Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 48 (941. - 960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-04-22 09:05:41
Üzenet elküldve: 2013-04-22 09:05:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*Miután megszabadult a felesleges terhektől és megnyugodott, hogy ma éjjel is van fedél a feje fölött, ami biztonságos és kényelmes, kilép, bezárja a szobáját és zsebre vágja a kulcsot.
Megjegyzi a szobaszámot, nehogy egy másik vendég szobájába próbálja bele a kulcsot. (Egyszer megtörtént vele figyelmetlenségből.)
A kis olajlámpások pislogásának csekély fényétől félhomályos folyosón elindul vissza a vendégtérbe a fogadó főbejáratához.
Ahogy lemegy a falépcsőn, az nyikorog alatta. Reméli, hogy leszakadni azért nem fog. Mindenesetre a kezét a korláton tartja, biztos, ami biztos.*
"Keresnem kell valami munkát, hogy a kovácsot is ki tudjam fizetni."
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.22 09:06:05
Megjegyzi a szobaszámot, nehogy egy másik vendég szobájába próbálja bele a kulcsot. (Egyszer megtörtént vele figyelmetlenségből.)
A kis olajlámpások pislogásának csekély fényétől félhomályos folyosón elindul vissza a vendégtérbe a fogadó főbejáratához.
Ahogy lemegy a falépcsőn, az nyikorog alatta. Reméli, hogy leszakadni azért nem fog. Mindenesetre a kezét a korláton tartja, biztos, ami biztos.*
"Keresnem kell valami munkát, hogy a kovácsot is ki tudjam fizetni."
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.22 09:06:05
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-04-17 18:28:36
Üzenet elküldve: 2013-04-17 18:28:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*Ásít egy hatalmasat. Kiszámolja a 13 aranyat a szobáért, majd ráveti magát az ágyra és álomba szenderül. Már horkol is. A Hold fénye enyhén bevilágít a szobába, de Henua Tikron álmát ez nem zavarja meg. Úgy húzza a lóbőrt, hogy öt tigrissel sem lehetne felébreszteni. Álmodik a városban szerzett élményeivel: a derékszögben istent csókolgató öregasszonnyal, a sűrű, sötét erdővel, a gyönyörű tisztással, a békákkal a folyóparton, a temetőben ráhuhogó bagollyal és a templommal, a levegő mágiájának szent helyével.*
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-04-10 17:47:25
Üzenet elküldve: 2013-04-10 17:47:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Myrabell munkája során egyszer volt olyan, hogy nem kapott rögtön választ kérdésére. Egyszer.
Így nem csoda, hogy nem tetszik neki, amikor Dantes - már ha tényleg ez az igazi neve ennek a fifikás figuranciának - nem elégíti ki érdeklődésének tárgyát azonnal. Egy halk 'ch' szűrődik ki buja ajkai közül.
A tőreiért epekedő kezével hátrasimít egy arcába hulló rakoncátlan tincset, majd ismét ugyanabba a pózba rakja vissza kacsóját.
Myrabell bizonyára megsérthette Dantest az előbbi szóhasználata miatt, mert az továbbra is ugyanabban a hangnemben folytatja a beszélgetést. A lány ezen akaratlanul is elmosolyodik.
Amikor a férfi ismét ügyködni kezd újra olyan érzése támad Myrabellnek mintha valami színházi jelenetet látna. Tulajdonképpen az egész férfinak olyan színpadi megjelenése van. Talán azért olyan érdekes Myrabell számára ez az idegen.
Végignézi, ahogy eljátszadozik a másik a tőreivel és azt is, ahogy aztán eltűnteti azokat egy egyszerű mozdulattal.
Előbbi hanyag tartásából kizökkenve egyenesedik ki és feszül meg egyszerre hirtelen jött dühében az összes hát izma. Nincs kedve kis előadást tartani a pengék eredetéről. Myrabell tökéletesen tudja, hogy maximum akkor csorbulnának ki, ha gyémánttal próbálnák megkarcolni. Különleges fegyverek azok nem hiába rejtegeti őket. Persze van másfajta is, de mindegyiket ugyanúgy szereti. Talán jobban megbecsüli őket, mint a saját életét.
Dantest hallgatva - nem is érti miért - valahogy egyre jobban elhatalmasodik Myrabellben az érzés, hogy marhára nem volt kíváncsi a férfi nagyképű megjegyzésére. De vár még.
Reménytelenül de még mindig vár azokra az átkozott pengékre.
Türelmetlensége kezdi elérni a határát, amikor ismét egy színészi játékkal egyenlő mozdulatsort visz végbe a férfi. Elmotyog valami Ansantét is, amitől Myrabellt kitöri a frász és, amikor végre alábbhagy egy pillanatra a másik fölényeskedő viselkedésével Myrbaellből - ki tudja miért talán a magára kényszerített udvariasság miatt tartotta eddig magában a szavakat - egyszerre tör ki minden, amit addig elakart mondani, amivel piszkálni akarta vagy éppen beszólni neki, de azon túl, hogy talán soknak érzi a férfi viselkedését valahol még is csak lenyűgözi ez a betanult vagy talán a természetességéből fakadó elegancia. Úgy, ahogy az előbb tették vele ő sem fog arra válaszolni, amire a leginkább kíváncsi a másik. Egyelőre.*
- Csak, hogy tisztázzuk. Nem. Nálunk nem hordanak a mi 'méltóságaink'...
*Itt megnyomja a szót és gúnyos hanglejtéssel adja elő a dolgot.*
- ilyesféle ruhákat. Nem olyan helyen nőttem fel, ahol az öltözködés bármennyit is számítana.
*Vesz egy mély levegőt és folytatja.*
- A tőreim nem lesznek hálátlanok ugyan is kívülről tudom melyikkel, hogyan bánhatok.
*Ezzel talán el is árulja magát, hogy nincs is szó olyasmiről, hogy egy védtelen nőszemély lenne. De jelen helyzetben már egyáltalán nem érdekli.*
- Örülök, hogy ilyen könnyedén kitálalsz egy idegennek a szokásaidról, de valahogy az alvós rész előtti mondatodra nem voltam kíváncsi. Gondolom sok buta libát fektettél már le. Éljen. Gratulálok ezzel aztán tuti akkorára nőhetett az egód, hogy most már kilóra mérhetnéd. Óh és... én sem hiszek a véletlenekben.
*Erőltetett vigyort küld a másik felé reagálva a szinte már nyálasnak nevezhető gesztusra.*
- Ah. És valamiért nem hiszem el, hogy egy olyasféle embernek, mint maga köze lenne az érsekhez. Tudja mindenki magából indul ki Kedvesem.
* Blöffölt. Ekkorát, mint most még sohasem, de mint általában nem árulkodik semmiféle jel erről. Szerencsére. "Legfeljebb, ha tényleg van köze az érsekhez hát majd bizonyítja valamivel". "Apropó bizonyítás..."*
- És mivel tudod igazolni magad? Mi van akkor, ha kettőnk közül nekem van több közöm az érsekhez és tudom, hogy egy pitiáner csaló vagy és éppen rád vadászom?
*Myrabell szeret játszani a tűzzel, mint ahogy most is. Ha tényleg igaz, amit a másik mond hát akkor megsértette az érsek emberét. Hogy ő ezt mennyire sajnálja...*
Így nem csoda, hogy nem tetszik neki, amikor Dantes - már ha tényleg ez az igazi neve ennek a fifikás figuranciának - nem elégíti ki érdeklődésének tárgyát azonnal. Egy halk 'ch' szűrődik ki buja ajkai közül.
A tőreiért epekedő kezével hátrasimít egy arcába hulló rakoncátlan tincset, majd ismét ugyanabba a pózba rakja vissza kacsóját.
Myrabell bizonyára megsérthette Dantest az előbbi szóhasználata miatt, mert az továbbra is ugyanabban a hangnemben folytatja a beszélgetést. A lány ezen akaratlanul is elmosolyodik.
Amikor a férfi ismét ügyködni kezd újra olyan érzése támad Myrabellnek mintha valami színházi jelenetet látna. Tulajdonképpen az egész férfinak olyan színpadi megjelenése van. Talán azért olyan érdekes Myrabell számára ez az idegen.
Végignézi, ahogy eljátszadozik a másik a tőreivel és azt is, ahogy aztán eltűnteti azokat egy egyszerű mozdulattal.
Előbbi hanyag tartásából kizökkenve egyenesedik ki és feszül meg egyszerre hirtelen jött dühében az összes hát izma. Nincs kedve kis előadást tartani a pengék eredetéről. Myrabell tökéletesen tudja, hogy maximum akkor csorbulnának ki, ha gyémánttal próbálnák megkarcolni. Különleges fegyverek azok nem hiába rejtegeti őket. Persze van másfajta is, de mindegyiket ugyanúgy szereti. Talán jobban megbecsüli őket, mint a saját életét.
Dantest hallgatva - nem is érti miért - valahogy egyre jobban elhatalmasodik Myrabellben az érzés, hogy marhára nem volt kíváncsi a férfi nagyképű megjegyzésére. De vár még.
Reménytelenül de még mindig vár azokra az átkozott pengékre.
Türelmetlensége kezdi elérni a határát, amikor ismét egy színészi játékkal egyenlő mozdulatsort visz végbe a férfi. Elmotyog valami Ansantét is, amitől Myrabellt kitöri a frász és, amikor végre alábbhagy egy pillanatra a másik fölényeskedő viselkedésével Myrbaellből - ki tudja miért talán a magára kényszerített udvariasság miatt tartotta eddig magában a szavakat - egyszerre tör ki minden, amit addig elakart mondani, amivel piszkálni akarta vagy éppen beszólni neki, de azon túl, hogy talán soknak érzi a férfi viselkedését valahol még is csak lenyűgözi ez a betanult vagy talán a természetességéből fakadó elegancia. Úgy, ahogy az előbb tették vele ő sem fog arra válaszolni, amire a leginkább kíváncsi a másik. Egyelőre.*
- Csak, hogy tisztázzuk. Nem. Nálunk nem hordanak a mi 'méltóságaink'...
*Itt megnyomja a szót és gúnyos hanglejtéssel adja elő a dolgot.*
- ilyesféle ruhákat. Nem olyan helyen nőttem fel, ahol az öltözködés bármennyit is számítana.
*Vesz egy mély levegőt és folytatja.*
- A tőreim nem lesznek hálátlanok ugyan is kívülről tudom melyikkel, hogyan bánhatok.
*Ezzel talán el is árulja magát, hogy nincs is szó olyasmiről, hogy egy védtelen nőszemély lenne. De jelen helyzetben már egyáltalán nem érdekli.*
- Örülök, hogy ilyen könnyedén kitálalsz egy idegennek a szokásaidról, de valahogy az alvós rész előtti mondatodra nem voltam kíváncsi. Gondolom sok buta libát fektettél már le. Éljen. Gratulálok ezzel aztán tuti akkorára nőhetett az egód, hogy most már kilóra mérhetnéd. Óh és... én sem hiszek a véletlenekben.
*Erőltetett vigyort küld a másik felé reagálva a szinte már nyálasnak nevezhető gesztusra.*
- Ah. És valamiért nem hiszem el, hogy egy olyasféle embernek, mint maga köze lenne az érsekhez. Tudja mindenki magából indul ki Kedvesem.
* Blöffölt. Ekkorát, mint most még sohasem, de mint általában nem árulkodik semmiféle jel erről. Szerencsére. "Legfeljebb, ha tényleg van köze az érsekhez hát majd bizonyítja valamivel". "Apropó bizonyítás..."*
- És mivel tudod igazolni magad? Mi van akkor, ha kettőnk közül nekem van több közöm az érsekhez és tudom, hogy egy pitiáner csaló vagy és éppen rád vadászom?
*Myrabell szeret játszani a tűzzel, mint ahogy most is. Ha tényleg igaz, amit a másik mond hát akkor megsértette az érsek emberét. Hogy ő ezt mennyire sajnálja...*
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-04-04 17:44:59
Üzenet elküldve: 2013-04-04 17:44:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Játsszuk el...//
- Inkább te honnan jöttél, kedves, hogy az úri gúnyát maskarának titulálod? *kérdez vissza kellemes, búgó hangján, melyben általában van egy kis él. Most is.
Mintha az iménti kis közjátékot valami hallgatólagos paktum alapján meg sem történtté minősítették volna, tokjába löki a kardját. Fölemeli a földről a köpenyét, a karjára veszi, és néhány laza mozdulattal lesöpri a prémgallért, majd egy széktámlára veti a ruhadarabot. Teszi ezt olyan hanyag eleganciával, mintha naponta órákat töltene a kigyakorlásával.*
- A ti méltóságaitok tán daróctunikában járnak bársonyzeke helyett?
*Az Intéző hanglejtése tenyérbemászó, egyszersmind kihívó is. Ha olyasvalaki mutatná be, aki régről, és jól ismeri, talán valami ilyesmit mondana: „Ambroggio Duarrte, elsőosztályú üzlet- és gazember”. Node ő egyelőre még nem vedlette le a szerepét. Csak a szemében, az a rókavigyorú cinkosság árulkodik kissé.
A falhoz sétál és ráérősen kihúzza a tőröket. Lefújkodja róluk a vakolatport. Megcsóválja a fejét, és sóhajt.
- Ha így bánsz velük, hálátlanok lesznek *mondja csalóka félmosollyal. Végignéz a pengén, nem csorbult-e meg nagyon a méltatlan bánásmódtól. Szó mi szó, nem tesz jót a pengének az ilyesmi.
Megpörgeti a kezében a jól súlyozott tőröket, ahogy egy rossz környék veszett hírű bandáinak felvágós sihederjei szokták egy-egy rajtaütéskor. Viszont nem cifrázza túl, egy pillanat múlva mindkettő eltűnik az Intéző háta mögött, a fegyverövébe csúsztatva.
Közelebb lép.*
- Be? *kérdez vissza, míg tekintete lustán végigpásztáz a szobán. A szeme sarkából azonban mintha végig figyelné a leányzót. Lehetne rá is azt mondani, hogy óvatos, de ez inkább a rutin.* - Szépségem, én az éjszaka közepén legfeljebb távozni szoktam a hölgyektől *mondja, mintegy mellékesen nézelődés közben.* - De inkább kora délelőtt. *A gazemberes sármmal szűkülő tekintet csak ekkor fordul vissza a lányra.* - Szeretek sokáig aludni.
*Apró, gondos mozdulatokkal húzkodja le kesztyűit, majd baljába fogva őket, leemeli a kalapját is, és fess parolát mutat be. Nem igazán lehet eldönteni a dologról, hogy az etikett magas művészete-e, vagy pont hogy annak stílusos paródiája.
A kalapot és a kesztyűket az ágyra veti, a várakozólag felé nyújtott kacsó gesztusát pedig kiforgatja. Szó szerint. Jobbja rásimul, és fordít rajta egyet, hogy kézcsókkal illesse.
- Ansanté, kisasszony *búgja az elegáns üdvözlést... melyet ő amúgy mellékesen, a protokolláris köszöntések élveteg megcsúfolásává aláz. Naivság lenne azomban azt gondolni, hogy ez feltűnik olyasvalakinek, aki nem ismeri az illem szigorú formuláit. Ajkainak szemtelen csókja a finom kis kézfejen, a tudatlanság adója... vagy arcátlan fricska az úri népek felé.*
- Archybald Dantes vagyok *mutatkozik be.* - Érseki követ és tartományi megbízott. ...és nem hiszek a véletlenekben *dönti meg a fejét, hogy ilyetén mód az az atyai feddés kiütközzön a tekintetében.* - Kegyed túl formás, és túl veszélyes, hogy egyszerű tévedésként megálljon az odakinti kis... affér.
- Üdvösebb volna, ha előállna az igazsággal. Az inkvizíció ügyeiről kémkedik? Hm? Az egyházhonosítás ellenzői bízták meg, hogy szabotálja az érsek ügyét?
*Zavartalan természetességgel váltogatja a magázó és a közvetlenebb fogalmazást. Sokaknak fel sem tűnik, hisz van ráció a fogalmazásában.
A hangja duruzsolóan kellemes, de a lány jobbját nem engedi el a kézcsók után. Ez pedig kellő komolyságot ad a válaszokat váró érdeklődésnek.*
- Inkább te honnan jöttél, kedves, hogy az úri gúnyát maskarának titulálod? *kérdez vissza kellemes, búgó hangján, melyben általában van egy kis él. Most is.
Mintha az iménti kis közjátékot valami hallgatólagos paktum alapján meg sem történtté minősítették volna, tokjába löki a kardját. Fölemeli a földről a köpenyét, a karjára veszi, és néhány laza mozdulattal lesöpri a prémgallért, majd egy széktámlára veti a ruhadarabot. Teszi ezt olyan hanyag eleganciával, mintha naponta órákat töltene a kigyakorlásával.*
- A ti méltóságaitok tán daróctunikában járnak bársonyzeke helyett?
*Az Intéző hanglejtése tenyérbemászó, egyszersmind kihívó is. Ha olyasvalaki mutatná be, aki régről, és jól ismeri, talán valami ilyesmit mondana: „Ambroggio Duarrte, elsőosztályú üzlet- és gazember”. Node ő egyelőre még nem vedlette le a szerepét. Csak a szemében, az a rókavigyorú cinkosság árulkodik kissé.
A falhoz sétál és ráérősen kihúzza a tőröket. Lefújkodja róluk a vakolatport. Megcsóválja a fejét, és sóhajt.
- Ha így bánsz velük, hálátlanok lesznek *mondja csalóka félmosollyal. Végignéz a pengén, nem csorbult-e meg nagyon a méltatlan bánásmódtól. Szó mi szó, nem tesz jót a pengének az ilyesmi.
Megpörgeti a kezében a jól súlyozott tőröket, ahogy egy rossz környék veszett hírű bandáinak felvágós sihederjei szokták egy-egy rajtaütéskor. Viszont nem cifrázza túl, egy pillanat múlva mindkettő eltűnik az Intéző háta mögött, a fegyverövébe csúsztatva.
Közelebb lép.*
- Be? *kérdez vissza, míg tekintete lustán végigpásztáz a szobán. A szeme sarkából azonban mintha végig figyelné a leányzót. Lehetne rá is azt mondani, hogy óvatos, de ez inkább a rutin.* - Szépségem, én az éjszaka közepén legfeljebb távozni szoktam a hölgyektől *mondja, mintegy mellékesen nézelődés közben.* - De inkább kora délelőtt. *A gazemberes sármmal szűkülő tekintet csak ekkor fordul vissza a lányra.* - Szeretek sokáig aludni.
*Apró, gondos mozdulatokkal húzkodja le kesztyűit, majd baljába fogva őket, leemeli a kalapját is, és fess parolát mutat be. Nem igazán lehet eldönteni a dologról, hogy az etikett magas művészete-e, vagy pont hogy annak stílusos paródiája.
A kalapot és a kesztyűket az ágyra veti, a várakozólag felé nyújtott kacsó gesztusát pedig kiforgatja. Szó szerint. Jobbja rásimul, és fordít rajta egyet, hogy kézcsókkal illesse.
- Ansanté, kisasszony *búgja az elegáns üdvözlést... melyet ő amúgy mellékesen, a protokolláris köszöntések élveteg megcsúfolásává aláz. Naivság lenne azomban azt gondolni, hogy ez feltűnik olyasvalakinek, aki nem ismeri az illem szigorú formuláit. Ajkainak szemtelen csókja a finom kis kézfejen, a tudatlanság adója... vagy arcátlan fricska az úri népek felé.*
- Archybald Dantes vagyok *mutatkozik be.* - Érseki követ és tartományi megbízott. ...és nem hiszek a véletlenekben *dönti meg a fejét, hogy ilyetén mód az az atyai feddés kiütközzön a tekintetében.* - Kegyed túl formás, és túl veszélyes, hogy egyszerű tévedésként megálljon az odakinti kis... affér.
- Üdvösebb volna, ha előállna az igazsággal. Az inkvizíció ügyeiről kémkedik? Hm? Az egyházhonosítás ellenzői bízták meg, hogy szabotálja az érsek ügyét?
*Zavartalan természetességgel váltogatja a magázó és a közvetlenebb fogalmazást. Sokaknak fel sem tűnik, hisz van ráció a fogalmazásában.
A hangja duruzsolóan kellemes, de a lány jobbját nem engedi el a kézcsók után. Ez pedig kellő komolyságot ad a válaszokat váró érdeklődésnek.*
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-04-03 20:45:23
Üzenet elküldve: 2013-04-03 20:45:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Kecses kis alakja eltűnt a lépcsőn, mire fölér, korántsem párolgott el belőle a bosszúság, amit a fél-elf okozott neki. Utálja, ha belekötnek a magánügyibe, nem azért, mert titkolni akarná - noha azért is -, hanem, mert semmi köze hozzá. Csupán azért nem adta meg az ezért járó büntetést, mert megtanulta, hogy olykor szükség van az érzelmei féken tartására is, ha nem akar minden galibába belekeveredni.
Bal karján a szőrmebundájával, kormos kis testén pedig az oldalt vágott mélylila szoknyával és a vörös blúzzal sétál föl az emeletre, ránéz bérelt szobája kulcsára. Tizennégyes szám. Fejét fölszegve indul a folyosón, míg végül elér a szobához, kinyitja, s belép. Körbenéz a nem is rossz berendezésű szobában, majd kulcsra zárja az ajtót. Véletlen se zavarja senki. Persze, ha nagyon akarják, így is rátörhetnek, de arra már valami ork erejére lenne szükség... Egyszerű óvintézkedésnek ez is megteszi. A tiszta paplanú ágy melletti éjjeliszekrényhez sétál, és oda rakja le a kulcsot. A szőrmekabátot leteríti az egyik fotelra, maga pedig maradék ruhájától is megszabadul, majd elnyúlik az ágyon. Lusta betakarózni, és mivel nem számít rá, hogy bárki is bemászna az ablakon, hogy meglesse - bár ki tudja, vannak még elvetemült ötletekkel rendelkező emberek; és más fajból valók -, nem is teszi meg, csak helyezkedik egy kicsit, majd a párnájára hajtja a fejét, és igyekszik elaludni. Az idegesség nagyrészt távozott belőle, szóval ez nem is megy annyira nehezen. Pár perc, és már nem ezen a világon jár, hanem valami távoli síkban, terhektől mentesen, álmok nélküli álomban...*
Bal karján a szőrmebundájával, kormos kis testén pedig az oldalt vágott mélylila szoknyával és a vörös blúzzal sétál föl az emeletre, ránéz bérelt szobája kulcsára. Tizennégyes szám. Fejét fölszegve indul a folyosón, míg végül elér a szobához, kinyitja, s belép. Körbenéz a nem is rossz berendezésű szobában, majd kulcsra zárja az ajtót. Véletlen se zavarja senki. Persze, ha nagyon akarják, így is rátörhetnek, de arra már valami ork erejére lenne szükség... Egyszerű óvintézkedésnek ez is megteszi. A tiszta paplanú ágy melletti éjjeliszekrényhez sétál, és oda rakja le a kulcsot. A szőrmekabátot leteríti az egyik fotelra, maga pedig maradék ruhájától is megszabadul, majd elnyúlik az ágyon. Lusta betakarózni, és mivel nem számít rá, hogy bárki is bemászna az ablakon, hogy meglesse - bár ki tudja, vannak még elvetemült ötletekkel rendelkező emberek; és más fajból valók -, nem is teszi meg, csak helyezkedik egy kicsit, majd a párnájára hajtja a fejét, és igyekszik elaludni. Az idegesség nagyrészt távozott belőle, szóval ez nem is megy annyira nehezen. Pár perc, és már nem ezen a világon jár, hanem valami távoli síkban, terhektől mentesen, álmok nélküli álomban...*
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-03-31 20:37:59
Üzenet elküldve: 2013-03-31 20:37:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Myrabell teljesen beleéli magát a kis játékba, amit a férfivel folytat. Tetszik neki, hogy nem rögtön azzal próbálkozott, hogy megpróbálja szabotálni a hatás kedvéért felhasznált 'játékszereit'. A vörös minden egyes rezzenését követi. Nem akar váratlan meglepetéseket, mert hát, valljuk be, nem igazán tenne jót ez egójának.
Még is, amikor éppen már az izgalmasabbik részhez közelednek Myrabellben elpattan valami. Maga sem tudja hogy, vagy miért. Egyszerűen elneveti magát. Tudni kell, hogy Myrabell szeszélyes személyiség. De nem ennyire! Soha nem került még ilyen szituációba és most még is...nevet. Egy idegen mellkhasán pihentetve a homlokát egyszerűen csak belenevet a másik ingébe. Kezei már koránt sem vannak abban a helyzetben, amivel kellemetlen helyzetbe hozná a férfit. Totál bolondnak érzi magát. Mintha újból tizenéves lenne és még csak halvány fogalma sem lenne a manipulálás, figyelemelterelés és a megjátszás létezéséről, évek alatt átformált énjében. Attól nem fél, hogy a férfi kihasználja a pillanatnyi elmezavarát és esetleg rárontana. Hiszen ő is benne lett volna ebben a színjátszásban.
Elhúzódik tőle és jobb kezébe rendezi a fegyvereket, míg a ballal kitámasztja a fejét. Így sétál el az ágyáig és ül le rá.*
- Hát ez borzalmas. Sose jártam még így. Khm.
*Beletörődve és sajnálkozóan, egy lusta mozdulattal dobja fegyvereit a falba, ahol pontosan egymás mellett landol mind a kettő. Hirtelen síri csönd következik. Csak a tőrök fémes rezzenéseit lehet hallani pár másodpercig.
Myrabell felnéz a férfira. Arcán már csak halvány jelei mutatkoznak az előbbi hangulatingadozásának.*
- Mondja kedves. Maga honnét jött, hogy ilyen maskarát hord?
*Arca ismét kezdi felvenni azt a határozott és könyörtelen maszkot, ami annak idején a hírnevében és a túlélésében játszott szerepet. Hangja a szép szavak ellenére távolságtartó ám , ha valakinek van hozzá érzéke fellelhet benne egy leheletnyi könnyedséget, barátságosságot.*
- Soha sem láttam még ilyen fura szerzetet, mint maga.
*Íves szemöldöke felszalad az utolsó szónál. Szemében a kíváncsiság ezernyi árnyalata lelhető meg kitágult szembogaraiban a holdfény megvilágításában.*
- Ó tényleg, amúgy igazán visszaadhatná a kulcsomat. Könnyedén kinézem magából, hogy belógna az éjszaka közepén. Na, nem mintha tartanék tőle. De jobb... óvatosabbnak lenni.
*Direkt nem mondja ki a félni szót a tipikus mondást befejezvén, amikor a jelentésével sincs tisztában teljes egészében.
A testében tomboló adrenalinnak már nyoma sincs. A csalódottság idegesítő jelenléte veszi át a lelkében tomboló űrt. Pedig általában utána kellemesebben szokta magát érezni, mint most. Na sebaj majd máskor jobban átadja magát az érzésnek, amíg tart.
Azt, hogy miért próbált a férfi 'szobájába' bejutni szándékosan nem firtatja tovább, ha kitérnek rá ismét, hát majd válaszol. Most már úgy is mindegy a játszmájuk szempontjából.
Üres tenyere azonban, mostanra már a férfi felé mutat várakozóan.*
Még is, amikor éppen már az izgalmasabbik részhez közelednek Myrabellben elpattan valami. Maga sem tudja hogy, vagy miért. Egyszerűen elneveti magát. Tudni kell, hogy Myrabell szeszélyes személyiség. De nem ennyire! Soha nem került még ilyen szituációba és most még is...nevet. Egy idegen mellkhasán pihentetve a homlokát egyszerűen csak belenevet a másik ingébe. Kezei már koránt sem vannak abban a helyzetben, amivel kellemetlen helyzetbe hozná a férfit. Totál bolondnak érzi magát. Mintha újból tizenéves lenne és még csak halvány fogalma sem lenne a manipulálás, figyelemelterelés és a megjátszás létezéséről, évek alatt átformált énjében. Attól nem fél, hogy a férfi kihasználja a pillanatnyi elmezavarát és esetleg rárontana. Hiszen ő is benne lett volna ebben a színjátszásban.
Elhúzódik tőle és jobb kezébe rendezi a fegyvereket, míg a ballal kitámasztja a fejét. Így sétál el az ágyáig és ül le rá.*
- Hát ez borzalmas. Sose jártam még így. Khm.
*Beletörődve és sajnálkozóan, egy lusta mozdulattal dobja fegyvereit a falba, ahol pontosan egymás mellett landol mind a kettő. Hirtelen síri csönd következik. Csak a tőrök fémes rezzenéseit lehet hallani pár másodpercig.
Myrabell felnéz a férfira. Arcán már csak halvány jelei mutatkoznak az előbbi hangulatingadozásának.*
- Mondja kedves. Maga honnét jött, hogy ilyen maskarát hord?
*Arca ismét kezdi felvenni azt a határozott és könyörtelen maszkot, ami annak idején a hírnevében és a túlélésében játszott szerepet. Hangja a szép szavak ellenére távolságtartó ám , ha valakinek van hozzá érzéke fellelhet benne egy leheletnyi könnyedséget, barátságosságot.*
- Soha sem láttam még ilyen fura szerzetet, mint maga.
*Íves szemöldöke felszalad az utolsó szónál. Szemében a kíváncsiság ezernyi árnyalata lelhető meg kitágult szembogaraiban a holdfény megvilágításában.*
- Ó tényleg, amúgy igazán visszaadhatná a kulcsomat. Könnyedén kinézem magából, hogy belógna az éjszaka közepén. Na, nem mintha tartanék tőle. De jobb... óvatosabbnak lenni.
*Direkt nem mondja ki a félni szót a tipikus mondást befejezvén, amikor a jelentésével sincs tisztában teljes egészében.
A testében tomboló adrenalinnak már nyoma sincs. A csalódottság idegesítő jelenléte veszi át a lelkében tomboló űrt. Pedig általában utána kellemesebben szokta magát érezni, mint most. Na sebaj majd máskor jobban átadja magát az érzésnek, amíg tart.
Azt, hogy miért próbált a férfi 'szobájába' bejutni szándékosan nem firtatja tovább, ha kitérnek rá ismét, hát majd válaszol. Most már úgy is mindegy a játszmájuk szempontjából.
Üres tenyere azonban, mostanra már a férfi felé mutat várakozóan.*
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-03-30 15:30:40
Üzenet elküldve: 2013-03-30 15:30:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Elornak//
*Érdeklődve figyeli Kedvese minden mozdulatát. Megvárja, míg székét odahúzza hozzá, hogy leülhessen. Látja a másikon, hogy valami nagy mondanivalóra készül, azonban fogalma sincs arról, milyen gondolatok áshatták be magukat a férfi fejébe. Tekintete érdeklően követ minden mozdulatot. A finom érintések, és a szép szavak azonnal megmosolyogtatják. Lágy, kedves kis mosoly ül ki arcára azonnal, ahogy kézfejét megérintik a másik ujjai. Megértően hallgatja a másikat, és kivárja, míg szavait befejezi. Mikor Szerelme feláll, még mindig nem szólal meg. Tudja, hogy itt még nincs vége a férfi mondanivalójának. Ahogy kezeibe veszi, a lány vékonyka karjai átölelik nyakát. Az ölelést akkor sem szakítja meg a kis tündér, mikor leülnek, csak lazábbra ereszti, hogy a könnyen a másik szemeibe nézhessen. Az elhangzó szavak hallatán rögtön elpirul, de engedelmeskedik a kérésnek. Lehunyja hosszú szempilláit, várva, mi fog következni. A finom csókra ő is egy gyengéd, szeretettel teli csókkal reagál. Ahogy megérzi a másik kezeit formáin, arca még vörösebbé válik, mint a rák. Ennek ellenére az érintések igen jól esnek neki, s az ez után következő szép szavak is.*
- Én is azt szeretném, ha örökké együtt maradnánk. *ejti ki halkan, majd szavait egy finom csókkal pecsételi meg. Közben egyik, aprócska kezével megfogja a férfi egyik kezét, és vörös arccal visszavezeti oda, ahol a kicsiny szív dobog.*
*Érdeklődve figyeli Kedvese minden mozdulatát. Megvárja, míg székét odahúzza hozzá, hogy leülhessen. Látja a másikon, hogy valami nagy mondanivalóra készül, azonban fogalma sincs arról, milyen gondolatok áshatták be magukat a férfi fejébe. Tekintete érdeklően követ minden mozdulatot. A finom érintések, és a szép szavak azonnal megmosolyogtatják. Lágy, kedves kis mosoly ül ki arcára azonnal, ahogy kézfejét megérintik a másik ujjai. Megértően hallgatja a másikat, és kivárja, míg szavait befejezi. Mikor Szerelme feláll, még mindig nem szólal meg. Tudja, hogy itt még nincs vége a férfi mondanivalójának. Ahogy kezeibe veszi, a lány vékonyka karjai átölelik nyakát. Az ölelést akkor sem szakítja meg a kis tündér, mikor leülnek, csak lazábbra ereszti, hogy a könnyen a másik szemeibe nézhessen. Az elhangzó szavak hallatán rögtön elpirul, de engedelmeskedik a kérésnek. Lehunyja hosszú szempilláit, várva, mi fog következni. A finom csókra ő is egy gyengéd, szeretettel teli csókkal reagál. Ahogy megérzi a másik kezeit formáin, arca még vörösebbé válik, mint a rák. Ennek ellenére az érintések igen jól esnek neki, s az ez után következő szép szavak is.*
- Én is azt szeretném, ha örökké együtt maradnánk. *ejti ki halkan, majd szavait egy finom csókkal pecsételi meg. Közben egyik, aprócska kezével megfogja a férfi egyik kezét, és vörös arccal visszavezeti oda, ahol a kicsiny szív dobog.*
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-03-30 15:16:24
Üzenet elküldve: 2013-03-30 15:16:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Trex//
*Kellemes pihenését nem igen akarja félbe hagyni. Noha, légzése már visszaállt a megszokottba, és talán már kicsit erőse is kapott, de tény hogy elfáradt. Na meg, a férfi teste kényelmes pihenőhelyéül szolgál, túlságosan kényelmesnek. Olyannyira, hogy nem áll szándékában hamar eltávolodni tőle. Mikor ráeszmél, hogy pusztán már csak azért marad abban a pózban, mert valami meleg, hihetetlenül jól eső érzés tartja ott, elvörösödik. Igyekszik minél gyorsabban leküzdeni ezt a pirulást, és mikor úgy érzi, hogy nagyjából sikerült, felpillant a másikra. Kíváncsi, hogy a szőke mit érzékelt az iménti rózsás arcból. Azonban szerencséje van, mivel gyakorlatilag semmit. Szemei épp más irányba tekintenek. Igazából, nem is tudja miért, mivel arcát nem látja, hogy valamit is le tudjon róla olvasni. Így aztán nemes egyszerűséggel helyezi vissza fejét az erős vállakra. Hallja a másik kérdését, és tudja, felelnie kellene rá, de nem igazán van tisztában azzal, mit mondhatna. Zavarba ejti a tény, hogy ennyire jó neki jelen helyzetében, viszont meglehet, hogy Trex nem akar egészen addig itt ácsorogni, míg ő kipiheni magát.*
- Háát... *ejti ki halkan ezt a nem túl határozott szót. Szerencséjére azonban a mondatot nem kell befejeznie, így magyarázkodásra sincs szükség, mivel a férfi a következő pillanatban egy könnyed mozdulattal karjaiba veszi. Kicsit meglepi a hirtelen mozdulat, melynek hatására kezei rögvest a másik nyakába fonódnak kapaszkodásképp. Egészen közel préseli magát erre a pár másodpercre. Egészen élvezi a folyamatot, ahogy a másik az ágyhoz viszi, és olyan gyengéden, mintha csak törékeny lenne, leteszi a puha fekvőhelyre. Hófehér tincsei szétterülnek körülötte, ahogy az ágyba kerül. Kezeit maga fölé emeli, úgy figyelve a rámagasodót. Szemeiben talán néhány másodpercre meg is jelenik az elégedettség, amit a látvány nyújt neki. Amint észbe kap, azonban ezt igyekszik minél hamarabb eltüntetni lélektükreiből, viszont azok időközben foglyul esnek a tengerkék íriszekben. Tudja, hogy talán nem ártana szabadulnia onnan, de túl édesnek bizonyul ez a rabság. Hamar ráborul a rózsaszín köd elméjére, így a közeledő ajkak egy egészen normális reakciót váltanak ki belőle. Legalább is normális lenne, ha nem Hayraról beszélnénk. Szemeit lehunyja, úgy várja az édes találkozást. Azonban ez csak egész röpke ideig tart, mivel ha az ő fejében nem is kondult meg a vészharang, társáéban legalább igen. Ezért aztán az gyors hátrálásba is kezd, egészen a falig, miközben hevesen mentegetőzik tette miatt. Jobban mondva, nem is mentegetőzik. Az elfet mégsem a férfi cselekedetei zavarják meg, sokkal inkább a sajátjai. Persze ehhez is hozzá lehetett már szokni tőle. Most azonban mielőtt érzéseit visszakergetné egy mélységes mély cellába, eszébe jut valami. Szavak. Egy egyszerű mosónő szavai, aki szerint nem árt, ha néha megmutatjuk valódi érzéseinket. Korábban már ezt a gondolatot rég kikergette fejéből, most azonban úgy tűnik, ismét visszalopózott, és ostroma sikeresebb volt, mint az eddigiekben.
Felül az ágyon, majd halkan sóhajt egyet. Társára pillant, ki azóta is ítéletét várja. Végül felkel az ágyról, lépteit megindítva a férfi felé. Megáll, közvetlenül a másik előtt. Olyan közelségben, ami már perzseli azt a parányi légtömeget, ami köztük maradt.*
- Hát ez volna a kívánságod? *pillant fel a másikra, egyenesen bele a kék szemekbe. Válaszra azonban nem hagy időt, ismét megszólal.*
- Hát, akkor jó... Mert az enyém is. *ejti ki a szavakat, tekintetét egyenesen a másikéba vésve, majd lehunyja pilláit és egy forró, mámorító csókot forraszt a férfi ajkaira.*
*Kellemes pihenését nem igen akarja félbe hagyni. Noha, légzése már visszaállt a megszokottba, és talán már kicsit erőse is kapott, de tény hogy elfáradt. Na meg, a férfi teste kényelmes pihenőhelyéül szolgál, túlságosan kényelmesnek. Olyannyira, hogy nem áll szándékában hamar eltávolodni tőle. Mikor ráeszmél, hogy pusztán már csak azért marad abban a pózban, mert valami meleg, hihetetlenül jól eső érzés tartja ott, elvörösödik. Igyekszik minél gyorsabban leküzdeni ezt a pirulást, és mikor úgy érzi, hogy nagyjából sikerült, felpillant a másikra. Kíváncsi, hogy a szőke mit érzékelt az iménti rózsás arcból. Azonban szerencséje van, mivel gyakorlatilag semmit. Szemei épp más irányba tekintenek. Igazából, nem is tudja miért, mivel arcát nem látja, hogy valamit is le tudjon róla olvasni. Így aztán nemes egyszerűséggel helyezi vissza fejét az erős vállakra. Hallja a másik kérdését, és tudja, felelnie kellene rá, de nem igazán van tisztában azzal, mit mondhatna. Zavarba ejti a tény, hogy ennyire jó neki jelen helyzetében, viszont meglehet, hogy Trex nem akar egészen addig itt ácsorogni, míg ő kipiheni magát.*
- Háát... *ejti ki halkan ezt a nem túl határozott szót. Szerencséjére azonban a mondatot nem kell befejeznie, így magyarázkodásra sincs szükség, mivel a férfi a következő pillanatban egy könnyed mozdulattal karjaiba veszi. Kicsit meglepi a hirtelen mozdulat, melynek hatására kezei rögvest a másik nyakába fonódnak kapaszkodásképp. Egészen közel préseli magát erre a pár másodpercre. Egészen élvezi a folyamatot, ahogy a másik az ágyhoz viszi, és olyan gyengéden, mintha csak törékeny lenne, leteszi a puha fekvőhelyre. Hófehér tincsei szétterülnek körülötte, ahogy az ágyba kerül. Kezeit maga fölé emeli, úgy figyelve a rámagasodót. Szemeiben talán néhány másodpercre meg is jelenik az elégedettség, amit a látvány nyújt neki. Amint észbe kap, azonban ezt igyekszik minél hamarabb eltüntetni lélektükreiből, viszont azok időközben foglyul esnek a tengerkék íriszekben. Tudja, hogy talán nem ártana szabadulnia onnan, de túl édesnek bizonyul ez a rabság. Hamar ráborul a rózsaszín köd elméjére, így a közeledő ajkak egy egészen normális reakciót váltanak ki belőle. Legalább is normális lenne, ha nem Hayraról beszélnénk. Szemeit lehunyja, úgy várja az édes találkozást. Azonban ez csak egész röpke ideig tart, mivel ha az ő fejében nem is kondult meg a vészharang, társáéban legalább igen. Ezért aztán az gyors hátrálásba is kezd, egészen a falig, miközben hevesen mentegetőzik tette miatt. Jobban mondva, nem is mentegetőzik. Az elfet mégsem a férfi cselekedetei zavarják meg, sokkal inkább a sajátjai. Persze ehhez is hozzá lehetett már szokni tőle. Most azonban mielőtt érzéseit visszakergetné egy mélységes mély cellába, eszébe jut valami. Szavak. Egy egyszerű mosónő szavai, aki szerint nem árt, ha néha megmutatjuk valódi érzéseinket. Korábban már ezt a gondolatot rég kikergette fejéből, most azonban úgy tűnik, ismét visszalopózott, és ostroma sikeresebb volt, mint az eddigiekben.
Felül az ágyon, majd halkan sóhajt egyet. Társára pillant, ki azóta is ítéletét várja. Végül felkel az ágyról, lépteit megindítva a férfi felé. Megáll, közvetlenül a másik előtt. Olyan közelségben, ami már perzseli azt a parányi légtömeget, ami köztük maradt.*
- Hát ez volna a kívánságod? *pillant fel a másikra, egyenesen bele a kék szemekbe. Válaszra azonban nem hagy időt, ismét megszólal.*
- Hát, akkor jó... Mert az enyém is. *ejti ki a szavakat, tekintetét egyenesen a másikéba vésve, majd lehunyja pilláit és egy forró, mámorító csókot forraszt a férfi ajkaira.*
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-03-30 12:39:08
Üzenet elküldve: 2013-03-30 12:39:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Játsszuk el...//
*Ha Ambroggio tapsot kapott volna az alakításért, biztos nem állta volna meg, hogy meg ne hajoljon az értő közönség előtt.*
~Ejj-ejj... egy újabb kislány, aki felfedezte, hogy húzzon hasznot abból, ami adatott neki.~
v*Az Intéző a legszívesebben felkacagna a pozőr mutatványon, melyet a kicsike a lámpagyújtás keretein belül mutat be. Ó, igen... És ez lenne az a rész, ahol a férfi térdre rogy a nőiség lehengerlő hatalma előtt?
Aligha. Bár a vöröske kétségtelenül szemrevaló, de amennyi kétségtelenül szemrevaló lánykát felróhat ő már a számláján, hogy az ördög se tartja számon.
Ha komolyan tudná venni a fenyegetést, aivel az a barna tekintet kecsegtet, bizonyosan nem engedné ilyen közel magához ezt a kis fehérmájút. De az igazat megvallva, kíváncsi. Nem siet sehová, úgyhogy kényelmesen hátradőlve végig fogja élvezni az egész műsort, amit a cserfes művésztő csak prezentálni képes a számára.
Ő se most jött le a falvédőről. Egy pillanatig se hitte, hogy a kicsike fegyvertelen maradt. Mondhatni, az arcára volt írva, az Intéző pedig nem véletlenül olyan sikeres a kártaasztalnál. Mindennek dacára hagya, hadd szaladjon ez a szekér a szakadék felé. Figyeli az ügyeskedő, érzéki pimaszságtól sikamlós mozdulatokat, a magabiztosságot a bájos kis pofin. De az ő képén csak a hazárdőrök bicskanyitogatóan megfejthetetlen, langy félmosolya játszik.
Nem rezzen meg a hirtelen előkerülő pengék belépőjén. Meg kell hagyni, egész ügyes mozdulat volt, de ez azért harmatos kevés, hogy félsz szökjön a térdeibe. Ó, nagyon határozott az a pillantás, szó se róla, biztos a pengét tartó kacsó, de az az igazság, hogy egy vérbeli orgyilkos szemébe általában nincs igazán módja belenézni az embernek. Persze, ez aligha lehet most megbízás, és aligha számít komolynak.
Megérzés.
A gyilkoláshoz több kell, mint azt sokan gondolják. Az ölés minden egyes alkalommal elrohaszt egy darabot a lélekből. Pénzért, öntörvényűségből ölni... hmm... a történetekben sötét romantikája van egy ilyen motívumnak. A valóság viszont egészen más. A kiontott belek bűze, a vérhabos nyálat bugyborékoló mérgezések, az akasztott ember torz grimasza... Nincs ebben semmi romantika.
Manapság a legtöbb tűzről pattant fruska pengét tart magánál. Kihívóak, gyakran szinte keresik a bajt, magasan tartják az állukat. Fiatalságukat, bájaikat úgy viselik, mintha a függetlensg koronázási díszei lennének. Ilyenkor mindig eszébe jut az az asszony abban az ócska bérházban. Egykor szép lehetett. Nagyon is. De az élet megrágja a szépséget és kiköpi a csontjait. Annak a nőnek pedig az arcára volt írva egy nyomorúságos élet krónikája. A keze cserepes volt a mosószappantól, az első fogai letörtek. Talán ugyanattól az ütéstől, ami az állkapcsát eltörte. Nem tökéletesen forrt össze, hallatszot a beszédén. Valószínűleg nem ez volt az egyetlen sérelem, amit a teste elszenvedett. Hogy a férjétől, vagy az egykori futtatójától, egy türelmetlen uzsorástól-e... Igazából nem is számít. De amikor ő szorított kést az Intéző torka alá, akkor tudta, hogy talán az lesz az utolsó napja az életben.
Ez... Ez most csak játék.
Rezignált mozdulattal engedi ki kezéből a kardja markolatát. Mutatóujját akasztotta csak bele a díszkosár cirádái közé. Túl kényes holmi, ahhoz, hogy csak úgy dobálja. A kisasszony majd úgyis elveszi, ha szeretné.*
- De könyörögni sem *morran higgadt érzékiséggel a férfi baritonja.
Meg kell hagyni, nehezére esik a szerepében maradni, de úgy tűnik, a lányka partner ebben a spontán színdarabban.*
- Akkor most *ciccent kelletlenséget mímelve* - a foglyod vagyok?
*Kissé megemeli az állát, hogy messzebb tudja a pengét a nyakától. A csipkéből rettentő macerás kiszedni a vérfoltot, és fogalma sincs, hogy ebben a porfészekben lehet-e egyáltalán minőségi inget kapni.*
- Váltságdíjat akarsz? Hmm? *kérdi, aztán elhallgat egy pillanatra. Mintha beleszippantana a leányzó hajának illatába. Vagy nem? De... talán mégis. Legalábbis mély, duruzsolássá közvetlenülő hangja erre utal.*
- Megegyezhetnénk.
*Ha Ambroggio tapsot kapott volna az alakításért, biztos nem állta volna meg, hogy meg ne hajoljon az értő közönség előtt.*
~Ejj-ejj... egy újabb kislány, aki felfedezte, hogy húzzon hasznot abból, ami adatott neki.~
v*Az Intéző a legszívesebben felkacagna a pozőr mutatványon, melyet a kicsike a lámpagyújtás keretein belül mutat be. Ó, igen... És ez lenne az a rész, ahol a férfi térdre rogy a nőiség lehengerlő hatalma előtt?
Aligha. Bár a vöröske kétségtelenül szemrevaló, de amennyi kétségtelenül szemrevaló lánykát felróhat ő már a számláján, hogy az ördög se tartja számon.
Ha komolyan tudná venni a fenyegetést, aivel az a barna tekintet kecsegtet, bizonyosan nem engedné ilyen közel magához ezt a kis fehérmájút. De az igazat megvallva, kíváncsi. Nem siet sehová, úgyhogy kényelmesen hátradőlve végig fogja élvezni az egész műsort, amit a cserfes művésztő csak prezentálni képes a számára.
Ő se most jött le a falvédőről. Egy pillanatig se hitte, hogy a kicsike fegyvertelen maradt. Mondhatni, az arcára volt írva, az Intéző pedig nem véletlenül olyan sikeres a kártaasztalnál. Mindennek dacára hagya, hadd szaladjon ez a szekér a szakadék felé. Figyeli az ügyeskedő, érzéki pimaszságtól sikamlós mozdulatokat, a magabiztosságot a bájos kis pofin. De az ő képén csak a hazárdőrök bicskanyitogatóan megfejthetetlen, langy félmosolya játszik.
Nem rezzen meg a hirtelen előkerülő pengék belépőjén. Meg kell hagyni, egész ügyes mozdulat volt, de ez azért harmatos kevés, hogy félsz szökjön a térdeibe. Ó, nagyon határozott az a pillantás, szó se róla, biztos a pengét tartó kacsó, de az az igazság, hogy egy vérbeli orgyilkos szemébe általában nincs igazán módja belenézni az embernek. Persze, ez aligha lehet most megbízás, és aligha számít komolynak.
Megérzés.
A gyilkoláshoz több kell, mint azt sokan gondolják. Az ölés minden egyes alkalommal elrohaszt egy darabot a lélekből. Pénzért, öntörvényűségből ölni... hmm... a történetekben sötét romantikája van egy ilyen motívumnak. A valóság viszont egészen más. A kiontott belek bűze, a vérhabos nyálat bugyborékoló mérgezések, az akasztott ember torz grimasza... Nincs ebben semmi romantika.
Manapság a legtöbb tűzről pattant fruska pengét tart magánál. Kihívóak, gyakran szinte keresik a bajt, magasan tartják az állukat. Fiatalságukat, bájaikat úgy viselik, mintha a függetlensg koronázási díszei lennének. Ilyenkor mindig eszébe jut az az asszony abban az ócska bérházban. Egykor szép lehetett. Nagyon is. De az élet megrágja a szépséget és kiköpi a csontjait. Annak a nőnek pedig az arcára volt írva egy nyomorúságos élet krónikája. A keze cserepes volt a mosószappantól, az első fogai letörtek. Talán ugyanattól az ütéstől, ami az állkapcsát eltörte. Nem tökéletesen forrt össze, hallatszot a beszédén. Valószínűleg nem ez volt az egyetlen sérelem, amit a teste elszenvedett. Hogy a férjétől, vagy az egykori futtatójától, egy türelmetlen uzsorástól-e... Igazából nem is számít. De amikor ő szorított kést az Intéző torka alá, akkor tudta, hogy talán az lesz az utolsó napja az életben.
Ez... Ez most csak játék.
Rezignált mozdulattal engedi ki kezéből a kardja markolatát. Mutatóujját akasztotta csak bele a díszkosár cirádái közé. Túl kényes holmi, ahhoz, hogy csak úgy dobálja. A kisasszony majd úgyis elveszi, ha szeretné.*
- De könyörögni sem *morran higgadt érzékiséggel a férfi baritonja.
Meg kell hagyni, nehezére esik a szerepében maradni, de úgy tűnik, a lányka partner ebben a spontán színdarabban.*
- Akkor most *ciccent kelletlenséget mímelve* - a foglyod vagyok?
*Kissé megemeli az állát, hogy messzebb tudja a pengét a nyakától. A csipkéből rettentő macerás kiszedni a vérfoltot, és fogalma sincs, hogy ebben a porfészekben lehet-e egyáltalán minőségi inget kapni.*
- Váltságdíjat akarsz? Hmm? *kérdi, aztán elhallgat egy pillanatra. Mintha beleszippantana a leányzó hajának illatába. Vagy nem? De... talán mégis. Legalábbis mély, duruzsolássá közvetlenülő hangja erre utal.*
- Megegyezhetnénk.
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-03-29 12:14:00
Üzenet elküldve: 2013-03-29 12:14:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Játsszuk el...//
*Morog magában egy pár hölgyhöz nem méltó mondatot és tekintetét feljebb emeli egészen az ajtó 16-os számáig. "Na álljon csak meg a menet! 16? A mellette levő meg 14. Ahh értem már..." Már épp kiröhögné magát, amikor szeme sarkából meglát egy fura alakot közeledni felé. Keze még erősebben markolja meg apró fegyverét. Nem fordul felé, de ez a testhelyzet így is éppen elég ahhoz, hogy a főbb vonalait lássa. Úgy tesz mint, aki még szöszmötölne kezében a kulccsal. Eközben mélyen elgondolkodik a férfi ruházatán.
Nem egy hétköznapi kinézet az biztos.
Az a fodros ing meg pláne nem hétköznapi.
Myrabellnek moderálnia kell magát, hogy ne nevesse ki a férfit. Sose látott még ilyen öltözéket. "Mint egy pojáca." Orrnyergéhez emeli a kezét és elég erősen kezdi el masszírozni, ahhoz hogy a fájdalom, amit okoz magánk elterelje a figyelmét.
Ez nem tart sokáig. Újra felpillant az idegenre, aki láthatólag üdvözli a nőt.*
- Estét.
*Viszonozza a gesztust, de amíg csak tudja követi tekintetével a furcsa szerzetet.
"Hogy fogok odamenni a saját ajtómhoz? Elég idétlenül jönne ki, ha most meg átlépnék egy másik szobához. Tisztára úgy érzem magam most mint aki beakar törni valahová. Gratulálok Myrabell legközelebb a homlokodra kell tetováltatni, hogy a hülye vagy."
Szakadozott sóhaj távozik a tüdejéből. Nem éppen így akart első benyomást tenni az itteniek felé, de kénytelen lesz ténylegesen megkeresnie a saját szobáját.
Hátrébb lép, de ekkor összeütközik valaki mással. Myrabell reflexei lefagynak, amikor az a valaki már le is fogja a két kezét és hozzáértő módon próbálja lefeszíteni az ujjait a fegyverről. "Na szép. Játszadozni akarsz pojáca? Akkor játszadozzunk." Myrabellnek sem kell több a férfi szavaira szinte robbanásszerűen önti el testét az adrenalin, talán jobban is mint kéne. *
- Hát persze.
*Suttogja beletörődést színlelve és hagyja egy darabig, hogy úgy érezze a másik, hogy fölénybe került. Könnyed mozdulatokkal pördíti a nőt hol a saját 15-ös számú ajtajához, hol pedig éppen befelé ugyanabba a szobába. Lendületét az ágyba lehuppanva állítja meg.
A férfi színpadiasan fejezi be mozdulatsorát, amire Myrabellnek legszívesebben kedve támadna tapsolni. Ehelyett csak egy negédes mosoly terül szét arcán. Végignéz a férfin. Szinte süt róla, hogy tisztában van azzal, ahogy kinéz és valószínűleg nem egy nőn próbálta már ki a vonzerejét. "Nem rossz, nem rossz...csak az a fránya ruha." Szemöldökét akaratlanul is felvonja, csábítóan.
A kivont kardra unottan néz, mintha nem is fogná föl, hogy most az adott válaszától forog kockán az élete.
Az alak parancsolgatására majdhogynem kiesik a szerepéből. Őt csak ne utasítgassák. Szemei egy pillanatra a dühtől acélos élben fénylenek meg miközben mimikája, olyan mozdulatlan mint egy porcelánbabáé. Persze elintézhetné az egészet azzal, hogy tisztázza magát, de abban mi lenne az izgalmas? És különben is ki szeret magyarázkodni?
Most az egyszer azt teszi, amit mondanak neki. Szótlanul , egy kisebb sóhajt megeresztve odasétál a lámpáshoz. Persze nem akárhogy. A holdfény mintha csak az ő oldalán lenne testének minden előnyös formáját hívogatóan világítja meg. Amint meggyújtotta a lámpást sarkon is fordul és kezeit széttárva derekát lágyan ringatva indul meg a másik felé. Folyamatosan tartja a szemkontaktust egy pillanatra sem néz máshová, míg talán ez a férfiról nem mondható el.*
- Ugyan, hogyan is tudnám magát bántani? Épp az előbb fegyverzett le. Egy védtelen nő egyetlen védőeszközét kobozta el az imént. Ráadásul az erőviszonyok sem éppen egyenlőek, ha már itt tartunk.
*"Az én felemre billentve a mércét." Teszi hozzá gondolatban és félreérthetően magabiztosan elvigyorodik.
A fegyverhez érve egyik ujját a szúrós végéhez finoman odanyomja és, ha a férfi tartása megenyhül kissé,akkor körkörös mozdulatokkal játszadozik el a végével, majd ugyanabban az időben férkőzik közelebb a férfi személyes szférájához, mint ahogy az ujját végighúzza a pengén.
Szemében immáron a bujaság szikrája tükröződik. A pengét simogató ujj mostanra már másfele keresi útját fölfele a mellkhason egészen a kulcscsontot fedő finom vékony bőrig. Másik kezével egy időben indul meg a comboktól fölfelé egy bizonyos ponton megállva. Ekkor bőrruhájának tökéletesen álcázott fegyvertartó részéből előkapja a kicsi ám annál praktikusabb pengéket. A sárga smaragdkővel díszítettet a nyakhoz tartja míg a zafír köveset a másik férfiasságánál pihenteti.*
- Drága bogaram. Nekem te nem fogsz parancsolgatni az biztos.
*Mézes-mázos hangja egyről a kettőre csap át ellentmondást nem tűrő határozottságba.
Tekintete megkeményedik. Az acélos él immáron kiteljesedik a nő szemében. Egy vérbeli orvgyilkos nézése ez, aki manapság már csak akkor keveredik ilyen helyzetekbe ha éppen unatkozik. Nem feltétlen a gyilkolás szándékával. Egy élvezetes kardpárbaj is megteszi neki éppen, ha ahhoz van kedve.
A másik kardját céllal hagyta meg a kezében. Bár nem feltétlen tudná használni ebben a helyzetben hiszen hamarabb vágná el a torkát mielőtt megemelné a kardot, amivel maximum megvágni tudná de leszúrni nem. Legalább némi biztonságérzetet ad ezzel a másiknak magának pedig egy újabb adag adrenalin löketet. Vajon mit fog kezdeni? Myrabell nem válaszolta meg neki amire kíváncsi., de lehet, hogy a 'gesztusa' éppen eléggé félrevezeti. Legalább annyira, hogy azt higgye tényleg az akinek gondolja.*
- Végezni? Ó. Nekem annál sokkal izgalmasabb terveim vannak magával.
*Fokozza a hangulatot még egy csavarral és most már szinte élvezettel a hangjában dorombolja a másik fülébe a félreérthető szavakat.*
A hozzászólás írója (Myrabell Deverux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.29 12:19:39
*Morog magában egy pár hölgyhöz nem méltó mondatot és tekintetét feljebb emeli egészen az ajtó 16-os számáig. "Na álljon csak meg a menet! 16? A mellette levő meg 14. Ahh értem már..." Már épp kiröhögné magát, amikor szeme sarkából meglát egy fura alakot közeledni felé. Keze még erősebben markolja meg apró fegyverét. Nem fordul felé, de ez a testhelyzet így is éppen elég ahhoz, hogy a főbb vonalait lássa. Úgy tesz mint, aki még szöszmötölne kezében a kulccsal. Eközben mélyen elgondolkodik a férfi ruházatán.
Nem egy hétköznapi kinézet az biztos.
Az a fodros ing meg pláne nem hétköznapi.
Myrabellnek moderálnia kell magát, hogy ne nevesse ki a férfit. Sose látott még ilyen öltözéket. "Mint egy pojáca." Orrnyergéhez emeli a kezét és elég erősen kezdi el masszírozni, ahhoz hogy a fájdalom, amit okoz magánk elterelje a figyelmét.
Ez nem tart sokáig. Újra felpillant az idegenre, aki láthatólag üdvözli a nőt.*
- Estét.
*Viszonozza a gesztust, de amíg csak tudja követi tekintetével a furcsa szerzetet.
"Hogy fogok odamenni a saját ajtómhoz? Elég idétlenül jönne ki, ha most meg átlépnék egy másik szobához. Tisztára úgy érzem magam most mint aki beakar törni valahová. Gratulálok Myrabell legközelebb a homlokodra kell tetováltatni, hogy a hülye vagy."
Szakadozott sóhaj távozik a tüdejéből. Nem éppen így akart első benyomást tenni az itteniek felé, de kénytelen lesz ténylegesen megkeresnie a saját szobáját.
Hátrébb lép, de ekkor összeütközik valaki mással. Myrabell reflexei lefagynak, amikor az a valaki már le is fogja a két kezét és hozzáértő módon próbálja lefeszíteni az ujjait a fegyverről. "Na szép. Játszadozni akarsz pojáca? Akkor játszadozzunk." Myrabellnek sem kell több a férfi szavaira szinte robbanásszerűen önti el testét az adrenalin, talán jobban is mint kéne. *
- Hát persze.
*Suttogja beletörődést színlelve és hagyja egy darabig, hogy úgy érezze a másik, hogy fölénybe került. Könnyed mozdulatokkal pördíti a nőt hol a saját 15-ös számú ajtajához, hol pedig éppen befelé ugyanabba a szobába. Lendületét az ágyba lehuppanva állítja meg.
A férfi színpadiasan fejezi be mozdulatsorát, amire Myrabellnek legszívesebben kedve támadna tapsolni. Ehelyett csak egy negédes mosoly terül szét arcán. Végignéz a férfin. Szinte süt róla, hogy tisztában van azzal, ahogy kinéz és valószínűleg nem egy nőn próbálta már ki a vonzerejét. "Nem rossz, nem rossz...csak az a fránya ruha." Szemöldökét akaratlanul is felvonja, csábítóan.
A kivont kardra unottan néz, mintha nem is fogná föl, hogy most az adott válaszától forog kockán az élete.
Az alak parancsolgatására majdhogynem kiesik a szerepéből. Őt csak ne utasítgassák. Szemei egy pillanatra a dühtől acélos élben fénylenek meg miközben mimikája, olyan mozdulatlan mint egy porcelánbabáé. Persze elintézhetné az egészet azzal, hogy tisztázza magát, de abban mi lenne az izgalmas? És különben is ki szeret magyarázkodni?
Most az egyszer azt teszi, amit mondanak neki. Szótlanul , egy kisebb sóhajt megeresztve odasétál a lámpáshoz. Persze nem akárhogy. A holdfény mintha csak az ő oldalán lenne testének minden előnyös formáját hívogatóan világítja meg. Amint meggyújtotta a lámpást sarkon is fordul és kezeit széttárva derekát lágyan ringatva indul meg a másik felé. Folyamatosan tartja a szemkontaktust egy pillanatra sem néz máshová, míg talán ez a férfiról nem mondható el.*
- Ugyan, hogyan is tudnám magát bántani? Épp az előbb fegyverzett le. Egy védtelen nő egyetlen védőeszközét kobozta el az imént. Ráadásul az erőviszonyok sem éppen egyenlőek, ha már itt tartunk.
*"Az én felemre billentve a mércét." Teszi hozzá gondolatban és félreérthetően magabiztosan elvigyorodik.
A fegyverhez érve egyik ujját a szúrós végéhez finoman odanyomja és, ha a férfi tartása megenyhül kissé,akkor körkörös mozdulatokkal játszadozik el a végével, majd ugyanabban az időben férkőzik közelebb a férfi személyes szférájához, mint ahogy az ujját végighúzza a pengén.
Szemében immáron a bujaság szikrája tükröződik. A pengét simogató ujj mostanra már másfele keresi útját fölfele a mellkhason egészen a kulcscsontot fedő finom vékony bőrig. Másik kezével egy időben indul meg a comboktól fölfelé egy bizonyos ponton megállva. Ekkor bőrruhájának tökéletesen álcázott fegyvertartó részéből előkapja a kicsi ám annál praktikusabb pengéket. A sárga smaragdkővel díszítettet a nyakhoz tartja míg a zafír köveset a másik férfiasságánál pihenteti.*
- Drága bogaram. Nekem te nem fogsz parancsolgatni az biztos.
*Mézes-mázos hangja egyről a kettőre csap át ellentmondást nem tűrő határozottságba.
Tekintete megkeményedik. Az acélos él immáron kiteljesedik a nő szemében. Egy vérbeli orvgyilkos nézése ez, aki manapság már csak akkor keveredik ilyen helyzetekbe ha éppen unatkozik. Nem feltétlen a gyilkolás szándékával. Egy élvezetes kardpárbaj is megteszi neki éppen, ha ahhoz van kedve.
A másik kardját céllal hagyta meg a kezében. Bár nem feltétlen tudná használni ebben a helyzetben hiszen hamarabb vágná el a torkát mielőtt megemelné a kardot, amivel maximum megvágni tudná de leszúrni nem. Legalább némi biztonságérzetet ad ezzel a másiknak magának pedig egy újabb adag adrenalin löketet. Vajon mit fog kezdeni? Myrabell nem válaszolta meg neki amire kíváncsi., de lehet, hogy a 'gesztusa' éppen eléggé félrevezeti. Legalább annyira, hogy azt higgye tényleg az akinek gondolja.*
- Végezni? Ó. Nekem annál sokkal izgalmasabb terveim vannak magával.
*Fokozza a hangulatot még egy csavarral és most már szinte élvezettel a hangjában dorombolja a másik fülébe a félreérthető szavakat.*
A hozzászólás írója (Myrabell Deverux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.29 12:19:39
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-03-28 18:02:41
Üzenet elküldve: 2013-03-28 18:02:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Játsszuk el...//
*A lendület majdnem könnyelmű mozdulatra ragadtatja, ám ez a megátalkodott lépcső is csak olyan, mint egy felvágott nyelvű hölgyike: tudni kell, hogy hallgattasd el. Meghálálja a figyelmet. Bizony meg. Az Intéző pedig jó megfigyelő. Anno egy egész délelőttöt rászánt erre. Szemmel tartotta a lépcsőn fel-le járó forgalmat. A helyi személyzet, a cserfes kis leányzók, akik a szennyes holmikat viszik a mosodába, akik a szobákat takarítják, friss vizet töltenek a mosdótálakba..., ó, ők már nagyon jól ismerik annak a lépcsőnek a természetét. A szállóvendégek aligha fogadnák örömmel, ha egy hosszúra nyúlt este a lépcső folyamatos nyikk-nyekkjére virradna meg az amúgy is undok másnapon.
Az első fok közvetlenül a fal melletti részen engedelmes, a második egy arasszal a korlát mellett, de szinte csak az élére terhelve, a harmadik hajthatatlan, így azt tanácsos egy az egyben átlépni... Így halad felfelé loppal ez a rőt gazember, s a folyosóra fordulva is megőrzi járása csendességét. Nem lopakodik. Ó, eszében sincs. Úgy lépdel a folyosón, mintha már építtetése óta törzsvendég lenne. Egy kurta, figyelemre alig méltató biccentést ereszt csak meg a kint rekedt leányzó felé. Egyszerűen ellép mellette a távolabb eső szobák felé. Vagy mégsem? Az elme szinte viszi, rajzolja tovább a férfi haladásának útját, de mire az áldozat észreveszi, hogy magát vitte csapdába, általában már késő.
Bőrkesztyűs kéz fog rá zseb rejtekén dobócsillagot markoló kacsóra, és a kulcsot tartóra is.*
- Csak semmi meggondolatlanság! *duruzsolja a vörös tincsek közé. Lassan kikényszeríti a pengét abból a nadrágzsebből és kicsavarja az ujjacskák közül. Nem okoz nagyobb fájdalmat, mint muszáj, de az érezhető, hogy tudja a módját, merre feszítve sajdulnak az ízületek. Elveszi a dobócsillagot és a zsebébe süllyeszti. A lányt az ajtónak szorítva tartja, nehogy kereket próbáljon oldani. Feljebb emeli a kulcsot tartó kezet, hogy vessen rá egy pillantást, aztán hirtelen fordít egyet foglyán és a folyosó szemközti falának pördíti. A lány kezével együtt tartva a kulcsot, az ott lévő ajtó zárjába illeszti, és lám: nyílik. Ekkor már a kulcs is elkobzásra kerül, a kellemes idomokkal megáldott kicsikét meg úgy lódítja meg befelé, mint pedellus a rossz diákot. Kérdés hogy hol tudja majd a lányka (vagy valamely bútordarab) megállítani ezt a lendületet. Az Intéző is belép, belöki maga mögött az ajtót, és azzal a mozdulattal elő is vonja díszkosaras tőrkardját, egyszersmind ledobja vállairól a prémgalléros köpenyt.
A függönyök tárva, az ablakon beszűrődő holdfény sejtelmes félhomályba burkolja a helyiséget.
Ambroggio magas, vállas férfi. Karakteres arca, zavarbaejtő tekintete van. Mintha rongyosra olvasott lányregények vad romantikája elevenedne meg benne.
Határozott a tartása. Jobbja rezdülés nélkül szegezi a kard hegyét a vöröske felé.*
- Gyerünk, gyújts világot! *int az asztalon álló olajlámpás felé. Pillantását nem véve le a másikról, bezárja az ajtót és a kulcsot egy bűvész ügyességével tünteti el.*
- És most halljam... Mit akartál a szobámban? *biccent a túloldalon lévő ajtó felé, ahová a lány az imént még oly hőn próbált bejutni. Nos igen, a Pegazusban a páros számú szobák a folyosó bal, a páratlanok pedig a jobb oldalán találhatók.*
- Nem te lennél az első, aki végezni akar Dharr egyházának érseki követével - mondja érzékien duruzsoló baritonján.*
*A lendület majdnem könnyelmű mozdulatra ragadtatja, ám ez a megátalkodott lépcső is csak olyan, mint egy felvágott nyelvű hölgyike: tudni kell, hogy hallgattasd el. Meghálálja a figyelmet. Bizony meg. Az Intéző pedig jó megfigyelő. Anno egy egész délelőttöt rászánt erre. Szemmel tartotta a lépcsőn fel-le járó forgalmat. A helyi személyzet, a cserfes kis leányzók, akik a szennyes holmikat viszik a mosodába, akik a szobákat takarítják, friss vizet töltenek a mosdótálakba..., ó, ők már nagyon jól ismerik annak a lépcsőnek a természetét. A szállóvendégek aligha fogadnák örömmel, ha egy hosszúra nyúlt este a lépcső folyamatos nyikk-nyekkjére virradna meg az amúgy is undok másnapon.
Az első fok közvetlenül a fal melletti részen engedelmes, a második egy arasszal a korlát mellett, de szinte csak az élére terhelve, a harmadik hajthatatlan, így azt tanácsos egy az egyben átlépni... Így halad felfelé loppal ez a rőt gazember, s a folyosóra fordulva is megőrzi járása csendességét. Nem lopakodik. Ó, eszében sincs. Úgy lépdel a folyosón, mintha már építtetése óta törzsvendég lenne. Egy kurta, figyelemre alig méltató biccentést ereszt csak meg a kint rekedt leányzó felé. Egyszerűen ellép mellette a távolabb eső szobák felé. Vagy mégsem? Az elme szinte viszi, rajzolja tovább a férfi haladásának útját, de mire az áldozat észreveszi, hogy magát vitte csapdába, általában már késő.
Bőrkesztyűs kéz fog rá zseb rejtekén dobócsillagot markoló kacsóra, és a kulcsot tartóra is.*
- Csak semmi meggondolatlanság! *duruzsolja a vörös tincsek közé. Lassan kikényszeríti a pengét abból a nadrágzsebből és kicsavarja az ujjacskák közül. Nem okoz nagyobb fájdalmat, mint muszáj, de az érezhető, hogy tudja a módját, merre feszítve sajdulnak az ízületek. Elveszi a dobócsillagot és a zsebébe süllyeszti. A lányt az ajtónak szorítva tartja, nehogy kereket próbáljon oldani. Feljebb emeli a kulcsot tartó kezet, hogy vessen rá egy pillantást, aztán hirtelen fordít egyet foglyán és a folyosó szemközti falának pördíti. A lány kezével együtt tartva a kulcsot, az ott lévő ajtó zárjába illeszti, és lám: nyílik. Ekkor már a kulcs is elkobzásra kerül, a kellemes idomokkal megáldott kicsikét meg úgy lódítja meg befelé, mint pedellus a rossz diákot. Kérdés hogy hol tudja majd a lányka (vagy valamely bútordarab) megállítani ezt a lendületet. Az Intéző is belép, belöki maga mögött az ajtót, és azzal a mozdulattal elő is vonja díszkosaras tőrkardját, egyszersmind ledobja vállairól a prémgalléros köpenyt.
A függönyök tárva, az ablakon beszűrődő holdfény sejtelmes félhomályba burkolja a helyiséget.
Ambroggio magas, vállas férfi. Karakteres arca, zavarbaejtő tekintete van. Mintha rongyosra olvasott lányregények vad romantikája elevenedne meg benne.
Határozott a tartása. Jobbja rezdülés nélkül szegezi a kard hegyét a vöröske felé.*
- Gyerünk, gyújts világot! *int az asztalon álló olajlámpás felé. Pillantását nem véve le a másikról, bezárja az ajtót és a kulcsot egy bűvész ügyességével tünteti el.*
- És most halljam... Mit akartál a szobámban? *biccent a túloldalon lévő ajtó felé, ahová a lány az imént még oly hőn próbált bejutni. Nos igen, a Pegazusban a páros számú szobák a folyosó bal, a páratlanok pedig a jobb oldalán találhatók.*
- Nem te lennél az első, aki végezni akar Dharr egyházának érseki követével - mondja érzékien duruzsoló baritonján.*
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-03-27 21:45:09
Üzenet elküldve: 2013-03-27 21:45:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Myrabell sietős léptei igen csak 'megkínozzák' a nyikorgó falépcsőket. Egyik jobban nyöszörög mint a másik. Normális esetben megbolondulna ezektől a hangoktól de jelenleg úgy kezeli mintha csak a megváltása lenne. Ugyan is, ha utána jöttek volna rögtön, akkor nem csak ő keltene lármát vele hanem a fura alakok is. Pont ezért fordul most a legnagyobb természetességgel oldalra és követi a 'lépcsőzzünk féloldalasan' menetrendet.
Így belátja a teret és nem kell attól féljen, hogy esetleg néhány másodperccel később érkeznek meg a drága látogatói és attól sem, hogy ez mind felkészületlenül éri.
Egy pillanatra megáll fülelni. Síri csönd.
Csak a saját egyenletes szívveréseit hallja.
Hátát szorosan a falhoz nyomja egyik keze pedig még mindig a farzsebében nyugszik a dobócsillagját markolva. "Persze amikor nem keresem a bajt akkor meg vonzom. Ez az én formám." Forgatja a szemeit a gondolatra ugyanakkor szája mosolyra görbül. Egy kis adrenalin löketnek persze bármikor örülne. De nem most, amikor fáradt és a reflexei sincsenek épp a legjobb formában.
Tovább halad, de az előbbi mozdulatainál még nagyobb óvatossággal szökken fel a lépcsőfokokon, olyan halkan akár egy macska. Amint felér rögtön célba is venné az ajtaját, már ha sikerül megtalálnia.
Menet közben előveszi a kulcsát és a rajta levő számot kezdi el vizsgálni. Eközben. amikor csak teheti egyik keze mindig az apró fegyvert fogja.
"45? Nem. 15. A francba nem látom!"
Az egyik olajlámpa halványan pislákoló fényéhez emeli az említett tárgyat, ami megvilágítja az ütött kopott szám teljes alakzatát.
"15."
Ujjaival végigsimít rajta a biztonság kedvéért, aztán szemügyre veszi a lámpa mellett levő ajtót.
"14."
Egyel odébb lép és, ahogy betalál a zárba a lehető legnagyobb óvatossággal forgatja meg abban a kulcsot, ami éppenséggel nem akaródzik kinyílni.*
- Édes istenem.
*Suttogja.
Homlokát az ajtónak dönti és hirtelen jött dühét épp a falon vezetné le, amikor is néhány centire megállítja az öklét tőle. Idegesen beletúr vörös hajzuhatagába, érzéki ajkait szorosan egymásnak préseli. Nem csaphat zajt. De hogy a frászba fog bejutni?*
Így belátja a teret és nem kell attól féljen, hogy esetleg néhány másodperccel később érkeznek meg a drága látogatói és attól sem, hogy ez mind felkészületlenül éri.
Egy pillanatra megáll fülelni. Síri csönd.
Csak a saját egyenletes szívveréseit hallja.
Hátát szorosan a falhoz nyomja egyik keze pedig még mindig a farzsebében nyugszik a dobócsillagját markolva. "Persze amikor nem keresem a bajt akkor meg vonzom. Ez az én formám." Forgatja a szemeit a gondolatra ugyanakkor szája mosolyra görbül. Egy kis adrenalin löketnek persze bármikor örülne. De nem most, amikor fáradt és a reflexei sincsenek épp a legjobb formában.
Tovább halad, de az előbbi mozdulatainál még nagyobb óvatossággal szökken fel a lépcsőfokokon, olyan halkan akár egy macska. Amint felér rögtön célba is venné az ajtaját, már ha sikerül megtalálnia.
Menet közben előveszi a kulcsát és a rajta levő számot kezdi el vizsgálni. Eközben. amikor csak teheti egyik keze mindig az apró fegyvert fogja.
"45? Nem. 15. A francba nem látom!"
Az egyik olajlámpa halványan pislákoló fényéhez emeli az említett tárgyat, ami megvilágítja az ütött kopott szám teljes alakzatát.
"15."
Ujjaival végigsimít rajta a biztonság kedvéért, aztán szemügyre veszi a lámpa mellett levő ajtót.
"14."
Egyel odébb lép és, ahogy betalál a zárba a lehető legnagyobb óvatossággal forgatja meg abban a kulcsot, ami éppenséggel nem akaródzik kinyílni.*
- Édes istenem.
*Suttogja.
Homlokát az ajtónak dönti és hirtelen jött dühét épp a falon vezetné le, amikor is néhány centire megállítja az öklét tőle. Idegesen beletúr vörös hajzuhatagába, érzéki ajkait szorosan egymásnak préseli. Nem csaphat zajt. De hogy a frászba fog bejutni?*
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-03-24 12:56:57
Üzenet elküldve: 2013-03-24 12:56:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Becsapja maga mögött az ajtót, végiglejt a szobán az ágyhoz és leül rá. Talán még kényelmesebbnek hatott mint előző éjjel, de most képtelen elaludni. Egyre csak azon gondolkozik, hogy hogyan tudná csapdába csalni az emberét. Majd eszébe jut, hogy először nem árt megtalálni. Sötétebb bőréből ítélve a déli térségről származhat. Ott rengeteg az ember, mert ők nem igazán bírják a hideget nem úgy, mint többi lény akik csak a sűrű, sötét erdőben, a naptól elrejtőzve élnek. Kivéve talán a tündéreket, elfeket, és fél-elfeket akik különösen szeretik a napfényt. Feláll, és végignéz a régi, már sárguló lapra rajzolt térképeken. Elég részletesnek tűnnek.*
~Mi lenne, ha elvinném az egyiket? Hiszen úgy is rengeteg van még itt.~
*Egy ideig fontolgatja, aztán végülis elveti az ötletet, mivel ő nem olyan. Képtelen lenne ellopni bármit is.*
~Egyrészt, hova raknám? Hiszen nincs zsákom, csak egy erszényem, amibe ezek a hatalmas lapok biztos nem férnének be, másrészt pedig rendkívül rosszul hazudok. Ezt már megtapasztaltam kisgyerekkoromban, amikor folyton cukrot akartam lopni az édességes edényből, amelyet a szüleim eldugtak előlem. Anya viszont jobban ismert bárki másnál, talán még magamnál is és mindig elkapott egy-egy akció után és feltette a leghatásosabb kérdést. "Mi van a kezedben?" Amire általában azt a választ adtam, hogy "Semmi" és már szaladtam volna el, de anya megállított és kinyújtotta fehér, kecses kezét felém, hogy adjam vissza az édességet. Így muszáj volt bevallanom bűnömet, de anya sosem szidott le emiatt és ami azt illet másért sem. Mindig megértő és kedves volt. Néha elgondolkozom, hogy vajon én milyen anya lennék? Szeretnék ugyanolyan jó és türelmes lenni a gyermekemhez, mint anya volt velem.~
*Csodálta, hogy anyja emléke ezúttal nem csal könnyeket szemébe. Most boldog, hogy ismerhette, mert vannak akik úgy nőnek fel, hogy sosem ismerik meg anyjukat, ami szörnyűbb mint ha már felnevelt és akkor veszted el. Ő legalább láthatta, beszélhetett vele, ölelhette, játszhatott vele, vannak emlékei róla, és ez által olyan mintha még mindig élne. A fejében és a szívében, ahonnan nem törölheti ki senki.*
~Mindenki addig él, míg emlékeznek rájuk.~
*Elmosolyodik. Így sokkal könnyebb volt feldolgozni a halált.*
~Szóval, a küldetésére visszatérve, majd lesz valahogy. Bár semmit sem tudok róla, de bízom benne, hogy valahogy majd csak sikerre jutok. Az arcára tisztán emlékszem. Gusztustalan vigyorára miközben egyre mélyebbre mártotta kardját anyja mellkasában. A diadalittas őrült kiáltására melyet akkor hallatott mikor hirtelen kirántotta fegyverét a halott testből. A termetes, erős, izzadt testre, amely tele volt sebhelyekkel, nyilván más csata eredményei, mert ebben a küzdelemben hajszála sem görbült. Végül is, lerajzolhatom és megmutathatom mindenkinek, hátha ismeri valaki. Nem igen hiszem, hogy pár év alatt nagyon sokat változott volna. Majd holnap elkészítem a rajzot, és útra kelek miután kifizettem az ételt, és italt amit Asmodeustól kaptam. Az alacsony, pocakos férfi utóbbi viselkedése gyanús számomra. Eddig nagyon kis naiv voltam, de mostantól vigyáznom kell az ilyen személyekkel. Ez már nem a Tündérkirályság, ahol mindenkit ismerek és tudom, hogy senki sem bántana. Ezen kívül Etran is figyelmeztetett álmomban, hogy ne bízzak senkiben, és hogy vigyázzak magamra, de vajon honnan tudhatja, hogy bajban van? Hiszen most otthon van és bizonyára már más lánnyal enyeleg, hiszen egy jóképű talpraesett herceg, és férfiból van. Ezt el lehet nézni neki.~
*Viszont Narít természetesen nagyon bántaná, ha feltételezése igaz volna. Ez a gondolat lehervasztja mosolyát és úgy dönt, inkább nyugovóra tér és holnap majd frissen és üdén vág neki a hosszú útnak délre.*
~Mi lenne, ha elvinném az egyiket? Hiszen úgy is rengeteg van még itt.~
*Egy ideig fontolgatja, aztán végülis elveti az ötletet, mivel ő nem olyan. Képtelen lenne ellopni bármit is.*
~Egyrészt, hova raknám? Hiszen nincs zsákom, csak egy erszényem, amibe ezek a hatalmas lapok biztos nem férnének be, másrészt pedig rendkívül rosszul hazudok. Ezt már megtapasztaltam kisgyerekkoromban, amikor folyton cukrot akartam lopni az édességes edényből, amelyet a szüleim eldugtak előlem. Anya viszont jobban ismert bárki másnál, talán még magamnál is és mindig elkapott egy-egy akció után és feltette a leghatásosabb kérdést. "Mi van a kezedben?" Amire általában azt a választ adtam, hogy "Semmi" és már szaladtam volna el, de anya megállított és kinyújtotta fehér, kecses kezét felém, hogy adjam vissza az édességet. Így muszáj volt bevallanom bűnömet, de anya sosem szidott le emiatt és ami azt illet másért sem. Mindig megértő és kedves volt. Néha elgondolkozom, hogy vajon én milyen anya lennék? Szeretnék ugyanolyan jó és türelmes lenni a gyermekemhez, mint anya volt velem.~
*Csodálta, hogy anyja emléke ezúttal nem csal könnyeket szemébe. Most boldog, hogy ismerhette, mert vannak akik úgy nőnek fel, hogy sosem ismerik meg anyjukat, ami szörnyűbb mint ha már felnevelt és akkor veszted el. Ő legalább láthatta, beszélhetett vele, ölelhette, játszhatott vele, vannak emlékei róla, és ez által olyan mintha még mindig élne. A fejében és a szívében, ahonnan nem törölheti ki senki.*
~Mindenki addig él, míg emlékeznek rájuk.~
*Elmosolyodik. Így sokkal könnyebb volt feldolgozni a halált.*
~Szóval, a küldetésére visszatérve, majd lesz valahogy. Bár semmit sem tudok róla, de bízom benne, hogy valahogy majd csak sikerre jutok. Az arcára tisztán emlékszem. Gusztustalan vigyorára miközben egyre mélyebbre mártotta kardját anyja mellkasában. A diadalittas őrült kiáltására melyet akkor hallatott mikor hirtelen kirántotta fegyverét a halott testből. A termetes, erős, izzadt testre, amely tele volt sebhelyekkel, nyilván más csata eredményei, mert ebben a küzdelemben hajszála sem görbült. Végül is, lerajzolhatom és megmutathatom mindenkinek, hátha ismeri valaki. Nem igen hiszem, hogy pár év alatt nagyon sokat változott volna. Majd holnap elkészítem a rajzot, és útra kelek miután kifizettem az ételt, és italt amit Asmodeustól kaptam. Az alacsony, pocakos férfi utóbbi viselkedése gyanús számomra. Eddig nagyon kis naiv voltam, de mostantól vigyáznom kell az ilyen személyekkel. Ez már nem a Tündérkirályság, ahol mindenkit ismerek és tudom, hogy senki sem bántana. Ezen kívül Etran is figyelmeztetett álmomban, hogy ne bízzak senkiben, és hogy vigyázzak magamra, de vajon honnan tudhatja, hogy bajban van? Hiszen most otthon van és bizonyára már más lánnyal enyeleg, hiszen egy jóképű talpraesett herceg, és férfiból van. Ezt el lehet nézni neki.~
*Viszont Narít természetesen nagyon bántaná, ha feltételezése igaz volna. Ez a gondolat lehervasztja mosolyát és úgy dönt, inkább nyugovóra tér és holnap majd frissen és üdén vág neki a hosszú útnak délre.*
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-03-20 13:47:43
Üzenet elküldve: 2013-03-20 13:47:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
* Félredönti a fejét, tekintetében látszik a hezitálás, hogy meghívja-e a szüleit vagy sem. Tény, hogy egyszer van az életben esküvő, legalábbis a jobbik esetben, viszont megrémíti az a gondolat, hogy esetleg vissza akarják hurcolni a nemes fiához. Vesz egy nagyobb levegőt.*
- Rendben van, végül is igazad van, ha pár nappal előbb hívjuk meg őket, nem a Nagy Napot teszik tönkre. Holnap reggel küldök nekik egy levelet a meghívóval. Nagyon szeretném ha megismernéd őket, és remélhetőleg, ha látják, hogy veled tényleg boldog vagyok, elfogadnak. Meggyőzöm őket, hogy igen is téged szeretlek és igen is hozzád megyek, ha tetszik, ha nem.
* Felpuffasztja arcát, próbál keménykedni, de elneveti magát, így oda varázs. Nem is baj, nem áll neki jól amúgy sem.*
- Megállítani? Hiszen nem is tudom mit szeretnél.
* Egészen addig, míg azt nem mondja Kedvese, hogy engedje el magát. Bólint egyet, s kicsit még fészkelődik Kedvese alatt, ám ez nem tart sokáig, csak addig míg kényelembe nem helyezi magát.A forró lehelet, mit a fülénél érez, valamint a simogató kéz a belső combnál egészen áramütés szerűen hat rá. Érzi, hogy szívverése felgyorsult, teste felhevült s bizsereg.*
- Oh!
* Feljebb húzza a lábát, egyik kezével a férfi barna hajába túr, míg a másikkal a hátát cirógatja.*
~ Hát eljött a pillanat mire vártam. Olyasvalakinek adni magam, kit tiszta szívből szeretek.~
- Nagyon szeretlek Kean!
- Rendben van, végül is igazad van, ha pár nappal előbb hívjuk meg őket, nem a Nagy Napot teszik tönkre. Holnap reggel küldök nekik egy levelet a meghívóval. Nagyon szeretném ha megismernéd őket, és remélhetőleg, ha látják, hogy veled tényleg boldog vagyok, elfogadnak. Meggyőzöm őket, hogy igen is téged szeretlek és igen is hozzád megyek, ha tetszik, ha nem.
* Felpuffasztja arcát, próbál keménykedni, de elneveti magát, így oda varázs. Nem is baj, nem áll neki jól amúgy sem.*
- Megállítani? Hiszen nem is tudom mit szeretnél.
* Egészen addig, míg azt nem mondja Kedvese, hogy engedje el magát. Bólint egyet, s kicsit még fészkelődik Kedvese alatt, ám ez nem tart sokáig, csak addig míg kényelembe nem helyezi magát.A forró lehelet, mit a fülénél érez, valamint a simogató kéz a belső combnál egészen áramütés szerűen hat rá. Érzi, hogy szívverése felgyorsult, teste felhevült s bizsereg.*
- Oh!
* Feljebb húzza a lábát, egyik kezével a férfi barna hajába túr, míg a másikkal a hátát cirógatja.*
~ Hát eljött a pillanat mire vártam. Olyasvalakinek adni magam, kit tiszta szívből szeretek.~
- Nagyon szeretlek Kean!
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-03-20 11:12:40
Üzenet elküldve: 2013-03-20 11:12:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
-Tudom.
*Szemét lehunyja a homlokcsókra, imádja ezeknek az édes ajkaknak az érintését, mintha valósággal megtisztítanák minden bűntől és mocsoktól. Édes megváltás...
Viszont amikor Lili a saját szüleiről mesél, elkomorodik. Nem lesz ez így jó... Még ha most úgy is gondolja helyesnek, hogy ne hívja meg őket, később talán megbánná.*
-Biztos vagy ebben? Esküvő, remélhetőleg, csak egyszer van mindenki életében. Biztos, hogy nem akarod, hogy a szüleid lássák, hogy boldog vagy és megismerjenek... engem? Igaz, hogy nem vagyok dúsgazdag, de ha kell, meg is esküszöm, hogy mellettem sosem kell majd szűkölködnöd semmiben. Ezt ha kell, megmondom az ő szemükbe is, ezek után csak nem akarnának elvinni. Az én pénzem is van olyan jó, mint akárki másé.
*Kacsint pajkosan. Még ha tudja is, hogy ő nem pont az a férfi, akit a lányok szívesen mutatnak be otthon, szeretné, ha minden álomszerű lenne, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Szeretné virágszála apjától is megkérni szerelme kezét, ahogyan illik, szeretné, ha a szülők is áldásukat adnák a frigyre.*
-Akár azt is megtehetjük, hogy pár nappal előbb hívjuk ide őket, így ha valóban jelenetet akarnak rendezni, nem a nagy napot fogják elrontani. Mit szólsz?
*Szeretné legalább az esélyt megadni, arra nem is akar gondolni, hogy mi történne, ha visszafelé sülne el a dolog. De hát melyik szülő nem örülne, ha a gyermekét, tulajdon vérét boldognak látja?*
-Csak óvatos az engedélyekkel, meglátod, hogy engem nem olyan könnyű megállítani, ha egyszer szabad utat kapok.
*Mosolya gonoszkodóba fordul, miközben keze lassan megindul lejjebb, majd kitér oldalra, hogy a comb külső felét simítsa végig lassú mozdulatokkal. Más talán nyakát szegve rohanna, hogy verset költsön, de az nem hozzá illik, ő nem szavalásra használja a száját, másképp akar bizonyságot nyújtani túlcsorduló szeretetéről.*
-Csak engedd el magad és egy percig se aggódj. Semmi olyat nem teszek, ami ellenedre lenne vagy ne élveznéd.
*Súgja halkan kedvese fülébe, a cimpára hintett lágy csókkal körítve mondatait, miközben keze lassan irányt vált, a hosszanti simogatást abbahagyva ujjai most már a belsőcomb felé érzékeny területe felé haladnak. Talán így már teljesen egyértelmű lesz, mire készül, de ha nem, szívesen megsúgja.*
*Szemét lehunyja a homlokcsókra, imádja ezeknek az édes ajkaknak az érintését, mintha valósággal megtisztítanák minden bűntől és mocsoktól. Édes megváltás...
Viszont amikor Lili a saját szüleiről mesél, elkomorodik. Nem lesz ez így jó... Még ha most úgy is gondolja helyesnek, hogy ne hívja meg őket, később talán megbánná.*
-Biztos vagy ebben? Esküvő, remélhetőleg, csak egyszer van mindenki életében. Biztos, hogy nem akarod, hogy a szüleid lássák, hogy boldog vagy és megismerjenek... engem? Igaz, hogy nem vagyok dúsgazdag, de ha kell, meg is esküszöm, hogy mellettem sosem kell majd szűkölködnöd semmiben. Ezt ha kell, megmondom az ő szemükbe is, ezek után csak nem akarnának elvinni. Az én pénzem is van olyan jó, mint akárki másé.
*Kacsint pajkosan. Még ha tudja is, hogy ő nem pont az a férfi, akit a lányok szívesen mutatnak be otthon, szeretné, ha minden álomszerű lenne, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Szeretné virágszála apjától is megkérni szerelme kezét, ahogyan illik, szeretné, ha a szülők is áldásukat adnák a frigyre.*
-Akár azt is megtehetjük, hogy pár nappal előbb hívjuk ide őket, így ha valóban jelenetet akarnak rendezni, nem a nagy napot fogják elrontani. Mit szólsz?
*Szeretné legalább az esélyt megadni, arra nem is akar gondolni, hogy mi történne, ha visszafelé sülne el a dolog. De hát melyik szülő nem örülne, ha a gyermekét, tulajdon vérét boldognak látja?*
-Csak óvatos az engedélyekkel, meglátod, hogy engem nem olyan könnyű megállítani, ha egyszer szabad utat kapok.
*Mosolya gonoszkodóba fordul, miközben keze lassan megindul lejjebb, majd kitér oldalra, hogy a comb külső felét simítsa végig lassú mozdulatokkal. Más talán nyakát szegve rohanna, hogy verset költsön, de az nem hozzá illik, ő nem szavalásra használja a száját, másképp akar bizonyságot nyújtani túlcsorduló szeretetéről.*
-Csak engedd el magad és egy percig se aggódj. Semmi olyat nem teszek, ami ellenedre lenne vagy ne élveznéd.
*Súgja halkan kedvese fülébe, a cimpára hintett lágy csókkal körítve mondatait, miközben keze lassan irányt vált, a hosszanti simogatást abbahagyva ujjai most már a belsőcomb felé érzékeny területe felé haladnak. Talán így már teljesen egyértelmű lesz, mire készül, de ha nem, szívesen megsúgja.*
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-03-19 20:54:57
Üzenet elküldve: 2013-03-19 20:54:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 456
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 456
Játékstílus: Szelíd
*Kicsit későn ébred fel. Már egészen délelőtt van. De megteheti az ember, ha fizet a szobáért, nem? Nem siet, nyújtózkodik egy kicsit, még fekszik az ágyban legalább fél órát. Aztán úgy dönt, hogy most már tényleg ideje felkelni.
A mosdóhoz lép, megmossa arcát és rendel egy kád forró fürdőt is, hiszen tegnap nem volt ideje rendesen megfürdeni.
A víz hamar meg is érkezik, ő pedig csukott szemmel elmerül benne, a lehető legnagyobb nyugalommal.
Vagy egy órát ázik benne, aztán kikászálódik, megfésülködik és tiszta ruhát vesz fel. Összecsomagolja minden kis holmiját. Csak ekkor jut eszébe az óriás. 'Jó ég!' Már biztosan elindult nélküle, hiszen van vagy déli 12 óra. Még egy ok, amiért nem kell sietnie. Szépen, nyugodtan bezárja az ajtót, majd leballag a lépcsőn a fogadóba.*
A mosdóhoz lép, megmossa arcát és rendel egy kád forró fürdőt is, hiszen tegnap nem volt ideje rendesen megfürdeni.
A víz hamar meg is érkezik, ő pedig csukott szemmel elmerül benne, a lehető legnagyobb nyugalommal.
Vagy egy órát ázik benne, aztán kikászálódik, megfésülködik és tiszta ruhát vesz fel. Összecsomagolja minden kis holmiját. Csak ekkor jut eszébe az óriás. 'Jó ég!' Már biztosan elindult nélküle, hiszen van vagy déli 12 óra. Még egy ok, amiért nem kell sietnie. Szépen, nyugodtan bezárja az ajtót, majd leballag a lépcsőn a fogadóba.*
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-03-18 20:54:18
Üzenet elküldve: 2013-03-18 20:54:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 456
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 456
Játékstílus: Szelíd
*Lassan sétál fel a Szálláshelyre. Ugyan hulla fáradt, de nem akar sietni. Volt már itt, nem is egyszer, pontosan ismeri már a folyosót.
Csak akkor pillant a kulcsára, amikor a folyosó közepén áll. '23.' A 23-as szobához sétál, majd elfordítja a kulcsot az ajtóban és kitárja azt. Ismerős látvány fogadja. Köpenyét a szék karfájára teríti, batyuját a székre teszi.
A kulcsot az éjjeliszekrényre rakja, a feje mellé, hogy ha gyorsan kell, akkor fel tudja kapni.
Leveti ruháit és a szekrénybe dobja. A mosdótálhoz lép, megmosdik, majd egyből be is dől az ágyba és azonnal elnyomja az álom.*
Csak akkor pillant a kulcsára, amikor a folyosó közepén áll. '23.' A 23-as szobához sétál, majd elfordítja a kulcsot az ajtóban és kitárja azt. Ismerős látvány fogadja. Köpenyét a szék karfájára teríti, batyuját a székre teszi.
A kulcsot az éjjeliszekrényre rakja, a feje mellé, hogy ha gyorsan kell, akkor fel tudja kapni.
Leveti ruháit és a szekrénybe dobja. A mosdótálhoz lép, megmosdik, majd egyből be is dől az ágyba és azonnal elnyomja az álom.*
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-03-16 20:30:23
Üzenet elküldve: 2013-03-16 20:30:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A farm, ahol élnek//
*Felér az emeleti folyosóra,ahol az egyik távoli szobát kapta meg a déli oldalon. Eszébe jut, hogy ez az első alkalom, hogy itt tölti az estéjét a fogadó szobájában. Eddig ugyanis megelégedett a szabad levegő és a fák adta lehetőségekkel. Ám a tél beköszöntével valószínűleg többet fog ide látogatni. Odamegy a tölgyfaajtóhoz, kinyitja a zárat és elé tárul a szobája maga egyszerű valójában. Becsukja maga mögött az ajtót és az asztalra teszi dolgait. Íját óvatosan letámasztja a falhoz és leveszi magáról köpenyét, amikor is kopogást hall az ajtó felől, majd egy női fej bukkan fel az ajtónyílásban.* -Meghoztuk a fürdőt, hölgyem. *azzal kitárul az ajtó és egy dézsát hoznak, mellette meleg vizet. Hamarost elkészül a forró fürdő és magára hagyják az asszonyok. Ruháit egy kupacba az ágyra dobja és elmerül a habok közt. Fejét hátradönti és félálomba merül. Mikor már majdnem kihűl a víz jobbnak látja, ha az ágyában folytatja a pihenést. Ám nehéz tervekkel elaludni, gondolatai folyamatosan a feladat körül mozognak. Nem pihenhet soká. Szerencsére azonban már napközben kipihente magát. Amikor a szoba már sötétbe borul az elf is felkel álmából. Nagyot nyújtózik és a lehetőségekhez képest frissen nekikezd a készülődésnek, úgyis hamarabb akar a főtérre érni. Tarisznyájában minden felszerelése és élelme megtalálható. Felveszi vastag éj kék köpenyét, fegyvereit, kardját övére csatolja és elindul az éjszakába.*
*Felér az emeleti folyosóra,ahol az egyik távoli szobát kapta meg a déli oldalon. Eszébe jut, hogy ez az első alkalom, hogy itt tölti az estéjét a fogadó szobájában. Eddig ugyanis megelégedett a szabad levegő és a fák adta lehetőségekkel. Ám a tél beköszöntével valószínűleg többet fog ide látogatni. Odamegy a tölgyfaajtóhoz, kinyitja a zárat és elé tárul a szobája maga egyszerű valójában. Becsukja maga mögött az ajtót és az asztalra teszi dolgait. Íját óvatosan letámasztja a falhoz és leveszi magáról köpenyét, amikor is kopogást hall az ajtó felől, majd egy női fej bukkan fel az ajtónyílásban.* -Meghoztuk a fürdőt, hölgyem. *azzal kitárul az ajtó és egy dézsát hoznak, mellette meleg vizet. Hamarost elkészül a forró fürdő és magára hagyják az asszonyok. Ruháit egy kupacba az ágyra dobja és elmerül a habok közt. Fejét hátradönti és félálomba merül. Mikor már majdnem kihűl a víz jobbnak látja, ha az ágyában folytatja a pihenést. Ám nehéz tervekkel elaludni, gondolatai folyamatosan a feladat körül mozognak. Nem pihenhet soká. Szerencsére azonban már napközben kipihente magát. Amikor a szoba már sötétbe borul az elf is felkel álmából. Nagyot nyújtózik és a lehetőségekhez képest frissen nekikezd a készülődésnek, úgyis hamarabb akar a főtérre érni. Tarisznyájában minden felszerelése és élelme megtalálható. Felveszi vastag éj kék köpenyét, fegyvereit, kardját övére csatolja és elindul az éjszakába.*
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-03-13 12:37:25
Üzenet elküldve: 2013-03-13 12:37:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Óvatosan fellélegzik, mikor Kedvese enged a szorításból s haloványan elmosolyodik.*
-Hiszen én annyiszor mondtam, hogy bármit csináltál a múltban már nem számít. Nekem az a fontos, hogy itt vagy velem és szeretsz. Remélem nem hagysz el még egyszer.
*Homlokon csókolja lágyan, majd elgondolkozik azon amit Kean mondd. Hagyományos. hiszen ő sem hívhatja el a szüleit, mert abból hatalmas cirkusz lenne. Megrázza a fejét s belenéz a fekete szempárba.*
-Na jó talán nem gondoltam át teljesen. Csak annyiban szeretnék hagyományos menyegzőt, hogy szép fehér ruha és templomi. Sajnálom, hogy a szüleid nem láthatják, hogy boldog vagy, viszont az enyéim... nos... inkább jobb, ha azt hiszek, hogy meghaltam. Tudod, én elszöktem otthonról egy nem kívánt házasságtól, hiszen nem akartam a gazdag nemes fiához menni. egyik házasságból a másikba szöktem.
*Elneveti magát*
- Nem kellenek a szülők, hiszen nem szeretném, ha mindent elrontanának azzal, hogy vissza akarnak hurcolni, hogy aztán hozzámenjek egy olyan emberhez, kit nem szeretek. Inkább olyan elfhez megyek, akit nagyon is szeretek.
*Ad egy bohókás csókot Kedvese ajkára s folytatja tovább a mondókáját.*
- Nem is kell, hogy sokan legyenek. Csak te és én és persze a pap, ki összead. Viszont... ÁH! A fenébe is! Házasodjunk holnap. Szereznem kell egy olyan ruhát amit te nem láthatsz, csakis a templomban.
*Biztos van szabó a városba, aki elvállalna egy menyasszonyi ruha varrását minél előbbre.*
- A nászutat beszéljük meg később, szeretném ha megmutatnád mennyit jelentek neked.
*Kényelmesen helyezkedik az ágyon, hagyja, hogy Kean a hasánál simogassa. Micsoda kellemes érzés, mintha a teste áramütést kapott volna, bizseregni kezd a teste. Így reagál a kényeztetésre.*
-Hiszen én annyiszor mondtam, hogy bármit csináltál a múltban már nem számít. Nekem az a fontos, hogy itt vagy velem és szeretsz. Remélem nem hagysz el még egyszer.
*Homlokon csókolja lágyan, majd elgondolkozik azon amit Kean mondd. Hagyományos. hiszen ő sem hívhatja el a szüleit, mert abból hatalmas cirkusz lenne. Megrázza a fejét s belenéz a fekete szempárba.*
-Na jó talán nem gondoltam át teljesen. Csak annyiban szeretnék hagyományos menyegzőt, hogy szép fehér ruha és templomi. Sajnálom, hogy a szüleid nem láthatják, hogy boldog vagy, viszont az enyéim... nos... inkább jobb, ha azt hiszek, hogy meghaltam. Tudod, én elszöktem otthonról egy nem kívánt házasságtól, hiszen nem akartam a gazdag nemes fiához menni. egyik házasságból a másikba szöktem.
*Elneveti magát*
- Nem kellenek a szülők, hiszen nem szeretném, ha mindent elrontanának azzal, hogy vissza akarnak hurcolni, hogy aztán hozzámenjek egy olyan emberhez, kit nem szeretek. Inkább olyan elfhez megyek, akit nagyon is szeretek.
*Ad egy bohókás csókot Kedvese ajkára s folytatja tovább a mondókáját.*
- Nem is kell, hogy sokan legyenek. Csak te és én és persze a pap, ki összead. Viszont... ÁH! A fenébe is! Házasodjunk holnap. Szereznem kell egy olyan ruhát amit te nem láthatsz, csakis a templomban.
*Biztos van szabó a városba, aki elvállalna egy menyasszonyi ruha varrását minél előbbre.*
- A nászutat beszéljük meg később, szeretném ha megmutatnád mennyit jelentek neked.
*Kényelmesen helyezkedik az ágyon, hagyja, hogy Kean a hasánál simogassa. Micsoda kellemes érzés, mintha a teste áramütést kapott volna, bizseregni kezd a teste. Így reagál a kényeztetésre.*
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-03-03 15:59:54
Üzenet elküldve: 2013-03-03 15:59:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Hayra//
*A férfi nyugodtan ácsorog, karjai közt a nővel. Nem tudja, hogy mi mást tehetne. Tűr minden érintést, minden kedélyeket borzoló leheletet, mely nyakáig vándorol. Egy nagyot nyel, vágyai elfojtásának céljából. Érzi, ahogy a nőszemély súlyának nagy része mellkasát kezdi nyomni. Mintha csak ágynak használnák, ugyanakkor mégsem. Ez annál sokkal kellemesebb. Örömmel szolgál a másik támaszaként, bár nem tudja, hogy ez mégis meddig fog tartani.*
- Az állításod annyiban hibádzik, hogy te nem vagy hal...
*suttogja kedvesen. Tekintetét az elfre szegezi. Ebből a helyzetből könnyedén csodálhatja dekoltázsát, csakhogy amint oda téved tekintete, elvörösödik és elfordítja fejét. Néhány másodpercig nem is igen tud Hayra szemeibe nézni emiatt.*
- H-Hayra... Mond csak, állva akarsz elaludni?
*kérdi kicsit viccelődve. Határoz egyet, s már sokadszor, karjaiba veszi a lányt. vagy nem is annyira sokadszor, hiszen eddig mindig vállára kapkodta. Szinte mindig. Most viszont könnyedén viszi ölében, egyenesen az ágyig. Ott finoman lefekteti a puha alvóalkalmatosságra, miközben óhatatlanul is fölé magasodik.*
- Nem gondolod, hogy leadhatnál néhány kilót?
*kérdi szemtelenül. Persze, semmi baj nincs az elf súlyával, csupán cukkolni akarja. Komolytalanságáról kisfiús vigyora is árulkodik.
Ismét a zöld lélektükrök rabjává válik. Nem is igen akar szabadulni, bár tisztában van vele, hogy kellene. Ajkai ismételten közeledni kezdenek a másikéhoz. Még lélegzetét is visszafojtja idegességében. Mire feleszmél, szája ismételten a lány ajkaira tapad, egyre inkább vágyakozva. Szemei ekkor elkerekednek, elszakítja magát tőle, s gyorsan felpattanva hátrálni kezd.*
- N-ne haragudj, én... Tudod mit, vedd ezt a kívánságomnak. Tudom, hogy ez nagyban kimeríti annak fogalmát, de kérlek... Vagy... Ha nem, hát... Nyugodtan üss meg, hordj le, megérdemlem!
*hajtja le fejét. Már a fal mellett van, a sarokban. Hátát a falhoz préseli és úgy néz az elfre, várva, félve azt, hogy mégis mi fog most történni. Nemigen akarta ezt. Vagyis de, szerette volna megcsókolni. De még mennyire, talán ezért is szaladt el vele a ló. Mégis... A következményekre csak akkor jött rá, mikor már elkezdődött az édes találka, melynek szíve szerint nem vetett volna véget. Esze azonban, még ha csak szemernyi is, megálljt parancsolt.*
*A férfi nyugodtan ácsorog, karjai közt a nővel. Nem tudja, hogy mi mást tehetne. Tűr minden érintést, minden kedélyeket borzoló leheletet, mely nyakáig vándorol. Egy nagyot nyel, vágyai elfojtásának céljából. Érzi, ahogy a nőszemély súlyának nagy része mellkasát kezdi nyomni. Mintha csak ágynak használnák, ugyanakkor mégsem. Ez annál sokkal kellemesebb. Örömmel szolgál a másik támaszaként, bár nem tudja, hogy ez mégis meddig fog tartani.*
- Az állításod annyiban hibádzik, hogy te nem vagy hal...
*suttogja kedvesen. Tekintetét az elfre szegezi. Ebből a helyzetből könnyedén csodálhatja dekoltázsát, csakhogy amint oda téved tekintete, elvörösödik és elfordítja fejét. Néhány másodpercig nem is igen tud Hayra szemeibe nézni emiatt.*
- H-Hayra... Mond csak, állva akarsz elaludni?
*kérdi kicsit viccelődve. Határoz egyet, s már sokadszor, karjaiba veszi a lányt. vagy nem is annyira sokadszor, hiszen eddig mindig vállára kapkodta. Szinte mindig. Most viszont könnyedén viszi ölében, egyenesen az ágyig. Ott finoman lefekteti a puha alvóalkalmatosságra, miközben óhatatlanul is fölé magasodik.*
- Nem gondolod, hogy leadhatnál néhány kilót?
*kérdi szemtelenül. Persze, semmi baj nincs az elf súlyával, csupán cukkolni akarja. Komolytalanságáról kisfiús vigyora is árulkodik.
Ismét a zöld lélektükrök rabjává válik. Nem is igen akar szabadulni, bár tisztában van vele, hogy kellene. Ajkai ismételten közeledni kezdenek a másikéhoz. Még lélegzetét is visszafojtja idegességében. Mire feleszmél, szája ismételten a lány ajkaira tapad, egyre inkább vágyakozva. Szemei ekkor elkerekednek, elszakítja magát tőle, s gyorsan felpattanva hátrálni kezd.*
- N-ne haragudj, én... Tudod mit, vedd ezt a kívánságomnak. Tudom, hogy ez nagyban kimeríti annak fogalmát, de kérlek... Vagy... Ha nem, hát... Nyugodtan üss meg, hordj le, megérdemlem!
*hajtja le fejét. Már a fal mellett van, a sarokban. Hátát a falhoz préseli és úgy néz az elfre, várva, félve azt, hogy mégis mi fog most történni. Nemigen akarta ezt. Vagyis de, szerette volna megcsókolni. De még mennyire, talán ezért is szaladt el vele a ló. Mégis... A következményekre csak akkor jött rá, mikor már elkezdődött az édes találka, melynek szíve szerint nem vetett volna véget. Esze azonban, még ha csak szemernyi is, megálljt parancsolt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370