Külső területek - Mil'Ochass
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Mil'OchassTaverna a Három Baráthoz (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

700. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-17 22:36:31
 ÚJ
>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//MilO'chass felé//

*A cölöpfalnál ezúttal is Aravien teljesít szolgálatot és ül az őrhelyen. Egy kis darab kenyérhéjon rágódik és közben halkan dúdol egy elf dallamot. Bánja, hogy nincs nála valami hangszer és annak híján íjának végével ad ritmust saját hangjának.
Egy elf figyelmét kevés dolog kerüli el, főleg, ha egy fal magasában egy őrposzton foglal helyet, így már messziről látja a Mil'Ochass alá érkezőket. Meghallgatja az élen álló elf lány szavait a mellvéd biztonságából és végignéz a társaságon. A zöld hajú hosszúéletű mögött érkező férfi ismerős neki, Datvinoolv, ha jól emlékszik. Kicsit kutatnia kell az emlékeiben, hogy a férfi miért is hagyta el a közösséget. Utolsóként egy másik ember lány érkezik, érdekes módon egy szarvassal. Aravien pár pillanatig némán néz végig a trión.*
- Köszöntelek benneteket Mil'Ochass kapujában. A kezeskedés nekem édeskevés, de a Kósza ajánlása sokat javít a dolgon. *Mosolyodik el féloldalasan. Lába mellett ott a tegze, kezében az íja és bár nem tart támadástól, őrként az a dolga, hogy óvatos legyen.*
- Beléphettek mind a közösség területére, de kérlek benneteket, hogy szabaduljatok meg minden fegyvertől. Te is, Datvinoolv. *Fordul az elf íjász pillantása a férfi felé. Majd Lyzendra úrnő eldönti, hogy mi legyen vele.*
- A fegyvereket tegyétek le a kapu mellé, s ha beléptetek, gondoskodunk a biztonságukról. Nem akarunk ártani nektek, ahogy remélem, ti sem ártó szándékkal érkeztetek. *Folytatja és bár egyedül van, a trió biztos lehet abban, hogy nem egy elf szem szegeződik rájuk.*
- Mi a célotok Mil'Ochassban? *Kérdi még, miközben remélhetően a hármas nekikezd fegyvereik elrendezéséhez.*


699. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-16 16:05:08
 ÚJ
>Nievesha del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Próféták//

*Félrebiccentett fejjel nézi Pyctát, illetve a szemeit, ebben a mozdulatban egészen édesanyjára hasonlít. Bólint, hisz tényleg olyan lett a zöld szempár, mint Xauzuré.*
- Örökre ilyen marad? Tökre ijesztő ám! Hogy szólított meg? Láttad? Én is szeretném látni! Szép? Akkor nekem is ijesztő szemem lesz, ha feladatot ad? Milyen feladatot?
*Szinte egy szuszra sorolja el a kérdéseit, amiket felvet benne Pycta válasza.
Újra bólogat, valóban azt szeretné, ha Pycta adna neki enni. Az a legfinomabb, ha ő ad! Meg, ha Lyz!*
- Najóóóó...
*Rántja meg a vállát, ahogyan Pycta a kézmosást említi. Kicsit a száját is elhúzza, nem szeret kezet mosni, bár igaz, hogy fésülködni sokkal rosszabb. Haja sokkal kócosabb, mint amennyire a keze koszos.*
- De hogy vadászunk? Zabkását? Zabkására hogyan lehet vadászni? Nem kérek zabkását. Inkább pocokot! Anyaaaaaa!
*Kiált fel, mikor Pycta szól, hogy ő már meglátta.*
- Honnan tudta?
*Kérdezi kis hitetlenkedéssel a hangjában. Hogy tudta kitalálni Lyz, hogy enni mennek.*
- Apa, ugye anya nem zabkását vadászott?



698. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-15 18:16:39
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Próféták//

*Apa és gyermeke mindig melegséget csal szívébe, ahogy együtt látja őket, mintha körbeburkolná őket valamilyen sajátos kis hangulatbuborék. Nievesha kacaja felgurgulázik egészen a fák lombjainak szintjére, mellyel Lyz is szeretetteljes mosolyra húzza száját. Reggelig bírná őket nézni, s teszi is mozdulatlan az ajtófélfának támasztva vállát csípőjét, míg észre nem veszik őt odafent. Kezét intésre emeli, mikor meglátja, hogy észrevették, s ellép az ajtófélfától, de megáll a lépcső tetején, hogy megvárja családját. Úgy hiszi Niev nem sokat evett még, mióta Lyz eljött pedig nem jött a főépület környékére, így anyai sejtése szerint éhes lehet a pocakja.*
- Feljöttök enni? *szól a lépcső tetejéről, hogy bizonyságot szerezzen.*


697. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-15 13:14:39
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Próféták//

*Kevés szebb dolog van a világon, mint a gyermekek kacaja. Valóban felmelegítik a lelket, megolvasztják még a legkeményebb férfiak szívét is. Az erdőmélyi elf pedig a kislánnyal nevet, amikor az belécsimpaszkodik, ahogy mindig is szokott. Természetesen nem kerüli el Niev figyelmét a csuhátlan csuhás megváltozott külseje, így a tekintete sem. Maga is érezte a változást, bár még nem látta magát, így beletörődve konstatálja, hogy milyenné is váltak szemei.*
- Tudod, az Erdő Szíve nemrég megszólított és fontos feladatot kaptam tőle. Cserébe ilyen szemeket adott nekem. Olyanok, mint Xauzuré? *Kérdi, ahogy az irbisz hátára ülteti a kislányt. Ő legalábbis így érzi. Ha nem is lettek sárgák, mint az erdőmélyi ragadozóé, a pupillája biztosan más lett. Legalábbis erre következtet Niev "szemed belseje" kifejezéséből. Szerencsére nem nyúl a szemébe a kislány, időben elhúzza kicsit a fejét a koszos kis ujjak elől.*
- Szóval azt szeretnéd, ha én adnék? Rendben. *Mosolyog a válaszon.*
- De előtte kezet kell mosnod. *Teszi hozzá. Tisztában van vele, hogy szinte mindig koszos a kislány keze, de hát egy gyereknek legyen is koszos a keze.
A pockos kérdésre halkan felnevet. Elképesztő, hogy a gyermeki elme mi mindent képes kitalálni egy pillanat alatt.*
- Nem eszünk pockot. Úgy értettem, hogy a N'orthrymban "vadászunk" valamit. Megnézzük, mi lesz az ebéd. *Magyarázza meg, mire is gondolt.*
- Dolga, értem. *Konstatálja Lyz helyzetét. Persze a szőke elf lány nem csak Niev édesanyjának szerepét tölti be, hanem a közösség úrnőjének feladatait is el kell látnia. Természetes, hogy épp "dolga van". Arra tekint a központi lombház felé tartva, amerre Lyz lombházát tudja és talán megpillantja az ajtóban álló elfet.*
- Nézd csak. Ott van! *Int fejével abba az irányba, hogy Nievesha is láthassa Lyzendrát.*
- Rendben, akkor odaadjuk neki a fülbevalót. Biztosan örülni fog neki. *Mosolyog Lyzre onnan, ahol állnak és lassan elérik a közösség központjának számító, több fán álló lombházat.*


696. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-15 09:22:32
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Valóban nem néz ki jobban, mint egy ázott macska. Aranyszőke haja fejéhez lapulva, mint ahogyan Pyctának, az ő fülei is kandikálnak. Nem tud igazából haragudni, de a késői eszmélés miatt nem túl boldog, hogy ruhája teljesen elázik. Inkább levetette volna, ha van választása, de így jár, akit elvakít a rózsaszín köd. Csak fúj egyet mikor Pycta visszakérdez, s mert a dicséret persze jól is esik, szája széle mosolyba remeg. *
- Csak hízelegsz *próbál egy ázott tincset kifújni arcából. Játékos komikus mozdulat, s ezt ő is pontosan tudja, hisz esélytelen hogy akár egy picit is elmozduljon az a tincs. Nevetésbe fúl a próbálkozás, így inkább kezével söpri el.
Ragadós a nevetés, és olyan jóízűen műveli Pycta, hogy Lyz már nem is akar ellenállni a jókedvnek. Korában derűs szája már szélesedik, kacagó hangja az erdőmélyi nevetésébe keveredik. Vidorkodás közben a pántja is helyre kerül. *
- Óh, most már sokkal jobb, köszönöm *duruzsolja közelebb húzódva, hamiskás kifejezéssel szemeiben, mely tükrözi valódi véleményét. *
- Nem hiszek neked *Pöckölné fülhegyen kedvesét, hisz most úgyis azzal törődik, hogy kettejüket a mólóhoz juttassa. Lyz úgy érzi magát a vízben mint egy kendő érezhetné magát, melyet meglibbent a nyári szellő viselője nyakában. Biztonságban. Pycta erejénél fogva könnyedén tempózhat Lyz könnyű testével, míg ő maga ugyan segít lábával hajtani magukat, de az oroszlánrész mégiscsak a férfié. A mólóhoz érve elfogadja a segítő jobbot, szabadulna már a testére tapadó ázott göncöktől. Vízparton jobban szereti ha nem tartja vissza semmilyen szövet kényelmetlensége. A mólóra próbálja húzni magát, melyet nem könnyít a szoknya kavargása tapadása lábai körül. Az átsejlő anyagba burkolva ázott macskaként pislog lefelé, s nyújtja kezét hogy ő is segíthessen. A mozdulat bizalmatlan, vissza is húzza picit, csak amíg biztosítékot kér.*
- Vissza ne ránts, mert hét rossz neked! *szigorúra húzza szemeit, s a lombszín otthonérzésű szemekben keresi a választ. Mindez csupán másodpercnyi, míg kezét újra engedi Pycta felé, miközben másikkal a mólóra támaszkodik, lábait pedig onnan lógatja.*


695. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-14 17:46:51
 ÚJ
>Eshlinä Gworynor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Mil'Ochass felé//

*Minthogy új társuk már tűkön ül... azaz, hogy állva várja őket, ezért Ágas előhozatalával is igyekszik, nem szeretné még jobban megváratni a kivételesen magasra nőtt elfet. A Dat részéről érkező pillantás jól esik neki, és büszkén - de nem nagyképűen elmosolyodik, szeretettel még meg is veregeti szarvasa nyakát. Hát még milyen szívesen hallja, hogy Dat egyszer ellátogatna Mogorinába.*
- Örülök neki. Szívesen látjuk minden vendég, ki békével jő.
*Az út kellemes beszélgetéssel telik. Linä nagyon hálás Arkhu istennőnek, amiért társaságra akadt. Ráadásul igen jó társaságra.
Itt kell megjegyezni, hogy Arkhu istennő a mogorin nép egyetlen istene. Ő hozzá imádkoznak, énekelnek, őt tisztelik egyedül. Az imádság nem kötött rendben szokott történni, mindenki csak saját szavaival mondja el az istennőnek, hogy miért szomorúak, miért örülnek, miért adnak hálát és még lehetne sorolni napestig. A mogorinok nem csak úgy tekintenek Arkhura, mint egy tisztelni való istenre, hanem mint egy jó barátra, akire a nap huszonnégy órájában lehet számítani. Minden esetben. Reggelente az új napért, este pedig az aznapi áldásokért és ajándékokért adnak hálát.
Ahogy a mondás is tartja, jó társaságban csak úgy repül az idő. Mondani sem kell, hogy ez a mondás jelen esetet tekintve is érvényesül. Így az út egészen hamar eltelik, bár azt azért meg kell hagyni, hogy kifejezetten szép a táj. Linä költői vénája már dolgozik is benne. Egy dallamvázlat már kezd kialakulni benne. Amint teheti, neki is áll az új költemény írásának. Leginkább olyan esetben fogja ezt tenni, amikor biztosan nem látja és hallja senki. Szégyenlős kicsit, s eddigelé kevés valaki akadt, akinek elárulta ezt.
Rövidesen egy falat lát meg, s közelebb érve már azt is ki tudja venni, hogy őrzött területre érkeztek. A kellő időben megállítja szarvasát, és kíváncsian nézelődik. Közben Chiqerqaq valami számára ismeretlen nyelven szól az őrhöz.*


694. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-14 14:43:15
 ÚJ
>Datvinoolv Nyarneldurki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Megfontolt

//MilO'chass felé//

*Mikor mindketten összekészülődtek, illően megköszöni a vendéglátást, majd a lány után kisétál a kijáraton, ahol újdonsült társuk már türelmetlenül várja őket. Valamilyen szinten megérti az aggodalmát, biztosan az időjárás miatt ilyen, mivel ugyan az eső épp nem esik, de bármikor rákezdhet, amilyen felhős az ég. Mialatt ő az égboltot fürkészi, Lina egy hatalmas szarvast vezet elő. Dat szó nélkül, de mégis elismerő arckifejezéssel csodálkozik rá a látványra, tudatában még inkább megerősödik a vágy, hogy elutazzon keletre, és ezt nem rest közölni a szarvasháton ülő lánnyal.*
-Ha nem bánod, egyszer szívesen ellátogatnék az országotokba.
*Az út további része kellemes beszélgetések között telik, az eddig inkább csak magának való elf is kibontakozik, Dat pedig kapva kap az alkalmon, hogy eltársalogjon vele. Így hárman mégiscsak jobb, mint egyedül. Noha szeret időnként egyedül lenni a természettel, nem mondható, hogy ne kedvelné a társaságot, sőt, egyre több hasonlóságot vél felfedezni hármójuk közt. Csakhamar ismerős tájra érnek, ahonnan már látszanak a klán falai.
Jól tudja, hogy őrszemek figyelik őket, mégsem zavarja különösebben, hisz nem is olyan rég még aktív tagja volt a közösségnek. Új társuk, Csermely bemutatkozását követően ő is közelebb lép a kapuőrhöz, hátha még emlékezik rá.*



693. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-14 09:59:21
 ÚJ
>Nievesha del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Próféták//

*Niev kacag, az fajta gyerekekre jellemző, csilingelő kacagása van, ami felmelegíti körülötte a szíveket. Kacag, ahogy Pycta ölbe kapja, karjait az elf nyakába, lábait pedig a derekára fonja. Figyelme ugyan gyakran elkalandozik, de azért tűéles meglátásai vannak.*
- Apucííí! Miért ilyen furcsa a szemed belseje?
*Mutatóujjával majdnem bele is nyúl Pycta szemébe, csak milliméterek választják el tőle, de hát nagyon meg akarja mutatni, hogy mit is talál furcsának. A szembe nyúlás kellemetlen lenne persze, Pycta nyilván kivédi valahogy, ha más miatt nem, hát azért, mert ilyen közelről világosan láthatja, hogy a kislány körme - mint minden hasonló korú gyereké - koszos.*
- Mert azt szeretném, ha te adnááááál!
*Rebegteti kicsit a szempilláit és előveszi a legcukibb mosolyát is. Bár nincs is másmilyen mosolya, mint cuki. A cuki mosoly pedig kiszélesedik, amikor Pycta Xauzur hátára ülteti, kicsit előrehajol, átöleli a nagymacska nyakát, imádja a puha bunda érintését, így arcát is bele tudja fúrni Xauzur lapockájánál, ez kicsit kényelmetlen ugyan, mikor lép, de Niev élvezi. Aztán felegyenesedik, szemeiben az értetlenség.*
- Vadászunk? Mit? Pocokot? A pocokot hogy kell megenni?
*Az ő logikája szerint egy szelet mézes kalácsot nem lehet levadászni, vadászni csak állatokra lehet. Annyira becsípődik neki ez a vadászat, hogy nem is tudja, hogy mit enne.*
- Hát... dolga van.
*Fogalma sincsen róla, nem is látta, bár valószínűbb, hogy csak nem vette észre, mert éppen mással volt elfoglalva. Például a rohanással.*
- Adjúúúúk!



692. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-14 01:15:08
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Próféták//

*Nem kell elfnek vagy nagymacskának lenni, hogy már messziről hallja a dobogó lépteket, amelyeket nem is tudna összetéveszteni mással. Bár most minden megváltozott körülötte, benne, valami mégis állandó maradt. Az a szélvész, ami egykor rá is jellemző volt.
A szélvész pedig érkezik, Xauzur érdeklődve hegyezi a fülét a feltűnő Nievesha felé, így már két hasított, macskaszem szegeződik az erdőmélyi elf előtt lefékező kislányra. A csuhátlan csuhás igyekszik úgy elkapni a nekirobogó lányt, hogy egyikük se sérüljön egy cseppet sem, majd azzal a lendülettel kapja is fel az ölébe a cserfes forgószelet. Már ha Niev hagyja magát. De miért ne hagyná? Hisz imád az apukáján lógni.
Szélesen, őszintén mosolyog a kislányra, ahogy felveszi és bár most már az Erdő Szívének prófétája, nem tudja kivonni magát a hallottak alól.*
- Én is nagyon szeretlek, kincsem. *Az érzés tökéletesen kölcsönös. Nem is tudja, hogy szeretett-e már valaki annyira, mint a kislányt, aki nem a vére, mégis közelebb érzi magához, mint bárkit.*
- Akkor miért nem mentél a N'orthrymba és kértél enni? *Kérdi, de kérdése csak költői, mert nem vár választ. Ehelyett az irbisz hátára ülteti a kicsit. Xauzurnak nincs ellenére az, hogy hirtelen hátassá avanzsál. Megbíznak egymással az erdőmélyivel. A kölyköket pedig szereti és óvja, annak ellenére, hogy neki még nem voltak. Most valahogy az irbiszt is közelebb érzi magához, mintha az erdő benne és vele élne és lüktetne. Erősnek és tettre késznek érzi magát.*
- Gyere, menjünk, vadásszunk valamit neked. *Mosolyog Nieveshára és elindul a központi lombház felé. Bár még mindig a történtek hatása alatt áll, tudja, hogy vannak kötelességei és céljai, de apának lenni sosem szűnik meg. Hálás szívvel gondol ezért a Fákban Lakóra. Már nem "csak" egy katona, egy lesújtó ököl. Hanem Próféta, akinek sokkal több szabadsága van, mint a szerzetesnek, aki az Erdő Szívének, Eeyrnek harcosa volt egykor.*
- Mit szeretnél, kincsem? *Kérdi érdeklődve, ahogy elindulnak a Hajnal-ligettől.*
- Anya hol van? *Teszi hozzá a kérdést. Ha Lyz nem tudja, merre inalt el a kislány, talán aggódik.*
- Odaadjuk neki a fülbevalót, amit vettünk? *Kacsint a kislányra, hisz még át se adták az ajándékot, amit Artheniorban vásároltak.
A fülbevaló átadásán kívül pedig beszélnie is kell Lyzendrával a ligetben történtekről. Tudnia kell, hogy feladatot kapott, amit az erdőmélyi elf el akar végezni. De mielőtt útnak indul, szeretne áldozatot bemutatni az Erdő Szívének, hogy biztonságban hagyhassa itt a közösséget.*


691. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-13 06:24:30
 ÚJ
>Csendes Chiqerqaq avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//MilO'chass felé//

*A törékeny tündérke, legnagyobb sajnálatára meggondolta magát és nem tart velük. Kisírt szemei nagy lelki fájdalmat tükröznek mikor ezt közli az elfel, majd elrobog fel a lépcsőn szobájába.
Csermelynek elege lett az értelmetlen várakozásból, de hamar utolérte két társa. A "sztyeppék lantja Lina és Dat a szikár férfiú.
Útközben levetkezi szótlanságát és szóba elegyedik újdonsült társaival. Tőle szokatlan módon, már-már szószátyárba hajlik, magához képest biztosan.
~Ilyen is tudok lenni?~
Mosolyodik el halványan, felfedezve magában a társas érintkezés eme formáját. Sosem közeledik senkihez, inkább távolság tartó és bizalmatlan. Be kell vallja, remek, szórakoztató kis társaságra lelt. Nem is töri fejét már a miérteken, inkább élvezi az önfeledt beszélgetéseket, ami eleddig valljuk be nem volt kenyere. Sokkal inkább hallgatja a természet nyüzsgő hangjait, buja körforgását, mint sem, hogy részese lenne, de ez most megváltozott. Tevékenyen részt vesz a párbeszédekben, passzív, köpenyébe burkolózó megfigyelőből, magát felvállaló, aktív részese lett a mindennapoknak. Fecseg, akár egy piaci fruska, de ez a tulajdonsága ifjú kora mérlegére is írható. Úgy érzi kiteljesedett, már sokkal ritkábban vonul el agyának oltalmazó biztonságába, annak védő bástyáival felvértezett talányai mögé, elméjének eldugott szegleteibe. Linával inkább elegyedik beszédbe, mint Dattal, de általánosságban elmondható róla, hogy elég távolság tartó a férfiakkal szemben. Úgy gondolja, ha akarja majd ő megszólítja, végül is csak ő a férfi. Lassan elérik MilO'chass-t. Úgy érzi, mintha figyelnék őket. Körbekémlelve azt látja, hogy egy sáncerődhöz közelednek, amely őrtornyokkal sűrűn tűzdelt. A kapuhoz közeledve, mintha lombkunyhókat látna a fák koronájában elszórtan, de nem biztos benne.
Ahogy odaér az alábbi szavakat intézi a bejáratnál posztolóhoz az ősi nyelven.*
-Üdvözletem, a nevem Csendes Csermely, jó szándék vezérli utamat. Újdonsült társaimról érdemben nyilatkozni nem tudok, habár együtt jöttünk, friss még ez a kapcsolat, de kezeskedem érettük. Bácsikám Miquellhaqell'More ajánlásával jöttem, de azt hiszem ti "Kósza" néven ismerhetitek. Elmondása szerint gyakran kereskedik veletek. Lyzendra úrnőt keresem.



690. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-12 12:52:11
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Próféták//

*Lyz miután útnak indította a két leányt, s bízva abban hogy sikerrel járnak, korábban betegeskedő kislánya felé veszi az útját. Jó kezekben hagyta, így baja biztosan nincs, de felülmúlja vágyát az a pillanatkép, amit a lombház ajtajából pillant meg.
Csendben szeretetteljes mosollyal áll, nehogy megzavarja a képet, ahogy Nievesha Pyctát majd Xauzurt szeretgeti meg. Csak csendben figyeli őket az ajtófélfának támasztott vállal, és gyönyörködik benne, mint egy színjátszó buborékot óvna a kipukkadástól.*


689. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-12 10:03:26
 ÚJ
>Nievesha del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Próféták//

*Niev már egészen jól van, a betegség, ami a minap legyűrte már a múlté, arcszíne újra rózsás, pillantása már nem bágyadt, hanem a szokásos érdeklődő. Egész lényéből újra cserfesség sugárzik.
Mezítlábas, mint mindig, rohan, mint mindig. Kócos haja lobog utána, zöld ruhájának szoknyája szintén. Egyébként éhes. Topáz tekintete Pyctát keresi és meg is találja, Xauzurral együtt. Felveri a port, ahogy lefékez a férfi előtt, a lendület persze sodorja, de Nievnél biztos több kell Pyctának ahhoz, hogy ledöntsék a lábáról.*
- Apaaaaa!
*Néz csillogó szemekkel az elfre, tekintetében ott a Pycta iránti feltétlen szeretet, rajongás. Átkarolja a combját vagy combjait, állát szinte belefúrja a férfi combcsontjába.*
- Úúúúgy szeretleeeeek!
*Csicsergi, szinte dalolja.*
- Éhes vagyok! Adj enni, lécccccíííí!
*Ha elengedte Pyctát, akkor Xauzurnak is jár egy simogatás, vagy akár kettő, szívesen túr az állat selymes bundájába és szívesen ül a hátára is, de ez utóbbi nem jut eszébe csak úgy, mert tisztelettel és szeretettel vegyes félelmet érez iránta, hisz mégis vadállat.*


688. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-08 13:31:51
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A nadrágért vívott harcot nem viszi túlzásba. Nem szeretné ugyanis, hogy galád terve idő előtt kiderüljön és meghiúsuljon. Ha nem tudná megszerezni, könnyű szerrel áldozná fel a csíny oltárán a ruhát. Apró veszteség a győzelem felé vezető úton.
De úgy tűnik, minden a terv szerint alakul, sikeresen altatja el Lyz gyanakvását, láthatóan nem is gondol arra, ami nemsokára rá vár. A meglepetésre és a hűs folyóvíz ölelésére.
A víz alól felbukkanva aztán őszinte hangon kacag, ezüst haja laposan tapad a koponyájára és ezzel az arcára is, alig lát ki mögüle, csak kény hegyes füle kandikál oldalt. Ha a lábuk nem is ér le, ütemes lábmunkával tartja felszínen magukat.*
- Én? *Kérdi, mintha nem is értené, mire kapja a megrovó felhangú szót. Nem riad meg a vádlón rászegeződő ujjtól sem, csak még jobban nevet a sikeres csapdán, amelybe magával rántotta a szőke elf lányt.*
- Szerintem gyönyörű vagy, mint mindig. *Megpróbál komoly lenni, ahogy kisöpör egy elázott ezüst tincset az arcából, hogy láthassa Lyzt. De mivel a lány sem nézhet ki sokkal jobban, mint ő, újra elfogja a nevetés.
Kacagás közben megigazítja a lecsúszó pántot, mintha ezzel bármit is sikerült volna megoldania és a part felé kezd tempózni karjában Lyzzel.*
- Nagyon sajnálom, hidd el. Véletlen volt az egész. *Ennél nagyobb balgaságot nem is állíthatna, mégis úgy adja elő, mintha minden szava igaz volna. Persze közben szélesen mosolyog, ahogy elérik a mólót. A fában megkapaszkodva nyújtja jobbját az elf lánynak, hogy kisegítse a mólóra, ha úgy akarná.*


687. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-07 15:45:14
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Kitoppanó új kezdet//

*Láthatóan Ennát jobban feltüzeli a feladat és a kaland reménye, mint a hollófekete hajú lányt. Enna gyermeteg éne mindig jól elszórakoztatja, így most is talál megmosolyogni valót. A pakolászás közben csapja meg fülét az információ, hogy Lyz élelemmel és lovakkal is szolgál nekik azt útra, de azért magánál tartja az eltett vész tartalékot, hogyha bármi történne. Amikor mindketten elkészültek, fejbiccentéssel jelzi a hosszú életűnek tiszteletét és megköszöni annak kedvességét.*
-Me'Ochass!
*Meggyőződik róla, hogy a levél, amit Lyz írt náluk van és kissé már türelmetlenül fordul Enna felé.*
-Induljunk.
*Dronrin nem szeret várakozni. A fölösleges szócséplés és formalitások sincsenek túlságosan ínyére, ami azt illeti, de amikor sikerül elindulniuk, akkor kicsit oldódik hangulata. Magabiztos léptekkel siklik az nyirkos úton és oldalra sandítva látja, hogy Eia is várja már, hogy kiérjenek a közösség falain kívülre, ahol kedvére szállhat majd a fák ágai között. A kapuban Araiven már várja őket. Dronrin hangulata egy kicsit még jobb lesz, ahogy meglátja a férfit. Már éppen köszönne az őrnek, amikor Enna boldogan köszönti azt. A fekete hajú lány viccesen forgatja szemeit és elmosolyodik.*
-Most tanulta…
*Büszkén Ennára mutat és bólogat, hogy megerősítse miért is jöttek. Amikor előkerülnek a lovak, gyorsan felszíjazza cuccait és Eiát elbocsátva, nyeregbe száll. Nem jelent neki gondot a lovaglás, azonban Enna arcán lát egy kis kétséget.*
-Ha szeretnéd, össze kötjük a lovakat. Megyek elől, a te lovadnak pedig csak követnie kell.
*Pont, hogy ezt felajánlja a társa nyeregben is van és a kezdeti félelem hamar eltűnni látszik rajta.*
-Van neve is a lovaknak?
*Araivenhez fordul, hogy hátha a férfi tudja. Valójában nem csak a lovak nevére kíváncsi, hanem a férfit is szeretne, ha csak pár mondat erejéig is, de szóra bírni. Amint megkapta a szükséges információt, idejét látja elköszönni.*
-Vigyázz magadra és a közösségre ameddig nem térünk vissza.
*Kedvesen mosolyog a férfira és megindul az úton, Ennával.*


686. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-07 03:42:16
 ÚJ
>Ennalinae Traelehnn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25

Játékstílus: Megfontolt

//Kitoppanó új kezdet//

*Úgy látszik, a szereposztás megtörtént, az üzletet nyélbe ütötték, és nincs más hátra, mint előre. Várakozással és jó reményekkel telve néz az elkövetkezendő út elé, és vidáman szedi össze a cókmókját. Látja, hogy közben Dronrin sürög-forog, pakolászik az útra, és ez ráébreszti arra, hogy a kulacsa porzik az ürességtől. Végül úgy határoz, hogy nem éri meg a vesződséget előhalászni a sok holmi közül a táskából, főleg, ha még csomagot is kapnak az útra. Amúgy is most itta tele magát. No meg persze még félénk is kissé az új környezetben - neki például eszébe sem jutna magával vinni az itteni almákból.
Mikor már mindketten készen állnak az útra, búcsúzóul még biccent egyet az őt cipóval kínáló elf nőnek.*
- Még egyszer köszönöm a szíves vendéglátást.
*Majd Lyzendra felé fordul, felé is biccentve.*
- Köszönöm a bizalmat. *és kissé tétován hozzáteszi.* - Me'Ochass.
*Nem teljesen biztos még ugyanis a szó használatában, de úgy gondolja, nem árthat vele. Eközben a papirost, ha még nincs náluk, magához veszi az úrnőtől.
Elköszönés után pedig elérkezik a tényleges elindulás ideje, ami előtt még egyszer egy megerősítő, és megerősítést váró összenézést igyekszik megejteni útitársával, azután pedig már szedi is a lábait a cél felé.
A kapuban aztán a már ismerős Araivennel találkoznak, akit Enna szívélyesen köszönt újonnan tanult szókincsével, mint egy büszke kisgyerek.*
- Me'Ochass! *mosolyog az őr felé.* - A csomagokért jöttünk, aztán már itt sem vagyunk.
*Hadarja, mintha már legszívesebben túl lenne a kapun, de már hetedhét határon is. Persze azért meg kell várnia, hogy eljussanak hozzá az említett dolgok, meg előálljon egy ló is, tehát némi türelmet mégis magára erőltet. Közben, ha elég közel kerül hozzá, bizalmasan, halk szavakkal odaszól az őrnek.*
- Feladatot kaptunk.
*Egy egyszerű, barna lovat kap hátasnak, amelyet kezdetben kissé bizonytalanul méreget. Nem teljesen biztos benne, hogy tud lovagolni. Lágyan megsimogatja a hátas orrát, arcát, felmálházza, közben pedig barátkozik a gondolattal, hogy ő bizony ezt a lényt most itt meg fogja ülni. Tétovázását lehetőség szerint leplezi, nehogy az állat megérezze (már amennyire ez lehetséges), majd felpattan a nyeregbe, egy pillanatra megmerevedik, és nagyot sóhajt. Ha elméjének nem is, de testének úgy tűnik, ismerős a lovaglás. A nyereg nyomása, a magaslati kilátás, az állat prüszkölő hangjai - és nem csak egy elmosódott lovaskocsi emlékképéből ismeri mindezt. Kezdetben kissé ingatag, bizonytalan, de végül úgy-ahogy elboldogul a lovaglással. A ló pedig úgy látszik, egyelőre mindezt türelmesen tűri.
Ha minden és mindenki készen áll rá, és a kapu is nyitva áll, megindul (remélhetőleg) Dronrinnal az oldalán az ingovány határában lévő tanya felé. Még integet egy utolsót Araivennek, aztán szép lassan eltűnik a láthatáron.*


685. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-06 23:08:48
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Komisz mosoly és gyengéd csók, mégis a háttérben egy kisebb harc alakul ki a nadrágért. Akárcsak két vásott kölyök, kik csipkedve szeretgetik egymást. Lyz nem akarja olyan könnyen adni, így aztán az ajkakra dünnyögi elégedetlenségét, mikor mégis Pycta kerül ki győztesen, s kénytelen elengedni azt a vásznat. Hallja amint a mólóra hullik az anyag, de tekintete nem követi. Rabja a lombzöldeknek. Talán az érzések miatt, talán csak azért is tartja a kontaktust, nehogy ebben alul maradjon, talán mindezek együtt.
Kedvtelve hallgatja a Ganerrel töltött edzés szavait, miközben nadrágtól fosztott kezeit Pycta nyaka köré fonja gyengéden. *
- Szívesen mennék én is... *suttogja el az andalgó lépések közepette. Egy ütemre mozdul, ahogy az meg van írva, miként a férfi vezeti a nőt egy kellemes ringatózásban, noha a zenét legfeljebb a levelek zizzenése szolgáltatja.*
- Milyen még re... *be sem fejezi a mondatot, már nincs szüksége rá. Csúnyán rászedték. Mire megértés szikrája villan a smaragd szemekben, már kap is levegő után, s szorítja össze szemeit. Baja nem esik, Pycta vigyáz rá, mint ahogyan mindig is. Így teljes épségben söpri ki arcára tapadt víztől csöpögő haját, hogy szigorú pillantása végre megtalálja az ebadtát.*
- Tee! *Egyelőre csak ennyi futja, egy dorgáló mutatóujj fegyelmezése mellett, melyet egyenesen Pyctára szegez, s mely merül is a vízbe, hogy egy marék vizet a felbukkanóra söpörjön bosszúból.*
- Most nézd meg! *kap még levegő után, hogy egyébként is lenge vászon ruhája így elázott, láttatva mit eddig csak sejteni lehetett. Egyik válláról az ing nyaka lecsúszva, haja tincsekre bomolva tapad arcára, nyakára, vállaira s lebeg a vízben tovább.*


684. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-06 20:59:45
 ÚJ
>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Kitoppanó új kezdet//

*A hirtelen sűrű eső rövidesen eláztatja ruháit, amit azonnal le is cserélne, amint eláll az égi áldás. A torony alatti kis fülkében mindig van neki váltás ruha zsákba készítve, így bár ropogósnak nem mondható, de száraz vászoningben és nadrágban lép ki onnan. Nem egy nebáncsvirág de van az az özönvíz, ami után Araiven is kénytelen váltani a textilt. Eztán szigorú szemével pásztázza az erdőt odafent a helyén, s vállára hamarosan visszaköltözik a kicsiny nullum, mely kénye kedve szerint odaszokott. Nem mondhatni hogy szelíd volna, nem is tart Araivennel lombházába, de mikor őrségben van, rendszeresen felbukkan.
Odalent mozgást érzékel, de nem kívül folyik most valami, hanem egy hamvas vörös leány érkezik két csomag elemózsiával.*
- Lyzendra úrnő kérte, Dronrin és Enna ellátmányaként. *fűzi a leány hozzá, majd ahogy leteszi az erre rendszeresített helyre, meg is fordul, és be is veti magát a közösség életébe. Araiven pedig tudja mi a dolga.*
- Rendben. *Feltételezi, hogy azok ketten hamarosan elhagyják a közösséget, így felkészülve várja őket, s már nem csak a külső területeket figyeli, hanem a kapu innenső oldalát is.*


683. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-06 20:30:26
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//A betoppanó új kezdet//

*Lyz ahogy elnézi a két lányt, a komolyságában méltóságos Dronrint, aki nemrégen még melankóliától szenvedett, s a bájos Ennát, aki különösen kunkorodó "S"-t kanyarintja a sötét szó elején. Mintha zsák a foltja volnának ketten, Lyz úgy érzi, szépen kiegészítik majd egymást az úton, amivel megbízta őket. Talán nagy baj sem történik, ahogy elnézi a jegyzetet, mert elég alapos, már amennyit ki tud belőle olvasni, a bohó betűkészletből. Dronrin, mintha sérelmezné a kérdést, de Lyz ezen nem akad fenn. Még nem ismerik olyan mélységekben egymást, de a tartás, mellyel a nő viseltetik, Lyznek mindig is szimpatikus volt, s most sem érzi másnak.*
- Rendben, így akkor biztosan nem lesz gond. Teljes lelki nyugalommal engedlek útnak benneteket. Járjatok szerencsével, és vigyázzatok egymásra! Az Erdőszellem vigyázzon rátok!
*Lyznek főleg fontos, hogy épségben megérkezzenek, még ha a küldetés netán kútba is esne valamilyen oknál fogva, de bízik benne, hogy ennyit Dronrin már biztosan tud, mint a közösség egy régebbi tagja.*
- Mire a kapuhoz értek, a csomagotok készen vár majd. *Hiszen míg előkészítik a hátasokat a karámban, van ideje Lyznek leadnia kérését a pogácsák, szárított sonka, zöldségek és folyadék egyvelegeként, melyet aztán a lányok a kapuban kézhez is kapnak majd.
Lyz hálával szívében áll fel az asztaltól, hogy a lányokra rábízhatta azt, amit már nagyon régen szeretett volna a közösség javára adni.
~Nem is tudják, milyen fontos feladatot kaptak...~
De Lyz ezt a terhet nem is akarja vállukra tenni, elegendő, ha csak a feladatra koncentrálnak, s hogy a közösség gyógynövényeinek nagyja múlik rajtuk, jobb, ha homályban marad. Bizakodó mosollyal fordul a kijárat felé, ahol már várja következő üdvös "feladata". Gyermeke, aki reggel még lázas volt, s anyai szívét csak az nyugtatja meg, ha máris megbizonyosodhat róla, hogy jobban van a kis fürtös. *


682. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-06 11:22:55
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A betoppanó új kezdet//

*Felnevet amikor Ennát látja zavarba jönni és mindent tudó arckifejezéssel lassan bólogat fejével.*
~Hát mindennek eljön a maga ideje és, hogy ezek ketten még valahogyan össze akadnak, abban biztos vagyok.~
*Mivel látja, hogy Enna inkább ejtené a témát, így inkább átsiklik a dolgok felett és más kezdi el foglalkoztatni, a közösség vezetőjének személyében. Amikor Lyz elkezdi ecsetelni a megbízásuk részleteit nagyon figyelmesen hallgatja az elfet. Nem esik nehezére megmozdulni, főleg hogyha a közösséget szolgálhatja közben. Természetesen Enna társaságának felmerülése sem okoz számára problémát, hiszen egészen megkedvelte már a cserfes lánykát. Így hát amíg Enna papírra, addig ő fejben jegyzeteli az információt és hümmögve jelzi, hogy érti amit magyaráznak neki. Amikor Lyz felveti, hogy vajon tud-e írni, az egy kicsit rosszul esik a hiúságának. Ha nem is teljes értékű, de nemes kisasszony ő is. Írni, olvasni, énekelni és az egyéb magasabb körökbe tartozó tevékenységeket tökéletesen elsajátította.*
-Persze, hogy tudok.
*Ennára pillant, akinek keze alatt szinte ég a papír és halványan elmosolyodik. A fajtárs írás képe éppen olyan bohókás, mint maga a leírója. Amikor Enna rámosolyog, akkor viszonozza azt és csöndben várja, majd hallgatja a levelet. Nem aggódik az információ megjegyzése miatt, mivel nagyon jó emlékező képességgel rendelkezik. Hogyha pedig gond lenne, ott van Enna, aki még valószínűleg arról is meg tudna győzni valakit, hogy egy kecske valóban nem kecske, hanem levelibéka. Az útvonal számára nem bonyolult. Eiával pillanatok alatt megtalálják majd a helyet, így a további magyarázkodás tulajdonképpen csak fölösleges időhúzás számára. Csendben végighallgatja azért az elfet, megtisztelve őt, majd indulásra készen áll fel kicsit lenyújtani tagjait.*
-Felőlem indulhatunk.
*Enna lelkessége tetszik neki. Az egyik asztalhoz lépve, kulacsát megtölti friss vízzel és két almát is elemel, hogy magával vigye. Amint végzett, mosolyogva elköszön Lyztől és indulásra készen várja Ennát, miközben visszahívja a baglyot a vállára.*


681. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-06 03:43:29
 ÚJ
>Ennalinae Traelehnn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25

Játékstílus: Megfontolt

//A betoppanó új kezdet//

*Annak ellenére, hogy akár kínosan is alakulhatott volna kettejük újbóli összetalálkozása, úgy látszik, Enna és Dronrin között sem túlzott sérelem, sem harag nem maradt. A két nő egész kellemesen kellemesen eltársalog, csak egy csipetnyi zavartság vegyül a levegőbe, mikor Enna pironkodva így felel az előző éjszakával kapcsolatos kérdésre.*
- Jaj, neeem. Dehogyis.
*Közben jobb kezével az arca előtt legyintget, mintha el akarna hessegetni valamit ezzel a gesztussal. Maga sem tudja igazán, hogy a "kontaktus" gondolatát akarja-e elkergetni magától (legalább külső személyek szemében), vagy a témával kapcsolatos szégyenlősségét igyekszik ilyen módon távozásra bírni. Mindenesetre a témában sem elmélyedni, sem elcseverészni nem jut most idejük, hiszen Lyzendra is csatlakozik hozzájuk az asztalnál.
Az immár kibővült társaságban csak úgy röpködnek az új információk és benyomások, sőt, még egy esetleges megbízás is szóba kerül. Reménykedve tekint hát Dronrinra, mivel számára jelen pillanatban egyáltalán nem jelentene megterhelést egy ilyesfajta feladat, sőt.
Amennyiben fajtársa megadja "engedélyét" Enna kíséretéhez, a lány máris heves "jegyzetelésbe" fog. ~ Ingovány, tanya, gyógynövények, Lealla, Tae. Sötét, meg néma, vörös, meg beszél. Üzenet. ~ igyekszik elméjébe sulykolni a kulcsszavakat, miközben figyelmesen, bólogatva hallgatja Lyzendrát.*
- Igen, tudok.
*Hiszen valóban írástudó valamilyen szintig. Azért kódexmásolást nem lenne tanácsos rábízni, hiszen például az S betűi hol erre, hol arra néznek, na meg mert a kézírása olyan csámpás, mint egy részeg, sánta gnóm. Egy falábú.
Ha Dronrin beleegyezett abba, hogy elkísérheti, akkor izgatott pillantásokat vet rá, míg a hosszúéletű megszerzi a papirost, közben pedig szinte fülig ér a szája. Mikor az úrnő visszatér rövid körútjáról, és elkezdi megírni a levelet, a fél-elf úgy issza az üzenet szavait, mint valami esti mesét. Különösen tetszik neki a "Kedveseim" megszólítás, és a szöveget átjáró meleg, tapintatos, ugyanakkor tiszteletteljes hangvétel. Úgy látszik, ezúttal valóban jó helyre keveredett.
Vadvéd említésére előkeveredik benne néhány emlékkép a tegnapról, de igyekszik őket száműzni, hiszen most fontos dologra kell koncentrálnia. ~ Vadvéd, hárman, vadászni. Mélységi vörös köpeny, óriás, meg én - vagyis ő. ~ mondja fel magának szorgosan a leckét, de kezdenek kétségei lenni, hogy képes-e ennyi mindent megjegyezni, míg odaérnek. Kétségbe ettől függetlenül nem esik, amennyi lényeges, annyit bizonyára megjegyzett, ha pedig valahol kihagyna az emlékezete, a madarász hölgy biztosan segítségére siet majd. Vagy a tudós baglya.
A térképet hamar átlátja, valamennyire úgy látszik már mégiscsak kezd képbe kerülni a helyi támpontokkal. Az útvonal sem tűnik túl bonyolultnak. Ha nagyon el van bújtatva az úthoz képest az ingoványban, akkor az egész útban a legbonyolultabb még a tanya megtalálása lehet. Az sem telhet sokba. Főleg, ha esetleg lehetőségük nyílik (közvetve) madártávlatból is megszemlélni a terepet. Bár ezzel nem számolhat, hiszen fogalma sincs, pontosan mennyire okos és betanított az az állat.
A háttérben a megérkező, majd dolga végeztével elvonuló vihar mintha Enna érzelmeit testesítené meg ezen pillanatokban. Az új lehetőségek ígérete felpezsdíti, pont ahogy a zuhogó vízcseppek és a dörgés hangja is, majd lelke a vihar után megtisztulva lenyugszik, ahogy Lyzendra szavai is kis kavargás után helyükre rendeződnek benne. A feladat nem tűnik túl bonyolultnak, de mégiscsak nyújt egyfajta kihívást, valamint bizonyításra is lehetőséget nyújt, arról nem is beszélve, hogy kifejezetten kedvérevaló. Elhivatottan néz hát a többiekre.*
- Nagyon szívesen elvállalom a feladatot. Én már most azonnal készen is állok az indulásra. Dronrin?
*Néz a másikra kérdőn, megerősítést várva.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 847-866