Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-09-02 13:58:53
Üzenet elküldve: 2019-09-02 13:58:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
*Az este még fennmaradt egy kicsit a finom vacsora után, de nagyobb beszélgetésbe már nem elegyedett. Inkább csak nézte a beszélgető, vacsorázó társaságot. Nyugodt, kedves és vendégszerető közösség. Azon gondolkodott, hogy milyen lenne egy ilyen helyen letelepedni. Bár Arraele urat még nem kérdezte meg, de a maga részéről szívesen maradna. Reggel a nappal kel fel a számukra biztosított szálláson. Kényelmes és jóleső érzés volt nem a vadonban éjszakázni, aludni. Csendesen kel föl, hogy megmosakodhasson. Bizonyosan van erre szolgáló helyiség, vagy valami dézsa, edény. Amint ezt megtalálta felfrissülve ül le a fűbe és a fákon átszűrődő felkelő nap árnyalataiban gyönyörködik. Új nap, új reménnyel és új lehetőségekkel. Szeretné ma már megbeszélni a látogatásuk okát, esetleges maradási szándékukat a helyiek vezetőjével Lyz-el. A kicsi leány elég nagy feladatot ad az ittenieknek. Már a tegnapiakból ítélve is leszűrhette, hogy nem voltak felkészülve új jövevényre. Mint mindenbe úgy a gyereknevelésbe is bele lehet tanulni, így bizonyosan meg fognak tudni birkózni a helyzettel. Mogrim még eddig nem gondolt bele komolyabban, hogy milyen lenne, ha lenne egy vagy több gyermeke. Egyelőre megrémíti az érzés, még úgy gondolja, hogy nem készült fel erre. A céljai és tervei között nem szerepel a gyerek, ezért a jövőben biztosan nem fog családalapításba kezdeni. Természetesen azokat sem ítélheti el akik, szeretnének, vállalnak és nevelnek gyermekeket. Ez egy nagyon szép időszak lehet. Visszaemlékezve gyermekéveire sok kellemes emlék jut eszébe. Sokan voltak testvérek, mintegy tízen. Ennek ellenére mindig volt mit enniük. A szüleik nem voltak gazdagok, de szorgalmasan dolgoztak és megadtak mindent, amit tudtak a gyerekeiknek. Az esték nem mindig szóltak a Pazar lakomákról, sőt többnyire szerényen, egyszerűen étkeztek, mégis erős, egészséges felnőttek lettek. Egy kicsit elmereng a múltban és azon gondolkodik, hogy mi lehet most a testvéreivel. Amióta Arthenior környékére érkezett azóta nem látta őket, nem is nagyon hallott róluk. Szomorú eset ez, de az új élettel együtt nehézségek is társultak, mint a család ideiglenes elvesztése. A napfelkelte közben ilyen gondolatokba feledkezik.*
*Az este még fennmaradt egy kicsit a finom vacsora után, de nagyobb beszélgetésbe már nem elegyedett. Inkább csak nézte a beszélgető, vacsorázó társaságot. Nyugodt, kedves és vendégszerető közösség. Azon gondolkodott, hogy milyen lenne egy ilyen helyen letelepedni. Bár Arraele urat még nem kérdezte meg, de a maga részéről szívesen maradna. Reggel a nappal kel fel a számukra biztosított szálláson. Kényelmes és jóleső érzés volt nem a vadonban éjszakázni, aludni. Csendesen kel föl, hogy megmosakodhasson. Bizonyosan van erre szolgáló helyiség, vagy valami dézsa, edény. Amint ezt megtalálta felfrissülve ül le a fűbe és a fákon átszűrődő felkelő nap árnyalataiban gyönyörködik. Új nap, új reménnyel és új lehetőségekkel. Szeretné ma már megbeszélni a látogatásuk okát, esetleges maradási szándékukat a helyiek vezetőjével Lyz-el. A kicsi leány elég nagy feladatot ad az ittenieknek. Már a tegnapiakból ítélve is leszűrhette, hogy nem voltak felkészülve új jövevényre. Mint mindenbe úgy a gyereknevelésbe is bele lehet tanulni, így bizonyosan meg fognak tudni birkózni a helyzettel. Mogrim még eddig nem gondolt bele komolyabban, hogy milyen lenne, ha lenne egy vagy több gyermeke. Egyelőre megrémíti az érzés, még úgy gondolja, hogy nem készült fel erre. A céljai és tervei között nem szerepel a gyerek, ezért a jövőben biztosan nem fog családalapításba kezdeni. Természetesen azokat sem ítélheti el akik, szeretnének, vállalnak és nevelnek gyermekeket. Ez egy nagyon szép időszak lehet. Visszaemlékezve gyermekéveire sok kellemes emlék jut eszébe. Sokan voltak testvérek, mintegy tízen. Ennek ellenére mindig volt mit enniük. A szüleik nem voltak gazdagok, de szorgalmasan dolgoztak és megadtak mindent, amit tudtak a gyerekeiknek. Az esték nem mindig szóltak a Pazar lakomákról, sőt többnyire szerényen, egyszerűen étkeztek, mégis erős, egészséges felnőttek lettek. Egy kicsit elmereng a múltban és azon gondolkodik, hogy mi lehet most a testvéreivel. Amióta Arthenior környékére érkezett azóta nem látta őket, nem is nagyon hallott róluk. Szomorú eset ez, de az új élettel együtt nehézségek is társultak, mint a család ideiglenes elvesztése. A napfelkelte közben ilyen gondolatokba feledkezik.*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-09-02 00:02:07
Üzenet elküldve: 2019-09-02 00:02:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta sátra//
//Nievesha, Lyz, Pycta//
*Lyz kezdeti aggodalmát felváltani látszik a nyugalmas meghitt esti hangulat. Egyre sűrűbben keverednek ilyen pillanatok Lyz életébe, aminek hálát is ad, mert ebből érzi igazán, hogy jó helyen van.*
- Azt mondják, egy idő után meg lehet különböztetni a sírásból, hogy mi a baja... *Nézegeti Nieveshát, ahogy nyammog.*
- Te is így leszel vele. Szerintem könnyebben boldogulsz majd. Aztán azon kapod magad, hogy nem is lesz szükséged rám *szemei mosolyognak, ahogy beszél. Kétli, hogy Pyctának lényegi segítséget tudna adni, legfeljebb az érzetet, hogy van kihez fordulni.
Aenaeről szőtt gondolatokra csupán bólogat, ő már elmondta amit szeretett volna, és korábbi bosszankodása is kezd lohadni, amit a főtéren érzett az egésszel kapcsolatban.*
- Én sem tudom. De már mindegy is *zárja le a maga részéről, s csak ha az erdőmélyi szeretne még a topázszeműről beszélgetni, csak akkor kanyarodik vissza.
Umon dolgáról egyre többet tud meg, melyek korábban rejtve voltak előtte. Csupán sejtett valami ilyesmit. Vadvédben semmi nem maradt teljesen titokban.*
- Ide is adhatod *vonja meg vállát, ahogy a gyermekre pillant jelentőségteljesen. Persze úgy mondja, mintha mellékes volna, de bátor elhatározás tőle, hogy felveti a dolgot, hogy újra kézbe venné a kicsit.*
- Persze, csak ha gondolod... *alsó ajkát beharapja zavarában.* Akkor tudsz rendesen enni... én pedig tudom etetni őt.
*Mindezt csak úgy betoldja, mint holmi mellékes apróságot, s veszi át a kenyérfalatot, amit Pycta nyújt neki. Amúgy nagyon is fontos, hogy Pycta milyen különleges képességre tett szert, ez nem volt kétséges, fel is kapja a fejét rá.*
- Ó! Te gyógyítottad meg? *csodálkozik elámulva* Ez csodálatos! Ajándékot kaptál a csemetefától. *Tekintete követi Pyctáét, mely a csemetefa irányába fordul.
A kapuban történtek felemlegetésére Lyznek nem csak a furcsa szerzetek jutnak eszébe.*
- Valóban nem túl tündéres. *Emlékszik vissza a vacsora néhány mozzanatára, s hogy játszi természetességgel tulajdonította Lyzének a gyermeket, s nemzőjének Pyctát.*
- Azt gondolta, miénk a gyermek. Úgy értem, az enyém, és a tiéd. De megmondtam, hogy erről szó sincs. Hogy a te lányod *említi meg az este egyik mozzanatát, miközben Pycta két falatja közt megmárt egy kenyérfalatot a szaftban, s közelebb hajolva a kicsinek adja.* Aztán javasolta, hogy mielőbb fogjam meg magamnak Umont, mert itt az ideje.
*Mosolya egyúttal kevésbé őszinte. Sosem volt egy szerencsés alkat ezekhez a dolgokhoz, s persze nem Umonnal van a gond, hisz ő az egyik legkedvesebb a szívének. Szemeit lesüti egy pillanatra, s révedve cirógatja meg újra Nievesha arcocskáját, mintha onnan tudná kiolvasni a jövőt.*
- Mintha ez olyan egyszerű lenne *tudja, hogy most megteheti ezt a megjegyzést, s nem kell elrejtenie. Látta a főtéren amit látott, s tudja, Pycta pontosan megérti mire gondol. A szavak mögött megbúvó csalódásokat.*
- Nocsak, Drágám. Tetszik a bogyó? Savanyú lesz az neked *szól halkan a gyermekhez, akiről most veszi észre, hogy az áfonya után nyúlkál. Lyznem könyörül olyan könnyen mint Pycta. Nem meri odaadni neki a bogyót, csak ujjával szétnyomja a tál felett, hogy az egyik meginduló cseppet a gyermek ajkára igazítsa. Csupán kóstolónak, de mielőtt engedné is a cseppet, kérdőn pillant Pyctára, szerinte adhat-e neki. *
- Ó köszönöm *fogadja el a maradék pörköltet, s a szétnyomott áfonya maradékát gyorsan szájába löki. Visszaadná a gyermeket, ha korábban karjába kapta volna.*
- Igen, hely kell a kicsinek is, de holnap rengeteg időnk lesz kitalálni. Az én házam is félkész, pedig szívesen átengedném, míg el nem készül a tiétek* Emlékei szerint az idős mester egy pár napot saccolt, hogy befejezzék a munkát. Lyz pedig úgy csinált, mint ha nem hallotta volna azt a megjegyzést, amit titkon morgott orra alatt Ronvan, miszerint "vagy holnap, a nem fog kalapácsot". Valószínűleg elszégyellte volna magát, ha tudja, Lyz hallotta a kesernyés megjegyzést, de az elf lány ismeri a férfit. Tudja, hogy a nyelve csíp, de a szívébe egész Mil'Ochass ott van.*
- A gnóm fiú szeretett volna beszélni velem, de a "pömpölő" *suttogja, mikor Pycta ringatásba kezd* visongani kezdett, én pedig elnapoltam. Szóval nem. Nem beszéltünk még ilyesmiről.
//Nievesha, Lyz, Pycta//
*Lyz kezdeti aggodalmát felváltani látszik a nyugalmas meghitt esti hangulat. Egyre sűrűbben keverednek ilyen pillanatok Lyz életébe, aminek hálát is ad, mert ebből érzi igazán, hogy jó helyen van.*
- Azt mondják, egy idő után meg lehet különböztetni a sírásból, hogy mi a baja... *Nézegeti Nieveshát, ahogy nyammog.*
- Te is így leszel vele. Szerintem könnyebben boldogulsz majd. Aztán azon kapod magad, hogy nem is lesz szükséged rám *szemei mosolyognak, ahogy beszél. Kétli, hogy Pyctának lényegi segítséget tudna adni, legfeljebb az érzetet, hogy van kihez fordulni.
Aenaeről szőtt gondolatokra csupán bólogat, ő már elmondta amit szeretett volna, és korábbi bosszankodása is kezd lohadni, amit a főtéren érzett az egésszel kapcsolatban.*
- Én sem tudom. De már mindegy is *zárja le a maga részéről, s csak ha az erdőmélyi szeretne még a topázszeműről beszélgetni, csak akkor kanyarodik vissza.
Umon dolgáról egyre többet tud meg, melyek korábban rejtve voltak előtte. Csupán sejtett valami ilyesmit. Vadvédben semmi nem maradt teljesen titokban.*
- Ide is adhatod *vonja meg vállát, ahogy a gyermekre pillant jelentőségteljesen. Persze úgy mondja, mintha mellékes volna, de bátor elhatározás tőle, hogy felveti a dolgot, hogy újra kézbe venné a kicsit.*
- Persze, csak ha gondolod... *alsó ajkát beharapja zavarában.* Akkor tudsz rendesen enni... én pedig tudom etetni őt.
*Mindezt csak úgy betoldja, mint holmi mellékes apróságot, s veszi át a kenyérfalatot, amit Pycta nyújt neki. Amúgy nagyon is fontos, hogy Pycta milyen különleges képességre tett szert, ez nem volt kétséges, fel is kapja a fejét rá.*
- Ó! Te gyógyítottad meg? *csodálkozik elámulva* Ez csodálatos! Ajándékot kaptál a csemetefától. *Tekintete követi Pyctáét, mely a csemetefa irányába fordul.
A kapuban történtek felemlegetésére Lyznek nem csak a furcsa szerzetek jutnak eszébe.*
- Valóban nem túl tündéres. *Emlékszik vissza a vacsora néhány mozzanatára, s hogy játszi természetességgel tulajdonította Lyzének a gyermeket, s nemzőjének Pyctát.*
- Azt gondolta, miénk a gyermek. Úgy értem, az enyém, és a tiéd. De megmondtam, hogy erről szó sincs. Hogy a te lányod *említi meg az este egyik mozzanatát, miközben Pycta két falatja közt megmárt egy kenyérfalatot a szaftban, s közelebb hajolva a kicsinek adja.* Aztán javasolta, hogy mielőbb fogjam meg magamnak Umont, mert itt az ideje.
*Mosolya egyúttal kevésbé őszinte. Sosem volt egy szerencsés alkat ezekhez a dolgokhoz, s persze nem Umonnal van a gond, hisz ő az egyik legkedvesebb a szívének. Szemeit lesüti egy pillanatra, s révedve cirógatja meg újra Nievesha arcocskáját, mintha onnan tudná kiolvasni a jövőt.*
- Mintha ez olyan egyszerű lenne *tudja, hogy most megteheti ezt a megjegyzést, s nem kell elrejtenie. Látta a főtéren amit látott, s tudja, Pycta pontosan megérti mire gondol. A szavak mögött megbúvó csalódásokat.*
- Nocsak, Drágám. Tetszik a bogyó? Savanyú lesz az neked *szól halkan a gyermekhez, akiről most veszi észre, hogy az áfonya után nyúlkál. Lyznem könyörül olyan könnyen mint Pycta. Nem meri odaadni neki a bogyót, csak ujjával szétnyomja a tál felett, hogy az egyik meginduló cseppet a gyermek ajkára igazítsa. Csupán kóstolónak, de mielőtt engedné is a cseppet, kérdőn pillant Pyctára, szerinte adhat-e neki. *
- Ó köszönöm *fogadja el a maradék pörköltet, s a szétnyomott áfonya maradékát gyorsan szájába löki. Visszaadná a gyermeket, ha korábban karjába kapta volna.*
- Igen, hely kell a kicsinek is, de holnap rengeteg időnk lesz kitalálni. Az én házam is félkész, pedig szívesen átengedném, míg el nem készül a tiétek* Emlékei szerint az idős mester egy pár napot saccolt, hogy befejezzék a munkát. Lyz pedig úgy csinált, mint ha nem hallotta volna azt a megjegyzést, amit titkon morgott orra alatt Ronvan, miszerint "vagy holnap, a nem fog kalapácsot". Valószínűleg elszégyellte volna magát, ha tudja, Lyz hallotta a kesernyés megjegyzést, de az elf lány ismeri a férfit. Tudja, hogy a nyelve csíp, de a szívébe egész Mil'Ochass ott van.*
- A gnóm fiú szeretett volna beszélni velem, de a "pömpölő" *suttogja, mikor Pycta ringatásba kezd* visongani kezdett, én pedig elnapoltam. Szóval nem. Nem beszéltünk még ilyesmiről.
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-09-01 13:36:31
Üzenet elküldve: 2019-09-01 13:36:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochass//
//Vacsora//
*Miután úgy látja, hogy mindenki vett magának, maga is odalép a tűzhöz, és vág magának a maradékból. Azt észre sem vette, hogy közben szalvéta vált a ruhájából. Vagdosás közben feszült figyelemmel hallgatja Arraele úr történetét, melynek vége felé már meglehetősen értetlen és meglepett képet vág. Szerencsére az öreg kérdezett is valamit, így arra váaszolva letörli a furcsa arckifejezést.
-Hát, annak az Umonnak volt valami jóféle bora, de ahogy látom felszívódott. *hiába forgatja körbe a fejét, nem találja* Nálam pedig csak víz van.
*Saját adagjával (meg egy marék áfonyával) lecsüccsen a tűz mellé, majd nekiáll falatozni. Ha befejezte, biztos nem áll fel egy darabig, ki kell pihenje a nap fáradalmait.
-Szívesen! Örülök, hogy ízlik! *Válaszolja teli szájjal mosolyogva Mogrimnak, máris a szívébe zárta a két utazót.
Természetesen fél szemével most is a fát figyeli, végtére is azt kéne őriznie.*
~Merre lehet az az Umon?~
*Morfondírozik csendben, barátja eltűnése némi bizonytalanságot hagy benne, még az itt töltött idő ellenére is.*
A hozzászólás írója (Datvinoolv Nyarneldurki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.01 14:01:35
//Vacsora//
*Miután úgy látja, hogy mindenki vett magának, maga is odalép a tűzhöz, és vág magának a maradékból. Azt észre sem vette, hogy közben szalvéta vált a ruhájából. Vagdosás közben feszült figyelemmel hallgatja Arraele úr történetét, melynek vége felé már meglehetősen értetlen és meglepett képet vág. Szerencsére az öreg kérdezett is valamit, így arra váaszolva letörli a furcsa arckifejezést.
-Hát, annak az Umonnak volt valami jóféle bora, de ahogy látom felszívódott. *hiába forgatja körbe a fejét, nem találja* Nálam pedig csak víz van.
*Saját adagjával (meg egy marék áfonyával) lecsüccsen a tűz mellé, majd nekiáll falatozni. Ha befejezte, biztos nem áll fel egy darabig, ki kell pihenje a nap fáradalmait.
-Szívesen! Örülök, hogy ízlik! *Válaszolja teli szájjal mosolyogva Mogrimnak, máris a szívébe zárta a két utazót.
Természetesen fél szemével most is a fát figyeli, végtére is azt kéne őriznie.*
~Merre lehet az az Umon?~
*Morfondírozik csendben, barátja eltűnése némi bizonytalanságot hagy benne, még az itt töltött idő ellenére is.*
A hozzászólás írója (Datvinoolv Nyarneldurki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.01 14:01:35
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-31 20:24:26
Üzenet elküldve: 2019-08-31 20:24:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta sátra//
//Nievesha, Lyz, Pycta//
*Cuppog és nyammog, látni az arcán az elégedettséget.*
- Ommmmomommmmmommmm!
*Mondja egy újabb falattal a szájában, hiszen ő még nem tudja, hogy teli szájjal nem illik beszélni, mohón kapkod az újabb és újabb falatok után. A táplálkozásban Lyz cirógatása sem tudja megzavarni, viszont így legalább kiszúrja, hogy más is van, nemcsak pörkölszaftos kenyérbél, hanem valami más, amit Lyz dobál a szájába.
Két kézzel kezd kapkodni a gyümölcs irányába, a nyála pedig úgy ömlik, mintha egy kis nyálpatak lenne a szájában, rövidesen eláztatja ruháját.*
//Nievesha, Lyz, Pycta//
*Cuppog és nyammog, látni az arcán az elégedettséget.*
- Ommmmomommmmmommmm!
*Mondja egy újabb falattal a szájában, hiszen ő még nem tudja, hogy teli szájjal nem illik beszélni, mohón kapkod az újabb és újabb falatok után. A táplálkozásban Lyz cirógatása sem tudja megzavarni, viszont így legalább kiszúrja, hogy más is van, nemcsak pörkölszaftos kenyérbél, hanem valami más, amit Lyz dobál a szájába.
Két kézzel kezd kapkodni a gyümölcs irányába, a nyála pedig úgy ömlik, mintha egy kis nyálpatak lenne a szájában, rövidesen eláztatja ruháját.*
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-31 13:35:06
Üzenet elküldve: 2019-08-31 13:35:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta sátra//
//Nievesha, Lyz, Pycta//
- Olyasmi, de nem vészes. *Mosolyog a harapást firtató kérdésre. Nem fájt neki, de persze így is csaknem sírás lett a vége. Vannak fogalmai arról, hogy ha egy gyermek nem ér el valamit, akkor sírással igyekszik elérni, de az ilyesmi már a szüleinél sem jött be, a mesterénél meg pláne. Az öreg szerzeteset nem lehetett egy kis sírással befolyásolni. Persze az erdőmélyi elf nem kíván olyan nevelést alkalmazni a kicsin, mint amilyet ő kapott.*
- Ha őszinte szeretnék lenni, akkor egyelőre még én sem tudom megkülönböztetni a dolgokat. *Mosolyodik el, mert tényleg így van. Egyelőre két állapot létezik, amikor sír és amikor nem sír. Persze a kis sikkantások és nevetgélés édes tud lenni, de azokból még kevesebb van. A mérleg egyik serpenyője egyelőre még a sírás felé billen.*
- Köszönöm, de azért örülök, hogy segítesz. Biztosan eljön a pillanat, amikor nem fogok bírni vele. *Pillant Lyzendrára.
Közben nekikezdenek ennyi és bár a csuhátlan csuhás sem biztos teljesen magában, hogy mennyire fog ízleni a gyermeknek a szaftos kenyér vagy inkább szabad-e neki ilyet adni. És Lyz is hangot ad ezen kétségének, de a kis Nieva nagy cuppogás közepette kezdi enni a kenyeret és úgy tűnik, nincs baj vele.*
- Azt mondod? *Kérdi, de valójában nincs szükség megerősítésre, elhiszi elsőre is a lánynak.*
- Nem tudom, jó ötlet volt-e magamhoz venni, ahogy azt sem tudom felfogni, Aenae miért nem akarta megtartani. *Sóhajtja nehezen, ahogy újabb kenyeret ad a gyermeknek.
Az Umont érintő beszélgetés kissé sötétre sikeredik, de az erdőmélyi nem szeretné, hogy Lyz azt gondolja, nem bízik meg a másik szerzetesben.
Az íjász lány felvetései is helyesek lehetnek, de valahogyan Umon szavaiból nem ezt következtette ki. Ám könnyen megeshet, hogy ő téved. Jobb lett volna, ha Hanloren nem megy el és megmagyaráz pár dolgot, de ezen már felesleges töprengeni. Eldönti, hogy reggel majd felkeresi Umont és rendesen átbeszélik a dolgot. Már, ha tud majd pihenni Nieveshától.*
- Nem tudom, örülnék, ha nem volna skála. Ha csak egy Umon volna, egy kicsit rossz, egy kicsit jó, olyan, mint most. *Mosolyodik el, ahogy ő is eszik pár falatot a pörköltből, de persze közben adagolja kis falatokban Nievának is.
Amikor az Umon arcán esett sebekre terelődik a szó, a nyitott sátorlapon át a szent fa felé fordulnak a lombzöld szemek.*
- Mióta a fa itt van, képes vagyok, *megakad kissé, mert nem tudja, hogyan fejezhetné ki magát jól.* képes vagyok bizonyos dolgokra. Példának okáért gyógyítani. *Vallja be halovány mosollyal. Ő legalábbis a fa jelenlétének tudja be ezt a pozitív változást.*
- Persze. *Nyújtja át széles mosollyal a következő darab szaftos kenyeret, addig legalább alkalma lesz rendesen enni a pörköltből. Egyik kezével biztosan tartja a gyermeket, a másikkal kanalaz a pörköltből és harap a kenyérből.
Végül az is kiderül, hogy Lyz sem evett még, amire elkerekednek a szemei, de hangot nem tud adni ellenérzéseinek, mert épp tele van a szája egy falat pörkölttel.*
- Képzeld, összekevertem őket a kapuban. Azt hittem, hogy az idősebb a gnóm, a fiatal meg tündér. Arra papa nem tűnik nagyon tündéresnek. *Nevet fel halkan, kissé szégyellve, hogy egyrészt összetévesztette őket, másrészt, hogy tréfálkozik valakin.
Lyzendra gyomrának korgására aztán fel kell nevetnie, de vigyáz, hogy ne ijessze meg Nievát, ha a kislány megette Lyz kezéből a falatot, akkor felé nyújtja a pörköltes tányért.*
- Tessék, nekem elég volt, elég lesz kettőnknek is. *Ha a lány elveszi a tálat, ad neki kenyeret is, megnézi, a kislánynak elég volt-e a falatokból. Ha úgy látja, kér még, akkor ad neki, ha már nem, akkor magához öleli és lassan ringatni kezdi, nehogy felforduljon a kicsi gyomra a sok pörköltes kenyér után. A vállára fekteti, ahol a kendő is van.*
- A saját lombházamat is be kell fejezni most már. Nem alhatunk ketten már egy sátorban. *Mosolyog. Kicsit át kell alakítani most a házat, hogy Nievesha is vele lesz, de nem lesz probléma.*
- A két vendég elmondta, miért is jött valójában? *Kérdi, kissé eltér az eredeti témától, de foglalkoztatja a dolog. Két vándor nem jön el csak azért az erdőbe a folyóig, hogy szarvaspörköltet kapjon.*
//Nievesha, Lyz, Pycta//
- Olyasmi, de nem vészes. *Mosolyog a harapást firtató kérdésre. Nem fájt neki, de persze így is csaknem sírás lett a vége. Vannak fogalmai arról, hogy ha egy gyermek nem ér el valamit, akkor sírással igyekszik elérni, de az ilyesmi már a szüleinél sem jött be, a mesterénél meg pláne. Az öreg szerzeteset nem lehetett egy kis sírással befolyásolni. Persze az erdőmélyi elf nem kíván olyan nevelést alkalmazni a kicsin, mint amilyet ő kapott.*
- Ha őszinte szeretnék lenni, akkor egyelőre még én sem tudom megkülönböztetni a dolgokat. *Mosolyodik el, mert tényleg így van. Egyelőre két állapot létezik, amikor sír és amikor nem sír. Persze a kis sikkantások és nevetgélés édes tud lenni, de azokból még kevesebb van. A mérleg egyik serpenyője egyelőre még a sírás felé billen.*
- Köszönöm, de azért örülök, hogy segítesz. Biztosan eljön a pillanat, amikor nem fogok bírni vele. *Pillant Lyzendrára.
Közben nekikezdenek ennyi és bár a csuhátlan csuhás sem biztos teljesen magában, hogy mennyire fog ízleni a gyermeknek a szaftos kenyér vagy inkább szabad-e neki ilyet adni. És Lyz is hangot ad ezen kétségének, de a kis Nieva nagy cuppogás közepette kezdi enni a kenyeret és úgy tűnik, nincs baj vele.*
- Azt mondod? *Kérdi, de valójában nincs szükség megerősítésre, elhiszi elsőre is a lánynak.*
- Nem tudom, jó ötlet volt-e magamhoz venni, ahogy azt sem tudom felfogni, Aenae miért nem akarta megtartani. *Sóhajtja nehezen, ahogy újabb kenyeret ad a gyermeknek.
Az Umont érintő beszélgetés kissé sötétre sikeredik, de az erdőmélyi nem szeretné, hogy Lyz azt gondolja, nem bízik meg a másik szerzetesben.
Az íjász lány felvetései is helyesek lehetnek, de valahogyan Umon szavaiból nem ezt következtette ki. Ám könnyen megeshet, hogy ő téved. Jobb lett volna, ha Hanloren nem megy el és megmagyaráz pár dolgot, de ezen már felesleges töprengeni. Eldönti, hogy reggel majd felkeresi Umont és rendesen átbeszélik a dolgot. Már, ha tud majd pihenni Nieveshától.*
- Nem tudom, örülnék, ha nem volna skála. Ha csak egy Umon volna, egy kicsit rossz, egy kicsit jó, olyan, mint most. *Mosolyodik el, ahogy ő is eszik pár falatot a pörköltből, de persze közben adagolja kis falatokban Nievának is.
Amikor az Umon arcán esett sebekre terelődik a szó, a nyitott sátorlapon át a szent fa felé fordulnak a lombzöld szemek.*
- Mióta a fa itt van, képes vagyok, *megakad kissé, mert nem tudja, hogyan fejezhetné ki magát jól.* képes vagyok bizonyos dolgokra. Példának okáért gyógyítani. *Vallja be halovány mosollyal. Ő legalábbis a fa jelenlétének tudja be ezt a pozitív változást.*
- Persze. *Nyújtja át széles mosollyal a következő darab szaftos kenyeret, addig legalább alkalma lesz rendesen enni a pörköltből. Egyik kezével biztosan tartja a gyermeket, a másikkal kanalaz a pörköltből és harap a kenyérből.
Végül az is kiderül, hogy Lyz sem evett még, amire elkerekednek a szemei, de hangot nem tud adni ellenérzéseinek, mert épp tele van a szája egy falat pörkölttel.*
- Képzeld, összekevertem őket a kapuban. Azt hittem, hogy az idősebb a gnóm, a fiatal meg tündér. Arra papa nem tűnik nagyon tündéresnek. *Nevet fel halkan, kissé szégyellve, hogy egyrészt összetévesztette őket, másrészt, hogy tréfálkozik valakin.
Lyzendra gyomrának korgására aztán fel kell nevetnie, de vigyáz, hogy ne ijessze meg Nievát, ha a kislány megette Lyz kezéből a falatot, akkor felé nyújtja a pörköltes tányért.*
- Tessék, nekem elég volt, elég lesz kettőnknek is. *Ha a lány elveszi a tálat, ad neki kenyeret is, megnézi, a kislánynak elég volt-e a falatokból. Ha úgy látja, kér még, akkor ad neki, ha már nem, akkor magához öleli és lassan ringatni kezdi, nehogy felforduljon a kicsi gyomra a sok pörköltes kenyér után. A vállára fekteti, ahol a kendő is van.*
- A saját lombházamat is be kell fejezni most már. Nem alhatunk ketten már egy sátorban. *Mosolyog. Kicsit át kell alakítani most a házat, hogy Nievesha is vele lesz, de nem lesz probléma.*
- A két vendég elmondta, miért is jött valójában? *Kérdi, kissé eltér az eredeti témától, de foglalkoztatja a dolog. Két vándor nem jön el csak azért az erdőbe a folyóig, hogy szarvaspörköltet kapjon.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-30 20:33:14
Üzenet elküldve: 2019-08-30 20:33:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta sátra//
//Nievesha, Lyz, Pycta//
*Bebocsátást nyer, s lepakolja a pörköltet a ládára, de csak utána tudja szemügyre venni a sátor lakóit.*
- Megharapott? *csodálkozik el a mozdulatokra, mikor Pycta feljajdul, de úgy tűnik nem vészes asérülés.*
- Áh, akkor azt hallottam? Nem tudtam eldönteni, hogy sír, vagy fáj neki valami talán... hogy kellek-e, vagy boldogulsz? *válaszol Pyctának, aki amúgy megnyugtatja, hogy a kislány csupán felfedezi a világot maga körül, ami hangoskodással is jár. Talán Pycta ezért sem tudott igazán jót aludni, és nem is tagadja, hogy kevésnek érezte a pihenést. Lyz sem igazán volt nyugodt amíg nem látta saját szemével őket. Muszáj elmosolyodnia, és kicsit lazul is tartása, amikor rájön, hogy mennyire túlaggódja a dolgot. Az erdőmélyi jó hatással van rá, nem csak szavai nyugtatják, hanem az a magabiztosság, ahogyan Nieveshához áll. Kétség sem fér hozzá, hogy minden rendben lesz, Lyz pedig el is hiszi. Másként nem is lehet.*
- Bocsánat, igazad van. Van más segítséged is, és nagyon szépen elboldogulsz Nieveshával. Látszik, ahogy fogod. *Szeretetteljesen néz végig rajtuk. Pycta mindig jó volt a gyerekekkel, de Nievesha egészen másnak tűnik a kezében.*
- Illik hozzád *szalad ki a száján, amikor a pörköltszaftos kenyeret kínálja. Olyan természetességgel fogja és kínálja a kislányt, mintha mindig is így tett volna.*
- Biztosan lehet neki ilyet? *szólal meg az első gondolat hangján, de amikor a cuppogó nyammogó gyermeket elnézi, be kell látnia, hogy valóban túl aggódó ma. *
- Nem hiba, ha Aenae inkább rád bízza. Jó helye lesz nálad *Amikor Pycta is nekilát a pörköltnek, Lyz is csippent egy-egy áfonyát a tálból. Egyesével lökdösi a szájába a néhány szem kék gyümölcsöt, ám ahogy hallgatja Hanloren és Umon történetét, egyre lassabban teszi szájába a szemeket, szemöldöke pedig egyre magasabbra szalad.*
- Umon másik oldalát? *kérdez vissza töprengőbeforduló hanggal, miközben már nem az áfonya felé nyúl, hanem közelebb húzódik a kislányhoz, hogy Nievesha homlokán cirógathasson végig másik kezével.*
- Úgy tűnt, Hanlorennel igazán jól kijöttek, amikor találkoztunk az erdőben *sandít Pyctára.* Arra gondolnék, talán kötődik is hozzá, de nem hittem volna, hogy Átokhoz. Nem lehet, hogy kiűzni akarta? *Hallja Pyctán az aggodalom tónusát, de ő többet is beszélt Umonnal, hogy jobban is aggassza amiről beszéltek. Hogy Umon kedvére váltogatja a két személyiséget, Lyznek teljesen új. Mikor Pycta erről beszél, Lyznek akaratlanul is az jut eszébe, hogy ~esetleg tesztelte Hant, vagy esetleg leckéztette...~*
- Vagy talán egy skálán mozognak, amit középen tart általában...*folytatja a gondolatot úgy, mintha a korábbiakat is kimondta volna.*
- Amúgy nemigen láttam a sebeit, mire szót váltottunk, már csak foltok voltak az arcán. Gyorsan meggyógyult. *cirógatja Nievesha homlokát továbbra is, s ha Pycta újabb falatot nyújt felé, Lyz felé emeli kezét, mintha a falatért nyúlna.*
- Szabad? Adhatom neki én? *Olyan aranyosan nyammog a kislány, s az elf vadászlány is szeretne ennek részese lenni legalább egy picikét, egy falásnyit.*
- Á, még nem ettem. Ezt a pár szem áfonyát csak, de nem is érzem olyan éhesnek magam *ingatja meg a fejét* Beszélgettem a többiekkel egy kicsit, elszaladt az idő. De gondolom, hogy finom. Az idős tündér úgy ette, mintha nem volna holnap *ebben a pillanatban hazudtolja meg szavait a hangosan korduló gyomra, s emiatt zavartan pillant Pycta felé.*
- Azt hittem nem vagyok éhes *nevet fel halkan.*
//Nievesha, Lyz, Pycta//
*Bebocsátást nyer, s lepakolja a pörköltet a ládára, de csak utána tudja szemügyre venni a sátor lakóit.*
- Megharapott? *csodálkozik el a mozdulatokra, mikor Pycta feljajdul, de úgy tűnik nem vészes asérülés.*
- Áh, akkor azt hallottam? Nem tudtam eldönteni, hogy sír, vagy fáj neki valami talán... hogy kellek-e, vagy boldogulsz? *válaszol Pyctának, aki amúgy megnyugtatja, hogy a kislány csupán felfedezi a világot maga körül, ami hangoskodással is jár. Talán Pycta ezért sem tudott igazán jót aludni, és nem is tagadja, hogy kevésnek érezte a pihenést. Lyz sem igazán volt nyugodt amíg nem látta saját szemével őket. Muszáj elmosolyodnia, és kicsit lazul is tartása, amikor rájön, hogy mennyire túlaggódja a dolgot. Az erdőmélyi jó hatással van rá, nem csak szavai nyugtatják, hanem az a magabiztosság, ahogyan Nieveshához áll. Kétség sem fér hozzá, hogy minden rendben lesz, Lyz pedig el is hiszi. Másként nem is lehet.*
- Bocsánat, igazad van. Van más segítséged is, és nagyon szépen elboldogulsz Nieveshával. Látszik, ahogy fogod. *Szeretetteljesen néz végig rajtuk. Pycta mindig jó volt a gyerekekkel, de Nievesha egészen másnak tűnik a kezében.*
- Illik hozzád *szalad ki a száján, amikor a pörköltszaftos kenyeret kínálja. Olyan természetességgel fogja és kínálja a kislányt, mintha mindig is így tett volna.*
- Biztosan lehet neki ilyet? *szólal meg az első gondolat hangján, de amikor a cuppogó nyammogó gyermeket elnézi, be kell látnia, hogy valóban túl aggódó ma. *
- Nem hiba, ha Aenae inkább rád bízza. Jó helye lesz nálad *Amikor Pycta is nekilát a pörköltnek, Lyz is csippent egy-egy áfonyát a tálból. Egyesével lökdösi a szájába a néhány szem kék gyümölcsöt, ám ahogy hallgatja Hanloren és Umon történetét, egyre lassabban teszi szájába a szemeket, szemöldöke pedig egyre magasabbra szalad.*
- Umon másik oldalát? *kérdez vissza töprengőbeforduló hanggal, miközben már nem az áfonya felé nyúl, hanem közelebb húzódik a kislányhoz, hogy Nievesha homlokán cirógathasson végig másik kezével.*
- Úgy tűnt, Hanlorennel igazán jól kijöttek, amikor találkoztunk az erdőben *sandít Pyctára.* Arra gondolnék, talán kötődik is hozzá, de nem hittem volna, hogy Átokhoz. Nem lehet, hogy kiűzni akarta? *Hallja Pyctán az aggodalom tónusát, de ő többet is beszélt Umonnal, hogy jobban is aggassza amiről beszéltek. Hogy Umon kedvére váltogatja a két személyiséget, Lyznek teljesen új. Mikor Pycta erről beszél, Lyznek akaratlanul is az jut eszébe, hogy ~esetleg tesztelte Hant, vagy esetleg leckéztette...~*
- Vagy talán egy skálán mozognak, amit középen tart általában...*folytatja a gondolatot úgy, mintha a korábbiakat is kimondta volna.*
- Amúgy nemigen láttam a sebeit, mire szót váltottunk, már csak foltok voltak az arcán. Gyorsan meggyógyult. *cirógatja Nievesha homlokát továbbra is, s ha Pycta újabb falatot nyújt felé, Lyz felé emeli kezét, mintha a falatért nyúlna.*
- Szabad? Adhatom neki én? *Olyan aranyosan nyammog a kislány, s az elf vadászlány is szeretne ennek részese lenni legalább egy picikét, egy falásnyit.*
- Á, még nem ettem. Ezt a pár szem áfonyát csak, de nem is érzem olyan éhesnek magam *ingatja meg a fejét* Beszélgettem a többiekkel egy kicsit, elszaladt az idő. De gondolom, hogy finom. Az idős tündér úgy ette, mintha nem volna holnap *ebben a pillanatban hazudtolja meg szavait a hangosan korduló gyomra, s emiatt zavartan pillant Pycta felé.*
- Azt hittem nem vagyok éhes *nevet fel halkan.*
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-30 16:34:16
Üzenet elküldve: 2019-08-30 16:34:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
//Pyctának üzenve//
*Szótlan sétál ugyanarra vissza, amelyről jött. Még mindig hajnal van, jóllehet sokan már inkább reggelnek nevezhetnék. Nádirigó száll egyik bugáról a másikra, lágyan billen meg alatta, s Umon kedvtelve figyeli, most nem szenved a rossz kedvtől, végre ismét úton van. A kocsma remek állapotban, kitettek magukért. Mil'Ochassba érve magához inti az egyik elfet, hiszen senkivel sem találkozik a csapatból. Nem szándékosan megy el búcsú nélkül, bár az este megint csak nem úgy végződött, ahogy kellett volna... mostanában szinte az egyik sem. Tegnap, a Vaskorsó, azelőtt az erdőség... valahogy mindig minden rossz lesz, vagy legalábbis félreérthető.*
- Reggelt barátom! Mondd meg Pyctának kérlek, hogy a szekeret kölcsönvettem, a thargokhoz megyek gyümölcsért, egészen pontosan a tharg birtokokra. Sietek vissza. Amint visszatértem, nyithatjuk a Három Barátot. Ez a kocsma, ha kérdezi. *Veregeti meg a vállát, s az ifjú bólint, a férfi biztos benne, hogy üzenete eltalál barátjához, reméli, hogy jó szívvel fogadja. Híjas ott áll, ahol tegnap kipányvázta, lecsutakolva, békésen legelészve. Nem tartották szükségesnek istállóba kötni, mióta a fal elkészült, azóta van, amelyik szabadon jobban érzi magát. Felszerszámozza, a szekér elé köti, s kedvesen veregeti meg marját, miközben vizet készít magának az útra.*
- Gyere lovacskám... *Szomorkásan mosolyodik el.* Lám, én balga módon elveszítettem Kócost... vajon mi lehet vele. *Ettől a gondolattól őszinte szomorúság tör rá, de egy fejrázással elintézi.*
- Induljunk. Kaput! *Kiált előre, mikor már a bakon ülve csettint egyet a gyeplővel, s szájával is jelet ad, majd a szekér kerekei alatt zörgő kavicsokkal, hátulra pakolt három hatalmas üsttel megindul. Hamarosan csupán egy apró porfelhő jelzi, hogy merre jár.*
//Pyctának üzenve//
*Szótlan sétál ugyanarra vissza, amelyről jött. Még mindig hajnal van, jóllehet sokan már inkább reggelnek nevezhetnék. Nádirigó száll egyik bugáról a másikra, lágyan billen meg alatta, s Umon kedvtelve figyeli, most nem szenved a rossz kedvtől, végre ismét úton van. A kocsma remek állapotban, kitettek magukért. Mil'Ochassba érve magához inti az egyik elfet, hiszen senkivel sem találkozik a csapatból. Nem szándékosan megy el búcsú nélkül, bár az este megint csak nem úgy végződött, ahogy kellett volna... mostanában szinte az egyik sem. Tegnap, a Vaskorsó, azelőtt az erdőség... valahogy mindig minden rossz lesz, vagy legalábbis félreérthető.*
- Reggelt barátom! Mondd meg Pyctának kérlek, hogy a szekeret kölcsönvettem, a thargokhoz megyek gyümölcsért, egészen pontosan a tharg birtokokra. Sietek vissza. Amint visszatértem, nyithatjuk a Három Barátot. Ez a kocsma, ha kérdezi. *Veregeti meg a vállát, s az ifjú bólint, a férfi biztos benne, hogy üzenete eltalál barátjához, reméli, hogy jó szívvel fogadja. Híjas ott áll, ahol tegnap kipányvázta, lecsutakolva, békésen legelészve. Nem tartották szükségesnek istállóba kötni, mióta a fal elkészült, azóta van, amelyik szabadon jobban érzi magát. Felszerszámozza, a szekér elé köti, s kedvesen veregeti meg marját, miközben vizet készít magának az útra.*
- Gyere lovacskám... *Szomorkásan mosolyodik el.* Lám, én balga módon elveszítettem Kócost... vajon mi lehet vele. *Ettől a gondolattól őszinte szomorúság tör rá, de egy fejrázással elintézi.*
- Induljunk. Kaput! *Kiált előre, mikor már a bakon ülve csettint egyet a gyeplővel, s szájával is jelet ad, majd a szekér kerekei alatt zörgő kavicsokkal, hátulra pakolt három hatalmas üsttel megindul. Hamarosan csupán egy apró porfelhő jelzi, hogy merre jár.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-28 20:21:29
Üzenet elküldve: 2019-08-28 20:21:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Három barát//
//Másnap hajnal//
*Egy órával később már gőzerővel gazol. Szerencsére akadnak szerszámok is, még Vadvédből menekítették ki az összeset, s hamarosan, mire a nap, úgy erős reggelre kél, tiszta és rendes környezetet tapasztalhat az esetlegesen arra járó. Elégedetten vágja csípőre a kezét, a munka korábbi szomorkás gondolatait a távolba söpörte, s most, egy takaros szőlőlugas kezdemény alatti kiülőben állhat, ami árnyat is adhat, csendes. Egy apró tűzrakóhelyet is készített, a patak medréből szerzett kövekkel, kisebb sziklákkal. A belső és külső tér készen van. Azért belép, hogy a reggeli fénynél is ellenőrizzen. Ugyan terítők még nincsenek, azokat varratnia kellene, de mind a négy, négyfős asztalnál székek rendben bekészítve, gyertyák az asztallapon középütt, elkülönített hely a kezdetleges színpadnak. Pult még nincs, azt fából kívánja elkészíteni, de a konyhahelyiségből már mindent ki lehet hordani, ami a kínálat része lesz. így akár vendégeket is fogadhat, amint visszatér tharg földről. Tervei szerint a vásárolt üstöket magával viszi, valamint Híjast a szekérrel. Reméli, hogy Pyctáék is korán ébrednek, de ha nem találkozik az elffel, legfeljebb majd üzenetet hagy neki. Helyet foglal, s megnézi az előző nap Dattal kitakarított búbos kemencét. Van, ahol még szárad kissé a frissen kevert sár a falon, mit szépen elsimítottak. Nem zavarja, hogy a konyhába nyitott ajtónál belátni, legalább látszik hogyan készül minden, sőt, közben még akár a vendéggel is tud beszélgetni egy kellemeset.*
- Egy sört és egy rántottát kérek. *Kuncog fel halkan, eljátszik a gondolattal, akárha vendég lenne, aztán sokkal inkább csalódottan hallgatja az üresen kongó hodály válaszát. Felsóhajt, majd lassan feláll. A szeszfőzdét hazatértekor készíti el, a három lepárlót addig szabad ég alatt is használhatja, csak egy kezdetleges tetőt kell fölé ácsolnia. Még utoljára ellenőrzi a kerítést, majd elégedetten indul Mil'Ochass felé. Mindennel elkészült, már csak az alapanyagok kellenek.*
//Másnap hajnal//
*Egy órával később már gőzerővel gazol. Szerencsére akadnak szerszámok is, még Vadvédből menekítették ki az összeset, s hamarosan, mire a nap, úgy erős reggelre kél, tiszta és rendes környezetet tapasztalhat az esetlegesen arra járó. Elégedetten vágja csípőre a kezét, a munka korábbi szomorkás gondolatait a távolba söpörte, s most, egy takaros szőlőlugas kezdemény alatti kiülőben állhat, ami árnyat is adhat, csendes. Egy apró tűzrakóhelyet is készített, a patak medréből szerzett kövekkel, kisebb sziklákkal. A belső és külső tér készen van. Azért belép, hogy a reggeli fénynél is ellenőrizzen. Ugyan terítők még nincsenek, azokat varratnia kellene, de mind a négy, négyfős asztalnál székek rendben bekészítve, gyertyák az asztallapon középütt, elkülönített hely a kezdetleges színpadnak. Pult még nincs, azt fából kívánja elkészíteni, de a konyhahelyiségből már mindent ki lehet hordani, ami a kínálat része lesz. így akár vendégeket is fogadhat, amint visszatér tharg földről. Tervei szerint a vásárolt üstöket magával viszi, valamint Híjast a szekérrel. Reméli, hogy Pyctáék is korán ébrednek, de ha nem találkozik az elffel, legfeljebb majd üzenetet hagy neki. Helyet foglal, s megnézi az előző nap Dattal kitakarított búbos kemencét. Van, ahol még szárad kissé a frissen kevert sár a falon, mit szépen elsimítottak. Nem zavarja, hogy a konyhába nyitott ajtónál belátni, legalább látszik hogyan készül minden, sőt, közben még akár a vendéggel is tud beszélgetni egy kellemeset.*
- Egy sört és egy rántottát kérek. *Kuncog fel halkan, eljátszik a gondolattal, akárha vendég lenne, aztán sokkal inkább csalódottan hallgatja az üresen kongó hodály válaszát. Felsóhajt, majd lassan feláll. A szeszfőzdét hazatértekor készíti el, a három lepárlót addig szabad ég alatt is használhatja, csak egy kezdetleges tetőt kell fölé ácsolnia. Még utoljára ellenőrzi a kerítést, majd elégedetten indul Mil'Ochass felé. Mindennel elkészült, már csak az alapanyagok kellenek.*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-28 10:34:23
Üzenet elküldve: 2019-08-28 10:34:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochass//
//Vacsora//
*Arraele úr egy kicsit nehezményezi, hogy a kicsi sírással jelez valamit. Felvont szemöldökkel figyeli, hogy az idős tündér szarvas pörkölt evésre biztatja a kicsi nevelőit. Mivel nincsen gyermeke és tapasztalata sem ezért nem szeretne beleavatkozni a dologba. „A kis Pömpölő” nevet fel magában. Mulatságos megnevezése egy csecsemőnek. Eközben figyel fel rá, hogy Arra papa megtöröli a száját Datvinoolv ruhájában. Éppen szólásra emelkedne, hogy nem feltétlen jó ötlet ez a tündértől, de aztán mégis meggondolja magát és csendben marad. ~Lehet nem direkt csinálta.~ Igyekszik kiindulni jóból, ezért nem feltételez egyből rosszat. Az biztos, hogy a zsírfoltot nem lesz egyszerű kimosni, már ha szegény Dat észreveszi. Bár lehet átsiklik a kis baleset felett mivel Arra papa valami elképesztő történetet kezd elmesélni. Kíváncsisága feléled, de a történet végére erős kétségei maradnak egyes részletekkel kapcsolatban. A történetből az is kiderül, hogy a tündér úr is csak hallomásból ismeri ezt a történetet, így konkrét részleteket, amik Mogrimot is érdekelnének, ezeket nem valószínű, hogy tud. Mogrim sem ússza meg a tanácsok kiosztását. Kicsit zavarba is jön.*
- Egyelőre nem terveztem Arraele úr. Igazából a tanulmányaim miatt nem is jutott nagyon időm semmi másra. Persze olyan gnóm leányt sem könnyű találni, akivel kölcsönösen szimpatizálnánk.
*Arraele úr megígéri, hogy mielőtt meghalna, azelőtt megnősíti. Ez egy kicsit hajmeresztő ígéret, és Mogrim reméli is, hogy nem teljesül be. Lassan Mogrim is elfogyasztja a saját adag szarvasát és áfonyáját.*
- Nagyon finom volt, köszönöm Dat! *Nem csak az ízeket, de magának az ételnek az elkészítését is illik megköszönnie. ~Jó lett volna beszélni Lyz-el, de nem késik az holnap sem.~ Nehéz olyan társaságot találnia, akikkel el tudna beszélgetni intellektuális témákról is. Lanawin egyik legnagyobb elméje, ezért csak ritkán akad olyan személyre, akivel mélyebben el lehet beszélgetni. Arraele úr nagyon jó barát, de vele komoly dolgokról nem nagyon lehet beszélgetni. Ezért egyelőre marad a helyén és figyeli a többiek jóízű falatozását.*
//Vacsora//
*Arraele úr egy kicsit nehezményezi, hogy a kicsi sírással jelez valamit. Felvont szemöldökkel figyeli, hogy az idős tündér szarvas pörkölt evésre biztatja a kicsi nevelőit. Mivel nincsen gyermeke és tapasztalata sem ezért nem szeretne beleavatkozni a dologba. „A kis Pömpölő” nevet fel magában. Mulatságos megnevezése egy csecsemőnek. Eközben figyel fel rá, hogy Arra papa megtöröli a száját Datvinoolv ruhájában. Éppen szólásra emelkedne, hogy nem feltétlen jó ötlet ez a tündértől, de aztán mégis meggondolja magát és csendben marad. ~Lehet nem direkt csinálta.~ Igyekszik kiindulni jóból, ezért nem feltételez egyből rosszat. Az biztos, hogy a zsírfoltot nem lesz egyszerű kimosni, már ha szegény Dat észreveszi. Bár lehet átsiklik a kis baleset felett mivel Arra papa valami elképesztő történetet kezd elmesélni. Kíváncsisága feléled, de a történet végére erős kétségei maradnak egyes részletekkel kapcsolatban. A történetből az is kiderül, hogy a tündér úr is csak hallomásból ismeri ezt a történetet, így konkrét részleteket, amik Mogrimot is érdekelnének, ezeket nem valószínű, hogy tud. Mogrim sem ússza meg a tanácsok kiosztását. Kicsit zavarba is jön.*
- Egyelőre nem terveztem Arraele úr. Igazából a tanulmányaim miatt nem is jutott nagyon időm semmi másra. Persze olyan gnóm leányt sem könnyű találni, akivel kölcsönösen szimpatizálnánk.
*Arraele úr megígéri, hogy mielőtt meghalna, azelőtt megnősíti. Ez egy kicsit hajmeresztő ígéret, és Mogrim reméli is, hogy nem teljesül be. Lassan Mogrim is elfogyasztja a saját adag szarvasát és áfonyáját.*
- Nagyon finom volt, köszönöm Dat! *Nem csak az ízeket, de magának az ételnek az elkészítését is illik megköszönnie. ~Jó lett volna beszélni Lyz-el, de nem késik az holnap sem.~ Nehéz olyan társaságot találnia, akikkel el tudna beszélgetni intellektuális témákról is. Lanawin egyik legnagyobb elméje, ezért csak ritkán akad olyan személyre, akivel mélyebben el lehet beszélgetni. Arraele úr nagyon jó barát, de vele komoly dolgokról nem nagyon lehet beszélgetni. Ezért egyelőre marad a helyén és figyeli a többiek jóízű falatozását.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-28 09:17:10
Üzenet elküldve: 2019-08-28 09:17:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta sátra//
//Nievesha, Lyz, Pycta//
*Nievesha nem szándékkal okoz fájdalmat, hiszen egyelőre nem tudja, hogy tud olyat csinálni, viszont az meglepi, hogy az elf elkapja a kezét. Legörbül a kis szív alakú szája és hacsak nem kapják fel, akkor bizony kétségbeesett sírás lesz, ennek egyértelmű jele a legörbülő száj és a kezdődő, hangosodó hüppögés. Szóval tiszta szerencse, hogy Pycta ölbe veszi, így elnyugodhat és a kerek arcocskára ismét mosoly költözhet. Aztán pedig falánk cuppogás és kapkodás a felé nyújtott falat után, mint egy éhező, úgy falja az apró falatkákat. Tej? Kinek kell az! Hiszen van elcsócsálható, szaftba mártogatott falatka!*
//Nievesha, Lyz, Pycta//
*Nievesha nem szándékkal okoz fájdalmat, hiszen egyelőre nem tudja, hogy tud olyat csinálni, viszont az meglepi, hogy az elf elkapja a kezét. Legörbül a kis szív alakú szája és hacsak nem kapják fel, akkor bizony kétségbeesett sírás lesz, ennek egyértelmű jele a legörbülő száj és a kezdődő, hangosodó hüppögés. Szóval tiszta szerencse, hogy Pycta ölbe veszi, így elnyugodhat és a kerek arcocskára ismét mosoly költözhet. Aztán pedig falánk cuppogás és kapkodás a felé nyújtott falat után, mint egy éhező, úgy falja az apró falatkákat. Tej? Kinek kell az! Hiszen van elcsócsálható, szaftba mártogatott falatka!*
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-28 07:50:24
Üzenet elküldve: 2019-08-28 07:50:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Három barát//
//Másnap hajnal//
*Fáradtan, kialvatlanul és elgémberedetten ébred, egy hirtelen pillanatban. A tőrt megmarkolva ugrik fel zihálva a székben, kiáltás kíséretében, s tekintetét idegesen jártatja végig a helyiségen, egy darabig még eltart, míg rájön, hol is van valójában.*
- Csak egy álom... *Bár nem emlékszik rá, s hatását még bizonyára sokáig érzékeltetni fogja ezen a napon. Kint még szinte sötét van, de nem álmos, nem tud visszaaludni, magához képest elég korán "ágyba" tért. Annyi bizonyos, ha huzamosabb ideig szeretne itt lakni, akkor szükséges lesz ágyat kerítenie, nem alhat folyton az asztalnál, bármennyire is keménynek érzi magát. Nyújtózik egyet, majd végez néhány lazító mozdulatot, ahogy kilép a házból lehelete még látszik, s az ébredő napnak csupán halvány csíkja látszik a láthatáron, messze kitekintve. Szótlan áll neki dolgozni, a mai napon indulnia kell, bármi is történik. Feladata van és, ha azt akarják, hogy a kocsma működjön és beinduljon, mindent be kell szereznie. Csak remélni tudja, hogy Tizio még nem adott túl az ígért árun, ahogyan azt is, nem potyogott le a földre, bár olvasata szerint a félig összenyomódott is megfelelő, ha elég ideig állni hagyja a cefrét. Sőt a gyümölcs talán még jobb is úgy, mert erjed. Megvonja a vállát, majd a belső helyiségek kiseprésének áll neki, aztán helyére állítja azt a néhány kis asztalt, egy óra elteltével, mikor a nap félig mutatkozik meg a láthatáron, már el is készül. Tudja, hogy azt ígérte meg, hogy Dattal fogja befejezni, de egyszerűen nincs ideje várni. Az esti ismerkedés és vacsora lehet sokáig elhúzódott, s a férfi későn feküdt le, nem akarja emiatt felkölteni, valójában az utolsó néhány feladatot már maga is el tudja végezni. A külső terület gaztalanítása és rendbetétele már folyamatában is működhet, egyébiránt azzal is egész jól áll már. Elégedetten tekint végig a kocsmán. Talán egy festés elkelne, de valójában a maga módján, egyszerűségében van a tökéletessége. Nem nagy, nem hivalkodó, sokkal inkább, mint egy távoli menedék a hosszú úton éppenséggel kis kitérővel a thargok és Arthenior között. Ha az ösvény kikopik, bizonyára rengetegen fogják látogatni. Eleinte a választék szegényes lesz. Forrásvíz, ami adott a patakból, sör, amit be kell szerezni, szesz, amit maga fog megfőzni, de a sörrel is meg fog próbálkozni. Ételnek reggelre rántotta, az itteni tyúkok tojásából, ebédre vadsült, vacsorára valami könnyű, talán túró, vagy vaj, friss cipóval. Nem kell túlspilázni. Leül a tervezett lugas alá, az egyik tönkre, mit egyébiránt is széknek szánt. A többi asztal körül is hasonló berendezés van. A szőlőindák már szépen beszőtték, jövőre enyhet is fog adni, a hűvösebb évszak közeledtével a növésben már megállt. Egy kicsit megpihen és a napfelkeltében gyönyörködik.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.28 07:50:55
//Másnap hajnal//
*Fáradtan, kialvatlanul és elgémberedetten ébred, egy hirtelen pillanatban. A tőrt megmarkolva ugrik fel zihálva a székben, kiáltás kíséretében, s tekintetét idegesen jártatja végig a helyiségen, egy darabig még eltart, míg rájön, hol is van valójában.*
- Csak egy álom... *Bár nem emlékszik rá, s hatását még bizonyára sokáig érzékeltetni fogja ezen a napon. Kint még szinte sötét van, de nem álmos, nem tud visszaaludni, magához képest elég korán "ágyba" tért. Annyi bizonyos, ha huzamosabb ideig szeretne itt lakni, akkor szükséges lesz ágyat kerítenie, nem alhat folyton az asztalnál, bármennyire is keménynek érzi magát. Nyújtózik egyet, majd végez néhány lazító mozdulatot, ahogy kilép a házból lehelete még látszik, s az ébredő napnak csupán halvány csíkja látszik a láthatáron, messze kitekintve. Szótlan áll neki dolgozni, a mai napon indulnia kell, bármi is történik. Feladata van és, ha azt akarják, hogy a kocsma működjön és beinduljon, mindent be kell szereznie. Csak remélni tudja, hogy Tizio még nem adott túl az ígért árun, ahogyan azt is, nem potyogott le a földre, bár olvasata szerint a félig összenyomódott is megfelelő, ha elég ideig állni hagyja a cefrét. Sőt a gyümölcs talán még jobb is úgy, mert erjed. Megvonja a vállát, majd a belső helyiségek kiseprésének áll neki, aztán helyére állítja azt a néhány kis asztalt, egy óra elteltével, mikor a nap félig mutatkozik meg a láthatáron, már el is készül. Tudja, hogy azt ígérte meg, hogy Dattal fogja befejezni, de egyszerűen nincs ideje várni. Az esti ismerkedés és vacsora lehet sokáig elhúzódott, s a férfi későn feküdt le, nem akarja emiatt felkölteni, valójában az utolsó néhány feladatot már maga is el tudja végezni. A külső terület gaztalanítása és rendbetétele már folyamatában is működhet, egyébiránt azzal is egész jól áll már. Elégedetten tekint végig a kocsmán. Talán egy festés elkelne, de valójában a maga módján, egyszerűségében van a tökéletessége. Nem nagy, nem hivalkodó, sokkal inkább, mint egy távoli menedék a hosszú úton éppenséggel kis kitérővel a thargok és Arthenior között. Ha az ösvény kikopik, bizonyára rengetegen fogják látogatni. Eleinte a választék szegényes lesz. Forrásvíz, ami adott a patakból, sör, amit be kell szerezni, szesz, amit maga fog megfőzni, de a sörrel is meg fog próbálkozni. Ételnek reggelre rántotta, az itteni tyúkok tojásából, ebédre vadsült, vacsorára valami könnyű, talán túró, vagy vaj, friss cipóval. Nem kell túlspilázni. Leül a tervezett lugas alá, az egyik tönkre, mit egyébiránt is széknek szánt. A többi asztal körül is hasonló berendezés van. A szőlőindák már szépen beszőtték, jövőre enyhet is fog adni, a hűvösebb évszak közeledtével a növésben már megállt. Egy kicsit megpihen és a napfelkeltében gyönyörködik.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.28 07:50:55
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-28 00:13:33
Üzenet elküldve: 2019-08-28 00:13:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta sátra//
//Nievesha, Lyz, Pycta//
*Valójában nem tudja, honnan szakította el a segítségtudat Lyzendrát, bár hallotta a lombházból kiszűrődő hangokat, valahogyan beszűkült most számára a világ a sátor belsejére és Nieveshára.
Lyz belép a sátorba és találhat helyet egy pokróccal letakart ládán. Nem tudhatja, hogy a Lombok Őrének keresztelt szerzetesvértet rejti a láda, amely most pörkölttál-tartóvá válik. Az íjász elf lány biztosítja, hogy minden rendben a többiekkel, vacsoráznak.*
- Örülök. *Mondja az erdőmélyi elf, majd az álom emlékének utolsó morzsáit is kitörli a szeméből. A kicsi egy darabig az ujjaival játszik, majd hirtelen fájdalom hasít az ujjbegyébe, de csak a tekintetét kapja oda, hisz a csuhátlan csuhás fájdalomtűrése legendaszámba megy.*
- Juj. *Mondja halkan, majd elveszi a kezét. Természetesen semmiféle seb nem keletkezett rajta, de azért megnézi. El sem tudja képzelni, hogyan haraphat ekkorát egy fogatlan kisded.
Az étel illatára megmozdul a gyomra és tudatosítja, hogy mennyire éhes. A Lyzendra által odaadott ételeket elveszi, az áfonyát és a kenyeret maga mellé, a tálat a kezébe fogja.*
- Tényleg nagyon jó illata van. *Erősíti meg fáradt mosollyal.*
- Jaj, persze. Nieva kezdi felfedezni a körülötte lévő világot és a saját kezét. És a hangját. *Mosolyog a kislányra az ágyon, aki számára Lyz is nagyon érdekessé válik Xauzur után.*
- Úgy érzem, egy pillanatot csak. *Nevet fel halkan.*
- Nem. Igen. Igen. *Válaszolja meg a kérdéseket mosolyogva. Szabad jobbjával Lyz keze után nyúl és ráteszi sajátját.*
- Nyugalom, minden rendben lesz, me'ochass. *Próbálja megnyugtatni a láthatóan aggódó lányt.
Nievesha közben komoly érdeklődést kezd tanúsítani a pörkölt iránt, a kis nyálas arcocskát látva az erdőmélyi elf félreteszi a tálat és ölébe veszi a kislányt. Az arcát egy Feyenntől kapott kendővel törli meg és ahogy az elf nőtől látta, a vállára teríti, hogy kéznél legyen.*
- Éhes vagy, kincsem? *Kérdi és vigyázva, hogy a gyermek ne tudja felrúgni a tálat, visszateszi a közelbe, majd tép egy kis kenyérbelet, belemártja a szaftba, vigyázva, hogy ne zsírt kapjon a kicsi, majd óvatosan, nagyon kis falatokban ad Nievának egy falatot. Aztán persze maga is eszik, jóval nagyobb falatokkal.*
- Ne kérj bocsánatot, az én hibám. *Mondja lenyelve a falatot, persze érezni a hangján, hogy egyáltalán nem tartja hibának, hogy magához vette a kislányt.*
- Hanloren járt Umonnál. Azt mondta, Átkot akarta magával vinni, tehát Umont. *Kezd bele egyszer csak a másik szerzetessel történtek elmesélésébe. Átok mindkettőjük számára ismerős és nem kedvelt személyisége Umonnak. Tudják, hogy mennyire veszélyes.*
- Umon "kiengedte" Átkot és megmutatta, mire képes, Hanloren kaszabolta összes az arcát, amikor el akart menekülni előle. *Folytatja. Közben persze figyel Nieveshára, ad még neki kis falat kenyeret szafttal.*
- Hanloren cselekedete is érdekes, nem értem, egy Eeyr papnőnek miért éppen Átok kellett? Az egész érthetetlen számomra. *Hangjában aggodalom érződik, hisz a lánnyal mentették meg az artheniori templomot. Egymás mellett küzdöttek Sa'Tereth ellen, most pedig az egyik leggonoszabb entitást szeretné maga mellett tudni. Miért?*
- De ami jobban izgat, hogy azt hittem, Umon személyiségei egybeolvadtak, nem gondoltam, hogy léteznek még külön-külön. *Nagyon szomorúan ejti ki ezeket a szavakat, mert kevés embert szeret jobban Umonnál. Olyan, mintha a testvére volna és mégis, veszélyt jelent mindannyiukra.
Miután ezeket elmondta, a kislánnyal foglalkozik és eszik ő is a pörköltből. Szégyenli magát, mert olyan emberről beszél a háta mögött, aki nincs jelen, hogy megvédje magát. Ráadásul ez az ember a barátja.*
- Te ettél már? *Kérdi kis idő elteltével észbe kapva. Bár Lyz a vacsoráról jött, de ettől függetlenül neki is adna a táljából. Elég nagy adag van benne, több, mint amit meg tudna enni egyedül.*
//Nievesha, Lyz, Pycta//
*Valójában nem tudja, honnan szakította el a segítségtudat Lyzendrát, bár hallotta a lombházból kiszűrődő hangokat, valahogyan beszűkült most számára a világ a sátor belsejére és Nieveshára.
Lyz belép a sátorba és találhat helyet egy pokróccal letakart ládán. Nem tudhatja, hogy a Lombok Őrének keresztelt szerzetesvértet rejti a láda, amely most pörkölttál-tartóvá válik. Az íjász elf lány biztosítja, hogy minden rendben a többiekkel, vacsoráznak.*
- Örülök. *Mondja az erdőmélyi elf, majd az álom emlékének utolsó morzsáit is kitörli a szeméből. A kicsi egy darabig az ujjaival játszik, majd hirtelen fájdalom hasít az ujjbegyébe, de csak a tekintetét kapja oda, hisz a csuhátlan csuhás fájdalomtűrése legendaszámba megy.*
- Juj. *Mondja halkan, majd elveszi a kezét. Természetesen semmiféle seb nem keletkezett rajta, de azért megnézi. El sem tudja képzelni, hogyan haraphat ekkorát egy fogatlan kisded.
Az étel illatára megmozdul a gyomra és tudatosítja, hogy mennyire éhes. A Lyzendra által odaadott ételeket elveszi, az áfonyát és a kenyeret maga mellé, a tálat a kezébe fogja.*
- Tényleg nagyon jó illata van. *Erősíti meg fáradt mosollyal.*
- Jaj, persze. Nieva kezdi felfedezni a körülötte lévő világot és a saját kezét. És a hangját. *Mosolyog a kislányra az ágyon, aki számára Lyz is nagyon érdekessé válik Xauzur után.*
- Úgy érzem, egy pillanatot csak. *Nevet fel halkan.*
- Nem. Igen. Igen. *Válaszolja meg a kérdéseket mosolyogva. Szabad jobbjával Lyz keze után nyúl és ráteszi sajátját.*
- Nyugalom, minden rendben lesz, me'ochass. *Próbálja megnyugtatni a láthatóan aggódó lányt.
Nievesha közben komoly érdeklődést kezd tanúsítani a pörkölt iránt, a kis nyálas arcocskát látva az erdőmélyi elf félreteszi a tálat és ölébe veszi a kislányt. Az arcát egy Feyenntől kapott kendővel törli meg és ahogy az elf nőtől látta, a vállára teríti, hogy kéznél legyen.*
- Éhes vagy, kincsem? *Kérdi és vigyázva, hogy a gyermek ne tudja felrúgni a tálat, visszateszi a közelbe, majd tép egy kis kenyérbelet, belemártja a szaftba, vigyázva, hogy ne zsírt kapjon a kicsi, majd óvatosan, nagyon kis falatokban ad Nievának egy falatot. Aztán persze maga is eszik, jóval nagyobb falatokkal.*
- Ne kérj bocsánatot, az én hibám. *Mondja lenyelve a falatot, persze érezni a hangján, hogy egyáltalán nem tartja hibának, hogy magához vette a kislányt.*
- Hanloren járt Umonnál. Azt mondta, Átkot akarta magával vinni, tehát Umont. *Kezd bele egyszer csak a másik szerzetessel történtek elmesélésébe. Átok mindkettőjük számára ismerős és nem kedvelt személyisége Umonnak. Tudják, hogy mennyire veszélyes.*
- Umon "kiengedte" Átkot és megmutatta, mire képes, Hanloren kaszabolta összes az arcát, amikor el akart menekülni előle. *Folytatja. Közben persze figyel Nieveshára, ad még neki kis falat kenyeret szafttal.*
- Hanloren cselekedete is érdekes, nem értem, egy Eeyr papnőnek miért éppen Átok kellett? Az egész érthetetlen számomra. *Hangjában aggodalom érződik, hisz a lánnyal mentették meg az artheniori templomot. Egymás mellett küzdöttek Sa'Tereth ellen, most pedig az egyik leggonoszabb entitást szeretné maga mellett tudni. Miért?*
- De ami jobban izgat, hogy azt hittem, Umon személyiségei egybeolvadtak, nem gondoltam, hogy léteznek még külön-külön. *Nagyon szomorúan ejti ki ezeket a szavakat, mert kevés embert szeret jobban Umonnál. Olyan, mintha a testvére volna és mégis, veszélyt jelent mindannyiukra.
Miután ezeket elmondta, a kislánnyal foglalkozik és eszik ő is a pörköltből. Szégyenli magát, mert olyan emberről beszél a háta mögött, aki nincs jelen, hogy megvédje magát. Ráadásul ez az ember a barátja.*
- Te ettél már? *Kérdi kis idő elteltével észbe kapva. Bár Lyz a vacsoráról jött, de ettől függetlenül neki is adna a táljából. Elég nagy adag van benne, több, mint amit meg tudna enni egyedül.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-27 23:19:02
Üzenet elküldve: 2019-08-27 23:19:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta sátra//
//Nievesha, Lyz, Pycta//
*Sajnálja is, hogy a vacsorázó, s egyre élénkebb társaságot otthagyni kénytelen, és nem is, mert ahova megy, ott talán nagyobb hasznát veszik.
Álmatag hang szól ki, s enged számára bebocsátást, amit ki is használ, mert a tál melegebb, mint amire számított.
Betérve előbb helyet keres a forró edénynek, aztán néz csak körül.*
- Húh de meleg *suttogja, miközben megrázza kezét, hogy ezzel is hűtse ujjait.* Persze, minden rendben. Vacsoráznak a többiek *int a N'othrym irányába, bár ezt nyilván tudja Pycta is. Ahogyan Lyz hallotta Nievesha sikkantásait, ugyan úgy hallhatta az erdőmélyi elf is a nyüzsgést odafentről.*
~Vagy aludt? Elég nyúzottnak tűnik...~
- Ja, és hoztam neked is vacsorát *suttogja tovább, s fordul a lepakolt étel felé.* Dat szarvaspörköltet készített. Isteni illata van. *Tulajdonképpen ő sem evett, de hozott annyit, hogy bőven elég legyen mindkettejüknek. *
- Áfonyát is szedtek, abból is hoztam. Tessék *Az áfonyán pihenő cipókat nyújtja át, hogy látható legyen mit rejt az alsó edény tartalma is. A másik kezével a pörkölt felé nyúl, hogy azt is odaadhassa.*
- Visongást hallottam, minden rendben van? *szeretetteljes pillantást vet a gyermekre, aki szintén őt vizsgálja.*
~Talán evett azóta, márnem olyan hangos...~
- Tudtál aludni egy kicsit? *pillant vissza Pycta felé, aki valóban elég nyúzottnak tűnik, de a következő pillanatban újra Nieveshát kezdi fürkészni. Nievesha pedig a szemlélődés közben igencsak elszórakozik az elf ujjával. Igazán édes egy csöppség.*
- Nagyon sírt? Feyenn segített? Lesz elég teje kettejüknek?
*Fel sem tűnik a kérdéshad, amit olyan természetesen fűz egymás után, mintha sorozatra leadott nyílvesszők volnának. Korántsem feleltetni akarja Pyctát, csak aggodalmai találnak utat.*
- Bocsánat. Egyél inkább, majd utána beszélünk *eszmél fel, hogy talán túlzásba vitte, hisz egy perce úgy tűnt, mint aki most ébredt, ami különös lenne a visongás után.
Hagyja enni őt, addig ujjai eljátszanak a gyermek pólyájának szélével, szegélyével. Felvenni nem merné csak úgy, s megkérdezni emiatt sem szeretné, mert hirtelen nem is emlékszik, hogy Feyenntől hogyan látta. Ennek ellenére eljátszik a gondolattal.*
//Nievesha, Lyz, Pycta//
*Sajnálja is, hogy a vacsorázó, s egyre élénkebb társaságot otthagyni kénytelen, és nem is, mert ahova megy, ott talán nagyobb hasznát veszik.
Álmatag hang szól ki, s enged számára bebocsátást, amit ki is használ, mert a tál melegebb, mint amire számított.
Betérve előbb helyet keres a forró edénynek, aztán néz csak körül.*
- Húh de meleg *suttogja, miközben megrázza kezét, hogy ezzel is hűtse ujjait.* Persze, minden rendben. Vacsoráznak a többiek *int a N'othrym irányába, bár ezt nyilván tudja Pycta is. Ahogyan Lyz hallotta Nievesha sikkantásait, ugyan úgy hallhatta az erdőmélyi elf is a nyüzsgést odafentről.*
~Vagy aludt? Elég nyúzottnak tűnik...~
- Ja, és hoztam neked is vacsorát *suttogja tovább, s fordul a lepakolt étel felé.* Dat szarvaspörköltet készített. Isteni illata van. *Tulajdonképpen ő sem evett, de hozott annyit, hogy bőven elég legyen mindkettejüknek. *
- Áfonyát is szedtek, abból is hoztam. Tessék *Az áfonyán pihenő cipókat nyújtja át, hogy látható legyen mit rejt az alsó edény tartalma is. A másik kezével a pörkölt felé nyúl, hogy azt is odaadhassa.*
- Visongást hallottam, minden rendben van? *szeretetteljes pillantást vet a gyermekre, aki szintén őt vizsgálja.*
~Talán evett azóta, márnem olyan hangos...~
- Tudtál aludni egy kicsit? *pillant vissza Pycta felé, aki valóban elég nyúzottnak tűnik, de a következő pillanatban újra Nieveshát kezdi fürkészni. Nievesha pedig a szemlélődés közben igencsak elszórakozik az elf ujjával. Igazán édes egy csöppség.*
- Nagyon sírt? Feyenn segített? Lesz elég teje kettejüknek?
*Fel sem tűnik a kérdéshad, amit olyan természetesen fűz egymás után, mintha sorozatra leadott nyílvesszők volnának. Korántsem feleltetni akarja Pyctát, csak aggodalmai találnak utat.*
- Bocsánat. Egyél inkább, majd utána beszélünk *eszmél fel, hogy talán túlzásba vitte, hisz egy perce úgy tűnt, mint aki most ébredt, ami különös lenne a visongás után.
Hagyja enni őt, addig ujjai eljátszanak a gyermek pólyájának szélével, szegélyével. Felvenni nem merné csak úgy, s megkérdezni emiatt sem szeretné, mert hirtelen nem is emlékszik, hogy Feyenntől hogyan látta. Ennek ellenére eljátszik a gondolattal.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-27 22:59:49
Üzenet elküldve: 2019-08-27 22:59:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Három barát//
*Némán hajtja meg magát a köszöntésre, majd távozóra fogja. A kocsmához vezető útja sem hangosabb, mint utolsó elköszönése, akár egy meghajlás, fáradt, lendület nélküli, tisztelettudó. Halkan sercen rajta az éjszakai harmattól nedves fű, olykor a csillagok felé fordítja arcát, s a holdak sugarai fénypászmákat rajzolnak rá, keresztül kasul behálózva azt. Amorf alakok ezek, s úgy táncolnak a szerzetes arcán, akár keringőző szentjánosbogarak a sötétben. Megrázza magát, s már ismét a földet nézi, arca szürke és gondolatokkal teli. Új jövevények, nem is egy, mindjárt három, egyikük egy pici csecsemő, melynek kilétét soha nem fogja többé bolygatni, van, aminek jobb, ha titokban marad a nyitja, még, ha oly vonzó is az igazság. Jól esett neki a társak aggodalma, s bár hasonlóan elgyötört és fáradt tekinteteket láthatott, mint a saját magáé, mégis szántak időt egy-egy kérdésre. Félrehajt egy belógó faágat tekintete elől, s hamarosan megérkezik. A félig lógó kis kertkaput, melyet még nem volt idő megjavítani, óvatosan nyitja ki, majd csukja be maga után, mintha lenne jelentősége. Jelenleg nincs. Talán lesz. Holnap a belső tér takarítása után ezzel fog kezdeni, utána már csak a készletet kell felhalmozni és nyithatnak. Új élmény lesz, az biztos, főleg, ha beszerzi tharg földről a hozzávalót, mielőtt Tiziora rohad. A ház sötét, nem is gyújt gyertyát. Nincs még kijelölt szobája, így csupán a rendbe rakott és megtisztított asztalhoz ül, akárcsak korábban. Keze lassan indul az asztallapba, tőrrel vágott rés felé... sokáig súrolta a vért, míg el tudta tüntetni. Valea... ha lelkét oltárhoz kötötte volna, talán fel tudta volna támasztani egyszer. ~ Hogy aztán megöljön... ~ Kuncog fel magában keservesen, nem őszinte a mosoly. Nehéz birokra kelni másokkal minduntalan, bár ott megvan az esély arra, hogy elkerüljük az illetőt, ellentétben azzal, mikor valaki saját magával küzd, folyamatosan. Halkan felsóhajt, s fejét két kezére hajtva fekteti le az asztalra, egyikben a hosszú tőrével, szemével az ajtónyíláson kifelé bámulva. Sok idő telik el, mikor már kezd nagyobbakat, hosszabbakat pislogni. A lélegzete lassul, s egyszer csak szeme úgy marad... csukva. Umon és a csillagok. Apái soha nem mondták, hogy ez ennyire nehéz lesz. ~ Élj hát... Umon Palasan... ~ Jó vicc. Álmában mosolyra húzódik az ajka.*
*Némán hajtja meg magát a köszöntésre, majd távozóra fogja. A kocsmához vezető útja sem hangosabb, mint utolsó elköszönése, akár egy meghajlás, fáradt, lendület nélküli, tisztelettudó. Halkan sercen rajta az éjszakai harmattól nedves fű, olykor a csillagok felé fordítja arcát, s a holdak sugarai fénypászmákat rajzolnak rá, keresztül kasul behálózva azt. Amorf alakok ezek, s úgy táncolnak a szerzetes arcán, akár keringőző szentjánosbogarak a sötétben. Megrázza magát, s már ismét a földet nézi, arca szürke és gondolatokkal teli. Új jövevények, nem is egy, mindjárt három, egyikük egy pici csecsemő, melynek kilétét soha nem fogja többé bolygatni, van, aminek jobb, ha titokban marad a nyitja, még, ha oly vonzó is az igazság. Jól esett neki a társak aggodalma, s bár hasonlóan elgyötört és fáradt tekinteteket láthatott, mint a saját magáé, mégis szántak időt egy-egy kérdésre. Félrehajt egy belógó faágat tekintete elől, s hamarosan megérkezik. A félig lógó kis kertkaput, melyet még nem volt idő megjavítani, óvatosan nyitja ki, majd csukja be maga után, mintha lenne jelentősége. Jelenleg nincs. Talán lesz. Holnap a belső tér takarítása után ezzel fog kezdeni, utána már csak a készletet kell felhalmozni és nyithatnak. Új élmény lesz, az biztos, főleg, ha beszerzi tharg földről a hozzávalót, mielőtt Tiziora rohad. A ház sötét, nem is gyújt gyertyát. Nincs még kijelölt szobája, így csupán a rendbe rakott és megtisztított asztalhoz ül, akárcsak korábban. Keze lassan indul az asztallapba, tőrrel vágott rés felé... sokáig súrolta a vért, míg el tudta tüntetni. Valea... ha lelkét oltárhoz kötötte volna, talán fel tudta volna támasztani egyszer. ~ Hogy aztán megöljön... ~ Kuncog fel magában keservesen, nem őszinte a mosoly. Nehéz birokra kelni másokkal minduntalan, bár ott megvan az esély arra, hogy elkerüljük az illetőt, ellentétben azzal, mikor valaki saját magával küzd, folyamatosan. Halkan felsóhajt, s fejét két kezére hajtva fekteti le az asztalra, egyikben a hosszú tőrével, szemével az ajtónyíláson kifelé bámulva. Sok idő telik el, mikor már kezd nagyobbakat, hosszabbakat pislogni. A lélegzete lassul, s egyszer csak szeme úgy marad... csukva. Umon és a csillagok. Apái soha nem mondták, hogy ez ennyire nehéz lesz. ~ Élj hát... Umon Palasan... ~ Jó vicc. Álmában mosolyra húzódik az ajka.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-27 18:09:33
Üzenet elküldve: 2019-08-27 18:09:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Mil'Ochass//
//Vacsora//
*Monsotor helyet foglal a sorban Denzack mögött, vagyis ahol a sor vége van. Mikor az óriás sorra kerül, egy jókora porciót mer ki magának, hiszen a nagy testének is szüksége van tápanyagra, főképp egy egész napos munkálat után, ebédszünet nélkül. Monsotor csatlakozik a lakomázó, cseverésző társasághoz, de ő inkább a mesterműnek is nevezhető étek elfogyasztására fókuszál. Néha-néha a szerzetes belehallgatózik a beszélgetésbe, bár hozzászólni nem tudna mit. Bár az feltűnt neki, hogy most megint bővült a társaság egy idősebb úrral, egy gyermekleánnyal valamint egy ifjú úrral. Az óriást nem zavarja a plusz társaság, hiszen minél többen vannak, annál jobb.*
//Vacsora//
*Monsotor helyet foglal a sorban Denzack mögött, vagyis ahol a sor vége van. Mikor az óriás sorra kerül, egy jókora porciót mer ki magának, hiszen a nagy testének is szüksége van tápanyagra, főképp egy egész napos munkálat után, ebédszünet nélkül. Monsotor csatlakozik a lakomázó, cseverésző társasághoz, de ő inkább a mesterműnek is nevezhető étek elfogyasztására fókuszál. Néha-néha a szerzetes belehallgatózik a beszélgetésbe, bár hozzászólni nem tudna mit. Bár az feltűnt neki, hogy most megint bővült a társaság egy idősebb úrral, egy gyermekleánnyal valamint egy ifjú úrral. Az óriást nem zavarja a plusz társaság, hiszen minél többen vannak, annál jobb.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-27 17:24:17
Üzenet elküldve: 2019-08-27 17:24:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha, Lyz, Pycta//
*Hangjának próbálgatásával nem az a célja, hogy felhívja magára a figyelmet, arra a sírás szolgál. Most egyszerűen csak élvezi azt, hogy ilyen hangokat tud kiadni. De érdekesnek találja a sátor túlsó felében a nagymacskát is, kezecskéit nyújtja felé és kacarászik. Nevetgél a hirtelen felülő Pyctára is. Aki hamarosan megtapasztalhatja, hogy mekkorát tud harapni az a fogatlan száj, ami a kislányhoz tartozik. Ha páncél lenne Nievesha hátán, akkor egészen teknősszerű lenne, már ami a harapását illeti. Lyz belépése után persze már a nő az érdekes, de főleg az, amit hoz magával. Annak igazán nagyon jó illata van, nagyokat szippant a levegőbe, nyújtogatja a nyakát, aztán pedig megkezdi a hangos cuppogást és az ahhoz tartozó nyáladzást. Ha Pycta enni kezdene, akkor egészen biztosan kinézi a falatot a szájából.*
*Hangjának próbálgatásával nem az a célja, hogy felhívja magára a figyelmet, arra a sírás szolgál. Most egyszerűen csak élvezi azt, hogy ilyen hangokat tud kiadni. De érdekesnek találja a sátor túlsó felében a nagymacskát is, kezecskéit nyújtja felé és kacarászik. Nevetgél a hirtelen felülő Pyctára is. Aki hamarosan megtapasztalhatja, hogy mekkorát tud harapni az a fogatlan száj, ami a kislányhoz tartozik. Ha páncél lenne Nievesha hátán, akkor egészen teknősszerű lenne, már ami a harapását illeti. Lyz belépése után persze már a nő az érdekes, de főleg az, amit hoz magával. Annak igazán nagyon jó illata van, nagyokat szippant a levegőbe, nyújtogatja a nyakát, aztán pedig megkezdi a hangos cuppogást és az ahhoz tartozó nyáladzást. Ha Pycta enni kezdene, akkor egészen biztosan kinézi a falatot a szájából.*
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-27 14:37:13
Üzenet elküldve: 2019-08-27 14:37:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Milőcsegyháza//
//Szarvaspörgölt//
- Nem mondok bolondosságot jányom. Maj meglátod, hogy jó embör, csak ki köll vetni rá a hálódat.
*Még ennyicske tanács belefér az öreg részéről mielőtt elmerülne a pörköltben. A Mogrim fiú hívja félre aranyhajat, valami beszéde lehet vele, a szesz tudja. Valami égtelen vinnyogás csapja meg lapát füleit.*
- Mi a fába szorult féreg e?!
*Bődül fel Arra papa nem gyengén zsíros szájjal. Egy közeli rongyba beletöröli a száját, mert azt hiszi, hogy konyharuha. Csak később jön rá, hogy az Dat csuklyás ruhája volt. Mintha mise történt volna eltereli a szót.*
- Jaa a kis Pömpölő az! Adjatok egy tálka szarvaspergeltet a lelkemnek. Érzi az illatokat oszt nem ad neki senki, ezé bömböl olyan keservesen.
*Hangot ad véleményének. Azon van, hogy eltereli a figyelmet a zsíros csuklyáról.*
- Ismertem rígen egy hasonszőrű nevű embört, mint te Datolya barátom. Gyatlóv elftársat. Úgy mondták, hogy valami nagy gyarlóságot csinát. Tán felrobbasztott valami gnóm gípezetet oszt a kiömlő gázpára mírges vót, oszt megőt pár gnóm tudóst meg lefertűzte valami ragállyal az egísz környíkít a lavoratóriumnak.
*Drága Datolya barátjával csak megosztotta már ezeket a történeteket, mert mégiscsak érdekes lehet számára, meg a nevéhez is kötődik ugyebár.*
- Oszt te fijjam Mogrim mikór nősülsz mán? De ne aggóódjjá, megnősítlek mire Eír keblíre kerülök!
*Felhorkant az öreg és utána egy kupa vizet felnyakal, aztán abba a szúrásba ki is köpi, mert elfelejtette, hogy csak víz van, és azt nem iszik, csak sört vagy bort meg páleszt.*
- Monddjad csak Datolya komám, nincs itt egy kis dugi ser, vagy bór is jó, netán pálesz?
*Halkan suttogja a férfiember fülébe, hátha van egy kis dugiszesz.*
//Szarvaspörgölt//
- Nem mondok bolondosságot jányom. Maj meglátod, hogy jó embör, csak ki köll vetni rá a hálódat.
*Még ennyicske tanács belefér az öreg részéről mielőtt elmerülne a pörköltben. A Mogrim fiú hívja félre aranyhajat, valami beszéde lehet vele, a szesz tudja. Valami égtelen vinnyogás csapja meg lapát füleit.*
- Mi a fába szorult féreg e?!
*Bődül fel Arra papa nem gyengén zsíros szájjal. Egy közeli rongyba beletöröli a száját, mert azt hiszi, hogy konyharuha. Csak később jön rá, hogy az Dat csuklyás ruhája volt. Mintha mise történt volna eltereli a szót.*
- Jaa a kis Pömpölő az! Adjatok egy tálka szarvaspergeltet a lelkemnek. Érzi az illatokat oszt nem ad neki senki, ezé bömböl olyan keservesen.
*Hangot ad véleményének. Azon van, hogy eltereli a figyelmet a zsíros csuklyáról.*
- Ismertem rígen egy hasonszőrű nevű embört, mint te Datolya barátom. Gyatlóv elftársat. Úgy mondták, hogy valami nagy gyarlóságot csinát. Tán felrobbasztott valami gnóm gípezetet oszt a kiömlő gázpára mírges vót, oszt megőt pár gnóm tudóst meg lefertűzte valami ragállyal az egísz környíkít a lavoratóriumnak.
*Drága Datolya barátjával csak megosztotta már ezeket a történeteket, mert mégiscsak érdekes lehet számára, meg a nevéhez is kötődik ugyebár.*
- Oszt te fijjam Mogrim mikór nősülsz mán? De ne aggóódjjá, megnősítlek mire Eír keblíre kerülök!
*Felhorkant az öreg és utána egy kupa vizet felnyakal, aztán abba a szúrásba ki is köpi, mert elfelejtette, hogy csak víz van, és azt nem iszik, csak sört vagy bort meg páleszt.*
- Monddjad csak Datolya komám, nincs itt egy kis dugi ser, vagy bór is jó, netán pálesz?
*Halkan suttogja a férfiember fülébe, hátha van egy kis dugiszesz.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-27 11:47:37
Üzenet elküldve: 2019-08-27 11:47:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochass//
//Lyz, Arra, Mog, Dat//
*Halkan kuncog azon, hogy Arraele úr ledatolyázza szegény fiút. Az idős tündér legtöbbször spontán viselkedik, így elég komikus helyzeteket képes alakítani. Azon is jót derül, hogy Lyzendra kisasszonyt már házasítaná is. A kisgyermekkel kapcsolatban is néhány részletet megtud, hála Arra papa kérdezősködésének. Arraele úr a hölggyel való beszélgetését úgy látszik befejezi és a szarvasnak szenteli a figyelmét. Így Mogrimnak lehetősége van beszélni Lyzendraval. Kicsit meglepődik, hogy a nő tartózkodik az úrnő megszólítástól.*
- Rendben, akkor csak Lyz. *Mosolyodik el tudomásul véve, hogy ezentúl nem úrnőzik. A lánnyal egyszerre terelődik el a figyelme. Babasírás, esetleg visongás, talán kacagás zaja terjed a levegőben.*
- Igen, valami babahang, határozottan hallom. *Válaszolja Lyz kérdésére. Természetesen megérti, hogy ha a baba szükségletei miatt hirtelen távoznia kell a lánynak.*
- Semmi gond, majd holnap beszélünk. Menj csak nyugodtan, a kis pömpölőnek szüksége lehet rád. *Majdnem felnevet, amikor Arraele úr szavával élve nevezi a csecsemőt. Ennyi kis humort igazán megengedhet magának. Végig hallgatva Lyz magyarázatát teljesen életszerű és helyes, hogy segít Pyctanak és a kicsinek is.*
- Egyáltalán nem haragszom, segíts nekik nyugodtan. *Biztató mosollyal engedi útjára Lyz-et, hogy segíthessen. Így marad Arraele úrral és Dat-al. Le is telepszik az idős tündér mellé és szed magának a tányérjába, egy-két marék áfonyával. Az illat nagyon kellemes, így jóízűn lát hozzá a falatok elfogyasztásának.*
//Lyz, Arra, Mog, Dat//
*Halkan kuncog azon, hogy Arraele úr ledatolyázza szegény fiút. Az idős tündér legtöbbször spontán viselkedik, így elég komikus helyzeteket képes alakítani. Azon is jót derül, hogy Lyzendra kisasszonyt már házasítaná is. A kisgyermekkel kapcsolatban is néhány részletet megtud, hála Arra papa kérdezősködésének. Arraele úr a hölggyel való beszélgetését úgy látszik befejezi és a szarvasnak szenteli a figyelmét. Így Mogrimnak lehetősége van beszélni Lyzendraval. Kicsit meglepődik, hogy a nő tartózkodik az úrnő megszólítástól.*
- Rendben, akkor csak Lyz. *Mosolyodik el tudomásul véve, hogy ezentúl nem úrnőzik. A lánnyal egyszerre terelődik el a figyelme. Babasírás, esetleg visongás, talán kacagás zaja terjed a levegőben.*
- Igen, valami babahang, határozottan hallom. *Válaszolja Lyz kérdésére. Természetesen megérti, hogy ha a baba szükségletei miatt hirtelen távoznia kell a lánynak.*
- Semmi gond, majd holnap beszélünk. Menj csak nyugodtan, a kis pömpölőnek szüksége lehet rád. *Majdnem felnevet, amikor Arraele úr szavával élve nevezi a csecsemőt. Ennyi kis humort igazán megengedhet magának. Végig hallgatva Lyz magyarázatát teljesen életszerű és helyes, hogy segít Pyctanak és a kicsinek is.*
- Egyáltalán nem haragszom, segíts nekik nyugodtan. *Biztató mosollyal engedi útjára Lyz-et, hogy segíthessen. Így marad Arraele úrral és Dat-al. Le is telepszik az idős tündér mellé és szed magának a tányérjába, egy-két marék áfonyával. Az illat nagyon kellemes, így jóízűn lát hozzá a falatok elfogyasztásának.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-27 11:44:05
Üzenet elküldve: 2019-08-27 11:44:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Mil'Ochass//
//Vacsora//
*Denzack beáll a sorba, s mikor odajut végre, akkor igyekszik nagyobb adagot, szerezni, ugyanis a nagy munkában még az ebédről is lemaradt a reggeli étkezésről nem is beszélve. Szinte biztosra veszi, hogy az óriás is igencsak éhes lehet már a hosszadalmas munka után. Miután megkapta az adagját, le is ül a többiekhez és némán falni kezdi a mennyei étket. Mindeközben figyeli a többieket, illetve azt, hogy miről beszélgetnek, bár egyelőre nem tud mit hozzátenni a beszélgetés témájához. Lyzhez volnának kérdései, hisz kíváncsi mit tapasztaltak a városban, illetve a gyermek jelenléte a faluban is igencsak új a sötételfnek. Azonban semmiképpen sem zavarná az elfet, míg a vendégek itt vannak. Bár arról se sokat tud, hogy miként lettek ennyien, viszont bízik benne, hogy ha rátartozna a dolog, akkor azt Lyz vagy valaki más közölné vele. Mindenesetre igyekszik élvezni a finom a vacsorát és a társaságot.*
//Vacsora//
*Denzack beáll a sorba, s mikor odajut végre, akkor igyekszik nagyobb adagot, szerezni, ugyanis a nagy munkában még az ebédről is lemaradt a reggeli étkezésről nem is beszélve. Szinte biztosra veszi, hogy az óriás is igencsak éhes lehet már a hosszadalmas munka után. Miután megkapta az adagját, le is ül a többiekhez és némán falni kezdi a mennyei étket. Mindeközben figyeli a többieket, illetve azt, hogy miről beszélgetnek, bár egyelőre nem tud mit hozzátenni a beszélgetés témájához. Lyzhez volnának kérdései, hisz kíváncsi mit tapasztaltak a városban, illetve a gyermek jelenléte a faluban is igencsak új a sötételfnek. Azonban semmiképpen sem zavarná az elfet, míg a vendégek itt vannak. Bár arról se sokat tud, hogy miként lettek ennyien, viszont bízik benne, hogy ha rátartozna a dolog, akkor azt Lyz vagy valaki más közölné vele. Mindenesetre igyekszik élvezni a finom a vacsorát és a társaságot.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-26 20:54:43
Üzenet elküldve: 2019-08-26 20:54:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha, Lyz, Pycta//
*Az elmúlt nap eseményeitől és az apaság feladataitól fáradt erdőmélyi elf sajnos nem lehet tanúja Nievesha ténykedésének és még a nevetgélés és a sikongatás sem ébreszti fel. Legalábbis egyelőre úgy tűnik. Hanyatt fekve saját ágya mellett a bőrökön fekszik, kezeit összekulcsolja a hasán, feje enyhén oldalra dől.
Sajnálná, ha tudna a kislány produkciójáról, mert most legalább nem sír és nincs fura szaga, hanem nevetgél is sikongat. Ha Aenae ezt látná, biztosan bánná, hogy úgy döntött, a páncélos csuhásra bízza gyermekét. De már így esett és az elf örül a kislánynak. Még akkor is, ha ennek a csodás kis színjátéknak nem lehet részese. Xauzur a sátor másik feléből, mancsain nyugtatott fejjel figyeli csak az eseményeket, talán nem érti, hogyan került ez a kisember az erdőmélyi mellé. De azzal tisztában van, hogy az ő kölyke, így nincs veszéllyel rá.
Bár Nievesha kedves hangja nem ébreszti fel, amikor Lyzendra a sátra elé ér és kimondja a nevét, a bőrökön éberen alvó elf lombzöld szemei felpattannak és hangtalanul felül. Tekintete azonnal a kislány felé fordul, remélve, hogy nem vele történt valami, amíg ő aludt, de megkönnyebbülten látja, hogy a kis Nievával nincs semmi baj. Aztán eljut már hozzá Lyz belépést engedélyező kérése és a vacsora lehetősége is és kissé kásás hangon szól ki.*
- Gyere, persze. *Megköszörüli a torkát és megdörzsöli a szemét. Úgy érzi, egyetlen pillanatot sem sikerült aludni most sem.
A belépő Lyzendrát fáradt mosollyal köszönti, egyik mutatóujját a kislánynak adja, hadd játsszon vele, hátha azt is olyan érdekesnek találja.*
- Minden rendben? *Kérdi Lyzre nézve, mintha nem ő volna az, aki láthatóan éppen most ébredt és az idő alatt sem sokat pihent, míg aludt.*
*Az elmúlt nap eseményeitől és az apaság feladataitól fáradt erdőmélyi elf sajnos nem lehet tanúja Nievesha ténykedésének és még a nevetgélés és a sikongatás sem ébreszti fel. Legalábbis egyelőre úgy tűnik. Hanyatt fekve saját ágya mellett a bőrökön fekszik, kezeit összekulcsolja a hasán, feje enyhén oldalra dől.
Sajnálná, ha tudna a kislány produkciójáról, mert most legalább nem sír és nincs fura szaga, hanem nevetgél is sikongat. Ha Aenae ezt látná, biztosan bánná, hogy úgy döntött, a páncélos csuhásra bízza gyermekét. De már így esett és az elf örül a kislánynak. Még akkor is, ha ennek a csodás kis színjátéknak nem lehet részese. Xauzur a sátor másik feléből, mancsain nyugtatott fejjel figyeli csak az eseményeket, talán nem érti, hogyan került ez a kisember az erdőmélyi mellé. De azzal tisztában van, hogy az ő kölyke, így nincs veszéllyel rá.
Bár Nievesha kedves hangja nem ébreszti fel, amikor Lyzendra a sátra elé ér és kimondja a nevét, a bőrökön éberen alvó elf lombzöld szemei felpattannak és hangtalanul felül. Tekintete azonnal a kislány felé fordul, remélve, hogy nem vele történt valami, amíg ő aludt, de megkönnyebbülten látja, hogy a kis Nievával nincs semmi baj. Aztán eljut már hozzá Lyz belépést engedélyező kérése és a vacsora lehetősége is és kissé kásás hangon szól ki.*
- Gyere, persze. *Megköszörüli a torkát és megdörzsöli a szemét. Úgy érzi, egyetlen pillanatot sem sikerült aludni most sem.
A belépő Lyzendrát fáradt mosollyal köszönti, egyik mutatóujját a kislánynak adja, hadd játsszon vele, hátha azt is olyan érdekesnek találja.*
- Minden rendben? *Kérdi Lyzre nézve, mintha nem ő volna az, aki láthatóan éppen most ébredt és az idő alatt sem sokat pihent, míg aludt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927