Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-02-11 08:01:02
Üzenet elküldve: 2021-02-11 08:01:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kis fogadót elhagyva még mindig elméjében kavarognak a tegnapi kellemes emlékek. Különös ismeretséget kötött Toroti-val, wegtoren lányával. Más helyzetben nem tudta volna elképzelni, hogy együtt töltsenek egy estét, ilyen nyugodt és békés hangulatban. A vörös személyisége teljesen meglepte, a benne rejlő tűz és érzelmek erősek és mélyek. Megkedvelte őt, nagyon is, ez tagadhatatlan. Nem csak puszta szavaknak szánta, hogy még újra találkoznak, s a másik melegséget árasztó, szép barna szemeiből hasonló komolyságot fedezett fel. Elraktározza magában ezeket a szép emlékeket, s a legjobbakat remélve indul el a város irányába, hogy ellenfele keresésére induljon.*
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-02-09 23:13:10
Üzenet elküldve: 2021-02-09 23:13:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Örül, hogy Araiven ilyen önzetlenül és segítőkészen állt a dolgokhoz, ezt amint csak tudja, viszonozni szeretné. Miután az elf is rábólint a választására és a szerszámok is megvannak, ő is nekifog a munkának. A famegmunkálás sem újdonság számára, így nincs akadálya a haladásnak. A levágott darabokat méret szerint kupacokba gyűjti, hogy azután se kelljen ezzel bajlódni.*
- Csakugyan elég kevesen vagyunk mostanság.
*Biccent ahogy belelegyedik a beszélgetésbe. Ő is észrevette, hogy a korábbiakhoz képest igen csekély a létszám.*
- Nem fér a fejembe, hogy hova tűntek a népek. Nemrég még rengetegen jártak erre.
*Folytatja a beszélgetést. Igazán nem érti, mi az oka a pangásnak, hiszen annyi magyszerű lehetőség van itt. A szóban forgó "nemrég" ugyan már vagy egy éve volt, de így is hihetetlennek tűnik számára, hogy az egykoron virágzó közösség ennyire üresen kongjon.*
- Majd a jó idő idevonzza őket.
*Ezt hozzáteszi még, reménykedve. Amikor mindketten végeznek a gallyazással visszacsúsztatja baltáját az övébe és így szól:*
- Kereshetnénk még egyet, annyit még el tudunk cipelni.
*Néz az elf íjászra. Így is, úgy is többször kell majd fordulniuk, de ez talán hatékonyabb. De persze nyitott más lehetőségekre is.*
*Örül, hogy Araiven ilyen önzetlenül és segítőkészen állt a dolgokhoz, ezt amint csak tudja, viszonozni szeretné. Miután az elf is rábólint a választására és a szerszámok is megvannak, ő is nekifog a munkának. A famegmunkálás sem újdonság számára, így nincs akadálya a haladásnak. A levágott darabokat méret szerint kupacokba gyűjti, hogy azután se kelljen ezzel bajlódni.*
- Csakugyan elég kevesen vagyunk mostanság.
*Biccent ahogy belelegyedik a beszélgetésbe. Ő is észrevette, hogy a korábbiakhoz képest igen csekély a létszám.*
- Nem fér a fejembe, hogy hova tűntek a népek. Nemrég még rengetegen jártak erre.
*Folytatja a beszélgetést. Igazán nem érti, mi az oka a pangásnak, hiszen annyi magyszerű lehetőség van itt. A szóban forgó "nemrég" ugyan már vagy egy éve volt, de így is hihetetlennek tűnik számára, hogy az egykoron virágzó közösség ennyire üresen kongjon.*
- Majd a jó idő idevonzza őket.
*Ezt hozzáteszi még, reménykedve. Amikor mindketten végeznek a gallyazással visszacsúsztatja baltáját az övébe és így szól:*
- Kereshetnénk még egyet, annyit még el tudunk cipelni.
*Néz az elf íjászra. Így is, úgy is többször kell majd fordulniuk, de ez talán hatékonyabb. De persze nyitott más lehetőségekre is.*
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-02-06 09:51:57
Üzenet elküldve: 2021-02-06 09:51:57
ÚJ
![>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*Az elf íjász, szívesen segít a közösségben, ha épp nincs szolgálatban és úgy tűnik, most épp máson a sor, hogy a falon túli világot szemmel tartsa. A munkára hívó szóra csak kurtán biccent, elf létére is szívesen dolgozik, hisz az erdőben csak így lehet megélni, ha magának intézi el, amit kell. És segítség is akad, valószínűleg Dat is ugyanígy állna a dolgokhoz, ha Araivennek kellene segítség.
Követi Datot a kidőlt fákig, majd odaérve végignéz az alapanyagon. Emlékszik a viharra, ami pár kisebb fát eldöntött, azokat amúgy is ki kell vágni, nehogy a közösség tagjaira dőljenek. De azok épp megfelelőek egy ilyen munkához és az erdő sem sínyli meg. Mindketten tudják, mik az erdő törvényei.*
- Pompás. *Vigyorog a férfire végigsimítva a törzsön.*
- Gallyazzuk le, a vastagabb ágakból lehetne a tetőt tartó lécek és a törzsből talán ki tudunk hozni két gerendát is. *Simogatja meg sima állát, majd felnéz Datra.*
- Szerezzünk fűrészt és baltát, szükség lesz rájuk. *Mondja jókedvűen, majd, ha beszerezték a szerszámokat, akkor neki is láthatnak a munkának. Araiven egy fejszét vesz kézbe és elkezdi levágni a vaskosabb gallyakról az ágakat. Semmi nem vész kárba. A levelekből komposzt, az ágakból gyújtós lesz.*
- Jól kiürült mostanában a közösség, nem? *Kérdi két csapás közt az elf íjász Dattól. Ha beszélgetnek, jobban telik a munkaidő.*
*Az elf íjász, szívesen segít a közösségben, ha épp nincs szolgálatban és úgy tűnik, most épp máson a sor, hogy a falon túli világot szemmel tartsa. A munkára hívó szóra csak kurtán biccent, elf létére is szívesen dolgozik, hisz az erdőben csak így lehet megélni, ha magának intézi el, amit kell. És segítség is akad, valószínűleg Dat is ugyanígy állna a dolgokhoz, ha Araivennek kellene segítség.
Követi Datot a kidőlt fákig, majd odaérve végignéz az alapanyagon. Emlékszik a viharra, ami pár kisebb fát eldöntött, azokat amúgy is ki kell vágni, nehogy a közösség tagjaira dőljenek. De azok épp megfelelőek egy ilyen munkához és az erdő sem sínyli meg. Mindketten tudják, mik az erdő törvényei.*
- Pompás. *Vigyorog a férfire végigsimítva a törzsön.*
- Gallyazzuk le, a vastagabb ágakból lehetne a tetőt tartó lécek és a törzsből talán ki tudunk hozni két gerendát is. *Simogatja meg sima állát, majd felnéz Datra.*
- Szerezzünk fűrészt és baltát, szükség lesz rájuk. *Mondja jókedvűen, majd, ha beszerezték a szerszámokat, akkor neki is láthatnak a munkának. Araiven egy fejszét vesz kézbe és elkezdi levágni a vaskosabb gallyakról az ágakat. Semmi nem vész kárba. A levelekből komposzt, az ágakból gyújtós lesz.*
- Jól kiürült mostanában a közösség, nem? *Kérdi két csapás közt az elf íjász Dattól. Ha beszélgetnek, jobban telik a munkaidő.*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-02-04 19:15:44
Üzenet elküldve: 2021-02-04 19:15:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Araiven is megerősíti, hogy jön vele fagyűjtő akcióra. Ketten mégis könnyebb farönköket cipelni, mint egyedül. Úgy tűnik mindkettejüknek nagyszerű kedve van.*
- Remek! *bólint mosolyogva* Akkor mehetünk is!
*Ezzel elindul azon az úton, amit korábban is használt, és kényelmes tempóban elsétál a kidőlt fák helyéhez. Megvárja míg társa beéri, ezután megszólal.*
- Innen hoztam korábban.
*Magyarázza az elfnek, végigmutatva a földön fekvő fákon. Ő is tiszteletben tartja az erdőt, ezért válogatott először innen. Szerencsére a múltkori vihar jó néhány alkalmas fát fordított ki a talajból, így egy ideig biztosan nem kell egyet sem kivágniuk. Körbenéz, megfelelő rönkök után kutatva. Egyen meg is állapodik a tekintete, ami valamivel vastagabb, mint az eddigiek. Használható darabnak tűnik, de kíváncsi Araiven véleményére is, hiszen ő az, aki a szerkezeti dolgokhoz ért.*
- Mit gondolsz, ez megteszi?
*Helyezi jobb lábát a farönk végére. Elég hosszú egy példány, azt meg kell hagyni, de akár két gerenda is kitelne belőle.*
*Araiven is megerősíti, hogy jön vele fagyűjtő akcióra. Ketten mégis könnyebb farönköket cipelni, mint egyedül. Úgy tűnik mindkettejüknek nagyszerű kedve van.*
- Remek! *bólint mosolyogva* Akkor mehetünk is!
*Ezzel elindul azon az úton, amit korábban is használt, és kényelmes tempóban elsétál a kidőlt fák helyéhez. Megvárja míg társa beéri, ezután megszólal.*
- Innen hoztam korábban.
*Magyarázza az elfnek, végigmutatva a földön fekvő fákon. Ő is tiszteletben tartja az erdőt, ezért válogatott először innen. Szerencsére a múltkori vihar jó néhány alkalmas fát fordított ki a talajból, így egy ideig biztosan nem kell egyet sem kivágniuk. Körbenéz, megfelelő rönkök után kutatva. Egyen meg is állapodik a tekintete, ami valamivel vastagabb, mint az eddigiek. Használható darabnak tűnik, de kíváncsi Araiven véleményére is, hiszen ő az, aki a szerkezeti dolgokhoz ért.*
- Mit gondolsz, ez megteszi?
*Helyezi jobb lábát a farönk végére. Elég hosszú egy példány, azt meg kell hagyni, de akár két gerenda is kitelne belőle.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-01-29 17:04:53
Üzenet elküldve: 2021-01-29 17:04:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*Aravien inkább csak ismer olyanokat, akik építettek már lombházat. Így ugyan mesternek nem mondható, de azért ismer egy-két trükköt. Ketten már biztosan össze tudnak hozni egy rendes és biztonságos házat Datnak a lombszinten.*
- Jó választás. *Mondja a kötélhágcsóra.*
- Még szerencse, hogy nincs a közösségben alkohol. *Nevet fel.*
- El tudod képzelni, hogy részegen mászol fel a kötélen? *Őszintén nevet saját tréfáján, mert azért tényleg vicces lehet, ahogy valaki ittasan próbál meg felmászni sötétben.*
- Az viszont jó ötlet, egyszerű és nagyszerű. *Néz fel a képzeletbeli lombház lejtős tetejére.*
- Mohás tető, az is remek. Vízálló és még szép is. *Bólogat a mohás megjegyzésre. Dat úgy tűnik, tényleg tudja, mit szeretne. Ám a meglévő faanyagot látva mindketten láthatják, hogy nem elegendő a lombházhoz, de még a korláthoz sem talán.*
- Persze, szívesen segítek, nem csak a szám jár. *Vigyorog szélesen és ha Dat is úgy gondolja, már indulhatnak is, hogy megfelelő faanyagot keressenek. Persze az erdőre vigyázniuk kell, de biztosan találnak olyat, ami megfelelő lesz és legfeljebb később majd ültetnek a kivágott fa helyett.*
*Aravien inkább csak ismer olyanokat, akik építettek már lombházat. Így ugyan mesternek nem mondható, de azért ismer egy-két trükköt. Ketten már biztosan össze tudnak hozni egy rendes és biztonságos házat Datnak a lombszinten.*
- Jó választás. *Mondja a kötélhágcsóra.*
- Még szerencse, hogy nincs a közösségben alkohol. *Nevet fel.*
- El tudod képzelni, hogy részegen mászol fel a kötélen? *Őszintén nevet saját tréfáján, mert azért tényleg vicces lehet, ahogy valaki ittasan próbál meg felmászni sötétben.*
- Az viszont jó ötlet, egyszerű és nagyszerű. *Néz fel a képzeletbeli lombház lejtős tetejére.*
- Mohás tető, az is remek. Vízálló és még szép is. *Bólogat a mohás megjegyzésre. Dat úgy tűnik, tényleg tudja, mit szeretne. Ám a meglévő faanyagot látva mindketten láthatják, hogy nem elegendő a lombházhoz, de még a korláthoz sem talán.*
- Persze, szívesen segítek, nem csak a szám jár. *Vigyorog szélesen és ha Dat is úgy gondolja, már indulhatnak is, hogy megfelelő faanyagot keressenek. Persze az erdőre vigyázniuk kell, de biztosan találnak olyat, ami megfelelő lesz és legfeljebb később majd ültetnek a kivágott fa helyett.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-01-29 11:40:51
Üzenet elküldve: 2021-01-29 11:40:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Jól gondolta ám, hogy az elf konyít valamennyit a házépítéshez. Már sorolja is, mi szükséges ahhoz, hogy éjjel ne a földön találja magát kunyhóstul. Ennek érdekében figyelmesen hallgatja végig a lombházépítés rejtelmeit. A feljutás kérdésén rövid ideig gondolkodik a fát bámulva, majd így szól:*
- Megteszi a kötélhágcsó.
*Lépcsőt faragni lesz még ideje, ha meggondolná magát. A tetőt illetően sem kell sokat agyalnia, főleg mert arról volt már elképzelése.*
- Egy egyszerű lejtős tetőt, mohával vagy valami ilyesmivel befedve.
*Válaszolja meg a kérdést. Feléjük északon gyakori a mohával vagy fűvel fedett tető. A lejtős alatt pedig azt érti, hogy a fa törzse felől lefele, egy irányba lejt. De ez majd úgyis kialakul. Van ideje, és a munkától sem tart.*
- Azt hiszem ez kevés lesz ehhez.
*Mutat jókedvűen a maradék két fára amik még a földön hevernek. Sőt, talán egy fűrész sem ártana.*
- Megyek hozok még fát. Velem tartasz?
*Kérdi Araivenre tekintve. Közben felszedi a baltát a földről, ahova az előbb helyezte, és az övébe tűzi.*
*Jól gondolta ám, hogy az elf konyít valamennyit a házépítéshez. Már sorolja is, mi szükséges ahhoz, hogy éjjel ne a földön találja magát kunyhóstul. Ennek érdekében figyelmesen hallgatja végig a lombházépítés rejtelmeit. A feljutás kérdésén rövid ideig gondolkodik a fát bámulva, majd így szól:*
- Megteszi a kötélhágcsó.
*Lépcsőt faragni lesz még ideje, ha meggondolná magát. A tetőt illetően sem kell sokat agyalnia, főleg mert arról volt már elképzelése.*
- Egy egyszerű lejtős tetőt, mohával vagy valami ilyesmivel befedve.
*Válaszolja meg a kérdést. Feléjük északon gyakori a mohával vagy fűvel fedett tető. A lejtős alatt pedig azt érti, hogy a fa törzse felől lefele, egy irányba lejt. De ez majd úgyis kialakul. Van ideje, és a munkától sem tart.*
- Azt hiszem ez kevés lesz ehhez.
*Mutat jókedvűen a maradék két fára amik még a földön hevernek. Sőt, talán egy fűrész sem ártana.*
- Megyek hozok még fát. Velem tartasz?
*Kérdi Araivenre tekintve. Közben felszedi a baltát a földről, ahova az előbb helyezte, és az övébe tűzi.*
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-01-22 10:10:16
Üzenet elküldve: 2021-01-22 10:10:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*Az íjász őrszem egyáltalán nem mondható "szakértőnek", inkább csak látott már egyet s mást. Végignézte csaknem az összes mil'Ochassi lombház felépítését, sőt, segédkezett is bennük, így bizonyos rálátással rendelkezik róluk.
A kulacs gazdát cserél, majd visszakerül Aravienhez, aki Dathoz hasonlóan meghúzza és visszaakasztja egy pajkos mosoly kíséretében az övére. Megoldja zubbonya gombjait, majd felgyűri az ujját, készen, hogy segíthessen a férfinek az építkezésben.*
- Ha alulról megerősítünk minden tartógerendát, akkor nem kell félned a leeséstől. *Kacsint Datra.*
- Aztán a faltartó főgerendákat kell beépítenünk és ha megvan a váz, már csak a falak és a tető van hátra. *Gondolkodik szőrtelen állát vakargatva.*
- Milyen módon szeretnél feljutni? *Kérdi a férfire tekintve.*
- A kötélhágcsónak megvan a maga vad romantikája, de egy nehéz nap után fárasztó felhúzni magad. A lépcső kicsit munkásabb, de szebb is lehet egy szép faragással és azt később is hozzátoldhatod. *Ad tanácsokat a lombházat illetően.*
- Milyen tetőt szeretnél? *Néz a férfire kérdőn, hisz mégiscsak az ő lombháza lesz, legyen olyan, amilyet szeretne. Minden megvalósítható, csak idő és munka kérdése.*
*Az íjász őrszem egyáltalán nem mondható "szakértőnek", inkább csak látott már egyet s mást. Végignézte csaknem az összes mil'Ochassi lombház felépítését, sőt, segédkezett is bennük, így bizonyos rálátással rendelkezik róluk.
A kulacs gazdát cserél, majd visszakerül Aravienhez, aki Dathoz hasonlóan meghúzza és visszaakasztja egy pajkos mosoly kíséretében az övére. Megoldja zubbonya gombjait, majd felgyűri az ujját, készen, hogy segíthessen a férfinek az építkezésben.*
- Ha alulról megerősítünk minden tartógerendát, akkor nem kell félned a leeséstől. *Kacsint Datra.*
- Aztán a faltartó főgerendákat kell beépítenünk és ha megvan a váz, már csak a falak és a tető van hátra. *Gondolkodik szőrtelen állát vakargatva.*
- Milyen módon szeretnél feljutni? *Kérdi a férfire tekintve.*
- A kötélhágcsónak megvan a maga vad romantikája, de egy nehéz nap után fárasztó felhúzni magad. A lépcső kicsit munkásabb, de szebb is lehet egy szép faragással és azt később is hozzátoldhatod. *Ad tanácsokat a lombházat illetően.*
- Milyen tetőt szeretnél? *Néz a férfire kérdőn, hisz mégiscsak az ő lombháza lesz, legyen olyan, amilyet szeretne. Minden megvalósítható, csak idő és munka kérdése.*
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-01-20 15:55:58
Üzenet elküldve: 2021-01-20 15:55:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Alighogy végez máris társasága akad, Araiven jött megnézni mit művel. Ez cseppet sem zavarja, sőt örül, hogy egy hozzáértő csatlakozott hozzá. Elvégre ki értene jobban egy lombház felépítéséhez, mint egy elf maga?*
- Most, hogy mondod, valóban nem ártana.
*Vakarja meg a fejét az alátámasztás ötletének hallatán. Nem tetszik neki a leesés lehetősége. A felé nyújtott kulacs viszont annál inkább. Elfogadja a kínált italt, és jóízűt kortyol belőle.*
- Köszönöm, ez jól esett.
*Mondja, majd visszaadja a flaskát. Viszonylag ritkán iszik alkoholt, de egy kedves gesztust sosem utasít vissza.*
- Tartom a szám.
*Teszi még hozzá mosolyogva. Megvárja amíg az elf is iszik, ezután szólal csak meg ismét.*
- Szóval... mit gondolsz hogyan kéne csinálni?
*Alighogy végez máris társasága akad, Araiven jött megnézni mit művel. Ez cseppet sem zavarja, sőt örül, hogy egy hozzáértő csatlakozott hozzá. Elvégre ki értene jobban egy lombház felépítéséhez, mint egy elf maga?*
- Most, hogy mondod, valóban nem ártana.
*Vakarja meg a fejét az alátámasztás ötletének hallatán. Nem tetszik neki a leesés lehetősége. A felé nyújtott kulacs viszont annál inkább. Elfogadja a kínált italt, és jóízűt kortyol belőle.*
- Köszönöm, ez jól esett.
*Mondja, majd visszaadja a flaskát. Viszonylag ritkán iszik alkoholt, de egy kedves gesztust sosem utasít vissza.*
- Tartom a szám.
*Teszi még hozzá mosolyogva. Megvárja amíg az elf is iszik, ezután szólal csak meg ismét.*
- Szóval... mit gondolsz hogyan kéne csinálni?
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-01-18 01:19:02
Üzenet elküldve: 2021-01-18 01:19:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*Az őrséget se lehet mindig csinálni, így Aravien kicsit kinyújtóztatva tagjait sétál a közösségben, amikor nagy munkára lesz figyelmes. A téli erdőben a kopácsolás hangja száll a szélben, az íjász elf pedig elindul a hang irányába.
A keze a kesztyűben is fázik és egy íjásznak kellenek az ujjai, így olykor rálehelve kesztyűs kezére áll meg a Dat által kiszemelt fa alatt és nézi a dolgozó férfit.*
- Az úgy nem biztos, hogy jó lesz. Kell egy alátámasztás is. *Mutat az egyik kötésre, amikor a férfi lemászik, hogy megszemlélje művét.*
- Ha nem szeretnél egy szeles éjjelen lepottyanni onnan házastul, akkor érdemes lesz megerősíteni. *Mosolyog Datra és leoldja oldaláról a kulacsát. Pycta nem tud róla, de cserélt a városiakkal prémre egy kis pálinkát, azzal kínálja most a férfit.*
- A prófétának egy szót se. *Illeszti mutatóujját az ajkaira merőlegesen kaján mosollyal.*
*Az őrséget se lehet mindig csinálni, így Aravien kicsit kinyújtóztatva tagjait sétál a közösségben, amikor nagy munkára lesz figyelmes. A téli erdőben a kopácsolás hangja száll a szélben, az íjász elf pedig elindul a hang irányába.
A keze a kesztyűben is fázik és egy íjásznak kellenek az ujjai, így olykor rálehelve kesztyűs kezére áll meg a Dat által kiszemelt fa alatt és nézi a dolgozó férfit.*
- Az úgy nem biztos, hogy jó lesz. Kell egy alátámasztás is. *Mutat az egyik kötésre, amikor a férfi lemászik, hogy megszemlélje művét.*
- Ha nem szeretnél egy szeles éjjelen lepottyanni onnan házastul, akkor érdemes lesz megerősíteni. *Mosolyog Datra és leoldja oldaláról a kulacsát. Pycta nem tud róla, de cserélt a városiakkal prémre egy kis pálinkát, azzal kínálja most a férfit.*
- A prófétának egy szót se. *Illeszti mutatóujját az ajkaira merőlegesen kaján mosollyal.*
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-01-17 18:08:35
Üzenet elküldve: 2021-01-17 18:08:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*A hideg idő beálltával Dat egyre inkább vágyik egy helyre ahol meghúzhatja magát, és pihenhet. Annak idején Umon barátjával akartak lombházakat építeni, de végül ez sosem történt meg.*
~Kíváncsi lennék merre csavarog mostanság...~
*Azóta nem is látta amióta a tavernát befejezték. Majd megkérdezi Pyctát ha visszajön, ő biztos tudja merre kószál. De nem tűnődik tovább, hanem nekilát a munkának. Először is, kiszemel magának egy terebélyes fát, amely biztosan alkalmas egy ilyesfajta építmény megtartására. Közben gondosan tanulmányozza a környező házak felépítését. Eszébe jut Pyr lombháza, amit volt szerencséje kívül-belül szemügyre venni. Talán ez is segít majd. Mikor, hogy elégnek érzi az összegyűjtött információ mennyiségét, elvándorol a környező erdőbe. Elsősorban újonnan kidőlt fákat keres, eszköz híján nehéz lenne egyet is kivágni, mert azt persze nem hozott. Egy nem túl vastag, de erős fatörzsre esik a választása. Nosza fel is kapja a vállára, és hurcolja vissza a táborhelyre. A következő körben már kettő hasonlót húz vissza, hogy biztosan legyen elég. Ezúttal nem felejt el kölcsönkérni egy baltát sem. Miután levágja a felesleges gallyakat elkezd gondolkozni azon, hogy hogyan is kéne ezt kivitelezni. Most végre hasznát tudja venni a piacon vásárolt kötélnek. Ráköti az egyik törzs végére, hogy a kiálló gallyak megtartsák, a kötél másik végét pedig átveti a kiválasztott fán. Felhúzza a rönköt a megfelelő magasságba, aztán kiköti, hogy ne essen le. Nem könnyű feladat, de megbirkózik vele. Legalább addig sem fázik. Mielőtt lepihenne még felmászik a fára, hogy az ott lógó fát a helyére -két villás ág közé- igazítsa. Mikor ezzel végez, lejön a fáról, és megszemléli művét. Leporolja a kezét, és elégedetten ül le az egyik rönkre.*
*A hideg idő beálltával Dat egyre inkább vágyik egy helyre ahol meghúzhatja magát, és pihenhet. Annak idején Umon barátjával akartak lombházakat építeni, de végül ez sosem történt meg.*
~Kíváncsi lennék merre csavarog mostanság...~
*Azóta nem is látta amióta a tavernát befejezték. Majd megkérdezi Pyctát ha visszajön, ő biztos tudja merre kószál. De nem tűnődik tovább, hanem nekilát a munkának. Először is, kiszemel magának egy terebélyes fát, amely biztosan alkalmas egy ilyesfajta építmény megtartására. Közben gondosan tanulmányozza a környező házak felépítését. Eszébe jut Pyr lombháza, amit volt szerencséje kívül-belül szemügyre venni. Talán ez is segít majd. Mikor, hogy elégnek érzi az összegyűjtött információ mennyiségét, elvándorol a környező erdőbe. Elsősorban újonnan kidőlt fákat keres, eszköz híján nehéz lenne egyet is kivágni, mert azt persze nem hozott. Egy nem túl vastag, de erős fatörzsre esik a választása. Nosza fel is kapja a vállára, és hurcolja vissza a táborhelyre. A következő körben már kettő hasonlót húz vissza, hogy biztosan legyen elég. Ezúttal nem felejt el kölcsönkérni egy baltát sem. Miután levágja a felesleges gallyakat elkezd gondolkozni azon, hogy hogyan is kéne ezt kivitelezni. Most végre hasznát tudja venni a piacon vásárolt kötélnek. Ráköti az egyik törzs végére, hogy a kiálló gallyak megtartsák, a kötél másik végét pedig átveti a kiválasztott fán. Felhúzza a rönköt a megfelelő magasságba, aztán kiköti, hogy ne essen le. Nem könnyű feladat, de megbirkózik vele. Legalább addig sem fázik. Mielőtt lepihenne még felmászik a fára, hogy az ott lógó fát a helyére -két villás ág közé- igazítsa. Mikor ezzel végez, lejön a fáról, és megszemléli művét. Leporolja a kezét, és elégedetten ül le az egyik rönkre.*
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-12-07 11:34:02
Üzenet elküldve: 2020-12-07 11:34:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
- Az jó lenne már!
*Mondja a kislány kicsit tán erélyesen. Mert ő akarja, hogy visszanőjön az elf haja. Egyáltalán miért hullott ki? Miért jó ez? Hát így megfázhat a feje. Meg a füle is. Homlokát ráncolva méregeti tovább Pyctát. A kérdésre, hogy ne lenne szép, bólogat. A kijelentésre, hogy valamennyire mégis, szintén bólogat.*
- Kár. Ha fenyő lennél, az sokkal jobb lenne. Apa!
*Határozottan néz fel az elfre, csípőre tett kézzel, továbbra is összevont szemöldökökkel.*
- Neked kell egy sapka! Zsebkendőd van? És ha betaknyosodsz nekem?!
*Ekkor már felemeli jobbját, hogy a mutatóujját fenyegetően az elf elé emelje.*
- Persze főzök neked teát.
*Enyhít rögtön a szigoron. Mert végül is ez a gyermekek dolga, hogy ellássák idősödő szüleiket. Pycta meg jelenleg pont egy idősödő szülőnek tűnik. Mindeközben felhúzza a saját sapkáját, gondosan rá a saját füleire, még meg is köti az álla alatt, vagyis megpróbálja, de ez kevéssé sikerül, mert egy fura csomó a végeredmény, ami pár perc után ki is bomlik. Mondjuk ez őt kevéssé érdekli, mert már annyira be van zsongva, hogy indulnak végre. A kapuban ő integetéssel búcsúzik, de hát az elkövetkezendő izgalmak miatt nemigen figyel oda. Szokásához híven zsizseg.*
- Nem lehet Xauzurra ülnöm? Mikor lesz aranyszőrű lovam?
- Az jó lenne már!
*Mondja a kislány kicsit tán erélyesen. Mert ő akarja, hogy visszanőjön az elf haja. Egyáltalán miért hullott ki? Miért jó ez? Hát így megfázhat a feje. Meg a füle is. Homlokát ráncolva méregeti tovább Pyctát. A kérdésre, hogy ne lenne szép, bólogat. A kijelentésre, hogy valamennyire mégis, szintén bólogat.*
- Kár. Ha fenyő lennél, az sokkal jobb lenne. Apa!
*Határozottan néz fel az elfre, csípőre tett kézzel, továbbra is összevont szemöldökökkel.*
- Neked kell egy sapka! Zsebkendőd van? És ha betaknyosodsz nekem?!
*Ekkor már felemeli jobbját, hogy a mutatóujját fenyegetően az elf elé emelje.*
- Persze főzök neked teát.
*Enyhít rögtön a szigoron. Mert végül is ez a gyermekek dolga, hogy ellássák idősödő szüleiket. Pycta meg jelenleg pont egy idősödő szülőnek tűnik. Mindeközben felhúzza a saját sapkáját, gondosan rá a saját füleire, még meg is köti az álla alatt, vagyis megpróbálja, de ez kevéssé sikerül, mert egy fura csomó a végeredmény, ami pár perc után ki is bomlik. Mondjuk ez őt kevéssé érdekli, mert már annyira be van zsongva, hogy indulnak végre. A kapuban ő integetéssel búcsúzik, de hát az elkövetkezendő izgalmak miatt nemigen figyel oda. Szokásához híven zsizseg.*
- Nem lehet Xauzurra ülnöm? Mikor lesz aranyszőrű lovam?
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-12-04 20:21:25
Üzenet elküldve: 2020-12-04 20:21:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Legbelül persze aggódik, hogy veszélyes lehet Erdőmélyére menniük, főleg, hogy tudja, mi történt akkor, amikor a Szent Fát elhozták Mil'Ochassba. Persze attól nem tart, hogy a vadonban bármi is veszélyeztethetné őket. Nála jobban kevesen ismerik Erdőmélyét, arról nem is beszélve, hogy az Erdő Szíve prófétájává emelte, így nem lát rá nagy esélyt, hogy a vadonban bajuk eshetne. Még akkor is, ha Nievesha nem olyan ügyes, mint az erdőmélyi elf.*
- Ha a fákkal így van, akkor biztosan az én hajam is visszanő. *Válaszol mosolyogva. Bármennyire is komoly dolgok állnak előttük, mégis képes mosollyal fordulni a kislány és az általa előadottak felé.*
- Szóval nem vagyok szép? *Kérdőn tekint Niev felé és megpróbál komoly arcot vágni, de nem megy és felnevet.*
- Nem annyira. *Konstatálja és megöleli a kislányt.*
- De akkor valamennyire mégis. *Vonja meg a vállát elégedetten. Közben folytatódik a haj és a fák leveleivel összefüggő beszélgetés, amikor Niev új ötlettel áll elő.*
- Szerintem már nem tudok másik fa lenni. *Sóhajt elgondolkodva a felvetésre, hogy ha fenyő volna, akkor nem kellene elhullatnia a haját.*
- Jól van, ha tudunk, szerzünk fonalat és kötőtűt is. *Mondja nyugtató hangon. Kicsi az esélye, hogy tudnak majd ilyesmit szerezni, de ki tudja. Attól tart, az elemózsia összekészítésekor okafogyottá válik majd a dolog.
A N'orthrymben aztán gyorsan összekészít maguknak kevés élelmet. Kenyeret, füstölt húst, pár télre letett zöldséget, sajtot. A nagy részét az út elején el fogják használni, a többit pedig majd beszerzik az erdőben. Bár télen a vadon szűkmarkúan bánik kincseivel, aki tudja, hol keresse, nem fog éhezni. Ha tud, kölcsön kér egy kis fonalat és egy pár kötőtűt is, ha Nievesha nem feledi el, aztán pedig már csak az istállóba kell menni Éjviharért.
A fekete szőrű telivér örömmel üdvözli a kettőst, még Xauzurnak is örül, pedig az irbiszt kevésbé kedveli.
A kapuig kantáron vezeti a felnyergelt lovat, de csak annyit hagy hátra, hogy Erdőmélyére kell mennie, de amint lehet, vissza fog térni Mil'Ochassba.*
- Indulhatunk? *Kérdi a kislányt, majd ha igenlő a válasz, akkor a nyeregbe emeli és felszáll mögé és fejébe hajtja a csuklyát. Nieveshának igaza van, tényleg fázik így a kopasz feje. A kapuban elköszön az őröktől, majd ha kinyitják neki, akkor kilovagolnak és Éjvihart az ingovány felé irányítja, amely mögött Erdőmélye elterül. Jó lesz hazatérni végre.*
*Legbelül persze aggódik, hogy veszélyes lehet Erdőmélyére menniük, főleg, hogy tudja, mi történt akkor, amikor a Szent Fát elhozták Mil'Ochassba. Persze attól nem tart, hogy a vadonban bármi is veszélyeztethetné őket. Nála jobban kevesen ismerik Erdőmélyét, arról nem is beszélve, hogy az Erdő Szíve prófétájává emelte, így nem lát rá nagy esélyt, hogy a vadonban bajuk eshetne. Még akkor is, ha Nievesha nem olyan ügyes, mint az erdőmélyi elf.*
- Ha a fákkal így van, akkor biztosan az én hajam is visszanő. *Válaszol mosolyogva. Bármennyire is komoly dolgok állnak előttük, mégis képes mosollyal fordulni a kislány és az általa előadottak felé.*
- Szóval nem vagyok szép? *Kérdőn tekint Niev felé és megpróbál komoly arcot vágni, de nem megy és felnevet.*
- Nem annyira. *Konstatálja és megöleli a kislányt.*
- De akkor valamennyire mégis. *Vonja meg a vállát elégedetten. Közben folytatódik a haj és a fák leveleivel összefüggő beszélgetés, amikor Niev új ötlettel áll elő.*
- Szerintem már nem tudok másik fa lenni. *Sóhajt elgondolkodva a felvetésre, hogy ha fenyő volna, akkor nem kellene elhullatnia a haját.*
- Jól van, ha tudunk, szerzünk fonalat és kötőtűt is. *Mondja nyugtató hangon. Kicsi az esélye, hogy tudnak majd ilyesmit szerezni, de ki tudja. Attól tart, az elemózsia összekészítésekor okafogyottá válik majd a dolog.
A N'orthrymben aztán gyorsan összekészít maguknak kevés élelmet. Kenyeret, füstölt húst, pár télre letett zöldséget, sajtot. A nagy részét az út elején el fogják használni, a többit pedig majd beszerzik az erdőben. Bár télen a vadon szűkmarkúan bánik kincseivel, aki tudja, hol keresse, nem fog éhezni. Ha tud, kölcsön kér egy kis fonalat és egy pár kötőtűt is, ha Nievesha nem feledi el, aztán pedig már csak az istállóba kell menni Éjviharért.
A fekete szőrű telivér örömmel üdvözli a kettőst, még Xauzurnak is örül, pedig az irbiszt kevésbé kedveli.
A kapuig kantáron vezeti a felnyergelt lovat, de csak annyit hagy hátra, hogy Erdőmélyére kell mennie, de amint lehet, vissza fog térni Mil'Ochassba.*
- Indulhatunk? *Kérdi a kislányt, majd ha igenlő a válasz, akkor a nyeregbe emeli és felszáll mögé és fejébe hajtja a csuklyát. Nieveshának igaza van, tényleg fázik így a kopasz feje. A kapuban elköszön az őröktől, majd ha kinyitják neki, akkor kilovagolnak és Éjvihart az ingovány felé irányítja, amely mögött Erdőmélye elterül. Jó lesz hazatérni végre.*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-12-01 13:52:25
Üzenet elküldve: 2020-12-01 13:52:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Pyctának Niev bármit elhinne, még azt is, ha bármi olyan kijelentést tenne, ami szöges ellentétben áll azzal, amit amúgy a világról tud. Ezek fényében az igazán csekélység, hogy Pycta szerint az nem okozhat problémát, hogy ő nem olyan ügyes, mint apukája.*
- De apa, a fák levele visszanő. Mi van, ha a hajad nem? Fényes fejjel nem vagy ám annyira szép! Azért szép vagy.
*Egy kis hízelgést sosem szalasztana el, bár ez tőle nem hízelgés, mert minden szót teljesen komolyan gondol.*
- Csak most nem annyira.
*Teszi hozzá, mert hát ezt is teljesen komolyan gondolja és ritkán esik meg vele az, hogy ne mondja ki azt, amire gondol.*
- Apa, nem lehetnél inkább fenyőfa? Annak mindig van levele. Hm?
*Félrebiccentett fejjel méregeti megint az elfet. Végül is, simán el tudja képzelni olyan rövid, tüsi hajjal, mintha csak egy fenyőfa tüskéi lennének.*
- Menjünk már! Menjünk!
*Lelkendezik újra szökdécselve.*
- Az elemózsiához kéne olyan izééé is, amiből sapkát lehet kötni.
*Jegyzi meg nagyon komoly ábrázattal, elfelejtve azt a tényt, hogy az utóbbi pár percben sem tanult meg sapkát kötni. Szokták mondani, hogy a szándék a fontos, nos benne megvan a szándék, mondhatni, hogy tombol benne. Már különböző színű fonalakon - aminek nem jut eszébe a neve - és mindenféle geometrikus mintákon töri a kis buksiját, miközben beügyeskedi a hajába a masnit, amit a múltkor vett neki Pycta a városban. Aztán már azon gondolkodik, hogy Xauzuris milyen csinos lehetne egy masnival.*
*Pyctának Niev bármit elhinne, még azt is, ha bármi olyan kijelentést tenne, ami szöges ellentétben áll azzal, amit amúgy a világról tud. Ezek fényében az igazán csekélység, hogy Pycta szerint az nem okozhat problémát, hogy ő nem olyan ügyes, mint apukája.*
- De apa, a fák levele visszanő. Mi van, ha a hajad nem? Fényes fejjel nem vagy ám annyira szép! Azért szép vagy.
*Egy kis hízelgést sosem szalasztana el, bár ez tőle nem hízelgés, mert minden szót teljesen komolyan gondol.*
- Csak most nem annyira.
*Teszi hozzá, mert hát ezt is teljesen komolyan gondolja és ritkán esik meg vele az, hogy ne mondja ki azt, amire gondol.*
- Apa, nem lehetnél inkább fenyőfa? Annak mindig van levele. Hm?
*Félrebiccentett fejjel méregeti megint az elfet. Végül is, simán el tudja képzelni olyan rövid, tüsi hajjal, mintha csak egy fenyőfa tüskéi lennének.*
- Menjünk már! Menjünk!
*Lelkendezik újra szökdécselve.*
- Az elemózsiához kéne olyan izééé is, amiből sapkát lehet kötni.
*Jegyzi meg nagyon komoly ábrázattal, elfelejtve azt a tényt, hogy az utóbbi pár percben sem tanult meg sapkát kötni. Szokták mondani, hogy a szándék a fontos, nos benne megvan a szándék, mondhatni, hogy tombol benne. Már különböző színű fonalakon - aminek nem jut eszébe a neve - és mindenféle geometrikus mintákon töri a kis buksiját, miközben beügyeskedi a hajába a masnit, amit a múltkor vett neki Pycta a városban. Aztán már azon gondolkodik, hogy Xauzuris milyen csinos lehetne egy masnival.*
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-11-29 13:07:08
Üzenet elküldve: 2020-11-29 13:07:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Nehéz úgy mosolyogni, hogy közben tudja, ha sikerrel járnak, akkor egy nagy darabot elvesz majd a kislány életéből. Egy olyan darabot, amelyek a legboldogabb, leggondtalanabb lehetne számára, mielőtt szembe kell néznie az élet nehézségeivel. De vagy ez vagy magára hagyja, hogy ne tegye ki azoknak a veszélyeknek, amelyek küldetése alatt várnak rá. Nem tudja, hogyan oldhatná meg ezt a problémát másképp, jobban. Ez szomorúvá teszi, de igyekszik érzelmeit leplezni.
Közben úgy tűnik, sikerül megnyugtatnia Nieveshát Erdőmélyét illetően, így még egy puszit és ölelést is kap, amit igyekszik annyira kiélvezni, amennyire lehetséges.
Az ügyességük összehasonlításakor mosolyogva fordítja sárga ragadozószemeit a kislány felé.*
- Én úgy gondolom, hogy nem lesz probléma. *Mondja és megsimogatja a kicsi szőke haját.*
- Igen? *Kérdi, amikor Niev belekezd a mondatba és közben a felszerelésüket ellenőrzi, de amikor a kislány megtorpan, akkor felé fordítja fejét. Ritka pillanatok egyike, amikor Nievesha nem fejez be egy mondatot, pedig nagyon látja rajta, hogy valamit mondana. De végül mégsem teszi.
Zavart pislogásra futja csak, amikor aztán a sapka kerül szóba. Igaz, amióta beállt a tél, az erdőmélyi elf elhullatta haját, mint a fák a leveleit. Ez is része annak, hogy az Erdő Szíve a profétájává tette és őt magát egyáltalán nem zavarja. Azt leszámítva persze, hogy valóban fázik a feje.*
- Az nagyon jó volna. *Válaszol hálásan, aztán halkan felnevet a folytatáson.*
- Nekem is jobban tetszik. *Sóhajtja mosolyogva.*
- De látod, a fák is elveszítik télen a leveleiket, ahogy én is a hajam. *Húz párhuzamot újra az erdő és közte.*
- Igen, ha neked sapkát kell venned, akkor nekem is. *Mondja beletörődve és megerősítve a kislány szavait. Valamit, valamiért.
Amikor Niev odanyújtja lábait, megcsóválja kicsit a fejét, hisz tudja, hogy meg tudná kötni magának is, de leguggol és nekikezd bekötni a bakancsokat gondosan. Hogy tudna ellenállni kislánya szempillarebegtetésének? Sehogy.
Amikor készen vannak, megigazítja még a fűzőket és megsimítja Nievesha arcát.*
- Indulhatunk. *Mondja halkan, kedvesen.
Aztán feláll és felveszi a felszereléseiket rejtő nyeregtáskákat és a vállára akasztja őket. Ha pedig mindketten készenállnak, akkor elindulhatnak kifelé. Xauzur a lombház alatt várja őket, mintha már sejtené, hogy hamarosan útrakelnek.*
- Gyere, szerzünk elemóóózsiát és már indulhatunk is. *Mosolyog Nievre, majd a N'orthrym felé veszi az irányt.*
*Nehéz úgy mosolyogni, hogy közben tudja, ha sikerrel járnak, akkor egy nagy darabot elvesz majd a kislány életéből. Egy olyan darabot, amelyek a legboldogabb, leggondtalanabb lehetne számára, mielőtt szembe kell néznie az élet nehézségeivel. De vagy ez vagy magára hagyja, hogy ne tegye ki azoknak a veszélyeknek, amelyek küldetése alatt várnak rá. Nem tudja, hogyan oldhatná meg ezt a problémát másképp, jobban. Ez szomorúvá teszi, de igyekszik érzelmeit leplezni.
Közben úgy tűnik, sikerül megnyugtatnia Nieveshát Erdőmélyét illetően, így még egy puszit és ölelést is kap, amit igyekszik annyira kiélvezni, amennyire lehetséges.
Az ügyességük összehasonlításakor mosolyogva fordítja sárga ragadozószemeit a kislány felé.*
- Én úgy gondolom, hogy nem lesz probléma. *Mondja és megsimogatja a kicsi szőke haját.*
- Igen? *Kérdi, amikor Niev belekezd a mondatba és közben a felszerelésüket ellenőrzi, de amikor a kislány megtorpan, akkor felé fordítja fejét. Ritka pillanatok egyike, amikor Nievesha nem fejez be egy mondatot, pedig nagyon látja rajta, hogy valamit mondana. De végül mégsem teszi.
Zavart pislogásra futja csak, amikor aztán a sapka kerül szóba. Igaz, amióta beállt a tél, az erdőmélyi elf elhullatta haját, mint a fák a leveleit. Ez is része annak, hogy az Erdő Szíve a profétájává tette és őt magát egyáltalán nem zavarja. Azt leszámítva persze, hogy valóban fázik a feje.*
- Az nagyon jó volna. *Válaszol hálásan, aztán halkan felnevet a folytatáson.*
- Nekem is jobban tetszik. *Sóhajtja mosolyogva.*
- De látod, a fák is elveszítik télen a leveleiket, ahogy én is a hajam. *Húz párhuzamot újra az erdő és közte.*
- Igen, ha neked sapkát kell venned, akkor nekem is. *Mondja beletörődve és megerősítve a kislány szavait. Valamit, valamiért.
Amikor Niev odanyújtja lábait, megcsóválja kicsit a fejét, hisz tudja, hogy meg tudná kötni magának is, de leguggol és nekikezd bekötni a bakancsokat gondosan. Hogy tudna ellenállni kislánya szempillarebegtetésének? Sehogy.
Amikor készen vannak, megigazítja még a fűzőket és megsimítja Nievesha arcát.*
- Indulhatunk. *Mondja halkan, kedvesen.
Aztán feláll és felveszi a felszereléseiket rejtő nyeregtáskákat és a vállára akasztja őket. Ha pedig mindketten készenállnak, akkor elindulhatnak kifelé. Xauzur a lombház alatt várja őket, mintha már sejtené, hogy hamarosan útrakelnek.*
- Gyere, szerzünk elemóóózsiát és már indulhatunk is. *Mosolyog Nievre, majd a N'orthrym felé veszi az irányt.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-11-24 12:24:36
Üzenet elküldve: 2020-11-24 12:24:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Nievnek szerencsére gőze sincsen arról, hogy Pycta mire készül, így aztán gondtalanul csivitelhet pakolás közben. Hangosan elgondolkodva a különböző fák különböző leveleiről, meg az aranyszőrű lovakról, vagy Xauzur fülének szőréről. Pycta ügyesen el is oszlatja az aggályait, cserébe egy nagy ölelést és egy nagy, cuppanós puszit ad.*
- Jóóóó vanapaaaa!
*Ezt akár egyfajta ígéretnek is fel lehet fogni, hogy majd mindig figyel Pyctára és azt teszi, amit ő is. Bár újfent kétségei támadnak, félrebiccentett fejjel néz a férfira.*
- De apa, te sokkal ügyesebb vagy nálam? Mi van, ha nekem nem sikerül ügyesnek lenni?
*Ez egy nagyon komoly kérdés, összehúzott szemöldökkel, szinte szigorú tekintettel teszi fel.*
- Őőő. Azt mondom...
*Fejét most elbiccenti a másik irányba. Eddig meggyőződése volt, hogy Pycta fiatal, de most mégis tűnik inkább ráncos öregembernek. Szóra nyitja a száját, majd aztán meglepő módon be is csukja anélkül, hogy bármit mondana. Aztán újra és újra. Látszik rajta, hogy mondana valamit, egy perc néma kínlódás után ki is nyög valamit, Pycta biztos lehet benne, hogy nem egészen erre gondolt eredetileg.*
- Apa! Meg fog fázni a fejed! Kössek neked sapkát? Kötök!
*Nem mintha tudna kötni, de ismer olyat, aki viszont igen, szóval pikk-pakk megtanulhatná.*
- Jobban tetszik a hajad, amikor van.
*Most újra a másik vállára biccenti a fejét.*
- De akkor te is veszel sapkát?
*Kérdezi a bakancsba lépve és bár tud cipőt kötni, de lábait mégis odatolja Pyctának, hogy kösse be ő fűzőt. Nem kéri meg erre szavakkal, csak céloz rá a lábának odanyújtásával és bájos szempilla rebegtetéssel. Ha megkötésre került a fűző, akkor már biztonsággal kijelentheti, hogy készen áll az útra.*
*Nievnek szerencsére gőze sincsen arról, hogy Pycta mire készül, így aztán gondtalanul csivitelhet pakolás közben. Hangosan elgondolkodva a különböző fák különböző leveleiről, meg az aranyszőrű lovakról, vagy Xauzur fülének szőréről. Pycta ügyesen el is oszlatja az aggályait, cserébe egy nagy ölelést és egy nagy, cuppanós puszit ad.*
- Jóóóó vanapaaaa!
*Ezt akár egyfajta ígéretnek is fel lehet fogni, hogy majd mindig figyel Pyctára és azt teszi, amit ő is. Bár újfent kétségei támadnak, félrebiccentett fejjel néz a férfira.*
- De apa, te sokkal ügyesebb vagy nálam? Mi van, ha nekem nem sikerül ügyesnek lenni?
*Ez egy nagyon komoly kérdés, összehúzott szemöldökkel, szinte szigorú tekintettel teszi fel.*
- Őőő. Azt mondom...
*Fejét most elbiccenti a másik irányba. Eddig meggyőződése volt, hogy Pycta fiatal, de most mégis tűnik inkább ráncos öregembernek. Szóra nyitja a száját, majd aztán meglepő módon be is csukja anélkül, hogy bármit mondana. Aztán újra és újra. Látszik rajta, hogy mondana valamit, egy perc néma kínlódás után ki is nyög valamit, Pycta biztos lehet benne, hogy nem egészen erre gondolt eredetileg.*
- Apa! Meg fog fázni a fejed! Kössek neked sapkát? Kötök!
*Nem mintha tudna kötni, de ismer olyat, aki viszont igen, szóval pikk-pakk megtanulhatná.*
- Jobban tetszik a hajad, amikor van.
*Most újra a másik vállára biccenti a fejét.*
- De akkor te is veszel sapkát?
*Kérdezi a bakancsba lépve és bár tud cipőt kötni, de lábait mégis odatolja Pyctának, hogy kösse be ő fűzőt. Nem kéri meg erre szavakkal, csak céloz rá a lábának odanyújtásával és bájos szempilla rebegtetéssel. Ha megkötésre került a fűző, akkor már biztonsággal kijelentheti, hogy készen áll az útra.*
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-11-23 21:31:31
Üzenet elküldve: 2020-11-23 21:31:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Ki tudja, látta-e már valaki olyan kedvesen mosolyogni az erdőmélyi elfet, mint ahogy most mosolyog kislányára. Bár nem vér szerinti apja Nieveshának, mégis olyan büszke, mint senki más.
A további magyarázatot is érdeklődő figyelemmel hallgatja, annak ellenére is, hogy nem hagy fel a csomagolással.*
- Ez egy nagyon jó meglátás. *Válaszol mélázva a kislány leveles kiegészítésére. Amikor az eltérő fülekről esik szó, nem csak a nyomatékosítás miatt pillant Niev felé. Úgy tűnik, már felismerte a különbségeket magukon és ha sikerrel járnak Erdőmélyén, akkor biztosan be kell majd teljesen avatnia később a múltjába. Kicsit összeszorul a torka, hisz nem tudja, hogy milyen hatással lesz majd a kislányra, ha sikerrel járnak. Nehéz út elé néznek, de ha biztonságban szeretné tudni, akkor ez meg kell próbálnia.*
- Csendben? *Kérdez vissza, ahogy újra pakolni kezd, de aztán leesik neki, hogy mire is irányul a kérdés. Látja a kislányon, hogy kicsit megijesztette az, hogy csendben kell lennie és még mielőtt ez elmélyülhetne, odalép hozzá és leguggol, hogy az arcuk egy magasságban legyen.*
- A madarak talán csendben vannak a fák ágain? A vaddisznók nem röfögnek, ha dagonyáznak a sárban? A farkasok talán nem vonítanak a holdra éjjel? *Sorolja egymás után a kérdéseket, amelyekre Nievesha minden bizonnyal tudja a válaszokat.*
- Nem kell félned, van, amikor csendben kell maradni, de az Erdő Szíve nem kéri, hogy némulj el. *Mosolyogva kisimít egy szőke tincset az arcából és csókot lehel a homlokára.*
- Nem lesz baj, majd figyelj rám és tedd, amit én. *Teszi még hozzá megnyugtató hangon. A Fákban Lakó prófétájává tette, nem tart attól, hogy bántalmukra volna az ő birodalmában, Erdőmélyén.
Amikor megkapja a kioktatást, hogy márpedig fiatal, akkor felnevet, őszintén, szabadon.*
- Azt mondod, fiatal vagyok? *Kérdi és ha a kicsi engedi, akkor felemeli, megpördül vele és magához öleli.*
- Ha te mondod, akkor elhiszem neked.
*Pár pillanatig még öleli a kislányt, majd leteszi, hogy átnézhesse, mindent összepakoltak-e.*
- Aranyszínű? Persze, miért ne. *Gondolkodik el. Ugyan nem hallott még aranyszín szőrű lóról, de akadnak olyanok, amelyek tényleg úgy néznek ki, mintha aranyból volna a szőrük. Amire készül, az a legkevesebb, hogy kerít egy ilyen lovat Nieveshának. Bár kétli, hogy ezzel kiengesztelheti majd.
Hála a kislány segítségének a páncél minden eleme a helyére kerül és amikor a kicsi nem látja, akkor ifjú lányokra méretezett ruhákat is pakol, hisz szükség lehet később rájuk.
Kiegészíti kicsit a Niev által bepakolt ruhákat, nadrág, mellény, kabát is kerül a csomagba, hisz azokra is szükség lesz majd.*
- Bakancsot kell venned. *Mondja oda sem nézve, mert sejti, hogy ez nem lesz a legfontosabbak között.*
- Erdőmélyén hideg lesz és arra biztosan szükség lesz, különben nem tudsz velem jönni. *Ez igaz is. Bakancs nélkül nem tudnának átkelni a mocsáron és Erdőmélyéne se nagyon tudnának haladni nélküle.*
- Készen vagy? *Fordul felkapva a málhákat a vállára Nievesha felé, arcán széles mosollyal.*
*Ki tudja, látta-e már valaki olyan kedvesen mosolyogni az erdőmélyi elfet, mint ahogy most mosolyog kislányára. Bár nem vér szerinti apja Nieveshának, mégis olyan büszke, mint senki más.
A további magyarázatot is érdeklődő figyelemmel hallgatja, annak ellenére is, hogy nem hagy fel a csomagolással.*
- Ez egy nagyon jó meglátás. *Válaszol mélázva a kislány leveles kiegészítésére. Amikor az eltérő fülekről esik szó, nem csak a nyomatékosítás miatt pillant Niev felé. Úgy tűnik, már felismerte a különbségeket magukon és ha sikerrel járnak Erdőmélyén, akkor biztosan be kell majd teljesen avatnia később a múltjába. Kicsit összeszorul a torka, hisz nem tudja, hogy milyen hatással lesz majd a kislányra, ha sikerrel járnak. Nehéz út elé néznek, de ha biztonságban szeretné tudni, akkor ez meg kell próbálnia.*
- Csendben? *Kérdez vissza, ahogy újra pakolni kezd, de aztán leesik neki, hogy mire is irányul a kérdés. Látja a kislányon, hogy kicsit megijesztette az, hogy csendben kell lennie és még mielőtt ez elmélyülhetne, odalép hozzá és leguggol, hogy az arcuk egy magasságban legyen.*
- A madarak talán csendben vannak a fák ágain? A vaddisznók nem röfögnek, ha dagonyáznak a sárban? A farkasok talán nem vonítanak a holdra éjjel? *Sorolja egymás után a kérdéseket, amelyekre Nievesha minden bizonnyal tudja a válaszokat.*
- Nem kell félned, van, amikor csendben kell maradni, de az Erdő Szíve nem kéri, hogy némulj el. *Mosolyogva kisimít egy szőke tincset az arcából és csókot lehel a homlokára.*
- Nem lesz baj, majd figyelj rám és tedd, amit én. *Teszi még hozzá megnyugtató hangon. A Fákban Lakó prófétájává tette, nem tart attól, hogy bántalmukra volna az ő birodalmában, Erdőmélyén.
Amikor megkapja a kioktatást, hogy márpedig fiatal, akkor felnevet, őszintén, szabadon.*
- Azt mondod, fiatal vagyok? *Kérdi és ha a kicsi engedi, akkor felemeli, megpördül vele és magához öleli.*
- Ha te mondod, akkor elhiszem neked.
*Pár pillanatig még öleli a kislányt, majd leteszi, hogy átnézhesse, mindent összepakoltak-e.*
- Aranyszínű? Persze, miért ne. *Gondolkodik el. Ugyan nem hallott még aranyszín szőrű lóról, de akadnak olyanok, amelyek tényleg úgy néznek ki, mintha aranyból volna a szőrük. Amire készül, az a legkevesebb, hogy kerít egy ilyen lovat Nieveshának. Bár kétli, hogy ezzel kiengesztelheti majd.
Hála a kislány segítségének a páncél minden eleme a helyére kerül és amikor a kicsi nem látja, akkor ifjú lányokra méretezett ruhákat is pakol, hisz szükség lehet később rájuk.
Kiegészíti kicsit a Niev által bepakolt ruhákat, nadrág, mellény, kabát is kerül a csomagba, hisz azokra is szükség lesz majd.*
- Bakancsot kell venned. *Mondja oda sem nézve, mert sejti, hogy ez nem lesz a legfontosabbak között.*
- Erdőmélyén hideg lesz és arra biztosan szükség lesz, különben nem tudsz velem jönni. *Ez igaz is. Bakancs nélkül nem tudnának átkelni a mocsáron és Erdőmélyéne se nagyon tudnának haladni nélküle.*
- Készen vagy? *Fordul felkapva a málhákat a vállára Nievesha felé, arcán széles mosollyal.*
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-11-19 20:59:51
Üzenet elküldve: 2020-11-19 20:59:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Az Áldozat - Zárás//
*Hát az ötlete nem vált be. Innentől hiába próbálkozna bármivel is, hogy megnyugtassa Nieveshát. Ezen már csak Pycta tud változtatni. Visszafordul a fa felé. Azt figyeli, történik e változás. Végül mégis eszébe jut valami, és ismét leveszi tekintetét a fáról. Megfordul, ekkor veszi észre a kislány felderült arcát, mire egyből hátrakapja a fejét. Megkerült az elf, pedig az előbb még hűlt helye volt. Tanácstalan fejvakarás közepette huppan le a földre. Nem érti ugyan a történteket, de örül, hogy Pycta visszatért közéjük. Végül a kérésre feláll és csatlakozik kettejükhöz, hogy befejezhessék az áldozatot. Ezúttal sem szól egy szót se. Mikor ezzel végeznek lassan hátralép, és egy utolsó pillantást vet a fára-legalábbis egyelőre. Most az elf felé fordul.*
- Köszönöm, hogy részt vehettem az imádságban Pycta.
*Sokkal jobban érzi magát, mintha hatalmas teher szakadt volna le róla. És talán így is van. Az aggodalmának immáron nyoma sincs.*
- Ha bármikor szükséged van rám, itt leszek a közelben.
*Ajánlja fel a szolgálatait.*
- Az Erdő kísérjen utadon!
*Elköszön, egy kurta meghajlás kíséretében, majd elindul a saját dolgára. Csermelynek is dolga akad, s már menne is. Nagy kár hogy midenki ilyen hamar távozik, de hát mit van mit tenni. Tőle is elköszön. Még hosszasan néz társa után, őszintén remélve, hogy hamarosan ismét összefutnak útjaik. Egészen eddig úgy hitte, tudja mit fog csinálni, most azonban mégsem tud mihez kezdeni. Talán rászánhatná ezt a nyugodt alkalmat, hogy lepihenjen és megcsodálja a természetet. Ezen a gondolaton felbuzdulva neki is támaszkodik egy közeli fának, s onnan nézelődik*.
*Hát az ötlete nem vált be. Innentől hiába próbálkozna bármivel is, hogy megnyugtassa Nieveshát. Ezen már csak Pycta tud változtatni. Visszafordul a fa felé. Azt figyeli, történik e változás. Végül mégis eszébe jut valami, és ismét leveszi tekintetét a fáról. Megfordul, ekkor veszi észre a kislány felderült arcát, mire egyből hátrakapja a fejét. Megkerült az elf, pedig az előbb még hűlt helye volt. Tanácstalan fejvakarás közepette huppan le a földre. Nem érti ugyan a történteket, de örül, hogy Pycta visszatért közéjük. Végül a kérésre feláll és csatlakozik kettejükhöz, hogy befejezhessék az áldozatot. Ezúttal sem szól egy szót se. Mikor ezzel végeznek lassan hátralép, és egy utolsó pillantást vet a fára-legalábbis egyelőre. Most az elf felé fordul.*
- Köszönöm, hogy részt vehettem az imádságban Pycta.
*Sokkal jobban érzi magát, mintha hatalmas teher szakadt volna le róla. És talán így is van. Az aggodalmának immáron nyoma sincs.*
- Ha bármikor szükséged van rám, itt leszek a közelben.
*Ajánlja fel a szolgálatait.*
- Az Erdő kísérjen utadon!
*Elköszön, egy kurta meghajlás kíséretében, majd elindul a saját dolgára. Csermelynek is dolga akad, s már menne is. Nagy kár hogy midenki ilyen hamar távozik, de hát mit van mit tenni. Tőle is elköszön. Még hosszasan néz társa után, őszintén remélve, hogy hamarosan ismét összefutnak útjaik. Egészen eddig úgy hitte, tudja mit fog csinálni, most azonban mégsem tud mihez kezdeni. Talán rászánhatná ezt a nyugodt alkalmat, hogy lepihenjen és megcsodálja a természetet. Ezen a gondolaton felbuzdulva neki is támaszkodik egy közeli fának, s onnan nézelődik*.
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-11-19 14:33:08
Üzenet elküldve: 2020-11-19 14:33:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
- Neeem, apa. Tudom, hogy sok fa van.
*Arcán olyan grimasz van, amiben ott van az értetlenség is, hogy Pycta ezt elmondja neki, illetve valami végtelen bölcsesség, hiszen ő maga is pont úgy gondolta, hogy sok fa van.*
- Szerintem a fiúk meg a lányok is másik fán vannak. Meg Xauzur is másikon.
*Mélázik ezen hangosan már menet közben.*
- És a tefüleid, meg az énfüleim is. Ezek biztosan külön fa.
*A "biztosan" szót nagyon megnyomja, hogy éreztesse a nyomatékot.*
- De apa, akkor ott csendben kell lenni?
*Mert ő ugye folyamatosan csicsereg, valószínűleg fizikai fájdalmat okozna neki az, ha csendben kéne maradnia, vagy ha nyugton. Ha Erdőmélye és a gonosz szellemei nem szeretik a folyton zsizsegő és csacsogó kislányokat, akkor komoly bajban lesz. Ettől kicsit megszeppen és ez világosan látszik is rajta. Bár ha Pycta vele van, akkor nyilván nem kell félnie, de azért elhatározza, hogy megtanul kicsit csöndben és nyugton lenni, még azon az időn túl is, mikor alszik. Ezen elhatározáshoz még egy percig sem tudja tartani magát.*
- De apaaaa, hát most is tökre fiatal vagy.
*Hogy az elfek másként öregszenek, az nem tiszta számára, talán nem is tudja, hogy így van, vagy ha tudná, talán akkor sem venne erről tudomást, hiszen az ő apukája a legszebb, a legerősebb és nyilván fiatal is.*
- Tényleg lehet saját pacim! Aranyszínű is? Az arany a legszebb szín. Ugye lehet arany?!
*Ezeket a nagyon fontos kérdéseket már pakolás közben teszi fel. Ő ruhát pakol, szoknyát és zoknit, noha az évszak egészen másféléket indokolna, de ő csak egy gyerek, akinek eszébe sem jut az, hogy lábbelit csomagoljon. A pakolásnál amúgy is sokkal jobb dolog az, hogy segíthet apának felvenni a páncélját, ezt nagy örömmel, összevont szemöldökkel, nyelve hegyét kidugva végzi.*
- Neeem, apa. Tudom, hogy sok fa van.
*Arcán olyan grimasz van, amiben ott van az értetlenség is, hogy Pycta ezt elmondja neki, illetve valami végtelen bölcsesség, hiszen ő maga is pont úgy gondolta, hogy sok fa van.*
- Szerintem a fiúk meg a lányok is másik fán vannak. Meg Xauzur is másikon.
*Mélázik ezen hangosan már menet közben.*
- És a tefüleid, meg az énfüleim is. Ezek biztosan külön fa.
*A "biztosan" szót nagyon megnyomja, hogy éreztesse a nyomatékot.*
- De apa, akkor ott csendben kell lenni?
*Mert ő ugye folyamatosan csicsereg, valószínűleg fizikai fájdalmat okozna neki az, ha csendben kéne maradnia, vagy ha nyugton. Ha Erdőmélye és a gonosz szellemei nem szeretik a folyton zsizsegő és csacsogó kislányokat, akkor komoly bajban lesz. Ettől kicsit megszeppen és ez világosan látszik is rajta. Bár ha Pycta vele van, akkor nyilván nem kell félnie, de azért elhatározza, hogy megtanul kicsit csöndben és nyugton lenni, még azon az időn túl is, mikor alszik. Ezen elhatározáshoz még egy percig sem tudja tartani magát.*
- De apaaaa, hát most is tökre fiatal vagy.
*Hogy az elfek másként öregszenek, az nem tiszta számára, talán nem is tudja, hogy így van, vagy ha tudná, talán akkor sem venne erről tudomást, hiszen az ő apukája a legszebb, a legerősebb és nyilván fiatal is.*
- Tényleg lehet saját pacim! Aranyszínű is? Az arany a legszebb szín. Ugye lehet arany?!
*Ezeket a nagyon fontos kérdéseket már pakolás közben teszi fel. Ő ruhát pakol, szoknyát és zoknit, noha az évszak egészen másféléket indokolna, de ő csak egy gyerek, akinek eszébe sem jut az, hogy lábbelit csomagoljon. A pakolásnál amúgy is sokkal jobb dolog az, hogy segíthet apának felvenni a páncélját, ezt nagy örömmel, összevont szemöldökkel, nyelve hegyét kidugva végzi.*
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-11-19 13:27:04
Üzenet elküldve: 2020-11-19 13:27:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Nievesha egyértelműsíti, hogy melyik "furcsa" néniről is van szó, de ezt az erdőmélyi elf már nagyon jól tudja. Persze ettől még ő nem tartja furcsának Csermelyt, elég "furcsa" dolgot látott már hosszú életében, hogy az ilyesmi már ne érintse meg.
A fákra és levelekre vonatkozó kérdést is mosolyogva hallgatja. Amúgy a kislány kérdése nagyon jó. Megáll és leguggol Niev mellé, hogy beláthassa Mil'Ochass területének fáit.*
- Ugye nem csak egy fát látsz? *Kérdi, de nem vár válaszra, hanem folytatja.*
- És ahogy látod, sok fának sok-sok levele van és mind más és más, ahogy mi magunk is vagyunk. *Magyarázza a közösség sok fáival magyarázva a példát. Ha nincs szükség további magyarázatra, akkor feláll és elindulhatnak tovább.*
- Gonosz szellemek? *Kérdez vissza hitetlenkedő mosollyal.*
- Valóban veszélyes hely, de csak azoknak, akik nem tisztelik az erdőt és a benne élő állatokat, növényeket. *Tudja, hogy miféle szóbeszédek terjednek Erdőmélyéről, de ezeket többnyire azok terjesztik, akik sosem jártak a vadonban. Az erdő valóban veszélyes, de tényleg csak azoknak, akik nem tisztelik az erdő törvényeit.*
- Az Erdőszellem lakik abban a hatalmas erdőben, aki egyáltalán nem gonosz, csak azokkal barátságtalan, akik a békéjére törnek. Az Erdőszellem az Erdő Szíve, ő az én patrónusom, akiről azt tartják, hogy maga Eeyr istennő. *Folytatja, amikor Nievesha megtorpan és átöleli a combját.*
- Köszönöm. *Öleli és simogatja meg a kislány hátát.*
- Amikor fiatal voltam, egy évig éltem Erdőmélyén egyedül és látod, semmi bajom nem lett. *Teszi még hozzá, hogy végképp bebizonyítsa, Erdőmélye egyáltalán nem veszélyes hely.
Az elemózsia kérdésére való visszatéréskor és a szökdécselő kislányt látva már szélesen mosolyog.*
- Alma és tojás. Rendben. *Hagyja annyiban az útra kívánt elemózsiát.
A saját lónál halkan sóhajt és a kislányra néz.*
- Most még velem lovagolsz majd Éjvihar hátán, de Xauzur is velünk jön. Ha pedig visszatértünk Erdőmélyéről, akkor veszünk neked is egy lovat, amilyet szeretnél. *A mosoly lehervad arcáról, amikor belegondol, hogy mire is készül. Ha sikerül a terve és az Erdő Szíve meghallgatja fohászát, akkor Nievesha már egészen másként tér vissza a vadonból.
Hogy terelje sötét gondolatait, a pakolással kezd foglalkozni és lassan elkészül a felszerelés, amellyel már elindulhatnak. Végül felölti vértjét és megkéri a kislányt, hogy segítsen neki meghúzni a páncél szíjait, csatjait. Aztán már csak az elemózsia kell és indulhatnak is. Talán szólnia kellene még Ganeréknak, hogy elmennek egy időre, de erre még sort keríthet, mielőtt elindulnak.*
*Nievesha egyértelműsíti, hogy melyik "furcsa" néniről is van szó, de ezt az erdőmélyi elf már nagyon jól tudja. Persze ettől még ő nem tartja furcsának Csermelyt, elég "furcsa" dolgot látott már hosszú életében, hogy az ilyesmi már ne érintse meg.
A fákra és levelekre vonatkozó kérdést is mosolyogva hallgatja. Amúgy a kislány kérdése nagyon jó. Megáll és leguggol Niev mellé, hogy beláthassa Mil'Ochass területének fáit.*
- Ugye nem csak egy fát látsz? *Kérdi, de nem vár válaszra, hanem folytatja.*
- És ahogy látod, sok fának sok-sok levele van és mind más és más, ahogy mi magunk is vagyunk. *Magyarázza a közösség sok fáival magyarázva a példát. Ha nincs szükség további magyarázatra, akkor feláll és elindulhatnak tovább.*
- Gonosz szellemek? *Kérdez vissza hitetlenkedő mosollyal.*
- Valóban veszélyes hely, de csak azoknak, akik nem tisztelik az erdőt és a benne élő állatokat, növényeket. *Tudja, hogy miféle szóbeszédek terjednek Erdőmélyéről, de ezeket többnyire azok terjesztik, akik sosem jártak a vadonban. Az erdő valóban veszélyes, de tényleg csak azoknak, akik nem tisztelik az erdő törvényeit.*
- Az Erdőszellem lakik abban a hatalmas erdőben, aki egyáltalán nem gonosz, csak azokkal barátságtalan, akik a békéjére törnek. Az Erdőszellem az Erdő Szíve, ő az én patrónusom, akiről azt tartják, hogy maga Eeyr istennő. *Folytatja, amikor Nievesha megtorpan és átöleli a combját.*
- Köszönöm. *Öleli és simogatja meg a kislány hátát.*
- Amikor fiatal voltam, egy évig éltem Erdőmélyén egyedül és látod, semmi bajom nem lett. *Teszi még hozzá, hogy végképp bebizonyítsa, Erdőmélye egyáltalán nem veszélyes hely.
Az elemózsia kérdésére való visszatéréskor és a szökdécselő kislányt látva már szélesen mosolyog.*
- Alma és tojás. Rendben. *Hagyja annyiban az útra kívánt elemózsiát.
A saját lónál halkan sóhajt és a kislányra néz.*
- Most még velem lovagolsz majd Éjvihar hátán, de Xauzur is velünk jön. Ha pedig visszatértünk Erdőmélyéről, akkor veszünk neked is egy lovat, amilyet szeretnél. *A mosoly lehervad arcáról, amikor belegondol, hogy mire is készül. Ha sikerül a terve és az Erdő Szíve meghallgatja fohászát, akkor Nievesha már egészen másként tér vissza a vadonból.
Hogy terelje sötét gondolatait, a pakolással kezd foglalkozni és lassan elkészül a felszerelés, amellyel már elindulhatnak. Végül felölti vértjét és megkéri a kislányt, hogy segítsen neki meghúzni a páncél szíjait, csatjait. Aztán már csak az elemózsia kell és indulhatnak is. Talán szólnia kellene még Ganeréknak, hogy elmennek egy időre, de erre még sort keríthet, mielőtt elindulnak.*
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-11-17 14:30:55
Üzenet elküldve: 2020-11-17 14:30:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a három barát felé//
*Visszaemlékezik a szertartás utáni történtekre. Jól esett neki, ahogy Pycta elkapta mikor megszédült. A vezető mondataira, amik melegséggel töltötték el a szívét és bizonyságot adtak, hogy jól választott mikor idejött. Erejéből már csak egy bólintásra futotta, majd a segítségére érkező kezet sem fogadta el, ami az egyik őrszem képében érkezett, leginkább gőgös büszkesége miatt.
Miután megkapja fegyvereit és maradék felszerelését is magához veszi, jobb kezének ujjait a béke szimbólumára formázza. Szabad baljának tenyerét szorosan a szívére fekteti, majd az alábbi szavakkal búcsúzik az egybegyültektől.*
-Köszönöm nektek, hogy újra értelmet adtatok a szürke hétköznapok komorságának. Egynek érzem magam közületek, hálás vagyok a szíves fogadtatásért, de most búcsúzom tőletek. Megadtátok nekem hőn áhított, legfőbb vágyamat, végre tartozom valahová. Innnentől fogva szent küldetésemnek tekintem az Erdő Szíve védelmét és legjobb tudásom szerint igyekszem a közösség hasznos tagja lenni. me'ochass testvéreim, a fákban lakó vigyázza lépteiteket. Utam a tavernához vezet és ki tudja még hová, de biztosan visszatérek, egyelőre a sors kegyeibe helyezem magam.
*Mélyen fejet hajt előttük, majd egy lépést hátra lépve gyors hátra arcot vesz és megindul úti célja felé. Menet közben Fürge jobb vállára telepszik, majd nyakát kinyújtva fürkészi környezetét. Pisze kis orrocskája nagyot szippant a természet illatából, a leány sietős léptei nyomán csak úgy szeli a levegőt.*
*Visszaemlékezik a szertartás utáni történtekre. Jól esett neki, ahogy Pycta elkapta mikor megszédült. A vezető mondataira, amik melegséggel töltötték el a szívét és bizonyságot adtak, hogy jól választott mikor idejött. Erejéből már csak egy bólintásra futotta, majd a segítségére érkező kezet sem fogadta el, ami az egyik őrszem képében érkezett, leginkább gőgös büszkesége miatt.
Miután megkapja fegyvereit és maradék felszerelését is magához veszi, jobb kezének ujjait a béke szimbólumára formázza. Szabad baljának tenyerét szorosan a szívére fekteti, majd az alábbi szavakkal búcsúzik az egybegyültektől.*
-Köszönöm nektek, hogy újra értelmet adtatok a szürke hétköznapok komorságának. Egynek érzem magam közületek, hálás vagyok a szíves fogadtatásért, de most búcsúzom tőletek. Megadtátok nekem hőn áhított, legfőbb vágyamat, végre tartozom valahová. Innnentől fogva szent küldetésemnek tekintem az Erdő Szíve védelmét és legjobb tudásom szerint igyekszem a közösség hasznos tagja lenni. me'ochass testvéreim, a fákban lakó vigyázza lépteiteket. Utam a tavernához vezet és ki tudja még hová, de biztosan visszatérek, egyelőre a sors kegyeibe helyezem magam.
*Mélyen fejet hajt előttük, majd egy lépést hátra lépve gyors hátra arcot vesz és megindul úti célja felé. Menet közben Fürge jobb vállára telepszik, majd nyakát kinyújtva fürkészi környezetét. Pisze kis orrocskája nagyot szippant a természet illatából, a leány sietős léptei nyomán csak úgy szeli a levegőt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927