*Mélyet sóhajt, beszívva a férfi - számára igen tetszetős - illatát, majd bevackolja magát mellé, teljesen hozzá húzódik. Fészkelődik még kicsit, még feljebb húzza magán a takarót, majd egyik vékony ujjával puhán cirogatni kezdi a formás mellkast. Mindenféle képzeletbeli indákat, csigavonalakat 'rajzol' a sötét tónusú bőrre. A kérdés hallatán szemtelenül elmosolyodik, még kuncog is.*
- Most őszintén, Calaxle Duratar. Hány nővel volt dolgod eddig?
*Egyik szemöldökét kihívóan felhúzza. Láthatóan élvezi, hogy odamondhatott.*
- Úgy nézek ki, mint akinek nem tetszett?
*Mosolya szélesebbre kúszik. Élvezi saját, megtorlásoktól sem tartó mocsokságát.*
- Ismered azt az érzést, mikor iszonyúan meg kellene tenned valamit, de valami más mindig közbejön? Én igen. És rettentően bosszant. Ez volt velem a napokban. Zavart nagyon az a határidő. Féltem, hogy kicsúszok belőle. De sikerült megcsinálnom a dolgom időben, szóval már nincs mi idegesítsen.
*Féligazságok ismét. Eddig jól bevált módszer.
Újra fészkelődni kezd, csak amolyan játékosan. Oldalára fordul hátáról, a férfi felé. Hűvös ujjai közé most egy vörös hajtincset vesz, s annak végével simít végig Cal mellkasán, karján. *
- Nincs az a pénz, hogy én most innen kimásszak. A jól előmelegített ágyból? Hová gondolsz? Szóval ha felhozod azt a bort, minden további nélkül ihatunk. De...
*Elhallgat és keresi az éjbőrű tekintetét.*
- Most jó így. Kis időt hagyj még nekem. Csak néhány percet.
*Kéri halkan. A simogatást befejezi, helyette hosszan elnyújtott csókot hint Cal mellkasára.
Egészen hihető műsor még saját véleménye szerint is, amit előad.*
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.06 03:04:19