Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-04-21 17:15:03
Üzenet elküldve: 2021-04-21 17:15:03
ÚJ
![>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
//Újra Itthon//
- Ti emberek mind nyughatatlanok vagytok. *Mosolyog ahogy válaszol Dat szavaira. Nincs benne ellenszenv egyik faj iránt sem, persze a múltat és a belé nevelt elveket nehezen vetkőzi le, de már sokkal befogadóbb, mint korábban volt. Az elfeket nem hiába nevezik hosszúéletűeknek is, hisz sokkalta több idő adatott meg nekik, mint az embereknek. Így nyugodtabbak, türelmesebbek is, talán a kalandot is kevésbé vágyják.
A másnapi feladatokkal is egyetértenek. Ha ilyen gyors tempóban haladnak, akkor maholnap Datnak már nem kell sátorban aludnia, hanem a saját lombháza falai közt töltheti az éjszakákat.*
- Úgy-úgy. *Helyesem Araiven.*
- Bár jól esne most egy pofa ser vagy egy kupa bor. Vagy kettő. *Mosolyog cinkosan a másik férfire. Nagyon sajnálja, hogy a közösségben nincs egy jó talponálló. Bár a Három Barát lóvak nincs messze, de mégis jobb volna helyben fogyasztani egy kemény nap után.
Közben a betérő Csermely is észreveszi őket, az elf íjász mosolyogva integet oda neki. Amikor pedig odaér hozzájuk és helyet kér, készségesen húzódik félre, hogy adjon a kissé törődöttnek tűnő lánynak.*
- Minden rendben? Tényleg fáradtnak tűnsz. *Mosolyog barátságosan fajtársára.*
//Újra Itthon//
- Ti emberek mind nyughatatlanok vagytok. *Mosolyog ahogy válaszol Dat szavaira. Nincs benne ellenszenv egyik faj iránt sem, persze a múltat és a belé nevelt elveket nehezen vetkőzi le, de már sokkal befogadóbb, mint korábban volt. Az elfeket nem hiába nevezik hosszúéletűeknek is, hisz sokkalta több idő adatott meg nekik, mint az embereknek. Így nyugodtabbak, türelmesebbek is, talán a kalandot is kevésbé vágyják.
A másnapi feladatokkal is egyetértenek. Ha ilyen gyors tempóban haladnak, akkor maholnap Datnak már nem kell sátorban aludnia, hanem a saját lombháza falai közt töltheti az éjszakákat.*
- Úgy-úgy. *Helyesem Araiven.*
- Bár jól esne most egy pofa ser vagy egy kupa bor. Vagy kettő. *Mosolyog cinkosan a másik férfire. Nagyon sajnálja, hogy a közösségben nincs egy jó talponálló. Bár a Három Barát lóvak nincs messze, de mégis jobb volna helyben fogyasztani egy kemény nap után.
Közben a betérő Csermely is észreveszi őket, az elf íjász mosolyogva integet oda neki. Amikor pedig odaér hozzájuk és helyet kér, készségesen húzódik félre, hogy adjon a kissé törődöttnek tűnő lánynak.*
- Minden rendben? Tényleg fáradtnak tűnsz. *Mosolyog barátságosan fajtársára.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-04-20 18:25:04
Üzenet elküldve: 2021-04-20 18:25:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Újra Itthon//
*Mikor beljebb halad a közösség szíve felé, tagjait már nagyon fáradtnak érzi. Nincs ordító meleg, de halovány fényével melengeti a napsugár bíborszín arcocskáját. Jólesik neki annak melengető játéka, mintha csiklandozná alakját.
A távolban észrevesz egy agg kocsányos tölgyet. Amint odaér letelepszik oltalmazó ölébe és mély álomra hajtja fejét.
Késő délután ébred szendergéséből, kisebb zsivajra és ínycsiklandó étel illatára. Tarka sokaság gyűlt most össze egy hatalmas üst körül. Beáll hát a sorba, mely korgó gyomra morajától hangos.
Észreveszi a két elf férfiút félrevonulva a tömegtől távolabb. Feléjük veszi hát útját és amikor odaér megszólítja őket.*
-Van itt hely egy megfáradt vándornak?
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-04-16 18:40:21
Üzenet elküldve: 2021-04-16 18:40:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Szótlanul hallgatja az elf válaszát, majd a beszéde végén bólint egyet, jelezve, hogy érti. Nem gondolta volna, hogy Araiven ilyen okokból hagyott fel a kalandozással, de teljes mértékben megérti.*
- Én már csak ilyen nyughatatlan vagyok. *Mondja félig-meddig maga elé dünnyögve. Bármennyire is csendes kívülről, lélekben egyáltalán nem az. Fiatal létére tetszik neki a kalandozó életmód, az egész világot bejárná ha tudná. Persze nincs ellenére a békesség sem, hiszen néha le kell nyugodni hosszabb-rövidebb időre. Mint most. Az elf íjász elveszi a neki nyújtott tálat, majd mindketten nekiállhatnak az evésnek. Datnak ez lassabban megy, mivel ilyenkor gyakran elmélázik, s neki még marad valamennyi levese amikor Araiven végez a sajátjával. Evés közben többnyire az egybegyűlteket bámulta, a szokásos módon némán tűnődve. Csakugyan nagyon békés társaság. Míg az íjász őr a következő napi terveket vázolja ő is befejezi az étkezést, az üres tálat hasonlóképp maga elé tolva.*
- Rendben van.
*Bólint rá a koncepcióra, azután egy jólesőt nyújtózkodik.*
- Talán ideje valami alvóhely után nézni.
*Mondja. Araiven biztos tud valami megfelelő helyet erre, de egy fa tövében is nyugovóra tér akár, ha nagyon muszáj. A köpenyét szokta feltekerni és a feje alá rakni, de ha kész lesznek a kunyhóval akkor az első dolga egy rendes ágy beszerzése lesz. Nyugalomban várja tehát a fejleményeket, s addig is a többieken futtatja végig a szemét.*
*Szótlanul hallgatja az elf válaszát, majd a beszéde végén bólint egyet, jelezve, hogy érti. Nem gondolta volna, hogy Araiven ilyen okokból hagyott fel a kalandozással, de teljes mértékben megérti.*
- Én már csak ilyen nyughatatlan vagyok. *Mondja félig-meddig maga elé dünnyögve. Bármennyire is csendes kívülről, lélekben egyáltalán nem az. Fiatal létére tetszik neki a kalandozó életmód, az egész világot bejárná ha tudná. Persze nincs ellenére a békesség sem, hiszen néha le kell nyugodni hosszabb-rövidebb időre. Mint most. Az elf íjász elveszi a neki nyújtott tálat, majd mindketten nekiállhatnak az evésnek. Datnak ez lassabban megy, mivel ilyenkor gyakran elmélázik, s neki még marad valamennyi levese amikor Araiven végez a sajátjával. Evés közben többnyire az egybegyűlteket bámulta, a szokásos módon némán tűnődve. Csakugyan nagyon békés társaság. Míg az íjász őr a következő napi terveket vázolja ő is befejezi az étkezést, az üres tálat hasonlóképp maga elé tolva.*
- Rendben van.
*Bólint rá a koncepcióra, azután egy jólesőt nyújtózkodik.*
- Talán ideje valami alvóhely után nézni.
*Mondja. Araiven biztos tud valami megfelelő helyet erre, de egy fa tövében is nyugovóra tér akár, ha nagyon muszáj. A köpenyét szokta feltekerni és a feje alá rakni, de ha kész lesznek a kunyhóval akkor az első dolga egy rendes ágy beszerzése lesz. Nyugalomban várja tehát a fejleményeket, s addig is a többieken futtatja végig a szemét.*
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-04-12 20:02:43
Üzenet elküldve: 2021-04-12 20:02:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*A közösség szerencsére a vezetők távozása után is egyben maradt. De miért is esett volna szét, hisz az elfek és más fajok, akik Mil'Ochassban élnek, nem elveszettek.
Dattal a központi lombház felé tartva, a munkától éhesen baktatnak kedélyes beszélgetést folytatva.*
- Háh! *Nevet fel Araiven a férfi válaszát hallva.*
- Szinte tudtam, hogy ezt fogod mondani. *Veregetné meg Dat vállát az elf íjász.*
- Kalandozni. *Csóválja meg a fejét aztán.*
- Nem értem, ti emberek, mit szerettek a kalandokban. *Magyarázza gesztusait.*
- Hát nem jó itt élni, csendben, békességben? *Kérdi, de kérdése talán költői, mert folytatja.*
- Én is, mint itt sokan, Artheniorban éltem, vadásztam az erdőben, *Int körbe.* és eladtam a piacon a hús, bőrt, prémet. Boldog voltam, volt házam és életem. Aztán jött a lázadás és majdnem mindent elveszítettem. Végül itt kötöttem ki és most semmilyen kalandért nem adnám a nyugalmam. *Magyarázza visszafogottabb hangon. Az íjász őr nemigen beszélt eddig senkinek a múltjáról és a közösséget megelőző időkről. Ezzel talán meg is válaszolja Dat kérdését.
Közben elérik a N'othrymot, ahol a közösség nagyja már vacsorára gyűlt és társától Araiven is kap egy tál ételt.*
- Köszönöm. *Mondja mosolyogva, majd enni kezdenek. Evés közben nem esik szó és az íjász is csendben eszegeti a levesét. Jól is esik, hisz egész nap a lombházon dolgoztak és a fizikai munka csak úgy megy folytonosan, ha pótolják az erőt adó ételt.
Amikor Araiven végzett, elégedetten dől hátra és tolja el a tálat maga előtt.*
- Ez jól esett. *Mondja ki elégedettségét mosolyogva.*
- Ha holnap lesz elég faanyagunk, akkor megcsináljuk a tetőt, az az első. Utána a falak és szinte már készen is vagyunk. *Vázolja fel a terveket a másnapra, hisz nem lehet a semmiből felépíteni egy lombházat.
Még a kapuban látta Csermelyt belépni a kapun és talán ő is ide jött vacsorázni a közösséggel. Araiven körbefuttatja pillantását a N'othrymen, hátha meglátja őt. Kíváncsi merre járt és mit látott, míg távol volt.*
A hozzászólás írója (Araiven Sias [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.12 20:04:21
*A közösség szerencsére a vezetők távozása után is egyben maradt. De miért is esett volna szét, hisz az elfek és más fajok, akik Mil'Ochassban élnek, nem elveszettek.
Dattal a központi lombház felé tartva, a munkától éhesen baktatnak kedélyes beszélgetést folytatva.*
- Háh! *Nevet fel Araiven a férfi válaszát hallva.*
- Szinte tudtam, hogy ezt fogod mondani. *Veregetné meg Dat vállát az elf íjász.*
- Kalandozni. *Csóválja meg a fejét aztán.*
- Nem értem, ti emberek, mit szerettek a kalandokban. *Magyarázza gesztusait.*
- Hát nem jó itt élni, csendben, békességben? *Kérdi, de kérdése talán költői, mert folytatja.*
- Én is, mint itt sokan, Artheniorban éltem, vadásztam az erdőben, *Int körbe.* és eladtam a piacon a hús, bőrt, prémet. Boldog voltam, volt házam és életem. Aztán jött a lázadás és majdnem mindent elveszítettem. Végül itt kötöttem ki és most semmilyen kalandért nem adnám a nyugalmam. *Magyarázza visszafogottabb hangon. Az íjász őr nemigen beszélt eddig senkinek a múltjáról és a közösséget megelőző időkről. Ezzel talán meg is válaszolja Dat kérdését.
Közben elérik a N'othrymot, ahol a közösség nagyja már vacsorára gyűlt és társától Araiven is kap egy tál ételt.*
- Köszönöm. *Mondja mosolyogva, majd enni kezdenek. Evés közben nem esik szó és az íjász is csendben eszegeti a levesét. Jól is esik, hisz egész nap a lombházon dolgoztak és a fizikai munka csak úgy megy folytonosan, ha pótolják az erőt adó ételt.
Amikor Araiven végzett, elégedetten dől hátra és tolja el a tálat maga előtt.*
- Ez jól esett. *Mondja ki elégedettségét mosolyogva.*
- Ha holnap lesz elég faanyagunk, akkor megcsináljuk a tetőt, az az első. Utána a falak és szinte már készen is vagyunk. *Vázolja fel a terveket a másnapra, hisz nem lehet a semmiből felépíteni egy lombházat.
Még a kapuban látta Csermelyt belépni a kapun és talán ő is ide jött vacsorázni a közösséggel. Araiven körbefuttatja pillantását a N'othrymen, hátha meglátja őt. Kíváncsi merre járt és mit látott, míg távol volt.*
A hozzászólás írója (Araiven Sias [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.12 20:04:21
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-04-07 15:33:19
Üzenet elküldve: 2021-04-07 15:33:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Szavai nem találnak néma fülekre, de vajmi kevés ellenállásba ütközik bebocsátása során. Halovány mosollyal engedik be és nem szabnak gátat bevonulásának. Úgy tűnik teljes értékű tagja lett a közösségnek. A központ felé igyekszik, kinézett ott magának egy hatalmas tölgyfát korábban, majd annak árnyékában letelepszik egy kis időre.
Araiven az őrök legfőbb szószólója nincs most a posztján, talán szabadnapos. Hamarosan megpillantja őt magát is egy fa magasában. Mosolyogva int neki, amelyet ökölbe szorított tenyérrel, mellkasát döngetve viszonoz.
Nini, kit lát még ott? Dat kacag az elf mellett, önfeledten vigyorogva. Talán, még hallaná is tréfájukat, ha a kalapács zaja nem nyomná el hangjukat.*
Araiven az őrök legfőbb szószólója nincs most a posztján, talán szabadnapos. Hamarosan megpillantja őt magát is egy fa magasában. Mosolyogva int neki, amelyet ökölbe szorított tenyérrel, mellkasát döngetve viszonoz.
Nini, kit lát még ott? Dat kacag az elf mellett, önfeledten vigyorogva. Talán, még hallaná is tréfájukat, ha a kalapács zaja nem nyomná el hangjukat.*
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-04-04 18:47:07
Üzenet elküldve: 2021-04-04 18:47:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*A központ felé veszik az irányt, ahonnan messziről érezhető vacsoraillat terjeng. Datnak összefut a nyál a szájában, biztosan mindketten megéheztek a munkában. Útközben tovább folyik a beszélgetés.*
- Mindhármat! *nevet fel* De ha választanom kéne, akkor valószínűleg kalandoznék. *Gondolkodik egy kicsit, addig is csöndben van, aztán megszólal.*
- Végül is az nem zárja ki a többit. *képére kaján vigyor ül ki, közben folytatja*
- Na és te? Gondoltál már arra valaha, hogy mást csinálnál, mint az őrködés?
*Tudja ő ám, hogy fontos feladat az őrködés, és nem kevésbé megtisztelő, pusztán érdeklődésképpen kérdezi. Sokat úgysem beszéltek egymás múltjáról. Lehet, hogy valami oka van ennek, de amíg nem kérdezi nem tudja meg. De ez már csak evés után derül ki. Időközben elérik a N'othrymot, ahol a közösség vacsorára gyűlt össze. Középen egy nagy kondérban valamiféle leves gőzölög. Mindjárt kerít is két tálat, amiket aztán színültig töltve hoz vissza egy-egy szelet kenyér társaságában. Az egyiket Araivennek nyújtja, majd ha az elf elveszi, akkor kényelembe helyezi magát, és nekiáll az evésnek. Közben, hacsak nem kérdezik, nem beszél. Munka után jobban is esik az étel, és kellemesen melegíti az embert. Alvóhelyet még találniuk kell, de ez nem jelenthet különösebb problémát Dat számára, hiszen szinte bárhol képes elaludni, legyen az a földön vagy akár a fán.*
*A központ felé veszik az irányt, ahonnan messziről érezhető vacsoraillat terjeng. Datnak összefut a nyál a szájában, biztosan mindketten megéheztek a munkában. Útközben tovább folyik a beszélgetés.*
- Mindhármat! *nevet fel* De ha választanom kéne, akkor valószínűleg kalandoznék. *Gondolkodik egy kicsit, addig is csöndben van, aztán megszólal.*
- Végül is az nem zárja ki a többit. *képére kaján vigyor ül ki, közben folytatja*
- Na és te? Gondoltál már arra valaha, hogy mást csinálnál, mint az őrködés?
*Tudja ő ám, hogy fontos feladat az őrködés, és nem kevésbé megtisztelő, pusztán érdeklődésképpen kérdezi. Sokat úgysem beszéltek egymás múltjáról. Lehet, hogy valami oka van ennek, de amíg nem kérdezi nem tudja meg. De ez már csak evés után derül ki. Időközben elérik a N'othrymot, ahol a közösség vacsorára gyűlt össze. Középen egy nagy kondérban valamiféle leves gőzölög. Mindjárt kerít is két tálat, amiket aztán színültig töltve hoz vissza egy-egy szelet kenyér társaságában. Az egyiket Araivennek nyújtja, majd ha az elf elveszi, akkor kényelembe helyezi magát, és nekiáll az evésnek. Közben, hacsak nem kérdezik, nem beszél. Munka után jobban is esik az étel, és kellemesen melegíti az embert. Alvóhelyet még találniuk kell, de ez nem jelenthet különösebb problémát Dat számára, hiszen szinte bárhol képes elaludni, legyen az a földön vagy akár a fán.*
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-03-31 14:21:38
Üzenet elküldve: 2021-03-31 14:21:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*Dat nem veszi a szívére a dolgot, aminek Araiven felettébb örül. Bár nem is úgy ismerte meg a férfit, hogy sértődős lenne és ne volna benne egy kis tréfálkozásban. Az olykor nevetéssel tarkított beszélgetés azért mélyebb rétegeket is érint, Dat láthatóan érti, hogy miről beszél az elf íjász őr. Persze, nekik elfeknek sokkal több idejük van várni az igazit, mint az embereknek. Azért reméli, hogy Dat nem lesz reménytelen ettől.*
- Nem mondom, hogy mindenben igazam van, de ahogy mondják, vak tyúk is talál szemet. *Mosolyog a férfire barátságosan.
A férfi belemegy, hogy sötétedésben már ne folytassák a munkát, így mindketten leereszkedhetnek a magasból. A lombház építést jobb nappal csinálni, amikor lát az elf, mert különben ferde lesz a padló és Dat tényleg legurul az ágyról.*
- Ugyan, ez természetes és holnap folytatjuk, mert ezt egyelőre nem hívnám lombháznak. *Mutat fel a felépített alapokra.*
- Ez csak egy lomb... alap. *Nevet saját rossz viccén.*
- Harapjunk. *Bólint egyetértőn, majd el is indulhatnak a központi lombház felé, ahol eddigre biztosan elkészült már valami jó kis vacsora.*
- Te, Dat. *Szólal meg út közben Araiven.*
- Mit csinálnál legszívesebben itt? Kalandoznál? A sötét isten híveit üldöznéd vagy vadásznál és irhát cserzenél? *Érdeklődik az őr, míg elérik a N'othrymot.*
*Dat nem veszi a szívére a dolgot, aminek Araiven felettébb örül. Bár nem is úgy ismerte meg a férfit, hogy sértődős lenne és ne volna benne egy kis tréfálkozásban. Az olykor nevetéssel tarkított beszélgetés azért mélyebb rétegeket is érint, Dat láthatóan érti, hogy miről beszél az elf íjász őr. Persze, nekik elfeknek sokkal több idejük van várni az igazit, mint az embereknek. Azért reméli, hogy Dat nem lesz reménytelen ettől.*
- Nem mondom, hogy mindenben igazam van, de ahogy mondják, vak tyúk is talál szemet. *Mosolyog a férfire barátságosan.
A férfi belemegy, hogy sötétedésben már ne folytassák a munkát, így mindketten leereszkedhetnek a magasból. A lombház építést jobb nappal csinálni, amikor lát az elf, mert különben ferde lesz a padló és Dat tényleg legurul az ágyról.*
- Ugyan, ez természetes és holnap folytatjuk, mert ezt egyelőre nem hívnám lombháznak. *Mutat fel a felépített alapokra.*
- Ez csak egy lomb... alap. *Nevet saját rossz viccén.*
- Harapjunk. *Bólint egyetértőn, majd el is indulhatnak a központi lombház felé, ahol eddigre biztosan elkészült már valami jó kis vacsora.*
- Te, Dat. *Szólal meg út közben Araiven.*
- Mit csinálnál legszívesebben itt? Kalandoznál? A sötét isten híveit üldöznéd vagy vadásznál és irhát cserzenél? *Érdeklődik az őr, míg elérik a N'othrymot.*
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-03-26 12:13:40
Üzenet elküldve: 2021-03-26 12:13:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Kedveli a jókedvű elf társaságát, rég nem beszélt már ennyit senkivel. Már csak ezért sem sértődik meg a viccelődésén, de különben sem sértődős fajta. Időközben a nap is lemenőben van, de még valamivel szürkület előtt lehetnek. Az alap is hamarosan készen van, talán még sötétedés előtt sikerül befejezni. Kalapálás közben Araiven mondókáját hallgatja, időként még fel is nevet. Az előző elszontyolodása azonban hamar letörli a vigyort a képéről. A csap beverése után viszont ő is megáll a dologgal, és törökülésben helyezkedik el.*
- Lehet hogy igazad van. *Sóhajtja ismét, amint az elf végez a mondandójával. Valamivel jobban érzi magát, arcára megkönnyebbült mosoly ül ki. Végül is, nem siet sehova. Biztosan tudni fogja, hogyha meglátja a nagy Őt. Talán felesleges is volt aggódnia, de nem tehet róla, ő már csak ilyen aggódós. Mindenesetre örül, hogy ez tisztázódott.*
- Jó ötlet! *Tápászkodik fel ülőhelyéről. Valóban kezd elég sötét lenni ahhoz, hogy ne lássák már mit csinálnak, mára elég is ennyi. Az elf után ő is leereszkedik a kötélen. Mielőtt bárhova is mennének, még megszólítja elf barátját.*
- Araiven... köszönök mindent.
*Mondja végül egyszerűen. Nem végeztek ugyan még mindennel, de hálás az elfnek a segítségéért.*
- Na, harapjunk valamit. *Mosolyodik el, várva, hogy az elf elinduljon.*
*Kedveli a jókedvű elf társaságát, rég nem beszélt már ennyit senkivel. Már csak ezért sem sértődik meg a viccelődésén, de különben sem sértődős fajta. Időközben a nap is lemenőben van, de még valamivel szürkület előtt lehetnek. Az alap is hamarosan készen van, talán még sötétedés előtt sikerül befejezni. Kalapálás közben Araiven mondókáját hallgatja, időként még fel is nevet. Az előző elszontyolodása azonban hamar letörli a vigyort a képéről. A csap beverése után viszont ő is megáll a dologgal, és törökülésben helyezkedik el.*
- Lehet hogy igazad van. *Sóhajtja ismét, amint az elf végez a mondandójával. Valamivel jobban érzi magát, arcára megkönnyebbült mosoly ül ki. Végül is, nem siet sehova. Biztosan tudni fogja, hogyha meglátja a nagy Őt. Talán felesleges is volt aggódnia, de nem tehet róla, ő már csak ilyen aggódós. Mindenesetre örül, hogy ez tisztázódott.*
- Jó ötlet! *Tápászkodik fel ülőhelyéről. Valóban kezd elég sötét lenni ahhoz, hogy ne lássák már mit csinálnak, mára elég is ennyi. Az elf után ő is leereszkedik a kötélen. Mielőtt bárhova is mennének, még megszólítja elf barátját.*
- Araiven... köszönök mindent.
*Mondja végül egyszerűen. Nem végeztek ugyan még mindennel, de hálás az elfnek a segítségéért.*
- Na, harapjunk valamit. *Mosolyodik el, várva, hogy az elf elinduljon.*
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-03-22 14:26:52
Üzenet elküldve: 2021-03-22 14:26:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
//Hazafelé//
*A kapu alá érő Csendest az őrök meg sem állítják, amikor látják, hogy érkezik az ismerős elf, nyitják a kaput és így akár zavartalan be is lovagolhat. Attól, hogy Araiven nincs ott, az őrség még működik és onnan, ahol Dat lombházát építik a lombkorona-szinten, talán még rá is lehet látni a kapura. Ha így van, akkor az elf íjász a magasból mosolyogva int a kapun betérő Csendesnek.
Munka közben pedig jót beszélgetnek, de úgy tűnik, sikerült egy kellemetlen vagy kevésbé kedvelt témára rákérdeznie Araviennek. A választ szánt szándékkal érti félre az elf kapuőr.*
- Áhá, szóval asszonyt nem akarsz, csak menyecskéket, ahogy mondtad, "néhányat". Mindegy, csak olyanok legyenek, mint a hold az égen. Alkonyatkor jöjjön fel, de a hajnallal tűnjön el. *Nevet a férfival, remélve, hogy nem veszi a szívére a tréfát. Úgy tűnik, hogy a dolog más természetű, mint amerre Araiven elterelte, de ez talán később kiderül.
Közben persze dolgoznak és a csapok egymás után kerülnek a helyükre és lassan alkot ölt a lombház alapja.*
- Ugyan, ne mondj ilyet. *Válaszol az átokra az elf, miközben egy fakalapáccsal igyekszik a helyére ütni az egyik csapot. Majd amikor sikerült, leül a rögzített rönkre, hogy Datra nézhessen.*
- Ez csak azért van, mert még nem láttad meg az igazit. Azt, aki majd ellopja a szíved és hülyét csinál belőled ország-világ előtt. *Közli mosolyogva.*
- És tudod mit? Te örülni fogsz neki, mert szeretni fogod. *Mutat kalapácsával a férfire.*
- De tréfát félretéve, majd jön egy lány, aki majd megváltoztat mindent és azt fogod kérdezni magadtól, hol volt eddig. *Mosolyog őszintén.
Mire az alapnak szánt rönkök rögzítésével végeznek, talán rájuk is alkonyodik. Az erdőben amúgy is korábban jön a sötét. A folyó felől hideg szél lebbenti meg az ágakat.*
- Mit szólnál, ha mára befejeznénk, ennénk-innánk egy jót és holnap a hajnallal folytatjuk? *Kérdi Dattól és a kötélen, amelyen felmásztak, ügyesen leereszkedik a földre.*
//Hazafelé//
*A kapu alá érő Csendest az őrök meg sem állítják, amikor látják, hogy érkezik az ismerős elf, nyitják a kaput és így akár zavartalan be is lovagolhat. Attól, hogy Araiven nincs ott, az őrség még működik és onnan, ahol Dat lombházát építik a lombkorona-szinten, talán még rá is lehet látni a kapura. Ha így van, akkor az elf íjász a magasból mosolyogva int a kapun betérő Csendesnek.
Munka közben pedig jót beszélgetnek, de úgy tűnik, sikerült egy kellemetlen vagy kevésbé kedvelt témára rákérdeznie Araviennek. A választ szánt szándékkal érti félre az elf kapuőr.*
- Áhá, szóval asszonyt nem akarsz, csak menyecskéket, ahogy mondtad, "néhányat". Mindegy, csak olyanok legyenek, mint a hold az égen. Alkonyatkor jöjjön fel, de a hajnallal tűnjön el. *Nevet a férfival, remélve, hogy nem veszi a szívére a tréfát. Úgy tűnik, hogy a dolog más természetű, mint amerre Araiven elterelte, de ez talán később kiderül.
Közben persze dolgoznak és a csapok egymás után kerülnek a helyükre és lassan alkot ölt a lombház alapja.*
- Ugyan, ne mondj ilyet. *Válaszol az átokra az elf, miközben egy fakalapáccsal igyekszik a helyére ütni az egyik csapot. Majd amikor sikerült, leül a rögzített rönkre, hogy Datra nézhessen.*
- Ez csak azért van, mert még nem láttad meg az igazit. Azt, aki majd ellopja a szíved és hülyét csinál belőled ország-világ előtt. *Közli mosolyogva.*
- És tudod mit? Te örülni fogsz neki, mert szeretni fogod. *Mutat kalapácsával a férfire.*
- De tréfát félretéve, majd jön egy lány, aki majd megváltoztat mindent és azt fogod kérdezni magadtól, hol volt eddig. *Mosolyog őszintén.
Mire az alapnak szánt rönkök rögzítésével végeznek, talán rájuk is alkonyodik. Az erdőben amúgy is korábban jön a sötét. A folyó felől hideg szél lebbenti meg az ágakat.*
- Mit szólnál, ha mára befejeznénk, ennénk-innánk egy jót és holnap a hajnallal folytatjuk? *Kérdi Dattól és a kötélen, amelyen felmásztak, ügyesen leereszkedik a földre.*
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-03-22 12:45:00
Üzenet elküldve: 2021-03-22 12:45:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
- Asszonyt? *kérdez vissza, hogy jól hallotta-e* Ne viccelj. *nevet fel, bár kissé keserűen* Ha már néhányan elférünk odabent akkor jó lesz. *Közli terveit az elffel. Kissé elcsendesül közben, amint visszatérnek a munkához. Inkább csak hallgatja, no meg figyeli az újabb rögzítési módszer, időközönként egyetértően bólintva. Egy kis gyakorlással hamar elsajátítja a módszert, így jól haladnak. Gondolta ám, hogy nem vassal fogják a rönköket összefogni, hiszen az valóban nem lenne jó a fának. Korábban azt hitte, hogy az elfek mágiát használnak, hogy egyenesen a fából növesszenek házakat, de úgy tűnik ez csak vad képzeletének szüleménye volt. Araiven kérdése viszont visszarázza a való világba.*
- Hát... nincs.
*Közli kicsit tétovázva. Kifejtené a dolgot, de nem biztos még benne, hogy beszélni akar róla.*
- Úgy érzem meg vagyok átkozva.
*Böki ki végül egy nagy sóhaj kíséretében.*
- Olyan mintha képtelen lennék bármit is érezni irántuk. Ahányszor meglátok egy szemrevaló nőt, mintha fejbevágtak volna, semmi érzést nem vált ki. Kezdem azt hinni, hogy ez örökre így marad.
*Sóhajt ismét, miközben tekintetével valami érdekeset keres a csizmája orrán.*
- Asszonyt? *kérdez vissza, hogy jól hallotta-e* Ne viccelj. *nevet fel, bár kissé keserűen* Ha már néhányan elférünk odabent akkor jó lesz. *Közli terveit az elffel. Kissé elcsendesül közben, amint visszatérnek a munkához. Inkább csak hallgatja, no meg figyeli az újabb rögzítési módszer, időközönként egyetértően bólintva. Egy kis gyakorlással hamar elsajátítja a módszert, így jól haladnak. Gondolta ám, hogy nem vassal fogják a rönköket összefogni, hiszen az valóban nem lenne jó a fának. Korábban azt hitte, hogy az elfek mágiát használnak, hogy egyenesen a fából növesszenek házakat, de úgy tűnik ez csak vad képzeletének szüleménye volt. Araiven kérdése viszont visszarázza a való világba.*
- Hát... nincs.
*Közli kicsit tétovázva. Kifejtené a dolgot, de nem biztos még benne, hogy beszélni akar róla.*
- Úgy érzem meg vagyok átkozva.
*Böki ki végül egy nagy sóhaj kíséretében.*
- Olyan mintha képtelen lennék bármit is érezni irántuk. Ahányszor meglátok egy szemrevaló nőt, mintha fejbevágtak volna, semmi érzést nem vált ki. Kezdem azt hinni, hogy ez örökre így marad.
*Sóhajt ismét, miközben tekintetével valami érdekeset keres a csizmája orrán.*
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-03-17 11:16:53
Üzenet elküldve: 2021-03-17 11:16:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*Gondolat foszlányait tovább folytatja, ezzel is múlatva az időt a menedékig.
Persze az édenhez vezető út rögös, veszélyekkel teli. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint szent küldetésük embertelen megpróbáltatásai. Még mindig mellkasában érzi a letaglózó ütést, amit a holt lovag pallosától szenvedett el. Ám mégis a fekete ork gonoszsága hagyta benne a legnagyobb nyomot. Az a sötét aura, mi övezte megposhadt lényét. Ördögi vigyora mit megsárgult agyarai tettek teljessé, miközben fivérei szenvedésében lelte pokoli örömét.
Az életet mindig óvta, tűzön-vízen át védelmezte, de ezt az átkozott teremtményt minden áron el akarta pusztítani. Eleddig ez a fajta érzelem ismeretlen volt számára, mintha valamiféle szent harci láz kerítette volna hatalmába.
Meggyőződése, hogy földanya repítette vesszejét a megtestesült gonoszság setét szívének közepébe, kioltva a sötétség katonájának megrothadt életét. Ekkor nem érzett sem szánalmat, se örömöt. Egyáltalában véve semmi érzelem nem kerítette hatalmába, csupán mély megnyugvást érzett annak pusztulásakor. Gondolatban húzott egy strigulát magának a jó és rossz erőinek örökkévaló harcának véráztatta csatamezején.
Fejét megrázza, akár a horgot nyelt csuka, ezzel a mozdulattal kiűzi elméjéből, eme fojtogató gondolatokat. A mohaszín szalagok hajában önálló táncra perdülnek, ahogy a hideg szél beléjük kapaszkodik. Hirtelen fanyar füst illatát hozza a szél. Orrát magasra emeli akár egy vadászkutya, nagyot szippant a nyirkos éterből. A távolban megpillantja a fák ágai közt kavargó füstnek játékát, ami egy törékeny táncosnő légiességével ropja, majd száll fel az ég erős, oltalmazó karjaiba.
Szomorú éneküket hallatják a megkopaszult fák, tán buján zöldellő lombkoronájukat siratják. Néha a csalitos sűrűjéből fácán dürrögése hallik, majd kis idő múlva nagy lármával száll fel és panaszos rikácsolással ad hangot nem tetszésének. Tovább haladva egy csíkos pelét pillant meg egy magasztos kocsányos tölgy magasában. Fürgén szökken ágról-ágra, majd tűnik el kényelmes odújában. Jó húsban van a kis koma, biztosan elraktározott télire az erdő javaiból.
-Mily csodás is az anyatermészet. Még ebben a zord évszakban is gyönyörködtet gyermekei tarka sokaságával. Amennyiben magunk mögött hagyjuk az önsajnálkozásunkat és nem a bú, s baj miatt sopánkodunk, észrevesszük ezeket a kincseket, amik igazán számítanak.
Lassan ritkulni kezd kezd az erdő körötte. Hamarosan megpillantja az őrtornyokat és kibontakozik előtte a sáncerőd, melyet végső menedékének tekint. Fürkésző szemek lesik jöttét, még nem látja társait, de érzi, hogy minden egyes mozdulatát figyelik a vigyázó tekintetek. Amint a kapuhoz ér, az alábbi szavakkal üdvözli a posztoló őrséget.
-Me'Ochass testvéreim. Csendes Csermely vagyok, immáron a közösség tagja, Eeyr katonája. Hosszú útról tértem vissza, szent küldetésünk sikerrel járt. Ganer más felé vette az irányt, engem haza küldött. Kérlek engedélyezzétek bebocsátásom, majd kísérjetek szállásomra.*
A hozzászólás írója (Csendes Chiqerqaq) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.17 11:19:22
*Gondolat foszlányait tovább folytatja, ezzel is múlatva az időt a menedékig.
Persze az édenhez vezető út rögös, veszélyekkel teli. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint szent küldetésük embertelen megpróbáltatásai. Még mindig mellkasában érzi a letaglózó ütést, amit a holt lovag pallosától szenvedett el. Ám mégis a fekete ork gonoszsága hagyta benne a legnagyobb nyomot. Az a sötét aura, mi övezte megposhadt lényét. Ördögi vigyora mit megsárgult agyarai tettek teljessé, miközben fivérei szenvedésében lelte pokoli örömét.
Az életet mindig óvta, tűzön-vízen át védelmezte, de ezt az átkozott teremtményt minden áron el akarta pusztítani. Eleddig ez a fajta érzelem ismeretlen volt számára, mintha valamiféle szent harci láz kerítette volna hatalmába.
Meggyőződése, hogy földanya repítette vesszejét a megtestesült gonoszság setét szívének közepébe, kioltva a sötétség katonájának megrothadt életét. Ekkor nem érzett sem szánalmat, se örömöt. Egyáltalában véve semmi érzelem nem kerítette hatalmába, csupán mély megnyugvást érzett annak pusztulásakor. Gondolatban húzott egy strigulát magának a jó és rossz erőinek örökkévaló harcának véráztatta csatamezején.
Fejét megrázza, akár a horgot nyelt csuka, ezzel a mozdulattal kiűzi elméjéből, eme fojtogató gondolatokat. A mohaszín szalagok hajában önálló táncra perdülnek, ahogy a hideg szél beléjük kapaszkodik. Hirtelen fanyar füst illatát hozza a szél. Orrát magasra emeli akár egy vadászkutya, nagyot szippant a nyirkos éterből. A távolban megpillantja a fák ágai közt kavargó füstnek játékát, ami egy törékeny táncosnő légiességével ropja, majd száll fel az ég erős, oltalmazó karjaiba.
Szomorú éneküket hallatják a megkopaszult fák, tán buján zöldellő lombkoronájukat siratják. Néha a csalitos sűrűjéből fácán dürrögése hallik, majd kis idő múlva nagy lármával száll fel és panaszos rikácsolással ad hangot nem tetszésének. Tovább haladva egy csíkos pelét pillant meg egy magasztos kocsányos tölgy magasában. Fürgén szökken ágról-ágra, majd tűnik el kényelmes odújában. Jó húsban van a kis koma, biztosan elraktározott télire az erdő javaiból.
-Mily csodás is az anyatermészet. Még ebben a zord évszakban is gyönyörködtet gyermekei tarka sokaságával. Amennyiben magunk mögött hagyjuk az önsajnálkozásunkat és nem a bú, s baj miatt sopánkodunk, észrevesszük ezeket a kincseket, amik igazán számítanak.
Lassan ritkulni kezd kezd az erdő körötte. Hamarosan megpillantja az őrtornyokat és kibontakozik előtte a sáncerőd, melyet végső menedékének tekint. Fürkésző szemek lesik jöttét, még nem látja társait, de érzi, hogy minden egyes mozdulatát figyelik a vigyázó tekintetek. Amint a kapuhoz ér, az alábbi szavakkal üdvözli a posztoló őrséget.
-Me'Ochass testvéreim. Csendes Csermely vagyok, immáron a közösség tagja, Eeyr katonája. Hosszú útról tértem vissza, szent küldetésünk sikerrel járt. Ganer más felé vette az irányt, engem haza küldött. Kérlek engedélyezzétek bebocsátásom, majd kísérjetek szállásomra.*
A hozzászólás írója (Csendes Chiqerqaq) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.17 11:19:22
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-03-16 19:04:22
Üzenet elküldve: 2021-03-16 19:04:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*Lassan körvonalazódik a lombház alapja és ezzel maga a ház is. Dat elmondása szerint nem kell neki palota, csak egy rendes ház, ami kényelmes.*
- És mi lesz, ha asszonyt hozol a házhoz? Akkor hogyan fértek el? *Kérdi nevetve. Persze tudja, hogy a férfiak nem szeretik az ilyen kérdéseket, de azért szívesen húzza a férfit mégis.*
- Igen, ez igaz. Ha köré építjük, akkor tényleg stabilabb lesz. *Törli meg a homlokát egyet szusszanva.
A rövid pihenés végén aztán kezdődhet a munka. Az elfek nem szeretnek vas vagy acél szegeket használni, jobban szeretik a természetes megoldásokat.*
- Az alapot csapolással rögzíthetjük egymáshoz, nem szoktunk szeget verni az élő fa törzsébe. *Magyarázza, ahogy felvesz egy rövid fűrészt, amivel az egymásba illő csapokat kivághatják a rönkök végén. Elsőre talán sa'terethi dolognak tűnhet, de egy kis figyeléssel tökéletesen elsajátíthatók a vágások. Így könnyedén, az erdő felesleges megcsonkítása nélkül lehet tartósan rögzíteni a rönköket.
Ha jól haladnak, akkor estére az alapok már fent lesznek és onnan már csak a megfelelő léceket kell kivágni a faanyagból és máris készen lesz a fal. Végül már csak a tető marad és kész is a lombház... egy része.*
- Amúgy? Van valami fehérnép a láthatáron? *Kérdi munka közben Araiventől, ahogy a rönkök végén kivágja a csapok helyét.*
*Lassan körvonalazódik a lombház alapja és ezzel maga a ház is. Dat elmondása szerint nem kell neki palota, csak egy rendes ház, ami kényelmes.*
- És mi lesz, ha asszonyt hozol a házhoz? Akkor hogyan fértek el? *Kérdi nevetve. Persze tudja, hogy a férfiak nem szeretik az ilyen kérdéseket, de azért szívesen húzza a férfit mégis.*
- Igen, ez igaz. Ha köré építjük, akkor tényleg stabilabb lesz. *Törli meg a homlokát egyet szusszanva.
A rövid pihenés végén aztán kezdődhet a munka. Az elfek nem szeretnek vas vagy acél szegeket használni, jobban szeretik a természetes megoldásokat.*
- Az alapot csapolással rögzíthetjük egymáshoz, nem szoktunk szeget verni az élő fa törzsébe. *Magyarázza, ahogy felvesz egy rövid fűrészt, amivel az egymásba illő csapokat kivághatják a rönkök végén. Elsőre talán sa'terethi dolognak tűnhet, de egy kis figyeléssel tökéletesen elsajátíthatók a vágások. Így könnyedén, az erdő felesleges megcsonkítása nélkül lehet tartósan rögzíteni a rönköket.
Ha jól haladnak, akkor estére az alapok már fent lesznek és onnan már csak a megfelelő léceket kell kivágni a faanyagból és máris készen lesz a fal. Végül már csak a tető marad és kész is a lombház... egy része.*
- Amúgy? Van valami fehérnép a láthatáron? *Kérdi munka közben Araiventől, ahogy a rönkök végén kivágja a csapok helyét.*
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-03-11 19:30:18
Üzenet elküldve: 2021-03-11 19:30:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Azalatt a rövidke idő alatt amíg megpihennek van ideje csendben körbenézni, és természetesen ezúttal sem marad el a szokásos elmélkedése. Az otthonára gondol, és az itteni kis közösségre. Ez utóbbi hamarosan a második otthona lesz, hála Araiven segítségének. Közben figyel persze az elf magyarázatára is, időnként beszúrva egy-egy mondatot.*
- Nem kell egy egész csarnok. *mosolyog a gondolaton* Csak el lehessen benne kényelmesen férni! *próbálja maga elé képzelni az alapterületet, több-kevesebb sikerrel* Talán a törzs körül lenne a legstabilabb. *Gondolkodik el ismét, homlokát ráncolva próbálja kitalálni a helyes méretet, s közben megszemléli az elf által mutatott közeli kunyhókat is. Igyekszik komoly képet vágni a dolgokhoz, de nem tudja megállni, hogy felnevessen a ferde ágy hallatán. Az valóban kellemetlen lenne, habár elég vicces, azt meg kell hagyni. Ha ilyen jól haladnak a munkálatokkal, akkor viszonylag hamar kész is lehetnek legalább a szükséges részekkel. Azután már csak be kell rendezkednie, és akkor végre nem a földön kell aludnia. Már most nagyszabású tervet eszelt ki: amint csak tudja megvendégeli Araivent, hogy meghálálja a segítségét. Ha mindketten kipihenték magukat akár vissza is térhetnek a munkához.*
*Azalatt a rövidke idő alatt amíg megpihennek van ideje csendben körbenézni, és természetesen ezúttal sem marad el a szokásos elmélkedése. Az otthonára gondol, és az itteni kis közösségre. Ez utóbbi hamarosan a második otthona lesz, hála Araiven segítségének. Közben figyel persze az elf magyarázatára is, időnként beszúrva egy-egy mondatot.*
- Nem kell egy egész csarnok. *mosolyog a gondolaton* Csak el lehessen benne kényelmesen férni! *próbálja maga elé képzelni az alapterületet, több-kevesebb sikerrel* Talán a törzs körül lenne a legstabilabb. *Gondolkodik el ismét, homlokát ráncolva próbálja kitalálni a helyes méretet, s közben megszemléli az elf által mutatott közeli kunyhókat is. Igyekszik komoly képet vágni a dolgokhoz, de nem tudja megállni, hogy felnevessen a ferde ágy hallatán. Az valóban kellemetlen lenne, habár elég vicces, azt meg kell hagyni. Ha ilyen jól haladnak a munkálatokkal, akkor viszonylag hamar kész is lehetnek legalább a szükséges részekkel. Azután már csak be kell rendezkednie, és akkor végre nem a földön kell aludnia. Már most nagyszabású tervet eszelt ki: amint csak tudja megvendégeli Araivent, hogy meghálálja a segítségét. Ha mindketten kipihenték magukat akár vissza is térhetnek a munkához.*
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-03-09 13:37:22
Üzenet elküldve: 2021-03-09 13:37:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*Az íjász elf örül, hogy tud segíteni és tud újat mutatni Datnak. Reméli, hogy ezzel hozzájárul kicsit ahhoz, hogy a férfi jól érezze magát a közösségben. Tényleg megfogyatkoztak, de azért jó, hogy vannak még, akik kitartanak. A lombház építéséből pedig úgy gondolja, hogy Dat nem kíván elmenni. Ha valaki otthont épít, akkor hosszú időre tervez.
Miután a rönkök feljutottak a magasba, az ágak-levelek között nekikezdhetnek a lombház alapjaihoz. Ha mindketten fent vannak a rönkök társaságában, egy rövid pihenő alatt megbeszélhetik a teendőket.*
- Most az jön, hogy felerősítjük az alapot. Most kell kitalálnod, mekkora házat szeretnél. Érdemes a központi törzs köré építeni, így ugyan a házon belül is lesz a fából, de nagyobb területű lehet az épület. De körbe is építhetjük. *Gondolkodik el Araiven és igyekszik a környező lombházak közül olyat mutatni, amivel szemléltetni tudja az elhangzottakat.*
- Figyelnünk kell majd arra is, hogy az alap vízszintes legyen, mert a végén legurulsz az ágyról. *Nevet fel az íjász elf.
A nap szépen telik a munkával, de az biztos, hogy egyetlen nap nem lesznek kész a lombházzal. Talán egy hat alatt végeznek, de akkor is még sok dolog lesz majd Dat házával. Viszont, ha a falak és a tető kész, akkor akár be is költözhet és később otthonossá teheti majd.*
*Az íjász elf örül, hogy tud segíteni és tud újat mutatni Datnak. Reméli, hogy ezzel hozzájárul kicsit ahhoz, hogy a férfi jól érezze magát a közösségben. Tényleg megfogyatkoztak, de azért jó, hogy vannak még, akik kitartanak. A lombház építéséből pedig úgy gondolja, hogy Dat nem kíván elmenni. Ha valaki otthont épít, akkor hosszú időre tervez.
Miután a rönkök feljutottak a magasba, az ágak-levelek között nekikezdhetnek a lombház alapjaihoz. Ha mindketten fent vannak a rönkök társaságában, egy rövid pihenő alatt megbeszélhetik a teendőket.*
- Most az jön, hogy felerősítjük az alapot. Most kell kitalálnod, mekkora házat szeretnél. Érdemes a központi törzs köré építeni, így ugyan a házon belül is lesz a fából, de nagyobb területű lehet az épület. De körbe is építhetjük. *Gondolkodik el Araiven és igyekszik a környező lombházak közül olyat mutatni, amivel szemléltetni tudja az elhangzottakat.*
- Figyelnünk kell majd arra is, hogy az alap vízszintes legyen, mert a végén legurulsz az ágyról. *Nevet fel az íjász elf.
A nap szépen telik a munkával, de az biztos, hogy egyetlen nap nem lesznek kész a lombházzal. Talán egy hat alatt végeznek, de akkor is még sok dolog lesz majd Dat házával. Viszont, ha a falak és a tető kész, akkor akár be is költözhet és később otthonossá teheti majd.*
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-03-06 00:00:05
Üzenet elküldve: 2021-03-06 00:00:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Araiven mutat neki egy újfajta csomót, amit nagy érdeklődve figyel, közben elismerően bólogatva. Ezzel a módszerrel biztosan nem esik senki fejére semmi, csak a kötél tartson ki. Ami az erősségét illeti, csak legyintene a kijelentésre, de mégsem teszi, hiszen tudja, hogy mindketten más adottságokkal rendelkeznek, és felesleges is lenne most erről vitát nyitni.*
- Rendben van.
*Fejezi ki egyetértését, majd nekiáll a mászásnak. Ezúttal sem jelent különösebb gondot a fára feljutás. Amikor felér, átveti a kötelet a legvastagabb ágon, majd a kezébe veszi, és vár. A számolás után teljes erejéből húzza, feszül is a kötél rendesen. Az a kis idő amelybe a rönk felhúzása kerül nagyon hosszúnak tűnik Dat számára, de végül csak felkerül az a fa. Megvárja míg az elf is felmászik, azután pedig segít a helyére rakni az alapot.*
- Nem egy könnyű darab.
*Mondja miközben nagyokat szív a friss erdei levegőből.*
- Ha gondolod jöhet a következő.
*Ha kellően kipihenték magukat akkor megpróbálkozhatnak a következő farönkkel. Ha az elf is készen áll, akkor ismét nekiveselkedik a kötélnek, és hamarosan újabb darabbal bővülhet a lombház alapja. Mikor befejezik a második fa felhelyezését Dat megtámaszkodik egy ágon, hogy kipihenje magát.*
- Mi a következő lépés?
*Kérdezi amint a szíve abbahagyja a heves dobogást*
*Araiven mutat neki egy újfajta csomót, amit nagy érdeklődve figyel, közben elismerően bólogatva. Ezzel a módszerrel biztosan nem esik senki fejére semmi, csak a kötél tartson ki. Ami az erősségét illeti, csak legyintene a kijelentésre, de mégsem teszi, hiszen tudja, hogy mindketten más adottságokkal rendelkeznek, és felesleges is lenne most erről vitát nyitni.*
- Rendben van.
*Fejezi ki egyetértését, majd nekiáll a mászásnak. Ezúttal sem jelent különösebb gondot a fára feljutás. Amikor felér, átveti a kötelet a legvastagabb ágon, majd a kezébe veszi, és vár. A számolás után teljes erejéből húzza, feszül is a kötél rendesen. Az a kis idő amelybe a rönk felhúzása kerül nagyon hosszúnak tűnik Dat számára, de végül csak felkerül az a fa. Megvárja míg az elf is felmászik, azután pedig segít a helyére rakni az alapot.*
- Nem egy könnyű darab.
*Mondja miközben nagyokat szív a friss erdei levegőből.*
- Ha gondolod jöhet a következő.
*Ha kellően kipihenték magukat akkor megpróbálkozhatnak a következő farönkkel. Ha az elf is készen áll, akkor ismét nekiveselkedik a kötélnek, és hamarosan újabb darabbal bővülhet a lombház alapja. Mikor befejezik a második fa felhelyezését Dat megtámaszkodik egy ágon, hogy kipihenje magát.*
- Mi a következő lépés?
*Kérdezi amint a szíve abbahagyja a heves dobogást*
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-03-02 12:22:55
Üzenet elküldve: 2021-03-02 12:22:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*Sok szó között elvész a munka, így egyáltalán nem baj, ha jobbára a dolgukkal törődnek a beszélgetés helyett. Persze jó társaságban halad a munka és telik az idő. Dattal jól együtt tudnak dolgozni és egyelőre egyetlen érkező sem töri meg a munka lendületét, hogy Araivennek vissza kelljen térni a kapuba.
A rönkök elkészülnek és az egyiket Dat a vállára is kapja, ami elismerést vált ki a nála kevésbé erős íjászból. De aztán a férfi belemegy, hogy ketten vigyenek egyet a lombháznak kijelölt fa alá.
Ott aztán Dat ráköti az előzőleg a fára feldobott kötél végét a rönkre.*
- Mutatok egy csúszó csomót. Ugyanúgy tart, mint a tiéd, de elég meghúzni a végét és máris szabad a köteled. *Magyarázza és megmutatja, hogyan is lehet olyan csomót kötni, ami tart, de egy mozdulattal oldható, így nem kell a magasban azzal bíbelődni, hogy kikössék. Hasznos és biztonságos egyben.*
- Így ni. *Mutatja meg a csomó kötésének módját, amit még az apjától tanult.*
- Te erősebb vagy, menj fel, én majd innen segítek, hogy felhúzd. *Néz fel a fa magasába. Nem hízelgés ez, tény, így nem érheti szó Araivent.
Ha Dat felkapaszkodott, akkor készen is állnak, hogy felhúzzák a rönköt a magasba.*
- HÓ-RUKK! *Számol be az elf és igyekszik lentről segíteni a műveletet.*
- Támaszd ki fent és megyek, aztán megcsináljuk az alapot! *Kiált fel, ha fent van a rönk, aztán ügyesen fel is mászik, hogy odafent rögzítsék az alap első darabját. Ha pedig ezzel végeztek, akkor jöhet a többi sorban egymás után.*
*Sok szó között elvész a munka, így egyáltalán nem baj, ha jobbára a dolgukkal törődnek a beszélgetés helyett. Persze jó társaságban halad a munka és telik az idő. Dattal jól együtt tudnak dolgozni és egyelőre egyetlen érkező sem töri meg a munka lendületét, hogy Araivennek vissza kelljen térni a kapuba.
A rönkök elkészülnek és az egyiket Dat a vállára is kapja, ami elismerést vált ki a nála kevésbé erős íjászból. De aztán a férfi belemegy, hogy ketten vigyenek egyet a lombháznak kijelölt fa alá.
Ott aztán Dat ráköti az előzőleg a fára feldobott kötél végét a rönkre.*
- Mutatok egy csúszó csomót. Ugyanúgy tart, mint a tiéd, de elég meghúzni a végét és máris szabad a köteled. *Magyarázza és megmutatja, hogyan is lehet olyan csomót kötni, ami tart, de egy mozdulattal oldható, így nem kell a magasban azzal bíbelődni, hogy kikössék. Hasznos és biztonságos egyben.*
- Így ni. *Mutatja meg a csomó kötésének módját, amit még az apjától tanult.*
- Te erősebb vagy, menj fel, én majd innen segítek, hogy felhúzd. *Néz fel a fa magasába. Nem hízelgés ez, tény, így nem érheti szó Araivent.
Ha Dat felkapaszkodott, akkor készen is állnak, hogy felhúzzák a rönköt a magasba.*
- HÓ-RUKK! *Számol be az elf és igyekszik lentről segíteni a műveletet.*
- Támaszd ki fent és megyek, aztán megcsináljuk az alapot! *Kiált fel, ha fent van a rönk, aztán ügyesen fel is mászik, hogy odafent rögzítsék az alap első darabját. Ha pedig ezzel végeztek, akkor jöhet a többi sorban egymás után.*
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-03-01 15:36:27
Üzenet elküldve: 2021-03-01 15:36:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Ha ritkásabbá is válik a társalgás ez nem akadályozza a dolgok haladását, és a kedvüket sem szegi. A farönkös művelete még egy elismerő pillantásban is részesül. Felnevet a kijelentés hallatán, de nem teszi le a felemelt darabot ha már sikerült a vállára feltornászni.*
- Akkor vigyük hát ketten.
*Bólogat egyetértően vigyorogva. Ami nem megy azt ugyebár nem szabad erőltetni. Ebből a mondásból csak a csapatmunka hiányzik, azzal ugyanis jóval több mindent lehet véghezvinni, mint egyedül. Ketten máris sikerül felemelniük a rönköt, hogy aztán elvigyék a többihez a fa alá. Aztán mehetnek is vissza a másikért, és már meg is volnának. Mikor ezzel is kész vannak előszedi a kötelet amit nemrég hagyott ott, és rákötözi az egyik rönk végére.*
- Így jó?
*Kérdezi az elfet, ő biztosan tudja hogyan kell. Legfeljebb más módon köti rá, a lényeg, hogy a fa ne essen a fejükre.*
*Ha ritkásabbá is válik a társalgás ez nem akadályozza a dolgok haladását, és a kedvüket sem szegi. A farönkös művelete még egy elismerő pillantásban is részesül. Felnevet a kijelentés hallatán, de nem teszi le a felemelt darabot ha már sikerült a vállára feltornászni.*
- Akkor vigyük hát ketten.
*Bólogat egyetértően vigyorogva. Ami nem megy azt ugyebár nem szabad erőltetni. Ebből a mondásból csak a csapatmunka hiányzik, azzal ugyanis jóval több mindent lehet véghezvinni, mint egyedül. Ketten máris sikerül felemelniük a rönköt, hogy aztán elvigyék a többihez a fa alá. Aztán mehetnek is vissza a másikért, és már meg is volnának. Mikor ezzel is kész vannak előszedi a kötelet amit nemrég hagyott ott, és rákötözi az egyik rönk végére.*
- Így jó?
*Kérdezi az elfet, ő biztosan tudja hogyan kell. Legfeljebb más módon köti rá, a lényeg, hogy a fa ne essen a fejükre.*
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-02-22 13:24:45
Üzenet elküldve: 2021-02-22 13:24:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*Ha a beszélgetésben ritkábban és kevesebb szó is esik, a munka halad és a kedv sem törik meg. Két férfi férfias munkát végez és közben kedélyesen elbeszélgetnek. Mi kellhet egy elfnek vagy embernek ezen kívül?
Abban mindketten egyetértenek, hogy a nyugalom milyen fontos. Annak idején pont a nyugalom és a béke hiánya miatt keltek útra és telepedtek le itt a folyó partján.
Aztán kicsit nagyobb csend áll be a beszélgetésben, mert akad dolguk. Miközben Dat a gallyakat távolítja el a rönkről, addig Araiven a fűrésszel dolgozik, hogy a lombházhoz megfelelő gerendákat és faanyagot kapjanak. Tényleg nincs meleg, de a végére már ő is feltűri az ujját és egy kendővel megtörli a homlokát.
Amikor már a kész "művet" szemlélik, Dat felkap a vállára egy nagyobb farönköt, az elf íjász elismerően tekint rá.*
- Én íjász vagyok, nem erőművész. *Jelenti ki nevetve, majd megpróbálja a férfi után csinálni, de nem nagyon megy neki.*
- Vigyük ketten, az a biztos. Ha beáll a derekam, ki fogja megmasszírozni? *Mondja széles mosollyal. Biztosan találna rá valami szemrevaló elf lányt a közösségben, de azért nem szeretné, ha ilyesmi megesne.
Ha sikerült elvinni, akkor vissza is térhetnek a másikért és indulhatnak a kiszemelt fa alá. Ahol már csak kötelek kellene, hogy felhúzhassák a magasba a rönköket és megalapozhassák a lombház szerkezetét.*
*Ha a beszélgetésben ritkábban és kevesebb szó is esik, a munka halad és a kedv sem törik meg. Két férfi férfias munkát végez és közben kedélyesen elbeszélgetnek. Mi kellhet egy elfnek vagy embernek ezen kívül?
Abban mindketten egyetértenek, hogy a nyugalom milyen fontos. Annak idején pont a nyugalom és a béke hiánya miatt keltek útra és telepedtek le itt a folyó partján.
Aztán kicsit nagyobb csend áll be a beszélgetésben, mert akad dolguk. Miközben Dat a gallyakat távolítja el a rönkről, addig Araiven a fűrésszel dolgozik, hogy a lombházhoz megfelelő gerendákat és faanyagot kapjanak. Tényleg nincs meleg, de a végére már ő is feltűri az ujját és egy kendővel megtörli a homlokát.
Amikor már a kész "művet" szemlélik, Dat felkap a vállára egy nagyobb farönköt, az elf íjász elismerően tekint rá.*
- Én íjász vagyok, nem erőművész. *Jelenti ki nevetve, majd megpróbálja a férfi után csinálni, de nem nagyon megy neki.*
- Vigyük ketten, az a biztos. Ha beáll a derekam, ki fogja megmasszírozni? *Mondja széles mosollyal. Biztosan találna rá valami szemrevaló elf lányt a közösségben, de azért nem szeretné, ha ilyesmi megesne.
Ha sikerült elvinni, akkor vissza is térhetnek a másikért és indulhatnak a kiszemelt fa alá. Ahol már csak kötelek kellene, hogy felhúzhassák a magasba a rönköket és megalapozhassák a lombház szerkezetét.*
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-02-18 19:01:01
Üzenet elküldve: 2021-02-18 19:01:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Jól haladnak a dolgokkal, s az idő is vidám hangulatban telik a beszélgetéssel.*
-Nyugalom, igen.
*Szinte csak magának motyogva bólogat. Csakugyan jó dolog az. Bár fiatal kora és természete lévén leginkább a kaland és az izgalom vonzza. Közben a csípős hideg ellenére feltűri az ingujját. Mosolyogva hallgatja Araivent, együtt nevet vele. Amint vége a vagdosásnak már megy is a következő darabhoz, hogy annak is nekiálljon. Majd valahogy odacipelik a rönköket, ugyan azt még nem tudja, hogyan. Fáradhatatlanul csapkod a baltával, csak időnként áll meg pár pillanatra, hogy pihenjen. Ha ez is megvan, hátralép, és végignéz a legallyazott két fán. Elégedetten hümmög, majd az egyik fa végét a vállára emeli. Nem egyszerű egy egész farönköt felemelni, akár csak az egyik végén is, de sikerül.*
- Így talán el tudjuk húzni odáig.
*Néz az elfre, kíváncsi a véleményére. Ha mindketten elbírnak egyet-egyet akkor talán gyorsabb lesz a munka, és az ágak sem tudnak beakadni semmibe. De akár ketten is vihetnek egy rönköt, mert azt biztosan elbírják.*
*Jól haladnak a dolgokkal, s az idő is vidám hangulatban telik a beszélgetéssel.*
-Nyugalom, igen.
*Szinte csak magának motyogva bólogat. Csakugyan jó dolog az. Bár fiatal kora és természete lévén leginkább a kaland és az izgalom vonzza. Közben a csípős hideg ellenére feltűri az ingujját. Mosolyogva hallgatja Araivent, együtt nevet vele. Amint vége a vagdosásnak már megy is a következő darabhoz, hogy annak is nekiálljon. Majd valahogy odacipelik a rönköket, ugyan azt még nem tudja, hogyan. Fáradhatatlanul csapkod a baltával, csak időnként áll meg pár pillanatra, hogy pihenjen. Ha ez is megvan, hátralép, és végignéz a legallyazott két fán. Elégedetten hümmög, majd az egyik fa végét a vállára emeli. Nem egyszerű egy egész farönköt felemelni, akár csak az egyik végén is, de sikerül.*
- Így talán el tudjuk húzni odáig.
*Néz az elfre, kíváncsi a véleményére. Ha mindketten elbírnak egyet-egyet akkor talán gyorsabb lesz a munka, és az ágak sem tudnak beakadni semmibe. De akár ketten is vihetnek egy rönköt, mert azt biztosan elbírják.*
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-02-14 10:33:55
Üzenet elküldve: 2021-02-14 10:33:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*Jó társaságban telik az idő, megy a munka - ahogy a mondás is tartja. Aravien szívesen segít mindenhol a közösségben, de azért lombházat építeni mégiscsak férfimunka. Jobban kedveli, mint tehenet fejni vagy vajat köpülni. Kezében szorgosan jár a szerszám, a favágás és méretre vágás nem olyan nehéz, majd építeni lesz nehezebb.*
- Én annyira nem bánom, amúgy. *Mondja két fűrészhúzás között.*
- Szeretem a nyugalmat és a békét. *Teszi hozzá és megtörli a homlokát. Nincs meleg, de a munkától kimelegedett.*
- Biztos a tél. *Sóhajtja mosolyogva.*
- Mindenki szeret jó melegben kuksolni mézzel ízesített forralt borral a kezében. *Nevet Datra.*
- Akarom mondani, teával. *Kacsint, hogy a férfi is értse. Mert ő nem érti, miért nem szabad alkoholt tartaniuk otthon.*
- Egen, a jó idő. *Néz el a folyó irányába. Amúgy nincsenek sokkal kevesebben, a közösség tagjai még mindig megvannak, csak a vezetők, a kalandorok tűntek el leginkább.*
- Szükség lesz rá, ha nem akarsz egy tenyérnyi helyen kuporogni. *Nevet Datra barátságosan. Mert ha nagyobb lombházat akarnak, akkor több fa is kell, de van ott még, ahonnan ezt is hozták.*
- Vágjunk fel még egyet, aztán húzzuk fel az alapot a fára. Ha az megvan, akkor már látni fogjuk, mennyi kell még anyagból. *Néz fel a lombszint felé, hogy lássa, milyen magasra kell majd felhúzni Dat lombházát.*
*Jó társaságban telik az idő, megy a munka - ahogy a mondás is tartja. Aravien szívesen segít mindenhol a közösségben, de azért lombházat építeni mégiscsak férfimunka. Jobban kedveli, mint tehenet fejni vagy vajat köpülni. Kezében szorgosan jár a szerszám, a favágás és méretre vágás nem olyan nehéz, majd építeni lesz nehezebb.*
- Én annyira nem bánom, amúgy. *Mondja két fűrészhúzás között.*
- Szeretem a nyugalmat és a békét. *Teszi hozzá és megtörli a homlokát. Nincs meleg, de a munkától kimelegedett.*
- Biztos a tél. *Sóhajtja mosolyogva.*
- Mindenki szeret jó melegben kuksolni mézzel ízesített forralt borral a kezében. *Nevet Datra.*
- Akarom mondani, teával. *Kacsint, hogy a férfi is értse. Mert ő nem érti, miért nem szabad alkoholt tartaniuk otthon.*
- Egen, a jó idő. *Néz el a folyó irányába. Amúgy nincsenek sokkal kevesebben, a közösség tagjai még mindig megvannak, csak a vezetők, a kalandorok tűntek el leginkább.*
- Szükség lesz rá, ha nem akarsz egy tenyérnyi helyen kuporogni. *Nevet Datra barátságosan. Mert ha nagyobb lombházat akarnak, akkor több fa is kell, de van ott még, ahonnan ezt is hozták.*
- Vágjunk fel még egyet, aztán húzzuk fel az alapot a fára. Ha az megvan, akkor már látni fogjuk, mennyi kell még anyagból. *Néz fel a lombszint felé, hogy lássa, milyen magasra kell majd felhúzni Dat lombházát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927