//Lilianah Cross és a 3-as szoba//
*Mélyebben és hosszabban alszik, mint kedvese, arra sem ébred fel, amikor a lány óvatosan felkel mellőle, egyenletesen szuszog tovább. Akár egy óra is eltelhet, mire először mozdul meg érdemben, mély levegővétellel fordul az oldalára, elnyom egy ásítást és hunyorogva próbálgatja a szemeit. Milyen világos van... A cellába sosem jutott be ennyi fény és a fekhely sem volt ilyen puha, ilyen meleg, ilyen illatos... Halovány mosollyal szívja be kedvese illatát, amit maga mögött hagyott a huzaton, majd a hátára gördül, nagyot nyújtózkodik, utána egyik kezét a feje alá rakja, a másikkal pedig arcát dörzsöli végig, igyekezve eltüntetni róla az álmosságot.*
-Jó reggelt.
*Köszönti rekedten a fésülködőasztalnál ülő tüneményt, akit a kedvesének hívhat. Milyen szép is ez az ébredés.
Álló helyzetbe löki magát, kicsit még bizonytalanul áll a lábán, de ez nem gátolja, hogy a lányhoz lépjen és csókot nyomjon a feje tetejére.*
-Felkelthettél volna, hogy ne aludjam át a fél napot, hanem menjek a piacra.
*Suttogja vidáman, majd visszatér az ágyhoz, hogy bakancsát ismét lábára húzza. A piac... Elméjében számtalan ötlet felmerül, hogy miféle ruhadarabbal örvendeztesse meg a másikat, köztük egész perverz elképzelések is helyet kapnak, de ezeket kénytelen tovább hessenteni. Igaz, hogy ő szívesen elnézegetné azokban, de utcára mégsem engedheti ki úgy, szóval marad valami szolidabb, de mégis csinos darab. Méretet nem is kell kérdeznie, női formákhoz szokott szeme jobb mérce mindennél, garantáltan tökéleteset fog hozni.*
-Igyekszem vissza, addig zárd be az ajtót, nehogy valami elvetemült elcsábítson, még én elvagyok.
*Csibészes mosolya jelzi csak, hogy szavait nem kell teljesen komolyan venni. Egy búcsúcsók után indul útjára, hogy utána kérdezősködések árán eljusson a piacra. Nem is kell túlzottan sokáig válogatnia, hogy megtalálja, amit keres. Csengő aranyakkal lesz könnyebb az erszénye, de nem bánja, amíg fel nem épül annyira, hogy munkát keressen, bőven ki fog tartani ez is, utána pedig még ennyi gondjuk sem lesz a megélhetéssel. A fogadó felé lépdelve a lakhatási problémákon töri a fejét, hogy miként is lehetne ezt megoldani. Bérelhetnének egy kis házat a városban, amíg venni nincs elég pénzük. Utána pedig gyűjtögetnének, hiszen úgy lenne a legszebb, ha az otthonuk a saját tulajdonuk lenne. Esetleg építhetne is egyet, ha már venni nem tud...? A város szélére, hogy legyen kis kert is, ahol virágok nőhetnének és ahol az egyik fa ágára később hintát szerelhetne a lurkónak. Micsoda tervek...
Mosolyogva kopogtat be a szobába, a vett ajándékot a háta mögé rejti, így is lép be, igyekezve takarni Lili előtt, hogy miféle sikerrel járt.*
-Lám, minő öröm, hogy az én virágszálamat még itt találom. Hoztam neked vásárfiát.
*Elsőként balját húzza előre, amiben egy falatnyi, vörös anyagból készült szoknyácska díszeleg csipkés aljjal és ha Lili felpróbálja, bizony észlelheti, hogy szinte teljesen fel is van vágva. Az ilyet vétek lett volna otthagyni, elég volt csak belegondolni, hogy azon a mesés alakon feszülhet...
Ha a kedves esetleg méltatlankodna, akkor szinte fehérzászlóként húzza elő azt a krémszínű darabot, amit másodjára választott. Ez már jóval inkább utcára való, az alját körbe fodrok díszítik, egyébként pedig egy egyszerű, bokáig érő szoknya, pár helyen sárga gyöngyökkel díszítve.*
-Szerintem jól állna neked mindkettő.
A hozzászólás írója (Kean Diamit) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.18 23:52:30