Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-26 20:12:50
Üzenet elküldve: 2020-05-26 20:12:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Éjjeli pacsirták//
//Redin & Ganer//
*Közeledve a kapuhoz nem érzékeli Redin-ben azt a rengeteg kételyt, kérdést, félelmet, ami benne zúghat most, hogy megérkeztek egy a másik számára teljesen idegen területre. Akkor tér magához valamelyest amikor a lány megbökdösi. Láztól gyötört teste fáradt már, de megpróbál erőt venni magán. Fejét hátra fordítja és a kétségbeesett tekinteteket, most is nyugodt mosollyal próbálja eloszlatni.*
- Ne félj, itt vagyok. *Szavai bátorságot próbálnak önteni a másikba, s ehhez megpróbál ülő helyzetbe feltolni magát. Kezével a nyeregbe kapaszkodik, miközben egy kissé hátra dől a lányra, hiszen nem tudja tartani teljes testét így ülve. Ha Redin tovább engedi Éjtépőt és elérnek az őrtornyok fényéhez, akkor megpróbál hangosabban odaszólni az őröknek.*
- Ne lőjetek, kérlek! Ganer vagyok, megsebesültem. Van egy lány velem, aki megmentett és segített hazajutnom. *Hangja elég meggyötörtre sikeredik, de talán elég hangos, hogy az éles érzékekkel megáldott őrök is jól halhassák. Még mindig ülve próbálja tartani magát, de fejét oldalra fordítja kissé.*
- Bízz bennem! Nem esik bajod. *Hangja továbbra is lágy, biztos nyugalmat árasztó. Az őrök jól ismerhetik Ganer-t, a hangját is, lovát, így nem lehet kétséges a kiléte. Bízik benne, hogy mielőbb kinyitják nekik a kaput és hamar segítséget kapnak. ~Most nem dőlhetek ki. Redin-nek szüksége van rám. Idegen helyen van, idegen személyek között. El kell rendeznem a helyzetét, hogy megnyugodjon.~ A szavai nyomán az őrök remélhetőleg nem feltételeznek rosszat útitársáról. Ennek érdekében bármi áron is de éber marad, hogy biztosítsa a lány nyugalmát.*
A hozzászólás írója (Ganer Worcryn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.26 20:13:19
//Redin & Ganer//
*Közeledve a kapuhoz nem érzékeli Redin-ben azt a rengeteg kételyt, kérdést, félelmet, ami benne zúghat most, hogy megérkeztek egy a másik számára teljesen idegen területre. Akkor tér magához valamelyest amikor a lány megbökdösi. Láztól gyötört teste fáradt már, de megpróbál erőt venni magán. Fejét hátra fordítja és a kétségbeesett tekinteteket, most is nyugodt mosollyal próbálja eloszlatni.*
- Ne félj, itt vagyok. *Szavai bátorságot próbálnak önteni a másikba, s ehhez megpróbál ülő helyzetbe feltolni magát. Kezével a nyeregbe kapaszkodik, miközben egy kissé hátra dől a lányra, hiszen nem tudja tartani teljes testét így ülve. Ha Redin tovább engedi Éjtépőt és elérnek az őrtornyok fényéhez, akkor megpróbál hangosabban odaszólni az őröknek.*
- Ne lőjetek, kérlek! Ganer vagyok, megsebesültem. Van egy lány velem, aki megmentett és segített hazajutnom. *Hangja elég meggyötörtre sikeredik, de talán elég hangos, hogy az éles érzékekkel megáldott őrök is jól halhassák. Még mindig ülve próbálja tartani magát, de fejét oldalra fordítja kissé.*
- Bízz bennem! Nem esik bajod. *Hangja továbbra is lágy, biztos nyugalmat árasztó. Az őrök jól ismerhetik Ganer-t, a hangját is, lovát, így nem lehet kétséges a kiléte. Bízik benne, hogy mielőbb kinyitják nekik a kaput és hamar segítséget kapnak. ~Most nem dőlhetek ki. Redin-nek szüksége van rám. Idegen helyen van, idegen személyek között. El kell rendeznem a helyzetét, hogy megnyugodjon.~ A szavai nyomán az őrök remélhetőleg nem feltételeznek rosszat útitársáról. Ennek érdekében bármi áron is de éber marad, hogy biztosítsa a lány nyugalmát.*
A hozzászólás írója (Ganer Worcryn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.26 20:13:19
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-26 15:29:23
Üzenet elküldve: 2020-05-26 15:29:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Császkáló gondolatok//
*Imái végre valahára meghallgatásra találnak, s megjelenik előttük valami, amiről úgy véli, valószínűleg a férfi otthona lehet. Mély sóhaj szakad fel mellkasából, a zajok fájdalmas visszhangzása is csillapszik elméjében. A sötétben derengő tüzek megnyugtató fénypontokként néznek le rá, s a falak biztonságot ígérnek. Ekkor azonban eszébe ötlik egy különös gondolat. Be fogják egyáltalán engedni ide? Sose rejtette véka alá mindenfajta tisztességtől mentes jellemét, nem elképzelhetetlen, hogy sok itt élővel is kibabrált már valamilyen úton-módon. Talán harag és bosszúvágy fogja fogadni. Ez nem a kikötő, ahol kedvére eltűnhet a sikátorok élő és lüktető szövetének valamely hajszálerében, ahol csaknem minden helyzetet kiismert már, itt nem tud olyan könnyedén reagálni. Ösztönösen, hirtelen megrántja a gyeplőt maga felé, a ló fejét is váratlanul, nagy erővel mozdítva meg. Riadtan hőköl hátra, csaknem le is fordul a nyeregből az állat tompora felé. A hangok a fejében sikoltozva, egymást túllicitálva könyörögnek, hogy csináljon valamit, valamit, ami kihozza a helyzetből, de épkézláb ötlete nincs. A mögötte sűrűsödő erdő sejtelmesen mocorgó ágai nem tűnnek túl biztatónak vadonban járatlan kényelmes egyéniségének, az előtte magasodó fák közössége viszont legalább annyira idegen terep számára. Már a tüzek sem tetszenek olyan barátságosnak, hiszen azt jelzik számára, figyelik őt, tudnak róla, számon tartják itt, ahol nem tudja, mit várhat el a lakóktól. Tetézve a helyzetet az előtte fekvő idegen test, amely a saját jóindulatát hivatott jelezni, ernyedten csüng a ló nyakán. ~Mi lesz, ha megkérdezik tőle, mi történt? Magyarázhatok akármit, nem hiszem, hogy elhiszik nekem. Valószínűleg engem gyanúsítanak majd, teljesen jogosan, hiszen a gyilkos lánya miért ne próbálna ölni maga is? Nem okos ötlet ez. Őrült vagy, Redin, teljességgel őrült. A vesztedbe rohansz, fejjel előre. Hamar betörik a koponyád ebben a furcsa mutatványban.~ Agya lázasan dolgozik, próbál kiötleni valamit, de egyszerűen semmi használható gondolat nem fogalmazódik meg benne. Kezeit bámulja egy-két percig, mérlegel, elengedje-e a kezébe simuló bőrszíjat néhány pillanatra, vagy nem éri meg a dolog. Végül gyávának bizonyul, előre hajolva állával bökdösi meg hátulról Ganer testét, hátha képes bele még némi életerőt csiholni*
- Hahó… Nem tudom, mennyire vagy még képben, de kellenél, hátha megállítanak, vagy valami. Nem merek egyedül bemenni, még a végén lelőnek. Nehezen magyaráznám ki, hogy nem az én hibámból fakad az állapotod.
*Nem engedi haladni a lovat addig, amíg választ nem kap, markánsan szorítja a paripa fejét hátra. Fél, mert minden olyan bizonytalannak, olyan álomszerűnek tetszik előtte. Kétségbeesetten kutat a megnyugtató barna íriszek sugara után, várva valamiféle megerősítést, valamiféle megnyugtatást.*
*Imái végre valahára meghallgatásra találnak, s megjelenik előttük valami, amiről úgy véli, valószínűleg a férfi otthona lehet. Mély sóhaj szakad fel mellkasából, a zajok fájdalmas visszhangzása is csillapszik elméjében. A sötétben derengő tüzek megnyugtató fénypontokként néznek le rá, s a falak biztonságot ígérnek. Ekkor azonban eszébe ötlik egy különös gondolat. Be fogják egyáltalán engedni ide? Sose rejtette véka alá mindenfajta tisztességtől mentes jellemét, nem elképzelhetetlen, hogy sok itt élővel is kibabrált már valamilyen úton-módon. Talán harag és bosszúvágy fogja fogadni. Ez nem a kikötő, ahol kedvére eltűnhet a sikátorok élő és lüktető szövetének valamely hajszálerében, ahol csaknem minden helyzetet kiismert már, itt nem tud olyan könnyedén reagálni. Ösztönösen, hirtelen megrántja a gyeplőt maga felé, a ló fejét is váratlanul, nagy erővel mozdítva meg. Riadtan hőköl hátra, csaknem le is fordul a nyeregből az állat tompora felé. A hangok a fejében sikoltozva, egymást túllicitálva könyörögnek, hogy csináljon valamit, valamit, ami kihozza a helyzetből, de épkézláb ötlete nincs. A mögötte sűrűsödő erdő sejtelmesen mocorgó ágai nem tűnnek túl biztatónak vadonban járatlan kényelmes egyéniségének, az előtte magasodó fák közössége viszont legalább annyira idegen terep számára. Már a tüzek sem tetszenek olyan barátságosnak, hiszen azt jelzik számára, figyelik őt, tudnak róla, számon tartják itt, ahol nem tudja, mit várhat el a lakóktól. Tetézve a helyzetet az előtte fekvő idegen test, amely a saját jóindulatát hivatott jelezni, ernyedten csüng a ló nyakán. ~Mi lesz, ha megkérdezik tőle, mi történt? Magyarázhatok akármit, nem hiszem, hogy elhiszik nekem. Valószínűleg engem gyanúsítanak majd, teljesen jogosan, hiszen a gyilkos lánya miért ne próbálna ölni maga is? Nem okos ötlet ez. Őrült vagy, Redin, teljességgel őrült. A vesztedbe rohansz, fejjel előre. Hamar betörik a koponyád ebben a furcsa mutatványban.~ Agya lázasan dolgozik, próbál kiötleni valamit, de egyszerűen semmi használható gondolat nem fogalmazódik meg benne. Kezeit bámulja egy-két percig, mérlegel, elengedje-e a kezébe simuló bőrszíjat néhány pillanatra, vagy nem éri meg a dolog. Végül gyávának bizonyul, előre hajolva állával bökdösi meg hátulról Ganer testét, hátha képes bele még némi életerőt csiholni*
- Hahó… Nem tudom, mennyire vagy még képben, de kellenél, hátha megállítanak, vagy valami. Nem merek egyedül bemenni, még a végén lelőnek. Nehezen magyaráznám ki, hogy nem az én hibámból fakad az állapotod.
*Nem engedi haladni a lovat addig, amíg választ nem kap, markánsan szorítja a paripa fejét hátra. Fél, mert minden olyan bizonytalannak, olyan álomszerűnek tetszik előtte. Kétségbeesetten kutat a megnyugtató barna íriszek sugara után, várva valamiféle megerősítést, valamiféle megnyugtatást.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:37:01
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:37:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Pár nappal később//
*Minden szükséges információt átad arról, hogy mit és hogyan tudnak megtenni Mil'Ochass területén. Lehetőség mindenre van, legyen szó fürdésről, pihenésről vagy elmélkedésről. Csak kérdezni kell és az erdőmélyi elf készségesen eligazítja vendégeiket.
A felépülés és a pihenés ideje alatt csak annyit zargatja a két lányt, amennyi feltétlen fontos. A seb felől biztos, azzal már nem lesz baj, inkább a vérveszteség okozta problémákat és a pihenésüket ellenőrzi visszafogottan egy-két látogatás alkalmával. Nolliro és Mulaeyra mindent megkap, ami az erdei közösségben a kényelmüket szolgálhatja, de egyszer sem kérdez rá a történetre, türelmesen hagyja, hogy majd ők álljanak elé, ha meg szeretnék osztani vele.
A harmadik nap hajnalán is korán kel, ahogy szokott és egy kurta reggeli után már lent is van Lyzendra lombházából, hogy egyenesen a Hajnal-ligetbe térjen és halk, hosszabb fohászt mondjon az Erdő Szívéhez. Mindennaposak a hosszabb-rövidebb imák a Fákban Lakóhoz, miközben gondozza a virágokat és a kis kertet a Szent Fa körül. Ezen a reggelen, mint mindig, most is társául szegődik Xauzur. Az oldalára fekve pihen az éjjeli vadászat után az irbisz, csak farkának lusta mozdulatai és fülének rezzenése tudatja a külvilággal, az erdei párduc figyelme nem lankad.
Lassan eljön az ideje az új áldozatnak is, meg kell erősíteni az oltárt, míg lehetősége van és nem késlekedhet túl soká, hisz a sötétség bármelyik pillanatban visszatérhet, hogy beváltsa neki tett ígéretét.*
*Minden szükséges információt átad arról, hogy mit és hogyan tudnak megtenni Mil'Ochass területén. Lehetőség mindenre van, legyen szó fürdésről, pihenésről vagy elmélkedésről. Csak kérdezni kell és az erdőmélyi elf készségesen eligazítja vendégeiket.
A felépülés és a pihenés ideje alatt csak annyit zargatja a két lányt, amennyi feltétlen fontos. A seb felől biztos, azzal már nem lesz baj, inkább a vérveszteség okozta problémákat és a pihenésüket ellenőrzi visszafogottan egy-két látogatás alkalmával. Nolliro és Mulaeyra mindent megkap, ami az erdei közösségben a kényelmüket szolgálhatja, de egyszer sem kérdez rá a történetre, türelmesen hagyja, hogy majd ők álljanak elé, ha meg szeretnék osztani vele.
A harmadik nap hajnalán is korán kel, ahogy szokott és egy kurta reggeli után már lent is van Lyzendra lombházából, hogy egyenesen a Hajnal-ligetbe térjen és halk, hosszabb fohászt mondjon az Erdő Szívéhez. Mindennaposak a hosszabb-rövidebb imák a Fákban Lakóhoz, miközben gondozza a virágokat és a kis kertet a Szent Fa körül. Ezen a reggelen, mint mindig, most is társául szegődik Xauzur. Az oldalára fekve pihen az éjjeli vadászat után az irbisz, csak farkának lusta mozdulatai és fülének rezzenése tudatja a külvilággal, az erdei párduc figyelme nem lankad.
Lassan eljön az ideje az új áldozatnak is, meg kell erősíteni az oltárt, míg lehetősége van és nem késlekedhet túl soká, hisz a sötétség bármelyik pillanatban visszatérhet, hogy beváltsa neki tett ígéretét.*
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-24 12:45:54
Üzenet elküldve: 2020-05-24 12:45:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Pihenés sérülés után //
// Nolliro, Mulaeyra, Pycta //
* Eyra fellélegzik, mikor tapasztalja, hogy Pycta szinte a gondolataiban olvas, és szó nélkül felajánlja segítségét. Együtt emelik meg a saroglyát, közben fél szemmel Nol arcát fürkészi, nem okoz-e már fájdalmat számára, ha mozgatják. Főleg a lépcsőn lefelé való ringatózástól tart, de megnyugtatóan tapasztalja, hogy már nem rándul össze barátnője arca. *
- Az ételt nagyon szépen megköszönnénk. Már idejét sem tudom, mikor ettünk utoljára. És én is örülnék egy kis teának, habár altatni jelenleg biztosan nem kell.
* Örül, amiért ennyi segítséget kapnak, nem tudja, majd hogyan is fogják ezt meghálálni a gyógyítónak. *
~ Rá is bízom Nolra rövid, közös történetünk elmesélését, hisz ő volt igazán tűz közelben. ~
* A hosszú lépcsőn leérve, szerencsére nem kell sokáig cipekedni, Eyra ereje is a végén jár már. Miután leteszik a saroglyát, látja, amint Pycta beviszi egyik sátorba barátnőjét. Oda még követi őket. Látni akarja, hogy Nol tényleg kényelmesen és nyugodtan pihen majd itt. *
- Köszönöm. Igénybe venném a másik sátrat. Most már tudom, hogy itt békésen pihenhet.
* Eyra szeretné egyedül tölteni most az éjszakát. Igaz, hogy rengeteg dolog történt velük, mióta útjuk egymást keresztezte, de azért mégis csak akkor találkoztak hosszú évek után először. Kell egy kis magány, hogy áttudja gondolni az egészet és azt is, hogy vajon mi miért történhetett.
Megvárja, míg Pycta elhagyja a sátrat, aztán Nol felé fordítja tekintetét. Úgy tűnik, mintha máris aludna, de az is előfordulhat, hogy csak nagyon kimerült. *
- Nol, a szomszédos sátorban leszek, most már biztonságban vagyunk.
* Nem bánja, ha barátnője esetleg már semmit sem hall ebből, szeretett volna akkor is elbúcsúzni éjszakára tőle.
Minden erejét összeszedve, feláll és kisétál ő is onnan. Szerencsére nem tud eltévedni, hisz egészen közel van az ő sátra. Már alig áll a lábán, így csak beledől az egyik ágyba, jelenleg azt sem bánná, ha csak egy földre helyezett pokróc lenne a fekhelye. Így viszont, szinte azonnal álomba zuhan.
// Pár nappal később //
* Már harmadik napja vannak itt, Eyra immár teljesen kipihenve és frissen nyitja ki szemeit. Hosszan nyújtózik és egy pillanatra meg is feledkezik róla, hol van. Épp felöltözik, még most is úgy érzi nyíllal teli tegezének hiányát, mintha egy végtagjától fosztották volna meg, de senkinek nem említené, mert igazán hálás a befogadásért. Ezen járnak gondolatai, mikor Nol hangja felébreszti álmélkodásából. *
- Jó reggelt! Máris kész vagyok.
* Örül, hogy Nol viszonylag ilyen hamar felépült. Kimegy hozzá a sátorból.
- Nol, ha nem haragszol, arra gondoltam, hogy én elmehetnék beszerezni pár dolgot a "küldetésünkhöz". Pyctának egyedül is eltudod mesélni a történetünket. Így legalább haladnánk. És szétnézhetek, hogy mit merre találok. Tudod, hogy szükségünk lesz néhány üvegcsére, plusz még a cserépre, amibe majd elültetjük. De csak akkor megyek, ha nem bánod, hogy egyedül szerezném be ezeket. Természetesen visszatérek ide, megosztom veled a tapasztalatokat, és persze az üvegcséket, hogy amint erőd és időd engedi, majd te is mehess gyűjteni. Mit gondolsz? Esetleg van tanácsod, merre menjek? Mekkora cserépre lesz vajon szükségünk?
* Bízik benne, hogy Nol nem bánja ezt az ötletet. Hisz épp elég dolga lesz még neki is ebben a közös ügyben. *
// Nolliro, Mulaeyra, Pycta //
* Eyra fellélegzik, mikor tapasztalja, hogy Pycta szinte a gondolataiban olvas, és szó nélkül felajánlja segítségét. Együtt emelik meg a saroglyát, közben fél szemmel Nol arcát fürkészi, nem okoz-e már fájdalmat számára, ha mozgatják. Főleg a lépcsőn lefelé való ringatózástól tart, de megnyugtatóan tapasztalja, hogy már nem rándul össze barátnője arca. *
- Az ételt nagyon szépen megköszönnénk. Már idejét sem tudom, mikor ettünk utoljára. És én is örülnék egy kis teának, habár altatni jelenleg biztosan nem kell.
* Örül, amiért ennyi segítséget kapnak, nem tudja, majd hogyan is fogják ezt meghálálni a gyógyítónak. *
~ Rá is bízom Nolra rövid, közös történetünk elmesélését, hisz ő volt igazán tűz közelben. ~
* A hosszú lépcsőn leérve, szerencsére nem kell sokáig cipekedni, Eyra ereje is a végén jár már. Miután leteszik a saroglyát, látja, amint Pycta beviszi egyik sátorba barátnőjét. Oda még követi őket. Látni akarja, hogy Nol tényleg kényelmesen és nyugodtan pihen majd itt. *
- Köszönöm. Igénybe venném a másik sátrat. Most már tudom, hogy itt békésen pihenhet.
* Eyra szeretné egyedül tölteni most az éjszakát. Igaz, hogy rengeteg dolog történt velük, mióta útjuk egymást keresztezte, de azért mégis csak akkor találkoztak hosszú évek után először. Kell egy kis magány, hogy áttudja gondolni az egészet és azt is, hogy vajon mi miért történhetett.
Megvárja, míg Pycta elhagyja a sátrat, aztán Nol felé fordítja tekintetét. Úgy tűnik, mintha máris aludna, de az is előfordulhat, hogy csak nagyon kimerült. *
- Nol, a szomszédos sátorban leszek, most már biztonságban vagyunk.
* Nem bánja, ha barátnője esetleg már semmit sem hall ebből, szeretett volna akkor is elbúcsúzni éjszakára tőle.
Minden erejét összeszedve, feláll és kisétál ő is onnan. Szerencsére nem tud eltévedni, hisz egészen közel van az ő sátra. Már alig áll a lábán, így csak beledől az egyik ágyba, jelenleg azt sem bánná, ha csak egy földre helyezett pokróc lenne a fekhelye. Így viszont, szinte azonnal álomba zuhan.
// Pár nappal később //
* Már harmadik napja vannak itt, Eyra immár teljesen kipihenve és frissen nyitja ki szemeit. Hosszan nyújtózik és egy pillanatra meg is feledkezik róla, hol van. Épp felöltözik, még most is úgy érzi nyíllal teli tegezének hiányát, mintha egy végtagjától fosztották volna meg, de senkinek nem említené, mert igazán hálás a befogadásért. Ezen járnak gondolatai, mikor Nol hangja felébreszti álmélkodásából. *
- Jó reggelt! Máris kész vagyok.
* Örül, hogy Nol viszonylag ilyen hamar felépült. Kimegy hozzá a sátorból.
- Nol, ha nem haragszol, arra gondoltam, hogy én elmehetnék beszerezni pár dolgot a "küldetésünkhöz". Pyctának egyedül is eltudod mesélni a történetünket. Így legalább haladnánk. És szétnézhetek, hogy mit merre találok. Tudod, hogy szükségünk lesz néhány üvegcsére, plusz még a cserépre, amibe majd elültetjük. De csak akkor megyek, ha nem bánod, hogy egyedül szerezném be ezeket. Természetesen visszatérek ide, megosztom veled a tapasztalatokat, és persze az üvegcséket, hogy amint erőd és időd engedi, majd te is mehess gyűjteni. Mit gondolsz? Esetleg van tanácsod, merre menjek? Mekkora cserépre lesz vajon szükségünk?
* Bízik benne, hogy Nol nem bánja ezt az ötletet. Hisz épp elég dolga lesz még neki is ebben a közös ügyben. *
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-22 17:33:04
Üzenet elküldve: 2020-05-22 17:33:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
*Mindenkinek szívesen segít a közösségen belül, bár valóban kevesen kérték vagy kérik a segítségét ilyen ügyekben. Általában az erdőmélyi szerzetes békés és nyugodt elf hírében áll, de akik látták a templom felszabadításakor harcolni, tudják, hogy mire képes. Talán csak Lyzendra volt, aki látta harc közben, de Vadvédben még szerényebbek voltak a képességei, mint azután, hogy az Erdő Szíve megajándékozta hatalmával.
Mióta pedig letelepedtek és megalapították Mil'Ochasst, egyáltalán nem volt szükség, hogy képességeit használja. Aminek egyébként örül, mert az azt jelenti, hogy valóban béke és nyugalom van körülötte. Sajnos tudja, hogy egyszer majd újra harcolnia kell, de amíg béke van, addig nem is törődik ezzel.
A csel, amit végrehajt, meglepetésként éri Ganert és miután elmagyarázza neki, hogyan is készülhet fel a csel végrehajtására, a gnóm ifjú is megpróbálja véghezvinni. A lelkes szavakat csak egy kurta biccentéssel biztatja. Újra harci pozícióba állnak és Ganer nekikezd, hogy az erdőmélyi elf mögé kerüljön. A pillanatot sikeresen elkapja, a mozdulat elég gyors, de a mozdulaton még van mit csiszolni. A lépést elvéti, így a csuhátlan csuhás kerül előnyösebb pozícióba, de nem használja ki, csak megáll a mozdulatban.*
- Ez szép volt, de elvétetted a mozdulatot. Semmi baj. *Engedi le a fegyverét.*
- Ehhez nagy ügyesség és koncentráció szükséges, de ha gyakorolsz még, akkor nem lesz probléma. *Biztatja az ifjút. Aki ahhoz képest, hogy ez csak az első ilyen gyakorlások, kellemes csalódást okozott az erdőmélyi elfnek.*
- Megpróbálod újra vagy tanuljunk egy újabb cselt? *Kérdi halvány mosollyal. Nem szeretné, ha a sikertelenség elvenné Ganer kedvét, hisz ahhoz, hogy hatékonyabb legyen az ilyen harci cselek végrehajtásában, ahhoz nem csak a fegyverforgatását, de a fizikai tulajdonságait is fejlesztenie kell.*
//Közelharci gyakorlás//
*Mindenkinek szívesen segít a közösségen belül, bár valóban kevesen kérték vagy kérik a segítségét ilyen ügyekben. Általában az erdőmélyi szerzetes békés és nyugodt elf hírében áll, de akik látták a templom felszabadításakor harcolni, tudják, hogy mire képes. Talán csak Lyzendra volt, aki látta harc közben, de Vadvédben még szerényebbek voltak a képességei, mint azután, hogy az Erdő Szíve megajándékozta hatalmával.
Mióta pedig letelepedtek és megalapították Mil'Ochasst, egyáltalán nem volt szükség, hogy képességeit használja. Aminek egyébként örül, mert az azt jelenti, hogy valóban béke és nyugalom van körülötte. Sajnos tudja, hogy egyszer majd újra harcolnia kell, de amíg béke van, addig nem is törődik ezzel.
A csel, amit végrehajt, meglepetésként éri Ganert és miután elmagyarázza neki, hogyan is készülhet fel a csel végrehajtására, a gnóm ifjú is megpróbálja véghezvinni. A lelkes szavakat csak egy kurta biccentéssel biztatja. Újra harci pozícióba állnak és Ganer nekikezd, hogy az erdőmélyi elf mögé kerüljön. A pillanatot sikeresen elkapja, a mozdulat elég gyors, de a mozdulaton még van mit csiszolni. A lépést elvéti, így a csuhátlan csuhás kerül előnyösebb pozícióba, de nem használja ki, csak megáll a mozdulatban.*
- Ez szép volt, de elvétetted a mozdulatot. Semmi baj. *Engedi le a fegyverét.*
- Ehhez nagy ügyesség és koncentráció szükséges, de ha gyakorolsz még, akkor nem lesz probléma. *Biztatja az ifjút. Aki ahhoz képest, hogy ez csak az első ilyen gyakorlások, kellemes csalódást okozott az erdőmélyi elfnek.*
- Megpróbálod újra vagy tanuljunk egy újabb cselt? *Kérdi halvány mosollyal. Nem szeretné, ha a sikertelenség elvenné Ganer kedvét, hisz ahhoz, hogy hatékonyabb legyen az ilyen harci cselek végrehajtásában, ahhoz nem csak a fegyverforgatását, de a fizikai tulajdonságait is fejlesztenie kell.*
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-20 17:58:17
Üzenet elküldve: 2020-05-20 17:58:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pihenés sérülés után//
//Nolliro, Mulaeyra, Pycta//
*Erőtlen bólintással hallgatja Pycta diagnózisát a vérveszteségről. Közben tekintetét ő is az érdekes alakú, újonnan szerzett hegére irányítja. Nem is tudja, mire emlékezteti a forradás formája, de lesz elég ideje kitalálni. Mindenesetre örök emlék marad, és így már nem is a rossz fajtából. Lassan van érkezése arra, hogy elkezdjen örülni a történteknek. Biztosan nem véletlen, hogy idevetődtek. Nol mindig is áhítattal figyelte Mil'Ochass kapuját, mikor erre vetette az élet. Hallott ezt-azt az erdőt mélyen tisztelő elfekről, és valahogy mindig közel érezte magát az általuk képviselt értékekhez.*
- Az nagyon jól hangzik, köszönöm.
*Adja fejét ismét hálálkodásra mikor a nyugtató-gyógyító teakeverékről hall. Még egy kérdés eszébe jut mielőtt végleg magához rántaná a fáradtság köde.*
- Mosakodni és mosni hol tudok majd...?
*Erős az erre irányuló motivációja, eszméletlenül koszosnak érzi magát. Valószínűleg azonban a ma éjszakát akár kihúzná így is, de legkésőbb holnap reggel első dolga lesz, hogy tisztára suvickolja magát. Lehetséges, hogy a sátrakban is vannak dézsák, de az sem gond, ha máshova kell járulni vízért.
Közben minden bizonnyal felemelik. Nagyon utálja mikor ilyen helyzetbe kényszerül, de jelenleg biztosan egy remegős romhalmaz lenne csupán, ha megpróbálna lábra állni. Jobb ez így mindenkinek.
Őszintén szólva, Nolnak fogalma sincs, hogy mikor ivott utoljára alkoholt, talán még előző életében, mikor még minden más volt... Egy pillanatra elsötétül elméje, de aztán visszatér a jelenbe, és csak egy bólintással nyugtázza a hallottakat. Nincs szüksége másra, mint amit az Ezer Levél Hona kínálni tud. Ugyan hallja még a hozzá intézett utolsó szavakat, de a saroglya ringása – sokkal kellemesebb, mint befelé volt – szépen lassan a tudattalanság mezsgyéjére sodorja.*
- Én pedig szeretném elmesélni...
*Motyogósra sikeredett, félálomban eldörmögött vallomás ez, de őszinte és mélyről jön. Nem is tudna olyan személyt elképzelni, akinek szívesebben mesélné el a történteket, hiszen az erdőmélyi nagytudású és szinte egy a természettel. Nol olyan ritkán találkozik olyannal, aki pozitív érzeteket ébreszt benne, Pycta pedig az önzetlen segítségnyújtással és a megnyugtató jelenléttel ezt tette. A többi elhangzó mondat és a párduc látványa egyáltalán nem jut el elméjéig, már megkezdte a nyargalást álomföldön, ahol a mai este folyamán vöröslő magok hullanak az égből, és ork csemeték verik az asztalt viháncolva.*
//Pár nappal később//
*Immár a harmadik nap virrad rá Mil'Ochassban. Verőfényes napsütésre és éles madárcsicsergésre ébred. Tőle szokatlan módon halovány mosollyal arcán könnyedén felül az ágyban, és körbenéz. A sátor berendezése igen egyszerű, de mégis megvan benne minden, amire szükség lehet. Nol még pár rend egyszerű váltóruhát is kapott kölcsön egy elf nőtől, akivel nagyjából egyezik a méretük. Barnás-zöldes árnyalatú vászonnadrágot ölt, letisztult, hasonló színű felsővel. Saját csizmájába bújik bele, haját lazán összefogja alul, az ében zuhatag így is derekát verdesi, arca körül pedig pajkosan ugrálnak a rövidebb tincsek. Fegyvereit még mindig nem kapta vissza, de nincs is szüksége rájuk. Meglepő, hogy ennyire könnyedén tud létezni nélkülük ebben a közegben. Hideg vizet löttyint arcába, majd gyorsan megszárítkozik egy természetes anyagból készült törölközővel. Felfrissülve lép ki a sátorból, és néz körül az Ezer Levél Honában. Ebben a pár napban az itt élők vendégszeretetét élvezhette, és hálája az ominózus este óta csak nőtt. Az irányt a szomszédos sátor felé veszi, majd mikor annak bejáratához ér, érthetően, de nem túl hangosan szólal meg. Elf füleknek ennyire élesnek kell lenniük.*
- Eyra! Jó reggelt!
*Megvárja a választ: talán a másik behívja, vagy megjelenik a sátor előtt. Bárhogy is történik, felteszi neki kérdését. Kivéve, ha csendre lel a sátor falának másik felén.*
- Velem tartasz Pyctához? Ma végre már van erőm beszélgetni a történtekről.
//Nolliro, Mulaeyra, Pycta//
*Erőtlen bólintással hallgatja Pycta diagnózisát a vérveszteségről. Közben tekintetét ő is az érdekes alakú, újonnan szerzett hegére irányítja. Nem is tudja, mire emlékezteti a forradás formája, de lesz elég ideje kitalálni. Mindenesetre örök emlék marad, és így már nem is a rossz fajtából. Lassan van érkezése arra, hogy elkezdjen örülni a történteknek. Biztosan nem véletlen, hogy idevetődtek. Nol mindig is áhítattal figyelte Mil'Ochass kapuját, mikor erre vetette az élet. Hallott ezt-azt az erdőt mélyen tisztelő elfekről, és valahogy mindig közel érezte magát az általuk képviselt értékekhez.*
- Az nagyon jól hangzik, köszönöm.
*Adja fejét ismét hálálkodásra mikor a nyugtató-gyógyító teakeverékről hall. Még egy kérdés eszébe jut mielőtt végleg magához rántaná a fáradtság köde.*
- Mosakodni és mosni hol tudok majd...?
*Erős az erre irányuló motivációja, eszméletlenül koszosnak érzi magát. Valószínűleg azonban a ma éjszakát akár kihúzná így is, de legkésőbb holnap reggel első dolga lesz, hogy tisztára suvickolja magát. Lehetséges, hogy a sátrakban is vannak dézsák, de az sem gond, ha máshova kell járulni vízért.
Közben minden bizonnyal felemelik. Nagyon utálja mikor ilyen helyzetbe kényszerül, de jelenleg biztosan egy remegős romhalmaz lenne csupán, ha megpróbálna lábra állni. Jobb ez így mindenkinek.
Őszintén szólva, Nolnak fogalma sincs, hogy mikor ivott utoljára alkoholt, talán még előző életében, mikor még minden más volt... Egy pillanatra elsötétül elméje, de aztán visszatér a jelenbe, és csak egy bólintással nyugtázza a hallottakat. Nincs szüksége másra, mint amit az Ezer Levél Hona kínálni tud. Ugyan hallja még a hozzá intézett utolsó szavakat, de a saroglya ringása – sokkal kellemesebb, mint befelé volt – szépen lassan a tudattalanság mezsgyéjére sodorja.*
- Én pedig szeretném elmesélni...
*Motyogósra sikeredett, félálomban eldörmögött vallomás ez, de őszinte és mélyről jön. Nem is tudna olyan személyt elképzelni, akinek szívesebben mesélné el a történteket, hiszen az erdőmélyi nagytudású és szinte egy a természettel. Nol olyan ritkán találkozik olyannal, aki pozitív érzeteket ébreszt benne, Pycta pedig az önzetlen segítségnyújtással és a megnyugtató jelenléttel ezt tette. A többi elhangzó mondat és a párduc látványa egyáltalán nem jut el elméjéig, már megkezdte a nyargalást álomföldön, ahol a mai este folyamán vöröslő magok hullanak az égből, és ork csemeték verik az asztalt viháncolva.*
//Pár nappal később//
*Immár a harmadik nap virrad rá Mil'Ochassban. Verőfényes napsütésre és éles madárcsicsergésre ébred. Tőle szokatlan módon halovány mosollyal arcán könnyedén felül az ágyban, és körbenéz. A sátor berendezése igen egyszerű, de mégis megvan benne minden, amire szükség lehet. Nol még pár rend egyszerű váltóruhát is kapott kölcsön egy elf nőtől, akivel nagyjából egyezik a méretük. Barnás-zöldes árnyalatú vászonnadrágot ölt, letisztult, hasonló színű felsővel. Saját csizmájába bújik bele, haját lazán összefogja alul, az ében zuhatag így is derekát verdesi, arca körül pedig pajkosan ugrálnak a rövidebb tincsek. Fegyvereit még mindig nem kapta vissza, de nincs is szüksége rájuk. Meglepő, hogy ennyire könnyedén tud létezni nélkülük ebben a közegben. Hideg vizet löttyint arcába, majd gyorsan megszárítkozik egy természetes anyagból készült törölközővel. Felfrissülve lép ki a sátorból, és néz körül az Ezer Levél Honában. Ebben a pár napban az itt élők vendégszeretetét élvezhette, és hálája az ominózus este óta csak nőtt. Az irányt a szomszédos sátor felé veszi, majd mikor annak bejáratához ér, érthetően, de nem túl hangosan szólal meg. Elf füleknek ennyire élesnek kell lenniük.*
- Eyra! Jó reggelt!
*Megvárja a választ: talán a másik behívja, vagy megjelenik a sátor előtt. Bárhogy is történik, felteszi neki kérdését. Kivéve, ha csendre lel a sátor falának másik felén.*
- Velem tartasz Pyctához? Ma végre már van erőm beszélgetni a történtekről.
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-20 10:18:15
Üzenet elküldve: 2020-05-20 10:18:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Házhozszállítás//
*Rony egy kicsit émelyeg, valóban, azonban leszögezett valamit a Tavernánál, amihez szeretné tartani magát. Jó volna, ha még ma hazaérnének, hiszen minél hamarabb tudja le a felvételi munkát, úgy kaphat új megbízásokat is az Intézőtől, már amennyiben megfelel. Persze itt mintha kicsit másképpen telne az idő, a mindent behálózó nyugalom, egy réginek, szinte ősinek hitt életfelfogás, a magához ölelő és csalogató természet éneke zeng a lombok suhogásából, nem az a sürgő, városi környezet így ez, melyhez maga a tündér is annyira hozzászokott az utóbbi időkben. A Szántóföldek tündérfalvai még mindig nem hasonlíthatóak egy Mil'Ochass típusú helyhez, de nem is Artheniorok. Amolyan köztesek a két véglet között, mely megtanította a virágbólszületettnek, hogyan is kell elhelyezkednie a világban. Arja pillantására csak maga elé tárja kezét, mintegy jelezve, neki ez tökéletesen megfelel. A saját részét hozzáteszi.*
- Maguk a harangok, ha a tizediket nem számoljuk bele, ezeregyszázhetven aranyba kerülnek, ha a bónusszal is élni kíván az úrnő, úgy ezerháromszáz. *A saját részét itt letudta, igyekezett illedelmesen, de tárgyilagosan beszélni. Graril azonban tovább taglalja az agyrázkódás gyanúját, amit Tuldhron nem igazán néz jó szemmel. Nem tetszik neki, hogy miatta maradnának le, ha tehetné még ma visszaindulna Artheniorba, viszont erre egyre inkább halványabb esélyeket lát. Nagyot sóhajt, majd a maga gyerekes, mégis inkább élettel teli, legkevésbé sem dühös módján kezd el hadarni.*
- Ugyan már, Graril, erre semmi szükség, kutyabajom! Felőlem még ma vissza is mehetnénk a Kalmárba, de gyógyítót szereztetni már végképp felesleges, ne terheljük ezzel Lyzendra úrnőt!
*Rony egy kicsit émelyeg, valóban, azonban leszögezett valamit a Tavernánál, amihez szeretné tartani magát. Jó volna, ha még ma hazaérnének, hiszen minél hamarabb tudja le a felvételi munkát, úgy kaphat új megbízásokat is az Intézőtől, már amennyiben megfelel. Persze itt mintha kicsit másképpen telne az idő, a mindent behálózó nyugalom, egy réginek, szinte ősinek hitt életfelfogás, a magához ölelő és csalogató természet éneke zeng a lombok suhogásából, nem az a sürgő, városi környezet így ez, melyhez maga a tündér is annyira hozzászokott az utóbbi időkben. A Szántóföldek tündérfalvai még mindig nem hasonlíthatóak egy Mil'Ochass típusú helyhez, de nem is Artheniorok. Amolyan köztesek a két véglet között, mely megtanította a virágbólszületettnek, hogyan is kell elhelyezkednie a világban. Arja pillantására csak maga elé tárja kezét, mintegy jelezve, neki ez tökéletesen megfelel. A saját részét hozzáteszi.*
- Maguk a harangok, ha a tizediket nem számoljuk bele, ezeregyszázhetven aranyba kerülnek, ha a bónusszal is élni kíván az úrnő, úgy ezerháromszáz. *A saját részét itt letudta, igyekezett illedelmesen, de tárgyilagosan beszélni. Graril azonban tovább taglalja az agyrázkódás gyanúját, amit Tuldhron nem igazán néz jó szemmel. Nem tetszik neki, hogy miatta maradnának le, ha tehetné még ma visszaindulna Artheniorba, viszont erre egyre inkább halványabb esélyeket lát. Nagyot sóhajt, majd a maga gyerekes, mégis inkább élettel teli, legkevésbé sem dühös módján kezd el hadarni.*
- Ugyan már, Graril, erre semmi szükség, kutyabajom! Felőlem még ma vissza is mehetnénk a Kalmárba, de gyógyítót szereztetni már végképp felesleges, ne terheljük ezzel Lyzendra úrnőt!
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-19 16:28:56
Üzenet elküldve: 2020-05-19 16:28:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás//
*Úgy tűnik az ügyük jól halad. Lyzendra hajlandóságot mutat arra, hogy a jövőben is üzletet kössön a kereskedőházzal, és még maradhatnak is pár napot, hogy megcsodálják a települést. Grarilnak azonban feltűnik tündér útitársuk enyhe rosszulléte. Mivel a férfi egykor gyakorlott verekedő volt magától is rájött, hogy az óriással való ütközés agyrázkódást okozott a kis virágbanszületettnél. *
-Igyál egy kis vizet Rony!* Szól kedvesen Graril, és a tündér felé nyújt egy poharat tele forrásvízzel, majd Lyzendrára néz. *
-Út közben ért bennünket egy kis baleset, egy óriás lány figyelmetlenségből ráesett a mi kis barátunkra, a gyapjastevéi is elszéledtek, de őket könnyen összetereltük, viszont attól tartok, hogy enyhe agyrázkódása van. Lehet pihennie kéne. Esetleg ha egy gyógyítót is tudna küldeni, azt nagyon megköszönnénk.* Mondja Graril. A hangjában ott van az aggódás, de igyekszik megőrizni a hidegvérét.*
*Úgy tűnik az ügyük jól halad. Lyzendra hajlandóságot mutat arra, hogy a jövőben is üzletet kössön a kereskedőházzal, és még maradhatnak is pár napot, hogy megcsodálják a települést. Grarilnak azonban feltűnik tündér útitársuk enyhe rosszulléte. Mivel a férfi egykor gyakorlott verekedő volt magától is rájött, hogy az óriással való ütközés agyrázkódást okozott a kis virágbanszületettnél. *
-Igyál egy kis vizet Rony!* Szól kedvesen Graril, és a tündér felé nyújt egy poharat tele forrásvízzel, majd Lyzendrára néz. *
-Út közben ért bennünket egy kis baleset, egy óriás lány figyelmetlenségből ráesett a mi kis barátunkra, a gyapjastevéi is elszéledtek, de őket könnyen összetereltük, viszont attól tartok, hogy enyhe agyrázkódása van. Lehet pihennie kéne. Esetleg ha egy gyógyítót is tudna küldeni, azt nagyon megköszönnénk.* Mondja Graril. A hangjában ott van az aggódás, de igyekszik megőrizni a hidegvérét.*
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-18 18:36:23
Üzenet elküldve: 2020-05-18 18:36:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás//
*Arja nagyon örül, hogy Graril is belefolyik a beszélgetésükbe, igazán szépen szól, annak pedig még jobban megörül, hogy itt MilOchassban is kaphatnak szállást éjszakára, és itt maradhatnak.*
- Köszönjük, úrnő! *derül fel az arca, és köszöni meg a szíves szavakat a maga részéről. Az elf falu vezetője úgy tűnik elégedett a Kereskedőházzal és a megrendelése teljesítésével. Arja pedig afelől is teljesen megnyugszik, hogy a leendő tulajdonosa és használója igen, értékeli a csodálatos fegyvert, ami miatt ők ketten Grarillal megjárták a puszta mélyét. Erről kellően tanúskodik a csodáló ámulat, ahogy a finom ujjak birtokba veszik és feltérképezik annak minden porcikáját. ~Illenek egymáshoz, az íj és az elf úrnő.~ dől hátra, most már tökéletesen megnyugodva amiatt a halvány aggodalma miatt, hogy kihez is kerül majd a fegyver.*
- Ó, igen. *egyenesedik fel újra rögtön, ahogy észbe kap, hogy az anyagiakat is rendeznie kell, nem csak átadnia az íjat, ez is hozzá tartozik a megbízatáshoz. Itt ő most nem csupán egy kalandor.
Előveszi, és kisimítja maga elé a leviatános kontaktust ~vagy mi a neve~ de ugye ő még mindig nagyon lassan és böngészve tud olvasni, így nem is áll neki most véletlenül sem. Persze a számokat, azokat ismeri! Meg az előleg szó is megragad benne azért, és a kétféle végösszeg is ott van, a tizedik haranggal vagy anélkül.*
- Ebben minden benne szerepel. Mindent beleírt a kereskedőház intézője, al'Areen úr. *tolja át finoman az asztalon a szerződést tartalmazó kihajtott pergament, rajta a megrendelés és teljesítés szövegével, a harangok és a démonölő fegyver pontos árával, és a befizetett előleggel, alján a vörös leviatános pecséttel.*
- Végül is átvehetem én a teljes hátralévő összeget. *ajánlja fel még udvariasan, mert rájön, hogy ha az úrnőnek kétfelé kellene fizetnie, azzal csak összezavarnák, és ráadásul a megrendeléskor már kifizetett egy bizonyos részt előlegként, így most nem is kell a teljes árat átadnia nekik. Azért lopva Tuldhronra pillant, hogy nincs-e kifogása mindez ellen, és érti-e.
Azzal, ha az úrnő kívánja, Arja készségesen átveszi az aranyakat, amit a megrendelés teljesítéséért cserébe haza kell szállítaniuk majd a városba.
Ha eljutnak idáig, akkor már igazán megnyugodva dől hátra, és nyúl az egyik pogácsáért. Nem mintha itt akarna megöregedni, sőt, legszívesebben azonnal menne, és tovább nézelődne odafentről, meg az is izgatja, vajon hol lesz a szállásuk, de a világért sem hozakodna még elő ilyesmivel. Inkább csak udvariasan harap egyet-egyet a csodafinom pogácsából, várva, vajon mi következik most.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.18 18:39:04
*Arja nagyon örül, hogy Graril is belefolyik a beszélgetésükbe, igazán szépen szól, annak pedig még jobban megörül, hogy itt MilOchassban is kaphatnak szállást éjszakára, és itt maradhatnak.*
- Köszönjük, úrnő! *derül fel az arca, és köszöni meg a szíves szavakat a maga részéről. Az elf falu vezetője úgy tűnik elégedett a Kereskedőházzal és a megrendelése teljesítésével. Arja pedig afelől is teljesen megnyugszik, hogy a leendő tulajdonosa és használója igen, értékeli a csodálatos fegyvert, ami miatt ők ketten Grarillal megjárták a puszta mélyét. Erről kellően tanúskodik a csodáló ámulat, ahogy a finom ujjak birtokba veszik és feltérképezik annak minden porcikáját. ~Illenek egymáshoz, az íj és az elf úrnő.~ dől hátra, most már tökéletesen megnyugodva amiatt a halvány aggodalma miatt, hogy kihez is kerül majd a fegyver.*
- Ó, igen. *egyenesedik fel újra rögtön, ahogy észbe kap, hogy az anyagiakat is rendeznie kell, nem csak átadnia az íjat, ez is hozzá tartozik a megbízatáshoz. Itt ő most nem csupán egy kalandor.
Előveszi, és kisimítja maga elé a leviatános kontaktust ~vagy mi a neve~ de ugye ő még mindig nagyon lassan és böngészve tud olvasni, így nem is áll neki most véletlenül sem. Persze a számokat, azokat ismeri! Meg az előleg szó is megragad benne azért, és a kétféle végösszeg is ott van, a tizedik haranggal vagy anélkül.*
- Ebben minden benne szerepel. Mindent beleírt a kereskedőház intézője, al'Areen úr. *tolja át finoman az asztalon a szerződést tartalmazó kihajtott pergament, rajta a megrendelés és teljesítés szövegével, a harangok és a démonölő fegyver pontos árával, és a befizetett előleggel, alján a vörös leviatános pecséttel.*
- Végül is átvehetem én a teljes hátralévő összeget. *ajánlja fel még udvariasan, mert rájön, hogy ha az úrnőnek kétfelé kellene fizetnie, azzal csak összezavarnák, és ráadásul a megrendeléskor már kifizetett egy bizonyos részt előlegként, így most nem is kell a teljes árat átadnia nekik. Azért lopva Tuldhronra pillant, hogy nincs-e kifogása mindez ellen, és érti-e.
Azzal, ha az úrnő kívánja, Arja készségesen átveszi az aranyakat, amit a megrendelés teljesítéséért cserébe haza kell szállítaniuk majd a városba.
Ha eljutnak idáig, akkor már igazán megnyugodva dől hátra, és nyúl az egyik pogácsáért. Nem mintha itt akarna megöregedni, sőt, legszívesebben azonnal menne, és tovább nézelődne odafentről, meg az is izgatja, vajon hol lesz a szállásuk, de a világért sem hozakodna még elő ilyesmivel. Inkább csak udvariasan harap egyet-egyet a csodafinom pogácsából, várva, vajon mi következik most.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.18 18:39:04
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-18 09:54:04
Üzenet elküldve: 2020-05-18 09:54:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
*A kezdeti ügyetlenkedést kezdi egyre jobban kezelni. Egy alkalom alatt persze nem lesz belőle kardvívó bajnok, de máris jobbnak érzi képességeit ezen a téren. Pycta nagyon jól inspirálja és oktatja. Kár, hogy eddig nem vette igénybe a segítségét harci oktatás terén. Mestere arcán elégedettséget lát, ami plusz egy kis önbizalmat ad neki. Határozottan jó úton halad mestere intelmeivel. Következő támadása már nem ilyen sikeres, az erdőmélyi elf könnyedén hárítja. Ami ezután jön, az újra meglepi. Pycra egy eddig nem látott csellel mögé kerül és a gyakorlókardot is érzi már a hátán. Olyan gyors volt és olyan precízen kivitelezett, hogy ez ellen szinte nem tudott sehogyan sem védekezni. Meglepett tekintettel fordul meg a másik felé.*
- Ezt meg kell tanuljam! *kíváncsi és lelkes csillogás sugárzik a szemeiből. Ilyen cseleket mindenképp szeretne elsajátítani, bár fele olyan ügyes sincs, mint Pycta, de próba szerencse. Figyelmesen hallgatja végig a harcos tanítását, amint a mögé kerülést részletezi. Minden gondolatát szivacsként issza be és raktározza el. Vesz egy mély levegőt és megpróbálja utánozni az előbbi mozdulatsort, bár elsőre nem sok esélyt lát a sikerre, ettől függetlenül nem rest megpróbálni. Gyorsaságát latba vetve egy megfelelő pillanatot keres a csel kivitelezéséhez, ami sikerül is neki. Az ügyességével és a támadás kivitelezésével azonban még vannak gondok, ugyanis nem sikerül a másik mögé lépnie és támadást bevinnie. Elég kiszolgáltatott helyzetbe kerül, s reagálni már nem sokat tud, valószínű az edzett harcos kihasználja az ügyetlenkedését.*
//Közelharci gyakorlás//
*A kezdeti ügyetlenkedést kezdi egyre jobban kezelni. Egy alkalom alatt persze nem lesz belőle kardvívó bajnok, de máris jobbnak érzi képességeit ezen a téren. Pycta nagyon jól inspirálja és oktatja. Kár, hogy eddig nem vette igénybe a segítségét harci oktatás terén. Mestere arcán elégedettséget lát, ami plusz egy kis önbizalmat ad neki. Határozottan jó úton halad mestere intelmeivel. Következő támadása már nem ilyen sikeres, az erdőmélyi elf könnyedén hárítja. Ami ezután jön, az újra meglepi. Pycra egy eddig nem látott csellel mögé kerül és a gyakorlókardot is érzi már a hátán. Olyan gyors volt és olyan precízen kivitelezett, hogy ez ellen szinte nem tudott sehogyan sem védekezni. Meglepett tekintettel fordul meg a másik felé.*
- Ezt meg kell tanuljam! *kíváncsi és lelkes csillogás sugárzik a szemeiből. Ilyen cseleket mindenképp szeretne elsajátítani, bár fele olyan ügyes sincs, mint Pycta, de próba szerencse. Figyelmesen hallgatja végig a harcos tanítását, amint a mögé kerülést részletezi. Minden gondolatát szivacsként issza be és raktározza el. Vesz egy mély levegőt és megpróbálja utánozni az előbbi mozdulatsort, bár elsőre nem sok esélyt lát a sikerre, ettől függetlenül nem rest megpróbálni. Gyorsaságát latba vetve egy megfelelő pillanatot keres a csel kivitelezéséhez, ami sikerül is neki. Az ügyességével és a támadás kivitelezésével azonban még vannak gondok, ugyanis nem sikerül a másik mögé lépnie és támadást bevinnie. Elég kiszolgáltatott helyzetbe kerül, s reagálni már nem sokat tud, valószínű az edzett harcos kihasználja az ügyetlenkedését.*
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-17 19:13:48
Üzenet elküldve: 2020-05-17 19:13:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
//A betoppanó//
*Nem kell sokáig keresgélnie segítőkész lelkek után, hiszen elég hamar elébe áll egy nő, aki nagyon kedvesen ellátja Ennát mindenfélével. Hálásan mosolyog az elfre, miközben elfoglalja a helyet, amit felkínálnak neki. A szokásos módon íját az asztalnak támasztja, zsákját nemtörődöm mód hagyja a földre esni térdmagasságból. Ültében egy cipóért nyúl tétovázva. Észreveszi, hogy egy kicsi piszok van az egyik körme alatt, de hát ez van, kit érdekel? Őt biztosan nem. Arról meg igyekszik gondoskodni, hogy a másik ne vegye észre az apró koszfoltot, mivel miután kiszúrja azt, igyekszik úgy tartani a kezét, hogy ne látszódjék. Persze azért egy villanásnyi ideig látható a "szégyenfolt", ha az ember épp oda néz. Különösen akkor, mikor a lány egy "feltűnésmentes", hirtelen mozdulattal tornássza át más pozícióba a kezét, ezzel ellentétes hatást elérve, odavonzva az eddig esetleg nem oda figyelők tekintetét.*
- Épp csak a Tavernából jövök, annyira nincs az messze. A nevem pedig Enna, nem Me'Ochass. Vagy hasonlítok esetleg valakire?
*Mondja két falat között, reménykedve. Bár nem igazán bízik benne, hogy bárki is felismerné, de sosem lehet tudni. Kicsit falatozik, megvárja a választ, aztán felel a másik kérdésre is.*
- Tulajdonképpen csak ide hozott a lábam.
*Hangzik az őszinte válasz. Közben vizet tölt magának a korsóból, mert úgy érzi, mindjárt csuklani kezd, ha nem iszik hamar.*
- Egyébként hova tévedtem? Miféle hely ez? Olyan, mint valami tündérmese.
*Mutat körbe a főépületen, valódi elismeréssel a hangjában. Mutogatás után sietve ledönti torkán a vizét. Hú, de szomjas volt. Azért igyekszik azt sem elfelejteni, hogy nemsoká találkozója lesz egy bizonyos vezérrel, így nem eszi-issza tele magát. Hátha még futni kell.*
*Nem kell sokáig keresgélnie segítőkész lelkek után, hiszen elég hamar elébe áll egy nő, aki nagyon kedvesen ellátja Ennát mindenfélével. Hálásan mosolyog az elfre, miközben elfoglalja a helyet, amit felkínálnak neki. A szokásos módon íját az asztalnak támasztja, zsákját nemtörődöm mód hagyja a földre esni térdmagasságból. Ültében egy cipóért nyúl tétovázva. Észreveszi, hogy egy kicsi piszok van az egyik körme alatt, de hát ez van, kit érdekel? Őt biztosan nem. Arról meg igyekszik gondoskodni, hogy a másik ne vegye észre az apró koszfoltot, mivel miután kiszúrja azt, igyekszik úgy tartani a kezét, hogy ne látszódjék. Persze azért egy villanásnyi ideig látható a "szégyenfolt", ha az ember épp oda néz. Különösen akkor, mikor a lány egy "feltűnésmentes", hirtelen mozdulattal tornássza át más pozícióba a kezét, ezzel ellentétes hatást elérve, odavonzva az eddig esetleg nem oda figyelők tekintetét.*
- Épp csak a Tavernából jövök, annyira nincs az messze. A nevem pedig Enna, nem Me'Ochass. Vagy hasonlítok esetleg valakire?
*Mondja két falat között, reménykedve. Bár nem igazán bízik benne, hogy bárki is felismerné, de sosem lehet tudni. Kicsit falatozik, megvárja a választ, aztán felel a másik kérdésre is.*
- Tulajdonképpen csak ide hozott a lábam.
*Hangzik az őszinte válasz. Közben vizet tölt magának a korsóból, mert úgy érzi, mindjárt csuklani kezd, ha nem iszik hamar.*
- Egyébként hova tévedtem? Miféle hely ez? Olyan, mint valami tündérmese.
*Mutat körbe a főépületen, valódi elismeréssel a hangjában. Mutogatás után sietve ledönti torkán a vizét. Hú, de szomjas volt. Azért igyekszik azt sem elfelejteni, hogy nemsoká találkozója lesz egy bizonyos vezérrel, így nem eszi-issza tele magát. Hátha még futni kell.*
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-17 16:59:43
Üzenet elküldve: 2020-05-17 16:59:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Pihenés sérülés után//
//Nolliro, Mulaeyra, Pycta//
- Helyes. *Mondja az erdőmélyi elf lágy hangon, vékony mosollyal, miután Nolliro válaszol neki. Ellenőrzi maga is tüzetesebben a sebet, amely sajnos nem heg nélkül gyógyult, de tökéletesen összeforrt, mintha egy régi seb volna. Csak az összevérzett ruha és a tisztításhoz használt dolgok emlékeztetnek. A csuhátlan csuhás megmossa és megtörli a kezét.*
- Sok vért vesztettél, ahhoz, hogy újra régi erődben légy, sokat kell pihenned. *Magyarázza az elf lány fáradtságát.*
- Készíttetek neked egy teát, kamillából, babérlevélből és levendulából, az majd segít pihenni. *Az erdő kincseit bőven méri azoknak, akik tisztelik, félik és betartják törvényeit. Ezek a növények pedig régóta használatosak mind fájdalomcsillapítók és Nollironak szüksége lesz rájuk, hogy tudjon pihenni egy ilyen sokk után.
Az elf lányt lassan magával ragadja a kimerültség.*
- Ez természetes. *Válaszol Mulaeyrának, amikor felé fordul.*
- Mindenkinek segítünk, aki tiszteli az erdőt. *Úgy érzi, a két lány véletlen keveredhetett Erdőmélyére és ha valóban egy ork sebezte meg, akkor nem biztos, hogy az Erdő Szíve taszította el őket. A vadon veszélyes hely.*
- Segítek levinni Nollirot és a sátrad az övé mellett lesz, de pihenj te is, kimerült lehetsz. *Mosolyog haloványan a lányra. Természetesen senki várja el tőle, hogy a N'orthymből maga cipelje le.
Az erdőmélyi elf a saroglya végéhez áll, felemeli a végét és elindul kifelé, ha Mulaeyra nem határoz másképp.*
- Készíttetek nektek valami könnyű ételt, hogy hamar visszajöjjön az erőtök. A faluban nincs alkohol, így csak teával vagy vízzel tudunk szolgálni. *Mondja féloldalas mosollyal. Ő maga sosem iszik és bár nem várja el mindenkitől Mil'Ochassban, mégis tartja magát ehhez az elvhez. Az étel pedig talán valami kása lesz, erdei gyümölcsökkel.*
- Ha pihentetek, majd szeretném hallani a történeteteket. Mi történt Erdőmélyén pontosan. *Nem tudja, hogy Nolliro hallja-e még vagy a kimerültség már elragadta az álomba, de később majd lesz lehetőségük beszélni.
Leérve a központi lombházból, nem messze onnan, ahol egykor az erdőmélyi elf sátra is állt, állnak még sátrak épp az ilyen betérő vendégeknek. Két, egymás mellett álló sátorhoz tolja a saroglyán a frissen gyógyult elf lányt és amikor odaérnek, óvatosan felemeli Nollirot és beviszi az egyik sátorba. A sátorban nyugodtan fel lehet egyenesedni, viaszvászon falai kívül rekesztik az esőt, de hagyják járni a kellemes levegőt. Négy oszloppal kitámasztva, kötelekkel kifeszítve, bennük két ágy, durva, de meleg porkóccal, szalmával kibélelve, az ágyak végében láda, középen a sátor falánál egy asztalka, két sámlival. Puritán egyszerűség és erdei berendezés.*
- Ha szeretnéd, maradj mellette, de ott a másik sátor is, ha gondolod. *Mondja, ahogy az ágyra fekteti Nollirot.*
- Én abban a lombházban lakom, ha bármi probléma van, küldjetek értem. De eljövök én is, megnézem, minden rendben-e. *Lép ki a sátorból és mutat Lyzendra lombháza felé, nem messze onnan, ahol állnak. A lombházak között puha léptű erdei irbisz tart feléjük a csuhátlan csuhás mögül a kitaposott úton, kíváncsian fürkészve a mozgolódást a sátrak körül. Láthatóan senkitől sem zavartatva, a falubeliket sem izgatja, mintha az erdőmélyi párduc otthon volna.*
//Nolliro, Mulaeyra, Pycta//
- Helyes. *Mondja az erdőmélyi elf lágy hangon, vékony mosollyal, miután Nolliro válaszol neki. Ellenőrzi maga is tüzetesebben a sebet, amely sajnos nem heg nélkül gyógyult, de tökéletesen összeforrt, mintha egy régi seb volna. Csak az összevérzett ruha és a tisztításhoz használt dolgok emlékeztetnek. A csuhátlan csuhás megmossa és megtörli a kezét.*
- Sok vért vesztettél, ahhoz, hogy újra régi erődben légy, sokat kell pihenned. *Magyarázza az elf lány fáradtságát.*
- Készíttetek neked egy teát, kamillából, babérlevélből és levendulából, az majd segít pihenni. *Az erdő kincseit bőven méri azoknak, akik tisztelik, félik és betartják törvényeit. Ezek a növények pedig régóta használatosak mind fájdalomcsillapítók és Nollironak szüksége lesz rájuk, hogy tudjon pihenni egy ilyen sokk után.
Az elf lányt lassan magával ragadja a kimerültség.*
- Ez természetes. *Válaszol Mulaeyrának, amikor felé fordul.*
- Mindenkinek segítünk, aki tiszteli az erdőt. *Úgy érzi, a két lány véletlen keveredhetett Erdőmélyére és ha valóban egy ork sebezte meg, akkor nem biztos, hogy az Erdő Szíve taszította el őket. A vadon veszélyes hely.*
- Segítek levinni Nollirot és a sátrad az övé mellett lesz, de pihenj te is, kimerült lehetsz. *Mosolyog haloványan a lányra. Természetesen senki várja el tőle, hogy a N'orthymből maga cipelje le.
Az erdőmélyi elf a saroglya végéhez áll, felemeli a végét és elindul kifelé, ha Mulaeyra nem határoz másképp.*
- Készíttetek nektek valami könnyű ételt, hogy hamar visszajöjjön az erőtök. A faluban nincs alkohol, így csak teával vagy vízzel tudunk szolgálni. *Mondja féloldalas mosollyal. Ő maga sosem iszik és bár nem várja el mindenkitől Mil'Ochassban, mégis tartja magát ehhez az elvhez. Az étel pedig talán valami kása lesz, erdei gyümölcsökkel.*
- Ha pihentetek, majd szeretném hallani a történeteteket. Mi történt Erdőmélyén pontosan. *Nem tudja, hogy Nolliro hallja-e még vagy a kimerültség már elragadta az álomba, de később majd lesz lehetőségük beszélni.
Leérve a központi lombházból, nem messze onnan, ahol egykor az erdőmélyi elf sátra is állt, állnak még sátrak épp az ilyen betérő vendégeknek. Két, egymás mellett álló sátorhoz tolja a saroglyán a frissen gyógyult elf lányt és amikor odaérnek, óvatosan felemeli Nollirot és beviszi az egyik sátorba. A sátorban nyugodtan fel lehet egyenesedni, viaszvászon falai kívül rekesztik az esőt, de hagyják járni a kellemes levegőt. Négy oszloppal kitámasztva, kötelekkel kifeszítve, bennük két ágy, durva, de meleg porkóccal, szalmával kibélelve, az ágyak végében láda, középen a sátor falánál egy asztalka, két sámlival. Puritán egyszerűség és erdei berendezés.*
- Ha szeretnéd, maradj mellette, de ott a másik sátor is, ha gondolod. *Mondja, ahogy az ágyra fekteti Nollirot.*
- Én abban a lombházban lakom, ha bármi probléma van, küldjetek értem. De eljövök én is, megnézem, minden rendben-e. *Lép ki a sátorból és mutat Lyzendra lombháza felé, nem messze onnan, ahol állnak. A lombházak között puha léptű erdei irbisz tart feléjük a csuhátlan csuhás mögül a kitaposott úton, kíváncsian fürkészve a mozgolódást a sátrak körül. Láthatóan senkitől sem zavartatva, a falubeliket sem izgatja, mintha az erdőmélyi párduc otthon volna.*
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-17 16:23:26
Üzenet elküldve: 2020-05-17 16:23:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás//
*Engedi hoyg kibontsa Arja a bőrbe tekert fegyvert, s bár felé nyúl, nagyon óvatosan veszi át.*
- Gyönyörű *nézi végig ámulattal szemében. Óvatosan térképezi fel ujjaival, nehogy megsértsék a pengék, melyeket külön kért, arra az esetre, ha fogytán volna a nyílvessző, közelharcban is használhassa. Arja megnyugtatja valamelyest, és nagyon reméli hogy igaz amit mond. Nem szeretné ha felsülne mikor az agancsos rém visszatér. Sajnos úgy hiszi, nem örök ez a béke, de mire a sötétség újra felütné a fejét, ő felkészült lesz.*
- Természetesen Graril, ameddig szükséges itt is, és a Tavernában is szállást kaphattok. Késő volna már a városba indulnotok. *Pillant a férfire a fegyver bűvöletéből.*
- A harangokból kiindulva, és ha a fegyver is megvédi az életünket, Mil'Ochass csak hálás lehet a Kereskedőháznak. A magam részéről, szívesen kötök újabb üzletet a báróval, ha úgy hozza a jó sors *mosolyodik kedvesen fűzve a szót.*
- Mennyibe kerül a fegyverem? *zökken vissza egy pillanatra* És kinek adhatom az aranyat?
*Végignéz mindhárom "kalmáron", ám úgy sejti ennyi arany nincs nála, így azt csak azután tudja odaadni, hogy a kincstárat felkereste. Mindenesetre egymás alá feljegyzi az összegeket, cirkalmasan összeadja, legalább képet kapjon, nagyságrendileg mennyit jelent az az egy harang, mert ennek a sorsa még nem dőlt el.*
*Engedi hoyg kibontsa Arja a bőrbe tekert fegyvert, s bár felé nyúl, nagyon óvatosan veszi át.*
- Gyönyörű *nézi végig ámulattal szemében. Óvatosan térképezi fel ujjaival, nehogy megsértsék a pengék, melyeket külön kért, arra az esetre, ha fogytán volna a nyílvessző, közelharcban is használhassa. Arja megnyugtatja valamelyest, és nagyon reméli hogy igaz amit mond. Nem szeretné ha felsülne mikor az agancsos rém visszatér. Sajnos úgy hiszi, nem örök ez a béke, de mire a sötétség újra felütné a fejét, ő felkészült lesz.*
- Természetesen Graril, ameddig szükséges itt is, és a Tavernában is szállást kaphattok. Késő volna már a városba indulnotok. *Pillant a férfire a fegyver bűvöletéből.*
- A harangokból kiindulva, és ha a fegyver is megvédi az életünket, Mil'Ochass csak hálás lehet a Kereskedőháznak. A magam részéről, szívesen kötök újabb üzletet a báróval, ha úgy hozza a jó sors *mosolyodik kedvesen fűzve a szót.*
- Mennyibe kerül a fegyverem? *zökken vissza egy pillanatra* És kinek adhatom az aranyat?
*Végignéz mindhárom "kalmáron", ám úgy sejti ennyi arany nincs nála, így azt csak azután tudja odaadni, hogy a kincstárat felkereste. Mindenesetre egymás alá feljegyzi az összegeket, cirkalmasan összeadja, legalább képet kapjon, nagyságrendileg mennyit jelent az az egy harang, mert ennek a sorsa még nem dőlt el.*
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-17 11:06:31
Üzenet elküldve: 2020-05-17 11:06:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A sérült //
// Pycta, Nolliro, Mulaeyra //
// Zárás //
* Eyra fürkésző tekintettel nézi végig a gyógyítás folyamatát, szinte ugrásra készen, ha barátnője esetleg felkiáltana, vagy elájulna a fájdalomtól. Persze, nem tudja, hogy mit tehetne ezekben az esetekben, de úgy érzi, muszáj valamit tennie. Örül amiért Nol nem rántotta el a kezét, bár ez lehet a legyengült fizikai állapota miatt is. Viszont ezen most nem fog rágódni, inkább tartja a kezét teljes szívvel. Igaz, hogy barátnője olyan erősen szorítja, hogy bármelyik pillanatban eltörhet egy-egy csontja, most ez sem érdekli. Ha Nolnak erre van szüksége, akkor aláveti magát, csak minél hamarabb jöjjön helyre. *
~ Még sosem láttam így, ilyen gyorsan hegedni sebet. ~
* Eyra elképesztőnek találja amellett, hogy rettentően hálás Pyctának az önzetlen segítségért. A következő pillanatban Nol kihúzza kezét az övéből, ekkor tűnik fel számára is, hogy összeizzadtak tenyereik. Kissé kellemetlen, de izgatottságában csak rövid bőrnadrágjába törli, mintha az bármilyen nedvességet felszívna.
El sem hiszi, hogy máris befejezte a gyógyítást, észleli Pycta biccentését, így ő is bólint egyet felé, közben pedig hála tükröződik tekintetében. Végignézi, ahogy megitatja barátnőjét, ismét készen állva, ha esetleg meg kellene tartani Nol fejét. Nincs tisztában azzal, hogy mennyire lehet kimerült a sebesült hosszúéletű. Mikor végez az ivással, egyedül hanyatlik vissza a saroglyára, Eyra nem érzi úgy, hogy ilyen segítségre szorulna most ezekben a pillanatokban. *
- Nagyon szívesen.
* Csak ennyit bír Nol hálájához fűzni. Hisz, ha ő nem tanácsolta volna Mil'Ochasst, Eyra nem is tudott volna erről a helyről. Így hát igazából ő csak annyit tett az ügy érdekében, hogy a hosszú úton szó szerinti támasza volt Nolnak. Aztán Pycta felé fordul, tudja, hogy olyan nagy hálával tartozik neki, amit szinte lehetetlen visszafizetni. *
- Köszönöm, hogy segítettél rajta. És azt is, hogy itt maradhatunk, míg lábadozik. Igazán hálásak vagyunk nektek, hogy befogadtok két idegent.
* Nem szól többet, mert a hálálkodása hajnalig is eltarthatna, most már inkább újra Nolra figyel. A gyógyító szerint lent várnak a sátrak. *
~ Hogyan cipeljem most le őt oda? Hisz annyira kimerült. ~
* Körül néz, hátha akad segítsége, mert most, hogy vége a gyógyításnak, érzékeli, mennyire fáradt ő is. *
// Pycta, Nolliro, Mulaeyra //
// Zárás //
* Eyra fürkésző tekintettel nézi végig a gyógyítás folyamatát, szinte ugrásra készen, ha barátnője esetleg felkiáltana, vagy elájulna a fájdalomtól. Persze, nem tudja, hogy mit tehetne ezekben az esetekben, de úgy érzi, muszáj valamit tennie. Örül amiért Nol nem rántotta el a kezét, bár ez lehet a legyengült fizikai állapota miatt is. Viszont ezen most nem fog rágódni, inkább tartja a kezét teljes szívvel. Igaz, hogy barátnője olyan erősen szorítja, hogy bármelyik pillanatban eltörhet egy-egy csontja, most ez sem érdekli. Ha Nolnak erre van szüksége, akkor aláveti magát, csak minél hamarabb jöjjön helyre. *
~ Még sosem láttam így, ilyen gyorsan hegedni sebet. ~
* Eyra elképesztőnek találja amellett, hogy rettentően hálás Pyctának az önzetlen segítségért. A következő pillanatban Nol kihúzza kezét az övéből, ekkor tűnik fel számára is, hogy összeizzadtak tenyereik. Kissé kellemetlen, de izgatottságában csak rövid bőrnadrágjába törli, mintha az bármilyen nedvességet felszívna.
El sem hiszi, hogy máris befejezte a gyógyítást, észleli Pycta biccentését, így ő is bólint egyet felé, közben pedig hála tükröződik tekintetében. Végignézi, ahogy megitatja barátnőjét, ismét készen állva, ha esetleg meg kellene tartani Nol fejét. Nincs tisztában azzal, hogy mennyire lehet kimerült a sebesült hosszúéletű. Mikor végez az ivással, egyedül hanyatlik vissza a saroglyára, Eyra nem érzi úgy, hogy ilyen segítségre szorulna most ezekben a pillanatokban. *
- Nagyon szívesen.
* Csak ennyit bír Nol hálájához fűzni. Hisz, ha ő nem tanácsolta volna Mil'Ochasst, Eyra nem is tudott volna erről a helyről. Így hát igazából ő csak annyit tett az ügy érdekében, hogy a hosszú úton szó szerinti támasza volt Nolnak. Aztán Pycta felé fordul, tudja, hogy olyan nagy hálával tartozik neki, amit szinte lehetetlen visszafizetni. *
- Köszönöm, hogy segítettél rajta. És azt is, hogy itt maradhatunk, míg lábadozik. Igazán hálásak vagyunk nektek, hogy befogadtok két idegent.
* Nem szól többet, mert a hálálkodása hajnalig is eltarthatna, most már inkább újra Nolra figyel. A gyógyító szerint lent várnak a sátrak. *
~ Hogyan cipeljem most le őt oda? Hisz annyira kimerült. ~
* Körül néz, hátha akad segítsége, mert most, hogy vége a gyógyításnak, érzékeli, mennyire fáradt ő is. *
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-16 20:56:48
Üzenet elküldve: 2020-05-16 20:56:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sérült//
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
//Zárás//
*A Fákban Lakó jóindulatán valóban sok múlt, kulcsszerepet játszott abban, hogy a két elf egyáltalán megpróbálhatta élve elhagyni az őket körülvevő sokszínű vadont. Nolliro nem is egészen érti, hogyan is lehetett ekkora áldásban részük. Nem tudja, mekkora gyakorisággal ment meg kósza vándorokat, és hogy ők mivel érdemelhették ki azt a szimpátiát minek nyomán a megkíméltek közé tartozhatnak. Szinte mintha fogta volna a kezét akkor is, mikor félúton az ingoványon eszébe jutott, hogy van egy hely nem is olyan messze, ahol értő szemek és szakértő kezek közé érhetnek.
Ilyesfajta gondolatokkal telve hallgatja a természet kintről beszűrődő zörejeit, köztük az időről időre újra felhangzó éles farkasüvöltést. Konkrétan meg tudná határozni azt az időpillanatot, mikor a seb teljesen összeforrt, anélkül, hogy oda kellene néznie. Hatalmas, örömteli sóhaj szakad fel mellkasából, ahogy Pyctára emeli tekintetét. Felkönyököl, és rekedtes hangon szólal meg.*
- Köszönöm. *Halkan megköszörüli torkát, hátha visszanyerheti régi hangját, de annak csak valami távoli, idegen verzióját találja.*
- Soha jobban.
*Elcsukló hangon felnevet félig iróniával, félig őszinte hálával teli válaszán. Továbbra sincs jól: a vérveszteség, a kimerültség, és a halálközeli élmény súlya a mai napra már bőven maguk alá gyűrték. Feje tompán hasogat, torka továbbra is ég, és fázik is. Ennek ellenére viszont nem hazugság, hogy sosem érezte még magát ennyire élőnek. Ilyen súlyosan korábban nem sérült meg. Voltak ugyan kisebb összetűzései, melyek néhány repedt csontban és nagyobb horzsolásban csúcsosodtak ki, de olyan még nem történt vele, hogy valóban meg kellett kérdőjeleznie, hogy megéli-e élete következő perceit.*
- Köszönöm... *Motyogja megint, igyekezve minden háláját belesűríteni tekintetébe, és ebbe az egyetlen szóba, ahogy hajol a kupából folyó vízsugár elébe. A köszönetet azonban egyszerre rebegte az átmeneti szállásért, ismételten a gyógyításért, és a szomjoltásért. Három-négy kényelmes korty után lassan visszahelyezi testsúlyát a kiindulópontba, majd visszahanyatlik fekvő helyzetbe. Holnap talán majd jobban ki tudja fejezni magát. Most nem tud többet kipréselni magából, úgy érzi, menten elnyomja az álom. Szempillái lassan elnehezednek, de fejét még Mulaeyra felé fordítja, és hozzá is intéz pár elhaló szót.*
- Neked is...
A hozzászólás írója (Nolliro Syaskii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.16 22:28:24
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
//Zárás//
*A Fákban Lakó jóindulatán valóban sok múlt, kulcsszerepet játszott abban, hogy a két elf egyáltalán megpróbálhatta élve elhagyni az őket körülvevő sokszínű vadont. Nolliro nem is egészen érti, hogyan is lehetett ekkora áldásban részük. Nem tudja, mekkora gyakorisággal ment meg kósza vándorokat, és hogy ők mivel érdemelhették ki azt a szimpátiát minek nyomán a megkíméltek közé tartozhatnak. Szinte mintha fogta volna a kezét akkor is, mikor félúton az ingoványon eszébe jutott, hogy van egy hely nem is olyan messze, ahol értő szemek és szakértő kezek közé érhetnek.
Ilyesfajta gondolatokkal telve hallgatja a természet kintről beszűrődő zörejeit, köztük az időről időre újra felhangzó éles farkasüvöltést. Konkrétan meg tudná határozni azt az időpillanatot, mikor a seb teljesen összeforrt, anélkül, hogy oda kellene néznie. Hatalmas, örömteli sóhaj szakad fel mellkasából, ahogy Pyctára emeli tekintetét. Felkönyököl, és rekedtes hangon szólal meg.*
- Köszönöm. *Halkan megköszörüli torkát, hátha visszanyerheti régi hangját, de annak csak valami távoli, idegen verzióját találja.*
- Soha jobban.
*Elcsukló hangon felnevet félig iróniával, félig őszinte hálával teli válaszán. Továbbra sincs jól: a vérveszteség, a kimerültség, és a halálközeli élmény súlya a mai napra már bőven maguk alá gyűrték. Feje tompán hasogat, torka továbbra is ég, és fázik is. Ennek ellenére viszont nem hazugság, hogy sosem érezte még magát ennyire élőnek. Ilyen súlyosan korábban nem sérült meg. Voltak ugyan kisebb összetűzései, melyek néhány repedt csontban és nagyobb horzsolásban csúcsosodtak ki, de olyan még nem történt vele, hogy valóban meg kellett kérdőjeleznie, hogy megéli-e élete következő perceit.*
- Köszönöm... *Motyogja megint, igyekezve minden háláját belesűríteni tekintetébe, és ebbe az egyetlen szóba, ahogy hajol a kupából folyó vízsugár elébe. A köszönetet azonban egyszerre rebegte az átmeneti szállásért, ismételten a gyógyításért, és a szomjoltásért. Három-négy kényelmes korty után lassan visszahelyezi testsúlyát a kiindulópontba, majd visszahanyatlik fekvő helyzetbe. Holnap talán majd jobban ki tudja fejezni magát. Most nem tud többet kipréselni magából, úgy érzi, menten elnyomja az álom. Szempillái lassan elnehezednek, de fejét még Mulaeyra felé fordítja, és hozzá is intéz pár elhaló szót.*
- Neked is...
A hozzászólás írója (Nolliro Syaskii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.16 22:28:24
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-16 18:17:18
Üzenet elküldve: 2020-05-16 18:17:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Házhozszállítás//
*A saját részét letudja Lyzendrával, a szőke vezető nem mutatja ellenszenv jelét, ami miatt Tuldhronnak nincs oka, hogy viszont reagáljon rá. Egy barátságos, mégis tiszteletteljes mosollyal letudja a saját részét, ahogyan észreveszi, a beszélgetés most úgyis a démonölő íj körül forog, ahhoz még ha akarna se tudna hozzászólni, nem a fegyverforgató típus ő, sőt, ami azt illeti, saját felszerelése is inkább díszként lóg oldalán, mint valódi önvédelmi eszközként. Persze azért hallgatja az elf és az ember diskurzusát, nem szeretne lemaradni semmiről, Graril terveire pedig csak bólint egyet, hiszen ő is hasonlóan gondolkozik. Ha Ronyn nem is látszik, meg Eeyrnek hála kissé múlt is az émelygése, de az esés a Szántóföldön még mindig marja belülről, időszakosan zúg a füle és hasogat a feje. Jól esne egy kis pihenő, főként ilyen hosszú út után - meg arról sem feledkezne meg akkor, hogy felderítse magának a lombházak sokaságát, nagyon felvillanyozza a hely, inspirálónak és idillinek hat a virágbólszületett számára.*
*A saját részét letudja Lyzendrával, a szőke vezető nem mutatja ellenszenv jelét, ami miatt Tuldhronnak nincs oka, hogy viszont reagáljon rá. Egy barátságos, mégis tiszteletteljes mosollyal letudja a saját részét, ahogyan észreveszi, a beszélgetés most úgyis a démonölő íj körül forog, ahhoz még ha akarna se tudna hozzászólni, nem a fegyverforgató típus ő, sőt, ami azt illeti, saját felszerelése is inkább díszként lóg oldalán, mint valódi önvédelmi eszközként. Persze azért hallgatja az elf és az ember diskurzusát, nem szeretne lemaradni semmiről, Graril terveire pedig csak bólint egyet, hiszen ő is hasonlóan gondolkozik. Ha Ronyn nem is látszik, meg Eeyrnek hála kissé múlt is az émelygése, de az esés a Szántóföldön még mindig marja belülről, időszakosan zúg a füle és hasogat a feje. Jól esne egy kis pihenő, főként ilyen hosszú út után - meg arról sem feledkezne meg akkor, hogy felderítse magának a lombházak sokaságát, nagyon felvillanyozza a hely, inspirálónak és idillinek hat a virágbólszületett számára.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-16 17:49:34
Üzenet elküldve: 2020-05-16 17:49:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Évszakváltás (Monsotor)//
*Monsotor egészen eddig a napig a háza építésével foglalatoskodott. Először is a gerendákat kellett először egyesével a helyükre helyezni. Miután a gerendának faló deszkákat a ház oldalaihoz rögzítette, a tetőhöz a falun kívüli erdőrészen vágta a házához a fát és azt hozta be a faluba. A kivágott fából egyenlő méretű darabokat vágott ki, amiket egy lapos tetőhöz való deszkákká gyalulta. Ezek után a deszkákat a gerendákhoz rögzítette szögek és egy kalapács segítségével. Innentől már csak az ablakokhoz való ajtók és maga a bejárati ajtó hiányzott. Az óriás ezen dolgok elkészítéséhez egy asztaloshoz fordult, akit arra kért, hogy az ajtóhoz és az ablakokhoz ajtót készítsen. Amint az ajtók elkészültek, Monsotor felszerelte azokat a helyükre, ezzel befejezve az otthona építését.*
*Azon a napon, amikor is a fák kirügyeznek, Monsotor felkészül az útjára, előkészülve mindennel, ami kellhet. Először is csomagot megy készíttetni sajttal meg pogácsával, amikor ez megvan, Monsotor még a házában felveszi páncélját, az alkarvédőjét, valamint a sisakját, és az óriás a szerelkezés után kilép a kapun, hogy elinduljon a tanya felé, ahol anno meghúzták magukat rövid időre.*
*Monsotor egészen eddig a napig a háza építésével foglalatoskodott. Először is a gerendákat kellett először egyesével a helyükre helyezni. Miután a gerendának faló deszkákat a ház oldalaihoz rögzítette, a tetőhöz a falun kívüli erdőrészen vágta a házához a fát és azt hozta be a faluba. A kivágott fából egyenlő méretű darabokat vágott ki, amiket egy lapos tetőhöz való deszkákká gyalulta. Ezek után a deszkákat a gerendákhoz rögzítette szögek és egy kalapács segítségével. Innentől már csak az ablakokhoz való ajtók és maga a bejárati ajtó hiányzott. Az óriás ezen dolgok elkészítéséhez egy asztaloshoz fordult, akit arra kért, hogy az ajtóhoz és az ablakokhoz ajtót készítsen. Amint az ajtók elkészültek, Monsotor felszerelte azokat a helyükre, ezzel befejezve az otthona építését.*
*Azon a napon, amikor is a fák kirügyeznek, Monsotor felkészül az útjára, előkészülve mindennel, ami kellhet. Először is csomagot megy készíttetni sajttal meg pogácsával, amikor ez megvan, Monsotor még a házában felveszi páncélját, az alkarvédőjét, valamint a sisakját, és az óriás a szerelkezés után kilép a kapun, hogy elinduljon a tanya felé, ahol anno meghúzták magukat rövid időre.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-16 13:51:12
Üzenet elküldve: 2020-05-16 13:51:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás//
*A férfi magához vesz egy kis pogácsát, és iszik pár korty vizet. Örül, hogy az elfek vendégszeretete semmit sem csorbult a múltkori helyzet óta. A fegyver tulajdonságaira nem igazán tud mit felelni, mivel ő maga nem próbálta ki, és nem is jeleskedik a távolsági fegyverek használatában. *
-Nem volt alkalmunk kipróbálni, de mesteri darab, és nyilvánvaló, hogy a benne lévő mágia megfelelő lesz arra, hogy leterítsék a démonokat. *Szól Graril, majd más vizekre tereli a témát.*
-Lyzendra úrnő, jómagamat és társaimat is lenyűgözte Mil'Ochass szépsége. Van arra lehetőségünk, hogy egy éjszakát, esetleg pár napot itt töltsünk? *Kérdezi a harcos, elvégre ha már ennyit utaztak, itt most megpihenhetnének, és közben kapcsolatokat építhetnének. *
-Továbbá hadd ajánljam fel a kereskedőház további segítségét. Ha volna valamire szükségük, akkor kérem jelezze nekünk, és mi megszerezzük, és el is szállítjuk. *Bár Graril nem kalmár, azért igyekszik egy kis üzletet felhajtani, abban a reménykben, hogy a velük lévő virágbanszületett úgy térjen vissza, hogy talált egy állandó partnert, akivel kereskedhet.*
*A férfi magához vesz egy kis pogácsát, és iszik pár korty vizet. Örül, hogy az elfek vendégszeretete semmit sem csorbult a múltkori helyzet óta. A fegyver tulajdonságaira nem igazán tud mit felelni, mivel ő maga nem próbálta ki, és nem is jeleskedik a távolsági fegyverek használatában. *
-Nem volt alkalmunk kipróbálni, de mesteri darab, és nyilvánvaló, hogy a benne lévő mágia megfelelő lesz arra, hogy leterítsék a démonokat. *Szól Graril, majd más vizekre tereli a témát.*
-Lyzendra úrnő, jómagamat és társaimat is lenyűgözte Mil'Ochass szépsége. Van arra lehetőségünk, hogy egy éjszakát, esetleg pár napot itt töltsünk? *Kérdezi a harcos, elvégre ha már ennyit utaztak, itt most megpihenhetnének, és közben kapcsolatokat építhetnének. *
-Továbbá hadd ajánljam fel a kereskedőház további segítségét. Ha volna valamire szükségük, akkor kérem jelezze nekünk, és mi megszerezzük, és el is szállítjuk. *Bár Graril nem kalmár, azért igyekszik egy kis üzletet felhajtani, abban a reménykben, hogy a velük lévő virágbanszületett úgy térjen vissza, hogy talált egy állandó partnert, akivel kereskedhet.*
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-16 12:46:25
Üzenet elküldve: 2020-05-16 12:46:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás//
*Arja örül, hogy úgy tűnik, nem jelent problémát a tíz harang ~és hát dönthetnek, hogy megveszik-e a tizediket is~ gondolja, és hogy egyelőre az úrnő félreteszi a kérdést. Tudhron bemutatkozása után (~Slittendryk, áhá!~ hát, ha Arja még egyszer hallani fogja a vezetéknevet, akkor már valószínűleg eszébe jut majd és nem is tévesztené el) a szőkeszép elf nő felírja az elhangzottakat a maga elé vont pergamenre.*
- Természetesen *biccent halvány mosollyal a kalandor lány, mert ő is izgatott, alig várja már, hogy mit fog vajon szólni az elf úrnő a démonölő íjhoz. A kérdésre fürgén, gondos ujjakkal kihajtogatja a bebugyolált bőrt, készségesen Lyzendra felé tolva az egész csomagot: az így teljes pompájában előtűnő és jól látszó felajzatlan fegyvert, és a tegezt a kikandikáló vesszőkkel.
Úgy néz ki, mint egy sima íj, míves, szépséges darab, de karjain különleges fémből készült, faragványokkal gazdagon díszített, borotvaéles pengék kaptak helyet. A pengéken bőrből készült, szintén díszes borítás van. A díszítésében megegyező tegezben egy tucat nyílvessző.*
- Őszintén megmondom, nem tudom, milyen anyagból kovácsolta ki az elátkozott ork kovács, mert a titkát nem árulta el.
- Nagy erejű mágia lengte be az egész helyet ottjárttunkkor, és maga az íj is megbűvölt fegyver.
- A pengék és a vesszőhegyek is képesek démonok megsebzésére, és elpusztítására is. *válaszolja Arja halkan, ő maga is újra a fegyver szépségének hatása alá kerülve.
Többet egyelőre nem is mond, hagyja, hogy az úrnő maga alaposan szemügyre vegye, kézbe fogja és megtapogassa ha kívánja a fegyvert.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.16 14:38:24
*Arja örül, hogy úgy tűnik, nem jelent problémát a tíz harang ~és hát dönthetnek, hogy megveszik-e a tizediket is~ gondolja, és hogy egyelőre az úrnő félreteszi a kérdést. Tudhron bemutatkozása után (~Slittendryk, áhá!~ hát, ha Arja még egyszer hallani fogja a vezetéknevet, akkor már valószínűleg eszébe jut majd és nem is tévesztené el) a szőkeszép elf nő felírja az elhangzottakat a maga elé vont pergamenre.*
- Természetesen *biccent halvány mosollyal a kalandor lány, mert ő is izgatott, alig várja már, hogy mit fog vajon szólni az elf úrnő a démonölő íjhoz. A kérdésre fürgén, gondos ujjakkal kihajtogatja a bebugyolált bőrt, készségesen Lyzendra felé tolva az egész csomagot: az így teljes pompájában előtűnő és jól látszó felajzatlan fegyvert, és a tegezt a kikandikáló vesszőkkel.
Úgy néz ki, mint egy sima íj, míves, szépséges darab, de karjain különleges fémből készült, faragványokkal gazdagon díszített, borotvaéles pengék kaptak helyet. A pengéken bőrből készült, szintén díszes borítás van. A díszítésében megegyező tegezben egy tucat nyílvessző.*
- Őszintén megmondom, nem tudom, milyen anyagból kovácsolta ki az elátkozott ork kovács, mert a titkát nem árulta el.
- Nagy erejű mágia lengte be az egész helyet ottjárttunkkor, és maga az íj is megbűvölt fegyver.
- A pengék és a vesszőhegyek is képesek démonok megsebzésére, és elpusztítására is. *válaszolja Arja halkan, ő maga is újra a fegyver szépségének hatása alá kerülve.
Többet egyelőre nem is mond, hagyja, hogy az úrnő maga alaposan szemügyre vegye, kézbe fogja és megtapogassa ha kívánja a fegyvert.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.16 14:38:24
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-16 12:03:56
Üzenet elküldve: 2020-05-16 12:03:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A sérült//
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*A fohász utolsó szegmenséhez érve az erdőmélyi elf még mindig nem nyitja ki a szemét, hogy a varázslat ne szakadjon meg. Érzi, ahogy a seb már szinte teljesen összezárult, de még egy kis időre szükség van, hogy tökéletesen eltűnjön és csak egy fehér heg maradjon utána, emlékeztetve Nollirot az Erdőmélyén történtekre.
A két lány szerencsés, hogy idáig eljutottak. Ha a sebet valóban az ingorványon túl elterülő vadonban szerezte, akkor csak a Fákban Lakó jóindulatán múlt, hogy a vérszagra nem érkeztek meg Erdőmélye ragadozói.
Egy utolsó, lezáró fohásszal megpróbálja teljesen behegeszteni a sebet, amivel valószínűleg a fájdalom is eltűnik majd, de a fáradtság és a vérveszteség okozta gyengeségen nem tud segíteni. Ahhoz csak Mil'Ochass nyugalmát és békéjét tudja felajánlani az elkövetkező pár hatra vagy ameddig Mulaeyráék maradni szeretnének.
Ha sikerült a fohász utolsó része is, akkor Nolliro teljesen épen láthatja viszont combját. A csuhátlan csuhás kinyitja a szemét, hogy most már fizikailag is ellenőrizze a seb gyógyulását.*
- Kész vagyunk. *Mondja halkan, halvány mosollyal, majd miután megnézte a sebet, elkezdi összeszedni a sebtisztításkor elhasznált gyolcsokat.*
- Hogy érzed magad? *Kérdi Nollirot, miközben kurtán biccent Mulaeyra felé is.*
- Pihenned kell mindenképpen, hogy a gyógyulás teljesen végbemenjen. Kaptok egy-egy sátrat lent, kényelmes ággyal, enni-inni pedig ide jöhettek bármikor. *Int a N'othrym felé, ami Mil'Ochass közösségi tere és központja is egyben.*
- Szomjas vagy? *Önt egy kupából vizet és ha Nolliro szeretne inni, segít is neki ebben, nehogy félrenyeljen.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*A fohász utolsó szegmenséhez érve az erdőmélyi elf még mindig nem nyitja ki a szemét, hogy a varázslat ne szakadjon meg. Érzi, ahogy a seb már szinte teljesen összezárult, de még egy kis időre szükség van, hogy tökéletesen eltűnjön és csak egy fehér heg maradjon utána, emlékeztetve Nollirot az Erdőmélyén történtekre.
A két lány szerencsés, hogy idáig eljutottak. Ha a sebet valóban az ingorványon túl elterülő vadonban szerezte, akkor csak a Fákban Lakó jóindulatán múlt, hogy a vérszagra nem érkeztek meg Erdőmélye ragadozói.
Egy utolsó, lezáró fohásszal megpróbálja teljesen behegeszteni a sebet, amivel valószínűleg a fájdalom is eltűnik majd, de a fáradtság és a vérveszteség okozta gyengeségen nem tud segíteni. Ahhoz csak Mil'Ochass nyugalmát és békéjét tudja felajánlani az elkövetkező pár hatra vagy ameddig Mulaeyráék maradni szeretnének.
Ha sikerült a fohász utolsó része is, akkor Nolliro teljesen épen láthatja viszont combját. A csuhátlan csuhás kinyitja a szemét, hogy most már fizikailag is ellenőrizze a seb gyógyulását.*
- Kész vagyunk. *Mondja halkan, halvány mosollyal, majd miután megnézte a sebet, elkezdi összeszedni a sebtisztításkor elhasznált gyolcsokat.*
- Hogy érzed magad? *Kérdi Nollirot, miközben kurtán biccent Mulaeyra felé is.*
- Pihenned kell mindenképpen, hogy a gyógyulás teljesen végbemenjen. Kaptok egy-egy sátrat lent, kényelmes ággyal, enni-inni pedig ide jöhettek bármikor. *Int a N'othrym felé, ami Mil'Ochass közösségi tere és központja is egyben.*
- Szomjas vagy? *Önt egy kupából vizet és ha Nolliro szeretne inni, segít is neki ebben, nehogy félrenyeljen.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927