Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-02-02 08:47:17
Üzenet elküldve: 2020-02-02 08:47:17
ÚJ
![>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Az őrködés sohasem egy felemelő dolog, legalábbis annak, aki nem szokta azt. Persze, a felépített tornyok hozzájárulnak a kényelemhez, de, aki nem bírja, nyilvánvalóan az egyik legunalmasabb és legfárasztóbb időtöltés. Folytonos koncentráció, a szem elfárad a figyelésben, s egy idő után a látott dolgok megszokottá válnak, mely a figyelem rovására megy. Szinte kívánja olykor a szerzet a meglepetést, a különleges látványt, mert elméje áhítozik a változás után... ez így van, legalábbis a hagyományos szerzeteknél, de nem Araivennél. Kedveli ezt a feladatot, azt is lehetne mondani, hogy erre termett, s, ahogy a torony csendes magányában üldögél, íját tisztogatja. Hamar megpirkadt, az éjjelt elfújta a hűs hajnali szél, s órákra órák telepedtek. A kis nullum, halk zörgéssel érkezik, s körötte repkedő apró rovarokat, bogarakat vadássza le. Az elf mosolyogva figyeli, s, hogy tagjait kissé megmozgassa, lassan mászik le a torony stabil létráján.
Néhány óra szórakoztatóbb és forgalmasabb, mint a többi, Ganner és Arrale apó érkezésekor a kaput kellett megnyitni, emellett időközben egy elf, Gwaandrill is távozik, elég rohamos tempóban. Van, annyira jó megfigyelő, hogy lássa a zaklatottságot, korábban látta a temetést is, Aravien igyekszik minden tevékenységet megfigyelni, mert függetlenül attól, hogy feladata a falhoz köti, a külső biztonság mellett, a belső biztosítása is feladata. Nem szól hozzá, csak kaput nyit, mindig amikor kell és csupán addig, amíg kell, aztán hangos dördüléssel zárja be. Körsétáján mást is ellenőriz, a megereszkedett pántokat zsírozza, s a felépített fal elemeit ellenőrzi, hol korhadtabb már, azt jelöli, hogy az építész csapat cserélni tudja. Nem történik semmi különleges, s nyugodtan mászhat fel ismét a toronyba, hogy immár faragó kését elővéve kezdjen, egy újabb íj készítésébe. Talán Nievesha, Pycta lánya örülne egy gyakorló íjnak, hisz, ha a vadonban szeretne megmaradni, talán kiképzését is elkezdik majd. Persze a döntés nem rajta áll. Ő csak mindenki és Mil'Ochass érdekeit tartja szem előtt.*
*Az őrködés sohasem egy felemelő dolog, legalábbis annak, aki nem szokta azt. Persze, a felépített tornyok hozzájárulnak a kényelemhez, de, aki nem bírja, nyilvánvalóan az egyik legunalmasabb és legfárasztóbb időtöltés. Folytonos koncentráció, a szem elfárad a figyelésben, s egy idő után a látott dolgok megszokottá válnak, mely a figyelem rovására megy. Szinte kívánja olykor a szerzet a meglepetést, a különleges látványt, mert elméje áhítozik a változás után... ez így van, legalábbis a hagyományos szerzeteknél, de nem Araivennél. Kedveli ezt a feladatot, azt is lehetne mondani, hogy erre termett, s, ahogy a torony csendes magányában üldögél, íját tisztogatja. Hamar megpirkadt, az éjjelt elfújta a hűs hajnali szél, s órákra órák telepedtek. A kis nullum, halk zörgéssel érkezik, s körötte repkedő apró rovarokat, bogarakat vadássza le. Az elf mosolyogva figyeli, s, hogy tagjait kissé megmozgassa, lassan mászik le a torony stabil létráján.
Néhány óra szórakoztatóbb és forgalmasabb, mint a többi, Ganner és Arrale apó érkezésekor a kaput kellett megnyitni, emellett időközben egy elf, Gwaandrill is távozik, elég rohamos tempóban. Van, annyira jó megfigyelő, hogy lássa a zaklatottságot, korábban látta a temetést is, Aravien igyekszik minden tevékenységet megfigyelni, mert függetlenül attól, hogy feladata a falhoz köti, a külső biztonság mellett, a belső biztosítása is feladata. Nem szól hozzá, csak kaput nyit, mindig amikor kell és csupán addig, amíg kell, aztán hangos dördüléssel zárja be. Körsétáján mást is ellenőriz, a megereszkedett pántokat zsírozza, s a felépített fal elemeit ellenőrzi, hol korhadtabb már, azt jelöli, hogy az építész csapat cserélni tudja. Nem történik semmi különleges, s nyugodtan mászhat fel ismét a toronyba, hogy immár faragó kését elővéve kezdjen, egy újabb íj készítésébe. Talán Nievesha, Pycta lánya örülne egy gyakorló íjnak, hisz, ha a vadonban szeretne megmaradni, talán kiképzését is elkezdik majd. Persze a döntés nem rajta áll. Ő csak mindenki és Mil'Ochass érdekeit tartja szem előtt.*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-31 12:57:13
Üzenet elküldve: 2020-01-31 12:57:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
//Arraele, Ganer és a többiek//
*Na, most jól összefecsegett mindent. Az a baj, hogy a szavak csak úgy tódultak az öreg szürkeállományából. Ilyenkor bő lére ereszti a mondandóját megtámogatva mindennel ami az eszébe jut. Annak azért a lovon ülve is örül, hogy legalább a két vezér előtt mutathatja be az új fiát. Lyzendra belecsap a lecsóba. Ganer hasznos lesz vagy nem? Biztos ez járhat a fejébe. Az öreg valahogy így képzeli el. Pycta barátja ért a sebkezeléshez, vajákossághoz mint kiderül. Aranyhaj meg is kéri a harcos elfet, hogy ruccanjon el a barátba megnézni a sebesült veres gnómlányt. Ganer utánozza apját és locsifecsibe megy át pedig ráparancsolt, hogy ne vigye túlzásba. Erre feszt önállósodik. Egy hangyányit szigorú szemöldökkel sasol le a fiúra. Csak, hogy érezze a szigor tekintetét. A kisded is beszédbe kezd a végire. Olyan sok idő telt el míg nem látta, hogy már beszél is. Tényleg öregszik a vén tündér.*
- Óhó a kis őszinte!
*Delejeset kacag azon amit Nievesha félhangosan pusmogott az apacukája ölébe. Nem haragszik egyáltalán. A gyerekek már csak ilyenek. Kíváncsiak és kimondják amit gondolnak. Ezen aztán derül az öreg. Az apája szépen elmagyarázza neki mi is a helyzet. Így kell nevelni kérem szépen. Az öreg elismerően bólogat Pycta tanítására.*
- Megírtem a kítkedísetek. Nekem is gyors vót a törtínés kereke. Legyen kírlek a vendígünk míg megösmeritek. S majdan ha látjátok benne a protencikált, akkor eldöntiktek, hogy alkalmas é a közössígbe.
*Megérti Pycta komolyságát. Ha ez a verzió jó a vezetőknek annak Arrapó csak örülni fog. A gnóm meg jó ha meghúzza magát és jól viselkedik, no nem mintha eddig rossz lett volna, na de hát akkor is.*
//N'othrym//
//Arraele, Ganer és a többiek//
*Na, most jól összefecsegett mindent. Az a baj, hogy a szavak csak úgy tódultak az öreg szürkeállományából. Ilyenkor bő lére ereszti a mondandóját megtámogatva mindennel ami az eszébe jut. Annak azért a lovon ülve is örül, hogy legalább a két vezér előtt mutathatja be az új fiát. Lyzendra belecsap a lecsóba. Ganer hasznos lesz vagy nem? Biztos ez járhat a fejébe. Az öreg valahogy így képzeli el. Pycta barátja ért a sebkezeléshez, vajákossághoz mint kiderül. Aranyhaj meg is kéri a harcos elfet, hogy ruccanjon el a barátba megnézni a sebesült veres gnómlányt. Ganer utánozza apját és locsifecsibe megy át pedig ráparancsolt, hogy ne vigye túlzásba. Erre feszt önállósodik. Egy hangyányit szigorú szemöldökkel sasol le a fiúra. Csak, hogy érezze a szigor tekintetét. A kisded is beszédbe kezd a végire. Olyan sok idő telt el míg nem látta, hogy már beszél is. Tényleg öregszik a vén tündér.*
- Óhó a kis őszinte!
*Delejeset kacag azon amit Nievesha félhangosan pusmogott az apacukája ölébe. Nem haragszik egyáltalán. A gyerekek már csak ilyenek. Kíváncsiak és kimondják amit gondolnak. Ezen aztán derül az öreg. Az apája szépen elmagyarázza neki mi is a helyzet. Így kell nevelni kérem szépen. Az öreg elismerően bólogat Pycta tanítására.*
- Megírtem a kítkedísetek. Nekem is gyors vót a törtínés kereke. Legyen kírlek a vendígünk míg megösmeritek. S majdan ha látjátok benne a protencikált, akkor eldöntiktek, hogy alkalmas é a közössígbe.
*Megérti Pycta komolyságát. Ha ez a verzió jó a vezetőknek annak Arrapó csak örülni fog. A gnóm meg jó ha meghúzza magát és jól viselkedik, no nem mintha eddig rossz lett volna, na de hát akkor is.*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-30 16:43:40
Üzenet elküldve: 2020-01-30 16:43:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
//Arraele, Ganer és a többiek//
*Magabiztos arccal nyugtatja meg Lyzt, hogy nem lesz baj. Kurta biccentéssel tudatja, hogy ha így akarja, elviszi magával a kicsit. Nagyobb biztonságban nem is lehetne, mint mellette.*
- Milyen az a végtelen fülbevaló? *Kérdi őszinte, tréfás érdeklődéssel miközben lefelé tartanak a N'othrymből, mert halvány fogalma sincs, milyen is lehet egy olyan ékszer.*
- Nem, nem gyalog megyünk, hanem Éjviharral. Xauzurt nem szabad bevinnünk a városba. Egy irbisz az erdőbe való. *Magyarázza utazásuk módját. Niev köszönését halovány mosollyal hallgatja. Imádja, hogy ilyen kis szégyenlős a kislánya.
A nyakában lógó Nieveshával az ölében köszönti Arraelét és az ismeretlen gnómot. Lombzöld tekintete végigfut az ifjú, magas termetű ifjún. Nem nyújt kezet. Egyelőre nem ismeri a gnómot és nem is nagyon szokott kezet fogni, másképp nevelték. Alig láthatóan biccent a bemutatkozásra.*
- Köszönjük. Igen, a kislányom, Nievesha. *Mutatja be. A kicsi hajától talán nem látszik, hogy koránt sem elf fülei vannak, de ha Ganer látná, az sem jelentene semmit.
Közben Lyz is megérkezik, megköszönve ő is a kislány szépségére tett megjegyzést. Arraele részéről még szoknia kell ezt a fiamozást, de nem látszik rajta semmi, csak kurtán meghajtja fejét a vén tündér előtt. Ganer érkezésének magyarázatát magára vállalja a tündér, az erdőmélyi elf pedig érdeklődő tekintettel hallgatja a beszámolót. A sebesült említésére összébb szalad ezüst szemöldöke, de nem szól közbe. A csuhátlan csuhás előtt nem ismeretlen Arraele elmélete az eltűnt Mogrimról. Amikor megemlíti, hogy meglátta az ifjú gnómban Mogrimot, a lombzöld tekintet újra Ganerre vándorol.*
- Értem. *Pár szívdobbanásnyi ideig fürkészi még a gnómot, majd hol rá, hogy Arraelére nézve fejti ki véleményét.*
- Bocsáss meg, Arraele, de gy karperec és egy eskü nekem nem elég, hogy azonnal megbízzak valakiben, akit most először látok. *Komoly, kifejezéstelennek ható tekintete onnan a gnómra siklik.*
- Téged sem szeretnélek megbántani és természetesen szívesen látunk, de, ahogy Arraele is mondta, előbb megismernénk, mielőtt bizalmat szavazunk neked. *Semmi bántó nincs a hangjában, tárgyilagos és határozott, de nem barátságtalan.
Lyzendra érdekes kérdést tesz fel az ifjú gnómnak, az erdőmélyi kíváncsian várja a választ. Arra pedig, hogy a városba menet, beugorjanak a Három Barátba, csak beleegyezően bólint. Mi sem természetesebb annál, hogy segítsen egy bajbajutotton.
Kiderül aztán, hogy Ganer elementarista varázsló, de még tanulmányai elején jár. A megemlített nevet az emlékezetébe vési, hogy ha odaérnek a tavernához, tudja, kit keressen.
Nievesha kérdése reméli, hogy nem zavar meg senkit a beszámolóban, lehajtva fejét, halk szavakkal válaszol a kicsinek.*
- Nem illik olyat mondani bárkire, hogy csúnya. Te sem örülnél neki, igaz? *Kérdi halkan.*
- Vannak olyan helyek, ahol másképpen beszélnek, másképp ejtik ki a szavakat, ott például a mi beszédünket neveznék furcsának. Érted? *Magyarázza visszafogott hangon.
Ha mindenki elmondta, amit szeretett volna, megszólal újra a többiek felé.*
- Bocsássatok meg, most, hogy tudom, sebesült van a tavernában, gyorsan indulnék is. Ganer, az Erdő Szíve hozott Mil'Ochassban, remélem, rászolgálsz Arraele bizalmára. Érezd jól magad közöttünk. *Fordul a gnóm, majd a vén tündér felé enyhe meghajlással. végül pedig közelebb lép Lyzhez.*
- Összepakolok gyorsan és indulunk. Vigyázok Nieveshára, ne aggódj és amit lehet, jövünk is vissza. *Elfmód összeérintett homlokkal elköszön, majd futó csókot lehel az ajkai szélére. Hagy időt, hogy Lyz elbúcsúzzon és viszont Nievtől, majd ha nem állítja meg még senki, akkor elindul, hogy összeszedje felszerelését, ruhát és még ami kellhet egy rövid utazáshoz, majd Éjvihart felnyergelve elindulhassanak a tavernába.*
- Gyere, kincsem, hamarosan indulunk és beugrunk a Három Barátba is. *Mosolyog a kislányra az ölében.*
//N'othrym//
//Arraele, Ganer és a többiek//
*Magabiztos arccal nyugtatja meg Lyzt, hogy nem lesz baj. Kurta biccentéssel tudatja, hogy ha így akarja, elviszi magával a kicsit. Nagyobb biztonságban nem is lehetne, mint mellette.*
- Milyen az a végtelen fülbevaló? *Kérdi őszinte, tréfás érdeklődéssel miközben lefelé tartanak a N'othrymből, mert halvány fogalma sincs, milyen is lehet egy olyan ékszer.*
- Nem, nem gyalog megyünk, hanem Éjviharral. Xauzurt nem szabad bevinnünk a városba. Egy irbisz az erdőbe való. *Magyarázza utazásuk módját. Niev köszönését halovány mosollyal hallgatja. Imádja, hogy ilyen kis szégyenlős a kislánya.
A nyakában lógó Nieveshával az ölében köszönti Arraelét és az ismeretlen gnómot. Lombzöld tekintete végigfut az ifjú, magas termetű ifjún. Nem nyújt kezet. Egyelőre nem ismeri a gnómot és nem is nagyon szokott kezet fogni, másképp nevelték. Alig láthatóan biccent a bemutatkozásra.*
- Köszönjük. Igen, a kislányom, Nievesha. *Mutatja be. A kicsi hajától talán nem látszik, hogy koránt sem elf fülei vannak, de ha Ganer látná, az sem jelentene semmit.
Közben Lyz is megérkezik, megköszönve ő is a kislány szépségére tett megjegyzést. Arraele részéről még szoknia kell ezt a fiamozást, de nem látszik rajta semmi, csak kurtán meghajtja fejét a vén tündér előtt. Ganer érkezésének magyarázatát magára vállalja a tündér, az erdőmélyi elf pedig érdeklődő tekintettel hallgatja a beszámolót. A sebesült említésére összébb szalad ezüst szemöldöke, de nem szól közbe. A csuhátlan csuhás előtt nem ismeretlen Arraele elmélete az eltűnt Mogrimról. Amikor megemlíti, hogy meglátta az ifjú gnómban Mogrimot, a lombzöld tekintet újra Ganerre vándorol.*
- Értem. *Pár szívdobbanásnyi ideig fürkészi még a gnómot, majd hol rá, hogy Arraelére nézve fejti ki véleményét.*
- Bocsáss meg, Arraele, de gy karperec és egy eskü nekem nem elég, hogy azonnal megbízzak valakiben, akit most először látok. *Komoly, kifejezéstelennek ható tekintete onnan a gnómra siklik.*
- Téged sem szeretnélek megbántani és természetesen szívesen látunk, de, ahogy Arraele is mondta, előbb megismernénk, mielőtt bizalmat szavazunk neked. *Semmi bántó nincs a hangjában, tárgyilagos és határozott, de nem barátságtalan.
Lyzendra érdekes kérdést tesz fel az ifjú gnómnak, az erdőmélyi kíváncsian várja a választ. Arra pedig, hogy a városba menet, beugorjanak a Három Barátba, csak beleegyezően bólint. Mi sem természetesebb annál, hogy segítsen egy bajbajutotton.
Kiderül aztán, hogy Ganer elementarista varázsló, de még tanulmányai elején jár. A megemlített nevet az emlékezetébe vési, hogy ha odaérnek a tavernához, tudja, kit keressen.
Nievesha kérdése reméli, hogy nem zavar meg senkit a beszámolóban, lehajtva fejét, halk szavakkal válaszol a kicsinek.*
- Nem illik olyat mondani bárkire, hogy csúnya. Te sem örülnél neki, igaz? *Kérdi halkan.*
- Vannak olyan helyek, ahol másképpen beszélnek, másképp ejtik ki a szavakat, ott például a mi beszédünket neveznék furcsának. Érted? *Magyarázza visszafogott hangon.
Ha mindenki elmondta, amit szeretett volna, megszólal újra a többiek felé.*
- Bocsássatok meg, most, hogy tudom, sebesült van a tavernában, gyorsan indulnék is. Ganer, az Erdő Szíve hozott Mil'Ochassban, remélem, rászolgálsz Arraele bizalmára. Érezd jól magad közöttünk. *Fordul a gnóm, majd a vén tündér felé enyhe meghajlással. végül pedig közelebb lép Lyzhez.*
- Összepakolok gyorsan és indulunk. Vigyázok Nieveshára, ne aggódj és amit lehet, jövünk is vissza. *Elfmód összeérintett homlokkal elköszön, majd futó csókot lehel az ajkai szélére. Hagy időt, hogy Lyz elbúcsúzzon és viszont Nievtől, majd ha nem állítja meg még senki, akkor elindul, hogy összeszedje felszerelését, ruhát és még ami kellhet egy rövid utazáshoz, majd Éjvihart felnyergelve elindulhassanak a tavernába.*
- Gyere, kincsem, hamarosan indulunk és beugrunk a Három Barátba is. *Mosolyog a kislányra az ölében.*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-30 08:05:13
Üzenet elküldve: 2020-01-30 08:05:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
//Arraele, Ganer és a többiek//
- Mindjáááárt? De csak végtelen fülbevaló után, ugyeeee?
*Széles, húszfogas mosollyal és sűrű szempilla rebegtetéssel néz Pyctára. Nehéz neki ellenállni.
Lyz aggodalmát nem érti.*
- És gyalog fogunk menni?
*Gyalog biztosan elfáradna, de ha ülhetne Xauzur hátán, vagy Pycta nyakában, akkor nem fáradna el. Szóval értetlenül pislog Lyzra. Az utazási módokat már nemigen fejthetik ki, mert érkeznek mások is és ő Pyctával az üdvözlésükre indul, vagyis csak Pycta megy, Niev a nyakába csimpaszkodik, mint holmi kismajom.*
- Csókolom.
*Arcát Pycta nyakába-hajába rejti, úgy dünnyögi oda a köszönést. Előadja a szokásos szégyellősködést, bár ez nem akadályozza meg abban, hogy közben suttogjon Pycta fülébe. A gond azzal van, hogy ő ugyan suttogásnak szánja, de nem annak sikerül.*
- Apaaaa, miért beszél a csúnyabácsi ilyenfurcsááán?!
*Csak egy-egy lopott pillantással méregeti a két másikat.*
//N'othrym//
//Arraele, Ganer és a többiek//
- Mindjáááárt? De csak végtelen fülbevaló után, ugyeeee?
*Széles, húszfogas mosollyal és sűrű szempilla rebegtetéssel néz Pyctára. Nehéz neki ellenállni.
Lyz aggodalmát nem érti.*
- És gyalog fogunk menni?
*Gyalog biztosan elfáradna, de ha ülhetne Xauzur hátán, vagy Pycta nyakában, akkor nem fáradna el. Szóval értetlenül pislog Lyzra. Az utazási módokat már nemigen fejthetik ki, mert érkeznek mások is és ő Pyctával az üdvözlésükre indul, vagyis csak Pycta megy, Niev a nyakába csimpaszkodik, mint holmi kismajom.*
- Csókolom.
*Arcát Pycta nyakába-hajába rejti, úgy dünnyögi oda a köszönést. Előadja a szokásos szégyellősködést, bár ez nem akadályozza meg abban, hogy közben suttogjon Pycta fülébe. A gond azzal van, hogy ő ugyan suttogásnak szánja, de nem annak sikerül.*
- Apaaaa, miért beszél a csúnyabácsi ilyenfurcsááán?!
*Csak egy-egy lopott pillantással méregeti a két másikat.*
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-30 08:01:53
Üzenet elküldve: 2020-01-30 08:01:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
//Arraele, Ganer és a többiek//
*Nyugodt tekintettel hallgatja Arrapust amint elmeséli találkozásuk és szövetségük részleteit. Elég gyorsan történt mindez, de talán mindkettőjüknek a javára válik, amit a jövő kihoz ebből a helyzetből. Igazából nem is tudna hozzátenni az elhangzottakhoz túl sokat. Arra papa nagyjából jól összefoglalta a mondandóját. Időközben észreveszi, hogy egy magas, vékony testalkatú, aranyszőke hajú elf nő is követte Pyctát. A bemutatkozását így biztosan a nő is hallhatta, de a tisztelet őt is megilleti.*
- Nagyon örvendek kisasszony! *Lyzendrának is jár az az iménti meghajlás amelyet Pycta is kapott. Bizonyosan a kisasszony lehet a másik vezetője a közösségnek, akiről Arra papus beszélt. A képességeit illetően kap is egy kérdést melyre igyekszik válaszolni.*
- Elementalista tanulmányokat folytatok. Bár őszintén bevallom, hogy még az út elején járok, de nem adom fel. Szorgosan haladok előre, hogy a tudásomat növeljem. Amíg ezt el nem érem, addig erőmet és gnómi hozzáértésemet adom bármihez, amivel a közösséget szolgálhatnám. *Nem henceg azzal, hogy elementalista mester, hiszen nem az. Szorgos tanuló, aki a fejébe vette, hogy megtanul mindent, amit csak lehet az erőről, ami minden élőből sugárzik és minden élőben benne van. A sebesült említésére Lyzendra gyorsan rá is kérdez, hisz ez most fontosabb, mint Ganer és Arra papus helyzete.*
- A füves pusztában találkoztam Cilanney Dharlarann kisasszonnyal. A hátas eb levetette magáról, mert egy nyulat kezdett üldözni. A kisasszony bokája sérült meg. Nem nagyon tud ráállni csak segítséggel. Azért jöttünk, hogy segítséget kérjünk. Ha lenne egy gyógyítójuk, aki meg tudná nézni a bokáját azért nagyon hálásak lennénk. *Szavai nyugodtak és kérlelők, s bízik a két elf jóindulatában.*
//N'othrym//
//Arraele, Ganer és a többiek//
*Nyugodt tekintettel hallgatja Arrapust amint elmeséli találkozásuk és szövetségük részleteit. Elég gyorsan történt mindez, de talán mindkettőjüknek a javára válik, amit a jövő kihoz ebből a helyzetből. Igazából nem is tudna hozzátenni az elhangzottakhoz túl sokat. Arra papa nagyjából jól összefoglalta a mondandóját. Időközben észreveszi, hogy egy magas, vékony testalkatú, aranyszőke hajú elf nő is követte Pyctát. A bemutatkozását így biztosan a nő is hallhatta, de a tisztelet őt is megilleti.*
- Nagyon örvendek kisasszony! *Lyzendrának is jár az az iménti meghajlás amelyet Pycta is kapott. Bizonyosan a kisasszony lehet a másik vezetője a közösségnek, akiről Arra papus beszélt. A képességeit illetően kap is egy kérdést melyre igyekszik válaszolni.*
- Elementalista tanulmányokat folytatok. Bár őszintén bevallom, hogy még az út elején járok, de nem adom fel. Szorgosan haladok előre, hogy a tudásomat növeljem. Amíg ezt el nem érem, addig erőmet és gnómi hozzáértésemet adom bármihez, amivel a közösséget szolgálhatnám. *Nem henceg azzal, hogy elementalista mester, hiszen nem az. Szorgos tanuló, aki a fejébe vette, hogy megtanul mindent, amit csak lehet az erőről, ami minden élőből sugárzik és minden élőben benne van. A sebesült említésére Lyzendra gyorsan rá is kérdez, hisz ez most fontosabb, mint Ganer és Arra papus helyzete.*
- A füves pusztában találkoztam Cilanney Dharlarann kisasszonnyal. A hátas eb levetette magáról, mert egy nyulat kezdett üldözni. A kisasszony bokája sérült meg. Nem nagyon tud ráállni csak segítséggel. Azért jöttünk, hogy segítséget kérjünk. Ha lenne egy gyógyítójuk, aki meg tudná nézni a bokáját azért nagyon hálásak lennénk. *Szavai nyugodtak és kérlelők, s bízik a két elf jóindulatában.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-29 16:12:46
Üzenet elküldve: 2020-01-29 16:12:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
//Arraele, Ganer és a többiek//
* A fülbevaló Nievesha szívügye, ahogy Lyz érzi, biztosan két lyuk lesz abból. Olyan lelkes, pláne azután, hogy végtelen fülbevalót szeretne. Azon legalább annyira meglepődik, hogy menni akar a kislány. Egészen a városig. Emlékszik még amikor idehozták, hosszúnak tartja az utát számára, bár lehet hogy csak az anyai túlféltés az, ami dolgozni kezdett benne.*
- Biztosan menni szeretnél? Nagyon hosszú út... *aggódva pillant Pyctára, bár ha ő megengedi, Lyz aligha tudná jobb belátásra téríteni őket. Amellett bízik társában annyira, hogy vigyáz a kislányukra. Aggodalma azért látszik arcán.
Arra már nem térhet ki, hogy siessenek vissza, mert Pycta azonnal indulna az érkezők elé, Lyz pedig követi is őket. Megáll Pycta mellett, aki könnyedén tartja karjaiban Nieveshát. A dicsérő szavakra végigsimít egy kunkori fürtöt a kislány bongyori zuhatagában.*
- Köszönjük *Bár nem vér szerinti lánya, mióta hozzájuk került, s Pycta megkérte hogy segítsen neki a nevelésében, sajátjának is tekinti. Nievesha is anyának szólítja, így természetes könnyedséggel szolid mosollyal köszöni a gyermeket méltató szavakat.* Valóban gyorsan nő.
~És még milyen cserfes...~
*Arra papa elbeszélését ő is végighallgatja, s felméri az érkező gnóm szerzetet. Annak külön örül, hogy Pyctával a kezdeti döccenők ellenére egyezségre jutottak, így neki is könnyebb dolga van abban, hogy adjon az öreg szavára mindenféle családi hullámvölgy nélkül. Részéről egyelőre nincs akadálya Ganer ittlétének, ám akad néhány apróság amit mindenképpen megbeszélni kénytelenek.*
- Mivel tudnál védelmezni minket Ganer? *fordul a gnóm férfi felé érdeklődőn, de még egy fontos megüti a fülét.*
- Sebesült van a Három Barátban? Miféle sebbel? *Félrebillentett fejjel érdeklődik, s bár különös lehet, hogy átvette a szót, Lyznek immár ez teljesen természetesen megy, hogy a közösség érdekében felszóljon.*
- Mielőtt a városba mennél, esetleg meg tudnád nézni? Ha nem nagy kitérő... *fordul Pycta felé szelíd kérlelő pillantással, tenyerét az elf vállára futó madárszárnyra simítva, ahogy eszébe jut annak idején Umon, és a hirtelen már csak vérfoltos arca. Hogy a sebek egy pillanat alatt el is tűntek róla.*
//N'othrym//
//Arraele, Ganer és a többiek//
* A fülbevaló Nievesha szívügye, ahogy Lyz érzi, biztosan két lyuk lesz abból. Olyan lelkes, pláne azután, hogy végtelen fülbevalót szeretne. Azon legalább annyira meglepődik, hogy menni akar a kislány. Egészen a városig. Emlékszik még amikor idehozták, hosszúnak tartja az utát számára, bár lehet hogy csak az anyai túlféltés az, ami dolgozni kezdett benne.*
- Biztosan menni szeretnél? Nagyon hosszú út... *aggódva pillant Pyctára, bár ha ő megengedi, Lyz aligha tudná jobb belátásra téríteni őket. Amellett bízik társában annyira, hogy vigyáz a kislányukra. Aggodalma azért látszik arcán.
Arra már nem térhet ki, hogy siessenek vissza, mert Pycta azonnal indulna az érkezők elé, Lyz pedig követi is őket. Megáll Pycta mellett, aki könnyedén tartja karjaiban Nieveshát. A dicsérő szavakra végigsimít egy kunkori fürtöt a kislány bongyori zuhatagában.*
- Köszönjük *Bár nem vér szerinti lánya, mióta hozzájuk került, s Pycta megkérte hogy segítsen neki a nevelésében, sajátjának is tekinti. Nievesha is anyának szólítja, így természetes könnyedséggel szolid mosollyal köszöni a gyermeket méltató szavakat.* Valóban gyorsan nő.
~És még milyen cserfes...~
*Arra papa elbeszélését ő is végighallgatja, s felméri az érkező gnóm szerzetet. Annak külön örül, hogy Pyctával a kezdeti döccenők ellenére egyezségre jutottak, így neki is könnyebb dolga van abban, hogy adjon az öreg szavára mindenféle családi hullámvölgy nélkül. Részéről egyelőre nincs akadálya Ganer ittlétének, ám akad néhány apróság amit mindenképpen megbeszélni kénytelenek.*
- Mivel tudnál védelmezni minket Ganer? *fordul a gnóm férfi felé érdeklődőn, de még egy fontos megüti a fülét.*
- Sebesült van a Három Barátban? Miféle sebbel? *Félrebillentett fejjel érdeklődik, s bár különös lehet, hogy átvette a szót, Lyznek immár ez teljesen természetesen megy, hogy a közösség érdekében felszóljon.*
- Mielőtt a városba mennél, esetleg meg tudnád nézni? Ha nem nagy kitérő... *fordul Pycta felé szelíd kérlelő pillantással, tenyerét az elf vállára futó madárszárnyra simítva, ahogy eszébe jut annak idején Umon, és a hirtelen már csak vérfoltos arca. Hogy a sebek egy pillanat alatt el is tűntek róla.*
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-29 10:32:47
Üzenet elküldve: 2020-01-29 10:32:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
//Arraele, Ganer és a többiek//
*A fullajtár szépen teszi a dolgát és Pycta már elő is bújik a kisdeddel.*
- Áá fijjam, Pycta! Egyem meg a kisdedet. Úgy nő a lelkem mint a gomba.
*Lyzendra biztos elfoglalt valami intézni valóval vagy ilyesmi.*
- A Fákban Lakó ádjjon tikteket is!
*Jó kis köszöntés ez. Az öreg nyomba át is veszi és használja. Ganer szépen bemutatkozik. Mondjuk nem kérte rá az öreg de megtette. Sebaj. Még egy kicsit gőgicsél is a kisdeddel ami nem annyira nagy baj. Ideje a vendéget bemutatni.*
- Ez egy hosszú törtínet lesz erdői barátom.
*Pyctának fordul a lovon és elkezdi a mesét.*
- A tavernába tanálkoztam ezzel fijjúval. Van egy sebesűt gnóm jány ottan, osztán nekije jöttünk vóna gyógyítóvajákost keríteni. Az úton idefelí eltívedtünk a setétbe. Megösmertem ezt az ifjút és megláttam benne Mogrim fijjamat. Fijammá fogadtam, gondviselőmmé. Ín meg gyámja, apja és tanácsadója vónék. Úgy tekintsetek rá kírlek mintha víremből való ídes fijjam vóna. Itt ez a karperec is. Nekije meg nekem is van. Nem csak a levegűbe beszítünk. Megerősítettük eskűvel.
*Az öreg fel is mutatja a csuklóját amin a vasdarab van beleégve esküszöveggel.*
- Vídelmezni fog engem s ígyáltala tikteket és egész MilOchasstot. Kírlek fogadjátok be őtet mint fijamat a közössígbe. Ín magam kezeskedek írte. Ha majdan megösmeritek tik is látni fogjátok, hogy jóravaló fijú.
*Na jó böllényre eresztette a szónoklatot. Tán érthető lesz Pyctának ezt a sok történést befogadalmazni pár sorba. Míg mindig a lovon tanyázik mer egyedül nem mer lemászni. Így várja Pyctát, hogy mit szól az öreg bazsevációjához.*
//N'othrym//
//Arraele, Ganer és a többiek//
*A fullajtár szépen teszi a dolgát és Pycta már elő is bújik a kisdeddel.*
- Áá fijjam, Pycta! Egyem meg a kisdedet. Úgy nő a lelkem mint a gomba.
*Lyzendra biztos elfoglalt valami intézni valóval vagy ilyesmi.*
- A Fákban Lakó ádjjon tikteket is!
*Jó kis köszöntés ez. Az öreg nyomba át is veszi és használja. Ganer szépen bemutatkozik. Mondjuk nem kérte rá az öreg de megtette. Sebaj. Még egy kicsit gőgicsél is a kisdeddel ami nem annyira nagy baj. Ideje a vendéget bemutatni.*
- Ez egy hosszú törtínet lesz erdői barátom.
*Pyctának fordul a lovon és elkezdi a mesét.*
- A tavernába tanálkoztam ezzel fijjúval. Van egy sebesűt gnóm jány ottan, osztán nekije jöttünk vóna gyógyítóvajákost keríteni. Az úton idefelí eltívedtünk a setétbe. Megösmertem ezt az ifjút és megláttam benne Mogrim fijjamat. Fijammá fogadtam, gondviselőmmé. Ín meg gyámja, apja és tanácsadója vónék. Úgy tekintsetek rá kírlek mintha víremből való ídes fijjam vóna. Itt ez a karperec is. Nekije meg nekem is van. Nem csak a levegűbe beszítünk. Megerősítettük eskűvel.
*Az öreg fel is mutatja a csuklóját amin a vasdarab van beleégve esküszöveggel.*
- Vídelmezni fog engem s ígyáltala tikteket és egész MilOchasstot. Kírlek fogadjátok be őtet mint fijamat a közössígbe. Ín magam kezeskedek írte. Ha majdan megösmeritek tik is látni fogjátok, hogy jóravaló fijú.
*Na jó böllényre eresztette a szónoklatot. Tán érthető lesz Pyctának ezt a sok történést befogadalmazni pár sorba. Míg mindig a lovon tanyázik mer egyedül nem mer lemászni. Így várja Pyctát, hogy mit szól az öreg bazsevációjához.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-29 09:27:00
Üzenet elküldve: 2020-01-29 09:27:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
//Arraele, Ganer és a többiek//
*Arrapust különösebben nem foglalkoztatja az állatok neme, legalább is ez tűnik ki a szavaiból. Inkább úgy tekinthet rájuk, mint eszközökre a célja elérése érdekében. Amíg egy állattal jól bánnak, addig nincsen gondja az ilyen felfogással. A papus szokatlan csendet emleget. Ganer nem tudja, hogy milyen az alapzaja a közösségnek, mivel nincsen összehasonlítási alapja. Mindenesetre elhiszi az idős tündérnek, hogy a csend szokatlan most. Az egyik íjászt el is küldi a papus, hogy a vezetőket megkeresse számukra. Nem szeretett volna ekkora ügyet csinálni az érkezéséből, bár a vezetőkkel mindenképp érdemes találkozni az itteni létét tekintve. Egy csecsemő is lehet a közösségben, erre hívja fel a figyelmet Arrapus, meg arra, hogy viselkedjen jól. Ezen elmosolyodik, hiszen nem tizenéves ifjonc, akit így kell figyelmeztetni, de ezt egyáltalán nem veszi rossz néven a papustól. Most türelmesen várakoznak, hogy valaki tudja őket fogadni. Egy széles vállú, magas elf férfi köszönti őket, akinek egy gyermek van az ölében. Bár először Arrapust köszöntötték, de most a férfi mégis Ganer felé fordul megtudni, hogy ki is ő. A szokatlanul magas gnóm enyhén meghajtja testét az elf felé, tisztelete jeléül.*
- Ganer Worcryn vagyok uram, szolgálatára. *Bemutatkozik, de kezét nem nyújtja, mert az elf-nek egy kislány van az ölében, akivel együtt nehézkes lenne kezet fogni. Ha az elf nyújtja, akkor természetesen viszonozza. A kislányt megcsodálva néz vissza a feltételezett apa szemeibe.*
- Nagyon szép kislány. Az Ön gyermeke? *Az elfek nem csak hosszú életűek, de egyes helyeken a szépek népének is tartják őket, ami utódaikra is igaz. ~Bizonyára ő lehet a kisgyermek akire Arrapus célzott.~ Nagyon nem akar tolakodó lenni a beszédben, hiszen most Arra papa az illetékes. Csupán bemutatkozott és néhány szót váltott az elf vezérrel, mielőtt Arra papa bizonyára kifejti, hogy Ganer miként került ide. A gnóm viselkedése végig nyugodt és barátságos. Jól érzi magát az erdőben, ilyen szép környezetben és az itt lakók nyugalma is hatással van rá.*
//N'othrym//
//Arraele, Ganer és a többiek//
*Arrapust különösebben nem foglalkoztatja az állatok neme, legalább is ez tűnik ki a szavaiból. Inkább úgy tekinthet rájuk, mint eszközökre a célja elérése érdekében. Amíg egy állattal jól bánnak, addig nincsen gondja az ilyen felfogással. A papus szokatlan csendet emleget. Ganer nem tudja, hogy milyen az alapzaja a közösségnek, mivel nincsen összehasonlítási alapja. Mindenesetre elhiszi az idős tündérnek, hogy a csend szokatlan most. Az egyik íjászt el is küldi a papus, hogy a vezetőket megkeresse számukra. Nem szeretett volna ekkora ügyet csinálni az érkezéséből, bár a vezetőkkel mindenképp érdemes találkozni az itteni létét tekintve. Egy csecsemő is lehet a közösségben, erre hívja fel a figyelmet Arrapus, meg arra, hogy viselkedjen jól. Ezen elmosolyodik, hiszen nem tizenéves ifjonc, akit így kell figyelmeztetni, de ezt egyáltalán nem veszi rossz néven a papustól. Most türelmesen várakoznak, hogy valaki tudja őket fogadni. Egy széles vállú, magas elf férfi köszönti őket, akinek egy gyermek van az ölében. Bár először Arrapust köszöntötték, de most a férfi mégis Ganer felé fordul megtudni, hogy ki is ő. A szokatlanul magas gnóm enyhén meghajtja testét az elf felé, tisztelete jeléül.*
- Ganer Worcryn vagyok uram, szolgálatára. *Bemutatkozik, de kezét nem nyújtja, mert az elf-nek egy kislány van az ölében, akivel együtt nehézkes lenne kezet fogni. Ha az elf nyújtja, akkor természetesen viszonozza. A kislányt megcsodálva néz vissza a feltételezett apa szemeibe.*
- Nagyon szép kislány. Az Ön gyermeke? *Az elfek nem csak hosszú életűek, de egyes helyeken a szépek népének is tartják őket, ami utódaikra is igaz. ~Bizonyára ő lehet a kisgyermek akire Arrapus célzott.~ Nagyon nem akar tolakodó lenni a beszédben, hiszen most Arra papa az illetékes. Csupán bemutatkozott és néhány szót váltott az elf vezérrel, mielőtt Arra papa bizonyára kifejti, hogy Ganer miként került ide. A gnóm viselkedése végig nyugodt és barátságos. Jól érzi magát az erdőben, ilyen szép környezetben és az itt lakók nyugalma is hatással van rá.*
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-29 08:59:44
Üzenet elküldve: 2020-01-29 08:59:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Taverna//
*Nyilvánvalóvá válik számára, hogy az elf sértődése és Enna, csupán ürügyet jelentettek az elfnek, hogy elmenjen, így hagyja is távozni.*
~Nem fogom hagyni, hogy padlóra küldjön! Vertthe vér folyik az ereimben az égre is!~
*Feláll és szemeiből kitörli a könnycseppeket.*
-Nem fogok sírni. Nem adom meg neki ezt az örömöt. Nem ismer eléggé és nem volt joga ezeket mondani. Nem sírok többet és nem is fogom bánni.
*Szokásos könnyed lépteivel kilibben a sátorból és elindul a kapu felé. Eia repülve követi, folyamatosan köröz felette, de nem száll le rá, valószínűleg érezve, hogy most Dronrinnak jobb egyedül lennie.*
~Irány a Taverna. Úgy is látni szerettem volna és még egy kis alkohol is akad remélhetőleg.~
*Nyilvánvalóvá válik számára, hogy az elf sértődése és Enna, csupán ürügyet jelentettek az elfnek, hogy elmenjen, így hagyja is távozni.*
~Nem fogom hagyni, hogy padlóra küldjön! Vertthe vér folyik az ereimben az égre is!~
*Feláll és szemeiből kitörli a könnycseppeket.*
-Nem fogok sírni. Nem adom meg neki ezt az örömöt. Nem ismer eléggé és nem volt joga ezeket mondani. Nem sírok többet és nem is fogom bánni.
*Szokásos könnyed lépteivel kilibben a sátorból és elindul a kapu felé. Eia repülve követi, folyamatosan köröz felette, de nem száll le rá, valószínűleg érezve, hogy most Dronrinnak jobb egyedül lennie.*
~Irány a Taverna. Úgy is látni szerettem volna és még egy kis alkohol is akad remélhetőleg.~
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-28 05:48:44
Üzenet elküldve: 2020-01-28 05:48:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A temetés//
*Gwaandril sosem tartotta a legelőzékenyebb oldalának azt, amellyel érzelmeit kell kifejezni, bár ez várható, ha csak porcelán tekintetére gondolunk. Dronrin nézőpontját is csupán egy önmaga felé nyúló kéznek, sajnáltató hisztinek érzi, s érdekesnek, hogy hónapok óta ő is ilyen érzelmi válságba képzeli magát. ~ Vajon miattam lett ilyen, vagy a hely teszi? ~ Igazából nem is kíváncsi rá, hiszen ő már döntött, akkor pedig gondoljon akármi akármit, tegyen akárki bármit, ő akkor is rendíthetetlen marad. Szépen, nyugodtan végighallgatja a félvért, néhol elmosolyodik, mely pontoknál már nem bírja a téma felé vetett cinikusságát magában tartani. Kivár, még az önsajnalatot is meghallgatja, amihez nagy lélekjelenlét kell neki, hiszen a mai nap folyamán másodjára használják fel - sikertelenül. Aztán megszólal, érzelemmentes hangján.*
-Tudod, ezekben mind igazad van. Főztél rá, de mégis meghalt, vártalak volna a temetésén, mégis csak egy bokorból figyeltél minket, bevallásod szerint. Kizártad direktben magadat a körünkből, pedig tudtad, hogy szükségem lett volna rád. Hónapokig segítettél azon, hogy meglegyenek az alapanyagok a te házadhoz is, viszont a terveidet én csináltam meg. Csak azt szeretném mondani, hogy dobálózhatunk ezekkel, kinek milyen eremdényei, segítőkész jelleme van, nem lyukadunk ki sehova. Ami viszont tény, hogy bátyád miatt jól ismered a szokásaimat, tudod, mekkora szégyen, ha egy nő csábítja el a páromat, főként, hogy valójában nincs is érzelmi alapja. Szégyent hoztál a bátyád emlékére, a családoméra, minden lombvári halottra, és rám is. De semmi baj, igazából örülök is neki. Jelnek vettem, hogy ideje végre feladnom azt, hogy próbálom megmászni a hegyet, de egy-egy kődarab ledob onnan. Elhagyom Mil'Ochasst, bármit teszel, ezt pedig lezártnak tekintem, és nem azért, mert félig sötételf vagy. Az Őrzők vigyázzanak utadon, Dronrin, remélem megtalálod a célodat. *Akármit mond, vagy tesz a másik, elindul a kapu felé. Még mindig egy csepp könny, harag, vagy akármi nem változott rajta: csak a hangja lett lágyabb, végeláthatatlan mértékű őszinteséget sugároz. Egyszerűen elgyalogol, Fenyő kíséri végig, s hacsak nem támadnak rá, vagy lehetetlenítik el, utoljára kilép a kapun. Még nem tudja, hogyan lesz tovább, de reménykedik, fel fogja találni magát.*
*Gwaandril sosem tartotta a legelőzékenyebb oldalának azt, amellyel érzelmeit kell kifejezni, bár ez várható, ha csak porcelán tekintetére gondolunk. Dronrin nézőpontját is csupán egy önmaga felé nyúló kéznek, sajnáltató hisztinek érzi, s érdekesnek, hogy hónapok óta ő is ilyen érzelmi válságba képzeli magát. ~ Vajon miattam lett ilyen, vagy a hely teszi? ~ Igazából nem is kíváncsi rá, hiszen ő már döntött, akkor pedig gondoljon akármi akármit, tegyen akárki bármit, ő akkor is rendíthetetlen marad. Szépen, nyugodtan végighallgatja a félvért, néhol elmosolyodik, mely pontoknál már nem bírja a téma felé vetett cinikusságát magában tartani. Kivár, még az önsajnalatot is meghallgatja, amihez nagy lélekjelenlét kell neki, hiszen a mai nap folyamán másodjára használják fel - sikertelenül. Aztán megszólal, érzelemmentes hangján.*
-Tudod, ezekben mind igazad van. Főztél rá, de mégis meghalt, vártalak volna a temetésén, mégis csak egy bokorból figyeltél minket, bevallásod szerint. Kizártad direktben magadat a körünkből, pedig tudtad, hogy szükségem lett volna rád. Hónapokig segítettél azon, hogy meglegyenek az alapanyagok a te házadhoz is, viszont a terveidet én csináltam meg. Csak azt szeretném mondani, hogy dobálózhatunk ezekkel, kinek milyen eremdényei, segítőkész jelleme van, nem lyukadunk ki sehova. Ami viszont tény, hogy bátyád miatt jól ismered a szokásaimat, tudod, mekkora szégyen, ha egy nő csábítja el a páromat, főként, hogy valójában nincs is érzelmi alapja. Szégyent hoztál a bátyád emlékére, a családoméra, minden lombvári halottra, és rám is. De semmi baj, igazából örülök is neki. Jelnek vettem, hogy ideje végre feladnom azt, hogy próbálom megmászni a hegyet, de egy-egy kődarab ledob onnan. Elhagyom Mil'Ochasst, bármit teszel, ezt pedig lezártnak tekintem, és nem azért, mert félig sötételf vagy. Az Őrzők vigyázzanak utadon, Dronrin, remélem megtalálod a célodat. *Akármit mond, vagy tesz a másik, elindul a kapu felé. Még mindig egy csepp könny, harag, vagy akármi nem változott rajta: csak a hangja lett lágyabb, végeláthatatlan mértékű őszinteséget sugároz. Egyszerűen elgyalogol, Fenyő kíséri végig, s hacsak nem támadnak rá, vagy lehetetlenítik el, utoljára kilép a kapun. Még nem tudja, hogyan lesz tovább, de reménykedik, fel fogja találni magát.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-27 12:39:53
Üzenet elküldve: 2020-01-27 12:39:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
//Arraele, Ganer és a többiek//
*Befejezi a reggelit, amikor Lyz és Nievesha a fülbevalós témáról beszélnek. Elteszi a tányérokat, majd visszatér a lányokhoz az asztalnál. Úgy tűnik, a diskurzus a fülbevalókról a végéhez érkezik, mosolyogva hallgatja Lyzt a gyönyörű fülbevalós kislányról, ha majd visszatért a városból. A bátorító szorítást egy kedves pillantással viszonozza. Sóhajtva néz a kislány felé. Milyen kicsi és már fülbevalót akar. Mi lesz akkor, ha a kérők állnak majd az ajtaja előtt? Azt hogyan fogja viselni? Figyeli a nagyon erősen gondolkodó kislányt és egyszerre várja és nem várja azt az időt.*
- Végtelen fülbevalót? *Kérdi széles mosollyal, hitetlenkedve.*
- Velem jönni? *Hökken meg egy pillanatra. Erre nem számított. Azt gondolta, a kicsi szívesebben maradna Lyzzel, mint vele menjen a városba. Az ölébe veszi a kicsit, ha ő is beleegyezik.*
- De én mindjárt indulok, nem akarsz inkább maradni? *Kérdi még, de legbelül már eldöntötte, ha Niev menni szeretne vele, akkor elviszi.
Gondolataiból kintről felhangzó kiáltás zökkenti ki, Lyz is hallja.*
- Megnézem. *Mondja és ölében a kislánnyal elindul kifelé, hogy megbizonyosodjon arról, jól hallotta-e. Kiérve már az egyik íjász is eléjük ér és elmondja, hogy Arraele várja őket odalent egy vendéggel. Lyz is biztosan követi a kettőst, de ha nem, akkor az erdőmélyi elf a fejével jelzi, hogy őket keresik.*
- Arraele, a Fákban Lakó áldjon. *Mosolyog és köszönti a vén tündért ölében Nieveshával.*
- Ki a vendégünk? *Kérdi barátságosan az ifjú gnóm felé fordítva lombzöld tekintetét.*
//N'othrym//
//Arraele, Ganer és a többiek//
*Befejezi a reggelit, amikor Lyz és Nievesha a fülbevalós témáról beszélnek. Elteszi a tányérokat, majd visszatér a lányokhoz az asztalnál. Úgy tűnik, a diskurzus a fülbevalókról a végéhez érkezik, mosolyogva hallgatja Lyzt a gyönyörű fülbevalós kislányról, ha majd visszatért a városból. A bátorító szorítást egy kedves pillantással viszonozza. Sóhajtva néz a kislány felé. Milyen kicsi és már fülbevalót akar. Mi lesz akkor, ha a kérők állnak majd az ajtaja előtt? Azt hogyan fogja viselni? Figyeli a nagyon erősen gondolkodó kislányt és egyszerre várja és nem várja azt az időt.*
- Végtelen fülbevalót? *Kérdi széles mosollyal, hitetlenkedve.*
- Velem jönni? *Hökken meg egy pillanatra. Erre nem számított. Azt gondolta, a kicsi szívesebben maradna Lyzzel, mint vele menjen a városba. Az ölébe veszi a kicsit, ha ő is beleegyezik.*
- De én mindjárt indulok, nem akarsz inkább maradni? *Kérdi még, de legbelül már eldöntötte, ha Niev menni szeretne vele, akkor elviszi.
Gondolataiból kintről felhangzó kiáltás zökkenti ki, Lyz is hallja.*
- Megnézem. *Mondja és ölében a kislánnyal elindul kifelé, hogy megbizonyosodjon arról, jól hallotta-e. Kiérve már az egyik íjász is eléjük ér és elmondja, hogy Arraele várja őket odalent egy vendéggel. Lyz is biztosan követi a kettőst, de ha nem, akkor az erdőmélyi elf a fejével jelzi, hogy őket keresik.*
- Arraele, a Fákban Lakó áldjon. *Mosolyog és köszönti a vén tündért ölében Nieveshával.*
- Ki a vendégünk? *Kérdi barátságosan az ifjú gnóm felé fordítva lombzöld tekintetét.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-27 12:19:24
Üzenet elküldve: 2020-01-27 12:19:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
*Niev összehúzott szemekkel hallgatja Lyzt és megtudja, hogy a füllyukasztás nem fáj annyira, mintha lehorzsolná magát, de rosszabb, mint egy szúnyogcsípés.*
- Hmmmm.
*Szájacskáját is összeszorítja a nagy elgondolkodásra. Szinte látszik a szemén, ahogyan forognak a fogaskerekek odabenn. Van mit végiggondolnia, annyi szent. Leginkább azt, hogy pontosan mennyi fülbevalót is szeretne, mert az már tudja, hogy a horzsolás nem is fáj annyira, mert nincs olyan nap, hogy ne lenne rajta újabb plezúr.*
- Végtelen fülbevalót akarok!
*Mondja ki végül diadalittasan a számot. Arca felragyog, hiszen akkora okosságot mondott, hogy csak na!*
- Én is akarok veled mennnííííí apaaaaaa! Csinálunk végtelen fülbevalót és utána megyünk, jóóóóóó?
*Nagy, kérlelő szemeket mereszt Pyctára és Lyzre felváltva, hát ki tudna ellenállni neki? Bármelyik éhező, kivert kutya sírva könyörögne ennek a nézésnek a receptjéért. Megspékeli egy kis pillogással is, hogy még elemibb lehessen a hatás.*
//N'othrym//
*Niev összehúzott szemekkel hallgatja Lyzt és megtudja, hogy a füllyukasztás nem fáj annyira, mintha lehorzsolná magát, de rosszabb, mint egy szúnyogcsípés.*
- Hmmmm.
*Szájacskáját is összeszorítja a nagy elgondolkodásra. Szinte látszik a szemén, ahogyan forognak a fogaskerekek odabenn. Van mit végiggondolnia, annyi szent. Leginkább azt, hogy pontosan mennyi fülbevalót is szeretne, mert az már tudja, hogy a horzsolás nem is fáj annyira, mert nincs olyan nap, hogy ne lenne rajta újabb plezúr.*
- Végtelen fülbevalót akarok!
*Mondja ki végül diadalittasan a számot. Arca felragyog, hiszen akkora okosságot mondott, hogy csak na!*
- Én is akarok veled mennnííííí apaaaaaa! Csinálunk végtelen fülbevalót és utána megyünk, jóóóóóó?
*Nagy, kérlelő szemeket mereszt Pyctára és Lyzre felváltva, hát ki tudna ellenállni neki? Bármelyik éhező, kivert kutya sírva könyörögne ennek a nézésnek a receptjéért. Megspékeli egy kis pillogással is, hogy még elemibb lehessen a hatás.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-27 07:57:05
Üzenet elküldve: 2020-01-27 07:57:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//MilOchassba//
//Mindenki de főleg Lyz és Pycta//
*A fiú már megint okoskodik, hogy milyen a fekete jószága.*
- Csődűr vagy kanca níkem egyre mögy. Elvisz a hátán oszt kísz.
*Az öreget nem érdekli min ül csak vigye oda ahova akarja.*
- Nagy a csönd. Ezek valamin dógoznak vagy hunynak. Na várjá csak!
*Egy közeli őrt odaint magához.*
- Gyermekem keresd meg níkem kírlek Lyzendrát vagy Pyctát. Mondjad meg nekik, hogy amelyik tud bújjon mán elű. Mondjad megjött Arra papa és vendíget hozott. Na uzsgyí!
*Útnak is indított egy fullajtár elfet aki az öreg utasításának megfelelőn meglódul felkajtatni a két vezetőt.*
- Mindig elfelejtem, hogy van egy kisdedecske. A kis pömpölő. Ín meg itten óbígatok. Na majd a fullajtár meghozza vanamelyik vezetűt akinek bemutathatnak. Osztán jól víselkedjíl. Ne hozzá rám szígyent!
*Előbb utóbb előkerül valamelyik elf akármit csinálnak is tán az egyik ráér éppen. A fullajtár majd végzi a dolgát szépen és kiterel valakit eléjük.*
- Na majdan a többiket is bemutaton níked de a vezetűkkel köll egyeztetnük, hogy szeretníl maradni.
*Nem kérdés, hogy Ganer szeretne. Köti a fogadalom már pedig az öreg itt lakik, így a gnómnak is be kell költöznie. Sőt még a papus házába is befogja építeni. Erős legény, a fejszét csak tudja forgatni.*
//Mindenki de főleg Lyz és Pycta//
*A fiú már megint okoskodik, hogy milyen a fekete jószága.*
- Csődűr vagy kanca níkem egyre mögy. Elvisz a hátán oszt kísz.
*Az öreget nem érdekli min ül csak vigye oda ahova akarja.*
- Nagy a csönd. Ezek valamin dógoznak vagy hunynak. Na várjá csak!
*Egy közeli őrt odaint magához.*
- Gyermekem keresd meg níkem kírlek Lyzendrát vagy Pyctát. Mondjad meg nekik, hogy amelyik tud bújjon mán elű. Mondjad megjött Arra papa és vendíget hozott. Na uzsgyí!
*Útnak is indított egy fullajtár elfet aki az öreg utasításának megfelelőn meglódul felkajtatni a két vezetőt.*
- Mindig elfelejtem, hogy van egy kisdedecske. A kis pömpölő. Ín meg itten óbígatok. Na majd a fullajtár meghozza vanamelyik vezetűt akinek bemutathatnak. Osztán jól víselkedjíl. Ne hozzá rám szígyent!
*Előbb utóbb előkerül valamelyik elf akármit csinálnak is tán az egyik ráér éppen. A fullajtár majd végzi a dolgát szépen és kiterel valakit eléjük.*
- Na majdan a többiket is bemutaton níked de a vezetűkkel köll egyeztetnük, hogy szeretníl maradni.
*Nem kérdés, hogy Ganer szeretne. Köti a fogadalom már pedig az öreg itt lakik, így a gnómnak is be kell költöznie. Sőt még a papus házába is befogja építeni. Erős legény, a fejszét csak tudja forgatni.*
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-26 20:04:57
Üzenet elküldve: 2020-01-26 20:04:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A temetés//
*Homlok ráncolva nézi ahogy a férfi felveszi a táskát a hátára, majd még inkább összeszalad a szemöldöke Pycta említésére.*
-Oh, szóval nem tetszik... Értem nem ehhez vagy szokva, de attól még nem kellene mindenkire is haragudnod.
*Amikor az elf elindul az ajtó irányába utána lép, hogy megállítsa, de nincs rá szükség mivel a férfi magától megáll és megfordul. Amiket azonban a lánynak mond, teljesen Dronrin szívébe marnak.*
-A piacon hallottad egyáltalán amit mondtam? Különben is hogyha bíztál volna bennem, hallhattad volna mi mondani valóm van Ennának. De még csak végig sem hallgattál. Nem hagytam neki azt amit csinálni akart. Lehet igen nevetséges vagyok, már megszoktam, hogy annak tartanak, de, hogy kétszínűnek vagy önzőnek nevezz azt nem hagyom. Támogattalak és próbáltam veled lenni, amikor Juhar beteg lett főztem neki. A temetésével nem vártál meg, sötétedés után értem ide és a bokorból figyeltelek. Csak azt akartam, hogy ez rólatok szóljon, azért nem mutatkoztam.
*Eddig sikerül tartania könnyeit, amelyek most elerednek és végigfolyva az arcán a földre hullanak.*
-Úgy érzem én sok mindent megtettem, segítettem alapanyagokat szedni, utánad mentem a piacra is, mert tudtam, hogy megsérültél. Hogyha ezek ellenére így itt hagysz, akkor azzal azt bizonyítod, hogy nem jelentek neked semmit.
*A hosszú út és a sírás fáradalma miatt egy farönkre rogy le és arcát kezei közé temeti.*
-Úgy érzem folyamatosan csupán mindenre kifogásokat keresel. Sajnálom azt ami a múltban történt veled, de ha ezek árnyékában élsz, mehetsz akárhová, kísérteni fognak.
*Homlok ráncolva nézi ahogy a férfi felveszi a táskát a hátára, majd még inkább összeszalad a szemöldöke Pycta említésére.*
-Oh, szóval nem tetszik... Értem nem ehhez vagy szokva, de attól még nem kellene mindenkire is haragudnod.
*Amikor az elf elindul az ajtó irányába utána lép, hogy megállítsa, de nincs rá szükség mivel a férfi magától megáll és megfordul. Amiket azonban a lánynak mond, teljesen Dronrin szívébe marnak.*
-A piacon hallottad egyáltalán amit mondtam? Különben is hogyha bíztál volna bennem, hallhattad volna mi mondani valóm van Ennának. De még csak végig sem hallgattál. Nem hagytam neki azt amit csinálni akart. Lehet igen nevetséges vagyok, már megszoktam, hogy annak tartanak, de, hogy kétszínűnek vagy önzőnek nevezz azt nem hagyom. Támogattalak és próbáltam veled lenni, amikor Juhar beteg lett főztem neki. A temetésével nem vártál meg, sötétedés után értem ide és a bokorból figyeltelek. Csak azt akartam, hogy ez rólatok szóljon, azért nem mutatkoztam.
*Eddig sikerül tartania könnyeit, amelyek most elerednek és végigfolyva az arcán a földre hullanak.*
-Úgy érzem én sok mindent megtettem, segítettem alapanyagokat szedni, utánad mentem a piacra is, mert tudtam, hogy megsérültél. Hogyha ezek ellenére így itt hagysz, akkor azzal azt bizonyítod, hogy nem jelentek neked semmit.
*A hosszú út és a sírás fáradalma miatt egy farönkre rogy le és arcát kezei közé temeti.*
-Úgy érzem folyamatosan csupán mindenre kifogásokat keresel. Sajnálom azt ami a múltban történt veled, de ha ezek árnyékában élsz, mehetsz akárhová, kísérteni fognak.
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-26 19:23:01
Üzenet elküldve: 2020-01-26 19:23:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A temetés//
*Pont végez mindennel, hollója boldogan károg, jobbra-balra illegeti magát, tollászkodik, majd egy hirtelen morgó hangot hallatt. Gwaandril felkapja a fejét Fenyő jelzésére, s Dronrin jelenléte igazolódik be, a hangot akárhonnan felismerné, ahogyan elf érzékeinek hála a könnyed, jellegzetes lépteket is. Valamikor úgy reagált volna erre, hogy boldogan megöleli a másikat, viszont most mélyponton van, haragos, ráncolt homloka megmutatkozik, a szoborarcnak nyoma sincsen, de a hang még mindig végtelenül érzelemmentes, mintha nem lenne összhangban a többivel. Hátára kapja a hátizsákot, jobbját a madárnak tartja, aki pár lépkedés után, rá is száll arra.*
-Elmegyek, végleg. Nem fogok ebben a viccben élni. Pycta megmondta, ha nem tetszik, tovább lehet állni. Na, én most ezt fogom tenni. *Bólint, azzal elindul az ajtó irányába, azonban elgondolkozik a történéseken, ezen a sorsfordító napon. Elneveti magát, hiszen felelősségre vonja őt a félvér, mikor nézetei szerint, ennek fordítva kéne megtörténnie.*
-Ezeket ugyanúgy kérdezhetném én is, ha a Piacon történtekre és Ennára gondolok. Ugyanolyan nevetséges, kétszínű és önző vagy, mint Lyzendra, vagy bárki más itt. Senki sem segített eltemetni Juhart, csak nézték, ahogyan dolgozom. Te sem. Talán pont arrogancia is van benned, csak nem mutattad eddig ki. *Gúnytól, cinikusságtól tocsog a beszéde, s a lekezelő hangnem miatt talán ironikus is, hogy ő gyanúsítgat itt arroganciával.*
-És most kérlek, engedj. Hosszú még az éjszaka, s minél hamarabb el kell jutnom az úti célomig.
*Pont végez mindennel, hollója boldogan károg, jobbra-balra illegeti magát, tollászkodik, majd egy hirtelen morgó hangot hallatt. Gwaandril felkapja a fejét Fenyő jelzésére, s Dronrin jelenléte igazolódik be, a hangot akárhonnan felismerné, ahogyan elf érzékeinek hála a könnyed, jellegzetes lépteket is. Valamikor úgy reagált volna erre, hogy boldogan megöleli a másikat, viszont most mélyponton van, haragos, ráncolt homloka megmutatkozik, a szoborarcnak nyoma sincsen, de a hang még mindig végtelenül érzelemmentes, mintha nem lenne összhangban a többivel. Hátára kapja a hátizsákot, jobbját a madárnak tartja, aki pár lépkedés után, rá is száll arra.*
-Elmegyek, végleg. Nem fogok ebben a viccben élni. Pycta megmondta, ha nem tetszik, tovább lehet állni. Na, én most ezt fogom tenni. *Bólint, azzal elindul az ajtó irányába, azonban elgondolkozik a történéseken, ezen a sorsfordító napon. Elneveti magát, hiszen felelősségre vonja őt a félvér, mikor nézetei szerint, ennek fordítva kéne megtörténnie.*
-Ezeket ugyanúgy kérdezhetném én is, ha a Piacon történtekre és Ennára gondolok. Ugyanolyan nevetséges, kétszínű és önző vagy, mint Lyzendra, vagy bárki más itt. Senki sem segített eltemetni Juhart, csak nézték, ahogyan dolgozom. Te sem. Talán pont arrogancia is van benned, csak nem mutattad eddig ki. *Gúnytól, cinikusságtól tocsog a beszéde, s a lekezelő hangnem miatt talán ironikus is, hogy ő gyanúsítgat itt arroganciával.*
-És most kérlek, engedj. Hosszú még az éjszaka, s minél hamarabb el kell jutnom az úti célomig.
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-26 13:25:27
Üzenet elküldve: 2020-01-26 13:25:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A temetés//
*MilOchassba kapujához ér, amin könnyedén bejut. Útja Gwaandril sátrához vezet, hogy ott beszéljen az elffel és segítsen neki a temetés ügyében. Már leszállt az éj, és ahogy közeledik felszálló füstöt vesz észre. Az egyik bokor szélében megbújik és onnan figyeli az elfet, aki a máglya mellett egyedül áll, Fenyő pedig körülötte repked. A segítséggel elkésett, nem szól semmit, csöndben marad és magában ő is elbúcsúztatja az északi ebet. Szeméből pár könnyet az ebért áldoz, az is meglepő, hogy van még könnye. Életében nem sírt még annyit, mint ezen az egy napon. Lehet jobb is így, hogy a hosszú életű egyedül van a gyászával most és nem látja a lányt. A lényeg, hogy Dronrin látja őt, lehet utoljára, de látja ahogy mindig is látta.*
~Dronrin Vertthe vagyok! Egy nemes és egy sötételf gyermeke. Össze kell szednem magamat. Nem hagyhatom, hogy így legyen vége. Ha valaha is jelentettem neki valamit, akkor nem hagyja ő sem.~
*Ezzel nyugtatja magát és amint a szertartásnak vége, követi a férfit a sátrába. Amikor belép az éppen pakol. Kitörölve a szeméből a könnyeket, halkan szólal meg.*
-Mit csinálsz?
*Hangja még rekedtebb, mint alapjában, szipog egy kicsit, jól észrevehető, hogy sírt.*
-Miért csinálod ezt?
*MilOchassba kapujához ér, amin könnyedén bejut. Útja Gwaandril sátrához vezet, hogy ott beszéljen az elffel és segítsen neki a temetés ügyében. Már leszállt az éj, és ahogy közeledik felszálló füstöt vesz észre. Az egyik bokor szélében megbújik és onnan figyeli az elfet, aki a máglya mellett egyedül áll, Fenyő pedig körülötte repked. A segítséggel elkésett, nem szól semmit, csöndben marad és magában ő is elbúcsúztatja az északi ebet. Szeméből pár könnyet az ebért áldoz, az is meglepő, hogy van még könnye. Életében nem sírt még annyit, mint ezen az egy napon. Lehet jobb is így, hogy a hosszú életű egyedül van a gyászával most és nem látja a lányt. A lényeg, hogy Dronrin látja őt, lehet utoljára, de látja ahogy mindig is látta.*
~Dronrin Vertthe vagyok! Egy nemes és egy sötételf gyermeke. Össze kell szednem magamat. Nem hagyhatom, hogy így legyen vége. Ha valaha is jelentettem neki valamit, akkor nem hagyja ő sem.~
*Ezzel nyugtatja magát és amint a szertartásnak vége, követi a férfit a sátrába. Amikor belép az éppen pakol. Kitörölve a szeméből a könnyeket, halkan szólal meg.*
-Mit csinálsz?
*Hangja még rekedtebb, mint alapjában, szipog egy kicsit, jól észrevehető, hogy sírt.*
-Miért csinálod ezt?
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-26 11:23:20
Üzenet elküldve: 2020-01-26 11:23:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A temetés//
//Éjszaka, majd Gwaandril el//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egyedül, sápadt, de könnycsepekkel nem tarkított arccal érkezik meg Mil'Ochassba. A kapu szokásosan gördül, a falusiak pedig kacagnak, boldogok, s ugyanúgy rá se bagóznak, mint mindig. Ő megváltozott, mégse nyitott senki felé. ~ És én komolyan, nektek akartam felépíteni egy rendelőt? A ti állataitokat gyógyítani? ~ Aztán itt el is szégyelli magát. ~ Egy állat semmiről nem tehet. Hogyan gondolhatok ilyenekre? Juhar! ~ Ötlik az ebe a fejébe. A sátrához siet, továbbra is nyugodtan fekszik ott a tetem. Cselekszik: valahol a falu közepe felé igyekszik, virágokat, ágakat gyűjt, körbe rendezi őket, majd pitypangokból csomót is fon. Ezt egy nagyobb körbe rendezi, aztán jöhetnek a zöldfélék. A fagyöngy, száraz szalmaszálak, a fenyőágak párnaként vannak elhelyezve, mintha csak egy szép kis ágy lenne az egész. Az utolsó, melyen Juhar teste aludni fog... Fenyő igen kedves, néha az egykori társhoz repül, megnézi, majd a helyzetet felmérve, pár kisebb, véznább ágat hoz. Ez mosolyra fakasztja Gwaandrilt, a törődésre való hajlam meglátszik a madaron. Ő azonban siet, amennyire tud, néha azért rá-ránéznek, de igazából senkit sem érdekel a pletykán kívül, hogy mi történt vele, vagy kellene e egyáltalán segítség neki. A Viltheriel is hasonlóan statikus marad a falusiakkal szemben.
Leszáll az est, minden készen áll. Juhart csak nagyon nehezen tudja egymaga odacipelni, szerencséjére azonban a fáklyákkal már nem kell bajlódnia, a falakról tudott szerezni. A máglya kövekkel van körberakva, azért azt nem szeretné, hogy felégjen az erdő. Mikor minden kész, s már sak a hűvös, éjjeli szél süvölt, pár, a házakból figyelő, vagy inkább lenéző szempárral nem foglalkozva, eldúdolja az otthoni sirató énekét. Szép hangja van, ez igaz, tagadhatatlan, majd amint befejezi, megsimogatja utoljára Juhar fejét, s elbúcsúztatja.*
-Ma este már a két Őrzővel találkozol, barátom. Köszönöm, hogy megismerhettelek. *Csókot lehel a halott bundájára, majd ráveti a fáklyát. Nehezen nyaldossák a lángok, fáradtan, lomhán érnek csak el a húsig, egy darabig a fa jobban ízlik nekik. Egy idő után azonban meggyullad a halott is, s a szoborarcú Viltheriel könnyei, ma már másodjára erednek el. Senki nincs mellette, s ez valójában jól esik neki. Talán így jobb is. Az északi juhász ugyanúgy ég el előtte, mint régen az otthona.
Egy darabig még figyeli a hamvakat, amikbe azért bele-belekap a süvöltő, hideg, csontfagyasztó szél. Ő ezzel nem törődik, a rideg, fagyott földön ülve nézi a sötétet, s ebét. Fenyő károgva szálldos ágról ágra, néha betéved a faágak közé, pár rövidebb manőverezés után azonban visszatér gazdájához. Gwaandril hagyja, hogy leszálljon mellé, majd simogatni kezdi a selymes tollakat.*
-Lassan mehetünk pakkolni. Gyere, nem jó sokáig idekint maradni. Ahonnan én jövök, ott úgy gondolják, ha túl sokáig foglalkozol a halottakkal, a bosszúszomjas szellemük visszatérhet az éjszaka. *Megint egy érthetetlen szokás, bár most már nem akarja elengedni őket. Feltápászkodik, elindul a sátrába, összeszedi a ruháit, de a terveket itt hagyja, nincsen már rájuk szüksége. Minden készen van, jócskán az ejszakában van már, de ha nem állítja meg senki, elindul a kapu irányába, s távozik. A vállán pedig a fehér holló pihen, néha körbe-körbereppenve tekinti meg az erdei közösség pár részletét.*
//Éjszaka, majd Gwaandril el//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egyedül, sápadt, de könnycsepekkel nem tarkított arccal érkezik meg Mil'Ochassba. A kapu szokásosan gördül, a falusiak pedig kacagnak, boldogok, s ugyanúgy rá se bagóznak, mint mindig. Ő megváltozott, mégse nyitott senki felé. ~ És én komolyan, nektek akartam felépíteni egy rendelőt? A ti állataitokat gyógyítani? ~ Aztán itt el is szégyelli magát. ~ Egy állat semmiről nem tehet. Hogyan gondolhatok ilyenekre? Juhar! ~ Ötlik az ebe a fejébe. A sátrához siet, továbbra is nyugodtan fekszik ott a tetem. Cselekszik: valahol a falu közepe felé igyekszik, virágokat, ágakat gyűjt, körbe rendezi őket, majd pitypangokból csomót is fon. Ezt egy nagyobb körbe rendezi, aztán jöhetnek a zöldfélék. A fagyöngy, száraz szalmaszálak, a fenyőágak párnaként vannak elhelyezve, mintha csak egy szép kis ágy lenne az egész. Az utolsó, melyen Juhar teste aludni fog... Fenyő igen kedves, néha az egykori társhoz repül, megnézi, majd a helyzetet felmérve, pár kisebb, véznább ágat hoz. Ez mosolyra fakasztja Gwaandrilt, a törődésre való hajlam meglátszik a madaron. Ő azonban siet, amennyire tud, néha azért rá-ránéznek, de igazából senkit sem érdekel a pletykán kívül, hogy mi történt vele, vagy kellene e egyáltalán segítség neki. A Viltheriel is hasonlóan statikus marad a falusiakkal szemben.
Leszáll az est, minden készen áll. Juhart csak nagyon nehezen tudja egymaga odacipelni, szerencséjére azonban a fáklyákkal már nem kell bajlódnia, a falakról tudott szerezni. A máglya kövekkel van körberakva, azért azt nem szeretné, hogy felégjen az erdő. Mikor minden kész, s már sak a hűvös, éjjeli szél süvölt, pár, a házakból figyelő, vagy inkább lenéző szempárral nem foglalkozva, eldúdolja az otthoni sirató énekét. Szép hangja van, ez igaz, tagadhatatlan, majd amint befejezi, megsimogatja utoljára Juhar fejét, s elbúcsúztatja.*
-Ma este már a két Őrzővel találkozol, barátom. Köszönöm, hogy megismerhettelek. *Csókot lehel a halott bundájára, majd ráveti a fáklyát. Nehezen nyaldossák a lángok, fáradtan, lomhán érnek csak el a húsig, egy darabig a fa jobban ízlik nekik. Egy idő után azonban meggyullad a halott is, s a szoborarcú Viltheriel könnyei, ma már másodjára erednek el. Senki nincs mellette, s ez valójában jól esik neki. Talán így jobb is. Az északi juhász ugyanúgy ég el előtte, mint régen az otthona.
Egy darabig még figyeli a hamvakat, amikbe azért bele-belekap a süvöltő, hideg, csontfagyasztó szél. Ő ezzel nem törődik, a rideg, fagyott földön ülve nézi a sötétet, s ebét. Fenyő károgva szálldos ágról ágra, néha betéved a faágak közé, pár rövidebb manőverezés után azonban visszatér gazdájához. Gwaandril hagyja, hogy leszálljon mellé, majd simogatni kezdi a selymes tollakat.*
-Lassan mehetünk pakkolni. Gyere, nem jó sokáig idekint maradni. Ahonnan én jövök, ott úgy gondolják, ha túl sokáig foglalkozol a halottakkal, a bosszúszomjas szellemük visszatérhet az éjszaka. *Megint egy érthetetlen szokás, bár most már nem akarja elengedni őket. Feltápászkodik, elindul a sátrába, összeszedi a ruháit, de a terveket itt hagyja, nincsen már rájuk szüksége. Minden készen van, jócskán az ejszakában van már, de ha nem állítja meg senki, elindul a kapu irányába, s távozik. A vállán pedig a fehér holló pihen, néha körbe-körbereppenve tekinti meg az erdei közösség pár részletét.*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-26 09:42:43
Üzenet elküldve: 2020-01-26 09:42:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
*Nem zavarja a méz, hisz majd lemossa, ha netán mégis összemaszatolódik a nagy diskurzusban.*
- Nem olyan fájdalmas, mint amikor lehorzsolod a térdedet, de annál kicsit rosszabb, mint egy szúnyogcsípés. *Nem szeretné félrevezetni a kislányát.*
- Látod, többször is kibírtam *billenti oldalvást fejét, hogy a fülében sorakozó ékszerek más szögből is látszódjanak, mondjuk a fülcimpája felső részein lévők.*
- Meg sem kottyan majd, olyan erős lánynak, mint amilyen te vagy. *Bátorítóan mosolyog Nieveshára.*
- De apukádnak igaza van. Meggondolhatod magad az első után *Igazat ad párjának, azzal viszont szerinte úgy szép egy kislány füle, ha mindkét oldalon van fülbevaló. Nem említi a személyes véleményét, mert nem szeretné terhelni a gyermeket. Lyz úgy is szeretné a kislányt, ha nem vállalná a második lyukat.*
- Mire visszaérsz, *pillant smaragdszín szemeivel Pyctára.* gyönyörű fülbevalós Nieveshát találsz itt. Nem mintha most nem az volna.
*Enyhén megszorítja ujjaival Pycta szabad kezét, a nyomaték kedvéért, hogy addig ők jól meglesznek.
Tudja, hogy ha nem szeretne neki fülbevalót hozni, Pycta nem tenné meg, s már csupán a gondolat is örömmel tölti el. Lyz számra különösen nagy becsben tartott darab volna, legyen az akár egy apró karika, vagy kavics is. Ahogy minden másik fülbevaló a fülében jelenős a szívének.
Mosolyog még, de arcán látszik, hogy valami kicsit elvonja figyelmét.*
- Halljátok? *ráncolja szemöldökét.* Mintha kiabálna valaki...
*Összehúzott szemöldökkel hallgat még a külvilág felé, aztán visszafordítja tekintetét.*
- Mikor szeretnél indulni? *kérdezi Pyctát.* Készíttessek ellátmányt?
//N'othrym//
*Nem zavarja a méz, hisz majd lemossa, ha netán mégis összemaszatolódik a nagy diskurzusban.*
- Nem olyan fájdalmas, mint amikor lehorzsolod a térdedet, de annál kicsit rosszabb, mint egy szúnyogcsípés. *Nem szeretné félrevezetni a kislányát.*
- Látod, többször is kibírtam *billenti oldalvást fejét, hogy a fülében sorakozó ékszerek más szögből is látszódjanak, mondjuk a fülcimpája felső részein lévők.*
- Meg sem kottyan majd, olyan erős lánynak, mint amilyen te vagy. *Bátorítóan mosolyog Nieveshára.*
- De apukádnak igaza van. Meggondolhatod magad az első után *Igazat ad párjának, azzal viszont szerinte úgy szép egy kislány füle, ha mindkét oldalon van fülbevaló. Nem említi a személyes véleményét, mert nem szeretné terhelni a gyermeket. Lyz úgy is szeretné a kislányt, ha nem vállalná a második lyukat.*
- Mire visszaérsz, *pillant smaragdszín szemeivel Pyctára.* gyönyörű fülbevalós Nieveshát találsz itt. Nem mintha most nem az volna.
*Enyhén megszorítja ujjaival Pycta szabad kezét, a nyomaték kedvéért, hogy addig ők jól meglesznek.
Tudja, hogy ha nem szeretne neki fülbevalót hozni, Pycta nem tenné meg, s már csupán a gondolat is örömmel tölti el. Lyz számra különösen nagy becsben tartott darab volna, legyen az akár egy apró karika, vagy kavics is. Ahogy minden másik fülbevaló a fülében jelenős a szívének.
Mosolyog még, de arcán látszik, hogy valami kicsit elvonja figyelmét.*
- Halljátok? *ráncolja szemöldökét.* Mintha kiabálna valaki...
*Összehúzott szemöldökkel hallgat még a külvilág felé, aztán visszafordítja tekintetét.*
- Mikor szeretnél indulni? *kérdezi Pyctát.* Készíttessek ellátmányt?
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-26 09:28:17
Üzenet elküldve: 2020-01-26 09:28:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//MilOchassba//
//Mindenki de főleg Lyz és Pycta//
*Arrapus nem igazán szereti az erdő nyújtotta ételeket. Valószínű, hogy sosem szorult rá ezekre, pedig egy adott helyzetben, ha elég éhes valaki, akkor ráfanyalodik mindenre, ami ehető. De szerencsére, most remény nyílik egy normális reggelire, amit Arrapus emleget. Persze megérti azt is, hogy jobb felkészülni és nem bízni a váratlan ellátásban. Ebben is lát realitást, de jelen helyzetben nem készült egy esti éjszakázáshoz, sem arra, hogy magán kívül még valaki mást is el kell látnia. Örömmel veszi, hogy a papusnak kezd egyre jobb kedve lenni. Az este elég morcos volt, de most, hogy nemsokára otthon lesz, ez valószínű jó kedvre deríti. Nem segédkezik túl a lovon, mert Arrapus állítja, hogy nem először ül már lovon, ezért Ganer csak annyiban segít, ami feltétlenül szükséges, nehogy a tündér rosszul érezze magát a túlzott segítő szándék miatt. Éjtépő szokatlan viselkedése Arrapusnak is feltűnik.*
- Éjtépő egy csődör, de akkor sem szokott így viselkedni. Nem tudom mi lett vele. Valamit érez és oda akar vezetni minket. *Arrapus láthatóan nem jól mérte fel éjtépőt és szegény apus eléggé rossz bőrbe kerül a felgyorsult lovaglás miatt. Amikor már a lova lelassít és meglátják a közösség kerítését, akkor már csillapodik a helyzet. Arrapus hezitálás nélkül előre mászik a lovon, amit Ganer segít, nehogy leessen a művelet közben. Úgy látszik, hogy a papus kezébe vette az intézkedést. Az őröknek is jelez és elmondja, hogy a fegyvert le kellene tenni. Ganer habozás nélkül leteszi a fegyvereit a kapuban, vagyis a kapun belül. Arrapus még nem száll le a lóról, láthatóan élvezi a helyzetet. Papus a közösség vezetőiért kiált és arra kéri Ganer-t, hogy ne nagyon beszéljen csak ha kérdezik. Azért meg is nyugtatja a gnómot, hogy nincs mitől tartania. Ganer most nagyon szótlan, csodálattal tekinti a kapun belüli világot és ilyenkor szinte megszűnik a külvilág.*
- Rendben. *Bólogat a lovon ülő Arrapusnak, hogy megértette mit kell tennie. Addig is amíg várakoznak csodálattal szemléli az épületeket, a fákra épített lakásokat. Egyszerűen elbűvöli az egész építészetük, a hely hangulata és nagyjából minden amit bent a kerítésen belül lát.*
//Mindenki de főleg Lyz és Pycta//
*Arrapus nem igazán szereti az erdő nyújtotta ételeket. Valószínű, hogy sosem szorult rá ezekre, pedig egy adott helyzetben, ha elég éhes valaki, akkor ráfanyalodik mindenre, ami ehető. De szerencsére, most remény nyílik egy normális reggelire, amit Arrapus emleget. Persze megérti azt is, hogy jobb felkészülni és nem bízni a váratlan ellátásban. Ebben is lát realitást, de jelen helyzetben nem készült egy esti éjszakázáshoz, sem arra, hogy magán kívül még valaki mást is el kell látnia. Örömmel veszi, hogy a papusnak kezd egyre jobb kedve lenni. Az este elég morcos volt, de most, hogy nemsokára otthon lesz, ez valószínű jó kedvre deríti. Nem segédkezik túl a lovon, mert Arrapus állítja, hogy nem először ül már lovon, ezért Ganer csak annyiban segít, ami feltétlenül szükséges, nehogy a tündér rosszul érezze magát a túlzott segítő szándék miatt. Éjtépő szokatlan viselkedése Arrapusnak is feltűnik.*
- Éjtépő egy csődör, de akkor sem szokott így viselkedni. Nem tudom mi lett vele. Valamit érez és oda akar vezetni minket. *Arrapus láthatóan nem jól mérte fel éjtépőt és szegény apus eléggé rossz bőrbe kerül a felgyorsult lovaglás miatt. Amikor már a lova lelassít és meglátják a közösség kerítését, akkor már csillapodik a helyzet. Arrapus hezitálás nélkül előre mászik a lovon, amit Ganer segít, nehogy leessen a művelet közben. Úgy látszik, hogy a papus kezébe vette az intézkedést. Az őröknek is jelez és elmondja, hogy a fegyvert le kellene tenni. Ganer habozás nélkül leteszi a fegyvereit a kapuban, vagyis a kapun belül. Arrapus még nem száll le a lóról, láthatóan élvezi a helyzetet. Papus a közösség vezetőiért kiált és arra kéri Ganer-t, hogy ne nagyon beszéljen csak ha kérdezik. Azért meg is nyugtatja a gnómot, hogy nincs mitől tartania. Ganer most nagyon szótlan, csodálattal tekinti a kapun belüli világot és ilyenkor szinte megszűnik a külvilág.*
- Rendben. *Bólogat a lovon ülő Arrapusnak, hogy megértette mit kell tennie. Addig is amíg várakoznak csodálattal szemléli az épületeket, a fákra épített lakásokat. Egyszerűen elbűvöli az egész építészetük, a hely hangulata és nagyjából minden amit bent a kerítésen belül lát.*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-24 11:10:38
Üzenet elküldve: 2020-01-24 11:10:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//MilOchassba//
//Mindenki de főleg Lyz és Pycta//
*A fiú sajnálkozik. Ez a legegyszerűbb a helyett, hogy megoldotta volna a helyzetet. Na se probléma. Legalább szereti a rendet. Az egy jó kikupáltság. *
- Gomba? Gyökér? Pfúúúj! Egye meg Szááteret. Én biztos nem nyúlok hozzá.
*Miféle reggeli lenne ez? Nem tündérbe való az biztos.*
- Hehhe. Jó bíztál de máskor erre ne hagyatkozzá mer felkopik az állad.
*Szerencséje a fiának, hogy Arrapja van. Máskülönben itt szikkadna kint a fagyba éhen.*
- Asz meg hiszem, hogy várod. Bélpoklos!
*Felröfög az öreg mert már kezd jó kedve lenni, ahogy közelednek a Milói kajához.*
- Űtem ín mán lovon fijjam.
*Nem kell őt pátyolgatni a jószág tetején. Megkapaszkodik Ganer kabátjába és mehetnek is.*
- Te figyejí mán! Mi van ezzel a kancával? Beindút mint az orkinvázió.
*Csak úgy kapaszkodik papus mert majd le fordul a meglódult fekete csődörön. A jószág megzablázódik mikor már pont hánynia kéne. Visszatuszákolja és vesz egy telitüdő erdei szipókát.*
- Hadd másszak csak elűre! Majd ín intízem innentűl.
*Nem kell kétszer mondani az öregnek. Előre mászik a lovon és peckesen kihúzza magát mint valami nemesi úr a fenséges paripáján. Közeledésükkor integet a toronyban az őröknek.*
- Ne lőjetek! Csak én vagyok. Arra papa, meg a fijjam.
*Előre kiabál már, hogy ne legyen itt mészárszék.*
- Maj bent leszállok fijjam.
*Addig is vagánykodik a fekete csődör hátán az öreg.*
- A fegyvereket add oda szípen vanamík őrnek. Vagy csak tedd le a kapuba. Nem lopakodják el.
*Először még ez a törvény. Majd ha beszél az Aranyhajúval és a Védelmezővel, akkor majd tán másképp lesz a bejövetele fiának. Így betérnek a kapun egy kis Arra papus protekcióval. A kerítésen belül meg elkezd kiabálni az öreg.*
- Gyermekeim! Lyzendra! Pycta! Jertek elő kírlek! Vendíget hoztam.
*Somolyás fejjel óbégat, hátha meghallja a két vezető és tudnak velük beszélni Ganer fia ügyében.*
- Na, megpróbálom idecsődíteni a vezetűsíget. Csak akkor beszíj ha kírdeznek. Nem köll tőlük félni. Igazán derék, rendes nípek.
*Mostan nincs mást tenni mint várni. A csődörön elég jó pöffeszkedni, csak le ne forduljon egy vándorszédülés miatt a papus.*
//Mindenki de főleg Lyz és Pycta//
*A fiú sajnálkozik. Ez a legegyszerűbb a helyett, hogy megoldotta volna a helyzetet. Na se probléma. Legalább szereti a rendet. Az egy jó kikupáltság. *
- Gomba? Gyökér? Pfúúúj! Egye meg Szááteret. Én biztos nem nyúlok hozzá.
*Miféle reggeli lenne ez? Nem tündérbe való az biztos.*
- Hehhe. Jó bíztál de máskor erre ne hagyatkozzá mer felkopik az állad.
*Szerencséje a fiának, hogy Arrapja van. Máskülönben itt szikkadna kint a fagyba éhen.*
- Asz meg hiszem, hogy várod. Bélpoklos!
*Felröfög az öreg mert már kezd jó kedve lenni, ahogy közelednek a Milói kajához.*
- Űtem ín mán lovon fijjam.
*Nem kell őt pátyolgatni a jószág tetején. Megkapaszkodik Ganer kabátjába és mehetnek is.*
- Te figyejí mán! Mi van ezzel a kancával? Beindút mint az orkinvázió.
*Csak úgy kapaszkodik papus mert majd le fordul a meglódult fekete csődörön. A jószág megzablázódik mikor már pont hánynia kéne. Visszatuszákolja és vesz egy telitüdő erdei szipókát.*
- Hadd másszak csak elűre! Majd ín intízem innentűl.
*Nem kell kétszer mondani az öregnek. Előre mászik a lovon és peckesen kihúzza magát mint valami nemesi úr a fenséges paripáján. Közeledésükkor integet a toronyban az őröknek.*
- Ne lőjetek! Csak én vagyok. Arra papa, meg a fijjam.
*Előre kiabál már, hogy ne legyen itt mészárszék.*
- Maj bent leszállok fijjam.
*Addig is vagánykodik a fekete csődör hátán az öreg.*
- A fegyvereket add oda szípen vanamík őrnek. Vagy csak tedd le a kapuba. Nem lopakodják el.
*Először még ez a törvény. Majd ha beszél az Aranyhajúval és a Védelmezővel, akkor majd tán másképp lesz a bejövetele fiának. Így betérnek a kapun egy kis Arra papus protekcióval. A kerítésen belül meg elkezd kiabálni az öreg.*
- Gyermekeim! Lyzendra! Pycta! Jertek elő kírlek! Vendíget hoztam.
*Somolyás fejjel óbégat, hátha meghallja a két vezető és tudnak velük beszélni Ganer fia ügyében.*
- Na, megpróbálom idecsődíteni a vezetűsíget. Csak akkor beszíj ha kírdeznek. Nem köll tőlük félni. Igazán derék, rendes nípek.
*Mostan nincs mást tenni mint várni. A csődörön elég jó pöffeszkedni, csak le ne forduljon egy vándorszédülés miatt a papus.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927