Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-06-19 15:46:45
Üzenet elküldve: 2021-06-19 15:46:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
//Újra Itthon//
*Egyáltalán nem nyugtatja meg Araiven feszültsége, sem az, hogy egyikük sem tudja Csermely furcsa viselkedésének az okát. Kutatni kezd a derekán valami használható tárgyat keresve, ha sor kerül a legrosszabbra. Nem akar senkit se bántani, de tart attól, hogy muszáj lesz, ha tényleg gonosz átokról van szó. Fegyvereit a kapuőröknél hagyta, üres tőrhüvelyének pedig nem sok hasznát veszi. Araiven kiáltására maga is hátrálni kezd, hevesen dobogó szívével lassan lépdel hátrafelé. Alig jut azonban egy méterrel odébb, mikor is kiderül, hogy egyszerű színjáték volt az egész. Megkönnyebbülve, de összehúzott szemöldökkel lépked vissza ülőhelyéhez, mégis állva marad. A kaján vigyor láttán csípőre teszi a kezét, majd megszólal.*
- Szentséges fenyőtoboz, a frászt hoztad ránk Csermely.
*Szó se róla, hatásos egy tréfa volt, de Dat komolyan aggódott az elf lány állapotáért. Végül egy morcos fejrázást, majd egy jól hallható sóhajt kieresztve ő maga is lehuppan előbbi helyére.*
- Nem én!
*Válaszol az elf férfi kérdésére. Meglehet, nem is járkál elátkozott kriptákban. Utoljára még elhelyezkedik, és újból az elfre emeli tekintetét, hogy amaz folytathassa a mesélést.*
//Újra Itthon//
*Egyáltalán nem nyugtatja meg Araiven feszültsége, sem az, hogy egyikük sem tudja Csermely furcsa viselkedésének az okát. Kutatni kezd a derekán valami használható tárgyat keresve, ha sor kerül a legrosszabbra. Nem akar senkit se bántani, de tart attól, hogy muszáj lesz, ha tényleg gonosz átokról van szó. Fegyvereit a kapuőröknél hagyta, üres tőrhüvelyének pedig nem sok hasznát veszi. Araiven kiáltására maga is hátrálni kezd, hevesen dobogó szívével lassan lépdel hátrafelé. Alig jut azonban egy méterrel odébb, mikor is kiderül, hogy egyszerű színjáték volt az egész. Megkönnyebbülve, de összehúzott szemöldökkel lépked vissza ülőhelyéhez, mégis állva marad. A kaján vigyor láttán csípőre teszi a kezét, majd megszólal.*
- Szentséges fenyőtoboz, a frászt hoztad ránk Csermely.
*Szó se róla, hatásos egy tréfa volt, de Dat komolyan aggódott az elf lány állapotáért. Végül egy morcos fejrázást, majd egy jól hallható sóhajt kieresztve ő maga is lehuppan előbbi helyére.*
- Nem én!
*Válaszol az elf férfi kérdésére. Meglehet, nem is járkál elátkozott kriptákban. Utoljára még elhelyezkedik, és újból az elfre emeli tekintetét, hogy amaz folytathassa a mesélést.*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-06-18 14:47:08
Üzenet elküldve: 2021-06-18 14:47:08
![>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
//Újra Itthon//
*Araiven szerint senki sem ismer jól végződő kísértethistóriákat és még ő sem hallott arról a bizonyos úrnőről, akiről Csermely beszél. Dat a csendes érdeklődést választja és hagyja, hogy az elf őrszem kérdezősködjön a részletekről. Mindkettőjükön látható a növekvő érdeklődés jele, ahogy előre dőlve hallgatják az elf tökéletes beleéléssel előadott történetét.
Datnak is feltűnik Csermely viselkedésének megváltozása és ő is arról érdeklődik, hogy történt-e valami esetleg, amitől így elhallgatott. A kérdésre viszont visszahőköl, mert Dat szavaitól benne is felmerül a kétség, hogy talán történhetett valami Csermellyel és az események felidézése van rá ilyen hatással.
Mindezt igyekszik alátámasztani, ahogy az elf férfi szemei fennakadnak, Araiven felpattan ültében, keze az íja után tapogatózik, de szeretett fegyverét a sátrában hagyta az őrség lejártával. Torkát a félelem markolja, hogy most valami esetleg előtör Csermelyből, ami akár az egész közösség életére is törhet, felkészül a legrosszabra.*
- Hátra! Mindenki! *Kiált oda a N'orthrymben lévőknek.
De végül kiderül, hogy mindez csak színjáték volt, a történteket aláfestő és azoknak nyomatékot adó talmi kiegészítés. Minderre a kaján mosolyból jön rá, ám ettől még nem ül vissza a helyére.*
- Már azt hittem, igazat adok Datnak, hogy megátkoztak és leütlek. *Néz neheztelve az elfre. A szigorú nézésre sem enyhül meg, igyekszik megnyugtatni a többieket körülötte, majd halkan sóhajtva visszaül a fenekére.*
- Folytasd, de kerüld az ilyesmit, mert a végén tényleg leütlek. *Fenyegeti meg félig tréfásan, félig komolyan Csermelyt, amiből akár ki is derülhet, hogy könnyedén beváltja ígéretét.*
- Láttál már ilyet, Dat? *Fordul hüvelykujjával Csermely felé intve még mielőtt az elf folytathatná a történetet.*
//Újra Itthon//
*Araiven szerint senki sem ismer jól végződő kísértethistóriákat és még ő sem hallott arról a bizonyos úrnőről, akiről Csermely beszél. Dat a csendes érdeklődést választja és hagyja, hogy az elf őrszem kérdezősködjön a részletekről. Mindkettőjükön látható a növekvő érdeklődés jele, ahogy előre dőlve hallgatják az elf tökéletes beleéléssel előadott történetét.
Datnak is feltűnik Csermely viselkedésének megváltozása és ő is arról érdeklődik, hogy történt-e valami esetleg, amitől így elhallgatott. A kérdésre viszont visszahőköl, mert Dat szavaitól benne is felmerül a kétség, hogy talán történhetett valami Csermellyel és az események felidézése van rá ilyen hatással.
Mindezt igyekszik alátámasztani, ahogy az elf férfi szemei fennakadnak, Araiven felpattan ültében, keze az íja után tapogatózik, de szeretett fegyverét a sátrában hagyta az őrség lejártával. Torkát a félelem markolja, hogy most valami esetleg előtör Csermelyből, ami akár az egész közösség életére is törhet, felkészül a legrosszabra.*
- Hátra! Mindenki! *Kiált oda a N'orthrymben lévőknek.
De végül kiderül, hogy mindez csak színjáték volt, a történteket aláfestő és azoknak nyomatékot adó talmi kiegészítés. Minderre a kaján mosolyból jön rá, ám ettől még nem ül vissza a helyére.*
- Már azt hittem, igazat adok Datnak, hogy megátkoztak és leütlek. *Néz neheztelve az elfre. A szigorú nézésre sem enyhül meg, igyekszik megnyugtatni a többieket körülötte, majd halkan sóhajtva visszaül a fenekére.*
- Folytasd, de kerüld az ilyesmit, mert a végén tényleg leütlek. *Fenyegeti meg félig tréfásan, félig komolyan Csermelyt, amiből akár ki is derülhet, hogy könnyedén beváltja ígéretét.*
- Láttál már ilyet, Dat? *Fordul hüvelykujjával Csermely felé intve még mielőtt az elf folytathatná a történetet.*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-06-15 10:56:51
Üzenet elküldve: 2021-06-15 10:56:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kis kunyhót elhagyja és egy jól látható ösvényt talál, ami tovább vezet az erdőben. Most már ezen indul el, mert kíváncsi, hogy hová vezet. Nem sok ideig halad az erdei ösvényen, amikor is a távolból egy kerítéssel körbe kerített falut vagy telepet lát meg. Ez sem a város irányába tartó út, amit nem nehéz megállapítania. Azt nem tudja, hogy miféle emberek vagy erdei népek lakják, de most nem ér rá ezt kideríteni. Elhalad egy újabb ösvény mellett, ami teljesen kifelé irányul az erdőből, legalább is a számítása szerint. Ezen az úton indul el, hogy a város felé vezető karavánutat meglelje.*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-06-14 17:01:05
Üzenet elküldve: 2021-06-14 17:01:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*Niev jó gyerek módjára mélyen alszik, kinőtt már abból a korból, mikor minden miatt felriad, vagy épp megszomjazik, netán pisilnie kell. Az utazás elfárasztotta, olyan mélyen alszik, hogy nem igazán tudja, mi történik körülötte. Bizonyára meg fog lepődni, mikor reggel van és a saját ágyában ébred, mikor legutolsó emléke a városból van és a beígért süteményről. Csalódott lesz a sütemény miatt. Mindazonáltal imádja az ő apukáját - a legnagyobb, legerősebb, legokosabb, legmindenebb -, szóval egy pillanatig nem haragudna rá emiatt, mert végső soron a saját ágyában aludni a legjobb.
Bőven felkelt már a nap akkor, mikor a kislány felébred és mivel élelmes gyerek, ezért nem esik kétségbe, hogy egyedül van. Tudja, hogy hogyan kell megmosakodni és inni, tiszta ruhát húzni. Ket ellensége van, az egyik a fésülködés, így szőke haja egy merő kóccsomóban leledzik a fején, de ez cseppet sem zavarja. Másik nagy ellenlábasa a cipő, így természetesen azt sem vesz fel, mikor tiszta ruhában, kóccal a fején elhagyja a lombházat. Tudja, hogy találja Pyctát, szó nélkül indul arra, tudja azt is, hogy imádkozás közben nem illik megzavarni a másikat, úgyhogy vár. Bár nagyon nehezen bírja ki, zsizseg és zsizsgése bizonyára nem marad észrevétlen az éles elf-füleknek.*
Bőven felkelt már a nap akkor, mikor a kislány felébred és mivel élelmes gyerek, ezért nem esik kétségbe, hogy egyedül van. Tudja, hogy hogyan kell megmosakodni és inni, tiszta ruhát húzni. Ket ellensége van, az egyik a fésülködés, így szőke haja egy merő kóccsomóban leledzik a fején, de ez cseppet sem zavarja. Másik nagy ellenlábasa a cipő, így természetesen azt sem vesz fel, mikor tiszta ruhában, kóccal a fején elhagyja a lombházat. Tudja, hogy találja Pyctát, szó nélkül indul arra, tudja azt is, hogy imádkozás közben nem illik megzavarni a másikat, úgyhogy vár. Bár nagyon nehezen bírja ki, zsizseg és zsizsgése bizonyára nem marad észrevétlen az éles elf-füleknek.*
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-06-14 14:55:42
Üzenet elküldve: 2021-06-14 14:55:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*Korán ébred, jóval korábban mint szokott vagy a kislánynál. Már a hajnalpír előtt talpon van és a lombház konyhájában készít magának egy teát. Szárított csalánlevélből és kamillavirágzatból főz magának, méz nélkül, keserűn.
Csendesen mozog, kevés zajt csapva, mezítlábas lépteinek hangja sem töri meg a lombház békéjét. A lombházzal és a közösséggel ellentétben benne viszont komoly háború dúl már egy ideje. Saját döntéseit kérdőjelezi meg és hol az apa győz, hol pedig a próféta. Nehéz kérdések és nehéz döntések sötét felhői árnyékolják a homlokát és minden pillanattal nehezebb és nehezebb lesz a végső döntés.
A három kulacs már az ágy előtti ládában pihen és várja negyedik társukat a messzi délről. Két folyó- és egy állóvíz. Ha megszerzi a negyedik, állóvizet is a déli tengerről, akkor minden meglesz a szertartáshoz. Abban biztos, hogy be fogja gyűjteni a negyedik komponenst is, esetleg elküld valakit érte. Ám ha meglesz minden, akkor sem biztos, hogy rászánja magát. A szertartással egyszerre adna és elvenni Nieveshától. Biztonságot adna neki és a lehetőséget, hogy sosem kelljen elszakadnia tőle, ám elvenné tőle a legszebb éveket, a felfedezés örömét és a gondtalan gyermekkort. És mindezt azért, hogy egy veszélyekkel és nehézségekkel teli időre cserélje.
Az erdőmélyi elf úgy érzi, szétszakítja a kétség és az aggodalom elegye, a szív és a tudat mást és mást akar. Elunva a tépelődést még megnézi az alvó Nievet, majd elindul lefelé a lombházból, mezítláb, könnyű ingben és nadrágban a Hajnal-liget felé. Szüksége van még egy kis időre a döntés előtt. A napkeltéig lévő időt a Szent Fa előtt fohászkodva tölti, erőt és bizonyosságot kérve, hogy helyesen dönthessen. Már csak az a kérdés, hogy létezik-e helyes döntés? Reméli, hogy igen.*
Csendesen mozog, kevés zajt csapva, mezítlábas lépteinek hangja sem töri meg a lombház békéjét. A lombházzal és a közösséggel ellentétben benne viszont komoly háború dúl már egy ideje. Saját döntéseit kérdőjelezi meg és hol az apa győz, hol pedig a próféta. Nehéz kérdések és nehéz döntések sötét felhői árnyékolják a homlokát és minden pillanattal nehezebb és nehezebb lesz a végső döntés.
A három kulacs már az ágy előtti ládában pihen és várja negyedik társukat a messzi délről. Két folyó- és egy állóvíz. Ha megszerzi a negyedik, állóvizet is a déli tengerről, akkor minden meglesz a szertartáshoz. Abban biztos, hogy be fogja gyűjteni a negyedik komponenst is, esetleg elküld valakit érte. Ám ha meglesz minden, akkor sem biztos, hogy rászánja magát. A szertartással egyszerre adna és elvenni Nieveshától. Biztonságot adna neki és a lehetőséget, hogy sosem kelljen elszakadnia tőle, ám elvenné tőle a legszebb éveket, a felfedezés örömét és a gondtalan gyermekkort. És mindezt azért, hogy egy veszélyekkel és nehézségekkel teli időre cserélje.
Az erdőmélyi elf úgy érzi, szétszakítja a kétség és az aggodalom elegye, a szív és a tudat mást és mást akar. Elunva a tépelődést még megnézi az alvó Nievet, majd elindul lefelé a lombházból, mezítláb, könnyű ingben és nadrágban a Hajnal-liget felé. Szüksége van még egy kis időre a döntés előtt. A napkeltéig lévő időt a Szent Fa előtt fohászkodva tölti, erőt és bizonyosságot kérve, hogy helyesen dönthessen. Már csak az a kérdés, hogy létezik-e helyes döntés? Reméli, hogy igen.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-06-14 06:26:53
Üzenet elküldve: 2021-06-14 06:26:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Újra Itthon//
*Szeme fennakad, már csak tejszín fehérje bámul az egybegyűltekre. Írisze és szembogara teljesen eltűnik, mintha transzba esne. Néma csend borul rájuk, kísérteties lehet ez az egész színjáték, amivel ijesztgetni próbálja eme két bátor férfiút.
A feszélyezett hangulat lassú mélabújából, akár a gejzír tör elő hangja, amely szinte már páni félelemmel párosul.*
-Óriási csápok és lábak sziluettje bontakozott ki a távoli, komor falakon, majd vetült a félhomály feszélyezett légkörébe.
*Tart egy kis hatás szünetet, élvezi, hogy minden szempár csak reá szegeződik, és a hallgatóság izgatottan fészkelődik ültében.*
-Hála Eeyrnek csak egy aprócska pókocska volt a rettegett szörny, amit furcsa játékával varázsolt óriássá, a felderengő fény játéka.
*Számba veszi közben az elhangzott kérdéseket és válaszol is rájuk, kaján mosolya kíséretében, ami szája sarkáig húzódik szélesen.*
-Minden rendben van, sőt ha lehet ezt mondani, még közelebb érzem magamhoz földanyát mint valaha. Bár könnyen ott hagyhattam volna a fogam két alkalommal is a kriptában. De menjünk csak szépen sorjában az események láncolatán, ha megengeditek nekem. Össze is csaphatom az egészet, de szeretek úgy mesélni, hogy nem vesznek el a részletek. Talán ti is át fogjátok érezni a zúzátokban
, mintha magatok is ott lettetek volna?
*Kérdőn néz a maroknyi közönségre, kicsit szigorúan is, mert folyton félbeszakítják regélése közepette.*
*Szeme fennakad, már csak tejszín fehérje bámul az egybegyűltekre. Írisze és szembogara teljesen eltűnik, mintha transzba esne. Néma csend borul rájuk, kísérteties lehet ez az egész színjáték, amivel ijesztgetni próbálja eme két bátor férfiút.
A feszélyezett hangulat lassú mélabújából, akár a gejzír tör elő hangja, amely szinte már páni félelemmel párosul.*
-Óriási csápok és lábak sziluettje bontakozott ki a távoli, komor falakon, majd vetült a félhomály feszélyezett légkörébe.
*Tart egy kis hatás szünetet, élvezi, hogy minden szempár csak reá szegeződik, és a hallgatóság izgatottan fészkelődik ültében.*
-Hála Eeyrnek csak egy aprócska pókocska volt a rettegett szörny, amit furcsa játékával varázsolt óriássá, a felderengő fény játéka.
*Számba veszi közben az elhangzott kérdéseket és válaszol is rájuk, kaján mosolya kíséretében, ami szája sarkáig húzódik szélesen.*
-Minden rendben van, sőt ha lehet ezt mondani, még közelebb érzem magamhoz földanyát mint valaha. Bár könnyen ott hagyhattam volna a fogam két alkalommal is a kriptában. De menjünk csak szépen sorjában az események láncolatán, ha megengeditek nekem. Össze is csaphatom az egészet, de szeretek úgy mesélni, hogy nem vesznek el a részletek. Talán ti is át fogjátok érezni a zúzátokban
, mintha magatok is ott lettetek volna?
*Kérdőn néz a maroknyi közönségre, kicsit szigorúan is, mert folyton félbeszakítják regélése közepette.*
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-06-12 19:43:09
Üzenet elküldve: 2021-06-12 19:43:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
//Újra Itthon//
*Mint azt előbb hallhatták, nem igen ismer jól végződő kísértethistóriákat, így nem is csoda, hogy nem hallott arról a bizonyos Lorrhien úrnőről. Araiven éppen ezért hasonlóképp tanácstalan arcot láthat amikor ránéz. Eztán ismét elf barátjára hagyja a kérdezősködést, míg ő maga csendben hallgatja a fejleményeket, nem csökkenő lelkesedéssel. A végén annyira elhalmozzák szegény Csermelyt a kérdéseikkel, hogy el se tudja mondani amit akart. Szerencsére az elf ennek ellenére nagyszerű leírást ad a helyszínről, így Dat maga elé tudja képzelni azt. Fáradtsága ellenére láthatóak rajta az izgatottság jelei, gyakran fészkelődik ugyanis, mintegy jelezve ezt. A hatalmas árnyékról szóló résznél egyre előrébb dől ültében, majd úgy is marad, az utolsó, szinte kiabált mondat hirtelen félbemaradása miatt. Kérdően néznek egymásra Araivennel, hamar leesik mindkettejüknek, hogy itt többről van szó mint egyszerű hatásszünet.*
- Minden rendben?
*Kérdezi ő is, nyugtalansággal a hangjában. Előbbi lelkesedése hamar aggodalomba csap át, és az sem segít, hogy fogalma sincs mi baja lehet Csermelynek. Rövid fejtörés után arra a következtetésre jut, hogy valamiféle gonosz varázslat állhat a háttérben, és ennek azonnal hangot is ad.*
- Lehet, hogy megátkozták?
*Kérdi Araiven felé fordítva tekintetét.*
//Újra Itthon//
*Mint azt előbb hallhatták, nem igen ismer jól végződő kísértethistóriákat, így nem is csoda, hogy nem hallott arról a bizonyos Lorrhien úrnőről. Araiven éppen ezért hasonlóképp tanácstalan arcot láthat amikor ránéz. Eztán ismét elf barátjára hagyja a kérdezősködést, míg ő maga csendben hallgatja a fejleményeket, nem csökkenő lelkesedéssel. A végén annyira elhalmozzák szegény Csermelyt a kérdéseikkel, hogy el se tudja mondani amit akart. Szerencsére az elf ennek ellenére nagyszerű leírást ad a helyszínről, így Dat maga elé tudja képzelni azt. Fáradtsága ellenére láthatóak rajta az izgatottság jelei, gyakran fészkelődik ugyanis, mintegy jelezve ezt. A hatalmas árnyékról szóló résznél egyre előrébb dől ültében, majd úgy is marad, az utolsó, szinte kiabált mondat hirtelen félbemaradása miatt. Kérdően néznek egymásra Araivennel, hamar leesik mindkettejüknek, hogy itt többről van szó mint egyszerű hatásszünet.*
- Minden rendben?
*Kérdezi ő is, nyugtalansággal a hangjában. Előbbi lelkesedése hamar aggodalomba csap át, és az sem segít, hogy fogalma sincs mi baja lehet Csermelynek. Rövid fejtörés után arra a következtetésre jut, hogy valamiféle gonosz varázslat állhat a háttérben, és ennek azonnal hangot is ad.*
- Lehet, hogy megátkozták?
*Kérdi Araiven felé fordítva tekintetét.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-05-28 11:25:00
Üzenet elküldve: 2021-05-28 11:25:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
*Az éj leple alatt érkeznek a cölöpfalhoz és ha minden igaz, az őrtornyokban égnek az tüzek. A fal előtt lelassítja Éjvihart, hogy a tornyokban lévő őrök láthassák, ki érkezik a kapu elé. Az erdőmélyi elf lehajtja fejéről a csuklyát és halovány mosollyal integet fel az őröknek szabad kezével. Ha minden igaz, Nievesha még mindig szendereg, lefárasztotta az egész napos kaland, így léphetik át Mil'Ochass kapuját, amikor bebocsátást nyernek.
Amint belépnek a kapun és az becsukódik mögöttük, Xauzur is megjelenik mellettük. Nem hiába, az irbisz éjszakai ragadozó, ilyenkor a legaktívabb és már biztosan várta a csuhátlan csuhás hazatértét.
A közösségben saját lombháza felé indul, majd óvatosan leszáll a nyeregből és felviszi a kislányt, mielőtt leszerszámozná és ellátná a telivért.
Odafent, a levelek nyújtotta biztonságban az ágyába fekteti Nievet és betakargatja. Pár pillanatig még áll az alvó kislány felett, gyönyörködik benne, majd elindul lefelé a lombházból.
A küldetése az most, hogy összegyűjtsön két álló- és két folyó vizet. A Lihanechi tó és az Arthenior melletti folyóval már kettő megvan. Most a közösség mellett elhaladó folyóhoz sétál az irbisz társaságában egy kulaccsal és a vízbe merítve begyűjti a harmadikat is. Már csak a déli tenger vize van hátra és meglesz mind a négy.
A folyó előtt guggolva, kezét a hűvös vízbe mártva elgondolkodik rajta, hogy valóban véghez akarja-e vinni azt, amit tervez. Valóban el akarja-e venni Nievesha gyermekkorát, csak azért, hogy biztonságban tudhassa. Természetesen nem a válasz, legbelül érzi, tudja, hogy mennyi problémát fog ez felvetni. Egy gyermeknek szüksége van a gyermekkorára. Hogy tapasztaljon, tanuljon és ez az embergyermekekre különösen igaz.
Viszont tudja, hogy ha nem teszi meg, akkor magára kell hagynia hosszú időkre a kislányt, hogy biztonságban tudhassa. És a gyermekkor apa nélkül mit ér? Az anyját már így is elvesztette mielőtt megismerte volna. Mert bár Aenae él, biztos benne, hogy nem szeretné, ha Nievesha megismerné.
Gondterhelten emelkedik fel a víztől, Xauzur úgy néz rá a sötétben felvillanó macskaszemeivel, mintha értené a benne dúló érzelmi vihart. Visszasétál a faházhoz és leveti páncélját, de nincs kedve a saját, nagyobb ágyába feküdni, főleg nem egyedül. Olyan üres és hideg egy ideje már. Nievesha mellé fekszik le és öleli meg a kislányt. Hisz hamarosan már nem teheti meg, így biztosan nem.
Hajnalig alussza álomtalan, éber álmát és reméli, hogy Niev nem fog nagyon haragudni rá, mert hazatértek és a saját ágyában ébred.*
*Az éj leple alatt érkeznek a cölöpfalhoz és ha minden igaz, az őrtornyokban égnek az tüzek. A fal előtt lelassítja Éjvihart, hogy a tornyokban lévő őrök láthassák, ki érkezik a kapu elé. Az erdőmélyi elf lehajtja fejéről a csuklyát és halovány mosollyal integet fel az őröknek szabad kezével. Ha minden igaz, Nievesha még mindig szendereg, lefárasztotta az egész napos kaland, így léphetik át Mil'Ochass kapuját, amikor bebocsátást nyernek.
Amint belépnek a kapun és az becsukódik mögöttük, Xauzur is megjelenik mellettük. Nem hiába, az irbisz éjszakai ragadozó, ilyenkor a legaktívabb és már biztosan várta a csuhátlan csuhás hazatértét.
A közösségben saját lombháza felé indul, majd óvatosan leszáll a nyeregből és felviszi a kislányt, mielőtt leszerszámozná és ellátná a telivért.
Odafent, a levelek nyújtotta biztonságban az ágyába fekteti Nievet és betakargatja. Pár pillanatig még áll az alvó kislány felett, gyönyörködik benne, majd elindul lefelé a lombházból.
A küldetése az most, hogy összegyűjtsön két álló- és két folyó vizet. A Lihanechi tó és az Arthenior melletti folyóval már kettő megvan. Most a közösség mellett elhaladó folyóhoz sétál az irbisz társaságában egy kulaccsal és a vízbe merítve begyűjti a harmadikat is. Már csak a déli tenger vize van hátra és meglesz mind a négy.
A folyó előtt guggolva, kezét a hűvös vízbe mártva elgondolkodik rajta, hogy valóban véghez akarja-e vinni azt, amit tervez. Valóban el akarja-e venni Nievesha gyermekkorát, csak azért, hogy biztonságban tudhassa. Természetesen nem a válasz, legbelül érzi, tudja, hogy mennyi problémát fog ez felvetni. Egy gyermeknek szüksége van a gyermekkorára. Hogy tapasztaljon, tanuljon és ez az embergyermekekre különösen igaz.
Viszont tudja, hogy ha nem teszi meg, akkor magára kell hagynia hosszú időkre a kislányt, hogy biztonságban tudhassa. És a gyermekkor apa nélkül mit ér? Az anyját már így is elvesztette mielőtt megismerte volna. Mert bár Aenae él, biztos benne, hogy nem szeretné, ha Nievesha megismerné.
Gondterhelten emelkedik fel a víztől, Xauzur úgy néz rá a sötétben felvillanó macskaszemeivel, mintha értené a benne dúló érzelmi vihart. Visszasétál a faházhoz és leveti páncélját, de nincs kedve a saját, nagyobb ágyába feküdni, főleg nem egyedül. Olyan üres és hideg egy ideje már. Nievesha mellé fekszik le és öleli meg a kislányt. Hisz hamarosan már nem teheti meg, így biztosan nem.
Hajnalig alussza álomtalan, éber álmát és reméli, hogy Niev nem fog nagyon haragudni rá, mert hazatértek és a saját ágyában ébred.*
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-05-28 10:38:01
Üzenet elküldve: 2021-05-28 10:38:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
//Újra Itthon//
*Dattal egyetértenek a fényimádó kísértetekkel kapcsolatban. Egyikük sem látott még ilyet és ez a kérdés szinte egyszerre fogalmazódik meg bennük, bár az elf őr teszi fel előbb. Amikor a férfi is megerősíti őt, komolyan bólint felé, jelezve, hogy ugyanazon a nyomon jár az agyuk. A folytatást ő is várja, de Dat is nagyon jó kérdést vet közbe, amire Araiven is kíváncsi. Mégpedig azt, hogy mit kerestek abban a kriptában egyáltalán?
A folytatásból kiderül, hogy egy Lorrhien úrnő nevű jelenés jelent meg Ganernek és később Csermelyéknek is. Fogalma sincs, ki lehet az a bizonyos Lorrhien úrnő, még sosem hallott róla. Tudatlansága talán ki is ül az arcára, ahogy segítséget remélve pillant Dat felé, hátha a férfi halott már a megnevezett jelenésről korábban.*
- Miféle szent küldetés? *Nem bírja ki, hogy ne kérdezzen bele, hisz ez legalább olyan fontos, mint az, hogy miért mentek abba a kriptába. Szent küldetésük az isteneknek szokott lenni, mint amikor a Szent Fát elhozták Erdőmélyéről nem sokkal a közösség megalapítása után.
Később Csermely újra belekezd a történetbe, de a helyszín újra szemléletes leírásán túl csak egy apró, ám felettébb izgalmas információt kapnak egy megjelenő hatalmas árnyékról. A fennhangon elmondott szavakra kissé hátrább dől ültében, kérdőn néz Datra, hogy vajon mi üthetett Csermelybe. A néma kétségbeesésre és a vad pislogásra viszont újra felé fordul.*
- Csermely, minden rendben van? Jól vagy? *Kérdi aggódva. Talán az események felidézésének a hatása, hogy szinte újra ott jár abban a hideg kriptabarlangban vagy más szállhatta meg az elf lányt? Aggódó érdeklődéssel várja a választ és újra segítséget remélve pillant Dat felé.*
//Újra Itthon//
*Dattal egyetértenek a fényimádó kísértetekkel kapcsolatban. Egyikük sem látott még ilyet és ez a kérdés szinte egyszerre fogalmazódik meg bennük, bár az elf őr teszi fel előbb. Amikor a férfi is megerősíti őt, komolyan bólint felé, jelezve, hogy ugyanazon a nyomon jár az agyuk. A folytatást ő is várja, de Dat is nagyon jó kérdést vet közbe, amire Araiven is kíváncsi. Mégpedig azt, hogy mit kerestek abban a kriptában egyáltalán?
A folytatásból kiderül, hogy egy Lorrhien úrnő nevű jelenés jelent meg Ganernek és később Csermelyéknek is. Fogalma sincs, ki lehet az a bizonyos Lorrhien úrnő, még sosem hallott róla. Tudatlansága talán ki is ül az arcára, ahogy segítséget remélve pillant Dat felé, hátha a férfi halott már a megnevezett jelenésről korábban.*
- Miféle szent küldetés? *Nem bírja ki, hogy ne kérdezzen bele, hisz ez legalább olyan fontos, mint az, hogy miért mentek abba a kriptába. Szent küldetésük az isteneknek szokott lenni, mint amikor a Szent Fát elhozták Erdőmélyéről nem sokkal a közösség megalapítása után.
Később Csermely újra belekezd a történetbe, de a helyszín újra szemléletes leírásán túl csak egy apró, ám felettébb izgalmas információt kapnak egy megjelenő hatalmas árnyékról. A fennhangon elmondott szavakra kissé hátrább dől ültében, kérdőn néz Datra, hogy vajon mi üthetett Csermelybe. A néma kétségbeesésre és a vad pislogásra viszont újra felé fordul.*
- Csermely, minden rendben van? Jól vagy? *Kérdi aggódva. Talán az események felidézésének a hatása, hogy szinte újra ott jár abban a hideg kriptabarlangban vagy más szállhatta meg az elf lányt? Aggódó érdeklődéssel várja a választ és újra segítséget remélve pillant Dat felé.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-05-25 12:34:26
Üzenet elküldve: 2021-05-25 12:34:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Újra Itthon//
*Figyelmesen végighallgatja az íjászt, majd röviden válaszol kérdésére.*
-Lorrhien úrnő egy jelenés képében jelent Ganernek, majd mindhármunknak. Ő kérte a segítségünket. Eleinte Ganeren keresztül kommunikált velünk, mi nem is láttuk alakját csak miután teljesítettük szent küldetésünk.
De erről majd később, mindent csak sorjában.
*Sejtelmesen mosolyog az egybegyűltekre, élvezi, hogy mesélhet a hallgatóságnak. Újra magába mélyed, majd folytatja a visszaemlékezést. Mindig is jól tudott regélni, számtalanszor tátott szájjal hallgatták meséit.*
-Beljebb haladva egy kicsiny előcsarnokba jutottunk. Több tucat emberöltő is eltelhetett azóta, hogy bárki ember fia idemerészkedett volna. Az egykoron díszes csarnokot, vastag kőpor fedte, ami messze zengett a komor falakon és veszett bele valahol távol a hegy gyomrába. Bal kéz felől egy hatalmas árnyék bontakozott ki a távolban...
*Utolsó mondata hirtelen és erősen tört fel torkából, majd mintha elvágták volna, néma kétségbeeséssel, vadul pislogva tekintett körbe hallgatóin ő maga.*
*Figyelmesen végighallgatja az íjászt, majd röviden válaszol kérdésére.*
-Lorrhien úrnő egy jelenés képében jelent Ganernek, majd mindhármunknak. Ő kérte a segítségünket. Eleinte Ganeren keresztül kommunikált velünk, mi nem is láttuk alakját csak miután teljesítettük szent küldetésünk.
De erről majd később, mindent csak sorjában.
*Sejtelmesen mosolyog az egybegyűltekre, élvezi, hogy mesélhet a hallgatóságnak. Újra magába mélyed, majd folytatja a visszaemlékezést. Mindig is jól tudott regélni, számtalanszor tátott szájjal hallgatták meséit.*
-Beljebb haladva egy kicsiny előcsarnokba jutottunk. Több tucat emberöltő is eltelhetett azóta, hogy bárki ember fia idemerészkedett volna. Az egykoron díszes csarnokot, vastag kőpor fedte, ami messze zengett a komor falakon és veszett bele valahol távol a hegy gyomrába. Bal kéz felől egy hatalmas árnyék bontakozott ki a távolban...
*Utolsó mondata hirtelen és erősen tört fel torkából, majd mintha elvágták volna, néma kétségbeeséssel, vadul pislogva tekintett körbe hallgatóin ő maga.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-05-23 18:06:21
Üzenet elküldve: 2021-05-23 18:06:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
//Újra Itthon//
*Egyre növekvő kíváncsisággal várja hogy Csermely befejezze az étkezést és elkezdje a történetet. Amint ez megtörténik előredől, ezzel is jelezve érdeklődését. Részt vett már ő is kalandokban, de azok korántsem voltak ilyen izgalmasak, mint amiről most hallhatnak. Izgatottan, és feszült figyelemmel hallgatja tehát az eseményeket. Szinte érzi a kripta hűvös levegőjét a hátán, bele is borzong a lelkesedéstől. Hiába a sok veszély, ez még inkább meghozza a kedvét a kalandozáshoz. Lopva vet egy pillantást Araivenre, hogy lássa, neki is hasonló dolgok jutottak-e eszébe, de az érdeklődésén kívül mást nem tud leolvasni az arcáról. Csermely mondandójának titokzatos félbeszakadása benne is hasonló kérdéseket vet fel, mint elf barátjában, de az megelőzi ezek feltevésével, még mielőtt szóra nyithatná a száját.*
- Én sem. *Néz ugyanolyan csodálkozó képet vágva a holtak hallatán. Szinte csak olyan történeteket ismer, amelyekben gonosz szellemek riogatják a gyanútlan arra járókat.*
- És aztán mi történt? *Kérdezi izgatottságtól fűtve, amint szóhoz jut Araiven kérdésáradata után. Eszébe jut aztán még valami, és gyorsan fel is teszi.*
- Mit kerestetek abban a kriptában? Talán valamiféle mágikus tárgyat? *Ez a rész mintha kimaradt volna az elbeszélésből, pedig igencsak fúrja Dat oldalát a kíváncsiság, hogy mi volt utuk célja.*
//Újra Itthon//
*Egyre növekvő kíváncsisággal várja hogy Csermely befejezze az étkezést és elkezdje a történetet. Amint ez megtörténik előredől, ezzel is jelezve érdeklődését. Részt vett már ő is kalandokban, de azok korántsem voltak ilyen izgalmasak, mint amiről most hallhatnak. Izgatottan, és feszült figyelemmel hallgatja tehát az eseményeket. Szinte érzi a kripta hűvös levegőjét a hátán, bele is borzong a lelkesedéstől. Hiába a sok veszély, ez még inkább meghozza a kedvét a kalandozáshoz. Lopva vet egy pillantást Araivenre, hogy lássa, neki is hasonló dolgok jutottak-e eszébe, de az érdeklődésén kívül mást nem tud leolvasni az arcáról. Csermely mondandójának titokzatos félbeszakadása benne is hasonló kérdéseket vet fel, mint elf barátjában, de az megelőzi ezek feltevésével, még mielőtt szóra nyithatná a száját.*
- Én sem. *Néz ugyanolyan csodálkozó képet vágva a holtak hallatán. Szinte csak olyan történeteket ismer, amelyekben gonosz szellemek riogatják a gyanútlan arra járókat.*
- És aztán mi történt? *Kérdezi izgatottságtól fűtve, amint szóhoz jut Araiven kérdésáradata után. Eszébe jut aztán még valami, és gyorsan fel is teszi.*
- Mit kerestetek abban a kriptában? Talán valamiféle mágikus tárgyat? *Ez a rész mintha kimaradt volna az elbeszélésből, pedig igencsak fúrja Dat oldalát a kíváncsiság, hogy mi volt utuk célja.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-05-12 14:16:43
Üzenet elküldve: 2021-05-12 14:16:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
//Újra Itthon//
*Az íjász elfet nem zavarja, ha Csermely előbb enni szeretne, csak azután mesélni a kalandjairól. Hagyja is és úgy tűnik, ebben Dat is partner, mert mindketten csendes emésztéssel várják, hogy a lány befejezze.
Amint pedig ez megtörtént, Csermely neki is kezd a történetnek. Kezdetben kényelmesen hátradőlve hallgatja az események leírását, majd ahogy haladnak előre a történetben, úgy hajol maga is előre, ahogy érdeklődése egyre nő. Csermely remek mesemondó lenne, mert érzékletesen és részletesen adja elő, hogy mi történt velük. Ilyenkor Araivennek is eszébe jut kalandor múltja és kicsit hiányzik is neki, de végül rájön, sokkal jobb helye van már Mil'Ochassban.*
- Holtak, kik a fényt szolgálják? *Kérdi amikor Csermely egy kis szünetet tart és leöblíti a torkát.*
- Ilyet még sosem hallottam. *Fordul meglepett tekintettel Dat felé.*
- Miféle gonosz erők ellen védték a kriptát? Ti is találkoztatok gonosz erőkkel? *Kérdi és el is feledi, hogy kimaradt a történetből, hogy ők hárman miért is mentek ahhoz a kriptához.*
- A többiek hol vannak? *Kérdi, mert sem Harkront, sem Ganert nem látta megérkezni a lánnyal. Reméli, hogy nem esett bajuk és kíváncsian várja a folytatást.*
//Újra Itthon//
*Az íjász elfet nem zavarja, ha Csermely előbb enni szeretne, csak azután mesélni a kalandjairól. Hagyja is és úgy tűnik, ebben Dat is partner, mert mindketten csendes emésztéssel várják, hogy a lány befejezze.
Amint pedig ez megtörtént, Csermely neki is kezd a történetnek. Kezdetben kényelmesen hátradőlve hallgatja az események leírását, majd ahogy haladnak előre a történetben, úgy hajol maga is előre, ahogy érdeklődése egyre nő. Csermely remek mesemondó lenne, mert érzékletesen és részletesen adja elő, hogy mi történt velük. Ilyenkor Araivennek is eszébe jut kalandor múltja és kicsit hiányzik is neki, de végül rájön, sokkal jobb helye van már Mil'Ochassban.*
- Holtak, kik a fényt szolgálják? *Kérdi amikor Csermely egy kis szünetet tart és leöblíti a torkát.*
- Ilyet még sosem hallottam. *Fordul meglepett tekintettel Dat felé.*
- Miféle gonosz erők ellen védték a kriptát? Ti is találkoztatok gonosz erőkkel? *Kérdi és el is feledi, hogy kimaradt a történetből, hogy ők hárman miért is mentek ahhoz a kriptához.*
- A többiek hol vannak? *Kérdi, mert sem Harkront, sem Ganert nem látta megérkezni a lánnyal. Reméli, hogy nem esett bajuk és kíváncsian várja a folytatást.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-05-10 11:33:48
Üzenet elküldve: 2021-05-10 11:33:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Újra Itthon//
*Amint végzett étke elfogyasztásával, nagyot nyújtózva hátradől, hátát a fa törzsének veti, majd belekezd mondandójába.*
-Elég sima utunk volt, de ami utána következett...
*Lelki szemeire gondolatainak szürke fátyla ereszkedik, egész teste megremeg, ahogy újfent átéli a borzalmakat.*
-Hárman indultunk útnak. Dat, Harkron és jómagam. Először átvágtunk a Kikötői Erdőségen, majd utunkat egy hegy mellett folytattuk. Szürkén, meredek sziklafal szegélyezte célunk. Csúszós, nyálkás, lépcsősor vezetett meredeken lefelé, ami egy szirt képében végződött. Eléggé nyaktörő mutatvány volt oda lejutni is, miközben a háborgó tenger majd a mélybe sodort.
Egy két embernyi nyiladék tátongott a a sziklafalon, amely majdnem vesztünket okozta.
Baljóslatú sötétség fogadott odalent, de Ganer fénygömböt formázott szakértő ujjai közül, amely jóleső melegséggel járta át didergő testünket és messze űzte a baljós árnyakat.
Beljebb haladva egy szarkofágokkal teli terembe jutottunk. Annak túlsó oldalán egy márványból emelt díszes sírbolt hirdette a hősök dicsőségét és rejtette úrnőjét.
Lorrhien volt az elf leány neve valaha. Ő és társai védelmezték haláluk után is a kriptát a gonosz erőivel bátran szembeszállva. Éltükben és holtukban is a fényt szolgálták, a sötétség erőivel hősiesen szembeszálltak.
*Mondandóját sejtelmesen abbahagyja, nagyot kortyol kulacsából ami friss forrásvizet rejt bendőjében. Sajnálja, hogy nem akad borocska a közösség berkein belül, mert most igazán jól esne neki. Hagy a jelenlévőknek egy kis szusszanásnyi szünetet, hátha van kérdésük az elhangzottakkal kapcsolatban.*
*Amint végzett étke elfogyasztásával, nagyot nyújtózva hátradől, hátát a fa törzsének veti, majd belekezd mondandójába.*
-Elég sima utunk volt, de ami utána következett...
*Lelki szemeire gondolatainak szürke fátyla ereszkedik, egész teste megremeg, ahogy újfent átéli a borzalmakat.*
-Hárman indultunk útnak. Dat, Harkron és jómagam. Először átvágtunk a Kikötői Erdőségen, majd utunkat egy hegy mellett folytattuk. Szürkén, meredek sziklafal szegélyezte célunk. Csúszós, nyálkás, lépcsősor vezetett meredeken lefelé, ami egy szirt képében végződött. Eléggé nyaktörő mutatvány volt oda lejutni is, miközben a háborgó tenger majd a mélybe sodort.
Egy két embernyi nyiladék tátongott a a sziklafalon, amely majdnem vesztünket okozta.
Baljóslatú sötétség fogadott odalent, de Ganer fénygömböt formázott szakértő ujjai közül, amely jóleső melegséggel járta át didergő testünket és messze űzte a baljós árnyakat.
Beljebb haladva egy szarkofágokkal teli terembe jutottunk. Annak túlsó oldalán egy márványból emelt díszes sírbolt hirdette a hősök dicsőségét és rejtette úrnőjét.
Lorrhien volt az elf leány neve valaha. Ő és társai védelmezték haláluk után is a kriptát a gonosz erőivel bátran szembeszállva. Éltükben és holtukban is a fényt szolgálták, a sötétség erőivel hősiesen szembeszálltak.
*Mondandóját sejtelmesen abbahagyja, nagyot kortyol kulacsából ami friss forrásvizet rejt bendőjében. Sajnálja, hogy nem akad borocska a közösség berkein belül, mert most igazán jól esne neki. Hagy a jelenlévőknek egy kis szusszanásnyi szünetet, hátha van kérdésük az elhangzottakkal kapcsolatban.*
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-05-08 14:43:45
Üzenet elküldve: 2021-05-08 14:43:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
//Újra Itthon//
*Ahogy sejtette, az újonnan érkezett elf az ételt preferálja a beszélgetéssel szemben, amit teljesen meg is tud érteni. Az alkoholos italok említése hallatán aztán széles vigyor terül el a képén, majd Araivennel együtt felnevet. Nem érti minek ez a nagy alkoholtilalom, na persze nem mintha ő rendszeresen leinná magát, de néha tényleg jól esne egy-két korty.*
~A Három Barátban biztosan akad néhány hordó amit ide lehet hozni.~
*Ezen gondolkodik, de csak egy pillanatig, utána kényelmesen elhelyezkedik, és folytatja az ejtőzést.*
//Újra Itthon//
*Ahogy sejtette, az újonnan érkezett elf az ételt preferálja a beszélgetéssel szemben, amit teljesen meg is tud érteni. Az alkoholos italok említése hallatán aztán széles vigyor terül el a képén, majd Araivennel együtt felnevet. Nem érti minek ez a nagy alkoholtilalom, na persze nem mintha ő rendszeresen leinná magát, de néha tényleg jól esne egy-két korty.*
~A Három Barátban biztosan akad néhány hordó amit ide lehet hozni.~
*Ezen gondolkodik, de csak egy pillanatig, utána kényelmesen elhelyezkedik, és folytatja az ejtőzést.*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-05-04 21:44:24
Üzenet elküldve: 2021-05-04 21:44:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
//Újra Itthon//
*Araiven kedveli az alkoholt, de a közösségben jó ideje nem fordul elő nagyobb mennyiségben. A prófétává avanzsált erdőmélyi elf már többször kifejezte, hogy nem szeretné, ha Mil'Ochassban lenne belőle. De igaz is, aki inni akar, az menjen el a Három Barátba és töltse tele a kupáját borral vagy serrel.
Közben Csermely is odaér hozzájuk és látszatra fáradtnak tűnik, amit az íjász őrszem szóvá is tesz. Persze a hosszúéletű is éhesnek látszik, de ilyenkor a N'othrymban mindenki megtöltheti a bendőjét. Csermely előbb enne, amit Araiven tökéletesen meg tud érteni, de amikor a korábban is szóba kerülő ital újra felbukkan, jóízűt nevet.*
- Háh, épp erről álmodoztunk Dat cimborával, de kénytelenül megállapítottuk, hogy sajnos idehaza nem sok van. *Mosolyog fejcsóválva. Látva, hogy milyen nagy igény lenne a borra-sörre a közösségben, érdemes volna egyszer átbeszélni ezt Pyctával. Persze hárman még nem a többség, de kezdetnek megteszi.*
- Legközelebb a Három Barátban kapsz a kulacsodba, itt csak jó étel, baráti szavak és nyugodt pihenés vár rád. *Tárja szét karjait, mintha körbeölelné Mil'Ochasst és megjelölné magukat, mint a "baráti szavak" szószólóit.*
- Ha ettél, majd meséld el, merre jártál, mert mint látod, nem csak Datot, de engem is érdekel. Ide nehezen jutnak el a nagyvilág hírei.
*Persze hagyja enni a lányt, addig kényelmesen hátradől és élvezi a barátok néma társaságát.*
//Újra Itthon//
*Araiven kedveli az alkoholt, de a közösségben jó ideje nem fordul elő nagyobb mennyiségben. A prófétává avanzsált erdőmélyi elf már többször kifejezte, hogy nem szeretné, ha Mil'Ochassban lenne belőle. De igaz is, aki inni akar, az menjen el a Három Barátba és töltse tele a kupáját borral vagy serrel.
Közben Csermely is odaér hozzájuk és látszatra fáradtnak tűnik, amit az íjász őrszem szóvá is tesz. Persze a hosszúéletű is éhesnek látszik, de ilyenkor a N'othrymban mindenki megtöltheti a bendőjét. Csermely előbb enne, amit Araiven tökéletesen meg tud érteni, de amikor a korábban is szóba kerülő ital újra felbukkan, jóízűt nevet.*
- Háh, épp erről álmodoztunk Dat cimborával, de kénytelenül megállapítottuk, hogy sajnos idehaza nem sok van. *Mosolyog fejcsóválva. Látva, hogy milyen nagy igény lenne a borra-sörre a közösségben, érdemes volna egyszer átbeszélni ezt Pyctával. Persze hárman még nem a többség, de kezdetnek megteszi.*
- Legközelebb a Három Barátban kapsz a kulacsodba, itt csak jó étel, baráti szavak és nyugodt pihenés vár rád. *Tárja szét karjait, mintha körbeölelné Mil'Ochasst és megjelölné magukat, mint a "baráti szavak" szószólóit.*
- Ha ettél, majd meséld el, merre jártál, mert mint látod, nem csak Datot, de engem is érdekel. Ide nehezen jutnak el a nagyvilág hírei.
*Persze hagyja enni a lányt, addig kényelmesen hátradől és élvezi a barátok néma társaságát.*
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-04-29 11:37:55
Üzenet elküldve: 2021-04-29 11:37:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Újra Itthon//
*Hamarosan Dat is megérkezik és együtt fogyasztják el a meleg étküket. Lassan eszik, kimérten minden egyes falatot alaposan megrág. Jól esik neki, hogy végre evés közben kinyújtóztathatja elgémberedett tagjait.*
-Amennyiben nem bánjátok először együnk, majd utána nyissuk szánkat szóra. Ha ne adj isten még egy jófajta borocskával telítődne üres kulacsom, biztos megeredne a nyelvem.
*Huncut kacsintással zárja szavait, hátha a két férfiú eleget tesz burkolt kérésének.
Újra belemélyed az evésbe. Élvezi, ahogy ízlelőbimbóit kényezteti a mennyei fogás. Közben gondolatban felidézi küldetésük viszontagságait.*
A hozzászólás írója (Csendes Chiqerqaq) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.29 11:39:08
*Hamarosan Dat is megérkezik és együtt fogyasztják el a meleg étküket. Lassan eszik, kimérten minden egyes falatot alaposan megrág. Jól esik neki, hogy végre evés közben kinyújtóztathatja elgémberedett tagjait.*
-Amennyiben nem bánjátok először együnk, majd utána nyissuk szánkat szóra. Ha ne adj isten még egy jófajta borocskával telítődne üres kulacsom, biztos megeredne a nyelvem.
*Huncut kacsintással zárja szavait, hátha a két férfiú eleget tesz burkolt kérésének.
Újra belemélyed az evésbe. Élvezi, ahogy ízlelőbimbóit kényezteti a mennyei fogás. Közben gondolatban felidézi küldetésük viszontagságait.*
A hozzászólás írója (Csendes Chiqerqaq) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.29 11:39:08
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-04-27 17:29:37
Üzenet elküldve: 2021-04-27 17:29:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
//Újra Itthon//
*Jót mosolyog az ivászat hallatán, csakugyan jól esne valami kis szíverősítő. Ha tudta volna, hogy ennyire kedvelik errefelé az alkoholt, akkor talán hozott volna a fogadóból egy keveset. Eszébe jut a kis társaság ami összeverődött ott, és akikkel együtt indultak útnak. Kíváncsi lenne merre csatangolnak most. Ezen gondolkodván a közeledő Csermelyt csak akkor veszi észre, amikor Araiven integet neki.*
- Szervusz Csermely.
*Köszön barátságosan mosolyogva. Szívesen meghallgatná, hogy mi történt vele amíg távol volt, de korgó gyomra hallatán inkább vár még a dologgal.*
~Úgy néz ki várhat még a lefekvés.~
*Mosolyodik el magában. Ha az elf lány végzett az evéssel, és alkalmassá válik az idő a kérdezősködésre, ő is megszólal.*
- Na és mondd csak, merre jártál?
//Újra Itthon//
*Jót mosolyog az ivászat hallatán, csakugyan jól esne valami kis szíverősítő. Ha tudta volna, hogy ennyire kedvelik errefelé az alkoholt, akkor talán hozott volna a fogadóból egy keveset. Eszébe jut a kis társaság ami összeverődött ott, és akikkel együtt indultak útnak. Kíváncsi lenne merre csatangolnak most. Ezen gondolkodván a közeledő Csermelyt csak akkor veszi észre, amikor Araiven integet neki.*
- Szervusz Csermely.
*Köszön barátságosan mosolyogva. Szívesen meghallgatná, hogy mi történt vele amíg távol volt, de korgó gyomra hallatán inkább vár még a dologgal.*
~Úgy néz ki várhat még a lefekvés.~
*Mosolyodik el magában. Ha az elf lány végzett az evéssel, és alkalmassá válik az idő a kérdezősködésre, ő is megszólal.*
- Na és mondd csak, merre jártál?
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-04-21 17:15:03
Üzenet elküldve: 2021-04-21 17:15:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
//Újra Itthon//
- Ti emberek mind nyughatatlanok vagytok. *Mosolyog ahogy válaszol Dat szavaira. Nincs benne ellenszenv egyik faj iránt sem, persze a múltat és a belé nevelt elveket nehezen vetkőzi le, de már sokkal befogadóbb, mint korábban volt. Az elfeket nem hiába nevezik hosszúéletűeknek is, hisz sokkalta több idő adatott meg nekik, mint az embereknek. Így nyugodtabbak, türelmesebbek is, talán a kalandot is kevésbé vágyják.
A másnapi feladatokkal is egyetértenek. Ha ilyen gyors tempóban haladnak, akkor maholnap Datnak már nem kell sátorban aludnia, hanem a saját lombháza falai közt töltheti az éjszakákat.*
- Úgy-úgy. *Helyesem Araiven.*
- Bár jól esne most egy pofa ser vagy egy kupa bor. Vagy kettő. *Mosolyog cinkosan a másik férfire. Nagyon sajnálja, hogy a közösségben nincs egy jó talponálló. Bár a Három Barát lóvak nincs messze, de mégis jobb volna helyben fogyasztani egy kemény nap után.
Közben a betérő Csermely is észreveszi őket, az elf íjász mosolyogva integet oda neki. Amikor pedig odaér hozzájuk és helyet kér, készségesen húzódik félre, hogy adjon a kissé törődöttnek tűnő lánynak.*
- Minden rendben? Tényleg fáradtnak tűnsz. *Mosolyog barátságosan fajtársára.*
//Újra Itthon//
- Ti emberek mind nyughatatlanok vagytok. *Mosolyog ahogy válaszol Dat szavaira. Nincs benne ellenszenv egyik faj iránt sem, persze a múltat és a belé nevelt elveket nehezen vetkőzi le, de már sokkal befogadóbb, mint korábban volt. Az elfeket nem hiába nevezik hosszúéletűeknek is, hisz sokkalta több idő adatott meg nekik, mint az embereknek. Így nyugodtabbak, türelmesebbek is, talán a kalandot is kevésbé vágyják.
A másnapi feladatokkal is egyetértenek. Ha ilyen gyors tempóban haladnak, akkor maholnap Datnak már nem kell sátorban aludnia, hanem a saját lombháza falai közt töltheti az éjszakákat.*
- Úgy-úgy. *Helyesem Araiven.*
- Bár jól esne most egy pofa ser vagy egy kupa bor. Vagy kettő. *Mosolyog cinkosan a másik férfire. Nagyon sajnálja, hogy a közösségben nincs egy jó talponálló. Bár a Három Barát lóvak nincs messze, de mégis jobb volna helyben fogyasztani egy kemény nap után.
Közben a betérő Csermely is észreveszi őket, az elf íjász mosolyogva integet oda neki. Amikor pedig odaér hozzájuk és helyet kér, készségesen húzódik félre, hogy adjon a kissé törődöttnek tűnő lánynak.*
- Minden rendben? Tényleg fáradtnak tűnsz. *Mosolyog barátságosan fajtársára.*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-04-20 18:25:04
Üzenet elküldve: 2021-04-20 18:25:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Újra Itthon//
*Mikor beljebb halad a közösség szíve felé, tagjait már nagyon fáradtnak érzi. Nincs ordító meleg, de halovány fényével melengeti a napsugár bíborszín arcocskáját. Jólesik neki annak melengető játéka, mintha csiklandozná alakját.
A távolban észrevesz egy agg kocsányos tölgyet. Amint odaér letelepszik oltalmazó ölébe és mély álomra hajtja fejét.
Késő délután ébred szendergéséből, kisebb zsivajra és ínycsiklandó étel illatára. Tarka sokaság gyűlt most össze egy hatalmas üst körül. Beáll hát a sorba, mely korgó gyomra morajától hangos.
Észreveszi a két elf férfiút félrevonulva a tömegtől távolabb. Feléjük veszi hát útját és amikor odaér megszólítja őket.*
-Van itt hely egy megfáradt vándornak?
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-04-16 18:40:21
Üzenet elküldve: 2021-04-16 18:40:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Szótlanul hallgatja az elf válaszát, majd a beszéde végén bólint egyet, jelezve, hogy érti. Nem gondolta volna, hogy Araiven ilyen okokból hagyott fel a kalandozással, de teljes mértékben megérti.*
- Én már csak ilyen nyughatatlan vagyok. *Mondja félig-meddig maga elé dünnyögve. Bármennyire is csendes kívülről, lélekben egyáltalán nem az. Fiatal létére tetszik neki a kalandozó életmód, az egész világot bejárná ha tudná. Persze nincs ellenére a békesség sem, hiszen néha le kell nyugodni hosszabb-rövidebb időre. Mint most. Az elf íjász elveszi a neki nyújtott tálat, majd mindketten nekiállhatnak az evésnek. Datnak ez lassabban megy, mivel ilyenkor gyakran elmélázik, s neki még marad valamennyi levese amikor Araiven végez a sajátjával. Evés közben többnyire az egybegyűlteket bámulta, a szokásos módon némán tűnődve. Csakugyan nagyon békés társaság. Míg az íjász őr a következő napi terveket vázolja ő is befejezi az étkezést, az üres tálat hasonlóképp maga elé tolva.*
- Rendben van.
*Bólint rá a koncepcióra, azután egy jólesőt nyújtózkodik.*
- Talán ideje valami alvóhely után nézni.
*Mondja. Araiven biztos tud valami megfelelő helyet erre, de egy fa tövében is nyugovóra tér akár, ha nagyon muszáj. A köpenyét szokta feltekerni és a feje alá rakni, de ha kész lesznek a kunyhóval akkor az első dolga egy rendes ágy beszerzése lesz. Nyugalomban várja tehát a fejleményeket, s addig is a többieken futtatja végig a szemét.*
*Szótlanul hallgatja az elf válaszát, majd a beszéde végén bólint egyet, jelezve, hogy érti. Nem gondolta volna, hogy Araiven ilyen okokból hagyott fel a kalandozással, de teljes mértékben megérti.*
- Én már csak ilyen nyughatatlan vagyok. *Mondja félig-meddig maga elé dünnyögve. Bármennyire is csendes kívülről, lélekben egyáltalán nem az. Fiatal létére tetszik neki a kalandozó életmód, az egész világot bejárná ha tudná. Persze nincs ellenére a békesség sem, hiszen néha le kell nyugodni hosszabb-rövidebb időre. Mint most. Az elf íjász elveszi a neki nyújtott tálat, majd mindketten nekiállhatnak az evésnek. Datnak ez lassabban megy, mivel ilyenkor gyakran elmélázik, s neki még marad valamennyi levese amikor Araiven végez a sajátjával. Evés közben többnyire az egybegyűlteket bámulta, a szokásos módon némán tűnődve. Csakugyan nagyon békés társaság. Míg az íjász őr a következő napi terveket vázolja ő is befejezi az étkezést, az üres tálat hasonlóképp maga elé tolva.*
- Rendben van.
*Bólint rá a koncepcióra, azután egy jólesőt nyújtózkodik.*
- Talán ideje valami alvóhely után nézni.
*Mondja. Araiven biztos tud valami megfelelő helyet erre, de egy fa tövében is nyugovóra tér akár, ha nagyon muszáj. A köpenyét szokta feltekerni és a feje alá rakni, de ha kész lesznek a kunyhóval akkor az első dolga egy rendes ágy beszerzése lesz. Nyugalomban várja tehát a fejleményeket, s addig is a többieken futtatja végig a szemét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 511-530