Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 158 (3141. - 3160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
3160. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-05-27 10:31:06
Üzenet elküldve: 2017-05-27 10:31:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
*Épphogy bekopog az ajtón, Lors olyan gyorsan nyitja, mintha épp ki akart volna jönni. Látva elszontyolodott arcát, épp kérdezni akarna, de mielőtt megtehetné, Lors elmondja, hogy Sya elrontotta a gyomrát, nem tud velük jönni.*
- Ma biztos nem fog tudni enni, de innia azt kellene. Legyen a szobájában egy bögre kamillatea, hogy tudja kortyolgatni. Biztosan lehet kapni azt is. *Benéz Lors háta mögött és int Syának. Úgy tűnik, nem túl komoly a dolog. Lors kérdésére, hogy minden rendben van-e, kicsit szomorkásan néz vissza, nem szól, csak bólint. Aztán témát vált.*
- Menjünk le, együnk valamit, bár nem vagyok túl éhes. Egy gyümölcstál meg tea megteszi. Utána indulhatunk. Ana, te mit ennél?
*Épphogy bekopog az ajtón, Lors olyan gyorsan nyitja, mintha épp ki akart volna jönni. Látva elszontyolodott arcát, épp kérdezni akarna, de mielőtt megtehetné, Lors elmondja, hogy Sya elrontotta a gyomrát, nem tud velük jönni.*
- Ma biztos nem fog tudni enni, de innia azt kellene. Legyen a szobájában egy bögre kamillatea, hogy tudja kortyolgatni. Biztosan lehet kapni azt is. *Benéz Lors háta mögött és int Syának. Úgy tűnik, nem túl komoly a dolog. Lors kérdésére, hogy minden rendben van-e, kicsit szomorkásan néz vissza, nem szól, csak bólint. Aztán témát vált.*
- Menjünk le, együnk valamit, bár nem vagyok túl éhes. Egy gyümölcstál meg tea megteszi. Utána indulhatunk. Ana, te mit ennél?
3159. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-05-27 09:31:58
Üzenet elküldve: 2017-05-27 09:31:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
//Syasraya//
*Lors hirtelen ébred, egy kiáltásra. Sya kiáltott, és a földön fekszik. Egyből fel ugrik, és oda szalad hozzá. Felemeli a földről óvatosan a karjaiba veszi, és oda viszi az ágyra. Egyből megnézi, hogy mi baja lehet. Nem akarja itt hagyni egyedül.*
-Veled maradok! Nem hagyhatlak itt.
*De Sya akaratoskodik és rábeszéli.*
-Hát jó, de kérlek ne kelljen megbánnom, hogy itt hagylak.
*Simítja meg a homlokát és puszilja meg.*
-Ezt itt hagyom neked.
*Nyújtja át a díszes kardját.*
-Ez a mesteremé volt. Könnyű, jól lehet vele védekezni. Ha én nem is maradhatok, akkor az öreg mesterem marad. Majd ő megvéd!
*Mosolyog rá és, hogy jelezze, hogy nemleges választ nem fogad el megsimítja még egyszer az arcát, és feláll elkezd öltözni. Öltözködés közben hallja, hogy Sya hozzá beszél.*
-Igen lehet, de vigyázz kérlek. Sosem lehetünk semmiben biztosak.
*Ha megengedi ad neki egy búcsú puszit. És elindul lefelé. Még az ajtóból vissza szól Syanak.*
-Tudod nagyon fontos vagy nekem. *Néz rá szomorkásan.* Nagyon féltelek.
*Nyitná ki az ajtót, de valaki kopog rajta. Kinyitja és Gor áll ott.*
-Jó reggelt! Van egy rossz hírem. *Mondja köszönés képen.* Syanak az étel elrontotta a gyomrát így nem tud velünk jönni. *Néz szomorúan.* Veletek minden rendben?
A hozzászólás írója (Väilkern Lorshavrund) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.27 09:39:49
//Syasraya//
*Lors hirtelen ébred, egy kiáltásra. Sya kiáltott, és a földön fekszik. Egyből fel ugrik, és oda szalad hozzá. Felemeli a földről óvatosan a karjaiba veszi, és oda viszi az ágyra. Egyből megnézi, hogy mi baja lehet. Nem akarja itt hagyni egyedül.*
-Veled maradok! Nem hagyhatlak itt.
*De Sya akaratoskodik és rábeszéli.*
-Hát jó, de kérlek ne kelljen megbánnom, hogy itt hagylak.
*Simítja meg a homlokát és puszilja meg.*
-Ezt itt hagyom neked.
*Nyújtja át a díszes kardját.*
-Ez a mesteremé volt. Könnyű, jól lehet vele védekezni. Ha én nem is maradhatok, akkor az öreg mesterem marad. Majd ő megvéd!
*Mosolyog rá és, hogy jelezze, hogy nemleges választ nem fogad el megsimítja még egyszer az arcát, és feláll elkezd öltözni. Öltözködés közben hallja, hogy Sya hozzá beszél.*
-Igen lehet, de vigyázz kérlek. Sosem lehetünk semmiben biztosak.
*Ha megengedi ad neki egy búcsú puszit. És elindul lefelé. Még az ajtóból vissza szól Syanak.*
-Tudod nagyon fontos vagy nekem. *Néz rá szomorkásan.* Nagyon féltelek.
*Nyitná ki az ajtót, de valaki kopog rajta. Kinyitja és Gor áll ott.*
-Jó reggelt! Van egy rossz hírem. *Mondja köszönés képen.* Syanak az étel elrontotta a gyomrát így nem tud velünk jönni. *Néz szomorúan.* Veletek minden rendben?
A hozzászólás írója (Väilkern Lorshavrund) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.27 09:39:49
3158. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-05-26 22:57:53
Üzenet elküldve: 2017-05-26 22:57:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
//Ana//
*Sajnos jó volt a megérzése, kedveli őt Ana, mint a barátját, mint a testvérét, de nem jobban. Megölelheti, megpuszilhatja, megsimogathatja, kellemesen elbeszélgethetnek, talán még kézen fogva sétálhatnak is, de ennyi. Nem mondaná, hogy nem áll készen egy párkapcsolatra, ha a szívében valamit is érezne iránta, mint férfi iránt. Ezt a békát bizony le kell nyelnie. ~Ha barát, akkor csak barát.~ Jól esik neki, hogy a nyakába ugrik, de azért csak elszomorodik. Igyekszik nem mutatni, reméli, hogy sikerül ez neki. Miután lefekszenek, hallja, ahogy Bynne odarepül Anához, akinek a lélegzete egyre csendesebb és egyformább lesz. Gor nem tud egykönnyen elaludni, de aztán csak elnyomja az álom. Azt álmodja, hogy Sya és Ana is Lorst csókolgatja. Ettől felébred, megint forgolódik egy ideig, míg megint el tud aludni. Aztán kopogásra ébred, kipattan a szeme, de nem mozdul. Ana már ébren van, látja, hogy az ablakon néz kifelé. Az ajtóhoz megy és kinyitja. Meghozzák a ruháikat, elviszik a köpenyeket. Így hát Ana meztelen, legalábbis amíg gyorsan fel nem öltözik. Persze nem látja, mert az ajtó környéke kiesik a látóteréből. De azért elképzelni el tudja. Persze minek… sóhajt egy nagyot, és amikor már nem hall ruhasusogást, felül.*
- Jó reggelt. Jól aludtál? *Ana válasza után eszébe jut az álma, és az is, hogy nézett Lorsra a fürdőben.* Neked is Lors tetszik valójában? *Amíg Ana válaszol, felkel az ágyból. Természetesen meztelen, de nem zavartatja magát. Odamegy a lavórhoz, megmossa az arcát, meg ahol még szokta, majd megtörülközik és felöltözik. Élvezi, hogy tiszta ruha van rajta.*
- Fogjuk a holminkat, menjünk reggelizni, előtte kopogjunk be Lorsékhoz. Ha ők még nem kopogtak, akkor nem készek az indulásra. *Kiengedi a szobából Anát, gondosan becsukja az ajtót maga mögött, majd bekopog a szemben lévő szobába.*
//Ana//
*Sajnos jó volt a megérzése, kedveli őt Ana, mint a barátját, mint a testvérét, de nem jobban. Megölelheti, megpuszilhatja, megsimogathatja, kellemesen elbeszélgethetnek, talán még kézen fogva sétálhatnak is, de ennyi. Nem mondaná, hogy nem áll készen egy párkapcsolatra, ha a szívében valamit is érezne iránta, mint férfi iránt. Ezt a békát bizony le kell nyelnie. ~Ha barát, akkor csak barát.~ Jól esik neki, hogy a nyakába ugrik, de azért csak elszomorodik. Igyekszik nem mutatni, reméli, hogy sikerül ez neki. Miután lefekszenek, hallja, ahogy Bynne odarepül Anához, akinek a lélegzete egyre csendesebb és egyformább lesz. Gor nem tud egykönnyen elaludni, de aztán csak elnyomja az álom. Azt álmodja, hogy Sya és Ana is Lorst csókolgatja. Ettől felébred, megint forgolódik egy ideig, míg megint el tud aludni. Aztán kopogásra ébred, kipattan a szeme, de nem mozdul. Ana már ébren van, látja, hogy az ablakon néz kifelé. Az ajtóhoz megy és kinyitja. Meghozzák a ruháikat, elviszik a köpenyeket. Így hát Ana meztelen, legalábbis amíg gyorsan fel nem öltözik. Persze nem látja, mert az ajtó környéke kiesik a látóteréből. De azért elképzelni el tudja. Persze minek… sóhajt egy nagyot, és amikor már nem hall ruhasusogást, felül.*
- Jó reggelt. Jól aludtál? *Ana válasza után eszébe jut az álma, és az is, hogy nézett Lorsra a fürdőben.* Neked is Lors tetszik valójában? *Amíg Ana válaszol, felkel az ágyból. Természetesen meztelen, de nem zavartatja magát. Odamegy a lavórhoz, megmossa az arcát, meg ahol még szokta, majd megtörülközik és felöltözik. Élvezi, hogy tiszta ruha van rajta.*
- Fogjuk a holminkat, menjünk reggelizni, előtte kopogjunk be Lorsékhoz. Ha ők még nem kopogtak, akkor nem készek az indulásra. *Kiengedi a szobából Anát, gondosan becsukja az ajtót maga mögött, majd bekopog a szemben lévő szobába.*
3157. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-05-26 20:24:13
Üzenet elküldve: 2017-05-26 20:24:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
//Griwor//
- Nem mondanám, hogy bármelyikőnké lenne, de tény, hogy én többet olvastam őket.
*Megörül Griwor válaszának, hogy nem baj, ha nyitva marad az ablak Bynnének. Odalép a szekrény mellé, egy pillanatra felemelkedik a levegőbe, hogy elérje a tetejét, és azt megpaskolja, jelzésül a madárnak, hogy oda is jöhet. Vissza reppen az ablakhoz, ott leszáll, majd bezárja az ablakot.*
- Örülök, hogy nem zavar. *Kezdi miközben mosolyogva Griworhoz sétál és leül mellé.* - Nem szívesen maradna ő sem egyedül az este idegen környezetben.
*Később, a nyugodt csöndet Griwor töri meg. Ahogy Theldyrt említi, felnevet, de ahogy a férfi tovább beszél, azt hamar egy felváltja egy szomorú mosoly, ahogy a szemébe néz.*
- Ó Griwor én… *Torkában akad a szó, már nem mer rá nézni. Egyik hajtincsét tekergeti a kezében zavarában. Majd lassan, kicsit dadogva folytatja.* É-én még nem érzem úgy, hogy készen állnék egy kapcsolatra.
*Egy ideig csendben ül, könnyeivel küszködik. Fél hogy megbántotta a barátját. Hirtelen felpattan, és a nyakába ugrik, szorosan átölelve őt.*
- Sajnálom, tényleg sajnálom. *Mondja halkan, szinte már suttogva.
Lassan elereszti, majd visszaül mellé, csendben. Hagyja, hogy karját a vállára tegye.
Amikor, mondja, hogy ideje lefeküdni, Fyolana bólint. Amikor már elfújta a gyertyát, ő is ledől az ágy másik felén, takarót jól felhúzza az orráig.*
- Jó éjt! *Suttogja Griwornak, majd a másik oldalára fordul, embrió pózba helyezkedik. Már majdnem elalszik, amikor halk suhogást hall. Bynne az, aki odaszállt a lány mellé, az ágy szélére, elhelyezkedik, megigazít egy tollat, majd ő is lehajtja a fejét. Hamarosan mindketten elalszanak.
Másnap reggel kissé később kel fel, mint ami tőle megszokott, bár még így is kora reggel van. Lassan felül, karjait kinyújtja, nyújtózkodik egyet egy ásítással kísérve. Ha Griwor már ébren van, köszön neki. Szemeivel Bynnet keresi, hamar megtalálja, az ablak belső párkányán tollászkodás közben. A lány felkel, megrázza a szárnyait, majd az ablakhoz reppen, és amazt kinyitja a madárnak. A szarka ki is száll, röppen pár kört a tér fölött, elcsen egy bogyós gyümölcsöt egy óvatlan ember mellől, majd leszáll egy fára. A tündér visszazárja az ablakot. Ekkor kopognak az ajtón. Egy szolgáló volt az, hozta a kimosott ruhákat. Megköszöni, majd becsukja az ajtót. Ha Griwor a szobában van, és már nem alszik, akkor megkéri, hogy elforduljon, amíg gyorsan felöltözik. Ezután leül az ágy szélére, és elgondolkozik, hogy mit kéne reggelizni.*
//Griwor//
- Nem mondanám, hogy bármelyikőnké lenne, de tény, hogy én többet olvastam őket.
*Megörül Griwor válaszának, hogy nem baj, ha nyitva marad az ablak Bynnének. Odalép a szekrény mellé, egy pillanatra felemelkedik a levegőbe, hogy elérje a tetejét, és azt megpaskolja, jelzésül a madárnak, hogy oda is jöhet. Vissza reppen az ablakhoz, ott leszáll, majd bezárja az ablakot.*
- Örülök, hogy nem zavar. *Kezdi miközben mosolyogva Griworhoz sétál és leül mellé.* - Nem szívesen maradna ő sem egyedül az este idegen környezetben.
*Később, a nyugodt csöndet Griwor töri meg. Ahogy Theldyrt említi, felnevet, de ahogy a férfi tovább beszél, azt hamar egy felváltja egy szomorú mosoly, ahogy a szemébe néz.*
- Ó Griwor én… *Torkában akad a szó, már nem mer rá nézni. Egyik hajtincsét tekergeti a kezében zavarában. Majd lassan, kicsit dadogva folytatja.* É-én még nem érzem úgy, hogy készen állnék egy kapcsolatra.
*Egy ideig csendben ül, könnyeivel küszködik. Fél hogy megbántotta a barátját. Hirtelen felpattan, és a nyakába ugrik, szorosan átölelve őt.*
- Sajnálom, tényleg sajnálom. *Mondja halkan, szinte már suttogva.
Lassan elereszti, majd visszaül mellé, csendben. Hagyja, hogy karját a vállára tegye.
Amikor, mondja, hogy ideje lefeküdni, Fyolana bólint. Amikor már elfújta a gyertyát, ő is ledől az ágy másik felén, takarót jól felhúzza az orráig.*
- Jó éjt! *Suttogja Griwornak, majd a másik oldalára fordul, embrió pózba helyezkedik. Már majdnem elalszik, amikor halk suhogást hall. Bynne az, aki odaszállt a lány mellé, az ágy szélére, elhelyezkedik, megigazít egy tollat, majd ő is lehajtja a fejét. Hamarosan mindketten elalszanak.
Másnap reggel kissé később kel fel, mint ami tőle megszokott, bár még így is kora reggel van. Lassan felül, karjait kinyújtja, nyújtózkodik egyet egy ásítással kísérve. Ha Griwor már ébren van, köszön neki. Szemeivel Bynnet keresi, hamar megtalálja, az ablak belső párkányán tollászkodás közben. A lány felkel, megrázza a szárnyait, majd az ablakhoz reppen, és amazt kinyitja a madárnak. A szarka ki is száll, röppen pár kört a tér fölött, elcsen egy bogyós gyümölcsöt egy óvatlan ember mellől, majd leszáll egy fára. A tündér visszazárja az ablakot. Ekkor kopognak az ajtón. Egy szolgáló volt az, hozta a kimosott ruhákat. Megköszöni, majd becsukja az ajtót. Ha Griwor a szobában van, és már nem alszik, akkor megkéri, hogy elforduljon, amíg gyorsan felöltözik. Ezután leül az ágy szélére, és elgondolkozik, hogy mit kéne reggelizni.*
3156. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-05-26 19:18:33
Üzenet elküldve: 2017-05-26 19:18:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
//Lorshavrund//
*Épp, hogy feljön a nap, szörnyű hasfájásra ébred. Meglepődik, hogy Lors őt ölelve fekszik mellette. Már hosszú évek óta egyedül ébredt és senki nem volt ott. Talán meg is hatódna a féltő ölelésben fekve, mint egy plüss maci, ha nem érezné úgy, hogy mindjárt elhányja magát. A gondolatra már indul is felfelé valami a gyomrából. Gyorsan felugrik és Lorshavrundot átugorva kisiet. Miután megtörtént, aminek történnie kellett az asztalhoz megy és felfrissíti az arcát egy kis vízzel. Kinyitja az ablakot és mélyeket lélegzik. Jobb lett egy kicsit. Aztán egy éles fájdalom hasít a gyomrába és felkiált. Ha Lors eddig nem kelt fel, erre biztosan megébred. Sya összeesik a földön és erős fájdalmakkal küzd. A hányinger hullámokban tör rá, de szerencsére sikerül mindig visszaszorítania. Ha Lors felsegíti az ágyra, akkor hálásan néz rá, miközben fájdalom ég a szemében. Ha nem, akkor valahogyan oda vonszolja magát és felfekszik. Veri a víz és erős görcsök gyötrik. *
-Én így sajnos nem tudok ma elmenni sehová. *mondja szomorú és csillogó szemekkel. Ha Lors vele akarna maradni, meggyőzi, hogy mégis menjen el nélküle.* –El tudom látni magam, köszönöm. Csak egy kis pihenés kell. Biztosan azért van, mert nem szoktam hozzá ezekhez az ételekhez.*mondja és bebújik a takaró alá.*
//Lorshavrund//
*Épp, hogy feljön a nap, szörnyű hasfájásra ébred. Meglepődik, hogy Lors őt ölelve fekszik mellette. Már hosszú évek óta egyedül ébredt és senki nem volt ott. Talán meg is hatódna a féltő ölelésben fekve, mint egy plüss maci, ha nem érezné úgy, hogy mindjárt elhányja magát. A gondolatra már indul is felfelé valami a gyomrából. Gyorsan felugrik és Lorshavrundot átugorva kisiet. Miután megtörtént, aminek történnie kellett az asztalhoz megy és felfrissíti az arcát egy kis vízzel. Kinyitja az ablakot és mélyeket lélegzik. Jobb lett egy kicsit. Aztán egy éles fájdalom hasít a gyomrába és felkiált. Ha Lors eddig nem kelt fel, erre biztosan megébred. Sya összeesik a földön és erős fájdalmakkal küzd. A hányinger hullámokban tör rá, de szerencsére sikerül mindig visszaszorítania. Ha Lors felsegíti az ágyra, akkor hálásan néz rá, miközben fájdalom ég a szemében. Ha nem, akkor valahogyan oda vonszolja magát és felfekszik. Veri a víz és erős görcsök gyötrik. *
-Én így sajnos nem tudok ma elmenni sehová. *mondja szomorú és csillogó szemekkel. Ha Lors vele akarna maradni, meggyőzi, hogy mégis menjen el nélküle.* –El tudom látni magam, köszönöm. Csak egy kis pihenés kell. Biztosan azért van, mert nem szoktam hozzá ezekhez az ételekhez.*mondja és bebújik a takaró alá.*
3155. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-05-26 09:30:48
Üzenet elküldve: 2017-05-26 09:30:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
//Syasraya//
*Sya a puszitól kicsit elhúzódik, de nem ijed meg.*
~Biztos korai volt... a szárnya emlékei biztos meggátolják a továbblépésben.~
*Leül mellé. Felhúzza a lábait, sose látott még értelmes lényt így ülni. Kényelembe helyezi magát, majd barna szemekkel néz rá.*
- Persze el olvashatod majd az összeset. *Mosolyog rá kedvesen.* Mesélhetek neked, mondjuk a tengeri utamról. *Nevet fel.* Amikor 18 éves voltam, már bőven elváltam a számomra kijelölt Lovagtól. Fekete báránynak tartottak, de az tavaly megváltozott. *Tekintete elhomályosul.* De arról máskor. Hol is tartottam... Igen, igen, 18 évesen úgy döntöttem, hogy útra kelek, és körülnézek a tengeren. El is indultam, de félúton amikor már nem látszód-ott a part, akkor megtámadtak a kalózok. Hősiesen küzdöttünk, de nem tudtuk állni a sarat. Engem levetettek a hajóról. Láttam, ahogy a kalózok elsűllyesztik a hajót. Fél napig úsztam, mire kivetődtem egy ásónyomnyi szigeten. Három napig szenvedtem ott, mire egy hajót láttam közeledni nagy szerencsémre... na mi az? *Látja, hogy Sya elaludt* Talán unalmas vagyok? *Mondja neki halkan, de mosolyogva, nehogy felébressze. Felkel mellőle és le vetkőzik. Felvesz egy rövidebb nadrágot amiben tud aludni. Majd leül Sya mellé az ágyra és neki készül a lefekvésnek, de hirtelen Sya vergődni kezd.*
~Mi az talán rém álma van?~
*Megfogja a vállát, de amikor felkiált, akkor elengedi. Ki simítja a haját az arcából megpuszilja a homlokát és gyengéden megöleli.*
-Nincs semmi baj, az már a múlt. *Suttogja Sya fülébe.* Már nem bánthatnak, megvédlek bármi áron.
*Órákig nem hajlandó elaludni, figyeli Syat, minden kis zörejre ugrásra készen. De ő is csak egy átlagos ember. Ledől Sya mellé, gyengéden átkarolja és álomra hajtja a fejét.*
//Syasraya//
*Sya a puszitól kicsit elhúzódik, de nem ijed meg.*
~Biztos korai volt... a szárnya emlékei biztos meggátolják a továbblépésben.~
*Leül mellé. Felhúzza a lábait, sose látott még értelmes lényt így ülni. Kényelembe helyezi magát, majd barna szemekkel néz rá.*
- Persze el olvashatod majd az összeset. *Mosolyog rá kedvesen.* Mesélhetek neked, mondjuk a tengeri utamról. *Nevet fel.* Amikor 18 éves voltam, már bőven elváltam a számomra kijelölt Lovagtól. Fekete báránynak tartottak, de az tavaly megváltozott. *Tekintete elhomályosul.* De arról máskor. Hol is tartottam... Igen, igen, 18 évesen úgy döntöttem, hogy útra kelek, és körülnézek a tengeren. El is indultam, de félúton amikor már nem látszód-ott a part, akkor megtámadtak a kalózok. Hősiesen küzdöttünk, de nem tudtuk állni a sarat. Engem levetettek a hajóról. Láttam, ahogy a kalózok elsűllyesztik a hajót. Fél napig úsztam, mire kivetődtem egy ásónyomnyi szigeten. Három napig szenvedtem ott, mire egy hajót láttam közeledni nagy szerencsémre... na mi az? *Látja, hogy Sya elaludt* Talán unalmas vagyok? *Mondja neki halkan, de mosolyogva, nehogy felébressze. Felkel mellőle és le vetkőzik. Felvesz egy rövidebb nadrágot amiben tud aludni. Majd leül Sya mellé az ágyra és neki készül a lefekvésnek, de hirtelen Sya vergődni kezd.*
~Mi az talán rém álma van?~
*Megfogja a vállát, de amikor felkiált, akkor elengedi. Ki simítja a haját az arcából megpuszilja a homlokát és gyengéden megöleli.*
-Nincs semmi baj, az már a múlt. *Suttogja Sya fülébe.* Már nem bánthatnak, megvédlek bármi áron.
*Órákig nem hajlandó elaludni, figyeli Syat, minden kis zörejre ugrásra készen. De ő is csak egy átlagos ember. Ledől Sya mellé, gyengéden átkarolja és álomra hajtja a fejét.*
3154. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-05-25 23:05:40
Üzenet elküldve: 2017-05-25 23:05:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
//Ana//
*Ana említi, hogy milyen könyveik vannak otthon. Erről eszébe jut egy kérdés.*
- A bátyádé azok a tudományos könyvek, amiket említettél? *Amikor Ana hirtelen odareppen az ablakhoz, először nem tudja, hogy mi a baj, látja, hogy küzd az ablakkal, de mielőtt odaérne, hogy segítsen, már feltépi. ~Tényleg, a madara, Bynne.~ Kap a fejéhez. ~Azt mondják, egy idő után hasonlítani kezd egymáshoz a gazda és az az állat, amellyel összebarátkozott. Vajon Bynne hasonlít Anához, vagy Ana Bynnéhez?~ Gondolkodik el ezen. Valahol érzi, hogy ennek a gondolatmenetnek semmi értelme, de jól van ez így. Ana kérdése kizökkenti, visszatér az itt és most-ba. A válaszon nem kell gondolkodnia.*
- Persze, hagyd csak nyitva az ablakot. Ha akarod, a szekrény tetejére is felülhet, bár attól tartok, nagyon poros lehet odafent. *Nézi, ahogy Ana simogatja Bynnét, és egy kicsit a helyébe képzeli magát, ettől elmosolyodik. ~Hű, ezek az ábrándok ma este nagyon eluralkodnak rajtam…~ Ana nem húzódik el, amikor megsimogatja a haját. A válaszának örül, de tart attól továbbra is, hogy csak amolyan póttestvér marad Ana szemében, azaz szívében. ~Hogyan tudnám ezt úgy kikerülni, hogy ne ijesszem el magamtól?~ Töprenkedik, de nem talál rá választ.*
- Örülök, hogy nyugodt vagy mellettem. Annak is örülök, hogy Theldyrnek nem lett igaza. Biztosan azt várja már, mikor fogsz bekopogni halálra rémülten, hogy aztán megint úgy éljetek, ahogy eddig. És annak is örülök, hogy nem vagyok a testvéred, mert akkor nem lehetnék több, mint testvér. Sőt, több, mint testőr. Több, mint barát. Erre vágyok. *Mosolyog, eközben elérzékenyül a hangja. Ana ekkor felnéz rá, ebbe beleborzong. ~Ha tudnám, hogy jobban szeret, mint egy barátot, most csókolnám meg.~ Elhessenti ezt a gondolatot is, és inkább válaszol a kérdésre.* Köszönöm, jól vagyok, nagyon jó veled itt lenni. A többieknek is örülök, és sajnálom mindazokat, akiket megismertem, de már nincsenek velünk. Valamint hiányoznak az otthoniak. Egy kicsit nehezen viselem az elválást, úgy tűnik. *Bólogat egy kicsit, majd közelebb húzódik Anához, hogy összeérjen a testük, és a vállára teszi a kezét, ha nem húzódik el. Nem szól semmit, nem töri meg a jóleső csendet. Aztán mégis.*
- Feküdjünk le és aludjunk, késő van. A kulacsomban van még egy kis víz, az asztalra teszem, ha megszomjaznál éjszaka. Az lesz a legjobb, hogy elfújom a gyertyát, aztán bebújunk a takaró alá. Mivel szárnyad van, gondolom az oldaladon alszol, így te bújhatsz az én hátamhoz. Átölelheted a derekamat, vagy akár a nyakam alá csúsztathatod a kezedet, ahogy jól esik. *Így is tesz, ha nem érkezik ellenvetés, elfújja a gyertyát. Nincs vaksötét így sem. Leveszi magáról a fürdőköpenyt, bebújik az ágyba arccal az ablak felé, és magára húzza a takarót, várva Anát, hogy mögé feküdjön. Ha így történik, akkor jó éjszakát kíván és behunyja a szemét.*
//Ana//
*Ana említi, hogy milyen könyveik vannak otthon. Erről eszébe jut egy kérdés.*
- A bátyádé azok a tudományos könyvek, amiket említettél? *Amikor Ana hirtelen odareppen az ablakhoz, először nem tudja, hogy mi a baj, látja, hogy küzd az ablakkal, de mielőtt odaérne, hogy segítsen, már feltépi. ~Tényleg, a madara, Bynne.~ Kap a fejéhez. ~Azt mondják, egy idő után hasonlítani kezd egymáshoz a gazda és az az állat, amellyel összebarátkozott. Vajon Bynne hasonlít Anához, vagy Ana Bynnéhez?~ Gondolkodik el ezen. Valahol érzi, hogy ennek a gondolatmenetnek semmi értelme, de jól van ez így. Ana kérdése kizökkenti, visszatér az itt és most-ba. A válaszon nem kell gondolkodnia.*
- Persze, hagyd csak nyitva az ablakot. Ha akarod, a szekrény tetejére is felülhet, bár attól tartok, nagyon poros lehet odafent. *Nézi, ahogy Ana simogatja Bynnét, és egy kicsit a helyébe képzeli magát, ettől elmosolyodik. ~Hű, ezek az ábrándok ma este nagyon eluralkodnak rajtam…~ Ana nem húzódik el, amikor megsimogatja a haját. A válaszának örül, de tart attól továbbra is, hogy csak amolyan póttestvér marad Ana szemében, azaz szívében. ~Hogyan tudnám ezt úgy kikerülni, hogy ne ijesszem el magamtól?~ Töprenkedik, de nem talál rá választ.*
- Örülök, hogy nyugodt vagy mellettem. Annak is örülök, hogy Theldyrnek nem lett igaza. Biztosan azt várja már, mikor fogsz bekopogni halálra rémülten, hogy aztán megint úgy éljetek, ahogy eddig. És annak is örülök, hogy nem vagyok a testvéred, mert akkor nem lehetnék több, mint testvér. Sőt, több, mint testőr. Több, mint barát. Erre vágyok. *Mosolyog, eközben elérzékenyül a hangja. Ana ekkor felnéz rá, ebbe beleborzong. ~Ha tudnám, hogy jobban szeret, mint egy barátot, most csókolnám meg.~ Elhessenti ezt a gondolatot is, és inkább válaszol a kérdésre.* Köszönöm, jól vagyok, nagyon jó veled itt lenni. A többieknek is örülök, és sajnálom mindazokat, akiket megismertem, de már nincsenek velünk. Valamint hiányoznak az otthoniak. Egy kicsit nehezen viselem az elválást, úgy tűnik. *Bólogat egy kicsit, majd közelebb húzódik Anához, hogy összeérjen a testük, és a vállára teszi a kezét, ha nem húzódik el. Nem szól semmit, nem töri meg a jóleső csendet. Aztán mégis.*
- Feküdjünk le és aludjunk, késő van. A kulacsomban van még egy kis víz, az asztalra teszem, ha megszomjaznál éjszaka. Az lesz a legjobb, hogy elfújom a gyertyát, aztán bebújunk a takaró alá. Mivel szárnyad van, gondolom az oldaladon alszol, így te bújhatsz az én hátamhoz. Átölelheted a derekamat, vagy akár a nyakam alá csúsztathatod a kezedet, ahogy jól esik. *Így is tesz, ha nem érkezik ellenvetés, elfújja a gyertyát. Nincs vaksötét így sem. Leveszi magáról a fürdőköpenyt, bebújik az ágyba arccal az ablak felé, és magára húzza a takarót, várva Anát, hogy mögé feküdjön. Ha így történik, akkor jó éjszakát kíván és behunyja a szemét.*
3153. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-05-25 21:01:48
Üzenet elküldve: 2017-05-25 21:01:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
//Lorshavrund//
*Lors megfogja a kezét és felvezeti a szobába. Tetszik neki, hogy Lors előre engedi. ~Milyen lovagias~ nevet magában. Épp hogy beérnek, valaki kopog az ajtón. A férfi kinyitja és Griwor jelenik meg a ládájával.*
-Jaj, hálásan köszönöm, hogy cipelted egész nap és vigyáztál rá! *mondja őszintén hálálkodva.
Griwor kijelentésén mosolyog és elpirul. Zavartan felnevet, amikor Lors egy cuppanósat nyom az arcára. Enyhén elhúzódik, még furcsa neki ez a sok testi kontaktus. Azért mégsem ehhez szokott. Elköszön Griwortól. Miután Lors becsukja az ajtót, hátra fordul és az asztalon található mosdótálban kezet mos. Igaz most fürödtek, mégis ha valahová „haza tér”, akkor már bevett szokása megmosni a kezét. Márpedig most itt van otthon. Körbe néz. ~Hát nem olyan, mint az én kis házikómban, de azért jobb, mint a szabad ég alatt.~ gondolja és Lors felé fordul, aki az ágyon ülve vár rá. Lehuppan mellé és keresztbe felhúzza a lábait maga alá. Szeret így ülni. A kezei a térdén pihennek. A gerincének különösen jó érzés. Lehunyja a szemeit, majd köröz egyet a fejével, hogy a nyakcsigolyát is megropogtassa kissé, közben a hátával homorít. A kisebb torna után mélyen beszívja az orrán a levegőt, majd kiengedi. Teljesen nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak érzi magát. Örül, hogy már csak ketten vannak. Közben kinyitja a szemeit és mogyoróbarna szemekkel néz Lorsra.*
-Beszélgethetünk, persze. Fáradt vagyok, de még nem tudnék aludni. Annyi minden történt ma. Mesélnél nekem kicsit az utazásaidról? *figyelmesen hallgatja a férfit.* -Elolvashatom valamikor az útinaplóidat? *kíváncsian figyeli a férfit. Egy kis idő után a fáradtság kezdi kissé elnyomni azért pozíciót vált és elfekszik az ágyon. A párnára hajtja fejét és úgy hallgatja Lorst. Szemei egyre nehezülnek. Küzd az elalvás ellen, hiszen nem szeretné, ha a férfi azt hinné, hogy untatja őt a történet. Lassul a légzése és egyre hosszabbakat pislant. Egyre hosszabbodik az idő a pislantások alatt, amíg a szeme csukva van, míg végül csukva marad, már nem tudja kinyitni. A fáradtság győz. Egy darabig még hallja, amit a férfi mond, ha még beszél hozzá, de végül elalszik. Békésen szuszog az ágyban és egy ideig nem is álmodik. Aztán rémálmai támadnak. Ezt Lors (ha ébren van) úgy veheti észre, hogy apró rángások futnak végig a testén és halk nyögések közt vergődni kezd. Egy kiáltás hallatszik* -NE! *majd abba marad és ismét nyugodtan fekszik.*
//Lorshavrund//
*Lors megfogja a kezét és felvezeti a szobába. Tetszik neki, hogy Lors előre engedi. ~Milyen lovagias~ nevet magában. Épp hogy beérnek, valaki kopog az ajtón. A férfi kinyitja és Griwor jelenik meg a ládájával.*
-Jaj, hálásan köszönöm, hogy cipelted egész nap és vigyáztál rá! *mondja őszintén hálálkodva.
Griwor kijelentésén mosolyog és elpirul. Zavartan felnevet, amikor Lors egy cuppanósat nyom az arcára. Enyhén elhúzódik, még furcsa neki ez a sok testi kontaktus. Azért mégsem ehhez szokott. Elköszön Griwortól. Miután Lors becsukja az ajtót, hátra fordul és az asztalon található mosdótálban kezet mos. Igaz most fürödtek, mégis ha valahová „haza tér”, akkor már bevett szokása megmosni a kezét. Márpedig most itt van otthon. Körbe néz. ~Hát nem olyan, mint az én kis házikómban, de azért jobb, mint a szabad ég alatt.~ gondolja és Lors felé fordul, aki az ágyon ülve vár rá. Lehuppan mellé és keresztbe felhúzza a lábait maga alá. Szeret így ülni. A kezei a térdén pihennek. A gerincének különösen jó érzés. Lehunyja a szemeit, majd köröz egyet a fejével, hogy a nyakcsigolyát is megropogtassa kissé, közben a hátával homorít. A kisebb torna után mélyen beszívja az orrán a levegőt, majd kiengedi. Teljesen nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak érzi magát. Örül, hogy már csak ketten vannak. Közben kinyitja a szemeit és mogyoróbarna szemekkel néz Lorsra.*
-Beszélgethetünk, persze. Fáradt vagyok, de még nem tudnék aludni. Annyi minden történt ma. Mesélnél nekem kicsit az utazásaidról? *figyelmesen hallgatja a férfit.* -Elolvashatom valamikor az útinaplóidat? *kíváncsian figyeli a férfit. Egy kis idő után a fáradtság kezdi kissé elnyomni azért pozíciót vált és elfekszik az ágyon. A párnára hajtja fejét és úgy hallgatja Lorst. Szemei egyre nehezülnek. Küzd az elalvás ellen, hiszen nem szeretné, ha a férfi azt hinné, hogy untatja őt a történet. Lassul a légzése és egyre hosszabbakat pislant. Egyre hosszabbodik az idő a pislantások alatt, amíg a szeme csukva van, míg végül csukva marad, már nem tudja kinyitni. A fáradtság győz. Egy darabig még hallja, amit a férfi mond, ha még beszél hozzá, de végül elalszik. Békésen szuszog az ágyban és egy ideig nem is álmodik. Aztán rémálmai támadnak. Ezt Lors (ha ébren van) úgy veheti észre, hogy apró rángások futnak végig a testén és halk nyögések közt vergődni kezd. Egy kiáltás hallatszik* -NE! *majd abba marad és ismét nyugodtan fekszik.*
3152. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-05-25 19:32:38
Üzenet elküldve: 2017-05-25 19:32:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
//Griwor//
*Sya és Lors párosán gondolkodik, miközben engedi, hogy Griwor magával húzza a szobájukhoz, közben hallgatja amit mond neki, és mosolyog. Megakad egy mondat után.*
~Talán egy emlék?~
*Belép a szobába, és alaposan körülnéz. Nem a legnagyobb szoba, de neki tökéletesen megfelel.*
- Nálunk sok kalandregény van otthon, de még több tudományos. Rengeteg növény és állattani tanulmányok, hogy pontosítsak. *Megtorpan, szája elé kapja a kezét.* Erről jut eszembe!
*Felreppen, és sebesen az ablakhoz suhan. Az kissé beragadt, de kis idő után sikerül feltolni. Kihajol, egy hosszat füttyent, majd csendben vár és figyel. Kis idő után egy cserregés hallatszik. A lány ellép az ablaktól, és beletúr a táskájába amit az ágy mellé tett le, majd visszatér az ablakhoz. A párkányra szór egy-két magvat a tenyeréből. Hamarosan szárnysuhogás hallatszik és Bynne tűnik fel, ahogy leszáll az ablakba.*
- Szia! Sok érdekeset láttál? Én igen. *Mondja halkan a szarkának, miközben ő falatozik.
A lány gyengéden simogatni kezdi a szarkát, közben Griwor felé fordul.*
- Ugye nem zavar, ha egy kicsit nyitva hagyom neki az ablakot? *Néz rá boci szemekkel. Ha zavarja, akkor puszit nyom a madárka picike fejére, kezébe veszi, majd kiröpteti majd lecsukja az ablakot. Amaz mégis a közelben maradna, az ablak előtti fának egyik látható ágán foglalna helyet. Látja, hogy Griwor megpaskolja az ágyat maga mellett, ő pedig érti a jelzést. Odasétál, és lehuppan a férfi mellé, szemét ismét a madáron nyugtatva. Igazán kellemes volt a szoba melege, ahogy a gyertya fénye belengi a szobát. Csendben nézte, ahogy Bynne tollászkodik. Nyugalom telepedett rá, amiből az rángatja vissza kicsit a jelenbe, hogy érzi, ahogyan Griwor megsimítja a haját.*
- Nyugalmat, végtelen nyugalmat érzek. *Mondja halkan, tekintetét el nem mozdítva.* - Tetszik ez a város. Theldyr mondta, hogy megfogom bánni, félni fogok az idegenektől. Félek, ez tény, de nem bántam meg. *Felnéz Griworra.* Hiszen hogyan is bánhatnám meg? Barátokra leltem! És te? Te hogy érzed magad?
*Széles mosollyal az arcán ül tovább csendesen a válaszát várva.*
//Griwor//
*Sya és Lors párosán gondolkodik, miközben engedi, hogy Griwor magával húzza a szobájukhoz, közben hallgatja amit mond neki, és mosolyog. Megakad egy mondat után.*
~Talán egy emlék?~
*Belép a szobába, és alaposan körülnéz. Nem a legnagyobb szoba, de neki tökéletesen megfelel.*
- Nálunk sok kalandregény van otthon, de még több tudományos. Rengeteg növény és állattani tanulmányok, hogy pontosítsak. *Megtorpan, szája elé kapja a kezét.* Erről jut eszembe!
*Felreppen, és sebesen az ablakhoz suhan. Az kissé beragadt, de kis idő után sikerül feltolni. Kihajol, egy hosszat füttyent, majd csendben vár és figyel. Kis idő után egy cserregés hallatszik. A lány ellép az ablaktól, és beletúr a táskájába amit az ágy mellé tett le, majd visszatér az ablakhoz. A párkányra szór egy-két magvat a tenyeréből. Hamarosan szárnysuhogás hallatszik és Bynne tűnik fel, ahogy leszáll az ablakba.*
- Szia! Sok érdekeset láttál? Én igen. *Mondja halkan a szarkának, miközben ő falatozik.
A lány gyengéden simogatni kezdi a szarkát, közben Griwor felé fordul.*
- Ugye nem zavar, ha egy kicsit nyitva hagyom neki az ablakot? *Néz rá boci szemekkel. Ha zavarja, akkor puszit nyom a madárka picike fejére, kezébe veszi, majd kiröpteti majd lecsukja az ablakot. Amaz mégis a közelben maradna, az ablak előtti fának egyik látható ágán foglalna helyet. Látja, hogy Griwor megpaskolja az ágyat maga mellett, ő pedig érti a jelzést. Odasétál, és lehuppan a férfi mellé, szemét ismét a madáron nyugtatva. Igazán kellemes volt a szoba melege, ahogy a gyertya fénye belengi a szobát. Csendben nézte, ahogy Bynne tollászkodik. Nyugalom telepedett rá, amiből az rángatja vissza kicsit a jelenbe, hogy érzi, ahogyan Griwor megsimítja a haját.*
- Nyugalmat, végtelen nyugalmat érzek. *Mondja halkan, tekintetét el nem mozdítva.* - Tetszik ez a város. Theldyr mondta, hogy megfogom bánni, félni fogok az idegenektől. Félek, ez tény, de nem bántam meg. *Felnéz Griworra.* Hiszen hogyan is bánhatnám meg? Barátokra leltem! És te? Te hogy érzed magad?
*Széles mosollyal az arcán ül tovább csendesen a válaszát várva.*
3151. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-05-25 17:31:30
Üzenet elküldve: 2017-05-25 17:31:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Syahoz fordul.*
-Igazán nincs mit. *Mosolyog rá.* Gyere menjünk fel a szállásra. *Megfogja Sya kezét és elindul a szállásra és közben gondolkozik Sya reakcióján az ölelésre.*
~Remélem,valaha szeretni fog...~
*Tovasétáll és kinyitja az ajtót. Előre engedi Syat. Fél perc se telik el és kopognak az ajtón. Gor az.*
-Vigyázni fogok rá. *Veszi át a ládát és vissza mosolyog.* Syara meg főleg. *Átkarolja Syat és ha engedi megcsókolja az arcát. Majd becsukja az ajtót és leül az ágyra és odahívja Syat.*
-Van kedved beszélgetni? Bármiről amiről csak szeretnél. *Mosolyog rá.*
A hozzászólás írója (Väilkern Lorshavrund) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.25 17:33:33
*Syahoz fordul.*
-Igazán nincs mit. *Mosolyog rá.* Gyere menjünk fel a szállásra. *Megfogja Sya kezét és elindul a szállásra és közben gondolkozik Sya reakcióján az ölelésre.*
~Remélem,valaha szeretni fog...~
*Tovasétáll és kinyitja az ajtót. Előre engedi Syat. Fél perc se telik el és kopognak az ajtón. Gor az.*
-Vigyázni fogok rá. *Veszi át a ládát és vissza mosolyog.* Syara meg főleg. *Átkarolja Syat és ha engedi megcsókolja az arcát. Majd becsukja az ajtót és leül az ágyra és odahívja Syat.*
-Van kedved beszélgetni? Bármiről amiről csak szeretnél. *Mosolyog rá.*
A hozzászólás írója (Väilkern Lorshavrund) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.25 17:33:33
3150. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-05-25 09:36:56
Üzenet elküldve: 2017-05-25 09:36:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
- Látod, Ana, ez a szerelem! *Mutat Syára, és irigyli Lorst kétszeresen, hogy milyen piszok szerencséje van. De csak egy egész picit, mert örül, hogy Sya egy nap leforgása alatt ilyen sokat változott. Persze tudja, hogy neki csak egészen kis része van ebben, de az is valami. Az idegen akár bemutatkozik, akár nem, ő már elmondta a mondanivalóját, biccent felé búcsúzóul, majd a társaihoz fordul.*
- Nem lenne jobb a szobáinkban folytatni az este további részét? *Kérdezi, megfogja Ana pici kezét, ha engedi, elindul felfelé a lépcsőn, és válaszol Anának.* Bocsáss meg, hogy megvárakoztattalak a válasszal, de szeretnék már a szobánkban lenni, távol ettől a tömegtől és kocsmaszagtól. ~És persze kettesben veled.~ Biztosan nem fogsz zavarni, ettől nem kell tartanod. Sőt, nagyon örülök, ha velem vagy, ha mellettem vagy. Tudod a húgocskáim elég rendetlenek voltak, időnként én pakoltam utánuk és ettől nem szakadt le a kezem, tehát egy kis rendetlenség belefér, nem fogok megharagudni érte. *Felvillan egy kép az elméjében egy bizonyos rendetlenségről, amikor egy férfi és egy nő szétdobálja a szobában a ruháit, hogy mihamarabb egymáshoz férjenek. Ettől elpirul és egy pillanatra el is akad a szava. Amikor folytatni tudja a beszédet, más témára vált, ami biztonságosabbnak tűnik.* Én is kíváncsi vagyok, miféle könyvek lehetnek a könyvtárban. Tudod odahaza egész sok könyvünk volt, egy egész kis gyűjtemény, persze leginkább tudományosak, no meg filozófia, metafizika, vallás. *Eszébe jut, hogy Sya ládikája még mindig nála van. Ha jönnek utánuk, akkor átadja Lorsnak, ha még nem, akkor bekopog a szobájukba, miután lepakolta a holmiját. Tudja melyik a szobájuk, mert látta a számot a kulcsukon, éppen szemben van az övékével.*
- Majdnem nálam maradt Sya ládikája, most már a te feladatod őrizni a ládikát is, és vele együtt Syát is. *Adja át a ládikát Lorsnak. Rájuk mosolyog, majd bemegy a szobájába. Gyertyát gyújt, megmutatja Anának a szoba berendezését, pillantása az asztalra téved, amelyen Tuneth neki rajzolta a térképet, a megszáradt tintacseppek még láthatóak. Reméli, hogy jól van, hogy megtalálta a számítását. A hely már kissé otthonosabb a számára, de egész más, mint egy saját fészek, egy saját szoba. Bízik benne, hogy éjjel nem a földön kell aludnia megint. Bepakolja a szekrénybe a holmiját, leül az ágyra, majd megpaskolja maga mellett a helyet. Ha Ana elég közel ül mellé, akkor megpróbálja finoman megsimogatni a haját, mielőtt hozzá szól.*
- Hogy érzed magad, mit érzel most? Szeretnél még valamit mondani, csinálni, mielőtt nyugovóra térünk?
- Látod, Ana, ez a szerelem! *Mutat Syára, és irigyli Lorst kétszeresen, hogy milyen piszok szerencséje van. De csak egy egész picit, mert örül, hogy Sya egy nap leforgása alatt ilyen sokat változott. Persze tudja, hogy neki csak egészen kis része van ebben, de az is valami. Az idegen akár bemutatkozik, akár nem, ő már elmondta a mondanivalóját, biccent felé búcsúzóul, majd a társaihoz fordul.*
- Nem lenne jobb a szobáinkban folytatni az este további részét? *Kérdezi, megfogja Ana pici kezét, ha engedi, elindul felfelé a lépcsőn, és válaszol Anának.* Bocsáss meg, hogy megvárakoztattalak a válasszal, de szeretnék már a szobánkban lenni, távol ettől a tömegtől és kocsmaszagtól. ~És persze kettesben veled.~ Biztosan nem fogsz zavarni, ettől nem kell tartanod. Sőt, nagyon örülök, ha velem vagy, ha mellettem vagy. Tudod a húgocskáim elég rendetlenek voltak, időnként én pakoltam utánuk és ettől nem szakadt le a kezem, tehát egy kis rendetlenség belefér, nem fogok megharagudni érte. *Felvillan egy kép az elméjében egy bizonyos rendetlenségről, amikor egy férfi és egy nő szétdobálja a szobában a ruháit, hogy mihamarabb egymáshoz férjenek. Ettől elpirul és egy pillanatra el is akad a szava. Amikor folytatni tudja a beszédet, más témára vált, ami biztonságosabbnak tűnik.* Én is kíváncsi vagyok, miféle könyvek lehetnek a könyvtárban. Tudod odahaza egész sok könyvünk volt, egy egész kis gyűjtemény, persze leginkább tudományosak, no meg filozófia, metafizika, vallás. *Eszébe jut, hogy Sya ládikája még mindig nála van. Ha jönnek utánuk, akkor átadja Lorsnak, ha még nem, akkor bekopog a szobájukba, miután lepakolta a holmiját. Tudja melyik a szobájuk, mert látta a számot a kulcsukon, éppen szemben van az övékével.*
- Majdnem nálam maradt Sya ládikája, most már a te feladatod őrizni a ládikát is, és vele együtt Syát is. *Adja át a ládikát Lorsnak. Rájuk mosolyog, majd bemegy a szobájába. Gyertyát gyújt, megmutatja Anának a szoba berendezését, pillantása az asztalra téved, amelyen Tuneth neki rajzolta a térképet, a megszáradt tintacseppek még láthatóak. Reméli, hogy jól van, hogy megtalálta a számítását. A hely már kissé otthonosabb a számára, de egész más, mint egy saját fészek, egy saját szoba. Bízik benne, hogy éjjel nem a földön kell aludnia megint. Bepakolja a szekrénybe a holmiját, leül az ágyra, majd megpaskolja maga mellett a helyet. Ha Ana elég közel ül mellé, akkor megpróbálja finoman megsimogatni a haját, mielőtt hozzá szól.*
- Hogy érzed magad, mit érzel most? Szeretnél még valamit mondani, csinálni, mielőtt nyugovóra térünk?
3149. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-05-24 10:40:08
Üzenet elküldve: 2017-05-24 10:40:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Reggel elég korán ébred, alig bírt aludni az éjszaka. Folyamatosan forgolódott, hol balra, hol jobbra. Volt hogy felállt, járkált egyet, de csak körbe-körbe a szobába. Egy rakás szerencsétlenségnek érezte magát. De nem is kellene csodálkoznia. Nem voltak normális kapcsolatai, nem beszélt emberekkel. Csak ritkán; amit tegnap este a férfinak mondott, azt is azok alapján mondta, amit a városokban hallott a lányoktól. Midig arról beszéltek, hogy milyen egy tipikus férfi, és hogy az övék mennyire más. Persze Nellarának soha nem volt senkije, így elhitte azokat a jellemzőket, amik egy átlagos férfire illenek. Csak hogy ez miatt Vokattä tegnap annyira mérges lett a lányra, hogy talán meg is utálta.*
~Kell nekem másokra hallgatnom.~
*Végül kora reggel nem bírja tovább, felöltözik, majd szép lassan, csendben leballag reggelizni.*
~Kell nekem másokra hallgatnom.~
*Végül kora reggel nem bírja tovább, felöltözik, majd szép lassan, csendben leballag reggelizni.*
3148. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-05-23 07:32:11
Üzenet elküldve: 2017-05-23 07:32:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Napsütéses reggelre ébred, hallani a beszűrődő hangokból, hogy sokan már fent vannak. Tegnap csak arra volt ereje, hogy levegye ruháit és ágyba dőljön. Felkel az ágyból, megsimítja borostás arcát. Úgy dönt, még van ideje megborotválkozni mielőtt kimenne. Közben tud gondolkodni azon, mi a fene is történt tegnap este.* ~Mi baja lehetett tegnap este megint. Megbánt, de neki ez hatalmas vicc. Arról is volt szó, hogy külön alszunk erre elkezd problémázni. Megyek veszek neki egy nyugtató teát, talán megnyugszik tőle.~ Tisztálkodás után összeszedi holmiját, majd leballag az étkezőbe. ~Remélem előbb érek oda mint ő.~
3147. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-05-03 18:29:12
Üzenet elküldve: 2017-05-03 18:29:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség válasza//
*Meglepi, hogy a démon ilyen könnyedén útjukra bocsájtotta őket. Amint Yaka megszabadul az undorító farok szorításától már rohan is. Ő pedig követi, hisz még minimum egy hatig vele fog időzni. Ő is futni kezd, de még lopva hátrapillant a démoni lényre és a tündérfajzatra. Őket se akarja többet látni, de sajnos van egy olyan erős megérzése, hogy kénytelen lesz.
Bosszankodva kiált Yaka után, mivel az már méterekkel lehagyta őt.*
- Hé! Várj már! Értem én, hogy örülsz a szabadságodnak, de engem azért bevárhatnál!
*Kiált a törékeny lánykának.*
*Meglepi, hogy a démon ilyen könnyedén útjukra bocsájtotta őket. Amint Yaka megszabadul az undorító farok szorításától már rohan is. Ő pedig követi, hisz még minimum egy hatig vele fog időzni. Ő is futni kezd, de még lopva hátrapillant a démoni lényre és a tündérfajzatra. Őket se akarja többet látni, de sajnos van egy olyan erős megérzése, hogy kénytelen lesz.
Bosszankodva kiált Yaka után, mivel az már méterekkel lehagyta őt.*
- Hé! Várj már! Értem én, hogy örülsz a szabadságodnak, de engem azért bevárhatnál!
*Kiált a törékeny lánykának.*
3146. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-29 06:58:26
Üzenet elküldve: 2017-04-29 06:58:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Szép kis felszereléssel a hátán kezdi meg a menetet dél felé. Habár edzett és jó erőnlétnek örvend, azért vannak határai a fizikai képességének. Ettől kezdve pedig csak lefele vezet az út. Vagy épp felfele. Nézőpont kérdése, hiszen a sok cipekedésbe egyszerre lehetséges a belerokkanás és a megerősödés. Hiszen az izmok fejlődnek a csontok illesztései pedig kopnak, meszesednek. Éppen ezért egyszerre tanácsos ez a dolog és nem. Ha azt veszi az ember, hogy kell a pihenés és a fejlődés is, akkor be kell osztania az idejét. Mind ezek ellenére Alludrin már nagyon unja a fizikai megpróbáltatásokat és mint doktor folyamatosan a megoldáson jár az esze. Amint a város szállásaihoz érkezik, keres magának egy megfelelő helyet, hogy kicsit megpihenjen.
Amint ezt megtalálja, gondolatai a háborúra terelődnek. A háborúra, amely oly elgondolkodtató, hiszen a mindenki által megvetett holtak sok csodálatos képességgel voltak megáldva. Leginkább a fizikai fájdalomtól való mentességre gondol itt a doktor. Nekik nyilván nem okozott gondot, hogy cipekedjenek, hogy fáznak, éhesek. Tehát sok felesleges szükséglettől megszabadultak, hogy a feladatukra koncentrálhassanak. Ettől a pontól kezdve pedig a létük értelmet nyer. Vagyis a doktor számára.*
Amint ezt megtalálja, gondolatai a háborúra terelődnek. A háborúra, amely oly elgondolkodtató, hiszen a mindenki által megvetett holtak sok csodálatos képességgel voltak megáldva. Leginkább a fizikai fájdalomtól való mentességre gondol itt a doktor. Nekik nyilván nem okozott gondot, hogy cipekedjenek, hogy fáznak, éhesek. Tehát sok felesleges szükséglettől megszabadultak, hogy a feladatukra koncentrálhassanak. Ettől a pontól kezdve pedig a létük értelmet nyer. Vagyis a doktor számára.*
3145. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-28 11:40:40
Üzenet elküldve: 2017-04-28 11:40:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Félig tiszta nappal//
//Második nap - zárás//
*Ezt a napot csak csendben átvészelik egymás karjaiban. És hamarosan el is repül ez mint egy pillanat. Elfoglalják magukat egymással, az ágy nyekergő kényelmével. A kikötö ötletére csukott szemmel annyit mond.*
-Holnap.
*Innentől már csak anap nézheti, ahogy ephalad fölöttük, hogy miként szereti egymást két rossz, hogy együtt jó legyen. Hamar eljön az este. Ilyen apróságokat mint étkezés, egyszerűsítenek. Myria maga ballag le a lépcsőn lengén, hogy a szárnyas sültet, és a szószt, meg köretet megrendelve visszatérjen a szobába, és ott fogyasszák el azt. Myria, még soha nem érrzte magát olyannyira boldognak mint ezen a napon. Ő is látta a barnára száradt papírokat a városban. Legjnkább az szúrt neki szemet, hogy Reyfnek szemet szúrt. Semmi kedve a mai nap után egy megtervezett, precíz fejvadászatra. Bár, ha az izgalmára gondol, a kaland édes ízű remegésére, akkor ezen álláspontja, mint térdei a mélységi pillantásától, igencsak megremeg. Mikor a nap már nem kémkedhet szerelmük után, és a hold első perceit teszi az égen, kitekint az ablakon a Holdudvara.*
-Tudnod kell valamit mielőtt neki vágunk a dolgoknak.
*Kezdi lassú, finom, és rárgyilagos hangon.*
-Gondolom sejthetted, hogy nem csak egy ártatlan lányka vagyok. Ha a kikötőben állásra találunk, akkor a stratégiádba számolj bele. Két nappal ezelőtt nem tréfáltom azzal, hogy haznodra lehetek...
*Szünetet tart, és elmeséli képességeit. Feltárja rejtett titkait, amit eddig csak a Feketeözvegy áldozatai tudhattak, és azt is csak igen rövid ideig. Mesél bűvdaláról, annak hatásairól, körülményeiről. Mesél az apró trükkökröl, a fényjátékairól. Mikor befejezte, megint szünetet tart. Nem néz hátra, amit nemsokára indokol is beszéde.*
-Kérlek, ezt tartsd titokban. Elkerülhető lett volna, hogy ezt elmondjam, de mutazni szerettem volna bizalmam. Hiszen, ha színjáték, komédia vokt eddigi napjaink, és te valaha ellenem fordulsz, most mondtam el, minden titkos fegyverem melyel magamat védhetném. Kérlek tartsd ezt tiszteletben...
*kis szünetet tart ismét. Nyel egyet. Reyf nem láthatja egy egy, kicsorduló könnyét.*
-És ha megkérdeznéd mire ez a nagy bizalom... Akkor bizonyára tudod, hogy ilyen kis butaságok is járnak a szeretettel, mint a bizalom, és a büszkeség feladása.
*Tárgyilagos hidegsége, ellenpontozza azt, hogy mennyire problémás dolgokat mond. Szerelmet ugyan nem vall. Azt a férfinak kell megtennie, ha valaha megtenné. Viszont most olyan mesztelennek érzi a lelkét, hogy rendszerezi magát.*
-Ne értsd félre. A madarakat, a virágokat, vagy éppen a nyilpuskát, sőt... Még a tökfőzeléket is.
*Könnyeit letörli, mintha haját simítaná hátra, és a vizenyősségtől, fokozott hidegséggel nézi Reyfet, s várja reakcióit.*
//Második nap - zárás//
*Ezt a napot csak csendben átvészelik egymás karjaiban. És hamarosan el is repül ez mint egy pillanat. Elfoglalják magukat egymással, az ágy nyekergő kényelmével. A kikötö ötletére csukott szemmel annyit mond.*
-Holnap.
*Innentől már csak anap nézheti, ahogy ephalad fölöttük, hogy miként szereti egymást két rossz, hogy együtt jó legyen. Hamar eljön az este. Ilyen apróságokat mint étkezés, egyszerűsítenek. Myria maga ballag le a lépcsőn lengén, hogy a szárnyas sültet, és a szószt, meg köretet megrendelve visszatérjen a szobába, és ott fogyasszák el azt. Myria, még soha nem érrzte magát olyannyira boldognak mint ezen a napon. Ő is látta a barnára száradt papírokat a városban. Legjnkább az szúrt neki szemet, hogy Reyfnek szemet szúrt. Semmi kedve a mai nap után egy megtervezett, precíz fejvadászatra. Bár, ha az izgalmára gondol, a kaland édes ízű remegésére, akkor ezen álláspontja, mint térdei a mélységi pillantásától, igencsak megremeg. Mikor a nap már nem kémkedhet szerelmük után, és a hold első perceit teszi az égen, kitekint az ablakon a Holdudvara.*
-Tudnod kell valamit mielőtt neki vágunk a dolgoknak.
*Kezdi lassú, finom, és rárgyilagos hangon.*
-Gondolom sejthetted, hogy nem csak egy ártatlan lányka vagyok. Ha a kikötőben állásra találunk, akkor a stratégiádba számolj bele. Két nappal ezelőtt nem tréfáltom azzal, hogy haznodra lehetek...
*Szünetet tart, és elmeséli képességeit. Feltárja rejtett titkait, amit eddig csak a Feketeözvegy áldozatai tudhattak, és azt is csak igen rövid ideig. Mesél bűvdaláról, annak hatásairól, körülményeiről. Mesél az apró trükkökröl, a fényjátékairól. Mikor befejezte, megint szünetet tart. Nem néz hátra, amit nemsokára indokol is beszéde.*
-Kérlek, ezt tartsd titokban. Elkerülhető lett volna, hogy ezt elmondjam, de mutazni szerettem volna bizalmam. Hiszen, ha színjáték, komédia vokt eddigi napjaink, és te valaha ellenem fordulsz, most mondtam el, minden titkos fegyverem melyel magamat védhetném. Kérlek tartsd ezt tiszteletben...
*kis szünetet tart ismét. Nyel egyet. Reyf nem láthatja egy egy, kicsorduló könnyét.*
-És ha megkérdeznéd mire ez a nagy bizalom... Akkor bizonyára tudod, hogy ilyen kis butaságok is járnak a szeretettel, mint a bizalom, és a büszkeség feladása.
*Tárgyilagos hidegsége, ellenpontozza azt, hogy mennyire problémás dolgokat mond. Szerelmet ugyan nem vall. Azt a férfinak kell megtennie, ha valaha megtenné. Viszont most olyan mesztelennek érzi a lelkét, hogy rendszerezi magát.*
-Ne értsd félre. A madarakat, a virágokat, vagy éppen a nyilpuskát, sőt... Még a tökfőzeléket is.
*Könnyeit letörli, mintha haját simítaná hátra, és a vizenyősségtől, fokozott hidegséggel nézi Reyfet, s várja reakcióit.*
3144. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-27 22:44:12
Üzenet elküldve: 2017-04-27 22:44:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség válasza//
*Most még az sem zavarja hogy Yken megragadja a kezét, mindegy hogyan, csak jusson végre ki innen. Persze a béklyó még mindig lába köré van fonódva, a démon kérdésére pedig nem tud válaszolni. Nyilván olyat, mint ami neki van, vagy még többet. Hatalmat. Képességeket, de hogyan fogalmazza ezt meg? És ha meg is tudná fogalmazni, akkor is túl nagy kérés lenne. Most legalább van egy hete kitalálni valamit, már ha tényleg megpróbálják teljesíteni a küldetést ahelyett, hogy menekülési lehetőséget kutatnának. Lábáról végre lekerül Lilith farka, sőt, gyakorlatilag ki is zavarja őket. Bátortalanul, félve indul el, de valószínűleg Yken is már rángatja, hogy húzzanak a fenébe minél hamarabb, ha már lehetőségük van. És így is lesz, ha rajta múlik legalábbis, amint kiérnek az ajtó túloldalára kirángatja karját a félvér fogásából és szaladva indul el le a lépcsőn. Hová? Fene tudja, innen el. Yken úgyis követi majd, hiszen a sorsuk össze lett fonva. Jobb híján kiérve a szegénynegyed felé indul el, de talán nem is tudatos az irány, csak szalad, minél messzebb.*
*Most még az sem zavarja hogy Yken megragadja a kezét, mindegy hogyan, csak jusson végre ki innen. Persze a béklyó még mindig lába köré van fonódva, a démon kérdésére pedig nem tud válaszolni. Nyilván olyat, mint ami neki van, vagy még többet. Hatalmat. Képességeket, de hogyan fogalmazza ezt meg? És ha meg is tudná fogalmazni, akkor is túl nagy kérés lenne. Most legalább van egy hete kitalálni valamit, már ha tényleg megpróbálják teljesíteni a küldetést ahelyett, hogy menekülési lehetőséget kutatnának. Lábáról végre lekerül Lilith farka, sőt, gyakorlatilag ki is zavarja őket. Bátortalanul, félve indul el, de valószínűleg Yken is már rángatja, hogy húzzanak a fenébe minél hamarabb, ha már lehetőségük van. És így is lesz, ha rajta múlik legalábbis, amint kiérnek az ajtó túloldalára kirángatja karját a félvér fogásából és szaladva indul el le a lépcsőn. Hová? Fene tudja, innen el. Yken úgyis követi majd, hiszen a sorsuk össze lett fonva. Jobb híján kiérve a szegénynegyed felé indul el, de talán nem is tudatos az irány, csak szalad, minél messzebb.*
3143. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-27 11:11:27
Üzenet elküldve: 2017-04-27 11:11:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Félig tiszta nappal//
//Második nap//
*Még szerencse, hogy Reyfnek nincsenek ilyesféle igényei. Már ami a bőr varratot illeti különböző szimbólumokkal vagy szövegekkel. Náluk ezeket többnyire a megbélyegzés ékes jeleként használják és használták. Így biztosították a különböző családok a hozzájuk való hűséget. Ha valaki még ennek ellenére is árulóvá válna, azt sokszor pont a szolgálataiért fizető család teszi el láb alól, hiszen kétes, megbízhatatlan alakokra nekik sincsen szükségük.*
- Látom megihlettelek.
*Dobja vissza a tréfát vigyorogva, majd hanyatt dőlve most valóban a plafont kezdi el bámulni, miközben Myria lába átcsúszik az övére. A tegnap látott plakát jár az eszében. A kérdést is részben amiatt tette fel. A lányt viszont nem szívesen hagyná itt. És ott van az egyezség is. Nehéz kérdések. Nehezebbek, mint azt ahogy a lány sejteni véli.
A kérlelő hangvételre viszont önkéntelenül is különös mosolyra húzza a száját, majd amennyire tud a lánytól, felkönyököl.*
- Én sem bánnám.
*Cirógatja végig a másik oldalát, bár közben még mindig a plakát körül járnak gondolatai. Tegnap ugyan csak egy röpke pillantást vetett a papírra, épp miközben sétáltak vissza a fogadóba, de akkor már szinte sötét volt. Hiába jobb a szeme a sötétben és tudta elolvasni a hirdetményt, szívesen vetne rá még egy pillantást.
Ezzel viszont kockáztatná fölöttébb édes napjaikat.
Pár percre láthatóan mindketten csendben elmerülnek kavargó gondolataik forgatagában. Reyf még a szemét is becsukja hozzá, mintha csak pihenne kedvese megnyugtató közelségében. Ez a teória ott bukik meg, mikor a lány megszólal, ugyanis szavai egészen lassan jutnak a mélységi tudatáig. Még reflexből vissza is kérdez egy egyszerű*
- Hmm?
*kíséretében. Szemeit is vonakodva nyitja ki, ám mikor megteszi, azokban nyoma sincs a fáradtságnak. Az újabb magyarázat előtt azonban mégis válaszol.*
- Ahogy akarod. Én nem foglak se sürgetni, se késleltetni.
*Nem mosolyog. Komolyan beszél.
Végül a másik ügyben is dönt.*
- Közben akár átnézhetnénk a kikötőbe is. Úgy hallottam sok minden történik mostanában a környékén.
*Kis szünet után folytatja is.*
- Láttad a tegnapi ragasztványokat?
*Nem mondja melyikre gondol. Nyilván a vérdíjas felhívásra gondol.*
//Második nap//
*Még szerencse, hogy Reyfnek nincsenek ilyesféle igényei. Már ami a bőr varratot illeti különböző szimbólumokkal vagy szövegekkel. Náluk ezeket többnyire a megbélyegzés ékes jeleként használják és használták. Így biztosították a különböző családok a hozzájuk való hűséget. Ha valaki még ennek ellenére is árulóvá válna, azt sokszor pont a szolgálataiért fizető család teszi el láb alól, hiszen kétes, megbízhatatlan alakokra nekik sincsen szükségük.*
- Látom megihlettelek.
*Dobja vissza a tréfát vigyorogva, majd hanyatt dőlve most valóban a plafont kezdi el bámulni, miközben Myria lába átcsúszik az övére. A tegnap látott plakát jár az eszében. A kérdést is részben amiatt tette fel. A lányt viszont nem szívesen hagyná itt. És ott van az egyezség is. Nehéz kérdések. Nehezebbek, mint azt ahogy a lány sejteni véli.
A kérlelő hangvételre viszont önkéntelenül is különös mosolyra húzza a száját, majd amennyire tud a lánytól, felkönyököl.*
- Én sem bánnám.
*Cirógatja végig a másik oldalát, bár közben még mindig a plakát körül járnak gondolatai. Tegnap ugyan csak egy röpke pillantást vetett a papírra, épp miközben sétáltak vissza a fogadóba, de akkor már szinte sötét volt. Hiába jobb a szeme a sötétben és tudta elolvasni a hirdetményt, szívesen vetne rá még egy pillantást.
Ezzel viszont kockáztatná fölöttébb édes napjaikat.
Pár percre láthatóan mindketten csendben elmerülnek kavargó gondolataik forgatagában. Reyf még a szemét is becsukja hozzá, mintha csak pihenne kedvese megnyugtató közelségében. Ez a teória ott bukik meg, mikor a lány megszólal, ugyanis szavai egészen lassan jutnak a mélységi tudatáig. Még reflexből vissza is kérdez egy egyszerű*
- Hmm?
*kíséretében. Szemeit is vonakodva nyitja ki, ám mikor megteszi, azokban nyoma sincs a fáradtságnak. Az újabb magyarázat előtt azonban mégis válaszol.*
- Ahogy akarod. Én nem foglak se sürgetni, se késleltetni.
*Nem mosolyog. Komolyan beszél.
Végül a másik ügyben is dönt.*
- Közben akár átnézhetnénk a kikötőbe is. Úgy hallottam sok minden történik mostanában a környékén.
*Kis szünet után folytatja is.*
- Láttad a tegnapi ragasztványokat?
*Nem mondja melyikre gondol. Nyilván a vérdíjas felhívásra gondol.*
3142. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-25 22:58:49
Üzenet elküldve: 2017-04-25 22:58:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség válasza//
-Miféle hatalomra vágysz? *Érdeklődik Lilith Yakától, aki úgy érzi menekülne innen, mindegy hogy kivel, mindegy hogy mit kérnek cserébe, de szabad akar lenni.*
-Jó menjetek és hívjatok ha megvan a tőr, vagy megtérnétek. Egy hatotok van, az idő homokja meg már pereg. *Elengedi a farkával az eredar lábát, majd hesseget is a kezével, távozzanak a halandók, akik most nem érdeklik annyira, Idyának int, hogy maradjon, az előző parancsának ellent mondva. Remélhetőleg hamar kettesben maradnak és akkor folytatja a tündérrel a dolgokat.*
-Nos, ez nem egy erős eredar, nem az, aminek képzeltem, így nincs már rá szükségünk, de megtaláltad és ezért kérhetsz valami jutalmat, amit maga Sa'Tereth adhat át neked majd, de várnod kell rá kicsit. *Hallotta ám, amit a gondolatában mondtak neki, de jobb szereti nem tudtára adni ezt senkinek, hátha meghall olyat is, amit nem kéne.*
-Amit az eredarokról mondtam nagy hazugság volt, csak kitaláltam, mert kíváncsi voltam, hogy reagál rá ez a lény. *A démon feláll a székről végre és készül távozni lassan.*
-Vegyél egy raktárat a kikötőben és járj nyitott szemmel, hátha találkozol olyannal, akit megtéríthetsz. Ha meg van a bérlemény, akkor imádkozz istenünknek. *Lehet sikerül találkoznia Sa'Terethel, ha méltónak találja a tündért rá, ha nem, akkor nyilván Lilith jelenik majd meg ismét.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.25 23:03:10
-Miféle hatalomra vágysz? *Érdeklődik Lilith Yakától, aki úgy érzi menekülne innen, mindegy hogy kivel, mindegy hogy mit kérnek cserébe, de szabad akar lenni.*
-Jó menjetek és hívjatok ha megvan a tőr, vagy megtérnétek. Egy hatotok van, az idő homokja meg már pereg. *Elengedi a farkával az eredar lábát, majd hesseget is a kezével, távozzanak a halandók, akik most nem érdeklik annyira, Idyának int, hogy maradjon, az előző parancsának ellent mondva. Remélhetőleg hamar kettesben maradnak és akkor folytatja a tündérrel a dolgokat.*
-Nos, ez nem egy erős eredar, nem az, aminek képzeltem, így nincs már rá szükségünk, de megtaláltad és ezért kérhetsz valami jutalmat, amit maga Sa'Tereth adhat át neked majd, de várnod kell rá kicsit. *Hallotta ám, amit a gondolatában mondtak neki, de jobb szereti nem tudtára adni ezt senkinek, hátha meghall olyat is, amit nem kéne.*
-Amit az eredarokról mondtam nagy hazugság volt, csak kitaláltam, mert kíváncsi voltam, hogy reagál rá ez a lény. *A démon feláll a székről végre és készül távozni lassan.*
-Vegyél egy raktárat a kikötőben és járj nyitott szemmel, hátha találkozol olyannal, akit megtéríthetsz. Ha meg van a bérlemény, akkor imádkozz istenünknek. *Lehet sikerül találkoznia Sa'Terethel, ha méltónak találja a tündért rá, ha nem, akkor nyilván Lilith jelenik majd meg ismét.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.25 23:03:10
3141. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-24 18:41:16
Üzenet elküldve: 2017-04-24 18:41:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség válasza//
*Nagyjából ilyesmi reakciót várt a démonfajzattól, de ő vállalta a kockázatot. Ő kezdett ki egy nála sokkalta hatalmasabb lénnyel, kénytelen vállalni a következményeket.
- Akkor mi indulnánk is utunkra.*
*Biccent a félisten felé kedélyesen, majd megragadja Yaka kezét. Amint távolabb kerül ettől az őrült és túlbuzgóan hívő népségtől, ki kell, hogy fundáljon valamit. Vagy megszerzi a tőrt, vagy megtöri Lilith "átkát". Rázós lesz, de elvégre azért élünk, hogy meredek helyzetekbe kerüljünk. Idegesen tobzódik, mivel Lilith, a démonfajzat pikkelyes farka még mindig szorosan öleli át Yakát.*
*Nagyjából ilyesmi reakciót várt a démonfajzattól, de ő vállalta a kockázatot. Ő kezdett ki egy nála sokkalta hatalmasabb lénnyel, kénytelen vállalni a következményeket.
- Akkor mi indulnánk is utunkra.*
*Biccent a félisten felé kedélyesen, majd megragadja Yaka kezét. Amint távolabb kerül ettől az őrült és túlbuzgóan hívő népségtől, ki kell, hogy fundáljon valamit. Vagy megszerzi a tőrt, vagy megtöri Lilith "átkát". Rázós lesz, de elvégre azért élünk, hogy meredek helyzetekbe kerüljünk. Idegesen tobzódik, mivel Lilith, a démonfajzat pikkelyes farka még mindig szorosan öleli át Yakát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370