//Mil'Ochassban//
//Arrale, Nievesha, Lyz, Mogrim, Pycta, Umon, Dat//
- Köszönöm. *Válaszolja Umon jókívánságaira kétkedő pillantással. Bár abban biztos lehet, hogy nem az erdőmélyi elfé a gyermek, a másik arcán éktelenkedő, frissnek tűnő karmolások egy kicsit más kategóriába esnek. A gyermek, bár hangos és hisztis, érthetően persze, nem karmol össze senkit, legalábbis nem fizikailag jelent veszélyt a közösség nyugalmára. Így a páncélos csuhás bizonyosan nem fogadna el egy hasonlóan kurta és kitérő választ.
A válaszról, amelyet hall, nem tudja eldönteni, hogy jó vagy rossz. Hanloren említésére megörül, hisz éppen őt is keresték a városban, sajnos sikertelenül, erre Umon elmondja, hogy itt járt, de azt egyáltalán nem érti, miért akarta Átkot és miért kellett Umonnak "elengednie". Azt gondolta, Átok már nem létezik, hisz a férfi azt mondta, összeolvadt vele és külön-külön már nincsenek, de úgy tűnik, félreértett valamit. Átok léte mindannyiukra veszélyt jelent. Arra gondol, az irányítás csak illúzió és valójában, ha elég erős lesz, képes lesz újra felszínre törni és elnyomni Umon valódi akaratát.
A történtek többi részét komor képpel hallgatja, szinte nem is hallja, mert teljesen máshol jár, másra gondol. Nem tudja hova tenni ezt az egészet. Minek kellett Hanlorennek Átok, mire és hogyan jutott egyáltalán eszébe Eeyr papnőjének, hogy Umon sötét oldalát szólítsa? Ajkain van a kérdés, hogy miért engedte el, de nem tartja túl jó pillanatnak ilyesmit firtatni. Hanloren megváltozott, ez biztos, csak azt nem tudja, hogy mi okozta ezt a változást és mennyire tért le a fény útjáról.*
- Megengeded? *Kérdi és közelebb lép a férfihez és ha Umon engedélyt ad rá akkor páncélkesztyűs tenyerét a mellkasára teszi, majd hagyja, hogy az Erdő Szívének gyógyító fénye átjárja a másik szerzetes sebeit. Nincs tudomása olyan lehetőségről, amely meghiúsítaná ezen törekvését, kivéve persze Umon akarata. Ha nem akarja, nem teszi meg. Ha megengedi és sikerül a mágiája, bár a fa-oltár közelében nem gondolja, hogy ne sikerülne, akkor Umon arcán a karmolások gyógyulni kezdenek.
Azon kapja magát, hogy nem hallja Nievesha ordítását, meglepetten fordítja arrafelé lombzöld tekintetét és kéri el a kislányt. Látja Lyzen a zavart, de egyelőre nem tudja hova tenni. Úgy gondolja, elég már abból, hogy a rábízott gyermeket más istápolja.
Umon távozik és a kislánnyal a kezében az erdőmélyi elf nem is lép utána, bár volna még miről beszélniük és Lyzendra szavai is megállítják, ahogy magához öleli a csecsemőt.*
- Persze... hogyne. *Mondja zavartan. Ha sikerült a varázslata és Umon megengedte, akkor ekkorra Lyz már csak a karmolások gyógyultabb hegeit láthatja már csak a férfi véres arcán. Hisz az alvadt vért a mágia sem tünteti el.
A bekakálás tényét érzékei is jelzik, nyugtalanul néz a távozó Umon és a vendégek ellenőrzésére induló Lyzendra után.*
- Lyz! *Lépne a lány után hirtelen.*
- Nagyon köszönöm, me'ochass. *Súgja halkan és ha Lyzendra engedi, könnyű csókot nyom az arcára és már fordul is el, hogy Feyennék lakrészébe lépjen.
Ezzel a kaka-krízissel kell kezdenie valamit és bár sok mindent látott, azért pár instrukcióra és felszerelésre szüksége volna. Mivel Nievesha nyugodt most és halkan szuszog, így pár kurta kérdéssel és kéréssel él az elf anya felé. Megpróbál mindent olyan gyorsan elintézni, amilyen gyorsan csak tud. A másnapi segítséggel kapcsolatban is beszélnek pár szót, hisz nem szaladgálhat folyton Lyzhez. Reméli, hogy a család segíteni fog neki.
Ha mindennel végzett, elkér egy kis tejet még, ami a felébredő kislánynak éjjelre elég lesz, pár dolog a tisztába tételhez és úgy általában egy babához kell és a páncélos csuhás egy nagy pakk holmival indul végre a sötét falun keresztül a sátra felé, hogy elkészítse Nievesha fekhelyét, berendezkedjen és holtfáradtan álomra hajtsa a fejét.
Már ha minden a tervei szerint alakul.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.