Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-12-17 11:10:10
Üzenet elküldve: 2019-12-17 11:10:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//MilOchass-ba tartva//
//Ganer, Arreale //
*Amíg az idős tündér búcsúzóul vált még pár szót odabent Cilanney-val, addig van egy kis ideje előhozni Éjtépőt és felkészíteni az útra. Megsimogatja az éjfekete paripát, majd megvárja, amíg az idős tündér úr kijön a tavernából. Arra papa önállósodva elkezd felkapaszkodni Éjtépőre, amit a ló eleinte egy kicsit nehezményezve fogad. Ganer a hátasa nyakát simítva lenyugtatja a lovat és Arra papának is segít biztonságosan feljutni a telivér hátára. Egy ügyes mozdulattal felpattan lovára, a tündér elé.*
- Rendben mutassa, aztán tessék kapaszkodni ott hátul. *Mivel nem járatos errefelé ezért hagyja, hogy az idős úr vezesse, hogy merre is menjenek. Kissé kései már az óra és ilyenkor nehezebb is tájékozódni, ezért is jön jól a tündér helyismerete.*
- Egyébként régóta lakik errefelé Arra papa? *Kimondva a kérdése így utólag elég furcsán hangzik, de már mindegy is. Nagyon otthonosan mozgott a fogadóban is, mint aki már régóta él ezen a vidéken, vagy csak szimplán ilyen barátkozó, közvetlen a természete.*
- Tudja én Wegtorenből érkeztem, azért, hogy tanuljak. *Utazás közben talán lesz egy kis idő megismerni az idős tündért.*
- Az elenetális erők a tanulmányaim tárgya. *Nem is tudja miért mondta ezt el Arra papának, bár végül is nincs benne semmi titkolni való információ.*
- Egyébként milyen messze van a táboruk? *Nem tudja, hogy tábor, erődítés vagy falu, de kíváncsi, hogy mennyire lehet messze.*
//Ganer, Arreale //
*Amíg az idős tündér búcsúzóul vált még pár szót odabent Cilanney-val, addig van egy kis ideje előhozni Éjtépőt és felkészíteni az útra. Megsimogatja az éjfekete paripát, majd megvárja, amíg az idős tündér úr kijön a tavernából. Arra papa önállósodva elkezd felkapaszkodni Éjtépőre, amit a ló eleinte egy kicsit nehezményezve fogad. Ganer a hátasa nyakát simítva lenyugtatja a lovat és Arra papának is segít biztonságosan feljutni a telivér hátára. Egy ügyes mozdulattal felpattan lovára, a tündér elé.*
- Rendben mutassa, aztán tessék kapaszkodni ott hátul. *Mivel nem járatos errefelé ezért hagyja, hogy az idős úr vezesse, hogy merre is menjenek. Kissé kései már az óra és ilyenkor nehezebb is tájékozódni, ezért is jön jól a tündér helyismerete.*
- Egyébként régóta lakik errefelé Arra papa? *Kimondva a kérdése így utólag elég furcsán hangzik, de már mindegy is. Nagyon otthonosan mozgott a fogadóban is, mint aki már régóta él ezen a vidéken, vagy csak szimplán ilyen barátkozó, közvetlen a természete.*
- Tudja én Wegtorenből érkeztem, azért, hogy tanuljak. *Utazás közben talán lesz egy kis idő megismerni az idős tündért.*
- Az elenetális erők a tanulmányaim tárgya. *Nem is tudja miért mondta ezt el Arra papának, bár végül is nincs benne semmi titkolni való információ.*
- Egyébként milyen messze van a táboruk? *Nem tudja, hogy tábor, erődítés vagy falu, de kíváncsi, hogy mennyire lehet messze.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-12-16 08:31:11
Üzenet elküldve: 2019-12-16 08:31:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//Lyz lombházának aljában//
*Gwaandril arca tökéletesen leírja az északi érzéseit, miközben hallgatja a vezetőt. Hideg borzalom fut át az elfen. Borzalom, hogy Lyzendráéknak ezt át kellett élniük és az, hogy megtörténhet ilyen ezen a világon. Mégis ki lenne képes arra, milyen szörnyeteg az, aki az Erdőt egy romlott hellyé teszi? A Viltherielnek döntenie kell a hagyományai, vagy a jövője között, efelől semmi kétség nincsen. Tóbszín szemei a földre szegeződnek, miután a hosszúéletű nő befejezte a históriát, majd cikázni kezdenek. Gondolkodik. Nem tart sokáig, mert tudja mit kell tennie. De a kimondott szónak, az elhatározott tettnek még mindig nagyobb súlya van, mintha csak egy kósza gondolatként megfogalmazódna az egyénben. Nem hallgat sokáig, de lassacskán felemeli fejét, kezeit ökölbe szorítja, majd sóhajt egyet. Fejet hajt Lyzendra előtt és szoborszerű arca, kifejezéstelen marad, miközben az elhidegült ajkak beszélni kezdenek.*
-Ez esetben, a falu, a közösség és az Erdő Szent Érdekében, a két Őrzőre esküdöm. Legendás és hatalmas harcosok vagytok ti, Lyzendra, s én hozzátok tartozom. Az én helyem itt van. *Mutat a földre.* Emiatt szeretném, ha Juhar is itt nyugodna. Máglyán. *Kissé feltámad a szél, pár levelet felkapva oldalról. A Viltheriel annak irányába fordítja fejét. Aztán újra beszél.*
-Ha felépítettem a házamat, leteszem az íjamat. Tiszafa íj, északi mestermunka. Jó hasznát fogjátok venni. Én pedig szeretnék elmenni mágiát tanulni, hogy ha visszatérne ez a bestia, jó hasznomat vegyétek. Mi az ilyen gyász utáni tanulmányutakat andwë-nak hívtuk. Segít újjáépülni, remélem megengeded. Mindenképpen vissza fogok térni, minél hamarabb. A szívem idehúz. *Amikor pedig megláthatja Monsotort, bólint az óriás felé, majd köszön.*
-Me'Ochass, Monsotor!
//Lyz lombházának aljában//
*Gwaandril arca tökéletesen leírja az északi érzéseit, miközben hallgatja a vezetőt. Hideg borzalom fut át az elfen. Borzalom, hogy Lyzendráéknak ezt át kellett élniük és az, hogy megtörténhet ilyen ezen a világon. Mégis ki lenne képes arra, milyen szörnyeteg az, aki az Erdőt egy romlott hellyé teszi? A Viltherielnek döntenie kell a hagyományai, vagy a jövője között, efelől semmi kétség nincsen. Tóbszín szemei a földre szegeződnek, miután a hosszúéletű nő befejezte a históriát, majd cikázni kezdenek. Gondolkodik. Nem tart sokáig, mert tudja mit kell tennie. De a kimondott szónak, az elhatározott tettnek még mindig nagyobb súlya van, mintha csak egy kósza gondolatként megfogalmazódna az egyénben. Nem hallgat sokáig, de lassacskán felemeli fejét, kezeit ökölbe szorítja, majd sóhajt egyet. Fejet hajt Lyzendra előtt és szoborszerű arca, kifejezéstelen marad, miközben az elhidegült ajkak beszélni kezdenek.*
-Ez esetben, a falu, a közösség és az Erdő Szent Érdekében, a két Őrzőre esküdöm. Legendás és hatalmas harcosok vagytok ti, Lyzendra, s én hozzátok tartozom. Az én helyem itt van. *Mutat a földre.* Emiatt szeretném, ha Juhar is itt nyugodna. Máglyán. *Kissé feltámad a szél, pár levelet felkapva oldalról. A Viltheriel annak irányába fordítja fejét. Aztán újra beszél.*
-Ha felépítettem a házamat, leteszem az íjamat. Tiszafa íj, északi mestermunka. Jó hasznát fogjátok venni. Én pedig szeretnék elmenni mágiát tanulni, hogy ha visszatérne ez a bestia, jó hasznomat vegyétek. Mi az ilyen gyász utáni tanulmányutakat andwë-nak hívtuk. Segít újjáépülni, remélem megengeded. Mindenképpen vissza fogok térni, minél hamarabb. A szívem idehúz. *Amikor pedig megláthatja Monsotort, bólint az óriás felé, majd köszön.*
-Me'Ochass, Monsotor!
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-12-16 07:00:19
Üzenet elküldve: 2019-12-16 07:00:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//Lyz lombházának aljában//
- Mi mind tiszteljük az Erdőszellemet, mint ahogyan Eeyr kivetülésének minden formáját *bólint, hogy érti, és egyet ért azzal a nézettel, amit Gwaandril is érez.*
- Tudnod kell, hogy mi történt... *látja be végül Lyz, mert úgy tűnik nem mondhatott eleget.*
- Egy Lupusfulgur alfa vezetett vissza minket Erdőmélyére, miután megküzdöttünk néhány sosem látott rémszarvassal. Akkor Vadvéd körül óriási szélvihar tombolt. Megközelíthetetlen volt az erőd. Egy hang azt sugallta, bár a mai napig nem tudom valóban hallottam-e, inkább éreztem... azt sugallta, hogy nem miattunk kering a tornádó. Nem értettük mi folyik ott, amíg elő nem jött az agancsos. Magas volt, csontos ujjaival csak előre mutatott, és a földből egymás után keltek ki azok az állatok. Elhullottakat keltett-e életre? Lehet. Nem szeretném újra átélni. *Kezeit összefűzi maga előtt. Komolyan, de nyugodtan beszél. Szeretné, ha mindenki megértené. Gwaandril is, és Dronrin is.*
- Az a tornádó azért tombolt, mert az Erdőszellem védte a fát. Azt a fát *int a Szent Fa felé, melyet oltárukként tisztelnek.* Kemény küzdelem volt, iszonyú erős ellenfél. Több vesszővel eltaláltam, mégis bejutott az erődbe. Igaz, sebesülten, a fa tövénél találtunk rá, csak egy hajszálon múlott, hogy az Eeyrnek ültetett és gondozott fánkat elvegye. Az a fa, most itt van. Ezért áll mellette őr, és ezért építettem a házamat ide. Azóta felszenteltük, még nagyobb kincs lett, mint azelőtt. *Összekulcsolt kezeit mellkasa elé emeli, mint ahogy ismeretlen világok imáit rebegik.*
- Az entitás szólt hozzánk akkor s megesküdött, még visszatér. Sokan vannak hozzá hasonlók, azt mondta, mielőtt porrá vált volna. Én pedig ott akkor felesküdtem ellene. A fa akkor kezdett ezüstösen derengeni. Gyönyörű volt. *Összekulcsolt ujjait szétnyitja tenyereit eltárja, ahogy a derengésről beszél.*
- Ez az ezer levelű szépség, derengve arra kért, hozzam haza. *Eztán hangsúlyosabban ejti ki.* Mil'Ochass. Monsotor és Jayzion volt akkor mellettem, és akkor szegődött mellém Hajnal is. *A történet végét hallhatja az érkező Monsotor is, s tudhatja, éppen a történetük végére ért ide.* Elhoztuk a fát, bár nem tudtuk hová is jövünk. Bíztam az Erdő Szívében, hogy elvezet oda, ahová mennünk kell.
*Korábban mellkasa előtt széttárt ég felé forduló tenyereit leereszti maga mellé, ahogy a történetben is megállapodnak itt, ezen a helyen.*
- Ezért itt Mil'Ochassban nincs temetés. Elég elhullott állattól kell tartanunk az erdőből, s ki tudja, hogy vándorok testeit nem-e vezeti elénk ha visszatér. Jót szerettem volna, de nem szabhatom meg, hogyan köszönj el Juhartól. Ám ha ragaszkodsz a temetéshez, akkor azt itt, kapun belül nem engedhetem. Akkor a kisebbik rossz, ha Erdőmélyére viszed őt, a fától távol. De ez a távolság *ajkai lebiggyednek, szomorúan pillant Gwaandrilra, hisz együtt érez vele, jobbját az északi vállára simítja.* ugyan úgy nem biztosíték, hogy ne támadjon ránk a jövőben.
*Borzasztóan sajnálja, hogy az egyetlen dolgot, ami a temetés rituáléja, ezt nem engedheti, de Gwaandrilnak talán most összeáll a kép, hogy miért raknak máglyát, mikor búcsúznak itt Mil'OChasson. Nem sok ilyen alkalom volt, éppen talán kettő, mióta itt van köztük az északi is.*
- Hidd el, sajnálom. De ez mindannyiunk védelme. Ha Hajnallal történne bármi, bármily fájó, ugyan így tennék.
*Ekkor pillant az érkező Monsotorra, s köszönti.*
- Szervusz Monsotor. Jó reggelt. *A történet után szomorkás mosollyal köszönti az óriást.*
- Gwaandrilnak talán jól jönne a segítség. *Abban nem biztos, hogy Juhar körül is kérne bármi ilyesmit, de éppen meglehet, hogy Monsotor erejénél fogva elbír az állattal. Ezt azonban nem fejti ki, csak amennyit biztosan tud.*
- Fel kellene építeni a házát, mielőtt beköszönt a hidegebb idő.
//Lyz lombházának aljában//
- Mi mind tiszteljük az Erdőszellemet, mint ahogyan Eeyr kivetülésének minden formáját *bólint, hogy érti, és egyet ért azzal a nézettel, amit Gwaandril is érez.*
- Tudnod kell, hogy mi történt... *látja be végül Lyz, mert úgy tűnik nem mondhatott eleget.*
- Egy Lupusfulgur alfa vezetett vissza minket Erdőmélyére, miután megküzdöttünk néhány sosem látott rémszarvassal. Akkor Vadvéd körül óriási szélvihar tombolt. Megközelíthetetlen volt az erőd. Egy hang azt sugallta, bár a mai napig nem tudom valóban hallottam-e, inkább éreztem... azt sugallta, hogy nem miattunk kering a tornádó. Nem értettük mi folyik ott, amíg elő nem jött az agancsos. Magas volt, csontos ujjaival csak előre mutatott, és a földből egymás után keltek ki azok az állatok. Elhullottakat keltett-e életre? Lehet. Nem szeretném újra átélni. *Kezeit összefűzi maga előtt. Komolyan, de nyugodtan beszél. Szeretné, ha mindenki megértené. Gwaandril is, és Dronrin is.*
- Az a tornádó azért tombolt, mert az Erdőszellem védte a fát. Azt a fát *int a Szent Fa felé, melyet oltárukként tisztelnek.* Kemény küzdelem volt, iszonyú erős ellenfél. Több vesszővel eltaláltam, mégis bejutott az erődbe. Igaz, sebesülten, a fa tövénél találtunk rá, csak egy hajszálon múlott, hogy az Eeyrnek ültetett és gondozott fánkat elvegye. Az a fa, most itt van. Ezért áll mellette őr, és ezért építettem a házamat ide. Azóta felszenteltük, még nagyobb kincs lett, mint azelőtt. *Összekulcsolt kezeit mellkasa elé emeli, mint ahogy ismeretlen világok imáit rebegik.*
- Az entitás szólt hozzánk akkor s megesküdött, még visszatér. Sokan vannak hozzá hasonlók, azt mondta, mielőtt porrá vált volna. Én pedig ott akkor felesküdtem ellene. A fa akkor kezdett ezüstösen derengeni. Gyönyörű volt. *Összekulcsolt ujjait szétnyitja tenyereit eltárja, ahogy a derengésről beszél.*
- Ez az ezer levelű szépség, derengve arra kért, hozzam haza. *Eztán hangsúlyosabban ejti ki.* Mil'Ochass. Monsotor és Jayzion volt akkor mellettem, és akkor szegődött mellém Hajnal is. *A történet végét hallhatja az érkező Monsotor is, s tudhatja, éppen a történetük végére ért ide.* Elhoztuk a fát, bár nem tudtuk hová is jövünk. Bíztam az Erdő Szívében, hogy elvezet oda, ahová mennünk kell.
*Korábban mellkasa előtt széttárt ég felé forduló tenyereit leereszti maga mellé, ahogy a történetben is megállapodnak itt, ezen a helyen.*
- Ezért itt Mil'Ochassban nincs temetés. Elég elhullott állattól kell tartanunk az erdőből, s ki tudja, hogy vándorok testeit nem-e vezeti elénk ha visszatér. Jót szerettem volna, de nem szabhatom meg, hogyan köszönj el Juhartól. Ám ha ragaszkodsz a temetéshez, akkor azt itt, kapun belül nem engedhetem. Akkor a kisebbik rossz, ha Erdőmélyére viszed őt, a fától távol. De ez a távolság *ajkai lebiggyednek, szomorúan pillant Gwaandrilra, hisz együtt érez vele, jobbját az északi vállára simítja.* ugyan úgy nem biztosíték, hogy ne támadjon ránk a jövőben.
*Borzasztóan sajnálja, hogy az egyetlen dolgot, ami a temetés rituáléja, ezt nem engedheti, de Gwaandrilnak talán most összeáll a kép, hogy miért raknak máglyát, mikor búcsúznak itt Mil'OChasson. Nem sok ilyen alkalom volt, éppen talán kettő, mióta itt van köztük az északi is.*
- Hidd el, sajnálom. De ez mindannyiunk védelme. Ha Hajnallal történne bármi, bármily fájó, ugyan így tennék.
*Ekkor pillant az érkező Monsotorra, s köszönti.*
- Szervusz Monsotor. Jó reggelt. *A történet után szomorkás mosollyal köszönti az óriást.*
- Gwaandrilnak talán jól jönne a segítség. *Abban nem biztos, hogy Juhar körül is kérne bármi ilyesmit, de éppen meglehet, hogy Monsotor erejénél fogva elbír az állattal. Ezt azonban nem fejti ki, csak amennyit biztosan tud.*
- Fel kellene építeni a házát, mielőtt beköszönt a hidegebb idő.
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-12-14 17:33:16
Üzenet elküldve: 2019-12-14 17:33:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Évszakváltás//
*Monsotor egy északkal ezelőtt kezdte el építeni házát, és most az ő és többi más elf miatt a ház már félig el is készült. Bár a többi itteni lakos házától lényegesen eltér abban, hogy az óriás háza nem a fákon, hanem talajszinten épül. Ennek oka, hogy egy óriásnak nagyobb hely szükségeltetik, mint egy akármilyen más fajú egyénnek, így nem biztos hogy egy égimeszelőhöz mért építményt elbírna bármely itt őshonos fafaj. A saját házának megépítését leszámítva keresi azt is, hogy hol tud még besegíteni a falu fejlődését vagy más ügyeket illetően. Egyelőre még a falu vezetőjét keresné föl annak ügyében, hogy a saját dolgán kívüli feladatokat kérjen ki tőle. A Lyzendra házához lévő utat, melyet még ha fejben nem is, de lábai megjegyezték egy évszaknyi idő alatt. Azon útvonalat, melyen most is halad, hogy elérje a pillanatnyi út célját. A következő, amit ott lát Lyzendra háza előtt, az az, hogy az elf pár Lyzendra és Pycta, valamint a kisgyermek ott állnak kinn a lombház aljában, velük szemben a fél-elf Dronrin, valamint az északi elf Gwaandrill. Úgy tűnik az óriás számára, hogy épp beszélgetnek valamiről. Az óriás közelebb merészkedik a társasághoz. Egyelőre még a köszönés is elmarad, ugyanis nem szeretne a társaság dialógusába beleszólni. Inkább kivárja, míg rá kerül a sor, és akkor a köszönéssel elkezdeni a saját részét a kommunikációban.*
*Monsotor egy északkal ezelőtt kezdte el építeni házát, és most az ő és többi más elf miatt a ház már félig el is készült. Bár a többi itteni lakos házától lényegesen eltér abban, hogy az óriás háza nem a fákon, hanem talajszinten épül. Ennek oka, hogy egy óriásnak nagyobb hely szükségeltetik, mint egy akármilyen más fajú egyénnek, így nem biztos hogy egy égimeszelőhöz mért építményt elbírna bármely itt őshonos fafaj. A saját házának megépítését leszámítva keresi azt is, hogy hol tud még besegíteni a falu fejlődését vagy más ügyeket illetően. Egyelőre még a falu vezetőjét keresné föl annak ügyében, hogy a saját dolgán kívüli feladatokat kérjen ki tőle. A Lyzendra házához lévő utat, melyet még ha fejben nem is, de lábai megjegyezték egy évszaknyi idő alatt. Azon útvonalat, melyen most is halad, hogy elérje a pillanatnyi út célját. A következő, amit ott lát Lyzendra háza előtt, az az, hogy az elf pár Lyzendra és Pycta, valamint a kisgyermek ott állnak kinn a lombház aljában, velük szemben a fél-elf Dronrin, valamint az északi elf Gwaandrill. Úgy tűnik az óriás számára, hogy épp beszélgetnek valamiről. Az óriás közelebb merészkedik a társasághoz. Egyelőre még a köszönés is elmarad, ugyanis nem szeretne a társaság dialógusába beleszólni. Inkább kivárja, míg rá kerül a sor, és akkor a köszönéssel elkezdeni a saját részét a kommunikációban.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-12-14 06:55:03
Üzenet elküldve: 2019-12-14 06:55:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//Lyz lombházának aljában//
//Lyzendra//
*Végre fény derül arra, így, hónapok elteltével, hogy Erdőmélye miért találtatik alkalmatlan helynek egy temetéshez, a mil'ochassiak szemében. De még mindenek előtt, az elfek itteni vezére egy visszakérdezéssel indít. Gwaandril mit sem sejt, ezért gyásztól terhelt arcára cseppnyi meglepődés és érdeklődés, némi értetlenkedéssel párosulva költözik.*
-Igen, oda. Az Erdőszellemnek köszönhetem, hogy épdégben itt vagyok és félúton nem nyilazott le valami orgyilkos. *Aztán következik a mese. Az teljesen kizárt és felháborító a Viltheriel szemében, hogy ő a testet, azt, amely számára anyagilag biztosította, hogy Juhar mellette legyen, ami az eb egy darabkáját jelenti számára a továbbiakban is, csak úgy elégesse. Ez nem opció, hiszen azt jelentené, mintha Juhart, a csahost akarná eltüntetni a föld színéről, mintha sosem létezett volna és egyáltalán nem is lett volna fontos. Ez azonban a mesélés előrehaladtával kezd megváltozni, akárcsak a hosszúéletű mimikája. Hátán végigfut a hideg, szemei elkerekednek. Belegondolni is rossz, hogy itt ilyesfajta borzalmakat kényszerültek megélni az elfek. Nem, Lyzendrának van igaza, nem lesz itt erdőmélyi temetés.*
-Nem, Lyzendra, köszönöm a felajánlásokat, de most, hogy erről tudomást szereztem, Juhar biztosan nem kerül Erdőmélyére. Csak azt hittem, védve lesz így nyugalma, de ahogyan látom, ez esélytelen. Ez esetben szeretném itt eltemetni, Mil'Ochassban, ha megengeded. De mindenféleképpen temetni, hagyományaink szerint. Ezután pedig minél hamarabb neki kell látnom végre Mohatető építésének. *Vázolja terveit és kissé fejet hajt, elismerve és megköszönve azt, amit a vezető elmesélt neki.*
//Lyz lombházának aljában//
//Lyzendra//
*Végre fény derül arra, így, hónapok elteltével, hogy Erdőmélye miért találtatik alkalmatlan helynek egy temetéshez, a mil'ochassiak szemében. De még mindenek előtt, az elfek itteni vezére egy visszakérdezéssel indít. Gwaandril mit sem sejt, ezért gyásztól terhelt arcára cseppnyi meglepődés és érdeklődés, némi értetlenkedéssel párosulva költözik.*
-Igen, oda. Az Erdőszellemnek köszönhetem, hogy épdégben itt vagyok és félúton nem nyilazott le valami orgyilkos. *Aztán következik a mese. Az teljesen kizárt és felháborító a Viltheriel szemében, hogy ő a testet, azt, amely számára anyagilag biztosította, hogy Juhar mellette legyen, ami az eb egy darabkáját jelenti számára a továbbiakban is, csak úgy elégesse. Ez nem opció, hiszen azt jelentené, mintha Juhart, a csahost akarná eltüntetni a föld színéről, mintha sosem létezett volna és egyáltalán nem is lett volna fontos. Ez azonban a mesélés előrehaladtával kezd megváltozni, akárcsak a hosszúéletű mimikája. Hátán végigfut a hideg, szemei elkerekednek. Belegondolni is rossz, hogy itt ilyesfajta borzalmakat kényszerültek megélni az elfek. Nem, Lyzendrának van igaza, nem lesz itt erdőmélyi temetés.*
-Nem, Lyzendra, köszönöm a felajánlásokat, de most, hogy erről tudomást szereztem, Juhar biztosan nem kerül Erdőmélyére. Csak azt hittem, védve lesz így nyugalma, de ahogyan látom, ez esélytelen. Ez esetben szeretném itt eltemetni, Mil'Ochassban, ha megengeded. De mindenféleképpen temetni, hagyományaink szerint. Ezután pedig minél hamarabb neki kell látnom végre Mohatető építésének. *Vázolja terveit és kissé fejet hajt, elismerve és megköszönve azt, amit a vezető elmesélt neki.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-12-11 15:52:22
Üzenet elküldve: 2019-12-11 15:52:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//Lyz lombházának aljában//
//Gwaandril, Dronrin//
*A lombház aljában még félig a családjával van elfoglalva, ám Gwaandril arckifejezése arra ösztökéli, figyeljen jobban az elfre, mert fontos mondandója akad.
Megvárja, míg kedvesei reggelizni indulnak, búcsúzik tőlük, szeretetteljesen, pillantásával ígérve csupán hogy siet utánuk, majd a fiúhoz fordul.*
- Sajnálom Gwaandril *biztosítja együttérzéséről, de a temetés ceremóniájával nem egészen ért egyet.*
- Erdőmélyén szeretnéd temetni? *a kérdés igazán nem is az, hisz csak megismételte amit az északi mondott, de gondterhelt arcából látszik, hogy jár az agya. Valami nincs rendjén Lyz szerint, de végül mégis bólint.*
- Rendben Gwaandril, vidd Erdőmélyére. egyetlen kérésem van csupán. Ne temesd. Rakj máglyát, s ajánld szellemét az Erdő Szívének. Mondj érte imát, de ne temesd. Tartok tőle, hogy nem lesz nyugalma a föld alatt, ha az agancsos visszatér *Lyz azon félelmét igyekszik megelőzni, hogy a földből kimászó ótvaros állatok az egykor elhullottak tetemeiből keltek életre. Nem tudja hogy biztosan így van-e, de nem szeretne Juharral újra harcolni, egy esetleges támadás kapcsán.*
- Érted Gwaandril, hogy miért kérem ezt? *Kezeit összefonja maga előtt, pillantása szomorú, együttérző, s barátságos. Hangja kiegyensúlyozott.*
- Volt egy harc, amiben föld alól előmászó különös állatok támadtak ránk. Erdőmlyén. Nem tudom honnan jöttek, de félek, ha újra ilyenre kerül sor, nehogy Juhar is a csatasorban legyen. Érted, mire gondolok? Egy magasabb entitás mely szolgálatába állítja halottainkat. Ám ha máglyával tiszteled, tisztítod meg őt, s imádban az Erdő szívének ajánlod, talán valóban jó helye lehet. Mit gondolsz, meg tudod tenni amit kérek?
*Reméli, hogy nem túl nagy kérés, és nem is kényszeríti, de tudja, hogy neki volna fájó, ha esetleg újra el kell válnia. Ha olyat látna, amiről tudja, Juhar sosem tenné.*
- Dronrin megy neked segíteni? Adjak melléd valakit? *kérdezi még, hisz nem szeretné ha egyedül kellene Erőmélyére menniük. *
- Esetleg Monsotor? ~Vagy a régiek közül valakit talán...~ *morfondírozik.*
//Lyz lombházának aljában//
//Gwaandril, Dronrin//
*A lombház aljában még félig a családjával van elfoglalva, ám Gwaandril arckifejezése arra ösztökéli, figyeljen jobban az elfre, mert fontos mondandója akad.
Megvárja, míg kedvesei reggelizni indulnak, búcsúzik tőlük, szeretetteljesen, pillantásával ígérve csupán hogy siet utánuk, majd a fiúhoz fordul.*
- Sajnálom Gwaandril *biztosítja együttérzéséről, de a temetés ceremóniájával nem egészen ért egyet.*
- Erdőmélyén szeretnéd temetni? *a kérdés igazán nem is az, hisz csak megismételte amit az északi mondott, de gondterhelt arcából látszik, hogy jár az agya. Valami nincs rendjén Lyz szerint, de végül mégis bólint.*
- Rendben Gwaandril, vidd Erdőmélyére. egyetlen kérésem van csupán. Ne temesd. Rakj máglyát, s ajánld szellemét az Erdő Szívének. Mondj érte imát, de ne temesd. Tartok tőle, hogy nem lesz nyugalma a föld alatt, ha az agancsos visszatér *Lyz azon félelmét igyekszik megelőzni, hogy a földből kimászó ótvaros állatok az egykor elhullottak tetemeiből keltek életre. Nem tudja hogy biztosan így van-e, de nem szeretne Juharral újra harcolni, egy esetleges támadás kapcsán.*
- Érted Gwaandril, hogy miért kérem ezt? *Kezeit összefonja maga előtt, pillantása szomorú, együttérző, s barátságos. Hangja kiegyensúlyozott.*
- Volt egy harc, amiben föld alól előmászó különös állatok támadtak ránk. Erdőmlyén. Nem tudom honnan jöttek, de félek, ha újra ilyenre kerül sor, nehogy Juhar is a csatasorban legyen. Érted, mire gondolok? Egy magasabb entitás mely szolgálatába állítja halottainkat. Ám ha máglyával tiszteled, tisztítod meg őt, s imádban az Erdő szívének ajánlod, talán valóban jó helye lehet. Mit gondolsz, meg tudod tenni amit kérek?
*Reméli, hogy nem túl nagy kérés, és nem is kényszeríti, de tudja, hogy neki volna fájó, ha esetleg újra el kell válnia. Ha olyat látna, amiről tudja, Juhar sosem tenné.*
- Dronrin megy neked segíteni? Adjak melléd valakit? *kérdezi még, hisz nem szeretné ha egyedül kellene Erőmélyére menniük. *
- Esetleg Monsotor? ~Vagy a régiek közül valakit talán...~ *morfondírozik.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-12-09 12:59:40
Üzenet elküldve: 2019-12-09 12:59:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//Lyz lombházában//
//Gwaandril, Dronrin//
*A kislány bömböl, vigasztalhatatlannak tűnik, de hát hogy is vigasztalhatná meg bármi, ha egy olyan versenyben kéne indulnia, amiben ő a legkisebb és amiben csak ő veszíthet? Hisz Lyz meg apa lába olyan hosszú.*
- Olyan kicsi a lábaaaaaaaam!
*Sírja totális kétségbeeséssel. Hiába törli meg Lyz az arcát, egykettőre megint taknyos és nyálas meg könnyes lesz. Lyz meglehetős szélmalomharcot vív a termelődő nyálkákkal, bár azért valamelyest csökken a mennyiség. No nem azért, mert annyira megijedt volna Pycta szavaitól, miszerint semmit nem érhet ezzel el, hanem egyszerűen csak belefárad a sírásba.*
- Sosem fogok nyeeerníííí!
*Üvölti és igazán az sem zökkenti ki, hogy Pycta nyakba-ülést ígér. Ő már végképp kétségbeesett attól, hogy hosszúlábúak között nem nyerhet. A bömbölését viszont jelentősen lefojtja az, hogy a férfi ölbe veszi, így aztán a mellkasába nyomott arccal folytatja. Csak időnként veti hátra a fejét, ilyenkor az egész előadást megspékeli egy nagy, teátrális sóhajjal, ami tulajdonképpen erőgyűjtés. Viszont nem emel szót az ellen, hogy elinduljanak, már ha a permanens bőgést nem tekintjük annak, csak kismajom módjára csimapszkodik Pyctán. Gwaandril nyomora nyilvánvalóan nem érdekli, noha normális esetben érdekelné, hogy mi is az, amit neki nem kéne meghallania. Most viszont az ő fájdalma sokkal nagyobb bárkiénél.*
//Lyz lombházában//
//Gwaandril, Dronrin//
*A kislány bömböl, vigasztalhatatlannak tűnik, de hát hogy is vigasztalhatná meg bármi, ha egy olyan versenyben kéne indulnia, amiben ő a legkisebb és amiben csak ő veszíthet? Hisz Lyz meg apa lába olyan hosszú.*
- Olyan kicsi a lábaaaaaaaam!
*Sírja totális kétségbeeséssel. Hiába törli meg Lyz az arcát, egykettőre megint taknyos és nyálas meg könnyes lesz. Lyz meglehetős szélmalomharcot vív a termelődő nyálkákkal, bár azért valamelyest csökken a mennyiség. No nem azért, mert annyira megijedt volna Pycta szavaitól, miszerint semmit nem érhet ezzel el, hanem egyszerűen csak belefárad a sírásba.*
- Sosem fogok nyeeerníííí!
*Üvölti és igazán az sem zökkenti ki, hogy Pycta nyakba-ülést ígér. Ő már végképp kétségbeesett attól, hogy hosszúlábúak között nem nyerhet. A bömbölését viszont jelentősen lefojtja az, hogy a férfi ölbe veszi, így aztán a mellkasába nyomott arccal folytatja. Csak időnként veti hátra a fejét, ilyenkor az egész előadást megspékeli egy nagy, teátrális sóhajjal, ami tulajdonképpen erőgyűjtés. Viszont nem emel szót az ellen, hogy elinduljanak, már ha a permanens bőgést nem tekintjük annak, csak kismajom módjára csimapszkodik Pyctán. Gwaandril nyomora nyilvánvalóan nem érdekli, noha normális esetben érdekelné, hogy mi is az, amit neki nem kéne meghallania. Most viszont az ő fájdalma sokkal nagyobb bárkiénél.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-12-07 12:34:12
Üzenet elküldve: 2019-12-07 12:34:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//Lyz lombházában//
//Gwaandril, Dronrin//
*Semmit sem reagál Nievesha fújolására, csak Lyzre mosolyog sokat mondóan és már kel is fel a földről, hogy felvehesse az ingét.
A kérdés nem lepi meg, a kislány mindig szemfüles, így várható volt, hogy a mézre tett megjegyzés nem kerüli el a figyelmét. Az ingét igazítja éppen, amikor megkezdődik a bömbölés. Erre sem reagál egyelőre semmivel, beletörődve figyeli a kislány nyálas-taknyos jelenetét, ami érezhetően nem a méz elfogyásának szól.*
- Ugye tudod, hogy ezzel semmit sem érsz el, kincsem? *Kérdi sóhajtva, de nem is biztos, hogy a kislány hallja a bömbölésen keresztül.
Már tudja, hogy a kicsi mindent komolyan vesz, így a méz elfogyásának lehetőségét is, ám nem fog azonnal vigasztalásba kezdeni, hisz ha elfogyna se maradnának éhen. Nem szeretné, ha Nievesha azt gondolná, egy kis hisztivel mindent el lehet érni. Persze el tudna érni bármit, de amíg lehet, ellenáll a kísértésnek, hogy a tenyerén hordozza.
Mosolyogva nézi, ahogy Lyzendra vigasztalja a kicsit, törölgeti az arcát és az orrát, majd ha elég tisztának találja, akkor felveszi az ölébe.*
- Gyere, ha a nyakamba ülsz, akkor biztosan odaérünk és te leszel az első. *Ajánlja fel és ha a kicsi hagyja, akkor előbb a vállára veszi, majd onnan a nyakába. Persze, csak akkor, ha a királykisasszony hajlandó rá.
Bárhogy is legyen, nyakban, vállon, ölben, de elindulnak kifelé, ahol kiderül, jól hallotta, a lombház aljában várják őket.*
- Szervusztok. *Köszönti a félvért és az elfet. Nievesha a karjában van, kivéve, ha a kislány gyalogosan szeretne menni, mert akkor mellette, de mindenképp a közelében.
Úgy tűnik, Gwaandril Lyzendrával szeretne beszélni, így kedvesen fogadja a szőke elf lány csókját viszonozva, majd a kislánnyal elindulnak a központi lombház felé.*
- Így már biztosan marad neked méz, az enyémet is neked adom. *Mondja Nieveshának, bár tart tőle, hogy mindez is kevés lesz ahhoz, hogy a dömbikéléssel felhagyjon. Ha majd a kezében lesz a mézes kenyér, akkor talán elhallgat a sírás.*
//Lyz lombházában//
//Gwaandril, Dronrin//
*Semmit sem reagál Nievesha fújolására, csak Lyzre mosolyog sokat mondóan és már kel is fel a földről, hogy felvehesse az ingét.
A kérdés nem lepi meg, a kislány mindig szemfüles, így várható volt, hogy a mézre tett megjegyzés nem kerüli el a figyelmét. Az ingét igazítja éppen, amikor megkezdődik a bömbölés. Erre sem reagál egyelőre semmivel, beletörődve figyeli a kislány nyálas-taknyos jelenetét, ami érezhetően nem a méz elfogyásának szól.*
- Ugye tudod, hogy ezzel semmit sem érsz el, kincsem? *Kérdi sóhajtva, de nem is biztos, hogy a kislány hallja a bömbölésen keresztül.
Már tudja, hogy a kicsi mindent komolyan vesz, így a méz elfogyásának lehetőségét is, ám nem fog azonnal vigasztalásba kezdeni, hisz ha elfogyna se maradnának éhen. Nem szeretné, ha Nievesha azt gondolná, egy kis hisztivel mindent el lehet érni. Persze el tudna érni bármit, de amíg lehet, ellenáll a kísértésnek, hogy a tenyerén hordozza.
Mosolyogva nézi, ahogy Lyzendra vigasztalja a kicsit, törölgeti az arcát és az orrát, majd ha elég tisztának találja, akkor felveszi az ölébe.*
- Gyere, ha a nyakamba ülsz, akkor biztosan odaérünk és te leszel az első. *Ajánlja fel és ha a kicsi hagyja, akkor előbb a vállára veszi, majd onnan a nyakába. Persze, csak akkor, ha a királykisasszony hajlandó rá.
Bárhogy is legyen, nyakban, vállon, ölben, de elindulnak kifelé, ahol kiderül, jól hallotta, a lombház aljában várják őket.*
- Szervusztok. *Köszönti a félvért és az elfet. Nievesha a karjában van, kivéve, ha a kislány gyalogosan szeretne menni, mert akkor mellette, de mindenképp a közelében.
Úgy tűnik, Gwaandril Lyzendrával szeretne beszélni, így kedvesen fogadja a szőke elf lány csókját viszonozva, majd a kislánnyal elindulnak a központi lombház felé.*
- Így már biztosan marad neked méz, az enyémet is neked adom. *Mondja Nieveshának, bár tart tőle, hogy mindez is kevés lesz ahhoz, hogy a dömbikéléssel felhagyjon. Ha majd a kezében lesz a mézes kenyér, akkor talán elhallgat a sírás.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-12-07 11:29:08
Üzenet elküldve: 2019-12-07 11:29:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//Lyz lombházában//
//Gwaandril, Dronrin//
*Dronrin hirtelen hangulatváltozását alaposan elhelyezi magában. Sosem szerette az ilyen csapodár személyeket és nagyon úgy néz ki, hogy eddig csak megjátszotta előtte magát a félvér, hisztire pedig nem hajlandó reagálni a Viltheriel. Az az igazság, hogy Gwaandril még mindig gyászol és ilyenkor az elf befelé fog fordulni. Hagyná annyiban a dolgot, mikor is Lyz kiszólal felé. Az északi elf mosolygóssá és felszabadulttá vált az itteni tartózkodása alatt, elsajátította a közösség szokásait, így Lyzendra azonnal rájöhet, hogy itt bizony nagy baj történt.*
-Me'Ochass, Lyzendra! Fontos dolgot szeretnék elmondani és nem lenne jó, ha Nievesha hallaná. *Valóban el szeretné kerülni, hogy az ifjonc ilyen borzalmas híreket halljon. A gyerekek lelkét őrizni kell még ezektől, ilyen fiatalon. Ha teheti és a vezető is a közelében van, nyugodt arccal jelenti ki.*
-Lyz... Juhar meghalt. El kell temetnem és en erre Erdőmélyen kerítenék sort, lombvári szokás szerint, amennyiben megengeded. Aztán mihamarabb fel kell építenem Mohatetőt, mielőtt beállna a tél. *Néz enyhén keserű, de nem bántó, sokkal inkább szomorúnak és segélykérőnek tűnő tekintetével a smaragdzöld íriszekbe. Remelhetően hamar letudhatja ezt a kört és foglalkozhat a gyásszal és a házépítéssel.*
//Lyz lombházában//
//Gwaandril, Dronrin//
*Dronrin hirtelen hangulatváltozását alaposan elhelyezi magában. Sosem szerette az ilyen csapodár személyeket és nagyon úgy néz ki, hogy eddig csak megjátszotta előtte magát a félvér, hisztire pedig nem hajlandó reagálni a Viltheriel. Az az igazság, hogy Gwaandril még mindig gyászol és ilyenkor az elf befelé fog fordulni. Hagyná annyiban a dolgot, mikor is Lyz kiszólal felé. Az északi elf mosolygóssá és felszabadulttá vált az itteni tartózkodása alatt, elsajátította a közösség szokásait, így Lyzendra azonnal rájöhet, hogy itt bizony nagy baj történt.*
-Me'Ochass, Lyzendra! Fontos dolgot szeretnék elmondani és nem lenne jó, ha Nievesha hallaná. *Valóban el szeretné kerülni, hogy az ifjonc ilyen borzalmas híreket halljon. A gyerekek lelkét őrizni kell még ezektől, ilyen fiatalon. Ha teheti és a vezető is a közelében van, nyugodt arccal jelenti ki.*
-Lyz... Juhar meghalt. El kell temetnem és en erre Erdőmélyen kerítenék sort, lombvári szokás szerint, amennyiben megengeded. Aztán mihamarabb fel kell építenem Mohatetőt, mielőtt beállna a tél. *Néz enyhén keserű, de nem bántó, sokkal inkább szomorúnak és segélykérőnek tűnő tekintetével a smaragdzöld íriszekbe. Remelhetően hamar letudhatja ezt a kört és foglalkozhat a gyásszal és a házépítéssel.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-12-07 08:31:46
Üzenet elküldve: 2019-12-07 08:31:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//Lyz lombházában//
//Gwaandril, Dronrin//
*Családi idill, amiben olyan szépen el tud mélyülni. Aminek kacagással, öleléssel teli pillanatai feltöltik az elf lány szívét melegséggel. Még a kislányos fanyalgás a leheletnyi csók miatt is megmosolyogtatja.
Lyz játékos sürgetésnek szánja a mézes megjegyzést, ám Nievesha visszakérdezése már kongatja benne a vészharangot. Olyan kámpicsorodva kérdezi, hogy Lyznek bár leesik, ezt a kislány teljesen komolyan vette, sajnos már késő.*
- Drágám *simogatja meg kicsiny arcát.* Szerzek neked mézet jó? Amennyit szeretnél. Ne sírj kicsikém *próbál a bömbölés légvételeibe nyugtató szavakat csempészni. Egy rongy darabbal próbálja megtörölni a taknyos kis orrát, miközben segélykérőn pillant Pyctára.*
- Gyertek gyorsan *Még ha nagy a sírás, akkor is inkább haladniuk kellene, s ha látja Nievesha hogy van még méz, akkor könnyebben megnyugszik. Hibásnak érzi magát, hisz ő kezdte, hogy elfogy a méz, de nem gondolta, hogy ebből sírás lesz.
El is indul, hátha a méz felé haladástól egy kicsit csillapodik a sírás.*
- Jó reggelt *köszönti a lombház aljában várakozókat, s aggodalmas pillantást vet családjára.*
- Minket vártok? *kérdezi Gwaandrilt és Dronrint. *
- Menjetek csak. Az én részemet is megeheted, Édesem. *nyom egy cuppanós vigasz puszit a takonypóc arcára, s törli meg a nóziját megint. Újabb leheletnyi csók Pyctának, szeretetteljes simítás az arcára, mielőtt állna rendelkezésre.*
//Lyz lombházában//
//Gwaandril, Dronrin//
*Családi idill, amiben olyan szépen el tud mélyülni. Aminek kacagással, öleléssel teli pillanatai feltöltik az elf lány szívét melegséggel. Még a kislányos fanyalgás a leheletnyi csók miatt is megmosolyogtatja.
Lyz játékos sürgetésnek szánja a mézes megjegyzést, ám Nievesha visszakérdezése már kongatja benne a vészharangot. Olyan kámpicsorodva kérdezi, hogy Lyznek bár leesik, ezt a kislány teljesen komolyan vette, sajnos már késő.*
- Drágám *simogatja meg kicsiny arcát.* Szerzek neked mézet jó? Amennyit szeretnél. Ne sírj kicsikém *próbál a bömbölés légvételeibe nyugtató szavakat csempészni. Egy rongy darabbal próbálja megtörölni a taknyos kis orrát, miközben segélykérőn pillant Pyctára.*
- Gyertek gyorsan *Még ha nagy a sírás, akkor is inkább haladniuk kellene, s ha látja Nievesha hogy van még méz, akkor könnyebben megnyugszik. Hibásnak érzi magát, hisz ő kezdte, hogy elfogy a méz, de nem gondolta, hogy ebből sírás lesz.
El is indul, hátha a méz felé haladástól egy kicsit csillapodik a sírás.*
- Jó reggelt *köszönti a lombház aljában várakozókat, s aggodalmas pillantást vet családjára.*
- Minket vártok? *kérdezi Gwaandrilt és Dronrint. *
- Menjetek csak. Az én részemet is megeheted, Édesem. *nyom egy cuppanós vigasz puszit a takonypóc arcára, s törli meg a nóziját megint. Újabb leheletnyi csók Pyctának, szeretetteljes simítás az arcára, mielőtt állna rendelkezésre.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-12-04 12:08:30
Üzenet elküldve: 2019-12-04 12:08:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//Lyz lombházában//
*A gyerekek igen szemfülesek, szóval feltűnik neki a felnőttek csókja. A reakciója pedig? Elfintorodik.*
- Fúúúúúújjj!
*Mimikája nyilván túlzó, orrocskáját ráncolja, felső ajkait felhúzza, nyelve hegyét is kidugja. De mivel a smacizás sem tart sokáig, így a fintorgás sem. Helyette ott van Pycta oldalának nyálazása, amit teljes elánnal művel. Ebből csak akkor néz fel, mikor Lyz kilátásba helyezi, hogy nem lesz méz, ha nem indulnak. Ettől egészen elkámpicsorodik.*
- Tényleg nem?
*A megrökönyödés látszik az arcán, szája széle remeg, egy pillanattal később pedig elbőgi magát. Egykettőre összefolyik taknya-nyála és ugyan próbál valamit mondani, de azt a bömböléstől aligha érteni. Mindenesetre vigasztalhatatlannak tűnik jelen pillanatban. Meg takonygombócnak. A baja pedig az - a felnőttek soha ki nem találnák -, hogy biztosan ő veszítené el a versenyt, mivel ő a legkisebb.*
A hozzászólás írója (Nievesha del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.04 12:12:33
//Lyz lombházában//
*A gyerekek igen szemfülesek, szóval feltűnik neki a felnőttek csókja. A reakciója pedig? Elfintorodik.*
- Fúúúúúújjj!
*Mimikája nyilván túlzó, orrocskáját ráncolja, felső ajkait felhúzza, nyelve hegyét is kidugja. De mivel a smacizás sem tart sokáig, így a fintorgás sem. Helyette ott van Pycta oldalának nyálazása, amit teljes elánnal művel. Ebből csak akkor néz fel, mikor Lyz kilátásba helyezi, hogy nem lesz méz, ha nem indulnak. Ettől egészen elkámpicsorodik.*
- Tényleg nem?
*A megrökönyödés látszik az arcán, szája széle remeg, egy pillanattal később pedig elbőgi magát. Egykettőre összefolyik taknya-nyála és ugyan próbál valamit mondani, de azt a bömböléstől aligha érteni. Mindenesetre vigasztalhatatlannak tűnik jelen pillanatban. Meg takonygombócnak. A baja pedig az - a felnőttek soha ki nem találnák -, hogy biztosan ő veszítené el a versenyt, mivel ő a legkisebb.*
A hozzászólás írója (Nievesha del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.04 12:12:33
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-12-04 09:50:12
Üzenet elküldve: 2019-12-04 09:50:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//Lyz lombházában//
*Eszébe sem jut olyasmit tenni, amivel árthatna a két merénylőnek. Sem testi erőfölényét, sem egyéb tudását nem kívánja latba vetni a támadás elhárítására. Leginkább boldog elszenvedője a két lány támadásának. Megtesz mindent, hogy fokozza a kacagást, de mindez csak abban nyilvánul meg, hogy öleli őket és a hátán ide-oda gurul. Őt nem zavarja a rugdalózó láb, persze igyekszik tompítani a rúgásokat, ha teheti, Lyzt se találja el egy sem. Vagy inkább az erdőmélyi elfet, mint a szőke lányt.
Az arcát takaró ezüst fürtöket Lyz ujjai simítják el az arcából, kedves mosollyal hálálja meg a tettet. A viszonzott csók most nem lepi meg úgy, mint máskor tenné. Teljesen természetes és könnyed, mintha nem is lett volna másképp soha. Békés és nyugodt a mosolya, ahogy a futó csók után a lányra néz, de csak pillanatnyi béke van, mert a következő pillanatban az addig kacagó lányka szája már az oldalára cuppan és a bordák felett kezd a bizonyos púzó hang produkálásába. Erre már újra nevetnie kell, bár az érzés nem a legkellemesebb, ahogy Nievesha összenyálazza az oldalát. Viszont kacag, mert az egész elég kacagtató. A két kis bohócot kedvesen öleli magához.
A játéknak Lyz hangja vetne véget, ha Nievesha abbahagyja az oldala összenyálazását, akkor komoly képpel, de nevetéstől csillogó lombzöld szemekkel néz a kicsire.*
- Hallottad anyát, készülődjünk, mert nem kapunk mézet. *El kell mosolyodnia és ha fel tud kelni fektéből, akkor felkapja a kislányt, játékosan megforgatja a karjában, majd talpra teszi a földre, miközben nyálas oldalát törölgeti.*
- Aki leggyorsabban odaér, az kapja a legtöbb mézet! *Ajánlja fel a játékot a két lánynak mosolyogva, majd felölti magára a bő inget.*
- Indulhatunk? *Fordul Lyz felé is, majd ha minden és mindenki készen, valóban elindulhatnak lefelé, ahol talán már várják is őket a lombház aljában.*
//Lyz lombházában//
*Eszébe sem jut olyasmit tenni, amivel árthatna a két merénylőnek. Sem testi erőfölényét, sem egyéb tudását nem kívánja latba vetni a támadás elhárítására. Leginkább boldog elszenvedője a két lány támadásának. Megtesz mindent, hogy fokozza a kacagást, de mindez csak abban nyilvánul meg, hogy öleli őket és a hátán ide-oda gurul. Őt nem zavarja a rugdalózó láb, persze igyekszik tompítani a rúgásokat, ha teheti, Lyzt se találja el egy sem. Vagy inkább az erdőmélyi elfet, mint a szőke lányt.
Az arcát takaró ezüst fürtöket Lyz ujjai simítják el az arcából, kedves mosollyal hálálja meg a tettet. A viszonzott csók most nem lepi meg úgy, mint máskor tenné. Teljesen természetes és könnyed, mintha nem is lett volna másképp soha. Békés és nyugodt a mosolya, ahogy a futó csók után a lányra néz, de csak pillanatnyi béke van, mert a következő pillanatban az addig kacagó lányka szája már az oldalára cuppan és a bordák felett kezd a bizonyos púzó hang produkálásába. Erre már újra nevetnie kell, bár az érzés nem a legkellemesebb, ahogy Nievesha összenyálazza az oldalát. Viszont kacag, mert az egész elég kacagtató. A két kis bohócot kedvesen öleli magához.
A játéknak Lyz hangja vetne véget, ha Nievesha abbahagyja az oldala összenyálazását, akkor komoly képpel, de nevetéstől csillogó lombzöld szemekkel néz a kicsire.*
- Hallottad anyát, készülődjünk, mert nem kapunk mézet. *El kell mosolyodnia és ha fel tud kelni fektéből, akkor felkapja a kislányt, játékosan megforgatja a karjában, majd talpra teszi a földre, miközben nyálas oldalát törölgeti.*
- Aki leggyorsabban odaér, az kapja a legtöbb mézet! *Ajánlja fel a játékot a két lánynak mosolyogva, majd felölti magára a bő inget.*
- Indulhatunk? *Fordul Lyz felé is, majd ha minden és mindenki készen, valóban elindulhatnak lefelé, ahol talán már várják is őket a lombház aljában.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-12-04 01:57:25
Üzenet elküldve: 2019-12-04 01:57:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//Lyz lombházában//
*Tudja jól, hogy Pycta minden egyes szót hall, de nem akadályozza őket a merényletben, sőt. Pillantása, mely az elf lányéba fonódik, egyértelmű. Áll elébe, s Lyz tudja, fél kézzel összecsomagolná őket, ha akarná. Persze kedves bohóckodós hancúr lesz a csiklandozásból, harsány kacagással, felhőtlen szeretgetéssel. Igaz, Nievesha vergődése nyomán, szerez egy két lila foltot a bordája fölé, a kicsiny térkalács által.*
- Ketten, de így is kevesen vagyunk *pihegi a nagy munka után, ami végül eléri célját, mert a boldog kacagásért melyet Pycta és Nievesha hallat, már megéri. Saját szőke tincsei is bomlanak az éji fonatból, s egy gyors mozdulattal söpri is ki őket, hogy lásson, aztán Pycta kuszált tincseit után nyúlnak, hogy az ezüst szálakat kisimítsák szemeiből, akárcsak Nievesha fürtjeit. Csak egy rövid pihenő, a második felvonás előtt, amikor Lyz a nagy szuszogásban szája szélére kapja a csókot. Egyébként is fel van villanyozva, de ha lehet, ettől még inkább így lesz. Addig is csillogó zöld szemei felragyognak, s viszonzásra fordul. Alig távolodik el Pycta, amikor Lyz immár cseppet sem véletlenül fordul az erdőmélyi ajkai felé. Rövid csókocska, mely megtalálná helyét ebben a családi idillben. Hogy bohócnak titulálják, jól is esik neki, ezáltal úgy érzi, talán még nem vesztette el minden játékosságát a közösség terhei alatt. Szertelenebb oldalát Nievesha tökéletesen ki tudja hozni belőle.
Rövid pihegés után kezdi csak Nieveshát csikizni, hisz nincs is csodásabb, mint a kislány gurgulázó nevetése. Hát a kis partra vetett hal, mellé még Pycta hasát is fújni kezdi, ami Lyznek is irtó vicces. Abba is hagyja a kislány bordáin játszó csiklandozást, s immár csak a nyálbuborékokkal tarkított oldalba fújkáláson kacag. Engedi, hadd játssza ki magát Nievesha, majd csendesen elkezdi azért ösztönözni magukat a haladásra. Illetve főként Nieveshát.*
- Kicsi bohóc, így nem lesz méz *szól még kuncogva a kislányhoz.*
//Lyz lombházában//
*Tudja jól, hogy Pycta minden egyes szót hall, de nem akadályozza őket a merényletben, sőt. Pillantása, mely az elf lányéba fonódik, egyértelmű. Áll elébe, s Lyz tudja, fél kézzel összecsomagolná őket, ha akarná. Persze kedves bohóckodós hancúr lesz a csiklandozásból, harsány kacagással, felhőtlen szeretgetéssel. Igaz, Nievesha vergődése nyomán, szerez egy két lila foltot a bordája fölé, a kicsiny térkalács által.*
- Ketten, de így is kevesen vagyunk *pihegi a nagy munka után, ami végül eléri célját, mert a boldog kacagásért melyet Pycta és Nievesha hallat, már megéri. Saját szőke tincsei is bomlanak az éji fonatból, s egy gyors mozdulattal söpri is ki őket, hogy lásson, aztán Pycta kuszált tincseit után nyúlnak, hogy az ezüst szálakat kisimítsák szemeiből, akárcsak Nievesha fürtjeit. Csak egy rövid pihenő, a második felvonás előtt, amikor Lyz a nagy szuszogásban szája szélére kapja a csókot. Egyébként is fel van villanyozva, de ha lehet, ettől még inkább így lesz. Addig is csillogó zöld szemei felragyognak, s viszonzásra fordul. Alig távolodik el Pycta, amikor Lyz immár cseppet sem véletlenül fordul az erdőmélyi ajkai felé. Rövid csókocska, mely megtalálná helyét ebben a családi idillben. Hogy bohócnak titulálják, jól is esik neki, ezáltal úgy érzi, talán még nem vesztette el minden játékosságát a közösség terhei alatt. Szertelenebb oldalát Nievesha tökéletesen ki tudja hozni belőle.
Rövid pihegés után kezdi csak Nieveshát csikizni, hisz nincs is csodásabb, mint a kislány gurgulázó nevetése. Hát a kis partra vetett hal, mellé még Pycta hasát is fújni kezdi, ami Lyznek is irtó vicces. Abba is hagyja a kislány bordáin játszó csiklandozást, s immár csak a nyálbuborékokkal tarkított oldalba fújkáláson kacag. Engedi, hadd játssza ki magát Nievesha, majd csendesen elkezdi azért ösztönözni magukat a haladásra. Illetve főként Nieveshát.*
- Kicsi bohóc, így nem lesz méz *szól még kuncogva a kislányhoz.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-12-02 08:01:19
Üzenet elküldve: 2019-12-02 08:01:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//Lyz lombházában//
*Támadásuk sikeres, így teljes elánnal csikizi Pyctát, aki nevet. A kislány is kacag. Viszont, mikor Lyz ujjai rátalálnak az ő bordáira, akkor már visítva nevet és egy olyan performanszt ad elő, hogy a partra vetett halak elkérnék tőle a vergődés receptjét. Lábai kalimpálnak és könnyen okozhat ezzel fájdalmat, hiszen nem figyel arra, hogy mit is talál el, éppúgy lehet az párna, mint valaki állkapcsa. Merthogy próbál menekülni a csiki elől, lehetőségei viszont korlátozottak, védekezni csak kapálózó lábaival tud, bújna Pycta mögé, de oda nem tud, épp csak annyira, hogy az arca a férfi oldalába nyomódjon.*
- Púúúzóóók a hasadba!
*Mondja kacagva és szája mint valami tapadókorong, rászívódik a férfi oldalára, míg a kislány nagy levegőt vesz és rákészül a hasba púzás nemes műveletére. Ez legalább úgy elszórakoztatja, mint a csikizés, többször vesz teátrálisan nagy levegőt és többször megismétli a dolgot, jól összenyálazva ezzel Pycta bőrét, de a saját arcát is.*
//Lyz lombházában//
*Támadásuk sikeres, így teljes elánnal csikizi Pyctát, aki nevet. A kislány is kacag. Viszont, mikor Lyz ujjai rátalálnak az ő bordáira, akkor már visítva nevet és egy olyan performanszt ad elő, hogy a partra vetett halak elkérnék tőle a vergődés receptjét. Lábai kalimpálnak és könnyen okozhat ezzel fájdalmat, hiszen nem figyel arra, hogy mit is talál el, éppúgy lehet az párna, mint valaki állkapcsa. Merthogy próbál menekülni a csiki elől, lehetőségei viszont korlátozottak, védekezni csak kapálózó lábaival tud, bújna Pycta mögé, de oda nem tud, épp csak annyira, hogy az arca a férfi oldalába nyomódjon.*
- Púúúzóóók a hasadba!
*Mondja kacagva és szája mint valami tapadókorong, rászívódik a férfi oldalára, míg a kislány nagy levegőt vesz és rákészül a hasba púzás nemes műveletére. Ez legalább úgy elszórakoztatja, mint a csikizés, többször vesz teátrálisan nagy levegőt és többször megismétli a dolgot, jól összenyálazva ezzel Pycta bőrét, de a saját arcát is.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-12-01 23:10:37
Üzenet elküldve: 2019-12-01 23:10:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Könyvek ügyében//
*Ahogy nem túl hosszú, mégis kecses lábai átszelik a tájat, gondolatai csak nem nyugodnak.*
~Pláne, hogy a legfontosabb résznél hagytak ki valamit. Nem igaz. Sose lesz meg a könyv második része.~
*Gondolja magában. Mivel meghagyták neki a sátrát Mil'Ochassban, azt reméli talán ott még rátalál. Ismerősen mozog már itt. Egészen megszokta a gyönyörű környezetet az elmúlt pár hat alatt. Ajkát harapdálva, és zavaros gondolataitól keserű arccal nyitja fel a sátrát. Forgatja fel a holmijait, de hiába.*
-Hol vagy már te rohadt könyv?!
*Sziszegi ki fehér fogai között, de feleslegesen. Azt a könyvet, ha minden igaz, a könyvtárban hagyta. Vissza kell érte mennie ha nagyon akarja, márpedig nagyon akarja. Nincs mese.*
~Talán csak kikérhetek egy kimenő napot a következő hat alatt valamikorra.~
*Gondolja magában, és eszébe jut, hogy akkor már a piacot is meglátogathatná. Végre megszabadult a fránya gondolatoktól, és újakkal helyettesítette azokat. Az összefüggéstelen alkímiai recepteket, és keverési mintázatokat, felcserélik az aranyos, színes ruhák, és a piac válogatott finomságai, csecsebecséi. Kicsit vidámabban, és újabb tervekkel teli, indul vissza a Tavernába.*
*Ahogy nem túl hosszú, mégis kecses lábai átszelik a tájat, gondolatai csak nem nyugodnak.*
~Pláne, hogy a legfontosabb résznél hagytak ki valamit. Nem igaz. Sose lesz meg a könyv második része.~
*Gondolja magában. Mivel meghagyták neki a sátrát Mil'Ochassban, azt reméli talán ott még rátalál. Ismerősen mozog már itt. Egészen megszokta a gyönyörű környezetet az elmúlt pár hat alatt. Ajkát harapdálva, és zavaros gondolataitól keserű arccal nyitja fel a sátrát. Forgatja fel a holmijait, de hiába.*
-Hol vagy már te rohadt könyv?!
*Sziszegi ki fehér fogai között, de feleslegesen. Azt a könyvet, ha minden igaz, a könyvtárban hagyta. Vissza kell érte mennie ha nagyon akarja, márpedig nagyon akarja. Nincs mese.*
~Talán csak kikérhetek egy kimenő napot a következő hat alatt valamikorra.~
*Gondolja magában, és eszébe jut, hogy akkor már a piacot is meglátogathatná. Végre megszabadult a fránya gondolatoktól, és újakkal helyettesítette azokat. Az összefüggéstelen alkímiai recepteket, és keverési mintázatokat, felcserélik az aranyos, színes ruhák, és a piac válogatott finomságai, csecsebecséi. Kicsit vidámabban, és újabb tervekkel teli, indul vissza a Tavernába.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-12-01 12:49:57
Üzenet elküldve: 2019-12-01 12:49:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ezer őszi levél alatt//
//Lyz lombháza előtt//
*A lánynak rossz látni a férfi szomorúságát, ahogy kezei Juhart kutatva az avart simogatják. Nem tudja mit tehetne, hagyja-e a férfit magára vagy inkább maradjon vele. Ez a kettősség játszik benne, amikor ő is meghallja a nevetést. Elmosolyodik a házbeliek boldogságán, hiszen azok megérdemlik. Habár még nem ismeri annyira a többieket, tudja, hogy azok jó indulatúak, segítőkészek, hiszen őt is befogadták.*
-Örülök, nekik hogy ilyen boldogok.
*Bátorítóan mosolyog ugyan, de még mindig nem találja a megoldást. Úgy érzi, minthogyha a sátrában lévő férfi nem ugyan az lenne, mint aki előtte ül a földön. Megfordul a fejében, az is, hogy nem volt jó ötlet ennyire kitárulkoznia, legbelül butának is tartja magát ez miatt. Gwaandril egyszerű és tömör válasza azonban még inkább azt érezteti vele, hogy fölösleges a jelenléte.*
-Akkor vissza is térek a sátramba.
*Megpördül és elindul vissza az úton, amelyen jöttek, majd pár lépés után még vissza fordul.*
-Szólj majd, hogyha indulunk a temetésre, már ha még szeretnéd, hogy ott legyek.
*Nem tudja már mire is gondoljon. Vele nem fog senki sem kénye kedvére játszani, abból ugyanis volt már része bőven eddigi életében és köszöni szépen nem kér belőle többet. A gyászban pedig nem tud segíteni, bármennyire is szeretne.*
//Lyz lombháza előtt//
*A lánynak rossz látni a férfi szomorúságát, ahogy kezei Juhart kutatva az avart simogatják. Nem tudja mit tehetne, hagyja-e a férfit magára vagy inkább maradjon vele. Ez a kettősség játszik benne, amikor ő is meghallja a nevetést. Elmosolyodik a házbeliek boldogságán, hiszen azok megérdemlik. Habár még nem ismeri annyira a többieket, tudja, hogy azok jó indulatúak, segítőkészek, hiszen őt is befogadták.*
-Örülök, nekik hogy ilyen boldogok.
*Bátorítóan mosolyog ugyan, de még mindig nem találja a megoldást. Úgy érzi, minthogyha a sátrában lévő férfi nem ugyan az lenne, mint aki előtte ül a földön. Megfordul a fejében, az is, hogy nem volt jó ötlet ennyire kitárulkoznia, legbelül butának is tartja magát ez miatt. Gwaandril egyszerű és tömör válasza azonban még inkább azt érezteti vele, hogy fölösleges a jelenléte.*
-Akkor vissza is térek a sátramba.
*Megpördül és elindul vissza az úton, amelyen jöttek, majd pár lépés után még vissza fordul.*
-Szólj majd, hogyha indulunk a temetésre, már ha még szeretnéd, hogy ott legyek.
*Nem tudja már mire is gondoljon. Vele nem fog senki sem kénye kedvére játszani, abból ugyanis volt már része bőven eddigi életében és köszöni szépen nem kér belőle többet. A gyászban pedig nem tud segíteni, bármennyire is szeretne.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-30 16:13:17
Üzenet elküldve: 2019-11-30 16:13:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//Lyz lombháza előtt//
*Gwaandril letelepszik, kezével az avart simogatja, érintgeti, mintha csak Juhar bundája lenne újra markában. Nagyot sóhajt, mikor felötlik benne megint a felismerés, hogy kénytelen lesz elengedni a halott ebet. Ha meghallhatja érzékeny elf füleivel a kiszűrődő nevetést, fejét a hangok irányába kapja és irigykedik. Igen, nagyon irigyelné Pyctát, méghozzá azért, mert a férfit szerető közeg veszi körül és habár nem tud valami sokat az erdőmélyi elf múltjáról, jelenéből ítélve az alvezér férfi szénája sokkal jobban megy a sajátjánál. Persze ez nem negatív érzelemként mutatkozik az északiban, inkább egyfajta örömként, hogy a környezetében mégiscsak van valaki, aki boldog. ~ Szerencsées vagytok ti, Pycta, Lyz és Nievesha! ~ Ül halovány mosoly az arcára. Amint pedig ezt megejthette, Dronrin szavaira figyel. Nieveshával kapcsatban igaza van, valóban nem lenne célszerű megbontani egy ilyen szomorú hír miatt egy gyerek napját, tudomást szereznie a kutya haláláról pedig végképpen nem kéne. A következő mondattól azonban kirázza a hideg a Viltherielt, szabadságérzete és öntudata egy ilyen hamarinak látott mondatot nem tud hova tenni. Úgy véli, a félvér már egy párként kezeli magukat egy csók miatt, pedig ő ilyenre még gondolni sem mert, ettől pedig viszolyogni kezd. Még gyászol. Persze ezt a borongós belső hangulatot nem meri kimutatni, egyszerű és kézenfekvő választ ad.*
-Nem tudom.
//Lyz lombháza előtt//
*Gwaandril letelepszik, kezével az avart simogatja, érintgeti, mintha csak Juhar bundája lenne újra markában. Nagyot sóhajt, mikor felötlik benne megint a felismerés, hogy kénytelen lesz elengedni a halott ebet. Ha meghallhatja érzékeny elf füleivel a kiszűrődő nevetést, fejét a hangok irányába kapja és irigykedik. Igen, nagyon irigyelné Pyctát, méghozzá azért, mert a férfit szerető közeg veszi körül és habár nem tud valami sokat az erdőmélyi elf múltjáról, jelenéből ítélve az alvezér férfi szénája sokkal jobban megy a sajátjánál. Persze ez nem negatív érzelemként mutatkozik az északiban, inkább egyfajta örömként, hogy a környezetében mégiscsak van valaki, aki boldog. ~ Szerencsées vagytok ti, Pycta, Lyz és Nievesha! ~ Ül halovány mosoly az arcára. Amint pedig ezt megejthette, Dronrin szavaira figyel. Nieveshával kapcsatban igaza van, valóban nem lenne célszerű megbontani egy ilyen szomorú hír miatt egy gyerek napját, tudomást szereznie a kutya haláláról pedig végképpen nem kéne. A következő mondattól azonban kirázza a hideg a Viltherielt, szabadságérzete és öntudata egy ilyen hamarinak látott mondatot nem tud hova tenni. Úgy véli, a félvér már egy párként kezeli magukat egy csók miatt, pedig ő ilyenre még gondolni sem mert, ettől pedig viszolyogni kezd. Még gyászol. Persze ezt a borongós belső hangulatot nem meri kimutatni, egyszerű és kézenfekvő választ ad.*
-Nem tudom.
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-30 14:40:59
Üzenet elküldve: 2019-11-30 14:40:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//Lyz lombházában//
- Ez igen, neki is szárnya volt? *Kérdez vissza csodálkozón hallgatva a "Szauszur" szárnyairól szóló álmot. A vihogásra és a büfizésre pedig csak szélesen mosolyog. Nem feddi meg a kicsit, hisz nincs miért és a gyerekeknek ez teljesen másképp nevetséges, mint a felnőtteknek. De azért hitetlenkedve a hallottak felett csóválja a fejét.*
- Elhiszem, kincsem. *Bólint azért utána. Tényleg elhiszi. Amilyen mozgalmasan aludt Nievesha, könnyed el tudja, hinni, hogy álmában mindennek részese volt.
Természetesen hallja az ellene készülő csiklandós merénylet részleteit és még azt is, hogy Lyzendra mennyire partner a dologban, de nem veszi elejét ennek ellenére a véghezvitelnek. Félrefordítja ugyan a fejét, mert mintha hangokat hallana a házon kívülről, lentről, de lombzöld tekintete még találkozik Lyz smaragdjaival a csendes tervezés másodperceiben. A tekintettel üzent kihívást összeszűkített szemekkel fogadja el.
~ Gyertek csak! ~
Gyanútlannak tetszőn tárja ölelésre karjait a padlón ülve és amikor Nievesha közéjük veti magát, vele együtt dől le a bőrökre, vigyázva, hogy a kicsi azért ne üthesse meg magát.
Aztán Lyz is csatlakozik szinte azonnal, ujjaik könnyedén találhatják meg az erdőmélyi elf bordáit, hisz még mindig félmeztelen, keresni sem kell az érzékeny pontokat.
Nevet, persze, bár egyáltalán nem csiklandós, ám nem is az ujjak okozzák őszinte nevetését. Egyszerre kapja karjai közé Nieveshát és a szőke elf lányt is, hogy összeölelve mindkettőjüket szorítsa magához őket.*
- Micsoda galádság! Ketten támadtok? *Neveti, ahogy jobbra-balra gurul a hátán. Ezüst haja, amely oldalt még mindig rövidebb, mint a feje tetején, összekuszálódva teríti be arcát. Nievesha is megkapja a részét a csiklandozásból Lyz részéről, az erdőmélyi elf csak tartja, öleli őket hanyatt fekve. Most tényleg boldog és felhőtlen, nem is nagyon tudna más lenni így, amikor a kicsi és a szőke elf lány mellette vannak. Mit mellette? Rajta!*
- Kis bohócok vagytok, mind a ketten. *Mondja mosolyogva a két lánynak. Szeretetteljes mosollyal ad csókot Nievesha homlokára, aztán Lyz szája szélére.*
//Lyz lombházában//
- Ez igen, neki is szárnya volt? *Kérdez vissza csodálkozón hallgatva a "Szauszur" szárnyairól szóló álmot. A vihogásra és a büfizésre pedig csak szélesen mosolyog. Nem feddi meg a kicsit, hisz nincs miért és a gyerekeknek ez teljesen másképp nevetséges, mint a felnőtteknek. De azért hitetlenkedve a hallottak felett csóválja a fejét.*
- Elhiszem, kincsem. *Bólint azért utána. Tényleg elhiszi. Amilyen mozgalmasan aludt Nievesha, könnyed el tudja, hinni, hogy álmában mindennek részese volt.
Természetesen hallja az ellene készülő csiklandós merénylet részleteit és még azt is, hogy Lyzendra mennyire partner a dologban, de nem veszi elejét ennek ellenére a véghezvitelnek. Félrefordítja ugyan a fejét, mert mintha hangokat hallana a házon kívülről, lentről, de lombzöld tekintete még találkozik Lyz smaragdjaival a csendes tervezés másodperceiben. A tekintettel üzent kihívást összeszűkített szemekkel fogadja el.
~ Gyertek csak! ~
Gyanútlannak tetszőn tárja ölelésre karjait a padlón ülve és amikor Nievesha közéjük veti magát, vele együtt dől le a bőrökre, vigyázva, hogy a kicsi azért ne üthesse meg magát.
Aztán Lyz is csatlakozik szinte azonnal, ujjaik könnyedén találhatják meg az erdőmélyi elf bordáit, hisz még mindig félmeztelen, keresni sem kell az érzékeny pontokat.
Nevet, persze, bár egyáltalán nem csiklandós, ám nem is az ujjak okozzák őszinte nevetését. Egyszerre kapja karjai közé Nieveshát és a szőke elf lányt is, hogy összeölelve mindkettőjüket szorítsa magához őket.*
- Micsoda galádság! Ketten támadtok? *Neveti, ahogy jobbra-balra gurul a hátán. Ezüst haja, amely oldalt még mindig rövidebb, mint a feje tetején, összekuszálódva teríti be arcát. Nievesha is megkapja a részét a csiklandozásból Lyz részéről, az erdőmélyi elf csak tartja, öleli őket hanyatt fekve. Most tényleg boldog és felhőtlen, nem is nagyon tudna más lenni így, amikor a kicsi és a szőke elf lány mellette vannak. Mit mellette? Rajta!*
- Kis bohócok vagytok, mind a ketten. *Mondja mosolyogva a két lánynak. Szeretetteljes mosollyal ad csókot Nievesha homlokára, aztán Lyz szája szélére.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-30 07:11:45
Üzenet elküldve: 2019-11-30 07:11:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//Lyz lombházában//
*Vidoran készíti a ruhákat elő, ahogy Nievesha bohókás álmát hallgatja. Nevetnie kel a tündérpor büfi hallatán, de főleg azon, ahogy a kicsi gurgulázva felnevet rajta. Ragadós tud lenni egy gyermeki jókedvű nevetés, s most éppen Lyzre is átragad. Nem kacarászik sokat, de jóízűen nevet fel. Felváltva válaszolnak Pyctával a gyermeki szövegládának, míg az öltözködés művelete közé Nievesha bele nem szövi a titkos tervet. Lyz persze tisztában van vele, hogy Pycta is hallja az egészet. Bár nyakába a kicsi kezek csimpaszkodnak, s ő emiatt hasonlóan karjaiba zárja a gyermeket, míg elmondja a tervet.
Szeme sarkából kipillant Pycta felé, Lyzhez képes komisznak tűnhet a sokat mondó felhúzott szemöldök, a nem is olyan halovány mosollyal amit Pycta láthat a szőke fürtrengeteg közül.*
~Annyi neked!~
*Üzenhetik a smaragdszín szemek az ölelésre hajló Pycta felé.*
- Jó, akkor te támadj elsőnek, én meg utánad *sugdos vissza, amiben szintén semmi titok nincs továbbra sem. Nem is kell sok, hogy Nievesha felé vesse magát, s csikladozással köszöntse apukáját. Lyz pedig mint minden jó szövetséges, utána veti magát, s bár mozdulatai óvatosabbak, módszeresen keresi az érzékeny mosolyogtató területeket a lobzöldszemű oldalán.*
- Most meglakolsz! *fűzi mozdulatai mellé a játékos fenyegetést, és mellé már nem csak mosolyog, hanem ő maga is kacarászik, a következő pillanatban pedig nem csak Pycta kap ám csikit, hanem Nievesha is.*
- Nesze, te kis Muki! *Az apró test oldalán is végigzongoráznak ujjai, mielőtt a nevetéstől kifulladva hengeredne oldalára.*
- Hjaj *pihegi a nevetéstől, miközben szemei boldogságot csillognak.*
//Lyz lombházában//
*Vidoran készíti a ruhákat elő, ahogy Nievesha bohókás álmát hallgatja. Nevetnie kel a tündérpor büfi hallatán, de főleg azon, ahogy a kicsi gurgulázva felnevet rajta. Ragadós tud lenni egy gyermeki jókedvű nevetés, s most éppen Lyzre is átragad. Nem kacarászik sokat, de jóízűen nevet fel. Felváltva válaszolnak Pyctával a gyermeki szövegládának, míg az öltözködés művelete közé Nievesha bele nem szövi a titkos tervet. Lyz persze tisztában van vele, hogy Pycta is hallja az egészet. Bár nyakába a kicsi kezek csimpaszkodnak, s ő emiatt hasonlóan karjaiba zárja a gyermeket, míg elmondja a tervet.
Szeme sarkából kipillant Pycta felé, Lyzhez képes komisznak tűnhet a sokat mondó felhúzott szemöldök, a nem is olyan halovány mosollyal amit Pycta láthat a szőke fürtrengeteg közül.*
~Annyi neked!~
*Üzenhetik a smaragdszín szemek az ölelésre hajló Pycta felé.*
- Jó, akkor te támadj elsőnek, én meg utánad *sugdos vissza, amiben szintén semmi titok nincs továbbra sem. Nem is kell sok, hogy Nievesha felé vesse magát, s csikladozással köszöntse apukáját. Lyz pedig mint minden jó szövetséges, utána veti magát, s bár mozdulatai óvatosabbak, módszeresen keresi az érzékeny mosolyogtató területeket a lobzöldszemű oldalán.*
- Most meglakolsz! *fűzi mozdulatai mellé a játékos fenyegetést, és mellé már nem csak mosolyog, hanem ő maga is kacarászik, a következő pillanatban pedig nem csak Pycta kap ám csikit, hanem Nievesha is.*
- Nesze, te kis Muki! *Az apró test oldalán is végigzongoráznak ujjai, mielőtt a nevetéstől kifulladva hengeredne oldalára.*
- Hjaj *pihegi a nevetéstől, miközben szemei boldogságot csillognak.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-29 09:11:56
Üzenet elküldve: 2019-11-29 09:11:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer őszi levél alatt//
//Lyz lombházában//
- Ééééés repültem és Szauszurnak is volt száááárnya és ő is repült. És képzeld el, hogy tündérport büfiztűűűűnk!
*Az utolsó szóra éktelen vihogásba kezd, mintha ez annyira vicces lenne. De a gyerekek ugye furcsa dolgokon képesek röhögni, ráadásul sokat.*
- Deeee! Komolyan mondóóóóm.
*Teljesen komoly arccal mondja ezt, még bólogat is hozzá, hogy nyomatékosítsa.
Lyz segít öltözködni, a kislány átöleli a nő nyakát és sugdosni kezd a fülébe. Ez a susogás annyira nem is susogás, meg aztán Pyctának elég jó a hallása ahhoz, hogy hallhassa: merénylet készül ellene és jól meg fogják csikizni. Legalábbis a kislány erre készül és erre akarja rávenni Lyzt is, hogy legyen partner benne, mert ketten együtt könnyedén "legyőznék" Pyctát. Pont kapóra jön az, hogy a férfi ölelésre tárja a karjait, Nievesha ennek igazán nagyon örül, lendületből veti magát rá Pyctára, reményei szerint eldöntve a férfit. A csöppnyi ujjak utat találnak Pycta bordáihoz, a cél pedig az, hogy jóóól megcsikizze a férfit. Ha Lyz is beszáll, akkor egy nagyon jó hangulatú, hangos kacagástól kísért hancúrozás alakulhat ki.*
//Lyz lombházában//
- Ééééés repültem és Szauszurnak is volt száááárnya és ő is repült. És képzeld el, hogy tündérport büfiztűűűűnk!
*Az utolsó szóra éktelen vihogásba kezd, mintha ez annyira vicces lenne. De a gyerekek ugye furcsa dolgokon képesek röhögni, ráadásul sokat.*
- Deeee! Komolyan mondóóóóm.
*Teljesen komoly arccal mondja ezt, még bólogat is hozzá, hogy nyomatékosítsa.
Lyz segít öltözködni, a kislány átöleli a nő nyakát és sugdosni kezd a fülébe. Ez a susogás annyira nem is susogás, meg aztán Pyctának elég jó a hallása ahhoz, hogy hallhassa: merénylet készül ellene és jól meg fogják csikizni. Legalábbis a kislány erre készül és erre akarja rávenni Lyzt is, hogy legyen partner benne, mert ketten együtt könnyedén "legyőznék" Pyctát. Pont kapóra jön az, hogy a férfi ölelésre tárja a karjait, Nievesha ennek igazán nagyon örül, lendületből veti magát rá Pyctára, reményei szerint eldöntve a férfit. A csöppnyi ujjak utat találnak Pycta bordáihoz, a cél pedig az, hogy jóóól megcsikizze a férfit. Ha Lyz is beszáll, akkor egy nagyon jó hangulatú, hangos kacagástól kísért hancúrozás alakulhat ki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927