Külső területek - Mil'Ochass
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Mil'OchassTaverna a Három Baráthoz (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

520. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-04-10 21:41:55
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Lyz háza//

- Tudom milyen *somolyodik, hisz az átkozott szerzetes mindig sajt kis csapásokat használt.*
- Ó, de örülök! Reméltem hogy sikerülni fog *simítja meg az elf arcát mintegy hálaként is, hogy megnézte azt a sebesült lányt.* Biztosan jól van, mert azóta voltam arra, és nem hallottam, hogy volna gyengélkedő. Büszke vagyok rád, hogy ilyen jól bánsz a varázslatokkal...
*S vonásain látszik is, hogy valóban nagyon büszke Pyctára. Talán valami olyasmi ez, hogy ő magában nem érez ehhez tehetséget, s akiben viszont megvan, arra külön felnéz.
Gwaandrillal kapcsolatban amire kíváncsi meg is tudja, ugyan Pyctának nincs más információja, amellett Araiven szavahihető őr. Ahogyan Lyz, úgy valószínűleg Pycta is hisz neki. Örül, hogy az elf támogatja a döntésében. *
- Véletlenül sem hittem hogy elfelejtenéd *böki meg vállával a másikat játékosan, mikor szeme sarkából smaragdjai is Pyctára villannak.*
- Láttam, nagyon szép masni. Majd Nievnek is megdicsérem, milyen szépet választottatok.
*Mikor Pycta nyugovóra térne, Lyz vele tart. Talán tényleg nem olyan nagy a baj, mint ahogy elsőre gondolta Lyz, s tényleg csak aggodalma fújta nagyobbra, mint amekkora a gond.
Ingben fészkeli be magát Pycta karjai alá, s bár szemeit hunyva pihenteti, éberen alszik. Emiatt aztán nem is álmodik, vagy ha igen, arra másnap reggel nem emlékszik.*
- Jó reggelt *suttogja csendesen, mikor szemnyitogatva megmoccan, talán Pycta is ébren van már.*


519. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-04-10 13:28:18
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Vakmerő

//Lyzendra, Araiven//

*Lyzendrától megkapja azt az információt, hogy Gwaandrillal kapcsolatban Dronrinnal tudna beszélni, valamint hogy az északi elf nem hagyhatott sok dolgot maga után.*
-Köszönöm szépen Lyz. Nem is zavarok tovább, sziasztok!
*Az óriás az elköszönéssel el is indul oda, ahol az ideiglenes vendégek sátrait szokás elhelyezni, majd megkeresi az északi volt sátrát. Egy kis hezitálás után a sátorba tuszkolja magát, hogy megkeresse a tervrajzokat, amiket az elf hagyott hátra. Rövid időn belül meg is találja azt, majd kimászik a sátorból és felegyenesedve figyeli a tervrajzot. Bár Gwaandril elmondta hogy mit hogy tervez, vannak kérdéses dolgok, amiket az óriás nem tudna megoldani, ugyanis bizonyos tudás ezzel a tervvel kapcsolatban vele együtt már nincs itt.*


518. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-04-09 16:00:52
 ÚJ
>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Henigard//
//Mil'Ochass, Őrség//

- Állj csak meg, hékás! *Állítja meg a kapun befelé tartó kopasz férfit Araiven.*
- Ez nem így működik, hogy csak ki-be járunk az Ezer Levél Házába! *Kezében egyelőre felajzatlan íj, az idegen még pihen a vessző, mert ha Henigard nem hajlandó megállni, megkaphatja a hátába azt a nyílvesszőt.
Mil'Ochass zárt helyszín, szép fallal és kapuval, így a férfi egyáltalán nem képes szabadon ki-be járni az elfek falujába. Elsőként történik ilyen az elf íjász őrségében, eddig még senki sem próbált meg ilyen pofátlan módon bármiért, akár edzésért bejutni hozzájuk.*


517. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-04-08 17:17:47
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Lyz háza//

*Nievesha édesanyjaként gondol Lyzendrára, érthető, hogy a szőke elf lány is aggódik érte. Tudja, hogy Lyz nem ért a varázslathoz, bár számára is elérhető volna az Erdő Szívének hitéből fakadó hatalom, amellyel a Fákban Lakó ajándékozza meg híveit. Persze ez Lyzen múlik, az erdőmélyi elf nem fog erőltetni semmit.
Lyzendra mellé telepszik a padlóra, kezét nem ereszti el a csuhátlan csuhás. Halovány mosollyal hallgatja, hogy neki nyugodt napja volt és hát ez is volt a cél, amikor itt telepedtek le annak idején, hogy békét és nyugalmat leljenek. A virrasztásra egyelőre nem mond választ, de abban biztos, hogy nehezen jönne álom a szemére, míg nem tökéletesen biztos benne, hogy Nievvel nem lesz baj.*
- Tudod, milyen Umon. *Válaszol a fogadóval kapcsolatos szavakra.*
- Ha jönnie kell, akkor majd jönni fog. *Persze neki is hiányzik az átkozott csuhás, de tisztában van vele, hogy Umon mindig külön utakat járt.*
- Én pedig meggyógyítottam azt a gnóm lányt. Már jól kell lennie, bár visszafelé nem mentünk be a Tavernába. *Meséli saját fogadós élményeit. A Három Barát valóban rendben van, nem látott semmi olyat, ami aggodalomra adhatna okot.*
- Nem beszéltem vele. *Válaszol Gwaandrillal kapcsolatban. Az elhangzottakat az ifjú elfről összevont szemöldökkel hallgatja. Tudta, hogy a hosszúéletű kölyök furcsa volt, de hogy ennyire, azt nem sejtette.*
- Jól tetted. Vissza sem kell térnie. *Hagyja annyiban Lyzendra döntését. Bár, ha valaki így viselkedik, akkor nem való a közösségükbe.*
- Miért felejtettem volna el? *Kérdi sértettnek tűnő mosollyal.*
- Niev is kapott, ahogy megbeszéltük és egy masnit is. *Mutatja meg a kislány hajában a szép masnit, amit a piacon vettek. Mit megígért, azt igyekszik betartani, s ettől csak az Erdő Szíve tudja eltántorítani.

Úgy tűnik, Niev már jobban van, mert nem ébred fel és nem is kerül sor újabb "meglepetésre", úgyhogy az erdőmélyi és Lyz elindulhatnak lefeküdni pihenni. Persze, csak ha a szőke elf lány nem szeretne mégis virrasztani.
A csuhátlan csuhás valóban elfáradt az úton, hisz egész nap meneteltek és neki nem volt alkalma aludni az úton.
Lyzzel vagy Lyz nélkül, de megmosakszik és alsóra vetkőzve befekszik az ágyba. Niev nincs messze tőle, így mindketten pihenhetnek, ha bármi történik, akkor úgyis felébrednek a neszekre.
Ha az erdőmélyi elf lefekszik aludni, hamarosan el is nyomja a fáradtság. Álmában újra Erdőmélyén van, ahol oly sokáig élt magányos aszkézisben. Lupus fulgurokkal futva versenyt vadászik, ahogy könnyedén vágtat a sűrűn nőtt fák között. Ágról ágra ugrik, hogy a magasból vesse magát a prédára és harapja át a torkát. A szájában a vér sós aromája keveredik a vadászat édes ízével.
A hajnallal csak a hiányérzet marad, ahogy a levelek között beszűrődő napsugarak felébresztik.*


516. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-04-08 16:39:59
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Lyz háza//

*Pólyás csöppség kora óta velük van a kicsi lány, így Lyz természetesen sajátjaként félti és aggódik érte. Szívének minden szeretetével cseréli a borogatást, s nézi még a szunnyadó gyermeket egy pillanatig.*
- Óh, kár. És az is, hogy nem értek a varázslatokhoz *Mosolyodik haloványan. Kicsit szégyelli is magát, hogy ezt nem tudta, de talán bocsánatos bűn, hogy a varázslatokhoz kevéssé ért.
Mikor Pycta melléjük guggol, Lyznek nem kell utána mennie, így könnyebben éri a késztetés, hogy az ő homlokát is megnézze, nem-e forró. Az út közben tenyérbe zárt kezét nem húzza el, engedi Pycta kezeiben elveszni, kissé meg is nyugtatja, hogy ő jól érzi magát.*
- Köszönöm, egy kincs vagy *suttogja a sötétbe, mikor Pycta a másnapi gyógynövény gyűjtést helyezi kilátásba. Mellé húzódik a padlóra, miközben kezét nem húzza el a mellkasáról.*
- Hosszú utatok volt, pihenj csak, majd én virrasztok *pislog az elf lombzöld szemeibe.* Nekem ma szokatlanul nyugodt napom volt. Ilyen talán azóta nem volt, mióta ideértünk a fával.
*Míg Pycta a teát issza, Lyz hol a kislány felé pillant, hol kedvese felé, ahogy a napról kezd mesélni.*
- Voltam lent a Három Barátban. Gaelein szépen elrendezgeti a környékét. Örülök hogy rábíztam, míg Umon távol van. De azért visszaérhetne már. *Sóhajt csendesen, eszébe jut az is, amit Araiven említett a különös elf férfiról.*
- Ömm... Te beszéltél Gwaandrillal mielőtt elmentetek a városba? *húzza össze szemeit elgondolkodva* Minden rendben volt vele? *kérdezi mielőtt aggodalmát feltárná. Pillanatnyi habozás érződik Lyzen, nem szeretné kellemetlenséggel elrontani az estét, ám talán Pyctának is tudnia kell az őr tapasztalatáról* Araiven szerint érzelmileg zsarolt másokat, és összeférhetetlen volt. Nem léphet be a kapun, csak a külön engedélyemmel. *böki ki végül a lényeget.*
- Hát nem felejtettétek el? *csillan fel a szeme a fülbevalók hallatán. Lyz fülében mindegyik jelentőséggel bír, így érdeklődése az ajándék iránt egészen más, mint általában.* Nem szeretném elrontani a meglepetéseteket, pedig nagyon kíváncsi vagyok rá *mosolyog szerényen, s apró csókot lehel Pycta arcára. Halk nevetése a félhomályba veszik, mikor eszébe jut, hogy bár Pycta amit megígér, azt mindig betartja, de amellett Niev biztosan tett róla hogy még véletlenül se felejtsék el az ékszer dolgát. Azzal hajol újra a kislány felé, hogy elrendezze a borogatást, ha szükséges.*


515. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-04-07 22:53:22
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Lyz háza//

*Míg Lyzendra az ágyon hortyogva alvó Niev mellé ül, az erdőmélyi elf kitárja az ablakot, hogy az alkonyi szellő kifújhassa a szobából a kellemetlen emlékeket. Ha kicsit jobb lett a levegő, akkor be is csukja, nem szeretné, hogy a kislány még betegebb legyen.
Lyz szerető anyaként vizsgálja meg a pirospozsgás arcú gyermeket, a csuhátlan csuhás az ablak párkányának dőlve figyeli az ágyon ülve ténykedő elf lányt. A kérdésre szomorkásan int nemet a fejével.*
- Nem, az Erdő Szívének erejével csak sebeket tudok gyógyítani, betegséget nem. *Válaszolja halkan.
A szőke íjász lány gyermekkori gyógyítására vonatkozó szavakra ellöki magát az ablaktól és az ágy mellé guggol.*
- Nem hiszem, hogy a hányás a fő baj, inkább csak a betegség tünete. *Simítja meg a kicsi homlokát féltőn.
Az ivós-evős kérdésre haloványan elmosolyodik, Lyz felé fordul.*
- Ne aggódj, csak meghűlt kicsit, pár nap és kutya baja. Majd főzök neki kamillateát, meg holnap szedek az erdőben csalánt és fekete bodzát. Az leviszi a lázát. *Nyugtatja a láthatóan aggódni kezdő elf lányt. Ő is aggódik, de nem gondolja, hogy egy egyszerű meghűlésnél nagyobb baja lehetne a kislánynak.
A homloka felé induló kezet gyengéden megfogja és tenyerébe zárva a mellkasára helyezi, ha Lyz is hagyja és nem próbálja meg mindenképpen megvizsgálni.*
- Semmi bajom. Értem nem kell aggódni. *Mosolyog haloványan.*
- Most már jól lesz, ébren maradok mellette és figyelek rá. Ha gond lenne, *Emeli fel a vödröt.* elejét veszem a bajnak. *A vödör halkan koppan a padlón, ahogy leteszi és ha már megfőzte korábban a teát, kár volna hagyni, hogy kihűljön.*
- Minden rendben volt? *Kérdi, ahogy beleiszik a teába. Nem tett bele mézet és most sem tesz. Az erdőmélyi elf szereti így is.*
- Az ajándékot nem adhatom át, Niev szétszedne, ha megtudná, hogy nélküle adtam át a fülbevalót. Neki nagyon tetszett, remélem, neked is fog. *Mosolyog kezében a gőzölgő teával.*


514. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-04-07 13:53:49
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Lyz háza//

*Lyz nagyon megörül a két jövevénynek, de azt is érzékeli, hogy valami sántít. Megvárja, hogy Pycta válaszoljon a kérdésre, de a köszöntések után már a borogatással is szembesül a kislány homlokán.*
- Óh, Édesem... *suttogja a félhomályba, melyet a derengő tündérlámpás fénye tesz meghittebbé. Leereszkedik az ágy szélére óvatosan, míg Pycta ablakot nyit, s megcirógatja a szőke fürtöket olyan gyengéden, hogy Nievesha talán meg sem érzi. A kislány homlokáról elveszi a borogatást, csak addig, míg ujjai begyét reá simítja. Ellenőrzi a homlokát, majd kirázza a szövetet, hűtve az anyagot a mozdulattal, s visszahajtja immár hűvösebben a kislány homlokára. Feláll, s Pycta mellé lépked hogy még ha suttognak is, ne a kislány feje felett tegyék.*
- Próbáltad gyógyítani? *kérdezi miközben végigsimít az elf felkarján. Láthatóan sorra veszi gondolatban a lehetséges gyógymódokat, melyek közt ez a megoldás is szerepel.*
- Amikor kislány voltam, csillagos harmatvirágot kaptam. De nem tudom, hogy az hányásra jó-e. *Tűnődik, miközben a szoba lassan kiszellőzik, és inkább az áji friss levegő tölti be azt.*
- Lázra adták, ha jól emlékszem... *Mélyet sóhajt, s korábban az erős felkart simító kezével saját szőke tincsei közé túr. Nem gyógyító, és a növények neveit sem feltétlen tudja csak saját népe nyelvén. Amellett pedig könnyen lehet hogy túlaggódja a dolgot, és hamar túl lesz a kislány ezen, de Lyz már csak ilyen.*
~Isqeha most biztosan tudná mit kell adni...~
- Ittatok, ettetek valamit a városban? *pillant fel Pycta szemeibe, ahogy sorra veszi a lehetséges forrásokat s próbál rájönni, esetleg valamilyen ételtől lehet-e a betegség.*
- Te jól vagy? *pislog smaragdjaival s jól láthatóan az arcát fürkészi, majd az elf homlokára tapasztaná ujjait, hogy őt is megvizsgálja, már amennyire tudja.*


513. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-04-03 17:41:24
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Lyz háza//

*Nievesha úgy tűnik, nem fog újra hányni, így az erdőmélyi elf megkockáztatja, hogy felkel mellőle és leveszi a kényelmetlenné váló páncél többi darabját is. Keres magának egy könnyű, ujjatlan inget és egy kényelmes, bő nadrágot. Cipőt, sarut nem is vesz fel, nincs szükség rá és összefogja ezüst haját a tarkóján.
Közben természetesen nem felejti el ellenőrizni a kislányt és a fején a borogatást is lecseréli, hogy ne melegedjen át teljesen.
Kisvártatva halk morranás kelti fel a figyelmét, Xauzur tért vissza, akit nemsokára Lyzendra is követ. Az irbisz lefekszik a teraszon és halk mosdásba kezd.
Bár a megérkező Lyz halkan szól, de a csuhátlan csuhás két lépéssel előtte terem és mutatóujját az ajkai elé helyezi.*
- Igen, minden. Már amennyire lehet. *Mosolyog haloványan, de látni és érezni, hogy azért még sincs annyira minden rendben. Ugyan a hányást feltakarította, de a szag azért még bent maradt és neki már fel sem tűnt.
Az ölelést és a csókot viszonozza, de utána ellép és kinyit egy ablakot.*
- Bocsánat, Niev úgy tűnik, beteg lett. Lázas és hányt is. *Mondja bocsánatkérő arccal és követi Lyzendrát a kicsi mellé.*
- A városban még minden rendben volt, de mire visszaértünk, már nem volt jól. *Mondja el a körülményeket.*


512. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-04-01 19:38:16
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Araiven, Monsotor, Xauzur//

*Nem szívesen kotyog bele kéretlenül, de látja Araivenen, hogy nem idegen az íjhasználatban, így aztán apróbb mozzanatokat is elegendőnek lát, hogy segítse a pontosabb célzásban. Emiatt bátorkodik javaslatot tenni. S a kérésre mellé lép, megigazítja a karját, alapos odafigyeléssel és precizitással a mozdulatra. Később saját tartásában is ugyan úgy megismétli. Nem várja hogy azonnal sokkal jobb lesz a lövés, és valóban csak kicsit javul, de már ez is számít ahhoz az érzethez, hogy hasznos tanácsot adott, illetve reményei szerint hitelességében is helyt áll.
Monsotor érkezése ugyan kicsit megakasztja a gyakorlatot, de Lyz szereti befejezni azokat a mozzanatokat, amikbe belekezd, s mint ilyen, Araiven lövését is kivárná.*
- Jobb lett. Látod? *Örömében szemei félhold alakúra húzódnak mosolyától, ám nem feledkezik meg Monsotorra bízandó feladatról sem. Lyz úgy szereti a feladatot kiosztani, mintegy kérés, persze van, akinek ez is elegendő. Itt a közösségben legalábbis nem érzi szükségét keményebb hangvételnek, hiszen egy ügyért dolgoznak.*
- Köszönöm Monsotor *biccent egy időben mikor a súlyos tenyér elhagyja vállát.*
- Sajnos az a sátor teljesen üres. Megnézheted, de úgy tudom, nem sok mindent hagyott maga után. Dronrinnal beszélj esetleg, ha ragaszkodsz hozzá. Ha jól tudom, sokat voltak együtt. *Lyz nem szeretne következtetésekbe bonyolódni, és csak reméli, hogy Dronrinban nem okoz kellemetlenséget, ha hozzá irányítja az óriást. Ezzel egyidőben kissé meglepi a csendesnek ismert őr hozzá képest hosszabb gondolatmenet, mely biztosan nem ok nélkül fogant meg Araivenben. Noha Lyz elfoglaltságaiban nem tudta Gwaandril lelkét kiismerni, nincs oka cáfolni sem Araiven szavait. Úgy gondolja, ha szót emel, annak komoly oka van.*
- Hm *komorodik el. Egyáltalán nincs ínyére, hogy valaki, aki újonnan érkezik s kinek a beilleszkedés az egyetlen feladata, testileg vagy lelkileg bántson bárkit. Rosszul érinti, s kicsit magát is okolja, amiért nem figyelt az elfre jobban. Amiért nem vetette szigorúbb figyelem központjába.*
- Köszönöm, hogy elmondtad Araiven. *A lelkifurdalásnak nem tud mit tenni, kellemetlen érzés, de azt is tudjam nem tud mindenkit megvédeni, ám ha alkalma van, azért megpróbálja.*
- Ha netán visszatérne, mindenképp tudni szeretnék róla. Nem léphet be, míg külön engedélyt nem adok rá.* Ez esetben tekintete szigorodik. Kedvessége Araiven felé változatlan, ám érezhető, hogy legközelebb jobban felülvizsgálja majd, kit enged közéjük.
Míg Araivenhez beszél, Xauzurt látja érkezni a lombháza felől. Amíg Pycta távol van, az irbisz szinte láthatatlanul él köztük. Most pedig hirtelen megjelenik a semmiből, ami csak egyet jelenthet. Megbűvölve nézi egy pillanatig, aztán a két férfihoz fordul.*
- Ha nem haragszotok... Köszönöm Monsotor, *néz fel az óriásra* és remélem, még tudjuk folytatni Araiven, *néz a hosszúéletű társára* de meg kell néznem valamit.

//Lyz háza//

*Lép egyet a nagymacska irányába, kissé bűvölve indul még, csak szíve dobban mélyet. Hosszú lendületes lépteivel indul fel a lombházához, ahol kettesével szedi a fokokat felfelé szökkenve. Sietve nyúl az ajtó után, s nyit is be a házikóba.*
- Hát megérkeztetek *szól halkan, felcsillanó szemmel mikor meglátja az ágyon fekvő lánykát, s Pyctát. Csak az a szag nincs rendben, a félhomályos házikóban a vödröt első ízben nem is veszi észre.*
- Minden rendben? * lép közelebb Pyctához, hogy öleléssel s csókkal köszöntse őt, aki hosszú út után tér haza. Aztán persze lehajolna az alvó gyermek bongyori haját is megsimítani, s egy anyai csókkal köszönteni a halántéka környékén.*


511. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-31 14:15:37
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Hazatérve//

*Niev nem nagyon volt még beteg és ez megijeszti az erdőmélyi elfet is, de igyekszik nyugodt maradni. Bárki látná most, talán először fedezne fel a lombzöld szemekben aggodalmat és félelmet.
Halkan mozog a kislány körül, igyekszik nyugtatni és a gondját viselni. A sírással nem tud mit kezdeni, de tudja, szép lassan el szokott maradni és most is így történik. A vizes borogatást gyakran cseréli a kislány homlokán, ha átmelegedett, a gyenge kis ellenállás ellenére is.
Amikor aztán a kicsi elalszik, megtörölgeti az arcát is, a kezét is, a horkolásra viszont halovány mosollyal válaszol. El sem tudja képzelni, hogyan jöhet ki egy ilyen hang egy ennyire kicsi kislányból.
Pár percig még ül mellette, cseréli a borogatást, simogatja az arcát, figyeli a hortyogó kislányt, majd megkockáztat egy kis kitérőt a teraszra, hogy megnézze, Lyz merre járhat. Késő van már, lassan haza kellene érnie.
A lombház aljában Xauzur jelenik meg, sárga ragadozószemeiben a viszontlátás örömét véli felfedezni a páncélos csuhás. Az irbisz királyi léptekkel felsétál a csigalépcsőn és a teraszon találkozik az erődmélyi elffel, aki leguggol hozzá és átöleli az izmos nyakát.*
- Az Erdő Szíve áldjon, Xauzur, megjöttünk. *Beszél halkan az állathoz, aki nekidőlve ledönti a lábáról dörgölőzés közben, így a hosszúéletű az ülepén landol.*
- Hol van Lyzendra? *Jön a kérdés és az irbisz erre semmit sem válaszol.*
- Keresd meg Lyzt, kérlek. *Suttogja az erdei párduc fülébe, ahogy megvakarja a nyakát. Xauzur halk, de erőteljes dorombolással válaszol, majd egy ásítás után elindul lefelé a lombházból és eltűnik a sötétségben, magára hagyva a terasz fáján ülő erdőmélyi elfet, aki ezután visszatér Nievesha mellé.*


510. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-31 11:13:47
 ÚJ
>Nievesha del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Hazatérve//

*Niev nincsen jól, de ez látszik is rajta. Egyszerre sápadt és mégis zöldes az arcocskája, ennek fényében Pycta egészen elővigyázatosnak tűnk a bekészített vödörrel. Niev persze nem nyugszik meg könnyen, hiszen pocsékul van, még sosem volt pocsékul és ez nagyon ijesztő a számára. A sírást nemigen tudja abbahagyni, amitől viszont még rosszabbul érzi magát, mondhatni, hogy belekerült valami ördögi körbe. A sírás viszont alapból fárasztó, a legyengült kis szervezetet pedig végképp kifacsarja. Összegömbölyödve fekszik az ágyban, a keserves sírás pityergéssé, majd hüppögéssé enyhül, a hüppögés lapos pislogással is párosul. Máskor valószínűleg tiltakozna a hideg borogatás ellen, de most csak egy bágyadt mozdulatot tesz, hogy valahogy lesederje a homlokáról a vizes kendőt, de ha nem ér célt, akkor nem próbálkozik tovább. Hamarost elalszik. Arcocskája lázrózsás és mivel az orra a sírástól és a betegségtől is megnedvesedett, ezért úgy horkol, hogy egy vadkan is megirigyelné.*


509. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-30 18:56:30
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Vakmerő

//Lyzendra, Araiven//

*Lyzendra elmondja az óriásnak, hogy az elf már elment máshol szerencsét próbálni, az óriás arra vél következtetni, hogy az elf vezérnő sem tudja pontosan merre is mehetett, és hogy nem is akar ebbe belemenni. Araivennek is megvan a véleménye róla, ráadásul nem túl jók. Az óriás őt érzelmes, szentimentális és kedves személynek látja, de nem kívánkozik Araiven perspektívájába beleszólni. Lyzendra azt is közli vele, hogy ő is beszélni szeretne vele, de előtte int, hogy várjon Araiven lövésére. Az intésre Mons megvárja, amíg Araiven kilövi azt a vesszőt az íjból, utána a hosszúéletű nő feléje fordul. Mondataiból egyértelmű lesz, hogy fontos dolog az, mivel az óriást megbízza. Az említett tanyára Monsotor tisztán emlékszik, még fejében van a kaland, mely során ide kerültek, és a tanyán húzták meg magukat. Lyz kérdését, miszerint emlékszik-e a tanyára, válasz kapcsán biccent egyet. Miután az instrukciók megvoltak felőle, már csak egy kérdést intéz az óriás felé. A szerzetes mélyebben is felveszi a szemkontaktust vele, ezzel együtt bal vállára helyezi jobb kezét és a következőt válaszolja neki:*
-Rám bízhatod!
*Ezután le is veszi kezét a válláról, és még egy közölni valója lenne a vezérhez.*
-Szeretném a sátrat, amiben Gwaandril lakott, átkutatni. Tervezett egy házat, amiről megtárgyaltuk, hogy fel fogjuk építeni, de elment. Ha a tervrajzát a sátrában hagyta, felépíteném a terve szerinti házat arra az esetre, ha visszatérne.


508. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-29 09:00:16
 ÚJ
>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Monsotor, Lyz, Araiven//

*A lány jóváhagyását követően mosolyogva biccent, céloz, majd lő. Bár a fintor tényleg alig volt látható, nem kerülheti el Lyz éles szemeit, ami nem is csoda, hiszen a lány hasonlóan koncentráltan figyel, mint a férfi. Elfek közt ez már csak így szokás, fejlődnek és tanulnak.*
- Nyugodtan. *Bólint, s immár ismét hagyományos arckifejezést ölt magára, majd Lyzendrára figyel, miközben ő tanácsot ad.* A karom? *Emelkedik meg árnyalatnyit a szemöldöke, majd oldalt fordul, s anélkül, hogy nyílvesszőt illesztene az idegre, maga elé emeli és felhúzza, közben oldalra pillant.*
- Nem jól tartom? *Próbálja magának megigazítani, s közben kérdőn tekint ki, hogy megfelelően csinálja-e? Egyáltalán nem okoz számára kényelmetlenséget, hogy oktatni, tanítani próbálják, főképpen azért, mert a lány tudását és tapasztalatát elismeri. Ugyan nem tudja, hogy vajon hány évszak van már mögötte, de sejtése szerint Araiven jóval fiatalabb lehet, vagy legalábbis néhány évvel biztosan.*
- Segíts kérlek. *Nyomatékosítja szavaival is, s biccent válla és könyöke felé igazításra várva, majd látva, hogy prezentáció jön, laza mozdulattal leteszi maga mellé az íjat és jótékonyan hátrébb lép, hogy ne zavarja a lány célzását. A halk pendülést követően szemmel kíséri a villámgyors vessző útját, majd elismerően bólint.*
- Szép lövés... talán értem. *Lép ismét a célzókörbe, azonban, mielőtt a lövést megkezdhetné, távolról közeledő hangot hall. A döndülő léptek összetéveszthetetlenek, oda sem néz, tudja, hogy az óriás érkezik hozzájuk. Ismét leteszi a fegyvert, majd lágyan biccent.*
- Szép napot, Monsotor. *Üdvözli, hirtelen közös nyelvre váltva, melynek karcossága szinte bántó fülének, persze ez nem az óriás hibája. A köszönésen kívül nem szól bele a társalgásba, csupán figyel. Elnézi magának a lányt. Lyzendra csendes irányító személyisége szinte elveszni látszik, oly jótékonyan közöl információkat. Valójában nehéz vezetőként tekinteni rá, kedvessége mások szemében talán nem is tünteti fel annak, jóllehet igazából ez megkérdőjelezhetetlen. Araiven tudni véli, legalábbis az idősebb elfek beszélgetéséből, kik között azért elég gyakran, ha csak futólag is, de megfordul, hogy kényszerből vált azzá, ami, de könnyedén vette a küzdelmet. Merengéséből szakítják ki, amikor azt tapasztalja, hogy Lyz róla beszél.*
- Khm... igen! *Biccent, s a cél felé fordul fegyverét megemelve. Igyekszik az imént látott tudást alkalmazni, mielőtt ellövi a vesszőt. Visszatartott levegő, halkan kieresztett sóhaj, majd ismét pendülés, s a nyílvessző végigszántja a távolságot, majd a cél közepében állapodik meg.*
- Kicsit jobb lett. Köszönöm. *Mondja szerényen, s Lyzre mosolyog köszönete jeléül. Ismét elhallgat, s vár.* Láttam, amint Gwaandril elhagyta a kaput. *Természetesen látta, s fontosnak tartotta megjegyezni, mikor lehetősége adódott rá.* Nem illett közénk. Csapongó, kapkodó, kiismerhetetlen és beilleszkedésre képtelen. *Szalad ki a száján, majd saját szemei is elkerekednek.* Bocsánatot kérek, semmi közöm hozzá, de sokszor láttam, amiket Mil'Ochassban művelt. Indokolatlanul támadott és volt érzékeny, éretlen és tapasztalatlan, érzelmileg gyakran zsarolt másokat, azt gondolta körülötte forog a világ. Jó, hogy elment. Ez a véleményem. *Ami már egyszer elindult, azt nem tudja visszafogni.* De én csak egy őr vagyok. *Hajtja meg magát és ismét csendben marad, míg nem szólítják. Csak egy őr... ez viszont azt jelenti, hogy szinte mindent lát és hall. Ez elsősorban szakmájából és fajából adódik, nem tehet róla. Ez a feladata és hitvallás.*

A hozzászólás írója (Araiven Sias [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.29 09:03:08


507. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-28 21:12:29
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Araven, Monsotor//

- Örülök, hogy erre jártál *mosolyodik barátságosan.
Sosem váltottak többet csupán a napi feladatoknál a magának való őrrel. Nem zavarja egy pillanatig sem, hogy gyakorlás közben figyelik. Régen is, és Erdőmélyén is gyakoroltak többen egyszerre. Azóta nemigen jutott ideje ilyesmire, sokszor elszólítja a kötelesség, pedig elnézi azt a sok kis apróságot kik közt akár igazi kis tehetségek is lapulhatnak. Szívesen tanítana egyiknek másiknak íjászatot.*
-Nem zavar, dehogy is. *Mikor Araiven következik, pontosan olyan szemmel nézi végig mozdulatait, mint ahogy annak idején nagyapja figyelte őt is, azzal az éréssel karöltve, hogy esetleg tanulhat valamit.*
- Nem sűrűn van érkezésem gyakorolni mostanában, de régebben naponta jártam le a gyakorlótérre. Még Erdőmélyén.
*A félre sikerült lövés okán elhúzott száj, nem kerüli el figyelmét, de úgy hiszi, csupán lámpalázas.*
- A következő jobb lesz. Esetleg... de nem szeretnék beleszólni. Igazán. Csak észrevettem, hogy a karod... *Nem szeretne kéretlen tanácsokat osztogatni, de ha nem lát zavart vagy szégyent.
S mivel Araiven saját dallamos nyelvükön szólt hozzá, ő eszerint is folytatja a beszélgetést. Kezét emeli, s mondja mellé, hogy mire gondolt, amit apró hibának vél Araiven tartásában, s aminek javításával jobban célba találhatna. Mutatja a mozdulatot, majd leengedi kezét, és újra felveszi a tartást, összpontosít, s gördíti ujjait a húrról. Korábbi lövésének mása reppen ujjai közül, majd tompán puffan a táblán. Aztán újra félre áll, hogy helyet adjon Araivennek.*
- Persze nem szeretnék beleszólni, ha így tanultad, igazán csak segítő szándékkal mondom. *Mikor ellép, hogy újra az elf lőhessen, nevét hallja, s Monsotor eltéveszthetetlen orgánuma találja meg.*
- Szervusz Monsotor *fordul felé*
- Gwaandril itt hagyott minket. Máshol próbál szerencsét. *Lyznek nem volt alkalma az elffel beszélni, de elfogadja a döntését, ha máshol érezné jól magát. Lyz nem áll az útjába. A mondat egyértelmű, s nem is szeretne erről több szót ejteni.*
- Egy pillanat! *Emeli fel ujját várakozásra.* Araiven hadd lője el a vesszőt, utána én is szeretnék veled beszélni.
*Amint a vessző puffan, Lyz Monsotorhoz fordul.*
- Emlékszel arra a tanyára, ahol megszálltunk, mikor Erdőmélyéről jöttünk? Oda kellene visszamenni. Én nem tudok most elszakadni innen, de szeretném, ha megbizonyosodnál róla, hogy Lealla és Tae jól van, illetve szeretném, ha hoznál azokból a növényekből, amiket Tae elültetett.
*Tae gyakorlott kertész volt, abban biztos Lyz, hogy azok a növények rendben vannak, sőt, szaporodtak is azóta. Ellenben itt szűkében vannak a gyógynövényeknek. Márpedig kínkeservvel szerezték meg őket annak idején.*
- Írok néhány sort nekik, ha gondolod. De amint rügyezni kezdenek a fák, el kellene indulnod. Készíttess csomagot majd, sajttal pogácsával, és persze siess vissza. Neked nem kell ásnod, Tae szakszerűen meg tudja csinálni, de vihetsz magaddal valakit, aki esetleg segítségedre lehet.
*Lyz úgy gondolja elég alapos instrukciókkal látta el Monsotort, és elég felelősségteljes feladatot rótt rá ahhoz, hogy mindent úgy tegyen, ahogy Lyz kéri. A növényeket nem félti, hisz ahogy Taet ismeri biztosan szívesen ad, és úgy csomagolja el őket, hogy azoknak levelük se görbüljön.*
- Rád bízhatom, Monsotor? *kérdezi az óriást mélyzöldbe hajló pillantással.*


506. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-28 17:00:01
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Vakmerő

*Monsotor a nap folyamán az épülő házával foglalkozott, miután se Lyzendrát, sem Gwaandrilt nem találta meg a faluban. A gerendák nagy része már a helyén van, és már csak pár darabot kell a helyére szögelni. Az óriás szünetet úgy dönt, hogy tart egy kis szünetet, és jár egyet a kis faluban. Azon fák között sétál az óriás, melyek házakat tartanak magukon. Egy szép látvány, mely ámulatba ejti az óriást, épített és természetes környezet egybefonódása. Bámészkodik ott egy kicsit, majd a Pycta által elültetett fát figyeli tisztes távból egy rövid ideig. Ezek után a gyakorlópályához indul, hogy ott frissítse az ütlegeléssel kapcsolatos tudásházát. Ahogy odaér, azt véli észrevenni, hogy Lyzendra és Araiven is a helyszínen vannak, amire egy kis meglepettséget mutat az arcán, de ez csak pillanatnyi, ugyanis öröm veszi át ezt. Oda is sétál feléjük és integet nekik.*
-Sziasztok!
*A tisztes pár lépés távolságot hozzájuk elérve ott áll meg, majd Lyzendrához fordul kérdéseivel.*
-Merre voltál? Van ötleted, hogy merre mehetett Gwaandril?


505. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-28 14:23:29
 ÚJ
>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Lyzendra//

- Me'Ochass, Lyzendra... *Biccent mosolyogva, s ösztönösen lép maga is közelebb, hogy a felé nyújtott kezet, s a felkínált homlokot sajátjával elfogadhassa.* Az őrségem véget ért, leváltottak, de még nem vagyok fáradt. *Pillant a táblák felé, mely irányba már Lyz talán lőtt is egyet-kettőt.*
- Ilyenkor általában sétálok egyet lefekvés előtt... de nem mindig tudok pihenni. *Tartása egyenes, s a közös nyelv helyett elfül beszél. Szeret fajtársai közelében lenni, s ősi, dallamos nyelvükön beszélni. Hangja kissé talán fáradt, ettől függetlenül nem veszít tónusából.*
- Csak ha nem bánod, Lyzendra... *Bólint elmosolyodva, így egy kissé, az általában gondterheltnek tűnő arca ráncai is engednek. Araiven többnyire magának való férfi, nem sokat mozog társaságban, s akkor azt is általában elfek közt teszi. Nem azért, mert más fajokkal problémája lenne, magányosságának oka elsősorban hivatása, mely magányossá teszi a nap számos részében, másrészt pedig erdei elf a javából, sohasem mozgott városi környezetben. Meglehetősen szokatlan és idegen számára a kultúrák sokszínűsége, míg fajtársai között otthon érezheti magát. A lány láthatóan helyet ad neki, így íját maga is leveheti válláról, majd gondosan, nyakát kissé megkörözve, állához emeli a felhúzott ideget, s céloz. Látása kiváló, miképpen keze sem remeg, jóllehet a végigőrködött nap, bizonyára rajta is érezteti hatását. Nem feszült és nem is ideges, Lyzendra közelsége cseppet sem zavarja, sokkal inkább inspiráló közeg ez, hiszen ismeri a lány íjtudományát körbeölelő legendát, sokszor vágyott rá, hogy ezt saját szemmel láthassa. Halk pendülés hallik, amint útjára engedi a vesszőt, majd kissé leengedve íját nézi meg, hogy hová csapódott. Két arasszal a közepe alá. Aprót ráng szája sarka, látható, hogy nem elégedett, de nem keres kifogásokat, inkább oldalt lép.*
- Te jössz. *Mosolyodik el, s a tábla felé biccent.* Sokszor gyakorolsz ily magányosan, Lyzendra? *Az elfek többsége alapvetően vegyes beállítottságú. Akadnak társasági és kevésbé társasági tagok is, Lyzendráról egyelőre nem tudja, hogy vajon a lány melyikhez tartozik.*
- Örömmel tölt el, hogy láthatlak gyakorlás közben. *Fűzi még hozzá őszintén, s kíváncsian figyeli a lány technikáját, ujjának és tekintetének minden apró rezdülését. Mély kapcsolat övezi fajukat, mi egymáshoz fűzi őket, talán nem zavaró hát a kíváncsi csillogás a tekintetében, mely Lyzendrát övezi.*

A hozzászólás írója (Araiven Sias [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.28 14:25:07


504. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-26 11:05:35
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Hazatérve//

*Nievesha nagyon nincs jól, mire felér vele a lombházba, ezt tökéletesen érzékeli. A tea elkészül és az erdőmélyi elf nekiáll levetkőztetni a kicsit és hálóinget adni rá. Aggódik és aggodalma egyre nő a vacogó kislányt látva.
Amikor aztán kész az öltözés és lefektetné Nievet, a kislány meg szeretné ölelni és az mondja, szereti. Egy apának kevés ennél szebb pillanat van az életben, amikor a kislánya azt mondja, szereti és meg szeretné ölelni. Vissza is ölel és akkor megtörténik a baj. Igyekszik úgy mozdulni - ösztönösen -, hogy kevés landoljon rajta, de így sem tudja elkerülni, hogy a páncél karvasa bánja.*
- Hoppá. *Konstatálja a dolog megtörténtét és most már lefekteti a kicsit. A teát félretolja, ha hányt a kislány, nem fogja itatni és gyorsan keres valamit, amivel feltakaríthatja a hányást. A konyhából kerít egy vödröt is, hogy ha a dolog megismétlődne, már elejét vehesse a takarításnak.*
- Nincs semmi baj, kincsem. Nyugodj meg. *Mondja közben halkan a sírni kezdő kislánynak, bár tudja, hogy a síráson ez nem fog segíteni.
Ha közben nem történt újabb probléma, akkor gyorsan lecsatolja magáról a vértet és a teraszra teszi, majd hűvös vizet mer egy edénybe és elveszi Lyz egyik kendőjét, hogy borogatást tehessen a kicsi homlokára.*
- Mindjárt jobban leszel. *Kedvesen suttogja neki és ha átmelegedne a borogatás, akkor lecseréli.
Jó volna Lyzendrának szólni, mert bár tudja, mi a teendő ebben a helyzetben, mégis egy nő jobban ért az ilyesmihez. Ám nem szeretné magára hagyni a kislányt, hisz nem tudhatja, mikor érkezik az újabb áldás és bár nincs rosszul a hányás látványától, mégsem szeretné, ha a lombház tele lenne vele.
Úgy dönt, egyelőre vár, hogy megismétlődik-e az eset és ha nem, akkor majd Lyz után néz vagy addig hátha megérkezik.*
- Kincsem, teát majd innod kell. Attól jobban leszel és hamarabb meggyógyulsz. *Teszi maguk mellé a teát, hisz ebben az állapotban innia kell a kicsinek, hogy ne száradjon ki. Cserélgeti a borogatást és nem mozdul el Niev mellől.*


503. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-26 08:36:33
 ÚJ
>Nievesha del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Hazatérve//

- Akkor jó.
*Rebegi elhaló hangon. Nagy szemei le-lecsukódnak, égig érő pillái alól bánatosan pislog. Arca kissé zöldes, úgy érzi, hogy túlságosan is rázkódik alatta a telivér. Szédeleg, ahogyan megérkeznek, didereg is hozzá. Úgy érzi, hogy Pycta is teljesen összerázza, ahogyan felviszi Lyz házába. Vacogva fekszik el az ágyon, topázsárga szemein látszik, hogy nincsen jól, kifejezetten fátyolos a tekintete, amit ennek ellenére is Pyctára szegez. Nem szól egy szót sem, de fogai kocognak, mikor Pycta levetkőzteti, hogy hálóinget tudjon ráadni.*
- Úgy szeretlek, apa!
*Így fázósan is szeretné átölelni a férfi nyakát, mielőtt takarók halma alá dugja. Ha pedig sikerül ezt megtennie, akkor kicsit szorítja vézna karocskáival. Aztán elhányja magát, emiatt pedig sírni kezd.*
- Debérekteját.
*Bömbikéli megint érthetetlenül, de amúgy a tea ellen tiltakozik.*


502. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-24 13:26:22
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Hazatérve//

*A lovagnak tetsző férfi elmarad mögöttük, de az erdőmélyi elfnek akad más, komolyabb gondja is. Ugyanis úgy tűnik, hogy Nievesha beteg lesz vagy már az is. A fészkelődős nyafogás se jó jel, ahogy a szótlanság sem. Más esetben már a fülén folyna ki az a sok minden, amit a kicsi elcsacsogott eddig.
Nem tetszik neki a nyirkos homlok és a forrónak tetsző bőr sem. Ez bizony valami meghűlés vagy betegség lesz. Nem tudja, hogyan lehetett beteg, hisz rendesen fel van öltözve és ki se melegedett nagyon, de ez most már lényegtelen is.*
- Mindjárt otthon vagyunk, kincsem. *Suttogja, majd gyorsabb tempóra fogja Éjvihart, hogy hamar visszaérhessenek Mil'Ochassba.
Kisvártatva meg is pillantják az alkonyi erdőbe vesző folyóparti falucska cölöpfalát. A páncélos csuhás lefékezi a telivért a kapunál és felkiált az őröknek. Ha pedig beengedik, Éjvihart az egyik elfre bízza és Lyz lombháza felé veszi az irányt.*
- Látod, itthon is vagyunk. *Mosolyog az ölében lévő kislányra. Aggódik persze, hogyne aggódna, de tudja, hogy egy jó forró, gyógyfüves tea biztosan segíteni fog. De ha az nem is, az Erdő Szívének ereje mindenképpen. Ám előbb a természetes gyógymódokkal próbálkozna.
Lyzendra lombházához érve felsiet a csigalépcsőn és Nievet az ágyra fekteti. A szőke íjász lány úgy tűnik, nincs otthon, így ledobja köpenyét és úgy ahogy van, páncélban nekikezd egy teát készíteni. Vizet forral, szárított kamillát, csalánfüvet és tör össze egy mozsárban, majd fekete bodzát ad hozzá és ha felforrt a víz, leforrázza a keveréket. Míg a növények áznak, levetkőzteti a kislányt és ad rá egy hálóinget, majd az ágyába fekteti és jól betakarja.*
- Mindjárt kész a tea, kérsz bele mézet? *Kérdi mosolyogva.*


501. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-19 13:33:30
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Araiven//

*Sorra lődözi a vesszőket. A rutinszerű mozdulatok csontjai mélyéről jönnek, s csupán amiatt nem lő lehunyt szemmel, mint ahogyan annak idején tanította nagyapja, mert attól tart valakit véletlenül eltalál. Annak ellenére, hogy elcsendesedni látszik a tábor, nem bízza a véletlenre. Sorra puffan minden vesző a tábla központjának közelében, így egyre hátrál, hogy nehezítse saját dolgát.
Halk fűcsomósercenés melyre felfigyel, de tudja, itt nem érheti baj, mely csendben közeledik. Mil'Ochass védett falai közt biztonságban érzi magát, s megerősíti ebben az a hang, mely kedvesen köszönti. Az éppen soros vesszőt még ellövi, mielőtt megfordul. Pillanat az egész.*
- Me'Ochass Araiven *mosolyodik miközben leereszti íját, s fordul a férfi felé.*
- Mi szél hozott? *kérdezi, majd köszöntésre lép, s nyújtja kezét, majd ha lehet, homlokát érinti Araivenéhez.*
- Van kedved? *int a tábla felé, s félre is áll, ha az őrnek volna kedve, léphessen a helyére, s lőhessen ő is. Lyz úgy tudja, nem rossz célzó a magának való férfi, de még sosem látta saját szemmel lőni. Reméli, most ez majd megváltozik.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 847-866