Külső területek - Mil'Ochass
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Mil'OchassTaverna a Három Baráthoz (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

60. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-12 15:24:33
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Han//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Élveteg tekintettel forgatja fejét a lány kezében, szinte kedvesen, akár egy busa fejű kutya, ki épp gazdáját üdvözli. Tekintete éles és bántó mód fúródik a lány elkínzott szemeibe, ajkán a hideg vigyor egy pillanattal később változik át semleges, nem törődöm és unott pillantássá, miközben lassan saját kezeit kezdi szorítani, akárha satuba fogta volna a lány fejét. Apró érintésből hát szorítás lesz, s elméjének puszta kivetülése mutatja meg Hanlorennek, amit kért, a kabát belsejét, az érme másik oldalát, a kártyalap figurás részét.*
- Shhhh... shhh... kedvesem, ne kiabálj, hát nem élvezed? Hisz magamat adom neked. *Vigyorodik el ismét, de csak a száj, fogakat és nyelvhegyet villantva, a tekintet ugyanolyan hideg marad, csupán a fekete pupilla tágul akkorára, hogy immár a szemfehérjét veszélyeztetve telíti el az egész szemét. Umon arca is megráng, teste beleborzong, s arcán rég kikopott stigmák bukkannak elő, vad tánccal csavarodva, tekergőzve mindenfelé. Fejét csak egy pillanatra kapja el a felé csapódó kezektől, melyek addig sajátjaiba vájódtak, így a lány őrületében képes végigszántani arcán, csupán csak szemeire vigyáz.*
- Na jó, elég. *Morran fel túlvilági hangon, s hirtelen próbálja, minden gyorsaságát és erejét latba véve megragadni a lányt villámgyorsan, s fordítja háttal, hogy úgy szorítsa magához, míg az önkívület tart, kezeit lefogva.*
- Ezt szeretnéd, szerelmem? Hát ezt akartad? Megízlelni a sötétség hatalmát? Hát nem tudod miféle küzdelmembe kerül ezt elfojtani magamban??! *Szája széle mellett lecsorgó vért megízleli. Ha üvölt is a lány, csak suttogja, szinte szája érinti a kecses elf füleket, szeme villanása mutatja csak, hogy legszívesebben végignyalná mindkettőt, hogy aztán leharapja azokat, de türtőzteti magát. Arcán lassan halványulnak el a stigmák, s kezd úrrá lenni a légzésén. ~ Hol sok a fény, több az árnyék, miképp fény nélkül nincs sötét, s sötét nélkül sincs fény. E kettő nem kioltja, csupán táplálja egymást. ~ *
- Egyikből következik a másik. *Szorításában réved maga elé, vagy ha ugyanúgy vannak, hát a lány arcába mondja, az biztos, hogy a tusa erejének csökkentével, lassan próbál a lánnyal együtt a földre ülni, hogy kezében nyugtassa.*
- Jó... jól van... shh... Han, elég, nyugodj meg, elment! Nem bánt már többet. *S, ki az imént még tajtékzó tekintettel és habzó szájjal mutatta igazi arcát, az most lágyan, babusgatva beszél, Hanlorent ringatva előre-hátra ölében.* Bocsáss meg nekem... Hanloren... bocsáss meg. *Nem sír, arca változatlan, elrévedő, távolba meredő, bár egyik szeméből könny fakad, mi keveredik a karmolásokból szivárgó vérrel.* Ha ezt választod, mindig egyedül leszel.


59. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-11 19:28:55
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Umon//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

*Belesimul a tenyérbe arcával, engedve a férfinak az érintést. Elég, ha a szívére hat, Átkot pedig idővel úgy is előcsalja majd.*
-Ideje felvállalni, ki vagy.
*Válaszolja halkan, de ahogy felpillant a torzonborz arcra, arcizmai megkeményednek a mosoly pedig szép lassan leolvad arcáról.*
-Állj.
*Teszi kezeit a fejét szorító tenyerekre, szinte könnybe lábadnak szemei az erős nyomástól.*
-Eressz!
*Sziszegi vicsorogva, miközben igyekszik lefejteni az ujjakat magáról. Ekkor azonban olyan dolog történik, amire a legkevésbé sem számít. Villám rázza meg a kinti eget, a felvillanó fényben pedig a férfi arca megváltozik. A sötételfé, kit élve temettek s kin nem tudott segíteni... De az arc sártól mocskos, bőr szinte alig fedi s férgek bújnak elő az üres szemüregekből.
Kerekre tágult szemekkel, elakadt lélegzettel mered egy végtelennek ható momentumig az arcra s a kezek szorításában nem is pillanthat másra. Felsikolt, miközben a halott tovább szorongatja, ő pedig hátrálna, de képtelen.*
-Nem, nem én tettem!
*Szorítja meg körmeivel a karokat erősen, hátha eresztik. Nem fogja engedni, ebben biztos, neki azonban szabadulnia kell.*
-Nem én!
*Kap a lény arca felé kezével. Nem akarja látni, pusztulnia kell, vagy ő őrül bele.*


58. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-11 16:08:09
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Han//

*Mondandója vége felé már zihál is, jóllehet hamarosan úrrá lesz saját indulatain, a hatok során megtanulta kezelni, persze, ha szándékosan arra kérik, engedje ki, ki tudja meddig türtőzteti magát? Nem rezzen meg, mikor a lány feláll, s csak tekintetével követi, akkor sem mozdul, mikor a kezek hajába túrnak, de nem is lágyul el.*
- Aki vagyok... hmm... *Dünnyögve tűri, hogy ismét megpróbálják befolyásolni. Ebből a szempontból már öreg harcos, sokan próbálták, s mindannyian csúf kudarcot vallottak. Hanloren veszélyes vizekre evez, ez kitűnhet gúnyos mosolyra húzódó ajkaiból, mely persze betudható akár annak is, hogy végre kiengedi azt, amire a lány vágyik. Mélán ejti bele fejét a kézbe, s engedi, hogy simítsák, saját keze is elindul lassan, s a lány arcát érinti, miközben halkan felsóhajt.*
- Pycta számtalan alkalommal megmentett már, akkor is, mikor önmagam ellen akartam fordulni. Sokkal tartozom neki. *Keze lágyan jár az immár fedetlen arcon, s a kósza hajszálak közé fut, mintha mindketten a másikat győzködnék.*
- Miért jó neked, ha kiengedem... ? *Áll meg egy pillanatra a kéz.* Kezelhetetlenné válok, őrültté, gyilkossá, akár ellened is fordulhatok. *Vonja meg a vállát, majd változik az arc, s a kéz mellé lassan csatlakozik a másik is, ha teheti, s így két kezébe fogva a lány fejét közeledik hozzá, ki saját mozdulatai miatt vélheti viszonzásnak is. Szemeit a lányéba fúrja, azokba a meleg tekintetekbe, s a két kéz lassan kezd szorítani. A férfi nagyon gyors, miképp ereje is, bár természetesen megpróbálhatnak küzdeni ellene.*
- Szóval engedjem ki? Hát engedjük együtt, gyönyörű Hanlorenem, s lássuk mi lesz a vége. *A mosoly lágyan változik vérengző vigyorrá.*
- Ne fél szorításomtól, csak szerelemem jele, kedvesem... *Sziszegi, s ha teheti fokozza a szorítást, de nem kíván ártani a lánynak, csupán ízelítőt kiszámíthatatlanságából, hogy az őrületük egyesülhessen e magányos éjszakán, a halottak erdejében, a temetetlen múlt és Valea emlékének szentelve a pillanatot.*

A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusztítsa ezeket az élőlényeket.

57. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-11 15:13:05
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Umon//

*Ahogy a félkész lugashoz érnek, a csuklyát ledobja fejéről s immáron élénkebben pillant Umon felé. Kihallja a keserűséget és a dühöt a férfi hangjából s noha szeme rebben egy pillanatra, mikor az ököl az asztalon landol, egy aprócska, halovány mosoly is átsuhan arcán.
Feláll ültéből, a botot pedig óvatosan az asztal szélének támasztja. A férfihez hajol s keze a torzonborz hajzuhatagba túr, ha Umon hátra nem hőköl. Gyengéden emeli fel így a fejet, hogy tekintetük egymásba fonódhasson, így folytatja.*
-Nem szeretném, ha tovább gyötörnének téged a kétségek, Umon. Ne félj attól, aki valójában vagy.
*Duruzsolja halkan, miközben keze végigszánkázik a sötét hajtincseken.*
-Lyzendra és Pycta... Küzdesz értük, de ők nem küzdenek érted. Oly hűség ez, mi örökké viszonzatlan marad. Én most is érted harcolok.
*Két keze közé veszi az arcot, hüvelykujjával simít végig a homlokon gyengéden, s még halkabban folytatja.*
-Engedd ki a keserűséget és a haragot... Tartozhatsz énhozzám is. Csupán annyit kell tenned, hogy megnyitod a szíved a sötétségnek s kiengeded Átkot... Legbelül tudod, az álarc mögött ő rejtőzik. Én majd segítek neked.
*Jelenik meg arcán meleg mosoly, szemei azonban a férfit fürkészik kitartóan.*




56. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-11 13:31:45
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Han//

*A séta nem hosszú, bár éjszakában még nem tette meg, ugyan igaz, volt, hogy napokat töltött már a rengetegben egyedül, éppenséggel egy hullával. Nem zavarja a sötét. A fáklyát igyekszik maguk között tartani, hogy biztonsággal lépkedhessenek, erre még nem vezet kitaposott ösvény. A csendes lány szavaira odakapja a fejét, s arcán végigfutó fintor sok mindent jelenthet.*
- Vagy úgy... hát erről van szó. *Sóhajt fel, s a szomorúság szemeiben szemmel látható. Mivel hosszú hónapokig viaskodott azzal, mi tépte belülről, s lassan felőrölte környezetét, barátait, s magányba taszította. Hanloren rálépett az útra. Ezért hát a kacér tekintet, a sötétlő szempár, a huncut mosoly... nem Umonért magáért. Újabb csalódás, a lánynak csak a sötétség kell.*
- Megjártam. *Bólint szűkszavúan, s kissé feszülten. Kissé megszégyenülten gondol arra, hogy még azt feltételezte lehet köztük valami, hogy nem csak egyoldalú. A lány, ki kivakarta az éjből, most maga is rabjává vált, csak a sors tudja, hogy ennek is ő volt-e az okozója? Hallgatagon telik el egy fertályóra, míg megérkeznek, lábuk puhán és hangtalan lépdel át a még helyrehozatlan kis kerítés kapuján, s a már székeknek felállított tönkökhöz és a félig kész lugas alá sétál.*
- Ülj le. *Dörmögi, s maga is helyet foglal, majd tekintetét a lányra emeli, míg a fáklyát a földbe szúrja.*
- Én sehová sem tartozom, nem jöttél még rá?! *Veti oda idegesen. Dühe köszönhető a változásnak, a szégyennek, s, hogy mindig sorolni akarják valahová.*
- Nem megyek sehová, miért mennék veled? Hogy újból a mocsokban fetrengjek? Hogy meghódítsuk a világot és terjesszük az igét?! Ugyan már, nevetséges! *Ökle szól az asztalon, bár nem nagyot üt, szinte tajtékzani kezd.*
- Mégis mit képzelsz? Idejössz, segítesz rajtam... a tűz mellett beszélgettünk, a lelkem felét odaadtam, s te az egészet kéred? Nem fogom cserbenhagyni sem Pyctát, sem Lyzendrát. *Halkan felsóhajt, csak arcán ráng egy ín.*
- De téged sem akarlak... mégis mit tervezel? *Néz félre egy pillanatra, s fonja zárkózottan karba a kezét.*


55. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-11 12:58:53
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Umon//

*Hallgatagon szemléli a két vándort, míg Umon hozzájuk intézi szavait. Igyekszik kivenni arcukat, de ez az éjszakában igen csak nehezére esik. Mindenesetre egyikük sem tűnik éppenséggel ismerősnek.*
-Kocsma.
*Emelkedik fel szemöldöke elismerően, mikor Umon visszatér. Mikor elviharzott a táborból, a férfi még csak tervezgette az ivót, de a szavaiból úgy veszi ki, hogy már meg is építette.*
-Csak annak rejtélyes a magyarázat, ki nem járta meg a sötétséget.
*Szólal meg kifejezéstelen hangon, miközben a kocsma felé baktatnak.*
-De Te megjártad.
*Pillant Umonra szeme sarkából, de a tekintet inkább fáradtnak hat, mintsem kíváncsinak.*
-Valójában azért jöttem, hogy magammal vigyelek. Te nem tartozol ide.
*Jelenti ki színtelen hangon, de határozottan. Nem nyitja száját újra szólásra, míg meg nem érkeznek az ivóhoz. Tudja, hogy nem adott választ a szerzetes kérdésére, de arra is sort kerít majd. Néma csendbe burkolódzik az út hátralévő részében s nem hallatszik más lépteiken kívül, csak az erdő titkos, éjjeli szólamai.*


54. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-10 11:56:32
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Milőcsegyházán//

*Szédeleg, mint a vesztés, csak nem akar a gyalázatos nyavalya szűnni. Aztán a semmiből feltűnik egy embergyerek, mármint Arra papó szemszögéből. Picikét az árnyékos időjárás is bejátszhat.*
- Kössz a kulacsot fijjam, remílem tömíny van benne!
- Na addjjjad csak ide a kulacsot, hátha segít he!
*Mohón kikapja a gnóm kezéből a flaskát és meghúzza. Azzal a lendülettel köpi ki sugárban.*
- Ez víííz! Pfúúj!! Bőcsős korom óta nem ittam he.
- Na jóvan, szedjíl le!
*Utasítja a gnómot a levételére, aki hű fiaként lesegíti.*
- Jó van maradjunk itt. Addig főzzél valami finomat!
*Értetlenkedik a fiú egy vagy két sort.*
- Milócsháza! Jártam én erre vagy ötszáz hódja. De lehet ez Milőcsegyháza is. Majd a kulacsos emberfejűt megkérdezem, ha visszajön.
*Már majdnem ordítani készülne a fejfájástól, amikor is hirtelen elül, elmúlik, megszűnik mintha sose lett volna.*
- Mi vót ebbe a kulacsba? Emútt a fejfájhányásom.
*Le is pockol a földre az öreg.*
- Kutyabengekíreg. Fejfájásra jó gyógynüvíny. Rígen tanultam egy vajákostúl. Tanúd meg te is, hogy ezt keressed ha fáj a fejed!
*Éhesen várakozik és várja, hogy a Mogrim vagy a kulacsos emberfejű szállítson valami harapnivalót, mert a kenderes pocakja kordulgál.*
- Nem valami vendígszeretők. Itt tanáyztatnak egy öregsígemet a kapuba. Oszt mi van ha szíttíp valami vadállat míg az a tekergő visszatolja a valagát?


53. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-09 13:46:34
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//MilOchassban//

*Aggódva próbál valamit kitalálni, hogy segítséget hozhasson Arraele úrnak. Sajnos már erősen alkonyodik, ami számukra nem túl kedvező. A kapu közelében várakoznak, és közben próbálja az idős tündért felrázni. Nagyon meglepődik amikor Arraele úr horkoló hangot hallatva magához tér. A meglepettséget fájdalmas kiáltások törik meg. Valami nagyon nincs jól a másikkal. ~Nagyon remélem, hogy nem haldoklik!~ Fejfájásra panaszkodik az idős úr és valamilyen gyógynövényt követel Mogrimtól és mindazoktól akik itt lehetnek a kapuban. ~Azt hiszem van egy ötletel!~ Mielőtt az ötletét megvalósíthatná megjelenik egy átlagos magasságú férfi. Mély hangú és erős megjelenésű. A férfi üdvözli őket, ami kedvesnek érezhető. Mogrim mosolyogva fogadja a férfit és végig hallgatja a mondandóját. Arra kérik őket, hogy táborozzanak le itt, a kerítésen kívül. Az megnyugtató, hogy a férfi visszatértekor rendes ellátást ígér. Még egy kulacs vizet is kapnak amit Mogrim hálásan átvesz.*
- Köszönjük jó uram! Megvárjuk itt. *Miután átvette a kulacsot megpróbálja Arraele urat lesegíteni a póniról, nehogy a végén leszédüljön.*
- Kérem, szálljon le Arraele úr, segítek! Jobb lesz idelent. *Ha az idős tündér elfogadja a segítséget, akkor lesegíti. Ha nem szeretne lejönni, akkor is megpróbálkozik az eredeti ötletével. Szemét egy pillanatra behunyja és a mindent átható energiát kezdi formálni. Ha sikerül a terve, akkor a tündér úr fájdalmai megszűnnek, legalább is rövid időre. Ha nem sikerül, akkor valami más megoldást keres.*
- Egy kicsit megpihenünk itt, ahogy az úr kérte az előbb. Remélem nem kell az éjszakát kint töltenünk! *Bár nem eget rengető nehézség, de csak jobb lenne kapun belül éjszakázni. Igyekszik válaszolni a közben feltett kérdésekre.*
- Milócsháza? Ez itt azt hiszem Mil'Ochass. *Ejti ki akcentus nélkül az elf szavakat.*
- Talán valami másra gondolt. *Elképzelhetőnek tartja, hogy ilyen helyiség legyen, de ez majdnem biztos, hogy nem az.*
- Mi az a kutyabengekéreg? *Gnómi kíváncsisággal kérdezi idős barátját, hogy megtudja mi is az amivel fejfájását szeretné gyógyítani.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a súlyos sebek fájdalma egy körre elillan, de a sebek nem gyógyulnak be. A hatás megszűnésével a fájdalom visszatér.

52. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-09 11:29:23
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Han//
//Érintőlegesen Arrale, Mogrim//

*Gyanakvása hamarabb elillan, mint talán kellene, talán túl nagy erővel hat rá a lány, de jelenleg nem foglalkozik vele. Életerős férfi, aki ha kell megvédi magát, nem lesz így ez másképp most sem, hiszen adott esetben másik énje világos és racionális cselekedetekre sarkallja, s hiszi, hogy ezzel a lány is tisztában van.*
- Igen. *Mondja halkan, majd a kapu felé tekint. Intésére azt bezárják, így innentől sem be, sem ki nem fog senki érkezni, anélkül, hogy észre ne vennék őket. Hanloren húzására meglepetten reagál, jóllehet a belé karoló kezet nem rázza le magáról. Bent Datvinoolv őrzi a fát, s az óriás és a sötételf is őrzi a tábor egy másik részét, egyébiránt az íjászok felügyelnek, így nem lehet gond. Azonban pillantásával kísért gondolatai két új szerzetet vélnek felfedezni, még indulás előtt a sötétben.*
- Egy pillanat. *Emeli fel mégis a kezét.* Várj itt. *Mondja a lánynak, majd óvatosan kezd közeledni, s messziről szorul kardjára a keze.*
- Üdv vándorok! *Szólítja meg a másik kettőt távolabbról.* Kérlek verjetek tábort amíg visszaérek, hamarosan érkezem, utána ha úgy ítélem meg kaptok szállást, vizet és élelmet. *Arcát megvilágítja a fáklya, s ajkai, Hanloren gyanús érkezése ellenére mosolyogni próbál, így a két vándornak kedves fogadtatásban lehet része. Egy pillanattal később veszi észre az öreg állapotát, így mégis közelebb sétál kulacsával.*
- Nem sok idő, kérlek legyetek türelemmel! Addig fogadjátok el. *Biccent, majd vagy odaadja, vagy a földre teszi, visszafordul és a lányhoz siet.*
- Erre, a kocsmám felé. *Mondja, s sétálni kezd, fejével az irány felé biccentve.* Ott lesz fedél. *A kocsma ugyan nincs messze, de gyalogosan azért eltart egy darabig, míg odaérnek, közben lehetőségük akad beszélgetni, az erdő szélén haladnak.*
- Kezd hát, azt a rejtélyes magyarázatot. *Enged meg magának egy mosolyt mégis, korábban Hanloren rengeteget segített neki, egy sáros szegélyű szoknyából és fáradt tekintetből, miért is következtetne másra?*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.09 11:35:18


51. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-09 09:45:17
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Umon//

-Szükségem volt a magányra, hogy egyedül maradjak a... Gondolataimmal. Ha valaki, Te biztosan megérted.
*Pillant lopva a férfire, miközben elindulnak. A megannyi kérdésre meleg mosoly kúszik arcára s a férfibe karol, ha az engedi, de nem válaszol rögtön.*
-Erre. Nem szeretnék falak között lenni.
Tudod, a szertartás közben ráébredrem valamire... Valamire, amire már rég próbáltak ráébreszteni, de túl makacs és ostoba voltam ahhoz, hogy magamtól észrevegyem.
*Folytatja tétován s vet még egy fürkésző pillantást a szerzetesre. Ugyanaz a férfi áll mellette, mint aki emlékeiben él, de neki egy másikra van most szüksége.*
-Keressünk valami fedélt a fejünk fölé. Magyarázattal tartozom neked. Jobban tudnék mesélni ott s a segítséged is kérni szeretném néhány dologban. Kapsz egy bögre teát is, engesztelésül. De ne ott benn... Még ne.
*Int fejével a falak felé, miközben átadja a vezetést Umonnak. Elvégre a férfi jóval jobban ismeri a környéket, mint ő, s meri remélni, hogy jó irányba indul majd.*



50. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-08 10:05:52
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Vándorlás Milócshásszba//

*Arra papa szédelegve tenterül a lócsökevény hátán. A drágalátos póniló kezdi már sokallani a testes tündér vonszolását. A papókánk kimarad a védett erdő felfedezéséből, nem is nagyon érdekelné mellesleg megmondva. Pofával a póniló hátán van kiterülve. Megállás után a kapunál felhorkant.*
- Megérkeztünk má Milócsházára fijjam? Jaaj a fejem, maj szítszakad!! Nincs valami kutyabengekíreg növínyed fejfájásra? Valaki másnak?
*Az idegen szavakat nehezen jegyezi meg az öreg, de ezt pont sikerült. Kába még, mint a hátba vágott betörő. Szédül is mint az üregi nyúl a sötétben. Jajbékol és kutyabengekéreg növény valami kivonatát követeli a gnómtól meg a többitől, akik itt vannak körülöttük. Úgy rémlik az öregnek, hogy ez pont jó fejfájásra.*
- Elf nípek vagytok, tán van valamelyktiknek kutyabengekíreg frissen vagy szárítottan. Jaaajaja a fejem szítszakad!!!
*Óbégat és jajbékol. A világnak meg kell tudnia, itt van Arra papa és a feje szétszakad, ha csak nem segítik ki a hegyesfülű erdőkotrók.*


49. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-07 19:59:06
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Vándorlás MilOchassba//

*Arraele úr nem tágít az elgondolásától, hogy a kukorica jó a póniknak és disznóknak is. Mogrim tisztelettudóan erre már nem válaszol, csupán mosolyogva megrázza a fejét. Nem szeretne vitát nyitni egy ilyen semmiségről.*
- Majd megpróbálom Arraele úr. *Inkább ráhagyja az idős tündérre és megpróbálja megbékíteni a témával. Természetesen nem akarja kukoricával etetni szegény Cukorfalatot, mert attól tényleg jól elhízna. Kap némi buzdítást még a főzést illetően is. A Vaskorsóban annak idején rákényszerült a főzésre, sütésre, így van némi fogalma róla, hogy hogyan kell.*
- Amint megérkezünk igyekszem valami ételt főzni Önnek. Sajnos most nincs nálam alapanyag, de remélem ahová tartunk ott tudnak adni. *Szívesen félreállna itt is, de alapanyag híján nem tud csinálni semmit. Sem vize nincs elég sem semmi más hasznos étel. A téma közben a korra tér vissza. ~Arraele úr elég furcsán gondolkodik a koráról. Nem árt tudni azért, hogy miként áll az életfonalunk. ~ A tündér kijelentésére enyhén bólogat.*
- Sajnos már nem tudom elfelejteni mert pontosan tudom, de ha idősebb leszek talán elfelejtem. *Jóízűen felnevet a dolgon és reméli, hogy ezzel nem sérti meg az idős tündért. Időközben már egyre sűrűbbé válik az erdő. A korábban kopár, csupán néhány fával tarkított vidéken egyre több fa tűnik fel. Lassanként elérik az erdő szélét, amit Arthenior közeli erdőnek neveznek. Ahogy mennek befelé az erdőbe Mogrim arra lesz figyelmes, hogy tündér barátja előre dől Cukorfalat hátán. Megpróbálja felrázni a tündért, hátha magához tér, csupán csak megpihent egy kevés időre.*
- Arraele úr jól van?! *Aggódva teszi fel a kérdést, s a tempójukat is szaporázza kissé. ~Merre lehetnek?~ Egyre inkább foglalkoztatja a gondolat, hogy hol is lehet az erdei csoport otthona. Sietősen haladva, a fák között egy magasabb kerítésre lesz figyelmes. A kerítés két oldalán őrtornyok vannak, amikből bizonyára figyelő tekintetek vetülnek rájuk. Mogrim nem nagyon nézelődik, mert aggódik Arraele úr miatt. Ha az idős tündér nem tér magához, akkor a kerítéssel határolt terület kapujában áll meg és segítséget kér.*
- Kérem segítsenek! A társam rosszul lett és elájult! *A rosszullétet feltételezi, de inkább erre gyanakodjon mintsem legyintsen a dolgon. Türelmetlenül vár, hogy a kapunál lévő őrök vagy egyéb személyek a segítségükre siessenek, már ha a tündér úr nem tér magához mindeddig.*


48. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-07 06:33:22
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Han//

*Az előlépő lány mosolyát némi kétkedéssel fogadja, ám kissé el is szégyelli magát, hiszen Han sok mindenben segített neki. Egy pillanatig fürkészi a ruházatát, majd maga is halványan elmosolyodik, s az íjászoknak int a falra.*
- Eltűntél... nem a szokványos módon. *Mondja csendesen, immár kevésbé feszült testtartásban.*
- Nem tudtad rosszul, de biztonságban kell tudnunk a népet. *Magyarázza tovább, s állja a lány tekintetét, miközben közelebb lép.* Félni? Én nem tudok félni, Hanloren. *Szélesedik a mosoly, majd felsóhajtva igazgatja meg ruházatát, s kardját kissé oldalra tolja. Biccent, s a kezet bár kissé tétovázva, de elfogadja.*
- Beszélgessünk, de miért nem jössz be? Most sül a vacsora, megvendégelnélek a csillagok alatt. *Indul el.* Mi ez a viselet? Tán magad is nádat kopasztottál. *Kuncog fel mélyen, s a saját ruházatán is végigfut tekintete, amit azóta nem volt módja megtisztogatni, még az is lehet, hogy szakálla is saras, ki tudja?*
- Merre jártál és miért mentél el? *Csalódottan csendül fel hangja.* Azt gondoltam, hogy a szertartás fontos neked, s erősíted a "védőbástyánkat". *Pillant fel kissé cinikusan.* Elég hirtelen távoztál, furcsa voltál, mi történt? *Sorozatos kérdések jutnak eszébe, a tábortól oly messzire nem akar eltávolodni, de Hanloren korábban is nagy hatással volt rá, hát most miért gondolná, hogy bármi probléma lenne? A változás külsőleg olyannyira nem látszik, a sötétben Han ugyanolyan gyönyörű, mint korábban volt.*


47. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-06 17:09:37
 ÚJ
>Datvinoolv Nyarneldurki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Megfontolt

//Umon//

*Elégedett képpel dörzsöli össze tenyerét az étel láttán, amit egy jól hallható korgás kísér.*
-Rendben van. *Semmi kifogása nincs a sütögetés ellen, jól tudja, hogy Umon is van annyira éhes, mint ő. Egy, a közelben álldogáló elfet megkér, hogy szerezzen ehető bogyókat a környező erdőből, azok remekül mennek a vadhúshoz. Ezután ül csak le a tűz mellé, és nekiáll gondosan megsütni a rábízott ételt. Egy ideig biztosan nem mozdul a tűz mellől. Ezért is néz furcsán barátjára, mikor az megkéri, hogy maradjon a helyén, s elgondolkozik, hogy ki lehet az a bizonyos vendég.*
~Bizonyára valami rég nem látott barát.~
*Sajnos azonban nem mehet el, hohy megnézze, már csak azért sem, mert megkérték rá.*


46. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-06 13:31:51
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Umon//

*Boldog mosollyal fogadja a férfit, de mihelyst Umon megtorpan, az íjak pedig rászegeződnek, leolvad arcáról a melegség.*
-Úgy látom, hiába jöttem, e hely már nem lehet otthonom. Falak és nyílvesszők... Így fogadják erre a barátokat? Hisz ismertek!
*Utolsó mondatát már erősebben megnyomja, hogy mindenki jól hallhassa. Tekintetét nem kerüli el a férfi feszült viselkedése, pedig engedelmesen lép ki a fényre.*
-A Fény várának nincsenek falai... A védőbástya a szeretet maga, íjak helyett pedig virággal várják a fáradt vándorokat. De lehet, hogy rosszul tudtam.
*Pillant fel a magas falakra, majd Umonra siklik a tekintete.*
-Miért félsz tőlem?
*Mosolyodik el, miközben közelebb lép egyet. Az erődítménybe biztosan nem megy be, szerencsére Umon már az ő oldalán van. Figyelmét nem kerüli el, hogy a férfi kardja markolatát szorítja, azonban neki egy arcizma sem rezdül.*
-Talán bántani akarsz?
*Kezét nyújtja gyengéden a Umon felé, rezzenéstelenül fürkészve a férfi tekintetét.*
-Gyere, beszélgessünk. Látom, hogy kételyek gyötörnek, de nincs miért.



45. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-06 07:52:42
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Han//
//Érintőlegesen Datvinoolv//

*Leszállt az est, fekete ujjai jótékonyan ölelik át a tájat, nem marokra fogják, az itt az erdőben nem szokás, pusztán lepelként borul rájuk a sötétség, s betakargatja őket. A tábor egy része alszik már, persze nem a frissen elkészült őrtornyokban, fal mentén szolgáló elfek, kiknek éles szeme az erdő szélét fürkészi. Umonhoz már azelőtt eljutnak a hírek, hogy a lány az elfnek szólna. Hanlorent ismerik ugyan, de a sötétben nehezen vehető ki az alakja, így már most is számos íj szegeződik rá csendben, parancsra várva. Amint Umon megkapja a híreket megfeszül, s csendben Dathoz szól.*
- Maradj itt, kérlek, vendégünk van. *Már úton van, mikor az elf leány odaér hozzá, s közli, ki van a falak mentén. Lélegzete szaporább lesz, hiszen épp délután tanakodott róla, mi történhetett Hanlorennel, hisz a távozása oly heves és érthetetlen volt. A kapun áthaladva a tornyokba int.*
- Kimegyek! De figyeljetek! *Suttogja csendben, az elf fülek kiválóan meghallhatják, jóllehet Hanloren is. A falról leemel egy fáklyát, amit meggyújt. Lassan és fürkészve lép ki a résnyire kinyitott kapun. Izgatott. Hatással volt rá a lány ez tény és való, azonban a gyors távozás, majd a hirtelen feltűnés gyanakvásra ad okot. Egy szertartás kellős közepén szaladt el, s kétértelmű mondatai bogarakat ültettek a férfi fülébe, nem biztosa, hogy a tábor berkein belül szeretné tudni. Bizalma megkérdőjelezhető, jóllehet agya és szíve teljesen mást gondol. Fejében most hangok nem segítenek, amit nem bán, semmi szükség arra, hogy még jobban összezavarodjon.*
- Han? *Csendesen szól, ember szemei nem tökéletesek arra, hogy e sötétben kivehesse a léány alakját, a fáklyákat pedig nem gyújtatta meg. Nem támadja le a lányt, nincs miért, bár távozása viharos volt, nem fenyegette meg és nem is tett hasonló mozdulatot.*
- Hanloren... miért nem jöttél be? *Kérdezi, majd továbbra is, oldalára szorított kézzel, hol szablyáját markolja figyel tovább.* Gyere ki a fényre, hogy lássalak. *Pillantása a palánkfalra esik, s kezével int, hogy tovább figyeljenek, minden gyanús mozdulatra azonnali nyílzápor zúdul a lányra. A fáklyát messze maga előtt oldalra tartja, hogy bevilágítsa az őt körbevevő sötétséget, s az erdősávot.*


44. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-06 01:03:24
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Umon után//

-Hogy hol jártam? Messzi földeken s olyan helyeken, melyeket sosem láttam még... Képzeld, még a végtelen tengert is megnézhettem. Bizony, nagy utazás volt.
*Simít végig lassan Lorin aranyszőke fürtjein, szórakozottan mártva ujjait a tincsek közé. Itt van, megérkezett, teljes valójában, most már csuklyátlanul. Bizsergető érzés hazatérni.*
-Egyszer talán elviszlek... Megmutatok neked mindent, amit én láttam.
*Mosolyodik el, de szemei nem nevetnek ajkaival.*
-Mondd csak, merre van Umon?
*Tekintete körbesiklik a táboron s csak egy pillanatra állapodik meg a már jól ismert fán. Keze végigkíséri a leány feje búbjáig, míg felegyenesedik, még egy apró mosolyt küldve Lorin felé.*
-Megtennéd, hogy idehívod nekem? Ne félj tőle, nem esz meg.
*Tudja, hogy a gyermekek számára tán riasztó lehet a hatalmas, szőrös, hallgatag férfi, de tán ismerik már annyira, hogy tudják, bízhatnak benne. Ahogy benne is. Míg várakozik, egy tapodtat sem mozdul a tábor széléről. Ott, ahol az erdő kezdetét veszi, könnyedén eltűnhet a szemek elől... Elvégre fogalma sincs, milyen fogadtatásban részesül majd. Nem számít bajra, hiszen a tábornak ő még mindig az a Hanloren, ki volt.*



43. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-02 18:32:20
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Eeyr fájának őrzői//
//Umon, Dat, Denzack, Monsotor//
//Néhány órával később naplemente után//

*Bár a nap utolsó fényes kardját is lerántotta a horizont alá, s bíbor palástja is vele utazott, a frissen lobogó, Dat által készített tábortűz elegendő fényt ad, hogy a két vándor a földbe karcolt rajz fölé görnyedve beszélgethessen. Umon kissé arrébb húzódik, mikor a férfi rajzolni kezd, s kíváncsian ahjol olykor közelebb, néha pedig elnézést kérő mosollyal hátrébb, mikor termetes árnyéka éppen kitakarja, mit látni akar, s mit Dat tervez. Elégedetten hümmög egy-egy ötletes megoldásnál, közben már a környező fákat is megnézi magának, hogy hová lehetne a legalkalmasabb felépíteni a látottakat. Megérti, Umonnak jó esze van, s mi talán most nem elég részletes, azt fejben máris kiegészíti.*
- Nagyszerű a memóriád, Dat! *Dicséri meg a férfit.* Majd erősebbre készítjük, ő nyilván egyedül lakott benne. *Bólint, aztán kissé feláll, s megropogtatja a csontjait.*
- Nem tudom merre lehet az a druida, aki gombapörköltet ígért, hosszú ideje eltűnt már. Gyere, nézzünk vacsora után! *Megvárja míg Dat is feltápászkodik, majd körbepillant és egy elfet magához int.*
- Szóljatok kérlek a karámépítő csapatnak, hogy elég volt mára, vacsorázzunk. *Mikor az elf elmegy egy másikat szólit, kitől vadat kér, s odakészíti a tűzhöz.*
- Mutasd a tudásod és süsd meg nekünk, Dat. *Mosolyodik el.* Hátha addig a többiek is megérkeznek. *Kését előveszi, majd, ha Datnak szüksége van rá átnyújtja.*


42. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-01 18:16:06
 ÚJ
>Datvinoolv Nyarneldurki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Megfontolt

//Eeyr fájának őrzői//
//Dat, Umon//
//Néhány órával később naplemente után//

*Két kezén támaszkodva üldögél, s időnként körbepillant, hátha felbukkan valaki, akinek van kedve társalogni velük. Kívülről szemlélve talán nem úgy tűnik, de éberen figyel a környezetére. Dat ismeri az éjszakát, így az éjszakai állatokat, és szokásaikat is. Minden nyugodt, akár egy csendes tó az erdőben, melynek sima felületét csak egy-egy őz zavarja meg, kik szomjukat oltják éppen.*
-Igazad van! *nevet fel ismét, s átveszi az ágat* Tehát... ha jól emlékszem egy-két vastagabb ágon feküdt. *egy fatörzset és két vaskos ágat karcol a földbe*
-A padló egyszerű deszkákból állt, *ezt egy hosszabb téglalappal jelöli* a falak pedig sűrűn szőtt ágakból voltak.
Jaj, hisz tető is kell! *a bottal ütlegeli a földet, hátha attól eszébe jut*
-A tető pedig leveles ágakból állt. *most egy hosszúkás levél kerül a rajz tetejére*
-Így ni. *feláll, hogy megszemlélje művét*
-Bizony a fán volt, jól mondták. Nekünk viszont kell hozzá egy kötéllétra is, hiszen Pyr tudott repülni. *a bottal egy létrát vés a talajba*
-Hát, mit ne mondjak... *kezdi mondandóját egy rövid szünet után* nem volt egy túl stabil szerkezet. Legfeljebb ha három embert elbír. Szerintem a sarkokra tehetnénk rönköket oszlop gyanánt, illetve az alját is meg kéne támasztani. *a fatörzs és a kunyhó padlójának szélét összeköti egy vonallal*
-Valahogy így. Természetesen ajtó és ablak is volt a falba vágva. *Így elsőre talán kicsit keszekusza volt mondandója, nem csodálkozna ha Umon nem értené.*
~Azt hiszem aludnom kéne.~
*Vetődik fel benne, de hangosan megkorduló gyomra gyorsan kiveri a fejéből az alvás gondolatát. Egyelőre.*
-Ideje megtekinteni a vacsorát. *Ebben bizonyára egyetértenek, Dat most Umonra emeli tekintetét.*


41. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-30 19:43:34
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Eeyr fájának őrzői//
//Dat, Umon//
//Néhány órával később naplemente után//

*Vörös bársony borul le a tájra, s hamarosan, apránként csúszik le róla, mintha, egy posztót rántanának, s feketére ágyaznák meg a környező erdőt, s a birtokot. A csend is erősödik, a vadak, s madarak csendesülnek és az esti állatok bújnak elő rejtekükből, innen-onnan kuvik hangjára cserélődik le a harkálykopogás, s róka neszez a bozótban.*
- Hát ismerted is? Mily kicsi a világ! *Nevet Dattal felváltva.* Nem gondoltam volna! Ráadásul pont erdei kunyhóját foglaltad el! De hisz akkor láttad hogyan néz ki, pont ilyeneket szeretnénk! *Csap a homlokára.*
- Ezt feltétlen meséld majd el a többieknek is, az alapján a lombházainkat le tudjuk mintázni. No, rajzold csak le szépen ide a porba mellém! *Mondja határozottan, s azon nyomban helyet is ad, majd félresöpri az avart és a kisebb gallyakat, hogy tiszta felületet kapjon.*
- Itt ez az ág, fogd csak meg, s kezd el! *Nyújt egy viszonylag erőteljesebb és vaskosabb ágat, penna gyanánt.*
- Tényleg fent volt a fa tetején? Mert úgy hiszem hallottam már róla, a többiek mintha azt mondták volna, hogy egész nap fákon ücsörgött. *Gondolkodik el kuncogva, mert még egyelőre nem látja magát, ahogy kötélhágcsón felmászva a lomban ül és ott pipázik. Pedig milyen jó is lenne!*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 847-866