Külső területek - Mil'Ochass
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Mil'OchassTaverna a Három Baráthoz (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

320. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-06 19:16:11
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Vakmerő

//Araiven, Dhorryn//

*A szerzetes végignézi a tündér mesteri színjátékát, és sem Araivennek, sem Monsotornak nem tűnik fel, hogy az egész csak produkció. Az óriás úgy hiszi, nincs jól a lány. Araiven válaszából annyit képes kivenni, hogy az elf sem biztos benne hogy mi is a leányzó gondja, meg azt, hogy valószínűleg fáradt.
A lány botlatozásából az óriás is látja, hogy nincs a saját helyzete magaslatán a tündér. Mire a szerzetes reagálni tudna, Araiven már lereagálja a dolgot. Ezek után elkíséri az elfet, hátha még szükség lesz az óriásra is. Dhorryn sátrához érve már úgy figyeli, hogy a tündér bemegy a sátrába, ha betud.*


319. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-06 19:03:41
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Dronrin sátrában//
//Nyílt//
//Gwaandril, Dronrin//

*Megengedi természetesen, hogy magasra nőtt elf belépjen, hiszen a táborban őt látja a legszívesebben. Nem is kell sokat várnia, és a férfi beszélni kezd gondolatairól. Juhar kondíciójára és Eia életkorára tett megjegyzésre bólint. Valóban a lány szerencsés, hiszen még jó sokáig társa lehet a madár, élhetnek meg együtt közös élményeket, ami a hosszú életűnek már nem adatik meg Juharral. A férfi próbálkozásán jót derül, az nem tudhatja ugyan, de a madár kiképzésének része, hogy tiltott neki az általa nem engedélyezett emberekre való röpködés, így mielőtt Gwaandril felállna, oda lép szorosan mellé és kezét az alkarjára téve, fütty szóval jelez az uhunak. Eia nem elkapkodva a dolgokat kétszer is meggondolja, hogy valóban szabad a terep, majd átrepülve a teret, súlyával a mutatott helyre helyezkedik el.*
-Egy picit lehet elsőre nehéz.
*Felkuncog, mivel tudja neki is időbe telt mire izmai megedződtek, megszokta az érzést. A gyakori terhelésnek kitett válla pedig, olyan mint egy összenőtt hegység. Ekkor veszi észre, hogy milyen közel áll és zavartan gyorsan odébb lép, hogy ne legyen zavaró a közeli jelenléte.*
-Óvatosan simogasd, mert néha szeret csipkedni.
*Kicsit távolabbról ugyan, de figyelmét nem megtörve, egyet értéssel hallgatja tovább a férfit.*
-Lyzendrának mindenképpen tudnia kell a dologról.
*Erősíti meg az elgondolást.*
-Amennyiben ez a terved, én is szívesen csatlakoznék a kutyás gazdik sorához.
*Bátorítóan mosolyog.*
-Annyi időt szentelsz a gyásznak amennyit kellőnek érzel, én biztosíthatlak benne, hogy itt leszek neked. Segítek amiben csak tudok, építésben, befogásban, mindenben.
*Egy picit megáll és elgondolkodik. Tényleg nagyon sok tenni valójuk akad, de ettől függetlenül Juhart az örök emlékezetébe véste.*
-A madár befogást én inkább tavaszra halasztanám.
*Szomorúan lebiggyeszti az ajkait, hiszen tudja, hogy az elf nem fog örülni annak amit most mondani fog.*
-Közeleg a tél és ha akadunk is fiókára, hatalmas annak az esélye, hogy csak nagyon kevés éli túl. Meg lehet próbálni, de szerintem jobb lenne ezt tavasszal intézni.
*Ha Gwaandril nem fogadja meg a tanácsát azt is megérti, de persze annak örülne a legjobban ha a férfi hallgatna rá, hiszen az építkezést be tudják fejezni és minél jobban kész van a rendelő, annál több dolgot tudnak csinálni. Még mindig furcsa számára, hogy számíthat valakire, pláne az, hogy együtt tervezik a jövőt és így, hogy ebbe belegondol el is pirul. Gyorsan megfordul a tengelye körül és úgy tesz mintha fontos rendezgetni való dolga lenne. Amint úgy hiszi visszanyerte az eredeti színét, az elfhez lép és ha az szeretné elveszi tőle a madarat, majd vissza ülteti az ülőfára.*


318. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-06 17:27:39
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Dronrin sátrában//
//Nyílt//
//Gwaandril, Dronrin//

*Az Erdőszellemnek hála, a félvér, sötéthajú lány megengedi neki az ölelést, így északi hosszúéletűnk, valóban megnyugszik. A könnycseppeket tökéletesen megérti, hiszen Juhar és Dronrin, no meg Eia igazán jó barátokká lettek az utóbbi hatokban, s bár igen kedves a félelftől, hogy visszafogja az érzéseit, de ha Gwaandril erről tudna, valószínűleg nem követelné meg ezt tőle. Mindenesetre, ha Dronrin kezébe került a leves, akkor elindulna a sátor felé, s ha a lány megengedi neki, be is lépne. A ragunak tűnő étel gazdája hallatán összeszorul a szíve, de hogyha tényleg betehette a szarvasbőr csizmába rejtett lábait az igen takarosan, finom, női ízlésre valló sátorba a lábát, akkor belekezd a saját véleményének kibontásába. Arca továbbra is rezzenéstelen, látható rajta, hogy a mély érzelmeket már kiélte. A gyászhoz Viltherielünk sajnos hozzá van szokva, a Lombvárban történtek miatt, így hát ha ezerszer jobban is sajnálja kutyája elvesztését, mint azt, hogy az őt burokban tartó kultúra porig égett, képes kezelni érzéseit.*
-De, lehet és sajnos várható is volt, viszont nem számoltam vele. Juhar nagyon idős volt már és kora ellenére, nagyon jó kondícióban volt. Az ebek nem élnek olyan sokáig, mint az uhuk. *Itt Eiára mosolyog, valamint ha a csodálatos és gyönyörű szárnyas hasonlóan szép gazdája megengedi neki, amit a kérdő és kíváncsi, keserédes tekintetből szűrhet le, akkor füttyentene egyet, kitárná a kezét, hogy a bagoly rászállhasson. Ha ez nem történne meg, saját magát kinevetne lépne közelebb az állathoz, hogy megsimogathassa egy kicsit. Csak látva azt a csodálatos vadászmadarat, amit Dronrin társának tudhat be, eszébe jut egy gondolat, természetesen egy hatalmas sóhajtás után, valamint a halott ebbel való tervei végeztével mondaná el azt.*
-Szeretném értesíteni Lyzendrát a történtekről, hogy eltemessem Juhart. Megérdemli, csodálatos társ volt. A te szavaiddal élve, igazi tanító, akit örökké megőrzök a szívemben. És ki tudja, lehet, egy nap majd találok egy új északi juhászt, aki ha feleannyira is jó eb lesz, mint amilyen Juhar volt, már szerencsésnek mondhatom magamat. *Kissé a padlóra tekint, úgy érzi magát, mintha gondolatban elnyelné a föld mélye, s ez most valamiért olyan megnyugtatóan, olyan kellemesen hat rá, olyan szép érzésekkel tölti el. Ha elnyelné a föld... és társával együtt pihenhetne alatta, a családtagok mellett. Mert a holtak nem felejtenek, csak az élők emlékeit mossák el a felesleges könnyek. De ő tenni fog érte, hogy míg hosszúnak ígérkező éveit tölti e világon, a hű bundás emléke élhessen! Ő megígérte és be is tartja azt.*
-Ha el tudtam temetni, fel kell építeni a házainkat, majd a hollódúcot, lehetőleg minél hamarabb, a közösség érdekében. A temetésnek szépnek kell lennie, de nem hosszúnak, Mil'Ochassban nem állhat meg az élet a saját problémáim miatt. *Fájó szavak ezek, de sajnos igazak. Az északi elfnek be kell látnia, hogy hiába volt kedvelt a kutya, de a megígérteket be kell tartani, s mivel nyakukon a tél, a pelyhes, némely példánynál már röpképes holló - és varjúfiókákat be kell fogni, hogy időben be lehessen tanítani őket.*
-Minél hamarabb a fiókákat be kell szereznünk. Ha együtt dolgoznánk, talán hamarabb végzünk, bár én megígértem neked, hogy segítek. *Jelenti ki, s ezzel jelzi is, hogy a borzalmas történés ellenére, a céljaikra kell koncentrálni. Juhar Gwaandrilban úgyis a hosszúéletű lángjának kihunyásáig fog élni.*


317. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-06 16:24:21
 ÚJ
>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Dhorryn, Monsotor//

*Könnyedén tartja a tündért, olyan apró. S bár Pyctához képest sehol sincs az ereje, egy tündér mércével még ez is többnek tűnhet. Mikor jobban van, elengedi, mondhatni jó tanáccsal, hogy pihenjen le, de láthatóan nincs jó bőrben a lány.*
- Remélem, csak kimerült *dörmögi Monsotor kérdésére. Mikor azonban megbotlik, feszengve lép utána. A bolond is láthatja, hogy nincs jól, bármit is mond.*
- Na jó. *Határozza el magát, s lép a botladozó aprónép felé, s ha nincs résen, mire észbe kapna, Araiven karjaiban végzi, egészen a sátráig.*
- De most már jobb lesz, ha lepihensz. *Teszi le két lábára, mert a sátorba nem menne be.*


316. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-06 15:52:32
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer Levél alatt//
//A Szent Fánál//

- Szép estét, me'ochass *köszönti a fa mellett ülő Pyctát és Arraelét. Nem oson, nem szeretne váratlanul érkezni.*
- Későre jár. *magyarázza jövetele okát.* Egy utolsó imát szerettem volna mondani ma *telepszik le Arraele mellé. Lyz teljes lelki nyugalommal ült volna Xauzur mellé is. Elmondhatja, hogy ismeri az állatot annyira, hogy merjen mellé pihenni. De nem szeretné megsérteni az idős tündért, így erre tekintettel mellé helyezkedik.
Csendben lehunyja szemét, kezeit ölében pihentetve hangtalan imát rebeg a mai napért. Köszönetet mond a napért, hogy a Fa ma is biztonságban volt köztük. Hogy épségben közéjük vezette azokat akiknek szüksége van egy közösségre otthonra. Segítséget és erőt kér ahhoz, hogy tudjon nekik segíteni beilleszkedni.
Rövid ima után felnyitja szemeit.*
- Nievesha merre van? *kérdezi szívének egyik legfontosabb kérdését Pyctától, mert jó ideje nem látta a csöppséget.*
- Hogy érzed magad Arraele úr? *kérdezi a tündértől is. Régen volt már hogy a kapuban találkoztak.*
- Mogrimról van hír?


315. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-05 21:38:45
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Dronrin sátrában//
//Nyílt//
//Gwaandril, Dronrin//

*Csöndben figyeli a férfit, próbálja kitalálni, hogy mi történhetett. Bár az elf uralkodik magán, Dron a szívében érzi, hogy baj van. Megérzése beigazolódni látszik, amikor Gwaandil elveszi tőle a lábast és a földre rakja. Az értetlenség kiül az arcára, majd meglepődik amikor a férfi megöleli, de nem húzódik el, hanem viszonozza ő is az ölelést. Lehet egy másik helyzetben talán furcsának hatna mellette a nagyra nőtt elf, azonban nem ezt érzi. Inkább úgy tűnik, hogy Gwaandril megnyugvást keres benne, azok a nagy lélegzet vételek pedig amiket hall arra utalnak, hogy ez sikerül is. Továbbra is szótlan marad, lélegzetét is vissza folytja, mivel nem akarja megtörni a pillanatot, amit végül a férfi tör meg lágy hangján.*
-Micsoda?
*Szemei elkerekednek, hirtelen a szívéhez kapja kezeit és már érti, hogy miért vette el tőle a lábast az elf.*
-Az...az nem lehet!
*Teljességgel érthetetlen számára a dolog, szíve is összeszorul, majd pár könnycsepp gördül végig az arcán, amiket hagy végig folyni. Rájön, hogy nem engedheti meg magának, hogy sírjon, hiszen Gwaandrilt sokkal nagyobb veszteség érte, és amikor az lehajol az edényért megpróbálja össze szedni magát.*
-Juharnak készítettem. Otthon ezt adtuk a betegeknek, mivel nagyon magas a tápanyag tartalma.
*Egyik kezével elveszi az edényt, másikkal pedig, ha a férfi engedi a keze után nyúl és óvatosan húzni kezdi.*
-Persze, hogy átjöhetsz!
*Amikor beérnek a sátorba elengedi a másik kezét és a kezében lévő tárgyat lerakja. Eia is az ülőfán némán hallgat, majd a lány nesztelen Gwaandrilhoz fordul és tekintetével várakozóan vizslatja. Tudja, hogy ilyenkor a legjobb ha az ember magától beszél, faggatás nélkül, így annyi időt hagy amennyi szükséges, akkor is ha ez csak órák múlva következik be. Ő várni fog.*


314. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-05 20:31:48
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Dronrin sátrában//
//Nyílt//
//Gwaandril, Dronrin//

*Lassan baktat a lány felé. Fáradttá lett. Hiányzik neki Juhar, ami abban mutatkozik meg, hogy bánatát még most is azzal űzné el legszívesebben, hogy játszik egyet a társával. De nincs mit tenni. Nincs már társa, legalábbis a druidák értelmében. Attól még Mil'Ochass és a félelf lány itt vannak. Ez a nagy szerencséje igazából. Aztán az önmagában emlegetett szamár, ha edénnyel is a kezében, de feltűnik. Gwaandril, ha teheti, érzéseket nem tükröző, sápadt arca kíséretében és gyengéd kezeivel, a földre teszi azt a lábast, hogy nehogy leejtse a lány. Majd a két métert fél lábbal túlnőtt elf, ha megengedik neki, átöleli a lányt. Csupán a hosszú és számára megnyugtató dolog esetén beszélne, ugyanis ez számára az. Biztonságban érzi magát a kedves teremtés mellett, kifejezetten megkedvelte az elmúlt hatokban. Összeszorítja a szemeit, s szuszogva lélegezni kezd, de nem sír. Érzi a finom illatát a lánynak, amely az ősz végébe burkolt erdővel elegyedik. Nem tudja eldönteni, melyik a finomabb. Ez kicsit jobb kedvre deríti. Majd ha ezt megtehette, észreveszi magát és újra eltávolodik, úgy osztja meg a hírt, zord tekintettel, de lágy, halk hangon.*
-Dronrin. Juhar meghalt. *Majd a lány tekintetét és reakcióját fürkészi egy darabig. Mindent megengedne most a Verrthének. Bármit tehet vele. Ekkor, ha nem bánja, maga veszi kézbe az ételt.*
-Ezzel volt valami terved? Esetleg utána átmehetnék hozzátok? *Kérdezi a szokásos hangnemében. Szemeiben nincsen keserédesség. A szilaj, északi virtus ég bennük.*


313. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-05 09:38:38
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Dronrin sátrában//
//Nyílt, Gwaandril figyelmébe//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*A sátor már egészen otthonosnak mondható. Dronrinnak sikerül kellő képen berendezni a mindennapokra, Eiának is szép nagy ülő fát talál a közeli erdőben. A napok gyorsan telnek, házának kinézetét is sikerül teljesen megálmodnia, majd sok segítséggel ugyan, de az alapanyagokat is egy kupacba rendezve letakarni. A lány izgatottan tervezget, sokszor elképzelte már az orvosi rendelőt kiszolgáló alsó szobákat, és a második szinten elterülő, konyhát, hálószobát, egy szóval a lakrészt, de most ezek megvalósulhatnak. Az erdő szeretete és a Gwaandrilal eltöltött beszélgetések ösztönözik arra is, hogy piciny otthonát egy fára építve képzelje el, ráadásul a férfi szomszédságába. Igen, most már nem tagadhatja, hogy az elfet nagyon megkedvelte, tulajdon képen már valójában a legelső pillanatban amikor megismerte. Egyelőre azonban nem ezek az elsődleges dolgok amik foglalkoztatják. A sátorban, főtt hús illata terjeng, de a lány most nem magának főz. Az utóbbi napokban tudomására jutott, hogy kedvenc négy lábú ismerőse, Juhar betegeskedik. Remélve, hogy a sokszor már jól bevált nyúl belsőség pörkölt ismét kifejti a hatását, úgy döntött megmenti az egyik állatot az uhutól és elkészíti a laktató étket a kutyusnak. Az említett uhu hangosan környezete tudtára adja, hogy bizony ő most nagy áldozatot hozott a játszó pajtásért, amin a lány felnevet.*
-Na te kis önfeláldozó! Büszke vagyok rád. Meglásd Juhar gyorsan jobban lesz és elmehetünk megint tréningezni.
*Igazából magának próbálja bizonygatni, hogy az eb jól lesz, mivel tudja, Juhar nem fiatal kutya és múltkor Gwaandril is említette már aggodalmait vele kapcsolatban. Dronrin inkább elhessegeti ezeket a gondolatait, majd felkapja magára a hidegebb időjárásra tartogatott ruháit. Amint felöltözött kezébe kapja az edényt és elindult kifelé, hogy megkeresse Gwaandrilt. Nem kell sokat sétálnia és megjelenik a távolban az ismerős, magas, elf alakja. Nagy mosollyal a száján, felemeli az egyik kezét, hogy a férfi biztosan észre vegye, majd közelebb érve hozzá rossz érzés fogja el. Látja a csillogó szem páron, hogy azok frissek a sírástól és rögtön a legrosszabbra gondol.*
~Nagy baj van! Nagyon nagy!~
*Ledermedten, figyeli a férfit és várja, hogy az valamit mondjon.*


312. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-04 19:03:55
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Évszakkal később, hatok múltán...//
//Gwaandril házának alapjánál, majd a sátorban//
//Említés szintjén mindenki//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Vastag prémbundában jár egy elf, szürkészöld ingben, tarkót takaró, ezüstszín hajjal. Tekintete kettősséget sugárzik: egyszerre szomorú, komoly és vidám, élettel teli. Háta egyenes, nagyon feszesen lépked a szarvasbőr csizmában. Kutyája a sátrában maradt, pár napja nem igazán van jól. A hosszúéletűnek azonban sajnos nincsen ideje rá: az összes alapanyag megvan a házához, hála a falubeliek segítségének. Úgy döntött, hogy marad. Senkivel sem komfrontálódott, Lyzendráról kiderült, hogy nem utálja, Dhorrynt is valahogy elviseli, Eia meg Dronrin jó barátai és várhatóan munkatársai lesznek, Pyctára felnéz, Nieveshát aranyosnak tartja, Arra papa meg ugyanaz a kedves apóka a szemében, mint érkezésekor is volt. Jelenleg tervezi a minx felé vetett expedícióját, miután befejezte a kunyhó megépítését. Az új otthona már a szemei előtt lebeg: szép, kétemeletes kis viskót tervezett el, alul a rendelővel, a lombházban pedig a lakóhelységgel. A tető cserépből lesz, azt is beszerezte, Monsotor pedig lehet, hogy segít is neki kivitelezni a tervet. Ő most nem építkezni jött, egyszerűen csak felméri, minden megvan e. Még nem kezd hozzá. Nem vélt felfedezni hozzá megfelelő jeleket a természetben, márpedig ő az Erdő áldása nélkül ebbe bele se fog! Ujjait végighúzza a kezelt farönkökön, a deszkákon. Hideg, száraz, néhol, főleg a deszkáknál érdes, míg a méretes fenyőrönköknél simára csiszolt felületen pihennek meg ujjbegyei, majd azt a halk, számára annyira tetsző, satírozó hangoz hallgatva, lehúzza azokat róla. Arcára enyhe mosoly ül, hiszen előtte áll az a ház. Érzi az illatát, látja a belsejét és mindenkit, akit majd meg szeretne hívni a felavatására. Mikor az idilli állapot a fejében a csúcspontra hág, halkan, szinte csak számára hallhatóan hagyja el a rózsaszín ajkakat az a halk, tagolt szó, melyet az emberek hagjaival, a közös nyelven ejt ki, pusztán azzal a gesztussal, hogy jelezze: ő már ide tartozik. Neki az otthona Arthenior környékén az Ezer Levél Hona, s ő szereti ennek a helynek a lakóit.*
-Tökéletes.
*Ejti ki végül a bűvös varázsigét, amelynek több értelme is van. Gwaandrilnak ez a "tökéletes" arról szól, hogy feldolgozta a Lombvárban történteket, múltja kósza levelét elengedte a szélben, hogy a jelen lombos fáját átölelhesse. Juhar sokat betegeskedett mostanában, kiképzése is félbemaradt, de majd kikúrálja őt is. Jelenleg leül a földre, a hideg avarba, s bámulja a lassan tökéletesen kopasz fákat, már amelyik hullajtja leveleit, s a rohangáló elf gyerekeket. Sápadt arcán újra az a jellegzetes, keserédes mosolya lelhető fel, mely a szánakozás helyett mostanára a boldogságott hivatott kimutatni. Igen, így van ez újabban, hiszen van mire boldognak lennie hosszúéletűnknek: új közösségének szerves tagjává vált. Tovább is nézelődne, ha balzsamos nyár alakú fülét nem ütné meg egy gyermek csicsergő, teljesen romlatlan hangja. Őt hívja, méghozzá a sátrához és arcáról szinte ordít, hogy történt valami, de Gwaandril egyelőre ezzel nem foglalkozik. Mi rossz történhetne pont most, így, az ősznek a végén, mikor a nyirkos, ködös tél érkezni látszik már, hogy minden lakó bebújhasson apró kukcójába, akárcsak a mókusok, borzok, s egyéb üreglakó teremtmények, hogy családja meghittségében tölthesse el az időt? Mégis micsoda? Szóval követi azt a fiút, alig lehet idősebb harmincnál. Bizony, fajtársról van szó. Mikor az ideiglenes lakhelyére vezeti, akkor a dolgára ered, Gwaandril azonban, ha egyedül is, de belép oda. Juhar fekszik a földön. Láthatóan alszik. Többször körbenéz, de sehol nem lát semmi baljósat: nincsen se vér, se törött, esetleg eltűnt holmi. Ezek alapján beszélni kezd az ebhez.*
-Pajtás, már mindenért visszarángatnak. *Mondja a csahosnak, de a bundás állat nem kapja fel a fejét. A Viltheriel meglepődik, de az öregkornak, valamint a mostanság elég gyakori figyelmetlenségének, késő reakciójának tudja be ezt az ebnek. Megrázza oldalt és megpaskolja az oldalát.*
-Na, Juhar, ideje felkelni már. *Ám furcsa dolgot tapasztal. A kutya nem mozdul meg és a teste is hideg. Ez már nem tréfa. Az északi hosszúéletű kezd a legrosszabbtól tartani, így egészen addig figyeli a mancsos légzését, míg nem jön rá arra a szomorú következtetésre, hogy nincs is neki olyan. Nem akarja ezt elhinni, egyszerre megijed. *
-Nem, az még nem lehet. *Mondja ki egyelőre halkan, hiszen nem szeretne szembesülni a tényekkel. Megráza az ebet, de közben a hasára helyezve a kezét is érzi, hogy nincsen sem emelkedés, sem apadás. Mélybarna szemei félelemmel teliek, így két kézzel kezdi el rázni az ebet, egyre gyorsabban és kissé erőteljesebben, hogy feleszméljen. ~ Hátha, könyörgöm, hátha. Még nincsen itt az ideje! ~ Gondolja, miközben könnyek kezdenek leperegni a sápadt, lassacskán semmi érzelmet nem tükröző, szoborszerű arcon, a hanggal ellentétben, ami viszont egyre inkább erősödni kezd, mikor éppen nem a torkában akadozó gombóccal küzd.*
-Juhar... Juhar, felkelni! Juhar... JUHAR, KELJ MÁR FEL, AZ ERDŐ SZERELMÉRE, KELJ FEL, JUHAR! *Ismétli egymás után a szavakat, de mind hiába. Ez az eb már sosem fog felébredni. Gazdája ráomlik és belemarkol a sűrű bundába, magába szívja a nagytestű kutyák jellegzetes, vadas illatát.*
-Miért? *Szalad ki a száján, mikor a sírás erősödni kezd. Simogatja az állatot, ujjai lassan dúrnak bele a szőrébe, minden pillanatot megtartva, egy örök emlékként, lassacskán egybeolvasztva a szép, közös percekkel, melyet akárcsak megannyi kincset érez most magáénak az elf.*
-Miért távoznak el ilyen hamar? *Minden egyes ilyen pillanatot egy átoknak él meg. Átoknak, hogy ő ilyen sokáig él, míg az állatok sorsa sajnos rövidebb időre szól. Az idő lepereg, vele a halandók életei is, mint megannyi könnycsepp a sors bús óceánjában. Az csupán a kérdés, hogy kinek milyen gyorsan, s mekkora csepp gördül tova, Gwaandril pedig úgy érzi, Juharé sokkal kisebb és sokkal gyorsabb volt a kelleténél. Ő pedig nem volt mellette akkor. Most magát is bűnösnek érzi ezért valamennyire.*
-Sajnálom, barátom. Sajnálom, hogy nem voltam itt. Kérlek, bocsáss meg! *Mondja, azzal lassan kezdi is összeszedni magát, mikor a kedves félvér az eszébe jut. Dronrin szavai cikáznak fejében, amikor is tanítóként nevezte meg az állatokat. Nagyon lassan, de képes lesz elengedni a kutyát, mind kezeivel, mind szellemével együtt.*
-Esküszöm, hogy szép, méltó temetésed lesz és megőrizlek magamban! Örök társam voltál, Juhar és hálás vagyok, hogy melletted lehettem. Köszönöm! *Mondja, majd megtörli kisírt szemeit, fehér arcát, mikor pedig sikeresen összeszedte magát, kilép a sátorból, hogy keressen valakit, akivel megoszthatja a szomorú hírt. Úgy néz ki, mielőtt építkezne, sajnos az utolsó, élő emlékét is el kell temetnie otthonról. Csupán ez az emlék értékesebb és kedvesebb volt számára, mint az összes többi, együtt véve. Azt most már kijelenthetjük, hogy Gwaandril ettől a pillanattól kezdve, így, nyakán a fagyosnak és hidegnek gondolt téllel, egy tökéletesen új életet kezdett, újabbat, mint mikor betette ide a lábát. Jelleme nem változott, a gyászt hamar fel tudja dolgozni. Csupán elvesztette az utolsó, otthoni barátját is. Ha teheti, Dronrinhoz és Eiához igyekszik először, majd természetesen Lyzendrához, egy, a félvérrel folytatott, talán kiadós beszélgetés után.*


311. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-04 18:14:19
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ezer Levél alatt//
//A Szent Fánál//

*Az elf kijelentése, hogy visszatérésekor felismeri majd Mogrimot eléggé megnyugtatja az öreget.*
~Milyen igaz, bezony! Ha más nem is ín biztosan felismerem az a lókötőt hehe.~
*Jobban hangzik úgy emlegetni a gnómját mintha élne, mint holtan csacsogni róla. Közben meg a vén tündér habozik az ajánlaton. Nem az a habzó fajta mostan azonban teketóriázik. Pycta ki is mondja, hogy szívesen látná tündérünket abban a szerepben. Arra papa mélyen elgondolkodik, újra és újra. Emészti, hányja és veti magában a dolgot. A harcos elf el is árulja, hogy ő inkább harcos mint lelkek gyámolítója. Erre csak bólintani tud az öreg. Meg is érti az ifjú elfet.*
- Ha tanítaná róla az segítene a döntísemben. Mesílj nekem fijjam a Fákban lakó hitrűl. Hátha befogadja még ősz fejem az új tanokat.
*Jó volna valami hasznosat kihozni az itteni tengődéséből. Felszaporít minden növényt no de egy új hitnek a legfőbb vezetője lenni az más tészta, nagyom más. Végül hát mégis csak nem utasítja el totálban Pycra elképzelését. Ha az öreg tekervényes elméjét kiképzi az elf paplovag, akkor Arra papa még bármi lehet. Most úgy látszik az öreg kész behabzsolni az új hittanokat, aztán még lehet felcsap vagy lecsap a lehetőségre. Késön és utoljára is veszi észre Lyzendra érkezését.*
- Üdvözöllek jányom! Gyere teperedj ide hozzánk! Itten mellettem még van hely, ha nem a fenevad mellí kíszűltíl ülni.
*Természetesen nyájas kedvességgel fogadja az elf leányzót. Egészen meghitt pillanat ez itt a ligetben.*


310. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-04 12:01:20
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer Levél alatt//
//A Szent Fánál//

*Ha valaha Xauzur szoktatva is volt a városhoz, egy erdőmélyi irbisz sosem lesz teljesen "szelíd". Amióta pedig visszatértek az erdőbe, előbb Erdőmélyén, most pedig itt az Artheniorhoz közeli erdőkbe, végérvényesen visszaszokott a szabadsághoz.
A csuhátlan csuhás pedig nem is korlátozza ebben, egy ilyen fenséges fenevadat, a Fákban Lakó szent állatát falak közé, ketrecbe kényszeríteni istenkáromlásnak számít a szemében.
De amíg mellette van, nem történhet baj, kapcsolatuk inkább társi, baráti viszony, mint gazda és alárendelt között fennálló kötelék.
A gnóm kölyök elvesztése láthatóan nagyon megérintette a vén tündért, az erdőmélyi elf sajnálja, hogy nem tehet többet érte.*
- Ha visszatér, fel fogod ismerni. Biztos vagyok benne. *Válaszol Morgim dolgára. A belső hangok ritkán tévednek. Az ima pedig reméli, segít majd visszatérni az elkóborolt léleknek.
A házépítésben való segítséget elfogadja a tündér, amire az elf csak kurtán bólint. Nem szokott a levegőbe beszélni. Pár elffel együtt gyorsan felépítik Arraele lombházát.
Annak ellenére, hogy korábban a tündér mennyire szeretett volna eltévedt lelkeket terelgetni Eeyr fénye felé, most mégis elgondolkodni látszik a felkínált tituluson. Az erdőmélyi elf tudja, hogy nagy felelősséget jelentene a közösség vallási vezetőjének lenni és persze az is, hogy egy hasonló, de jegyeiben egészen más hit képviselése nagy erőt követelne Arraelétől.*
- Ez csak rajtad múlik. Az Erdő Szívének hite nem sokban különbözik Eeyrétől, de persze a döntés a te kezedben van. *Mondja nyugodtan. Tudja, hogy ezzel se nem segített, se nem tántorított el.
A választ kurta fejbiccentéssel fogadja.*
- Azt hittem, szívesen ellátnál vallási szerepet a közösség életében. *Mondja ki amit gondol.
A földművelés dolga teljesen új számára. Eddig nem említette még Arraele, hogy mi volna valójában a munkája, amit korábban végzett.
A templommal kapcsolatban viszont úgy tűnik, egy véleményre jutnak, a csuhátlan csuhás lombzöld tekintetét a fára, majd az alacsony kerítésre fordítja, amely elválasztja a Hajnal-ligetet a falu többi részétől.
Végül visszatérnek a vallási vezető témájára és úgy tűnik, Arraele nem szeretné vállalni a feladatot.*
- Én nem vagyok pap, sem vallási vezető. Az én dolgom a védelem, a hit védelme, de inkább kard vagyok, mint pajzs. *Magyarázza, miért sem alkalmas közösségi vezetőnek. Ha újra maga mellé szólítja a Fákban Lakó, hogy harcoljon érte, a közösség nem maradhat vallási vezető nélkül.*
- De megértem és elfogadom a döntésed. Ha érdekel, szívesen beszélek majd neked a Fákban Lakó hitéről. Aztán pedig, ha úgy érzed, akkor újra beszélünk majd erről. *Mosolyodik el haloványan. Nem szeretne erőltetni semmit, hisz abból sosem sül ki semmi jó.
Miközben beszélgetnek, valaki érkezik a Hajnal-ligethez. Xauzurral egyszerre fordítja fejét a liget bejárata felé az erdőmélyi elffel, hogy megpillantsák az érkező Lyzendrát.*
- Lyzendra, me'ochass. Gyere közelebb. *Mosolyodik el kedvesen a szőke lány felé.*


309. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-03 17:20:15
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer Levél alatt//
//A Szent Fánál//

*Lyz lesétál a főépületből vezető csigalépcsőn, ahol sóhajtva néz körül, mikor lábai puhán a kezdeti avarba süppednek. Egy pillanatig még ízlelgeti a friss erdei alkonyos levegőt, majd elindul a Szent Fa felé, hogy köszönetet mondjon a mai napért is.
Nem lepi meg, hogy Pyctát ott látja, az viszont megnyugvással tölti el, hogy a tündér apóval látszólag nyugalomban töltik a perceket. Ha nem így volna, Xauzur biztosan nem feküdne ilyen nyugodtan, az elf kezei alá süppedve. Puha léptei alatt csendesen zörren a néhány levélke, akárha szellő zörgetné meg. Nem osonkodik, csupán elf léptei ilyen csendesek, bár Xauzur előtt semmi nem marad titokban.*



308. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-03 10:31:08
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Gwaandril//
//Karámnál//

*Gwaandril üvegházzal szembeni érvelésére bólint. Bár még nem ismeri ezt a Pyctát, de a hallottak alapján szeretne majd vele találkozni. Amikor az elf elmondja, hogy mit gondol róla, zavarában beletúr a hajába.*
-Értem.
*Nem tudja mit mondjon, hiszen eddig még senki nem mondott ilyet róla. Habár neki is meg van a véleménye, kedveli Gwaandrilt egyelőre úgy dönt, hogy nem ossza meg ezeket a gondolatokat a férfival, hiszen mindig azt tanították neki, hogy óvatosan, megfontoltan haladjon és a férfi is látszólag terelni szándékozik a témát.*
-Nem még valóban nincs. Vissza kell, majd mennem, Lyz megbízott egy fiút.
*Éppen kimondja, de úgy tűnik, hogy az elf már előtte jár és felajánlja segítségét.*
-Nos, öt egér lapul a tarisznyámban. Azokat még tervezem felhasználni.
*Szomorú, hogy sikerül a férfit megríkatnia, nem is tudja, hogy mit csináljon hirtelen, hogyan vigasztalja, vagy nyugtassa meg. Végül kezét csak a vállára helyezi és beszélni kezd.*
-Sokkal több élet tapasztalatod lehet mint bárki másnak és lehetőséged van fejezeteket nyitni. Juhar egy tanító, amikor elmegy, akkor is benned fog maradni és mindenki másban is, akinek átadott valamit. Most viszont még itt van és én úgy látom nagyon szeretne már játszani.
*Mosolyog és próbálja ilyen módon a fájó gondolatokat elhessegetni az elf körül. Lyzendrával kapcsolatosan nem szeretne többet morfondírozni, hiszen ezekre a kérdésekre úgy is csak az idő adhat választ, ha pedig a vezető úgy dönt, hogy el kell menni, nem fog haragudni és békével tovább áll. A tündérke színházba illő alakításának említésére felkacag.*
-Kétség kívül hatásos belépő volt az biztos. Előre féltem Araivent. Habár egy betolakodó kétség kívül nem jelenthet számára veszélyt, a bonyolult női lélekkel nem tudom mit fog tudni kezdeni.
*Figyelmét végül a feladatuknak szenteli és miután Eia elengedte az apró testet, Gwaandril már indítja is érte Juhart. A kutya peckes, magasztos járása megmosolyogtatja és megtapsolja magukat mielőtt még az egér a kezében landolna.*
-Határozottan állíthatom, hogy nagyon jó csapat.
*Felnevet és amikor a férfi a karját adja elfogadja azt. Eiát nem hívja vissza a vállára, így madár hangtalanul követi őket fáról fára. A sátrakat látva felragyog a szeme.*
-Ugyan ne viccelj tökéletes bármelyik. Már annak is örülök, hogy nem egy árokban, vagy barlangban kell aludnom.
*Kiválasztja hát az egyik szabad sátrat és vissza hívja a madarat magához, aki helyet foglal a férfitól távolabbi vállán. A lány az egeret a madárnak adja, így Eia gyorsan, egészben eltünteti az apró testet, akit még négy másik követ. Amikor végzett az etetéssel, Gwaandrilhoz fordul.*
-Úgy gondolom elég minden történt már a mai nap. Ha nem haragszol mi vissza vonulnánk.
*Ha a férfi egyet ért, akkor nyugalmas éjjelt kíván nekik és távozik.*


307. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-03 09:51:25
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ezer Levél alatt//
//A Szent Fánál//

*A sárga szemű fenevad azért jól megnézi magának letelepedés előtt. No nem baj mert legalább van egy Pycta közöttük és minekutána lefészkelt az öreg már nem jelent kártékony helyzetet. A kettőjük közti feszült szikra kialudni látszik. Pycta kifejezi együttérzését Mogrim elvesztése miatt. Ez igen jól esik az öregnek.*
- Aztat hiszem, hogy visszatír míg. Valahogy valamilyen fórmába. Ezt sugallja egy belsű hang.
*Az elf magyarázata logikásnak tűnik.*
~Megvót rá az oka. Oszt akkó mé nem szót annyit se, hogy bakfing?~
*Haragszik egy kicsinymértékben Mogrimra, hogy így eltűnt az életéből, mégis hiszi és tudja, hogy visszatér valamiként. Pycta imája a halottért meghatja az öreg belső lelkületét. Még talán egy könnycsepp is legörgőzik az arcáról, amit villámgyorsan elken a ruhaszájával.*
- Ez igen kedves tűled fijjam.
*A megemlékezés megtartását Pycta jóvá hagyja, amit hálásan bólintó fejével köszön meg az öreg tündér. Az még inkább meglepi, hogy az elf még a házépítésében is segítene.*
~Igen derík gyerek ez az elf, kár vót elítílnem elsűre.~
-Elfogadom fijjam.
*Az öreg szintúgy meghajtja öreg hátát, afféle tisztelet jeléül. A közösségben való szerepvállalását emlegetve meglepődik. Igen nagy említéses lehetőséget pendít meg Pycta a közösség vallási vezetésével.*
- Hűűhe, hát eztet nem tudom még fjjam. Ez nem kispiskóta dólog. Nem tudom kípes lenník e rá ilyen öregen. Nehíz mán a fejem az újdonságokkal.
*Az elf harcostól ez igencsak megtisztelő és kecsegtető lehetőség. Arra papát most kivételesen nem a tébolyult gondolatvilága keríti hatalmába. Elkezdett ésszerű látszatot keltő döntéseket hozni.*
- Nem akarlak megsírteni fijam, de tán van aki nálam méltóbb lenne eme tisztsígre.
- Vanamit mindenkípp csináni akarok mer nem vagyok meg sose vótam az otthonűlő típusú. Valami feladatot biztos tanáltok nekem, ín meg örömmel vígzem majd.
*Tisztában van a korlátaival és most meg először nem vágyik nagy tisztségre. elfogadja, ha megbízzák valamivel amihez van még valami konyítása.*
- Egyíbkínt fődműves vónék. Ismerem a növínytermesztís csínnnyát meg a bínnyát.
*Mellesleg de nem utolsó sorban meg kellett említenie mihez is van legkomolyabb konyítása.*
~Ez a Gida elíg fecsegő fajta.~
- Áhá, a templom. Erre míg való igazság, hogy nem kírtem engedílyt mer csak egy ötlet vót a közössíg erősítésíre. Ha nem köll hát nem. Csak megosztottam az ifjonc Gidával, osztán mán kíszpínznek vette.
*Igen, említette a Gidának de csak tervezet síkján nem úgy mint amit máris megvalósítani készül.*
- Van igazság amit mondasz fijjam. Lehetsíges, hogy egy nagy ípűlet igen kúrtán nízne ki a fák között.
*Erre nem gondolt de egy templom ténylegesen nem a legjobb ötlet lehet itt a természetességben. Most Pycta konkrétan kérdi, hogy a szellemi vezető tisztséget ellátná el. Arra papa gondolkozó szemöldökráncolást végez és egy kicsit elmélázik a válasszal. Komoly kérdés, nem kéne elhamarkodni.*
- Még ha sokat tanúnék is, akkor se tudnám úgy kípviselni eztet mint te fijjam. Bár nem tagadhatom, hogy mindig is bennem vót a jószándíkú gyámolgatás de ez meghaladná kípessígeim határát. Mostan míg így írzem.


306. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-03 08:00:22
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Dronrin//
//Karámnál//

*Sajnos tudja azt, amit a lány említett neki. Az biztos, hogyha egy védekező habitusú fészekre találnak, amire azért igen nagy az esély, akkor ő nem fog megölni vagy megsérteni egy madarat sem azért a fiókáért, hiszen az már az egyensúly zavarát is okozhatja. Amit a lány mond a következőkben, azt sem igazán pártolja, így megrázza a fejét.*
-Nem, ez szerintem nem lenne jó ötlet. Pyctával hasonlóról csevegtünk, csak egy templom kapcsán. Ami az erdőben megterem, annak nyitott térre van szüksége, az üvegház pedig, ahogyan az itteni épületeket el is nézed, kiugrik a környezetből. A növényeket az Erdő akaratára kell bízni, melyik faj hajlandó és nevelhető a megmaradásra, melyiket tűri meg a természet. Ezt pedig csak nyílt térben, vagyis kert, esetleg balkon formájában lehetséges kivitelezni. *Fejezi be. A lány kérdésére először nem is tudja mit feleljen, hiszen számára annyira evidensnek tűnik a dolog, ha Dronrin azt eddig nem is igazán fedezte fel.*
-Mert értékes vagy. Okos, hozzáértő, kedves és szép is. Igen, kedvellek. *Mosolyodik el, hiszen ezt aligha pár óra alatt szűrte le a lányról. Igen, annak ellenére, hogy ő sem kedveli ezt, Gwaandril szokásához híven hajlamos mások beskatulyázására, ami nagy valószínűséggel, ha nem is egy életre, de sok ideig úgy is marad. Ekkor, talán tématerelés mivoltjából is, de eszébe jut az, hogy szegény félvérnek még nincs is hol aludnia.*
-Ó, de hiszen neked még sátrat is kell nézni. Várj, először befejezzük az állat tréninget, aztán megpróbálok keresni veled egyet. Így megfelel? *Mosolyog keserédesen a lányra. Ekkor jön az a rész, amire még erősebben szorítja magához az ebet, a bundás pedig ezt hagyja is neki. Apró könnyek gördülnek le az arcán.*
-Tudod, nem Juhar az első állatom. Ismerem az előjeleket. Kettő ebem volt előtte is, valamint egy egerészölyv. Mindet túléltem. Annyira igazságtalan, hogy mi ilyen hosszú életet kell, hogy éljünk, amíg a világ kincsei, az állatok és a növények olyan hamar távoznak közülünk. *Ez a téma tökéletességgel lelombozza, szóval megpróbál nem is gondolni rá és a jelenre koncentrálni, aniben a csahos mellette van. Amikor pedig a fantáziájáa bízzák azt a kasztmegfejtést, ráncolt homlokkal fogadja a kihívást. Dronrin Lyzendráról szóló válaszát meghökkenéssel fogadja, hiszen a lány máris egy kalap alá vette őket a vezérelf szemszögéből, ami északi hosszúéletűnk szerint, egyáltalán nem helyes.*
-Lyzendra nem hiszem, hogy közös csomóba kötne minket. Három új érkezett és mindenkiről megvan a saját véleménye. Engem utál a legjobban és bizalmatlan is, de nem tudom, miért, lehet mert "barbár északi" vagyok. A másik az az alkimista tündérke, akinek annyira tetszik az a szőke őrelf, hogy a korlátolt erdeinken kívül már mindenki rájött, aki csak találkozott vele, pár perc alatt. Érkezési sorrendben pedig ti vagytok Eiával a harmadikok, s szerintem titeket kevel a vezérelfünk. *Direkt szólítja a sajátjuknak, hiszen ez már az otthonuk. Az egér elhajításánál figyeli a füles mozdulatait, majd a megfelelő pillanatban csettint a nyelvével Juharnak, aki azonnal rá is veti magát az aprócska testre, s bolgodan galoppozva hozza vissza Gwaandril kezébe, aki az elmaradhatatlan fülvakarás után Dronrinnak adja mosolyogva a tetemet.*
-Na, egészen jó csapat vagyunk mi négyen, nem gondolod? *Eia kecses és összetett kombinációi kiegészítik Juhar erőteljes és letisztult mozdulatait, valamint ez visszafelé is igaz, legalábbis az északi szemszögéből. Tenyereit itt összecsapja és megszólal.*
-Nos, szerintem azonban most érdemes lenne akkor sátrat keresni neked. Gyere. *Nyújtja ki a karját és remélhetőleg a félvér bele is karol, így könnyítve annak súlyán. A saját sátra környékén Arra papa mutogatott pár üreset, így azokra mutat a lánynál is, hátha valamelyik elhelyezkedése szimpatikus a számára.*
-Nos, tudtommal a környéken ezek a szabadak, persze ha valamelyik nem tetszik, akkor tovább is állhatunk. *Mondja és várja a választ, miközben hára - hátrapillant, hogy a termetes Juhar ott lohol e még a nyomukban, de úgy néz ki, hogy a bundás eb inkább gazdája szabad oldalán üldögél, hatalmas halszemeivel őt, a félvért és az annyira jó játszótársnak bizonyult tollcsomót figyelve.*


305. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-02 23:59:07
 ÚJ
>Dhorryn Ryenzyer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Araiven//

*Terve teljesen sikeres. Elfoglalja jól megérdemelt helyét Araiven karjaiban., és ha már ott van, jól is érzi magát ott, így nem kell eljátszania az ájulását. Amint az erős károk átölelik, amúgy is majdnem elalél.*
~Egek. Ez a pasas nem semmi.~
*És hát valóban nem az, ugyanis a lányka minden porcikája megremeg az érintéstől. Elcsukló hangon mondja, szinte dadogja a mondandóját.*
-Lehet, hogy igazad van. Talán még nem aludtam ki magam teljesen... Csak. Tudod. Olyan nagy az izgalom.
*Mondja elpirulva, amire rá is játszik kicsit pillázásával. Így teljesen olyan lányka látszatát keltve, mint aki most találkozott volna életében először férfival. ~És hát ilyennel most először.~ gondolja magában, és eljátszva roszullétét bizonytalan talpakra áll. Lába remeg, levegőt pedig nagyon furcsán veszi. Kezét fején tartva próbál lépni egyet kettőt majd színészi karriereket megszégyenitő hitelességgel játssza el hogy megbicsaklik a bokája. Tűpontos.*
-Semmi gond. Meg leszek. Eltalálok sátorig egyedül ne aggódj.
*Mondja szépen miközben egy titkos, láthatatlan komisz mosoly húzódik meg lelkén.*
-Menj csak a dolgodra. Nem lesz semmi bajom.
*Mondja, és várja a hatást. Ha a manipulatív viselkedés úgy hat mint általában, akkor nem hibázott, és jót tett a szinjáték a délutánjának. A porcelán arc, és a szeplők hátrafordulnak a morcona marcona katona felé, és egy bátritót mosolyog rá.*
-Nem lesz semmi baj.
*Imétli, félreérthetetlenül bizonytalanul.*


304. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-02 23:53:24
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Gwaandril//
//Karámnál//

*Egyet ért a férfival az uhukkal kapcsolatban, habár nem lesz könnyű még így sem a feladatuk, hiszen a tojó és a hím a fiókákat sokszor halálig védelmezik. A férfi házának elképzeléseire csak bólogat, majd hozzá fűzi gondolatait.*
-Szerintem lehetne csinálni egy üvegházhoz hasonló fedettebb részt L alakban. Így jobb lenne a fény ellátása és azok a fajok, amelyek melegebb környezethez vannak szokva, jobban éreznék magukat, valamint lehetne hozzá építeni egy laboratóriumot is.
*Ahogy ezen gondolkozik, eszébe jut, hogy valahol majd neki is kell laknia és örül, hogy a férfi vele tervezi ezeket a dolgokat megvalósítani. Eián és a bátyján kívül soha senkit nem érdekelt mi van vele és nem foglalkozott vele, így egy kérdés is megfogalmazódik benne.*
-Miért vagy ilyen bizakodó velem kapcsolatban?
*Amikor Gwaandril Juhar koráról kezd beszélni, lehajol az ebhez, hogy annak csodálatos szemeibe nézzen.*
-Tudod az állatok érzik, hogy mikor jön el a pillanata, amikor elhagyják a földi létet. Amikor pedig ez be fog következni biztos vagyok benne, hogy Juhar jelezni fog neked. Szerintem ő a legboldogabb északi.
*Felkuncog, ha az állat és a férfi is hagyja, akkor megvakargatja Juhar fejét.*
-Hát tudod sok minden nem az aminek tűnik. Egy Borzoi is először simogatni való cukiságnak tűnik, aztán amikor megpróbálkozol a dologgal és megfejel, mint kezdő szöcske a rohadt tököt, vagy úgy megrúg, hogy eltör az állkapcsod megváltozik a véleményed.
*Elgondolkodik egy picit, hogy elárulja-e pontosan micsoda, de valójában még ő sem biztos benne.*
-Meghagyom neked az örömöt és izgalmat, hogy ezt a rejtélyt megfejtsd.
*Gwaandrilra kacsint, majd amikor a férfi mesélni kezd elgondolkodik, annak bizonytalanságán.*
-Nekem is sokkal jobb itt, mint otthon. Ezeket a történeteket, pedig sajnos eddig még nem volt szerencsém hallani Mil'Ochassról. Lyzendrát illetően pedig adj időt és minden kiderül. Mondjuk szerintem nem támogatna minket a terveinkben, ha nem gondolná úgy, hogy képesek vagyunk megoldani a felmerülő helyzeteket, majd a közösség részévé válni.
*Amikor az elf szól, hogy készen állnak, megadja a sípjelet Eiának, hogy szálljon fel az egyik fára. A madár pedig gyorsan el is tűnik a lombok között. Amikor ez megvan, elővesz egy nagyobb egeret a tarisznyából és újabb sípszó jelzi a madárnak, hogy indulhat. Feldobja magasra a testet, Eia pedig manőverezve elkapja azt. A madár megkerüli őket, itt ott felbukkan két fa között, majd jelre elengedni az apró testet. Az uhu elégedetten röppen fel ismét egy fára és onnan figyeli az eseményeket.*
-Ti jöttök.
*Leguggol és onnan figyeli, ahogy Juhar és Gwaandril együtt dolgozik.*

A hozzászólás írója (Dronrin Vertthe) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.02 23:54:30


303. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-02 22:30:37
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Gwaandril//
//Karámnál//

*Dronrin okos lány. Mindenképpen jobbak a képességei, mint az északi elfnek. Gwaandrilt erdőjárásra nevelték, de olyan szilárdan átlagossá képezték, hogy félő, elfünk sosem fog tudni kitörni saját törzsének béklyóiból. Az uhukat a felelf szerint a hegységnél lenne érdemesebb keresni, amire bólint.*
-Mit szólnál hozzá, ha a kellemeset a hasznossal vegyítenénk? A Kikötői erdőségben néznék minx után is, szóval a varjú, holló, csóka és egyéb feketefélék porontyainak felkeresése után akár meg is leshetnénk azt az uhut. Hátha többet sikerükne onnan is gyűjtenünk. *Itt azonban az eddigi tapasztalatai alapján, elgondolkozik.*
-Bár ez nem biztos, hogy így van. A baglyokra nem jellemző az az ellenséges viselkedés, mint a varjakra. Szerintem jó szülők mind. Csak a legtöbb gyermekük túlélését akarják, eltérő módon. *Itt felsóhajt. Párhuzamot von magában Mil'Ochass és Lombvár között. Ebben az esetben a hollók habitusa szülőhazájához, míg az uhuk sokkal inkább az Ezer Levél Honát tükröznék. Nagyon sajnálja, hogy nem talált hamarabb ide. De ahogyan azt a Verrthe lány is megfogalmazta, ami múlt, az elmúlt. A jelennek kell élni. A kert ötletére szemei felcsillanak és megörül.*
-Ez nagyon jó ötlet! Nagyon, de tényleg borzalmasan tetszik. Úgyis kétszintes háat tervezek, az aljánál lenne a rendelő. Mit szólnál, ha az előkerthez telepítenénk a növényeket? Tudtommal a legtöbb, gyógyhatással bíró fű kedveli a tápanyagdús, erdei talajt. *Szemeöldökeit értetlenül ráncolja az elkövetkező szavakra.*
-Hogy bezavarni? Nem, dehogy zavarsz be! Sőt, nagyon örülnék, ha együtt vinnénk ezeket véghez, természetesen, csak ha benne is vagy. Borzalmasan boldog lennék viszont ebben az esetben. *Illeti meg keserédes mosolyával a lányt, majd vakargatja meg a kutya fültövét, aki frissen tér vissza a zsákmányával. Itt tesz egy rövid kitérőt.*
-Juhar nagyon öreg. Tíz éve fogtam el a lápban, ahol lába csapdába szorult, és akkor sem volt már kölyök. Ő is és én is érezzük, hogy lassan nyugállományba kéne helyezni. *Öleli át az ebet, aki nem reagál semmit. Csupán a humán lények félik és szomorodnak el a haláltól, az állatok sokkal másabbak, elfogadják ezt a természetes folyamatot. A Viltheriel azonban beleborzong már csak a gondolatába is, hogy el kell egyszer veszítenie a csahost. Mindig azzal nyugtatja magát, hogy tökéletesen elemében van még, majd kicsattan, de tudja, attól még a napok peregnek lefelé abban a nagy és gonosz homokórában. Látott már nem egy kutyát, wargot, irbiszt, macskát, hollót, de még elfet is, ami egyik nap még csatát tudott volna vívni, másnap pedig már a föld alatt pihent. Szomorúak ezek a gondolatok, ködösek és feketék, így el is hessegeti őket. Azon viszont, amit Dromrin mond, teljességgel meglepődik.*
-Hogy... nem vagy druida? De hiszen tökéletesen olyannak tűnsz! *Majd egy cseppet elgondolkozik azon, nem e sértően mondta e ezt.*
-Bocsáss meg, csak kíváncsi voltam és sikeresen félre is vezettél. *Apró, őszinte mosoly látszódik megjelenni az arcán.* Megértelek. A druidák semmik az állataik nélkül. A leggyengébbek ezek a világon. *És való igaz. Ezen kaszt tagjai a kapcsolatokból nyerik az erőt, az ökológia valódi urai. Gwaandril is jól tudja ezt, bár a valós gyengeségével csak azóta szembesült, hogy Pycta és Lyzendra legendás alakjaival találkozott.*
-Akkor pontosan mi is lennél? *Enged meg magának egy kérdést a Verrthe lány felé. Dronrin azonban láthatóan félreérti Gwaandrilt,amit egy értetlenségét kifejező ábrázat kíséretében, ki is fejti.*
-Micsoda? Nem. Én mondtam is, hogy sokkal jobb itt, mint otthon. Sosem érti meg senki. *Itt gunyorosan felkacag.* Csupán Lyzendra bizalmatlan velem szemben és utál is, legalábbis azt hiszem. Pycta nem. Fogalmam sincs, vele találkoztál már e, de megnyerő személyiség. Erdőmélyén élt és ráadásként ő védelmezi a Szent Fát is. Képzeld, Lyzendra és Monsotor hozta ki azt a növényt onnan és Lyz mellé hálából egy minx szegődött. Csodálatos ajándék! Szóval higgy nekem, én igenis tisztelem és felnézek Lyzendrára, bízok is benne, csupán nem hiszem, hogy ő egyáltalán viszont bízik e bennem. Nem hiszem, hogy alkalmasnak találna az itteni életre. *Belső vitája azonban beindulni látszik, pont a szerzetes, fejében ismételgetett szavai alapján. ~ Ha nem bízna bennem, minek látott el feladatokkal? ~ Ezt még el fogja dönteni magában.*
-Rendben, mi készen vagyunk. *Szól Dronrinnak és int Juharnak, mikor a cselről állapodnak meg. Innestől a lányon és Eián múlik az indítás.*


302. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-02 20:11:59
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Gwaandril//
//Karámnál//

*Egyetértően bólint, majd a környező fákat kezdi szemlélni, hogy felmérje Eia hova tud repülni.*
-A hegységekben lehet eredményesebb lenne a kutatásunk.
*A gyógynövényeket is viszonylag jól ismeri, így tudja, hogy miről beszél a férfi.*
-Javaslom, hogy szerezzünk be magokat és hozzunk létre egy kertet. Sok olyan növény van, amely hasznunkra lehet.
*Amint kimondja ezeket eszébe jut, hogy valószínűleg a férfinak nincs szüksége az ő segítségére, hiszen saját tervei vannak.*
-Ne haragudj. Nem szeretnék bele szólni a terveidbe, rád akaszkodni.
*A druida szó hallatán tágra nyílnak szemei.*
-Köszönöm, de nem vagyok druida. Miből gondoltad?
*Ekkor leesik neki, hogy egy uhuval a vállán, tudásával megtévesztő lehet.*
-Druidák voltak a tanáraim. Közöttük nőttem fel. Ne haragudj hogyha félre vezettelek és ha mást vártál.
*Gwaandril látszólag haragszik Lyzendrára. Érti a férfi okait, de úgy érzi a helyzetet egy kicsit felfújja. Közelebb lép hozzá, majd beszélni kezd.*
-Hatalmas tragédia ami történt a népeddel. Soha nem kellett volna, hogy ezt át éld, de oka van annak, hogy túléltétek, ahogy annak is, hogy itt vagytok, hogy mi találkoztunk, mindennek. Nem véletlen, hogy ezt a feladatot kaptad. Ahogy te is mondtad, az elfek világa nem egyszerű, sok szabály van, de most itt vagyunk, ez a hely megfelelő arra, hogy boldogok legyünk. Itt maga a szabálytalanság a szabály. Nem kell egyet értened Lyzzel, sőt én sem értek vele teljesen egyet, de ha be akarunk illeszkedni és bizalmat szerezni, nekünk is bíznunk kell a döntésében.
*Ha Gwaandril nem lép el, közelebb lép és megszorítja a kezét.*
-Muszáj megbékélned ezekkel, hogy legyen jövőd.
*Reméli, hogy nem ment túl messzire és ha a férfi még mindig szeretne gyakorolni akkor elő áll egy ötlettel.*
-Mit szólnál ahhoz, hogyha feldobok egy egeret, Eia elkapja, megy egy kört, majd síp szóra ledobja juharnak, aki apporttal vissza hozza?

A hozzászólás írója (Dronrin Vertthe) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.02 20:12:15


301. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-02 19:08:45
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Lyzendra, Gwaandril//
//Karámoknál//

*Dronrin szavai meglepik, hiszen a lányról mindent ki tudna nézni a hozzáértő szavai nyomán, csak azt nem, hogy városban nőtt fel. Ráadásként az is elképzelhető számára, hogy sötét hajú társa druida, legalábbis Eia faja szokásainak ismeretét és az idomításhoz való konyítását, így tudja elfogadni. Ennek ellenére megnyugtatja az a tény, hogy a városban is élnek ezen csodás szakma képviselőiből, emiatt továbbiakban is meginogtathatatlannak tartja a tévképzetet. A karról való diskurálásra egy bólintás a válasz, az uhuk kapcsán pedig enyhén lelombozódik.*
-Semmi baj, az erdő több részén is szét lehet nézni. Biztosan van valahol fészkelő uhu. *Mosolyodik el.*
-Kenőcsöt akár mi is készíthetünk később. Én biztosan megpróbálkozok majd különféle gyógyszereket készíteni, hiszen az állatorvoslás enélkül kivitelezhetetlen. Elsősorban féreghajtó növényekre, valamint körömvirág, kamilla és hasonlók, amik kimagaslóan fontosak. *Ezután Eia története hallható az északi elf számára, amire bólogat.*
-Nagyon kedves volt tőled, hogy megmentetted! Igazi druidához méltó tett. *Hangoztatja ki, hogy igencsak azt hiszi a lányról, kasztjába tartozik ő is. Dronrinnak igaza van, Juhar szépen, cafatokra cincálja azt a rongyot, bár amennyire ez a félvérnek tetszik, Gwaandril elkomorodik.*
-Lyzendra nem bízik bennem, szerintem utál is, az pedig, hogy Juhar ilyen deffenzívképes, egyáltalán nem valami jó pont nála. *Hangsúlyozza ki, hogy az állatot tényleg csak védelemre használná. Nagyon tart a megítélésétől, ez számára igen fontos, de jelenleg a gondolatait megpróbálja másfelé terelni.*
-Szerinted tudnának egy kombinált manővert végrehajtani? *Néz a felvérre, miközben a ronggyal visszatérő Juharra és Eiára mutat.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 847-866