Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-20 16:50:09
Üzenet elküldve: 2019-10-20 16:50:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer levél alatt//
//Dhorryn, Lyzendra, Gwaandril//
//Érintőlegesen Dronrin Vertthe//
*Lyz nem kívánja elnyújtani a leckét, így amikor Gwaandril mondhatni felesküszik, csupán jóváhagyólag bólint.*
- Sosem kívánnám egy állat halálát csupán bosszúból. Ennek bizonyosságára viszont neked magadnak kell rájönnöd *Engednie kell és Lyz így is tesz. Úgy hiszi, és ez eddig szebben nem is működhetett volna, hogy sokkal jobb, ha a közösség tagjai maguktól fogadják el őt, s nem pedig rájuk van erőltetve mint vezető. Az, hogy kardinális kérdésekben őt keresik meg, már Vadvéd óta így van. Egészen meg is szokta már. A tiszteletet pedig úgyis ki kell érdemelni. Így hát hagyja, hogy az új elf maga értse meg.*
- Ne aggódj Juhar *emeli kezét az állat felé, s simítja is meg a fejét, ha a szaglászás után megengedi az állat.*
- Amit kérek csupán amit már megbeszéltünk. Éjjelre elzárni, nappal folyamatos felügyelet alatt szabadon mozoghat. Ha nem tudsz rá figyelni, akkor szintén el kell zárni. *nem nagy kérés, de nincs okuk tovább maguk előtt görgetni. Emiatt mutatja meg a köszöntési formát, melyet itt a közösség elfogad, és melyet magáénak tud. Tart tőle, hogy közeledő arcaik okán esetleg félreérti a másik, de ezért igyekszik mondani hogy mit csináljon, nehogy téves következtetései legyenek.*
- Köszönöm *fogadja el a dicséretet mind Mil'Ochass szépségére, mind a saját kedvességére vonatkozóan.*
- Semmi baj, ha nem értesz. Majd idővel megváltozik. *Bólintással fogadja, hogy igyekszik majd beilleszkedni.
A dúccal kapcsolatos ötlet alapvetően tetszik neki, és egyértelműen a közösség javít szolgálja, így azonnal el s fogadja, de ezt Gwandrilnak kell kiviteleznie valóban. Segítséget tud mellé adni, illetve ismeri a falut, hogy kitől tudnak segítséget kérni.*
- A hozzávalókat beszerezheted a környéken. Monsotor szerintem tud majd benne segíteni. Ő javította meg a karámokat is. *Csak Denzackot nem tudja, hogy merre késlekedik még mindig.* Majd megemlítem neki, hogy segítsen.
//Arraele csatlakozásával//
*A tündér lánynak bájos arca mögött rendkívül éles nyelv bújik meg, az első pár pillanat alatt kiderül. Lyzt egyelőre nem zavarja. Annak csak örül, ha meg tudja magát védeni. Annak pedig pláne örül, hogy nem keveredik nagyobb vita a csúsztatott határkijelölésekből.
Eztán pedig az is világossá válik számára, hogy Araiven nem teljesen közömbös a leánynak, bár az őr szófukar jelenségéből Lyz eddig nem tudta kivenni, számára is kedves lehetne-e a leány. Sosem látta nők bűvkörében, legtöbbször csak az őrtorony szűkös kerete közt.*
- Ezen talán tudok segíteni *kacsint egy apró kedveset, mert amit nem tud, azt másképp ki sem derül, csak ha adnak neki egy esélyt. Lyz pedig semmi jó elrontója.*
- Örülök, hogy tetszik nektek *mosolyog a tündér lányra, és Gwaandrilra is.*
- Nagyon különleges fa. Éppen ezért sosincs védelem nélkül. *S valóban, egy őr most is van mellette, amellett Pycta sátra is itt van felállítva a közvetlen közelében. Szeretetteljes pillantása siklik a sátorra, s jóleső sóhaj hagyja el tüdejét, s mindezt észre sem veszi.
~Itt kellene lenniük... vajon hol lehetnek?~ röpke kalandozás, ami az elf felé kanyarodik. Vajon merre lehet a kislánnyal és a tündérrel? Titkon talán arra számított, találkoznak majd a fánál, de úgy tűnik, ők már tovább haladtak valamerre.*
- Óh, úgy látom, már érkezik is. De kivel? *pillant fel, s emeli kezét Araiven felé.
Juhar ismeretlen természete végett nem nyugodt, éppen ahogyan Árnyékkal sem volt azonnal bizalommal. A csaholó kutya felé pillant, s de nagyon reméli, hogy Gwaandril ura a négylábúnak, s nem kell csalatkoznia.*
- Kedves vagy, talán élek is vele, de előbb szeretném, ha lenne egy sátrad, ahol le tudsz pihenni. *szól még Gwaandrilnak, mielőtt elindul Araiven irányába.*
- Áh, Üdvözöllek Arraele *köszönti az apró urat, aki szinte a semmiből került elébük.*
- Hadd mutassam be Gwaandrilt és Dhorrynt. *mutat egyik, majd másik újonnan érkezett társukra.*
- Megkérnélek, hogy vezesd egy üres sátorhoz Gwaandrilt. Nem régen érkezett, és nincs még szállása. A karámok környékén legyen, Juhart éjjelre el kell zárnia. *A kérés egyértelmű, reméli, Arraele nem támaszt kifogást, persze ilyen mélyen nem ismeri még az uracskát. Abban kételkedik, hogy Dhorry velük tartana, amikor Araiven látóhatáron belül van.*
- Jaj majdnem elfelejtettem, hogy Szarvasligetben, nem messze innen, ünnepet rendeznek. Várnak, és szívesen látnak minket is, egy esti mulatságra *csap homlokára, hisz a futár éppen ezért jött, hogy a meghívást átadja, ő pedig majdnem elmulasztotta átadni.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.20 16:54:40
//Dhorryn, Lyzendra, Gwaandril//
//Érintőlegesen Dronrin Vertthe//
*Lyz nem kívánja elnyújtani a leckét, így amikor Gwaandril mondhatni felesküszik, csupán jóváhagyólag bólint.*
- Sosem kívánnám egy állat halálát csupán bosszúból. Ennek bizonyosságára viszont neked magadnak kell rájönnöd *Engednie kell és Lyz így is tesz. Úgy hiszi, és ez eddig szebben nem is működhetett volna, hogy sokkal jobb, ha a közösség tagjai maguktól fogadják el őt, s nem pedig rájuk van erőltetve mint vezető. Az, hogy kardinális kérdésekben őt keresik meg, már Vadvéd óta így van. Egészen meg is szokta már. A tiszteletet pedig úgyis ki kell érdemelni. Így hát hagyja, hogy az új elf maga értse meg.*
- Ne aggódj Juhar *emeli kezét az állat felé, s simítja is meg a fejét, ha a szaglászás után megengedi az állat.*
- Amit kérek csupán amit már megbeszéltünk. Éjjelre elzárni, nappal folyamatos felügyelet alatt szabadon mozoghat. Ha nem tudsz rá figyelni, akkor szintén el kell zárni. *nem nagy kérés, de nincs okuk tovább maguk előtt görgetni. Emiatt mutatja meg a köszöntési formát, melyet itt a közösség elfogad, és melyet magáénak tud. Tart tőle, hogy közeledő arcaik okán esetleg félreérti a másik, de ezért igyekszik mondani hogy mit csináljon, nehogy téves következtetései legyenek.*
- Köszönöm *fogadja el a dicséretet mind Mil'Ochass szépségére, mind a saját kedvességére vonatkozóan.*
- Semmi baj, ha nem értesz. Majd idővel megváltozik. *Bólintással fogadja, hogy igyekszik majd beilleszkedni.
A dúccal kapcsolatos ötlet alapvetően tetszik neki, és egyértelműen a közösség javít szolgálja, így azonnal el s fogadja, de ezt Gwandrilnak kell kiviteleznie valóban. Segítséget tud mellé adni, illetve ismeri a falut, hogy kitől tudnak segítséget kérni.*
- A hozzávalókat beszerezheted a környéken. Monsotor szerintem tud majd benne segíteni. Ő javította meg a karámokat is. *Csak Denzackot nem tudja, hogy merre késlekedik még mindig.* Majd megemlítem neki, hogy segítsen.
//Arraele csatlakozásával//
*A tündér lánynak bájos arca mögött rendkívül éles nyelv bújik meg, az első pár pillanat alatt kiderül. Lyzt egyelőre nem zavarja. Annak csak örül, ha meg tudja magát védeni. Annak pedig pláne örül, hogy nem keveredik nagyobb vita a csúsztatott határkijelölésekből.
Eztán pedig az is világossá válik számára, hogy Araiven nem teljesen közömbös a leánynak, bár az őr szófukar jelenségéből Lyz eddig nem tudta kivenni, számára is kedves lehetne-e a leány. Sosem látta nők bűvkörében, legtöbbször csak az őrtorony szűkös kerete közt.*
- Ezen talán tudok segíteni *kacsint egy apró kedveset, mert amit nem tud, azt másképp ki sem derül, csak ha adnak neki egy esélyt. Lyz pedig semmi jó elrontója.*
- Örülök, hogy tetszik nektek *mosolyog a tündér lányra, és Gwaandrilra is.*
- Nagyon különleges fa. Éppen ezért sosincs védelem nélkül. *S valóban, egy őr most is van mellette, amellett Pycta sátra is itt van felállítva a közvetlen közelében. Szeretetteljes pillantása siklik a sátorra, s jóleső sóhaj hagyja el tüdejét, s mindezt észre sem veszi.
~Itt kellene lenniük... vajon hol lehetnek?~ röpke kalandozás, ami az elf felé kanyarodik. Vajon merre lehet a kislánnyal és a tündérrel? Titkon talán arra számított, találkoznak majd a fánál, de úgy tűnik, ők már tovább haladtak valamerre.*
- Óh, úgy látom, már érkezik is. De kivel? *pillant fel, s emeli kezét Araiven felé.
Juhar ismeretlen természete végett nem nyugodt, éppen ahogyan Árnyékkal sem volt azonnal bizalommal. A csaholó kutya felé pillant, s de nagyon reméli, hogy Gwaandril ura a négylábúnak, s nem kell csalatkoznia.*
- Kedves vagy, talán élek is vele, de előbb szeretném, ha lenne egy sátrad, ahol le tudsz pihenni. *szól még Gwaandrilnak, mielőtt elindul Araiven irányába.*
- Áh, Üdvözöllek Arraele *köszönti az apró urat, aki szinte a semmiből került elébük.*
- Hadd mutassam be Gwaandrilt és Dhorrynt. *mutat egyik, majd másik újonnan érkezett társukra.*
- Megkérnélek, hogy vezesd egy üres sátorhoz Gwaandrilt. Nem régen érkezett, és nincs még szállása. A karámok környékén legyen, Juhart éjjelre el kell zárnia. *A kérés egyértelmű, reméli, Arraele nem támaszt kifogást, persze ilyen mélyen nem ismeri még az uracskát. Abban kételkedik, hogy Dhorry velük tartana, amikor Araiven látóhatáron belül van.*
- Jaj majdnem elfelejtettem, hogy Szarvasligetben, nem messze innen, ünnepet rendeznek. Várnak, és szívesen látnak minket is, egy esti mulatságra *csap homlokára, hisz a futár éppen ezért jött, hogy a meghívást átadja, ő pedig majdnem elmulasztotta átadni.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.20 16:54:40
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-19 18:14:09
Üzenet elküldve: 2019-10-19 18:14:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Látótávolságon belül, Araiven mellett elhaladva//
*Monsotor az állatkarámról a kapu felé veszi az irányt, hogy megtudakolja, hogy mélységi társát látta-e vagy sem. Egy kis ideig sétál, mikor meglát egy elfet, aki az egyik azok közül, kik a hely őrzésével lettek megbízva, valamint egy eddig számára ismeretlen személyt mellette elsétálni. Monsotor megfordul és feléjük indul. Az őrtől szándékozik megkérdezni, hogy tudása van-e arról, hogy látott-e elmenni egy mélységit. A szerzetes az elf és az újonnal érkezett fél-elf elé fut, majd a kettő személy elé lép.*
-Bocsánat, hogy így elétek toppanok ilyen hirtelen, de lene egy fontos kérdésem.
*Az őr felé fordul, egy kicsit közelebb lép hozzá, de csak annyira, hogy ne legyen benne a privát szférájában, majd feléje fordul kérdésével.*
-Nem láttad ma elmenni Jayziont? Ő egy sötételf, vállig érő hosszú fehér haja van, kissé hosszúkás arca van, és vékony.
*Monsotor az állatkarámról a kapu felé veszi az irányt, hogy megtudakolja, hogy mélységi társát látta-e vagy sem. Egy kis ideig sétál, mikor meglát egy elfet, aki az egyik azok közül, kik a hely őrzésével lettek megbízva, valamint egy eddig számára ismeretlen személyt mellette elsétálni. Monsotor megfordul és feléjük indul. Az őrtől szándékozik megkérdezni, hogy tudása van-e arról, hogy látott-e elmenni egy mélységit. A szerzetes az elf és az újonnal érkezett fél-elf elé fut, majd a kettő személy elé lép.*
-Bocsánat, hogy így elétek toppanok ilyen hirtelen, de lene egy fontos kérdésem.
*Az őr felé fordul, egy kicsit közelebb lép hozzá, de csak annyira, hogy ne legyen benne a privát szférájában, majd feléje fordul kérdésével.*
-Nem láttad ma elmenni Jayziont? Ő egy sötételf, vállig érő hosszú fehér haja van, kissé hosszúkás arca van, és vékony.
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-19 10:23:05
Üzenet elküldve: 2019-10-19 10:23:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ezer levél alatt//
*Rövid ideig tud csak semmit téve tenteregni mert valami lárma üti meg az öreg fülét. Feltámolyog a földről, aztán gondolja utána néz már, hogy ki zavarja meg, hogy a Mogrimmal kapcsolatos szertartást megeméssze magába. Egy csoportosulásra lesz figyelmes, akiknek a felét se ismeri és még csak közelről sem látta őket sose. Új népek lehetnek errefelé, akiknek jól jöhet egy tapasztalt gyám. Közeledik már a csoport közé akik mellett egy szőrös fenevadat is megpillant.*
- Szerbúsztok kedveskéim, Arra papa vagyok. Legyetek üdvözőve itt minálunk.
- Azt az ordast jó vóna megkötni mert megíhezik oszt felfal valakit reggelre.
- Node hát minek menjünk ennyire elűre. Mutatkozzatok be színen, hogy ki kicsoda meg hogy vetette ide a keleti szíl!
*Rájuk fér egy kis atyáskodás, gyámoltalan gyermekek ezek Arra papa szerint. Jobbnak látja most foglalkozni velük egy kicsinykét, mert egy jó pásztornak ez a dolga a gyámtalan lelkekkel.*
*Rövid ideig tud csak semmit téve tenteregni mert valami lárma üti meg az öreg fülét. Feltámolyog a földről, aztán gondolja utána néz már, hogy ki zavarja meg, hogy a Mogrimmal kapcsolatos szertartást megeméssze magába. Egy csoportosulásra lesz figyelmes, akiknek a felét se ismeri és még csak közelről sem látta őket sose. Új népek lehetnek errefelé, akiknek jól jöhet egy tapasztalt gyám. Közeledik már a csoport közé akik mellett egy szőrös fenevadat is megpillant.*
- Szerbúsztok kedveskéim, Arra papa vagyok. Legyetek üdvözőve itt minálunk.
- Azt az ordast jó vóna megkötni mert megíhezik oszt felfal valakit reggelre.
- Node hát minek menjünk ennyire elűre. Mutatkozzatok be színen, hogy ki kicsoda meg hogy vetette ide a keleti szíl!
*Rájuk fér egy kis atyáskodás, gyámoltalan gyermekek ezek Arra papa szerint. Jobbnak látja most foglalkozni velük egy kicsinykét, mert egy jó pásztornak ez a dolga a gyámtalan lelkekkel.*
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-18 23:33:04
Üzenet elküldve: 2019-10-18 23:33:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer levél alatt//
//Dhorryn, Lyzendra, Gwaandril//
*A gyenge visszaszúrásra a Nagykutya Gwaandril, kicsit hűvösebben válaszol. Dhorryn kislányos vállrándítást tesz hozzá, és csilingelő hangján mondja.*
-A juhar szép név. *És közben ruháját igazgatja.* A Gwaandril kevésbé, de te tudod. Gwaandril.
*Amikor az elf nevét ismétli, muszáj elmosolyodnia. Nem egy gonoszkodás, mintsem gyermeki csíny bújik meg édes hangjában. Szeplős arcát a férfire emeli.*
-Úgy hívlak ahogy szeretnéd. Te pedig szólíts Ryennek, és felejtsd el, hogy eltévedtem. Én is el akarom.
*Mondja mosolyogva. Ekkor a kutyagazda elf lefoglalja magát a frissiben bemutatott lénnyel, Addig Lyz el tudja csalni a tündérlányt egy kis négyszemközti csevejre. A csajos megbeszélés, biztosítja a lányt arról, hogy sejti mit érez Araiven iránt, még ha nem is mondja ki.*
-Igen. Nagyon jól esne Araivennel a séta ezen a szép helyen.
*Mondja, miközben megvillantja az összes fogát panoráma mosolyával. Ekkor érkezik a fa bemutatása. Látja Gwaandril reakcióját, és Lyz kisebb leírását is végighallgatja. Ryen gondolatai, mintha végigsöpörnének az egész testén.*
~Lehet, hogy a hely lelkülete nem nekem való. Szép ez a kis fácska, meg minden... De csak ennyi. Szép.~
*Gondolja magában, és zavartan a szája szélére harap. Alsó ajkát éppen falatozva azon gondolkodik, hogyan mondja meg kedvesen, hogy a hitük nem mindenben egyezik, higgyenek bármiben, abban valószínűleg Ryen nem hisz. Ő éppen csak Teysus tanait tudta elfogadni, és inkább a tudomány foglalkoztatja mint szent fák, és ősi szellemek. Persze azért okosan bólogat, és majd alkalomadtán ezt elregéli majd Lyznek. Gwaandril számára annyira életidegen, hogy nem kötne ilyen dolgokat az orrára.*
~Még a végén megharagudna rám.~
*Más szóval most realizálódik benne a felismerés, ez a hely merőben más mint amire számított. Még nem tudja, hogy a csalódás kellemes e, vagy nem. Ugyan a szépség, a természet, a béke, és Araiven tetszik neki, de Juhar, Erdőszellem, meg facsemete különös képen nem. Kissé össze van zavarva és ez arcán is látszik, sőt hangján is hallatszik, mikor annyit mond.*
-Nagyon. Szép.
*A két szó között nyel egyet. Nem tudja, mennyire illő ezt mondani valaki szakrális megtestesítőjére.*
//Dhorryn, Lyzendra, Gwaandril//
*A gyenge visszaszúrásra a Nagykutya Gwaandril, kicsit hűvösebben válaszol. Dhorryn kislányos vállrándítást tesz hozzá, és csilingelő hangján mondja.*
-A juhar szép név. *És közben ruháját igazgatja.* A Gwaandril kevésbé, de te tudod. Gwaandril.
*Amikor az elf nevét ismétli, muszáj elmosolyodnia. Nem egy gonoszkodás, mintsem gyermeki csíny bújik meg édes hangjában. Szeplős arcát a férfire emeli.*
-Úgy hívlak ahogy szeretnéd. Te pedig szólíts Ryennek, és felejtsd el, hogy eltévedtem. Én is el akarom.
*Mondja mosolyogva. Ekkor a kutyagazda elf lefoglalja magát a frissiben bemutatott lénnyel, Addig Lyz el tudja csalni a tündérlányt egy kis négyszemközti csevejre. A csajos megbeszélés, biztosítja a lányt arról, hogy sejti mit érez Araiven iránt, még ha nem is mondja ki.*
-Igen. Nagyon jól esne Araivennel a séta ezen a szép helyen.
*Mondja, miközben megvillantja az összes fogát panoráma mosolyával. Ekkor érkezik a fa bemutatása. Látja Gwaandril reakcióját, és Lyz kisebb leírását is végighallgatja. Ryen gondolatai, mintha végigsöpörnének az egész testén.*
~Lehet, hogy a hely lelkülete nem nekem való. Szép ez a kis fácska, meg minden... De csak ennyi. Szép.~
*Gondolja magában, és zavartan a szája szélére harap. Alsó ajkát éppen falatozva azon gondolkodik, hogyan mondja meg kedvesen, hogy a hitük nem mindenben egyezik, higgyenek bármiben, abban valószínűleg Ryen nem hisz. Ő éppen csak Teysus tanait tudta elfogadni, és inkább a tudomány foglalkoztatja mint szent fák, és ősi szellemek. Persze azért okosan bólogat, és majd alkalomadtán ezt elregéli majd Lyznek. Gwaandril számára annyira életidegen, hogy nem kötne ilyen dolgokat az orrára.*
~Még a végén megharagudna rám.~
*Más szóval most realizálódik benne a felismerés, ez a hely merőben más mint amire számított. Még nem tudja, hogy a csalódás kellemes e, vagy nem. Ugyan a szépség, a természet, a béke, és Araiven tetszik neki, de Juhar, Erdőszellem, meg facsemete különös képen nem. Kissé össze van zavarva és ez arcán is látszik, sőt hangján is hallatszik, mikor annyit mond.*
-Nagyon. Szép.
*A két szó között nyel egyet. Nem tudja, mennyire illő ezt mondani valaki szakrális megtestesítőjére.*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-18 22:30:50
Üzenet elküldve: 2019-10-18 22:30:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer levél alatt//
//Dhorryn, Lyzendra, Gwaandril//
//Érintőlegesen Dronrin Vertthe//
*Bizony, bizony: Lyzendra jól látja a dolgokat, ugyanis Gwaandrilról el lehet mondani a szakmai tudás birtoklását, valamilyen szinten (bár a fejlődés sosem árthat meg a hosszúéletűeknek, legalábbis erre még nem igazán volt az északi tudtával precedens), de egyelőre (és kifejezetten csak egyelőre) a makacssága és az ösztönei legyűrik a józan eszét, hiszen nem érti a vezető utalását és választási feladatát. Gwaandril a sensus literalis szintjén tökéletesen megragadva értelmezi a hallottakat, a lassan sárguló lombok árnyékos rejtekén. Juhar morgása sem tett rá egy jó lapáttal Lyzendra elhatározottságára, ami kifejezetten tetszik az erdei barna szemeiben, bár az a tény még mindig rendíthetetlenül él, hogy a Viltherielt leginkább egy warghoz lehet hasonlítani: megszelídíteni meg lehet, de betörni nem. Kívülre képes mutatni az elfogadás álcáját, s az is hozzátartozik jelleméhez, hogy képes lenne tűzbe menni a mil'ochassi vezérelfért, ha szükségesnek látja, akár az életét áldozná érte; de mind ezek ellenére, jó mélyen, de még teljes tudatának birtokában, ismeri magát annyira, hogy felfogja: szegény Lyzendrát faragatlannak és sértő modorúnak, egyszersmind hebrencsnek könyvelte el a szép küllem és kedves belső mellett, amit egy olyannál, mint a druida, sajnos csak hosszas beszélgetések árán lehet eltüntetni, már ha a mészálarc mögött képes meglátni az igazságot a smaragdszemű, mely jelenleg egy "itt valami nem stimmel" érzésként mutatkozhat nála (megint csak egyelőre). Gwaandril a legkevésbé sem gonosz, netán rosszakaró, csupán azokat a dogmákat, amiket beleneveltek és azokat a sebeket, amiket az elmúlt időben szerzett, nehéz elfelejtetni vele, bár lehet, hogy a szőke hajú íjász sikerrel járhat. A beszéde mindenesetre felkeltette az ifjú érdeklődését, kíváncsian vizslatja humanoid társa arcát, miközben az égszínkék szemekkel áldott eb mellettük csahol. Mihelyst azonban Lyz befejezi (az amúgy teljesen érthető) gondolatmenetét, a szűk látókörrel kupán vert férfiú úgy dönt, érdekes, kedvességgel és hűvösséggel egyaránt vegyített, nem is fél, hanem negyed mosoly kíséretében fejezi ki saját nézőpontját.*
-Életemet adnám értetek, mivel beengedtetek. Ezt választottam. Társamról a ti területeteken rendelkezhettek, akaratom ellenére, mert ezt választottam. És íráshoz, olvasáshoz, a gyermekek tanításához fél kéz is elég, mert a választásomban volt. A szokásaim furcsák és indokolatlanok, Lyzendra, ezt kezdem látni. Ettől függetlenül szép emlékeim és a családomról fennmaradt utolsó képek szólalnak meg bennük, amiktől, ha meg is fogok, de nehezen tudok megválni, ezt kérlek, fogadd el, de mint mondtam, igyekszem, ahogyan tudok és nem kívánom megtartani egyiket sem, a táncok, a költészet és az állatokkal, növényekkel való bánásmódon kívül. *Fejezi ki, eddig csak nehézkesen leolvasható, belső gondolatait. Ezek után sóhajt egy nagyot, s az elf észreveheti, hogy a druida hangjába sokkal több szomorúság; tekintetébe számottevő bú, egyszersmind könyörgő hangnem költözik, lassacskán.*
-Ennek ellenére, kérlek, Juhartól még csak ilyen téren se kívánd, hogy megváljak, még ne is említsd. A leghűségesebb társam és életemet hamarabb adnám, mint őt. *A fent nevezett kutya itt nyüszíteni kezd egy kicsit, ami miatt Gwaandril lehajol egy pillanatra, s átölelgeti a nyakát a csahosnak. Lyz láthatja, hogy komoly társként és családtagként tekint az állatra az elf, s talán visszafelé is igaz lehet ez. Erős kapocs az övék és ahogyan az északi, talán egyáltalán nem szándékosan, de kimutatta; a bundás az egyetlen gyengepontja. Azonban mikor feltápászkodik a rövid szeretgetés után, máris bevezetik a fontosabb szokásokba. Meglepik azok a momentumok, amikor Lyzendra arra kéri, hogy kezeik érjenek össze, de később megnyugszik. Már kezdte azt hinni, hogy a nő valami szerető kiválasztási ceremónián tuszkolja éppen át a tapasztalatlan északit. Ez természetesen fals elképzelés, s a lábujjhegyen egyensúlyozó, homlokaikat összeérintő hosszúéletű nő kapcsán, Gwaandril a szokásos, keserédes mosolyával kíséri a történteket. Lyz érezheti, hogy Gwan keze egy elféhez képest is szokatlanul hideg, kihűlt, talán fizikai kimerültség, vagy ami valószínűbb, éhség okozhatja ezt (habár Juharon nem látszik ilyen: a szőke elf nem tudhatja, de az északi az utolsó falatait is kutyájának szolgáltatta szinte). Az főként jól esik neki, hogy nem tér át a vezérelf a köszönés kimondásakor az emberek nyelvére, hanem az erdei nép ajkán tudják még ezt is folytatni. Kifejezetten elkezdi érdekelni a férfit ezek után az itteni dolgok, s nem csupán az etikettről van szó: Mil'Ochass teljes kultúráját kívánja megismerni, majd abba asszimilálódni az ezüsthajú. Amint a procedúra letudódik, továbbra is felfelé konyuló ajkakkal szólal meg.*
-Ez nagyon szép, tetszik. *Egy cseppnyi szünetet tartva folytatja az újabb őszinteség rohamával.*
-Csodaszép ez a hely és te is nagyon kedvesnek tűnsz, habár nem mindig értem, mire kívánsz kilyukadni. Hidd el, minél hamarabb próbálok beilleszkedni. *Szajkózza ki tudja, hanyadjára már. Tetszik neki, hogy támogatják az ötlete kivitelezésében, így máris terveit, valamennyire kissé jobban bontakoztatja ki.*
-Első sorban majd szükségünk lesz egy kör alakú, körülbelül velem egy magas, talán legfeljebb egy méterrel megtoldott dúcra, aminek az alaprajzában, ha csupán emlékeim szerint is, de tudok segíteni. Persze ha van köztetek építész és tudnék vele együtt dolgozni rajta, sokkal könnyebb lenne. Persze mivel én vetettem fel az ötletet, azt is megértem, ha úgy döntesz, hogy nekem kell kivitelezni az elejétől a végéig. *Vázolja fel saját gondolatait, persze hogy Lyzendra mit reagál, egyáltalán milyen opciót vizsgálgat a fejében, netán létezik e ilyen eshetőség, arról még mit sem tud.*
~ Szép egy hely azért... ~
*A hétköznapinak mondható, természetet megfigyelő, s a hűs, erdei levegőt bensőjében magába olvasztó gondolataiból Dhorryn szavai mozdítják ki. Nem egy haragos fickó, azt meg kell hagyni, de sértődékeny tud lenni, azt a gunyoros megjegyzést pedig nem tudja hova tenni és az elfnek személy szerint halvány fogalma sincsen, a virágbanszületett miből gondolhatja azt, hogy efféle válasszal kell szolgálnia felé. Gwaandril hűvösen beszél, de nem bántóan. Jelzi a számára kislány képű nőnek, hogy nem tetszett neki a beszéde, de ennek ellenére nem szúr oda neki. Csupán megjegyez, ahogyan azokat az információkat is eltárolja magában a szépségesről, amiket az meg mert osztani velük. ~ Természetesen az, hogy mi igaz belőlük és mi nem, nem rajtam, vagy Lyzendrán múlik. ~ Azzal talán meg is szólalna.*
-A nagykutya neve Juhar. Én Viltheriel vagyok, vezetéknevem ügyében. De szólíts simán Gwaandrilnak. *Bár nem valami baráti hangnembem jártatja a száját, de viszonylag jól sikeredhetett a negatív, nem létező érzelmei hanyagolása is. Lyz hangjából talán meghallhatja a minxszel való foglalkozás és elvarázsoltság után, hogy egy igen fáradtnak és gondterheltnek vélt (talán ok nélkül) nőtől és egyszerre vezetőtől származnak, így képességeihez mérten próbálna meg segíteni rajta, persze jelenleg csak annyit, amennyit tudna is és emellett csak akkor, ha ezt tényleg láthatja is akár. Ebben az esetben közelebb hajolna Lyzendrához és a fülébe súgná, persze egyenesen Dhorryn előtt.*
-Ha jól látom, fáradt vagy. Ne csatlakozzunk inkább az őrhöz mégiscsak, ahogyan mondtad, hátha tudsz rajtunk kívül másra, valami sokkal fontosabbra is figyelni? Szívesen visszainvitálom Dhorrynt, ha szükséges. *A fa láttán azonban elakadnak a szavai. Gyönyörű teremtménynek látja, ugyanis afféle élő, higantikus, mégis érző entitásoknak, házaknak találja a kérges fákat.*
-Ez egyzserűen csodaszép! *Mosolyodik el a lombos láttán, majd hozzá ia fűzi.* Ilyet még Lombvárban sem láttam, ezt be kell vallanom. Gyönyörű lénnyé neveltétek ezt a szépséget! *A mosoly lassan egyre szélesebb és barátságosabb vigyorba vált át. Lyz nem igazán fejti ki neki, hogy pontosan miért is kellett Erdőmélyéről eljönniük, de ezt nem is bánja. Jelezte nekik, hogy nem _ma_ fogja elmondani, ami a hosszúéletű szemében csak egy másik, alkalmasabb időpontot jelent, ami van vagy ezer számra az életében. Ennél azonban annál jobban aggasztja az őrrel együtt érkező, távolban felsejlő újonc, akit ha megláthat az uhuval, valószínűleg első dolgai közé fog tartozni Juhar visszafogása, annak ellenére is, hogy a kékszemű, szépséges bundás eb jelenleg csak boldogan csahol mellette. Ki tudja még, hogyan fog reagálni egy újabb jövevényre, főként ha az láthatóan társsal is érkezik, egy másik állat pompázatos képében.*
//Dhorryn, Lyzendra, Gwaandril//
//Érintőlegesen Dronrin Vertthe//
*Bizony, bizony: Lyzendra jól látja a dolgokat, ugyanis Gwaandrilról el lehet mondani a szakmai tudás birtoklását, valamilyen szinten (bár a fejlődés sosem árthat meg a hosszúéletűeknek, legalábbis erre még nem igazán volt az északi tudtával precedens), de egyelőre (és kifejezetten csak egyelőre) a makacssága és az ösztönei legyűrik a józan eszét, hiszen nem érti a vezető utalását és választási feladatát. Gwaandril a sensus literalis szintjén tökéletesen megragadva értelmezi a hallottakat, a lassan sárguló lombok árnyékos rejtekén. Juhar morgása sem tett rá egy jó lapáttal Lyzendra elhatározottságára, ami kifejezetten tetszik az erdei barna szemeiben, bár az a tény még mindig rendíthetetlenül él, hogy a Viltherielt leginkább egy warghoz lehet hasonlítani: megszelídíteni meg lehet, de betörni nem. Kívülre képes mutatni az elfogadás álcáját, s az is hozzátartozik jelleméhez, hogy képes lenne tűzbe menni a mil'ochassi vezérelfért, ha szükségesnek látja, akár az életét áldozná érte; de mind ezek ellenére, jó mélyen, de még teljes tudatának birtokában, ismeri magát annyira, hogy felfogja: szegény Lyzendrát faragatlannak és sértő modorúnak, egyszersmind hebrencsnek könyvelte el a szép küllem és kedves belső mellett, amit egy olyannál, mint a druida, sajnos csak hosszas beszélgetések árán lehet eltüntetni, már ha a mészálarc mögött képes meglátni az igazságot a smaragdszemű, mely jelenleg egy "itt valami nem stimmel" érzésként mutatkozhat nála (megint csak egyelőre). Gwaandril a legkevésbé sem gonosz, netán rosszakaró, csupán azokat a dogmákat, amiket beleneveltek és azokat a sebeket, amiket az elmúlt időben szerzett, nehéz elfelejtetni vele, bár lehet, hogy a szőke hajú íjász sikerrel járhat. A beszéde mindenesetre felkeltette az ifjú érdeklődését, kíváncsian vizslatja humanoid társa arcát, miközben az égszínkék szemekkel áldott eb mellettük csahol. Mihelyst azonban Lyz befejezi (az amúgy teljesen érthető) gondolatmenetét, a szűk látókörrel kupán vert férfiú úgy dönt, érdekes, kedvességgel és hűvösséggel egyaránt vegyített, nem is fél, hanem negyed mosoly kíséretében fejezi ki saját nézőpontját.*
-Életemet adnám értetek, mivel beengedtetek. Ezt választottam. Társamról a ti területeteken rendelkezhettek, akaratom ellenére, mert ezt választottam. És íráshoz, olvasáshoz, a gyermekek tanításához fél kéz is elég, mert a választásomban volt. A szokásaim furcsák és indokolatlanok, Lyzendra, ezt kezdem látni. Ettől függetlenül szép emlékeim és a családomról fennmaradt utolsó képek szólalnak meg bennük, amiktől, ha meg is fogok, de nehezen tudok megválni, ezt kérlek, fogadd el, de mint mondtam, igyekszem, ahogyan tudok és nem kívánom megtartani egyiket sem, a táncok, a költészet és az állatokkal, növényekkel való bánásmódon kívül. *Fejezi ki, eddig csak nehézkesen leolvasható, belső gondolatait. Ezek után sóhajt egy nagyot, s az elf észreveheti, hogy a druida hangjába sokkal több szomorúság; tekintetébe számottevő bú, egyszersmind könyörgő hangnem költözik, lassacskán.*
-Ennek ellenére, kérlek, Juhartól még csak ilyen téren se kívánd, hogy megváljak, még ne is említsd. A leghűségesebb társam és életemet hamarabb adnám, mint őt. *A fent nevezett kutya itt nyüszíteni kezd egy kicsit, ami miatt Gwaandril lehajol egy pillanatra, s átölelgeti a nyakát a csahosnak. Lyz láthatja, hogy komoly társként és családtagként tekint az állatra az elf, s talán visszafelé is igaz lehet ez. Erős kapocs az övék és ahogyan az északi, talán egyáltalán nem szándékosan, de kimutatta; a bundás az egyetlen gyengepontja. Azonban mikor feltápászkodik a rövid szeretgetés után, máris bevezetik a fontosabb szokásokba. Meglepik azok a momentumok, amikor Lyzendra arra kéri, hogy kezeik érjenek össze, de később megnyugszik. Már kezdte azt hinni, hogy a nő valami szerető kiválasztási ceremónián tuszkolja éppen át a tapasztalatlan északit. Ez természetesen fals elképzelés, s a lábujjhegyen egyensúlyozó, homlokaikat összeérintő hosszúéletű nő kapcsán, Gwaandril a szokásos, keserédes mosolyával kíséri a történteket. Lyz érezheti, hogy Gwan keze egy elféhez képest is szokatlanul hideg, kihűlt, talán fizikai kimerültség, vagy ami valószínűbb, éhség okozhatja ezt (habár Juharon nem látszik ilyen: a szőke elf nem tudhatja, de az északi az utolsó falatait is kutyájának szolgáltatta szinte). Az főként jól esik neki, hogy nem tér át a vezérelf a köszönés kimondásakor az emberek nyelvére, hanem az erdei nép ajkán tudják még ezt is folytatni. Kifejezetten elkezdi érdekelni a férfit ezek után az itteni dolgok, s nem csupán az etikettről van szó: Mil'Ochass teljes kultúráját kívánja megismerni, majd abba asszimilálódni az ezüsthajú. Amint a procedúra letudódik, továbbra is felfelé konyuló ajkakkal szólal meg.*
-Ez nagyon szép, tetszik. *Egy cseppnyi szünetet tartva folytatja az újabb őszinteség rohamával.*
-Csodaszép ez a hely és te is nagyon kedvesnek tűnsz, habár nem mindig értem, mire kívánsz kilyukadni. Hidd el, minél hamarabb próbálok beilleszkedni. *Szajkózza ki tudja, hanyadjára már. Tetszik neki, hogy támogatják az ötlete kivitelezésében, így máris terveit, valamennyire kissé jobban bontakoztatja ki.*
-Első sorban majd szükségünk lesz egy kör alakú, körülbelül velem egy magas, talán legfeljebb egy méterrel megtoldott dúcra, aminek az alaprajzában, ha csupán emlékeim szerint is, de tudok segíteni. Persze ha van köztetek építész és tudnék vele együtt dolgozni rajta, sokkal könnyebb lenne. Persze mivel én vetettem fel az ötletet, azt is megértem, ha úgy döntesz, hogy nekem kell kivitelezni az elejétől a végéig. *Vázolja fel saját gondolatait, persze hogy Lyzendra mit reagál, egyáltalán milyen opciót vizsgálgat a fejében, netán létezik e ilyen eshetőség, arról még mit sem tud.*
~ Szép egy hely azért... ~
*A hétköznapinak mondható, természetet megfigyelő, s a hűs, erdei levegőt bensőjében magába olvasztó gondolataiból Dhorryn szavai mozdítják ki. Nem egy haragos fickó, azt meg kell hagyni, de sértődékeny tud lenni, azt a gunyoros megjegyzést pedig nem tudja hova tenni és az elfnek személy szerint halvány fogalma sincsen, a virágbanszületett miből gondolhatja azt, hogy efféle válasszal kell szolgálnia felé. Gwaandril hűvösen beszél, de nem bántóan. Jelzi a számára kislány képű nőnek, hogy nem tetszett neki a beszéde, de ennek ellenére nem szúr oda neki. Csupán megjegyez, ahogyan azokat az információkat is eltárolja magában a szépségesről, amiket az meg mert osztani velük. ~ Természetesen az, hogy mi igaz belőlük és mi nem, nem rajtam, vagy Lyzendrán múlik. ~ Azzal talán meg is szólalna.*
-A nagykutya neve Juhar. Én Viltheriel vagyok, vezetéknevem ügyében. De szólíts simán Gwaandrilnak. *Bár nem valami baráti hangnembem jártatja a száját, de viszonylag jól sikeredhetett a negatív, nem létező érzelmei hanyagolása is. Lyz hangjából talán meghallhatja a minxszel való foglalkozás és elvarázsoltság után, hogy egy igen fáradtnak és gondterheltnek vélt (talán ok nélkül) nőtől és egyszerre vezetőtől származnak, így képességeihez mérten próbálna meg segíteni rajta, persze jelenleg csak annyit, amennyit tudna is és emellett csak akkor, ha ezt tényleg láthatja is akár. Ebben az esetben közelebb hajolna Lyzendrához és a fülébe súgná, persze egyenesen Dhorryn előtt.*
-Ha jól látom, fáradt vagy. Ne csatlakozzunk inkább az őrhöz mégiscsak, ahogyan mondtad, hátha tudsz rajtunk kívül másra, valami sokkal fontosabbra is figyelni? Szívesen visszainvitálom Dhorrynt, ha szükséges. *A fa láttán azonban elakadnak a szavai. Gyönyörű teremtménynek látja, ugyanis afféle élő, higantikus, mégis érző entitásoknak, házaknak találja a kérges fákat.*
-Ez egyzserűen csodaszép! *Mosolyodik el a lombos láttán, majd hozzá ia fűzi.* Ilyet még Lombvárban sem láttam, ezt be kell vallanom. Gyönyörű lénnyé neveltétek ezt a szépséget! *A mosoly lassan egyre szélesebb és barátságosabb vigyorba vált át. Lyz nem igazán fejti ki neki, hogy pontosan miért is kellett Erdőmélyéről eljönniük, de ezt nem is bánja. Jelezte nekik, hogy nem _ma_ fogja elmondani, ami a hosszúéletű szemében csak egy másik, alkalmasabb időpontot jelent, ami van vagy ezer számra az életében. Ennél azonban annál jobban aggasztja az őrrel együtt érkező, távolban felsejlő újonc, akit ha megláthat az uhuval, valószínűleg első dolgai közé fog tartozni Juhar visszafogása, annak ellenére is, hogy a kékszemű, szépséges bundás eb jelenleg csak boldogan csahol mellette. Ki tudja még, hogyan fog reagálni egy újabb jövevényre, főként ha az láthatóan társsal is érkezik, egy másik állat pompázatos képében.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-18 18:53:22
Üzenet elküldve: 2019-10-18 18:53:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochass szíve felé//
*A férfi válasza először meglepi. Annyira otthonosan mozog ezen a helyen, hogy azt feltételezte kezdetektől ez az otthona. Mondjuk nála jobban senki nem tudja, hogy ahol születsz és felnősz nem feltétlenül az otthonod. Éppen ezért nem szándékozik, vájkálni mások életében, így inkább nem kérdez rá az elő életére.*
-Értem. Hát akkor gratulálok, első benyomásra csodálatosnak tűnik ez a hely.
*Amerre elhaladnak, szemeivel minden apró dolgot is megnéz és megcsodál.*
-Részemről a szerencse!
*Ha a férfi őt nézi, akkor barátságosan biccent.*
-Köszönöm!
*Az éltető víz és sátrak említésére megörül. Eddig ugyanis barlangokban, a szabad ég alatt, kimosott árkokban lelte meg menedékét.*
//Ezer levél alatt//
//Látótávolságon belül, Monostor mellett elhaladva//
*Egyre beljebb érve, csodálkozása is egyre nagyobb lesz. Tátott szájjal figyeli a fára épült házakat.*
-Nézd csak Eia! Ez maga a paradicsom számodra.
*Mosolyogva, óvatosan megsimogatja a madár tollait.*
~Az még kérdéses, hogy számomra is...~
*Bár csak gondolatban teszi hozzá ezeket, az izgatottság egyre jobban uralkodik felette.*
-Ezeket ti építettétek oda fentre?
*Állával a házak felé bök és tanulmányozza egy ideig őket.*
~Erős építés, stabilitás.~
*Ezek jutnak eszébe, bár tudja, hogy megfelelő alapok és tartás nélkül az építmények könnyen összedőlnének. A következő dolog amit megpillant egy hatalmas fa. Akaratlanul is halk, elismerő fütty szó hagyja el a száját. Felkuncog és a szája elé kapja kezeit.*
-Bocsánat!
*Szem ügyre veszi a három alakot akik előttük beszélgetnek. Akit Lyzendrának vél, egy nála magasabb elf nő. Feltűnik neki a szépsége és végignézve magán, igazít az öltözékén. Eiára pillant, aki vörös szemeivel szintén rá bámul.*
~Viselkedj rendesen!~
*Üzeni szemeivel a madárnak és készen áll rá, hogy Lyzendrával beszéljen és bemutassák.*
*A férfi válasza először meglepi. Annyira otthonosan mozog ezen a helyen, hogy azt feltételezte kezdetektől ez az otthona. Mondjuk nála jobban senki nem tudja, hogy ahol születsz és felnősz nem feltétlenül az otthonod. Éppen ezért nem szándékozik, vájkálni mások életében, így inkább nem kérdez rá az elő életére.*
-Értem. Hát akkor gratulálok, első benyomásra csodálatosnak tűnik ez a hely.
*Amerre elhaladnak, szemeivel minden apró dolgot is megnéz és megcsodál.*
-Részemről a szerencse!
*Ha a férfi őt nézi, akkor barátságosan biccent.*
-Köszönöm!
*Az éltető víz és sátrak említésére megörül. Eddig ugyanis barlangokban, a szabad ég alatt, kimosott árkokban lelte meg menedékét.*
//Ezer levél alatt//
//Látótávolságon belül, Monostor mellett elhaladva//
*Egyre beljebb érve, csodálkozása is egyre nagyobb lesz. Tátott szájjal figyeli a fára épült házakat.*
-Nézd csak Eia! Ez maga a paradicsom számodra.
*Mosolyogva, óvatosan megsimogatja a madár tollait.*
~Az még kérdéses, hogy számomra is...~
*Bár csak gondolatban teszi hozzá ezeket, az izgatottság egyre jobban uralkodik felette.*
-Ezeket ti építettétek oda fentre?
*Állával a házak felé bök és tanulmányozza egy ideig őket.*
~Erős építés, stabilitás.~
*Ezek jutnak eszébe, bár tudja, hogy megfelelő alapok és tartás nélkül az építmények könnyen összedőlnének. A következő dolog amit megpillant egy hatalmas fa. Akaratlanul is halk, elismerő fütty szó hagyja el a száját. Felkuncog és a szája elé kapja kezeit.*
-Bocsánat!
*Szem ügyre veszi a három alakot akik előttük beszélgetnek. Akit Lyzendrának vél, egy nála magasabb elf nő. Feltűnik neki a szépsége és végignézve magán, igazít az öltözékén. Eiára pillant, aki vörös szemeivel szintén rá bámul.*
~Viselkedj rendesen!~
*Üzeni szemeivel a madárnak és készen áll rá, hogy Lyzendrával beszéljen és bemutassák.*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-18 13:16:29
Üzenet elküldve: 2019-10-18 13:16:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi barátság//
*Lyznél, bár nem tudja azonnal, mi merre van, az ágyat és a teraszon álló székeket könnyedén megtalálja. Nievesha az ágyba kerül, gondosan betakargatja. Persze nem fogja magára hagyni, így marad az, hogy Viellel leülnek a teraszon beszélgetni, míg a tündér indulni nem szeretne vagy a kicsi fel nem ébred.
Amikor meggyőződött, hogy Nieve békésen szunyókál, visszatér a teraszra.*
- Bocsáss meg a kitérőért. *Mondja mosolyogva. Sajnos, mióta megérkezett a tündér, egymást érték a látogatók és vendégek a kapuban, csak az oltárrá szentel fánál volt egy kis nyugtuk, amikor a lány énekelt nekik. De most, a terasz békéjében alkalmuk nyílik halkan beszélgetni.*
- Ez a lombház nem az enyém, Lyzendráé. *Vallja be bocsánatkérő mosollyal, ahogy szétnéz a lombház erkélyén.*
- Sajnos én még nem tudtam felépíteni a sajátom, így egy otthonos, bár puritán sátorban lakom, nem messze a fától. *Mutat arra, amerre a sátrát sejti a lombok takarásában.*
- A látvány pedig valóban gyönyörű. *Ül le sóhajtva Vieljana mellé a teraszon álló padra.
A folyó közelsége csak rátesz a látványra, minden nyugodt és békés. A lombházak szép látványt nyújtanak, mind harmóniában a természettel, egy egészt alkotva.
A nyugtató szavak jól esnek a lelkének, de tudja, hogy nem lesz ennyire egyszerű a béke megőrzése. Talán éppen a fa miatt. De a templomi események sem adhatnak okot a megnyugvásra, hisz pontosan emlékszik a hófehér tájon lezajlott beszélgetésre Sa'Tereth-tel. Akkor Hanloren is vele volt, ám ő azóta eltűnt és a megjelenése is több rejtélyt vet fel, mint kérdést megmagyaráz.*
- Tudod... *Kezd bele lehajtva fejét, mintha a teraszt alkotó fagerendák erezetét fürkészné és onnan szeretné kiolvasni szavait. Az előkerülő süteményre haloványan elmosolyodik, vesz belőle egy darabot, de csak az ujjai közt forgatja.*
- Nem kellett volna, de nagyon köszönjük. *Válaszolja a szép gesztusra. Árnyék Lyzendráért való rajongása kiszélesíti mosolyát.*
- Nem nehéz úgy járni. *Apró pír jelenik meg az arcán, ahogy lombzöld tekintetét az ujjai közt forgatott süteményre fókuszálja.
Lyzendra megemlítése és a sütemény mintha elterelték volna a gondolatait a korábbi, sötétebb témáról. Úgy tűnik, el is felejtette, mit szeretett volna mondani.*
*Lyznél, bár nem tudja azonnal, mi merre van, az ágyat és a teraszon álló székeket könnyedén megtalálja. Nievesha az ágyba kerül, gondosan betakargatja. Persze nem fogja magára hagyni, így marad az, hogy Viellel leülnek a teraszon beszélgetni, míg a tündér indulni nem szeretne vagy a kicsi fel nem ébred.
Amikor meggyőződött, hogy Nieve békésen szunyókál, visszatér a teraszra.*
- Bocsáss meg a kitérőért. *Mondja mosolyogva. Sajnos, mióta megérkezett a tündér, egymást érték a látogatók és vendégek a kapuban, csak az oltárrá szentel fánál volt egy kis nyugtuk, amikor a lány énekelt nekik. De most, a terasz békéjében alkalmuk nyílik halkan beszélgetni.*
- Ez a lombház nem az enyém, Lyzendráé. *Vallja be bocsánatkérő mosollyal, ahogy szétnéz a lombház erkélyén.*
- Sajnos én még nem tudtam felépíteni a sajátom, így egy otthonos, bár puritán sátorban lakom, nem messze a fától. *Mutat arra, amerre a sátrát sejti a lombok takarásában.*
- A látvány pedig valóban gyönyörű. *Ül le sóhajtva Vieljana mellé a teraszon álló padra.
A folyó közelsége csak rátesz a látványra, minden nyugodt és békés. A lombházak szép látványt nyújtanak, mind harmóniában a természettel, egy egészt alkotva.
A nyugtató szavak jól esnek a lelkének, de tudja, hogy nem lesz ennyire egyszerű a béke megőrzése. Talán éppen a fa miatt. De a templomi események sem adhatnak okot a megnyugvásra, hisz pontosan emlékszik a hófehér tájon lezajlott beszélgetésre Sa'Tereth-tel. Akkor Hanloren is vele volt, ám ő azóta eltűnt és a megjelenése is több rejtélyt vet fel, mint kérdést megmagyaráz.*
- Tudod... *Kezd bele lehajtva fejét, mintha a teraszt alkotó fagerendák erezetét fürkészné és onnan szeretné kiolvasni szavait. Az előkerülő süteményre haloványan elmosolyodik, vesz belőle egy darabot, de csak az ujjai közt forgatja.*
- Nem kellett volna, de nagyon köszönjük. *Válaszolja a szép gesztusra. Árnyék Lyzendráért való rajongása kiszélesíti mosolyát.*
- Nem nehéz úgy járni. *Apró pír jelenik meg az arcán, ahogy lombzöld tekintetét az ujjai közt forgatott süteményre fókuszálja.
Lyzendra megemlítése és a sütemény mintha elterelték volna a gondolatait a korábbi, sötétebb témáról. Úgy tűnik, el is felejtette, mit szeretett volna mondani.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-18 13:06:33
Üzenet elküldve: 2019-10-18 13:06:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mil'Ochass szíve felé//
*A lány érkezése felől nem sok információt tud meg, de a kíváncsi természetéről levonja a következtetést. Végül is ez nem csoda, idegen helyre érkezett, és a fegyvereit is le kellett adnia, nyilván tudni szeretné, nem-e egy rablóbanda főhadiszállására keveredett-e be.*
- Nem *válaszolja szűkszavú dörmögésével, mikor Dronrin születése felől érdeklődik.* Egy másik faluban. Innen északra.
*Araiven hovatartozásáról lehetne beszélni, de ő nemigen szeret. Legalábbis így elsőre, mondhatni már ez is nagyon bő lére eresztett válasz hozzá képes. Mindig komor kifejezés mellé csupán egy árnyalattal kerül több ahogy válaszol. A leány bemutatkozására Araiven is hasonlóan tesz.*
- Üdvözöllek Mil'Ochassban, Dronrin Vertthe. A nevem Araiven Sias. *Nem akar ő udvariatlan lenni, így illőn köszönti a békés közösségben. *
- Vizet kaphatsz. Sátraink is vannak, de erről majd Lyzendra határoz. *Nem szeretne mindennek elébe vágni, ő csak azt mondja, ami eddig szokás volt, bár ő csak egy őr, és nagyon szépen köszöni, jól elvan a feladattal.
Nincs rá garancia, hogy a leány igazat mond, de reméli, hogy ha tudomása volna bármiről, csal elmondaná. Segíteni másként nem tudnak.*
//Ezer levél alatt//
//Látótávolságon belül, Monsotor mellett elhaladva//
*Befelé haladva a falu központja felé, elhaladnak jó néhány fára épült ház alatt, így Dronrin láthatja, hogy a közösség miféle életformát választott. A szent fa felé haladva már látja Lyzendrát, és a két másik idegent, ám épp csak annyi ideje van, hogy rámutasson az aranyhajúra, mikor Monsotor mellett haladnak el.*
- Lyzendra? Ő az. A szőke. *Aztán rájön, mindegyikül szőke, így kiigazítja a személyleírást.* elf nő.
//Arraele bebocsáttatik az őrök által//
*Eközben odakint a kapunál, Arraele bebocsátást nyer, hisz járt már itt, és tudomásuk szerint is csak ideiglenesen távozott, így nincs akadálya hogy újra falon belül lehessen.*
*A lány érkezése felől nem sok információt tud meg, de a kíváncsi természetéről levonja a következtetést. Végül is ez nem csoda, idegen helyre érkezett, és a fegyvereit is le kellett adnia, nyilván tudni szeretné, nem-e egy rablóbanda főhadiszállására keveredett-e be.*
- Nem *válaszolja szűkszavú dörmögésével, mikor Dronrin születése felől érdeklődik.* Egy másik faluban. Innen északra.
*Araiven hovatartozásáról lehetne beszélni, de ő nemigen szeret. Legalábbis így elsőre, mondhatni már ez is nagyon bő lére eresztett válasz hozzá képes. Mindig komor kifejezés mellé csupán egy árnyalattal kerül több ahogy válaszol. A leány bemutatkozására Araiven is hasonlóan tesz.*
- Üdvözöllek Mil'Ochassban, Dronrin Vertthe. A nevem Araiven Sias. *Nem akar ő udvariatlan lenni, így illőn köszönti a békés közösségben. *
- Vizet kaphatsz. Sátraink is vannak, de erről majd Lyzendra határoz. *Nem szeretne mindennek elébe vágni, ő csak azt mondja, ami eddig szokás volt, bár ő csak egy őr, és nagyon szépen köszöni, jól elvan a feladattal.
Nincs rá garancia, hogy a leány igazat mond, de reméli, hogy ha tudomása volna bármiről, csal elmondaná. Segíteni másként nem tudnak.*
//Ezer levél alatt//
//Látótávolságon belül, Monsotor mellett elhaladva//
*Befelé haladva a falu központja felé, elhaladnak jó néhány fára épült ház alatt, így Dronrin láthatja, hogy a közösség miféle életformát választott. A szent fa felé haladva már látja Lyzendrát, és a két másik idegent, ám épp csak annyi ideje van, hogy rámutasson az aranyhajúra, mikor Monsotor mellett haladnak el.*
- Lyzendra? Ő az. A szőke. *Aztán rájön, mindegyikül szőke, így kiigazítja a személyleírást.* elf nő.
//Arraele bebocsáttatik az őrök által//
*Eközben odakint a kapunál, Arraele bebocsátást nyer, hisz járt már itt, és tudomásuk szerint is csak ideiglenesen távozott, így nincs akadálya hogy újra falon belül lehessen.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-18 11:42:51
Üzenet elküldve: 2019-10-18 11:42:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer levél alatt//
//Dhorryn, Lyzendra, Gwaandril//
*Lyz felettébb kíváncsi rá, hogyan reagál az elf a pálfordulásra. Nem játszik ő más érzéseivel, távol álljon tőle, mint ahogyan az is, hogy más kultúrákból viccet űzzön de egyértelmű számára, hogy a lecke félrecsúszott. Semmiféle megvilágosodás nem látszik a hosszúéletű arcán, még csak kelletlen sem, amikor a lényeg elhangzik. Kissé elkomorodik, de emellett becsülendő egyenes hozzáállásnak tartja, hogy Gwaandril dönt. *
- Ha elvenném az életedet, mi értelme volt befogadni? Ha elvenném hű társadat, hogyan várhatnám, hogy hű légy hozzám, s ha elvenném a kezedet, hogyan várhatnám, hogy kalapácsot fogj, vagy a folyóparton rakoncátlan gyermek után kapj? *Az évezredes hagyományok szépek, de itt és most Lyz szabályai érvényesek Gwaandrilra. Remélhetőleg több üzenet átér így hozzá, mint eddig, mely kevésbé teszi sértővé Lyzendra módszereit.*
- Hogyan köszönthetnénk egymást az itt szokásos módon? Nézd. *Fordul szembe az elffel, hogy megmutassa, náluk hogyan köszöntik a másikat.*
- Szabad? *nyújtja kezeit az övéi felé.* Most pedig érintsd a homlokod az enyémhez.
*Mivel Gwaandril magasabb Lyznél, így az elf lány enyhén lábujjhegyre emelkedik, hogy óvatosan összeérhessenek egy pillanatra.*
- Me'Ochass *szól, miközben a barna lélektükrökbe tekint. Aztán visszaereszkedik teljes talpaira. Reméli, ha kellemetlenséget is okozott korábban, ezzel némiképp tompít az érzésen, de az efnek értenie is kell a közösség működését, ha maradni szeretne. Ellenben a különbözőségek miatt Lyz még ha nem is mutatja, aggódik.*
- A madárpostát nagyon jó ötletnek tartom. Ha meg tudnád csinálni, ez az egész közösség hasznára válna. *Örül az elf lány, hogy a lecke korábbi kesernyés ízét elsimítja.*
- Igen, ott éltünk. De ezt egy nagyon hosszú történet. Szívesen elmesélem egyszer. De nem ma.
*Reméli, hogy ezt elfogadja Gwaandril, mert ami azt illető ő maga is kezd egy kicsit elfáradni. Pedig a nap nagyja még hátra van.
A tündér leánnyal való találkozás és a terület nagy vonalakban való bemutatása nem is ad lehetőséget hosszas monológokra. A tündér visszaköszöntése kedvesnek tűnik az elf vezetőnek, nem gondolja, hogy ez amolyan visszavágás volna, mert nem tetszik neki a saját jelzője. Főleg, miután segítéségéről biztosítja a az elf leányt. Egyedül az nem tűnik őszintének, amikor sajnálkozni kezd.
Míg Gwaandril a minx bűvöletében áll, Lyznek van alkalma Dhorrynnal is beszélni egy keveset.*
- Akár Araivent is megkérhetem *válaszol szemeit szűkítve az apró szépségre, miközben próbál nem mosolyogni az egyértelmű megjegyzés kapcsán.*
- Jobban járnátok vele, úgy ismeri a helyet, mint a tenyerét.
*Kimondottan örül, hogy Hajnal ennyire lenyűgözi a két jövevényt, Lyz számára is egy kincs. Elnézi a módszeres ismerkedést.*
~Jó döntés lehet rábízni az állatokat. Kár, hogy az az elf lány eltűnt. Ketten jól meglennének az állatokkal.~
*Nincsen semmilyen hátsó szándék a gondolataiban, csupán hogy a leány is milyen jól gondozta őket, míg köztük volt. A tőr kérdésére sajnálkozó kifejezéssel mosolyodik el.*
- Igen, a tőrödet Araiven vette el. Sajnálom, de mindenkinek le kell tennie a fegyvert a kapuban. A közösség érdekében. Később természetesen visszakaphatod. *biztosítja a leányt, miközben a folyó felé sétálnak, s tovább, egy üres területen keresztül vissza a Fácska felé. Itt tovább időznek majd, bárki aki Lyzt keresi ennél az állomásnál könnyen megtalálhatja.
Az Erdőmélyéről hozott már nem is olyan kicsiny fa jóval elüt a többitől, a díszes szalagokkal, meg-megcsillanó köves függőkkel, s a tövébe ültetett virágokkal. Valahol egy smaragdszín kendő, és Lyz aranyszőke tincséből is szállong egy kevés a fel-felkap szélben.*
- Erdőmélyéről hoztuk a fát társaimmal. Pycta ültette az akkori otthonunkba, de egy sötét entitás próbálta megkaparintani. *Illetve Lyz úgy gondolja, hogy megkaparintani, vagy elpusztítani szerette volna.* A karmai közül menekítettük ki, és hoztuk a fény hírnökeként ide. *Csillogó szemeivel néz végig a cseperedő fán.* Immár az oltárunkként tisztelhetjük őt, és imáinkat is itt mondjuk el. Mindig áll mellette őr.
* Rövidke monológ, arról a szent helyről, ami az egész közösség ékköveként szolgál. Vannak hiányos részek, melyeket nem részletez az elf vadászlány, de idővel szívesen elmesél, ha lesz rá érkezése. Ám ahogy látja, ez az alkalom, nem biztos, hogy most következik el. Két alak közeledtét látja, és az egyik teljesen ismeretlen számára.
~Emiatt ugathatott Juhar?~
Pedig neki Datvinoolvval is szót kellene váltania.*
//Dhorryn, Lyzendra, Gwaandril//
*Lyz felettébb kíváncsi rá, hogyan reagál az elf a pálfordulásra. Nem játszik ő más érzéseivel, távol álljon tőle, mint ahogyan az is, hogy más kultúrákból viccet űzzön de egyértelmű számára, hogy a lecke félrecsúszott. Semmiféle megvilágosodás nem látszik a hosszúéletű arcán, még csak kelletlen sem, amikor a lényeg elhangzik. Kissé elkomorodik, de emellett becsülendő egyenes hozzáállásnak tartja, hogy Gwaandril dönt. *
- Ha elvenném az életedet, mi értelme volt befogadni? Ha elvenném hű társadat, hogyan várhatnám, hogy hű légy hozzám, s ha elvenném a kezedet, hogyan várhatnám, hogy kalapácsot fogj, vagy a folyóparton rakoncátlan gyermek után kapj? *Az évezredes hagyományok szépek, de itt és most Lyz szabályai érvényesek Gwaandrilra. Remélhetőleg több üzenet átér így hozzá, mint eddig, mely kevésbé teszi sértővé Lyzendra módszereit.*
- Hogyan köszönthetnénk egymást az itt szokásos módon? Nézd. *Fordul szembe az elffel, hogy megmutassa, náluk hogyan köszöntik a másikat.*
- Szabad? *nyújtja kezeit az övéi felé.* Most pedig érintsd a homlokod az enyémhez.
*Mivel Gwaandril magasabb Lyznél, így az elf lány enyhén lábujjhegyre emelkedik, hogy óvatosan összeérhessenek egy pillanatra.*
- Me'Ochass *szól, miközben a barna lélektükrökbe tekint. Aztán visszaereszkedik teljes talpaira. Reméli, ha kellemetlenséget is okozott korábban, ezzel némiképp tompít az érzésen, de az efnek értenie is kell a közösség működését, ha maradni szeretne. Ellenben a különbözőségek miatt Lyz még ha nem is mutatja, aggódik.*
- A madárpostát nagyon jó ötletnek tartom. Ha meg tudnád csinálni, ez az egész közösség hasznára válna. *Örül az elf lány, hogy a lecke korábbi kesernyés ízét elsimítja.*
- Igen, ott éltünk. De ezt egy nagyon hosszú történet. Szívesen elmesélem egyszer. De nem ma.
*Reméli, hogy ezt elfogadja Gwaandril, mert ami azt illető ő maga is kezd egy kicsit elfáradni. Pedig a nap nagyja még hátra van.
A tündér leánnyal való találkozás és a terület nagy vonalakban való bemutatása nem is ad lehetőséget hosszas monológokra. A tündér visszaköszöntése kedvesnek tűnik az elf vezetőnek, nem gondolja, hogy ez amolyan visszavágás volna, mert nem tetszik neki a saját jelzője. Főleg, miután segítéségéről biztosítja a az elf leányt. Egyedül az nem tűnik őszintének, amikor sajnálkozni kezd.
Míg Gwaandril a minx bűvöletében áll, Lyznek van alkalma Dhorrynnal is beszélni egy keveset.*
- Akár Araivent is megkérhetem *válaszol szemeit szűkítve az apró szépségre, miközben próbál nem mosolyogni az egyértelmű megjegyzés kapcsán.*
- Jobban járnátok vele, úgy ismeri a helyet, mint a tenyerét.
*Kimondottan örül, hogy Hajnal ennyire lenyűgözi a két jövevényt, Lyz számára is egy kincs. Elnézi a módszeres ismerkedést.*
~Jó döntés lehet rábízni az állatokat. Kár, hogy az az elf lány eltűnt. Ketten jól meglennének az állatokkal.~
*Nincsen semmilyen hátsó szándék a gondolataiban, csupán hogy a leány is milyen jól gondozta őket, míg köztük volt. A tőr kérdésére sajnálkozó kifejezéssel mosolyodik el.*
- Igen, a tőrödet Araiven vette el. Sajnálom, de mindenkinek le kell tennie a fegyvert a kapuban. A közösség érdekében. Később természetesen visszakaphatod. *biztosítja a leányt, miközben a folyó felé sétálnak, s tovább, egy üres területen keresztül vissza a Fácska felé. Itt tovább időznek majd, bárki aki Lyzt keresi ennél az állomásnál könnyen megtalálhatja.
Az Erdőmélyéről hozott már nem is olyan kicsiny fa jóval elüt a többitől, a díszes szalagokkal, meg-megcsillanó köves függőkkel, s a tövébe ültetett virágokkal. Valahol egy smaragdszín kendő, és Lyz aranyszőke tincséből is szállong egy kevés a fel-felkap szélben.*
- Erdőmélyéről hoztuk a fát társaimmal. Pycta ültette az akkori otthonunkba, de egy sötét entitás próbálta megkaparintani. *Illetve Lyz úgy gondolja, hogy megkaparintani, vagy elpusztítani szerette volna.* A karmai közül menekítettük ki, és hoztuk a fény hírnökeként ide. *Csillogó szemeivel néz végig a cseperedő fán.* Immár az oltárunkként tisztelhetjük őt, és imáinkat is itt mondjuk el. Mindig áll mellette őr.
* Rövidke monológ, arról a szent helyről, ami az egész közösség ékköveként szolgál. Vannak hiányos részek, melyeket nem részletez az elf vadászlány, de idővel szívesen elmesél, ha lesz rá érkezése. Ám ahogy látja, ez az alkalom, nem biztos, hogy most következik el. Két alak közeledtét látja, és az egyik teljesen ismeretlen számára.
~Emiatt ugathatott Juhar?~
Pedig neki Datvinoolvval is szót kellene váltania.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:38:48
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:38:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Egy régi barátság//
*Viel nem fél a magasságtól, sőt, kifejezetten kellemesnek tartja a lépcsőt, amelyen fel kell kapaszkodniuk a fán lévő szállásra. Ő maga is el tudna lakni egy ilyen helyen, a természet közelségében, a nagy fák leveleinek közvetlen közelében. Már felfelé menet is bámészkodik, már amennyire tud, és a biztonság kedvéért még egyszer ellenőrzi, hogy Árnyék megmarad-e a fenekén. Nem kell csalódnia hátasában, a kutya nyugodtan ücsörög odalent, és csak azért nem tűnik egy termetes őrszobornak, mert farka ide-oda csapkod jókedvében. A lány nem tud elnyomni egy kuncogást, persze csak halkan, nem akarja felkelteni a kicsit.
Amikor felérnek, jobban is van alkalma körülnézni az érdekesen kialakított szálláson. Illedelmesen megvárja, amíg a férfi elrendezi a kicsit, aztán helyet foglal vele a teraszon.*
- Szép házad van. *Jegyzi meg, nem tudva, hogy nem Pyctáé a hely, hanem Lyzendráé.* És a látvány is remek.
*Ami pedig Pycta szomorú szavait illeti, Viel szeretné megnyugtatni egy kissé. Ehhez egy kedves, gyermeki mosoly is társul, de a legmegnyerőbb talán átható, jóindulattal és együttérzéssel teli pillantása.*
- Semmi akadálya a békének. Gondolj csak a fára. *Magyarázza egyre lelkesebben.* Ő megmaradt abból, amit eddig teremtettetek, és a szépsége is töretlen. Bármi történjék is, mindig megőrizhetitek magatokban, ami igazán fontos.
*Ezután kotorászni kezd kis táskájában, és egy összecsomagolt rongyot vesz elő.*
- Erről jut eszembe… *Egy kis kupac sütemény kerül elő, majd kuncog is ügyetlen kis gesztusán. Persze int Pyctának, hogy vegyen nyugodtan. Egyet ő is elcsippent, de ezúttal a többieknek szánja a finomságot.* Nem akartam üres kézzel jönni, de sietve pakoltam össze, és nem tudtam mást hozni. Nem akartam csak úgy betolakodni. Kérlek, feltétlenül juttass majd belőle Lyzendrának is. Árnyék teljesen beleszerelmesedett. *Mosolyog.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.17 20:39:48
*Viel nem fél a magasságtól, sőt, kifejezetten kellemesnek tartja a lépcsőt, amelyen fel kell kapaszkodniuk a fán lévő szállásra. Ő maga is el tudna lakni egy ilyen helyen, a természet közelségében, a nagy fák leveleinek közvetlen közelében. Már felfelé menet is bámészkodik, már amennyire tud, és a biztonság kedvéért még egyszer ellenőrzi, hogy Árnyék megmarad-e a fenekén. Nem kell csalódnia hátasában, a kutya nyugodtan ücsörög odalent, és csak azért nem tűnik egy termetes őrszobornak, mert farka ide-oda csapkod jókedvében. A lány nem tud elnyomni egy kuncogást, persze csak halkan, nem akarja felkelteni a kicsit.
Amikor felérnek, jobban is van alkalma körülnézni az érdekesen kialakított szálláson. Illedelmesen megvárja, amíg a férfi elrendezi a kicsit, aztán helyet foglal vele a teraszon.*
- Szép házad van. *Jegyzi meg, nem tudva, hogy nem Pyctáé a hely, hanem Lyzendráé.* És a látvány is remek.
*Ami pedig Pycta szomorú szavait illeti, Viel szeretné megnyugtatni egy kissé. Ehhez egy kedves, gyermeki mosoly is társul, de a legmegnyerőbb talán átható, jóindulattal és együttérzéssel teli pillantása.*
- Semmi akadálya a békének. Gondolj csak a fára. *Magyarázza egyre lelkesebben.* Ő megmaradt abból, amit eddig teremtettetek, és a szépsége is töretlen. Bármi történjék is, mindig megőrizhetitek magatokban, ami igazán fontos.
*Ezután kotorászni kezd kis táskájában, és egy összecsomagolt rongyot vesz elő.*
- Erről jut eszembe… *Egy kis kupac sütemény kerül elő, majd kuncog is ügyetlen kis gesztusán. Persze int Pyctának, hogy vegyen nyugodtan. Egyet ő is elcsippent, de ezúttal a többieknek szánja a finomságot.* Nem akartam üres kézzel jönni, de sietve pakoltam össze, és nem tudtam mást hozni. Nem akartam csak úgy betolakodni. Kérlek, feltétlenül juttass majd belőle Lyzendrának is. Árnyék teljesen beleszerelmesedett. *Mosolyog.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.17 20:39:48
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-17 13:07:42
Üzenet elküldve: 2019-10-17 13:07:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Arra papát az őrök felismerik, mert mégis csak egy amolyan lelkipásztorka és nem mellesleg a klán kezdetleges ismeretségből feltételesen nagyra megbecsült tagja. Ezeknél az okoknál fogva átjut a kapun. A csendes terület pont egy alkalmas hely, amit kinézett arra, hogy kápolnát építsenek a közösség tagjainak. Vagy legalább is egy szószéket, ahol a lelkükre beszélve elűzheti belőlük még a borsónyi sötétséget is. Valahol egy gyóntatófülke is elférne, ahol a tagok megvallhatnánk az esetlegesen sötétség malmára hajtott vizeiket. Persze ez a jövő, előbb még el kell fogadtatnia magát szellemi vezetőként, szellemi atyjukként. Ez is kemény dió lesz, mint eddig minden, majd aztán meglátszik mi lesz belőle. Egy szabad füves részen kiterül, mint a nyúl akibe három dárdát vágtak. Felfelé néz az ég felé és azon oktondiskodik, hogy Mogrimnak tart egy emlékestet. Nem! Nem temetést! Egy emlékestet. Ezt majd alkalmasint persze a vezetőséggel, legfőképp aranyhajjal kell lebeszélgetnie.*
*Arra papát az őrök felismerik, mert mégis csak egy amolyan lelkipásztorka és nem mellesleg a klán kezdetleges ismeretségből feltételesen nagyra megbecsült tagja. Ezeknél az okoknál fogva átjut a kapun. A csendes terület pont egy alkalmas hely, amit kinézett arra, hogy kápolnát építsenek a közösség tagjainak. Vagy legalább is egy szószéket, ahol a lelkükre beszélve elűzheti belőlük még a borsónyi sötétséget is. Valahol egy gyóntatófülke is elférne, ahol a tagok megvallhatnánk az esetlegesen sötétség malmára hajtott vizeiket. Persze ez a jövő, előbb még el kell fogadtatnia magát szellemi vezetőként, szellemi atyjukként. Ez is kemény dió lesz, mint eddig minden, majd aztán meglátszik mi lesz belőle. Egy szabad füves részen kiterül, mint a nyúl akibe három dárdát vágtak. Felfelé néz az ég felé és azon oktondiskodik, hogy Mogrimnak tart egy emlékestet. Nem! Nem temetést! Egy emlékestet. Ezt majd alkalmasint persze a vezetőséggel, legfőképp aranyhajjal kell lebeszélgetnie.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-16 18:54:46
Üzenet elküldve: 2019-10-16 18:54:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Keresés//
*Monsotor az állatkarámnál kezd keresgélni a sötételf után, de sehol nem látja még a nyomát sem. Az óriás, mivel eddig eddig nem látta sehol Jayziont, arra vél asszociál, hogy elment. Bár ott az elrejtőzés opciója is, nem hiszi, hogy Denzack elbújna az itteniek elől.*
~Mivel eddig sehol sem találtam meg, vagy elment, vagy elbújt. De nincs neki oka elbújni, valamint nem is nézném ki belőle. A legokosabb ötlet az lenne, ha megkérdezném a kapuban őrködőket, hogy látták-e őt. Ha nem látták elmenni, akkor itt kell, hogy legyen.~
*Bár az óriás abba nem gondol bele az őrváltásra, ami megcáfolná e gondolatmenetet, mivel hogy lehet hogy azok, akik most őrködnek, nem biztos, hogy ott voltak, amikor a sötételf elhagyta Mil'Ochasst. Monsotor elindul a kapu felé, hogy az aktuális őrhöz forduljon kérdésével.*
*Monsotor az állatkarámnál kezd keresgélni a sötételf után, de sehol nem látja még a nyomát sem. Az óriás, mivel eddig eddig nem látta sehol Jayziont, arra vél asszociál, hogy elment. Bár ott az elrejtőzés opciója is, nem hiszi, hogy Denzack elbújna az itteniek elől.*
~Mivel eddig sehol sem találtam meg, vagy elment, vagy elbújt. De nincs neki oka elbújni, valamint nem is nézném ki belőle. A legokosabb ötlet az lenne, ha megkérdezném a kapuban őrködőket, hogy látták-e őt. Ha nem látták elmenni, akkor itt kell, hogy legyen.~
*Bár az óriás abba nem gondol bele az őrváltásra, ami megcáfolná e gondolatmenetet, mivel hogy lehet hogy azok, akik most őrködnek, nem biztos, hogy ott voltak, amikor a sötételf elhagyta Mil'Ochasst. Monsotor elindul a kapu felé, hogy az aktuális őrhöz forduljon kérdésével.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-16 17:40:39
Üzenet elküldve: 2019-10-16 17:40:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kapu előtt//
-Nem igazán.
*Erősen gondolkozik, hogy agyában találjon valamit, akár csak egy említést, de nem jár sikerrel. Megszabadulva a fegyvereitől, követi a férfit a kapun túlra.*
-Már rég óta úton vagyok. Azt pedig, hogy honnan jöttem, nem könnyű megállapítani.
*A múltjának titkait nem szívesen osztja meg idegenekkel és tekintve, hogy még a férfi nevét sem tudja, reméli megfelelő mennyiségű egyelőre ez az információ. Eiára sandít, hogy lássa a madár hogyan tűri a környezetet és közben tovább sétál.*
-Te itt születtél?
~Talán nem veszi tolakodónak, és nekem is szabad kérdezni.~
-Mellesleg Dronrin Vertthe vagyok.
*Kezet nyújtana, de az elf nem tűnik olyan szerzetnek, aki híve lenne az ilyen fajta formalitásnak.*
-A szomjúság a nagyobb gond. Eiának köszönhetően élelem mindig akad.
*Bármennyire magának való jószág ez a madár, az életét, a lány segítésével hálálja meg minden nap, ami nélkül Dronrin már lehet halott lenne. Először meglepődik a kérdésen, majd felnevet.*
-Pár vízhólyagon és horzsoláson kívül szerintem mást szerencsére nem nagyon találna.
*Életének első 25 évében nem sok gondja akadt ezen a téren, ami jobban megnézve talán szembetűnő is lehet. Nem tudja pontosan, hogy hová is tartanak és azt sem, hogy kicsoda Lyzendra, így úgy gondolja rá kérdez.*
-Ha szabad kérdeznem, kicsoda ez a Lyzendra? Mit kell tudnom róla?
*Helyén valónak gondolja kíváncsiságát, de mivel az elfről még nem sokat tud, csupán csak puhatolózni próbál.*
-Nem igazán.
*Erősen gondolkozik, hogy agyában találjon valamit, akár csak egy említést, de nem jár sikerrel. Megszabadulva a fegyvereitől, követi a férfit a kapun túlra.*
-Már rég óta úton vagyok. Azt pedig, hogy honnan jöttem, nem könnyű megállapítani.
*A múltjának titkait nem szívesen osztja meg idegenekkel és tekintve, hogy még a férfi nevét sem tudja, reméli megfelelő mennyiségű egyelőre ez az információ. Eiára sandít, hogy lássa a madár hogyan tűri a környezetet és közben tovább sétál.*
-Te itt születtél?
~Talán nem veszi tolakodónak, és nekem is szabad kérdezni.~
-Mellesleg Dronrin Vertthe vagyok.
*Kezet nyújtana, de az elf nem tűnik olyan szerzetnek, aki híve lenne az ilyen fajta formalitásnak.*
-A szomjúság a nagyobb gond. Eiának köszönhetően élelem mindig akad.
*Bármennyire magának való jószág ez a madár, az életét, a lány segítésével hálálja meg minden nap, ami nélkül Dronrin már lehet halott lenne. Először meglepődik a kérdésen, majd felnevet.*
-Pár vízhólyagon és horzsoláson kívül szerintem mást szerencsére nem nagyon találna.
*Életének első 25 évében nem sok gondja akadt ezen a téren, ami jobban megnézve talán szembetűnő is lehet. Nem tudja pontosan, hogy hová is tartanak és azt sem, hogy kicsoda Lyzendra, így úgy gondolja rá kérdez.*
-Ha szabad kérdeznem, kicsoda ez a Lyzendra? Mit kell tudnom róla?
*Helyén valónak gondolja kíváncsiságát, de mivel az elfről még nem sokat tud, csupán csak puhatolózni próbál.*
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-16 14:50:15
Üzenet elküldve: 2019-10-16 14:50:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A kapu előtt//
- Ezer levél hona. Így sem? *kérdezi dörmögve, mikor a leányasszony állítása szerint nem hallott még sosem Mil'Ochssról. Amúgy sokakhoz nem jutott még el a közösség híre, de egyre többekhez igen.
A visszakérdezésre csak bólint. Bizony a fegyvereit. Nem valami szószátyár alak. A szemkontaktust tartja, míg a madár a fára, a fegyveröv pedig a leányról le kerül. Mint egy kőszikla áll az önmaga által kijelölt helyen. Megingathatatlan. Túl sok értéke van a kicsiny falunak ahhoz, hogy óvatlanul beengedjen bárkit. Araivennek pedig nem sok más akad, amit érdemesnek érezne megvédeni. Talán azért is van folyton az őrtoronyban. Sokszor akkor is, amikor nem ő volna a soros.
Amint lekerül minden él és penge, behajtja a kaput, gondosan bezárja.*
- Erre *morran az utat mutatva amerre Lyzendrát sejti, de még visszanéz a szomszéd toronyban strázsálóra, aki eddig némán figyelte a párost. Bólintva indul lefelé a lépcsőn, hogy elpakolja a fegyvereket az arra kijelölt raktárba.*
- Honnan jöttél? *pillant oldalvást a leányra, ahogy megindul az erdei hon egy adott irányába.* Csak éhes vagy? Más bajod nincs? *Kérdései záporoznak mint a tavaszi eső cseppjei.*
- Betegség, sérülés, bármi, amihez gyógyító kellene? *Meglehetősen gyakorlatias kérdések, ám nagyon is fontosak az aranyszőke hímnek. Korábban a tündér leány esetében nem volt érkezése ilyesmit megkérdezni, de most nem felejti feltenni ezeket, míg Lyzendrát meg nem találja valahol.*
- Ezer levél hona. Így sem? *kérdezi dörmögve, mikor a leányasszony állítása szerint nem hallott még sosem Mil'Ochssról. Amúgy sokakhoz nem jutott még el a közösség híre, de egyre többekhez igen.
A visszakérdezésre csak bólint. Bizony a fegyvereit. Nem valami szószátyár alak. A szemkontaktust tartja, míg a madár a fára, a fegyveröv pedig a leányról le kerül. Mint egy kőszikla áll az önmaga által kijelölt helyen. Megingathatatlan. Túl sok értéke van a kicsiny falunak ahhoz, hogy óvatlanul beengedjen bárkit. Araivennek pedig nem sok más akad, amit érdemesnek érezne megvédeni. Talán azért is van folyton az őrtoronyban. Sokszor akkor is, amikor nem ő volna a soros.
Amint lekerül minden él és penge, behajtja a kaput, gondosan bezárja.*
- Erre *morran az utat mutatva amerre Lyzendrát sejti, de még visszanéz a szomszéd toronyban strázsálóra, aki eddig némán figyelte a párost. Bólintva indul lefelé a lépcsőn, hogy elpakolja a fegyvereket az arra kijelölt raktárba.*
- Honnan jöttél? *pillant oldalvást a leányra, ahogy megindul az erdei hon egy adott irányába.* Csak éhes vagy? Más bajod nincs? *Kérdései záporoznak mint a tavaszi eső cseppjei.*
- Betegség, sérülés, bármi, amihez gyógyító kellene? *Meglehetősen gyakorlatias kérdések, ám nagyon is fontosak az aranyszőke hímnek. Korábban a tündér leány esetében nem volt érkezése ilyesmit megkérdezni, de most nem felejti feltenni ezeket, míg Lyzendrát meg nem találja valahol.*
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-16 12:39:08
Üzenet elküldve: 2019-10-16 12:39:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hazatérés//
*Az erdőben fekdécselve tovább várja a jelet Mogrimtól. A jel persze nem érkezik meg. Az a bizonyos mindent átszelő vagy átszellentő erő nem engedi válaszolni a fiút. Az öreget pedig bizony kemény fából faragták. Mogrim élt él és élni fog! Ez a vége minden mélyebb csörgedezésű gondolatfonalának. Feltápászkodik már az avarból mert a végén még hólyaggyulladást kap a hideg földön. A megvadult lócsökevény nélkül egyedül bandukol tovább az ezer levél hazájába. Már jó távolból látszik az elf tábor. Arra papa jól ismert alakját látják az őrök kibontakozni. Bár tegyük hozzá most már lócsökevény nélkül.*
- Szevasz fijjam!
*Odaköszön az őrnek amelyiket előre meglátja a többi meg ossza szét maga között. A kaput tán kinyitják neki ha már itten lakik. Magába fordulva jut be ha már bejut és egy magányos részen telepszik le. Ha meg nem engedik be, akkor egyenest leül a kapuba aztán se ki se be, csak ha testes testét arrébb teszik.*
*Az erdőben fekdécselve tovább várja a jelet Mogrimtól. A jel persze nem érkezik meg. Az a bizonyos mindent átszelő vagy átszellentő erő nem engedi válaszolni a fiút. Az öreget pedig bizony kemény fából faragták. Mogrim élt él és élni fog! Ez a vége minden mélyebb csörgedezésű gondolatfonalának. Feltápászkodik már az avarból mert a végén még hólyaggyulladást kap a hideg földön. A megvadult lócsökevény nélkül egyedül bandukol tovább az ezer levél hazájába. Már jó távolból látszik az elf tábor. Arra papa jól ismert alakját látják az őrök kibontakozni. Bár tegyük hozzá most már lócsökevény nélkül.*
- Szevasz fijjam!
*Odaköszön az őrnek amelyiket előre meglátja a többi meg ossza szét maga között. A kaput tán kinyitják neki ha már itten lakik. Magába fordulva jut be ha már bejut és egy magányos részen telepszik le. Ha meg nem engedik be, akkor egyenest leül a kapuba aztán se ki se be, csak ha testes testét arrébb teszik.*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-16 12:16:35
Üzenet elküldve: 2019-10-16 12:16:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi barátság//
*Ami szép, az szép és ebben a folyamatosan változó, sötétségtől fenyegetett világban a szépség mindig elismerendő tulajdonság. A tündér éneke, legyen az gyermekdal vagy akár Eeyrt éltető dallam, ebben a nyugodt pillanatban többet ér minden acélnál vagy pengénél.
A dal altatóként hat a kicsire, aki el is alszik az erdőmélyi ölében, így úgy dönt, hogy leteszi Lyzendra lombházában. A kicsik gyorsan elfáradnak és szükségük is van az alvásra, így jobbnak látja, ha egy nyugodt helyen pihenheti ki magát, nem pedig egy sátorban.
Vieljana vele tart a lombházak felé, amerre a csuhátlan csuhás elindul. Árnyék árnyékként követi őket. Bízik a hátas ebben, hagyja, hogy Árnyék jól érezze magát, nem korlátozza semmiben. A mókusos mondaton jót mosolyog, a kutya felé néz mosolyogva. Nem gondolja, hogy Árnyék veszélyes volna a mókusokra, vagy bármilyen állatra Mil'Ochass területén.*
- Semmi sem történt. *Válaszolja halkan a tündér bocsánatkérésére, ahogy elérnek Lyz lombházához.*
- Igen, erre. *Mutat a magasba, ahová keskeny csigalépcső vezet fel.*
- Gyere, bátran. *Mosolyog még vissza a lányra, ahogy elindul felfelé. Számára természetes a járás, bár nem azért, mert olyan sokat járt volna Lyzendránál vagy mert régóta laknának itt, egyszerűen csak nem felejtette el még gyermekkorából. Egykori otthonában is hasonló házak és feljárók voltak.
Felérve kicsit tanácstalanul torpan meg a teraszon, ahonnan szép kilátás nyílik csaknem egész Mil'Ochassra és a folyóra. Nem ismeri túl jól a járást, de egy ágyat gyorsan megtalál, ahová óvatosan le is fekteti Nieveshát. Betakargatja, megsimogatja az arcát és egy csókot lehel a homlokára.
Ha Viel is jónak látja, visszatérhetnek a teraszra, ahol valami ülőalkalmatosságot keres maguknak.*
- Szép, ugye? *Mosolyog a tündérre, majd szétnéz a lombház magasából.*
- Örülnék, ha mindig ilyen békés maradna. *Jegyzi meg halkan, talán csak magának, de Vieljana is hallhatja szomorúnak tetsző szavait.*
*Ami szép, az szép és ebben a folyamatosan változó, sötétségtől fenyegetett világban a szépség mindig elismerendő tulajdonság. A tündér éneke, legyen az gyermekdal vagy akár Eeyrt éltető dallam, ebben a nyugodt pillanatban többet ér minden acélnál vagy pengénél.
A dal altatóként hat a kicsire, aki el is alszik az erdőmélyi ölében, így úgy dönt, hogy leteszi Lyzendra lombházában. A kicsik gyorsan elfáradnak és szükségük is van az alvásra, így jobbnak látja, ha egy nyugodt helyen pihenheti ki magát, nem pedig egy sátorban.
Vieljana vele tart a lombházak felé, amerre a csuhátlan csuhás elindul. Árnyék árnyékként követi őket. Bízik a hátas ebben, hagyja, hogy Árnyék jól érezze magát, nem korlátozza semmiben. A mókusos mondaton jót mosolyog, a kutya felé néz mosolyogva. Nem gondolja, hogy Árnyék veszélyes volna a mókusokra, vagy bármilyen állatra Mil'Ochass területén.*
- Semmi sem történt. *Válaszolja halkan a tündér bocsánatkérésére, ahogy elérnek Lyz lombházához.*
- Igen, erre. *Mutat a magasba, ahová keskeny csigalépcső vezet fel.*
- Gyere, bátran. *Mosolyog még vissza a lányra, ahogy elindul felfelé. Számára természetes a járás, bár nem azért, mert olyan sokat járt volna Lyzendránál vagy mert régóta laknának itt, egyszerűen csak nem felejtette el még gyermekkorából. Egykori otthonában is hasonló házak és feljárók voltak.
Felérve kicsit tanácstalanul torpan meg a teraszon, ahonnan szép kilátás nyílik csaknem egész Mil'Ochassra és a folyóra. Nem ismeri túl jól a járást, de egy ágyat gyorsan megtalál, ahová óvatosan le is fekteti Nieveshát. Betakargatja, megsimogatja az arcát és egy csókot lehel a homlokára.
Ha Viel is jónak látja, visszatérhetnek a teraszra, ahol valami ülőalkalmatosságot keres maguknak.*
- Szép, ugye? *Mosolyog a tündérre, majd szétnéz a lombház magasából.*
- Örülnék, ha mindig ilyen békés maradna. *Jegyzi meg halkan, talán csak magának, de Vieljana is hallhatja szomorúnak tetsző szavait.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-16 08:35:59
Üzenet elküldve: 2019-10-16 08:35:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer levél alatt//
//Dhorryn, Lyzendra, Gwaandril//
*Immáron a hatalmas kutya gazdája is be lett mutatva, aki valami nevecskével ruházza fel Dhorrynt, Ez annyira nem tetszik a lánynak, ő nagyon jól megvan a saját nevével születése óta, és tervei szerint soha többet nem akar eltévedni az erdőben. Úgy felel, hogy mosolya mögül csak éppen egy leheletnyi gúny hallatszódjon ki csilingelő hangjából.*
- Üdv néked! Nagykutyusos Gwaandril.
*Ezután a magasabb mása megköszöni a segítségek felajánlását, amire teljes nyakból bólint a lányka.*
-Bármiben bármikor.
*Mondja, és mielőtt elindulnának a kis utukra hozzá teszi.*
-Nekem nem nagyon van épp otthonom. De itt nagyon szívesen ellaknék.
*Mondja és hangjában egyáltalán nem érződik célzásnak a dolog, a szavai jelentésének ellenére. Inkább olyan mintha egy kedves dicséret lenne. A csodás helyeken kislányosan galoppozva ámult szemekkel nézi hová csöppent. Mintha a fák nem is az Arthenior környéki rémerdőből, hanem valami meséből nőttek volna ide. ~Mocsok szép.~ Gondolja magában, amíg végbe megy a gyors körbevezetés, meg a helyszínek égtájhoz köthető körbemutatása. Csak éppen, hogy mi merre van. De ezt nem is bánja a tündérlány, még egy cinkos mosoly is ül az arcára.*
-Jajj De kár! Tényleg? Sajnálom hogy nem tudsz minket körbevezetni minket. Akkor Araiven fog? És... És ő merre van?
*Mondja miközben a szeplői szinte belesimulnak az elvörösödő arcába a mondat közben. Pedig a mondat akár őszintének is hangozhat. ~Rendszerezd magad te lány!~ Dorgálja magát magában, és ekkor érkeznek meg a karámokhoz. Ő különösképpen nem vonzódik az állatokhoz, de látja hogy muszáj mondania valamit.*
-Nagyon szép jószág.
*Mondja édesen. Ő városi lányka, és igazából minden állat pontos leírását elolvasta a könyvtárban. Neki pont ennyi köze van hozzájuk. Mondjuk a cicákat szereti. A Nagykutya Gwaandril rutinosan kerül közelebbi kapcsolatba vele. ~Valami nagy állatbarát lehet. Olvastam valami különleges képességű emberekről akik így tudtak az állatokkal bánni. Persze lehet, hogy csak ilyen bolond erdei manus.~ Gondolja magában, és Lyzhez fordul. A tündérke nagyobbik kiadása a hátába kapja a kérdést.*
-Ne haragudjatok, de már egy ideje izgat. Hol a tőröm?
*Hangjában egy kis félelem áll, így fegyver nélkül.*
//Dhorryn, Lyzendra, Gwaandril//
*Immáron a hatalmas kutya gazdája is be lett mutatva, aki valami nevecskével ruházza fel Dhorrynt, Ez annyira nem tetszik a lánynak, ő nagyon jól megvan a saját nevével születése óta, és tervei szerint soha többet nem akar eltévedni az erdőben. Úgy felel, hogy mosolya mögül csak éppen egy leheletnyi gúny hallatszódjon ki csilingelő hangjából.*
- Üdv néked! Nagykutyusos Gwaandril.
*Ezután a magasabb mása megköszöni a segítségek felajánlását, amire teljes nyakból bólint a lányka.*
-Bármiben bármikor.
*Mondja, és mielőtt elindulnának a kis utukra hozzá teszi.*
-Nekem nem nagyon van épp otthonom. De itt nagyon szívesen ellaknék.
*Mondja és hangjában egyáltalán nem érződik célzásnak a dolog, a szavai jelentésének ellenére. Inkább olyan mintha egy kedves dicséret lenne. A csodás helyeken kislányosan galoppozva ámult szemekkel nézi hová csöppent. Mintha a fák nem is az Arthenior környéki rémerdőből, hanem valami meséből nőttek volna ide. ~Mocsok szép.~ Gondolja magában, amíg végbe megy a gyors körbevezetés, meg a helyszínek égtájhoz köthető körbemutatása. Csak éppen, hogy mi merre van. De ezt nem is bánja a tündérlány, még egy cinkos mosoly is ül az arcára.*
-Jajj De kár! Tényleg? Sajnálom hogy nem tudsz minket körbevezetni minket. Akkor Araiven fog? És... És ő merre van?
*Mondja miközben a szeplői szinte belesimulnak az elvörösödő arcába a mondat közben. Pedig a mondat akár őszintének is hangozhat. ~Rendszerezd magad te lány!~ Dorgálja magát magában, és ekkor érkeznek meg a karámokhoz. Ő különösképpen nem vonzódik az állatokhoz, de látja hogy muszáj mondania valamit.*
-Nagyon szép jószág.
*Mondja édesen. Ő városi lányka, és igazából minden állat pontos leírását elolvasta a könyvtárban. Neki pont ennyi köze van hozzájuk. Mondjuk a cicákat szereti. A Nagykutya Gwaandril rutinosan kerül közelebbi kapcsolatba vele. ~Valami nagy állatbarát lehet. Olvastam valami különleges képességű emberekről akik így tudtak az állatokkal bánni. Persze lehet, hogy csak ilyen bolond erdei manus.~ Gondolja magában, és Lyzhez fordul. A tündérke nagyobbik kiadása a hátába kapja a kérdést.*
-Ne haragudjatok, de már egy ideje izgat. Hol a tőröm?
*Hangjában egy kis félelem áll, így fegyver nélkül.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-15 17:07:42
Üzenet elküldve: 2019-10-15 17:07:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kapu előtt//
*Megkönnyebbül, hiszen látszólag a férfi nem szeretné bántani, így megvárja míg az leereszkedik a létrán hozzá, majd kinyitja a kaput. Ekkor közelebb sétál.*
-Hm...MilOchass... Nem hallottam még róla!
*Ízlelgetve a szót, megdörzsöli kezével az állát, majd folytatja.*
-A fegyvereimet?
*Meglepetten Eiára pillant, aki el van foglal azzal, hogy a közeli erdőt figyeli. Mérlegeli a lehetőségeit, majd beleeggyezően bólint.*
~Lyzendra biztosan a falu vezetője lehet. Remélem sikerül vele szót értenem.~
-Rendben!
*Feltűnik neki az alak komorsága és, hogy tartózkodóan, összefont karjával, mit szeretne felé sugallni.*
~Láthatóan nem bízik bennem, vagy esetleg csak hivatalos kötelesség tudat lenne?~
*Ezekkel a gondolatokkal emeli kék szemeit az elfre, akinek termete és hosszú szőke haja elég árulkodó. Folyamatosan fogva tartva a másik tekintetét, egy rövid fütty szóval jelez a madárnak, aki el hagyva a vállát egy fára száll fel. Most, hogy már nincs korlátozva a mozgásban elkezdi lecsatolni fegyvereit a lábáról, az oldaláról, a karjáról. Amikor a levegő meztelen bőréhez ér megborzong. Sikerül az össze tárgyat kipakolva felegyenesednie és karjával ismét jelezve vissza hívja Eiát.*
-Megvagyok!
*Jelenti ki, és várja a következő történéseket.*
*Megkönnyebbül, hiszen látszólag a férfi nem szeretné bántani, így megvárja míg az leereszkedik a létrán hozzá, majd kinyitja a kaput. Ekkor közelebb sétál.*
-Hm...MilOchass... Nem hallottam még róla!
*Ízlelgetve a szót, megdörzsöli kezével az állát, majd folytatja.*
-A fegyvereimet?
*Meglepetten Eiára pillant, aki el van foglal azzal, hogy a közeli erdőt figyeli. Mérlegeli a lehetőségeit, majd beleeggyezően bólint.*
~Lyzendra biztosan a falu vezetője lehet. Remélem sikerül vele szót értenem.~
-Rendben!
*Feltűnik neki az alak komorsága és, hogy tartózkodóan, összefont karjával, mit szeretne felé sugallni.*
~Láthatóan nem bízik bennem, vagy esetleg csak hivatalos kötelesség tudat lenne?~
*Ezekkel a gondolatokkal emeli kék szemeit az elfre, akinek termete és hosszú szőke haja elég árulkodó. Folyamatosan fogva tartva a másik tekintetét, egy rövid fütty szóval jelez a madárnak, aki el hagyva a vállát egy fára száll fel. Most, hogy már nincs korlátozva a mozgásban elkezdi lecsatolni fegyvereit a lábáról, az oldaláról, a karjáról. Amikor a levegő meztelen bőréhez ér megborzong. Sikerül az össze tárgyat kipakolva felegyenesednie és karjával ismét jelezve vissza hívja Eiát.*
-Megvagyok!
*Jelenti ki, és várja a következő történéseket.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-15 14:04:49
Üzenet elküldve: 2019-10-15 14:04:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A kapu előtt//
- Hmm *morran a felfelé szegett arcra, majd tüzetes szemrevételezés után eltűnik a torony takarásában. Gyakorlott mozdulatokkal mászik le a túloldalon, a kerítés takarásában.
Pár pillanattal később nyílik a kapu az ében hajú leány előtt.*
- Mil'Ochass kapuja nyitva áll, de a fegyvereidet le kell tenned *mondja, miközben a leány fölé magasodó alak kijjebb hajtja a kaput, majd ellép, utat engedve a jövevénynek.*
- Ide a lépcsőre pakolhatsz *mutat maga mögé a torony lépcsőjének egy szélesebbik fokára.*
- Mikor elhagyod a falut visszakaphatod, de bent csak Lyzendra engedélyével hordhatod. *Araiven, mély tónusú hangjában teljes magabiztossággal sorolja az idegenekre vonatkozó szabályokat, s várja, hogy a lány nekikezdjen a fegyvereit lepakolni. Karjait mellkasa előtt összefonva figyeli komornak tetsző tekintetével, hogy a leány miként cselekszik. Úgy áll, hogy a befelé vezető utat elállhassa ha kell. A biztonsági intézkedéseket Lyzendra nem véletlenül hozta meg, ezt az mord hangulatú őr is tudja, s be is tartatja.*
- Hmm *morran a felfelé szegett arcra, majd tüzetes szemrevételezés után eltűnik a torony takarásában. Gyakorlott mozdulatokkal mászik le a túloldalon, a kerítés takarásában.
Pár pillanattal később nyílik a kapu az ében hajú leány előtt.*
- Mil'Ochass kapuja nyitva áll, de a fegyvereidet le kell tenned *mondja, miközben a leány fölé magasodó alak kijjebb hajtja a kaput, majd ellép, utat engedve a jövevénynek.*
- Ide a lépcsőre pakolhatsz *mutat maga mögé a torony lépcsőjének egy szélesebbik fokára.*
- Mikor elhagyod a falut visszakaphatod, de bent csak Lyzendra engedélyével hordhatod. *Araiven, mély tónusú hangjában teljes magabiztossággal sorolja az idegenekre vonatkozó szabályokat, s várja, hogy a lány nekikezdjen a fegyvereit lepakolni. Karjait mellkasa előtt összefonva figyeli komornak tetsző tekintetével, hogy a leány miként cselekszik. Úgy áll, hogy a befelé vezető utat elállhassa ha kell. A biztonsági intézkedéseket Lyzendra nem véletlenül hozta meg, ezt az mord hangulatú őr is tudja, s be is tartatja.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-15 12:50:10
Üzenet elküldve: 2019-10-15 12:50:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Egy régi barátság//
- Ugyan, semmiség. *Pirul el a tündér.
Sokan dicsérték már, hogy szép hangja van, de sosem volt igazán bátorsága hozzá, hogy kiengedje, ez tényleg csak különleges eset, mondhatni, az alkalom tiszteletére történt meg. A lány sok dalt tud, többek között Eeyr dicséretére szolgáló, komoly énekeket is, most mégsem ez, hanem egy egyszerű kis erdei nóta jutott az eszébe, legnagyobb meglepetésére. A kis dal pedig jobban megteszi a hatását, mint várta: Nievesha el is szundít Pycta kezében. Sőt, úgy tűnik, a békés környezetben Árnyék is úgy döntött, elégedett Viel biztonságával, és összegömbölyödve nagyokat pislog. A lány megsimogatja puha bundáját, majd feltápászkodva leporolja beporosodott ruháját.*
- Mennünk kell. *Mondja, de ebből a hátas eb semmit sem ért. Csak azt látja, hogy indulnak, tehát ő is velük tart, de csak egy darabon, mert lassan rá kell jönnie, hogy az itteni épületek jó részét nem óriási kutyatappancsokra tervezték. A kis tündér megpróbálja rendre utasítani, és most kivételesen elsőre is hallgat a „marad” varázsszóra.*
- Aztán ne egyél meg egy mókust sem, amíg itt vagyunk. Ez nem a mi városunk, vigyáznunk kell a kincseire, rendben? *Figyelmezteti őt Viel, válaszként pedig csak egy érdeklődő farkcsóválást kap. Árnyék egy kukkot sem ért az elhangzottakból, de örül neki, hogy a kislány még egy kis időre vele foglalkozik, mielőtt tovább indulnak. A jó hír viszont, hogy igazán jó magaviseletű kutya, úgyhogy biztosan nem most kap rá a mókuskergetésre, az emberevésről pedig még csak nem is hallott soha.*
- Bocsánat a közjátékért. *Teszi hozzá jókedvűen, ahogy felzárkózik Pyctáékhoz. Nievesha álmosan fityeg a férfi karjaiban, igazán fárasztó lehet kisbabának lenni.* Mehetünk. Felmegyünk, igaz? Így még soha nem másztam fára. Úgy, hogy épület volt rajta, meg viszonylag kényelmes út felfelé. *Kuncog. Az igazi élményért mindig jól meg kellett küzdeni, meg néha majdnem leesni.*
- Ugyan, semmiség. *Pirul el a tündér.
Sokan dicsérték már, hogy szép hangja van, de sosem volt igazán bátorsága hozzá, hogy kiengedje, ez tényleg csak különleges eset, mondhatni, az alkalom tiszteletére történt meg. A lány sok dalt tud, többek között Eeyr dicséretére szolgáló, komoly énekeket is, most mégsem ez, hanem egy egyszerű kis erdei nóta jutott az eszébe, legnagyobb meglepetésére. A kis dal pedig jobban megteszi a hatását, mint várta: Nievesha el is szundít Pycta kezében. Sőt, úgy tűnik, a békés környezetben Árnyék is úgy döntött, elégedett Viel biztonságával, és összegömbölyödve nagyokat pislog. A lány megsimogatja puha bundáját, majd feltápászkodva leporolja beporosodott ruháját.*
- Mennünk kell. *Mondja, de ebből a hátas eb semmit sem ért. Csak azt látja, hogy indulnak, tehát ő is velük tart, de csak egy darabon, mert lassan rá kell jönnie, hogy az itteni épületek jó részét nem óriási kutyatappancsokra tervezték. A kis tündér megpróbálja rendre utasítani, és most kivételesen elsőre is hallgat a „marad” varázsszóra.*
- Aztán ne egyél meg egy mókust sem, amíg itt vagyunk. Ez nem a mi városunk, vigyáznunk kell a kincseire, rendben? *Figyelmezteti őt Viel, válaszként pedig csak egy érdeklődő farkcsóválást kap. Árnyék egy kukkot sem ért az elhangzottakból, de örül neki, hogy a kislány még egy kis időre vele foglalkozik, mielőtt tovább indulnak. A jó hír viszont, hogy igazán jó magaviseletű kutya, úgyhogy biztosan nem most kap rá a mókuskergetésre, az emberevésről pedig még csak nem is hallott soha.*
- Bocsánat a közjátékért. *Teszi hozzá jókedvűen, ahogy felzárkózik Pyctáékhoz. Nievesha álmosan fityeg a férfi karjaiban, igazán fárasztó lehet kisbabának lenni.* Mehetünk. Felmegyünk, igaz? Így még soha nem másztam fára. Úgy, hogy épület volt rajta, meg viszonylag kényelmes út felfelé. *Kuncog. Az igazi élményért mindig jól meg kellett küzdeni, meg néha majdnem leesni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927