Külső területek - Mil'Ochass
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Mil'OchassTaverna a Három Baráthoz (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

340. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-17 10:38:30
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer Levél alatt//
//A Szent Fánál//

*Arraele kissé homályosan fogalmaz Mogrim eltűnését illetően. Nem csoda, hisz a történet valóban homályos, nem csoda, hogy Lyz kissé félreérti. A vén tündér szavaira, miszerint, ha a gnóm fiúnak mennie kellett, akkor az bárhol megtörténhetett volna. Talán volt valami abban, hogy akkor tűnt el, vagy "vált eggyé az erővel", amikor senki sem látta. Nem lehet egy helyszín hibája, ebben egyetért a tündérrel.
A megemlékezés helyszínével mind osztják Lyz választását, amely a Hajnal-ligetre esett. A fa körül mindig is vékonyabb volt a felsőbb szférákat a kárpiton túli világgal elválasztó, láthatatlan fal.*
- Hamarosan el kell majd látogatnom a városi templomba, talán a városban találok erre valakit. *Mondja halkan az erdőmélyi elf. Ha már ott van, semmibe nem tart szétnézni a környéken egy mester után, aki ilyesmivel foglalkozik. Egy szakember, vagy akár szakgnóm biztosan gyorsabban, és ami fontos biztonságosabb emelőszerkezetet tudna építeni.
A vén tündér is elfáradt, ám nem ellenkezik a korai ébredés miatt. A csuhátlan csuhás kurtán biccentve köszön el tőle, majd Lyzendrával elindul Nievesháért, hogy visszavigye a sátrukba.
A lombház felé haladva Lyz is egyetért abban, hogy a kicsinek jobb helye van most nála, mintha a sátorban fektette volna le és Feyenne említésére, aki távollétükben vigyáz a kicsire, meg is nyugszik. Azon pedig mindketten mosolyognak, hogy ha sírna, azt valószínűleg egész Mil'Ochassban hallaná mindenki.*
- Én is jobban örülök, neki ha biztonságban hazaért és nem az éjjel leple alatt. Ugyan ezek az erdők biztonságosabbak, mint Erdőmélyén, de ettől még veszélyes lehet. *Válaszol a Viellel kapcsolatos szavakra. Ugyan Árnyék bizonyosan megvédené, ha bajba kerülne, de jobb a békesség.*
- De azt mondta, örül, hogy eljött és tetszett neki a falu. *Teszi hozzá mosolyogva.
Arraelétől is elbúcsúzik Lyzendra, majd ketten haladnak tovább a lombház felé. Xauzur régóta ismeri a szőke elf lányt, így hagyja, hogy megvakargassa a fülét.
Lyz azt szeretné, ha Nievesha maradna nála, ha már elaludt és az sem volna ellenére, ha az erdőmélyi elf is ott lenne.*
- Nem szeretnénk a terhedre lenni. *Mondja halkan, bár biztos benne, hogy erre a mondatra milyen választ kap. Tudja, hogy nem zavarna, de illik erre hivatkozni. Nem veheti természetesnek a vendéglátást.
Az ifjú elfre terelődik aztán a beszélgetés, aki nemrég érkezett. A furcsa szokások és viselkedés Lyznek is feltűnt.*
- Igen, beszéltem vele. *Bólint kurtán.
Lyzendra aggodalmát fejezi ki Gwaandril kapcsán.*
- Bárhogyan is lesz, ha be szeretne illeszkedni, akkor sikerülni fog neki. Ha pedig nem... ez ellen egyikünk sem tud tenni. *Mondja ki halkan véleményét.*
- Valóban furcsa a viselkedése, de a szokásaink között tátongó szakadék miatt lehet ez. Biztosan te is tapasztaltad, hogy merőben más neveltetésben részesült, mint ami erre megszokott. *A furcsa szokások és tekintélyelven alapuló neveltetés, a szigorú bánásmód nagyon meglátszik az ifjú elf viselkedésén.*
- Azt mondta, megijesztetted. *Ezt teljesen komolyan közli, nem mosolyog, nem venné el a szavak súlyát holmi tréfálkozással. Lyz egyáltalán nem ijesztő, legfeljebb a határozottsága lehet az egy zavart hosszúéletű számára.*
- De úgy tűnik, belátta, hogy az egykor belé nevelt szokásoknak ebben a környezetben nincs alapja. Nagyon be szeretne illeszkedni, szinte erőlködve, hogy elismerjük, hogy tiszteletet vívjon ki magának közöttünk. *Sóhajtva mondja mindezt, hisz ez okozhat némi problémákat, majd később.*
- Azt mesélte, hogy a Juhar fajtájú kutyákkal medvékre és irbiszekre vadásztak egykor. *Xauzur, mintha tudná, hogy róla van szó, halkan morranva néz fel az erdőmélyi elfre, aki egy simítással válaszol.*
- Nem mondtam el neki, hogy nekem épp egy ibrisz a társam. *Jegyzi meg halkan.
A kapuban lezajlott nézeteltérésre nem tér ki, ha minden igaz, Lyzendra fültanúja volt az eseménynek.*
- Megkérdeztem, hogy szerinte te milyen véleménnyel vagy róla és azt mondta, nem szívleled és hogy valószínűleg ki szeretnénk tenni, mert haszontalan és nem felel meg a követelményeknek. *Akkor sem értette, most sem érti, hogy mi mondatta Gwaandrillel mindezt.*
- Nem gondolom, hogy te mondtál volna neki ilyesmit, félreérthetett valamit. *Biztosítja Lyzt afelől, hogy nem hiszi, hogy valóban így történt.*
- Elmondtam neki, hogy ha megbíztad a lombháza felépítésével, logikátlan, hogy ki akarnánk tenni. *Teszi még ezt is hozzá.*
- Ez a fiatal elf nem találja a helyét, nem érti az itteni világot és olyan, mintha egyszerre szeretne megfelelni a neveltetésének és az itteni szokásoknak, ami teljesen összezavarja. Valójában azt hiszem, ő sem tudja, mit szeretne. *Foglalja össze végül az érzéseit Gwaandrillal kapcsolatban. Kicsit elhallgat, miközben lassan elérik Lyz lombházát. Az öleléses incidenst kihagyja, hisz nem releváns információ az ifjú elffel kapcsolatban.*
- Oda kell figyelni rá és segíteni neki, de nagyon sok minden fog rajta múlni. *Fordul az elf lány felé. Biztosan neki is van véleménye az elhangzottakról és lehetnek olyan információi korábbról, amely segít kideríteni a Gwaandril lelkében dúló vihar okát.*


339. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-14 16:25:13
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer Levél alatt//
//A Szent Fánál//

-Értem * Együttérez Arraelével. ÉS ezek szerint ő is ott volt amikor eltűnt. Lyz arra gondolt, hogy azóta megtalálta az öreg a fiút, holott éppen mögöttük ment, amikor egyszer már csak nem válaszolt nekik. Emlékszik rá Lyz, csak nem gondolta, hogy az volt az ominózus pillanat. Lehet, hogy érzéketlen kicsit, hogy a gondolat, hogy az eggyé válásban fizikailag is eltűnt a fiú. Azok a föld alól előmászó ótvaros állatok sosem mennek ki az elf lány emlékeiből, így itt Mil'Ochasson csakis felügyelt máglyával búcsúznak távozóiktól, legyen az elhunyt tagja vagy állata a közösségnek. Lyz visszatérő rémálma, hogy kedvenceik ellen kell harcolniuk, mert az agancsos egyik társa visszatér ellenük.
Arraele házának dolgában úgy tűnik egyet gondolnak, és meg is egyeznek. Emelőszerkezet és minden bizonnyal valamilyen lépcsőzet is lesz. Kényelmesebb lesz mint a sátor. Lyz lakása is sokkal kényelmesebb, mint a sátor, amiben addig aludt.*
- Szerintem is jobb helye van ott *ért egyet Pyctával, amikor Nievesha hollétéről kérdezi. Olyannyira így gondolja, hogy jobban is szeretné, ha maradnának. Lyz, ha valakikkel, hát kettejükkel minden feltétel nélkül megosztaná sajátját. Legyen az lombház, vagy egy szelet kenyér. Csak a szívbaj kerülgeti, amikor arra gondol, hogy felügyelet nélkül lehet odafönt. A magasban. Feyenne említésére azonban megnyugodni látszik.*
- Ó. Akkor jó * ereszkednek vissza vállai.* Igazad van, tényleg hallanánk *nevet fel halkan, mert tudja ő, hogy Nievesha az egész falut képes volna felverni. Mint ahogyan tette is nem egyszer.*
- Sajnálom, hogy elment a barátod. Remélem azért jól érezte magát nálunk. *Ám nem csak Viel tért haza, hanem Arraele úr is nyugovóra térne. Ha korán el szeretnék kezdeni a munkálatokat, valóban időben nyugovóra kellene térni, így amikor az idős tündér elköszön, Lyz is hasonlóan tesz.*
- Pihenjen jól Arraele úr *Búcsúzik, majd Pycta felé fordul. Ujjával Xauzur füle töve felé nyúl, hogy gyengéden megsimítsa, vakargassa kicsit, miközben válaszol.*
- Ugyan! Hagyd csak ha alszik *simítja meg Pyta hátát megnyugtató szándékkal.* Hadd aludjon. Én akkor is jól pihenek, ha ott vagytok *fordul Pycta felé mosolyogva. Természetes, hogy ha Nievesha maradna, akkor Pycta is.*
- Gwaandrillal is sikerült beszélned? Olyan különös az a fiú. Aggódom érte. *Lyzt aggasztja kicsit, hogy a különbözőségeik, s a trauma mennyire gátolja meg a beilleszkedésben.*
- Mit gondolsz? Sikerül beilleszkednie? *Míg sétálnak erre feltétlen ki szeretett volna térni.*


338. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-12 13:37:18
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ezer Levél alatt//
//A Szent Fánál//

- Köszönöm jányom kedves kírdísed.
~Aranyos jányka ez az Aranyhaz, atyáskodó, mint én magam, vagyis anyáskódó hehe.~
*Meglepődik az elf lányka, hogy Mogrim hol történt?*
- Mi törtínt hun? Mogrim?
*Az öreg nem találta meg a fonalat.*
- Hogy hun törtínt az nem tudom, tán itten MilOchassban. Beszíltem hozzá oszt egyszer csak mán nem vót mellettem. Persze hát e nem MilOchass hibája. Ha el kellett mennie, akkor bárhun megtörtínhetett vóna.
*A fánál a megemlékezést támogatói mind jelen vannak. Ennek Arra papa is csak támogatója.*
- Ez egy igazán szíp és meghitt hely, biztosan tetszene nekije.
*Magányos bensőjében nagyot sóhajt a vén tündér.*
~Fijjam Mogrim! Mír hagytál te itten engemet? Én vagyok az öregebb, nekem kellett vóna előbb mennem.~
*Érzékenységét a téma elfeledteti. A felvonómasinát meg tudja csinálni itt valaki.*
- Mogrim fijjamnak biztos lett vóna ötlete, nagyon okos filú vót. Egy gnóm kíne ide, vagy kettű. Azok kioktondálnák, hogy mit kíne, hogy kíne.
*Okos fajta a gnóm, tán még a házát és a felvonót is meg tudnák csinálni neki, már ha lenne gnóm itt, de ugye nincs. A Pycta is segít a felvonóban szóval nagy akadálya nem lehet neki. A kisdedről is emelődik némi szócska. Nem szól a kisded sorsába elvégre se nem apja, se nem anyja, esetleg a Fákban lakó nagyapja még lehet. Nagyot ásít az öreg, amikor elhangzik a takarodó.*
- Igaz fijjam, térjen kiki nyugovóra. Jó íjt gyermekeim!
*Elköszön a két elftől, majd elindul a sátrához aludni egyet. Elfáradt a napban így hamar eltenteredik.*


337. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-11 21:33:25
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer Levél alatt//
//A Szent Fánál//

*Sokan használják a közösségben az elf nyelvű köszöntést, főleg azért, mert jobbára elfek lakják. De persze senkire nincs ráerőltetve a hosszúéletűek nyelve, a közös éppúgy megteszi, mint bármi más.
Az erdőmélyi elf csak szótlan hallgatja a vén tündér és Lyzendra beszélgetését Morgimról. Ő már kibeszélte ezt a témát Arraelével és nem kívánja újra felhozni vagy beleszólni. S hogy ne érezzék magukon lombzöld tekintetét, Xauzur barna bundáját simogatja. Jobbja alatt halkan dorombol a nagy macska.
Arraele döntésére csak kurtán biccent. Jó lesz, ha a vén tündér alszik a felajánlásra egyet. Tiszta fejjel, kipihenten átgondoltabban tud dönteni.
A lombszintre kigondolt, furcsa emelőszerkezetes ház gondolatára beleegyezően bólint a tündér felé. Biztosan meg tudják oldani valahogy. Senki sem várja el Arraelétől, hogy kötélhágcsón vagy lépcsők százán keresztül jusson fel lombházába.*
- Szívesen segítek. *Mosolyog haloványan a tündérre. Nem lesz gond az építkezéssel. Az első lombházak után már gyakorlatuk is van.
Amikor Lyz támogatást remélve tőle néz rá a különleges emelőszerkezet kérdését illetően csak bátorítóan bólint. Valami ellensúlyos szerkezettel majd megoldják. De persze lépcsőt is építenek majd a hosszabb lábú fajoknak.*
- Úgy gondoltam, jobb helye lesz ott. *Vallja be kissé zavartan. Korábban nem gondolta úgy, hogy máris szüksége lehet lombházra. Jól megvolt a sátrában a Hajnal-liget mellett. Aztán jött Nievesha.
De Lyz nem látszik haragosnak vagy meglepettnek, sőt, úgy tűnik, még örül is a döntésnek.
Az aggódó kérdésre és a mozdulatra, amellyel felpattan a szőke íjász, nyugtatóan emeli fel kezeit.*
- Megkértem Feyeent, hogy nézzen néha rá, míg én Gwaandrillel és Arraelével beszélgettem. *Mondja békítően, hogy Lyzendra aggodalmát enyhítse.*
- Hidd el, ha sírna, azt elf hallás nélkül is meghallanánk. *Mosolyodik el szélesen. Van tüdeje a kicsinek, biztos benne, hogy idáig hallanák, ha felsírna.*
- Viel pedig már hazament. Szeretett volna még sötétedés előtt hazaérni. Biztosan már biztonságban hazaért. *Válaszol a kérdésre, hogy Lyz ezen se aggódjon feleslegesen.*
- Későre jár, térjünk nyugovóra, főleg, ha hajnalban el szeretnénk kezdeni a lombház építését. *Fordítja tekintetét Arraele felé, majd felkelve a sarkáról leporolja térdéről a rátapadt fűszálakat. Az irbisz kelletlenül ásítva kel fel mellette és mellső lábait kinyújtva nyújtózkodik, majd prüszköl egyet és macskamosdásba kezd.*
- Arraele, jó pihenést, hajnalban találkozunk. *Hajol meg a tündér felé. Bár sejti, hogy a hajnali ébredés nem lesz túlzottan a vén tündér kedvére. Ettől még az erdőmélyi elf a nappal ébred és legfeljebb megkér még pár elfet és összeszedi a szerszámokat.
Ha elbúcsúztak Arraelétől, akkor elindulhatnak Lyzzel a lombháza felé.*
- Összeszedem Nieveshát és hagyunk pihenni, biztosan hosszú napod volt. *Mosolyog a valószínűleg mellette sétáló elf lányra.*


336. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-11 16:16:21
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer Levél alatt//
//A Szent Fánál//

- Örülök, hogy jobban érzed magad Arraele úr *bólint az öreg szavaira. Egyetért vele, hogy itt minden megnyugszik egy pillanatra. Sokszor Lyz is ezt tapasztalja.
A Mogrimmal kapcsolatos szavakra Lyz csodálkozón húzza fel szemöldökét, de egy szó nélkül hallgatja végig a tündért.*
- Igazán sajnálom, kedves fiú volt. Hol történt? *Úgy hiszi, az egybeolvadás az erővel, nagyjából az elmúlással lehet egyenlő, főleg mivel búcsúztatást is szeretne az idős tündér. Mogrim már nem tér vissza közéjük. Tapintatosan nem kérdezi a részletekről, de arra mégis kíváncsi, hogy ez hol történhetett.*
- Természetesen mindenképpen tarthatunk neki egy megemlékezést. Itt a Szent Fánál. *Bólint a dologra, s bár Lyz búcsúztatónak nevezte volna, de az utolsó pillanatban még gyorsan korrigál, s az öreg tündér szavaival él. Nem szeretné ezzel is szomorítani az öreget.
Pycta kérdésére, talált-e magának helyet a lakásához, válaszol a tündér. Lyz úgy gondolta volna, hogy inkább a földre költözne a tündér apó, de hogy mégis felfelé vágyna, egyáltalán nincs kifogása ellene.*
- Természetesen, majd kitalálunk valamit... *Bólint biztatóan. Ilyen felvonó masinát nem csináltak még, csak kosárral, vödörrel, de biztosan működhet ez nagyobb kiadásban is. Pytcára pillant némi támogatásért, mert ő aztán nem ért az ilyesmihez, még a kalapáccsal is meggyűlt a baja. Ön, és közveszélyesnek titulálták néhányan, persze csak csendben, egymás közt.
Közben még néhány szó esik a másnapi tervekről, s Lyz, Nieveshát érintő kérdésére csak ezután kap választ.*
- Igazán? De jó! *Egészen fellelkesül, mert boldog, hogy nem volt hiába az ajánlata.*
- Igen, így sokkal kényelmesebb.* Nagyon szívesen megosztja a kislánnyal s akár Pyctával is otthonát, ennek öröme őszintén tükröződik arcán, de aztán el is fehéredik.*
- De ki van most vele? *fel is pattan a gondolatra mint aki menten világgá, vagy inkább saját házáig szalad, hogy a totyogó egyedül van a magaslati házban.*
~És ha felébred és nem vagyunk ott? És ha sírni fog?~
*Amit jószerével azonnal meg is hallanak, tehát a logikát az aggodalom úgy tolja félre, hogy a legjobban tudjon terjedni.*
~És ha kipottyan? És ha kilöki az ajtót? És ha felmászik valahova?~
*Aggodalmak tömkelege támadja meg.*
- Vieljna?


335. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-11 13:06:04
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ezer Levél alatt//
//A Szent Fánál//

*Ezt a helyi köszöntést még nem igazán sikerült megjegyeznie, mint amúgy általában az ef vagy más népek szavait. Az orkot valahogy jól érti, sok a hörgés morgás benne, ami jól megy az öregnek. Aranyhaj jól mondja, igen későre jár mán. Úgy elrepült ez a délután, alig vette észre az öreg tündér. Az elf anyuka is imádkozni jön, amit Arra papa csendben hallgat. Maga is mormolna valamit de fáradt és nem jut eszébe semmi. Így meg csak halandzsázna, ami egy imánál bizony elég vérlázító lenne. Arra papa csodálkozva terelgeti szemét hol jobbra hol pedig balra. Elcsodálkozik rajta, hogy milyen békések az itt lakók, és milyen jó hívők is.*
~Ez a Fákban lakók hite írdekes nekem. Szinte átjárja a testemet a nyugamasság.~
*A kisdedecskét nemigen tőle kérdezi Lyzendra ezért csak arra felel, amire tud vagyis ami rá tartozik na he.*
- Köszönöm jányom most nagyon bíkísen. Itten valahogy megnyugszik a tündír meg más fajok elke is persze, de az enyim különöskíppen.
*A Mogrim szó hallatán elcsuklik az öreg vaskos tündér hang.*
- Háát, a Mogrim ő már nemigen van közöttünk. Egyesűt az erűvel, ahogy mondotta.
*Ezzel nyugtatja magát, mert hát mivel mással. A fiú ebben hitt, ezért ezt követi az öreg is.*
- Szeretník egy megemlékezíst tartani valamelyik este az emlíkíre. Mán ha nincsen ellene kifogástok.
*Nehéz erről beszélni az öregnek, erőt is kell vennie magán, elég sokat is. Pycta tanítása is majd máskorra tolódik mert az elf harcos elfáradt, mellesleg az öreg Arra papa is csak még nem vette észre.*
- Jó van fijjam, átalszok rá egyet.
*A házhelyt kigondolta egyszer de még morfondál rajta.*
- Vanahun a fák tetejín. Lenne valami zsák vagy felvonó, ami súllyal fellibegtetne. Onnan olyan szíp lenne a kilátás.
*Valahogyan most felfelé terjeszkedne az öreg. Sokat élt már a földön ezért ha már van lehetősége, akkor a fák koronájába fészkelné magát.*
- Az jó vóna fijjam. Munka közben megerednek a nyelvek, van idű beszílgetni.
*A Pycta tetszetős Arra papának. A hitéletet egy kis fizikumsággal egybeszöveszteni, jó ötletecske.*


334. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-10 11:28:52
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Dronrin, Gwaandril//
//Nyílt//
//Útban Lyzendrához//

*A csipkelődésre, rögtön reagál és viszonozza az oldalba bökést, majd hangosan felnevet Gwaandrilal együtt. Tetszik neki ez az apró játék, így folytatni kívánja.*
-Vigyázz, mert a végén még meggondolom magamat és Lyzhez fordulok segítségért.
*Felhúzza az orrát és sértettséget színlelve, csak félig lecsukott szemei alatt pillant oldalra. Nem szégyelli gyermeki énjét, hiszen korábban nem élhette ki incselkedéseit. Természetesen voltak kisebb-nagyobb csíny tevései, mint minden gyermeknek, de azok általában kimerültek süti elcsenésben, titkos könyv olvasásban. Lyz keresésének ötletére bólint, majd el is mosolyodik, hogy az elf nem tagadja meg tőlük az ötletet.*
-Ez csak természetes, és ha ott szeretnéd eltemetni, akkor oda megyünk. Bár gyorsnak kell majd lennünk.
*Reméli, hogy minél gyorsabban megtalálják hát Lyzt. Az egyik kezével nyugtatóan, egyben bátorítóan megsimogatja a hosszú életűét.*
-Szeretnél esetleg, fát ültetni mellé?
*Úgy emlékszik mintha hallott volna hasonló történeteket a lombvári temetkezésről, de nem teljesen biztos benne, hogy jól gondolja.*


333. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-09 22:07:16
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Dronrin, Gwaandril//
//Nyílt//

*Dronrin szavai jól esnek neki, annak ellenére, hogy a vezetővel megbeszéltek alapján, valójában Lyzendrát illetné meg a jogosultság, hogy bármit is feltárjon Gwaandril multjáról. Talán vannak még olyan részletek az ifjú életében, amiken a félvér csak tágítaná szemeit.*
-Köszönöm, ez igen kedves tőled. Esetleg visszafelé is lehetne így. *Mosolyog a másikra és közben gyermekien oldalba böki a csípőjével. Amennyiben ezt Dronrin viszonozza, az biztos, hogy a Viltheriel hatalmas nevetésben törne ki. Borzalmasan jól érzi magát a lány társaságában és ha Juhar örökké is él a szívében, attól még ő kifejezetten elfelejtette ebben a minutumban a gyász okozta, mély és hiányérzettel párosuló fájdalmat.*
-Szerintem menjünk a házához. Ott lehetnek. Ha meg nem járunk sikerrel, jöhet a Hajnal liget és a N'othrym. *Vonja meg a vállait. Szeretné, ha hamar a földben tudhatja barátját, hogy méltó nyugalomra lelhessen. Dronrin megszólalása kifejezetten melengeti a szívét, nagyon jól esik neki, amit a páros határozott.*
-Természetesen elfogadom és nagyon köszönöm azt, hogy ilyen kedvesek vagytok mind Juharral, mind velem. *Ha lenne még könny a szemében, ha nem sírta volna ki mindet, most is hullanának az íriszének bús esőcseppjei.*
-Juhart Erdőmélyén szeretném eltemetni. A vadon volt a bölcsőnk és úgy illik, ha ott is nyugszik a teste. *Zárja a gondolatmenetet.*


332. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-09 21:50:46
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Dronrin sátrában//
//Nyílt//
//Gwaandril, Dronrin//

*Élvezi, hogy a férfi a hátát simogatja és megérti, hogy Gwaandril nem szeretné emlegetni a múltat. Nagyot sóhajt.*
-Nem fogom megkérdezni Lyz. Ha valakitől hallani szeretnék népedről az te vagy, még ha erre nagyon sok időt is kell várnom. Ha pedig úgy döntesz nem kell tudnom, akkor elfogadom.
*A tennivalóikra aprót bólint, bár nem akar az elftől eltávolodni, tudja, hogy most más fontosabb dolguk van. Elfogadja a felkínált kart és kifelé indul.*
-Hol keressük Lyzt?
*Kíváncsian a hosszú életű felé fordul, hátha annak van valami ötlete, majd újabb kérdést tesz fel.*
-Hogyan szeretnéd a temetést?
*Tudja, hogy még frissek az érzelmek, de szeretné tudni, hogy miben lehet segítségére a másiknak. Minden úgy lesz ahogyan Gwaandril szeretné.*
-Arra gondoltunk Eiával, hogy szeretnénk a közös idők emlékére, Juharnak adni, vele temetni Eia első sapkáját, amit fióka korában kapott. Természetesen csak akkor, ha te nem bánod és megengeded.
*Nem szeretne tolakodó lenne.*
-Ha nem szeretnéd az sem gond, megértjük.
*Ha nincs több mondani való, akkor csöndben sétál tovább abba az irányba amelyben megállapodtak.*


331. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-09 15:52:07
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Dronrin sátrában//
//Nyílt//
//Gwaandril, Dronrin//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Gwaandril hagyja, hogy hozzá bújhasson a lány, viszonozza is ezt a gesztust. Ha teheti, a félvér hátát simogatja, bár arca elkomorodik az elhangzottakra.*
-Ugyan, még ott sem kellett senkinek. Az erdei kultúrák mások, mint mondjuk Pirtianes városa. Nem szeretem az ilyeneket, arról nem is beszélve, hogy már nem vagyok az. Ugyanannyit érek, mint bárki más itt, sőt, szerintem a legendás hőseinknél még kevesebbet is. Egyáltalán nem sajnálom, hogy csak egy vagyok az ezer levél közül. *A könnyeket egyáltalán nem veszi problémának, jól esik neki, hogy a lány képes kimutatni előtte az érzelmeit.*
-Ilyeneket ne mondj. Nem vagyok sem nemes, sem herceg már. *Ismétli újra önmagát.*
-Sosem voltak, csak gyermekként. Inkább a vadászatban voltunk elöljárók, de erről Lyzendrát kérdezd, ő ismeri a kultúrámat. *És azt még el sem mondta, hogy valójában druidaként pluszban is köteles volt a kényelemről lemondani. Ha viszont a lány nem bánja, elengedi, s invitalja.*
-De most itt vagyunk és az a fontos, hogy Juhart eltemessük, aztán minél hamarabb felépíthessük a házainkat. Ha ezzel megvagyunk, akkor én meg új társ után nézek. Indulhatunk Lyzendrához? *Teszi fel a kérdést, majd mosolyogva nyújtja a lánynak a karját.*


330. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-09 15:18:15
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Dronrin sátrában//
//Nyílt//
//Gwaandril, Dronrin//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Nem lepik meg őt az elf szavai, tisztában van a Lombvári törvények durvaságával.*
-Nem szükséges ijesztgetned, tisztában vagyok vele.
*Nem neheztel a férfira, valószínűleg ő is hasonlóan reagálna, bár azért az fáj neki, hogy nem bízik benne ennyire a másik. Ha az is lenne a feladat, hogy a közelébe kerüljön, majd pedig megölje, akkor sem lenne képes rá. A férfi régi kedves hangja vissza tér, így ő is bátrabb lesz. *
-Soha nem tudnálak bántani.
*Ha Gwaandril engedi, akkor hozzá bújik, és úgy hallgatja tovább, amit mond.*
-Minket is üldöztek, ezért tud Eia parancsra támadni. Szerintem már feladták, hiszen annyira nem vagyunk fontosak. Biztosan azt hiszik, hogy már meghaltam.
*Nem igazán tartották túl sokra, ami ebben az esetben szerencse számára. Amikor azonban fény derül a hosszú életű rangjára akkor ledermed. Hirtelen nem is tudja, hogy mit gondoljon, reagáljon.*
~Egy herceg…~
*Kislány korában néha kezébe akadt egy-egy könyv, amiben sárkányok, különös lények és szőke hercegek szerepeltek, de nem gondolta volna, hogy valaha is személyesen találkozik eggyel. Végül is érthető a dolog. Mindig fel tűnt neki, hogy Gwaandril kecsessége és modora teljesen más, mint a többieké. Hosszasan mélázik, mire észbe kap, hogy valószínűleg a válaszát várják, így egy kicsit eltávolodik és cinkos mosollyal a száján, a másik szemébe néz.*
-De ugye nem kell felségnek szólítanom?
*A férfi vallomása meghatja. Még soha nem mondott neki senki ilyen szépeket és piros arcát az elf mellkasába rejti.*
-Nem haragszom. Nekem is szükségem van rád.
*Próbálja megállni, hogy nem jöjjön ki az a pár könnycsepp, de nem sikerül, így apró foltot hagy a másik ruháján.*
-Nem szoktam ennyit sírni.
*Megtörli a szemeit, majd megint incselkedő hangon szól.*
-Ne haragudjon uram, hogy öltözékét szemem harmatával össze mertem kenni.
*Felnevet és az előbbi félelmeinek, rossz hangulatának már nyoma sincsen.*
-Még mindig szeretnél akkor építkezni?
*Reméli, hogy a határozott válasz egy igen, majd újabb gondolata támad.*
-Nem furcsa, hogy nincsenek körülötted szolgák, hogy a jelenlegi otthonod egy sátor?
*Nincs tisztában egy ennyire magas rangú személy életével és ha lehet szeretne idővel majd többet tudni. Egyelőre azt sem tudja, hogy Gwaandril és közte mi van. Azt meg főleg, hogy mindezek után, hogyan kellene viselkednie.*


329. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-09 08:47:35
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Dronrin sátrában//
//Nyílt//
//Gwaandril, Dronrin//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Hiába csalódott hatalmasat a lányban, nem utálta meg. Mivel képességét használta rajta, így tudni fogja, hogy őszintén fog beszélni, nem kell a hazugság fondorlatos hálójától tartania. Nem reagál sok mindent, sem kint, sem bent. A lány tudatlansága meglepi, ezt szemére hányja viszont.*
-Még az itteni, sőt, a lihanechi nemesek sem tudtak a fajtám létezésén kívül, csak pár kósza hírt. Nem, hogy még új fajtát is tenyésszenek is ki. *A közbeszólása utáni szavakra azonban helyeslően bólogat.*
-Törvényeink értelmében, az állatok megsemmisítendőek lettek volna, apád bal keze levágatik, majd kárpótlás kifizetésére köteleztetik. *Próbálja megijeszteni a lányt azokkal a durva törvényekkel, melyek náluk dívtak és maga Lyz, valamint Pycta is szörnyülködött már rajtuk, legalábbis a smaragdzöld tekintetű már biztosan, az érkezése napján megosztotta ezt vele. Akkor a Mil'Ochassba tagozódás volt a célja, most azonban a zord, régi otthonának betudott hely hagyományaival való riogatást szeretné elérni. Gwaandril követi szemével mind a lányt, mind a baglyot. Arra készül, hogy Eiát esetleg rádobná Dronrin, bár bolond cselekedetnek tartaná, druida lévén a szelídítéssel hamar tudná jó időre hatástalanítani a madarat, amíg ő bosszúból elbánik a félvérrel. A hallottak azonban újra szemeit elkerekedésre sarkallják és a Viltheriel szánalmat érez a lány iránt, sötét gondolatai és lekezelő hangneme miatti lelkiismeret furdalása mellett. Ő, mint egy nemzetségfő gyermeke, el sem tudja képzelni azt, hogy milyen élete lehetett, ennek a szegény lánynak. Bolondnak és butának érzi magát, butának, hogy hatvanhárom éve alatt, nem tudott olyan jellemet kialakítani magában, ami az efféle elhamarkodottságokra egyáltalán nem vevő. Ismerve a Verrthe családnevet, a Dronrin által emlegetett férfi, akit bátyjának nevez meg, ugyancsak meglepődésre sarkallja az északi elfet. ~ Szóval erről lennr szó. ~ Amint a lány befejezi, ő következik, kisimult arccal és visszatért, lágy hangjával.*
-Bocsáss meg, amiért így viselkedtem veled. Egyáltalán nem érdemelted még és hidd el, nem kívánom, hogy elhagyd ezt a helyed. Ez a közös otthonunk. Mindannyiunknak. Ami múlt, az elmúlt, csupán féltem, hogy esetleg meg akarnál ölni. *Nagyot sóhajt és beismerés következik részéről is. Olyanokat fog elmondani, amit eddig csak két bizalmasával, Pyctával és Lyzendrával mert megosztani.*
-Tudod, engem üldöznek. Orgyilkosok voltak rengeteg ideig a nyomomban és Juharral közösen bántunk el velük. Többnyire sikerrel. *Szegezi le tekintetét a gyilkosság tényénél.*
-Ezt pedig azért tették, mert a Viltherielek elsőszülöttje vagyok. A nemzetségfő első fia vagyok, Dronrin. Én voltam a herceg. *Figyeli a másikat és reméli, nem ijed meg nagyon, vagy lesz heves reakciója. Ha teheti, közelebb megy és megfogja a kezeit.*
-Nekem szükségem van rád és most nem csupán a munkára gondolok. Szerintem szeretlek és a legrosszabb rémálmom válna valóra, ha elmennél. Az meg, hogy honnan származol, nem érdekel. Nálad erősebb nővel még nem találkoztam és ha úgy nézzük, a mi hagyományaink brutalitása még rosszabb, mint egy sötételf szülő. Meg tudnál nekem bocsátani? *Néz szomorú, bűnbánó szemekkel a másikra.*


328. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-08 22:16:26
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Dronrin sátrában//
//Nyílt//
//Gwaandril, Dronrin//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Gwaandril hangjának hirtelen változásába beleborzong.*
~Hát bekövetkezett az amitől féltem...~
*Érzékeli a változást és látja a szikrákat szóró szem párt is, ezért le tudja szűrni, hogy most nem áll jól a szénája.*
-Nem szükséges így követelőznöd, választ adok.
*Kezeivel átöleli magát és elhatározza, hogy fontosabb neki a férfi annál mint, hogy ne legyen vele őszinte és ne ossza meg vele azokat a dolgokat, amikről eddig nem igen beszélhetett. Nagyot sóhajt és felkészülve minden eshetőségre mesélni kezd.*
-Kérdezted már korábban is, hogy honnan a tudás. A család amelyben éltem az Artheniori nemesség egyik tagja már rég óta, ezért tudták a dolgot csak nagyon kevesen. A másik indok az az, hogy tényleg jó viszonyban álltunk Lombvárral, nem csak az apám, de már az őseim is. Ha tudomást szereznek erről az elfek, oda lett volna a birtok, a tenyészet, a becsület és minden amiért eddig dolgoztak.
*Lassan Eiához sétál és meg érinti a madár puha tollait. Ez nyugtatóan hat rá így tudja folytatni a mondandóját.*
-Születésem után közvetlenül kiadták a parancsot, hogy öljenek meg, azonban a dajkám és későbbi tanítóim bizonyosak voltak benne, hogy még hasznomat lehet venni. Szerintem valójában csak apám rájött hogyha mégis borul minden, rajtam kívül álló okok miatt, akkor lehet kire fogni, bűnbakot keresni a fattyú mélységi személyében.
*Abbahagyja a madár simogatását és szembe fordul az elffel.*
-A bátyám akkor halt meg amikor Lombvár felégett. Ő is ott tartózkodott a te néped között, őt is azok ölték meg és láttam, hogy mit hagytak belőle.
*A fájdalmas képek melyek, hosszú eltemetés után a felszínre törnek, alig hagyják őt levegőhöz jutni. Könny cseppek folynak végig az arcán, szipog egy kicsit, majd remegő hangon folytatja.*
-Meg akartak ölni ismét. A saját "családom". Azért, hogy ne tudjak ártani a többieknek.
*Megmenekült, de ezidáig csak magát hibáztatta. Az egyetlen ember akiben bízott, meghalt, és olyan szörnyek tették, mint amilyen ő is.*
-Amikor megpillantottalak Juharral tudtam, hogy Lombváriak vagytok. Tudtam, hogy mi történt, tudtam, hogy kik tették és azt is, hogyha te meg tudod mi vagyok, akkor megölsz, meggyűlölsz, nem lehetek többet a közeledben. Aztán egyre jobban megszerettem Juhart is, most pedig azzal, hogy megcsókoltál úgy éreztem el kell mondanom.
*Segélykérően pillant az elfre.*
-Te mit csináltál volna a helyemben? Megpróbálhattam volna örökre eltitkolni, de az ilyen dolgok, ha sokára derülnek ki akkor mindent felégetnek. Nem akartam továbbra is hazugságban élni, olyan illúziókban melyek nem léteznek, azért mert olyan vér folyik az ereimben amiről nem tehetek, és amit magam is gyűlölök, mert elvette a bátyámat tőlem.
*Arcát kezei közé temeti és nagyot sóhajt.*
-Már tudsz mindent nagyjából, röviden.
*Óvatosan, körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdi a homlokát, hogy csillapítsa a sok feltörő emlék feszítő hatását.*
-Kérlek hogyha gyűlölni akarsz, akkor csak olyan dologért tedd, amire van ráhatásom, bár azt nem mondhatom, hogy nem szoktam még meg az ellenkezőjét.
*Keserűen felnevet.*
-Ezek ismeretében kell döntened felőlem. A közösségben nincs másnak tudomása erről. Ha úgy döntesz nem szeretnél látni többet, akkor elmegyek és itt hagyom ezt a helyet. Ha viszont az ellenkezője mellett döntesz, légyszíves ne szólj erről senkinek sem.
*Meghagyja a döntést a hosszú életűnek, mivel fontosabb neki annál, hogy helyette döntsön, cselekedjen és átverje.*


327. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-08 21:11:19
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Dronrin sátrában//
//Nyílt//
//Gwaandril, Dronrin//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Természetes nyugodtásg és biztonságérzet lesz úrra az ifjú hosszúéletűn. Ezt Dronrin váltja ki belőle. A nőben van valami belső vonzerő, valami olyan ősi, mély menedék, ami a férfiakat fellélegzésre ösztönzi. A lágy karok ölelése, az ujjak érintése, a csillogó szempárok, vagy csak a lágyan csilingelő hang, mindannyian ugyanarra képesek invitálni az "erősebbik" nemet, aki valójában oly' gyermeki, annyira irányítható: "Semmi baj, én itt vagyok neked". Ez az "én" pedig egy olyan egyértelmű csoda, egy végtelen megbújást, örök boldogságot jelentő alak, a nő, hogy a férfi a teljes bizalmát, szinte minden értékét oda tudná neki adni azért az egyszerű dologért cserébe, hogy viszont bízhasson benne. A legtöbb kapcsolat alapja ez, viszonylag kisebb - nagyobb változtatásokkal. Jobb esetben ez így is van, meginogtathatatlan oszlopokként áll a hölgy bálványa, melyet az úr, már ha egyáltalán képes erre és eléggé érett ahhoz, hogy felfogja a "gyengébbik" valódi hatalmasságát. Néha azonban, bár akkor nagyon hamar, össze tud omlani ez a biztonság, maga alá temetve a férfi önbizalmát is. Kezdetben érdeklődve és mosolyogva hallgató Gwaandrilunkban is ez játszódik le, mikor a vidáman induló, mosolygós félvér bevallja, hogy a félfajtárs jelző, rá bizony nem illik, hiszen nincs faji metszet közöttük. Először nem gondolkozik, csupán a döbbenet ül ki az arcára, hiszen értékeli még azt, hogy megosztotta vele a származását a lány. Majd jönnek a sötét talányok. Újra felötlik benne az égő Lombvár, s a sötételfek, félvérek, óriások, emberek tömkelege, a lombégetők... ~ Lombvár. Sötételfek voltak. Sosem kérdeztem meg még tőle, hogy honnan tud ennyit Lombvárról és... az északi juhászokról. Rólam. A kultúrámról. ~ Fejéhez kap, mivel a migrén hasogatni kezdi őt. ~ Vajon miért most mondta ezt el, hatok után, hiszen eddig is gyöngéd voltam vele? Mikor akkor, amikor Juhar... meghalt? Az egyetlen, aki képes volt engem megvédeni. ~ Úgy hiszi, rádöbbent a cselre. Hirtelen még egy lépést hátrafele tesz meg, majd elkomorodik az arca. Színtelen hangja megjelenik, szinte légzőteret sem engedve a lány számára, nem hogy bele is szólni abba, amit mondani készül. Eleve, ő szeretne beszélgetni, ez a nőstény szerencséje. Annyira utálja a kormos mélységiket, hogy ha tehetné, s fajtiszta lenne ez a korcs itt előtte, menten megfojtaná, vagy kiadná Araivennek. Persze ezt a belső gyűlöletét még nem mutatja ki. Előbb a fontos kérdések.*
-Dronrin... *Kezd bele, majd egy rövid földfürkészés után, a szuka szemeibe néz.*
-Miért csak Juhar halála után mondtad el ezt? Mi a múltad? Ez azért fontos nekem, mert gyanús, hogy annyi mindent tudsz Lombvárról és a kultúránkról, állatainkról, főként úgy, hogy északi juhászt sosem adott apám idegen kézbe. Azt a wargokkal tettük. *Azzal beveti az egyik legalantasabb trükkjét, miközben mind a válaszra, mind az annak függvényében, a cselekvésre is felkészül, egyben.*

// Aktív képesség: Meggyőzés //

-Válaszolnod kell minden fenti kérdésemre és kérésemre. Jogom van tudni. *Szemei szikrát szórnak, de hangja nyugodt. Talán túlságosan is.*


326. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-08 13:31:05
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Dronrin sátrában//
//Nyílt//
//Gwaandril, Dronrin//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Elmosolyodik a barátságuk említésén és bólintva igazat ad a hosszú életűnek.*
-Valóban.
*Majd az igazi társak kapcsolatával is egyet tud érteni.*
-Számomra eddig Eia az egyetlen állati társ.
*Szándékosan emeli ki, hogy a madárral való kapcsolata, más mint az amit két ember élhet meg egy bizalmas viszonyban.*
-Már függünk egymástól és rég óta úgy gondolom ez hajtottam az embereket arra, hogy elkezdjék megszelídíteni a vadont. Ez az ami Mil'Ochasst megkülönbözteti a többi a csoporttól és ami nekem is annyira tetszik benne. Ne az elszakadás és tér hódítás a cél hanem a harmónia.
*Ezért is tiszteli annyira Lyzendrát, az itt élőket és a mellette álló férfit is. Tiszták a gondolataik, a céljaik amire ő is mindennél jobban vágyik. Gwaandril érzelmes mondatán felkuncog.*
-Ne haragudj! Nem rajtad nevetek, csupán viccesnek hat számomra.
*Amikor az elf eltávolodik, elszomorodik, ugyanis nem az volt a célja, hogy eltávolítsa. A következő szavakat csöndben hallgatja.*
~Érzések...~
*Nem tudja pontosan, hogy mit érez, valószínűleg a számára ismeretlen anyja vérének köszönhetően. Butának érzi magát ezek miatt, bár tudja, hogy a dolgok nem közvetlenül tőle függenek. Ha Gwaandril hagyja akkor ismét közel lép hozzá és megsimogatja az arcát.*
-Azt érzem szerintem, mint amit te is.
*Lesüti a szemeit és bevallani készül azt, amit eddig az apján kívül más nem tudott. Tudja, hogy kockáztatja a teljes elutasítást, de meg kell tennie.*
-Az anyám, az én anyám egy sötételf.
*Nagyon halkan beszél, nem akarja hangosan kimondani a szavakat, bár tudja senki más nem hallhatja azokat.*
-Soha nem ismertem, még az apám ismerősei sem, mivel szégyellték és ezzel együtt engem is. Ezért volt más gyermekkorom, mint a tisztavérű ember testvéreimnek. A mostoha anyám is máshogy kezelt, mint őket. A bőröm fakóságát, a szemem kékjét, az érzés világomat is az anyámtól örököltem, ami nem tetszett sohasem neki. Apám szerint olyan hideg, érzelem mentes lénnyel még nem találkozott mint aki világra hozott engem. Nekem pedig tanulnom kell, hogyan ne legyek olyan.
*Nem tudja milyen reakcióra számíthat, így hátrébb lép egy lépést.*
-Ha ezeknek fényében most elmennél, akkor megteheted, nem fogok haragudni.
*Reménykedik az ellenkezőjében, de tudja, hogy a sötételfek nem örvendenek túl nagy népszerűségnek.*


325. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-08 11:36:29
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Dronrin sátrában//
//Nyílt//
//Gwaandril, Dronrin//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Nem igazán érti, hogy Dronrin mire gondol. Miért is zavarná őt a lány, főként ha még barátok is?*
-Nem értelek. Egy barát sosem zavarja a másikat. Ha a holdak fényével eltöltött éjszakában is keresnél fel a sátramban, mert Eia, vagy te rosszul vagy, bármikor segítenék. *Állapítja meg. Ő egyáltalán nem akarta meglepni a lányt, vagy egyáltalán zavarba is hozni. Nem szeretne kétesen fogalmazni, hiszen ő maga sem kedveli a csevegés azon formáját, melyben így járnak el. Ekkor azonban a félvér magától megállapítja, amit ő annyira nem szeretett volna az orrára kötni.*
-Igen, az vagyok. Tudod, van egy olyan hatalmas erő a vadonban, amit mi érzünk, talán a mágiához lehetne leginkább hasonlítani. Ezt leginkább egy társsal tudod megtapasztalni, ha druida vagy és ez egy állat, legalábbis nekem úgy tanították. Ahogyan egyszer Lyzendrának is mondtam, s ő az anyja miatt ismeri is ezt: a druidák ereje nem önmagukban, vagy az állataikban rejlik, hanem abban a kötelékben, ami e két fél között megköttetik. *Először megijed, hogy a lányra ijesztett, hiszen... olyan fagyos, akár a hideg, északi szél. Azonban a csók utáni kifejezésre reagálnia is kell.*
-Szemeid harmatos csillogása és az ajkaid közül kisurranó szavak kedvesebbek nekem, mint minden, ami hatvan és három esztendő alatt megadatott. *Jelenti ki, lágy, mély hangján. Kissé balra fordítja a fejét, mikor a lány felteszi a kétségeit és eltávolodva fejezi ki magát.*
-Nem, nem az tette velem, viszont segített abban, hogy megtegyem. Dronrin, én csak kíváncsi voltam, hogy érzelmeimet viszonoznád e. Higgy nekem, sokkal több van benned, mint gondolnád. Csodálatos teremtése vagy te az Őrzőknek és értékes kincs ezen világon. *Mosolyog a lányra. Természetesen ha a másik úgy érzi, nem képes még erre, megérti, hiszen kissé túlságosan tolakodó is volt most. Emellett várni is tud. Hosszú évek peregnek le a szemei előtt, végét nekik még ő maga sem látja.*


324. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-07 23:29:58
 ÚJ
>Dhorryn Ryenzyer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Évszakkal később, hatok múltán...//

*A sátrában ébred, mint minden reggel, most azonban össze kell csomagolnia. Persze nem hagyja el Mil'Ochasst, mármint a közösséget nem. Az elmült hatokban, nagyon megszeretett itt mindent. Mondjuk a vallás, még mindig kicsit kínosan érinti, de ha felkerül, mindenkinek tiszteletteljesen bevallja, hogy még nem adatott meg neki a hit nemes ajándéka. Nem tudja miért fogalmaz ennyire felül, valamiért ezt látta hívőktől a templomban Artheniorban, és valahogy így képzeli el a hit érzését. Vagy hasonlónak. Napjai egyszerűen telnek, noha helyét még nem nagyon leli meg a közösségben. Segít amiben tud, és amit mondanak neki, és kerülgeti Araivent, mint keselyű a dögöket, de nem repül rá, holott nagyon szeretne. És már nem is teheti, ugyanis Lyz kérése szerint, ma elhagyja az Ezer Levél Honát, és átvándorol a Tavárna a Három Baráthoz nevű fogadóba. A ténynek örül is, hiszen jól hangzik a dolog. Egy kellemes fogadó, sok vendég, változatos környezet. Ez kicsit hiányzott innen Dhorrynnak, és nem utolsó sorban az is eszébe jut, hogy míg itt az erdőben nincs az a dübörgő üzleti élet, addig egy fogadóban csak csurran cseppen egy kis borravaló. Noha nem akarja kifosztani az utazókat, de ha a kedvességével, mosolyával, odaadásával kap pár garast, nem bánja ha azt a kutatásaira fordíthatja majd. Minden ami a keze ügyébe akad belekerül a vászonzsákba. Mindent a megbeszéltek szerint tesz, és cselekszik. Hagy egy levelet Lyznek, amiben szól, hogy elindult, és megígéri, hogy majd ír a Barátból, hogy mint mennek a dolgok. A kapunál még megáll egy kicsit, és felinteget hatalmas kalimpálással a toronyba.*
-Szervusz Araiven. Viszlát. Hiányozni fogsz.
*Mondja széles mosollyal, és kellemesen lágy hangon. Persze nem megy el örökre. Sátrát sem adják oda másnak ha minden igaz. Várja vissza kis saját odúja.*


323. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-07 21:12:45
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Dronrin sátrában//
//Nyílt//
//Gwaandril, Dronrin//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*A madarak összehasonlítására bólint, majd arrébb lépve vissza fordul.*
-Nem. Én nem szerettelek volna zavarni a közelségemmel.
~Hogy is gondolhat ilyet?~
*Úgy gondolta, hogy eddig nyilvánvaló volt a férfi számára, hogy nem közömbös neki. Eddig érdek kapcsolatokon kívül csak Eiával foglalkozott, majd jött Juhar és Gwaandril, ő pedig elkezdett érezni, amire utoljára a bátyjával való utolsó beszélgetése után volt példa. A halál viszont mindent megpecsételt. Az ő szeretetét is és egy életet is, amelynek soha nem kellett volna elvesznie. A múlton viszont már nem tud változtatni és így belegondolva nem is nagyon akar, most jó helyen van, jó személlyel, legalább is ezt gondolja, ha tévképzetek akkor is. Gwaandril ugyanis az első személy, akinek beszélni tudna a szomorú múltjáról, persze már csak akkor hogyha a fontosabb ügyeiken túl vannak. Elnézi az uhut és az elfet, akaratlanul is mosoly ül ki az arcára, azon, hogy ilyen jól megértik egymást, Eia pedig kivételesen nem kényeskedik. A mondatot a hosszú életű félben hagyja, amit gyorsan kiegészít.*
-Nagyon magányos vagy.
*Számára is jól ismert az érzés, amikor nem számíthat másra csak magára és a tudására, esetlegesen pedig egy állatra. Gwaandril szavai még inkább zavarba hozzák őt, annyira, hogy nem is lenne már olyan dolog amivel ezt eltakarhatná. Hallja, ahogy halkan közeledik felé a férfi így megfordul, de nem tudja mi a másik szándéka, szemeit pedig csak akkor emeli rá, ha kezeit megfogja. Dermedten állja a simogatást, nem mer mozdulni, de nem a félelemtől, hanem inkább a meglepettségtől. Még a kezeiből is kifut a vér, hideggé válnak ujjai. Amikor pedig a hosszú életű beszélni kezd elkapja a fejét, szemeit pedig lesüti. Nincs hozzászokva ilyen fajta bókokhoz, soha nem tartotta magát kiemelkedőnek a többiek közül és az is megfordul a fejében, hogy a férfi a bolondját járatja vele. Nem szándékozik senki rongybabája lenni, habár Gwaandril jellemét ismerve, erősen kételkedik, hogy annak néznék. Éppen megfogalmazná gondolatait és szóra nyitná száját, amikor a váratlan csók éri. Az összes gondolat, ellenkezés egyszerre fut ki az agyából, de visszacsókol, kezeivel pedig reszketve átkarolja a magasra nőt elf nyakát, már ha az engedi neki. Pillanatok telnek el, amikor a csóknak vége, hangosan fújja ki a levegőt, majd új után kapkod akár egy kiadós futás után.*
-Mipil len sue glé ommelui.
*A szavakat, halkan éppen csak leheli, hogy az hallja csupán akinek kell. A mondat, mely elhagyja a száját annyit jelent "Csókod, mint az édes méz." Lehet kicsit érzelgősnek tűnik, de így tudja legjobban leírni. Homlokát a férfi mellkasának támasztja, ha az nem bánja, majd az emberek nyelvén folytatja.*
-Honnan tudjam és legyek benne biztos, hogy nem csak a gyász miatt közeledsz. Hogy nem csak az egyedül lét érzése teszi ezt.
*Próbál egyenletesen lélegezni ameddig vissza nyeri az ön kontrollját, majd folytatja.*
-Én nem hinném, hogy jó vagyok ebben.
*Ezek a mondatok már inkább magának szólnak, mint az elfnek. Bizonytalanságának megnyilvánulásai.*


322. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-07 21:08:18
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer Levél alatt//
//A Szent Fánál//

*Úgy tűnik, sikerül meggyőznie a tündért, azaz inkább rávezetnie, hogy a Fákban Lakó hitének megismeréséhez nem kellenek emberöltők. Elég a nyílt akarat és a befogadás, egy, az övétől nem sokban eltérő hit felé fordulva. Tudja, hogy ezzel hatalmas feladatot és sok munkát helyez Arraelére, de a vén tündér legalább már nem csak szavakban lenne a közösség vallási vezetője, de igaz valójában is.*
- Bár ennél a helynél alkalmasabbat el sem tudnék képzelni egy ilyen teológiai beszélgetéshez, az idő mégsem alkalmas. *Mosolyodik el haloványan az erdőmélyi elf.*
- Pihenjünk, gondold át magad is újra és legközelebb már megismertetlek az Erdő Szívének hitével és alapjaival. *Hajtja meg kissé magát ültében a tündér előtt.
Ekkor érkezik Lyzendra, akinek csatlakozása ellen Arraelének sincs ellenvetése. A csuhátlan csuhás csak keskeny mosollyal hallgatja a tündér szavait az irbisszel kapcsolatban. Lyz már elég régóta ismeri Xauzurt, nem gondolja, hogy bántaná, ha az oldalára ülne. Egy idő után majd a tündér is megszokja az erdőmélyi fenevad közelségét.
Amikor hallja, hogy Lyz csak egy imát szerezne elmondani, csak kurtán bólint. Mi ellenvetése is lehetne a fohász ellen, amely a Fákban Lakóhoz száll.*
- Meg van már a házad helye? Kiválasztottad már a fát vagy hagyományos házat szeretnél? *Fordul addig halk szavakkal Arraele felé, hisz felajánlotta, hogy segít neki.*
- Ha szeretnéd, elkezdhetjük másnap és közben beszélek neked a hitemről. *Így összeköthetik a kellemest a hasznossal.
Nemsokára Lyzendra végez az imával, feléjük fordulva kérdez Nievesháról.*
- Előzetes engedelmeddel nálad fektettem le. *Vallja be szemlesütve. Jobb helye volt a lombházban, mint egy sátorban.
Ezután a szőke lány a tündért kérdezi, eközben az erdőmélyi lassan simogatja a mellette fekvő irbisz oldalát.*


321. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-07 19:34:00
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Dronrin sátrában//
//Nyílt//
//Gwaandril, Dronrin//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Ha a látatlan segítséggel is, de Gwaandril karjára száll Eia, s ha Dronrin kedvesen figyelmeztette is, számára nem jelent nagy meghökkenést a súly, hiszen ő maga is volt ragadozómadár gazda.*
-Nem annyira nagy a különbség közte meg egy sólyom közt. *Mondja mosolyogva a lánynak, ha ezt elsőre nem is a súly különbségre, hanem a landolásra érti. ~ Bár talán Haevrin kissé kecsesebb volt, ha jól emlékszem. ~ A lány számára zavarónak hitt közelség a férfit egyáltalán nem bántja, szóval ezt meg is kérdezi.*
-Miért álltál távolabb? Zavarlak? *Asszociál azonnal önmagára, nem gondolná, még Dronrin szeretet szegény neveltetése miatt sem, hogy a lány magából indul ki, hiszen olyan jóban vannak. Ki tudja, talán egyszer többek is lehetnének, mint barátok. Gwaandril egyáltalán nem bánná, többször is eljátszott már a gondolattal, de eddig nem merte megkérdezni a lányt, túlságosan fél az elutasítástól, ami egyáltalán fel is léphet már itt, hiszen nem egy elöljáró fia már, csupán egy a közösség számos tagja közül. Hiába van már itt lassan egy teljes évszaka, számára még mindig nincsen teljesen felvetve az összes korlát. Eia csipkedésére nem reagál, nem szeretné megbántani a félvért azzal, hogy emlékezteti a tulajdonképpeni kasztjára. A druidákkal szemben az állatok kissé közvetlenebbek, hiszen ezen mesterség űzői mesterei a velük való bánásmóddal, ha ez nem is azt jelenti, hogy képtelenség újat mondani, netán mutatni neki. Csattog a nyelvével egy kissé, majd bal szemével kettőt pislog az uhura, bemutatva barátságos szándékát. Megmutatja a csodaszép sárga szemeknek a kezét, amelyikkel megsimogatná, majd ha teheti, óvatosan végig is húzza a puha hátoldali tolltakarón ujjait, közben lágy hangon, elf nyelven beszélne.*
-Laechrien, Eia, laechsinn. *Ezt körülbelül "Szép Eia, szép." - ként lehetne lefordítani. Természetesen reagál a kedves és segítőkész szavakra is.*
-Rendben, ha a fiókákat így látod, így tesszük, de szükségem van egy állatra. Társ nélkül én... ~ Magányos vagyok. ~ *Fejezi be, csupán önmagában a mondatot.*
-Köszönöm, hogy itt vagy nekem. Nálad jobbszívű teremtést ritkán találni ezen a világon. *Mosolyodik el, miközben óvatosan eldobja a madarat, hogy a helyére szállhasson. Nem kerüli el a figyelmét a hirtelen elfordulás és az elpirulás egy pillanatra, aminek az lesz a hatása, hogy az alapból érzelmi biztonságot kereső férfi, egyre inkább a nő körül fantáziál. A teste és lelke nem uralkodik az eszének, s amíg Dronrin háttal áll, nem meglepődést keltve indul el mögé, megvárva, míg megfordul. Ha a csodaszép sötéthajú lány megengedi, megfogná a kezeit, óvatosan, gyöngéden. Lassan simogatná azokat, amíg a komoly, mélybarna tekintet a kék íriszekben veszne el. Érzi a sima kezeket, a lágy, fehér bőrt, persze, csak ha engedik neki, keze lassan feljebb is csúszna, egészen az arcig, addig a gyönyörű orcáig, melyen az a két, világszép szem fekszik: szebb, mint a tengeren egy napfelkelte, őszi alkonyon és szebb, mint az erdei szellő lágy susogása. Megsimítja azt az arcot, ha teheti, majd egy édeskés mosolyt megejtve, mondaná.*
-Hiszen nálad szebb teremtés nincsen se testben, se lélekben. Gyönyörű vagy. *Majd ha Dronrin nem ellenkezik, lassú, érzelmekkel teli csókot lehel a félvér ajkaira, kiélvezve a pillanat varázsát, de tovább nem menne. Most arra lenne kíváncsi, hogy egyáltalán ilyen érzelmeket viszonozna e felé a lány, vagy csak kósza ábrándokat hajkurászik a sötét, ködös éjszakában.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 847-866