Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-05 09:57:42
Üzenet elküldve: 2021-10-05 09:57:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//4.//
*Egy idő után csak az elhatározás viszi előre, de egyértelműen látszik, hogy fárad, mert egyre kevésbé precíz és egyre lassabb. Tiszta szerencse, hogy lassan a végére érnek az egésznek. Némán bólintva kezdi a levágott ágakat összeszedni és csinos rakásba halmozni a fától egy kis távolságra. Jó lenne már végezni, de valószínűleg nem lesz idő pihenni, mert az a földlabda valószínűleg nem megfelelő arra, hogy túl sokáig lacafacázzanak.
Ha végzett a levágott ágak összeszedésével, akkor segít összekötni a megmaradt ágakat is.
Nievet egyébként kicsit megszeppenti a szituáció, mikor mindent megtett, amit Pycta kért, akkor csak sután toporog, mert nem is tudja, hogy most mi fog következni.*
//4.//
*Egy idő után csak az elhatározás viszi előre, de egyértelműen látszik, hogy fárad, mert egyre kevésbé precíz és egyre lassabb. Tiszta szerencse, hogy lassan a végére érnek az egésznek. Némán bólintva kezdi a levágott ágakat összeszedni és csinos rakásba halmozni a fától egy kis távolságra. Jó lenne már végezni, de valószínűleg nem lesz idő pihenni, mert az a földlabda valószínűleg nem megfelelő arra, hogy túl sokáig lacafacázzanak.
Ha végzett a levágott ágak összeszedésével, akkor segít összekötni a megmaradt ágakat is.
Nievet egyébként kicsit megszeppenti a szituáció, mikor mindent megtett, amit Pycta kért, akkor csak sután toporog, mert nem is tudja, hogy most mi fog következni.*
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-04 16:55:15
Üzenet elküldve: 2021-10-04 16:55:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//4.//
*Ha nem is ismeri még az új, idősebb Nieveshát, attól még látja rajta a fáradtságot, hogy mennyire kikezdi a fizikai munka. Nem lehet könnyű ilyen hirtelen "használatba vennie" az új testét, de minél hamarabb szokik hozzá, annál hamarabb tudnak előre lépni a kiképzés felé.
Miután a nagy részét kiásta a lánynak, hagyja, hogy a finomabb, precízebb ásónyomot igénylő területeket Niev szabadítsa ki a földből, míg az erdőmélyi elf nekikezd visszavágni a gallyakat, ágakat. Valóban hagyja, hogy az Erdő Szíve vezesse az ujjait, így a vágást is, hisz nem szeretne kárt tenni a Szent Fában.
Valójában csak elképzelései vannak, hogy hogyan szeretné megoldani a szállítást. Számára is most fog kiderülni, hogy mekkora lesz a gyökerei és ágai nagy részétől megszabadított fa. A súlya is kérdéses, bár Erdőmélye határáig el tudják vinni lóháton is, bár az ingoványban is meggyűlik majd a bajuk vele. Ha pedig beléptek Erdőmélyére, akkor válik igazán nehézzé a feladatuk, hisz a vadonban nem tudják majd mindenhol lóval vinni a fát.
De ezek az akadályok a jövőben állnak előttük, ha ott lesznek, majd megoldást találnak rá. Egy megoldandó problémával bánnak el egyszerre.
Amikor látja, hogy Nievesha végzett az ásással, új feladatot kíván adni neki.*
- Szedd össze kérlek az ágakat és a gallyakat. *Mutat a már levágott, a fa körül heverő farészekre, ő pedig folytatja a vágást, míg körbe nem ér. Az egész munkát áthatja számára valami magasztos cél, nem egyszerű kulimunka ez, hanem szent küldetésük első lépése. Biztonságba helyezni a Szent Fát.
Amikor végeztek egy kissé kopasznak tűnő, alul-felül megcsonkított fát láthatnak, de ha jól dolgoztak, akkor magának a növénynek nem esett baja.*
- A fák a földbe tartoznak, nem hagyhatjuk sokáig talaj nélkül. *Mondja Nievnek, ahogy a fát fürkészi.*
- Segíts megkötni a gallyakat, hogy ne akadjanak majd bele mindenbe. *Kéri meg a lányt és ehhez alkarnyi, vékony bőrszíjakat ad neki, amivel a hosszabb gallyakat össze lehet kötni.
A csuhátlan csuhás pedig nekilát elvágni az utolsó gyökereket is, amelyek a földhöz kötik a Szent Fát, ha pedig végzett vele, kiemeli a gödörből, egy előre odakészített jókora vászon közepére, hogy majd földlabdába köthesse később.*
//4.//
*Ha nem is ismeri még az új, idősebb Nieveshát, attól még látja rajta a fáradtságot, hogy mennyire kikezdi a fizikai munka. Nem lehet könnyű ilyen hirtelen "használatba vennie" az új testét, de minél hamarabb szokik hozzá, annál hamarabb tudnak előre lépni a kiképzés felé.
Miután a nagy részét kiásta a lánynak, hagyja, hogy a finomabb, precízebb ásónyomot igénylő területeket Niev szabadítsa ki a földből, míg az erdőmélyi elf nekikezd visszavágni a gallyakat, ágakat. Valóban hagyja, hogy az Erdő Szíve vezesse az ujjait, így a vágást is, hisz nem szeretne kárt tenni a Szent Fában.
Valójában csak elképzelései vannak, hogy hogyan szeretné megoldani a szállítást. Számára is most fog kiderülni, hogy mekkora lesz a gyökerei és ágai nagy részétől megszabadított fa. A súlya is kérdéses, bár Erdőmélye határáig el tudják vinni lóháton is, bár az ingoványban is meggyűlik majd a bajuk vele. Ha pedig beléptek Erdőmélyére, akkor válik igazán nehézzé a feladatuk, hisz a vadonban nem tudják majd mindenhol lóval vinni a fát.
De ezek az akadályok a jövőben állnak előttük, ha ott lesznek, majd megoldást találnak rá. Egy megoldandó problémával bánnak el egyszerre.
Amikor látja, hogy Nievesha végzett az ásással, új feladatot kíván adni neki.*
- Szedd össze kérlek az ágakat és a gallyakat. *Mutat a már levágott, a fa körül heverő farészekre, ő pedig folytatja a vágást, míg körbe nem ér. Az egész munkát áthatja számára valami magasztos cél, nem egyszerű kulimunka ez, hanem szent küldetésük első lépése. Biztonságba helyezni a Szent Fát.
Amikor végeztek egy kissé kopasznak tűnő, alul-felül megcsonkított fát láthatnak, de ha jól dolgoztak, akkor magának a növénynek nem esett baja.*
- A fák a földbe tartoznak, nem hagyhatjuk sokáig talaj nélkül. *Mondja Nievnek, ahogy a fát fürkészi.*
- Segíts megkötni a gallyakat, hogy ne akadjanak majd bele mindenbe. *Kéri meg a lányt és ehhez alkarnyi, vékony bőrszíjakat ad neki, amivel a hosszabb gallyakat össze lehet kötni.
A csuhátlan csuhás pedig nekilát elvágni az utolsó gyökereket is, amelyek a földhöz kötik a Szent Fát, ha pedig végzett vele, kiemeli a gödörből, egy előre odakészített jókora vászon közepére, hogy majd földlabdába köthesse később.*
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-01 14:01:02
Üzenet elküldve: 2021-10-01 14:01:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//3.//
*Biztos, ami biztos, ásás közben az idő nagyon-nagyon lassan telik, mintha nem haladnának semerre és ez bosszantó, de bosszúságának nem ad hangot. Topázsárga tekintete a saját lábára szegeződik, ahogyan újra és újra rálép az ásóra. A talpa is kezd fájni, nemcsak tenyere, mintha lábujjai le akarnának szakadni a helyükről. Világosszőke haja egészen sötét árnyalatot ölt, ahogyan az izzadtság megnedvesíti. Valószínűleg még soha nem izzadt meg ennyire, akkor sem ha az egész délelőttjét rohangálással töltötte. A lába sem fájt így még soha, pedig nemigen lehetett ráimádkozni a cipőt azelőtt. Szeretne kicsit leülni, de nem teszi, mert úgy érzi, hogy nem teheti, Pycta nagyon csalódott lenne, ha megtenné és nem akar csalódást okozni a férfinak. Csak akkor fogja abbahagyni, ha Pycta azt mondja, de akkor valószínűleg eldől és úgy marad picit. Ha itt kiásták a fát, akkor valahol máshol újra be kell majd ásniuk. Nem akar ásni, egy darabig biztosan nem, de félő, hogy hamarabb eljön újra ez a pillanat, mint szeretné.*
//3.//
*Biztos, ami biztos, ásás közben az idő nagyon-nagyon lassan telik, mintha nem haladnának semerre és ez bosszantó, de bosszúságának nem ad hangot. Topázsárga tekintete a saját lábára szegeződik, ahogyan újra és újra rálép az ásóra. A talpa is kezd fájni, nemcsak tenyere, mintha lábujjai le akarnának szakadni a helyükről. Világosszőke haja egészen sötét árnyalatot ölt, ahogyan az izzadtság megnedvesíti. Valószínűleg még soha nem izzadt meg ennyire, akkor sem ha az egész délelőttjét rohangálással töltötte. A lába sem fájt így még soha, pedig nemigen lehetett ráimádkozni a cipőt azelőtt. Szeretne kicsit leülni, de nem teszi, mert úgy érzi, hogy nem teheti, Pycta nagyon csalódott lenne, ha megtenné és nem akar csalódást okozni a férfinak. Csak akkor fogja abbahagyni, ha Pycta azt mondja, de akkor valószínűleg eldől és úgy marad picit. Ha itt kiásták a fát, akkor valahol máshol újra be kell majd ásniuk. Nem akar ásni, egy darabig biztosan nem, de félő, hogy hamarabb eljön újra ez a pillanat, mint szeretné.*
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-01 10:47:03
Üzenet elküldve: 2021-10-01 10:47:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//3.//
*Amikor a saját részével végez, áttér Nievesha oldalára és ott látja, hogy a lány bár precízen teljesíti a feladatát, de emiatt kínzóan lassan halad. Nem szól neki, csak beáll mellé és lendületesen ásni kezd. A munka dandárját végzi, azaz a földet ássa ki és a gyökerek kiszabadítását már Nievre hagyja, így jól kiegészíthetik egymást.
Hallja a halk szisszenéseket is és sejti, hogy az ásástól keletkezett vízhólyagok lehetnek érte a felelősek, de a nagylány jól rejti fájdalmát.
Valamiféle transz hatja át ásás közben, mintha az időérzékét is elveszítené, csak a feladat lebeg a szeme előtt, kiszabadítani a fát és hazajuttatni Erdőmélyére.
Amikor a gyökerekkel végeztek és már csak a fő gyökérzet tartja a fát, áttérhetnek az ágakra. Egy metszőollóval kezd neki a vékonyabbaknak, vigyázva, hogy nehogy túlvágjon egy-egy ágat. Hordozhatóvá szeretnék tenni a fát, nem megölni.*
- Bízz bennünk, Erdőszellem, segíts nekünk küldetésünkben. *Fohászkodik minden vágás után, hagyja, hogy kezét a transz, a Fákban Lakó vezesse. Minden vágással közelebb és közelebb kerülnek ahhoz, hogy mozgatható állapotba hozzák a Szent Fát.*
//3.//
*Amikor a saját részével végez, áttér Nievesha oldalára és ott látja, hogy a lány bár precízen teljesíti a feladatát, de emiatt kínzóan lassan halad. Nem szól neki, csak beáll mellé és lendületesen ásni kezd. A munka dandárját végzi, azaz a földet ássa ki és a gyökerek kiszabadítását már Nievre hagyja, így jól kiegészíthetik egymást.
Hallja a halk szisszenéseket is és sejti, hogy az ásástól keletkezett vízhólyagok lehetnek érte a felelősek, de a nagylány jól rejti fájdalmát.
Valamiféle transz hatja át ásás közben, mintha az időérzékét is elveszítené, csak a feladat lebeg a szeme előtt, kiszabadítani a fát és hazajuttatni Erdőmélyére.
Amikor a gyökerekkel végeztek és már csak a fő gyökérzet tartja a fát, áttérhetnek az ágakra. Egy metszőollóval kezd neki a vékonyabbaknak, vigyázva, hogy nehogy túlvágjon egy-egy ágat. Hordozhatóvá szeretnék tenni a fát, nem megölni.*
- Bízz bennünk, Erdőszellem, segíts nekünk küldetésünkben. *Fohászkodik minden vágás után, hagyja, hogy kezét a transz, a Fákban Lakó vezesse. Minden vágással közelebb és közelebb kerülnek ahhoz, hogy mozgatható állapotba hozzák a Szent Fát.*
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-01 10:08:59
Üzenet elküldve: 2021-10-01 10:08:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//2.//
*Pycta sajnos nem ad kellő magyarázatot a hogyan?-ra. Niev értetlen arccal néz rá, de azt csak egyszerűen megvonja a vállát, nem kell neki mindent értenie. Egy szekérrel nyilván nem hatolhatnak be erdőmélyére, de még egy kordé is sok lehet, a hónuk alá fogják csapni? Még visszametszve is meglehet a súlya és azért nem túl kézies egy növendék-fával lavírozni a vadösvényeken.
A problémával most nem foglalkozik, csak ássa kifelé azt a részt, amit Pycta neki rendelt. Dühítően lassan halad, még azzal együtt is, hogy az elvégzett munka kifogástalan. Sokkal jobban szeretne gyorsan és jól dolgozni. Morog is emiatt, de csak halkan, magának. Fél fülével hallgatja az elfet, de inkább az ásásra igyekszik koncentrálni. A vízhólyagok növekedésével és kipukkanásukkal a morgás halk sziszegéssé változik, de Niev makacs teremtés. Egy idő után már nehezére esik megemelni az ásót, csak a konokság hajtja előre, de konokság ide, makacsság oda, nagyon várja, hogy végezzenek.*
//2.//
*Pycta sajnos nem ad kellő magyarázatot a hogyan?-ra. Niev értetlen arccal néz rá, de azt csak egyszerűen megvonja a vállát, nem kell neki mindent értenie. Egy szekérrel nyilván nem hatolhatnak be erdőmélyére, de még egy kordé is sok lehet, a hónuk alá fogják csapni? Még visszametszve is meglehet a súlya és azért nem túl kézies egy növendék-fával lavírozni a vadösvényeken.
A problémával most nem foglalkozik, csak ássa kifelé azt a részt, amit Pycta neki rendelt. Dühítően lassan halad, még azzal együtt is, hogy az elvégzett munka kifogástalan. Sokkal jobban szeretne gyorsan és jól dolgozni. Morog is emiatt, de csak halkan, magának. Fél fülével hallgatja az elfet, de inkább az ásásra igyekszik koncentrálni. A vízhólyagok növekedésével és kipukkanásukkal a morgás halk sziszegéssé változik, de Niev makacs teremtés. Egy idő után már nehezére esik megemelni az ásót, csak a konokság hajtja előre, de konokság ide, makacsság oda, nagyon várja, hogy végezzenek.*
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-30 10:44:30
Üzenet elküldve: 2021-09-30 10:44:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//2.//
*Talán tényleg sikerül kicsit megnyugodnia, talán tényleg kevésbé aggódik, mint azt korábban tette. Nieveshán nem látszik semmi, kiegyensúlyozott és nyugodt, sőt, ő nyugtatja az erdőmélyi elfet is. Ezzel a nyugalommal felvértezve indulhatnak el a Hajnal-ligetbe. Út közben Niev arról érdeklődik, hogy hogyan szállítják majd a fát, amire a csuhátlan csuhás nyugodt választ ad.*
- Ahogy mondtam, visszametsszük az ágakat és a gyökereket, aztán földlabdába kötjük és akkor tudjuk mozgatni. *Magyarázza és mutatja a kezével, körülbelül milyen nagy földlabdára gondol. Nehéz lesz még így is, de csak ilyen módon tudják megoldani a szállítást. És akkor még a lehetséges akadályokról még nem is beszéltek. De azokkal majd később foglalkoznak.
A ligethez érve ott találják Xauzurt, akit a lány kedvesen köszönt. Az irbiszt nem zavarta meg Niev idősebbé válása, ugyanúgy szereti, mint azelőtt és ez fordítva is igaz.
Aztán nekikezdenek az áldozásnak és egyben a Szent Fa kiemelésének. Az ásás nincs az erdőmélyi elf nehezére, nem úgy, mint Nieveshának, aki láthatóan lassabban halad. A páncélos próféta viszont akkurátus pontossággal és lendülettel halad.*
- Szent Fa, hazaviszünk a te birodalmadba, Erdőmélyére, ahol sajátjaid között élhetsz, katonáid védelmezhetnek, míg mi a te küldetésedet járjuk. *Folytatja a fohászt és ahogy a gyökerek egymás után előkerülnek a földből, úgy gyengülnek a kötések, amelyek ide kötik a fát.*
- De sosem hagyunk el, visszatérünk hozzád, hogy megerősítsük a Fényed, hogy utat mutass nekünk a sötétben.
*Amikor a saját oldalával végzett, besegít Nieveshának is. Látja, hogy az óvatosságot nem csak a gyökerek miatti félelem okozza, hanem a tenyerének sérülése is, de ez a legkisebb még azok előtt, amelyek rá várnak.*
- Csak így tovább, kincsem. *Súgja oda gyöngyöző homlokkal, mosolyogva és folytatja az ásást, hisz ezután a gallyakat is vissza kell még metszeniük.*
//2.//
*Talán tényleg sikerül kicsit megnyugodnia, talán tényleg kevésbé aggódik, mint azt korábban tette. Nieveshán nem látszik semmi, kiegyensúlyozott és nyugodt, sőt, ő nyugtatja az erdőmélyi elfet is. Ezzel a nyugalommal felvértezve indulhatnak el a Hajnal-ligetbe. Út közben Niev arról érdeklődik, hogy hogyan szállítják majd a fát, amire a csuhátlan csuhás nyugodt választ ad.*
- Ahogy mondtam, visszametsszük az ágakat és a gyökereket, aztán földlabdába kötjük és akkor tudjuk mozgatni. *Magyarázza és mutatja a kezével, körülbelül milyen nagy földlabdára gondol. Nehéz lesz még így is, de csak ilyen módon tudják megoldani a szállítást. És akkor még a lehetséges akadályokról még nem is beszéltek. De azokkal majd később foglalkoznak.
A ligethez érve ott találják Xauzurt, akit a lány kedvesen köszönt. Az irbiszt nem zavarta meg Niev idősebbé válása, ugyanúgy szereti, mint azelőtt és ez fordítva is igaz.
Aztán nekikezdenek az áldozásnak és egyben a Szent Fa kiemelésének. Az ásás nincs az erdőmélyi elf nehezére, nem úgy, mint Nieveshának, aki láthatóan lassabban halad. A páncélos próféta viszont akkurátus pontossággal és lendülettel halad.*
- Szent Fa, hazaviszünk a te birodalmadba, Erdőmélyére, ahol sajátjaid között élhetsz, katonáid védelmezhetnek, míg mi a te küldetésedet járjuk. *Folytatja a fohászt és ahogy a gyökerek egymás után előkerülnek a földből, úgy gyengülnek a kötések, amelyek ide kötik a fát.*
- De sosem hagyunk el, visszatérünk hozzád, hogy megerősítsük a Fényed, hogy utat mutass nekünk a sötétben.
*Amikor a saját oldalával végzett, besegít Nieveshának is. Látja, hogy az óvatosságot nem csak a gyökerek miatti félelem okozza, hanem a tenyerének sérülése is, de ez a legkisebb még azok előtt, amelyek rá várnak.*
- Csak így tovább, kincsem. *Súgja oda gyöngyöző homlokkal, mosolyogva és folytatja az ásást, hisz ezután a gallyakat is vissza kell még metszeniük.*
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-28 12:38:09
Üzenet elküldve: 2021-09-28 12:38:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//1.//
*Ha Niev valamit nem tanult meg eddigi életében, hát az a hazugság vagy a színlelés, ugyan tekintete inkább komoly, mint mosolygós, de még így is süt belőle a Pycta iránti rajongása. Bár a jelenet miatt némi értetlenség is van benne, még mindig nem érti, hogy Pyctát mi is szomorította annyira el. Helyesebben azt érti, hogy mi, csak ő egészen másképp éli meg. Szerencsére azonban a férfi könnyedén megnyugtatható és felvidítható, szóval Niev úgy érzi, hogy minden a legnagyobb rendben van. Mosolyogva simogatja meg az elf vállát. Niev részéről ezzel minden el van rendezve.
Mikor a kezébe kapja az ásót, akkor egy pillanatig értetlenül áll, de hát nem nehéz kitalálni, hogy ásni kell. Más kérdés, hogy még sosem ásott. Kislapáttal persze igen, hiszen szívesen segített abban, hogy virágokat ültessenek, vagy konyhakertet gondozzanak. Az ásás azonban egészen más tészta.*
- És hogyan visszük el?
*Értetlenkedik, mert annak ellenére, hogy a Szent Fa még fiatal, de törzse mégis olyan vastag, mint egy felnőtt férfi karja és nagyjából Pyctával egymagas.*
- Hát ki ez a gyönyörű cicus?!
*Kérdezi szeretetteljes, búgó hangon a doromboló irbisztől, akiről természetesen tudja, hogy nem cica, de vele rendszerint úgy viselkedik. Niev végigsimítja az állat hátát, aztán leguggol mellé egy pillanatra, ezúttal a füle tövét vakargatja meg és az állát, aztán pedig, mielőtt ásni kezdene, még a Szent Fa törzsén is végigsimít. Nem is emlékszik rá, hogy valaha megérintette volna. Az ásással kicsit tanácstalan, bár a technikát hamar ellesi, de kicsit benne van a félsz, hogy nemcsak megnőtt, de túl erős is lett és esetleg megsérti a gyökereket. Az aggodalom miatt nem halad olyan gyorsan, mint szeretne, de rendkívül precízen dolgozik, talán kicsit túlságosan precízen is, nyelve hegyét a szája sarkában kidugja. Közben hallgatja Pycta fohászát, pillanatok alatt vízhólyagossá váló tenyereivel meg nem is törődik, noha csípő az érzés és az amúgy is lassú munkáját csak még jobban lelassítja. *
//1.//
*Ha Niev valamit nem tanult meg eddigi életében, hát az a hazugság vagy a színlelés, ugyan tekintete inkább komoly, mint mosolygós, de még így is süt belőle a Pycta iránti rajongása. Bár a jelenet miatt némi értetlenség is van benne, még mindig nem érti, hogy Pyctát mi is szomorította annyira el. Helyesebben azt érti, hogy mi, csak ő egészen másképp éli meg. Szerencsére azonban a férfi könnyedén megnyugtatható és felvidítható, szóval Niev úgy érzi, hogy minden a legnagyobb rendben van. Mosolyogva simogatja meg az elf vállát. Niev részéről ezzel minden el van rendezve.
Mikor a kezébe kapja az ásót, akkor egy pillanatig értetlenül áll, de hát nem nehéz kitalálni, hogy ásni kell. Más kérdés, hogy még sosem ásott. Kislapáttal persze igen, hiszen szívesen segített abban, hogy virágokat ültessenek, vagy konyhakertet gondozzanak. Az ásás azonban egészen más tészta.*
- És hogyan visszük el?
*Értetlenkedik, mert annak ellenére, hogy a Szent Fa még fiatal, de törzse mégis olyan vastag, mint egy felnőtt férfi karja és nagyjából Pyctával egymagas.*
- Hát ki ez a gyönyörű cicus?!
*Kérdezi szeretetteljes, búgó hangon a doromboló irbisztől, akiről természetesen tudja, hogy nem cica, de vele rendszerint úgy viselkedik. Niev végigsimítja az állat hátát, aztán leguggol mellé egy pillanatra, ezúttal a füle tövét vakargatja meg és az állát, aztán pedig, mielőtt ásni kezdene, még a Szent Fa törzsén is végigsimít. Nem is emlékszik rá, hogy valaha megérintette volna. Az ásással kicsit tanácstalan, bár a technikát hamar ellesi, de kicsit benne van a félsz, hogy nemcsak megnőtt, de túl erős is lett és esetleg megsérti a gyökereket. Az aggodalom miatt nem halad olyan gyorsan, mint szeretne, de rendkívül precízen dolgozik, talán kicsit túlságosan precízen is, nyelve hegyét a szája sarkában kidugja. Közben hallgatja Pycta fohászát, pillanatok alatt vízhólyagossá váló tenyereivel meg nem is törődik, noha csípő az érzés és az amúgy is lassú munkáját csak még jobban lelassítja. *
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-26 22:39:31
Üzenet elküldve: 2021-09-26 22:39:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//1.//
*Máskor Nievesha tényleg úgy pattant ki az ágyból hajnalban, mint aki rugóra jár. Ezért az erdőmélyi elfnek is feltűnik, hogy a nagylány türelmet kér az ébredéshez.*
- Ki az ágyból, álomszuszék. *Szól oda a kinti szobából folytatva a pakolást.*
- Rengeteg dolgunk van. *Teszi hozzá. Szívesen hagyná még aludni, de sajnos tényleg rengeteg dolguk van. Mostantól nem húzhatja az időt, döntött és elvégezték a szertartást. Eljött a cselekvés ideje.
Úgy tűnik, nem csak testben, de lélekben is végbement bizonyos változás, mert mire Niev ott áll mellette, már megfésülködött és bakancsot húzott. A csuhátlan csuhás készült erre az alkalomra, ruhákkal, lábellikkel és mindenfélével, ami egy kamaszlánynak kellhet.
Aztán jön a vallomás és hála az Erdő Szívének, Nievesha nem érez úgy, ahogy az erdőmélyi elf. Sőt, megöleli és még puszit is kap az arcára. Sárga ragadozószemei a lányét keresik és tényleg nem lát bennük haragot vagy csalódottságot. Inkább lelkesedést és tettrekészséget.*
- Akkor jó. *Suttogja halkan. Pár szívdobbanásnyi ideig még így maradhatnak, de aztán indulni kell.*
- Menjünk. *Kacsint a lányra, majd kezébe nyom egy ásót.*
- Erre szükséged lesz. *Adja át a szerszámot, majd elindulhatnak lefelé, hogy leérve a lombházból, a Hajnal-liget felé vegyék az irányt.*
- Ki kell ásnunk a fát, vigyázva a gyökereire, a gallyakat visszavágjuk amennyire lehet, de vigyáznunk kell, nehogy baja essen az oltárnak. *Magyarázza út közben. A mil'ochassi oltár különleges, mert nem kőből vagy márványból emelték, hanem azt a fát szentelte fel a csuhátlan csuhás, amit ő maga ületett még Erdőmélyén.
Amikor elérik az alacsony kerítéssel körbekerített kis ligetet, Xauzur már ott várja őket, dorombolva köszönti Nieveshát.*
- Itt vagyunk hát. *Néz végig a Szent Fán sóhajtva. Amikor eljöttek Erdőmélyéről, Vadvédből, azt hitte, nem kell már újra útra kelnie soha. De tévedett, most megint költözniük kell.*
- Ott kezdd el! *Mutat halkan a fa egyik oldalára, jó másfél lépésre a törzstől.*
- Óvatosan dolgozz, vigyázz a vastagabb gyökerekre, ne sebezd meg a fát. *Ad tanácsot a kislánynak az ásáshoz. Majd ha felkészültek, akkor az átellenes oldalra áll és nekikezd az ásásnak.*
- Erdő Szíve, Fákban Lakó, Erdőszellem, kérlek, halld meg fohászom. Pycta del Ventus vagyok, Prófétád a te kegyedből. *Kezd bele egy halk fohászba, hisz veszélyes küldetésbe kezdenek bele. A fát időben el kell ültetni újra, nem késlekedhetnek sokáig.*
- Kérlek, segíts minket küldetésünkben, hogy biztonságban visszajuttassuk a Szent Fát Erdőmélyére és adj erőt az előttünk álló akadályok legyőzésére. *Folytatja a fohászt, hisz az Erdő Szívének kegyéből lehetőséget kapott, hogy minden évben megerősítse magában a Fényt. És mielőtt elindulnak, szeretne ezzel a keggyel élni.*
//1.//
*Máskor Nievesha tényleg úgy pattant ki az ágyból hajnalban, mint aki rugóra jár. Ezért az erdőmélyi elfnek is feltűnik, hogy a nagylány türelmet kér az ébredéshez.*
- Ki az ágyból, álomszuszék. *Szól oda a kinti szobából folytatva a pakolást.*
- Rengeteg dolgunk van. *Teszi hozzá. Szívesen hagyná még aludni, de sajnos tényleg rengeteg dolguk van. Mostantól nem húzhatja az időt, döntött és elvégezték a szertartást. Eljött a cselekvés ideje.
Úgy tűnik, nem csak testben, de lélekben is végbement bizonyos változás, mert mire Niev ott áll mellette, már megfésülködött és bakancsot húzott. A csuhátlan csuhás készült erre az alkalomra, ruhákkal, lábellikkel és mindenfélével, ami egy kamaszlánynak kellhet.
Aztán jön a vallomás és hála az Erdő Szívének, Nievesha nem érez úgy, ahogy az erdőmélyi elf. Sőt, megöleli és még puszit is kap az arcára. Sárga ragadozószemei a lányét keresik és tényleg nem lát bennük haragot vagy csalódottságot. Inkább lelkesedést és tettrekészséget.*
- Akkor jó. *Suttogja halkan. Pár szívdobbanásnyi ideig még így maradhatnak, de aztán indulni kell.*
- Menjünk. *Kacsint a lányra, majd kezébe nyom egy ásót.*
- Erre szükséged lesz. *Adja át a szerszámot, majd elindulhatnak lefelé, hogy leérve a lombházból, a Hajnal-liget felé vegyék az irányt.*
- Ki kell ásnunk a fát, vigyázva a gyökereire, a gallyakat visszavágjuk amennyire lehet, de vigyáznunk kell, nehogy baja essen az oltárnak. *Magyarázza út közben. A mil'ochassi oltár különleges, mert nem kőből vagy márványból emelték, hanem azt a fát szentelte fel a csuhátlan csuhás, amit ő maga ületett még Erdőmélyén.
Amikor elérik az alacsony kerítéssel körbekerített kis ligetet, Xauzur már ott várja őket, dorombolva köszönti Nieveshát.*
- Itt vagyunk hát. *Néz végig a Szent Fán sóhajtva. Amikor eljöttek Erdőmélyéről, Vadvédből, azt hitte, nem kell már újra útra kelnie soha. De tévedett, most megint költözniük kell.*
- Ott kezdd el! *Mutat halkan a fa egyik oldalára, jó másfél lépésre a törzstől.*
- Óvatosan dolgozz, vigyázz a vastagabb gyökerekre, ne sebezd meg a fát. *Ad tanácsot a kislánynak az ásáshoz. Majd ha felkészültek, akkor az átellenes oldalra áll és nekikezd az ásásnak.*
- Erdő Szíve, Fákban Lakó, Erdőszellem, kérlek, halld meg fohászom. Pycta del Ventus vagyok, Prófétád a te kegyedből. *Kezd bele egy halk fohászba, hisz veszélyes küldetésbe kezdenek bele. A fát időben el kell ültetni újra, nem késlekedhetnek sokáig.*
- Kérlek, segíts minket küldetésünkben, hogy biztonságban visszajuttassuk a Szent Fát Erdőmélyére és adj erőt az előttünk álló akadályok legyőzésére. *Folytatja a fohászt, hisz az Erdő Szívének kegyéből lehetőséget kapott, hogy minden évben megerősítse magában a Fényt. És mielőtt elindulnak, szeretne ezzel a keggyel élni.*
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-24 15:15:44
Üzenet elküldve: 2021-09-24 15:15:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Áldozat - előkészületek//
*Niev annak ellenére nagyon jót alszik, hogy előtte három napig is ezt tette. Bár az talán nem is igazi alvás volt és ha tekintetbe vesszük, hogy mi minden történt ez alatt a három nap alatt, akkor érthető is ha fáradt.
Mélyen alszik már, mikor Pycta megérkezik a megbeszélésből és reggel az elf lesz az, aki ébreszti, nem pedig a pakolással való szöszmötölése.*
- Csak még pár perc...
*Nyögi kérlelően, közben pedig a másik oldalára fordul. Ha Pycta engedélyez neki pár percet, akkor ezt arra használja fel, hogy megpróbálja a takaró alatt kidörgölni az álmot a szeméből. Ha az elf nem tesz neki engedményt, akkor felülve, némiképp morcosabban próbálja megtenni ugyanezt.
Kislányként könnyedén kipattant az ágyból, de kamaszként ez valahogy nehezére esik, mintha félálomban lenne, mikor magára húzza a ruháit. A fésülködésre bezzeg rászánja az időt és az odafigyelést is, a végén pedig a tükörben ellenőrzi az eredményt. Hümmentéssel fejezi ki elégedettségét, az utolsó simítás pedig az, megigazítja határozott ívű szemöldökeit. Teljesen el van foglalva magával, furcsa is lehet Pyctának, mert kislányként nem volt a barátja sem a fésű, sem pedig a cipő, de most magától fésülködött, magától húzott bakancsot.
Reggele egyértelműen jókedvű, hiszen belevágnak egy új, nagy kalandba, amit izgatottan vár. Pycta egészen meg is lepi, mikor rázúdítja a vallomást. Komoly arcvonásai egy pillanat alatt lágyulnak el, mert hát ismeri minden búbánat elűzőjét. Egyszerűen átöleli Pycta nyakát és egy nagy cuppanóst nyom az arcára.*
- Jajj apa, ne beszélj csacsiságokat.
*Talán nem fogja fel, hogy az elf miről beszél, de talán nem is keresi az szavai értelmét, mert egyszerűen nem is érdekli. Neki csak az a lényeg, hogy mindig az ő erős és okos apukájával lehet, nem számít milyen áron.*
//Áldozat - előkészületek//
*Niev annak ellenére nagyon jót alszik, hogy előtte három napig is ezt tette. Bár az talán nem is igazi alvás volt és ha tekintetbe vesszük, hogy mi minden történt ez alatt a három nap alatt, akkor érthető is ha fáradt.
Mélyen alszik már, mikor Pycta megérkezik a megbeszélésből és reggel az elf lesz az, aki ébreszti, nem pedig a pakolással való szöszmötölése.*
- Csak még pár perc...
*Nyögi kérlelően, közben pedig a másik oldalára fordul. Ha Pycta engedélyez neki pár percet, akkor ezt arra használja fel, hogy megpróbálja a takaró alatt kidörgölni az álmot a szeméből. Ha az elf nem tesz neki engedményt, akkor felülve, némiképp morcosabban próbálja megtenni ugyanezt.
Kislányként könnyedén kipattant az ágyból, de kamaszként ez valahogy nehezére esik, mintha félálomban lenne, mikor magára húzza a ruháit. A fésülködésre bezzeg rászánja az időt és az odafigyelést is, a végén pedig a tükörben ellenőrzi az eredményt. Hümmentéssel fejezi ki elégedettségét, az utolsó simítás pedig az, megigazítja határozott ívű szemöldökeit. Teljesen el van foglalva magával, furcsa is lehet Pyctának, mert kislányként nem volt a barátja sem a fésű, sem pedig a cipő, de most magától fésülködött, magától húzott bakancsot.
Reggele egyértelműen jókedvű, hiszen belevágnak egy új, nagy kalandba, amit izgatottan vár. Pycta egészen meg is lepi, mikor rázúdítja a vallomást. Komoly arcvonásai egy pillanat alatt lágyulnak el, mert hát ismeri minden búbánat elűzőjét. Egyszerűen átöleli Pycta nyakát és egy nagy cuppanóst nyom az arcára.*
- Jajj apa, ne beszélj csacsiságokat.
*Talán nem fogja fel, hogy az elf miről beszél, de talán nem is keresi az szavai értelmét, mert egyszerűen nem is érdekli. Neki csak az a lényeg, hogy mindig az ő erős és okos apukájával lehet, nem számít milyen áron.*
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-24 12:02:13
Üzenet elküldve: 2021-09-24 12:02:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
*Az erdőmélyi elfben viszont jócskán akad kétely. Annak ellenére is, hogy ezt a szertartást épp azért végezte el, hogy ne kelljen aggódnia. Most pedig, hogy meghozta a döntést, sőt, el is végezték a szertartást, kétkedni kezdett a döntése helyességében. Úgy érzi, elvett a kislányától valamit, valami fontosat. Ám most már nincs visszaút. Az utazás elkezdődött.
Csak kurtán bólint arra, hogy Nievesha értését fejezi ki az elhangzottakkal kapcsolatban. Ahogy földet ér odalent és elmorzsolja a rövid szitkot, el is indul a központi lombházba, hogy a közösség vezetőivel is megossza jövőbeli terveit. Vagy legalábbis azok egy részét, főleg azokat, amelyek őket érintik.
Sokáig beszél a vezetőkkel, idősökkel, hogy megnyugtassa őket és elmagyarázza döntései célját és okát. Ha elmennek, nem hagyhatja itt a Szent Fát, mert akkor a sötét erők célpontjává válna a közösség. Amikor a templomban harcoltak és Hanlorennel ketten átléptek a sötétségbe, ott Sa'Tereth elmondta nekik, hogy nem hagyja annyiban oltárának elpusztítását, vissza fog térni. Nem kockáztathat.
Amikor aztán elhagyja a N'othrymet, visszatér Nieveshához, hogy pihenni térjenek. Ha a nagylány alszik már, akkor betakarja és lefekszik mellé, hogy álomtalan álomba szenderedjen hajnalig.*
//Másnap//
//Áldozat - előkészületek//
*Még napkelte előtt ébred, jócskán azelőtt, hogy a közösség ébredezni kezdene. Igyekszik halkan felkészülni az áldozatra, hogy aztán felkészíthessék a fát az utazásra.*
- Kincsem, ébredj. *Ébreszti fel Nieveshát, ha a lány még nem ébredt volna fel.*
- Készülj. *Mosolyog haloványan a lányra, majd összepakol maguknak az útra. Csak a legszükségesebbeket veszi magához és a bájitalokat is elteszi, hisz mindkettőjüknek szüksége lehet majd egy kis erősítésre.*
- Tudom, hogy furcsa ez neked és talán érthetetlen is, de... *Áll meg pakolás közben és szomorú mosollyal néz Nievre.*
- Én nem akartam elvenni tőled semmit, csak azt szerettem volna, hogy ne kelljen itt hagynom téged. *Nehezen jönnek ezek a szavak az ajkára.*
- De most úgy érzem, rosszul döntöttem. *Vallja be azt, ami a szívét nyomja.
Az éjszaka alig tudott aludni emiatt és bár ismeri a döntése mögött álló okokat, mégsem nyugodt. Ha minden igaz, akkor a változást kettőjük közül ő viseli rosszabbul. Nem gondolta volna, hogy így lesz.*
*Az erdőmélyi elfben viszont jócskán akad kétely. Annak ellenére is, hogy ezt a szertartást épp azért végezte el, hogy ne kelljen aggódnia. Most pedig, hogy meghozta a döntést, sőt, el is végezték a szertartást, kétkedni kezdett a döntése helyességében. Úgy érzi, elvett a kislányától valamit, valami fontosat. Ám most már nincs visszaút. Az utazás elkezdődött.
Csak kurtán bólint arra, hogy Nievesha értését fejezi ki az elhangzottakkal kapcsolatban. Ahogy földet ér odalent és elmorzsolja a rövid szitkot, el is indul a központi lombházba, hogy a közösség vezetőivel is megossza jövőbeli terveit. Vagy legalábbis azok egy részét, főleg azokat, amelyek őket érintik.
Sokáig beszél a vezetőkkel, idősökkel, hogy megnyugtassa őket és elmagyarázza döntései célját és okát. Ha elmennek, nem hagyhatja itt a Szent Fát, mert akkor a sötét erők célpontjává válna a közösség. Amikor a templomban harcoltak és Hanlorennel ketten átléptek a sötétségbe, ott Sa'Tereth elmondta nekik, hogy nem hagyja annyiban oltárának elpusztítását, vissza fog térni. Nem kockáztathat.
Amikor aztán elhagyja a N'othrymet, visszatér Nieveshához, hogy pihenni térjenek. Ha a nagylány alszik már, akkor betakarja és lefekszik mellé, hogy álomtalan álomba szenderedjen hajnalig.*
//Másnap//
//Áldozat - előkészületek//
*Még napkelte előtt ébred, jócskán azelőtt, hogy a közösség ébredezni kezdene. Igyekszik halkan felkészülni az áldozatra, hogy aztán felkészíthessék a fát az utazásra.*
- Kincsem, ébredj. *Ébreszti fel Nieveshát, ha a lány még nem ébredt volna fel.*
- Készülj. *Mosolyog haloványan a lányra, majd összepakol maguknak az útra. Csak a legszükségesebbeket veszi magához és a bájitalokat is elteszi, hisz mindkettőjüknek szüksége lehet majd egy kis erősítésre.*
- Tudom, hogy furcsa ez neked és talán érthetetlen is, de... *Áll meg pakolás közben és szomorú mosollyal néz Nievre.*
- Én nem akartam elvenni tőled semmit, csak azt szerettem volna, hogy ne kelljen itt hagynom téged. *Nehezen jönnek ezek a szavak az ajkára.*
- De most úgy érzem, rosszul döntöttem. *Vallja be azt, ami a szívét nyomja.
Az éjszaka alig tudott aludni emiatt és bár ismeri a döntése mögött álló okokat, mégsem nyugodt. Ha minden igaz, akkor a változást kettőjük közül ő viseli rosszabbul. Nem gondolta volna, hogy így lesz.*
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-22 13:27:05
Üzenet elküldve: 2021-09-22 13:27:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
*Nievben van valami furcsa nyugalom, bizakodás. Cseppnyi kételye sincsen, sosem volt, hiszen továbbra is úgy gondolja, hogy az ő apukája a legerősebb, a legokosabb, a legszebb és a legjobb. El sem tud képzelni olyan körülményt, hogy ez a Pyctába vetett bizalma megrendüljön. Niev mindig is érdeklődő volt, ez pedig most sem szűnt meg, ugyanúgy tudni akar mindent, sőt még annál is többet, a világ egészen kinyílt a számára, igenis meg akar tanulni mindent, amit Pycta meg akar tanítani neki és nem ijeszti meg az, hogy Pycta vázolta előtte a nehézségeket. Sőt, kihívásként tekint rá, egyfajta megoldandó feladatként, kihívásokat teljesíteni, feladatokat megoldani pedig mindig jó.*
- Értem.
*Bólint végül és továbbra is összehúzott szemekkel figyeli az elfet. Furcsának találja a viselkedését, közben elmereng azon, hogy vajon Pycta mindig is furcsa volt, csak a térde magasságából ez nem tűnt még fel? Vagy a komorsága csak neki szól?! Biztos másmilyennek képzelte el... Beletúr Xauzur bundájába, miközben ő is feláll, pár lépéssel van csak lemaradva a páros mögött és meglepi az, hogy Pycta milyen lazasággal veti át korláton. Niev ezen is megütközik kissé, mert még soha nem látott ilyesmit az elftől, noha teljesen egyértelmű, hogy nem most csinálja először. Niev a korláton áthajolva néz utána. Igazából értetlenül áll a dolog előtt, de főleg a káromkodás előtt, sosem hallott ilyesmit Pyctától, nem is tudja mire vélni. Azonkívül, hogy arra gondol, hogy valamit rosszul csinált? Pycta valahogy másként képzelte el ennek a szertartásnak a végkimenetelét? Sosem látta így viselkedni.*
*Nievben van valami furcsa nyugalom, bizakodás. Cseppnyi kételye sincsen, sosem volt, hiszen továbbra is úgy gondolja, hogy az ő apukája a legerősebb, a legokosabb, a legszebb és a legjobb. El sem tud képzelni olyan körülményt, hogy ez a Pyctába vetett bizalma megrendüljön. Niev mindig is érdeklődő volt, ez pedig most sem szűnt meg, ugyanúgy tudni akar mindent, sőt még annál is többet, a világ egészen kinyílt a számára, igenis meg akar tanulni mindent, amit Pycta meg akar tanítani neki és nem ijeszti meg az, hogy Pycta vázolta előtte a nehézségeket. Sőt, kihívásként tekint rá, egyfajta megoldandó feladatként, kihívásokat teljesíteni, feladatokat megoldani pedig mindig jó.*
- Értem.
*Bólint végül és továbbra is összehúzott szemekkel figyeli az elfet. Furcsának találja a viselkedését, közben elmereng azon, hogy vajon Pycta mindig is furcsa volt, csak a térde magasságából ez nem tűnt még fel? Vagy a komorsága csak neki szól?! Biztos másmilyennek képzelte el... Beletúr Xauzur bundájába, miközben ő is feláll, pár lépéssel van csak lemaradva a páros mögött és meglepi az, hogy Pycta milyen lazasággal veti át korláton. Niev ezen is megütközik kissé, mert még soha nem látott ilyesmit az elftől, noha teljesen egyértelmű, hogy nem most csinálja először. Niev a korláton áthajolva néz utána. Igazából értetlenül áll a dolog előtt, de főleg a káromkodás előtt, sosem hallott ilyesmit Pyctától, nem is tudja mire vélni. Azonkívül, hogy arra gondol, hogy valamit rosszul csinált? Pycta valahogy másként képzelte el ennek a szertartásnak a végkimenetelét? Sosem látta így viselkedni.*
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-21 18:21:56
Üzenet elküldve: 2021-09-21 18:21:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Van, ami nem változik és talán az erdőmélyi elf szomorú is lett volna, ha Nieveshából eltűnik a rá jellemző habitus és viselkedésminták. Először elmosolyodik a felismerésen, hogy azért a nagylány nem változott meg teljesen. Ám nem sokkal utána lehervad a mosoly az arcáról, mert rájön, hogy mennyi munka lesz abban, hogy ne aggódjon érte, ha belevágnak egy kalandba vagy küldetésbe. Kétségei vannak, hogy mi lesz, ha nem lesz jó tanár, ha nem elég legendásan ismerni azt, amit át szeretne adni, ha nem csak a tudás mértékén múlik a tanítás. Ráadásul fájdalmat kell okoznia majd neki, hisz a fizikai fejlesztés nem létezik fájdalom nélkül. Elméjében hallja saját mestere szavait: "Ami fáj, az nevel." És melyik apa akar fájdalmat okozni a lányának?
Most úgy állnak a dolgok, hogy Nievesha érti, "mi is a dolga", ám ezt még egy szakadék választja el a megvalósítástól. Most jön csak a neheze. Niev meglepett szavai állítják meg, de csak megtorpan, fejével fordul vissza.*
- Visszavisszük a Szent Fát Erdőmélyére. Itt nem tudjuk megvédeni, ha elindulunk. Holnap a hajnal első fényénél áldozat, aztán kiássuk a fát, felkészítjük az utazásra és elindulunk Erdőmélyére. Az az Ő területe, nem eshet baja. *Magyarázza komor hangon, komolyan.*
- Ha sikeresen elültettük, nekikezdünk a kiképzésnek. Pihenj, szükséged lesz az erődre. *Zárja le a monológot. Még egy szívdobbasányi ideig fürkészi Nievesha arcát, majd kilép a lombházból. Xauzur felpattan, fejét odadugja még a lányéhoz és követi társát a lombház teraszára.
A csuhátlan csuhás a nehezebb utat választja lefelé, egyszerűen átlendül a korláton, zuhanásban elkapja az egyik vastagabb ágat és onnan puhán érkezik a talajra, az irbisz könnyedén követi lefelé. Odalent megáll, hevesen zakatoló szívvel szorítja össze állkapcsát. Sárga tekintetében szomorúság és fájdalom. Tudta, hogy nehéz lesz, de korántsem sejtette, hogy ennyire.*
- Bassza meg.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Van, ami nem változik és talán az erdőmélyi elf szomorú is lett volna, ha Nieveshából eltűnik a rá jellemző habitus és viselkedésminták. Először elmosolyodik a felismerésen, hogy azért a nagylány nem változott meg teljesen. Ám nem sokkal utána lehervad a mosoly az arcáról, mert rájön, hogy mennyi munka lesz abban, hogy ne aggódjon érte, ha belevágnak egy kalandba vagy küldetésbe. Kétségei vannak, hogy mi lesz, ha nem lesz jó tanár, ha nem elég legendásan ismerni azt, amit át szeretne adni, ha nem csak a tudás mértékén múlik a tanítás. Ráadásul fájdalmat kell okoznia majd neki, hisz a fizikai fejlesztés nem létezik fájdalom nélkül. Elméjében hallja saját mestere szavait: "Ami fáj, az nevel." És melyik apa akar fájdalmat okozni a lányának?
Most úgy állnak a dolgok, hogy Nievesha érti, "mi is a dolga", ám ezt még egy szakadék választja el a megvalósítástól. Most jön csak a neheze. Niev meglepett szavai állítják meg, de csak megtorpan, fejével fordul vissza.*
- Visszavisszük a Szent Fát Erdőmélyére. Itt nem tudjuk megvédeni, ha elindulunk. Holnap a hajnal első fényénél áldozat, aztán kiássuk a fát, felkészítjük az utazásra és elindulunk Erdőmélyére. Az az Ő területe, nem eshet baja. *Magyarázza komor hangon, komolyan.*
- Ha sikeresen elültettük, nekikezdünk a kiképzésnek. Pihenj, szükséged lesz az erődre. *Zárja le a monológot. Még egy szívdobbasányi ideig fürkészi Nievesha arcát, majd kilép a lombházból. Xauzur felpattan, fejét odadugja még a lányéhoz és követi társát a lombház teraszára.
A csuhátlan csuhás a nehezebb utat választja lefelé, egyszerűen átlendül a korláton, zuhanásban elkapja az egyik vastagabb ágat és onnan puhán érkezik a talajra, az irbisz könnyedén követi lefelé. Odalent megáll, hevesen zakatoló szívvel szorítja össze állkapcsát. Sárga tekintetében szomorúság és fájdalom. Tudta, hogy nehéz lesz, de korántsem sejtette, hogy ennyire.*
- Bassza meg.
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-21 10:26:42
Üzenet elküldve: 2021-09-21 10:26:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
- Tudom. Csak érdekes.
*A változás gyorsan végbement ugyan, de ilyen gyorsan nem lehet megszokni, nemcsak az új kinézetet, de úgy minden. Például az, hogy szempillantás alatt nagyon sok dolgot megevett, bár a csipegetés sosem volt jellemző rá, de ez még önmagához képest is jelentős mennyiség, kétszer-háromszor annyi.*
- Tudom, apaaa!
*Van, ami nem változik, például az, hogy Pycta nyilvánvalóságokat magyaráz el, mire Niev olyan arccal néz rá, hogy arckifejezéssel egyértelműsítse, hogy nyilvánvaló dolgokról kár beszélni.*
- Megértettem, apa.
*Hogy a gyakorlatban ez majd mit jelent, azt még nem tudja, de úgyis hamarosan ki fog minden derülni. Tudja persze, hogy Pycta sok dolgot tud, sok olyan dolgot, amit ő nem, de azt is tudja, hogy ő mindent és még annál is többet meg akar tanulni.*
- Értem.
*Tulajdonképpen megelégszik ezzel a válasszal, arról meg teljesen meg is felejtkezett, hogy három nappal ezelőtt még keserves sírás közepette el akart rohanni az anyjához. Akiről semmit nem tud, csak annyit, hogy ember, illetve most már tudja azt, hogy olyan a füle, mint az övé. Viszont az idősödésével együtt a megfigyelőképessége is javult kissé és rögtön észreveszi, hogy valami nem kerek. Összehúzott szemekkel nézi a felálló, torkát köszörülő Pyctát, de nem szól. A témaváltás is olyan gyors, Niev csak úgy kapkodja a fejét. Felkészíteni a fát? Elmenni innen? A kiképzés az rendben van, az elmúlt percekben pont erről beszéltek.*
- Hogy mit csinálunk?
- Tudom. Csak érdekes.
*A változás gyorsan végbement ugyan, de ilyen gyorsan nem lehet megszokni, nemcsak az új kinézetet, de úgy minden. Például az, hogy szempillantás alatt nagyon sok dolgot megevett, bár a csipegetés sosem volt jellemző rá, de ez még önmagához képest is jelentős mennyiség, kétszer-háromszor annyi.*
- Tudom, apaaa!
*Van, ami nem változik, például az, hogy Pycta nyilvánvalóságokat magyaráz el, mire Niev olyan arccal néz rá, hogy arckifejezéssel egyértelműsítse, hogy nyilvánvaló dolgokról kár beszélni.*
- Megértettem, apa.
*Hogy a gyakorlatban ez majd mit jelent, azt még nem tudja, de úgyis hamarosan ki fog minden derülni. Tudja persze, hogy Pycta sok dolgot tud, sok olyan dolgot, amit ő nem, de azt is tudja, hogy ő mindent és még annál is többet meg akar tanulni.*
- Értem.
*Tulajdonképpen megelégszik ezzel a válasszal, arról meg teljesen meg is felejtkezett, hogy három nappal ezelőtt még keserves sírás közepette el akart rohanni az anyjához. Akiről semmit nem tud, csak annyit, hogy ember, illetve most már tudja azt, hogy olyan a füle, mint az övé. Viszont az idősödésével együtt a megfigyelőképessége is javult kissé és rögtön észreveszi, hogy valami nem kerek. Összehúzott szemekkel nézi a felálló, torkát köszörülő Pyctát, de nem szól. A témaváltás is olyan gyors, Niev csak úgy kapkodja a fejét. Felkészíteni a fát? Elmenni innen? A kiképzés az rendben van, az elmúlt percekben pont erről beszéltek.*
- Hogy mit csinálunk?
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-20 17:57:45
Üzenet elküldve: 2021-09-20 17:57:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
- Pedig te vagy. *Válaszol megnyugtató hangon.*
- Csak idősebben. *Teszi hozzá mintha magyarázni szeretné, hogy miért is érzi Niev úgy magát ahogy.*
- Gyorsan hozzászoksz hozzá és rájössz az előnyeire.
*Nemcsak azért kellett idősebbé tenni a kislányt, hogy erősebb legyen vagy jobban bírja a fizikai terhelést, hanem mert lélekben is idősebbnek kell lennie a küldetésekhez. Egy virágtól pillangóig szökdelő, kamasz testbe zárt kislányt nem tudna megvédeni. De úgy tűnik, ezzel nem lesz baj, Nievesha a korához mérten komoly és határozott. Bár érez felőle némi bizonytalanságot. De ki ne érezne, ha három nap alatt tíz évet öregedne?
Arra, hogy a nagylány sosem utálná, szívesen mondaná, hogy "majd fogsz", de úgy dönt, ad még pár napot a felismerés előtt.*
- Azt mondtam, hogy sosem hagylak el, de ehhez nem csak nekem kell tenni, hanem neked is. Meg kell tanulnod mindent, amit tanítok neked, bízni bennem és elfogadni, amit mondok, különben az egész ennyit sem ér. *Csettint a jobbjával.*
- Ez a te részed az eskünkből. Én megtanítalak, te megtanulod. Mert ha nem, akkor nem lehetek mindig melletted és nem lehetsz mindig mellettem. Megértetted? *Kérdi mélyen a kislány - nagylány - sárga szemeibe nézve.
A tükörben Niev jól megnézi magát, a csuhátlan csuhás pedig oldalról fürkészi az arcát, tanulmányozza, hisz neki ugyanolyan új a látvány, mint Nieveshának.
A kétkedésnél haloványan elmosolyodik. Nem gondolta, hogy ez lesz az egyik probléma. Ezzel arra is választ kap, hogy nem a haj az ok a kétségre. Bár azt sem erősíti meg benne, hogy az rendben van.*
- A füled? *Rebben meg a sárga ragadozótekintet. Xauzur is felkapja a fejét, mintha értené, miről is beszélnek, pedig csak egy bogár szállt el előtte.*
- Az édesanyád fülét örökölted. *Válaszolja kitérőn. Úgy érzi, még nem állnak készen egyikük sem, hogy erről a titokról fellebbentse a fátylat. De amit mondott, az igaz. Nieveshában mindig Aenaet látja, még akkor is, ha ezek a hasonlóságok csak számára láthatók.
Hirtelen, nem tudja, mit is mondhatna még, így felkel ültéből és megköszörüli a torkát.*
- Egyél csak, de ne sokat. Holnap áldozunk az Erdő Szívének és előkészítjük a fát az utazásra. *Elfordul, a lombház ablakán át a közösség apró fénypontjaira néz, melyek mint világló rovarok rezegnek a távolban.*
- Elhagyjuk Mil'Ochasst. *Fordul vissza komoly arccal.*
- Akkor elkezdődik a kiképzésed.
- Pedig te vagy. *Válaszol megnyugtató hangon.*
- Csak idősebben. *Teszi hozzá mintha magyarázni szeretné, hogy miért is érzi Niev úgy magát ahogy.*
- Gyorsan hozzászoksz hozzá és rájössz az előnyeire.
*Nemcsak azért kellett idősebbé tenni a kislányt, hogy erősebb legyen vagy jobban bírja a fizikai terhelést, hanem mert lélekben is idősebbnek kell lennie a küldetésekhez. Egy virágtól pillangóig szökdelő, kamasz testbe zárt kislányt nem tudna megvédeni. De úgy tűnik, ezzel nem lesz baj, Nievesha a korához mérten komoly és határozott. Bár érez felőle némi bizonytalanságot. De ki ne érezne, ha három nap alatt tíz évet öregedne?
Arra, hogy a nagylány sosem utálná, szívesen mondaná, hogy "majd fogsz", de úgy dönt, ad még pár napot a felismerés előtt.*
- Azt mondtam, hogy sosem hagylak el, de ehhez nem csak nekem kell tenni, hanem neked is. Meg kell tanulnod mindent, amit tanítok neked, bízni bennem és elfogadni, amit mondok, különben az egész ennyit sem ér. *Csettint a jobbjával.*
- Ez a te részed az eskünkből. Én megtanítalak, te megtanulod. Mert ha nem, akkor nem lehetek mindig melletted és nem lehetsz mindig mellettem. Megértetted? *Kérdi mélyen a kislány - nagylány - sárga szemeibe nézve.
A tükörben Niev jól megnézi magát, a csuhátlan csuhás pedig oldalról fürkészi az arcát, tanulmányozza, hisz neki ugyanolyan új a látvány, mint Nieveshának.
A kétkedésnél haloványan elmosolyodik. Nem gondolta, hogy ez lesz az egyik probléma. Ezzel arra is választ kap, hogy nem a haj az ok a kétségre. Bár azt sem erősíti meg benne, hogy az rendben van.*
- A füled? *Rebben meg a sárga ragadozótekintet. Xauzur is felkapja a fejét, mintha értené, miről is beszélnek, pedig csak egy bogár szállt el előtte.*
- Az édesanyád fülét örökölted. *Válaszolja kitérőn. Úgy érzi, még nem állnak készen egyikük sem, hogy erről a titokról fellebbentse a fátylat. De amit mondott, az igaz. Nieveshában mindig Aenaet látja, még akkor is, ha ezek a hasonlóságok csak számára láthatók.
Hirtelen, nem tudja, mit is mondhatna még, így felkel ültéből és megköszörüli a torkát.*
- Egyél csak, de ne sokat. Holnap áldozunk az Erdő Szívének és előkészítjük a fát az utazásra. *Elfordul, a lombház ablakán át a közösség apró fénypontjaira néz, melyek mint világló rovarok rezegnek a távolban.*
- Elhagyjuk Mil'Ochasst. *Fordul vissza komoly arccal.*
- Akkor elkezdődik a kiképzésed.
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-16 14:44:23
Üzenet elküldve: 2021-09-16 14:44:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
- Csak kérdeztem. Furcsa. Mintha nem is én lennék.
*Mondja elrévedve, szoknia kell ezt az új testet, a hosszú lábakat, meg mindent amiben a hosszúságon kívül eltér a gyerektest a fiatal lányétól.
Úgy hallgatja Pyctát, hogy nem vág a szavába, nem szól közbe, de a végén újra felpillant rá.*
- Sosem utálnálak, apa!
*Niev persze nem tudhatja azt, amit Pycta igen, ezért még vannak illúziói és ráadásul az összes illúziója egy rózsaszín buborékba van csomagolva. Elképzelései szerint most majd együtt járhatják Pyctával a világot, örökké. A rózsaszín buborék aztán majd kidurran, minden bizonnyal az első izomláznál, vagy vízhólyagos tenyérnél. Most még abban a hitben él, hogy minden szép lesz, minden jó lesz, csodálatos boldogság.*
- Hát...
*Újra a szeme sarkát húzogatja, Pyctának is megmutatva.*
- Azt hittem, hogy szebb a szemem. De olyan furcsa.
*Legalábbis a formáját annak találja, persze eddig is ilyen volt, csak eddig nem feltétlenül vette észre, hogy ilyen. Niev nem gondol arra, hogy Pycta szerint az új frizurájával nem elégedett, az szerinte teljesen rendben van, talán lehetne még rövidebb is, de így pont jó.*
- Meg azt hittem, hogy más lesz a fülem.
*Előbb lassan jobbra fordul, majd balra, hogy újra megszemlélhesse a tükörben a saját füleit, amik a valódi csalódást keltik benne, sokkal nagyobbat, mint a szokatlan metszésű szemei.*
- Csak kérdeztem. Furcsa. Mintha nem is én lennék.
*Mondja elrévedve, szoknia kell ezt az új testet, a hosszú lábakat, meg mindent amiben a hosszúságon kívül eltér a gyerektest a fiatal lányétól.
Úgy hallgatja Pyctát, hogy nem vág a szavába, nem szól közbe, de a végén újra felpillant rá.*
- Sosem utálnálak, apa!
*Niev persze nem tudhatja azt, amit Pycta igen, ezért még vannak illúziói és ráadásul az összes illúziója egy rózsaszín buborékba van csomagolva. Elképzelései szerint most majd együtt járhatják Pyctával a világot, örökké. A rózsaszín buborék aztán majd kidurran, minden bizonnyal az első izomláznál, vagy vízhólyagos tenyérnél. Most még abban a hitben él, hogy minden szép lesz, minden jó lesz, csodálatos boldogság.*
- Hát...
*Újra a szeme sarkát húzogatja, Pyctának is megmutatva.*
- Azt hittem, hogy szebb a szemem. De olyan furcsa.
*Legalábbis a formáját annak találja, persze eddig is ilyen volt, csak eddig nem feltétlenül vette észre, hogy ilyen. Niev nem gondol arra, hogy Pycta szerint az új frizurájával nem elégedett, az szerinte teljesen rendben van, talán lehetne még rövidebb is, de így pont jó.*
- Meg azt hittem, hogy más lesz a fülem.
*Előbb lassan jobbra fordul, majd balra, hogy újra megszemlélhesse a tükörben a saját füleit, amik a valódi csalódást keltik benne, sokkal nagyobbat, mint a szokatlan metszésű szemei.*
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-16 13:24:42
Üzenet elküldve: 2021-09-16 13:24:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
- Rossz? *Kérdez vissza értetlenül.*
- Miért lenne rossz? *Teszi hozzá mosolyogva, hogy Nievesha láthassa, semmi rossz nincs abban, hogy ekkorát nőtt.*
- Azt kértem a Fákban Lakótól, hogy legyél idősebb. Így nem kell magadra hagynom, elkísérhetsz és már fizikálisan is képes leszel elsajátítani mindent, amire a túléléshez szükséged lesz. Velem jöhetsz, de tudnod kell, hogy az én életem... küldetésem nem minden veszély nélkül való. *Magyarázza elmélyülve a hajvágás procedúrájában.*
- Mivel idősebb lettél, megnyúlt a tested is, a karod, a lábad, mintha tíz évet öregedtél volna. *Egyenesedik fel, amikor rászól a csámcsogás miatt a lányra.
A bocsánatkérést mosolyogva fogadja, hisz most mondhatná, hogy nem illik teli szájjal beszélni, de elég volt ennyi illemlecke egyszerre.*
- Igen. Azon leszek. *Válaszolja komolyan. Rövid szünet után folytatja egy sóhajjal kezdve.*
- Kemény lesz és nehéz, de fejlődnöd kell és megerősödni, testben és lélekben. Szinte felnőtt vagy, meg kell tanulnod vigyázni magadra és akár rám is. Sokszor fogsz utálni miatta, de tudnod kell, hogy mi a célunk, miért teszem azt, amit teszek. *Nehéz szavak ezek, de most ennek van itt az ideje. A kiképzés nehezebb lesz, mint azt Nievesha el tudja képzelni, sokszor sa'terethbe fogja kívánni a csuhátlan csuhást, majd kegyetlennek tűnő eszközei miatt. De mindent érte tesz és azért, hogy együtt lehessenek. Bár ez akkor semmit sem fog számítani.
A tükröt megkapva Nievesha magát fürkészi, az erdőmélyi elf csak áll mögötte és a tükörben látott arcot figyeli némán. Nem tud mit mondani.
A csalódottságot látja a lány arcán, a fájdalom egyszerre mardossa a lelkét és a torkát, nem tudja mit gondoljon most.*
- Nem tetszik? *Kérdi halkan, kissé reszelős hangon, mert nem lát a fejébe, így hiheti, hogy a munkája nem tetszik. Pedig sikerült kiküszöbölnie Niev fészkelődését is. Szerinte egész jó lett, persze ahhoz képest, hogy ő vágta le a haját.*
- Rossz? *Kérdez vissza értetlenül.*
- Miért lenne rossz? *Teszi hozzá mosolyogva, hogy Nievesha láthassa, semmi rossz nincs abban, hogy ekkorát nőtt.*
- Azt kértem a Fákban Lakótól, hogy legyél idősebb. Így nem kell magadra hagynom, elkísérhetsz és már fizikálisan is képes leszel elsajátítani mindent, amire a túléléshez szükséged lesz. Velem jöhetsz, de tudnod kell, hogy az én életem... küldetésem nem minden veszély nélkül való. *Magyarázza elmélyülve a hajvágás procedúrájában.*
- Mivel idősebb lettél, megnyúlt a tested is, a karod, a lábad, mintha tíz évet öregedtél volna. *Egyenesedik fel, amikor rászól a csámcsogás miatt a lányra.
A bocsánatkérést mosolyogva fogadja, hisz most mondhatná, hogy nem illik teli szájjal beszélni, de elég volt ennyi illemlecke egyszerre.*
- Igen. Azon leszek. *Válaszolja komolyan. Rövid szünet után folytatja egy sóhajjal kezdve.*
- Kemény lesz és nehéz, de fejlődnöd kell és megerősödni, testben és lélekben. Szinte felnőtt vagy, meg kell tanulnod vigyázni magadra és akár rám is. Sokszor fogsz utálni miatta, de tudnod kell, hogy mi a célunk, miért teszem azt, amit teszek. *Nehéz szavak ezek, de most ennek van itt az ideje. A kiképzés nehezebb lesz, mint azt Nievesha el tudja képzelni, sokszor sa'terethbe fogja kívánni a csuhátlan csuhást, majd kegyetlennek tűnő eszközei miatt. De mindent érte tesz és azért, hogy együtt lehessenek. Bár ez akkor semmit sem fog számítani.
A tükröt megkapva Nievesha magát fürkészi, az erdőmélyi elf csak áll mögötte és a tükörben látott arcot figyeli némán. Nem tud mit mondani.
A csalódottságot látja a lány arcán, a fájdalom egyszerre mardossa a lelkét és a torkát, nem tudja mit gondoljon most.*
- Nem tetszik? *Kérdi halkan, kissé reszelős hangon, mert nem lát a fejébe, így hiheti, hogy a munkája nem tetszik. Pedig sikerült kiküszöbölnie Niev fészkelődését is. Szerinte egész jó lett, persze ahhoz képest, hogy ő vágta le a haját.*
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-16 12:39:55
Üzenet elküldve: 2021-09-16 12:39:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
- De... Akkor ez rossz?
*Ez a kérdés persze bármelyik kamasz száját elhagyná, általános jellemzőjük a bizonytalanság, ahogyan a sutaság is. Bár az átlagos kamaszok nem ennyire hirtelen nőnek és nem ekkorát, mint Niev. Niev most úgy gondolja, hogy túl magas és szokatlanul hosszúak a végtagjai.*
- Bofánaf.
*Mondja teli szájjal, mikor Pycta rászól, hogy ne csámcsogjon. Tulajdonképpen nagyon sokszor rászólt már emiatt, de ilyen erélyesen - vagy csak ő nem érezte annak - még egyszer sem. Azért is sokszor rászóltak, hogy ne olyan hanghatások közepette igyon, mintha egy egész csorda inna a vályúnál.*
- De te megtanítasz mindent, ugye?
*Kérdezi két falat között, felpillantva az elfre, nem számolva azzal, hogy ezzel az egészen apró mozdulattal mennyire el lehetne rontani a frizuráját, ha Pycta nincs résen. A másik pillanatban akkor kell résen lennie a férfinak, mikor a lány visszafordítja a fejét az étel felé. Amíg Pycta a haján dolgozik, addig Niev maga elé nézve eszik. Nem csámcsogva.
A tükörnek nagyon örül, és egyébként nem is Pycta munkáját akarja ellenőrizni, hanem úgy egyáltalán meg akarja nézni magát. Főleg az arcát, mert felébredve a testének legtöbb részét meg tudta nézni, de az arcát tükör híján nem.
Egyik kezében a tükröt tartja a másikkal pedig saját arcát tapogatja. Mutatóujjával feltolja felsőajkát, majd lehúzza az alsót, hogy megnézhesse fogsorát. Szépnek, szabályosnak ítéli meg. Ezután a szeme csücskét kezdi húzogatni, különböző szemformákat próbálva ki ezzel és magában megállapítva, hogy lehetne ennél szebb szeme is. Az orra rendben van, kese szemöldöke is. Az arca kissé sovány, de a tükörből látja, hogy az ujja is pont ugyanilyen sovány. A füle meg? Mögé igazítja a haját, cseppet sem hasonlít arra, mint amit elvárt, mert bár tudja, hogy az anyukája ember volt, és azt is, hogy a félvérek néha nem hasonlítanak a felmenőikre, de azért kicsit szerette volna, ha legalább a fülük hasonló. Kicsit csalódott, ahogy a tükörből Pyctára néz.*
- De... Akkor ez rossz?
*Ez a kérdés persze bármelyik kamasz száját elhagyná, általános jellemzőjük a bizonytalanság, ahogyan a sutaság is. Bár az átlagos kamaszok nem ennyire hirtelen nőnek és nem ekkorát, mint Niev. Niev most úgy gondolja, hogy túl magas és szokatlanul hosszúak a végtagjai.*
- Bofánaf.
*Mondja teli szájjal, mikor Pycta rászól, hogy ne csámcsogjon. Tulajdonképpen nagyon sokszor rászólt már emiatt, de ilyen erélyesen - vagy csak ő nem érezte annak - még egyszer sem. Azért is sokszor rászóltak, hogy ne olyan hanghatások közepette igyon, mintha egy egész csorda inna a vályúnál.*
- De te megtanítasz mindent, ugye?
*Kérdezi két falat között, felpillantva az elfre, nem számolva azzal, hogy ezzel az egészen apró mozdulattal mennyire el lehetne rontani a frizuráját, ha Pycta nincs résen. A másik pillanatban akkor kell résen lennie a férfinak, mikor a lány visszafordítja a fejét az étel felé. Amíg Pycta a haján dolgozik, addig Niev maga elé nézve eszik. Nem csámcsogva.
A tükörnek nagyon örül, és egyébként nem is Pycta munkáját akarja ellenőrizni, hanem úgy egyáltalán meg akarja nézni magát. Főleg az arcát, mert felébredve a testének legtöbb részét meg tudta nézni, de az arcát tükör híján nem.
Egyik kezében a tükröt tartja a másikkal pedig saját arcát tapogatja. Mutatóujjával feltolja felsőajkát, majd lehúzza az alsót, hogy megnézhesse fogsorát. Szépnek, szabályosnak ítéli meg. Ezután a szeme csücskét kezdi húzogatni, különböző szemformákat próbálva ki ezzel és magában megállapítva, hogy lehetne ennél szebb szeme is. Az orra rendben van, kese szemöldöke is. Az arca kissé sovány, de a tükörből látja, hogy az ujja is pont ugyanilyen sovány. A füle meg? Mögé igazítja a haját, cseppet sem hasonlít arra, mint amit elvárt, mert bár tudja, hogy az anyukája ember volt, és azt is, hogy a félvérek néha nem hasonlítanak a felmenőikre, de azért kicsit szerette volna, ha legalább a fülük hasonló. Kicsit csalódott, ahogy a tükörből Pyctára néz.*
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-15 15:10:39
Üzenet elküldve: 2021-09-15 15:10:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
- Nem számítottam semmire. *Válaszolja halkan. Hisz mire is számíthatott volna? Nem tudta, hogyan megy végbe az öregedés, milyen lesz majd a megváltozott Nievesha. Ám most már látja és érzi az ölelésben. Szinte tényleg kész nő lett belőle három nap alatt, ami egy apának elég nehéz érzés. De fizikailag már biztosan képes lesz megtanulni azokat, amiket szeretne megtanítani neki. A képességeket a túlélésre, a harcra és a hosszú utakra. Azt még nem tudja, hogy lélekben is öregedett-e a lány, bár már korántsem olyan szeleburdi, mint azelőtt. Láthatóan komolyabb lett és kicsit zárkózottabb.
Aztán előkerül a szék és az olló és miközben a csuhátlan csuhás nekikezd levágni Niev hosszú szőke fürtjeit nagy akkurátusan, addig a kislány - nagylány - enni kezd.*
- Kincsem, csukd be a szád, ne csámcsogj. *Mondja halkan, oda sem nézve, ahogy vágja a haját. A tanulás már láthatóan most elkezdődött és míg egy gyermeklányra nem, addig egy kamasz már számíthat rá, hogy rászólnak ezért.*
- Igen. *Feleli az elmélyült hajvágás közepette.*
- Hamarosan elkezdődik majd a kiképzésed, meg kell tanulnod megvédened magad. Fegyveres harc, közelharc és minden, ami a túléléshez kell. Küldetésünk van. *Folytatja monoton hangon, hisz a vágáshoz minden figyelmére szüksége van.
Amikor végzett, felegyenesedik, úgy nézi meg művét. Egész jónak látja, legalábbis ami tőle kitelt.*
- Hmm... *Összeszűkített szemmel fürkészi, hogy mindenhol ugyanolyan rövid lett-e, amikor kizökkenti Nievesha kérdése a tükörrel.*
- Azt hiszem, igen. *Válaszolja szétnézve a szobában és az egyik polcról lekap egy kissé homályos, sarkánál törött tükröt.*
- Tessék. *Adja át és az ajkába harapva teszi fel a kérdést.*
- Milyen lett?
- Nem számítottam semmire. *Válaszolja halkan. Hisz mire is számíthatott volna? Nem tudta, hogyan megy végbe az öregedés, milyen lesz majd a megváltozott Nievesha. Ám most már látja és érzi az ölelésben. Szinte tényleg kész nő lett belőle három nap alatt, ami egy apának elég nehéz érzés. De fizikailag már biztosan képes lesz megtanulni azokat, amiket szeretne megtanítani neki. A képességeket a túlélésre, a harcra és a hosszú utakra. Azt még nem tudja, hogy lélekben is öregedett-e a lány, bár már korántsem olyan szeleburdi, mint azelőtt. Láthatóan komolyabb lett és kicsit zárkózottabb.
Aztán előkerül a szék és az olló és miközben a csuhátlan csuhás nekikezd levágni Niev hosszú szőke fürtjeit nagy akkurátusan, addig a kislány - nagylány - enni kezd.*
- Kincsem, csukd be a szád, ne csámcsogj. *Mondja halkan, oda sem nézve, ahogy vágja a haját. A tanulás már láthatóan most elkezdődött és míg egy gyermeklányra nem, addig egy kamasz már számíthat rá, hogy rászólnak ezért.*
- Igen. *Feleli az elmélyült hajvágás közepette.*
- Hamarosan elkezdődik majd a kiképzésed, meg kell tanulnod megvédened magad. Fegyveres harc, közelharc és minden, ami a túléléshez kell. Küldetésünk van. *Folytatja monoton hangon, hisz a vágáshoz minden figyelmére szüksége van.
Amikor végzett, felegyenesedik, úgy nézi meg művét. Egész jónak látja, legalábbis ami tőle kitelt.*
- Hmm... *Összeszűkített szemmel fürkészi, hogy mindenhol ugyanolyan rövid lett-e, amikor kizökkenti Nievesha kérdése a tükörrel.*
- Azt hiszem, igen. *Válaszolja szétnézve a szobában és az egyik polcról lekap egy kissé homályos, sarkánál törött tükröt.*
- Tessék. *Adja át és az ajkába harapva teszi fel a kérdést.*
- Milyen lett?
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-15 14:41:08
Üzenet elküldve: 2021-09-15 14:41:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
- Őőő, másra számítottál?
*Kérdezi zavartan, mellkasa előtt összefont karokkal, olyan benyomást keltve, mintha átölelné saját magát. Egyik lábfejével félköröket rajzol a porba. Ő, mint most már tudja, nem számított semmire, mert csak az lebegett a szeme előtt, hogy mindig az apukájával legyen. Ez az érzése változatlan, ugyanolyan erős, csak szokatlan érzései vannak. Nehéz megmagyarázni, de valahogy túl hosszú, túl hosszú a keze és a lába is, hamar odaér mindenhova, sokkal hamarabb, mint megszokta. A haja meg aztán végképp túl hosszú és nem érzi magában, hogy az elmúlt három napban annyira megkedvelte volna a fésülködést. Szeretné egy tükörben megnézni magát, a haját nem is annyira, de úgy az összképet.
Ahogy Pycta az álla alá nyúl, úgy költözik enyhe pír az arcára, lesütött szemét egy fél percig szigorúan a földre szegezi, mielőtt felemelné a tekintetét.*
- De, tényleg nagyon éhes vagyok.
*Vallja be végül és le is ül, hosszú lábait maga alá húzza. Csámcsog, mint ahogy egy kislány csámcsogna, csak sokkal szótlanabb, mint egy kislány lenne, vagyis ahhoz képest a kislányhoz képest, aki volt.*
- Hogy mindig veled lehessek.
*Néz a földre hulló, tejfölszőke tincseket, még egy elégedett sóhajt is elereszt, hogy megszabadult a nagy részüktől.*
- Van tükröd, apa?
- Őőő, másra számítottál?
*Kérdezi zavartan, mellkasa előtt összefont karokkal, olyan benyomást keltve, mintha átölelné saját magát. Egyik lábfejével félköröket rajzol a porba. Ő, mint most már tudja, nem számított semmire, mert csak az lebegett a szeme előtt, hogy mindig az apukájával legyen. Ez az érzése változatlan, ugyanolyan erős, csak szokatlan érzései vannak. Nehéz megmagyarázni, de valahogy túl hosszú, túl hosszú a keze és a lába is, hamar odaér mindenhova, sokkal hamarabb, mint megszokta. A haja meg aztán végképp túl hosszú és nem érzi magában, hogy az elmúlt három napban annyira megkedvelte volna a fésülködést. Szeretné egy tükörben megnézni magát, a haját nem is annyira, de úgy az összképet.
Ahogy Pycta az álla alá nyúl, úgy költözik enyhe pír az arcára, lesütött szemét egy fél percig szigorúan a földre szegezi, mielőtt felemelné a tekintetét.*
- De, tényleg nagyon éhes vagyok.
*Vallja be végül és le is ül, hosszú lábait maga alá húzza. Csámcsog, mint ahogy egy kislány csámcsogna, csak sokkal szótlanabb, mint egy kislány lenne, vagyis ahhoz képest a kislányhoz képest, aki volt.*
- Hogy mindig veled lehessek.
*Néz a földre hulló, tejfölszőke tincseket, még egy elégedett sóhajt is elereszt, hogy megszabadult a nagy részüktől.*
- Van tükröd, apa?
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-15 09:31:39
Üzenet elküldve: 2021-09-15 09:31:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
*A csuhátlan csuhás nem látta születésekor a kislányt, de számára most újjászületett és ez is legalább olyan csodálatos dolog, mint a valódi születés. Látja, hogy Niev léptei még határozatlanok, ám valóban felkészületlenül éri a súly a lendület mellett. Legutóbb még könnyedén az ölébe vette a kislányt, most pedig már csak egy fejjel lehet alacsonyabb nála. Sikerült a szertartás, Nievesha kamaszlánnyá nőtt.
A nagylány felsegíti, elgémberedett lábai nehezen mozdulnak meg, de utána már könnyebb.*
- Nem történt semmi. *Mondja a bocsánatkérésre.*
- Nagy... lettél. *Néz újra végig Nieven és nem győz ámulni. Hiányzik neki a kislány, de az a lány, aki most előtte áll teljesen más.
Kisimítja arcából a hosszú hajtincset, épp akkor, amikor a lány megkéri, hogy vágja le a haját. A keze megrebben, mintha valami rosszat csinált volna, vissza is húzza.*
- Öhm... persze. *Nem olyan jó borbély, de ezzel talán megbirkózik.
Az állatok mostanra elkezdhettek elszállingózni, lassan már csak Xauzur marad ott velük. De ő nem a sereglettel jött, hanem amúgy is ott volt. Felemeli Niev állát, hogy ne süsse le pillantását, hanem ránézhessen.*
- Ülj csak le, egyél valamit. *Int a rengeteg gyümölcs és élelem felé, amit az állatok hoztak.*
- Biztosan éhes vagy. Addig kerítek egy ollót.
*Három napig volt bezárva egy szobába és kamaszlányként lépett ki onnan, valószínűleg tényleg éhes. Gyorsan kerít egy széket és egy ollót, majd ha Niev leült, akkor nekikezd a legjobb tudása szerint levágnia a haját, míg a lány eszik.
Még mindig nem tért magához a szertartás hatása alól, egyszerűen felfoghatatlan, hogy a kislányból egy kész nő vált három nap alatt. De azt is tudja, hogy nem sokáig lehetnek ilyen gondtalanok, hisz nem elég idősebbé tenni Nieveshát, hanem fel is kell készítenie az előtte álló életre.*
- Emlékszel, miért döntöttünk így? *Kérdi, ahogy igyekszik lenyírni a lány haját körbe járva őt a széken.*
*A csuhátlan csuhás nem látta születésekor a kislányt, de számára most újjászületett és ez is legalább olyan csodálatos dolog, mint a valódi születés. Látja, hogy Niev léptei még határozatlanok, ám valóban felkészületlenül éri a súly a lendület mellett. Legutóbb még könnyedén az ölébe vette a kislányt, most pedig már csak egy fejjel lehet alacsonyabb nála. Sikerült a szertartás, Nievesha kamaszlánnyá nőtt.
A nagylány felsegíti, elgémberedett lábai nehezen mozdulnak meg, de utána már könnyebb.*
- Nem történt semmi. *Mondja a bocsánatkérésre.*
- Nagy... lettél. *Néz újra végig Nieven és nem győz ámulni. Hiányzik neki a kislány, de az a lány, aki most előtte áll teljesen más.
Kisimítja arcából a hosszú hajtincset, épp akkor, amikor a lány megkéri, hogy vágja le a haját. A keze megrebben, mintha valami rosszat csinált volna, vissza is húzza.*
- Öhm... persze. *Nem olyan jó borbély, de ezzel talán megbirkózik.
Az állatok mostanra elkezdhettek elszállingózni, lassan már csak Xauzur marad ott velük. De ő nem a sereglettel jött, hanem amúgy is ott volt. Felemeli Niev állát, hogy ne süsse le pillantását, hanem ránézhessen.*
- Ülj csak le, egyél valamit. *Int a rengeteg gyümölcs és élelem felé, amit az állatok hoztak.*
- Biztosan éhes vagy. Addig kerítek egy ollót.
*Három napig volt bezárva egy szobába és kamaszlányként lépett ki onnan, valószínűleg tényleg éhes. Gyorsan kerít egy széket és egy ollót, majd ha Niev leült, akkor nekikezd a legjobb tudása szerint levágnia a haját, míg a lány eszik.
Még mindig nem tért magához a szertartás hatása alól, egyszerűen felfoghatatlan, hogy a kislányból egy kész nő vált három nap alatt. De azt is tudja, hogy nem sokáig lehetnek ilyen gondtalanok, hisz nem elég idősebbé tenni Nieveshát, hanem fel is kell készítenie az előtte álló életre.*
- Emlékszel, miért döntöttünk így? *Kérdi, ahogy igyekszik lenyírni a lány haját körbe járva őt a széken.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927