt váltja ki belőle, mert tudja, legszívesebben mit mondana. De merje is, vagy hallgasson? Nehéz dolog ez, vannak olyan helyek, ahol a vágyódás puszta magja miatt is repülhet a tündér, pláne, ha próbaidős. Aztán magyarázkodhat is, hogy ő ennek ellenére szívesen lakik a városban és dolgozik a kalmároknak, lehet nem hatnák meg. Az őszinteség azonban csak megvilágosít, nem ártott még senkinek tudtával, így ő is odasúgja a másiknak.*
- Nagyon tetszik, határozottan tudnék itt lakni, sőt, ha nem lennék a városhoz kötve, szerintem ide is költöznék. *Persze aggódik a válaszért. Haladnak előre, egyenesen, s már várja, hogy találkozzanak azzal a Lyzendrával.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-06 23:36:03
Üzenet elküldve: 2020-05-06 23:36:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//Házhozszállítás//
*Az őr elindul, hogy jelentse a vezetőjüknek, hogy megérkeztek. Graril viszont a fejéhez kap, mivel Lyzendrát kisasszonynak hívta, és nem űrnőnek. Ezt nem látványosan teszi, csak egy pillanatra rezdül meg az arca. Oda kellene erre figyelnie, mert ha ezt a vezető előtt mondja így, akár a fejével is fizethet, bár az elfek nem azok közé tartoznak, akik leszednék az ember fejét egy hibáért. Inkább nyájasan mosolyognának egyet egy percéletű tévedésén. Ugyanakkor mosolygásra készteti az a tény, hogy útitársait elvarázsolja a település szépsége. Grarilnak is nagyon tetszik ez a hely, békés, tiszta, és szép.*
- Szerintem maradjunk itt éjszakára, reggel majd továbbmegyünk, persze csak akkor ha nem zavarunk, és szívesen látnak minket.*-mondja a harcos.*
//Házhozszállítás//
*Az őr elindul, hogy jelentse a vezetőjüknek, hogy megérkeztek. Graril viszont a fejéhez kap, mivel Lyzendrát kisasszonynak hívta, és nem űrnőnek. Ezt nem látványosan teszi, csak egy pillanatra rezdül meg az arca. Oda kellene erre figyelnie, mert ha ezt a vezető előtt mondja így, akár a fejével is fizethet, bár az elfek nem azok közé tartoznak, akik leszednék az ember fejét egy hibáért. Inkább nyájasan mosolyognának egyet egy percéletű tévedésén. Ugyanakkor mosolygásra készteti az a tény, hogy útitársait elvarázsolja a település szépsége. Grarilnak is nagyon tetszik ez a hely, békés, tiszta, és szép.*
- Szerintem maradjunk itt éjszakára, reggel majd továbbmegyünk, persze csak akkor ha nem zavarunk, és szívesen látnak minket.*-mondja a harcos.*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-06 10:38:18
Üzenet elküldve: 2020-05-06 10:38:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
*A csuhátlan csuhás az Erdő Szívét szolgálja, mióta él, de a kiképzése óta mindenképpen. Az Erdő Szívét, az erdőt és mindenkit, aki megfelelően tiszteli és féli az erdő sajátos törvényeit. Ganer is ilyen ifjú férfi, hisz ha nem így volna, nem élne Mil'Ochassban.
Reméli, saját nyugalma és bizalma elég lesz az ifjú gnómnak, hogy megnyugodjon. Persze, ő könnyen beszél. Emlékszik, milyen izgalmat érzett először, amikor szembe kellett néznie saját mesterével.
Úgy tűnik azonban, hogy Ganer kissé megnyugszik. Láthatja talán a tekintetében, a tartásában, amit halvány, elégedett mosollyal honorál. A kurta bólintás neki tökéletesen elég válasznak.
Az első támadása sikeres, gyakorlókardja végigszántja a gnóm felsőtestét válltól csípőig, éles kard esetében komoly sérülést okozhatna.*
- Az ilyen támadásoknál próbáld meg elvezetni a fegyvert oldalra, miközben te az ellenkező irányba mozogsz. Így előnyösebb pozíciót tudsz felvenni és rákényszeríted az ellenfeled, hogy kövessen. *Fűz gyors magyarázatot, mielőtt Ganer támadhatna, majd felkészül a támadás fogadására.
A támadásra indított gyakorlókardot elvezeti maga mellett jobbra, miközben balra lép, így a gnóm fegyveres oldalára kerülhet, amivel ösztönösen kényszerítheti, hogy lekövesse a mozgását. Ezzel is demonstrálja korábbi magyarázatát és megpróbál a fegyveres kar alatt a bordákra bevinni egy szúrást a gyakorlókard hegyével.*
//Közelharci gyakorlás//
*A csuhátlan csuhás az Erdő Szívét szolgálja, mióta él, de a kiképzése óta mindenképpen. Az Erdő Szívét, az erdőt és mindenkit, aki megfelelően tiszteli és féli az erdő sajátos törvényeit. Ganer is ilyen ifjú férfi, hisz ha nem így volna, nem élne Mil'Ochassban.
Reméli, saját nyugalma és bizalma elég lesz az ifjú gnómnak, hogy megnyugodjon. Persze, ő könnyen beszél. Emlékszik, milyen izgalmat érzett először, amikor szembe kellett néznie saját mesterével.
Úgy tűnik azonban, hogy Ganer kissé megnyugszik. Láthatja talán a tekintetében, a tartásában, amit halvány, elégedett mosollyal honorál. A kurta bólintás neki tökéletesen elég válasznak.
Az első támadása sikeres, gyakorlókardja végigszántja a gnóm felsőtestét válltól csípőig, éles kard esetében komoly sérülést okozhatna.*
- Az ilyen támadásoknál próbáld meg elvezetni a fegyvert oldalra, miközben te az ellenkező irányba mozogsz. Így előnyösebb pozíciót tudsz felvenni és rákényszeríted az ellenfeled, hogy kövessen. *Fűz gyors magyarázatot, mielőtt Ganer támadhatna, majd felkészül a támadás fogadására.
A támadásra indított gyakorlókardot elvezeti maga mellett jobbra, miközben balra lép, így a gnóm fegyveres oldalára kerülhet, amivel ösztönösen kényszerítheti, hogy lekövesse a mozgását. Ezzel is demonstrálja korábbi magyarázatát és megpróbál a fegyveres kar alatt a bordákra bevinni egy szúrást a gyakorlókard hegyével.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-06 10:21:51
Üzenet elküldve: 2020-05-06 10:21:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A sérült//
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*Nem kerüli el az erdőmélyi elf figyelmét a seb tisztítása közben, hogy Nolliro valamit keres magánál, de úgy tűnik, megleli, mert megnyugszik utána. Nem kérdez rá, hisz bármi lehet, egy kedves emlék, egy múltbéli mementó, ami ebben az esetben csak segíthet elviselni a seb kitisztításával járó fájdalmakat.
Sajnálja, hogy nem hozott magával valami mákonyt, amivel csökkenthetné a fájdalmát, de mivel hamarosan nekikezd a gyógyításnak, így már nem kell sokáig szenvednie az elf lánynak.
Nem tudja, mióta ismeri egymást a két hosszúéletű lány, de látszólag szoros kapcsolat van közöttük. A seb komoly, a megerőltetéstől még mindig vérzik és ellátás nélkül bizonyosan napok alatt végzett volna a lánnyal. Nem csak a seb miatt, de a vérveszteség legyengítette volna, aztán pedig elég egy kis fertőzés, hogy elvigye. Örül neki, hogy egyből ide jöttek. Ezen a vidéken kevés olyan hely van, ahol képzett gyógyítóra leltek volna. Talán a másik a Szarvasliget.
Felkészülve a varázslatra az Erdő Szívéhez fohászkodik, hogy adjon neki erőt és hatalmat a gyógyításhoz és Nolliro mellkasán pihenő tenyerén át érzi, hogy az első akadályt jól vették. Látnia sem kell a sebet, hogy érezze, a sebszélek összehúzódnak, talán a vérzés is eláll és a fájdalom csökken, az elf lány kicsit fellélegezhet, de a teljes gyógyuláshoz több kell.
Nem látja Mulaeyra mozdulatát, csak érzi az apró mozdulatot, de nem szakíthatja meg a koncentrációt, tovább fohászkodik és koncentrálja a Fában Lakó energiáit Nolliro sebe felé.
Ha továbbra is jól megy és az újabb szegmens is sikerül, akkor a sérülés tovább zsugorodik, ahogy a szövetek helyreállnak. A fájdalom még mindig nem múlhat el, de most újra csökkenthet. Már biztos, hogy Nolliro lelke nincs sötétségoltárhoz kötve, így erről már bizonyosságot szerzett. Ha mégsem sikerülne valamiért, hát újra próbálkozik.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*Nem kerüli el az erdőmélyi elf figyelmét a seb tisztítása közben, hogy Nolliro valamit keres magánál, de úgy tűnik, megleli, mert megnyugszik utána. Nem kérdez rá, hisz bármi lehet, egy kedves emlék, egy múltbéli mementó, ami ebben az esetben csak segíthet elviselni a seb kitisztításával járó fájdalmakat.
Sajnálja, hogy nem hozott magával valami mákonyt, amivel csökkenthetné a fájdalmát, de mivel hamarosan nekikezd a gyógyításnak, így már nem kell sokáig szenvednie az elf lánynak.
Nem tudja, mióta ismeri egymást a két hosszúéletű lány, de látszólag szoros kapcsolat van közöttük. A seb komoly, a megerőltetéstől még mindig vérzik és ellátás nélkül bizonyosan napok alatt végzett volna a lánnyal. Nem csak a seb miatt, de a vérveszteség legyengítette volna, aztán pedig elég egy kis fertőzés, hogy elvigye. Örül neki, hogy egyből ide jöttek. Ezen a vidéken kevés olyan hely van, ahol képzett gyógyítóra leltek volna. Talán a másik a Szarvasliget.
Felkészülve a varázslatra az Erdő Szívéhez fohászkodik, hogy adjon neki erőt és hatalmat a gyógyításhoz és Nolliro mellkasán pihenő tenyerén át érzi, hogy az első akadályt jól vették. Látnia sem kell a sebet, hogy érezze, a sebszélek összehúzódnak, talán a vérzés is eláll és a fájdalom csökken, az elf lány kicsit fellélegezhet, de a teljes gyógyuláshoz több kell.
Nem látja Mulaeyra mozdulatát, csak érzi az apró mozdulatot, de nem szakíthatja meg a koncentrációt, tovább fohászkodik és koncentrálja a Fában Lakó energiáit Nolliro sebe felé.
Ha továbbra is jól megy és az újabb szegmens is sikerül, akkor a sérülés tovább zsugorodik, ahogy a szövetek helyreállnak. A fájdalom még mindig nem múlhat el, de most újra csökkenthet. Már biztos, hogy Nolliro lelke nincs sötétségoltárhoz kötve, így erről már bizonyosságot szerzett. Ha mégsem sikerülne valamiért, hát újra próbálkozik.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-06 10:02:47
Üzenet elküldve: 2020-05-06 10:02:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A sérült //
// Pycta, Nolliro, Mulaeyra //
* Eyra örül a hosszúéletű válaszának, miszerint nem fog túl sokáig elhúzódni ez a folyamat. Aztán ráteszi tenyerét a mellkasára, Mulaeyra tisztában van vele, hogy Pycta jól látja, Nolliro nagyon erős, de ez a seb veszélyeztette az életét, így hálás, amiért máris segítséghez jut. Mikor lenéz barátnője arcára, észreveszi, hogy őt figyeli, egy mosolyt ereszt felé fájdalmai között. Érzi, hogy hálás neki a sérült elf nő. Eyra viszonozza felé a mosolyt, reméli, Nol is látja az ő tekintetében, mennyire örül, amiért összefutottak Erdőmélyén. Hisz, ha Eyra egyedül lett volna, mikor felbukkannak azok a lények, ő biztosan nem éli túl. Így Nolnak kellett áldoznia a sebesülés oltárán, de azzal, hogy elhozta idáig, talán megbocsátást nyer barátnője részéről.
A mosoly után érzékeli, hogy a gyógyító lehunyja szemeit, ebben követi őt Nol is. Így Eyra gyorsan a keze után nyúl. Sejti, hogy könnyebb lenne Nolnak, ha ráharaphatna valamire egy ilyen helyzetben, viszont sajnálatos módon semmi nincs nála, hisz ő mindig csak a fegyvereit tartotta magánál. Még jelenleg is sajog a szíve íjáért, amitől most vált meg életében először. De Nol gyógyulása megér ennyit. Ha Nol nem ellenzi, akkor Eyra lefejti a saroglyát markoló kezét onnan, és ő szorítja tovább neki, most az sem érdekli, ha barátnője annyira megszorítja, hogy megropogtatja a csontjait is. Máshogy nem tud részt venni a gyógyításban, semmit nem tud neki segíteni, így szeretne legalább ennyivel hozzájárulni a dolgokhoz. Nol érezze, hogy mellette van, és nem fogja itt hagyni.
Eyra nem érezheti a fájdalmát, de látja barátnőjén a kínt. Még így, lehunyt szemekkel is kiül az arcára. Fellobban benne a méreg, amiért képtelen segíteni rajta, de nem tud mást, mint együtt élni ezzel és kivárni a végét. Most Pycta felé kapja tekintetét, alig várja, hogy kinyissa szemeit, és megszólalhasson. Mert úgy érzi, nem zavarhatja a gyógyítást az ő izgatott és türelmetlen fecsegésével. *
// Pycta, Nolliro, Mulaeyra //
* Eyra örül a hosszúéletű válaszának, miszerint nem fog túl sokáig elhúzódni ez a folyamat. Aztán ráteszi tenyerét a mellkasára, Mulaeyra tisztában van vele, hogy Pycta jól látja, Nolliro nagyon erős, de ez a seb veszélyeztette az életét, így hálás, amiért máris segítséghez jut. Mikor lenéz barátnője arcára, észreveszi, hogy őt figyeli, egy mosolyt ereszt felé fájdalmai között. Érzi, hogy hálás neki a sérült elf nő. Eyra viszonozza felé a mosolyt, reméli, Nol is látja az ő tekintetében, mennyire örül, amiért összefutottak Erdőmélyén. Hisz, ha Eyra egyedül lett volna, mikor felbukkannak azok a lények, ő biztosan nem éli túl. Így Nolnak kellett áldoznia a sebesülés oltárán, de azzal, hogy elhozta idáig, talán megbocsátást nyer barátnője részéről.
A mosoly után érzékeli, hogy a gyógyító lehunyja szemeit, ebben követi őt Nol is. Így Eyra gyorsan a keze után nyúl. Sejti, hogy könnyebb lenne Nolnak, ha ráharaphatna valamire egy ilyen helyzetben, viszont sajnálatos módon semmi nincs nála, hisz ő mindig csak a fegyvereit tartotta magánál. Még jelenleg is sajog a szíve íjáért, amitől most vált meg életében először. De Nol gyógyulása megér ennyit. Ha Nol nem ellenzi, akkor Eyra lefejti a saroglyát markoló kezét onnan, és ő szorítja tovább neki, most az sem érdekli, ha barátnője annyira megszorítja, hogy megropogtatja a csontjait is. Máshogy nem tud részt venni a gyógyításban, semmit nem tud neki segíteni, így szeretne legalább ennyivel hozzájárulni a dolgokhoz. Nol érezze, hogy mellette van, és nem fogja itt hagyni.
Eyra nem érezheti a fájdalmát, de látja barátnőjén a kínt. Még így, lehunyt szemekkel is kiül az arcára. Fellobban benne a méreg, amiért képtelen segíteni rajta, de nem tud mást, mint együtt élni ezzel és kivárni a végét. Most Pycta felé kapja tekintetét, alig várja, hogy kinyissa szemeit, és megszólalhasson. Mert úgy érzi, nem zavarhatja a gyógyítást az ő izgatott és türelmetlen fecsegésével. *
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:07:00
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:07:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sérült//
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*Mostanra biztos benne, hogy jobban járt volna, ha eszméletlenül esik át az egész folyamaton. Olyan teremtés, aki akkor is küzd, ha nem feltétlen javasolt. Ez néha jól jön, de jelen esetben csak ront a helyzeten. Pycta kérésére kivételesen úgy dönt, inkább mégis hátradől, és ebben a pozícióban szenvedi el a seb kitisztításának örömeit. Közben - hogy valamit kezdjen is magával, valamint elterelje figyelmét az éles fájdalomról, mely a szőke elf keze nyomán belé hasít - kitapogatja ujjával az Erdőszellem ajándékát.*
~ Jól van, megvagy még! ~
*Örömmel nyugtázza, hogy nem hagyta el az apró vöröses magot. Az általa fontosnak érzékelt feladat után képes valamennyire odafigyelni az elhangzottakra. Emellett pedig igyekszik nyugton tartani lélegzetét, és tudatosan szabályozni a fájdalomérzetet. Azért is mehet ez a helyzethez mérten egyszerűen, mert így, hogy a nehezén már túl van, a gyógyulás kapujában érzi magát. De legalább a célegyenesben. Ebben Pycta arra irányuló mondata is megerősíti, hogy az egész már nem tart túl sokáig. Miközben a férfi Nol mellkasára helyezi a kezét, a lány kap egy biztató mosolyt is, melyet haloványan ugyan, de képes viszonozni. Ugyanezt a gesztust feje átfordítása után megejti Eyra felé is. Igyekszik hálát csempészni tekintetébe, mely nem bizonyulhat olyan nehéz feladatnak, tekintve, hogy ez az érzelem önti el szívét mindkét hosszúéletű irányába. Igazából magányosan ment az erdőbe, lehetett volna egyedül is, amikor a baj érte. Ebben az esetben teljesen biztos, hogy nem jutott volna el Mil'Ochassig, így akármilyen nézeteltérés is feszült Mulaeyra és közte, ezt most teljes egészében félre tudja tenni.
Ahogy Pycta lehunyja szemeit, Nol követi példáját, és a korábbinál is jobban összpontosít a kérdéses területre. Eleinte csak a húsba maró fájdalmat érzi, de aztán történik valami. A nyílás pereme, mintha hangyányit megmoccanna, a körülötte elterülő bőrfelület pedig megfeszül. A fájdalomérzet mellé lassacskán kellemes, meleg energia társul.*
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*Mostanra biztos benne, hogy jobban járt volna, ha eszméletlenül esik át az egész folyamaton. Olyan teremtés, aki akkor is küzd, ha nem feltétlen javasolt. Ez néha jól jön, de jelen esetben csak ront a helyzeten. Pycta kérésére kivételesen úgy dönt, inkább mégis hátradől, és ebben a pozícióban szenvedi el a seb kitisztításának örömeit. Közben - hogy valamit kezdjen is magával, valamint elterelje figyelmét az éles fájdalomról, mely a szőke elf keze nyomán belé hasít - kitapogatja ujjával az Erdőszellem ajándékát.*
~ Jól van, megvagy még! ~
*Örömmel nyugtázza, hogy nem hagyta el az apró vöröses magot. Az általa fontosnak érzékelt feladat után képes valamennyire odafigyelni az elhangzottakra. Emellett pedig igyekszik nyugton tartani lélegzetét, és tudatosan szabályozni a fájdalomérzetet. Azért is mehet ez a helyzethez mérten egyszerűen, mert így, hogy a nehezén már túl van, a gyógyulás kapujában érzi magát. De legalább a célegyenesben. Ebben Pycta arra irányuló mondata is megerősíti, hogy az egész már nem tart túl sokáig. Miközben a férfi Nol mellkasára helyezi a kezét, a lány kap egy biztató mosolyt is, melyet haloványan ugyan, de képes viszonozni. Ugyanezt a gesztust feje átfordítása után megejti Eyra felé is. Igyekszik hálát csempészni tekintetébe, mely nem bizonyulhat olyan nehéz feladatnak, tekintve, hogy ez az érzelem önti el szívét mindkét hosszúéletű irányába. Igazából magányosan ment az erdőbe, lehetett volna egyedül is, amikor a baj érte. Ebben az esetben teljesen biztos, hogy nem jutott volna el Mil'Ochassig, így akármilyen nézeteltérés is feszült Mulaeyra és közte, ezt most teljes egészében félre tudja tenni.
Ahogy Pycta lehunyja szemeit, Nol követi példáját, és a korábbinál is jobban összpontosít a kérdéses területre. Eleinte csak a húsba maró fájdalmat érzi, de aztán történik valami. A nyílás pereme, mintha hangyányit megmoccanna, a körülötte elterülő bőrfelület pedig megfeszül. A fájdalomérzet mellé lassacskán kellemes, meleg energia társul.*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-05 15:02:17
Üzenet elküldve: 2020-05-05 15:02:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//Házhozszállítás//
*Igazából Arja is alig tud a dologról többet, mint Tuldhron, talán ezért nem válaszol neki, hiszen Graril éppen csak említette neki egyszer, a Tavernában, hogy ki is rendelte meg a fegyvert a Kereskedőháztól. Azután meg olyan gyorsan történt minden: hirtelen kellett elinduljanak, és aztán a tündérrel való ismeretség. Arja még a névre sem emlékszik pontosan, nem akarná rosszul mondani, hiszen egyszer hallotta maga is. Így semmiképp nem akarván tudálékoskodó lenni, a hallgatása ennek tudható be leginkább, és semmiképp nem a tündér személyének. Hiszen ő is kíváncsian várja a választ: tényleg elveszik-e a kapuban tőlük a fegyvert, és hogy ki lesz majd vajon a számára is titokzatos megbízó.
De lassan mindenre fény derül! A fegyverek leadása után az őr kérdésére Arja csak a fejét rázza:*
- Nem, nem, nincs. Még csak az kéne! *Arja nem íjász, de annyit még ő is ért hozzá, hogy ezeket a csodaszép messzelövő fegyvereket csak használat előtt ajzzák fel, használaton kívül leengedett állapotban pihen az ideg, a csodaszép mesterfegyveré is.*
- A vesszőkkel együtt el van téve, gondosan becsomagolva egy bőrbe a hátasomon. *teszi hozzá.
Így aztán elindulhatnak befelé. Arja bámészkodik, nézelődik, nem is próbálja leplezni a csodálkozását. Nagyon tetszik neki a vízkerék, a kis liget az apró, szalagos fácskával, és egyáltalában az egész település hangulata. Az persze már más kérdés, hogy szívesen lakna-e egy ilyen lombházban. ~Hát, nem is tudom.~ gondolja, mert ő elég nyughatatlan lélek. ~Azért szívesen kipróbálnám!~ sandít felfelé a hágcsókra, meg a lombszintre vezető lépcsőkre.*
- Mit szóltok? Laknátok itt? *kérdezi a másik kettőtől, Grariltól és Tuldhrontól kíváncsian az elf íjászokra mosolyogva, amikor az őr magukra hagyja őket, hogy értesítse ezt a Lyzendra úrnőt.*
- Ő lesz akkor a Megrendelő! *súgja most oda Tuldhronnak, mivel most már egészen biztos a dologban.*
- Nekem igazán nagyon tetszik! *issza szemével a látványt, ahogy várakoznak.*
//Házhozszállítás//
*Igazából Arja is alig tud a dologról többet, mint Tuldhron, talán ezért nem válaszol neki, hiszen Graril éppen csak említette neki egyszer, a Tavernában, hogy ki is rendelte meg a fegyvert a Kereskedőháztól. Azután meg olyan gyorsan történt minden: hirtelen kellett elinduljanak, és aztán a tündérrel való ismeretség. Arja még a névre sem emlékszik pontosan, nem akarná rosszul mondani, hiszen egyszer hallotta maga is. Így semmiképp nem akarván tudálékoskodó lenni, a hallgatása ennek tudható be leginkább, és semmiképp nem a tündér személyének. Hiszen ő is kíváncsian várja a választ: tényleg elveszik-e a kapuban tőlük a fegyvert, és hogy ki lesz majd vajon a számára is titokzatos megbízó.
De lassan mindenre fény derül! A fegyverek leadása után az őr kérdésére Arja csak a fejét rázza:*
- Nem, nem, nincs. Még csak az kéne! *Arja nem íjász, de annyit még ő is ért hozzá, hogy ezeket a csodaszép messzelövő fegyvereket csak használat előtt ajzzák fel, használaton kívül leengedett állapotban pihen az ideg, a csodaszép mesterfegyveré is.*
- A vesszőkkel együtt el van téve, gondosan becsomagolva egy bőrbe a hátasomon. *teszi hozzá.
Így aztán elindulhatnak befelé. Arja bámészkodik, nézelődik, nem is próbálja leplezni a csodálkozását. Nagyon tetszik neki a vízkerék, a kis liget az apró, szalagos fácskával, és egyáltalában az egész település hangulata. Az persze már más kérdés, hogy szívesen lakna-e egy ilyen lombházban. ~Hát, nem is tudom.~ gondolja, mert ő elég nyughatatlan lélek. ~Azért szívesen kipróbálnám!~ sandít felfelé a hágcsókra, meg a lombszintre vezető lépcsőkre.*
- Mit szóltok? Laknátok itt? *kérdezi a másik kettőtől, Grariltól és Tuldhrontól kíváncsian az elf íjászokra mosolyogva, amikor az őr magukra hagyja őket, hogy értesítse ezt a Lyzendra úrnőt.*
- Ő lesz akkor a Megrendelő! *súgja most oda Tuldhronnak, mivel most már egészen biztos a dologban.*
- Nekem igazán nagyon tetszik! *issza szemével a látványt, ahogy várakoznak.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-05 14:36:43
Üzenet elküldve: 2020-05-05 14:36:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
*Tényleg hálás a másik segítségéért. Nagy tisztelője az elf-nek, aki a közösség egyik vezet alakja. Tőle tanulni valóban megtiszteltetés. Pycta nyugtató szavaira igyekszik megnyugodni. Tudatosítja magában, hogy nem életre, halálra harcolnak, csupán gyakorolnak. Mosolyog az erdőmélyi elv szavaira és vesz pár mély levegőt, majd kifújja. Most már jobban tud koncentrálni a harcra és kevésbé izgul. A mozdulataiban, még így az elején némi bizonytalanság azért felfedezhető. Szóról szóra követi a harcos minden intelmét. Egyből alkalmazva követi a másik mozgását. Próbál úgy mozogni, hogy mindig szemben legyen a csuhátlan csuhással. A lábait is enyhén behajlítja, bár a laza testtartást még gyakorolnia kell. Fegyverének tartását is szorosabbra fogja, nehogy kiüsse a másik a kezéből a gyakorlás legelején. Annyira koncentrál arra, amit az elf mond, hogy nem is nagyon tud megszólalni, csupán bólogat az elhangzottakra, hogy megértette őket. A felszólításra felkészül, hogy Pycta támadni fog. Az elf a csípője felé támad a gyakorlókarddal, de ezt a gnóm nem tudja kivédeni és a támadás betalál. Ha zen múlt volna már egy vérző sebbel lenne gazdagabb. Így csak egy tompa puffanást érez, ami azért nem kellemes, de nem is mondható fájdalmasnak. Jól tudja, hogy mindez része a gyakorlásnak. A csípőjét ért támadás után megpróbál visszatámadni. Kevés esélye van a sikerre, de mivel gyakorolnak, így nincs veszítenivalója. Megindít egy gyakorló csapást Pycta felé.*
//Közelharci gyakorlás//
*Tényleg hálás a másik segítségéért. Nagy tisztelője az elf-nek, aki a közösség egyik vezet alakja. Tőle tanulni valóban megtiszteltetés. Pycta nyugtató szavaira igyekszik megnyugodni. Tudatosítja magában, hogy nem életre, halálra harcolnak, csupán gyakorolnak. Mosolyog az erdőmélyi elv szavaira és vesz pár mély levegőt, majd kifújja. Most már jobban tud koncentrálni a harcra és kevésbé izgul. A mozdulataiban, még így az elején némi bizonytalanság azért felfedezhető. Szóról szóra követi a harcos minden intelmét. Egyből alkalmazva követi a másik mozgását. Próbál úgy mozogni, hogy mindig szemben legyen a csuhátlan csuhással. A lábait is enyhén behajlítja, bár a laza testtartást még gyakorolnia kell. Fegyverének tartását is szorosabbra fogja, nehogy kiüsse a másik a kezéből a gyakorlás legelején. Annyira koncentrál arra, amit az elf mond, hogy nem is nagyon tud megszólalni, csupán bólogat az elhangzottakra, hogy megértette őket. A felszólításra felkészül, hogy Pycta támadni fog. Az elf a csípője felé támad a gyakorlókarddal, de ezt a gnóm nem tudja kivédeni és a támadás betalál. Ha zen múlt volna már egy vérző sebbel lenne gazdagabb. Így csak egy tompa puffanást érez, ami azért nem kellemes, de nem is mondható fájdalmasnak. Jól tudja, hogy mindez része a gyakorlásnak. A csípőjét ért támadás után megpróbál visszatámadni. Kevés esélye van a sikerre, de mivel gyakorolnak, így nincs veszítenivalója. Megindít egy gyakorló csapást Pycta felé.*
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-04 23:25:17
Üzenet elküldve: 2020-05-04 23:25:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
//A betoppanó//
*Úgy látszik, az őr nem az a csúfolódós fajta, valóban beengedi Ennát, és közben még arra is figyel, hogy megnyugtassa a lányt. Enna még azt sem tudja, mi van a kerítés túloldalán, de a fogadtatás az bizony elsőrangú. Milyen lehet hát maga a hely?*
- Jó. Köszönöm. *nyugtázza az őr szavait hálásan mosolyogva.* - Öhm... nem. Nem mondanám magam annak.
*Mondja kissé bizonytalanul, mivel nem tudja, mennyire szánják tréfának a kérdést, vagy sem. Ha biztos lenne benne, akkor hozzátenne még valami olyasmit, hogy a gonoszság relatív, vagy, hogy félvér lévén tulajdonképpen fajzat is. Így azonban csak félszegen mosolyog, és reméli, jól felelt a kérdésre. Mindenesetre a sa'terethi dolgot akárhogy is forgatja akárki, nem illik rá. Ha kétségek merülnének fel efelől az itteniekben, majd tájékoztatja őket, mennyire távol áll tőle az ilyesmi. Igyekszik ugyanis nem beleártani magát vallási ügyekbe, főleg, ha mindenféle sötét üzekedésekbe kellene keverednie miatta. Nem ér annyit az egész.*
- Köszönöm a szíves fogadtatást. Nahát. *pislog meglepetten, mivel arra végképp nem számított, hogy még meg is kínálják.* - Igazán kedves, talán elfogadnék egy kevés harapnivalót.
*Éhen indult ugyanis útnak. Eddig a nagy menetelésben észre sem vette, de bizony alaposan kezdett már megéhezni. Amennyi esze van, még a nála lévő kulacs is teljesen üres. ~ Étlen-szomjan, neki a nagyvilágnak. Zseniális. ~ dicséri magát gondolatban, miközben megejti első néhány pillantását a kapun belüli világra. Tetszik neki amit lát, de valahogy úgy érzi magát, mintha koszos cipővel lépne be vendégségben valaki más házába. Szinte kényszert érez arra, hogy megfürödjön, hogy be ne piszkítsa ezt a helyet, vagy elrejtse a saját apró hibáit, mielőtt az itteniekkel találkozik. Ahogy hagyja, hogy vezessék, ez az érzés csak még intenzívebb lesz. Olyan, mintha az erdő a kerítésen belül is folytatódna, de mégis valahogyan más. Gyönyörű.*
- A kíséretet is köszönöm. *mosolyog rá Aravienre.* - Vezető? Rendben. Nem aggódom, szívesen találkoznék vele.
*Zavara ismét kialakulóban van. Nem tudja, mennyire helyénvaló neki egy vezetővel beszélnie, hiszen ő itt most senkinek se kutyája se macskája. Ugyanakkor ha már bepofátlankodott ide, sunnyogásnak érezné kikerülni pont a főnököt. Igyekszik tehát illedelmesen kezelni a szituációt.
Közben emberek jönnek-mennek, kisebb fennforgás támad, így kíséretének végül lába kél. Mielőtt elmenne a dolgára, azért még odaszól Araviennek.*
- Rendben, megtalálom. Még egyszer köszönök mindent. *int utána búcsúzóul.
Ezután elindul előre az ösvényen. Ha az útbaigazítás nem lett volna ennyire kristálytiszta, akkor sem nagyon kerülhetné el a figyelmét a hatalmas fákra épült központi épület, amelyhez egy szép kis út vezeti el. Elképedve bámulja az erdő vadságának és az építészet zabolázottságának keveredését, és próbálja kiértékelni magában, mi is erről a véleménye pontosan. Közben persze nem áll meg tétlenkedni, hanem megy befelé az épületbe, szépen, ahogy mondták neki. Még mindig az építmény különössége jár a fejében, ahogy belép az ajtón. Azután, hogy beér, azonban már igyekszik nem ábrándozni, hanem keríteni valakit, aki útbaigazítja itt, és ad neki enni-inni. Nem mintha bárkin is megkövetelné, hogy most aztán azonnal lássák el, de mégiscsak ezt ígérték neki, nem érzi hát pofátlannak, ha szükség esetén direkt módon rá kell kérdeznie az étel-ital hollétére.*
//A betoppanó//
*Úgy látszik, az őr nem az a csúfolódós fajta, valóban beengedi Ennát, és közben még arra is figyel, hogy megnyugtassa a lányt. Enna még azt sem tudja, mi van a kerítés túloldalán, de a fogadtatás az bizony elsőrangú. Milyen lehet hát maga a hely?*
- Jó. Köszönöm. *nyugtázza az őr szavait hálásan mosolyogva.* - Öhm... nem. Nem mondanám magam annak.
*Mondja kissé bizonytalanul, mivel nem tudja, mennyire szánják tréfának a kérdést, vagy sem. Ha biztos lenne benne, akkor hozzátenne még valami olyasmit, hogy a gonoszság relatív, vagy, hogy félvér lévén tulajdonképpen fajzat is. Így azonban csak félszegen mosolyog, és reméli, jól felelt a kérdésre. Mindenesetre a sa'terethi dolgot akárhogy is forgatja akárki, nem illik rá. Ha kétségek merülnének fel efelől az itteniekben, majd tájékoztatja őket, mennyire távol áll tőle az ilyesmi. Igyekszik ugyanis nem beleártani magát vallási ügyekbe, főleg, ha mindenféle sötét üzekedésekbe kellene keverednie miatta. Nem ér annyit az egész.*
- Köszönöm a szíves fogadtatást. Nahát. *pislog meglepetten, mivel arra végképp nem számított, hogy még meg is kínálják.* - Igazán kedves, talán elfogadnék egy kevés harapnivalót.
*Éhen indult ugyanis útnak. Eddig a nagy menetelésben észre sem vette, de bizony alaposan kezdett már megéhezni. Amennyi esze van, még a nála lévő kulacs is teljesen üres. ~ Étlen-szomjan, neki a nagyvilágnak. Zseniális. ~ dicséri magát gondolatban, miközben megejti első néhány pillantását a kapun belüli világra. Tetszik neki amit lát, de valahogy úgy érzi magát, mintha koszos cipővel lépne be vendégségben valaki más házába. Szinte kényszert érez arra, hogy megfürödjön, hogy be ne piszkítsa ezt a helyet, vagy elrejtse a saját apró hibáit, mielőtt az itteniekkel találkozik. Ahogy hagyja, hogy vezessék, ez az érzés csak még intenzívebb lesz. Olyan, mintha az erdő a kerítésen belül is folytatódna, de mégis valahogyan más. Gyönyörű.*
- A kíséretet is köszönöm. *mosolyog rá Aravienre.* - Vezető? Rendben. Nem aggódom, szívesen találkoznék vele.
*Zavara ismét kialakulóban van. Nem tudja, mennyire helyénvaló neki egy vezetővel beszélnie, hiszen ő itt most senkinek se kutyája se macskája. Ugyanakkor ha már bepofátlankodott ide, sunnyogásnak érezné kikerülni pont a főnököt. Igyekszik tehát illedelmesen kezelni a szituációt.
Közben emberek jönnek-mennek, kisebb fennforgás támad, így kíséretének végül lába kél. Mielőtt elmenne a dolgára, azért még odaszól Araviennek.*
- Rendben, megtalálom. Még egyszer köszönök mindent. *int utána búcsúzóul.
Ezután elindul előre az ösvényen. Ha az útbaigazítás nem lett volna ennyire kristálytiszta, akkor sem nagyon kerülhetné el a figyelmét a hatalmas fákra épült központi épület, amelyhez egy szép kis út vezeti el. Elképedve bámulja az erdő vadságának és az építészet zabolázottságának keveredését, és próbálja kiértékelni magában, mi is erről a véleménye pontosan. Közben persze nem áll meg tétlenkedni, hanem megy befelé az épületbe, szépen, ahogy mondták neki. Még mindig az építmény különössége jár a fejében, ahogy belép az ajtón. Azután, hogy beér, azonban már igyekszik nem ábrándozni, hanem keríteni valakit, aki útbaigazítja itt, és ad neki enni-inni. Nem mintha bárkin is megkövetelné, hogy most aztán azonnal lássák el, de mégiscsak ezt ígérték neki, nem érzi hát pofátlannak, ha szükség esetén direkt módon rá kell kérdeznie az étel-ital hollétére.*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-04 21:13:28
Üzenet elküldve: 2020-05-04 21:13:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//Házhozszállítás//
*Nem tűnik fel neki, hogy bárki is tovább tartaná rajta a szemét, mint illendő volna. Ez azért is lehet, mert hárman vannak és különös jószágokkal érkeztek.
A fegyvereket biztonságba helyezik az arra fenntartott kisebb faépületben, majd megindulhatnak befelé. Megtorpan, amikor Arja a megrendelt íjról beszél.*
- Hm, értem. *Teszi csípőre a kezét, ahogy értelmezi a hallottakat. A fegyveres férfi elmondja, hogy a fegyvert Lyzendrának hozták.*
- Elhiszem. *Mondja mosolyogva Grarilnak.*
- Ha a fegyver nincs felhúrozva, nyugodtan hozzátok. *Mondja, hisz egy íj ideg nélkül nem több egy botnál és mire esetleg felhúroznák, addigra tűpárnává lövik őket.
Ha mindent lerendeztek, akkor végre elindulhatnak befelé, a tündér elkezdi befelé vezetni a különös állatokat, rajtuk a harangokkal.*
- Máris értesítem Lyzendra úrnőt és vele megbeszélgettek mindent.
*A falu területét vékony utacskák szelik át, egyik fától a másikig vezetve. A fák lombszintjén nincs két egyforma lombház, mind más és más. Középen, több fára építve egy központi épület áll, amolyan közösségi helyszín lehet. A folyó partján vízkerék, oldalt karámok és némi termőföld. A közösség közepén pedig egy alacsony kerítéssel körbeölelt apró liget, melynek közepén egy gyönyörű fa áll, ágain a levelek között szalagok, amulettek lengedeznek, a fa körül színes virágok.
A központi lombház aljába érve egy szélesebb lépcsősor vezet felfelé kanyargósan.*
- Kérlek, maradjatok itt, azonnal jövök a vezetőnkkel. *Mondja Aravien, s míg pár íjász elf a hármas mellett marad, addig felsétál, hogy értesítse Lyzendrát a kereskedőház küldötteinek érkezéséről.*
//Házhozszállítás//
*Nem tűnik fel neki, hogy bárki is tovább tartaná rajta a szemét, mint illendő volna. Ez azért is lehet, mert hárman vannak és különös jószágokkal érkeztek.
A fegyvereket biztonságba helyezik az arra fenntartott kisebb faépületben, majd megindulhatnak befelé. Megtorpan, amikor Arja a megrendelt íjról beszél.*
- Hm, értem. *Teszi csípőre a kezét, ahogy értelmezi a hallottakat. A fegyveres férfi elmondja, hogy a fegyvert Lyzendrának hozták.*
- Elhiszem. *Mondja mosolyogva Grarilnak.*
- Ha a fegyver nincs felhúrozva, nyugodtan hozzátok. *Mondja, hisz egy íj ideg nélkül nem több egy botnál és mire esetleg felhúroznák, addigra tűpárnává lövik őket.
Ha mindent lerendeztek, akkor végre elindulhatnak befelé, a tündér elkezdi befelé vezetni a különös állatokat, rajtuk a harangokkal.*
- Máris értesítem Lyzendra úrnőt és vele megbeszélgettek mindent.
*A falu területét vékony utacskák szelik át, egyik fától a másikig vezetve. A fák lombszintjén nincs két egyforma lombház, mind más és más. Középen, több fára építve egy központi épület áll, amolyan közösségi helyszín lehet. A folyó partján vízkerék, oldalt karámok és némi termőföld. A közösség közepén pedig egy alacsony kerítéssel körbeölelt apró liget, melynek közepén egy gyönyörű fa áll, ágain a levelek között szalagok, amulettek lengedeznek, a fa körül színes virágok.
A központi lombház aljába érve egy szélesebb lépcsősor vezet felfelé kanyargósan.*
- Kérlek, maradjatok itt, azonnal jövök a vezetőnkkel. *Mondja Aravien, s míg pár íjász elf a hármas mellett marad, addig felsétál, hogy értesítse Lyzendrát a kereskedőház küldötteinek érkezéséről.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-04 19:54:58
Üzenet elküldve: 2020-05-04 19:54:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
//Házhozszállítás//
*Kissé rosszul esik neki, hogy Graril sem, Arja sem reagálnak a kérdésére, de nem ismeri az erdei elfek szokását, hiába mezei tündérként nevelkedett élete jelentősebb részében, fél tőle, hogy elég egy rossz mozdulat, s itt fogják mindhármukat lenyilazni. Alapból félős virágbólszületett, mind méretéből, mind fegyverforgatásban jártasságából, mind erejéből kifolyólag, ezek pedig képzett, saszemű íjászoknak látszanak, akikkel nem szívesen akasztaná össze a bajszát. De fontos most a hidegvér, a meggyőzőképesség, s minden egyéb, ami közre játszhat egy üzlet lebonyolításánál. Természetesen a kérésre reagálva, ha kicsit megkésve is, de leakasztja oldaláról mind a cirádás, levélmintás rövidkardot, mind a párfegyverként szolgáló tőrt, de könnyen megállapítható egy hozzáértő számára, - no meg a tündér fizikumából kiindulva, talán egy laikusnak is - hogy ezek inkább státusz szimbólumok lennének, mint valós, kaszabolásra és párbajra termett fegyverek. Arja is beszélni kezd, a különleges íjról, ő pedig ebbe nem szól bele. A lányra és Grarilra tartozik elsősorban a titokzatos mesterfegyver, ő csak a harangokért felel - elsősorban, de természetesen Aztyan másért is kérhet elszámolást tőle. Kíváncsi nagyon, mi terülhet el a kapukon belül, vajon a szemkápráztató falucska csak kívülről tűnik ennyire hívogatónak, vagy a falon onnansó részről is valódi paradicsom lenne. Amennyiben miden rendben megy, s a szükséges procedúra is lebonyolódik, valamint bebocsátást nyernek, elkezdi a kötél végénél fogva vezetni Zsályát, azáltal pedig a tevekaravánt, a koronás rengeteg belseje felé.*
A hozzászólás írója (Tuldhron Slittendryk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 23:15:14
//Házhozszállítás//
*Kissé rosszul esik neki, hogy Graril sem, Arja sem reagálnak a kérdésére, de nem ismeri az erdei elfek szokását, hiába mezei tündérként nevelkedett élete jelentősebb részében, fél tőle, hogy elég egy rossz mozdulat, s itt fogják mindhármukat lenyilazni. Alapból félős virágbólszületett, mind méretéből, mind fegyverforgatásban jártasságából, mind erejéből kifolyólag, ezek pedig képzett, saszemű íjászoknak látszanak, akikkel nem szívesen akasztaná össze a bajszát. De fontos most a hidegvér, a meggyőzőképesség, s minden egyéb, ami közre játszhat egy üzlet lebonyolításánál. Természetesen a kérésre reagálva, ha kicsit megkésve is, de leakasztja oldaláról mind a cirádás, levélmintás rövidkardot, mind a párfegyverként szolgáló tőrt, de könnyen megállapítható egy hozzáértő számára, - no meg a tündér fizikumából kiindulva, talán egy laikusnak is - hogy ezek inkább státusz szimbólumok lennének, mint valós, kaszabolásra és párbajra termett fegyverek. Arja is beszélni kezd, a különleges íjról, ő pedig ebbe nem szól bele. A lányra és Grarilra tartozik elsősorban a titokzatos mesterfegyver, ő csak a harangokért felel - elsősorban, de természetesen Aztyan másért is kérhet elszámolást tőle. Kíváncsi nagyon, mi terülhet el a kapukon belül, vajon a szemkápráztató falucska csak kívülről tűnik ennyire hívogatónak, vagy a falon onnansó részről is valódi paradicsom lenne. Amennyiben miden rendben megy, s a szükséges procedúra is lebonyolódik, valamint bebocsátást nyernek, elkezdi a kötél végénél fogva vezetni Zsályát, azáltal pedig a tevekaravánt, a koronás rengeteg belseje felé.*
A hozzászólás írója (Tuldhron Slittendryk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 23:15:14
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-04 16:20:04
Üzenet elküldve: 2020-05-04 16:20:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//Házhozszállítás//
*A férfi leszáll a lováról, és egy főhajtással üdvözli az eléjük érkező őrt.*
- Graril Dhassorn vagyok, és Lyzendra kisasszony megrendelését hoztuk, amint azt a társaim mondták.*-közben a lovát kiköti és leoldja magáról a fegyverövét, amin a tőr lóg, és beviszi abba a helységbe, amit megneveztek.*
- Remélem nem gond, hogy az íjat be akarjuk vinni, de a szerződés köt minket. Csak a szavunkat tudjuk biztosítékként adni. Higgye el, nem akarunk bajt keverni.*-mondja kedves, nyugodt hangon a férfi. Egyelőre megvárja ameddig a társai is kikötik a hátasaikat, és utána követik az őrt, ha mindent rendben vél.*
//Házhozszállítás//
*A férfi leszáll a lováról, és egy főhajtással üdvözli az eléjük érkező őrt.*
- Graril Dhassorn vagyok, és Lyzendra kisasszony megrendelését hoztuk, amint azt a társaim mondták.*-közben a lovát kiköti és leoldja magáról a fegyverövét, amin a tőr lóg, és beviszi abba a helységbe, amit megneveztek.*
- Remélem nem gond, hogy az íjat be akarjuk vinni, de a szerződés köt minket. Csak a szavunkat tudjuk biztosítékként adni. Higgye el, nem akarunk bajt keverni.*-mondja kedves, nyugodt hangon a férfi. Egyelőre megvárja ameddig a társai is kikötik a hátasaikat, és utána követik az őrt, ha mindent rendben vél.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-04 13:31:36
Üzenet elküldve: 2020-05-04 13:31:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//Házhozszállítás//
*Arja eddigre már kinézelődte magát, és a figyelme teljes mértékben az őket köszöntő elfé, aki már ereszkedik is le odafentről egy társával, hogy kinyissa nekik a kaput, ahogy Tuldhront és a Kereskedőház említését meghallja. ~Ezer Levél Hona.~ ízlelgeti a kifejezést, ami szerinte teljesen ráillik a falura, legalábbis az alapján, amit a kalandor lány eddig látott belőle.*
- Üdvözöllek! *köszön ő is barátságos mosollyal, csengő hangon az elfnek, aki eléjük érkezik, kíváncsian megbámulva őt, talán egy picit tovább tartóan is, mint az udvarias lenne. És valóban úgy van, ahogy Graril mesélte már korábban: a kapuban le kell adniuk a fegyvereiket.
Arja hisz az elf őrnek, hogy nincs itt mitől tartaniuk, és az eljárás különben is már ismerős neki thargföldről. Így ellenkezés nélkül csatolja le a tőrét a tokjával együtt, és nyújtja át az őrnek, markolattal felé tartva a fegyvert. Az neki nem is jut eszébe, hogy a náluk lévő, gondosan elcsomagolt míves, különleges íj is a fegyverek közé lenne sorolható, hiszen annak leszállításával megrendelést teljesítenek. Bánni vele Arja amúgy is alig tudna, csak akkor próbálkozna ilyesmivel, ha az élete függne tőle.
Még az jut eszébe, amit Graril mondott. Hogy az íjat az elf település vezetője, no itt gondolkodnia kell, milyen nevet is mondott a testőr ~Lyzendra?~ rendelte meg MilOchass számára.*
- Nemcsak harangokat. A település vezetője a harangokon kívül egy különleges minőségű íjat is rendelt a Kereskedőházunktól. Azt is magunkkal hoztuk.
- A szerződés értelmében kizárólag személyesen, csak neki adhatjuk át. *mondja kedves határozottsággal, remélve, hogy ez a bizonyos vezető a településen tartózkodik, hiszen Arjának az anyagiakat is el kell rendeznie vele. ~Még jó, hogy az intéző mindent leírt pontosan a leviatános szerződésben.~ gondolja megnyugodva, hogy nála van a pergamen. Aztán még azon izgul, hogy a leendő gazdája vajon kellőképpen értékelni fogja-e a fegyvert? ~Biztos hogy igen! Az elfek nagyon értenek az íjakhoz! Ez pedig igazán egy különleges darab!~
Így ha bebocsáttatást nyernek, engedelmesen elindul az őr után, maga után vezetve kantárszáron Keirát, újra belefeledkezve a különös település nem mindennapi látványába.*
//Házhozszállítás//
*Arja eddigre már kinézelődte magát, és a figyelme teljes mértékben az őket köszöntő elfé, aki már ereszkedik is le odafentről egy társával, hogy kinyissa nekik a kaput, ahogy Tuldhront és a Kereskedőház említését meghallja. ~Ezer Levél Hona.~ ízlelgeti a kifejezést, ami szerinte teljesen ráillik a falura, legalábbis az alapján, amit a kalandor lány eddig látott belőle.*
- Üdvözöllek! *köszön ő is barátságos mosollyal, csengő hangon az elfnek, aki eléjük érkezik, kíváncsian megbámulva őt, talán egy picit tovább tartóan is, mint az udvarias lenne. És valóban úgy van, ahogy Graril mesélte már korábban: a kapuban le kell adniuk a fegyvereiket.
Arja hisz az elf őrnek, hogy nincs itt mitől tartaniuk, és az eljárás különben is már ismerős neki thargföldről. Így ellenkezés nélkül csatolja le a tőrét a tokjával együtt, és nyújtja át az őrnek, markolattal felé tartva a fegyvert. Az neki nem is jut eszébe, hogy a náluk lévő, gondosan elcsomagolt míves, különleges íj is a fegyverek közé lenne sorolható, hiszen annak leszállításával megrendelést teljesítenek. Bánni vele Arja amúgy is alig tudna, csak akkor próbálkozna ilyesmivel, ha az élete függne tőle.
Még az jut eszébe, amit Graril mondott. Hogy az íjat az elf település vezetője, no itt gondolkodnia kell, milyen nevet is mondott a testőr ~Lyzendra?~ rendelte meg MilOchass számára.*
- Nemcsak harangokat. A település vezetője a harangokon kívül egy különleges minőségű íjat is rendelt a Kereskedőházunktól. Azt is magunkkal hoztuk.
- A szerződés értelmében kizárólag személyesen, csak neki adhatjuk át. *mondja kedves határozottsággal, remélve, hogy ez a bizonyos vezető a településen tartózkodik, hiszen Arjának az anyagiakat is el kell rendeznie vele. ~Még jó, hogy az intéző mindent leírt pontosan a leviatános szerződésben.~ gondolja megnyugodva, hogy nála van a pergamen. Aztán még azon izgul, hogy a leendő gazdája vajon kellőképpen értékelni fogja-e a fegyvert? ~Biztos hogy igen! Az elfek nagyon értenek az íjakhoz! Ez pedig igazán egy különleges darab!~
Így ha bebocsáttatást nyernek, engedelmesen elindul az őr után, maga után vezetve kantárszáron Keirát, újra belefeledkezve a különös település nem mindennapi látványába.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-04 13:24:32
Üzenet elküldve: 2020-05-04 13:24:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
*Tökéletesen megérti, ha valaki magabiztosság híján a bátorságot is szűkebben méri. Más dolog egy otthont, családot, életet védeni, mint kiállni egy nagyhangú részeg elé a kocsmában, hogy egy ártatlan, egyszerű barátot védjen meg. A bátorságot nem sok választja el a vakmerőségtől és míg az egyik nemes és pozitív tulajdonság, addig a másik csak felesleges erőfitogtatás, amelynek ritkán van haszna.
Ámde Ganer nem azért kereste fel az erdőmélyi elfet, hogy filozofáljanak, hanem, hogy harcoljanak, így ideje el is kezdeni.*
- Nagyon szívesen segítek neked, ez nem is kérdés. *Mosolyog barátságosan és biztatóan az erős alkatú gnómra. Látja rajta, hogy tiszteli őt és mintha kissé bizonytalan lenne, amivel már a harc elején előnyhöz juttatja a csuhátlan csuhást. Bár az igaz, hogy normális esetben sosem harcolnának egymás ellen.*
- Nyugodj meg. Nem azért vagyunk itt, hogy ártsunk egymásnak. Gyakorolni jöttél és ezt is fogjuk tenni. Nem az a cél, hogy laposra verjük egymást. *Mosolyog bátorítón Ganerre. A gnómnak meg kell nyugodnia, hogy koncentrálhasson, de a gyakorlás hosszú procedúra lesz, nem egy alkalmon múlik.
Lassan elindul oldalra, lábait enyhén behajlítva keresztezi maga előtt, ahogy egy képzeletbeli kör mentén halad, amelynek a középpontja a gnóm.*
- Mindig kövesd le az ellenfeled mozgását. Legyél szembe vele és ne hagyd, hogy előnyhöz jusson. A tested tartsd lazán, lábak enyhén behajlítva, súlypont lent, a fegyvered jól tartod magad előtt. *Sorolja kifejezéstelennek tűnő hangon.*
- Készülj. *Mondja még, bár normális küzdelemben nem tenne ilyet, de a rákövetkező másodpercben megindul Ganer felé, kardját rézsút vezetve maga előtt, egy válltól csípőig induló vágással kezdve a gyakorlóharcot.*
//Közelharci gyakorlás//
*Tökéletesen megérti, ha valaki magabiztosság híján a bátorságot is szűkebben méri. Más dolog egy otthont, családot, életet védeni, mint kiállni egy nagyhangú részeg elé a kocsmában, hogy egy ártatlan, egyszerű barátot védjen meg. A bátorságot nem sok választja el a vakmerőségtől és míg az egyik nemes és pozitív tulajdonság, addig a másik csak felesleges erőfitogtatás, amelynek ritkán van haszna.
Ámde Ganer nem azért kereste fel az erdőmélyi elfet, hogy filozofáljanak, hanem, hogy harcoljanak, így ideje el is kezdeni.*
- Nagyon szívesen segítek neked, ez nem is kérdés. *Mosolyog barátságosan és biztatóan az erős alkatú gnómra. Látja rajta, hogy tiszteli őt és mintha kissé bizonytalan lenne, amivel már a harc elején előnyhöz juttatja a csuhátlan csuhást. Bár az igaz, hogy normális esetben sosem harcolnának egymás ellen.*
- Nyugodj meg. Nem azért vagyunk itt, hogy ártsunk egymásnak. Gyakorolni jöttél és ezt is fogjuk tenni. Nem az a cél, hogy laposra verjük egymást. *Mosolyog bátorítón Ganerre. A gnómnak meg kell nyugodnia, hogy koncentrálhasson, de a gyakorlás hosszú procedúra lesz, nem egy alkalmon múlik.
Lassan elindul oldalra, lábait enyhén behajlítva keresztezi maga előtt, ahogy egy képzeletbeli kör mentén halad, amelynek a középpontja a gnóm.*
- Mindig kövesd le az ellenfeled mozgását. Legyél szembe vele és ne hagyd, hogy előnyhöz jusson. A tested tartsd lazán, lábak enyhén behajlítva, súlypont lent, a fegyvered jól tartod magad előtt. *Sorolja kifejezéstelennek tűnő hangon.*
- Készülj. *Mondja még, bár normális küzdelemben nem tenne ilyet, de a rákövetkező másodpercben megindul Ganer felé, kardját rézsút vezetve maga előtt, egy válltól csípőig induló vágással kezdve a gyakorlóharcot.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-04 12:36:06
Üzenet elküldve: 2020-05-04 12:36:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
*Az erdőmélyi elf bölcs gondolatot oszt meg Ganer-rel. Az, hogy kiálljon magáért valóban nem képzettség függvénye.*
- Igazad van. Inkább bátorság kérdése. *Egyetért az elf-fel. Ha lenne egy magabiztos tudása, akkor lenne nagyobb bátorsága is, hogy kiálljon magáért, ha kell. Arról álmodik, hogy egy szép napon majd elégséges tudással elementális tudománnyal képes lesz megvédeni magát és másokat is. Addig viszont nagyon örülne, ha a közelharci tudása sem közelítene a nullához.*
- Nagyon hálás vagyok, hogy áldozol rám az idődből. *Tudja jól, hogy az elf-nek sok dolga van. Gyermeket nevel, a közösség ügyeit intézi és eljár azokban, ha szükséges. Ezért a gnóm nagyon értékeli a lehetőséget, amit most gyakorlásra fordíthatnak. A gyakorlóharc kezdésére mosolyogva bólint. Nem kevés izgalom kezd felgyűlni benne, főleg ha egy ilyen képzett személy a mestere. Biztos butának fognak tűnni a mozdulatai egy sokat látott szem tükrében.*
- Rendben, kezdhetjük. *Bólint az erdőmélyinek, hogy részéről kezdhetnek. Egyelőre a gyakorlókardját védekező pozícióban tartja. Nem elég bátor hozzá, hogy elsőként támadjon.*
//Közelharci gyakorlás//
*Az erdőmélyi elf bölcs gondolatot oszt meg Ganer-rel. Az, hogy kiálljon magáért valóban nem képzettség függvénye.*
- Igazad van. Inkább bátorság kérdése. *Egyetért az elf-fel. Ha lenne egy magabiztos tudása, akkor lenne nagyobb bátorsága is, hogy kiálljon magáért, ha kell. Arról álmodik, hogy egy szép napon majd elégséges tudással elementális tudománnyal képes lesz megvédeni magát és másokat is. Addig viszont nagyon örülne, ha a közelharci tudása sem közelítene a nullához.*
- Nagyon hálás vagyok, hogy áldozol rám az idődből. *Tudja jól, hogy az elf-nek sok dolga van. Gyermeket nevel, a közösség ügyeit intézi és eljár azokban, ha szükséges. Ezért a gnóm nagyon értékeli a lehetőséget, amit most gyakorlásra fordíthatnak. A gyakorlóharc kezdésére mosolyogva bólint. Nem kevés izgalom kezd felgyűlni benne, főleg ha egy ilyen képzett személy a mestere. Biztos butának fognak tűnni a mozdulatai egy sokat látott szem tükrében.*
- Rendben, kezdhetjük. *Bólint az erdőmélyinek, hogy részéről kezdhetnek. Egyelőre a gyakorlókardját védekező pozícióban tartja. Nem elég bátor hozzá, hogy elsőként támadjon.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-04 00:35:59
Üzenet elküldve: 2020-05-04 00:35:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A sérült//
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*A sebesült elf lány nem sokkal bemutatkozása után kinyitja a szemét. A csuhátlan csuhás néma elismeréssel adózik az akaratának és az erejének. Csak lombzöld tekintete szűkül össze kissé, amikor tudatosul benne, hogy a hosszúéletű lány mégsem eszméletlen. Talán jobb volna, ha az volna. Különösen most, amikor neki fog kezdeni a seb kitisztításának.
A lány homloka verejtéktől fénylik, de ez az erőltetett menet és a fájdalom oka lehet. A seb még nem szaglik, vérzik ugyan, de ez megint csak annak tudható be, hogy gyalogosan érkeztek egészen Erdőmélyéről.*
- A Fákban Lakó áldjon, Nolliro és Mulaeyra. *Köszönti mindkét bemutatkozót.*
- Pycta vagyok. Kérlek, feküdj vissza, ki kell tisztítanom a sebed, mielőtt meggyógyítalak. *Mondja el újra a sebesültnek is, hogy mit fog tenni. A hangja nyugodt és határozott, nem fátyolozza bizonytalanság.
A seb megtörténtének kurta történetére csak újra ezüst szemöldöke szalad össze. A gyógyítás szempontjából lényegtelen igazából.
Egyszer már megkérte Nollirot, hogy feküdjön vissza, de ha az elf lány inkább felkönyököl, hogy lássa, hát nem akadályozza meg. Fájni fog, de nagyon. Sajnos nem tud semmivel szolgálni, amire Nolliro ráharaphatna, hacsak a vele érkező másik elf lány nem segíti ki, így kezdi el az alapos tisztítást.
Senki nem érkezik melléjük, így Mulaeyra le tud guggolni a saroglya másik oldalára, láthatóan az erdőmélyi elfet sem zavarja, hogy ott van.
Mindkét részről engedélyt kap az érintésre, ami a varázslat szempontjából elengedhetetlen.*
- Nem sokáig, de ahogy nézem a sérülést, a mágiát többször kell alkalmaznom. *Sóhajtja, ahogy jobb tenyerét Nolliro mellkasára helyezi óvatosan.*
- Erősnek tűnik és hamarosan már nem fog fájni, ha az Erdő Szíve is úgy akarja. *Szavait Mulaeyrának szánja, de visszafogott, biztató mosollyal néz le Nollirora.
Lehunyja lombzöld szemeit, majd mély levegőt vesz koncentrál a Fákban Lakó erejére, amely felruházta a gyógyítás hatalmával. Megeshet, hogy nem sikerül a mágia, de addig fog próbálkozni, míg sikerrel nem jár. Ha pedig netalán Nolliro hite állna ellen a varázslatnak, az idővel ki fog derülni.
Ha sikerül a mágia, akkor Nolliro combján a seb lassan összehúzódik és gyógyulásnak indul. A fájdalomnak enyhülnie kellene, ahogy a seb összezáródik lassan az Erdő Szívének gyógyító ereje által.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*A sebesült elf lány nem sokkal bemutatkozása után kinyitja a szemét. A csuhátlan csuhás néma elismeréssel adózik az akaratának és az erejének. Csak lombzöld tekintete szűkül össze kissé, amikor tudatosul benne, hogy a hosszúéletű lány mégsem eszméletlen. Talán jobb volna, ha az volna. Különösen most, amikor neki fog kezdeni a seb kitisztításának.
A lány homloka verejtéktől fénylik, de ez az erőltetett menet és a fájdalom oka lehet. A seb még nem szaglik, vérzik ugyan, de ez megint csak annak tudható be, hogy gyalogosan érkeztek egészen Erdőmélyéről.*
- A Fákban Lakó áldjon, Nolliro és Mulaeyra. *Köszönti mindkét bemutatkozót.*
- Pycta vagyok. Kérlek, feküdj vissza, ki kell tisztítanom a sebed, mielőtt meggyógyítalak. *Mondja el újra a sebesültnek is, hogy mit fog tenni. A hangja nyugodt és határozott, nem fátyolozza bizonytalanság.
A seb megtörténtének kurta történetére csak újra ezüst szemöldöke szalad össze. A gyógyítás szempontjából lényegtelen igazából.
Egyszer már megkérte Nollirot, hogy feküdjön vissza, de ha az elf lány inkább felkönyököl, hogy lássa, hát nem akadályozza meg. Fájni fog, de nagyon. Sajnos nem tud semmivel szolgálni, amire Nolliro ráharaphatna, hacsak a vele érkező másik elf lány nem segíti ki, így kezdi el az alapos tisztítást.
Senki nem érkezik melléjük, így Mulaeyra le tud guggolni a saroglya másik oldalára, láthatóan az erdőmélyi elfet sem zavarja, hogy ott van.
Mindkét részről engedélyt kap az érintésre, ami a varázslat szempontjából elengedhetetlen.*
- Nem sokáig, de ahogy nézem a sérülést, a mágiát többször kell alkalmaznom. *Sóhajtja, ahogy jobb tenyerét Nolliro mellkasára helyezi óvatosan.*
- Erősnek tűnik és hamarosan már nem fog fájni, ha az Erdő Szíve is úgy akarja. *Szavait Mulaeyrának szánja, de visszafogott, biztató mosollyal néz le Nollirora.
Lehunyja lombzöld szemeit, majd mély levegőt vesz koncentrál a Fákban Lakó erejére, amely felruházta a gyógyítás hatalmával. Megeshet, hogy nem sikerül a mágia, de addig fog próbálkozni, míg sikerrel nem jár. Ha pedig netalán Nolliro hite állna ellen a varázslatnak, az idővel ki fog derülni.
Ha sikerül a mágia, akkor Nolliro combján a seb lassan összehúzódik és gyógyulásnak indul. A fájdalomnak enyhülnie kellene, ahogy a seb összezáródik lassan az Erdő Szívének gyógyító ereje által.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-04 00:10:12
Üzenet elküldve: 2020-05-04 00:10:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//Házhozszállítás//
*A kapuhoz visszatérve már jeleznek neki, hogy újabb érkezők állnak a kapu előtt.*
- Mi van ma itt? *Kérdi inkább csak magától, majd sóhajtva fellépdel a kerítés őrtornyába, ahonnan rálát a kapura. Hall kintről némi beszélgetést, de semmi érhetőt nem tud egyelőre kivenni.
Amikor megpillantja a kapu előtt állókat, összeszalad szőke szemöldöke. Három személy, egy tündér és egy lány, meg egy fegyveres férfi, három különös hátassal, ketten lóval.*
- Azigen. *Suttogja maga elé és meghallgatja a tündér szavait, aki a szószólónak tűnik a trióból.*
- Üdvözöllek benneteket az Ezer Levél Honában, az Erdő Szíve hozott benneteket. *Köszönti az érkezőket. A hallottak alapján felismerés gyúl a szemeiben.*
- A kereskedőház. Értem. Nyitom a kaput. *Mászik lefelé, hogy kinyissa a kaput egy másik elf őrrel.
A kapu mindkét szárnya kinyílik és a kereskedőház küldöttei betérhetnek Mil'Ochassba.*
- Kérlek benneteket, hogy adjátok át a fegyvereiteket, távozásotokkor hiánytalanul visszakapjátok őket. Itt nincs mitől tartanotok. *Mosolyog barátságosan és a kerítés belső oldalán álló kis épület felé int, ahol elhelyezik majd a vendégek fegyvereit. Az elfek békés népség, de pokolian jól bánnak az íjjal, csak azoknak van oka tartani bármiről idebent, aki ártani akar nekik vagy a közösségnek.
Ha megtörténik a fegyverek leadása, a trió szabadon elindulhat befelé.*
- A harangokat hoztátok? *Kérdi csevegő hangnemben az elf őr. Elf íját könnyedén tartja baljában.*
//Házhozszállítás//
*A kapuhoz visszatérve már jeleznek neki, hogy újabb érkezők állnak a kapu előtt.*
- Mi van ma itt? *Kérdi inkább csak magától, majd sóhajtva fellépdel a kerítés őrtornyába, ahonnan rálát a kapura. Hall kintről némi beszélgetést, de semmi érhetőt nem tud egyelőre kivenni.
Amikor megpillantja a kapu előtt állókat, összeszalad szőke szemöldöke. Három személy, egy tündér és egy lány, meg egy fegyveres férfi, három különös hátassal, ketten lóval.*
- Azigen. *Suttogja maga elé és meghallgatja a tündér szavait, aki a szószólónak tűnik a trióból.*
- Üdvözöllek benneteket az Ezer Levél Honában, az Erdő Szíve hozott benneteket. *Köszönti az érkezőket. A hallottak alapján felismerés gyúl a szemeiben.*
- A kereskedőház. Értem. Nyitom a kaput. *Mászik lefelé, hogy kinyissa a kaput egy másik elf őrrel.
A kapu mindkét szárnya kinyílik és a kereskedőház küldöttei betérhetnek Mil'Ochassba.*
- Kérlek benneteket, hogy adjátok át a fegyvereiteket, távozásotokkor hiánytalanul visszakapjátok őket. Itt nincs mitől tartanotok. *Mosolyog barátságosan és a kerítés belső oldalán álló kis épület felé int, ahol elhelyezik majd a vendégek fegyvereit. Az elfek békés népség, de pokolian jól bánnak az íjjal, csak azoknak van oka tartani bármiről idebent, aki ártani akar nekik vagy a közösségnek.
Ha megtörténik a fegyverek leadása, a trió szabadon elindulhat befelé.*
- A harangokat hoztátok? *Kérdi csevegő hangnemben az elf őr. Elf íját könnyedén tartja baljában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927