Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-11 09:20:07
Üzenet elküldve: 2020-10-11 09:20:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Linä & Ganer//
*Örömmel veszi, hogy a másikkal sikerült megértetnie a taverna szó jelentését. Egyszerűen megfogalmazott szavakkal nagyon jól el lehet kommunikálni Lina-val. Érdeklődve figyeli az idegen szavak kiejtését és azok jelentését, melyet magában összekapcsol korábbi ismereteivel.*
- Kérlek beszélj még így! Szeretném megtanulni folyékonyan beszélni az anyanyelved. Én pedig segítek neked a közös nyelv rejtelmeivel. *Érdeklődve és barátságosan fordul a másikhoz, hogy kölcsönösen tanulhassák a másik anyanyelvét. Nagy érdeklődéssel figyeli azt is, amikor Lina a míves bőr tokban lévő táskából előveszi a hangszerét. Egy lant kerül elő, amiről mindig is lágy, nyugtató érzések emlékei jönnek elő benne. Türelmesen kivárja a hangszer behangolását, majd a feltett kérdésre megnyugtatóan bólint.*
- Nem fogunk zavarni senkit. Nyugodtan énekelj. Az erdő örülni fog a kellemes hangoknak. *Igyekszik megnyugtatni a lányt, hogy egész nyugodtan zenéljen és énekeljen, mert ezt, aki hallja biztosan nem fog bosszankodni. A mogorin szavak fordítását igyekszik átvenni Lina-tól és talán azok pontosabb jelentését is igyekszik magában összevetni a közös nyelvvel és eddigi tudásával. Miután a hangszer behangolásra kerül, érdeklődve és figyelmét a másiknak szentelve várja a zenei előadást.*
*Örömmel veszi, hogy a másikkal sikerült megértetnie a taverna szó jelentését. Egyszerűen megfogalmazott szavakkal nagyon jól el lehet kommunikálni Lina-val. Érdeklődve figyeli az idegen szavak kiejtését és azok jelentését, melyet magában összekapcsol korábbi ismereteivel.*
- Kérlek beszélj még így! Szeretném megtanulni folyékonyan beszélni az anyanyelved. Én pedig segítek neked a közös nyelv rejtelmeivel. *Érdeklődve és barátságosan fordul a másikhoz, hogy kölcsönösen tanulhassák a másik anyanyelvét. Nagy érdeklődéssel figyeli azt is, amikor Lina a míves bőr tokban lévő táskából előveszi a hangszerét. Egy lant kerül elő, amiről mindig is lágy, nyugtató érzések emlékei jönnek elő benne. Türelmesen kivárja a hangszer behangolását, majd a feltett kérdésre megnyugtatóan bólint.*
- Nem fogunk zavarni senkit. Nyugodtan énekelj. Az erdő örülni fog a kellemes hangoknak. *Igyekszik megnyugtatni a lányt, hogy egész nyugodtan zenéljen és énekeljen, mert ezt, aki hallja biztosan nem fog bosszankodni. A mogorin szavak fordítását igyekszik átvenni Lina-tól és talán azok pontosabb jelentését is igyekszik magában összevetni a közös nyelvvel és eddigi tudásával. Miután a hangszer behangolásra kerül, érdeklődve és figyelmét a másiknak szentelve várja a zenei előadást.*
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-09 10:56:14
Üzenet elküldve: 2020-10-09 10:56:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Linä & Ganer//
*Ganer rövid magyarázatot ad a taverna jelentésére, s Linä rögtön meg is világosodik.*
- Áh, már értem!* Kiált fel lelkesen. Ráadásul még az is kiderül, hogy Ganer már látta őt ebben a bizonyos fogadóban, mire csak mosolyog.
A meglepetés első felén Linä már túl van, ám hátra van még a második. Merthogy Ganer szabad fordításban közli iménti mondatainak jelentését a közös nyelven. De egyúttal elismerően kacsint egyet, s bólintással jelzi, hogy tartalmilag helyes. Nem mellékesen a lány élvezi ezt a helyzetet. Amikor hazáját elhagyta, nem is gondolta volna, hogy a zenélésen kívül bármikor is fogja használni szeretett anyanyelvét. Bár úgy képzelte, hogy csak magában mogorinul fog beszélni. De hogy társasági beszélgetéshez ezt a nyelvet fogja használni, álmaiban sem gondolta volna. De kétség kívül nagy örömet okoz neki, hogy beszélhet saját nyelvén Ganer társaságában és az is abszolút pozitívum, hogy a gnóm nagyjából meg is érti, amit mond. Kérésre szó szerint lefordítja iménti kijelentését, leszámítva a köszönömöt. Egyébként most már gond nélkül teljesíti társa kérését, s nagyon szívesen is tanítja saját nyelvére a férfit.*
- Wlyn nolve druinis fimbleit, querass weldran. Ha nem érted valamit, kérdezz bátran.* Egészen pontosan "értesz valamit", de nem mindig boldogul a közös nyelv nyelvtanával. Ennek ellenére az a véleménye, hogy Ganer így is tökéletesen meg fogja érteni, mire gondolt. Igenlően bólint az éneklésre vonatkozó kérésre, s nyeregtáskáját a kezéből a földre teszi. Eztán leakasztja hátáról a míves bőr tokban rejtőző hangszert. A tokot is a földre teszi a nyeregtáska mellé, lantját pedig nyakába akasztja. Ám a muzsikálás előtt elengedhetetlen a hangszer behangolása. Nincsenek egyébként nagyon kilazulva a húrok, így sok időt nem is vesz igénybe.*
- Nolve elvrunk azravani sitwynt?* Itt gondban van a jövő idő fordításával. Amúgy a jelentés: "Nem fogunk zavarni senkit?" Arcán is látszik, hogy nem tudja, hogyan is fordítsa le kérdését. Elég erősen gondolkozik, de csak nem tudja lefordítani, legalábbis hűen nem.*
*Ganer rövid magyarázatot ad a taverna jelentésére, s Linä rögtön meg is világosodik.*
- Áh, már értem!* Kiált fel lelkesen. Ráadásul még az is kiderül, hogy Ganer már látta őt ebben a bizonyos fogadóban, mire csak mosolyog.
A meglepetés első felén Linä már túl van, ám hátra van még a második. Merthogy Ganer szabad fordításban közli iménti mondatainak jelentését a közös nyelven. De egyúttal elismerően kacsint egyet, s bólintással jelzi, hogy tartalmilag helyes. Nem mellékesen a lány élvezi ezt a helyzetet. Amikor hazáját elhagyta, nem is gondolta volna, hogy a zenélésen kívül bármikor is fogja használni szeretett anyanyelvét. Bár úgy képzelte, hogy csak magában mogorinul fog beszélni. De hogy társasági beszélgetéshez ezt a nyelvet fogja használni, álmaiban sem gondolta volna. De kétség kívül nagy örömet okoz neki, hogy beszélhet saját nyelvén Ganer társaságában és az is abszolút pozitívum, hogy a gnóm nagyjából meg is érti, amit mond. Kérésre szó szerint lefordítja iménti kijelentését, leszámítva a köszönömöt. Egyébként most már gond nélkül teljesíti társa kérését, s nagyon szívesen is tanítja saját nyelvére a férfit.*
- Wlyn nolve druinis fimbleit, querass weldran. Ha nem érted valamit, kérdezz bátran.* Egészen pontosan "értesz valamit", de nem mindig boldogul a közös nyelv nyelvtanával. Ennek ellenére az a véleménye, hogy Ganer így is tökéletesen meg fogja érteni, mire gondolt. Igenlően bólint az éneklésre vonatkozó kérésre, s nyeregtáskáját a kezéből a földre teszi. Eztán leakasztja hátáról a míves bőr tokban rejtőző hangszert. A tokot is a földre teszi a nyeregtáska mellé, lantját pedig nyakába akasztja. Ám a muzsikálás előtt elengedhetetlen a hangszer behangolása. Nincsenek egyébként nagyon kilazulva a húrok, így sok időt nem is vesz igénybe.*
- Nolve elvrunk azravani sitwynt?* Itt gondban van a jövő idő fordításával. Amúgy a jelentés: "Nem fogunk zavarni senkit?" Arcán is látszik, hogy nem tudja, hogyan is fordítsa le kérdését. Elég erősen gondolkozik, de csak nem tudja lefordítani, legalábbis hűen nem.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-09 09:20:15
Üzenet elküldve: 2020-10-09 09:20:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az Áldozat//
*Megmosolyogtatja a kislány rövid kifakadása, mikor leesik a csöppségnek a tantusz, hogy Csermely nem beszél idegen nyelven. Megfogadja, hogy ezentúl próbálja mondandóját a gyermek számára is érthetővé tenni. Anyjához számosan jöttek a népek segítségért nap mint nap. Mikor megszólalt csengő-bongó hangján, sütött belőle az értelem, már egészen csöppnyi gyermekként is. Írni-olvasni már négy-öt esztendős korában megtanult, édesanyja legnagyobb büszkesége lett. Igazi anyai szeretetét viszont legnagyobb bánatára nem érhette el, oly távol és elérhetetlennek tűnt ez a kiváltság, akár az éjszaka ébenszín bársonyán tündöklő, arany fényben pompázó meseszép csillagok. Inkább érzett kettőjük közt mester és tanítvány, mint anya-lánya kapcsolatot. Megannyiszor érezte magát messze földről érkezett bazári majomnak, mint anya piciny, szerethető leányának.
Eme állatfajt volt szerencséje látni egy karaván részeként, mikor nagybátyjával keltek útra kereskedni idegen népekkel.
Közösségük apraja-nagyja csodálta választékos beszédéért. Gyöngy betűíről már-már ódákat zengtek, s nem egyszer megesett, hogy a pór nép hivatalos passzusait ő maga fogalmazta, majd vetette papírra. Mondták is szülőjének mindig, hogy ebből a lányból még tanácsnok lesz felsőbb körökben.
A hideg kirázza ettől a gondolattól, majd gondolatfoszlányai kusza szövevényeiből visszatér a valóságba.*
~Sosem tudnék egy aktakukac lenni, nem erre születtem. A szívem mindig a helyén van, az én fegyverem az íj és szablyáim. A penna ás a papirusz tekercsek, legyenek csak a fény hiányától aszott szürkévé váló világi emberek fegyverei~
*Menetük lassan megáll és most van ideje megvizsgálni Xauzurt teljes valójában. Tényleg igaza van Nievnek, a párductestű ragadozó, tényleg nem sötét, leginkább morzsa színű, de kicsit sötétebb barna, mint a havasokban élő macskaféle, ami általa ismeretes.
Érzi az energiát, ahogyan lágyan bizsergeti egész valóját, teste finom melegséggel vibrálni kezd. Olyan érzés ez, mintha csalán kúrát végzett volna önmagán. Pontosan tudja milyen érzés, mert számtalanszor segített így köszvényes, idegzsábás, gyötrődő egykori betegein. Saját magán is kipróbálta ezt a tortúrát, sőt gyakran vett csalánfürdőt a magas tölgyfa alatt álló merülődézsában és élvezte eme gyógymódnak áldásos hatásait.
Elméjét megszilárdítja, teljesen átszellemül, hagyja hogy átjárja a szent hely atmoszférája. Csak akkor fog szólni, ha Pycta megszólítja. Megszűnik számára a valóság fonala, átadja magát ösztöneinek, majd néma, buzgó imát mormol a fákban lakó istenhez és hálát ad neki, hogy idevezette.*
*Megmosolyogtatja a kislány rövid kifakadása, mikor leesik a csöppségnek a tantusz, hogy Csermely nem beszél idegen nyelven. Megfogadja, hogy ezentúl próbálja mondandóját a gyermek számára is érthetővé tenni. Anyjához számosan jöttek a népek segítségért nap mint nap. Mikor megszólalt csengő-bongó hangján, sütött belőle az értelem, már egészen csöppnyi gyermekként is. Írni-olvasni már négy-öt esztendős korában megtanult, édesanyja legnagyobb büszkesége lett. Igazi anyai szeretetét viszont legnagyobb bánatára nem érhette el, oly távol és elérhetetlennek tűnt ez a kiváltság, akár az éjszaka ébenszín bársonyán tündöklő, arany fényben pompázó meseszép csillagok. Inkább érzett kettőjük közt mester és tanítvány, mint anya-lánya kapcsolatot. Megannyiszor érezte magát messze földről érkezett bazári majomnak, mint anya piciny, szerethető leányának.
Eme állatfajt volt szerencséje látni egy karaván részeként, mikor nagybátyjával keltek útra kereskedni idegen népekkel.
Közösségük apraja-nagyja csodálta választékos beszédéért. Gyöngy betűíről már-már ódákat zengtek, s nem egyszer megesett, hogy a pór nép hivatalos passzusait ő maga fogalmazta, majd vetette papírra. Mondták is szülőjének mindig, hogy ebből a lányból még tanácsnok lesz felsőbb körökben.
A hideg kirázza ettől a gondolattól, majd gondolatfoszlányai kusza szövevényeiből visszatér a valóságba.*
~Sosem tudnék egy aktakukac lenni, nem erre születtem. A szívem mindig a helyén van, az én fegyverem az íj és szablyáim. A penna ás a papirusz tekercsek, legyenek csak a fény hiányától aszott szürkévé váló világi emberek fegyverei~
*Menetük lassan megáll és most van ideje megvizsgálni Xauzurt teljes valójában. Tényleg igaza van Nievnek, a párductestű ragadozó, tényleg nem sötét, leginkább morzsa színű, de kicsit sötétebb barna, mint a havasokban élő macskaféle, ami általa ismeretes.
Érzi az energiát, ahogyan lágyan bizsergeti egész valóját, teste finom melegséggel vibrálni kezd. Olyan érzés ez, mintha csalán kúrát végzett volna önmagán. Pontosan tudja milyen érzés, mert számtalanszor segített így köszvényes, idegzsábás, gyötrődő egykori betegein. Saját magán is kipróbálta ezt a tortúrát, sőt gyakran vett csalánfürdőt a magas tölgyfa alatt álló merülődézsában és élvezte eme gyógymódnak áldásos hatásait.
Elméjét megszilárdítja, teljesen átszellemül, hagyja hogy átjárja a szent hely atmoszférája. Csak akkor fog szólni, ha Pycta megszólítja. Megszűnik számára a valóság fonala, átadja magát ösztöneinek, majd néma, buzgó imát mormol a fákban lakó istenhez és hálát ad neki, hogy idevezette.*
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-09 09:10:53
Üzenet elküldve: 2020-10-09 09:10:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Linä & Ganer//
*Némi tanácstalanságot vél felfedezni Lina tekintetében, amint a távozó Erre nagyapa után néz. A taverna kérdésére megpróbál egy egyszerű leírást adni.*
- A tavernában már jártál. Más néven fogadó. Ételt, szállást kínál. Nem messze van innen. Ott láttalak először. *Talán így már egyszerű szavakkal körül ölelve érthetőbbé válik a taverna szó jelentése. Lina tömör, rövid fogalmazásai egyáltalán nem zavarják, sőt nagyra értékeli, hogy valaki, aki nem beszéli a közös nyelvet, mégis megpróbálja megtanulni azt a megfelelő kommunikáció érdekében. A lány elfogadja a vendégként meghívását, amit Ganer örömmel vesz tudomásul. Egyértelmű csodálkozást olvas le a másik tekintetéből, amikor arra kéri a mogorin lányt, hogy beszéljen a saját nyelvén. Tényleg komolyan gondolja, s agy odafigyeléssel hallgatja a másik nyelvet, melynek minden aspektusát alaposan megfigyeli, kielemezi magában, majd összeveti az általa ismert nyelvekkel, hogy valamiféle hasonlósággal kikövetkeztethesse a jelentést, s talán még a nyelvtant is, majd a későbbiekben.*
- Pycta beszél vagy valamit enged. Megengedi, hogy maradj! *Megpróbálja a közös nyelvre fordítani, de nyilvánvalóan ennyiből még nem fog pontos és tökéletes fordítást előadni. Mindenesetre megkéri Lina-t, hogy folytassák a mogorin nyelv-et.*
- Kérlek, beszélj még a nyelveden és mondd, hogy mit jelent. Én gyorsan tanulok. *Mosolyogva kéri a lányt, hogy fordítson is, így nagyon hamar kikövetkezteti, hogy melyik szó mit jelenthet, s a kiejtéssel sem lesz így gondja, mert pontosan igyekszik lemásolni Lina kiejtését.*
- Kérlek, énekelnél nekem mogorin népdalt, majd elmondanád mit jelent? *Kedvesen kéri a lányt, hogy ismertesse meg vele a kultúrájának egy szeletét, amelyből szintén sok nyelvi fordulatot tanulhat majd. Abban bízik, hogy ha folyékonyan elsajátítja a mogorin nyelvet, akkor könnyebben tud majd elmagyarázni Lina-nak bonyolultabb kifejezéseket, mondatszerkezeteket, amiket most talán még nem ért a közös nyelvben.*
*Némi tanácstalanságot vél felfedezni Lina tekintetében, amint a távozó Erre nagyapa után néz. A taverna kérdésére megpróbál egy egyszerű leírást adni.*
- A tavernában már jártál. Más néven fogadó. Ételt, szállást kínál. Nem messze van innen. Ott láttalak először. *Talán így már egyszerű szavakkal körül ölelve érthetőbbé válik a taverna szó jelentése. Lina tömör, rövid fogalmazásai egyáltalán nem zavarják, sőt nagyra értékeli, hogy valaki, aki nem beszéli a közös nyelvet, mégis megpróbálja megtanulni azt a megfelelő kommunikáció érdekében. A lány elfogadja a vendégként meghívását, amit Ganer örömmel vesz tudomásul. Egyértelmű csodálkozást olvas le a másik tekintetéből, amikor arra kéri a mogorin lányt, hogy beszéljen a saját nyelvén. Tényleg komolyan gondolja, s agy odafigyeléssel hallgatja a másik nyelvet, melynek minden aspektusát alaposan megfigyeli, kielemezi magában, majd összeveti az általa ismert nyelvekkel, hogy valamiféle hasonlósággal kikövetkeztethesse a jelentést, s talán még a nyelvtant is, majd a későbbiekben.*
- Pycta beszél vagy valamit enged. Megengedi, hogy maradj! *Megpróbálja a közös nyelvre fordítani, de nyilvánvalóan ennyiből még nem fog pontos és tökéletes fordítást előadni. Mindenesetre megkéri Lina-t, hogy folytassák a mogorin nyelv-et.*
- Kérlek, beszélj még a nyelveden és mondd, hogy mit jelent. Én gyorsan tanulok. *Mosolyogva kéri a lányt, hogy fordítson is, így nagyon hamar kikövetkezteti, hogy melyik szó mit jelenthet, s a kiejtéssel sem lesz így gondja, mert pontosan igyekszik lemásolni Lina kiejtését.*
- Kérlek, énekelnél nekem mogorin népdalt, majd elmondanád mit jelent? *Kedvesen kéri a lányt, hogy ismertesse meg vele a kultúrájának egy szeletét, amelyből szintén sok nyelvi fordulatot tanulhat majd. Abban bízik, hogy ha folyékonyan elsajátítja a mogorin nyelvet, akkor könnyebben tud majd elmagyarázni Lina-nak bonyolultabb kifejezéseket, mondatszerkezeteket, amiket most talán még nem ért a közös nyelvben.*
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-08 20:53:57
Üzenet elküldve: 2020-10-08 20:53:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochassban//
//Az Áldozat//
*Az ismerkedés végeztével ki-ki saját dolgára indul, s bár nagyrészt ugyanoda vezet az útjuk, Lina mégsem jön velük. Pedig egész megkedvelte a messziről jött lányt, no nem mintha valaha is tartózkodott volna tőle. Ha jól hallotta, akkor nem megy messzire, és jó eséllyel találkoznak még, amint végeztek az áldozattal. Így hát búcsút int a mogorin leánynak, s elindul Pycta után, közben kellő távolságot tartva az irbisztől. Hamar elérik a Szent Fát, ami ha lehet még szebb mint volt, s maga is csak hangtalanul álmélkodik hatalmas termetén és pompázatos lombkoronáján. Tekintve, hogy nem túl járatos az efféle ceremóniákban, először némán, tiszteletteljesen figyel az elfre, majd mikor az elhelyezkedett, ő is leül. A világért sem zavarná meg az imát, ennélfogva marad a jól bevált néma fürkészésnél. Az arra tévedő azt gondolhatná, hogy egyáltalán nem figyel, pedig valójában minden idegszálával koncentrál. Ha máshogy nem, legalább a hitével segít. Ajkait halk sóhaj hagyja el, s szíve sem ver már olyan hevesen. Ezúttal nem hagyja, hogy a figyelme elkalandozzon, megígérte Pyctának hogy részt vesz az imában, és betartja a szavát.
Ha nem is ért hozzá, úgy segít ahogy tud, s kitart az elhatározása mellett. Addig fog ott ülni, amíg az elf nem végez, majd utána zaklatja a többi dologgal. Furcsa, ugyanakkor kellemes érzés járja át, talán átragadt rá valami az áhítatosságból és lelkesedésből. Szavakkal le sem tudná írni, de nem is lenne most helyénvaló. Békésen üldögél tehát tovább, Pycta imáját hallgatva.*
//Az Áldozat//
*Az ismerkedés végeztével ki-ki saját dolgára indul, s bár nagyrészt ugyanoda vezet az útjuk, Lina mégsem jön velük. Pedig egész megkedvelte a messziről jött lányt, no nem mintha valaha is tartózkodott volna tőle. Ha jól hallotta, akkor nem megy messzire, és jó eséllyel találkoznak még, amint végeztek az áldozattal. Így hát búcsút int a mogorin leánynak, s elindul Pycta után, közben kellő távolságot tartva az irbisztől. Hamar elérik a Szent Fát, ami ha lehet még szebb mint volt, s maga is csak hangtalanul álmélkodik hatalmas termetén és pompázatos lombkoronáján. Tekintve, hogy nem túl járatos az efféle ceremóniákban, először némán, tiszteletteljesen figyel az elfre, majd mikor az elhelyezkedett, ő is leül. A világért sem zavarná meg az imát, ennélfogva marad a jól bevált néma fürkészésnél. Az arra tévedő azt gondolhatná, hogy egyáltalán nem figyel, pedig valójában minden idegszálával koncentrál. Ha máshogy nem, legalább a hitével segít. Ajkait halk sóhaj hagyja el, s szíve sem ver már olyan hevesen. Ezúttal nem hagyja, hogy a figyelme elkalandozzon, megígérte Pyctának hogy részt vesz az imában, és betartja a szavát.
Ha nem is ért hozzá, úgy segít ahogy tud, s kitart az elhatározása mellett. Addig fog ott ülni, amíg az elf nem végez, majd utána zaklatja a többi dologgal. Furcsa, ugyanakkor kellemes érzés járja át, talán átragadt rá valami az áhítatosságból és lelkesedésből. Szavakkal le sem tudná írni, de nem is lenne most helyénvaló. Békésen üldögél tehát tovább, Pycta imáját hallgatva.*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-08 20:33:39
Üzenet elküldve: 2020-10-08 20:33:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ganerrel//
*Az idős korban járó elf távozóra fogja, aminek okát a mogorin lány nem érti - na meg azt sem, hogy hová megy. Így Ganerhez fordul segélykérően:*
- Mi az a taverna?* Reméli, helyesen ejti az ismeretlen hangzású szót. Linának nagy örömet okoz, hogy szinte hibátlanul ejti ki Ganer a nevét. Még el is mosolyodik kissé ezen. És persze az érdeklődés is melengeti szívét, amúgy is szeret hazájáról és a mogorin kultúráról mesélni. Úgy érzi, Ganerrel is jól megtalálják majd a hangot. Az invitálásra bólint, amit válaszával is megtűzdeli:*
- Köszönöm, maradok itt.* Fejezi ki háláját nemes egyszerűséggel. Itt kellemes a környezet és biztos abban, hogy alkalmas is pihenésre. Hiszen minden annyira csendes. Még alkotáshoz is kiváló hely. Linának pedig szüksége is van a nyugalomra, ha új dalt ír. Akkor tud jönni legjobban az ihlet.
Igencsak meglepődik, mikor a másik elmondja, hogy ismerős számára a mogorin nép neve. Szeme tágra nyílik mind csodálkozásában, mind meglepettségében. Bár kétség kívül nagyobb arányban van jelen az előbbi. Mikor pedig azt kérik tőle, hogy saját nyelvén beszéljen, egyenesen azt feltételezi, hogy a férfi viccel vele. Pedig egyáltalán nem úgy fest az arca. Kizártnak tartja, hogy Ganer megérti a mogorin nyelvet, de a kérésnek eleget téve az első adandó alkalommal mogorinul szólal meg. Szó esik a közösség vezetőiről, és Pyctáról is említést tesz a gnóm. Bár Linä nem igazán érti, miféle történésekre gondol a másik a hosszú életűvel kapcsolatban. Igaz, ő is említett valami olyasmit, hogy Eeyr az erdő képére formálta, de a mogorin lány ezt sem tudta már értelmezni. Egyrészt a nyelvtanulási gondok miatt, másrészt meg ő korábbról nem ismerte Pyctát, így neki minden új volt vele kapcsolatban. Ami ezután jön, abból nem mindent ért tisztán, de az világos, hogy bizalmat szavaztak neki, és Ganer részéről is csatlakozhat.*
- Drefejquy. Pycta noll romlinta, edd endhatak. Mietam swolyn.* Köszönöm. Pycta már mondta, hogy csatlakozhatok. Találkoztam vele. Ezt jelenti, amit Linä mogorinul mondott. Miközben saját nyelvén beszél, érdeklődve figyeli Ganer arcának minden rezdülését. Egyértelműen arra számít, hogy nem fogja megérteni a mogorin nyelvet. Annyira képtelenségnek tartja, hogy ennyire távol Mogorinától rajta kívül bárki is beszéljen ezen a nyelven.*
*Az idős korban járó elf távozóra fogja, aminek okát a mogorin lány nem érti - na meg azt sem, hogy hová megy. Így Ganerhez fordul segélykérően:*
- Mi az a taverna?* Reméli, helyesen ejti az ismeretlen hangzású szót. Linának nagy örömet okoz, hogy szinte hibátlanul ejti ki Ganer a nevét. Még el is mosolyodik kissé ezen. És persze az érdeklődés is melengeti szívét, amúgy is szeret hazájáról és a mogorin kultúráról mesélni. Úgy érzi, Ganerrel is jól megtalálják majd a hangot. Az invitálásra bólint, amit válaszával is megtűzdeli:*
- Köszönöm, maradok itt.* Fejezi ki háláját nemes egyszerűséggel. Itt kellemes a környezet és biztos abban, hogy alkalmas is pihenésre. Hiszen minden annyira csendes. Még alkotáshoz is kiváló hely. Linának pedig szüksége is van a nyugalomra, ha új dalt ír. Akkor tud jönni legjobban az ihlet.
Igencsak meglepődik, mikor a másik elmondja, hogy ismerős számára a mogorin nép neve. Szeme tágra nyílik mind csodálkozásában, mind meglepettségében. Bár kétség kívül nagyobb arányban van jelen az előbbi. Mikor pedig azt kérik tőle, hogy saját nyelvén beszéljen, egyenesen azt feltételezi, hogy a férfi viccel vele. Pedig egyáltalán nem úgy fest az arca. Kizártnak tartja, hogy Ganer megérti a mogorin nyelvet, de a kérésnek eleget téve az első adandó alkalommal mogorinul szólal meg. Szó esik a közösség vezetőiről, és Pyctáról is említést tesz a gnóm. Bár Linä nem igazán érti, miféle történésekre gondol a másik a hosszú életűvel kapcsolatban. Igaz, ő is említett valami olyasmit, hogy Eeyr az erdő képére formálta, de a mogorin lány ezt sem tudta már értelmezni. Egyrészt a nyelvtanulási gondok miatt, másrészt meg ő korábbról nem ismerte Pyctát, így neki minden új volt vele kapcsolatban. Ami ezután jön, abból nem mindent ért tisztán, de az világos, hogy bizalmat szavaztak neki, és Ganer részéről is csatlakozhat.*
- Drefejquy. Pycta noll romlinta, edd endhatak. Mietam swolyn.* Köszönöm. Pycta már mondta, hogy csatlakozhatok. Találkoztam vele. Ezt jelenti, amit Linä mogorinul mondott. Miközben saját nyelvén beszél, érdeklődve figyeli Ganer arcának minden rezdülését. Egyértelműen arra számít, hogy nem fogja megérteni a mogorin nyelvet. Annyira képtelenségnek tartja, hogy ennyire távol Mogorinától rajta kívül bárki is beszéljen ezen a nyelven.*
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-08 13:23:10
Üzenet elküldve: 2020-10-08 13:23:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés Ganerhez//
*A gnóm ifjonc nem is nagyon kérdez már Arraele fiáról. Megbűvölte ez a fiatal lányka. A gnóm csak mézesmázoskodik az ember lánykával. Ha itt elkezdenek mogorván beszélni abból bizony a nagyapus semmit se nem fog érteni.*
- Na jó van ifjak. Beszélgessetek csak. Én a tavernába leszek. Ott megtaláltok ha kerestek. Szél hozzon tikteket!
*Nem marad tovább nagyapusunk. A botjára támaszkodva bandukolni kezd a taverna felé vissza. A két ifjoncot meg hagyja magába hadd beszélgessenek. Tán még összeboronálódnak vagy mi a szöcske. Nem egyszer látott már ilyesmit. Az ifjakba még forr a vér mint az újbor. Legközelebb majd megnézi magának belülről is a falucskát. Addig hátha befejezik a kultusz imádatot.*
*A gnóm ifjonc nem is nagyon kérdez már Arraele fiáról. Megbűvölte ez a fiatal lányka. A gnóm csak mézesmázoskodik az ember lánykával. Ha itt elkezdenek mogorván beszélni abból bizony a nagyapus semmit se nem fog érteni.*
- Na jó van ifjak. Beszélgessetek csak. Én a tavernába leszek. Ott megtaláltok ha kerestek. Szél hozzon tikteket!
*Nem marad tovább nagyapusunk. A botjára támaszkodva bandukolni kezd a taverna felé vissza. A két ifjoncot meg hagyja magába hadd beszélgessenek. Tán még összeboronálódnak vagy mi a szöcske. Nem egyszer látott már ilyesmit. Az ifjakba még forr a vér mint az újbor. Legközelebb majd megnézi magának belülről is a falucskát. Addig hátha befejezik a kultusz imádatot.*
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-08 13:10:57
Üzenet elküldve: 2020-10-08 13:10:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat 2.//
*Nievesha Xauzurt érintő kérdésére csak egy halovány mosollyal válaszol. Lehet, hogy Csermely csak az árnyékban álló irbiszt látta feketének. Nincs szükség magyarázatra.
A Szent Fa előtt leteszi Nievet, aki szeretne is maradni és nem is. Az erdőmélyi elfen hirtelen kettős érzések lesznek úrrá. Ha valóban arra az útra szeretne lépni, amit az Erdő Szíve kijelölt neki, akkor két dolgot tehet. A közösségben hagyja a kislányt, hogy biztonságban legyen, de akkor megszegi Aenaenek és magának tett fogadalmát vagy magával viszi és kiteszi olyan veszélyeknek, amelyeknek egyáltalán nem szeretné. Ettől a gondolatmenettől kissé szomorú lesz, de egyelőre nem is tud válaszolni rá. Tudja, hogy türelmesnek kell lennie és a kérdéseire idővel választ kap majd. Egy nehéznek tűnő sóhaj után válaszol.*
- Maradhatsz, kincsem és ha szeretnél, mehetsz játszani. *Mosolyog szeretetteljesen a kislányra.
Senkitől sem várja el, hogy részt vegyen a fohászon, de ha valaki, mondjuk a közösség tagjai vagy a nemrég érkezettek csatlakoznak, az csak öröm a számára.
A Szent Fa elé lépve térdel a virágok közé, sárga ragadozószemeit lehunyva kezd néma fohászba, hogy pár pillanatnyi csend után halkan folytassa.*
- Erdő Szíve, Eeyr istennő, prófétád, a te akaratodból, szól hozzád! *Kezd bele az imába. Hangja, bár halk, jól hallható és érthető.*
- Hajnali fényed mutasson nekünk utat a sötétségbe! Adj erőt, hogy megvédjük birodalmad a rá törő veszélyekkel szemben! Áldozatot mutatni neked érkeztünk, hogy küzdelemben született közösségünk megerősítsük a te akaratod által!
*Miközben beszél, feláll, fejét továbbra is lehajtva, szemeit lehunyva beszél, hangja áhítattól és hittől erős. Xauzur, mint a Fákban Lakó katonája követi mozdulatát, maga is leáll, mint egy élő szobor, sárga pillantása a Szent Fára vetül.*
//Az áldozat 2.//
*Nievesha Xauzurt érintő kérdésére csak egy halovány mosollyal válaszol. Lehet, hogy Csermely csak az árnyékban álló irbiszt látta feketének. Nincs szükség magyarázatra.
A Szent Fa előtt leteszi Nievet, aki szeretne is maradni és nem is. Az erdőmélyi elfen hirtelen kettős érzések lesznek úrrá. Ha valóban arra az útra szeretne lépni, amit az Erdő Szíve kijelölt neki, akkor két dolgot tehet. A közösségben hagyja a kislányt, hogy biztonságban legyen, de akkor megszegi Aenaenek és magának tett fogadalmát vagy magával viszi és kiteszi olyan veszélyeknek, amelyeknek egyáltalán nem szeretné. Ettől a gondolatmenettől kissé szomorú lesz, de egyelőre nem is tud válaszolni rá. Tudja, hogy türelmesnek kell lennie és a kérdéseire idővel választ kap majd. Egy nehéznek tűnő sóhaj után válaszol.*
- Maradhatsz, kincsem és ha szeretnél, mehetsz játszani. *Mosolyog szeretetteljesen a kislányra.
Senkitől sem várja el, hogy részt vegyen a fohászon, de ha valaki, mondjuk a közösség tagjai vagy a nemrég érkezettek csatlakoznak, az csak öröm a számára.
A Szent Fa elé lépve térdel a virágok közé, sárga ragadozószemeit lehunyva kezd néma fohászba, hogy pár pillanatnyi csend után halkan folytassa.*
- Erdő Szíve, Eeyr istennő, prófétád, a te akaratodból, szól hozzád! *Kezd bele az imába. Hangja, bár halk, jól hallható és érthető.*
- Hajnali fényed mutasson nekünk utat a sötétségbe! Adj erőt, hogy megvédjük birodalmad a rá törő veszélyekkel szemben! Áldozatot mutatni neked érkeztünk, hogy küzdelemben született közösségünk megerősítsük a te akaratod által!
*Miközben beszél, feláll, fejét továbbra is lehajtva, szemeit lehunyva beszél, hangja áhítattól és hittől erős. Xauzur, mint a Fákban Lakó katonája követi mozdulatát, maga is leáll, mint egy élő szobor, sárga pillantása a Szent Fára vetül.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-08 12:51:43
Üzenet elküldve: 2020-10-08 12:51:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés Ganerhez//
*Az idős elf Erre nagyapa néven mutatkozik be a harcos külsejű lánynak. Nagyon sok hasonlóságot vél felfedezni Arra papa és Erre nagyapa között. Talán mégis elhiszi, hogy apa és nevelt fia kapcsolat lehet közöttük. Erre nagyapa sajnos semmi bővebbet nem tud elárulni arról, hogy Arra papa miért ment el Wegtorenbe. Ennek majd később utána fog járni, de most különleges vendégüknek szenteli figyelmét. Egyáltalán nem érzi tolakodónak a lány érkezését. Lelkesnek és tisztességesnek tűnik, ami nagyon értékes a mai világban. Elárulja teljes nevét is, aminek csengéséből arra következtet, hogy nem a környékről érkezett. Figyeli az akcentust, kiejtést is, ami alátámasztja elgondolását. *
- Köszöntelek MilOchass-ban Eshlinä Gworynor! *Kedves hangnemben ejti ki a szavakat, szinte hajszálpontos kiejtéssel, mint amit Lina használ. Érdeklődve hallgatja, hogy a lány egy Mogorina nevű helyről érkezett, amely a hegyekben van, a messzi keleten. Szemöldökei érdeklődve kúsznak fel, mikor mosolyogva válaszol.*
- Nagy utat tettél meg. Kérlek, pihenj meg nálunk. *Felajánlja a közösség szállását és ételt is a vendégnek. Mivel bentről jött ezért bizonyára az őrség már ismertette a fegyverekre vonatkozó szabályokat. A kalandra kelés vágya, a lány népi zene iránti szeretetéből fakad. Szeretné megismertetni az itt élőkkel. Amikor a reyka szót hallja, akkor nagyon hamar felismeri a szó „kettő” jelentését. *
- A néped neve ismerős. Kérlek, beszélj nyugodtan az anyanyelveden. Hátha megértem. *Teljesen komolyan és barátságos mosollyal arcán kéri Lina-t arra, hogy a közös nyelvtől eltérően saját nyelvén fejezze ki magát. Ganer jártassága a nyelvismeretek területén, talán egészen egyedi a világban. Ezzel persze nem szeretne felvágni, de ez úttal kihasználhatja eme képességét. Lina szavaiból az is kitűnik, hogy a kerítésen belül valami áldozatbemutatás történik, melyet csakis Pycta végezhet. A lány határozottan ajánlja fel szolgálatait a közösségnek, akár fegyverei oltalmát is. Ganer hálásan bólint a felkérésre, s igyekszik a kérdésekre is választ adni.*
- A közösségünk egyik vezetője távozott, a másikról nem tudunk egy ideje szinte semmit, s talán Ő is elment. Pycta, aki áldozatot mutat be, Ő az egyetlen megmaradt alapító, de ami mostanság történik vele nem tudom hogyan hat ki a klánra. Szeretném megelőlegezni neked a bizalmat. Elfogadom felajánlásod és saját felelősségemre a közösség tagjai közé fogadlak. *Nem érzi úgy, hogy teljes joga lenne az ilyen felkérések elfogadására, de mivel Lyzendra jó ideje nem találhat, és Pycta is elfoglalt, valakinek koordinálnia kell a klán életét. Ezt most ideiglenesen Ganer magára veszi, melyet remél, hogy Pycta-val meg tud beszélni, s áldását adja majd erre.*
A hozzászólás írója (Ganer Worcryn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.08 12:53:39
*Az idős elf Erre nagyapa néven mutatkozik be a harcos külsejű lánynak. Nagyon sok hasonlóságot vél felfedezni Arra papa és Erre nagyapa között. Talán mégis elhiszi, hogy apa és nevelt fia kapcsolat lehet közöttük. Erre nagyapa sajnos semmi bővebbet nem tud elárulni arról, hogy Arra papa miért ment el Wegtorenbe. Ennek majd később utána fog járni, de most különleges vendégüknek szenteli figyelmét. Egyáltalán nem érzi tolakodónak a lány érkezését. Lelkesnek és tisztességesnek tűnik, ami nagyon értékes a mai világban. Elárulja teljes nevét is, aminek csengéséből arra következtet, hogy nem a környékről érkezett. Figyeli az akcentust, kiejtést is, ami alátámasztja elgondolását. *
- Köszöntelek MilOchass-ban Eshlinä Gworynor! *Kedves hangnemben ejti ki a szavakat, szinte hajszálpontos kiejtéssel, mint amit Lina használ. Érdeklődve hallgatja, hogy a lány egy Mogorina nevű helyről érkezett, amely a hegyekben van, a messzi keleten. Szemöldökei érdeklődve kúsznak fel, mikor mosolyogva válaszol.*
- Nagy utat tettél meg. Kérlek, pihenj meg nálunk. *Felajánlja a közösség szállását és ételt is a vendégnek. Mivel bentről jött ezért bizonyára az őrség már ismertette a fegyverekre vonatkozó szabályokat. A kalandra kelés vágya, a lány népi zene iránti szeretetéből fakad. Szeretné megismertetni az itt élőkkel. Amikor a reyka szót hallja, akkor nagyon hamar felismeri a szó „kettő” jelentését. *
- A néped neve ismerős. Kérlek, beszélj nyugodtan az anyanyelveden. Hátha megértem. *Teljesen komolyan és barátságos mosollyal arcán kéri Lina-t arra, hogy a közös nyelvtől eltérően saját nyelvén fejezze ki magát. Ganer jártassága a nyelvismeretek területén, talán egészen egyedi a világban. Ezzel persze nem szeretne felvágni, de ez úttal kihasználhatja eme képességét. Lina szavaiból az is kitűnik, hogy a kerítésen belül valami áldozatbemutatás történik, melyet csakis Pycta végezhet. A lány határozottan ajánlja fel szolgálatait a közösségnek, akár fegyverei oltalmát is. Ganer hálásan bólint a felkérésre, s igyekszik a kérdésekre is választ adni.*
- A közösségünk egyik vezetője távozott, a másikról nem tudunk egy ideje szinte semmit, s talán Ő is elment. Pycta, aki áldozatot mutat be, Ő az egyetlen megmaradt alapító, de ami mostanság történik vele nem tudom hogyan hat ki a klánra. Szeretném megelőlegezni neked a bizalmat. Elfogadom felajánlásod és saját felelősségemre a közösség tagjai közé fogadlak. *Nem érzi úgy, hogy teljes joga lenne az ilyen felkérések elfogadására, de mivel Lyzendra jó ideje nem találhat, és Pycta is elfoglalt, valakinek koordinálnia kell a klán életét. Ezt most ideiglenesen Ganer magára veszi, melyet remél, hogy Pycta-val meg tud beszélni, s áldását adja majd erre.*
A hozzászólás írója (Ganer Worcryn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.08 12:53:39
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-08 11:55:24
Üzenet elküldve: 2020-10-08 11:55:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés Ganerhez//
*Udvarias köszöntés, ami fogadja Ganer részéről, s cseppet sem tűnik úgy, hogy a beszélgetésbe való belerondítása miatt neheztelne rá. Sőt, rögtön be is mutatkozik, s ezt az öreg úr is megteszi, bár elég tömören. De hát nem az a lényeg. Ha pedig már hármójuk közül ketten elárulták nevüket, Linä sem titkolja tovább saját nevét, hisz oka nincs rá.*
- Eshlinä Gworynor becsületes nevem.
*Amúgy meg Linának teljesen mindegy, hogy röviden vagy hosszan hogy nevezik az idős férfit, mert elég bonyolultan hangzik a név. Még a Ganer hagyján, bár elsőre főleg ezt tudta megjegyezni, a másik része ugyanúgy bonyolultabban hangzik. Teljesen jogosan a gnóm arról érdeklődik, hogy mi járatban van itt, és hogy segíthet-e. Bizony utóbbi elkél neki.*
- Jöttem messzi országból, Mogorina neve. Hegyektől ölelten van ez ország, messzi keletnek.* Amint szülőföldjéről beszél, látszik is arcán, hogy szívből jövő szeretettel teszi. De egyben halovány szomorúságot is észlelni, hiszen elszakadt otthonról.*
- Eljöttem hazáról, mert megismerteni szeretném mogorin népzene itteni népek. Reyka társammal jöttem ide.* A "reyka" szó kettőt jelent mogorinul, ám a leány biztos abban, hogy itt nem ismerik az ő nyelvét. Ezért amikor a számot mondja, két ujját is feltartja, hogy ezzel segítse saját megértetését.*
- Ők elmenének áldozatot mutatni.* Folytatja a magyarázatot.*
- Én szeretnék közösséghez csatlakozni. Védeném szeretném fát, mit ellenség támad. Íjjal, szablyával védeni. Keresem a közösség vezetője. Merre találom őt?* Beszéde elég furcsa lehet az itteni füleknek, abszolút kiérezni, hogy még tanuló fázisban van, s nem tud még emiatt mindent helyesen mondani. De reméli, hogy ez nem áll a megértés útjába. Egyébként még arra is vállalkozna, hogy egy kis népzenét játszon a jelenlévők előtt, de persze csak abban az esetben, ha érdeklődés mutatkozik iránta.*
*Udvarias köszöntés, ami fogadja Ganer részéről, s cseppet sem tűnik úgy, hogy a beszélgetésbe való belerondítása miatt neheztelne rá. Sőt, rögtön be is mutatkozik, s ezt az öreg úr is megteszi, bár elég tömören. De hát nem az a lényeg. Ha pedig már hármójuk közül ketten elárulták nevüket, Linä sem titkolja tovább saját nevét, hisz oka nincs rá.*
- Eshlinä Gworynor becsületes nevem.
*Amúgy meg Linának teljesen mindegy, hogy röviden vagy hosszan hogy nevezik az idős férfit, mert elég bonyolultan hangzik a név. Még a Ganer hagyján, bár elsőre főleg ezt tudta megjegyezni, a másik része ugyanúgy bonyolultabban hangzik. Teljesen jogosan a gnóm arról érdeklődik, hogy mi járatban van itt, és hogy segíthet-e. Bizony utóbbi elkél neki.*
- Jöttem messzi országból, Mogorina neve. Hegyektől ölelten van ez ország, messzi keletnek.* Amint szülőföldjéről beszél, látszik is arcán, hogy szívből jövő szeretettel teszi. De egyben halovány szomorúságot is észlelni, hiszen elszakadt otthonról.*
- Eljöttem hazáról, mert megismerteni szeretném mogorin népzene itteni népek. Reyka társammal jöttem ide.* A "reyka" szó kettőt jelent mogorinul, ám a leány biztos abban, hogy itt nem ismerik az ő nyelvét. Ezért amikor a számot mondja, két ujját is feltartja, hogy ezzel segítse saját megértetését.*
- Ők elmenének áldozatot mutatni.* Folytatja a magyarázatot.*
- Én szeretnék közösséghez csatlakozni. Védeném szeretném fát, mit ellenség támad. Íjjal, szablyával védeni. Keresem a közösség vezetője. Merre találom őt?* Beszéde elég furcsa lehet az itteni füleknek, abszolút kiérezni, hogy még tanuló fázisban van, s nem tud még emiatt mindent helyesen mondani. De reméli, hogy ez nem áll a megértés útjába. Egyébként még arra is vállalkozna, hogy egy kis népzenét játszon a jelenlévők előtt, de persze csak abban az esetben, ha érdeklődés mutatkozik iránta.*
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-08 09:30:51
Üzenet elküldve: 2020-10-08 09:30:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés Ganerhez//
*A diskurálásba bekapcsolódik egy ember lányka. Nagyapusunkhoz képest még szinte csecsemő korban lehet. Sebaj. Szépen tud köszönni az már biztos.*
- Erdőszél hozott gyermekem! Erre nagyapa volnék röviden.
*A gnóm fiú szépen bemagoltan elismételi a nevét de hát nagyapus nem így használja csak ha a hivatalba kell mennie.*
- Bezony wegtorenbe. Ne kérdezd mér ment mostan és miféle föld ügy miatt mert az nem tudom.
*Megnyugodik a fiú lassacskán. Nem is baj már mert a pánikolását senkinek se szereti hallgatni. Az ifjonc gnóm nagyon otthon érzi magát úgy intézkedik. Hadd csinálja végül is biztos ez a dolga. Egyébként meg már fúrja az oldalát, hogy a tollas fejű lánykát mi szél fújta erre. Megszaporodtak itt a népek nagy hirtelen mintha a heringek ívása lenne éppen. Odabent is valami misztifikáció zajlik mert nagy a csend. Jó volna alkalmasint bekukkantani, hogy mit művelnek a kapun belül. Na majdan ráveszi a gnómot, hogy vigye be őket bentebb. Valami harapnivaló meg toroktisztító sem ártana már.*
*A diskurálásba bekapcsolódik egy ember lányka. Nagyapusunkhoz képest még szinte csecsemő korban lehet. Sebaj. Szépen tud köszönni az már biztos.*
- Erdőszél hozott gyermekem! Erre nagyapa volnék röviden.
*A gnóm fiú szépen bemagoltan elismételi a nevét de hát nagyapus nem így használja csak ha a hivatalba kell mennie.*
- Bezony wegtorenbe. Ne kérdezd mér ment mostan és miféle föld ügy miatt mert az nem tudom.
*Megnyugodik a fiú lassacskán. Nem is baj már mert a pánikolását senkinek se szereti hallgatni. Az ifjonc gnóm nagyon otthon érzi magát úgy intézkedik. Hadd csinálja végül is biztos ez a dolga. Egyébként meg már fúrja az oldalát, hogy a tollas fejű lánykát mi szél fújta erre. Megszaporodtak itt a népek nagy hirtelen mintha a heringek ívása lenne éppen. Odabent is valami misztifikáció zajlik mert nagy a csend. Jó volna alkalmasint bekukkantani, hogy mit művelnek a kapun belül. Na majdan ráveszi a gnómot, hogy vigye be őket bentebb. Valami harapnivaló meg toroktisztító sem ártana már.*
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-08 07:59:08
Üzenet elküldve: 2020-10-08 07:59:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés Ganerhez//
*Az idős elf egy hihető magyarázattal áll elő arra, hogy miért nem ápolták a kapcsolatot Arra papával. Az viszont meglepi, hogy az idős tündér ilyen váratlanul Wegtorenbe ment. Erre vissza is kérdez, mert ilyen szándékról nem tudott az idős tündér részéről.*
- Wegtorenbe ment? Milyen földügylet miatt, és miért nem szólt nekem? *Szinte záporként zúdítja kérdéseit Errealra-ra, s talán ezekre nem is fog tudni válaszolni a másik. Mégis az elf az egyetlen hírforrása jelen pillanatban arról, hogy milyen kapcsolatban van a két idős személy, és pontosan mi történt Arra papával. A kérdéseit már rázúdította az elf-re így többet már nem tesz fel neki egyelőre. Megpróbálna azokra a kérdéseire választ kapni. Tovább hallgatva az elf öregurat, a korát is megtudja. Ezen ismét, őszintén elcsodálkozik. Nem akar erre is újra rákérdezni, mert a hallása az kitűnő, de maga a mondat tartalma és a nagyszámú kor, akkor is megdöbbenti. Mosolyt csal arcára amikor Arraele makacs gyermekkora és kissé önfejű természetéről hall egy-két momentumot.*
- Igen, határozottan Ő az, akit ismerek. *Mosolya ezúttal nem hervad el, s egy kis időre gondolataiba merül, hogy magában rendezni tudja a sok új információt, amit az idős elf úrtól tudott meg. E közben érkezik meg hozzájuk egy újabb idegen. Külsőre fiatal nő, tőle valamivel magasabb, vagy talán közel egy magasak, ezt nehéz megállapítania. Hófehér bőr, piros masni, látszatra törékeny külső jellemezi a fiatal lányt. A ruházata alapján mégis harcosnak mondaná. Eeyr köszöntéssel lép oda hozzájuk. A gondolataiból felocsúdva fordul oda az őket megszólító lányhoz, és igyekszik illendően köszönteni egy meghajlással.*
- Üdvözöllek! Az én nevem Ganer Worcryn, az idős úr pedig Errealra Lytarane. Mi járatban vagy nálunk? Esetleg tudunk segíteni neked valamiben? *Kis időre félreteszi az idős elf-fel való beszélgetését és kedvesen igyekszik az érkező, fiatal lányt fogadni, majd beszédbe elegyedni vele, hogy megismerje szándékait. Tekintetét nem kerüli el a nemes megjelenésű, felszerszámozott szarvas sem. Elismerő pillantásokkal méltatja a különös és ritka hátast.*
*Az idős elf egy hihető magyarázattal áll elő arra, hogy miért nem ápolták a kapcsolatot Arra papával. Az viszont meglepi, hogy az idős tündér ilyen váratlanul Wegtorenbe ment. Erre vissza is kérdez, mert ilyen szándékról nem tudott az idős tündér részéről.*
- Wegtorenbe ment? Milyen földügylet miatt, és miért nem szólt nekem? *Szinte záporként zúdítja kérdéseit Errealra-ra, s talán ezekre nem is fog tudni válaszolni a másik. Mégis az elf az egyetlen hírforrása jelen pillanatban arról, hogy milyen kapcsolatban van a két idős személy, és pontosan mi történt Arra papával. A kérdéseit már rázúdította az elf-re így többet már nem tesz fel neki egyelőre. Megpróbálna azokra a kérdéseire választ kapni. Tovább hallgatva az elf öregurat, a korát is megtudja. Ezen ismét, őszintén elcsodálkozik. Nem akar erre is újra rákérdezni, mert a hallása az kitűnő, de maga a mondat tartalma és a nagyszámú kor, akkor is megdöbbenti. Mosolyt csal arcára amikor Arraele makacs gyermekkora és kissé önfejű természetéről hall egy-két momentumot.*
- Igen, határozottan Ő az, akit ismerek. *Mosolya ezúttal nem hervad el, s egy kis időre gondolataiba merül, hogy magában rendezni tudja a sok új információt, amit az idős elf úrtól tudott meg. E közben érkezik meg hozzájuk egy újabb idegen. Külsőre fiatal nő, tőle valamivel magasabb, vagy talán közel egy magasak, ezt nehéz megállapítania. Hófehér bőr, piros masni, látszatra törékeny külső jellemezi a fiatal lányt. A ruházata alapján mégis harcosnak mondaná. Eeyr köszöntéssel lép oda hozzájuk. A gondolataiból felocsúdva fordul oda az őket megszólító lányhoz, és igyekszik illendően köszönteni egy meghajlással.*
- Üdvözöllek! Az én nevem Ganer Worcryn, az idős úr pedig Errealra Lytarane. Mi járatban vagy nálunk? Esetleg tudunk segíteni neked valamiben? *Kis időre félreteszi az idős elf-fel való beszélgetését és kedvesen igyekszik az érkező, fiatal lányt fogadni, majd beszédbe elegyedni vele, hogy megismerje szándékait. Tekintetét nem kerüli el a nemes megjelenésű, felszerszámozott szarvas sem. Elismerő pillantásokkal méltatja a különös és ritka hátast.*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-07 09:40:14
Üzenet elküldve: 2020-10-07 09:40:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés Ganerhez//
*A kis csapat, kikkel eleddig töltötte idejét, eltávozik, s így Linä bizonytalan magányban marad. Igazából fogalma sincs, merre kéne mennie, hogy eljusson ahhoz a helyhez, amit a hosszú életű említett. Ráadásul az sem könnyíti meg a dolgát, hogy számára teljesen ismeretlen neve volt. Meg se jegyezte szegény. Valahogy igen nehezen boldogul az itteni nevekkel. Pár lépést tétován előrelép, fejét forgatja, hátha megpillant valamit, ami támpontot adhat neki. De csak a fák néznek rá vissza búskomoran és némán. Jobb lett volna megkérdezni, hogy ugyan merre van az a különös nevű hely, de oly gyorsan eltávozott innét mindenki, hogy nem jutott rá ideje. Egy pillanatra átvillan fején a gondolat, hogy mi történne, ha itt és most előkapná lantját, aztán nekikezdene muzsikálni. Végső soron arra jut, hogy inkább felhagy ezzel, mert ki tudja, mennyire díjaznák vagy nem díjaznák az itt élők. De azzal is tisztában van, hogy valamihez kell kezdenie, örökké csak nem állhat itt, mint egy szobor. Visszafordul hát, és a kapu felé sétál, ám szándékai között egyáltalán nincs távozás. Mindössze úgy véli, hogy ott talán tudnak neki segíteni. Hamarosan oda is ér, és elsőnek egy magas gnómot pillant meg - legalábbis ebben a fajban magasnak számít. Erős csontozatú, délceg fiatal férfinak tűnik, és ráadásul még barátságosnak is néz ki az arca. Éppen beszélget valakivel, ez pedig Linát arra készteti, hogy néhány lépéssel távolabb álljon meg. Nem tudja, hogy észrevették-e egyáltalán, kis ideig várakozik, de aztán - amikor a másik idegen befejezi a beszédet - némileg bátortalanul lép közelebb.*
- Adjon Eeyr.* Hangzik a csendes köszöntés, s arcán még látni a bocsánatkérést, amiért esetleg megzavarta a beszélgetést.*
*A kis csapat, kikkel eleddig töltötte idejét, eltávozik, s így Linä bizonytalan magányban marad. Igazából fogalma sincs, merre kéne mennie, hogy eljusson ahhoz a helyhez, amit a hosszú életű említett. Ráadásul az sem könnyíti meg a dolgát, hogy számára teljesen ismeretlen neve volt. Meg se jegyezte szegény. Valahogy igen nehezen boldogul az itteni nevekkel. Pár lépést tétován előrelép, fejét forgatja, hátha megpillant valamit, ami támpontot adhat neki. De csak a fák néznek rá vissza búskomoran és némán. Jobb lett volna megkérdezni, hogy ugyan merre van az a különös nevű hely, de oly gyorsan eltávozott innét mindenki, hogy nem jutott rá ideje. Egy pillanatra átvillan fején a gondolat, hogy mi történne, ha itt és most előkapná lantját, aztán nekikezdene muzsikálni. Végső soron arra jut, hogy inkább felhagy ezzel, mert ki tudja, mennyire díjaznák vagy nem díjaznák az itt élők. De azzal is tisztában van, hogy valamihez kell kezdenie, örökké csak nem állhat itt, mint egy szobor. Visszafordul hát, és a kapu felé sétál, ám szándékai között egyáltalán nincs távozás. Mindössze úgy véli, hogy ott talán tudnak neki segíteni. Hamarosan oda is ér, és elsőnek egy magas gnómot pillant meg - legalábbis ebben a fajban magasnak számít. Erős csontozatú, délceg fiatal férfinak tűnik, és ráadásul még barátságosnak is néz ki az arca. Éppen beszélget valakivel, ez pedig Linát arra készteti, hogy néhány lépéssel távolabb álljon meg. Nem tudja, hogy észrevették-e egyáltalán, kis ideig várakozik, de aztán - amikor a másik idegen befejezi a beszédet - némileg bátortalanul lép közelebb.*
- Adjon Eeyr.* Hangzik a csendes köszöntés, s arcán még látni a bocsánatkérést, amiért esetleg megzavarta a beszélgetést.*
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-06 15:37:06
Üzenet elküldve: 2020-10-06 15:37:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat 1.//
*Ha olyan felnőttek beszélgetnének, akiket ismer, akkor minden bizonnyal belekotyogna, viszont itt és most több az idegen, mint az ismerős, ezért jobbára hallgat. Csak Pycta nyakába bújva figyeli őket, néha oda-odafordítva a fejét is, de többnyire csak a szeme sarkából. A dicséreten szélesen elmosolyodik, ha hajlandó lenne fésülködni és fertályóráig nem összekoszolni magát, esetleg cipőt is húzni, akkor még szebb is lehetne, igazi kis hölgy. Szokták mondani, hogy a gyerek akkor igazán gyerek, ha fülig koszos, Niev persze a kosztól függetlenül is nagyon boldog. Annál nagyobb szomorúság még nem érte soha, minthogy elfogyott a vajas-mézes kalács mielőtt pukkadásig ette volna magát.*
- Ahaaaa!
*Válaszolja arra, hogy a nő nem idegen nyelven beszél, csak számára ismeretlen szavakat használ. Ettől még nem találja kevésbé furcsának. Ráadásul még meg is szólítja. Amitől Niev kicsit hátrahőköl, majd visszabújik Pycta nyakába és csak a saját karja rejtekéből néz a nőre.*
- Apa, Xauzur nem is fekete, miért mondja a néni?
*Ragadja meg a kislány a lényeget és suttogása pont annyira halk, mint eddig bármikor, vagyis egyáltalán semennyire.*
- Nemláttam!
*Válaszolja gyorsan a kérdésre, egyszerre hadarva és cincogva. A Hajnal-ligetig marad Pycta nyakába bújva, akkor is csak azért szakad ki ebből a pózból, mert az elf lerakja.*
- Lehet kicsit maradnom? És kicsit később játszani?
*Imád Pyctával lenni, de az imádság olyan dolog, ami tovább tart és nagyobb, mélyebb áhítatot igényel annál, mint amire ő egyszerre képes. Ez a korából fakad, de talán a jelleméből is.*
//Az áldozat 1.//
*Ha olyan felnőttek beszélgetnének, akiket ismer, akkor minden bizonnyal belekotyogna, viszont itt és most több az idegen, mint az ismerős, ezért jobbára hallgat. Csak Pycta nyakába bújva figyeli őket, néha oda-odafordítva a fejét is, de többnyire csak a szeme sarkából. A dicséreten szélesen elmosolyodik, ha hajlandó lenne fésülködni és fertályóráig nem összekoszolni magát, esetleg cipőt is húzni, akkor még szebb is lehetne, igazi kis hölgy. Szokták mondani, hogy a gyerek akkor igazán gyerek, ha fülig koszos, Niev persze a kosztól függetlenül is nagyon boldog. Annál nagyobb szomorúság még nem érte soha, minthogy elfogyott a vajas-mézes kalács mielőtt pukkadásig ette volna magát.*
- Ahaaaa!
*Válaszolja arra, hogy a nő nem idegen nyelven beszél, csak számára ismeretlen szavakat használ. Ettől még nem találja kevésbé furcsának. Ráadásul még meg is szólítja. Amitől Niev kicsit hátrahőköl, majd visszabújik Pycta nyakába és csak a saját karja rejtekéből néz a nőre.*
- Apa, Xauzur nem is fekete, miért mondja a néni?
*Ragadja meg a kislány a lényeget és suttogása pont annyira halk, mint eddig bármikor, vagyis egyáltalán semennyire.*
- Nemláttam!
*Válaszolja gyorsan a kérdésre, egyszerre hadarva és cincogva. A Hajnal-ligetig marad Pycta nyakába bújva, akkor is csak azért szakad ki ebből a pózból, mert az elf lerakja.*
- Lehet kicsit maradnom? És kicsit később játszani?
*Imád Pyctával lenni, de az imádság olyan dolog, ami tovább tart és nagyobb, mélyebb áhítatot igényel annál, mint amire ő egyszerre képes. Ez a korából fakad, de talán a jelleméből is.*
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-06 10:13:23
Üzenet elküldve: 2020-10-06 10:13:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochassban//
//Az Áldozat 1.//
~Hmm, tűzről pattant kis menyecske ez a kislány az már szent, nem rejti véka alá az érzelmeit. Bár még a bizonytalanság selyemgubójában gubbaszt és az egyhangúság néma szerénységébe burkolózik, de rögvest-hamarost kibújik zavartságának fogságából meglásd. Magáról a félsz láncait leveti, majd elhagyva eddig oltalmat adó bábját, Pompázatosan meseszép pillangóvá válik, amely virágról-virágra bejárja a földkerekség minden zegét-zugát.~
*Minden eddigi kételye elmúlik Pyctával kapcsolatban, ami ijesztő külsejéből fakadt és ébresztett bizonytalanságot Csermelyben. Figyelmesebben végigfürkészve a férfit, mintha az ősz aranyába öltözött volna, már csak nyomokban látja rajta a hamuszín árnyalatot. Ebben azonban nem biztos, lehet csak a fény csalafinta játéka ez érzékeivel, akár a délibáb jelenése a szikes pusztaságon, amely felragyog a megfáradt utazó előtt, megmérgezve annak meggyötört elméjét. Talán az atyai szeretet melegsége öltözteti szebb köntösbe Pyctát, amelyből Csermelynek vajmi kevés jutott.
Eme gondolat belenyilall fájó szívébe, könnyeivel küszködve próbál erős maradni. Orrát már-már a sírás facsarja, majd nagyot tüsszentve távozik belőle az érzelem vihara.
Nagy űrt hagyott benne a szülői szeretet hiánya, azonban az életbenmaradásra megtanították szülei, amiért hálás nekik.
Alig láthatóan megrázza fejét, majd messze űzi a búskomorság setét fellegeit, amelyek elméjét árnyékolják. A gazdája mellett, a kislány ölelésében levő, doromboló irbisz látványa igézi meg, aminek marja nem sokkal marad el a kislány feje búbjától. Hála a jó istennek, nem mutat nagy érdeklődést Fürge iránt, aki hangosan szuszogva szenderedett álomra Csermely gelebében. Kezes állat, ha lehet ilyet mondani egy ragadozó nagymacskára.*
~Éjsörény, így foglak hívni ezentúl te pompázatos bestia~
*Miközben eme szavakat intézi Xauzurhoz magában, próbálja az állat felé sugározni a szeretetét és tiszteletét. Mindig is hitt abban, hogy az állatok is érzik a szeretetet és lehet velük kommunikálni az érzelmek által. Bár, néha Fürge esetében nem mindig van erről meggyőződve.
Ártatlan mosoly húzódik végig szomjúságtól kicserepesedett ajkain, miközben szertelen állatkája alakja sejlik fel előtte rejtelmesen, majd mély megnyugvás tölti el, ahogyan érzi minden lélegzetvételét ruháinak redői alól.
Erőt vesz magán, majd megszólítja a kislányt.
Abban azonban nem biztos, hogy Linának, akinek nyelvjárása néha az ő arcára is mosolyt fakaszt, vagy éppen személyesen neki szánta hangos kérdését.*
-Örülök, hogy megismerhetlek kicsi lány, Niev ugye? Biztosan te vagy apuci szeme fénye, jó rátok nézni. Látom neked is van kedvenced és pont olyan szép fekete bundája van, mint az enyémnek, csak a te állatkád kicsit nagyobb, mint az enyém. A fajtája vadászgörény, nem tudom láttál e már hasonlót?
//Az Áldozat 1.//
~Hmm, tűzről pattant kis menyecske ez a kislány az már szent, nem rejti véka alá az érzelmeit. Bár még a bizonytalanság selyemgubójában gubbaszt és az egyhangúság néma szerénységébe burkolózik, de rögvest-hamarost kibújik zavartságának fogságából meglásd. Magáról a félsz láncait leveti, majd elhagyva eddig oltalmat adó bábját, Pompázatosan meseszép pillangóvá válik, amely virágról-virágra bejárja a földkerekség minden zegét-zugát.~
*Minden eddigi kételye elmúlik Pyctával kapcsolatban, ami ijesztő külsejéből fakadt és ébresztett bizonytalanságot Csermelyben. Figyelmesebben végigfürkészve a férfit, mintha az ősz aranyába öltözött volna, már csak nyomokban látja rajta a hamuszín árnyalatot. Ebben azonban nem biztos, lehet csak a fény csalafinta játéka ez érzékeivel, akár a délibáb jelenése a szikes pusztaságon, amely felragyog a megfáradt utazó előtt, megmérgezve annak meggyötört elméjét. Talán az atyai szeretet melegsége öltözteti szebb köntösbe Pyctát, amelyből Csermelynek vajmi kevés jutott.
Eme gondolat belenyilall fájó szívébe, könnyeivel küszködve próbál erős maradni. Orrát már-már a sírás facsarja, majd nagyot tüsszentve távozik belőle az érzelem vihara.
Nagy űrt hagyott benne a szülői szeretet hiánya, azonban az életbenmaradásra megtanították szülei, amiért hálás nekik.
Alig láthatóan megrázza fejét, majd messze űzi a búskomorság setét fellegeit, amelyek elméjét árnyékolják. A gazdája mellett, a kislány ölelésében levő, doromboló irbisz látványa igézi meg, aminek marja nem sokkal marad el a kislány feje búbjától. Hála a jó istennek, nem mutat nagy érdeklődést Fürge iránt, aki hangosan szuszogva szenderedett álomra Csermely gelebében. Kezes állat, ha lehet ilyet mondani egy ragadozó nagymacskára.*
~Éjsörény, így foglak hívni ezentúl te pompázatos bestia~
*Miközben eme szavakat intézi Xauzurhoz magában, próbálja az állat felé sugározni a szeretetét és tiszteletét. Mindig is hitt abban, hogy az állatok is érzik a szeretetet és lehet velük kommunikálni az érzelmek által. Bár, néha Fürge esetében nem mindig van erről meggyőződve.
Ártatlan mosoly húzódik végig szomjúságtól kicserepesedett ajkain, miközben szertelen állatkája alakja sejlik fel előtte rejtelmesen, majd mély megnyugvás tölti el, ahogyan érzi minden lélegzetvételét ruháinak redői alól.
Erőt vesz magán, majd megszólítja a kislányt.
Abban azonban nem biztos, hogy Linának, akinek nyelvjárása néha az ő arcára is mosolyt fakaszt, vagy éppen személyesen neki szánta hangos kérdését.*
-Örülök, hogy megismerhetlek kicsi lány, Niev ugye? Biztosan te vagy apuci szeme fénye, jó rátok nézni. Látom neked is van kedvenced és pont olyan szép fekete bundája van, mint az enyémnek, csak a te állatkád kicsit nagyobb, mint az enyém. A fajtája vadászgörény, nem tudom láttál e már hasonlót?
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-06 08:37:01
Üzenet elküldve: 2020-10-06 08:37:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés Ganerhez//
*Megközelíti már a lovag gnómot. Mondjuk nem biztos, hogy lovag csak éppen van lova. Diónyi héjban összeszedi a gnómocskának amit tudnia kell. De ettől teljesen kiakad a fiú.*
- Szedd össze magad fiam! Arraele szülei korán haltak. Én meg örökbe fogadtam. A nevemre vettem. Aztán negyven éve összerúgtuk a port. Azóta nem beszéltünk. Jöttem volna meglátni és kibékülni véle de erre meg pont elment wegtorenbe valami földügylet miatt. Így már érted fiam?
*A zavart elméjű gnómot nehéz lesz vissza rángatni a valóságba. Ezért kicsit meg is rázza, hogy bele ne bolonduljon már a sok hírbe.*
- Ha vóna kérdésed ki vele!
*Még az is lehet, hogy a gnóm nem hisz el semmit az igazságból. Az elég nagy csacsiság lenne de a gnómoktól minden csacsiság kitelik.*
- Én mán 254 éves vagyok. Felneveltem jó pár lurkót. Arra volt a legkeményebb dió. Makacs mint hét öszvér. Mivel már megettem a kenyerem nagyobb falatját ezért akartam megbékíteni Arrát. Ha visszajönne akkor tán sikerül ha minden úgy alakul ahogy kéne.
*Ha már ilyen idős az elf bizony szeretné rendezni a szénáját az élet kazlába.*
*Megközelíti már a lovag gnómot. Mondjuk nem biztos, hogy lovag csak éppen van lova. Diónyi héjban összeszedi a gnómocskának amit tudnia kell. De ettől teljesen kiakad a fiú.*
- Szedd össze magad fiam! Arraele szülei korán haltak. Én meg örökbe fogadtam. A nevemre vettem. Aztán negyven éve összerúgtuk a port. Azóta nem beszéltünk. Jöttem volna meglátni és kibékülni véle de erre meg pont elment wegtorenbe valami földügylet miatt. Így már érted fiam?
*A zavart elméjű gnómot nehéz lesz vissza rángatni a valóságba. Ezért kicsit meg is rázza, hogy bele ne bolonduljon már a sok hírbe.*
- Ha vóna kérdésed ki vele!
*Még az is lehet, hogy a gnóm nem hisz el semmit az igazságból. Az elég nagy csacsiság lenne de a gnómoktól minden csacsiság kitelik.*
- Én mán 254 éves vagyok. Felneveltem jó pár lurkót. Arra volt a legkeményebb dió. Makacs mint hét öszvér. Mivel már megettem a kenyerem nagyobb falatját ezért akartam megbékíteni Arrát. Ha visszajönne akkor tán sikerül ha minden úgy alakul ahogy kéne.
*Ha már ilyen idős az elf bizony szeretné rendezni a szénáját az élet kazlába.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-05 20:15:35
Üzenet elküldve: 2020-10-05 20:15:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat 1.//
*Kezdenek a helyükre kerülni a dolgok, a közösség vendégei is láthatóan megnyugszanak. Bár biztosan nem voltak nyugtalanok, legfeljebb bizalmatlanok. De érthető, ha az első látogatásuk alkalmával belebotlanak egy erdőmélyi ragadozóba és egy erdőmélyi elfbe, akin nyomot hagyott patrónusának keze. A csuhátlan csuhás is érzi, miféle változásokon ment keresztül és ezt a külső szemlélők is megerősítették ezt most és korábban is.
Csermely kis közjáték keretében kikapcsolódik a beszélgetésből, Xauzur érdeklődve hegyezi a fülét és szimatol a levegőbe, hogy megtudja, miféle állat lapul a köpeny alatt. De egyébként nem kell tartania attól, hogy az irbisz netalán felfalja.
Amikor aztán a lány visszatér hozzájuk, elmondja, hogy szívesen csatlakozik az erdőmélyi elfhez az áldozat során. A felajánlásra, hogy Nievesha megismerkedhetne a lány társával, csak halovány mosollyal bólint. Persze ezt majd a kislány eldönti, de ha egyszer feloldódott, ez biztosan nem jelent problémát.
Niev egyébként amint lehet, azonnal felkapaszkodik az ölébe és onnan kukucskál az ismeretlenekre. A kérdésre megsimogatja a kobakját és úgy válaszol.*
- Nem beszél más nyelvet, csak olyan szavakat használ, amiket lehet, hogy nem hallottál még. Azt szeretné, ha van kedved, megismerd a társát. Valamilyen állat lehet, talán menyét. *Mondja halkan a kislánynak.
Dat is csatlakozna az áldozathoz, amit a csuhátlan csuhás egy kurta biccentéssel köszön meg.*
- Minél több híve van a Fákban Lakónak, annál erősebb. Köszönöm. *Hajtja meg kissé a fejét a férfi felé. Ugyan nem tudja, hogy a férfi valóban híve-e az Erdő Szívének vagy más istenhez szólnak a fohászai, de ha ott van, biztosan megváltozik a véleménye.
Eshlinä is megdicséri Nieveshát, ami mindig jóleső érzéssel tölt el egy apát.*
- Köszönjük. *Mosolyog a lányra.
Hogy nem szeretne részt venni a fohászon, nem kelt visszatetszést benne. Sosem akart senkit rávenni olyanra, amit nem szeretne, így csak tudomásul veszi a választ.*
- Minden bizonnyal a N'orthrymban megtalálod. *Int fejével, hisz kezeit Niev foglalja le, a központi lombház felé.*
- Legyetek üdvözölve Mil'Ochassban. Ha pedig megbocsátotok, indulnom kell. *Hajtja meg újra kissé magát és elindul a Hajnal-liget felé, ahol a Szent Fa, az oltár áll. Xauzur, elunva a nézelődést, ásít egyet, kivillantva agyarait, majd megindul az erdőmélyi elf után.
A Hajnal-ligetet alacsony, jelzésértékű kerítés veszi körül. Inkább csak azért, hogy kiemelje a közösség területei közül. A központjában álló alacsony fa ágait szalagok díszítik, törzse körül erdei virágok nyíltak és a nyár végén is árasztanak kellemes illatot. A csuhátlan csuhás gyakran ápolja a kertet, ez jól is látható rajta.*
- Ím a Szent Fa, amelyet Erdőmélyéről hozott el a közösség másik két alapítója, Lyzendra és Umom az Erdő Szívének útmutatása szerint. Még én ültettem Vadvéd erődjében első áldozatként a Fákban Lakóhoz, az alapítás után pedig oltárrá szenteltük, hogy vallási központja legyen a közösségnek. *Áll meg a bejárat előtt és ha Nieveshának sincs ellenére, leteszi Xauzur mellé.*
- Apának most imádkoznia kell az Erdő Szívéhez. Szeretnél maradni? *Guggol le a kislányhoz halkra fogva a hangját. Tudja, hogy nem szeret Niev egy helyben maradni sokáig, meglehet, hogy nem tud majd megülni egy helyben csendben. Igazából ez a leginkább elképzelhető.*
- Ha nem, menj nyugodtan játszani. *Ad csókot a homlokára.
Bárhogyan is legyen, a fohász beletelik bizonyos időbe és ideje elkezdeni. Nincs szükség sok mindenre az áldozathoz, egy kulacsnyi bor, hit és fohász. Ezekkel pedig az erdőmélyi elf mind rendelkezik.
Semmit nem vár el a jelenlévőktől, csak hitet és támogatást, a biztonságról az erdő és az irbisz gondoskodik, aki a fa elé térdelő csuhátlan csuhás mellé ül le, aki lehunyja szemeit, kezeit enyhén oldalt tartva maga mellett hangtalan imába kezd.*
//Az áldozat 1.//
*Kezdenek a helyükre kerülni a dolgok, a közösség vendégei is láthatóan megnyugszanak. Bár biztosan nem voltak nyugtalanok, legfeljebb bizalmatlanok. De érthető, ha az első látogatásuk alkalmával belebotlanak egy erdőmélyi ragadozóba és egy erdőmélyi elfbe, akin nyomot hagyott patrónusának keze. A csuhátlan csuhás is érzi, miféle változásokon ment keresztül és ezt a külső szemlélők is megerősítették ezt most és korábban is.
Csermely kis közjáték keretében kikapcsolódik a beszélgetésből, Xauzur érdeklődve hegyezi a fülét és szimatol a levegőbe, hogy megtudja, miféle állat lapul a köpeny alatt. De egyébként nem kell tartania attól, hogy az irbisz netalán felfalja.
Amikor aztán a lány visszatér hozzájuk, elmondja, hogy szívesen csatlakozik az erdőmélyi elfhez az áldozat során. A felajánlásra, hogy Nievesha megismerkedhetne a lány társával, csak halovány mosollyal bólint. Persze ezt majd a kislány eldönti, de ha egyszer feloldódott, ez biztosan nem jelent problémát.
Niev egyébként amint lehet, azonnal felkapaszkodik az ölébe és onnan kukucskál az ismeretlenekre. A kérdésre megsimogatja a kobakját és úgy válaszol.*
- Nem beszél más nyelvet, csak olyan szavakat használ, amiket lehet, hogy nem hallottál még. Azt szeretné, ha van kedved, megismerd a társát. Valamilyen állat lehet, talán menyét. *Mondja halkan a kislánynak.
Dat is csatlakozna az áldozathoz, amit a csuhátlan csuhás egy kurta biccentéssel köszön meg.*
- Minél több híve van a Fákban Lakónak, annál erősebb. Köszönöm. *Hajtja meg kissé a fejét a férfi felé. Ugyan nem tudja, hogy a férfi valóban híve-e az Erdő Szívének vagy más istenhez szólnak a fohászai, de ha ott van, biztosan megváltozik a véleménye.
Eshlinä is megdicséri Nieveshát, ami mindig jóleső érzéssel tölt el egy apát.*
- Köszönjük. *Mosolyog a lányra.
Hogy nem szeretne részt venni a fohászon, nem kelt visszatetszést benne. Sosem akart senkit rávenni olyanra, amit nem szeretne, így csak tudomásul veszi a választ.*
- Minden bizonnyal a N'orthrymban megtalálod. *Int fejével, hisz kezeit Niev foglalja le, a központi lombház felé.*
- Legyetek üdvözölve Mil'Ochassban. Ha pedig megbocsátotok, indulnom kell. *Hajtja meg újra kissé magát és elindul a Hajnal-liget felé, ahol a Szent Fa, az oltár áll. Xauzur, elunva a nézelődést, ásít egyet, kivillantva agyarait, majd megindul az erdőmélyi elf után.
A Hajnal-ligetet alacsony, jelzésértékű kerítés veszi körül. Inkább csak azért, hogy kiemelje a közösség területei közül. A központjában álló alacsony fa ágait szalagok díszítik, törzse körül erdei virágok nyíltak és a nyár végén is árasztanak kellemes illatot. A csuhátlan csuhás gyakran ápolja a kertet, ez jól is látható rajta.*
- Ím a Szent Fa, amelyet Erdőmélyéről hozott el a közösség másik két alapítója, Lyzendra és Umom az Erdő Szívének útmutatása szerint. Még én ültettem Vadvéd erődjében első áldozatként a Fákban Lakóhoz, az alapítás után pedig oltárrá szenteltük, hogy vallási központja legyen a közösségnek. *Áll meg a bejárat előtt és ha Nieveshának sincs ellenére, leteszi Xauzur mellé.*
- Apának most imádkoznia kell az Erdő Szívéhez. Szeretnél maradni? *Guggol le a kislányhoz halkra fogva a hangját. Tudja, hogy nem szeret Niev egy helyben maradni sokáig, meglehet, hogy nem tud majd megülni egy helyben csendben. Igazából ez a leginkább elképzelhető.*
- Ha nem, menj nyugodtan játszani. *Ad csókot a homlokára.
Bárhogyan is legyen, a fohász beletelik bizonyos időbe és ideje elkezdeni. Nincs szükség sok mindenre az áldozathoz, egy kulacsnyi bor, hit és fohász. Ezekkel pedig az erdőmélyi elf mind rendelkezik.
Semmit nem vár el a jelenlévőktől, csak hitet és támogatást, a biztonságról az erdő és az irbisz gondoskodik, aki a fa elé térdelő csuhátlan csuhás mellé ül le, aki lehunyja szemeit, kezeit enyhén oldalt tartva maga mellett hangtalan imába kezd.*
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-05 08:55:39
Üzenet elküldve: 2020-10-05 08:55:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés Ganerhez//
*A kapu előtt nézelődve próbálja kitalálni a jelenleg zajló eseményeket, történéseket. Lyzenda jó ideje nem tűnt már fel a közösségben. Talán követte a távozó Umon-t, ezt sajnos nem lehet egyelőre biztosra mondani. Annyi viszont bizonyos, hogy nincs itt. Pycta maradt egyedül a közösség vezetőiből, s talán Ő is fontolja a távozást, de ez csak egy kósza gondolat a gnóm elméjében. Amint elmélkedik az események folyását, egy idős, magas elf közeledésére lesz figyelmes. Nem ismerős neki a közeledő alak, s talán még sosem látta. Az idegen elf felé közeledik, s kora már messziről látható ősz haján, szakállán s a boton mely a támaszának tűnik. Az idős férfi egy kissé szokatlan erdei köszöntéssel köszönti, melyet főhajtással viszonoz. Amikor a nevét elárulja az idegen, akkor tekintete szinte megfagy a meglepettségtől. Pupillái összeszűkülnek és egyre kíváncsibb módon fürkészi az idős elf vonásait. Pár pillanatig fel sem fogja a szavakat, amiket hozzá intéznek. Majd visszatérve a valóságba, megpróbálja rendezni magában a hallottakat.*
- Úgy érti, hogy Arraele nevelő apja? Én úgy tudtam, hogy a szüleivel élt. Miért nem tudtam eddig magáról? Én ezt egyáltalán nem értem most. *Teljesen tanácstalan és még a bemutatkozással sem törődik. Szeretné kideríteni, hogy ez most valamiféle tréfa, vagy van valóságalapja. Nehéz ezt az egészet elhinnie, bár a férfi nevének csengése hasonlít Arrapuséhoz, s a vezetékneve is ugyanaz. De még mindig ott bujkál benne a gondolat, hogy eddig miért nem hallott semmit Errealra nevelőapáról. Barátságos és zavarodott is a hangneme, ugyanakkor látszik rajta a tanácstalanság egyértelmű jelei is.*
*A kapu előtt nézelődve próbálja kitalálni a jelenleg zajló eseményeket, történéseket. Lyzenda jó ideje nem tűnt már fel a közösségben. Talán követte a távozó Umon-t, ezt sajnos nem lehet egyelőre biztosra mondani. Annyi viszont bizonyos, hogy nincs itt. Pycta maradt egyedül a közösség vezetőiből, s talán Ő is fontolja a távozást, de ez csak egy kósza gondolat a gnóm elméjében. Amint elmélkedik az események folyását, egy idős, magas elf közeledésére lesz figyelmes. Nem ismerős neki a közeledő alak, s talán még sosem látta. Az idegen elf felé közeledik, s kora már messziről látható ősz haján, szakállán s a boton mely a támaszának tűnik. Az idős férfi egy kissé szokatlan erdei köszöntéssel köszönti, melyet főhajtással viszonoz. Amikor a nevét elárulja az idegen, akkor tekintete szinte megfagy a meglepettségtől. Pupillái összeszűkülnek és egyre kíváncsibb módon fürkészi az idős elf vonásait. Pár pillanatig fel sem fogja a szavakat, amiket hozzá intéznek. Majd visszatérve a valóságba, megpróbálja rendezni magában a hallottakat.*
- Úgy érti, hogy Arraele nevelő apja? Én úgy tudtam, hogy a szüleivel élt. Miért nem tudtam eddig magáról? Én ezt egyáltalán nem értem most. *Teljesen tanácstalan és még a bemutatkozással sem törődik. Szeretné kideríteni, hogy ez most valamiféle tréfa, vagy van valóságalapja. Nehéz ezt az egészet elhinnie, bár a férfi nevének csengése hasonlít Arrapuséhoz, s a vezetékneve is ugyanaz. De még mindig ott bujkál benne a gondolat, hogy eddig miért nem hallott semmit Errealra nevelőapáról. Barátságos és zavarodott is a hangneme, ugyanakkor látszik rajta a tanácstalanság egyértelmű jelei is.*
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-04 17:11:47
Üzenet elküldve: 2020-10-04 17:11:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochassban//
*Linä nem mondható félős lánynak, bár meg kell hagyni, hogy képes megijedni adott esetben. Bizalmatlansága a vadállat iránt csak egy hangyányit csökken, ez is csak a hozzá simuló kislány láttán történik így. Akinek a neve egyébként ki is derül édesapja jóvoltából. A kis szöszi még rá is mosolyog, s hozzá aprócska kezével üdvözli is őt.*
- Van szép kislánya.* Dicséri az elf csöppnyi utódját őszintén. A vadállatról kiderül az is, hogy micsoda, és miként nevezik. Mondjuk teljesen mindegy, milyen állat, Linä eleddig sosem hallott róla, így tehát nem is mond neki semmit az irbisz megnevezés. Csermely és görénye között valami gond támad, mire a mogorin leány odakapja ugyan a fejét, de egyébként nem tulajdonít a közjátéknak nagy jelentőséget. A gyermek újfent belecsivitel maga módján a beszélgetésbe, Linä pedig csak kuncog magában ezen. Külsőleg mindössze egy mosoly látható. Pycta kifejti, hogy ez a közösség, ahová érkeztek, csatában edződött meg. Ugyan a mogorin lány nem tudja, miféle lázadásról van szó, de az világos, hogy a Dat által korábban említett Szent Fának sokan akarnak ártani. Linä kész megvédeni a fát az ártó erőktől annak ellenére, hogy még továbbra sem tiszta számára, mi is ez az egész. Csak annyit tud meg, hogy az általa tisztelt Eeyrnek is köze van hozzá.*
- Én segítek megvédni fát.* Fejezi ki határozottan a hosszúéletűnek. Bár azt nem igazán érti, hogy miféle áldozatról beszél az alapító, de ő nem érzi szükségét annak, hogy részt vegyen a szertartáson. Bár a többiek kifejezik, hogy Pyctával tartanának, s épp emiatt gondol egy pillanatig arra, hogy különcködése miatt furcsa pillantásokat fog kapni, esetleg még megjegyzéseket is. De végül csak megszólal. Hangja tisztelettudó, őszinte, és legfőképpen bocsánatkérő.*
- Én nem szeretni részt venni áldozatbemutatás. Megkeresném a közösség vezetője. Merre találom meg, tudna segíteni?
*Linä nem mondható félős lánynak, bár meg kell hagyni, hogy képes megijedni adott esetben. Bizalmatlansága a vadállat iránt csak egy hangyányit csökken, ez is csak a hozzá simuló kislány láttán történik így. Akinek a neve egyébként ki is derül édesapja jóvoltából. A kis szöszi még rá is mosolyog, s hozzá aprócska kezével üdvözli is őt.*
- Van szép kislánya.* Dicséri az elf csöppnyi utódját őszintén. A vadállatról kiderül az is, hogy micsoda, és miként nevezik. Mondjuk teljesen mindegy, milyen állat, Linä eleddig sosem hallott róla, így tehát nem is mond neki semmit az irbisz megnevezés. Csermely és görénye között valami gond támad, mire a mogorin leány odakapja ugyan a fejét, de egyébként nem tulajdonít a közjátéknak nagy jelentőséget. A gyermek újfent belecsivitel maga módján a beszélgetésbe, Linä pedig csak kuncog magában ezen. Külsőleg mindössze egy mosoly látható. Pycta kifejti, hogy ez a közösség, ahová érkeztek, csatában edződött meg. Ugyan a mogorin lány nem tudja, miféle lázadásról van szó, de az világos, hogy a Dat által korábban említett Szent Fának sokan akarnak ártani. Linä kész megvédeni a fát az ártó erőktől annak ellenére, hogy még továbbra sem tiszta számára, mi is ez az egész. Csak annyit tud meg, hogy az általa tisztelt Eeyrnek is köze van hozzá.*
- Én segítek megvédni fát.* Fejezi ki határozottan a hosszúéletűnek. Bár azt nem igazán érti, hogy miféle áldozatról beszél az alapító, de ő nem érzi szükségét annak, hogy részt vegyen a szertartáson. Bár a többiek kifejezik, hogy Pyctával tartanának, s épp emiatt gondol egy pillanatig arra, hogy különcködése miatt furcsa pillantásokat fog kapni, esetleg még megjegyzéseket is. De végül csak megszólal. Hangja tisztelettudó, őszinte, és legfőképpen bocsánatkérő.*
- Én nem szeretni részt venni áldozatbemutatás. Megkeresném a közösség vezetője. Merre találom meg, tudna segíteni?
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-03 16:54:46
Üzenet elküldve: 2020-10-03 16:54:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochassban//
*Mosolyogva integet az immár Pycta karjaiban ülő kislánynak, ugyanakkor látja rajta, hogy félénk, s tart az idegenektől. Szeme kíváncsiságot tükröz, de az ártatlanság beszél belőle. Tudja milyenek a gyermekek, idő kell nekik míg a kíváncsiságuk legyőzi a félelmeiket, ezért egyelőre nem is szólítja meg, de az előző mosoly nem törlődik le a képéről. A négylábú jószágra terelődik a szó, ebből mindent megtud ami az oldalát fúrta. Náluk északon is vannak hasonló ragadozók, csak ennél jóval kisebbek. Mégis, jó ha az ember vigyáz velük, mert hosszú karmaikkal kellemetlen sebeket tudnak ejteni. A hosszúéletű megnyugtatja őket, hogy nem kell félniük a bestiától, s ha az az Erdő Szívét szolgálja, akkor valóban nem lehet baj, de ennek ellenére továbbra is ódzkodik tőle. A kellemes beszélgetés közepette úgy érzi egyre jobban bíznak a társaságukban, s talán a kezdeti gyanakvás és feszültség is kezd feloldódni mindnyájuk közt. Pycta különös mondatai megdobogtatják a szívét, egy lehetséges ütközet képe sejlik fel benne, s elhatározza, hogy védeni fogja a fát, ahogyan ezt korábban is tette csak most még éberebben. Elképzelni se tudná milyen következményekkel járna, ha kudarcot vallanak, hisz mindannyiuk számára egyaránt fontos az Erdő.*
- Örömest veled tartok, ha ezzel segíthetek célod elérésében.
*Nem sokat ért ugyan az ilyesféle rituálékhoz, de megteszi amit lehet. Bizonytalansága megszűnt, de most mégis feltűnően izgatott, szíve hevesen ver, akár egy üldözött vadé. Több mindent úgyse tudna kinyögni magából, úgyhogy marad a már jól bevált szokásánál, és csendben nézelődik, várva a fejleményeket.*
*Mosolyogva integet az immár Pycta karjaiban ülő kislánynak, ugyanakkor látja rajta, hogy félénk, s tart az idegenektől. Szeme kíváncsiságot tükröz, de az ártatlanság beszél belőle. Tudja milyenek a gyermekek, idő kell nekik míg a kíváncsiságuk legyőzi a félelmeiket, ezért egyelőre nem is szólítja meg, de az előző mosoly nem törlődik le a képéről. A négylábú jószágra terelődik a szó, ebből mindent megtud ami az oldalát fúrta. Náluk északon is vannak hasonló ragadozók, csak ennél jóval kisebbek. Mégis, jó ha az ember vigyáz velük, mert hosszú karmaikkal kellemetlen sebeket tudnak ejteni. A hosszúéletű megnyugtatja őket, hogy nem kell félniük a bestiától, s ha az az Erdő Szívét szolgálja, akkor valóban nem lehet baj, de ennek ellenére továbbra is ódzkodik tőle. A kellemes beszélgetés közepette úgy érzi egyre jobban bíznak a társaságukban, s talán a kezdeti gyanakvás és feszültség is kezd feloldódni mindnyájuk közt. Pycta különös mondatai megdobogtatják a szívét, egy lehetséges ütközet képe sejlik fel benne, s elhatározza, hogy védeni fogja a fát, ahogyan ezt korábban is tette csak most még éberebben. Elképzelni se tudná milyen következményekkel járna, ha kudarcot vallanak, hisz mindannyiuk számára egyaránt fontos az Erdő.*
- Örömest veled tartok, ha ezzel segíthetek célod elérésében.
*Nem sokat ért ugyan az ilyesféle rituálékhoz, de megteszi amit lehet. Bizonytalansága megszűnt, de most mégis feltűnően izgatott, szíve hevesen ver, akár egy üldözött vadé. Több mindent úgyse tudna kinyögni magából, úgyhogy marad a már jól bevált szokásánál, és csendben nézelődik, várva a fejleményeket.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927