Külső területek - Mil'Ochass
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Mil'OchassTaverna a Három Baráthoz (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

300. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-02 15:47:18
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Lyzendra, Gwaandril//
//N'othrym//

*Habár mondhatni keveset járt Lombvárban, soha nem kerülte el a figyelmét az elfek kötött, hagyomány tisztelő életmódja. Véleménye szerint addig nincsen gond a tradíciókkal, amíg nem járnak ártatlan élet kioltásával, veszélyeztetésével, így megérti azt, amit a férfi mond.*
-Artheniorban volt a hely ahol laktam.
*Szándékosan nem használja az otthon kifejezést, mivel soha nem érezte, hogy a hely védelmet, megnyugvást, biztonságot nyújtana neki.*
-Sokat olvastam és utaztam. Ennek köszönhetem a tudást, amit össze szedtem.
*A legördülő könnycseppet, egy gyors mozdulattal letörli, és hálásan mosolyog Gwaandrilra, akinek hagyja, hogy kiszabadítsa a kezét, majd megfogja a vállát. A mai nap sokadik köszönöm-je is elhagyja a száját, ami már kezdi kissé zavarba hozni.*
~Állj le Dron, mert rossz vége lesz.~
*Amikor Eia már a vállán pihen, csak akkor válaszol.*
-Ne érts félre. Semmi bajom Eiával. Szimplán úgy gondolom, hogy hasznát vehetem még a karomnak.
*Felnevet, és a madárra pillant, aki sértődötten pöffeszkedik a vállán.*
~Lehet a madaraknál is úgy van, hogy a tojók érzékenyek a test tömegüket illetően akár csak az emberek?~
-Ahol sok holló van, ott nem igazán lehet uhuval találkozni. Nem kedvelik egymást. Van is erre egy vadászati mód. A neve uhuzás. Az uhu köz utálatát használják ki. Az uhut kikötik, ezek a nappali ragadozók, kártékony madarak pedig megtámadják őt.
*Tetszik neki a férfi ajánlata és nem is érti ő miért nem gondolt még rá, hogy beszerezzen egy kenőcsöt.*
-Ez remek ötlet!
*A férfit nem kell biztatni, hogy kérdezzen ami tetszik neki és fel is nevet a sok kérdés hallatán.*
-Fióka korában mentettem meg, egy csapdába volt beszorulva. Eleinte csak vadászatra használtam, de később jól jött harcra is. Az öntörvényűségét illetően pedig annyit mondhatok, hogy néha rosszabb, tud lenni, mint egy Nassiky.

//Gwaandril//
//Karámnál//

*Amikor a karámhoz érnek kíváncsian fordul a férfi és Juhar felé, hátát pedig egy gerendának veti.*
-Na lássuk a medvét.
*Kíváncsi, hogy a férfinak eddig mit sikerült elérnie az ebbel. Elmosolyodik amikor Juhar a parancsra nekiront a kihelyezett rongynak és elismerően füttyent.*
-Nem hiszem, hogy sok minden fog maradni abból az anyagból.
*Felnevet és megtapsolja a mutatványt.*
-Kiváncsian várom a többit ha van még.


299. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-02 14:10:13
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Lyzendra, Gwaandril//
//N'othrym//

*Jól esik neki Dronrin védelme, s emiatt úgy érzi, hogy kifejezetten, talán ide sem illően beszélhet a vezetőről, annak társaságában, egy, a félvérnek megejtett mosoly után a smaragdzöld szemekre tévedve.*
-Köszönöm, Dronrin. Nem szeretném, ha nem bíznának bennem, főként azután, hogy hűséget fogadtam népem szokásai szerint a vezérelfnek. *Hangja kedves, a szöveg sensus literalis, nem utalás, nem szemrehányás, tiszta és romlatlan, gunyortalan. Jól esik neki a részvét, de meg kell jegyeznie a sátorban eldöntöttek alapján.*
-Köszönöm, igen jól esik, amit mondasz, de én nem Lombvár pusztulása miatt vagyok szomorú. A hagyomány alapú élet, egyszerűen borzalmas. Erre Lyzendra nyitotta fel a szememet. Az elfek veszélyesek is tudnak lenni, ha az arroganciájuk és a tradíciók a fejükre nőnek. A wargok befogása, vagy a büntetések egyszerű, színtiszta kegyetlenségek voltak. Amit sajnálok, az a rengeteg halál és az, hogy az otthoniak nem jöhettek rá arra, hogy mi van, ha másképpen élnek. *Reméli, hogy a vezető értékelni fogja ezt is tőle. El akarja nyerni a bizalmát úgy, hogy azt ki is jelentse.*
-Te honnan érkeztél, hogy ennyit tudsz rólunk? *Merül fel benne egy kérdés, miközben befejezi az ebédet és egyben vacsoráját is. Közben megpillantja a könnycseppet és mivel nem húzta el a kezét a lánytól, ezért abból kiszabadítva, most megpróbálja megfogni a másik vállát. A szilaj szemek akár megnyugtató tekintetként is érvényesülhetnek, de az északi most a lágy, kissé mély hangjával próbál hatást elérni.*
-Semmi baj. Nem tudom, veled mi történhetett, de megértem. Mi itt vagyunk. *Mosolyodik el és kivételesen megengedi az ebnek, hogy közeledjen a félvér lányhoz. Lyz elismerése a hollófiókák kapcsán ugyancsak jól esik neki, kedvére van, hogy valami hasznosat is képes hozzátenni már a közösséghez, ha jelenleg csak gondolatban is. Mikor elköszön tőlük a vezető, a Viltheriel utána int, majd a megmaradt, sötét hajú társára koncentrál. A közös témára bólint, majd mikor a lány fájlalni kezdi a vállát, keserédes tekintete érdekesmód csillogni kezd.*
-Pedig én mennyire irigyellek! Nagyon felnéztem a solymászokra gyerekként és az uhuk ritka kedvenceim. Hosszú életű társak, akárcsak mi, emellett pedig olyanok, akár egy repülő macska. Remélem a hollókutatásunk során uhukkal is találkozunk majd. Szeretnék megszelídíteni és idomítani egyet. *Osztja meg gondolatait a lánynak.*
-Természetesen elnézhetünk majd a piacra és kereshetünk valami kenőcsöt a válladra. *Néz sandán Dronrinra. Valóban, Gwaandrilunk odavan a madarakért, a baglyok pedig kifejezetten nagy kedvenceit képezik, az óriás fülesről nem is beszélve. A sípról és a leszálló madárról szóló monológot élvezettel hallgatja, issza a félelf szavait. Hogy is ne tenné, ha állatorvos kíván lenni? Amikor kérdés idő van, természetesen lecsap az alkalomra, akár egy ölyv a gyanútlan zsákmányra.*
-Ő fióka kortól idomított, vagy felnőttként nevelted át? Harcol is, vagy csak apróvadra használod? Ami még fontos: mennyire öntörvényű jószág? Közben szerintem induljunk el! *Szúrja közbe az invitálást és ha kiértek egy tisztásabb részre, pontosabban a kutyának berendezett karámhoz, úgy dönt, ő is megmutatja Juhar eddigi képességeit, persze csak a válaszok elhangzása után.*
-Hát, ha ismered is a fajtát, bemutatom, mire is képes. *Azzal felemelkedik, miközben a kékszemű csahos figyeli és várja a parancsot. Gwaandril határozott hangon szólal meg.*
-Aevrin! Laevren! *Szólítja fel a kihelyezett rongy megtámadására, mire a vicsorgó eb, kegyetlenül ráront a zsákmányra. Nem is csoda, hogy nagyvadra alkalmazott a fajta!*


298. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-02 10:10:26
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Lyzendra, Gwaandril//
//N'othrym//

*Lyz kérésére bólintva jelzi, hogy megértette, amit ezzel az elf szeretne. Nem áll szándékában bajt okozni, sem magának, sem Eiának, de a közösségnek sem.*
-Úgy lesz.
*Számára nem okoznak akkora fájdalmat Lyz szavai, mint láthatóan Gwaandrilnak.*
-Biztos vagyok benne, hogy Gwaandril is mindent meg fog tenni, nem tűnik olyan felelőtlennek, hogy nem ismerve Juhart egy ekkora közösségbe hozza az állatot, ahol gyerekek is élnek, a lakóknak pedig nincsen hatékony fegyverük.
*Gwaandrilra mosolyog. Nem tudja miért védi a férfit akit még csak alig ismer, és Lyzendrát sem szeretné megbántani, így nem vár választ egyiküktől sem. Szomorú, hogy a simogatás elmarad, de reméli, ha csak sunyiba is, de lesz alkalma megvakargatni a bundást.*
-Igen. Ezek miatt az indokok miatt kezdtem el én is saját fajtát kialakítani. Az állat robusztus, markáns kinézete jól jött a védelem, erő szempontjából, de szerettem volna kisebb testű élőlények vadászatára, illetve terelésére is meg erősíteni.
*A lombvári helyzetre elszorul a szíve. Jól ismeri azt a helyet habár sok éve nem járt ott.*
-Nagyon sajnálom.
*Nem egy érzelgős típus, mégis ha a férfi nem húzza el a kezét, akkor megfogja és enyhén megszorítja azt.*
-Ismertem a népedet és a nevedet. Hoztunk el tőletek északi kölyköket, illetve az apám szeretett ott vadászni.
*Szomorúsága kezd, dühbe átcsapni, amit az apja gondolata nem könnyít meg.*
-Mi értelme ennek a fölösleges erőszaknak? Mindenki jól tudja, hogy az erőszak, erőszakot szül, mégis mi önként adózunk az oltárán!
*Eszébe jut a testvére, az anyja, akit soha nem ismerhetett meg, az apja, aki csak azért nem tagadta ki, mert hasznos volt a birtokon, minden amit elveszített. Egy könnycsepp gördül végig az arcán és ekkor tudatosul valójában benne, hogy két frissen összetört lélek, álom ücsörög vele szemben Gwaandril és Juhar személyében.*
-Ne haragudjatok!
*Az új téma a természetről, a hollókról, az orvoslásról jobb kedvre deríti, annyira, hogy újra azt érzi visszaszáll belé az élet. Egyetért Gwaandril szavaival és mivel nem szeretné félbeszakítani a mondandóját véleményét apró bólintásokkal jelzi.*
-Úgy érzem bőven lesz közös témánk.
*Felkacag és háláson mosolyog Lyzendrára figyelmességéért, majd amikor a nő távozott feláll és egy kicsit nyújtózkodik, hogy megmozgassa tagjait. A mozdulat sor közben fájdalom nyilall a jobb vállába, amin a madár ülni szokott. Felszisszen. *
-Aki azt gondolja könnyű egy madárral, nem cipelt még egy több mint három kilogrammos csomagot a vállán órák hosszat, akinek ráadásul még szép nagy karmai is vannak.
*Felkuncog, azonban fájdalma tényleg valódi. Nem foglalkozva többet magával egy sípot húz elő a tarisznyájából, majd a nyakába akassza. Felnéz a fára és odébb lép, hogy a leszálló madár ne taroljon le semmit sem, majd megadja a síppal a jelet Eiának, aki megfontoltan ráül ismét a vállára.*
-Persze örülök hogyha csatlakoztok.
*Gwaandrilra mosolyog, majd megemelve a sípot a nyakában, arról kezd el magyarázni.*
-Az állatok nagyon sok hang hatást képesek megkülönböztetni, mint hallhattad ennek a sípnak különös hangja van, amit bárki más össze téveszthet egy madár hangjával. Azonban Eia pontosan jól tudja, hogy az én meghosszabbított gondolataimat közvetíti felé. Számomra könnyebb, mert nem annyira fárasztó, mint fütyörészni, számára azért, mert ez nem zavarja a hallását, mivel már a környezetében lévő madár hangokhoz hozzá szokott, egy részről pedig biztonságosabb, nem vagyunk annyira észre vehetőek általa.
*Elmosolyodik és reméli, hogy nem ijeszti el Gwaandrilt.*
-Ha szeretnél kérdezz nyugodtan.
*Ha a férfi és Juhar is készen áll, akkor elindul lefelé a lépcsőn, keresve egy olyan helyet ahol gyakorolhatnak.*


297. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-02 08:46:01
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Lyzendra, Gwaandril//
//N'othrym//

*Lyz sem tudhat mindent, főleg mivel a talajszinten mozgó állatokra koncentrált oly sok éven keresztül. Évek alatt tette túl magát azon az állattámadáson, melynek kapcsán a vadászat mellett tette le a jövőjének voksát. *
- Ez esetben kérlek, fokozottan figyelj rá, míg meg nem szokik nálunk. Akadnak kölyök állataink is Hátha megtanulná, hogy afalon kívül lehet, idebent pedig nem.
*Elfogadja, hogy nem szeretné Dronrin első találkozásuk alkalmával mélyebben bizalmába fogadni, ám az ígéretre, hogy a későbbiekben erre sor kerülhet, megnyugvón bólint.
A lány valamivel kiegyensúlyozottabbnak tűnik az új elfnél, talán kevesebb borzalomban volt része, vagy csak mint a női lélek általában, sokkal erősebb, s több terhet bír, így nem bánja, ha ketten kezdenek egy munkához. Talán segít neki is kilábalni a múlt árnyékából. Megérti, ha Gwaandrilnak, vagy Dronrinnak is vannak ilyen foltjai, de ha neki sikerült ezen túllépnie, másnak is sikerülnie kell. Mil'Ochass közössége erre tökéletesen segítő és alkalmas háttér.
Régen hallott már az ősök nyelvén ilyen szép egybefüggő mondatot. Mosolyogva hallgatja, öröm lelkének, s ez arcán is látszik, ahogy a lány bár kissé törve, elmondja amit szeretne.
Különösen örül, hogy ilyen könnyen közös hangot talált a két új jövevény, így egy picit ki is vonja magát a társalgásból. Annyit elmond, amennyit szükségesnek tart. Az állatokkal kapcsolatos óvintézkedést szándékosan úgy fogalmazza, hogy bár Gwaandrillal kezdve, de mindkettejükre vonatkozzon, sőt mi több minden más ismeretlen érkezőre vonatkozzon. Ha tudná mennyi negatív gondolat kapcsán merül fel a neve, vagy hozzák összefüggésbe, valószínűleg még kevésbé bízna meg az újonnan érkezettekben. Szerencse, hogy előretekintő és pozitív vezető.
*
- Nagyon jó gondolat Gwaandril *jegyzi meg, mikor a fiókák mentésével kezdené a postát. Ahhoz fel kell nevelni az állatokat, ami hatokba telhet, de biztosabb alap, mintha felnőtt egyedeket kezdenek átnevelni.*
- További szép estét nektek. Thoby elvezet a sátradhoz, csak szólj neki. Vacsoráig itt segít fent. Megtalálod.
*Mivel Dronrin még reptetné uhuját, Lyzendra távoztában megy oda a fiúhoz, hogy megkérje, segítsen a sötét hajú lánynak.
Thoby odainteget az asztalhoz, hogy lássák, őt kell majd keresni, de aztán visszatér dolgához.
Lyz pedig a sűrű nap után kissé megfáradva sétál ki a főépületből, le a szélesebb csigalépcsőn. Puha lépteivel süpped a kezdeti avarba, s szív mélyet az alkonyodó levegőből, mely már magában hordozza a hűvös őszi napokat.*


296. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-11-01 15:08:54
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer Levél alatt//
//A Szent Fánál//

*Xauzur végigköveti sárga tekintetével Arraelét, amikor a tündér az erdőmélyi elf másik oldalán letelepszik melléjük. Amint megtette, onnantól nem figyel rá, csak visszafekszik a fűbe és hallhatatlan dorombol a csuhátlan csuhás tenyere alatt.
Az erdőmélyi nehezen is tudná elmagyarázni az oltár erejének növekedését. Amikor a templom ostroma után magához tért, úgy érezte, fény ragyog benne és ezt a fényt adta át először is és most is a Szent Fának. Érdekes teológiai kérdés lehet a fény ragyogásának fokozása és annak módjai, hatásai. Ám most nem ilyen témájú beszélgetés van kialakulóban az elf és a tündér között.
A történet, amelyet elmesély, hosszúra nyúlik, de pár esemény azért kimarad belőle. A hármas, Lyzendra, Umon és a páncélos csuhás találkozása ebben az erdőben. A szegénynegyedben megesett támadás, amikor az a fekete, madárszerű szörny a mellkasába fúrta magát. A fekete vonalakból álló madárrajzolat a mellkasán a karjaira felfutó szárnyakkal. A sötét álom, amikor Hanlorennel ketten szembenéztek Sa'Tereth-tel, aki megígérte nekik, hogy találkoznak még.
Csupa fontos, de a mostani beszélgetés szempontjából nem releváns információ.
Amikor befejezte a történetet és Arraele beszélni kezd. Szelíd kifejezéssel az arcán hallgatja a vén tündért. A bocsánatkéréssel felérő vallomás meglágyítja az erdőmélyi elf arcát, lesüti lombzöld tekintetét.*
- Sajnálom, hogy eltűnt a fiad, remélem, hogy meg fogod találni, vagy békét lelsz lelkedben, ha mégsem. *Bár tudja, hogy Mogrim gnóm volt, a vén tündér mégis fiaként említi. Nem lepődik meg mégsem az eltűnése felett érzett szomorúságon. Nievesha is ember, mégis saját lányaként szereti.
A mindent átjáró erő hitére nem tud mit mondani. Saját hitén kívül nemigen merült el más vallásokban, így nem szeretne butaságot mondani. Olcsó közhelyekkel pedig nem szeretne élni. De a sorsban hisz.*
- Ha el kellett mennie, biztosan meg volt az oka rá és annak is, hogy nem említette neked. Imádkozni fogok az Erdő Szívéhez, hogy óvja meg és vezesse vissza hozzád, ha teheti. *Csak ennyit tud mondani. Az imán kívül mást nemigen tehet. Bár biztos benne, hogy ez édeskevés.*
- Ha szeretnél, tarts megemlékezést érte. *Egyezik bele halk szavakkal.*
- A lombház megépítésében pedig természetesen mind segítünk, én is szívesen segítek, ha elfogadod tőlem. *Hajtja meg kissé magát ültében.
Pár szívdobbanásnyi ideig csak fürkészi a vén tündért, figyeli a vonásait, a gesztusait, mielőtt megszólal újra.*
- Mit szeretnél tenni a közösségben? Vállalnád, hogy megismered a Fákban Lakó hitét, mint Eeyrét és foglalkozol a közösség vallási életével? *Kérdi enyhén félrefordított fejjel. A csuhátlan csuhás nem pap, inkább harcos. Talán jobb volna másra bízni ezt a feladatot.*
- Gwaandril említette, hogy templomot építenél, ám én ezt nem tartom jó ötletnek. *Mondja finom hangon.*
- Az Erdő Szíve erdei isten, a fénynek köszönheti, mind majd' minden az életet. Ha tetőt vonunk fölé, elvész a fény és árnyékba borul az oltár. *Int a Szent Fa felé.*
- A Fákban Lakó oltára legyen szabad ég alatt, a Hajnal-liget maradjon meg így, erdei valójában. Mit gondolsz, el tudnád fogadni ezt? *Kérdi barátságos hanggal és lombzöld tekintete Arraele arcát fürkészi.*


295. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-31 21:42:43
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Gwaandril, Lyzendra, Dronrin//
//N'othrym//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Amikor Lyzendra elmagyarázza neki, hogy nem kéne Juhart legközelebb felhozni, akkor először csak bólint, jelezve, hogy tudomásul veszi, aztán beindulnak a gyepesedett fogaskerekek. ~ Ennek a lánynak van egy uhuja. Sokszor veszélyesebb állatok is, mint az én ebem. Erre csak rám vonatkoznak a megkötések. ~ Emiatt nagyon sóhajt és először az itt tartózkodása alatt, egykedvűen válaszol.*
-Értettem, Lyzendra, elnézést kérek a kellemetlenségért! *Majd lehajol egy kissé a bundás mellé, akinek a bundáját összekócolva, égszínkék szemeiben elveszve, megsimogatja. A N'othrym leírását bólintással fogadja, habár Pycta már felvilágosította róla. Dronrin a szellemeknel hála, jól fogadja a hiányosságát. Azt is egy hasonló reakcióval fogadja, mikor a smaragdzöld szemű vezető elmondja neki, hogy Dronrinnak ő említette többé - kevésbé rövid távú célját. ~ Áh, szóval beszélnek rólam! Vajon mi lehet a közvélemény Gwaandril Viltherielről? ~ Gondolja enyhén gunyorosan. Közben persze nem felejti el a kötelező megalázkodását.*
-Én tartozok bocsánattal, kérlek, fogadd el tőlem! *Hajtja le a fejét. Ez egyáltalán nem saját szokás, az erdőmélyi elf és aranyhajú vezértársa szavaiból értette ki, hogy ő jelenleg Juhar, egy emberekkel teli fogadóban. Legalábbis erre asszociál. Miután megesik az incidens a kutyával, a félvér meglepően a nyelvükön szólal meg, ha nem is a legkiválóbb akcentussal, de egészen érthetően. Ez meglepődést vált ki az ezüsthajúból, de ennek ellenére szilárd tekintettel válaszol, miközben befejezve az estebédet, a csahos pofáját vakarássza, aki jólesően teríti le nedves orrát gazdája combjára.*
-Lyzendra megkért rá, hogy ügyeljek Juharra. A kutya szabadsága korlátozva van. Csak mellettem lehet és ha jól értettem, egy darabig nem érintkezhet mással. Este el kell zárnom, napközben nyílt téren, csak mellettem lehet. *Bólint Dronrin felé és a kajla fülű kant hiába csalogatják simogatásra, sem az északi elf, sem a kutya nem enged a csábításnak. A szabály az szabály, még ha ez sajnos a Dronrin által olyan jól megfogalmazott szabályban is rejlik, aminek hallatán, mivel olyan jól esik az a Viltherielnek, enyhe mosolyra hajlik szája, keserédes szemeivel.*
-Akkor, ha ennyit tudsz róla, gondolom az sem fedetlen, hogy falkaállat, vadászeb, azért ilyen barátságos a jelleme, márpedig Pycta nem pártolja ezt a fajta vadászatot, szóval Juharnak a képessegeit itt át kell idomítanom. *Ezt Lyz is észreveheti, akár szólhat is, ha egyetért, vagy tiltakozik. Gwaandril azért a vezető előtt is felfedi a társa igazi hasznát.*
-Az északi juhászokat eredetileg medve és irbiszek vadászatára alkalmaztuk, hármas, néha négyes csapatokban. A ragadozók cserkészését nem pártolom, hiszen fenséges állatok, én sem vagyok egy nagy vadász, inkább gyógyító, csak... csak jól esik, ha tudom a kutyámról, hogy meg tudja védeni magát. *Vált át a Dronrinnak szóló, csevejnek induló mondat egy Lyznél kikötő, magyarázkodó és beismerő vallomássá. De ezután újra a félvér következik, hiszen nem hiszi újnak, szóval jónak látja elmondani neki is a lombvári fejleményeket.*
-Na, ennek örülök! Akkor esetleg segíthetnél megmenteni. Lombvár porrá égett, az idomított wargokat, a juhászokat, az embereket és az elfeket is lemészárolták. *Mivel a saját fajtájukról hallott a lány, így ismernie kell Gida vezetéknevét, vagyis azt; hogy valójában a nemzetségfők családjáról van szó.*
-A teljes nevem Gwaandril Viltheriel. A szomszédos nemzetség lemészárolt minket. Egyedül a kutyámat tudtam megmenekíteni. *Keserédes mosoly költözik az arcára és Lyzendra felé fordul, bár ezt feltehetően a kutyán kívül csak ő hallhatja.*
-Bár, tudod, azóta rájöttem, hogy ez nem biztos, hogy csak borzalom számomra. Köszönöm, hogy itt lehetek, ha jelenleg kevesebbet is érek nálatok, Juharral együtt. *Vallja be őszintén. A gondolatai szerint majd ki fog törni. Erősebb lesz és talán ismert is, ha hasznosan tölti el az itteni idejét. Annak kifejezetten örül, hogy Lyzendra engedélyezi az állatorvoslást számára, majd a mosoly sem véti el figyelmét. Válaszát egybemossa.*
-Nekem úgy tanították, hogy az Erdő nem azon gőgös istenek közé tartozik, akik a saját nevük dicsőítését követelik, bár ha ezt teszed szívből, meghálálja. Ennél azonnal sokal inkább tetszik neki, ha őt segítő munkát végzel és figyelsz rá, szereted és óvod a természet egyensúlyát. Amit elveszel, azt vissza is kell adnod. Ha mondjuk egy bestiát fogok be, azt a vadállatok kuruzslásával tudom kompenzálni. *Itt a hollóposta ügyére tér rá, majd mosolyogva fordul Dronrin felé, hogy hozzá is szóljon pár szót.*
-Persze ezeket minden esetnél meg kell találni. A varjak dúcát elkészítve, a hollófiókák közül csak a legkisebbeket szedjük ki. Ez igazából önmagában egy semleges cselekedet, ugyanis azzal, hogy elvesszük őket a szüleiktől, a saját testvéreiktől mentjük meg őket. *Itt kicsit Lyzhez is beszél, ha esetleg a szülői ismeretek nem terjednének ki erre is.*
-A varjúféléknél a fészek legkisebb fiókáit halálra csípik a nagyobbak, hogy nekik több falat jusson. Életeket mentünk és a közösseg is jól fog járni. *Hajtja meg a fejét, hogy kicsit lejjebb hajolhasson, cirógatni az ebet. Mikro a smaragdszemű elköszön, Gwaandril mosolyogva elköszön.*
-Szép estét, Lyzendra! *Majd Dronrin felé fordul.*
-Veletek tarthatok a reptetéshez? Kíváncsi vagyok, mennyire tanítottad be, valamint elmodnanád, mire használod? Nagyon érdekelnek a ragadozó madarak és közben talán Juhart is tudnám edzeni. *Mosolyog és reménykedik az igenlő válaszban, ugyanis az ébenhajú félvér nagyon felkeltette az érdeklődését.*


294. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-31 20:25:18
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Lyzendra, Gwaandril//
//N'othrym//

*Felkuncog Lyzendra meglepettségén, hogy Eia el bír egy gidával is.*
-Igen az uhukban több lakozik, mint az elsőre gondolnánk.
*A magasban Eia hangosan megerősíti az elmondottakat.*
-Nem egyszerű teremtmények, sokat kell velük dolgozni. A vadabb példányok gyerekeket is megtámadhatnak. Megnyugtathatlak Eiánál erre nem fog sor kerülni.
*Sok éve együtt vannak a bajban és eddig nem fordult elő hasonló eset. Éhségét hamar csillapítja a kalács, szomját pedig a víz.*
-Örömmel segítek Gwaandrilnak, amennyiben elfogadja az ajánlatot.
*Halványan mosolyog Lyzre és egy apró biccentéssel megköszöni figyelmességét.*
-Köszönöm. Amint úgy érzem beszélni szeretnék, felkereslek.
*Gwaandril betoppanása nem zavarja meg, felkuncog amikor a férfi hirtelen nem tudja, mit kezdjen a felé nyújtott jobbal.*
-Ne haragudj, más szokások és már magam sem tudom miként kellene cselekedni.
*Amikor meghallja a kutya fajtáját felcsillan a szeme.*
~Talán még sem voltak azok az idők olyan régen.~
*Sajnos a férfi leteremti az ebet, amire ő rögtön reagál.*
-Bow! Roud huon. Ú-moe le gohenod!
*A szája elé kapja kezeit. A kutyát csodálatosnak tartja, és ha az nem húzódott teljesen el, a férfi pedig engedélyezi megvakargatja az állat nyakát.*
-Bocsánat! Rég óta nem beszélem a nyelvet.
*Nem tudja valóban azt, mondta amit szeretett volna, de azért elmondja leegyszerűsítve a közös nyelven is.*
-Bármikor örömmel megvakargatom a nyakát.
*Mosolyogva figyeli az állatot, majd válaszol a hozzá intézett kérdésre.*
-Jómagam is dolgoztam velük. Kezdetben csak ezzel a fajtával, majd saját célú vér vonallal kísérleteztünk. Tenyésztettük ezt a típust. Ezért is pontosan jól tudom, hogy belőlük kiölni az érdeklődést, szeretetet és bújást nem lehet. Azzal elveszítik a gyönyörűségüket.
*A másik kérdésre már Lyz válaszol helyette, így egy ideig hallgatja a beszélgetésüket.*
-Merész, de remek ötletek.
*A férfira mosolyog, majd mikor Eia kerül szóba ő is felpillant a fára.*
-Igen. Az enyém, és valóban csodálatos.
*Eia is őket figyeli, valószínűleg tudja miről beszélgetnek és pöffeszkedve kihúzza magát.*
-Úgy látom pontosan jókor jött az a bizonyos valaki.
*Juharra pillant és ha az állat engedi megvakargatja a fülét. Nem áll szándékában kivonni Lyzt a beszélgetésből, de úgy tűnik az elf inkább maga távozna.*
-Köszönöm a figyelmességet, de előbb szeretném még Eiát megröptetni, jót tesz neki a mozgás mielőtt nyugovóra térünk, de te menj nyugodtan, nem szeretnénk feltartani a dolgodban.
*Lyzre mosolyog, aki ha szeretne távozik és akkor nyugalmas estét kíván neki, majd ha Gwaandril szeretne még vele társalogni ülve marad, ellenben, ha a férfi egyedül kíván maradni, akkor távozik.*


293. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-31 18:44:50
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ezer Levél alatt//
//A Szent Fánál//

*A csuhátlan csuhást ha akarná sem tudná meglepni. Kiélesedett elf ösztönei vannak, no meg ott a mindig éber irbisze. Az állat fel is morran amikor az öreg közeledni kezd. Pycta nyugodtan és átszellemülten fogadja, nem mintha Arra papa ne lenne most itt átlényegülve. Na szóval a kérésnek megfelelően letelepszik az irbisszel ellentétes oldalon. Esze ágába sem jutna egy vadállat mellé bekuckózni. A hétverejték is kirázná ha meg kéne tennie. A hangulat meg a levegő is olyan békés most, a szél is csak lágyan túr az öreg szakálla közé. Hallja az elfet, hogy a fa ereje nőtt. Valami nagyon hatásos dolgot eszkuzálhatott vele az elf. Arraele csak némán bólint, mert ezt érzékelni nem tudja de biztosan elhiszi ha Pycta azt mondja. Majdan tovább marad csendben és csodálkozva hallgatja a csuhátlan csuhás történetét amit váratlan őszinteséggel megoszt Arra papával. Csendben és kíváncsian hallgatja az erdőmélyi történéseket.*
~Nagyon emlíkeztet engemet Mogrim fijjamra. Az akart mindig egyesűni vagy írezni a mindenben lakó erűt.~
*Kezdi sejteni, hogy a hite a másiknak az oldalán nem gyengén acélozott. Arra papa is nagy hívő de azért nem ennyire. Még mindig csendbe van de látszik, hogy figyel. A közösség és fa kapcsolatát is élénk érdeklődéssel hallgatja nagy tompa füleivel. Amikor Pycta befejezi látszik a mondandóját, akkor az öreg hálával bólint feléje.*
- Köszönöm, hogy megosztottad ezt fijjam, így mán jobban írtem az eredetetek meg tikteket magatokat is. Restellem de az elíbb nem vót igazam. Egy vén, csökönyös öregtündér vagyok aki elvesztette a fiát és most nem tudja mihe kezdjen. Lyzendra felajánlotta kedvesdeden, hogy építsek itten házat magamnak. Nem kívánok a jövőben széthúzás tüzít táplálni a közössígen belül. Sajnálom a konok szavaim. Tudom fijjam te nem akartál rosszat. Hosszú életem alatt már csak nyugalomra vágyok, bár nem azonnal, de hamarosan igen. Egyedül a fijjam Mogrimért tartanék egyik este egy megemlíjezést. Eltűnt és sehun se találtam. Ez nagyon lepofozott a fődre oszt össze is zavart. Ő is hitt a mindent átjárú erűben. Ín nem írtek hozzá de egyszer azt mondta, hogy olyan harmóniájába kerülhet az elemi erűkkel, hogy eggyí is vállhat velük. Lehetsíges, hogy ez történt vóna, hogy ezé tűnt el? *A kérdéssel Pyctához fordul mert hát mégis csak jobban érthet az ilyesmiségekhez.*




292. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-31 15:01:27
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Lyzendra, Gwaandril//
//N'othrym//

- Azt tudtam, hogy rágcsálókat is elbírnak, de hogy gidát? *csodálkozik el. Sokat tud az állatokról, akaratlan. Édesanyjától is és később nagyapjától is sokat tanult, de a vadvilág olyan sokrétű, hogy tanulni mindig lehet belőle.*
- Fogyassz amennyi jól esik *mosolyog a lányra.*
- Igen, remélem sikerül, és akkor még hamarabb kaphatunk híreket. Támogatja a közösséget *s ez az, ami Lyznek elsődleges.
Nem kap túl hosszú magyarázatot Dronrin életéről, ennél picit többet szeretett volna tudni.*
- Értem *válaszol belenyugvón. Nem erősködik, mindenki úgy bízik meg benne, s nyílik meg felé, ahogy szeretne. Az, hogy városi volt, arra enged következtetni, hogy a lázadás menekültje lehet ő is, de nem szeretne semmilyen téves gondolatot elmélyíteni magában.*
- Ha úgy érzed, szeretnél beszélgetni... *néz a kék szemekbe jelentőségteljesen.* engem megtalálsz.
*Valahol a leány érdeke is, hogy Lyzt bizalmába engedje, de az ilyesmit nem lehet siettetni.
Nem is nagyon van idő belemélyedni, mert Gwaandril is csatlakozik hozzájuk.*
- Semmi baj, *nyugtatja Gwaandrilt.* ám esetleg lent jobb dolga volna legközelebb. Még nem jártatok itt. Ez a N'othrym, a főépületünk. Tanácsteremként és közösségi térként is szolgál. Régen egy nagy sátor volt, most sok verejték árán ide fel sikerült hozni. Akiknek még nincs lombháza, itt költi el az étkezéseit, ezért talán jobb lesz a jövőben az állatokat kívül hagyni, míg ide jártok. Amíg nincs saját házatok.
*Támpontként igyekszik tálalni, nem szeretné, ha leteremtés felhangja volna. Kellenek a támaszpontok, a közösségben, másnak lehet hogy korlát, de ez csupán nézőpont kérdése. *
- Én említettem Dronrinnak a holló postát *jegyzi meg a kérdésre, ami valójában a lánynak szólt, hogy honnan tudhat Gwaandrilról.
Figyelmesen hallgatja, miről beszélt Pyctával az ezüst hajú elf. *
- Köszönöm, hogy elmondod. Az állatgyógyászatot természetesen támogatom. Az erdő és a közösség építését szolgálják. Előfordulhat, hogy vétünk a vadászatok alkalmával, vagy találunk olyan egyedet, amit megsebzett valami. Örülnék, ha menthetőek volnának, és nem kegyes halált kellene halniuk.
*A további terveket figyelmesen hallgatja.*
- Hm. Értem. És megértem. *Tudja, hogy a druidák mennyire állat pártiak. Nagyon is tudja. Említette már Gwaandrilnak, hogy édesanyja is druida volt.*
- Legyen meg először a ház, a posta, és alakuljon ki az állatgyógyászkodás. Lássuk, hogy hogyan alakul. Ezek után beszélhetünk a további terveidről is. Ha eljön az ideje. * Nem szeretne annyira előreszaladni. * Meglehet, hogy tudunk segíteni a befogáshoz, de erre nem tudok azonnal bólintani. Még csak ma érkeztél. De örülök, hogy ilyen lelkes vagy.
*Aggódott, de ezzel nem terhelne mást. Még mindig nem biztos Gwaandrilban, hogy mennyire inog a régi berögződések miatt.*
- Örülök, hogy hasonló szemlélettel viseltetsz az edő iránt, mint mi. Mi is csak annyit veszünk el, amennyit szükséges... *mosolyog az elfre.*
- Úgy hiszem, elég sokat megbeszéltünk a mai napon *zárja maga részéről a beszélgetést, ahogy érzi a két új társ összhangját az állatok terén.*
- Egyetek, amennyi jól esik. *Válla fölött hátra pillant, ahogy keres egy ismerős arcot.*
- Dronrin, a sátradat pedig Thobeys megmutatja *integet egy kamasz kor előtt álló fiú felé, s ha megérkezik, megkéri, vezesse egy üres sátorhoz Dronrint.*


291. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-31 09:37:46
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer Levél alatt//
//A Szent Fánál//

*Maga sem tudja, meddig fohászkodik, de nem is az eltöltött idő számít, hanem az, hogy érezhetően sikerül megerősíteni a fényt az oltárban. Arcán halovány mosollyal nyitja ki a szemét és sóhajt halkan. Ám nem mozdul, csak térdel tovább a Hajnal-ligetben a szent fa előtt. Xauzur leheveredik mellette, ahogy szokta, a hátát az erdőmélyi elf lábának veti. Abból tudni, hogy a csuhátlan csuhás végzett az imával, hogy az irbiszre néz, megsimítja a puha bundát az oldalán.
Az irbisz hamarabb észleli a közeledőt, felkapja a fejét, halk morranással jelzi a feléjük tartónak, hogy észrevette őt. Az erdőmélyi elf is oldalra fordítja fejét, megpillantva Arraelét, ahogy feléjük közeledik. Jobbját Xauzur oldalára helyezi, hogy elejét vehesse a hirtelen mozdulatnak, ha esetleg az irbisz nem örülne a tündér közelségének. Hiába, attól, hogy Xauzur szelídítettnek tűnik, még nem az.*
- Kérlek, erre az oldalamra. *Mutat szabad kezével az irbisszel átellenes oldalra. Xauzur sárga tekintete végigköveti Arraelét, ahogy mellé ér.*
- Az oltár, a Szent Fa ereje nőtt. Úgy érzem, az Erdő Szíve meghallgatott. *Néz fel az ezüstös levelű fára. A kérdéskor viszont lombzöld tekintete visszatér a tündérre. Pár pillanatig fürkészi őt.*
- Volt idő, amikor magányos aszkézisben éltem Erdőmélyén. Egy évig jártam a vadont, hogy közelebb kerüljek a Fákban Lakóhoz és megtaláljam önmagam, a békém. Aztán egy nap az Erdő Szíve utat mutatott nekem, egy erődhöz vezetett, amelyben már csak maroknyian éltek. Az lett az otthonom és áldozatként ültettem el akkor a magot, hogy ezzel erősítsem az erdőt. Az első télen parázstartókkal melegítettük, hogy ne fagyjon el. *Meséli el a kezdeteket, amelyek az erdőmélyi erődben zajlottak le.*
- Az élet újra visszatért oda, sokan lettünk, nagyon sokan és én megpróbáltam vezetni őket. Együtt éltünk az erdővel, az elődeink által kötött, ki nem mondott szerződés értelmében. Akkoriban ismertem meg Lyzendrát és Umont is. A régiek közül már csak ők maradtak. *Fordul a központi lombház felé, amerre Lyzt sejti. Umon pedig, ki tudja, merre jár. Megint.*
- De kiderült, hogy nem az az én sorsom, hogy vezessek, így Lyzendrára testáltam a vezetést, de akkor már késő volt. A közösségünk széthullott és a szerződést, melyet elődeink kötöttek, felbontatott. A városban akkor zajlottak a lázadások, engem, az Erdő Szíve magához szólított, hogy harcoljak a városi templom oltárát megátkozó Sa'Tereth-tel. Elszakadam Lyztől és Umontól, akik más útra léptek. Lyzendra, Monsotor és Jayzion közösen kimenekítették a fát Erdőmélyéről, ahol egy sötét entitás próbálta elragadni. Súlyos harcok árán sikerült felszabadítani az oltárt és a városiak, főleg elfek, velem tartottak ide, hogy letelepedjünk és új otthont alapítsunk, békében. *Érnek el végül a közeli múlthoz.*
- A fát ide hozták, Lyz azt mondta, a fa sugallta, hogy "haza szeretne menni". És mivel ez lett az új otthonunk, itt találtunk neki helyet. *Mutat a fa és körben a Hajnal-ligetben.*
- A templomi események után, úgy éreztem, ajándékot kaptam a Fákban Lakótól, képessé váltam bizonyos dolgokra, varázslatokra. Így szenteltük fel Hanloren, egy Eeyr papnő segítségével a fát, hogy az Erdő Szívének és Eeyrnek oltára és közösségünk központja legyen.
*Fejezi be a történetet, bár hosszúra nyúlt kissé, de Arraele szerette volna hallani a Szent Fa történetét. Az erdőmélyi elf pedig tisztán, őszintén válaszolt, nem érheti szó, hogy nem az igazságot adta elő.*


290. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-31 07:40:23
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ezer Levél alatt//
//A Szent Fánál//

*Az öreg egy kicsit tenterészik még a sátorban, ahol bekuckózott egy alvásra. Mivel öreg ezért nem tud sokat aludni, minden neszre felébred és forgolódik. Nem is sokat pihenget mire feleszméli, hogy itt most még aludni nem fog. Kibújik a sátorból és elindul felfedezőútra. Van még itt egy két hely ahol nem járt. Tudtál kívül a Hajnal-ligethez terelődnek mackós léptei. A szép ligethez ér, amit már látott egyszer, meg ott van ugye a csemetefa is. Látótávolságon belül kiszúrja, hogy ott térdel a csuhátlan csuhás meg az iribisze.*
~Mire kíszülhet az elfje?~
*Vakarja a fejét az öreg és közelebb is settenkedik. Nem szándékozik megzavarni a pillanatot ezért még mindig kellő távolságban marad. Elég sokáig elnézi Pyctát.*
~Ejjjhha, kitartón mantrázhat valamit. Úgy níz ki mígis csak igaz hívő ez a legíny.~
*Mikor már végez az elf az imádkozással akkor nyugodt léptékkel odamegy hozzá a fához.*
- Szerbusz fijjam. Nem zavar ha melléd telepszek?
*Ha Pycta nem bánja, akkor leül mellé a fűbe vagy földre, ami éppen alattuk elterül.*
- Láttam kitartón foházódtál. Elmesílníd nekem a fa törtínetít?
*Itteni életében először próbálja megérteni a közösséget, vagyis az egyik tagját, meg a csemetefa jelentőségét.*


289. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-30 20:21:30
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer levél alatt//
//Dhorryn, Araiven//

*Az óriás még figyeli Araiven és Dronrin mögött a történéseket. Az idős tündér és az északi elf korábban elhagyják a csoportot. Ezek után még a tündér pasifelszedési kísérletének is szemtanúja lesz, bár az óriás azt hiszi, hogy szegény tündérleány tényleg rosszul van. Mire reagálni tudna rá, az elf már el is kapta őt megmentve őt a föld megkóstolásától. Lyzendra még a fél-elffel folytat kommunikációt, majd elindulnak másfele. A szerzetes még figyeli hogy merre mennek, valamint a tündért és az őrt is figyeli. Odalép Araivenhez, és aggódva vizsgálja a tündérleányt, bár ő nem nagyon tudná megállapítani, hogy baja van-e, így Araivent kérdezi efelől.*
-Szerinted jól van? Mi baja lehet?
*Az elf férfi válaszára vár, közben próbál valamit kigondolni, ami segíthet a tündér, és talán a hosszúéletű helyzetén.*


288. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-30 15:18:28
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer Levél alatt//
//A Szent Fánál//

*Nem sokáig fekszik a fűben Gwaandril távozása után. Xauzur ugyan mellé telepszik, hátát döntve az erdőmélyi elfnek és talán el is szunyókál, hogy elégedetlen morranással fogadja az elf megmozdulását, amikor az talpra áll.*
- Ne morogj, gyere inkább. *Mondja halkan, széles mosollyal az irbisznek. Az erdei párduc előre nyújtja mellső lábait, hátát begörbítve nyújtózik ki, majd nagyot ásítva indul el királyi lépésekkel a csuhátlan csuhás után.
Egyenesen a Hajnal-ligethez mennek, be az alacsony kerítésen a szent fához. Az erdőmélyi elf halovány mosollyal néz fel a fára, amelyet egykoron Erdőmélyén maga ültetett. Már akkor is tudta, hogy fontos szerepet fog betölteni az életében, de azt nem hitte volna, hogy egyszer a közösségük központjaként fog szolgálni. Sóhajtva térdel le elé, ujjai a köré ültetett fehér virágokat simítják. Xauzur is közelebb lép, mintha értené, mi történik és milyen jelentősége van a fának, sárga ragadozótekintetét a lombok felé fordítja.
A fa előtt térdelő hosszúéletű halk imába kezd, a Fákban Lakóhoz fohászkodik, hogy erősítse meg hitükben a közösség tagjait, vezesse helyes útra az új érkezőket és védje, óvja meg őket a rájuk váró veszedelmektől. Kéri őt, hogy odázza el a pillanatot, amikor újra fegyvert kell fognia, hogy acéllal és ököllel védje meg a közösséget, a fát és a hitét. Kéri, hogy nyugodjon helyén az Ochass Arch'ya, amíg csak lehet, mert akkor tudja, hogy addig nem kell felölteni a szerzetesvértet. Addig a közösség biztonságban van.
Imája végén a lelkében ragyogó fényt ajánlja fel a Szent Fának, erősödjön, terebélyesedjen, hogy lombjával óvja meg az övéit és az erdő lakóit a sötétségtől. Reméli, hogy az Erdő Szíve elfogadja a felajánlást. Persze, ha nem, később újra próbálkozik, de erre egyelőre nem gondol.*

A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.

287. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-30 13:24:01
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Gwaandril, Lyzendra, Dronrin//
//N'othrym//

*A vezető hosszúéletű mosollyal üdvözli, amit viszonoz, majd helyet is foglal.*
-Köszönöm! *Jelenti ki egyben a kupára és a csatlakozásához. Másképpen áll most Lyzendrához, ez talán meg is látszik rajta. Mindenesetre elmondja, hol volt eddig, miközben a smaragdzöld tekintetű elfre néz, belekezdene, de Dronrin megelőzi. A félvér kezére értetlenül néz és mosolyog.*
-Én is örvendek, de bocsáss meg, mit kérsz tőlem, mimet adjam át? Ó, várj! *Azzal valószínűleg a lány kezében landol a sajátja.*
-Pyctával beszélgettem eddig, úgy néz ki, ti kedveliteke ezt. *Kézrázás után pedig válaszol a kérdésekre, amiket Dronrin feltett.*
-Igen, északi fajta, Juhar a neve. Valószínűleg ő az utolsó. *A csahos közben lassan közeledik a sötét hajú lányhoz, simogatást kérve, de gazdája csihadjot mondva szólal meg elf nyelven.*
-Cho'yss! *Szórja szemei és nyelve is a szikrákat, majd újra az emberek szavaival fejezi ki magát, keserédes tekintetével.*
-Bocsánat, Lyzendra és Dronrin: elkezdtem vadásznak tanítani, de nem tudtam ezt még kinevelni belőle. *Ha ez megvolt, szemeit enyhén szűkre húzva teszi fel a benne felmerülő kérdést a lánynak.*
-Szabadna kérdeznem: honnan tudsz az északi juhászokról? És rólam is. *Persze szája a félmosolyra hajlik, szokásosan. Ha ezt a kört lefutotta, újra a szőke elf felé fordítja tekintetét, sokkal komolyabban.*
-Pyctával beszéltem eddig, kérésemre ő küldött el ide enni és utána aludni. Holnaptól dolgozni kezdek a házamon és a dúcon. Emellett kérte, hogy mondjam el neked a terveimet. Állatgyógyász kívánok lenni, jelenleg úgy érzem, ezzel kamatoznak leginkább a képességeim az Ezer Levél Honában. Emellett szeretnék majd ezek után, esetleg a kuruzslás közben majd megszerezni egy bestiát, magától értetődően a vadállatok gyógyításával fejezném ki hálámat érte, vigyázva az egyensúlyra. Csak annyit vennék el, amennyi szükséges, semmivel se többet, de kérlek; értsd meg, druidaként állatok nélkül, a képességeim semmit sem érnek. Természetesen, csak ha megengeded. Te vagy a vezető. *Ha teheti, felnéz a fára, ahol Eia pihen. Mosolyogva, elkápráztatva szólal meg a tollas szárnyú szépségről.*
-Csodálatos állat. A tiéd? *Majd ha választ kapott, sóhajt egyet.*
-Én is szerettem volna egyszer egy hóbaglyot magamnak, de közbe jött valaki. *Mosolyog itt az ebre, akinek egy fülvakarás is a jussát képezi. Ha megengedik, a beszéd után, hiába borzalmasan éhes, de csak most kezdene hozzá a falatozáshoz, természetesen válaszolni fog, ha kérdést tesznek fel neki.*


286. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-30 11:31:25
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Lyzendra, Gwaandril//
//N'othrym//

*Lyzendra engedélyére egy kalácsot vesz magához és jóízűen enni kezd, majd amikor az elf tölt neki egy kis vizet abból is kortyol párat.*
-Nagyon rég nem ettem kalácsot.
*Hümmögve felsandít a fára, ahol az uhu hangot ad nem tetszésének, hogy ő még nem kapott enni.*
-Nagy részben eddig húson éltem. Eia nagy vadász és hát a termetét jól tudja hasznosítani. Nyulakat és rágcsálókat fogott általában, de volt pár esetünk rókákkal és gidákkal is.
*Ezekben az esetekben általában a madár került ki győztesként. Emlékezteti is magát, hogy a tarisznyájában lapul még pár darab egér, a madár képzéséhez.*
-Érdekes elgondolás, de nem megvalósíthatatlan.
*Az említett Gwaandrilt ugyan még nem ismeri, de elképzelésével szimpatizál. A származását illető kérdésre enyhén összehúzza a szemöldökét.*
-Artheniorban éltem.
*Elég szűkszavú a válasza, de az életét tekintve ez nem meglepő. Egyelőre nem szeretne több dolgot megosztani a múltjáról, hiszen sebei még túl mélyek.
Pont amikor kimondja, hogy honnan érkezett, betoppan a már említett Gwaandril, nyomában a juhászkutyával, aki már az érkezésekor felkeltette az érdeklődését. Mielőtt a férfi helyet foglalna, kicsit megemelkedik és barátságosan kezét nyújtja felé.*
-Dronrin Vertthe vagyok! Hallottam már rólad.
*A kutyára pillant, majd egy biccentéssel őt is üdvözli.*
-Téged, hogy hívnak bundás? Ha nem tévedek északi vagy.
*Tisztában van ezeknek a fajta kutyáknak a temperamentumával, ezért egyelőre csak távolról szemléli az ebet. Vissza emlékszik azokra az időkre amikor még ő is sok időt töltött ezeknek az állatoknak a körében és szomorúság tölti el szívét. Mielőtt még elragadnák őt ezek az érzések, erőt vesz magán és ismét a körülötte lévőknek szenteli figyelmét.*

A hozzászólás írója (Dronrin Vertthe) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.30 11:34:13


285. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-30 10:32:22
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Dronrin, Gwaandril//
//N'othrym//

*Miután az öt fa közé ékelt lombházba belépnek, Lyz egy asztalhoz kíséri Dronrint.*
- Foglalj helyet, és vegyél nyugodtan. *Egy kancsóért nyúl, hogy az asztalokon mindig kihelyezett néhány kupa közül egyet felfordítson, s vizet töltsön a lánynak. Annyi azért feltűnt neki, hogy bár szomjas, és bizonyára éhes is, hisz egy bagoly egy-egy rágcsáló méretű vadat tán foghatott neki, de aligha lakhatott jól az utóbbi időben ennyivel. Ennek ellenére a lány fegyelmezettebb, mint hitte. *
- Sok állatunk van, és mindig jól jön az ügyes kéz körülöttük *bólint a lány felajánlásra.*
- Eleinte örülnék, ha az állatok körül segédkeznél. Gwaandril hollópostát javasolt, amit engedélyeztem, neki is jól jöhet a segítség.
* Engedi enni a lányt, de néhány falat után mégis kérdést intéz hozzá.*
- Honnan érkeztél? *Mindenképpen szeretné tudni az új jövevények származását, mert Gwaandrillal kapcsolatban is vannak még kétségei. Zavartabbnak tűnt az ifjú, s ezáltal Lyz még nem teljesen nyugodt a részéről. Dronrinnal kapcsolatban is szeretne tisztábban látni.
Ez után nem sokkal érkezik meg közéjük a korábban emlegetett Gwaandril.*
- Örülök, hogy látlak. Gyere Gwaandril, foglalj helyet, és láss hozzá, ha éhes vagy *mosolyog barátságosan, s azzal újabb kupát fordít fel az asztalon, hogy neki is tölthessen egy kis vizet.*


284. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-30 09:06:47
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer Levél alatt//
//Gwaandril, Pycta//

*Az elfek közösségei régóta nem olyan egységesek, mint régen, már ha egyáltalán van olyanjuk még ezen a világon. Sokuk egyszerűen, galádul elfordultak az Erdőtől, attól a szülőtől, ki életet adott nekik és aki olyannyira szerette őket. Akik nem a szürke városokba menekülve keresték azt, ami sosem lehet többé a sajátjuk, azok sem maradtak egy mag körül hús: sokan vándoroltak, vagy akár a rengetegeken belül is olyan megosztó és egymástól gyökeresen különböző életet éltek, s mai napig élnek is, akár Mil'Ochass Lombvártól. Hogy ez mire jó, egyáltalán hasznos e, talán soha senki nem tudja megmondani, ahogyan azt sem, mi volt annak az oka, hogy ez a fura dolog ki tudott alakulni egy olyan népnél, mint a hosszúéletűek. Gwaandril is jelenleg ezzel küzd, s ha Pycta már önmagában is azt sejteti neki, hogy különleges, most, hogy ép ésszel felfogta a közösség lényegét és próbál betagozódni, igaz, csupán kisebb - nagyobb sikerekkel, alig egy fél nap alatt, saját belátása alapján előbb le kéne tennie valamit az asztalra, hogy fel tudjon venni onnan valamit. Hiába készülne életét az állatok kuruzslására feladni, szívesen, sőt, áhítattal venné egy legendás bestia társaságát. Pycta nem tudhatja, hogy itt nem gőgről van szó, az északi meg nagy valószínűséggel még maga sem jött rá a sötét, lelke mélyén megbújó okra: apja szellemének kíván így tetszelegni, mivel az ősnek is hasonlóan volt társa wargja. Igen, nehéz egy porontyból kivasalni a szülei iránti rajongást és szeretetet; főként, ha őszinte volt: élt bármilyen burokban is. Egyelőre azonban a Viltheriel csak hallgat, magát Ventust, majd az első két hasábjára egyben kíván felelni.*
-Bár remélem, ez lesz az. Mint említettem, a közösségetek hasznos tagja kívánok lenni, képességeim alapján. *Jön a következő megszólalása ezután az erdőmélyinek, amit be kell látnia Gwaandrilnak is: helyes gondolatok és igazak. Mind Arraele egyes elemeiben, mind Pyctánál érez ődzinteséget és osztandó gondolatokat, bár ez a halandóknál igen természetes.*
-Bevallom, most, hogy ezt így felvezetted, igazat kell adnom. Kicsit furcsállom, hogy fatemplomot kívánna felhúzni, de az istenség gondolom nem is az Erdőszellem lenne. A fényt emlegette, azt meg, hogy ki a Fényességes, mind tudjuk. *Ha nincs is annyira tisztában az istenekkel, csak a tragédia miatt Teysusszal, azért a főbb neveiket ismeri, s ez Eeyrnél sincsen másképpen. Mikor Pycta szájából elhangzik az információk bizalmasam kezelése és az, hogy ne ítélkezzék az ő nézeteltérésük miatt a közösség felett, Gwaandril jobb belátásra bíródik, szóval bólint és kedves hangon megszólal.*
-Druida vagyok, Pycta és mi nem igazán a kotyogásunkról vagyunk híresek. Nem adom tovább és ígérem, nem ítélkezek az egész közösség felett a ti problémátok miatt. *Bár ezek talán hazabeszélésnek tűnhetnek azután, hogy Arra papával való beszélgetésüket most adta ki a lombzöld tekintetű, hosszúéletű szerzetesnek. Ezzel szemben azonban a férfi megértheti, hogy őt ezzel többre tartja az északi, hiszen Gwaandril nem egyszer említette már az ittenieknek, hogy ő a vezetőkhöz hűséges, nem konkrét személyekhez. Lehet, hogy ez később változik még, vagy jelenleg akár furcsának is hathat a többieknek, azonban a túlélés része az is, hogy a ranghoz, ne az alakhoz legyen lojális az elf, így a rend is könnyebben fenntartható, s a zsarnokság is akadályozott. A fenyvesben ez így működött, itt meg lehet, hogy másképpen, bár ennek a gondolatnak a pártolása sem lehet feltétlenül idegeb akár Lyzendrától, akár Pyctától. Nagyot sóhajt és beszél.*
-Akkor nem fogok ebben segítkezni, több időm marad fióka gyűjtésre. *Jelenti ki és valójában ebben igaza is van. Monsotor említésénél meglepődik, ez arcáról is könnyen leolvasható. Lyzendra mintha említette volna neki, vagy talán magától hiszi azt, hogy itt legendás harcosoktól tanulhat, de ennyi és ekkora személyek mellett szinte eltörpülni látszik ő maga. ~ Még a végén kiderül, hogy Dhorryn is a kilenc kezdet egyike, s csak megjátszották előttem, hogy egy új tag befogadásáról van szó, közben pedig felmértek. ~ Ábrándozik képtelenül, bár amennyi csalfa és bűbájos dolgot látott eddig az Ezer Levél Honában, már ezen sem csodálkozna. Bizonytalanul szólal meg, ugyanakkor próbálja kihangsúlyozni a megfelelő tiszteletet, ami az óriásnak kijárhat.*
-Én... erről nem tudtam. Persze, persze, úgy lesz. És a Szent Fát is tisztelem... ~ És mindent tisztelek. Ja, lassan én semmi mást nem csinálok itt, csak tisztelek. ~ *Ha nem is szándékosan, de ezen gondolatok befúrták magukat elméjében. Nem negatív, de építő jellegűen tervezi, hogy maga is váljék valami egyedivel Mil'Ochass hasznára, hogy ha majd érkezni vélik egy új, ő rá is ezt mondja Pycta, Lyzendra, Arraele, vagy az a tündérlány, Viel, akit csak pár pillanatra látott: "Fordulj felé tisztelettel!". Pcyta visszautasítja az ölelést, viszont elmagyarázza, hogy merre menjen, ha enni akar, sőt, el is köszön tőlük.*
-Neked is Pycta, köszönöm! *Hangzik el az ő szájából is, majd el is indul a N'Othrym felé, bár egy pillanatra megállásra kényszerül, Juhar miatt. A kutya farát lesújtja, nagy, égszínkék szemei a lombokra düllednek, füleivel felcsapva kémleli őket. Felfigyelt valamire, amely olyan hangtalan, olyan nesztelen, hogy még Gwaandril elf érzékei is kevesek hozzá. A fiú valószínűleg sose fogja megtudni, hogy feltehetően Xauzur az. Egyszerűen csak felnéz, többször is, figyelmesen az ezer levél alá bámul, majd összehúzozt szemöldökkel, de kedves hangon megszólalva noszogatja az ebet.*
-Gyerünk, Juhar, menjünk enni! *Az invitálásra a kutya feladja a vadászpózban lévő nézelődést, azzal elindul a választott irányba.*

//N'Othrym//
//Lyzendra, Dronrin//

*A főépületbe érve tálcára vesz magának étket: salátát, kevéske húst és kenyeret, némi teával. Az alkoholmentességért nem fáj a feje, a forró vízzel feleresztett, növényi teákat jobban szívleli bármilyen erjesztett italnál. Már éppen leülni készül, mikor egy uhu és egy félvér társaságában megpillantja Lyzendrát. Úgy hiszi, itteniek mind a ketten, nem egy újról van szó. Mivel betagozódni szeretne, nem külön utakat járni, s talán a fővezér is úgy hinné, így szeretné megmutatni komoly szándékait a közösség felől, elindul feléjük és mosolyogva szólal meg a csahos Juhar társaságában.*
-Me'Ochass, Lyzendra. Hölgyem! *Bólint Dronrin felé is.* Esetleg helyet foglalhatnék? *Kérdezi, már amennyiben van mellettük még hely, s engedélyt is kap rá, leül. Ha nincsen szabad ülőalkalmatosság, de megengedik, hogy helyet foglaljon, akkor a tálcát letéve húz oda egyet. Viszont ha elutasítják, természetesen minden másképoen alakul.*


283. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-29 20:49:22
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1134
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer Levél alatt//
//Gwaandril, Pycta//

*A hosszú hallgatás azt jelzi, hogy Gwaandril figyel és bizonyosan el is gondolkodik a hallottakon. Talán gyűjti a gondolatokat a válaszhoz, de az is lehet, hogy nem tetszik neki, amit hall.
Amikor pedig a monológja végén az ifjú elf nekikezd a válasznak, már előre érzi, hogy az elmondottakhoz mérten hosszú lesz.
Az első részhez volna mit hozzáfűznie, de egyelőre megadva a tiszteletet Gwaandrilnak, ő maga is végighallgatja figyelmesen. És ahogy az elf halad a válaszban lépésről lépésre, egyre inkább biztos lesz abban, amit felőle gondol. Majd amikor befejezte, mielőtt még elengedné, válaszol neki.*
- A kapuban történt találkozásunk óta most beszélünk hosszabban először, kiismerni ennyi idő alatt lehetetlen. Figyelj, tapasztalj és légy türelmes, idővel kialakul majd mindenkiről a véleményed. Így nem csalódsz az első benyomásban és biztosabb lehetsz magad is. *Ad tanácsot a megismeréssel kapcsolatban. Sokkal könnyebb és nyugodtabb lesz, ha nem első pillantásra dönt mindenki felől. De azt, hogy hallgat-e rá, már Gwaandril fogja eldönteni.*
- Idővel, ahogy mindenkit megismerhetsz, megtalálhatod a helyed is, elmúlik ez a bizonytalanság vagy belátod, hogy nem ez lesz az a közösség, amelyben végül megállapodsz. *Tárja szét karjait, hisz ez is egy lehetséges kimenetel. Persze, ha az ifjú elf félre szeretné érteni, félre fogja.
Amikor Gwaandril előre bocsánatot kér kimondott szavaiért és Arraelét említi, akkor rájön, hogy talán a vén tündér mondott valamit neki, amiért erre a következtetése jutott. A "jóváhagyatott" templom építése pedig teljesen hihetetlen számára.*
- Arraele nem sokkal régebb óta van itt, mint te, mégis olyan tisztségeket mond magáénak, amelyekkel nem bír. Templom pedig biztosan nem fog épülni Mil'Ochass területén. Bár a Fákban Lakót mi Eeyr aspektusaként tiszteljük, másképp gyakoroljuk hitünket. Tetőt húzni egy erdei hit fölé olyan volna, mintha az erdő fölé akarnánk tetőt építeni. *Csóválja meg a fejét.*
- Kétlem, hogy Lyzendra bármi ilyesmire engedélyt adott volna. De ez nem is a te problémád, kérlek, kezeld a most elhangzottakat bizalmasan. *Kéri meg az ifjút. Ez nem segített sokat a vén tündér megítélésén.*
- Az én és Arraele közt fennálló nézeteltérés alapján pedig, kérlek, ne ítélkezz egy közösség felett. *Hajtja meg kurtán a fejét, hisz nem gondolja, és nem is tud arról, hogy bárki másnak is volna komolyabb problémája a tündérrel.*
- Monsotor volt az egyik harcos Lyzendra mellett, akivel kimenekítették a fát, fordulj felé tisztelettel. *A visszahúzódó óriás nélkül Lyz nehezen jutott volna ki Erdőmélyéről.
A Juhart érintő éjszakai bezárásra csak egyetértően bólint. Míg meg nem szokja az eb a folyóparti falut és a falubeliek őt, addig jobb ez így. Még akkor is, ha ez kellemetlenséget okoz Juharnak.
Az ölelést nem érti, ha barátságtalannak is tűnik, megelőzi a mozdulatot.*
- Kérlek, erre semmi szükség. *Feléjük sosem volt gyakori a szimpátia ilyen kimutatása.*
- A központi lombházban, arra *Mutat az irányába.* kapsz ételt és italt. Persze vizünk van, Mil'Ochass területén nem szívlelem az alkoholos italokat. *Húzza el a száját, mert vannak olyanok, akik szerint ez a tiltás eléggé eltúlzott a részéről.*
- Egyél, igyál, pihenj és holnap, új erővel vágj bele, amibe szeretnél. *Hajtja meg magát kissé az ifjú elf előtt.*
- Nyugodt álmot, Gwaandril. *Köszön el az ifjú elftől, de ő maga még nem indul el. Marad még és miután a hosszúéletű távozott a közelben álló, sűrű lombú fa felé fordul.*
- Lejöhetsz. *Mosolyodik el és hívóan int a levelek felé. A fáról Xauzur ugrik le elégedetlen morranással érve földet mellette. Az erdőmélyi elf megsimogatja a fejét, megütögeti az oldalát és leheveredik a fűbe mellé, hogy a lombok között fel-felbukkanó csillagpettyes eget fürkéssze.*


282. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-29 17:44:53
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Ezer Levél alatt//
//Gwaandril, Pycta//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Gwaandril nem szól, csupán hallgatja Pycta szavait. Amikor kérdezik, bólint, s tovább issza azokat, melyek az erdőmélyi ajkait hagyják el. Mindenesetre jól esnek neki, amiket mond neki a hosszúéletű, de ugye egyszer válaszolni is kell majd, ami lassan közeleg, egybe, monológba gyűjtve. Azon seppnyire meglepődik, hogy vállára helyezi a kezét a szerzetes. ~ Itt sokkal kedveltebbek az érintések. ~ Gondolja. Ha viszont Pycta már befejezte, sóhajt egy nagyot és komoly, de jól érezhetően kedvességgel teli hangon mondja.*
-Pycta, kérlek, ne érts félre, nem magasztalni, dicsőíteni, vagy nyalni akarok, vagy akár ezeknek az ellentettjét. Én őszintén fogok most beszélni. Jó elfnek tartalak, szigorú jellemnek, de gondoskodónak. Lyzendra szerintem valamivel engedékenyebb, de ebben még nem vagyok biztos, jól fogalmaztad, fél napja vagyok itt és két napja összesen Artheniorban. Éhes vagyok, kimerült és ahogyan említettem: el vagyok veszve. Nem találom a helyemet, mert itt van ez a csodás hely, ahol önmagam lehetek és sokkal szabadabb vagyok, mint otthon, s nem tudok mit kezdeni ezzel a szabadsággal. Otthon apám nem fél nap alatt kiűzött volna valaki olyat, mint én, hanem két perc alatt megnyúzatta volna. Nálunk falkában vadásztunk, mert sokszor wargokat cserkésztünk be, hiába az erdőben volt a falunk, a hegyekbe jártunk, ahol megint más törvények uralkodnak. Ne érts félre, kérlek, a te véleményeden vagyok én is, barbár dolognak tartom egy állat ellehetetlenítését és nem csapdásznak készülök. Hogy őszinte legyek, állatgyógyász kívánnék lenni, ha elvégeztem a feladataimat. Juhar sokat megszolgált már mellettem és annak ellenére, hogy vadásznak tanítom be, nem kívánok harcolni, abból elég volt már. A békét keresem. Egy olyan helyről jöttem, akinek sajnálom a lakóit és nem azért, mert meghaltak, hanem mert abban a szoros hagyományrendszerben élve, nem ismerték a _válaszút_ fogalmát. Én sem ismerem még teljesen, mi itt a szokásos, de hidd el, igyekszem. Maradni szeretnék, amíg megtűrtök és hasznos kívánok lenni. Elvégre, akkor miért ne ajánlottam volna fel a hollópostát? *Itt egy cseppet elmosolyodik keserédes szemeivel is. Cseppet nézegeti a fákat, ahogyan a szél játszik velük.*
-Ami nekem egyedül szükséges az erdőből, az egy hátas és a madárfiókák a rendszerünkhöz. Természetesen ha veszek, adok is, méghozzá azzal, hogy csupán a legkisebb fiókákat szedjük ki. Gondolom ismered annyira a madarak szokását is: a legkisebbet a testvérei agyon szokták csípni. Így józ is tehetünk akár. Az állatok gyógyításával pedig adóznék az Erdőnek, amennyiben kegyeibe fogad annyira, hogy minxszel adományoz meg. *Tereli ezután a témát az igazán fontosakra, bár így a céljaival is kristálytisztában lehet Pycta.*
-Köszönöm, hogy elismered a nevemet is. Arra papa mondta, hogy túl nehéz, mikor lefordítottam, azt helyeselte. Azt hittem, így helyes. *Majd ráncolni kezdi a szemöldökét, gondolkodás végett, s ekkor szól újra a lombzöld tekintetű hosszúéletűhöz.*
-Tudod, remélem nem sértésnek veszed, de hiába harmonikus az itteni idill, érzek széthúzást a tagok között. Kifejezetten a tündér és... a vezetőség között. Most templomot szeretne emeltetni, bár gondolom ez jóváhagyott. *Pyctában megbízhat, úgy látja, ezért beszél.*
-Holnaptól elkezdem az építkezést, valami Monsotor nevű itteni segíteni fog nekem Lyzendra szerint. Juhar képzése pedig mindig a nap végén lesz. Aztán megy a karámba. *Itt nyüszít valamennyire az ebek monstruma, de egy kis fülvakarás után abba is hagyja. Ki tudja miért, talán mivel kedvesnek véli a szavakat, de ha teheti, megöleli a szerzetest, majd keserédes mosolyával beszélne.*
-Ha nem bánod, szeretnék enni és pihenni. Holnaptól dolgozok. Ha lenne valami kérdésed még, válaszolok, de jelenleg inkább távoznék. Össze kell szednem magamat és a kutyát is. *Ha Pycta elmagyaráza neki, merre van a N'Othrym, elindul arra egy átöltözés után, ha viszont van még hozzá intézendő szó, kétség kívül válaszol rá.*


281. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-29 17:40:41
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Lyzendra//
//N'othrym//

*Mosolyog, azon hogy Lyzendra az uhut is köszönti, majd hálásan mosolyog a víz és étel említésére.*
-Igen, köszönöm.
*Követi a szőke hajú elf nőt és utoljára még hátra sandít, hogy egy intéssel elköszönjön Araiventől. Közben tovább követi az elf nőt.*
-Rendben. Köszönöm.
*Egy csigalépcsőn haladnak felfelé és amikor felérnek Dronrin szeme felragyog. Számára kész terülj, terülj asztalkám az a kép ami fogadja. Lát kancsót, kosarakat különféle pék süteményekkel. Helyet foglal a számára kihúzott széken, majd Eiá fejéről is leveszi a sapkát. Halk fütty szóval jelez a madárnak, aki a vállát elhagyva átrepül a legközelebbi fa legalsó ágára. Figyelmét ismét az elfnek szenteli.*
-Igen nagyon tetszik és örömmel maradnék.
*Mosolyog és illedelmesen várja, hogy Lyz engedélyezze, hogy töltsön magának egy pohár vizet. Bármennyire is próbálja tagadni, származása kiütközik az apróbb mozzanatokban. Ha valójában olyan erdei kóbor lélek lenne, amilyennek tetszeni látszik, valószínűleg már neki ugrott volna habzsolni.*
-Igen értek. Főleg a vadászathoz, az állatokhoz, de sok dologban hasznos lehetek. Miben lehetnék a közösség segítségére?
*Amikor még otthon volt, sokat olvasott, segített a konyhán, kertekben, az állatoknál, ahol kellett és szeretett énekelni is.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 847-866