Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-13 23:00:32
Üzenet elküldve: 2020-01-13 23:00:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gwaandril sátra//
//Monsotor, Gwaandril//
*Szomorúan nézi Juhar tetemét, majd az óriásra pillant és rájön, hogy még be sem mutatkozott.*
-Dronrin Vertthe vagyok.
*Kedvesen a férfira mosolyog, de kedve nem felhőtlen, ugyanis Gwaandril egyértelmű reakciója elárulja számára, hogy szerinte is van mit megbeszélniük. Amikor az elf invitálja őt Eiával együtt, felderül egy kicsit a kedve és mivel látszólag a hosszú életű nem szándékozik álldogálni, hanem a sátrába indul, gyorsan int Monsotornak.*
-Kérlek nézd el nekem, hogy most itt hagylak én is, de úgy tűnik sietnem kell. Mindenképpen szeretnélek majd megismerni, természetesen hogyha nincs ellenedre.
*Csupán ennyire van csak ideje és már szalad is a saját kuckója felé, hogy Eiát összeszedje. Nem telik bele sok idő és előkotorja a madár első sapkáját, amit a táskájába rejt, hiszen az északi ebnek ígérte. Jelenleg még jobbnak látja a baglyot a vállára ültetni, nehogy valami galiba történjen, de természetesen amit kiértek tervezi elengedni. Nagy levegőt véve és remélve, hogy Gwaandril még nem hagyta Mil'Ochassban sietős léptekkel megindul a kapu felé.*
//Kapu//
//Gwaandril//
*Közeledve a kapuhoz, szemei a szőke elfet kutatják, akit ha nem lát, reménykedve, hogy hamarosan megjelenik, csöndesen vár egy fatuskón üldögélve.*
//Monsotor, Gwaandril//
*Szomorúan nézi Juhar tetemét, majd az óriásra pillant és rájön, hogy még be sem mutatkozott.*
-Dronrin Vertthe vagyok.
*Kedvesen a férfira mosolyog, de kedve nem felhőtlen, ugyanis Gwaandril egyértelmű reakciója elárulja számára, hogy szerinte is van mit megbeszélniük. Amikor az elf invitálja őt Eiával együtt, felderül egy kicsit a kedve és mivel látszólag a hosszú életű nem szándékozik álldogálni, hanem a sátrába indul, gyorsan int Monsotornak.*
-Kérlek nézd el nekem, hogy most itt hagylak én is, de úgy tűnik sietnem kell. Mindenképpen szeretnélek majd megismerni, természetesen hogyha nincs ellenedre.
*Csupán ennyire van csak ideje és már szalad is a saját kuckója felé, hogy Eiát összeszedje. Nem telik bele sok idő és előkotorja a madár első sapkáját, amit a táskájába rejt, hiszen az északi ebnek ígérte. Jelenleg még jobbnak látja a baglyot a vállára ültetni, nehogy valami galiba történjen, de természetesen amit kiértek tervezi elengedni. Nagy levegőt véve és remélve, hogy Gwaandril még nem hagyta Mil'Ochassban sietős léptekkel megindul a kapu felé.*
//Kapu//
//Gwaandril//
*Közeledve a kapuhoz, szemei a szőke elfet kutatják, akit ha nem lát, reménykedve, hogy hamarosan megjelenik, csöndesen vár egy fatuskón üldögélve.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-13 19:44:39
Üzenet elküldve: 2020-01-13 19:44:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Gwaandril sátra//
//Gwaandril, Dronrin, Monsotor//
*Sikeresen kicipelik a holttestet, Monsotor együttműködőnek látszik.*
-Elég ide. *Mondja, s reméli, hogy az óriás továbbra is segít neki. Amennyiben így történik, Juhar a sátor előtt fog elhemperedni. Gwaandril számára, akárhogyan is nézi, szomorú eset ez, hiszen az északi juhászkutya azért több volt neki egy egyszerű háziállatnál: ő a társa, a barátja volt, így egy ürességet kell magában helyre tenni, majd betörlteni valamivel. Itt jött el az a pont, ahol totálisan újra kell értékelnie saját magát és az életét, nem fog arra hagyatkozni, amit mások mondanak neki és az igazat megvallva, nem igazán hiszi azt sem, hogy Lyzendra valóban segíteni akarna neki. ~ Hogy miben vagyok jó... hátha megtudom. Úgy néz ki, elfelejthette, mit tanított neki az anyja a druidákról, már ha tanította. ~ Ezeket a gondolatokat veszélyes itt kimondani, inkább magában tartja és ha úgy érzi, megosztja egy távoli külsőssel. Közben, mintha csak a világ szakadna rá, megérkezik Dronrin. A Vilthetiek arca elkomorodik, hangja kissé morgós, mikor válaszol, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy megterhelte magát fizikailag, így egy enyhe lihegés is vegyül bele.*
-Nem tudsz. Most nem. *Majd feláll, s az égimeszelőre néz.*
-Köszönök mindent, Monsotor. Ha találkozol Lyzzel, kérlek mond meg neki, hogy elmegyek megfelelő leveleket és bogyókat, egyéb kellékeket gyűjteni a szertartáshoz. Ha égetve is lesz Juhar, a halottas ágyat megrakom neki. Ez egy afféle otthoni szokás. *Azzal Dronrinra néz, bár a vonásai még mindig hegyszilárdak, nem akarnak enyhülni, lankás völgyekké.*
-Ha szeretnél, velem jöhetsz, Eiával is. *Majd bólunt, meghallgatja a válaszokat és akárhogyan dönt a félvér is, az óriás is, elindul a sátrába az általvetőjéért, majd ha az megvan, a kaput veszi célba.*
//Gwaandril, Dronrin, Monsotor//
*Sikeresen kicipelik a holttestet, Monsotor együttműködőnek látszik.*
-Elég ide. *Mondja, s reméli, hogy az óriás továbbra is segít neki. Amennyiben így történik, Juhar a sátor előtt fog elhemperedni. Gwaandril számára, akárhogyan is nézi, szomorú eset ez, hiszen az északi juhászkutya azért több volt neki egy egyszerű háziállatnál: ő a társa, a barátja volt, így egy ürességet kell magában helyre tenni, majd betörlteni valamivel. Itt jött el az a pont, ahol totálisan újra kell értékelnie saját magát és az életét, nem fog arra hagyatkozni, amit mások mondanak neki és az igazat megvallva, nem igazán hiszi azt sem, hogy Lyzendra valóban segíteni akarna neki. ~ Hogy miben vagyok jó... hátha megtudom. Úgy néz ki, elfelejthette, mit tanított neki az anyja a druidákról, már ha tanította. ~ Ezeket a gondolatokat veszélyes itt kimondani, inkább magában tartja és ha úgy érzi, megosztja egy távoli külsőssel. Közben, mintha csak a világ szakadna rá, megérkezik Dronrin. A Vilthetiek arca elkomorodik, hangja kissé morgós, mikor válaszol, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy megterhelte magát fizikailag, így egy enyhe lihegés is vegyül bele.*
-Nem tudsz. Most nem. *Majd feláll, s az égimeszelőre néz.*
-Köszönök mindent, Monsotor. Ha találkozol Lyzzel, kérlek mond meg neki, hogy elmegyek megfelelő leveleket és bogyókat, egyéb kellékeket gyűjteni a szertartáshoz. Ha égetve is lesz Juhar, a halottas ágyat megrakom neki. Ez egy afféle otthoni szokás. *Azzal Dronrinra néz, bár a vonásai még mindig hegyszilárdak, nem akarnak enyhülni, lankás völgyekké.*
-Ha szeretnél, velem jöhetsz, Eiával is. *Majd bólunt, meghallgatja a válaszokat és akárhogyan dönt a félvér is, az óriás is, elindul a sátrába az általvetőjéért, majd ha az megvan, a kaput veszi célba.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-13 19:14:09
Üzenet elküldve: 2020-01-13 19:14:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Gwaandril sátra//
//Gwaandril, Dronrin//
-Jayzion inkább az elfekhez közelít, mint az emberekhez. Sötét bőre van, valamint fehér haja, úgy hiszem, hogy nem olyan elf, mint az itteniek. Én Jayzionról annyit tudok, hogy ő is Lyz társa, kalandor lehetett vagy ilyesmi a felszereléséből. Néhány nappal miután ideértünk, itt hagyta a falut.
*Monsotor válaszolja meg az elf kérdését, majd a kutya teteme mögé lép, várja az elf instrukcióját, hogy mikor is kezdjék el cipelni a holttestet, közben leguggol és felkészül arra, hogy felemelje a kutyát. Eközben a fél-elf nő belép a sátorba és udvariasan köszönti őket. Monsotor viszonozza az udvariasságot.*
-Szép napot neked is!
*Dronrin ezután rákérdez, hogy segíthet-e nekik valamiben.*
-Nem hiszem, hogy jelenleg tudnál segíteni. Bár ez Gwandriltól is függ.
//Gwaandril, Dronrin//
-Jayzion inkább az elfekhez közelít, mint az emberekhez. Sötét bőre van, valamint fehér haja, úgy hiszem, hogy nem olyan elf, mint az itteniek. Én Jayzionról annyit tudok, hogy ő is Lyz társa, kalandor lehetett vagy ilyesmi a felszereléséből. Néhány nappal miután ideértünk, itt hagyta a falut.
*Monsotor válaszolja meg az elf kérdését, majd a kutya teteme mögé lép, várja az elf instrukcióját, hogy mikor is kezdjék el cipelni a holttestet, közben leguggol és felkészül arra, hogy felemelje a kutyát. Eközben a fél-elf nő belép a sátorba és udvariasan köszönti őket. Monsotor viszonozza az udvariasságot.*
-Szép napot neked is!
*Dronrin ezután rákérdez, hogy segíthet-e nekik valamiben.*
-Nem hiszem, hogy jelenleg tudnál segíteni. Bár ez Gwandriltól is függ.
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-12 11:03:01
Üzenet elküldve: 2020-01-12 11:03:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//MilOchass-ba tartva//
// Arreale, Ganer//
- Jó van fijjam, jó van na he. Visszamegyünk a jányír, nyugodgyál le.
*A gnómember tagadja, hogy kavarna a veressel de úgy mentegeti mint annak a rendje.*
- Reméltem is fijjam, hogy nem hagyod cserbe Arra nagyapádat!
*Ha már egyszer a gyámja lett, akkor ez a minimum a gnómtól.*
- Bezony fijjam. Ha kevesebb asszonyt emísztettem vóna tán még élník vagy húsz esztendűt.
*Ezen már most kár rágcsálódni. Az asszonyok elfogytak. Egyedül van és öreg korára végre azt csinál amit akar. A Ganer kétségbe vonja az öreg tályékozódását.*
- Az orrom hegyéig nem látok fijjam. Nehéz így tajtájékozódni.
*Ennél már nem tudja jobban a gnóm agyába rágni, hogy a sötétbe nem tud tájékozódni.*
- Jó kis odvas odú lesz az he! Na hozzá valami takarót nagyapádnak, hogy ne fagyjon le a lábam meg a kezem.
*Elsőként búvik bele az odúba és jól bepréseli magát, hogy minél bentébb legyen a fagyhalál széltől.*
- Gyűtsél fijjam szorgosan mer itt fagyok meg!
*Öreg már na meg fáradt. Kijár neki egy kis lustizás az odúban amíg a gnóm meleget csinál. Ha lenne takaró meg tábortűz egész kellemes lenne itt hunyni egyet reggelig.*
- Amott nídd csak, kidőtt fa.
*Segít már azért Ganernek, hogy ne érezze egyedül magát. Fiatalember és bizonyára fel is találja magát a gnómfajzat.*
// Arreale, Ganer//
- Jó van fijjam, jó van na he. Visszamegyünk a jányír, nyugodgyál le.
*A gnómember tagadja, hogy kavarna a veressel de úgy mentegeti mint annak a rendje.*
- Reméltem is fijjam, hogy nem hagyod cserbe Arra nagyapádat!
*Ha már egyszer a gyámja lett, akkor ez a minimum a gnómtól.*
- Bezony fijjam. Ha kevesebb asszonyt emísztettem vóna tán még élník vagy húsz esztendűt.
*Ezen már most kár rágcsálódni. Az asszonyok elfogytak. Egyedül van és öreg korára végre azt csinál amit akar. A Ganer kétségbe vonja az öreg tályékozódását.*
- Az orrom hegyéig nem látok fijjam. Nehéz így tajtájékozódni.
*Ennél már nem tudja jobban a gnóm agyába rágni, hogy a sötétbe nem tud tájékozódni.*
- Jó kis odvas odú lesz az he! Na hozzá valami takarót nagyapádnak, hogy ne fagyjon le a lábam meg a kezem.
*Elsőként búvik bele az odúba és jól bepréseli magát, hogy minél bentébb legyen a fagyhalál széltől.*
- Gyűtsél fijjam szorgosan mer itt fagyok meg!
*Öreg már na meg fáradt. Kijár neki egy kis lustizás az odúban amíg a gnóm meleget csinál. Ha lenne takaró meg tábortűz egész kellemes lenne itt hunyni egyet reggelig.*
- Amott nídd csak, kidőtt fa.
*Segít már azért Ganernek, hogy ne érezze egyedül magát. Fiatalember és bizonyára fel is találja magát a gnómfajzat.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-11 18:11:45
Üzenet elküldve: 2020-01-11 18:11:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//MilOchass-ba tartva//
//Arreale, Ganer//
*Az idős tündér nyugtatni próbálja Cilanney felől. Kedves gesztus ez tőle, de annyira nem nyugtatja meg, hogy valami idegent csak úgy odaküldenek. Megígérte a lánynak, hogy visszamennek a segítséggel és ezt szeretné teljesíteni.*
- Ideiglenesen biztosan jó helyen van, de megígértem neki, hogy visszamegyek érte. Mindenképp szeretnék megbizonyosodni, hogy rendben lesz. Ezért visszajönnék a gyógyítóval. *Így lenne teljesen nyugodt, még ha Arra papa egy kicsit könnyebben is intézné a dolgokat.*
- De ne aggódjon Arra papa. HA rendben lesz Cilanney, akkor visszatérek és teljesítem az önnek tett ígéretemet is. *Lassan úszni kezd az ígéretek teljesítésében, pedig még alig érkezett meg erre a vidékre. Végül a tündér úr is belátja, hogy a háza építése még várhat, hiszen valaki egészsége fontosabb ennél. Kikerekednek a szemei, ahogy Arra papa a volt feleségeiről mesél, vagyis a vörös hajú feleségeiről.*
- Ha maga mondja biztos úgy van. *Nem ellenkezik a tündérrel, de azért elég erős általános megállapítás lenne a vörös hajú nőkkel szemben. A tündér negyedik feleségének történetén halkan felnevet.*
- Nem semmi élete lehetett. *Négy feleség elég szép teljesítmény. Arra már nem derül fény, hogy meghaltak vagy egyszerűen szétváltak útjai a korábbi feleségeitől. Egyszer csak bejelenti a papus, hogy eltévedt.*
- Biztos benne? Nem ismerős valami? *Nem szívesen éjszakázna kint, de úgy látszik nem lesz más lehetősége. Megállítja a lovat és leszáll róla. Felajánlja segítségét a tündérnek a leszállásban. A közelben egy méretes, odvas fát pillant meg, ahová talán behúzódhatnak. Legalább csak egy oldalról kapják majd a hideg szelet.*
- Azt hiszem annak fának az üregében meghúzhatjuk magunkat. Nem lesz túl kényelmes, de nem fogunk megfagyni. *Kezével az említett fa felé mutat. Arra papa közben egy szütyőt ad megőrzésre, amire biccent és elteszi.*
- Megpróbálok egy kis fát gyűjteni, hogy tüzet csináljunk. *Éjtépőt megköti az odvas fa mellett és megpróbál gyújtósnak való fát keresni.*
//Arreale, Ganer//
*Az idős tündér nyugtatni próbálja Cilanney felől. Kedves gesztus ez tőle, de annyira nem nyugtatja meg, hogy valami idegent csak úgy odaküldenek. Megígérte a lánynak, hogy visszamennek a segítséggel és ezt szeretné teljesíteni.*
- Ideiglenesen biztosan jó helyen van, de megígértem neki, hogy visszamegyek érte. Mindenképp szeretnék megbizonyosodni, hogy rendben lesz. Ezért visszajönnék a gyógyítóval. *Így lenne teljesen nyugodt, még ha Arra papa egy kicsit könnyebben is intézné a dolgokat.*
- De ne aggódjon Arra papa. HA rendben lesz Cilanney, akkor visszatérek és teljesítem az önnek tett ígéretemet is. *Lassan úszni kezd az ígéretek teljesítésében, pedig még alig érkezett meg erre a vidékre. Végül a tündér úr is belátja, hogy a háza építése még várhat, hiszen valaki egészsége fontosabb ennél. Kikerekednek a szemei, ahogy Arra papa a volt feleségeiről mesél, vagyis a vörös hajú feleségeiről.*
- Ha maga mondja biztos úgy van. *Nem ellenkezik a tündérrel, de azért elég erős általános megállapítás lenne a vörös hajú nőkkel szemben. A tündér negyedik feleségének történetén halkan felnevet.*
- Nem semmi élete lehetett. *Négy feleség elég szép teljesítmény. Arra már nem derül fény, hogy meghaltak vagy egyszerűen szétváltak útjai a korábbi feleségeitől. Egyszer csak bejelenti a papus, hogy eltévedt.*
- Biztos benne? Nem ismerős valami? *Nem szívesen éjszakázna kint, de úgy látszik nem lesz más lehetősége. Megállítja a lovat és leszáll róla. Felajánlja segítségét a tündérnek a leszállásban. A közelben egy méretes, odvas fát pillant meg, ahová talán behúzódhatnak. Legalább csak egy oldalról kapják majd a hideg szelet.*
- Azt hiszem annak fának az üregében meghúzhatjuk magunkat. Nem lesz túl kényelmes, de nem fogunk megfagyni. *Kezével az említett fa felé mutat. Arra papa közben egy szütyőt ad megőrzésre, amire biccent és elteszi.*
- Megpróbálok egy kis fát gyűjteni, hogy tüzet csináljunk. *Éjtépőt megköti az odvas fa mellett és megpróbál gyújtósnak való fát keresni.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-11 14:22:19
Üzenet elküldve: 2020-01-11 14:22:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
*Lyzt nem érdekli olyan nagyon, hogy mézes lesz-e vagy maszatos. Nievesha hajlamos mindennel összekenni magát is és a jelenlévőket is. Megszokta már baba kora óta hogy így van, és fel is van készülve rá, nyúlna egy kis rongy darabért, de Pycta megelőzi a mozdulatot, s megmenti a fülét a piciny mancsos ujjaktól. Hálás smaragd pillantással néz a lombzöldek felé, mikor a rongyot sikerül elérnie, s vele megtörölnie a ragacsos kezecskét.*
- Nem kell rám költened, csak ha valóban szeretnél nekem venni valamit *simítja meg a fülét védő kezet gyengéden.*
- Anélkül is adok neked szívesen egyet *mikor újra a kislány felé fordul, akaratlanul is eszébe jutnak azok a Vadvédi pillanatok. Kicsit el is mereng egy másodpercre, míg a kislány valódi édesanyja eszébe jut.
~Nem esik messze az alma...~
Mosolyodik, hisz Lyz szúrta ki Éné fülét is, és ha Nievesha fülbevalót szeretne, akkor valószínűleg ez újra rá hárul majd. Talán nem is engedné másnak.
Merőben különbözik a két érzés, hisz Nieveshát mégiscsak saját gyermekének tekinti, mióta közéjük került, ellenben Aenae "csupán" barátnője volt.
~Egyszer majd azon kapom, hogy a köldökét is át akarja lukasztani.~
Sóhajtva csóválja ki fejéből a képet, és reméli, ez minél később következik majd be, de kétségtelen hogy ez a kislány részéről csak a kezdet. Lyz elfogadóbb ilyen téren, Pyctáról már mást gondol, így enyhe részvéttel nyitja felé újra pilláit, az erdőmélyi felé, hogy a kis szélvész feladja még nekik a leckét. De ha tud, ő segít majd Pyctának is átvészelni ezeket az időket, melyeket az atyai szív talán nehezebben emészt.*
- Ugye tudod, Édesem, hogy ahhoz, lyukat kell fúrni a füledbe? Nem kellemes érzés. Biztosan szeretnéd? *fordul a kislány felé őszinte nyílt tekintettel. Nem elriasztani szeretné, de ebben nem szabad zsákbamacskát árulni.* Hamar készen van, de napokig ég a helye.
//N'othrym//
*Lyzt nem érdekli olyan nagyon, hogy mézes lesz-e vagy maszatos. Nievesha hajlamos mindennel összekenni magát is és a jelenlévőket is. Megszokta már baba kora óta hogy így van, és fel is van készülve rá, nyúlna egy kis rongy darabért, de Pycta megelőzi a mozdulatot, s megmenti a fülét a piciny mancsos ujjaktól. Hálás smaragd pillantással néz a lombzöldek felé, mikor a rongyot sikerül elérnie, s vele megtörölnie a ragacsos kezecskét.*
- Nem kell rám költened, csak ha valóban szeretnél nekem venni valamit *simítja meg a fülét védő kezet gyengéden.*
- Anélkül is adok neked szívesen egyet *mikor újra a kislány felé fordul, akaratlanul is eszébe jutnak azok a Vadvédi pillanatok. Kicsit el is mereng egy másodpercre, míg a kislány valódi édesanyja eszébe jut.
~Nem esik messze az alma...~
Mosolyodik, hisz Lyz szúrta ki Éné fülét is, és ha Nievesha fülbevalót szeretne, akkor valószínűleg ez újra rá hárul majd. Talán nem is engedné másnak.
Merőben különbözik a két érzés, hisz Nieveshát mégiscsak saját gyermekének tekinti, mióta közéjük került, ellenben Aenae "csupán" barátnője volt.
~Egyszer majd azon kapom, hogy a köldökét is át akarja lukasztani.~
Sóhajtva csóválja ki fejéből a képet, és reméli, ez minél később következik majd be, de kétségtelen hogy ez a kislány részéről csak a kezdet. Lyz elfogadóbb ilyen téren, Pyctáról már mást gondol, így enyhe részvéttel nyitja felé újra pilláit, az erdőmélyi felé, hogy a kis szélvész feladja még nekik a leckét. De ha tud, ő segít majd Pyctának is átvészelni ezeket az időket, melyeket az atyai szív talán nehezebben emészt.*
- Ugye tudod, Édesem, hogy ahhoz, lyukat kell fúrni a füledbe? Nem kellemes érzés. Biztosan szeretnéd? *fordul a kislány felé őszinte nyílt tekintettel. Nem elriasztani szeretné, de ebben nem szabad zsákbamacskát árulni.* Hamar készen van, de napokig ég a helye.
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-11 09:46:08
Üzenet elküldve: 2020-01-11 09:46:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gwaandril sátra//
//Monsotor, Gwaandril//
*Hosszasan sétál és közben átkozza magát. Nem tudja, hogy mit csináljon. Nem tudja, hogyan kellett volna reagálni, hiszen még sohasem volt még csak hasonló szituációban sem. A legfőbb dolog amit nem tud, hogy hogyan kérjen bocsánatot. Egy félreértés és a balgasága jobban dühíti, mint eddig bármi más. Gwaandril sátra felé veszi az irány és reméli, hogy az elfet egyedül találja. Egy ideig megszaporázza lépteit, majd minél közelebb ér annál inkább lelassul. Hallja hogy a hosszú életű nincs egyedül. Egy ideig tétovázik, hogy bemenjen vagy ne, majd úgy dönt, hogyha esetleg nem kívánatos vendég, akkor majd úgy is kiküldik. Belépve először egy óriást pillant meg, aki valószínűleg Monsotor lehet. Arra az esetre, hogyha nem hallanák jöttél, hangosan köszön.*
-Szép napot nektek!
*Amint kimondja a szavakat, megpillantja Juhar élettelen testét a földön és elszorul a szíve.*
-Segíthetek valamiben?
//Monsotor, Gwaandril//
*Hosszasan sétál és közben átkozza magát. Nem tudja, hogy mit csináljon. Nem tudja, hogyan kellett volna reagálni, hiszen még sohasem volt még csak hasonló szituációban sem. A legfőbb dolog amit nem tud, hogy hogyan kérjen bocsánatot. Egy félreértés és a balgasága jobban dühíti, mint eddig bármi más. Gwaandril sátra felé veszi az irány és reméli, hogy az elfet egyedül találja. Egy ideig megszaporázza lépteit, majd minél közelebb ér annál inkább lelassul. Hallja hogy a hosszú életű nincs egyedül. Egy ideig tétovázik, hogy bemenjen vagy ne, majd úgy dönt, hogyha esetleg nem kívánatos vendég, akkor majd úgy is kiküldik. Belépve először egy óriást pillant meg, aki valószínűleg Monsotor lehet. Arra az esetre, hogyha nem hallanák jöttél, hangosan köszön.*
-Szép napot nektek!
*Amint kimondja a szavakat, megpillantja Juhar élettelen testét a földön és elszorul a szíve.*
-Segíthetek valamiben?
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-10 11:26:14
Üzenet elküldve: 2020-01-10 11:26:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//MilOchass-ba tartva//
// Arreale, Ganer//
*Már majdnem rátérnek a lényegre azaz Arra papa házának a témára. A gnómember erre visszakozik, hogy előbb a veress lányt gyógyítassák meg.*
- Ne aggódgyá fijjam, a veres jánynak jó helye van a tavernába. Kap enni inni meg szobába is fekdícselhet. Kutya baja se nem lesz ottan. Vannak most ittem línyegesebb dógok is. Majd valami gyógyítót rákűdök, oszt megnízi.
*Éjszaka van vagy kezd az lenni. Ilyenkor már az öregnek ágyban lenne a helye, e helyett egy veress lányka kajtatnak gyógyítóért. Hallatlan.*
- Na jó van fijjam a házam míg tínyleg ráér egy napocskát. Osztán vigyázzá mer a veressekkel csak a baj van! Kít felesígem veress vót, hát mondhatom házsártos sárkányok vótak.
*Nem átallik felhomályosítani a gnómot, hogy a veresekkel csak okosan. A fiú az idejövetelét kezdi ecsetelni, ecetere fecsegésbe. Bele is vörösödik a veresbe.*
- Ahha, ahhha, szóval víletlen futottatok össze. A negyedik felesígemmel én is víletlen futottam össze, oszt tíz évig a házsártoskodott a nyakamon. Eír nyugósztalja, megpurgált szegíny pára.
*Nem is annyira jó móka itten belemenni a nőügyekbe. A gnómember majd tudja mit kezdjen a veressel ha van elég esze.*
- No fijjam itt ájjá meg. Eltívedtünk. Fáradt vagyok. Kíszítsíl valami fekhelyet oszt majd reggel odatalálok neked.
*Megunta már a sötétben bocsánkázást. Majd reggel befejezik a vajákos kajtatást.*
- Nesze fijjam, tedd el még ezt. Legyen nálad mer tűlem míg ellopják az íjjel.
* Odaad megőrzésre egy szütyőt a gnóm mancsába.
*
A hozzászólás írója (Arraele Lytarane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.10 11:27:20
// Arreale, Ganer//
*Már majdnem rátérnek a lényegre azaz Arra papa házának a témára. A gnómember erre visszakozik, hogy előbb a veress lányt gyógyítassák meg.*
- Ne aggódgyá fijjam, a veres jánynak jó helye van a tavernába. Kap enni inni meg szobába is fekdícselhet. Kutya baja se nem lesz ottan. Vannak most ittem línyegesebb dógok is. Majd valami gyógyítót rákűdök, oszt megnízi.
*Éjszaka van vagy kezd az lenni. Ilyenkor már az öregnek ágyban lenne a helye, e helyett egy veress lányka kajtatnak gyógyítóért. Hallatlan.*
- Na jó van fijjam a házam míg tínyleg ráér egy napocskát. Osztán vigyázzá mer a veressekkel csak a baj van! Kít felesígem veress vót, hát mondhatom házsártos sárkányok vótak.
*Nem átallik felhomályosítani a gnómot, hogy a veresekkel csak okosan. A fiú az idejövetelét kezdi ecsetelni, ecetere fecsegésbe. Bele is vörösödik a veresbe.*
- Ahha, ahhha, szóval víletlen futottatok össze. A negyedik felesígemmel én is víletlen futottam össze, oszt tíz évig a házsártoskodott a nyakamon. Eír nyugósztalja, megpurgált szegíny pára.
*Nem is annyira jó móka itten belemenni a nőügyekbe. A gnómember majd tudja mit kezdjen a veressel ha van elég esze.*
- No fijjam itt ájjá meg. Eltívedtünk. Fáradt vagyok. Kíszítsíl valami fekhelyet oszt majd reggel odatalálok neked.
*Megunta már a sötétben bocsánkázást. Majd reggel befejezik a vajákos kajtatást.*
- Nesze fijjam, tedd el még ezt. Legyen nálad mer tűlem míg ellopják az íjjel.
* Odaad megőrzésre egy szütyőt a gnóm mancsába.
*A hozzászólás írója (Arraele Lytarane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.10 11:27:20
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-09 18:47:05
Üzenet elküldve: 2020-01-09 18:47:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Előkészületek//
//Gwaandril sátra//
*Gwaandril számára ismerős a Lyzendra által is elmesélt történet, de most alaposan meglepte őt az óriás. Nem hallott még arról a Jayzion nevű alakról, így kíváncsisága csak nőni kezd. ~ Vajon meghalhatott volna abban a véres csatában, amiről a vezérelf és az óriás is beszélnek? Lehetséges, ha annyi állat veszett oda tényleg, mint amit Lyz is említett. Legalább az Erdőért tette, biztosan az Őrzők fogadták kegyeikbe. De nem biztos, talán csak zarándokolni van, ahogyan azt Pycta is tette egyszer. ~ Nagy levegőt vesz, de erre természetesen rá fog kérdezni, amit megpróbál a legtiszteletteljesebben megfogalmazni.*
-Bocsáss meg, Monsotor, de nem hallottam még Jayzionról. Elmondanád, hogy ki is pontosan ő? Lyzendráék még nem beszéltek róla, s itt sem láttam hasonló nevű elfet, embert vagy félvért. *Bármit is válaszol az óriás, Gwaandril meghallgatja és az alapján fog majd cselekedni. Ezután pedig Juharral törődik, így a kutyához lép.*
-Rendben, akkor te emeld hátulról, én elölről.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.01.11 10:21:46, a következő indokkal:
Kérésre.
//Gwaandril sátra//
*Gwaandril számára ismerős a Lyzendra által is elmesélt történet, de most alaposan meglepte őt az óriás. Nem hallott még arról a Jayzion nevű alakról, így kíváncsisága csak nőni kezd. ~ Vajon meghalhatott volna abban a véres csatában, amiről a vezérelf és az óriás is beszélnek? Lehetséges, ha annyi állat veszett oda tényleg, mint amit Lyz is említett. Legalább az Erdőért tette, biztosan az Őrzők fogadták kegyeikbe. De nem biztos, talán csak zarándokolni van, ahogyan azt Pycta is tette egyszer. ~ Nagy levegőt vesz, de erre természetesen rá fog kérdezni, amit megpróbál a legtiszteletteljesebben megfogalmazni.*
-Bocsáss meg, Monsotor, de nem hallottam még Jayzionról. Elmondanád, hogy ki is pontosan ő? Lyzendráék még nem beszéltek róla, s itt sem láttam hasonló nevű elfet, embert vagy félvért. *Bármit is válaszol az óriás, Gwaandril meghallgatja és az alapján fog majd cselekedni. Ezután pedig Juharral törődik, így a kutyához lép.*
-Rendben, akkor te emeld hátulról, én elölről.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.01.11 10:21:46, a következő indokkal:
Kérésre.
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-09 14:30:21
Üzenet elküldve: 2020-01-09 14:30:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
*Bár mostanra határozottan kerüli, hogy a közösség életét befolyásoló döntésekben részt vegyen, szívesen erősíti meg döntésében Lyzendrát vagy ad tanácsot. Régóta tudja már, hogy neki nem az a sorsa, hogy irányítson, Erdőmélyén meg is volt a jussa érte, de most már tisztábban lát.
Mivel ő szentelte fel a fát oltárrá és gondozza azóta is, így természetes, hogy egy ilyen szertartáson segít. Megérti Gwaandril fájdalmát, ha Xauzurral történne hasonló, maga is vigasztalhatatlan lenne, bár ő biztosan az otthonában helyezné végső nyugalomra az irbiszt.
Nievesha szerencsére semmit nem fogott fel a beszélgetésükből. Egyelőre lefoglalja a vajas-mézes kenyér, aztán pedig a fülbevalók dolga szorít minden mást háttérbe.
Segítőkészen törli meg a kicsi száját és kezét, de ez is, szélmalomharcnak tűnik a jelen helyzetben. Szótlan figyeli, ahogy a lányok beszélgetnek az ékszerekről és halovány mosollyal hallgatja a kislány lelkendezését. A megmaradt kenyérhéjakat maga eszi meg, már ha azok alkalmasak még ilyesmire. De miért ne lennének azok?
A vajas-mézes ujjacskák Lyz arany fürtjei felé indulnak, az erdőmélyi elf megpróbálja egy törléssel elejét venni annak, hogy ne csak a kicsi, de a szőke elf lány is ragacsos legyen.*
- Kincsem, ha befejezted, előbb moss gyorsan kezet, aztán lehet fülbevalózni. *Mondja halkan, de határozottan, megpróbálva magára vonni Nievesha figyelmét az ékszerekről.*
- Lyz majd kap tőlem egy másikat és akkor mindenkinek lesz. *Mosolyog az elf lányra kedvesen, de csak akkor engedi a kicsit a fülbevalóhoz vagy Lyzhez nyúlni, ha megmosta ragacsos kis ujjacskáit.*
//N'othrym//
*Bár mostanra határozottan kerüli, hogy a közösség életét befolyásoló döntésekben részt vegyen, szívesen erősíti meg döntésében Lyzendrát vagy ad tanácsot. Régóta tudja már, hogy neki nem az a sorsa, hogy irányítson, Erdőmélyén meg is volt a jussa érte, de most már tisztábban lát.
Mivel ő szentelte fel a fát oltárrá és gondozza azóta is, így természetes, hogy egy ilyen szertartáson segít. Megérti Gwaandril fájdalmát, ha Xauzurral történne hasonló, maga is vigasztalhatatlan lenne, bár ő biztosan az otthonában helyezné végső nyugalomra az irbiszt.
Nievesha szerencsére semmit nem fogott fel a beszélgetésükből. Egyelőre lefoglalja a vajas-mézes kenyér, aztán pedig a fülbevalók dolga szorít minden mást háttérbe.
Segítőkészen törli meg a kicsi száját és kezét, de ez is, szélmalomharcnak tűnik a jelen helyzetben. Szótlan figyeli, ahogy a lányok beszélgetnek az ékszerekről és halovány mosollyal hallgatja a kislány lelkendezését. A megmaradt kenyérhéjakat maga eszi meg, már ha azok alkalmasak még ilyesmire. De miért ne lennének azok?
A vajas-mézes ujjacskák Lyz arany fürtjei felé indulnak, az erdőmélyi elf megpróbálja egy törléssel elejét venni annak, hogy ne csak a kicsi, de a szőke elf lány is ragacsos legyen.*
- Kincsem, ha befejezted, előbb moss gyorsan kezet, aztán lehet fülbevalózni. *Mondja halkan, de határozottan, megpróbálva magára vonni Nievesha figyelmét az ékszerekről.*
- Lyz majd kap tőlem egy másikat és akkor mindenkinek lesz. *Mosolyog az elf lányra kedvesen, de csak akkor engedi a kicsit a fülbevalóhoz vagy Lyzhez nyúlni, ha megmosta ragacsos kis ujjacskáit.*
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-07 14:25:58
Üzenet elküldve: 2020-01-07 14:25:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
*A kislány jóllakottsági-szintje ragyogóan lemérhető azzal, ahogyan azzal a szelet kenyérrel bánik. Először még nagy lendülettel, szinte rágás nélkül tolja magába, de aztán ahogyan telik meg a pocak, úgy csökken a sebesség és a komolyság is. Hacsak rá nem szólnak, akkor ő szétmadzsgálja a fennmaradó részt - a karéj körülbelüli harmadát -, a mézet persze minden morzsáról alaposan lenyalja. Ezzel annyira el van foglalva, hogy a kutya ügyére cseppet sem figyel, eleve nem figyelt oda, nem is érti a "kimúlt" szót, az egész téma nem is érdekli, sokkal érdekesebb az, hogy könyékig összemézezze magát és az asztalt. Hüvelykujját szopogatja éppen tisztára, mikor Lyz fülbevalói felé kanyarodnak. Ha pedig Lyz nem vigyáz, akkor ő is könnyen ragacsossá válhat a kislány kezétől.*
- Fülbeeeevalóóó!
*Ismétli Pyctát és már nyúl is Lyz felé, aki így egyre fenyegetőbb közelségbe kerül a mézes mancsokhoz.*
- Téééényleg acc a tiédből? Úúúúáóó!
*Lelkesedik tágra nyílt szemekkel. De aztán összevont szemöldökkel néz Lyzre.*
- De akkor neked nem lesz, ha nekem adod. Nem akarom, hogy neked ne legyen!
//N'othrym//
*A kislány jóllakottsági-szintje ragyogóan lemérhető azzal, ahogyan azzal a szelet kenyérrel bánik. Először még nagy lendülettel, szinte rágás nélkül tolja magába, de aztán ahogyan telik meg a pocak, úgy csökken a sebesség és a komolyság is. Hacsak rá nem szólnak, akkor ő szétmadzsgálja a fennmaradó részt - a karéj körülbelüli harmadát -, a mézet persze minden morzsáról alaposan lenyalja. Ezzel annyira el van foglalva, hogy a kutya ügyére cseppet sem figyel, eleve nem figyelt oda, nem is érti a "kimúlt" szót, az egész téma nem is érdekli, sokkal érdekesebb az, hogy könyékig összemézezze magát és az asztalt. Hüvelykujját szopogatja éppen tisztára, mikor Lyz fülbevalói felé kanyarodnak. Ha pedig Lyz nem vigyáz, akkor ő is könnyen ragacsossá válhat a kislány kezétől.*
- Fülbeeeevalóóó!
*Ismétli Pyctát és már nyúl is Lyz felé, aki így egyre fenyegetőbb közelségbe kerül a mézes mancsokhoz.*
- Téééényleg acc a tiédből? Úúúúáóó!
*Lelkesedik tágra nyílt szemekkel. De aztán összevont szemöldökkel néz Lyzre.*
- De akkor neked nem lesz, ha nekem adod. Nem akarom, hogy neked ne legyen!
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-07 13:40:47
Üzenet elküldve: 2020-01-07 13:40:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
*Szemét lehunyva bólint, mikor Pycta megerősíti döntésében. Míg Pycta nem került az életébe sokkal elveszettebbnek érezte magát. Most hogy mögötte áll, elég néha csak egy bólintás, vagy összekulcsolódó ujjperceik, vagy a derekára simuló tenyér, hogy tudja, támogatja őt.*
- Köszönöm *kulcsolja ujjait az elfébe. Köszöni egyszerre a támogatást, s az ígéretet, hogy segít a szertartásban, mely minden bizonnyal szép búcsú lesz az állat testének, s szép útravaló a lelkének.
Nievesha fülek felé forduló érdeklődése más irányba fordul, mely Lyzt kissé megnyugtatja. Úgy érzi, elegendő választ kapott, s megfelelőt is, hogy túl tudott lépni.*
- Szeretnél egyet? Az enyémből is adok szívesen. Melyiket szeretnéd? *Pycta kezét ugyan nem ereszti, de közelebb hajol fogadott, s sajátjaként szeretett kislányhoz, hogy jól megnézhesse a repertoárt. Szeme sarkából Pyctára sandít azért, vajon mit szól a női szakasz fontos dolgaihoz. Azzal a somolygással fordul vissza a komoly ábrázatú Nieveshához.*
- Mit szólsz ehhez? *Asztalra teszi a vajas kenyeret, majd ujjával egy olyan karikára mutat, melyben oldalirányban zöld apró kavicsok csillognak. A karika egyébiránt egyszerű, ám Lyznek sokat jelent, akárcsak a kislány. Szívesen nekiadja, ha az tetszik neki.*
- Nézd csak, ebben borostyán kő van, olyasmi mint a szemed, csak egy kő van benne. *Húzza az ujját egyel lejjebb kiszámolva a pontos darabot. Bár számos ékszer van fülében, egyikről sem mondható, hogy csupán kedvtelésből került bele. Mind örökség valamilyen ágról, ám azt csak Lyz tudja, melyik honnan.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.07 13:58:03
//N'othrym//
*Szemét lehunyva bólint, mikor Pycta megerősíti döntésében. Míg Pycta nem került az életébe sokkal elveszettebbnek érezte magát. Most hogy mögötte áll, elég néha csak egy bólintás, vagy összekulcsolódó ujjperceik, vagy a derekára simuló tenyér, hogy tudja, támogatja őt.*
- Köszönöm *kulcsolja ujjait az elfébe. Köszöni egyszerre a támogatást, s az ígéretet, hogy segít a szertartásban, mely minden bizonnyal szép búcsú lesz az állat testének, s szép útravaló a lelkének.
Nievesha fülek felé forduló érdeklődése más irányba fordul, mely Lyzt kissé megnyugtatja. Úgy érzi, elegendő választ kapott, s megfelelőt is, hogy túl tudott lépni.*
- Szeretnél egyet? Az enyémből is adok szívesen. Melyiket szeretnéd? *Pycta kezét ugyan nem ereszti, de közelebb hajol fogadott, s sajátjaként szeretett kislányhoz, hogy jól megnézhesse a repertoárt. Szeme sarkából Pyctára sandít azért, vajon mit szól a női szakasz fontos dolgaihoz. Azzal a somolygással fordul vissza a komoly ábrázatú Nieveshához.*
- Mit szólsz ehhez? *Asztalra teszi a vajas kenyeret, majd ujjával egy olyan karikára mutat, melyben oldalirányban zöld apró kavicsok csillognak. A karika egyébiránt egyszerű, ám Lyznek sokat jelent, akárcsak a kislány. Szívesen nekiadja, ha az tetszik neki.*
- Nézd csak, ebben borostyán kő van, olyasmi mint a szemed, csak egy kő van benne. *Húzza az ujját egyel lejjebb kiszámolva a pontos darabot. Bár számos ékszer van fülében, egyikről sem mondható, hogy csupán kedvtelésből került bele. Mind örökség valamilyen ágról, ám azt csak Lyz tudja, melyik honnan.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.07 13:58:03
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-07 13:10:46
Üzenet elküldve: 2020-01-07 13:10:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
*Lyzendra érkezése sem zökkenti ki, ugyanolyan nyugalommal folytatja és fogadja a csókot az arcán, mint mindig is tenné. Valahol legbelül készült már az ilyen kérdésekre, persze előre nem tudhatta, milyen irányú lesz majd Nievesha érdeklődése, de legalább kicsit rá tudott készülni.
Lyz sem tűnik zavartnak, hasonló kedvességgel válaszol a kicsinek. A szőke elf lány is megkapja a vajas-mézes kenyerét, majd az erdőmélyi magának is készít egyet. Míg megkeni saját kenyerét, Lyz a combjára teheti a kezét, de amint végez, megfogja az elf lányét az asztal pereme alatt és viszonozza a gyengéd szorítást.
A halk szavak felé irányítja figyelmét, úgy hallgatja meg Lyz szavait Gwaandrillal és kutyájával kapcsolatban, alig láthatóan bólintva végül.*
- Jól tetted. *Mondja halkan maga is. Bár nem volt szemtanúja, emlékszik Lyz elmondására az erdőmélyi esetet illetően, amikor holt-eleven állatokkal kellett megküzdeniük a fáért.*
- Helyesen cselekedtél. *Mosolyodik el bátorítóan.
A szőke elf lány mindig is erős volt, sokkal igazságosabb és elnézőbb vezető, mint az erdőmélyi elf valaha is volt, de azt is tudja, szüksége van támogatásra.*
- Segítek majd a szertartásban. *Teszi még hozzá, mielőtt visszatérne saját mézes kenyeréhez és Nievesha szavaihoz.
A kislány láthatóan érti, mit szeretett volna vele közölni a csuhátlan csuhás. Bár számított némi ellenállásra, örömmel veszi, hogy Nievesha korához képest érettebben reagál. Mosolyognia kell a kislány komolyan gondolkodó ábrázatán, s amikor a kérdést hallja, komolyan válaszol.*
- Azok ékszerek, fülbevalók. *Pillant a Lyz füleit ékítő szépségekre.*
- Persze, hogy lehet, ha szeretnél. *Fordul vissza tekintete a kislányhoz.*
- Milyet szeretnél? *Kérdi érdeklődve. Lyzendra füleiben számos ékszer van, nincs oka megtagadni azokat a kislánytól.*
- Lyz biztosan segít majd választani neked.
//N'othrym//
*Lyzendra érkezése sem zökkenti ki, ugyanolyan nyugalommal folytatja és fogadja a csókot az arcán, mint mindig is tenné. Valahol legbelül készült már az ilyen kérdésekre, persze előre nem tudhatta, milyen irányú lesz majd Nievesha érdeklődése, de legalább kicsit rá tudott készülni.
Lyz sem tűnik zavartnak, hasonló kedvességgel válaszol a kicsinek. A szőke elf lány is megkapja a vajas-mézes kenyerét, majd az erdőmélyi magának is készít egyet. Míg megkeni saját kenyerét, Lyz a combjára teheti a kezét, de amint végez, megfogja az elf lányét az asztal pereme alatt és viszonozza a gyengéd szorítást.
A halk szavak felé irányítja figyelmét, úgy hallgatja meg Lyz szavait Gwaandrillal és kutyájával kapcsolatban, alig láthatóan bólintva végül.*
- Jól tetted. *Mondja halkan maga is. Bár nem volt szemtanúja, emlékszik Lyz elmondására az erdőmélyi esetet illetően, amikor holt-eleven állatokkal kellett megküzdeniük a fáért.*
- Helyesen cselekedtél. *Mosolyodik el bátorítóan.
A szőke elf lány mindig is erős volt, sokkal igazságosabb és elnézőbb vezető, mint az erdőmélyi elf valaha is volt, de azt is tudja, szüksége van támogatásra.*
- Segítek majd a szertartásban. *Teszi még hozzá, mielőtt visszatérne saját mézes kenyeréhez és Nievesha szavaihoz.
A kislány láthatóan érti, mit szeretett volna vele közölni a csuhátlan csuhás. Bár számított némi ellenállásra, örömmel veszi, hogy Nievesha korához képest érettebben reagál. Mosolyognia kell a kislány komolyan gondolkodó ábrázatán, s amikor a kérdést hallja, komolyan válaszol.*
- Azok ékszerek, fülbevalók. *Pillant a Lyz füleit ékítő szépségekre.*
- Persze, hogy lehet, ha szeretnél. *Fordul vissza tekintete a kislányhoz.*
- Milyet szeretnél? *Kérdi érdeklődve. Lyzendra füleiben számos ékszer van, nincs oka megtagadni azokat a kislánytól.*
- Lyz biztosan segít majd választani neked.
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-07 11:29:56
Üzenet elküldve: 2020-01-07 11:29:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
- Ó értem.
*Válaszolja a fül és faj témájára. Eddig ugyan nem tudta, hogy mi fán terem az ember, most sem lett okosabb, csak annyiban, hogy más a füle, mint az elfnek, de amúgy nyilván ugyanolyan.*
- De akkor...
*Kezd bele az újabb kérdésfeltevésbe nagyon komoly arccal. Még a kenyér falásával is felhagy egy pillanatra. Látszik az arcocskáján, hogy ez most a nagy kérdések feltevésének és megválaszolásának az ideje.*
- Hogy fér az én fülembe annyi fényes izé, mint anyáéba?
*A felnőttek talán nem pont erre a kérdésre számítottak az előzmények fényében, de hát a kislányt leginkább ez foglalkoztatja.*
- És nekem mikor lehet fényes izé a fülemben? Lehet? Léccííííí!
*Teliszájas vigyort villant előbb Pyctára, aztán Lyzre, majd újra Pyctára. Valamiért úgy gondolja, hogy ilyen ügyekben Pyctának kell engedélyt adnia.*
//N'othrym//
- Ó értem.
*Válaszolja a fül és faj témájára. Eddig ugyan nem tudta, hogy mi fán terem az ember, most sem lett okosabb, csak annyiban, hogy más a füle, mint az elfnek, de amúgy nyilván ugyanolyan.*
- De akkor...
*Kezd bele az újabb kérdésfeltevésbe nagyon komoly arccal. Még a kenyér falásával is felhagy egy pillanatra. Látszik az arcocskáján, hogy ez most a nagy kérdések feltevésének és megválaszolásának az ideje.*
- Hogy fér az én fülembe annyi fényes izé, mint anyáéba?
*A felnőttek talán nem pont erre a kérdésre számítottak az előzmények fényében, de hát a kislányt leginkább ez foglalkoztatja.*
- És nekem mikor lehet fényes izé a fülemben? Lehet? Léccííííí!
*Teliszájas vigyort villant előbb Pyctára, aztán Lyzre, majd újra Pyctára. Valamiért úgy gondolja, hogy ilyen ügyekben Pyctának kell engedélyt adnia.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-07 08:24:54
Üzenet elküldve: 2020-01-07 08:24:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//MilOchass-ba tartva//
//Arreale, Ganer//
*Magában jót mosolyog a tündér ízes beszédén, ami már az első találkozásukkor megütötte a fülét. Egyáltalán nem zavarja, sőt néha még talán mulatságos is, bár ezt nem árulja el az idős tündérnek. A tündér szókimondása is egészen egyedi, nem sok hozzá hasonló karakteres személlyel találkozott eddig. A tél közeledtére utalva egyetértően bólint.*
- Részemről akár holnap is belevághatunk, csak a társamnak lenne szüksége legelőször egy gyógyítóra. Ha ő rendben van kész vagyok segíteni, akár azonnal. *Mivel más teendője nincs, így szívesen ajánlja fel az erejét és tudását az idős Arra papának. A magaslati kunyhó kialakításával kapcsolatban a tündér érdekes kérdéseket vet fel, amin így hirtelen még el sem gondolkodott.*
- Valami fűtés mindenképp kell majd. Kitaláljuk Arra papa, hogy tudnánk biztonságosan és hatékonyan megoldani. Tanácsadók sokaságában megvalósulnak a tervek. *Mosolyogva kacsint a tündérre, már ha az oldalasan észreveszi a lovon. Arra papa még azon vágyát is megosztja, hogy egy minőségi otthonra vágyik, ami teljesen érthető.*
- Rajtam nem múlik Arra papa. Időm van, ha van elég és jó minőségű építőanyag, akkor biztosan megoldjuk, hogy strapabíró legyen és komfortos. *A jogos aggodalmakat meg tudja érteni, bár azt kissé nehezen, hogy a tündér idős korára miért épp magasba szándékozik költözni, bár ez már az ő döntése. Arra papát figyelmesen hallgatja amint a fiáról mesél. Szomorú történet a vége, és sok kérdés merül fel benne a fiú eltűnését illetően. Sajnos annyira még nem járatos az erőben, hogy ezt meg tudja fejteni.*
- Őszintén sajnálom a történteket. Bizonyára komoly fájdalommal jár ez önnek. *Tekintetéből együttérzés sugárzik.*
- Ha előre haladok a tanulmányaimban megpróbálom megfejteni a rejtélyes eltűnést. *Azt még nem tudja, hogyan, de bízik abban, hogy ha a tudása nő, akkor talán megnyugtató válasszal szolgálhat majd a megtört szívű tündérnek. A következő kapott kérdés igazán meglepi.*
- Ahogyan korábban említettem tanulni jöttem. Hallottam, hogy itt van az elementalisták tornya, a tudás fellegvára. *Erre a kérdésre nem nehéz válaszolnia, a másikon viszont már zavarba jön.*
- Ő nem, vagyis nem vagyunk egy pár. A kisasszony bátyjának vagyok a barátja. Őt pedig egy véletlen baleset következtében ismertem meg, de nincsen köztünk semmi sem. *Kissé szokatlan, hogy egyből ilyesmivel gyanúsítgatják, de a tündér szókimondását megismerve nem haragszik rá, csak kissé kellemetlen volt a kérdés.*
//Arreale, Ganer//
*Magában jót mosolyog a tündér ízes beszédén, ami már az első találkozásukkor megütötte a fülét. Egyáltalán nem zavarja, sőt néha még talán mulatságos is, bár ezt nem árulja el az idős tündérnek. A tündér szókimondása is egészen egyedi, nem sok hozzá hasonló karakteres személlyel találkozott eddig. A tél közeledtére utalva egyetértően bólint.*
- Részemről akár holnap is belevághatunk, csak a társamnak lenne szüksége legelőször egy gyógyítóra. Ha ő rendben van kész vagyok segíteni, akár azonnal. *Mivel más teendője nincs, így szívesen ajánlja fel az erejét és tudását az idős Arra papának. A magaslati kunyhó kialakításával kapcsolatban a tündér érdekes kérdéseket vet fel, amin így hirtelen még el sem gondolkodott.*
- Valami fűtés mindenképp kell majd. Kitaláljuk Arra papa, hogy tudnánk biztonságosan és hatékonyan megoldani. Tanácsadók sokaságában megvalósulnak a tervek. *Mosolyogva kacsint a tündérre, már ha az oldalasan észreveszi a lovon. Arra papa még azon vágyát is megosztja, hogy egy minőségi otthonra vágyik, ami teljesen érthető.*
- Rajtam nem múlik Arra papa. Időm van, ha van elég és jó minőségű építőanyag, akkor biztosan megoldjuk, hogy strapabíró legyen és komfortos. *A jogos aggodalmakat meg tudja érteni, bár azt kissé nehezen, hogy a tündér idős korára miért épp magasba szándékozik költözni, bár ez már az ő döntése. Arra papát figyelmesen hallgatja amint a fiáról mesél. Szomorú történet a vége, és sok kérdés merül fel benne a fiú eltűnését illetően. Sajnos annyira még nem járatos az erőben, hogy ezt meg tudja fejteni.*
- Őszintén sajnálom a történteket. Bizonyára komoly fájdalommal jár ez önnek. *Tekintetéből együttérzés sugárzik.*
- Ha előre haladok a tanulmányaimban megpróbálom megfejteni a rejtélyes eltűnést. *Azt még nem tudja, hogyan, de bízik abban, hogy ha a tudása nő, akkor talán megnyugtató válasszal szolgálhat majd a megtört szívű tündérnek. A következő kapott kérdés igazán meglepi.*
- Ahogyan korábban említettem tanulni jöttem. Hallottam, hogy itt van az elementalisták tornya, a tudás fellegvára. *Erre a kérdésre nem nehéz válaszolnia, a másikon viszont már zavarba jön.*
- Ő nem, vagyis nem vagyunk egy pár. A kisasszony bátyjának vagyok a barátja. Őt pedig egy véletlen baleset következtében ismertem meg, de nincsen köztünk semmi sem. *Kissé szokatlan, hogy egyből ilyesmivel gyanúsítgatják, de a tündér szókimondását megismerve nem haragszik rá, csak kissé kellemetlen volt a kérdés.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-06 13:28:59
Üzenet elküldve: 2020-01-06 13:28:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//N'othrym//
*Talán éppen rosszkor érkezik. Az elcsípett szavakból olyan témára következtet, mely érzékeny pont lehet, de ahogy Pycta Nieveshának válaszol, mosolyt cal arcára. Minden alkalommal csak jobban felnéz az erdőmélyire, amikor ügyesen vesz egy keresztkérdést. Nievesha persze tele van kérdésekkel. Bár Pycta mellé ül, s arcára csókot lehel, mintha nem éppen percekkel ezelőtt váltak volna el, de a köszöntés után Nieveshához fordul.*
- Édesem, Apukáddal úgy szeretünk, ahogy vagy *simít félre egy aranyló fürtöt a kislány kerekded füle mögé, s hajol hozzá, hogy a felmerült terület szélére, a fürtök és a fül határán félúton gyengéd puszival adjon nyomatékot véleményének, majd visszafordulva fogja meg a kenyeret, amit Pycta kent meg neki.*
- Köszönöm *csillognak a zöld szemei, ahogy beleharap a szeletbe.*
- Ó, bocsánat! *pillant a kislányra, mikor megdorgálja a sorrend miatt.* Persze, hogy apa lett az első!
*Kezét az asztal alatt Pyctáéba fűzi, cinkosul szorít rajta egy haloványat, hisz tudja, hogyan indultak el, s hogyan értek ide. Ám míg ideért, Gwaandril ügyét szeretné megbeszélni Pyctával is, amint végeznek a reggelivel, és van egy kis csendes magányuk.*
- Gwaandril kutyája kimúlt *kezd bele szomorú pillantással.* Ma este máglyát rakunk a tiszteletére. Nem engedtem eltemetni. *veszi suttogóra, hisz bánja is, hogy ennyire tartotta a szokást.* Kérlek, erősíts meg, hogy jól tettem. Nem szeretném, ha megismétlődne ami Erdőmélyén. *S bár a legtöbbször erősnek tűnhet, Pycta tudhatja, hogy igenis kell mögé a támogatása. Tapasztalatból tudja, hogy így kellett tennie, mégis támogatást vár, hogy jól tette-e amit.*
//N'othrym//
*Talán éppen rosszkor érkezik. Az elcsípett szavakból olyan témára következtet, mely érzékeny pont lehet, de ahogy Pycta Nieveshának válaszol, mosolyt cal arcára. Minden alkalommal csak jobban felnéz az erdőmélyire, amikor ügyesen vesz egy keresztkérdést. Nievesha persze tele van kérdésekkel. Bár Pycta mellé ül, s arcára csókot lehel, mintha nem éppen percekkel ezelőtt váltak volna el, de a köszöntés után Nieveshához fordul.*
- Édesem, Apukáddal úgy szeretünk, ahogy vagy *simít félre egy aranyló fürtöt a kislány kerekded füle mögé, s hajol hozzá, hogy a felmerült terület szélére, a fürtök és a fül határán félúton gyengéd puszival adjon nyomatékot véleményének, majd visszafordulva fogja meg a kenyeret, amit Pycta kent meg neki.*
- Köszönöm *csillognak a zöld szemei, ahogy beleharap a szeletbe.*
- Ó, bocsánat! *pillant a kislányra, mikor megdorgálja a sorrend miatt.* Persze, hogy apa lett az első!
*Kezét az asztal alatt Pyctáéba fűzi, cinkosul szorít rajta egy haloványat, hisz tudja, hogyan indultak el, s hogyan értek ide. Ám míg ideért, Gwaandril ügyét szeretné megbeszélni Pyctával is, amint végeznek a reggelivel, és van egy kis csendes magányuk.*
- Gwaandril kutyája kimúlt *kezd bele szomorú pillantással.* Ma este máglyát rakunk a tiszteletére. Nem engedtem eltemetni. *veszi suttogóra, hisz bánja is, hogy ennyire tartotta a szokást.* Kérlek, erősíts meg, hogy jól tettem. Nem szeretném, ha megismétlődne ami Erdőmélyén. *S bár a legtöbbször erősnek tűnhet, Pycta tudhatja, hogy igenis kell mögé a támogatása. Tapasztalatból tudja, hogy így kellett tennie, mégis támogatást vár, hogy jól tette-e amit.*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-05 18:15:47
Üzenet elküldve: 2020-01-05 18:15:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Előkészületek//
//Gwaandril sátra//
*Monsotor megválaszolta az elf kérdését, és most már csak az elf instrukcióira vár, de ehelyett valami mást említ meg Gwaandril. Az elf beszéde arról, hogy mágus szeretne lenni bizony meglepi az óriást. Azt nagyra tartja, hogy a falu védelme érdekében ilyen bonyolult és veszélyes dolgot elsajátítana. Bár az óriás még nem találkozott a mágia jelenségéről, pár szót már hallott róla, de még így is tart tőle. Vitheriel közli vele, hogy már meséltek neki arról a kalandról, melyben Monsotor tetteiről is szó esett, és hogy tiszteli őt emiatt.*
-Meglep, hogy hajlandó vagy egy ilyen veszélyes dologba belekezdeni Mil'Ochass miatt. De nagyra becsülöm, hogy a faluért és a fáért, és az erdőért megteszed ezt. Ami meg legendás tetteimet illeti... *Itt felsóhajt egyet az óriás, még mielőtt folytatná gondolatmenetét*
-Nem legendásak, én csak tettem, amiről úgy éreztem hogy meg kell tennem.
*Monsotor leveszi a nyakláncát, amin az Erdőmélyén legyőzött rém agancsa van, majd az északi elf felé nyújtja hogy ő is lássa azt.*
-Eleinte feltételes szövetség volt Lyzendra és Jayzion, valamint köztem. Élelmet és lovat védelemért és segítségért cserébe. Utunk során találkoztunk valami élőholt agancsos-karmos rémekkel. Segítettem nekik mert nem akartam, hogy haláluk a lelkemen száradjon, valamiért nem akartam a feltételeket sem megszegni. Az agancs a harcból maradt hátra, és amióta kimenekítettük a fát egy romos erődből, azóta mintha ezt az agancsot Eeyr áldotta volna meg. Erősebbnek érzem magam tőle. Végül minden összejött valahogy és így lett Mil'Ochass is.
*Ha az elf megtekintette annyi időre az agancs-nyakéket akkor a nyakláncot vissza helyezné a nyakába. Az elf Juhar temetését hozza szóba, valamint az óriás segítségét szeretné kérni Juhar testének leszállításában.*
-Természetesen segítek neked Juhar testének kicipelésében.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.01.11 10:20:20, a következő indokkal:
Kérésre.
//Gwaandril sátra//
*Monsotor megválaszolta az elf kérdését, és most már csak az elf instrukcióira vár, de ehelyett valami mást említ meg Gwaandril. Az elf beszéde arról, hogy mágus szeretne lenni bizony meglepi az óriást. Azt nagyra tartja, hogy a falu védelme érdekében ilyen bonyolult és veszélyes dolgot elsajátítana. Bár az óriás még nem találkozott a mágia jelenségéről, pár szót már hallott róla, de még így is tart tőle. Vitheriel közli vele, hogy már meséltek neki arról a kalandról, melyben Monsotor tetteiről is szó esett, és hogy tiszteli őt emiatt.*
-Meglep, hogy hajlandó vagy egy ilyen veszélyes dologba belekezdeni Mil'Ochass miatt. De nagyra becsülöm, hogy a faluért és a fáért, és az erdőért megteszed ezt. Ami meg legendás tetteimet illeti... *Itt felsóhajt egyet az óriás, még mielőtt folytatná gondolatmenetét*
-Nem legendásak, én csak tettem, amiről úgy éreztem hogy meg kell tennem.
*Monsotor leveszi a nyakláncát, amin az Erdőmélyén legyőzött rém agancsa van, majd az északi elf felé nyújtja hogy ő is lássa azt.*
-Eleinte feltételes szövetség volt Lyzendra és Jayzion, valamint köztem. Élelmet és lovat védelemért és segítségért cserébe. Utunk során találkoztunk valami élőholt agancsos-karmos rémekkel. Segítettem nekik mert nem akartam, hogy haláluk a lelkemen száradjon, valamiért nem akartam a feltételeket sem megszegni. Az agancs a harcból maradt hátra, és amióta kimenekítettük a fát egy romos erődből, azóta mintha ezt az agancsot Eeyr áldotta volna meg. Erősebbnek érzem magam tőle. Végül minden összejött valahogy és így lett Mil'Ochass is.
*Ha az elf megtekintette annyi időre az agancs-nyakéket akkor a nyakláncot vissza helyezné a nyakába. Az elf Juhar temetését hozza szóba, valamint az óriás segítségét szeretné kérni Juhar testének leszállításában.*
-Természetesen segítek neked Juhar testének kicipelésében.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.01.11 10:20:20, a következő indokkal:
Kérésre.
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-04 20:16:35
Üzenet elküldve: 2020-01-04 20:16:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Előkészületek//
//Gwaandril sátra//
*Fogalma sincs igazából, mit mondhatna. Az óriás válaszolt, de ezen kívül nem mondott semmi egyebet, így Gwaandril azon dolgok egyikére kényszerül, amit általánosságban jobb szeret elkerülni: ő fog nyitni a másik felé. Az egészet egy nagy levegővétellel kezdi, hiszen nem mindennapi, amit most kezdeni szeretne. ~ És aztán mit kérdettek tőled, barátom? Ismerjük egymást vagy hónapok óta, látásból bár, de ez is valami. Aztán, mi lehet az, ami egy óriást annyira érdekelne? Kétlem, hogy a mágia, vagy az állatok, esetleg az erdők tisztasága... erdő! Ezaz! ~ Az északi ráeszmél, hogy Monsotor másról is híres itt, mint az építészet, méghozzá Pycta is és Lyzendra is mesélt róla. Ezt össze tudná kapcsolni az előző témával, aztán pedig lehet, hogy utána indulhatnak is.*
-Bár nem leszek örökké az. Mágussá kell válnom, bármi áron, hogy megvédhessem a falut, egy esetleges támadás esetén. Páran már meséltek erdőmélyi kalandotokról, legendás tetteid miatt tisztellek. *Hajt fejet, ezt kifejezvén. A druidák sok mindenről híresek, de a fegyverforgatás, vagy varázslatok idézése nincsenek köztük, ez pedig nem tesz valami jót a Viltherielnek, nincs mit kamatoztatnia itt így.*
-Ami még hátra van, az Juhar temetése. Este fogom megejteni. Addig is, segítenél nekem kijjebb hozni, ha lehet? Onnan viszem én, ha kell, de nehéz lenne azt a testet egymagam kihurcolni a sátorból, valamint nem is lenne hozzá illő. *Minél méltóság teljesebben szeretné barátját búcsúztatni, minél hamarabb. Örülne a segítségnek, ez talán mosolyra is fakasztaná végre.*
//Gwaandril sátra//
*Fogalma sincs igazából, mit mondhatna. Az óriás válaszolt, de ezen kívül nem mondott semmi egyebet, így Gwaandril azon dolgok egyikére kényszerül, amit általánosságban jobb szeret elkerülni: ő fog nyitni a másik felé. Az egészet egy nagy levegővétellel kezdi, hiszen nem mindennapi, amit most kezdeni szeretne. ~ És aztán mit kérdettek tőled, barátom? Ismerjük egymást vagy hónapok óta, látásból bár, de ez is valami. Aztán, mi lehet az, ami egy óriást annyira érdekelne? Kétlem, hogy a mágia, vagy az állatok, esetleg az erdők tisztasága... erdő! Ezaz! ~ Az északi ráeszmél, hogy Monsotor másról is híres itt, mint az építészet, méghozzá Pycta is és Lyzendra is mesélt róla. Ezt össze tudná kapcsolni az előző témával, aztán pedig lehet, hogy utána indulhatnak is.*
-Bár nem leszek örökké az. Mágussá kell válnom, bármi áron, hogy megvédhessem a falut, egy esetleges támadás esetén. Páran már meséltek erdőmélyi kalandotokról, legendás tetteid miatt tisztellek. *Hajt fejet, ezt kifejezvén. A druidák sok mindenről híresek, de a fegyverforgatás, vagy varázslatok idézése nincsenek köztük, ez pedig nem tesz valami jót a Viltherielnek, nincs mit kamatoztatnia itt így.*
-Ami még hátra van, az Juhar temetése. Este fogom megejteni. Addig is, segítenél nekem kijjebb hozni, ha lehet? Onnan viszem én, ha kell, de nehéz lenne azt a testet egymagam kihurcolni a sátorból, valamint nem is lenne hozzá illő. *Minél méltóság teljesebben szeretné barátját búcsúztatni, minél hamarabb. Örülne a segítségnek, ez talán mosolyra is fakasztaná végre.*
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-04 18:01:38
Üzenet elküldve: 2020-01-04 18:01:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Előkészületek//
//Gwaandril sátra//
*Az óriás most Gwaandrilra figyel, aki a kérdéseit sorban megválaszolja neki. Arról az óriás nem tudott, hogy Lyzendra és az északi elf korábban már tárgyaltak arról, hogy mit is lesz a szerepköre a faluban. Ebből kiderül neki, hogy mire kell a kuruzsló szoba, és hogy mit fog ott csinálni. Ezután jön a válasz a mohatetőre, amiről Gwaandril tájékoztatja az óriást, hogy a moha megköti a nedvességet, és alkalmaz vízelvezetésre. Valamint némely állatnak otthont és élelmet biztosít. Az utolsó kérdésére az elf felnevet, amire Monsotor egy másodpercig furcsállóan néz, mivel nem érti az okát. Majd mikor Gwaandril megadja az utolsó kérdésére a választ, az óriás értelmezi a férfi szavait, és bólint egyet, hogy jelezze hogy érti a dolgot. Most viszont az északi kérdi ki szakmai véleményét az óriásnak azzal kapcsolatban, hogy kivitelezhető lenne-e az ötlet vagy sem. Az óriás széles mosollyal ad választ a kérdésre.*
-Természetesen kivitelezhető a terv.
//Gwaandril sátra//
*Az óriás most Gwaandrilra figyel, aki a kérdéseit sorban megválaszolja neki. Arról az óriás nem tudott, hogy Lyzendra és az északi elf korábban már tárgyaltak arról, hogy mit is lesz a szerepköre a faluban. Ebből kiderül neki, hogy mire kell a kuruzsló szoba, és hogy mit fog ott csinálni. Ezután jön a válasz a mohatetőre, amiről Gwaandril tájékoztatja az óriást, hogy a moha megköti a nedvességet, és alkalmaz vízelvezetésre. Valamint némely állatnak otthont és élelmet biztosít. Az utolsó kérdésére az elf felnevet, amire Monsotor egy másodpercig furcsállóan néz, mivel nem érti az okát. Majd mikor Gwaandril megadja az utolsó kérdésére a választ, az óriás értelmezi a férfi szavait, és bólint egyet, hogy jelezze hogy érti a dolgot. Most viszont az északi kérdi ki szakmai véleményét az óriásnak azzal kapcsolatban, hogy kivitelezhető lenne-e az ötlet vagy sem. Az óriás széles mosollyal ad választ a kérdésre.*
-Természetesen kivitelezhető a terv.
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-01-03 19:53:29
Üzenet elküldve: 2020-01-03 19:53:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Előkészületek//
//Gwaandril sátra//
*A sátorból sikeresen kihozza a papírokat, közben pedig az eddig hallgatagnak ható óriás, ráteszi vállára kezét. Gwaandrilnak ez tagadhatatlanul jól esik, ha ez porcelán ábrázatán nem is igazán látszik meg elsőre. Az égimeszelők népe pozitív skatulyát kap az északitól. A kérdésekre arca a szokottnál is komolyabbá válik, kissé még homlokát is ráncolja, már a válaszokon gondolkozik, amiket készséggel fog előadni, miután az építő befejezte a beszédet.*
-Nos, hogy sorban haladhassak. Lyzendrával beszéltem arról, hogy feltehetően állatorvoslással foglalkoznék itt, Mil'Ochassban. Erre kell majd a kuruzsló szoba, meg maga az alsó szint is, a fa kunyhó. A műtéteket, a főzetek keverését és minden egyebet ott végeznék. A moha több okbóp lesz a tetőn, bár neked ezzel nem kell foglalkoznod, azt majd én oldom meg, ez csak technikai elem. Mi otthon sokszor csináltuk ugyanezt, hiszen a moha vízelvezető, nedvességet köt meg, valamint zöldebbé, dúsabbá teszi a lakókörnyezetet, megannyi kisebb állat számára jelent otthon-és táplálékforrást. *Az utolsó kérdésnél hirtelen megváltozik a reakciója. Gwaandril felnevet.*
-Kedves Monsotor, druida vagyok és a világ legnagyobb szégyene lenne rám nézve, ha ez aggasztana. Azért van így kitalálva az a lépcső, hogy azok az állatok feljuthassanak. Amennyiben egy élőlény így dönt, azt mindig okkal teszi, azt az okot pedig ki kell deríteni és esetleges probléma esetén orvosolni is. *Minden egyes szavát komolyan gondolja.*
-Mit gondolsz, kivitelezhető lenne? *Kéri ki a szakmai véleményt is.*
//Gwaandril sátra//
*A sátorból sikeresen kihozza a papírokat, közben pedig az eddig hallgatagnak ható óriás, ráteszi vállára kezét. Gwaandrilnak ez tagadhatatlanul jól esik, ha ez porcelán ábrázatán nem is igazán látszik meg elsőre. Az égimeszelők népe pozitív skatulyát kap az északitól. A kérdésekre arca a szokottnál is komolyabbá válik, kissé még homlokát is ráncolja, már a válaszokon gondolkozik, amiket készséggel fog előadni, miután az építő befejezte a beszédet.*
-Nos, hogy sorban haladhassak. Lyzendrával beszéltem arról, hogy feltehetően állatorvoslással foglalkoznék itt, Mil'Ochassban. Erre kell majd a kuruzsló szoba, meg maga az alsó szint is, a fa kunyhó. A műtéteket, a főzetek keverését és minden egyebet ott végeznék. A moha több okbóp lesz a tetőn, bár neked ezzel nem kell foglalkoznod, azt majd én oldom meg, ez csak technikai elem. Mi otthon sokszor csináltuk ugyanezt, hiszen a moha vízelvezető, nedvességet köt meg, valamint zöldebbé, dúsabbá teszi a lakókörnyezetet, megannyi kisebb állat számára jelent otthon-és táplálékforrást. *Az utolsó kérdésnél hirtelen megváltozik a reakciója. Gwaandril felnevet.*
-Kedves Monsotor, druida vagyok és a világ legnagyobb szégyene lenne rám nézve, ha ez aggasztana. Azért van így kitalálva az a lépcső, hogy azok az állatok feljuthassanak. Amennyiben egy élőlény így dönt, azt mindig okkal teszi, azt az okot pedig ki kell deríteni és esetleges probléma esetén orvosolni is. *Minden egyes szavát komolyan gondolja.*
-Mit gondolsz, kivitelezhető lenne? *Kéri ki a szakmai véleményt is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927