Külső területek - Mil'Ochass
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Mil'OchassTaverna a Három Baráthoz (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

280. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-29 16:50:07
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer Levél alatt//
//Gwaandril, Pycta//

*Talán az erdőmélyi elf rá gondol, talán másra, talán csak úgy általánosságban. Ahogy a mondás tartja, akinek nem inge, ne vegye magára, akinek meg inge, az öltözködjön már fel.
Természetesen nem lép túl a kapubeli afféron a csuhátlan csuhás, hisz talán korai még bárkivel is összeakaszkodnia, legyen az új érkező vagy régi tagja a közösségnek.*
- Értem. *Mondja a válasz után kurtán. Ez tökéletesen elég a számára, hogy nem túl messzemenő, de mégis fontos következtetéseket vonjon le az ifjú elfről.*
- Rendben. *Jön újra a kurta válasz a részéről előbb a tündért, majd a Lyzendrát érintő feleletre. Ezer éve ismeri Lyzt, jobban, mint itt bárki más.*
- Biztos vagyok benne, hogy nem táplál irántad negatív érzelmeket, hisz nem is ismer és te sem ismered őt. *Mondja csak válaszként halk, tárgyilagos hangon. Ilyen rövid ismeretség alatt hiba volna máris elítélni valakit. Biztos benne, hogy Lyz sem tört pálcát még Gwaandril felett.*
- Nem tudom, miből gondolod ezt. Ha nem csal az emlékezetem, akkor talán fél napja vagy itt. *Mutat rá a logikai hiányosságra.*
- De ha így is gondolod, akkor elmondom, hogy rosszul teszed, mert senki sem szeretne "kidobatni" vagy elítélni. Követelményeket pedig nem állított ugyanígy senki eléd. *Legalábbis nem hiszi, hogy bárki is így tett volna. Még Umon sincs itt, aki aztán tényleg keményen bánik mindenkivel, aki bizonytalanságot mutat. A szokatlanul kedves hang viszont merő ellentétben áll az elhangzottakkal. Az erdőmélyi elf nem teljesen biztos abban, hogy Gwaandril maga eldöntötte-e, hogy megy vagy marad.*
- Felteszek egy költői kérdést, rendben? *Kérdi, de nem vár igenlő válaszra, hanem fel is teszi.*
- Ha bárki is ki szeretne dobni téged Mil'Ochassból, akkor megbízott volna Lyzendra a saját lombházad felépítésével vagy hollódúc felépítésével? *Reméli, hogy az ifjú elf is érteni fogja az elmondottak között fennálló szakadékot. A két véglet, kidobni és maradni építeni.
Ha Gwaandril lekezelőnek érzi is a kérdést, hát saját magában kell előbb keresnie az okokat, mert a csuhátlan csuhás csak arra kérdezett rá, amit a szavaiból kiolvasott.*
- Pontosan. Nem kell bizonyítanod senkinek, nem kell különlegesnek tetszened, hogy befogadjunk. Tegyél úgy, ahogy az erdőből telik, legyen az csekély segítség vagy legendás tett és a közösség, köztük én is, bizalommal fordulok majd feléd.
*A névvel kapcsolatos kijelentésre csak enyhén megcsóválja a fejét. Nem érti, miért töri magát és okoz magának sebeket a lelkén.*
- Az én nevem azt jelenti, a Szél Ökle, mégis Pycta del Ventusként használom és így ismer mindenki. A közösség nagy része elf és aki meg akar ismerni, az meg fogja tanulni, legyen bármilyen kacifántos is a neved. *Közelebb lép hozzá, barátságosan teszi vállára a jobbját, ha az ifjú hosszúéletű hagyja.*
- Te Gwaandril vagy, legyél büszke rá.
*A Juharral és a vadászattal kapcsolatban is érez némi zavart az elhangzottakban.*
- Félreérthetően fogalmaztál, joggal hihettem, hogy te is ilyesmit tervezel Juharral. *Int a nagytestű kutya felé.*
- Az erdő törvényei nem tiltják nekünk sem a vadászatot, ahogy az erdei párduc is vadászik az őzre, úgy mi is tehetjük, csak ügyelnünk kell az egyensúlyra. Csak annyit vehetünk el, amennyi feltétlen szükséges és vigyáznunk kell arra, hogy feleslegesen ne okozzunk fájdalmat. Ezért nem csapdázunk a közösségben. *Magyarázza, de mivel az ifjú elf is erdei közösségből érkezett, bizonyosan tisztában van ezekkel. Bár az is lehet, hogy eltérő szokásaik miatt másképpen tekintenek az erdőre. De akinek elsődleges az erdő szeretete, nem ereszt falkányi kutyát egy medvére. Legalábbis az erdőmélyi elf elvei szerint. Bár a vadonban a falkataktika nem ismeretlen fogalom. Elég csak a lupus fulgurokra vagy a farkasokra gondolni.*
- Ezek a törvények nem tiltják meg azt sem, hogy megölj egy irbiszt. Itt nincsenek irbiszek, de Erdőmélyén tisztában kell lenned azzal, hogy lehetsz préda és vadász is. Ha figyelmetlen vagy, bármikor prédává válhatsz és akkor megvédheted magad, akár az irbisz élete árán is. Kegyetlen törvények ezek, de igazságosak. *Mondja el saját meglátásait, nehogy az ifjú elf azt gondolja, hogy szavai mögött csak egyetlen érv bújik meg.*
- Csodás bestiák, ezt nem vitatom, de halálosak. *Zárja végül a beszélgetésnek ezen részét, bár ha Gwaandrilnak vannak még meglátásai, természetesen nyitottan áll hozzá.
Nem állt szándékában leminősíteni senkit, egyszerűen csak tisztába szeretne kerülni a másik hosszúéletű gondolkodásával és elveivel. Ehhez pedig a legegyenesebb utat használja, rákérdez.*
- Te kovácsolod a sorsodat, te járod az utadat, más nem járhatja helyettes és ha meg is mutat egy másik utat, neked kell rálépned és kiderítened a végében megbújó igazságot. Hisz van már társad, Juhar, aki valószínűleg mindent megtenne érted. *Int fejével a kutya felé.*
- Különleges vagy már így is, felesleges erőltetned. *Sóhajt halkan.*
- Az a legfontosabb, hogy megtaláld a békéd, a középpontod, hogy egyensúlyba kerülj, mert amíg ezt nem találod meg, addig bizonytalan maradsz és belülről őrlöd fel magad, miközben másoknak próbálsz megfelelni. *Mondja ki a végső konklúziót, amit Gwaandril nem is biztos, hogy meg fog érteni elsőre.
Ebből a rövid, de tömör beszélgetésből sok mindenre fény derült, még akkor is, ha esetleg a másik úgy érezhette, kihallgatják. Az erdőmélyi elfnek nem kell vigyázni arra, mit mond vagy kérdez, hisz az ő viselkedése nem minősítheti a közösséget vagy a vezetőjét. Lyzdenra ennél sokkal diplomatikusabb és kedvesebb. A csuhátlan csuhás pedig egészen más okból van itt és más feladatot lát el. Az ő dolga a közösség fizikai védelme és a Szent Fa gondozása.*


279. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-29 15:42:10
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Az öreg tündért épp elég ostoba behatás érte a mai nap, hogy azt ki kelljen pihennie. Nem is tudja, hogy hol aludt eddig, tán sátorban ha minden igaz. Meg is keresi a vackát azaz a sátrat ahol előzőleg feküdt, majd bebújva jól elterül az ottani pamlagon. Hátára fordul és az eget bámulja, de ugye sátor van felette ezért a csillagokat csak odaképzeli. Még mindig Mogrim jár az eszében. Egyszerűen nem fogta még fel, hogy eltűnt. Rossza hangulata és kedves is bizonyára ennek tudható be. Nehezen alszik el és forgolódik is egy sort. Azon morfondászik, hogy valami kis faházikót kellene itt építenie vagy a földön vagy a fák lombjai között. Odafönt nyugodtan kiülhetne gyönyörködni a tájban meg az ifjak ténykedésében odalent. Talán békét lelne folyton mocorgó lélekharangja.*


278. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-29 11:53:54
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Dronrin//
//N'othrym//

*Araiven egyenesen hozzá vezeti a jövevényt, s míg Arraele Gwaandrilt istápolja, Araiven pedig, nos, menti a tündér leányt, Lyznek van ideje a lánnyal szót váltani.*
- Szervusz Dronrin *köszönti nevén is a lányt, mikor az bemutatkozik. * és szervusz Eia *biccent a madár felé kedvesen. Nem gondolja, hogy egy uhuval sok gondja lenne. Nem tart úgy tőle, mint egy nagyobb hátas ebtől. Kérésére Dronrin belekezd jövetele okába, melyet Lyz figyelmesen hallgat.*
- Gyere velem, biztosan szomjas vagy *ragadja meg a lényeget, s vezeti a leányt a főépület felé, ahol ilyenkor mindig van felállítva egy-egy asztal, rajtuk kancsóban forrásvízzel, kosarakban sós cipóval, édes kaláccsal. Nem akarja gondban hagyni Araivent a tündér leánnyal, de elég határozott jellemnek, és talpraesettnek ismeri ahhoz, hogy ne essen kétségbe ennyitől.*
- Oda megyünk fel. Ttudsz inni, és enni is, ha szeretnél. *Ha Dronrin követi, illetve vele tart, felvezeti a széles csigalépcsőn a főépület öt fa közé ékelt termébe, mely egyben közösségi tér is az itt lakók számára. *
- Örülök, hogy tetszik nálunk. Tehát, ha jól értem, szeretnél itt maradni? * pillant a lányra, miközben kihúz egy széket számára, és hellyel kínálja.*
- Értesz valamihez Dronrin? *teszi fel újabb kérdését, miközben ő maga is helyet foglal.*


277. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-29 08:40:27
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer Levél alatt//
//Gwaandril, Pycta//

*Pycta szavai komor gondolatokat ébresztenek az északi elméjében. ~ Talán rám gondol? ~ Érkezik meg a kérdés legbelül, fél attól, hogy ez egy utalás volt. Látja, hogy Pycta szinte kivesézi a lényét, apró ízekre szedi, hogy csupán az maradjon meg belőle, amit fontosnak tart. ~ Mágiát fogok tanulni. ~ Jön a röpke idea, arra nézve, hogy talán azzal nyugodtabb lesz, ha már fegyvertelen. Persze, koránt sem biztos, hogy harci varáslatokat fog tanulni, ha egyáltalán van benne annyi akaraterő, hogy tanuljon ilyeneket. Csak nem hagyha a történeteket a lombzöld tekintetű, ő pedig kénytelen lesz elmondani a konkrétumokat.*
-A nevemet kritizálta, aztán a lényemet, plusz Juhart. Erre visszavágtam, hogy az ő neve mennyire hasonlít a mi dh'royn szavunkra, ami gondolom tudod, mit jelent elf nyelven. *Arcáról lesül a bőr, a hideg hosszúéletűt elnézve. Éppenséggel nem tartozik a legjobb, legnagyobb büszkeségei közé ez a történet, de megtette, így el kellett mondania.*
-Nem. *Hangzik el kurtán, az erdőmélyi tekintetét állva a felelet. Minek neheztelne rá? Vagy inkább: miért kéne mindent elmondania, ha kipenderítenék? Lyzendra említésénél azonban mindent elmond.*
-Építkezésnél hasznosnak tart, egyébnél nem. Furcsa vagyok a szemében, valamint a tündéres ügy óta szerintem kifejezetten nem szívlel. *Majd tovább állva a tekintetet, de csillogó, a legkevésbé sem ellenséges magatartással, vagy hangsúllyal, feldobja nyíltan is a véleményét.*
-Gondolom ki szeretnétek dobatni innen, mert nem felelek meg a követelményeiteknek, hiába próbálkozok. *Jelenti ki, szokatlanul kedves hangon. Belátása szerint nem igazán hatott meg itt bárkit is, hogy neki nehezebb beilleszkednie más szokásai alapján és a tragikus múlt miatt, sőt, kifejezetten ellentétes értelmet lát mögötte. Ha be is látta, hogy nem helyesek a lombvári szokások, attól még nem fog tudni hamarabb asszimilálódni, ha nem segítik ezt a kezdeményezését. A haragos fényt nem igazán érti, nem mondta, de gondolja, Pycta fel tudja mérni, hogy azok az irbiszvadászatok valóban falkával történtek. Juhar pofájával grimaszolni kezd, s Gwaandril lenyugtatja, mielőtt még morogni is kezdene. Sajnos gazdáját még mindig védelmezni akarja mindentől és mindenkitől, annyit még nem foglalkozott vele, hogy ezt az ösztönét el tudja nyomni, ha egyáltalán sikerülne ez neki. Lyzendra említésére helyesel és hozzáteszi.*
-Megbízott a saját faházam megépítésével és a hollodúc és postarendszer megszervezésével. *Arra papát egyelőre nem említi, hiszen nem derült fény az öreg szavaira, addig is, nem hiszi, hogy őt bármibe is bele kéne keverni. Lekezelőnek érzi a különlegességről szóló kérdést, s keserédes tekintete kíséretével válaszol is, saját belátása szerint.*
-Nem, s én ezt nem is kívánom. Egy közösséghez ilyen képessegekkel csak hozzátoldani lehet, ha jól használják ki őket. Legyen szó nagy mágusról, állatidomárról, orvosról, vagy akármiről. *Nagyot sóhajt, majd elmeséli a saját intézkedését ezek fejében.*
-Ezért is fordítottam le a nevemet a közös nyelvre, hogy az ittenieknek ne kelljen bajlódnia a kacifántos elf nyelvvel. A más fajúaknak Ezüstszín Gida vagyok. *Ezeket a sorokat kivételesen az emberek nyelvén mondja, hogy megpróbálja eltökéltségét bemutatni. Komor tekintete jelenik meg, mikor az állatokról beszél a szerzetes. Tökéletesen félreértették őt, s mivel a természet szeretete elsődleges számára, ezt tisztáznia kell.*
-Nem, hiszen nem tennék ilyet. Juhar egymaga képtelen elbánni egy irbisszel. Falkában használtuk az ebeket, legalább hármas-négyes egységekben. És én, soha _nem_ fogok ölni irbiszt. Vagy akármelyik másik csodás bestiát. Nem az Erdőszellem csonkítása a célom, hanem egy társ szerzése, ha az is beleegyezik. Maximum idomítanék egy olyan csodás állatot. *A leminősítés végképpen rosszul esik neki, de nem mutatja ki, csak elmondja nyugodt hangon a véleményét.*
-Nem és nem is kívánom. Ezek szerintem csak az állatra és a társára tartoznak. Egy gazdának nem felettesként, hanem barátként kell működnie, így emiatt nem nézhető többe. Egyszerűen kedvelem a vadakat és szívesen felmérném a képességeimet, reménykedve abban, hogy az Erdőszellem megajándékoz majd eggyel a csodás teremtményei közül. *Részéről befejezte a válaszolást, a kihallgatásba átmenő beszélgetésnél viszont fürkészi még a másik lombzöld tekintetét, további kérdésekre várva. Ő mindenre válaszolni fog, az biztos.*


276. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-28 22:24:12
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer Levél alatt//
//Gwaandril, Pycta//

- Kapuink nem maradnak zárva azok előtt, akik tisztelik és félik az erdő törvényeit és betartják szabályainkat, szokásainkat. *Válaszol a köszönetnyilvánításra. Így volt ez mindig, bár akadnak olyanok, akik csak rövid időre maradnak közöttük. A lehetőséggel nem mindenki tud élni.
A vallomást komoly arccal hallgatja, lombzöld pillantása az ifjú hosszúéletűt fürkészi, figyeli a gesztikulációját, érzelmeinek változását az arcán, a szemeiben. A komoly pillantás nem zavarja, a zordnak tetsző vonások annál inkább. Az illedelmes szavak nem tévesztik meg.*
- Mivel bántottad meg? *Bár a virágnyelvű kifejezést nem érti igazán, de igyekszik tisztán látni a történtekre nézve. Ezért is kérdez rá. Nem volt jelen a történteknél, így tudnia kell, mi történt, hogy levonhasson bizonyos következtetéseket.
Sajnos túl keveset tud ahhoz, hogy véleményt alkothasson, mind Lyzendra szavait nem ismeri, mind az ifjú elf előéletét és szokásait sem. De nem is ez a lényeg.*
- Neheztelsz ezért rá? *Kérdi könnyed hangon, de annál komolyabban.*
- Mit gondolsz, Lyzendra, mint a közösség vezetője, milyen véleménnyel van rólad? *Teszi hozzá a kérdést enyhén félrefordított fejjel.
Juhar említésére a nagytestű kutyára néz. A fajtájának szánt feladatot hallva viszont visszafordítja tekintetét az elfre, lombzöld tekintetében furcsa, haragos fény villan fel, majd tűnik el hirtelen. Kétli, hogy egyetlen ilyen kutya szembeszállhatna egy medvével vagy egy irbisszel. Egy falka, talán. Vadászokkal mindenképp. De egy az egyben... rövid összecsapás volna.*
- Ha Lyzendra úgy mondja, akkor az úgy is van. *Válaszolja hidegen. Kétségbe vonni a közösség vezetőjének szavát, nem éppen jó gondolat. Az erdőmélyi elfnél sincs fegyver, ritkán is hord magánál. Utolsó fegyverét, a wegtoreni pengét Eeyr templomának oltárán hagyta.
A kérdésre nem válaszol, csak hallgatja a felkuncogó ifjú elfet. Olyan, mintha a különlegesség hiánya vagy megléte határozná meg az egyén fontosságát Gwaandril számára.*
- Fontos ez? Szerinted a "különlegesség" kiemel bárkit is a közösségből? *Kérdi, de kérdését talán költőinek szánja, mert Mil'Ochass belseje felé fordul, lombzöld tekintete a gyarapodó fáklyalángok fényét fürkészi.*
- Lyzendra Erdőmélyéről menekítette ki a fát egy maroknyi csapat élén. Sötét erők kívánták és kívánják ma is a Szent Fa vesztét. Tettei elismeréseként rendelte mellé a minxet a Fákban Lakó. *Nem tudja pontosan, hogy így esett-e, de így hiszi és ez éppen elég.
Nem látszik a csuhátlan csuháson, hogy untatná a másik elf vagy a történetei, türelmesen és figyelmesen hallgatja. Xauzurt direkt nem említi, hisz azzal csak fokozná Gwaandril zavarát, ha megtudná, hogy az erdőmélyi elfnek egy irbisz a társa.*
- Ha befognál egy minxet vagy levadásznál egy irbiszt Juharral, úgy gondolod, hogy másképp néznék vagy néznének rád? *Kérdi újra Juhar felé fordítva szemeit. Az elhangzottakból csak a bizonyítás vágyát hallja ki, az elégedettséget nem. Inkább annak ellentétét. Az ifjú zavara is ezt erősíti meg benne. Érdeklődve várja Gwaandril válaszait.*


275. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-28 20:55:09
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer levél alatt//
//Gwaandril, Pycta//

*A másik kettő befejezi a beszélgetést és Pycta az északi felé fordul. Az elfek kifinomult érzékeinek köszönhetően, meghallja, amit a másik mond és mielőtt beszélne, illendően feláll. A választ megelőzően még van egy pár dolog, amivel saját belátása előtt tartozik.*
-Köszönöm szépen, hogy beengedtetek és sátort is biztosítottatok, nagyon hálás vagyok! Az Őrzőkre és az Erdőszellemre, igyekszek majd a közösség hasznos tagja lenni. *Azzal jönnek a hozzá intézett szavak, akár megannyi kardforgató, akik fel akarnák nyársalni. Nem fog hazudni, s mivel Arra papa szavai nem tisztázódtak, úgy áll hozzá erdőmélyi fajtársához, mint eddig.*
-Bevallom neked, el vagyok veszve. Egy új tagot megbántattam, az éles nyelvű virágbanszületett lány szavaira csak egy köszörült kardként csaptam oda, ami nem volt valami helyes tőlem. Igyekszem majd bocsánatot kérni. *Vesz egy nagy levegőt, amikor Dhorrynra gondol. Igaz, még mindig haragszik a tündérre, amiért minden előzmény nélkül olyan ellenszenves volt vele szemben, de ettől még a saját hibáját megpróbálja korrigálni. Lyzendra meg hűséget és őszinteséget követelt tőle, s mivel a Ventus hosszúéletű oszlopos tagja az íjász által elmondottak alapján is ennek a csodálatos, erdei kultúrának, így vele szemben is megpróbál eleget tenni ezen követelményeknek. Jön egy mély sóhaj és rátér a lényegre. Illedelmesen, kedvesen szól a másikhoz, de arca komoly és zord marad. Nem hiszi, hogy a szerzetes magára venné ezt, elvégre nem neki szól, miközben maga elé meredve beszél, valamint a hosszúéletűek alapból nem az összhangban lévő mimikáikról és hangtónusukról híresek.*
-Tudod, nem ez volt a fő problémám. Azért vagyok zavart jelenleg, mert annak ellenére, hogy sajnálom azokat az otthoniakat, akik a tragédiában elvesztek, Lyzendra beláttatta velem, hogy a szokásaink nagy része egyszerű ostobaság és brutalitás. *A zörgő, lombzöld levelekre tekint, majd az erdő fáinak díszein átszűrődő, halovány napfényben süttetve egy cseppet sápatag arcát, folytatja.*
-Sokkal könnyebb lesz úgy beilleszkednem közétek, hogy mindent magam mögött hagytam, az előző pillanatban. Ami múlt, elmúlt. A jelenre kell koncentrálnunk. *Tekint a kutyára keserédes szemeivel. Juhar egyelőre nem önállósodik, szépen ül és csahol mellette. Ezután elmosolyodik egy cseppet, s úgy mondja el a csuhátlan csuhásnak.*
-Bár Lyz először nagyon megijesztett. A lombvári szokások alapján követelte tőlem Juhar életét, az enyémet, vagy a kezemet. Utólag elmagyarázta, hogy a hagyományaink értelmetlenségét akarja bebizonyítani, s mint látod, sikerrel járt. *Az eb még mindig engedelmes, szóval úgy hiszi, ha az elf reagált, ezt is megjegyzi.*
-Megpróbálom betanítani kifejezett parancsokra. Otthon a fajtaját irbisz, medve és vaddisznó elleni vadászatra használtuk, s ha nem is ezekre a bestiákra, de őt is szeretném vadászebbé képezni, hogy még kezelhetőbb legyen. Így talán hamarabb nyerhet el nagyobb szabadságot és visszakaphatom a fegyvereimet. Lyzendra szerint az nálatok a tiszteletbeli tagság jele. *Tekint le a bundásra. Ez persze egy újabb kérdést vet fel benne, amint nem is habozik eltitkolni.*
-Neked van állatod? Netán valami különlegesség? A vezetőnek minxe van, be kell vallanom, én is befognék majd egyet, bár ahogy elnézem, itt rajtam kívül mindenki rendelkezik valami különlegességgel. *Mosolyog és kuncog egyet kurtán. Rengeteg mesélni valója lenne még és ezeregy kérdés tolong elméjében, válaszra éhesen, de nem akarja szegény Pyctát jobban leterhelni. Az biztosan észrevehető a szavaiból, hogy elégedett az itteniekkel és nagyon nagy bizonyítás vágya van, szeretne minél hamarabb a közösség szerves része lenni, Juharral együtt. Ha a rá kiszabott feladatokat és az azt követő, saját elképzeléseit még nem is osztotta meg az erdőmélyivel, a Viltheriel feltehetően ugyanúgy ki fog rá térni, mint nevének lefordítására, a hollóposta kiépítésére, vagy az újonnan kipattant szikra, egy állatispotály működtetésére. Természetesen bármelyik csak akkor valósulhat meg, ha azt a vezető jóváhagyja, szóval az utóbbi még egy Lyzendrával való diskurálásra szorul, de a maradék már kivitelezendő állapotba került.*


274. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-28 17:22:24
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer levél alatt//
//Arraele, Pycta//

- Én örülnék annak, ha válaszoltál volna a kérdéseimre. *Felel a vén tündér kérdésére, hogy ő az elhangzottakra mit mondhatna. A sajnálatra nem mond semmit, nincs sem neki, sem a közösségnek arra, hogy bárki is sajnálja őket.
De úgy tűnik, Arraele inkább befejezi a beszélgetést. A távozásra az erdőmélyi elf nem mond semmit, csak remélni tudja, hogy a tündér felfogta azokat, amiket mondott és azoknak megfelelően folytatja majd életét a közösségben. Nem érzi úgy, hogy tiszteletlen lett volna, épp a tündér tiszteletlenségét rótta fel neki.
Ám ezzel biztosan nincs vége, rajta fogja tartani a szemét és ha nem hagy fel a fogadatlan prókátor szereppel, hát magára vessen. Apró sóhajjal nézi végig Arraele távozását, koránt sem jutottak dűlőre, de türelme csaknem végtelen, ha nem húzgálja senki az irbisz bajszát.
Xauzur pedig a közelben sincs, felesleges tartania a tündérnek a támadásától. Az Erdő Szíve másképp fog ítélkezni felette.*

//Gwaandril//

*Arraele távozása után Gwaandril felé fordul a csuhátlan csuhás. A kellemetlen témájú, lezáratlan beszélgetés sem zökkenthette ki a nyugalmából, háta mögött összekulcsolt kezekkel indul el könnyű léptekkel a fiatal elf felé. Figyeli a bottal játszó nagytestű kutyát, majd amikor odaért, megszólítja Geaandrilt.*
- Hogy érzed magad Mil'Ochassban? *Kérdi halkan, de az elf minden bizonnyal jól fogja hallani a kérdését.*


273. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-28 16:24:05
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ezer levél alatt//
//Gwaandril, Arraele, Pycta//

~Míg szerencse, hogy Aranyhaj a főasszonyság.~
*Na mostan csendben végig hallgatja a fanyar képet vágó elfet. Nem szól bele egyáltalán, de az arcán hasonló semlegesség ül ki mint amannak.*
- Mindehhez mit is mondhatník fijjam. Asziszem ennyi idűsen nekem is van pár emlíkem az íletbűl amit kitörölník ha lehetne. Hát egybkint meg sajnálok, hogy ilyen hánytatott sorsotok vót.
- De ez mán nem az a közösség akik vótatok. Napról napra jönnek az újak, ifjak. Mindenki megtalálja majd a helyít, hasznosságát ebben az új közössígben. Ha haragudni tudsz egy öreg tündírre ha níha hékulás kijelentéseire, akkor tegyed. Asziszem vóna ennél fontosabb is fijjam. Mostanra azonban mán eleget beszétünk errűl. Beszíhetsz a Gidával, mer én elmentem lefeküdni, elfáradtam.
*Nem kíván további szócsatározásba menni Pyctával. Amint befejezte mondandóját az öreg távozik is nyomban a nyugvóhelyek felé. Öreg mán, hogy egy fiatal elf egrecérozza és tiszteletlenkedjen egy idős tündérrel. Hacsak a vadállatát rá nem uszítja az elf, akkor Arra papa útját nemigen állítja meg a lefekvésben.*



272. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-28 15:00:30
 ÚJ
>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer levél alatt//
//Lyzendra csapata//

*Már indulna vissza, mert a sötét hajú lányt célba juttatta, őt pedig várja a torony, és annak magánya. Ha egy pillanattal később történik vagy hangtalan, biztosan nem éri el, de az apró tündér leány újra rogyadozni kezd, amire Araiven lovagiasan kap utána. Megint. Hogy ez csel, vagy boszorkányság, meg sem fordul a fejében, pedig az asszonynépek fifikás egy teremtmények. Tudhatná.*
- Óh *rogyik féltérdre, hogy a dőlő leányt elkapja.*
- Jobb volna, ha lepihennél *javasolja, melynek zöngéiben ott pihen a csendes vélemény, hogy menjen a sátrába inkább, mint hogy itt kóvályog. Ettől függetlenül tartja míg szükségét érzi, ám kellemetlenkedni sem szeretne, így abban a pillanatban el is ereszti, mikor a lány stabilabban áll. *
- El tudsz menni a sátradig? *Mélybarna tekintete a porcelánbőrű leány arcát vizslatja. Nem áthatóan, inkább amolyan általános megfigyelés ez, annak nyomait keresve, hogy fehérebb-e mint korábban.*


271. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-27 21:44:07
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer levél alatt//
//Gwaandril, Arraele, Pycta//

*Mivel nem tud mást csinálni, figyeli azt, ahogyan a kettő beszélget. Türelmesen várja ki a sorát, hiszen nemrég volt csak a pálfordulása a sátorban, így az, hogy akár Pycta, akár Arraele mit beszélget, nem igazán foglalkozratja, már nem azért, mintha nem törődne velük, csupán úgy gondolja, ez a két férfire tartozik. Feltehetően őt tárgyalják ki, vagy valami ennél sokkal fontosabb, a közösség élete számára jelentősebb dologról folytathatják a csevejt, legalábbis Gwaandril ezt gondolja. Addig vesz egy fadarabot és köröket rajzolgat a puha avarba, de mivel a botot elveszi Juhar, ezért csak felderíti azt a kis talpalattnyi világot, ami előtte terül el. Itt lombhullató erdőket figyelt meg eddig, ami kifejezetten kedvére van, ugyanis egzotikumot jelent számára. Náluk csupán fenyvesek voltak, így kifejezetten érdekli az itteni flóra és fauna. A saját házáról álmodozik; vajon milyennek is építheti. Lyz szerint kaphat faanyagot, így csupán a munkaerő és az intelligenciája szabhat neki határt. Biztosan nem egy egyszerű, egyszintes lombházat fog magának építeni, de nem ám! Gwaandril minimum egy, a kiválasztott fát egészen a lombkoronájáig körül ölelő, egyszerű, mégis különleges, körkörös, mohával benőtt, legalábbis betelepíttetett, cseréptetős kis kunyhót szeretne, amibe Juhar is kényelmesen tudna lakni, valamint a felső szintre oda tudná csalogatni az öreg, kérges növény odvaiban és kiálló réseiben lakozó állatokat. Pontosabban egyelőre csak reméli, hogy vannak olyanok. Ezeken gondokkozik hosszasan, kutyája fülét vakargatva, időről időre elmélkedve és szépen, lassan tervezgetve, elosztva gondolatait.*


270. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-27 18:07:16
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer levél alatt//
//Gwaandril, Arraele, Pycta//

- Ne téveszd össze a komolyságot a fanyarsággal, Arraele. *Mondja hasonló gesztikulációval, mint ahogyan eddig beszélt. Bármennyire is szeretné kiugrasztani a nyulat a bokorból a vén tündér, az erdőmélyi elf komolyságának maszkján nem jelennek meg repedések.*
- A közösséget nem én vezetem, hanem Lyzendra. Segíteni lehet, de a segítség és az erőltetés között széles szakadék tátong. Te magad is új vagy, ennek ellenére úgy beszélsz, mintha te segítetted volna ki a Szent Fát Erdőmélyéről. Ne tévessz meg senkit, ne mutass olyan utat, amelyet nem jártál. *Kezd bele egy hosszabb monológba. Türelme kitart, nem ellenséges, talán leheletnyit kioktató, de minden joga meg van hozzá.*
- Akik itt élnek, megjárták a sötétséget, nincs szükségük fogadatlan prókátorra, ahogy nincsenek elveszett bárányok sem köztük, csak békét és nyugalmat kereső elfek és más fajúak. *A mókamesterségre és az elhangzottakra nem reflektál, nem érzi szükségét annak, hogy bizonygassa a tündér előtt, hogy kicsoda.
Egyelőre a tündér növekvő dühét sem érzi irányába, bár abban biztos, hogy nem fogja a szívébe zárni a szavaiért. De nem is azért érkezett, hogy barátkozzon, tisztázni jött olyan fontos elveket, amelyekkel látszólag a tündér nincs tisztában. És a kérdésére sem válaszolt.*
- Sokkal nagyobb szerénységet és kompromisszumkészséget várnék el tőled és ebben sem tiszteletlenség, sem ellenségeskedés nincs, egyszerűen csak tiszteld a hitünket, a közösségünket és a vezetőit. *Fejeti be a monológot. Továbbra is dereka mögött összekulcsolt kezekkel beszél, nem mosolyog, nem hagyja, hogy személyes érzései kiüljenek elf vonásaira.*


269. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:35:12
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ezer levél alatt//
// Gwaandril, Arraele, Pycta//

~Ej ej. Ez a hegyesfülű kemény diót rágott.~
- Nem írtem én mi bajod van fijjam. Olyan fanyar kíppel mondod ezeket, mint akinek koncolhatníkja van. Níha egy kis mosolyt igazán ragaszthatnál a szádra.
*Elég furcsa egy ilyen érzést elzáró arccal beszélgetni.*
- Nem értek egyet fijjam. Segíteni igenis lehet beilleszkedni. Ez itt nem a vadon, ahun a túlílís a tít. Ez itten egy közössíg amihez több közöd van mint nekem, de ilyen egrecérozással nem fogod összekovácsolni csak szítzilálni. Az újaknak igenis segíteni kell beilleszkedni.
*És itt tesz pontot az öreg a mondat végére.*
- Vagyok aki vagyok fijjam. Se több se kevesebb. Magamat adom mint ahogy te is tán. Százharmincvalahány esztendőt megírtem, így csak tudok tán visekedni.
*Nem kecmecel az öreg ha már Pycta ilyen nyílt.*
- Te sose leszel mókamester, mint ahogyan ín sem leszek sose karosszékben ülő csendes öreg.
- Bár ahhoz, hogy a közösség elveszett bárányait gyámolítsam nem is köll nékem titulus.
*Most már igazán kezd bosszús lenni erre a Pyctára. Barátok nemigen lesznek, de ellenségek még igen, ami jobb a semmitől, mer ugye ellenségből még bármi lehet.*
~Óhaj ha itt lenne Mogrim fijjam lecsendesítení ezt a bősz elfet akinek parafa szorút a lukába.~


268. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-27 16:45:30
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer levél alatt//
// Gwaandril, Arraele, Pycta//

*Úgy néz ki, a másik kettő csevegése elnyúlik, így Gwaandril folytatja a játékot (azzal együtt pedig az idomítást) Juharral. Amit csak tud, belead, majd miután úgy véli, elég volt ebből, visszamegy a sátrába, de természetesen az eb is vele tarthat. Boldogan csahol mellette a jószág, mikor belép a belülről sokkal tagasabbnak látszó, jelenlegi lakhelyére. Ő lábait keresztbe akasztva ül le, a csahos vele szemben, elhasal. Megfogja kétoldalt pofáját, jól megnyúzza, majd hirtelen jön az érzelmi rohama. Gwaandril, ez a kívülről csupa tartás fiú, belül nem más, a négy fal között, csak egy elveszett gyerek. Megpróbál minél halkabban sírni, hiszen Pycta fajtabeli, jók az érzékszervei, akárcsak neki, így körülbelül be tudja lőni a csak kettejükre, vagyis Juharra és rá vonatkozó tartományt. A jószág némán tűri a nyakára boruló ifjút, hiszen sok mindenen mentek együtt keresztül, valószínűleg ezzel próbálja meg vigasztalni a hosszúéletűt. Sok minden kavarog most benne, talán nem is tudja egyszerre elraktározni őket magában. Az egyik az, amik otthon történtek. Nem tudja, mit kezdjen a borzalmas emlékekkel, a tudattal, hogy minden és mindenki, aki eddig a világot és az élet értelmét jelentette számára, meghalt, felgyulladt, elmenekült, tönkrement, egyszóval soha többé nem fogja látni, sem a testvérét, sem az anyját, sem az apját, sem Lombvárat, sem bárkit, vagy bármit. Sűrűn hullanak a könnyei, mint a hirtelen megindult, tavaszi patakban csordogáló, keskeny vízfolyam, ahhoz hasonlóan peregnek le a sápadt arcon. Éhes, szomjas, fáradt, nem érzi magát biztonságban a fegyverei nélkül és a szó szoros értelmében, újra kell építenie az életét. Az új élete. Mil'Ochass. Ez a másik, amit még nem tudott merre letudni magában. Furcsa ez az egész számára: kedvesek a vezetők, mégis szigorúak. A lakók vegyesek, van rosszindulatú, aki mégis a vezér kegyeit élvezi a szemében, valamint van kedves, akit nem szívlel a (feltehetően) alvezérelf. Békés társadalomnak valják magukat, mégis képesek a vad északi népek szokásait, ha csak viccben is, de parancsban kiadni. A Viltheriel ifjú úgy látja, szórakoztatónak találják őt az itteniek. Mulatnak rajta, akár egy bolondon.*
-Jaj, Juhar, miért vagyunk mi olyan nevetségesek! Nem mi tehetünk arról, hogy ennek lettünk nevelve! *Beszél fejedelmi többesben és rádöbben egy fontos dologra: ő nem tehet arról, hogy odahaza ilyenné nevelték. A hagyományok tévesek, ezt belátta, szóval ha borzalmas, szinte feldolgozhatatlan dolgok is történtek, muszáj lesz elengednie a jelenért. Lassan könnyei apadni kezdenek és belátni vél valamit.*
-Talán... a sors akarta így? Ha nem pusztul el Lombvár, sosem kerülünk ki onnan, pajti és akkor nem juthattunk volna arra a következtetésre, hogy több is van. *Lassan kezd összeállni nála a kép. ~ Lyzendra őszinteséget és hűséget kért tőlem. Megkapja. ~ Határozza el magában. Valószínűleg megtörni látszik nála a jég, ugyanis kezdi teljesen összeszedni magát. Csupán egy kis magányra volt szüksége. Magányra a társával. Megvakarja a boldogan csaholó kutyát, majd mosolyog.*
-Koncentráljunk a mostra. Ami múlt, elmúlt. Látod, van új családunk! Még az a csacsogó Dhorryn is biztosan kedves lehet, ha bocsánatot kérek tőle. *Reménykedik magában, azzal kilép a sátorból az ebbel, mihelyst elrendezi a holmijait. Pyctát nézi, nem méregeti, kíváncsian várja csak; mikor következik ő a kutyával. Talán a hosszúéletű szerzetes észre tudja venni, hogy Gwaandril teljesen másképpen lépett ki ideiglenes szállásából, mint be, bár ha ez sem történik meg, az sem meglepő, hiszen alig pár percet találkoztak eddig összesen.*


267. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-27 16:42:51
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer levél alatt//
// Gwaandril, Arraele, Pycta//

*Komoly dolgokról szívesebben beszélget komoly arccal, így nem érheti az a vád, hogy közölnivalójának súlyát esetleg könnyíti a mosolya, okot adva félreértésekre. Ez a téma pedig most komolya, ennek megfelelőek a gesztusai is.*
- Az, hogy "böki a csőrömet", nem egészen fedi le az érzéseimet. *Válaszol kimérten. Az elhangzottak elismerése sem lágyítja vonásait, figyelmesen hallgatja a tündért.
Gwaandril említésére az ifjú elf felé néz, aki éppen a kutyájával foglalkozik, legalábbis számára játéknak tűnik az eldobott fa visszahozatala Juharral. Ám unszimpátiájának furcsa megemlítésére visszafordítja tekintetét Arraelére.*
- Gwaandrilt nem beilleszteni kell, ha be akar illeszkedni, akkor megteszi. Egy közösség új tagjának kell alkalmazkodnia a közösséghez, nem fordítva. *Mondja el véleményét. A tündér szavait viszont nem tudja hova tenni. Olyan vádak érik, amelyek nincsenek az érzései között.*
- Várj, itt nem rólam van szó, hanem rólad. Nem a "képeddel" van problémám, hanem a viselkedéseddel, de ettől függetlenül az "ellenség" kifejezést erősnek gondolom. Itt nincs szó ellenségeskedésről, csak szeretném, ha nem mutatnád többnek magad annál, ami vagy. Sem mások előtt, sem előttem. *Arraele egyelőre még semmit sem tett a közösségért. Akik pedig itt vannak, mind megjárták a poklot és azért jöttek ide, hogy nyugalomban élhessenek.
A megbízás említése sem teljesen tiszta számára, aminek hangot is ad.*
- Miféle megbízásra gondoltál? *Kérdi, hangjában értetlenség cseng.*


266. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-27 15:21:07
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ezer levél alatt//
// Gwaandril, Arraele, Pycta//

*Gida gondolkodása továbbra is fejtörést okoz az elmés tündér apónak. Na ezzel majd később foglalkozik, hogy feltárja az ifjú lelkületét, hogy jobban megértse. Most Pycta rezzenéstelen arccal tesz fel neki kérdéseket.*
~Legalább egy mosoly lenne a kípin!~
- No hát fijjam igen. Látom böki a csűrödet amiatt mondtam. Egy kicsikét túloztam na he, ezt elismerem. Látom én, hogy te vídelmezed itt a közössíget minden tíren, ami igen dícsíretes. Hidd el níkem nem vót azzal rossz szándíkom. Mindig ilyen vótam, apáskodok a gyámólatlan lelkeken. Itt van ez a Gida fijjú. Jó gyerek csak íppen foglalkozni köll vele. Megírteni az írzíseit, oszt akkor könnyeb vele bánni meg beillesztetni a közössígbe. Azt is látom ín, hogy egyelűre még nem komálod a kípemet. Nem is vóna ezzel baj, de hát nincsen itten ellensíg fijjam. Nem vagyok Az erdőistensíg ellensíge sem. A fíny hű szógája vagyok, semmi több. Ha a közössíg befogad, hát gyámolítok, aki rászorúl. Nem bízott meg engemet senki semmivel sem ezidájig. Jó van gyermekem írtem én mire fel vót a beszílgetís. Nem títulálom magamot a közössíg semmijínek amíg meg nem bíztok valamivel. Ez így komázható?
*A nagy litániáját lezárja már. Tény mi tény, hogy Pyctával nem egyeznek néhány dologban, de Arra papa türelmes és nem vezeti rossz szándék. Meg kell még értenie Pycta lelki világát, hogy segíthessen neki kinyílni.*


265. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-27 10:48:01
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer levél alatt//
// Gwaandril, Arraele, Pycta//

*A kettős abbahagyja a beszélgetést, így az erdőmélyi elf elmondhatja érkezésének okát. Előbb a vén tündérrel készül beszélni és utána az elffel. Felajánlja, hogy kettesben beszélgessenek Arraelével, Gwaandril pedig addig eltávolodik tőlük, így négyszemközt beszélhetik meg a kapuban történteket.
Ha a tündér nem is emlékszik arra, mi hangzott el ott, majd a csuhátlan csuhás emlékezteti rá. Jobb időben tisztázni mindent.*
- A kapuban a közösség szellemi vezetőjének tituláltad magad, szeretném tudni, hogy mi volt ezzel a célod. *Kezd bele, amikor ketten maradnak. Nem kertel, nem alakoskodik, sosem szokott és nem is most tervezi elkezdeni. A szavai tárgyilagosak, sem harag, sem egyéb érzelem nem színezi őket, lombzöld pillantása őszinte és barátságos.*
- Csak nemrég érkeztél közénk. Tudni szeretném, hogy Lyzendra kért fel esetleg a feladatra vagy magadra osztottad ezt a szerepet? *Teszi hozzá.
A távolban az elf elfoglal egy üres sátrat, az erdőmélyi elf utána néz, de figyelme visszatér Arraelére és várja válaszát.*


264. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-27 10:11:30
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer levél alatt//
// Gwaandril, Arraele, Pycta//

*A lázadásra összehúzza a szemöldökét, hiszen az égő emlékek nem engedik még vele feledtetni az erőszakot. Nem szereti most hallani a durva témákat, emiatt erre nem reagál, mivel az öreget sem szeretné megbántani, hiszen olyan jó vele. Lehet, hogy az elöljáró nevetletés miatt,vagy esetleg a vad, északi habitus teszi, de nem engedheti el szó nélkül az idős virágbanszületett tanácsát.*
-Hogy... én? Kérjek tőle bocsánatot, azok után, amiket mondott? Neeem, ez így nem szokás. *Erősgeti az igazát.*
-Bocsáss meg, Arra papa, de ez egy hosszú életre szóló haragot kell, hogy jelentsen. *Erősíti meg saját nézetét. Egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy ő, mint családja utolsó sarja, egy tündérnek, aki ráadásul még... ~ Megint az otthoni szokások. Mikor felejtem már el őket végre! Most egy senki vagyok! Dhorrynt hamarabb megkedvelték, ez az igazság! Meg kell hunyászkodnom! Igaza van Arra papának. ~ Érti teljességgel félre az öreget.*
-Bár lehet, hogy csak megint tévedek. Egyszerűen tönkre tesz ez a rengeteg különbség. *Valóban nehéz most neki. Hiába pusztult el az otthona, be kell látnia, hogy nem minden volt az ottaniakból helyes és nem mindent kéne átmentenie, ha nem egyáltalán az összes szokását, az egész kultúráját a háta mögött hagyni. Közben megérkezik Pycta, s kettesben szeretne beszélni Arraelevel. Gwaandril csak bólint, majd oldalán a kutyával, elindul a takaros kis sátor felé. Ekkor indulnak be a fogaskerekek az elméjében. ~ Az az arc, amit Pycta viselt. Én meg mindent kikotyogtam a tündérnek! Ezt előre eltervezték! Az apóka kifaggatott és most mindent elmond az elfnek! ~ Hófehérré válik, s aggodalmát az eb is megérzi, ugyanis közelebb húzódik gazdájához. Az árnyas lombok zörgölődnek, ami most nem boldogsággal tölti el a Viltheriel ifjút. Úgy érzi, mintha kinevetné őt az erdő. Úgy gondolja, hogy jelenleg csak a kutya képzésével tudja elterelni erről a gondolatait. Mert el kell őket terelni, így nem maradhatnak, még a végén csinálni fog valamit! Az egyik üres karám felé indul, betereli Juhart és bezárja az ajtót. Ezutan a sátorba lerakja a holmijait, a hátizsákot, a ruhákat. Kimegy és elkezdi tanítani a kutyát. Vadászatra szeretné idomítani, így ahhoz mérten zajlik majd a "játék". Ennek hála Juhar vágya is teljesülni látszik addig, amíg Arraele vagy Pycta nem szól nekik. A földről egy gallyat vesz fel, s eldobja neki. Az apportírozás jól sikerül, ráadásul hasznos is, hiszen egy erdei szárnyast is hasonlóan hozhat vissza. Valószínűleg csak erre lesz ideje, míg a másik kettő cseveg, de ha esetleg maradna még neki hátra pár perc, akkor a kerítésre terítené az egyik rossz rongyát, amit még a menekülés alatt nyúzott szét a vadon. Remélhetőleg marad erre is ideje, s akkor jöhet a hosszasabb tanítgatás. Juhart ugyanis most "élő vadra uszítja". Párhuzamosan fog haladni a két cselekvés tanításával, így a kutya hamarabb tanulhat a váltakozó ingerek hatására, valamint nem csak egy dologra koncentrál, ami miatt jobban figyel a gazdára.*
-Juhar, támadj! *Hangzik el a parancs, amire a csahos először talán nem is figyel, lehet, hogy másodjára sem. Harmadjára azonban megtörik a jég és a bundás ráront a rongyra, cafatokra szaggatva azt, kifejezetten vérmesen. Pycta és a virágbanszületett felfigyelhet a zajokra, bár nem feltétlenül kell fenyegetőnek látniuk a jelenetet. Gwaandril kifejezetten pozitívnak éli meg ezt, hiszen tudja, a kutya legalább használható vadászatra. Emiatt fellélegzik, hiszen ez az egyik dolog, amitől tartott: nem lehet teljes értékű vadász, ha nincs megfelelő vadászkutyája. Ez az egész ismételgetés addig fog tartani, amíg vagy az erdőmélyi hosszúéletű szerzetes, vagy a magát parasztnak tituláló, mégis, az ifjú északi menekült szemében apókaként fellépő virágbanszületett nem szólítja állatot és gazdáját a visszatérésre.*


263. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-27 09:48:38
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ezer levél alatt//
//Monsotor, Araiven, Lyzendra csapata//

*Araiven lombházakról szóló szavain elcsodálkozik, majd eszébe jut, hogy akik komolyan szándékoznak itt letelepedni, azoknak ez valóban kiváló alkalmat nyújt. Ő is elmosolyodik, amikor az elf is és halkan, szinte súgva, csillogő szemekkel válaszol.*
- Gyönyörű! Nem tudom volt-e már részem hasonló szépségben.
*Meglepődik, amikor az óriás férfi követi őket, amikor pedig Lyzendra közelébe érnek még jobban. Nem tudja hirtelen hova figyeljen, olyan sokan vannak körülötte, sőt még egy aranyos kutyát is észrevesz az egyik láb mellett. Azonban mielőtt az elfet alaposan szemügyre vehetné, szomorúan látja, hogy az távozik az ebbel együtt. Eia a lány vállán toporogni kezd, jelezve, hogy kezd elege lenni a sok ingerből, jobbnak látja tehát a madár fejére húzni a bőrsapkát, így pedig a madár megnyugszik.*
~Nem is tudtam, hogy ilyen forgalmas hely ez!~
*Örül annak, hogy Araiven bemutatja, és fejbiccentéssel üdvözli Lyzendrát.*
- Köszönöm, hogy itt lehetek. Mint már említették Dronrin Vertthe vagyok, ő pedig itt a vállamon Eia.
*Bal kezével a madárra mutat, közben pedig a szeme sarkából feltűnik neki is a tündér lány próbálkozása. Lyzendrára pillantva látja, hogy ő is észre veszi, de mivel az elf nő látszólag nem foglalkozik a dologgal, úgy dönt, hogy ő sem fog.*
- Rég óta úton vagyok, az élelmet még csak-csak megoldom, de a vizem már elfogyott. Eleinte ebben szerettem volna segítségedet kérni, de ahogy egyre többet láttam ebből a varázslatos helyből, egyre jobban megtetszik.
*Bal kezét felemelve körbe mutat, és szemei újra rátalálnak a lomb házakra és a hatalmas fára.*
- Sajnos nem ismerem a szokásaitokat és ti sem ismertek engem, de szívesen változtatnék ezen, természetesen amennyiben van rá lehetőség.
*Lyzendrát figyeli ismét, akitől nem tudja mire számítson és csak reméli nem fogadja a nő őt elutasítóan.*



262. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-27 09:44:22
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ezer levél alatt//
// Gwaandril, Arraele, Pycta//

*Az fiatal Gida igen sokat agyalhat, mert folyton olyan képet vág mint, aki gondolkodik. Arra papa minden mondata után elgondolkodik pedig semmi különös nagy agyalós dolgot nem adott az elméjébe, hogy azt emésztgesse. Elképzelhető, hogy ezt a Pyctát félreismerte. Hozzá kell tenni azt is, hogy első találkozásukkor nem voltak szívesen látott vendégek, legalább is az első pillanatban majdnem felfalta őket valami világító szemű fenevad. Arra papa elméje meg rögzíti az ilyen korai emlékeket.*
- Persze, hogy nem buták fijjam. Csak a níp lenízi űket, vagyis minket. Na oszt, akkor mégis ki nyúzta a rövidebbet a parasztlázadáskor hehe.
*Nem szép dolog de a paraszt erő mégis győzedelmeskedett nem is olyan régen.*
- Ín csak azt mondom, hogy jó fajta ez az állat, hogy itten maradhat vagy fajítható az mán nem az ín döntísemtűl függ.
*Szíve szerint szaporítaná a fajtát.*
- Az az, Lízendrá. Könnyebb vót aranyhajnak hívni, mer olyan gyönyörű haja van az elf jánynak.
*Itt már komoly problémák lesznek. Arra papa sem egyszerű eset de Gida még nála is cifrább képzelgéseket melenget magában.*
- Aztat nem tudom mit csinátál fijjam. Assziszem nem sok olyan van amit nem lehet helyre hozni. Kírjél bocsánatot szípen, de ám őszíntín, nem csak úgy ímmel ámmal. Ez meg szokta ódani a problímák nagyobbik ríszit.
*Na ekkortájt érkezik Pycta. A kapuban történtekről akar beszélni.*
~A kánya emlékszik rá mi vót mán a kapuban.~
- Hát beszíljünk nígyszemközt akkor. Gida fijjam, te addig nízd meg azt a sátrat, aztat ott.
*Egy üres sátorra mutat, ami pont jó lehet Gidának.*
- Hallgatlak fijjam.
*Odébb mennek Pyctával, hogy négyesszemközt beszélgessenek.*


261. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-26 00:43:13
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer levél alatt//
//Gwaandril, Arraele, Pycta//

*Az elfek kitűnő érzékeikről híresek, látásuk mellett a hallásuk is kiemelkedően fejlett, arról nem is beszélve, hogy képesek hangtalanul járni. Főleg egy olyan hosszúéletű, aki Erdőmélye vadonjában élte le hosszú életének nagy részét és képezte magát. Míg mások legfeljebb kirándulnak egy erdőbe, ő oda hazamegy.
A vén tündérrel beszélgető másik fajtárs figyelmét talán leköti a társalgás és a komolynak tetsző téma, így meglehet, későn észleli a csuhátlan csuhást, de mindenképpen később, mint Arraele.
Hogy hallotta-e az elsuttogott szavakat vagy elnyomta azt a folyó zúgása, nem derül ki, de amikor megérkezik a kettőshöz, mosolytalan az arca, lombzöld tekintete áthatón fürkészi az öreg tündért.
Mind a megengedő szavakra, mint a közösségben használatos elf köszöntésre csak kurtán biccent. Gyanítja, hogy Lyzendra ismertette meg vele Gwaandrilt, hisz a kapuban kiderült, gyökeresen eltérő szokások között szocializálódtak.
Az erdőmélyi elf csak egy pillantást vet a felvakkantó kutyára, majd tekintete Arraele-re siklik.*
- A kapuban elhangzottakról szeretnék beszélni veled. *Válaszol, a sokfogas mosoly sem enyhíti meg vonásait.*
- Ha szeretnéd, beszélhetünk négy szem közt is. Gwaandrillal pedig utána beszélek. *Ajánlja fel a tündérnek kifejezéstelen pillantással. A kapuban hangoztak el felelőtlen kijelentések, amelyek ellen az erdőmélyi elf már akkor is szót emelt, de megbeszélésükre nem volt sem idő, sem lehetőség, amely, úgy tűnik, most jött el.
Gwaandril idegesnek tűnik, a csuhátlan csuhás, míg Arraele válaszára vár, felé fordítja lombzöld tekintetét. Ha valóban ideges, annak bizonyosan oka van. Idővel és türelemmel az is ki fog derülni, van-e alapja.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 847-866