Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-02 09:19:24
Üzenet elküldve: 2020-10-02 09:19:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat előkészületei//
//Mil'Ochassban//
*Niev általában szélvész, de idegenektől pár percig zavarban van, de jaj nekik, ha feloldódik. A feloldódás egyelőre várat magára, pláne, hogy kedvenc "cicája" dorombol, Niev két kézzel simogatja Xazuzurt, de csak addig, hogy Pycta a kezét nyújtja neki, mert akkor egy piruettel oda is pördül. Egy pillanattal később már Pycta nyakát öleli a karjaival, hozzá bújik. Mikor Pycta elmondja a nevét a nőnek, aki kérdezte, akkor fél kézzel integet neki, mosolyog is rá, de aztán arcát Pycta nyakába temeti. Csak szeme sarkából nézi, ahogyan a másik nő félrevonul kicsit, Niev összevonja a szemöldökeit, kicsit fel is kelti a dolog a kíváncsiságát. Egyébként nő rettentő furcsán beszél és Niev gyakorlatilag egy kukkot sem ért belőle.*
- Apa, a néni másik nyelven beszél?
*Kérdezi épp olyan diszkréten, mint az előbb, vagyis meglehetősen hangosan. Nem szokott hozzá az ilyen cirádás beszédhez.*
//Az áldozat előkészületei//
//Mil'Ochassban//
*Niev általában szélvész, de idegenektől pár percig zavarban van, de jaj nekik, ha feloldódik. A feloldódás egyelőre várat magára, pláne, hogy kedvenc "cicája" dorombol, Niev két kézzel simogatja Xazuzurt, de csak addig, hogy Pycta a kezét nyújtja neki, mert akkor egy piruettel oda is pördül. Egy pillanattal később már Pycta nyakát öleli a karjaival, hozzá bújik. Mikor Pycta elmondja a nevét a nőnek, aki kérdezte, akkor fél kézzel integet neki, mosolyog is rá, de aztán arcát Pycta nyakába temeti. Csak szeme sarkából nézi, ahogyan a másik nő félrevonul kicsit, Niev összevonja a szemöldökeit, kicsit fel is kelti a dolog a kíváncsiságát. Egyébként nő rettentő furcsán beszél és Niev gyakorlatilag egy kukkot sem ért belőle.*
- Apa, a néni másik nyelven beszél?
*Kérdezi épp olyan diszkréten, mint az előbb, vagyis meglehetősen hangosan. Nem szokott hozzá az ilyen cirádás beszédhez.*
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-02 08:07:33
Üzenet elküldve: 2020-10-02 08:07:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochassban//
*Hamarosan minden kételye elszáll, mert rögvest fény derül jó néhány dologra, ami Pycta hamuszín ajkai által nyernek bizonyságot.*
~Vajon hányan alapíthatták Mil'Ochass-t, ha Pycta is köztük volt? Ott van még Lyz úrnő is...~
*Gondolatai megválaszolatlan kérdések sorát sorakoztatják fel előtte, amelyek egyelőre kétségei titokzatos, sűrű ködének vásznából szőttek.
Révedezéséből Fürge tereli vissza a valóságos világba. A rendetlen, pimasz kis állat, karmait mélyen a húsába vágja rémületében, mikor meglátja maga előtt az ébenfekete ragadozót. Szorosan nyaka köré tekeredik, akár a kígyó megsebzett áldozatának, megadva a kegyelemdöfést, végleg kiszorítva szegény párából a maradék szuszt is. No ezt már eleddig nyugodt és büszke gazdája sem bírja tovább, végleg feladja eddigi szerepét, a megrendíthetetlen szoborszerű alakját. Tudja, hogy hű társa csak ösztöne szerint cselekszik, de most nagyon kihozza a sodrából, eleddig megingathatatlan béketűréséből. Hátrébb lép hát kettőt-hármat, majd elnézést kér az egybegyűltektől és az alábbi szavakat intézi állatkájához, miközben magasba emeli azt grabancánál fogva.*
-Te komisz, nyughatatlan jószág! Értem én, hogy félsz és ösztönöd szerint cselekszel, de ez nem jogosít fel arra, hogy lenyúzd a bőrt a nyakamról pengeéles karmaiddal!
*Fürge elégedetlen csipogással nyilvánítja ki nem tetszését, majd nyugszik meg a lány erős szorítása közepette, beletörődve sorsába. A lány korholó szavai, anyai simogatássá szelídülnek, majd köpenye és bőrvértje között lévő, gelebének biztonságot nyújtó oltalmába helyezi megrémült kedvencét.*
- Majd előjösz és kikukucskálsz, ha megnyugodtál, a kíváncsiságod idővel túlnövi zavarodat, de most már ne mocorogj és hangodat ne halljam!
*A kis közjáték végeztével visszatér a többiekhez, majd figyelmesen hallgatja és issza magába Pycta szavait. Amint az elf vezető végez mondandójával és önmaga messze űzi felmerült kételyeit, az alábbi szavakat intézi hozzá.*
- A magam részéről szívesen veled tartok, hisz én is a fákban lakó istenségnek szenteltem magam hajdanán és a mai napig az ő igéjét hirdetem. Azután talán, ha nem veszed tolakodásnak, eme tüneményes leányzó és hű társam is megismerkedhetnek egymással, amint a kíváncsiság szikrájának fénye messze űzi majd, a bizonytalanság komor fellegeinek setét hadait.
*Szónoklatát befejezve illedelmesen meghajol Pycta előtt, majd pajkos pillantást vet a szőke kisleányra, halványan reá mosolyodik, végezetül komisz kacsintással zárja le a közöttük zajló néma párbeszédet.*
*Hamarosan minden kételye elszáll, mert rögvest fény derül jó néhány dologra, ami Pycta hamuszín ajkai által nyernek bizonyságot.*
~Vajon hányan alapíthatták Mil'Ochass-t, ha Pycta is köztük volt? Ott van még Lyz úrnő is...~
*Gondolatai megválaszolatlan kérdések sorát sorakoztatják fel előtte, amelyek egyelőre kétségei titokzatos, sűrű ködének vásznából szőttek.
Révedezéséből Fürge tereli vissza a valóságos világba. A rendetlen, pimasz kis állat, karmait mélyen a húsába vágja rémületében, mikor meglátja maga előtt az ébenfekete ragadozót. Szorosan nyaka köré tekeredik, akár a kígyó megsebzett áldozatának, megadva a kegyelemdöfést, végleg kiszorítva szegény párából a maradék szuszt is. No ezt már eleddig nyugodt és büszke gazdája sem bírja tovább, végleg feladja eddigi szerepét, a megrendíthetetlen szoborszerű alakját. Tudja, hogy hű társa csak ösztöne szerint cselekszik, de most nagyon kihozza a sodrából, eleddig megingathatatlan béketűréséből. Hátrébb lép hát kettőt-hármat, majd elnézést kér az egybegyűltektől és az alábbi szavakat intézi állatkájához, miközben magasba emeli azt grabancánál fogva.*
-Te komisz, nyughatatlan jószág! Értem én, hogy félsz és ösztönöd szerint cselekszel, de ez nem jogosít fel arra, hogy lenyúzd a bőrt a nyakamról pengeéles karmaiddal!
*Fürge elégedetlen csipogással nyilvánítja ki nem tetszését, majd nyugszik meg a lány erős szorítása közepette, beletörődve sorsába. A lány korholó szavai, anyai simogatássá szelídülnek, majd köpenye és bőrvértje között lévő, gelebének biztonságot nyújtó oltalmába helyezi megrémült kedvencét.*
- Majd előjösz és kikukucskálsz, ha megnyugodtál, a kíváncsiságod idővel túlnövi zavarodat, de most már ne mocorogj és hangodat ne halljam!
*A kis közjáték végeztével visszatér a többiekhez, majd figyelmesen hallgatja és issza magába Pycta szavait. Amint az elf vezető végez mondandójával és önmaga messze űzi felmerült kételyeit, az alábbi szavakat intézi hozzá.*
- A magam részéről szívesen veled tartok, hisz én is a fákban lakó istenségnek szenteltem magam hajdanán és a mai napig az ő igéjét hirdetem. Azután talán, ha nem veszed tolakodásnak, eme tüneményes leányzó és hű társam is megismerkedhetnek egymással, amint a kíváncsiság szikrájának fénye messze űzi majd, a bizonytalanság komor fellegeinek setét hadait.
*Szónoklatát befejezve illedelmesen meghajol Pycta előtt, majd pajkos pillantást vet a szőke kisleányra, halványan reá mosolyodik, végezetül komisz kacsintással zárja le a közöttük zajló néma párbeszédet.*
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-01 20:27:44
Üzenet elküldve: 2020-10-01 20:27:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat előkészületei//
//Mil'Ochassban//
*Aravien röviden elmondja az érkező hármas érkezésének okait, amire az erdőmélyi elf kurtán biccent a jelenlévők felé. Az íjász bemutatja a csuhátlan csuhást is, ekkor enyhén meghajol a trió felé. Amikor pedig a szőke elf visszatér a posztjára, kissé közelebb lép hozzájuk.
Maga mögül szaladó apró talpak hangját hallja, oda sem kellene néznie, hogy tudja, ki közeledik szélvészként feléjük. De azért persze odafordul, haloványan az irbisz mellé bújó kislányra mosolyog. Xauzur is természetesen észleli a szaladó kislányt, amikor pedig a bundájába kapaszkodik, kissé hátra hajtva a fejét megrázza magát. Nievesha érezheti, hogy az irbisz dorombolni kezd a tenyere alatt.
Nem javítja ki az udvariatlannak tűnő kérdést, mindenki láthatja, hogy a szőke hajkupac még gyermek.
Megtudják, hogy Linä a hegyek közül és maga is Eeyr hitét vallja. A lány láthatja közben, hogy nincs tartanivalója az erdőmélyi irbisztől, főleg úgy nem, hogy egy gyerek lányka kapaszkodik éppen belé. Persze ettől még nem kevésbé ragadozó, de láthatóan nincs mitől tartani.
Az erdőmélyi elf érzi, hogy mind észrevették a rajta nemrég bekövetkezett változásokat és hogy talán nem mind fogadják pozitívan. De ezek a változások az Erdő Szívének adományai és prófétájaként talán érthetőek is, de ezek kifejtésére egyelőre nem kerül sor.
Linä a kislány neve felől érdeklődik, a csuhátlan csuhás felé fordul és a jobbját nyújtja felé, hogy közelebb invitálja magához. Ha Niev odamegy hozzá, akkor felemeli és a karjára ülteti.*
- Ez a kis szélvész Nievesha del Ventus, a lányom. *Mutatja be a jelenlévőknek a gyermeket. Látható, hogy nem elf lányról van szó, de persze ettől még félvér lehet, aki nem örökölte hosszúéletű apja külső jegyeit. Majd a vadállatra is kitér.*
- Az irbisz pedig a társam Erdőmélyéről, Xauzur. Nem kell tartanotok tőle, de vegyétek figyelembe, hogy ragadozó, az Erdő Szívének katonája.
*Amikor Csermely is bemutatkozik, kiderül, hogy nagybátyja a Kósza, aki gyakori vendége a közösségnek. Az erdőmélyi újult érdeklődéssel tekint a lányra, aki úgy tűnik, letelepedne Mil'Ochassban. Szavaira halk sóhaj után kezd beszélni.*
- Bocsássatok meg, nem szeretnék barátságtalannak vagy bizalmatlannak tűnni, de ez a közösség csatában kovácsolódott a lázadás idején. Mil'Ochass oltára, a Szent Fa pedig állandó célpontja lehet a sötét erőknek. *Mondja bocsánatkérő hangon, ha vele van Nievesha, akkor megsimítva szőke tincseit.*
- Nemrég különös dolgok történtek, mint láthatjátok, én magam is átestem bizonyos változásokon. A Fákban Lakó, Eeyr *pillant végig a hármason, hogy egyértelművé tegye, hogy a két megnevezés egy istennő két aspektusa.* az erdő képére formált. *Talán ezzel sikerül némileg csökkenteni a sárga ragadozószemek keltette bizalmatlanságot.*
- Épp az oltárhoz indultam, hogy áldozatot mutassak be az Erdő Szívének és fohásszal erősítsem meg az erejét. Ha szeretnétek, tartsatok velem és vegyetek részt. *Ajánlja fel, persze elfogadja, hogy ha egyesek nem ennyire spirituális felfogásúak. A lehetőség adott.*
//Az áldozat előkészületei//
//Mil'Ochassban//
*Aravien röviden elmondja az érkező hármas érkezésének okait, amire az erdőmélyi elf kurtán biccent a jelenlévők felé. Az íjász bemutatja a csuhátlan csuhást is, ekkor enyhén meghajol a trió felé. Amikor pedig a szőke elf visszatér a posztjára, kissé közelebb lép hozzájuk.
Maga mögül szaladó apró talpak hangját hallja, oda sem kellene néznie, hogy tudja, ki közeledik szélvészként feléjük. De azért persze odafordul, haloványan az irbisz mellé bújó kislányra mosolyog. Xauzur is természetesen észleli a szaladó kislányt, amikor pedig a bundájába kapaszkodik, kissé hátra hajtva a fejét megrázza magát. Nievesha érezheti, hogy az irbisz dorombolni kezd a tenyere alatt.
Nem javítja ki az udvariatlannak tűnő kérdést, mindenki láthatja, hogy a szőke hajkupac még gyermek.
Megtudják, hogy Linä a hegyek közül és maga is Eeyr hitét vallja. A lány láthatja közben, hogy nincs tartanivalója az erdőmélyi irbisztől, főleg úgy nem, hogy egy gyerek lányka kapaszkodik éppen belé. Persze ettől még nem kevésbé ragadozó, de láthatóan nincs mitől tartani.
Az erdőmélyi elf érzi, hogy mind észrevették a rajta nemrég bekövetkezett változásokat és hogy talán nem mind fogadják pozitívan. De ezek a változások az Erdő Szívének adományai és prófétájaként talán érthetőek is, de ezek kifejtésére egyelőre nem kerül sor.
Linä a kislány neve felől érdeklődik, a csuhátlan csuhás felé fordul és a jobbját nyújtja felé, hogy közelebb invitálja magához. Ha Niev odamegy hozzá, akkor felemeli és a karjára ülteti.*
- Ez a kis szélvész Nievesha del Ventus, a lányom. *Mutatja be a jelenlévőknek a gyermeket. Látható, hogy nem elf lányról van szó, de persze ettől még félvér lehet, aki nem örökölte hosszúéletű apja külső jegyeit. Majd a vadállatra is kitér.*
- Az irbisz pedig a társam Erdőmélyéről, Xauzur. Nem kell tartanotok tőle, de vegyétek figyelembe, hogy ragadozó, az Erdő Szívének katonája.
*Amikor Csermely is bemutatkozik, kiderül, hogy nagybátyja a Kósza, aki gyakori vendége a közösségnek. Az erdőmélyi újult érdeklődéssel tekint a lányra, aki úgy tűnik, letelepedne Mil'Ochassban. Szavaira halk sóhaj után kezd beszélni.*
- Bocsássatok meg, nem szeretnék barátságtalannak vagy bizalmatlannak tűnni, de ez a közösség csatában kovácsolódott a lázadás idején. Mil'Ochass oltára, a Szent Fa pedig állandó célpontja lehet a sötét erőknek. *Mondja bocsánatkérő hangon, ha vele van Nievesha, akkor megsimítva szőke tincseit.*
- Nemrég különös dolgok történtek, mint láthatjátok, én magam is átestem bizonyos változásokon. A Fákban Lakó, Eeyr *pillant végig a hármason, hogy egyértelművé tegye, hogy a két megnevezés egy istennő két aspektusa.* az erdő képére formált. *Talán ezzel sikerül némileg csökkenteni a sárga ragadozószemek keltette bizalmatlanságot.*
- Épp az oltárhoz indultam, hogy áldozatot mutassak be az Erdő Szívének és fohásszal erősítsem meg az erejét. Ha szeretnétek, tartsatok velem és vegyetek részt. *Ajánlja fel, persze elfogadja, hogy ha egyesek nem ennyire spirituális felfogásúak. A lehetőség adott.*
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-01 13:03:58
Üzenet elküldve: 2020-10-01 13:03:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bármi megtörténhet//
*Xaras megvárja ameddig a posztoló őr lejön hozzájuk, és készségesen átadja a fegyverét, egyetlen egy tőrét. A lantját azonban magánál tartja.*
-A hangszerem ugye maradhat?* Kérdezi a férfi, és ha igenlő választ kap akkor újabb kérdéseket intéz az őrhöz.*
-A kutya is velünk van. Kezes jószág, nem bánt senkit, remélem ő is velünk tarthat. Illetve, van arra lehetőségünk, hogy megtetszik nekünk ez a hely akkor letelepedjünk itt? Kivel kell ez ügyben beszélnünk?* Kérdezi Xaras. Ha Tasának tetszik a hely, akkor a férfi egy pillanatig sem fog habozni, hogy a szerelmével itt éljen. Türelmesen megvárja az őr válaszát, és majd csak az után lépnek be a közösség területére.*
*Xaras megvárja ameddig a posztoló őr lejön hozzájuk, és készségesen átadja a fegyverét, egyetlen egy tőrét. A lantját azonban magánál tartja.*
-A hangszerem ugye maradhat?* Kérdezi a férfi, és ha igenlő választ kap akkor újabb kérdéseket intéz az őrhöz.*
-A kutya is velünk van. Kezes jószág, nem bánt senkit, remélem ő is velünk tarthat. Illetve, van arra lehetőségünk, hogy megtetszik nekünk ez a hely akkor letelepedjünk itt? Kivel kell ez ügyben beszélnünk?* Kérdezi Xaras. Ha Tasának tetszik a hely, akkor a férfi egy pillanatig sem fog habozni, hogy a szerelmével itt éljen. Türelmesen megvárja az őr válaszát, és majd csak az után lépnek be a közösség területére.*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-01 11:43:19
Üzenet elküldve: 2020-10-01 11:43:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bármi megtörténhet//
*A férfi kijelentésén elmosolyodik ő is.*
-Rendben.
*Figyelmét ismét az elf őrre fordítja. Xaras már említette, hogy le kell majd valószínűleg tenniük a fegyvereiket a közösség falain beül.*
-Oké, megtesszük amit kérsz.
*A bárdra tekint és megszabadul az íjától és egyéb fegyverétől, hogy leadja azokat. Reméli, hogy kedvese is ugyan így cselekszik. Megvárják amíg az őr leér, majd amikor az kinyitja nekik az ajtót belépnek rajta, mind a hárman. Tasa széles mosolyt küld a bárdnak, hogy kifejezze, mennyire örül, hogy bejutottak.*
*A férfi kijelentésén elmosolyodik ő is.*
-Rendben.
*Figyelmét ismét az elf őrre fordítja. Xaras már említette, hogy le kell majd valószínűleg tenniük a fegyvereiket a közösség falain beül.*
-Oké, megtesszük amit kérsz.
*A bárdra tekint és megszabadul az íjától és egyéb fegyverétől, hogy leadja azokat. Reméli, hogy kedvese is ugyan így cselekszik. Megvárják amíg az őr leér, majd amikor az kinyitja nekik az ajtót belépnek rajta, mind a hárman. Tasa széles mosolyt küld a bárdnak, hogy kifejezze, mennyire örül, hogy bejutottak.*
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-01 06:26:06
Üzenet elküldve: 2020-10-01 06:26:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochassban//
*Szótlanul halad tovább a kompániával, ifjonti szívét feltüzeli a boldogságnak reményt adó sugára. Izmai teljesen megfeszülnek, mint a megriadt vad, ugrásra készen, állva várja a talányok köpönyegébe burkolózott, előtte álló bizonytalan jövőt. Nem a félelem lesz úrrá rajta, sokkal inkább a sejtelmes izgatottság érzése keríti hatalmába. Karcsú lábai szaporán lépdelnének a gyepen, egyre lopva az ismeretlen távolságot végcélja felé. Megzabolázza lépteit, akár a sztyeppék szülötte paripáját, midőn amaz megriad a gyorsan előtörő viharban, ami tucatszámra szórja az istennyilát, fekete, hömpölygő fellegei közül. A mennydörgés, mintha előtörő szavak alakját öltené magára, majd a felismerés szikrája ébreszti tudatára, hogy valóban a hosszúéltűek nyelvén szól valaki hozzájuk. Egy magas elf alakja bontakozik ki a távolból, majd szólítja meg őket. Vezetőjük testtartásából és annak tiszteletteljes viselkedéséből, alázatos beszédéből, valamiféle vezető szerepet tölthet be itt újdonsült fogadójuk. Az új jövevény külseje finoman szólva is bizarr. Biztosan hazáig futna, ha egy sötét sikátorban találkoznának az éjszaka leple alatt. Sárga szeméből semmi nem olvasható ki, még másfél emberöltőnyi idő sem lenne elég, ha ki akarná ismerni. Lábai nyomába egy hatalmas szénfekete irbisz szegődik, vigyázva az elf lépteit. Ha nem tudná hol van, akár azt is hinné, hogy maga az ördög jött elébük, hogy a kénszagú pokol bugyraiba hurcolja lelküket.
Útjára bocsátja a szőkét és íjászait, akik eleget téve az utasításnak, elfoglalják posztjukat a falon. Hamarosan egy aranyszőke, kislány szegődik a társasághoz és majd nyomban a családi kapcsolatra is fény derül. A férfi a kislány apja, szépség és szörnyeteg, de hiba lenne bárkit is megítélni a külsőségek alapján. A pici leányzó talán nincs hozzá szokva az idegenekhez, ezt igazolandó menedéket keresve a fekete cerberuszra hajazó irbiszhez bújik. Majd egyik lábáról a másikra helyezi testsúlyát, mintha hintázna, akár barázdabillegető a tavaszi szántás boronáiban.*
-A nevem Csermely, nagybátyám a "Kósza" ajánlására érkeztem eme varázslatos menedékbe. Íjamat, kardomat ajánlanám a közösség szolgálatába, ha arra illdomosnak találtatok.
*Szótlanul halad tovább a kompániával, ifjonti szívét feltüzeli a boldogságnak reményt adó sugára. Izmai teljesen megfeszülnek, mint a megriadt vad, ugrásra készen, állva várja a talányok köpönyegébe burkolózott, előtte álló bizonytalan jövőt. Nem a félelem lesz úrrá rajta, sokkal inkább a sejtelmes izgatottság érzése keríti hatalmába. Karcsú lábai szaporán lépdelnének a gyepen, egyre lopva az ismeretlen távolságot végcélja felé. Megzabolázza lépteit, akár a sztyeppék szülötte paripáját, midőn amaz megriad a gyorsan előtörő viharban, ami tucatszámra szórja az istennyilát, fekete, hömpölygő fellegei közül. A mennydörgés, mintha előtörő szavak alakját öltené magára, majd a felismerés szikrája ébreszti tudatára, hogy valóban a hosszúéltűek nyelvén szól valaki hozzájuk. Egy magas elf alakja bontakozik ki a távolból, majd szólítja meg őket. Vezetőjük testtartásából és annak tiszteletteljes viselkedéséből, alázatos beszédéből, valamiféle vezető szerepet tölthet be itt újdonsült fogadójuk. Az új jövevény külseje finoman szólva is bizarr. Biztosan hazáig futna, ha egy sötét sikátorban találkoznának az éjszaka leple alatt. Sárga szeméből semmi nem olvasható ki, még másfél emberöltőnyi idő sem lenne elég, ha ki akarná ismerni. Lábai nyomába egy hatalmas szénfekete irbisz szegődik, vigyázva az elf lépteit. Ha nem tudná hol van, akár azt is hinné, hogy maga az ördög jött elébük, hogy a kénszagú pokol bugyraiba hurcolja lelküket.
Útjára bocsátja a szőkét és íjászait, akik eleget téve az utasításnak, elfoglalják posztjukat a falon. Hamarosan egy aranyszőke, kislány szegődik a társasághoz és majd nyomban a családi kapcsolatra is fény derül. A férfi a kislány apja, szépség és szörnyeteg, de hiba lenne bárkit is megítélni a külsőségek alapján. A pici leányzó talán nincs hozzá szokva az idegenekhez, ezt igazolandó menedéket keresve a fekete cerberuszra hajazó irbiszhez bújik. Majd egyik lábáról a másikra helyezi testsúlyát, mintha hintázna, akár barázdabillegető a tavaszi szántás boronáiban.*
-A nevem Csermely, nagybátyám a "Kósza" ajánlására érkeztem eme varázslatos menedékbe. Íjamat, kardomat ajánlanám a közösség szolgálatába, ha arra illdomosnak találtatok.
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-29 21:46:20
Üzenet elküldve: 2020-09-29 21:46:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochassban//
*Az ismerkedés jellegű beszélgetést futó léptek hangja szakítja félbe. Odapillantva egy szőke kislányt vesz észre, aki - Linä meglátása szerint - nagyon aranyos és első pillantásra emberileg szimpatikus. Bár azt azért hozzá kell tenni, hogy Linä odáig van a gyerekekért. Bennük még sok olyan csodás érték megvan, ami a felnőttekből időnként kiveszhet. Hamar fény derül arra, hogy apa-lánya kapcsolatba futott bele, s ez valahogy még családiasabbá teszi a szépen összeállt csapat beszélgetését. A kislány látványa némi időre feledteti Linával saját aggodalmait, s még egy barátságos - és egyúttal üdvözlő mosolyt is megereszt a kicsi felé. Gyerekekre jellemző módon minden diszkréciót mellőzve érdeklődik kilétükről. Ezen persze nincs is mit csodálkozni, hiszen mit tudják ők még, mi az a diszkréció. Különben sem az a szándéka a szöszinek, hogy ezzel háborúskodást vagy sértődöttséget gerjesszen bennük. Pusztán a gyermeki kíváncsiság tör felszínre, mint a víz, mi utat talál a sziklák között.
A mogorin leány igazán szívesen közelebb lépne kicsit a szöszihez, csak hát az a különös lény akadályt képez. Meg aztán nem biztos, hogy jó néven vennék itt egy idegentől, ha ilyesmit tenne. Az eddigi bizalmatlankodások alapján legalábbis nem valószínű, hogy pozitív módon értékelnék gesztusát. Így hát onnét, ahol éppen áll, adja feleletét kissé rövidkén, s megint csak magára értendő a válasz:*
- Linä a nevem. Most járok elsőször itt. Na és mi a neved neked?* Próbálkozik meg egy aprócska beszélgetéssel, hátha szemmel is látható bizonyítékul fog szolgálni a közösség alapítója számára, hogy nem lappanganak benne ellenséges szándékok. Természetesen azonban nem kizárólagosan a bizonyítási vágy miatt szól a szöszihez, csak úgy saját jelleméből adódóan.*
*Az ismerkedés jellegű beszélgetést futó léptek hangja szakítja félbe. Odapillantva egy szőke kislányt vesz észre, aki - Linä meglátása szerint - nagyon aranyos és első pillantásra emberileg szimpatikus. Bár azt azért hozzá kell tenni, hogy Linä odáig van a gyerekekért. Bennük még sok olyan csodás érték megvan, ami a felnőttekből időnként kiveszhet. Hamar fény derül arra, hogy apa-lánya kapcsolatba futott bele, s ez valahogy még családiasabbá teszi a szépen összeállt csapat beszélgetését. A kislány látványa némi időre feledteti Linával saját aggodalmait, s még egy barátságos - és egyúttal üdvözlő mosolyt is megereszt a kicsi felé. Gyerekekre jellemző módon minden diszkréciót mellőzve érdeklődik kilétükről. Ezen persze nincs is mit csodálkozni, hiszen mit tudják ők még, mi az a diszkréció. Különben sem az a szándéka a szöszinek, hogy ezzel háborúskodást vagy sértődöttséget gerjesszen bennük. Pusztán a gyermeki kíváncsiság tör felszínre, mint a víz, mi utat talál a sziklák között.
A mogorin leány igazán szívesen közelebb lépne kicsit a szöszihez, csak hát az a különös lény akadályt képez. Meg aztán nem biztos, hogy jó néven vennék itt egy idegentől, ha ilyesmit tenne. Az eddigi bizalmatlankodások alapján legalábbis nem valószínű, hogy pozitív módon értékelnék gesztusát. Így hát onnét, ahol éppen áll, adja feleletét kissé rövidkén, s megint csak magára értendő a válasz:*
- Linä a nevem. Most járok elsőször itt. Na és mi a neved neked?* Próbálkozik meg egy aprócska beszélgetéssel, hátha szemmel is látható bizonyítékul fog szolgálni a közösség alapítója számára, hogy nem lappanganak benne ellenséges szándékok. Természetesen azonban nem kizárólagosan a bizonyítási vágy miatt szól a szöszihez, csak úgy saját jelleméből adódóan.*
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-28 13:21:03
Üzenet elküldve: 2020-09-28 13:21:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés//
//Egy makulátlan elme//
*Az érkező gnóm férfi ránézésre tudós, vagy kutató lehet. A szavai elemző magatartást mutatnak, bár ez lehet, hogy nem pontos megérzés Ganer részéről. A férfi furcsa módon szokatlan dolognak jelenti ki az elfek jelenlétét. Ezen akaratlanul elmosolyodik, hiszen a városon kívül talán itt MilOchass-ban él a legtöbb elf a környező vidéken. Amikor a férfi elárulja, hogy Lihanec-ből érkezett, akkor már kezdi megérteni kissé szokatlan viselkedését. Lihanec-ről valóban az a hír járja, hogy az egyik legfelvilágosultabb város mind közül. Bizonyára nagy számban élnek ott tudós, kutató személyek. Megnarus azt is elmondja, hogy tudományos kutatómunkát végez, ami megmagyarázza a szokatlan viselkedését. Az még inkább meglepi, hogy kutatásának tárgya a négy város felvilágosultságának összevetése. Nem tudná megmondani, így hirtelen, hogy ennek mi a legjobb módja, de Megnarus elég céltudatosnak tűnik. A kedves invitálást ez úttal visszautasítja a másik azzal az indokkal, hogy most a munkája a városba szólítja, de egy alkalmas időben fog élni a lehetőséggel. Ezt Ganer megértően fogadja.*
- Rendben, tegyen legjobb belátása szerint. A legjobbakat kívánom a munkájához! Az elemek vigyázzák útját! *Jókívánságai után szokásos elköszönésével búcsúzik a kissé furcsa Megnarus-tól. Ritka errefelé a kutató, legalább is nem találkozott már jó ideje ilyen beállítottságú személlyel. Bízik benne, hogy a jövőben több érdeklődő érkezik majd a közösséghez, akik nem csak az elfek páratlan harci tudását és természethez való tökéletes harmóniája iránt érdeklődik, hanem elemi tudományágak iránt is. Bár még önképzését nem fejezte be, de szívesen gondol bele, hogy milyen lesz majd, amikor érdeklődő tanítványokat fogadhat és átadhatja nekik az elemekről szerzett tudását.*
//Egy makulátlan elme//
*Az érkező gnóm férfi ránézésre tudós, vagy kutató lehet. A szavai elemző magatartást mutatnak, bár ez lehet, hogy nem pontos megérzés Ganer részéről. A férfi furcsa módon szokatlan dolognak jelenti ki az elfek jelenlétét. Ezen akaratlanul elmosolyodik, hiszen a városon kívül talán itt MilOchass-ban él a legtöbb elf a környező vidéken. Amikor a férfi elárulja, hogy Lihanec-ből érkezett, akkor már kezdi megérteni kissé szokatlan viselkedését. Lihanec-ről valóban az a hír járja, hogy az egyik legfelvilágosultabb város mind közül. Bizonyára nagy számban élnek ott tudós, kutató személyek. Megnarus azt is elmondja, hogy tudományos kutatómunkát végez, ami megmagyarázza a szokatlan viselkedését. Az még inkább meglepi, hogy kutatásának tárgya a négy város felvilágosultságának összevetése. Nem tudná megmondani, így hirtelen, hogy ennek mi a legjobb módja, de Megnarus elég céltudatosnak tűnik. A kedves invitálást ez úttal visszautasítja a másik azzal az indokkal, hogy most a munkája a városba szólítja, de egy alkalmas időben fog élni a lehetőséggel. Ezt Ganer megértően fogadja.*
- Rendben, tegyen legjobb belátása szerint. A legjobbakat kívánom a munkájához! Az elemek vigyázzák útját! *Jókívánságai után szokásos elköszönésével búcsúzik a kissé furcsa Megnarus-tól. Ritka errefelé a kutató, legalább is nem találkozott már jó ideje ilyen beállítottságú személlyel. Bízik benne, hogy a jövőben több érdeklődő érkezik majd a közösséghez, akik nem csak az elfek páratlan harci tudását és természethez való tökéletes harmóniája iránt érdeklődik, hanem elemi tudományágak iránt is. Bár még önképzését nem fejezte be, de szívesen gondol bele, hogy milyen lesz majd, amikor érdeklődő tanítványokat fogadhat és átadhatja nekik az elemekről szerzett tudását.*
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-28 07:56:31
Üzenet elküldve: 2020-09-28 07:56:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés//
//Egy makulátlan elme//
*A lovas gnóm valami helyi köszönést prezentál amit csak elfogadni tud ugye.*
- Á! Milochass? Milyen különösen csengő név. Igen érdekes.
*Nem hallotta még az erdei falu nevét de biztos jó népek lakják.*
- Szóval elfek. Hmm. Igen szokatlan errefelé. Béke. Nosza!
*Ízlelgeti a nemesebbnél nemesebb jelzőket. Máris kisejlik, hogy a bajkeverőket kiebrudalják az első adandó alkalommal.*
- A felvilágosult Lihanecből jöttem. Tudományos kutatómunkát végzek. Összemérem a felvilágosultság mértékét a négy nagyváros között.
*Nem köt többet a gnóm ifjú orrára. Elég ha ennyit tud. Laikusnak látszik azok pedig mindig tudatlankodnak.*
- Majd legközelebb elfogadom az invitálásotokat. Most tovább kell mennem a városba a munkám végett. A logika legyen veletek!
*Elköszön a fiatalabb gnómtól és meglódul a város felé persze már ha jó irányba megy.*
//Egy makulátlan elme//
*A lovas gnóm valami helyi köszönést prezentál amit csak elfogadni tud ugye.*
- Á! Milochass? Milyen különösen csengő név. Igen érdekes.
*Nem hallotta még az erdei falu nevét de biztos jó népek lakják.*
- Szóval elfek. Hmm. Igen szokatlan errefelé. Béke. Nosza!
*Ízlelgeti a nemesebbnél nemesebb jelzőket. Máris kisejlik, hogy a bajkeverőket kiebrudalják az első adandó alkalommal.*
- A felvilágosult Lihanecből jöttem. Tudományos kutatómunkát végzek. Összemérem a felvilágosultság mértékét a négy nagyváros között.
*Nem köt többet a gnóm ifjú orrára. Elég ha ennyit tud. Laikusnak látszik azok pedig mindig tudatlankodnak.*
- Majd legközelebb elfogadom az invitálásotokat. Most tovább kell mennem a városba a munkám végett. A logika legyen veletek!
*Elköszön a fiatalabb gnómtól és meglódul a város felé persze már ha jó irányba megy.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-27 12:14:29
Üzenet elküldve: 2020-09-27 12:14:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés//
//Egy makulátlan elme//
*Amíg lova mellett várakozik, addig az erdő felől egy idegen alak közeledik. Fajtárs, ezt hamar felismeri. A termete zömök, homloka kissé kopasz, s ebből arra következtet, hogy javában a felnőtt korban lehet a férfi. A kapott köszönést egy kicsit furának találja, de viszonozza a maga módján, egy barátságos mosoly kíséretében.*
- Az elemek vezették utadat! Üdvözöllek MilOchass-ban! Az én nevem Ganer Worcryn. *A gnóm idegen is bemutatkozik, s nevéhez a lángelme jelzőt társítva. Ezzel a jelzővel egyelőre nem foglalkozik, inkább igyekszik kedvesen fogadni a vendéget. A neki szegezett kérdésekre is igyekszik válaszolni.*
- MilOchass közösségéhez értél. Ez itt egy elfek lakta, kis erdei birodalom, a béke és harmónia szigete a természettel. Szívesen látunk minden erre tévedő látogató vendéget, amennyiben nem ártó szándékkal közeledik. Így téged is szívesen vendégül látunk, amennyiben szándékaid békések. *Hangja kedvességet sugall, de határozottság is vegyül belé, hiszen az ellenségesen fellépő személyeket nem látják szívesen. Megnarus kérdései után szeretne kérdezni tőle.*
- Te merről érkeztél és mivel foglalkozol? *Kíváncsian de tapintatosan teszi fel a kérdéseit, s bízik abban, hogy egy kellemes beszélgetésnek nézhetnek elébe.*
//Egy makulátlan elme//
*Amíg lova mellett várakozik, addig az erdő felől egy idegen alak közeledik. Fajtárs, ezt hamar felismeri. A termete zömök, homloka kissé kopasz, s ebből arra következtet, hogy javában a felnőtt korban lehet a férfi. A kapott köszönést egy kicsit furának találja, de viszonozza a maga módján, egy barátságos mosoly kíséretében.*
- Az elemek vezették utadat! Üdvözöllek MilOchass-ban! Az én nevem Ganer Worcryn. *A gnóm idegen is bemutatkozik, s nevéhez a lángelme jelzőt társítva. Ezzel a jelzővel egyelőre nem foglalkozik, inkább igyekszik kedvesen fogadni a vendéget. A neki szegezett kérdésekre is igyekszik válaszolni.*
- MilOchass közösségéhez értél. Ez itt egy elfek lakta, kis erdei birodalom, a béke és harmónia szigete a természettel. Szívesen látunk minden erre tévedő látogató vendéget, amennyiben nem ártó szándékkal közeledik. Így téged is szívesen vendégül látunk, amennyiben szándékaid békések. *Hangja kedvességet sugall, de határozottság is vegyül belé, hiszen az ellenségesen fellépő személyeket nem látják szívesen. Megnarus kérdései után szeretne kérdezni tőle.*
- Te merről érkeztél és mivel foglalkozol? *Kíváncsian de tapintatosan teszi fel a kérdéseit, s bízik abban, hogy egy kellemes beszélgetésnek nézhetnek elébe.*
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-26 21:59:34
Üzenet elküldve: 2020-09-26 21:59:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochassban//
*Útjuk során váratlan ismerősbe botlanak, Dat nem gondolta volna, hogy pont Pyctával futnak össze. Őt azonnal felismerte, annak ellenére, hogy az utóbbi időben sokat változott. A legszembetűnőbb talán a szeme. Olyan, mint a mellette álló hatalmas állaté, akit eddig még nem látott errefelé. Ha nem tudná kivel áll szemben biztos a frászt hozná rá.*
- Az Erdő vigyázza léptedet Pycta!
*Köszön illendően az alapítónak, s enyhe meghajlással folytatja. Ennél többet nem igazán mond, hagyja, hogy a többiek beszéljenek, közben legalább meg tudja nézni a különös szerzetet. Araiven is visszaindul az őrhelyére, Dat egy ideig nézi is, amint eltűnik a fák között, majd visszafordul. Az az érzése, hogy Pycta nem egészen bízik bennük, de nem tudja, hogy miért. Talán amiatt a fa miatt, amit annyira őriznek. Az Erdő Szíve vagy mi a szösz. Voltaképpen így végiggondolva érti a gyanakvás forrását, de bízik a többiekben, nem hiszi, hogy bármi gondot okoznának. Mindeközben újabb fővel gyarapodik a társaság, egész pontosan egy szőke hajú kislánnyal, aki félősen bújik a négylábú szerzethez. Datnak egyből feltűnik, hogy tágra nyílt szemei hasonlóképp sárga árnyalatban csillognak, és éppen őket figyeli nagy érdeklődve. Rögvest megtudja kihez tartozik, de egyelőre nem válaszol a kérdésére, hagyja, hogy Pycta mutassa be őket.*
*Útjuk során váratlan ismerősbe botlanak, Dat nem gondolta volna, hogy pont Pyctával futnak össze. Őt azonnal felismerte, annak ellenére, hogy az utóbbi időben sokat változott. A legszembetűnőbb talán a szeme. Olyan, mint a mellette álló hatalmas állaté, akit eddig még nem látott errefelé. Ha nem tudná kivel áll szemben biztos a frászt hozná rá.*
- Az Erdő vigyázza léptedet Pycta!
*Köszön illendően az alapítónak, s enyhe meghajlással folytatja. Ennél többet nem igazán mond, hagyja, hogy a többiek beszéljenek, közben legalább meg tudja nézni a különös szerzetet. Araiven is visszaindul az őrhelyére, Dat egy ideig nézi is, amint eltűnik a fák között, majd visszafordul. Az az érzése, hogy Pycta nem egészen bízik bennük, de nem tudja, hogy miért. Talán amiatt a fa miatt, amit annyira őriznek. Az Erdő Szíve vagy mi a szösz. Voltaképpen így végiggondolva érti a gyanakvás forrását, de bízik a többiekben, nem hiszi, hogy bármi gondot okoznának. Mindeközben újabb fővel gyarapodik a társaság, egész pontosan egy szőke hajú kislánnyal, aki félősen bújik a négylábú szerzethez. Datnak egyből feltűnik, hogy tágra nyílt szemei hasonlóképp sárga árnyalatban csillognak, és éppen őket figyeli nagy érdeklődve. Rögvest megtudja kihez tartozik, de egyelőre nem válaszol a kérdésére, hagyja, hogy Pycta mutassa be őket.*
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-25 09:04:50
Üzenet elküldve: 2020-09-25 09:04:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés//
//Egy makulátlan elme//
*Kopasz homlok csillogása ragyogja be az erdőt. Zömök gnóm tudósunk érkezik a buja erdőségből. Gondolatai mégsem buják csak színtiszta logika. Egy furcsa kerítéses telepet pásztáz ki a szemével. Egy amolyan daliás fajta gnóm áll a kapuban a lovával. Oda is lépdel hozzá mert olyan magas és azok általában valami tisztet töltenek be. A logika ezt diktálja.*
- A logika sugározzon magára!
*Odaköszönti a kedvenc köszönését a másik gnómnak aki a fekete lóval ácsorog a kapuba.*
- Megnarus volnék az úgynevezett Lángelme.
*Szerénységét tudásvágya tudja felülmúlni csak és a logika iránti szerelme.*
- Miféle telep ez? Kik vagytok ti itt az erdő közepén?
*Tudakozódni óhajt a gnómtól, hogy adjon magyarázatot az itt állomásozó elf telepről.*
//Egy makulátlan elme//
*Kopasz homlok csillogása ragyogja be az erdőt. Zömök gnóm tudósunk érkezik a buja erdőségből. Gondolatai mégsem buják csak színtiszta logika. Egy furcsa kerítéses telepet pásztáz ki a szemével. Egy amolyan daliás fajta gnóm áll a kapuban a lovával. Oda is lépdel hozzá mert olyan magas és azok általában valami tisztet töltenek be. A logika ezt diktálja.*
- A logika sugározzon magára!
*Odaköszönti a kedvenc köszönését a másik gnómnak aki a fekete lóval ácsorog a kapuba.*
- Megnarus volnék az úgynevezett Lángelme.
*Szerénységét tudásvágya tudja felülmúlni csak és a logika iránti szerelme.*
- Miféle telep ez? Kik vagytok ti itt az erdő közepén?
*Tudakozódni óhajt a gnómtól, hogy adjon magyarázatot az itt állomásozó elf telepről.*
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-23 15:20:06
Üzenet elküldve: 2020-09-23 15:20:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bármi megtörténhet//
*Aravien a kapu magasából csak kurtán biccent a viszonzott köszönésre, de az előtte állók láthatják, hogy más elf szemek is figyelik őket innen-onnan.
A lány válaszol elsőként a kérdésre, amire az íjász elf kissé félrefordítja a fejét. A közösség híre úgy tűnik, messzebbre elért, de általában szívesen fogadják a vendégeket, ha azok jóindulatúak. De kiről tudni, hogy valóban az vagy csak be akar jutni a falak mögé.*
- Semmi akadálya, hogy bejussatok a kapu mögé és megismerhessétek Mil'Ochasst, de kérlek benneteket, hogy szabaduljatok meg fegyvereitektől, mielőtt átlépitek a kaput. Ha tisztelitek és félitek az erdő törvényeit és nem akartok ártani neki vagy a közösségnek, véd benneteket a vendégbarátság. Ha pedig szándékaitok tiszták, akkor nincs akadálya a maradásotoknak sem. De erről persze nem én döntök. *Ez bevett szokás, az ismeretlenektől előbb mindig elveszik a fegyvereiket, hogy legalább azzal ne árthassanak a közösségnek vagy tagjainak.
A férfi is válaszol, újra megemlítve, hogy messziről jöttek. Aravien okkal gondolhatja, hogy valóban az erdei közösség volt a cél, mert ha csak szállást keresnének, arra ott a Taverna innen nem messze.*
- Lehetséges, de ahogy kértem, tegyétek félre a fegyvereiteket. Nem kívánunk ártani nektek, ezzel a közösség nyugalmát és biztonságát óvjuk. Ha jó szándékaitok bizonyosságot nyernek, úgy visszakaphatjátok őket.
*Míg a kettős remélhetően nekikezd a fegyverek letételéhez, addig Aravien elindul lefelé a kapuhoz, kezében íjával, hogy beengedje az odakint állókat és ha valóban így tesznek, kinyitja a kapun lévő kisebb ajtót és a kint állók beléphetnek. Ha nem teszik le fegyvereiket, úgy kint maradnak.*
*Aravien a kapu magasából csak kurtán biccent a viszonzott köszönésre, de az előtte állók láthatják, hogy más elf szemek is figyelik őket innen-onnan.
A lány válaszol elsőként a kérdésre, amire az íjász elf kissé félrefordítja a fejét. A közösség híre úgy tűnik, messzebbre elért, de általában szívesen fogadják a vendégeket, ha azok jóindulatúak. De kiről tudni, hogy valóban az vagy csak be akar jutni a falak mögé.*
- Semmi akadálya, hogy bejussatok a kapu mögé és megismerhessétek Mil'Ochasst, de kérlek benneteket, hogy szabaduljatok meg fegyvereitektől, mielőtt átlépitek a kaput. Ha tisztelitek és félitek az erdő törvényeit és nem akartok ártani neki vagy a közösségnek, véd benneteket a vendégbarátság. Ha pedig szándékaitok tiszták, akkor nincs akadálya a maradásotoknak sem. De erről persze nem én döntök. *Ez bevett szokás, az ismeretlenektől előbb mindig elveszik a fegyvereiket, hogy legalább azzal ne árthassanak a közösségnek vagy tagjainak.
A férfi is válaszol, újra megemlítve, hogy messziről jöttek. Aravien okkal gondolhatja, hogy valóban az erdei közösség volt a cél, mert ha csak szállást keresnének, arra ott a Taverna innen nem messze.*
- Lehetséges, de ahogy kértem, tegyétek félre a fegyvereiteket. Nem kívánunk ártani nektek, ezzel a közösség nyugalmát és biztonságát óvjuk. Ha jó szándékaitok bizonyosságot nyernek, úgy visszakaphatjátok őket.
*Míg a kettős remélhetően nekikezd a fegyverek letételéhez, addig Aravien elindul lefelé a kapuhoz, kezében íjával, hogy beengedje az odakint állókat és ha valóban így tesznek, kinyitja a kapun lévő kisebb ajtót és a kint állók beléphetnek. Ha nem teszik le fegyvereiket, úgy kint maradnak.*
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-22 14:53:37
Üzenet elküldve: 2020-09-22 14:53:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat előkészületei//
//Mil'Ochassban//
*Nievben sokszor ott bujkál a "Miért?" manó, de ezúttal mégsem tesz fel kérdéseket, valószínűleg azért nem, mert inkább éhes, mint kíváncsi. És ugye nem kell zabkását enni, szóval szerinte minden remek. A pocak hamar elkezd megtelni, így aztán lanyhul az evés iránt mutatott lelkesedése és rögtön megkezdi a zsizsegést. Az utolsó falatoknál már szó szerint nem bír egy helyben ülni, ráadásul folyamatosan csivitel is, a jelenlévők legnagyobb örömére, egyszóval csak a szokásos Nievség. De mindenki ismeri annyira, hogy tudja, felesleges csendre vagy nyugodtságra inteni, mert egyszerűen olyan fajta, hogy nem bír magával. Az utolsó falat még a kezében van, mikor már rohan, mert tulajdonképpen egy pillanatot sem akar elvesztegetni, hiszen Pycta azt mondani, hogy áldozatot akar bemutatni, Niev nem mulasztaná el a világért sem. Az más kérdés, hogy ha a dolog nagyon elhúzódik, akkor megint csak nem tud majd egy helyben maradni.
Futva, lobogó hajjal közeledik, látja, hogy Pycta még nem ért el az eredeti céljához, mert valami idegenekbe ütközött. Ez pedig olyan helyzet elé állítja Nievet, hogy zavartan bújjon Xauzurhoz, nagy sárga szemekkel az idegenekre bámulva.*
- Kik ezek, apa?
*Teszi fel a kérdést, ráadásul jó hangosan, közben úgy áll Xauzur mellett, hogy karjait átveti az állat hátán, közben pedig sarkain billeg. Mintha csak készülne felmászni a nagymacska hátára, de Pycta tudhatja, hogy csak zavarában csinálja ezt a hintázást, Xauzur meg szerencsétlenségére pont ott volt, ahol Nievet elkapta a szégyenlősség.*
//Az áldozat előkészületei//
//Mil'Ochassban//
*Nievben sokszor ott bujkál a "Miért?" manó, de ezúttal mégsem tesz fel kérdéseket, valószínűleg azért nem, mert inkább éhes, mint kíváncsi. És ugye nem kell zabkását enni, szóval szerinte minden remek. A pocak hamar elkezd megtelni, így aztán lanyhul az evés iránt mutatott lelkesedése és rögtön megkezdi a zsizsegést. Az utolsó falatoknál már szó szerint nem bír egy helyben ülni, ráadásul folyamatosan csivitel is, a jelenlévők legnagyobb örömére, egyszóval csak a szokásos Nievség. De mindenki ismeri annyira, hogy tudja, felesleges csendre vagy nyugodtságra inteni, mert egyszerűen olyan fajta, hogy nem bír magával. Az utolsó falat még a kezében van, mikor már rohan, mert tulajdonképpen egy pillanatot sem akar elvesztegetni, hiszen Pycta azt mondani, hogy áldozatot akar bemutatni, Niev nem mulasztaná el a világért sem. Az más kérdés, hogy ha a dolog nagyon elhúzódik, akkor megint csak nem tud majd egy helyben maradni.
Futva, lobogó hajjal közeledik, látja, hogy Pycta még nem ért el az eredeti céljához, mert valami idegenekbe ütközött. Ez pedig olyan helyzet elé állítja Nievet, hogy zavartan bújjon Xauzurhoz, nagy sárga szemekkel az idegenekre bámulva.*
- Kik ezek, apa?
*Teszi fel a kérdést, ráadásul jó hangosan, közben úgy áll Xauzur mellett, hogy karjait átveti az állat hátán, közben pedig sarkain billeg. Mintha csak készülne felmászni a nagymacska hátára, de Pycta tudhatja, hogy csak zavarában csinálja ezt a hintázást, Xauzur meg szerencsétlenségére pont ott volt, ahol Nievet elkapta a szégyenlősség.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-22 11:33:30
Üzenet elküldve: 2020-09-22 11:33:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés//
*Éjtépő, a fekete telivér hátán érkezik, vágtázva, a taverna felől. A kapuban egy kisebb csoportosulást lát, akik közül már többeket látásból ismer a tavernából. A kapuhoz érve megállítja lovát, majd leszáll róla és köszönti Pycta-t és a többieket is.*
- Üdvözöllek Titeket! A nevem Ganer, a közösség elementalistája vagyok. *Illendően bemutatkozik és meghajtja magát azoknak, akik esetleg még nem ismernék, majd becsatlakozik a kis társaság közelébe állva. Érzékeli, hogy az érkezők már Pycta-val elegyedtek beszédbe, s így csendben figyeli az eseményeket. Nem tudja, hogy vendégeik csupán erre jártak és megtalálták az elf közösséget, vagy komolyabb szándékaik lennének, akár a közösséghez való csatlakozás. Éjtépő fejét simogatja, miközben hallgatja a körülötte lévők beszélgetését, s kíváncsian figyeli, hogy mi célból érkeztek.*
*Éjtépő, a fekete telivér hátán érkezik, vágtázva, a taverna felől. A kapuban egy kisebb csoportosulást lát, akik közül már többeket látásból ismer a tavernából. A kapuhoz érve megállítja lovát, majd leszáll róla és köszönti Pycta-t és a többieket is.*
- Üdvözöllek Titeket! A nevem Ganer, a közösség elementalistája vagyok. *Illendően bemutatkozik és meghajtja magát azoknak, akik esetleg még nem ismernék, majd becsatlakozik a kis társaság közelébe állva. Érzékeli, hogy az érkezők már Pycta-val elegyedtek beszédbe, s így csendben figyeli az eseményeket. Nem tudja, hogy vendégeik csupán erre jártak és megtalálták az elf közösséget, vagy komolyabb szándékaik lennének, akár a közösséghez való csatlakozás. Éjtépő fejét simogatja, miközben hallgatja a körülötte lévők beszélgetését, s kíváncsian figyeli, hogy mi célból érkeztek.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-22 10:32:52
Üzenet elküldve: 2020-09-22 10:32:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochassban//
*Az elf őr szavaiból Linä azt érzi ki, hogy itt nem bíznak benne. Talán ez természetes reakció itt, nem tudja. De alkalomattán, ha teheti, szavai igazát bizonyítani fogja, hiszen a természet érték.
Amint így sétálgatnak a terebélyes fák hűs árnyékában, Linä egyik régi terve felerősödni látszik benne. Hazájában a népe körében van egy speciális hangszer, mely nagy népszerűségnek örvend, s a mogorin népzenében igen gyakran használják. Mogorin nyelven hurundhy névre hallgat, lefordítva nagyjából annyit tesz ki: recsegő. Egyszerre húros és billentyűs hangszer, hangját a dobozán lévő tekerővel állítják elő, mely egy gyantázott koronghoz csatlakozik. A korong hozzáér a húrokhoz, forgáskor pedig rezgésbe hozza azokat. Nevét onnan kapta, hogy játék közben a ritmikát egy jellegzetes recsegő hang adja, mely a tekerő nyomásával fejthető ki. A hangszernek jellegzetes, erős, dudaszerű hangja van, gyakorta énekelnek is hozzá.
Ilyen hangszer megalkotásán töri Linä már jó ideje a fejét. Miközben Lanawin földjére utazott Ágas hátán, már akkor megfogalmazódott benne a gondolat. Itt pedig akár meg is valósíthatja, amennyiben segítséget kaphat ehhez. Szeretné az itteni népekkel is megismertetni a mogorinok különleges népi hangszerét. Ábrándozásából egy ismeretlen férfi hangja ébreszti fel. Odapillantva egy elfet lát, és egy különös lényt mellette. Ehhez hasonlót még nem látott eleddig.*
- Áldjon Eeyr.* Szól az elfhez. Tüstént kiderül kísérőjük jóvoltából, hogy ők az egyik alapítóval találkoztak. Linä mindig is tisztelte a vezetőket, így természetesen saját népére is igaz ez. Bár náluk inkább táltosoknak hívják a vezetőt, de ez mellékes. A Pyctának nevezett elf kilétükről érdeklődik, mire az őr igen tömör feleletet ad. Linä csak egy apróságot tesz hozzá, kizárólag magára vonatkoztatva:*
- Linä a nevem. Jöttem messziről, sok hegy közül.
*A mogorin lánynak megint csak az az érzése támad látva Pycta óvatos mozdulatát, hogy itt valamiért bizalmatlanok az idegenekkel szemben. Nem tudja, mi lehet ennek az oka. Tart is kicsit attól a furcsa és ismeretlen lénytől, amelyik az alapító mellett pihen. Egy lépést még hátrál is, biztos ami biztos alapon. Elvégre sosem lehet tudni, mikor szabadítja rájuk az elf az állatot. Reméli, hogy semmikor, ő rajta nem fog múlni, hogy be kelljen vetni. Nem egy agresszív típus, sőt, éppen ellenkezőleg.*
*Az elf őr szavaiból Linä azt érzi ki, hogy itt nem bíznak benne. Talán ez természetes reakció itt, nem tudja. De alkalomattán, ha teheti, szavai igazát bizonyítani fogja, hiszen a természet érték.
Amint így sétálgatnak a terebélyes fák hűs árnyékában, Linä egyik régi terve felerősödni látszik benne. Hazájában a népe körében van egy speciális hangszer, mely nagy népszerűségnek örvend, s a mogorin népzenében igen gyakran használják. Mogorin nyelven hurundhy névre hallgat, lefordítva nagyjából annyit tesz ki: recsegő. Egyszerre húros és billentyűs hangszer, hangját a dobozán lévő tekerővel állítják elő, mely egy gyantázott koronghoz csatlakozik. A korong hozzáér a húrokhoz, forgáskor pedig rezgésbe hozza azokat. Nevét onnan kapta, hogy játék közben a ritmikát egy jellegzetes recsegő hang adja, mely a tekerő nyomásával fejthető ki. A hangszernek jellegzetes, erős, dudaszerű hangja van, gyakorta énekelnek is hozzá.
Ilyen hangszer megalkotásán töri Linä már jó ideje a fejét. Miközben Lanawin földjére utazott Ágas hátán, már akkor megfogalmazódott benne a gondolat. Itt pedig akár meg is valósíthatja, amennyiben segítséget kaphat ehhez. Szeretné az itteni népekkel is megismertetni a mogorinok különleges népi hangszerét. Ábrándozásából egy ismeretlen férfi hangja ébreszti fel. Odapillantva egy elfet lát, és egy különös lényt mellette. Ehhez hasonlót még nem látott eleddig.*
- Áldjon Eeyr.* Szól az elfhez. Tüstént kiderül kísérőjük jóvoltából, hogy ők az egyik alapítóval találkoztak. Linä mindig is tisztelte a vezetőket, így természetesen saját népére is igaz ez. Bár náluk inkább táltosoknak hívják a vezetőt, de ez mellékes. A Pyctának nevezett elf kilétükről érdeklődik, mire az őr igen tömör feleletet ad. Linä csak egy apróságot tesz hozzá, kizárólag magára vonatkoztatva:*
- Linä a nevem. Jöttem messziről, sok hegy közül.
*A mogorin lánynak megint csak az az érzése támad látva Pycta óvatos mozdulatát, hogy itt valamiért bizalmatlanok az idegenekkel szemben. Nem tudja, mi lehet ennek az oka. Tart is kicsit attól a furcsa és ismeretlen lénytől, amelyik az alapító mellett pihen. Egy lépést még hátrál is, biztos ami biztos alapon. Elvégre sosem lehet tudni, mikor szabadítja rájuk az elf az állatot. Reméli, hogy semmikor, ő rajta nem fog múlni, hogy be kelljen vetni. Nem egy agresszív típus, sőt, éppen ellenkezőleg.*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-21 19:40:13
Üzenet elküldve: 2020-09-21 19:40:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bármi megtörténhet//
*A férfi egy puszit nyom kedvese homlokára.*
-Ha tetszik itt neked, akkor itt fogunk élni, hárman... négyen... öten.* Mosolyodik el a férfi és meg fogja a lány kezét. Közbe feltekint a posztoló őrre.*
-Messziről jöttünk, és fáradtak vagyunk. Szeretnénk megszállni, ha lehetséges!* Mondja a bárd. Azért reméli, hogy nem csak villámlátogatás lesz itt, hanem új otthonra is találnak a településen.*
*A férfi egy puszit nyom kedvese homlokára.*
-Ha tetszik itt neked, akkor itt fogunk élni, hárman... négyen... öten.* Mosolyodik el a férfi és meg fogja a lány kezét. Közbe feltekint a posztoló őrre.*
-Messziről jöttünk, és fáradtak vagyunk. Szeretnénk megszállni, ha lehetséges!* Mondja a bárd. Azért reméli, hogy nem csak villámlátogatás lesz itt, hanem új otthonra is találnak a településen.*
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-21 13:04:16
Üzenet elküldve: 2020-09-21 13:04:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bármi megtörténhet//
*A lány szégyenlősen mosolyog és aprót bólint a csók utáni kérdésre.*
-Igen, le tudnék itt telepedni Rúnával és veled.
*Pont ahogyan mondanivalója végéhez érkezik, föntről valaki leszól nekik. Valószínűleg a kapu egyik őre az, aki köszön nekik és rögtön egy kérdést is kapnak.*
-Köszönjük! Téged is áldjon! Hallottunk a hely varázslatosságáról és útra keltünk, hogy megnézzük. Érdekelne minket a közösség erdei életmódja. Reggel óta gyalogolunk. Lehetne, hogy bebocsátást nyerjünk?
*Tetszik neki az őr barátságos modora, így ő is ilyen módon nyilvánul meg. Reméli, hogy szimpatikusnak látszanak, hamar bebocsátást nyernek és pihenhetnek.*
*A lány szégyenlősen mosolyog és aprót bólint a csók utáni kérdésre.*
-Igen, le tudnék itt telepedni Rúnával és veled.
*Pont ahogyan mondanivalója végéhez érkezik, föntről valaki leszól nekik. Valószínűleg a kapu egyik őre az, aki köszön nekik és rögtön egy kérdést is kapnak.*
-Köszönjük! Téged is áldjon! Hallottunk a hely varázslatosságáról és útra keltünk, hogy megnézzük. Érdekelne minket a közösség erdei életmódja. Reggel óta gyalogolunk. Lehetne, hogy bebocsátást nyerjünk?
*Tetszik neki az őr barátságos modora, így ő is ilyen módon nyilvánul meg. Reméli, hogy szimpatikusnak látszanak, hamar bebocsátást nyernek és pihenhetnek.*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-20 16:15:40
Üzenet elküldve: 2020-09-20 16:15:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mil'Ochassban//
*Míg a trióból ketten szótlan indulnak el az íjásszal, a szarvassal érkező lány reflektál Aravien korábbi szavaira.*
- Úgy legyen, de ahogy mondani szokás: "messziről jött ember azt mond, amit akar". *Mosolyog a szőke elf, ahogy beljebb vezeti őket.
Ahogy a N'orthym felé tartanak, találkoznak Pyctával és társával, Xauzurral, az erdőmélyi irbisszel. Korábban voltak kétségei a ragadozót illetően, de mostanra teljesen megszokta az irbisz jelenlétét. Általában csak akkor jelenik meg, ha az ezüsthajú elf is ott van, így nincs mitől tartania már.*
- A Fákban Lakó áldjon, me'ochass. *Köszönti enyhe meghajlással az elfet és a hármashoz fordul.*
- Hadd mutassam be nektek Pycta del Ventust, a közösség egyik alapítóját. *Int jobbjával az irbisszel álló férfi felé.*
- Vendégek, letelepedni vágyók és Datot már ismered. *Mutatja be a hármast röviden.
Pycta visszaküldi az őrségbe és Aravien örömmel veszi a dolgot.*
- Köszönöm, me'ochass. Az Erdő Szíve áldjon. *Újabb alig érezhető meghajlás, majd az íjász elindul vissza a kapu felé, a többi íjász is követi őt, kik eddig a menetet biztosították.*
//Bármi megtörténhet//
*A kapuhoz visszatérve már újabb érkezőket talál előtte. Felmászik az őrhelyére és onnan tekint le a kettősre. Két ember, egy férfi és egy nő áll odakint.*
- Az Erdő Szíve áldjon benneteket! *Köszönti az egy párnak tűnő alakokat, alkarjait az őrposzt palánkjára támasztja, úgy folytatja.*
- Mi járatban érkeztetek Mil'Ochassba? *Kezdi a kötelező kérdéssel. Hisz a bejutás első lépcsőfoka az erre a kérdésre adott válasz. Hangja és viselkedése barátságos, de mint őr, kötelező távolságtartással fűszerezett.*
*Míg a trióból ketten szótlan indulnak el az íjásszal, a szarvassal érkező lány reflektál Aravien korábbi szavaira.*
- Úgy legyen, de ahogy mondani szokás: "messziről jött ember azt mond, amit akar". *Mosolyog a szőke elf, ahogy beljebb vezeti őket.
Ahogy a N'orthym felé tartanak, találkoznak Pyctával és társával, Xauzurral, az erdőmélyi irbisszel. Korábban voltak kétségei a ragadozót illetően, de mostanra teljesen megszokta az irbisz jelenlétét. Általában csak akkor jelenik meg, ha az ezüsthajú elf is ott van, így nincs mitől tartania már.*
- A Fákban Lakó áldjon, me'ochass. *Köszönti enyhe meghajlással az elfet és a hármashoz fordul.*
- Hadd mutassam be nektek Pycta del Ventust, a közösség egyik alapítóját. *Int jobbjával az irbisszel álló férfi felé.*
- Vendégek, letelepedni vágyók és Datot már ismered. *Mutatja be a hármast röviden.
Pycta visszaküldi az őrségbe és Aravien örömmel veszi a dolgot.*
- Köszönöm, me'ochass. Az Erdő Szíve áldjon. *Újabb alig érezhető meghajlás, majd az íjász elindul vissza a kapu felé, a többi íjász is követi őt, kik eddig a menetet biztosították.*
//Bármi megtörténhet//
*A kapuhoz visszatérve már újabb érkezőket talál előtte. Felmászik az őrhelyére és onnan tekint le a kettősre. Két ember, egy férfi és egy nő áll odakint.*
- Az Erdő Szíve áldjon benneteket! *Köszönti az egy párnak tűnő alakokat, alkarjait az őrposzt palánkjára támasztja, úgy folytatja.*
- Mi járatban érkeztetek Mil'Ochassba? *Kezdi a kötelező kérdéssel. Hisz a bejutás első lépcsőfoka az erre a kérdésre adott válasz. Hangja és viselkedése barátságos, de mint őr, kötelező távolságtartással fűszerezett.*
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-20 16:01:44
Üzenet elküldve: 2020-09-20 16:01:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat előkészületei//
//Mil'Ochassban//
*Nehéz szívvel indul el lefelé a lépcsőn, hogy a Hajnal-liget felé vegye az irányt. Ahogy leér, csatlakozik hozzá Xauzur, aki, mintha érezné a közelmúlt eseményeinek súlyát, oldalát-hátát az erdőmélyi elf lábának támasztva halad mellette. A csuhátlan csuhás szomorú mosollyal simítja meg az irbisz hátát, halk sóhajjal próbálja lerázni magáról a történtek hatását, hogy az előtte álló áldozatra tudjon hangolódni.
Ahogy a Szent Fa felé tart, szembetalálkozik Araviennel, az íjász őr egy kisebb csapattal közeledik feléjük. Az erdőmélyi elf megtorpan, sárga ragadozószemeivel néz végig a színes társaságon.*
- Az Erdő Szíve áldjon, me'ochass. *Köszönti az ismerősökkel érkező ismeretleneket is. Hisz Datot korábban már látta a közösségben. A levélszín hajú elf és a madártollal díszített hajú embert lány viszont ismeretlen számára.*
- Kik a vendégeink? *Kérdi az elf férfit. Jobbját az idegeneket fürkésző irbisz hátára teszi, biztos, ami biztos. Xauzur érdeklődve szimatol a levegőbe, a csuhátlan csuháséval hasonlatos sárga íriszű, hasított pupillás tekintete kíváncsian villan az érkezettek felé.*
- Térj csak vissza az őrségbe, innen átveszem őket. *Mondja halovány mosollyal Araviennek és ha nincs az íjásznak kifogása ellene, akkor valóban folytatja a hármas kíséretét. Bár ő épp a N'orthymből érkezett, majd kiderül, merre tartott a hármas.*
//Az áldozat előkészületei//
//Mil'Ochassban//
*Nehéz szívvel indul el lefelé a lépcsőn, hogy a Hajnal-liget felé vegye az irányt. Ahogy leér, csatlakozik hozzá Xauzur, aki, mintha érezné a közelmúlt eseményeinek súlyát, oldalát-hátát az erdőmélyi elf lábának támasztva halad mellette. A csuhátlan csuhás szomorú mosollyal simítja meg az irbisz hátát, halk sóhajjal próbálja lerázni magáról a történtek hatását, hogy az előtte álló áldozatra tudjon hangolódni.
Ahogy a Szent Fa felé tart, szembetalálkozik Araviennel, az íjász őr egy kisebb csapattal közeledik feléjük. Az erdőmélyi elf megtorpan, sárga ragadozószemeivel néz végig a színes társaságon.*
- Az Erdő Szíve áldjon, me'ochass. *Köszönti az ismerősökkel érkező ismeretleneket is. Hisz Datot korábban már látta a közösségben. A levélszín hajú elf és a madártollal díszített hajú embert lány viszont ismeretlen számára.*
- Kik a vendégeink? *Kérdi az elf férfit. Jobbját az idegeneket fürkésző irbisz hátára teszi, biztos, ami biztos. Xauzur érdeklődve szimatol a levegőbe, a csuhátlan csuháséval hasonlatos sárga íriszű, hasított pupillás tekintete kíváncsian villan az érkezettek felé.*
- Térj csak vissza az őrségbe, innen átveszem őket. *Mondja halovány mosollyal Araviennek és ha nincs az íjásznak kifogása ellene, akkor valóban folytatja a hármas kíséretét. Bár ő épp a N'orthymből érkezett, majd kiderül, merre tartott a hármas.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 511-530