Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 148 (2941. - 2960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2960. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-24 13:03:23
Üzenet elküldve: 2016-06-24 13:03:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
*Csak egy kurta, erőszakos mozdulat és az önhibáján kívül kettőjük közé került szerencsétlen szék pattogva bucskázik az ajtóig. Talán ijesztő is lehetne ez a hirtelen, durvának látszó gesztus, de arcán a mosoly inkább jóindualtú, mint kéjsóvár. Igazán szerencse, hogy a Pegazus szobái nem csarnoknyi méretű lakosztályok, így szinte egyetlen nagyobb lépéssel a szökevény előtt teremhet és véget vethet a menekülési kísérletnek. Ez a csók sokkal tovább tart, mint az előző, közben kezei először közrefogják a lány arcát, aztán lecsúsznak a vállaira és tovább a karjaira. Nem kérdez, nem mond semmit miután szétválnak, könnyedén levegő után kapkodva, csak ölbe kapja a zöldszeműt és visszalépve az ágy mellé végigfekteti rajta. Nem kérdez, biztos benne, hogy Lylina mondani fogja, ha úgy érezné, ennek még nincs itt az ideje. Igaz, ő a maga részéről semmi kivetnivalót nem találna benne, de a férfiak hagyományosan másként gondolkodnak erről a kérdésről. Az pedig ismét egy másik kérdés, hogy egy elutasítást komolyan venne-e? Bizonyára ő mozgott rossz körökben, de a legtöbb férfi, akiket ismer, nem törődne ilyesmivel, sőt: a tiltakozás csak olaj lenne a tűzre. Ami azt illeti, ezzel sem volt eddig baja. Ilyen a világ, az erősebb határozza meg a szabályokat. Ez persze egy teljesen más helyzet, új helyzet.
Valamikor - talán már azt sem tudná megmondani, hol – hallott valami igricet dalolni az igazi szerelemről. Amikor a testi beteljesülés szinte nem is fontos és a kobzos énekében éteri magaslatokba emelte imádottját.
~Ostoba, nyámnyila széplélek~
gondolta akkor, és ha most eszébe jutna, nem vélekedne másként. Bár most már talán jobban megértené a dal üzenetét.
Ujjai figyelemre méltó könnyedséggel boldogulnak a lány ingének gombjaival. Lassan tényleg teljesen felesleges lesz felöltözniük. Nem nyitja még szét a ruhadarab két szárnyát, csak tenyerét csúsztatja a lapos hasra és egy halvány mosollyal néz a smaragdszín szemekbe. Gyönyörködik persze, de van valami fürkésző is a pillantásban. Ha csak egy pici bizonytalanságot lát a másikon, suttogva szólal meg.*
- Csak szólj!
*Érzi, hogy Lylina helyzete mennyire más, mint az övé, mennyire más neveltetésben részesült, amiben valószínűleg fontos helyen szerepelt, hogy ilyesmire először nászéjszakán kerülhet sor, nem pedig egy fogadó kis szobájában, egy félig-meddig ismeretlennel.
Furcsa, de most hajlandó lenne elfogadni annak a dalnoknak az elképzelését, miszerint a vágyakozás van olyan jó, mint a beteljesülés. És ez csak egy az új, zavarba ejtő érzések közül.*
*Csak egy kurta, erőszakos mozdulat és az önhibáján kívül kettőjük közé került szerencsétlen szék pattogva bucskázik az ajtóig. Talán ijesztő is lehetne ez a hirtelen, durvának látszó gesztus, de arcán a mosoly inkább jóindualtú, mint kéjsóvár. Igazán szerencse, hogy a Pegazus szobái nem csarnoknyi méretű lakosztályok, így szinte egyetlen nagyobb lépéssel a szökevény előtt teremhet és véget vethet a menekülési kísérletnek. Ez a csók sokkal tovább tart, mint az előző, közben kezei először közrefogják a lány arcát, aztán lecsúsznak a vállaira és tovább a karjaira. Nem kérdez, nem mond semmit miután szétválnak, könnyedén levegő után kapkodva, csak ölbe kapja a zöldszeműt és visszalépve az ágy mellé végigfekteti rajta. Nem kérdez, biztos benne, hogy Lylina mondani fogja, ha úgy érezné, ennek még nincs itt az ideje. Igaz, ő a maga részéről semmi kivetnivalót nem találna benne, de a férfiak hagyományosan másként gondolkodnak erről a kérdésről. Az pedig ismét egy másik kérdés, hogy egy elutasítást komolyan venne-e? Bizonyára ő mozgott rossz körökben, de a legtöbb férfi, akiket ismer, nem törődne ilyesmivel, sőt: a tiltakozás csak olaj lenne a tűzre. Ami azt illeti, ezzel sem volt eddig baja. Ilyen a világ, az erősebb határozza meg a szabályokat. Ez persze egy teljesen más helyzet, új helyzet.
Valamikor - talán már azt sem tudná megmondani, hol – hallott valami igricet dalolni az igazi szerelemről. Amikor a testi beteljesülés szinte nem is fontos és a kobzos énekében éteri magaslatokba emelte imádottját.
~Ostoba, nyámnyila széplélek~
gondolta akkor, és ha most eszébe jutna, nem vélekedne másként. Bár most már talán jobban megértené a dal üzenetét.
Ujjai figyelemre méltó könnyedséggel boldogulnak a lány ingének gombjaival. Lassan tényleg teljesen felesleges lesz felöltözniük. Nem nyitja még szét a ruhadarab két szárnyát, csak tenyerét csúsztatja a lapos hasra és egy halvány mosollyal néz a smaragdszín szemekbe. Gyönyörködik persze, de van valami fürkésző is a pillantásban. Ha csak egy pici bizonytalanságot lát a másikon, suttogva szólal meg.*
- Csak szólj!
*Érzi, hogy Lylina helyzete mennyire más, mint az övé, mennyire más neveltetésben részesült, amiben valószínűleg fontos helyen szerepelt, hogy ilyesmire először nászéjszakán kerülhet sor, nem pedig egy fogadó kis szobájában, egy félig-meddig ismeretlennel.
Furcsa, de most hajlandó lenne elfogadni annak a dalnoknak az elképzelését, miszerint a vágyakozás van olyan jó, mint a beteljesülés. És ez csak egy az új, zavarba ejtő érzések közül.*
2959. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-24 09:47:17
Üzenet elküldve: 2016-06-24 09:47:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
*Látja a férfi arcán, hogy némileg bosszankodik az ő reakcióján, de a bőrből akkor sem tud kibújni, képtelen vidám arccal lazán helyeselni ahhoz, hogy Morf lop. Félti, hogy mi lesz, ha egyszer mégis elkapják, ha rajtakapják, vagy ha egy fontos, jelentős, befolyásos és hatalmas embertől emel el valamit, amit az illető mondjuk kellőképpen rossz néven vesz.
Arra, ahogy Morf utánozza, vág egy grimaszt, tudja, Morfnak nagyjából felesleges lenne most azt mondania, hogy de nem kellett volna ellopni. A férfi nem igazán értené, hogyan lehet, hogy örül, hogy a könyv megvan, de egyszerűen nem akarja ennyi miatt kockára tenni az ő szabadságát.*
~Morf ezt nem érti, egyszerűen ez kimaradt neki.~
- Hát nagyon ajánlom, hogy ne legyen semmi, nagyfiú! *teszi hozzá az utolsó szót is, és a férfi szemforgatására mosolyogni kezd, végtére is annyira mókásan néz ki így.
Aztán látja, hogy a feszültség mintha Morfiuszban is enyhülne kicsit.*
– Úgy igaz, szeretem, ha vigyázol magadra! *vágja rá.
Bár most éppen sejteni véli, hogy ketten kétféle dologra mondják ezt. Shya úgy általánosságban, de úgy gondolja, Morf az ő méregkeverő technikájára gondolva.
Nem mintha bármikor is meg akarná étetni bármivel, az nem az ő műfaja, képtelen lenne megtenni Morfiusszal ilyesmit. Hacsak nem a férfi érdekében lenne muszáj. Azonban egyelőre ilyen helyzetet nem nagyon tud elképzelni, inkább folyamodna vele szemben a szavak erejéhez.*
– De még milyen remek, egyenesen nagyszerű *helyesel, majd lapozgat a könyvben, aztán kicsit megnyúlik az arca, majd sóhajt egyet.* De persze ez nem jelenti azt, hogy egyszerű lenne előállítani, vagy tíz oldalon keresztül taglalja, mi minden kell hozzá. És hát, az nem hullik csak úgy az égből.
*Aztán a lány oldalra pillant és Morf vigyora, de főleg a kérdése elárulja, hogy a férfinak fogalma nincs róla, miről is beszélnek.*
– Az esszencia. Vagy, ahogy mások mondják, az illat lelke. Lényegében a legtisztább illatkivonat, a legtöményebb, amit a növényből ki lehet vonni. Hogyan is mondjam? Például levendulából aránylag egyszerűbb előállítani, majdnem úgy kell lepárolni, mintha valaki pálinkát főzne, a végén a lepárlás után tömény levendulaolajat kapsz. Aztán vagy azt csinálod, hogy egyetlen cseppet kensz csak fel, vagy belekevered ebbe-abba. A rózsával is megy így *folytatja, majd pajkos pillantást vet Morfiuszra, és a hangjából hallatszik, hogy arra a bizonyos szappanra céloz. De azért még hozzáteszi.* Mondjuk szappanba, ugye…
*Végül nem bírja megállni, kuncogni kezd, Morf vállának dől.*
– Oda? A Mágustoronyhoz?
~Végtére is tényleg, miért ne? Hiszen még az eredeti útirányunknak is megfelel, és most, hogy a Grombarban alábbhagytak a csaták és a Kikötő is biztonságosabb már nekiindulhatunk. De azért nem árt majd óvatosnak lenni.~
– Akkor holnap *bólint rá a tervre.* Holnap kezdődik az új kaland.
*A szobában valóban egyre terjeszkedik az alkonyi homály.*
– Rendben, gyújtsd meg akkor! *ért egyet, bár igazság szerint nem csak a könyveket akarja nézegetni, de már Morfot sem látta jól, a szemeit, a tekintetét.
Kicsit hátradől az ágyon, a könyökein támaszkodik, úgy figyeli a férfit, ahogy mozog, szikrát pattint, meggyújtja a gyertyát, az asztalra teszi a tartóban.*
~Hmm... ahogy mozog...~
*De aztán Morfiusz ahelyett, hogy visszajönne hozzá, ott marad, az asztal előtt állva, megdermedve szinte, és Shya pontosan tudja, hogy mit néz.
A lángot.
A lány kivár talán két percet, de aztán csendesen felkel, Morfiusz mögé lép.
Nem kapkod, lassú gyengéd mozdulattal öleli át hátulról. A férfi magasabb, így arcát hátulról simítja a vállához, miközben a hátához tapad, két karja a dereka körül, kezei az inge vásznán keresztül is érzik a hasfala izmait, ahogy mindkét tenyerét rásimítja. Csak a hüvelykujjai mocorognak, lassan, nyugtatóan simogatja a kedvesét.
Csak találgatni tud, de már elég jól ismeri Morfiuszt, hiszen hónapok óta vannak együtt.*
– Egy dolog biztos most már. Az egészen biztos, hogy te nem tehetsz arról a tűzről. Az egész nem a te hibád.
~Te inkább az a kisgyerek voltál, aki sírt. Amit meséltél, a sikolyok, és a gyereksírás.~
– Gyere! *hívja csendes szóval, szelíden* Dőljünk végig az ágyon és együnk kókuszosgolyót! Túl finom ahhoz, hogy kárba menjen.
*Nincs jobb ötlete, illetve van még egy, de annyira még nem bátor, hogy ki is mondja.*
~És lehet, hogy Morf nem örülne neki, ha most, mikor épp nincs jól… Vagy ki tudja? De végtére is az összebújásból, meg az édesség majszolásából is lehet bármi, és akkor legalább az lesz, amit ő szeretne.~
– Talán még az útról is beszélgethetünk…
//Morfiusz//
*Látja a férfi arcán, hogy némileg bosszankodik az ő reakcióján, de a bőrből akkor sem tud kibújni, képtelen vidám arccal lazán helyeselni ahhoz, hogy Morf lop. Félti, hogy mi lesz, ha egyszer mégis elkapják, ha rajtakapják, vagy ha egy fontos, jelentős, befolyásos és hatalmas embertől emel el valamit, amit az illető mondjuk kellőképpen rossz néven vesz.
Arra, ahogy Morf utánozza, vág egy grimaszt, tudja, Morfnak nagyjából felesleges lenne most azt mondania, hogy de nem kellett volna ellopni. A férfi nem igazán értené, hogyan lehet, hogy örül, hogy a könyv megvan, de egyszerűen nem akarja ennyi miatt kockára tenni az ő szabadságát.*
~Morf ezt nem érti, egyszerűen ez kimaradt neki.~
- Hát nagyon ajánlom, hogy ne legyen semmi, nagyfiú! *teszi hozzá az utolsó szót is, és a férfi szemforgatására mosolyogni kezd, végtére is annyira mókásan néz ki így.
Aztán látja, hogy a feszültség mintha Morfiuszban is enyhülne kicsit.*
– Úgy igaz, szeretem, ha vigyázol magadra! *vágja rá.
Bár most éppen sejteni véli, hogy ketten kétféle dologra mondják ezt. Shya úgy általánosságban, de úgy gondolja, Morf az ő méregkeverő technikájára gondolva.
Nem mintha bármikor is meg akarná étetni bármivel, az nem az ő műfaja, képtelen lenne megtenni Morfiusszal ilyesmit. Hacsak nem a férfi érdekében lenne muszáj. Azonban egyelőre ilyen helyzetet nem nagyon tud elképzelni, inkább folyamodna vele szemben a szavak erejéhez.*
– De még milyen remek, egyenesen nagyszerű *helyesel, majd lapozgat a könyvben, aztán kicsit megnyúlik az arca, majd sóhajt egyet.* De persze ez nem jelenti azt, hogy egyszerű lenne előállítani, vagy tíz oldalon keresztül taglalja, mi minden kell hozzá. És hát, az nem hullik csak úgy az égből.
*Aztán a lány oldalra pillant és Morf vigyora, de főleg a kérdése elárulja, hogy a férfinak fogalma nincs róla, miről is beszélnek.*
– Az esszencia. Vagy, ahogy mások mondják, az illat lelke. Lényegében a legtisztább illatkivonat, a legtöményebb, amit a növényből ki lehet vonni. Hogyan is mondjam? Például levendulából aránylag egyszerűbb előállítani, majdnem úgy kell lepárolni, mintha valaki pálinkát főzne, a végén a lepárlás után tömény levendulaolajat kapsz. Aztán vagy azt csinálod, hogy egyetlen cseppet kensz csak fel, vagy belekevered ebbe-abba. A rózsával is megy így *folytatja, majd pajkos pillantást vet Morfiuszra, és a hangjából hallatszik, hogy arra a bizonyos szappanra céloz. De azért még hozzáteszi.* Mondjuk szappanba, ugye…
*Végül nem bírja megállni, kuncogni kezd, Morf vállának dől.*
– Oda? A Mágustoronyhoz?
~Végtére is tényleg, miért ne? Hiszen még az eredeti útirányunknak is megfelel, és most, hogy a Grombarban alábbhagytak a csaták és a Kikötő is biztonságosabb már nekiindulhatunk. De azért nem árt majd óvatosnak lenni.~
– Akkor holnap *bólint rá a tervre.* Holnap kezdődik az új kaland.
*A szobában valóban egyre terjeszkedik az alkonyi homály.*
– Rendben, gyújtsd meg akkor! *ért egyet, bár igazság szerint nem csak a könyveket akarja nézegetni, de már Morfot sem látta jól, a szemeit, a tekintetét.
Kicsit hátradől az ágyon, a könyökein támaszkodik, úgy figyeli a férfit, ahogy mozog, szikrát pattint, meggyújtja a gyertyát, az asztalra teszi a tartóban.*
~Hmm... ahogy mozog...~
*De aztán Morfiusz ahelyett, hogy visszajönne hozzá, ott marad, az asztal előtt állva, megdermedve szinte, és Shya pontosan tudja, hogy mit néz.
A lángot.
A lány kivár talán két percet, de aztán csendesen felkel, Morfiusz mögé lép.
Nem kapkod, lassú gyengéd mozdulattal öleli át hátulról. A férfi magasabb, így arcát hátulról simítja a vállához, miközben a hátához tapad, két karja a dereka körül, kezei az inge vásznán keresztül is érzik a hasfala izmait, ahogy mindkét tenyerét rásimítja. Csak a hüvelykujjai mocorognak, lassan, nyugtatóan simogatja a kedvesét.
Csak találgatni tud, de már elég jól ismeri Morfiuszt, hiszen hónapok óta vannak együtt.*
– Egy dolog biztos most már. Az egészen biztos, hogy te nem tehetsz arról a tűzről. Az egész nem a te hibád.
~Te inkább az a kisgyerek voltál, aki sírt. Amit meséltél, a sikolyok, és a gyereksírás.~
– Gyere! *hívja csendes szóval, szelíden* Dőljünk végig az ágyon és együnk kókuszosgolyót! Túl finom ahhoz, hogy kárba menjen.
*Nincs jobb ötlete, illetve van még egy, de annyira még nem bátor, hogy ki is mondja.*
~És lehet, hogy Morf nem örülne neki, ha most, mikor épp nincs jól… Vagy ki tudja? De végtére is az összebújásból, meg az édesség majszolásából is lehet bármi, és akkor legalább az lesz, amit ő szeretne.~
– Talán még az útról is beszélgethetünk…
2958. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-23 22:56:12
Üzenet elküldve: 2016-06-23 22:56:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Chetro//
*Nehéz lenne eldöntenie, hogy ahogy most viselkedik a férfi helyébe egy lassan megszokottá vált cselekvés, vagy akad valami kis hátsó szándék mögötte. Hisz az elmúlt két napban lassan egyre több az az idő, melyet ruha nélkül töltenek egymás előtt, mint ellenkezőleg. Talán ez az, ami miatt ilyen játszi könnyedséggel tetszeleg már a férfi előtt.*
~Alig két nap.~
*Amint székestől közelebb kerül nyugodtabbá válik mosolya. A férfi egyáltalán nem úgy beszél kettejük kis kalandjáról, mint valami súlyos teher, amiből kezd elege lenni. Vele maradna, mert vele akar maradni. Ez már bőszen adja az okot arra, hogy szíve lassan ki akarjon ugorni a helyéről. Mint egy serdülő kis fruska, aki élete első szerelmes szavakkal teli pergamenjét olvassa, s többet képzel helyzetébe, mint ami.*
~Hisz alig két nap. És üldözőm volt.~
*Sok az érv, ami miatt esze kezd tiltakozni az ellen a furcsa valami ellen, ami a szívébe kezdi befészkelni magát. Egy teljesen idegen érzés, ami arra készteti, hogy a barakkról szőtt terveket, az esti andalgást hagyja a fenébe, s helyette inkább válassza azt, hogy az éjszakát ebben a szobában töltse.*
- A végén még az álnév nagyobb bajt hoz a fejünkre, mint ami galibában épp vagyunk.
*Kacag fel halkan, majd lábait felhúzva öleli is át őket, ahogy a férfi szemeit fürkészi.*
- A barakk jól hangzik.
*Sóhajtja ki végül. A cirógató ujjakra kissé megborzong, de jólesően. Ahogy a lemenő nap lassan arannyal borítja be a szobát, a kettejük közelsége, a meghittebb hangulat, az a pőreség és szemérmetlen tréfák, amivel átitatja a napjukat, az érzés, amit a gondolat vált ki, hogy lassan nincs olyan porcikája, amit a férfi ne pillanthatott volna meg. A tudat, hogy egy orgyilkos próbál annyira úriember lenni, amennyire szinte képtelenség maradni lassan megőrjíti. Még nem érzett soha ehhez foghatót, hogy teste lassan lángba borul, hogy lassan már nem tétovázna, hanem bújna a karok közé, amelyek az elmúlt napokban oly kitartóan védelmezik őt.
De mikor már elrugaszkodna, hogy áttörje saját, otthonról betanult szabályainak határait ismét ép esze megálljt parancsol.*
~Még csak röpke órák óta ismerem. Bolond érzések, bolond vagyok. Egy ilyen férfi hogyan akarhatna egy ilyen nőt, azon kívül, hogy csupán csak vére hajtja rá?~
*Képzeletbeli tockos után már tisztább fejjel emeli ismét smaragdjait a férfira. Röviden elmélázik, hogy mennyire is volt hatalmas kioktatása a fegyverek terén, de pár bottal vívott csatánál több emlék nem igen ötlik fel benne.*
- Azt hiszem lesz mit tanulnom ott. Bár talán még meglepetést is fogok okozni.
*Kacsint is rá, majd amint a férfi felsegíti a székből ő engedelmesen kel is fel róla. Ahogy testével orgyilkosáéhoz simul akaratlanul is felnyög, melyet a zavar vált ki belőle. Normális fejjel, ha gondolkodik most azonnal elrohanna, akár egy megriadt nyúl, de a kezet megérezve a derekán, látva a közeledő arcot, s végül megérezve az édes ajkakat a sajátján maradásra kényszerítik.*
~Még csak két nap? Nem érdekel.~
*A szemeit lehunyja, amint végre észhez tér, s sikerül visszanyernie a teste fölötti uralmat. Kezei lassan siklanak fel a férfi mellkasán, hogy az ingre markoljon, majd a csókot gyengéden viszonozva lépjen is előrébb még egy centit, hogy az utolsó kis távot is megszüntesse maguk között. Szinte dübörögve hallja fejében Chetro szívének verését, minden lélegzetvételét. Ha eddig sikerült a mezítelenkedésével őrületbe kergetni a férfit, akkor azért most ezzel bőven revansot vehetett. A pír az arcán csak élénkül, a szíve épp, hogy nem szakad ki mellkasából. Pedig csak egy pár pillanatig tartó csók ez csupán. Amilyen hirtelen kapta, most olyan hirtelen válnak is el. A somolygó arcot meglátva hát ő sem bírja ki mosoly nélkül, majd a kérdésre halkan fel is nevet.*
- Hogy nagyon e? Először is miért kéne, hogy haragudjak?
*Billenti félre a fejét gyermekien őszinte kíváncsi tekintettel, majd mosolya komolyabbá válik, ahogy Chetro inggombjával babrálva térképezi fel jobban ebből a közelségből ezt a kedvessé vált arcot.*
- Másodszor pedig haragszom. Mert úgy érzem lassan megbolondulok melletted. Olyan dolgok kavarognak a fejemben, olyan tettekre venném rá magam, ami nem lenne normális a helyzetemben, s ennek ellenére egyre kevésbé érdekel, hogy illendő e avagy sem, hogy ezek a fejembe fészkelik magukat.
*Szinte csak suttogja a szavakat, ahogy egy pillanatra el is pillant az ablak felé. Pár röpke másodpercig csak némán rágcsálja az ajkait, míg a lemenő nap utolsó sugaraitól is búcsút vesz, majd a lassan beköszöntő éjszakával fordul vissza a férfihoz.*
- Harmadszor pedig azért is haragszom, mert igen röviden csókolsz.
*Kuncog fel, majd talán mai napjának legnagyobb baklövését követi el. Lassan kibújik a derekán pihenő kéztől, hátrafelé lépve kerüli meg a széket, majd pajkos mosollyal, de szégyenlős tekintettel, a férfi pillantásait kerülve is hátrál el tőle fürgén. Ha nem is kap utána, nem ragadja vissza magához, akkor megkapja a jelet arra, hogy a férfi is jobbnak látja a józan észre hallgatni, s megnézni inkább mi az esti fogás a fogadóban, esetleg kik randalíroznak az esti utcákon. Ellenkező esetben viszont, ha Chetro nem ereszti, vagy utána lép, s mint vadász a kiszemelt őzet becserkészi talán ráér még az a vacsora később is.*
*Nehéz lenne eldöntenie, hogy ahogy most viselkedik a férfi helyébe egy lassan megszokottá vált cselekvés, vagy akad valami kis hátsó szándék mögötte. Hisz az elmúlt két napban lassan egyre több az az idő, melyet ruha nélkül töltenek egymás előtt, mint ellenkezőleg. Talán ez az, ami miatt ilyen játszi könnyedséggel tetszeleg már a férfi előtt.*
~Alig két nap.~
*Amint székestől közelebb kerül nyugodtabbá válik mosolya. A férfi egyáltalán nem úgy beszél kettejük kis kalandjáról, mint valami súlyos teher, amiből kezd elege lenni. Vele maradna, mert vele akar maradni. Ez már bőszen adja az okot arra, hogy szíve lassan ki akarjon ugorni a helyéről. Mint egy serdülő kis fruska, aki élete első szerelmes szavakkal teli pergamenjét olvassa, s többet képzel helyzetébe, mint ami.*
~Hisz alig két nap. És üldözőm volt.~
*Sok az érv, ami miatt esze kezd tiltakozni az ellen a furcsa valami ellen, ami a szívébe kezdi befészkelni magát. Egy teljesen idegen érzés, ami arra készteti, hogy a barakkról szőtt terveket, az esti andalgást hagyja a fenébe, s helyette inkább válassza azt, hogy az éjszakát ebben a szobában töltse.*
- A végén még az álnév nagyobb bajt hoz a fejünkre, mint ami galibában épp vagyunk.
*Kacag fel halkan, majd lábait felhúzva öleli is át őket, ahogy a férfi szemeit fürkészi.*
- A barakk jól hangzik.
*Sóhajtja ki végül. A cirógató ujjakra kissé megborzong, de jólesően. Ahogy a lemenő nap lassan arannyal borítja be a szobát, a kettejük közelsége, a meghittebb hangulat, az a pőreség és szemérmetlen tréfák, amivel átitatja a napjukat, az érzés, amit a gondolat vált ki, hogy lassan nincs olyan porcikája, amit a férfi ne pillanthatott volna meg. A tudat, hogy egy orgyilkos próbál annyira úriember lenni, amennyire szinte képtelenség maradni lassan megőrjíti. Még nem érzett soha ehhez foghatót, hogy teste lassan lángba borul, hogy lassan már nem tétovázna, hanem bújna a karok közé, amelyek az elmúlt napokban oly kitartóan védelmezik őt.
De mikor már elrugaszkodna, hogy áttörje saját, otthonról betanult szabályainak határait ismét ép esze megálljt parancsol.*
~Még csak röpke órák óta ismerem. Bolond érzések, bolond vagyok. Egy ilyen férfi hogyan akarhatna egy ilyen nőt, azon kívül, hogy csupán csak vére hajtja rá?~
*Képzeletbeli tockos után már tisztább fejjel emeli ismét smaragdjait a férfira. Röviden elmélázik, hogy mennyire is volt hatalmas kioktatása a fegyverek terén, de pár bottal vívott csatánál több emlék nem igen ötlik fel benne.*
- Azt hiszem lesz mit tanulnom ott. Bár talán még meglepetést is fogok okozni.
*Kacsint is rá, majd amint a férfi felsegíti a székből ő engedelmesen kel is fel róla. Ahogy testével orgyilkosáéhoz simul akaratlanul is felnyög, melyet a zavar vált ki belőle. Normális fejjel, ha gondolkodik most azonnal elrohanna, akár egy megriadt nyúl, de a kezet megérezve a derekán, látva a közeledő arcot, s végül megérezve az édes ajkakat a sajátján maradásra kényszerítik.*
~Még csak két nap? Nem érdekel.~
*A szemeit lehunyja, amint végre észhez tér, s sikerül visszanyernie a teste fölötti uralmat. Kezei lassan siklanak fel a férfi mellkasán, hogy az ingre markoljon, majd a csókot gyengéden viszonozva lépjen is előrébb még egy centit, hogy az utolsó kis távot is megszüntesse maguk között. Szinte dübörögve hallja fejében Chetro szívének verését, minden lélegzetvételét. Ha eddig sikerült a mezítelenkedésével őrületbe kergetni a férfit, akkor azért most ezzel bőven revansot vehetett. A pír az arcán csak élénkül, a szíve épp, hogy nem szakad ki mellkasából. Pedig csak egy pár pillanatig tartó csók ez csupán. Amilyen hirtelen kapta, most olyan hirtelen válnak is el. A somolygó arcot meglátva hát ő sem bírja ki mosoly nélkül, majd a kérdésre halkan fel is nevet.*
- Hogy nagyon e? Először is miért kéne, hogy haragudjak?
*Billenti félre a fejét gyermekien őszinte kíváncsi tekintettel, majd mosolya komolyabbá válik, ahogy Chetro inggombjával babrálva térképezi fel jobban ebből a közelségből ezt a kedvessé vált arcot.*
- Másodszor pedig haragszom. Mert úgy érzem lassan megbolondulok melletted. Olyan dolgok kavarognak a fejemben, olyan tettekre venném rá magam, ami nem lenne normális a helyzetemben, s ennek ellenére egyre kevésbé érdekel, hogy illendő e avagy sem, hogy ezek a fejembe fészkelik magukat.
*Szinte csak suttogja a szavakat, ahogy egy pillanatra el is pillant az ablak felé. Pár röpke másodpercig csak némán rágcsálja az ajkait, míg a lemenő nap utolsó sugaraitól is búcsút vesz, majd a lassan beköszöntő éjszakával fordul vissza a férfihoz.*
- Harmadszor pedig azért is haragszom, mert igen röviden csókolsz.
*Kuncog fel, majd talán mai napjának legnagyobb baklövését követi el. Lassan kibújik a derekán pihenő kéztől, hátrafelé lépve kerüli meg a széket, majd pajkos mosollyal, de szégyenlős tekintettel, a férfi pillantásait kerülve is hátrál el tőle fürgén. Ha nem is kap utána, nem ragadja vissza magához, akkor megkapja a jelet arra, hogy a férfi is jobbnak látja a józan észre hallgatni, s megnézni inkább mi az esti fogás a fogadóban, esetleg kik randalíroznak az esti utcákon. Ellenkező esetben viszont, ha Chetro nem ereszti, vagy utána lép, s mint vadász a kiszemelt őzet becserkészi talán ráér még az a vacsora később is.*
2957. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-23 22:05:38
Üzenet elküldve: 2016-06-23 22:05:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
~Kínoz! Ha ezt direkt csinálja, kitekerem a nyakát.~
*Persze nehéz lenne kideríteni, hogy Lylina szándékosan teszi-e, hogy meg sem várja míg Chetro elfordulna; magától értetődőnek látszó természetességgel bújik ki felsőtestét takaró egyetlen ruhadarabból. Máskor – az előzményeket ismerve – egy ilyen gesztust alig burkolt, pontosabban teljesen nyílt felhívásnak tekintene és nem habozna ágyba cipelni az incselkedőt. Szó se róla, megforult ilyesmi a fejében, de ami más helyzetben evidensnek látszik, most korántsem az. Ebben talán szerepe van annak, hogy a zöld szemű leányzó megkapó könnyedséggel keveri a szemérmes úrilányt a kacér cédával. Vagy csak nem tartaná helyesnek futó ismeretség után lerohanni, visszaélni a helyzettel.
~És miért nem? Idióta!~
Kénytelen szájon kapni azt a kis ördögöt ott legbelül, bár kétségtelenül van abban valami, amit mond. Ha minden jól alakul, akkor képletesen szólva eldobta eddigi életét. Egy földöntúlian szép szempárért? Nagyjából. Ha nem szegődik mellé a szerencse, akkor az is elképzelhető, hogy nem csak átvitt értelemben mondhat búcsú életének.
~Megérte?~
Kicsit aggasztónak találja, hogy a kérdésre nem tudna azonnali és határozott nemmel felelni.*
- Miért tartanálak félkegyelműnek? *vonja meg a vállát, ahogy visszacserélik a ruhákat és inkább csak arra ügyel, hogy az iménti látvány hatására ne gombolja félre az inget.* - Mennyire épeszű dolog, amit én művelek? És miért? Egyelőre egy fürdőért és némi viszketésért.
*Neveti el magát, aztán eszébe jut az a futó csók a medence mellett.
~Megérte.~
Most már biztos, hogy elment az esze, de amíg arra tud ügyelni, hogy egyiküknek se essen baja emiatt, addig talán nincs olyan nagy baj.*
- Nem tudom, nem ismerem, csak hallottam róla. *folytatja, ahogy Lylina elgondolkodik Amon Ruadh-on. Lehuppan az ágyra, aztán elvigyorodva kinyújtja lábait, lábfejeit jobbról-balról beakasztva a székbe, közelebb húzza azt magához, a benne ülő Lylinával együtt. Azzal a kellemetlen csikordulással, amit a padló csúszó ülőalkalmatosság okoz, törődjön az, akit zavar.*
- Mit lehet tudni? Talán pont egy elkényeztetett lány őrizője akarok lenni. Aki nem is olyan elkényeztetett. Miért ne tehetném, ha ő ezt szeretné és nekem is kedvem van hozzá? Egy kezemen össze tudom számolni, hogy kölyökkorom óta hányszor tehettem azt, amihez igazán kedvem volt. De most azt teszem. Mert ennyire még semmihez sem volt kedvem. Hanem a jövőben nem Lastor Aleny unokahúgaként mutatlak be. Az furcsa reakciókat vált ki az emberekből.
*Megfogja a lány kezét, végigcirógatja a kecses, kenőcstől kissé még ragacsos ujjakat. Kibámul az ablakon, hunyorít, ahogy a késő délutáni nap a szemébe tűz.*
- Terveztem, hogy még ma ellátogathatnák a városi barakkhoz, kíváncsi vagyok mennyire értesz a fegyverekhez. Persze ha semennyire, ezt a kört megspórolhatjuk. Egy délután úgysem elég semmire és reggeli óta nem is ettél semmit.
*Mégsem volt olyan jó ötlet, hogy közel húzta magához a lányt. Ennyire testközelből hallani a szuszogását, érezni az illatát... akaraterő próbának tökéletes. Talpra áll, felhúzza a székből Lylinát is, hogy induljanak le a fogadóba harapni valamit, vagy mégis ellátogatni a barakkba, vagy andalogni a városban, vagy bármi, csak ez az őrjítő közelség szűnjön meg. Így viszont, ahogy felállnak, óhatatlanul is csökken az amúgy is kicsi távolság, szinte egymáshoz simulnak. Hát, ennyi volt. Karjáról a lány derekára csúszik a keze, nem cifrázza, óvatosan megcsókolja az ajkait, hogy aztán elég hamisan mosolyodjon el.*
- Nagyon haragszol?
~Kínoz! Ha ezt direkt csinálja, kitekerem a nyakát.~
*Persze nehéz lenne kideríteni, hogy Lylina szándékosan teszi-e, hogy meg sem várja míg Chetro elfordulna; magától értetődőnek látszó természetességgel bújik ki felsőtestét takaró egyetlen ruhadarabból. Máskor – az előzményeket ismerve – egy ilyen gesztust alig burkolt, pontosabban teljesen nyílt felhívásnak tekintene és nem habozna ágyba cipelni az incselkedőt. Szó se róla, megforult ilyesmi a fejében, de ami más helyzetben evidensnek látszik, most korántsem az. Ebben talán szerepe van annak, hogy a zöld szemű leányzó megkapó könnyedséggel keveri a szemérmes úrilányt a kacér cédával. Vagy csak nem tartaná helyesnek futó ismeretség után lerohanni, visszaélni a helyzettel.
~És miért nem? Idióta!~
Kénytelen szájon kapni azt a kis ördögöt ott legbelül, bár kétségtelenül van abban valami, amit mond. Ha minden jól alakul, akkor képletesen szólva eldobta eddigi életét. Egy földöntúlian szép szempárért? Nagyjából. Ha nem szegődik mellé a szerencse, akkor az is elképzelhető, hogy nem csak átvitt értelemben mondhat búcsú életének.
~Megérte?~
Kicsit aggasztónak találja, hogy a kérdésre nem tudna azonnali és határozott nemmel felelni.*
- Miért tartanálak félkegyelműnek? *vonja meg a vállát, ahogy visszacserélik a ruhákat és inkább csak arra ügyel, hogy az iménti látvány hatására ne gombolja félre az inget.* - Mennyire épeszű dolog, amit én művelek? És miért? Egyelőre egy fürdőért és némi viszketésért.
*Neveti el magát, aztán eszébe jut az a futó csók a medence mellett.
~Megérte.~
Most már biztos, hogy elment az esze, de amíg arra tud ügyelni, hogy egyiküknek se essen baja emiatt, addig talán nincs olyan nagy baj.*
- Nem tudom, nem ismerem, csak hallottam róla. *folytatja, ahogy Lylina elgondolkodik Amon Ruadh-on. Lehuppan az ágyra, aztán elvigyorodva kinyújtja lábait, lábfejeit jobbról-balról beakasztva a székbe, közelebb húzza azt magához, a benne ülő Lylinával együtt. Azzal a kellemetlen csikordulással, amit a padló csúszó ülőalkalmatosság okoz, törődjön az, akit zavar.*
- Mit lehet tudni? Talán pont egy elkényeztetett lány őrizője akarok lenni. Aki nem is olyan elkényeztetett. Miért ne tehetném, ha ő ezt szeretné és nekem is kedvem van hozzá? Egy kezemen össze tudom számolni, hogy kölyökkorom óta hányszor tehettem azt, amihez igazán kedvem volt. De most azt teszem. Mert ennyire még semmihez sem volt kedvem. Hanem a jövőben nem Lastor Aleny unokahúgaként mutatlak be. Az furcsa reakciókat vált ki az emberekből.
*Megfogja a lány kezét, végigcirógatja a kecses, kenőcstől kissé még ragacsos ujjakat. Kibámul az ablakon, hunyorít, ahogy a késő délutáni nap a szemébe tűz.*
- Terveztem, hogy még ma ellátogathatnák a városi barakkhoz, kíváncsi vagyok mennyire értesz a fegyverekhez. Persze ha semennyire, ezt a kört megspórolhatjuk. Egy délután úgysem elég semmire és reggeli óta nem is ettél semmit.
*Mégsem volt olyan jó ötlet, hogy közel húzta magához a lányt. Ennyire testközelből hallani a szuszogását, érezni az illatát... akaraterő próbának tökéletes. Talpra áll, felhúzza a székből Lylinát is, hogy induljanak le a fogadóba harapni valamit, vagy mégis ellátogatni a barakkba, vagy andalogni a városban, vagy bármi, csak ez az őrjítő közelség szűnjön meg. Így viszont, ahogy felállnak, óhatatlanul is csökken az amúgy is kicsi távolság, szinte egymáshoz simulnak. Hát, ennyi volt. Karjáról a lány derekára csúszik a keze, nem cifrázza, óvatosan megcsókolja az ajkait, hogy aztán elég hamisan mosolyodjon el.*
- Nagyon haragszol?
2956. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-23 20:04:05
Üzenet elküldve: 2016-06-23 20:04:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Chetro//
- Lehet, hogy a végén elvenném az ártatlanságod.
*Jegyzi meg arcán mély eltűnődéssel, de a pajkos mosolyt most sem tudja elrejteni.
Miközben a férfi tovább készülődik eltűnődve bámulja a lemenő nap sugarait, de a férfi szavaira, ha nem is látszik alaposan odafigyel. Vajon tényleg képes lenne most már azt mondani Chetronak, hogy jobb, ha útjaik elválnak egymástól? Talán bölcsebb lenne, s a férfi ötlete ezt illetőleg nem is tűnik olyan balgaságnak, de utána mi lenne a nővel? Azon kívül, hogy hirtelen ismét magába ölelné a félelem az egyedüllét miatt, most valószínűleg a magány is elhatalmasodna rajta. Meg hát valami még, amit azóta sem tudna nevén nevezni, de egyre gyakrabban érzi a férfi közelében. Balga érzések és indokolatlan gondolatok, de mégis...
Nem. Abban teljesen biztos, hogy egyelőre nem fogja elengedni maga mellől a férfit. Chetro már így is sok mindent tett érte kockára, nem akar hálátlan lenni. De nem csak a hála az, ami miatt maga mellett akarja tudni lovagját. Mások bizonyára bolondnak titulálnák, hogy ennyi idő után, s már ismerve a férfi történetét, hogy miért is futottak így egymásba, ennyire megbízik egy olyan emberben, aki még idegennek kéne, hogy számítson a számára. Hát akkor, ha így van hát büszkén felvállalja, hogy ép eszűségét kétségek övezik.*
- Nem.
*Szólal meg végül, ahogy a smaragdokat lassan ismét a férfire emeli. Kissé az ingbe markol, miközben keresi a megfelelő szavakat, majd zavart mosollyal karolja is át magát, amint újból az ablakon pillant ki az esteledő égboltra.*
- Nem akarok megválni tőled. Még akkor sem, ha az komoly egérúttal járna. Nem igazán tudom megfogalmazni úgy, hogy ne tarts félkegyelműnek, de... a lényeg, hogy nem akarok lemondani valamiről, ami fontossá vált.
*Egy zavart kézmozdulattal tűri egy kósza tincset a füle mögé, majd már tovább is siklik a gondolatokban.*
- Amon Ruadh.
*Ízlelgeti az ismerősen csengő nevet, de végül csak a vállait megvonva kel fel lassan a székről.*
- Futólag hallottam már róla. De úgy tudom barbár nép az. Azt gondolod ott biztonságban lennénk? Ha megfordulnak többen arra, s mi is be tudunk jutni semmi sem biztosítja, hogy a többi kopó nem fog ránk találni. Bár úgy hiszem ez a veszély mindenhol fennáll. Szóval egy próbát talán megér.
*Kezdi is legombolni az inget magáról, majd szusszanva bújik is ki belőle, de szemeit már nem a férfira szegezi, hanem a padlót kezdi eltökélten fürkészni.*
- Cseréljünk.
*Nyújtja is oda a darabot, majd szabad jobbját a sajátja felé emeli. Végül egy gondterhelt sóhaj kíséretében, ha visszakapta saját ingét hát abba bújik bele.*
- Egyébként, ahogy én elképzelem azt a bizonyos helyet talán több izgalommal jár majd neked. Kétlem, hogy élveznéd, hogy egy elkényeztetett fruska gardedámjává váltál. Tekintve azt, ahogy eddig éltél.
*Kuncog fel halkan, majd meg is indul a többi holmiját összeszedni.*
- A mai nap még a pihenésé vagy akad valami terv a maradék kis időre?
*Sandít is szeme sarkából a férfira művelete közben.*
- Lehet, hogy a végén elvenném az ártatlanságod.
*Jegyzi meg arcán mély eltűnődéssel, de a pajkos mosolyt most sem tudja elrejteni.
Miközben a férfi tovább készülődik eltűnődve bámulja a lemenő nap sugarait, de a férfi szavaira, ha nem is látszik alaposan odafigyel. Vajon tényleg képes lenne most már azt mondani Chetronak, hogy jobb, ha útjaik elválnak egymástól? Talán bölcsebb lenne, s a férfi ötlete ezt illetőleg nem is tűnik olyan balgaságnak, de utána mi lenne a nővel? Azon kívül, hogy hirtelen ismét magába ölelné a félelem az egyedüllét miatt, most valószínűleg a magány is elhatalmasodna rajta. Meg hát valami még, amit azóta sem tudna nevén nevezni, de egyre gyakrabban érzi a férfi közelében. Balga érzések és indokolatlan gondolatok, de mégis...
Nem. Abban teljesen biztos, hogy egyelőre nem fogja elengedni maga mellől a férfit. Chetro már így is sok mindent tett érte kockára, nem akar hálátlan lenni. De nem csak a hála az, ami miatt maga mellett akarja tudni lovagját. Mások bizonyára bolondnak titulálnák, hogy ennyi idő után, s már ismerve a férfi történetét, hogy miért is futottak így egymásba, ennyire megbízik egy olyan emberben, aki még idegennek kéne, hogy számítson a számára. Hát akkor, ha így van hát büszkén felvállalja, hogy ép eszűségét kétségek övezik.*
- Nem.
*Szólal meg végül, ahogy a smaragdokat lassan ismét a férfire emeli. Kissé az ingbe markol, miközben keresi a megfelelő szavakat, majd zavart mosollyal karolja is át magát, amint újból az ablakon pillant ki az esteledő égboltra.*
- Nem akarok megválni tőled. Még akkor sem, ha az komoly egérúttal járna. Nem igazán tudom megfogalmazni úgy, hogy ne tarts félkegyelműnek, de... a lényeg, hogy nem akarok lemondani valamiről, ami fontossá vált.
*Egy zavart kézmozdulattal tűri egy kósza tincset a füle mögé, majd már tovább is siklik a gondolatokban.*
- Amon Ruadh.
*Ízlelgeti az ismerősen csengő nevet, de végül csak a vállait megvonva kel fel lassan a székről.*
- Futólag hallottam már róla. De úgy tudom barbár nép az. Azt gondolod ott biztonságban lennénk? Ha megfordulnak többen arra, s mi is be tudunk jutni semmi sem biztosítja, hogy a többi kopó nem fog ránk találni. Bár úgy hiszem ez a veszély mindenhol fennáll. Szóval egy próbát talán megér.
*Kezdi is legombolni az inget magáról, majd szusszanva bújik is ki belőle, de szemeit már nem a férfira szegezi, hanem a padlót kezdi eltökélten fürkészni.*
- Cseréljünk.
*Nyújtja is oda a darabot, majd szabad jobbját a sajátja felé emeli. Végül egy gondterhelt sóhaj kíséretében, ha visszakapta saját ingét hát abba bújik bele.*
- Egyébként, ahogy én elképzelem azt a bizonyos helyet talán több izgalommal jár majd neked. Kétlem, hogy élveznéd, hogy egy elkényeztetett fruska gardedámjává váltál. Tekintve azt, ahogy eddig éltél.
*Kuncog fel halkan, majd meg is indul a többi holmiját összeszedni.*
- A mai nap még a pihenésé vagy akad valami terv a maradék kis időre?
*Sandít is szeme sarkából a férfira művelete közben.*
2955. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-23 18:59:04
Üzenet elküldve: 2016-06-23 18:59:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
*Hebegés, habogás, minden ami bosszantó Shya természetében most megmutatkozik, de mégsem idegesíti fel annyira, mint először, amikor tapasztalta milyen akadékoskodó tud lenni. Kezdi megszokni, hogy mindig aggályosabb nála és mostanra valahol még tetszik is neki ez, persze gyakran sok türelem kell hozzá.*
-De... de mi lenne?
*Utánozza kicsit eltúlozva a habogást.*
-Nem lesz semmi kislány, nyugodj már bele.
*Mosolyog Shyára, aztán körbeforgatja a szemeit. Azt észreveszi, hogy azért örül annak, amit tőle kapott és az a lényeg, a többit betudja a nagyapja nevelésének. Fejvadász mellett nőt fel, persze, hogy feszélyezi, ha tolvajjal van. Megnyugodva hallja, hogy a lány nem lép a méregkeverők útjára. Jól fizet, de nem tartja neki valónak.*
-Jobb, akkor, ha vigyázok magamra.
*Nevet vidáman, mikor Shya a mérgező növényt említi, amit olyan jól ismer.*
~Nem tudom mi lenne, ha más szoknyát is felhúznék. Akkor lehet, hamar megkapnám azt a virágot, valami italba.~
*A méregkeverőktől mindig jobb óvakodni, ha valaki szeret inni, akkor főleg, eddigi életében ezt az elvet vallotta. Gyanakvó énje még akkor is munkálkodni kezd, ha tudja, hogy Shya nem az a fajta, aki mérgeket kever. Megerősítette, hogy nem akar mérgekkel foglalkozni, de ismer egy pár növényt azért biztos, aminek nem próbálná ki a hatását. A könyvnézés közben Shya megtalálja, amit keresett és lelkesen mutatja neki.*
-Aha… absolu… és benne van, remek.
*Tart egy kis szünetet mielőtt elvigyorodik.*
-Mi a mennydörgés az?
*A Mágustorony nem annyira rejtélyes a számára, mint az előbbi kotyvalék. A díszkötéses könyvben elolvasta, amit tudni kell róla és valóban érdekes helynek ígérkezik.*
-Az, hát!
*Csap le rögtön.*
-Jó kaland lenne, lesz! Tudod mit? Odamegyünk. Holnap indulunk és megkeressük azt a tornyot.
*Jelenti ki teljes meggyőződéssel és ellentmondást nem fogadva.*
~Amúgy is elegem van már a városból, túl nyugodt hely. A mágiát is jó lenne valahol elkezdeni, azon kívül ott a Kikötő, rég jártam arra.*
*Shya szemébe néz és jólesik a centin alul mérhető közelsége, de alig látja a tekintetét, lévén besötétedik.*
-Kell a gyertya, ha még nézegetni akarod azt, besötétedik.
*Int fejével a növényes könyv felé, aztán felkel az ágyról, hogy meggyújtsa az asztalon lévő gyertyacsonkot. A könyvet leteszi az asztalra, aztán tüzet csihol és meggyújtja a kanócot. Amint a láng fellobban, a könyvek és az új kaland is kevésnek bizonyul ahhoz, hogy útját állják a rossz gondolatoknak, amik visszatérnek nem túl kellemes emlékeivel egyetemben. A gyertya lángját figyeli miközben, a lélegzete bent akad a képre, ami megjelenik az emlékeiben.*
~Az anyám, ő égett akkor.~
*A szeme színe elsötétedik és a gondterhelt arc nem fordul Shya felé, csak a lángot nézi meredten.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.23 19:06:53
//Shyahar//
*Hebegés, habogás, minden ami bosszantó Shya természetében most megmutatkozik, de mégsem idegesíti fel annyira, mint először, amikor tapasztalta milyen akadékoskodó tud lenni. Kezdi megszokni, hogy mindig aggályosabb nála és mostanra valahol még tetszik is neki ez, persze gyakran sok türelem kell hozzá.*
-De... de mi lenne?
*Utánozza kicsit eltúlozva a habogást.*
-Nem lesz semmi kislány, nyugodj már bele.
*Mosolyog Shyára, aztán körbeforgatja a szemeit. Azt észreveszi, hogy azért örül annak, amit tőle kapott és az a lényeg, a többit betudja a nagyapja nevelésének. Fejvadász mellett nőt fel, persze, hogy feszélyezi, ha tolvajjal van. Megnyugodva hallja, hogy a lány nem lép a méregkeverők útjára. Jól fizet, de nem tartja neki valónak.*
-Jobb, akkor, ha vigyázok magamra.
*Nevet vidáman, mikor Shya a mérgező növényt említi, amit olyan jól ismer.*
~Nem tudom mi lenne, ha más szoknyát is felhúznék. Akkor lehet, hamar megkapnám azt a virágot, valami italba.~
*A méregkeverőktől mindig jobb óvakodni, ha valaki szeret inni, akkor főleg, eddigi életében ezt az elvet vallotta. Gyanakvó énje még akkor is munkálkodni kezd, ha tudja, hogy Shya nem az a fajta, aki mérgeket kever. Megerősítette, hogy nem akar mérgekkel foglalkozni, de ismer egy pár növényt azért biztos, aminek nem próbálná ki a hatását. A könyvnézés közben Shya megtalálja, amit keresett és lelkesen mutatja neki.*
-Aha… absolu… és benne van, remek.
*Tart egy kis szünetet mielőtt elvigyorodik.*
-Mi a mennydörgés az?
*A Mágustorony nem annyira rejtélyes a számára, mint az előbbi kotyvalék. A díszkötéses könyvben elolvasta, amit tudni kell róla és valóban érdekes helynek ígérkezik.*
-Az, hát!
*Csap le rögtön.*
-Jó kaland lenne, lesz! Tudod mit? Odamegyünk. Holnap indulunk és megkeressük azt a tornyot.
*Jelenti ki teljes meggyőződéssel és ellentmondást nem fogadva.*
~Amúgy is elegem van már a városból, túl nyugodt hely. A mágiát is jó lenne valahol elkezdeni, azon kívül ott a Kikötő, rég jártam arra.*
*Shya szemébe néz és jólesik a centin alul mérhető közelsége, de alig látja a tekintetét, lévén besötétedik.*
-Kell a gyertya, ha még nézegetni akarod azt, besötétedik.
*Int fejével a növényes könyv felé, aztán felkel az ágyról, hogy meggyújtsa az asztalon lévő gyertyacsonkot. A könyvet leteszi az asztalra, aztán tüzet csihol és meggyújtja a kanócot. Amint a láng fellobban, a könyvek és az új kaland is kevésnek bizonyul ahhoz, hogy útját állják a rossz gondolatoknak, amik visszatérnek nem túl kellemes emlékeivel egyetemben. A gyertya lángját figyeli miközben, a lélegzete bent akad a képre, ami megjelenik az emlékeiben.*
~Az anyám, ő égett akkor.~
*A szeme színe elsötétedik és a gondterhelt arc nem fordul Shya felé, csak a lángot nézi meredten.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.23 19:06:53
2954. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-22 23:03:58
Üzenet elküldve: 2016-06-22 23:03:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
*Persze csak a szája járt. Még akkor is, ha már tapasztalhatta, hogy Lylina nem mindig úgy reagál, ahogy az ember elvárná egy ilyen finom virágszáltól. A szemérmes, jó neveltetést kapott úri kisasszonyból egy szemvillanás alatt ragadtatja magát olyasmire, ami az ő köreiben biztosan megrökönyödést váltana ki. Lehet, hogy pont ezt a kettősséget tartja annyira izgalmasnak benne.
És persze csak a szája járt, mert most ő érzi magát elég kényelmetlenül. Volt már olyan, hogy mezítelenül állt a lány előtt,
~Egek, egy napja ismerem.~
de az a fürdőben volt, nem pedig egy kis, bezárt ajtajú szobában, kettesben, ilyen vészes közelségben. És egy ilyen helyzetben, mint minden normális férfiember esetében, az ő fejében is olyan gondolatok fordulnak meg, melyeket a lány bizonyára rendkívül illetlennek találna. Vagy nem. Akárhogy is, az ilyen gondolatok gyakran fizikailag is láthatók a férfiakon, főleg ha nincs rajtuk nadrág. Úgyhogy miközben lepillant az övcsatjára, ahol Lylina kezei motoznak, majd újra fel a smaragdzöld szemekbe, a pajkos mosoly álcája mögött igyekszik koncentrálni és élénk képekkel megjeleníteni elméjében vérben úszó csatamezőt, oszladozó hullákkal, üzekedő orkokat, bármit, amit egy kicsit sem talál izgatónak. Úgy néz ki, hogy erőfeszítéseit egyelőre siker koronázza.*
- Bele sem merek gondolni, mi történne most, ha nem ígérted volna meg nyomatékosan, hogy ezentúl semmi olyasmit nem teszel, amivel kockáztatnád az ártatlanságod.
*Vigyorodik el épp akkor, amikor Lylina ügyködésének köszönhetően majdnem térdig csúszik le a nadrágja. Hagyja, hogy megfordítsák a sarka körül, aztán lehunyt szemmel „tűri”, ahogy a lány ügyködik a hátán. Bizsergető érzés minden egyes érintés, még akkor is ha ezek célja a viszketés megszüntetése. Érzi, hogy libabőrös lesz a karja. Sajnos semmi sem tart örökké, ezután lemossa magát a folyadékkal és a maradék kenőcsöt is felkeni. Felöltözködik, aztán az ablakhoz sétál, háttal a párkányra könyököl.*
- Jól van, tudom. *neveti el magát és leveszi magáról Lylina ingét, amit amúgy sem tudott összegombolni magán és elég furán feszült rajta. Pár pillanatig még nézi a kedves arcot, aztán kicsit komolyabban folytatja.*
- Bármikor megszabadulhatsz ettől az érdekes szerzettől, csak szólnod kell. *Biztos benne, pontosabban reméli, hogy a félelf leányzó nem így értette iménti megjegyzését, de nem árt ezt tisztázni.* - Abban is van ráció. Visszatérek jó atyádhoz és elmondom, hogy sikerült kereket oldanod. Biztos nem lesz boldog, én pedig elesek egy kisebb vagyontól, de szép nagy egérútra tehetsz szert. Talán akkorára, hogy többet ne kelljen aggódnod. Ellenkező esetben lesz melletted valaki, aki bármire hajlandó, hogy megvédjen.
*Ez elég fellengzősnek tűnhet, csak fakó hangja mutatja, hogy nem hatásvadász kijelentésnek szánta. Meg a mosoly, ami követi.*
- És bármikor kész bekenni a hátad. Ha esetleg úgy gondolod, hogy mégsem vakarnád le magadról a fura szerzetet, aminek örülne, akkor holnap még visszamehetünk a kuruzslóhoz, de utána el kell gondolkodni a továbbiakon. Maradhatunk itt, megpróbálhatunk elvegyülni a város nyüzsgésében, abban bízva, hogy tömegben nehezebb bárkit megtalálni. Vagy tovább is állhatunk. Van ide pár napi járóföldre egy kisebb város, Amon Ruadh. Azt beszélik, egy barbár törzs uralja és inkább egy nagyobb falu, egy föléje magasodó erőddel, mintsem rendes város. De az is járja felőle, hogy jól őrzik és ott mindig feltűnik az idegen. Nemcsak mi, az vagy azok is, akik minket keresnének.
*Nem akar dönteni Lylina helyett, arra sem akarja kényszeríteni, hogy most azonnal döntsön. Nem is kérdezi, hogy melyik változat rokonszenvesebb számára, gondolja át nyugodtan. És hátha van ezeknél jobb ötlete is.
Kicsit előrehajol, somolyogva szólal meg ismét, ahogy elorzott ingére bök.*
- Visszakapom?
*Persze csak a szája járt. Még akkor is, ha már tapasztalhatta, hogy Lylina nem mindig úgy reagál, ahogy az ember elvárná egy ilyen finom virágszáltól. A szemérmes, jó neveltetést kapott úri kisasszonyból egy szemvillanás alatt ragadtatja magát olyasmire, ami az ő köreiben biztosan megrökönyödést váltana ki. Lehet, hogy pont ezt a kettősséget tartja annyira izgalmasnak benne.
És persze csak a szája járt, mert most ő érzi magát elég kényelmetlenül. Volt már olyan, hogy mezítelenül állt a lány előtt,
~Egek, egy napja ismerem.~
de az a fürdőben volt, nem pedig egy kis, bezárt ajtajú szobában, kettesben, ilyen vészes közelségben. És egy ilyen helyzetben, mint minden normális férfiember esetében, az ő fejében is olyan gondolatok fordulnak meg, melyeket a lány bizonyára rendkívül illetlennek találna. Vagy nem. Akárhogy is, az ilyen gondolatok gyakran fizikailag is láthatók a férfiakon, főleg ha nincs rajtuk nadrág. Úgyhogy miközben lepillant az övcsatjára, ahol Lylina kezei motoznak, majd újra fel a smaragdzöld szemekbe, a pajkos mosoly álcája mögött igyekszik koncentrálni és élénk képekkel megjeleníteni elméjében vérben úszó csatamezőt, oszladozó hullákkal, üzekedő orkokat, bármit, amit egy kicsit sem talál izgatónak. Úgy néz ki, hogy erőfeszítéseit egyelőre siker koronázza.*
- Bele sem merek gondolni, mi történne most, ha nem ígérted volna meg nyomatékosan, hogy ezentúl semmi olyasmit nem teszel, amivel kockáztatnád az ártatlanságod.
*Vigyorodik el épp akkor, amikor Lylina ügyködésének köszönhetően majdnem térdig csúszik le a nadrágja. Hagyja, hogy megfordítsák a sarka körül, aztán lehunyt szemmel „tűri”, ahogy a lány ügyködik a hátán. Bizsergető érzés minden egyes érintés, még akkor is ha ezek célja a viszketés megszüntetése. Érzi, hogy libabőrös lesz a karja. Sajnos semmi sem tart örökké, ezután lemossa magát a folyadékkal és a maradék kenőcsöt is felkeni. Felöltözködik, aztán az ablakhoz sétál, háttal a párkányra könyököl.*
- Jól van, tudom. *neveti el magát és leveszi magáról Lylina ingét, amit amúgy sem tudott összegombolni magán és elég furán feszült rajta. Pár pillanatig még nézi a kedves arcot, aztán kicsit komolyabban folytatja.*
- Bármikor megszabadulhatsz ettől az érdekes szerzettől, csak szólnod kell. *Biztos benne, pontosabban reméli, hogy a félelf leányzó nem így értette iménti megjegyzését, de nem árt ezt tisztázni.* - Abban is van ráció. Visszatérek jó atyádhoz és elmondom, hogy sikerült kereket oldanod. Biztos nem lesz boldog, én pedig elesek egy kisebb vagyontól, de szép nagy egérútra tehetsz szert. Talán akkorára, hogy többet ne kelljen aggódnod. Ellenkező esetben lesz melletted valaki, aki bármire hajlandó, hogy megvédjen.
*Ez elég fellengzősnek tűnhet, csak fakó hangja mutatja, hogy nem hatásvadász kijelentésnek szánta. Meg a mosoly, ami követi.*
- És bármikor kész bekenni a hátad. Ha esetleg úgy gondolod, hogy mégsem vakarnád le magadról a fura szerzetet, aminek örülne, akkor holnap még visszamehetünk a kuruzslóhoz, de utána el kell gondolkodni a továbbiakon. Maradhatunk itt, megpróbálhatunk elvegyülni a város nyüzsgésében, abban bízva, hogy tömegben nehezebb bárkit megtalálni. Vagy tovább is állhatunk. Van ide pár napi járóföldre egy kisebb város, Amon Ruadh. Azt beszélik, egy barbár törzs uralja és inkább egy nagyobb falu, egy föléje magasodó erőddel, mintsem rendes város. De az is járja felőle, hogy jól őrzik és ott mindig feltűnik az idegen. Nemcsak mi, az vagy azok is, akik minket keresnének.
*Nem akar dönteni Lylina helyett, arra sem akarja kényszeríteni, hogy most azonnal döntsön. Nem is kérdezi, hogy melyik változat rokonszenvesebb számára, gondolja át nyugodtan. És hátha van ezeknél jobb ötlete is.
Kicsit előrehajol, somolyogva szólal meg ismét, ahogy elorzott ingére bök.*
- Visszakapom?
2953. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-22 15:55:23
Üzenet elküldve: 2016-06-22 15:55:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Chetro//
*Az elmúlt pár perc szinte óráknak hat a számára. Fölösleges újabb gondolatokba mélyedni, hogy mennyire is szokatlan és zavarba ejtő az a helyzet, amiben egyre gyakrabban találja magát a férfi mellett. Noha egyszerűen átsiklathatna a dolgok felett, hisz ami eddig kettejük között történt semmi olyanra nem mutat, hogy határozottabb hátsó szándék bújna meg a cselekedeteik mögött. Egy kósza csók még nem a világ.*
~Csupán csak a hely, a helyzet és a hangulat, nem?~
*Hosszan ereszti ki a tüdejében ragadt levegőt, míg szemeit lehunyja. Néha meg-meg rezzen, ahogy a vízzel, majd a kenőccsel igyekszik enyhíteni a pöttyök kínzását a férfi.*
- Minden bizonnyal a város van rám ilyen elvetemült hatással. Vagy talán egy érdekes szerzet, aki idő közben hozzám csapódott és még nem sikerült külön válnom tőle.
*Sandít is hátra komisz mosollyal, majd halkan felnevetve fordul is vissza előre.*
- Nyomatékosan megígérem, hogy ezentúl semmi olyat nem követek el, amivel kockáztathatom az ártatlanságodat.
*Bólogat is maga elé, majd ismét felkuncogva várja meg, míg az utolsó kenések is megtörténnek, végül ahogy Chetro a munka végére ér ismét eltakarva magát fordul is kissé vissza hozzá. Amíg kísérője is megszabadul a ruháktól addig valóban magához veszi a kencét és alaposan be is keni magát a kimaradt helyeken. Már most érzi, mintha kevésbé gyötörné a viszketés, de talán csak a reménykedés váltja ki a hatást. Chetro megjegyzésére viszont megtorpanva vonja fel a szemöldökeit, s lassanként arcára ül ki a sunyi kis mosoly.*
- Tudod mit?
*Egyenesedik is ki, ahogy a vigyor is szélesedik ajkain, majd az ágyról a férfi ingét felkapva ölti magára, pár gombot lazán a helyére igazítva.*
- Tudom, hogy csak szájhősködsz, ezért én megmutatom, hogy rendesen elvégzem azt, ami a dolgommá vált.
*S ezzel már nem is tétovázik tovább. Egyetlen lépéssel terem nála, majd finoman szembe fordítja magával. Így ismét szinte csak centik választják el őket egymástól. Épp annyi, hogy keze kényelmesen elférjen, amíg a nadrág bontásának lát neki. Természetesen minden jólneveltségét magába zárva csakis a férfi szemeit fürkészi, de pillanatokon belül a művelet be is fejeződik, s az alsó ruházat már combközépnél pihen meg. Szinte gyermekien édes mosolyt villant meg, ahogy a férfi vállára fogva tuszkolja is magának háttal.*
- És akkor most lássunk is neki.
*Veszi is fel a rongyot, majd a vízbe mártogatva egyenesedik vissza. Gyengéden nyomkodja végig a nedves anyagot a pörsenéseken. Néhol kissé finomabban megdörzsölgeti a bőrt, ha esetleg ismét fel-fel lépne a kínzó viszketés, hát enyhít rajta. Gyengéd simítgatásokkal halad végig a hátán, majd a csípője után befejezi a munkálatot. Az anyagdarab száraz felével felitatgatja a fölösleget, amit már a bőre nem ivott magába, majd el is kobozza a kenőcsöt. Az ajkába harapva kanalaz ki ujjaival egy nagyobb adagot, majd masszírozgatva viszi is fel a férfi vállaira és hátára. Ahogy minden olyan porcikát lekezelt, melyet Chetro körülményesebben érne csak el félreteszi a megmaradt kenőcsöt, majd egy újabb szusszanással fordít is hátat.*
- Nos kész is volnánk. A maradék már a tiéd. De most szólok a ruháidon rajta legyen a szemed, amíg befejezed a dolgot. Nehogy ismét a fogadóba kelljen lesietned értük.
*Jegyzi is meg mosolygós hangon, majd amíg a férfi a maradék kenőccsel elfoglalja magát addig megigazgatja magán az elkobzott inget és az egyik székhez ballagva fordítja szembe az ablakkal, majd le is ülve pislog ki a napsütésre. Arcáról képtelen levakarni a mosolyt. Hiába, jól látszik rajta, hogy a helyzete ellenére is egyre felhőtlenebbül élvezi a férfi társaságát. Főleg ezeket az apró kis kalandokat, amikbe a két nap alatt sikerült belefutniuk.*
*Az elmúlt pár perc szinte óráknak hat a számára. Fölösleges újabb gondolatokba mélyedni, hogy mennyire is szokatlan és zavarba ejtő az a helyzet, amiben egyre gyakrabban találja magát a férfi mellett. Noha egyszerűen átsiklathatna a dolgok felett, hisz ami eddig kettejük között történt semmi olyanra nem mutat, hogy határozottabb hátsó szándék bújna meg a cselekedeteik mögött. Egy kósza csók még nem a világ.*
~Csupán csak a hely, a helyzet és a hangulat, nem?~
*Hosszan ereszti ki a tüdejében ragadt levegőt, míg szemeit lehunyja. Néha meg-meg rezzen, ahogy a vízzel, majd a kenőccsel igyekszik enyhíteni a pöttyök kínzását a férfi.*
- Minden bizonnyal a város van rám ilyen elvetemült hatással. Vagy talán egy érdekes szerzet, aki idő közben hozzám csapódott és még nem sikerült külön válnom tőle.
*Sandít is hátra komisz mosollyal, majd halkan felnevetve fordul is vissza előre.*
- Nyomatékosan megígérem, hogy ezentúl semmi olyat nem követek el, amivel kockáztathatom az ártatlanságodat.
*Bólogat is maga elé, majd ismét felkuncogva várja meg, míg az utolsó kenések is megtörténnek, végül ahogy Chetro a munka végére ér ismét eltakarva magát fordul is kissé vissza hozzá. Amíg kísérője is megszabadul a ruháktól addig valóban magához veszi a kencét és alaposan be is keni magát a kimaradt helyeken. Már most érzi, mintha kevésbé gyötörné a viszketés, de talán csak a reménykedés váltja ki a hatást. Chetro megjegyzésére viszont megtorpanva vonja fel a szemöldökeit, s lassanként arcára ül ki a sunyi kis mosoly.*
- Tudod mit?
*Egyenesedik is ki, ahogy a vigyor is szélesedik ajkain, majd az ágyról a férfi ingét felkapva ölti magára, pár gombot lazán a helyére igazítva.*
- Tudom, hogy csak szájhősködsz, ezért én megmutatom, hogy rendesen elvégzem azt, ami a dolgommá vált.
*S ezzel már nem is tétovázik tovább. Egyetlen lépéssel terem nála, majd finoman szembe fordítja magával. Így ismét szinte csak centik választják el őket egymástól. Épp annyi, hogy keze kényelmesen elférjen, amíg a nadrág bontásának lát neki. Természetesen minden jólneveltségét magába zárva csakis a férfi szemeit fürkészi, de pillanatokon belül a művelet be is fejeződik, s az alsó ruházat már combközépnél pihen meg. Szinte gyermekien édes mosolyt villant meg, ahogy a férfi vállára fogva tuszkolja is magának háttal.*
- És akkor most lássunk is neki.
*Veszi is fel a rongyot, majd a vízbe mártogatva egyenesedik vissza. Gyengéden nyomkodja végig a nedves anyagot a pörsenéseken. Néhol kissé finomabban megdörzsölgeti a bőrt, ha esetleg ismét fel-fel lépne a kínzó viszketés, hát enyhít rajta. Gyengéd simítgatásokkal halad végig a hátán, majd a csípője után befejezi a munkálatot. Az anyagdarab száraz felével felitatgatja a fölösleget, amit már a bőre nem ivott magába, majd el is kobozza a kenőcsöt. Az ajkába harapva kanalaz ki ujjaival egy nagyobb adagot, majd masszírozgatva viszi is fel a férfi vállaira és hátára. Ahogy minden olyan porcikát lekezelt, melyet Chetro körülményesebben érne csak el félreteszi a megmaradt kenőcsöt, majd egy újabb szusszanással fordít is hátat.*
- Nos kész is volnánk. A maradék már a tiéd. De most szólok a ruháidon rajta legyen a szemed, amíg befejezed a dolgot. Nehogy ismét a fogadóba kelljen lesietned értük.
*Jegyzi is meg mosolygós hangon, majd amíg a férfi a maradék kenőccsel elfoglalja magát addig megigazgatja magán az elkobzott inget és az egyik székhez ballagva fordítja szembe az ablakkal, majd le is ülve pislog ki a napsütésre. Arcáról képtelen levakarni a mosolyt. Hiába, jól látszik rajta, hogy a helyzete ellenére is egyre felhőtlenebbül élvezi a férfi társaságát. Főleg ezeket az apró kis kalandokat, amikbe a két nap alatt sikerült belefutniuk.*
2952. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-22 09:34:33
Üzenet elküldve: 2016-06-22 09:34:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
*Valahogy máris jobban érzi magát attól, hogy szerencsésen elérik a szobájukat és Morfiusz vigyorog. Az egész nyitja az, és ezt Shyahar pontosan tudja, hogy számít neki a férfi, fontos számára, hogy mi van vele, és azt is tudja, hogy nagyon megviselte Morfot mindaz, ami a Szegénynegyedben történt. Így most egyszerűen csak örül, hogy képes mosolyogni.*
- Ez az, de...
*A lány még mindig csak hápogni tud, miközben a melléhez szorítja a vékony könyvecskét.*
- Hát... hát, végtére is annyi aranyat elkérni érte tényleg rablás *mondja végül, mert ebben kénytelen igazat adni Morfnak. A könyvecske valóban érdekes és megkönnyíti a vajákosok, illatszerkészítők, gyógynövényesek életét, de nem misztikus és titkos tanok szerepelnek benne.*
- Én, én, szóval *kezdi, de még mindig magához szorítja a könyvet.* Nekem? Miféle többit? *kérdi aztán, mert győz a kíváncsisága.
Aztán csak nézi a zsákmányt, két becsomagolt marcipánszívecske, két-három hajfonatba fonható kis fém ékszer, amiket Shyahar eddig csak törpelányokon látott, de az ő hajukban mindig megcsodálta ezeket a díszeket, és egy nyaklánc, ami különböző hosszúságú vékony bőrszálakra mintába rendezetten felfűzött kagylókból áll.
Fogalma sincs mennyibe kerülhet az ilyesmi, de tudja, messze nem olyan drága, mint az arany meg ezüst ötvös remekek, drágakövekkel díszítve.
Igazából Shyaharnak nem is számít a pénzbeli értéke se a láncnak, se a hajdíszeknek, nem arra törekszik, hogy minél értékesebb ajándékokat szerezzen meg, és így mondva megérje neki Morfiusszal lenni. Ő nem szajha, sem útszéli sem úri módon. A zsákmány értékét is csak azért számolja gyorsan össze magában, hogy átváltsa, hogy ezért ha elkapnák Morfot, megúszná-e néhány botütéssel, vagy valami agilisabb törvényszolga tényleg fel akarná-e lógatni.
Mélyet sóhajt, mikor kikalkulálja, hogy ennyiért azért nem fizetne a fejével az ő mestertolvaja, majd lassan megcsóválja a fejét.*
- Talán mert alkudozni is művészet? *mormogja mikor megölelik egymást, érzi Morf még fel is emeli őt, képtelen mást tenni, végül elmosolyodik.*
- Szépek, úgy értem a kagylós lánc is *ismeri el végül. majd bólint.* Igen, aggódom érted, és még az is lehet, hogy túl sokat. De majd egyszer ha ráérsz elgondolkodni a dolgokon, akkor jusson eszedbe, amit most mondok: Mindig nézz kételkedve az olyan nőre, aki azt mondja szeret, de közben cseppet sem aggódik azon, hogy mit művelsz! Ott valami nincs rendben.
*A hangja komoly, a tekintete is.
Aztán persze elmosolyodik.*
- Elhiszem és tényleg mesterien csinálod, de ettől még nem fogom ám helyeselni! *finoman Morf bordái alá bök az immár szabad bal keze mutatóujjával. Hiszen a jobbjával még mindig a könyvet szorítja magához.*
- Jaj Morf, egy percig sem gondoltam azt, hogy feladnál! *vágja rá azonnal.* Nem ilyesmit nem gondolok. De... de mi lenne...?
~Mi lenne velem, ha nem lennél? Hát tényleg nem érted? Mi lenne velem egyedül, nélküled?~
*Pislog és a férfit nézi, aki láthatóan tényleg nem tudja, vagy nem meri megengedni magának, hogy elhiggye, hogy számít, valóban számít Shyaharnak.
A lány halkan sóhajt, de tudja, az ilyesmit szavakkal nem lehet Morfiusznak elmagyarázni, mert tapasztalatok hiányában nem értené meg.
Ahogy egymás mellé ülnek az ágy szélén is csak nevet.*
~Nyilván nem adna fel, sose, de azt el tudja képzelni, hogy én meg csak úgy lazán elsétálnék, vissza se nézve, vidáman. A bolond.~
- Mérgeket nem, nem vagyok az a fajta, bár ismerek virágot, ami mérgező. Egy korty a teájából, és már jöhet is a koporsókészítő mintát venni. Egyébként nagyon szép virág, sok nő belőle a kikötő táján, ott jó neki az éghajlat, az illata is finom. csak épp nem hallani körülötte a méhecskék döngicsélését. De az illatosítókkal igazad van, az megérné, sőt, ha végül eljutunk le, Délre, ha át lehet haladni arrafelé, nő arra egy másik virág is, ami meg talán neked segíthetne, az álmokkal, és hogy jól tudj pihenni *meséli.* Ebben a könyvben ilyesmik vannak írva.
*Shya lapozgat, majd megáll egy rajznál és elmosolyodik.* Na ez az! Benne van! Itt van az absolu készítésének módja.
*A mosolyában ott a színtiszta öröm, hogy végre megtalálja amit keresett, mutatja is Morfnak a megfelelő oldalt.
Közben megnézi azt is, amit Morfiusz mutat neki, a mágiáról szóló könyv igencsak szép kidolgozású.*
- Hűű, de hát ez díszkötéses. Te az eredetit hoztad el és nem a másolatot! *böki megint kicsit oldalba a kedvesét.*
- Hmm. Szép rajz. Mit ábrázol? Valami torony, ugye?
~Mágustorony.~
- Mintha én is hallottam volna már hírét.
*Shya Morf vállára támasztja az állát és úgy olvas bele a férfi könyvébe.*
- Azt írja, hogy a Kikötőtől visszább egy rejtekúton találni rá, nagyon eldugott helyen.
*A lány Morfiuszra néz.*
- Kaland lenne meglelni, nem?
*A férfi felé fordul, és ha Morf is ránéz, akkor bizony mindössze pár centiről pillant a barna szempárba.*
//Morfiusz//
*Valahogy máris jobban érzi magát attól, hogy szerencsésen elérik a szobájukat és Morfiusz vigyorog. Az egész nyitja az, és ezt Shyahar pontosan tudja, hogy számít neki a férfi, fontos számára, hogy mi van vele, és azt is tudja, hogy nagyon megviselte Morfot mindaz, ami a Szegénynegyedben történt. Így most egyszerűen csak örül, hogy képes mosolyogni.*
- Ez az, de...
*A lány még mindig csak hápogni tud, miközben a melléhez szorítja a vékony könyvecskét.*
- Hát... hát, végtére is annyi aranyat elkérni érte tényleg rablás *mondja végül, mert ebben kénytelen igazat adni Morfnak. A könyvecske valóban érdekes és megkönnyíti a vajákosok, illatszerkészítők, gyógynövényesek életét, de nem misztikus és titkos tanok szerepelnek benne.*
- Én, én, szóval *kezdi, de még mindig magához szorítja a könyvet.* Nekem? Miféle többit? *kérdi aztán, mert győz a kíváncsisága.
Aztán csak nézi a zsákmányt, két becsomagolt marcipánszívecske, két-három hajfonatba fonható kis fém ékszer, amiket Shyahar eddig csak törpelányokon látott, de az ő hajukban mindig megcsodálta ezeket a díszeket, és egy nyaklánc, ami különböző hosszúságú vékony bőrszálakra mintába rendezetten felfűzött kagylókból áll.
Fogalma sincs mennyibe kerülhet az ilyesmi, de tudja, messze nem olyan drága, mint az arany meg ezüst ötvös remekek, drágakövekkel díszítve.
Igazából Shyaharnak nem is számít a pénzbeli értéke se a láncnak, se a hajdíszeknek, nem arra törekszik, hogy minél értékesebb ajándékokat szerezzen meg, és így mondva megérje neki Morfiusszal lenni. Ő nem szajha, sem útszéli sem úri módon. A zsákmány értékét is csak azért számolja gyorsan össze magában, hogy átváltsa, hogy ezért ha elkapnák Morfot, megúszná-e néhány botütéssel, vagy valami agilisabb törvényszolga tényleg fel akarná-e lógatni.
Mélyet sóhajt, mikor kikalkulálja, hogy ennyiért azért nem fizetne a fejével az ő mestertolvaja, majd lassan megcsóválja a fejét.*
- Talán mert alkudozni is művészet? *mormogja mikor megölelik egymást, érzi Morf még fel is emeli őt, képtelen mást tenni, végül elmosolyodik.*
- Szépek, úgy értem a kagylós lánc is *ismeri el végül. majd bólint.* Igen, aggódom érted, és még az is lehet, hogy túl sokat. De majd egyszer ha ráérsz elgondolkodni a dolgokon, akkor jusson eszedbe, amit most mondok: Mindig nézz kételkedve az olyan nőre, aki azt mondja szeret, de közben cseppet sem aggódik azon, hogy mit művelsz! Ott valami nincs rendben.
*A hangja komoly, a tekintete is.
Aztán persze elmosolyodik.*
- Elhiszem és tényleg mesterien csinálod, de ettől még nem fogom ám helyeselni! *finoman Morf bordái alá bök az immár szabad bal keze mutatóujjával. Hiszen a jobbjával még mindig a könyvet szorítja magához.*
- Jaj Morf, egy percig sem gondoltam azt, hogy feladnál! *vágja rá azonnal.* Nem ilyesmit nem gondolok. De... de mi lenne...?
~Mi lenne velem, ha nem lennél? Hát tényleg nem érted? Mi lenne velem egyedül, nélküled?~
*Pislog és a férfit nézi, aki láthatóan tényleg nem tudja, vagy nem meri megengedni magának, hogy elhiggye, hogy számít, valóban számít Shyaharnak.
A lány halkan sóhajt, de tudja, az ilyesmit szavakkal nem lehet Morfiusznak elmagyarázni, mert tapasztalatok hiányában nem értené meg.
Ahogy egymás mellé ülnek az ágy szélén is csak nevet.*
~Nyilván nem adna fel, sose, de azt el tudja képzelni, hogy én meg csak úgy lazán elsétálnék, vissza se nézve, vidáman. A bolond.~
- Mérgeket nem, nem vagyok az a fajta, bár ismerek virágot, ami mérgező. Egy korty a teájából, és már jöhet is a koporsókészítő mintát venni. Egyébként nagyon szép virág, sok nő belőle a kikötő táján, ott jó neki az éghajlat, az illata is finom. csak épp nem hallani körülötte a méhecskék döngicsélését. De az illatosítókkal igazad van, az megérné, sőt, ha végül eljutunk le, Délre, ha át lehet haladni arrafelé, nő arra egy másik virág is, ami meg talán neked segíthetne, az álmokkal, és hogy jól tudj pihenni *meséli.* Ebben a könyvben ilyesmik vannak írva.
*Shya lapozgat, majd megáll egy rajznál és elmosolyodik.* Na ez az! Benne van! Itt van az absolu készítésének módja.
*A mosolyában ott a színtiszta öröm, hogy végre megtalálja amit keresett, mutatja is Morfnak a megfelelő oldalt.
Közben megnézi azt is, amit Morfiusz mutat neki, a mágiáról szóló könyv igencsak szép kidolgozású.*
- Hűű, de hát ez díszkötéses. Te az eredetit hoztad el és nem a másolatot! *böki megint kicsit oldalba a kedvesét.*
- Hmm. Szép rajz. Mit ábrázol? Valami torony, ugye?
~Mágustorony.~
- Mintha én is hallottam volna már hírét.
*Shya Morf vállára támasztja az állát és úgy olvas bele a férfi könyvébe.*
- Azt írja, hogy a Kikötőtől visszább egy rejtekúton találni rá, nagyon eldugott helyen.
*A lány Morfiuszra néz.*
- Kaland lenne meglelni, nem?
*A férfi felé fordul, és ha Morf is ránéz, akkor bizony mindössze pár centiről pillant a barna szempárba.*
2951. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-21 20:53:45
Üzenet elküldve: 2016-06-21 20:53:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
*Vigyorog, ahogy szokása, mert van valami szórakoztató abban, amikor Shya hercegnő módjára húzza fel az orrát egy-egy megjegyzésen. Most is ez történik és szórakoztatja. Shya keze sem marad üres, ahogy felviszik a megkezdett vacsorájukat a szobába, ezért az ajtón bejutás bravúr. Valahogy, azért csak megoldják és bekerülnek az ajtón az étellel és itallal együtt. Számításai a könyvel beválnak, a lány meglepettnek tűnik és hirtelen elakad a szava.*
-Igen ez az nem, amit akartál a könyvesnél.
*Meghúzza a vállát a kellő, nem törődöm vele magasságba.*
-Na és? Drágán adta. Lopott volna tőlünk, ha kifizetjük, most mi loptunk tőle, ez akkor csak jobb.
*A mindenségedetre idegesen megrándul a szemöldöke.*
-Mi bajod már megint? Csak azt ne mond, hogy ez sem tetszik. Neked hoztam el és meg se kapod a többit, ha ezt csinálod. Csak néhány apróságot loptam, meg két könyvet ma, adj fel érte, ha akarsz és kössenek fel!
*A rettenetes jelzőre csak szélesen elmosolyodik és előadja a zsebeiben eddig tárolt zsákmányt a piacról, ami szerinte nem is nevezhető annak, hiszen néhány csomagolt édesség, egy pár kisebb ékszer, meg egy pár bőrszálra fűzött kagyló nem nevezhető igazi tolvajzsákmánynak.*
-Lehet, de minek alkudoznál, ha könnyebben is meg lehet szerezni.
*Átöleli két karral, mikor Shya a derekánál fogja át, aztán magához szorítja, kicsit el is emeli közben a talajtól, de csak néhány milliméterre, aztán leereszti.*
-Te meg túl sokat aggódsz.
*Tudja, hogy nem tetszik a lánynak, amit a piacon előadott, de úgy tűnik végül megbékél vele, akkor pedig nem osztja tovább a véleményét neki a szabad életről és arról mennyivel könnyebb lopni, mint alkudozni. Sokkal kellemesebb, ha inkább átöleli, ezzel ki tud egyezni ma estére.*
-Mesterien mi? Vigyorog elégedetten Gyakoroltam eleget elhiheted.
*Az aggályoskodás persze nem maradhat el, de meglepetten figyeli csak Shyát közben.*
-Veled? Mi lenne veled? Nem kell aggódnod, elvégre te nem loptál. Nem adnálak fel, ha úgy alakul magamra vállalnám, ebben ne kételkedj, de a lényeg az, hogy nem kapnak el úgyse.
*Nevet csak ezen a képtelen feltételezésen, aztán a jelzésre Shya mellé ül és nézi a könyvet, na meg persze a lányt, ahogy lapozgat.*
-Miért kell ez a könyv neked annyira? Tényleg mérgeket akarsz keverni, vagy olyan tudod, illatos kencéket?
*Ütközik a válla Shya vállával, miközben egyre közelebbről nézi.*
-Na akkor, én is megnézem mit hoztam el a könyvtárból.
*A zsebében tárolt utolsó könyv sem vastag példány, de a borítója dísz veretes és sötétkék. Előkapja, ha már olvasó óra van és találomra üti fel egy oldalon, valahol középen.*
-Ezt nézd!
*Dugja Shya orra alá a könyvet.*
-Tudod mi ez? *Kérdőn néz a lányra, aztán állával bök a rajz felé, ami egy tornyot ábrázol vékony vonalakból rajzolva.*
-Azt írja, ez a Mágustorony. Hallottam már róla.
*Érdeklődéssel szemléli meg a képet, aztán elkezdi olvasni az oldalt. Amikor a végére ér Shya könyvére les.*
-Abban van valami érdekes?
*Kérdez rá, mert nem akarja az olvasással végleg száműzni a beszélgetést. Arra mindenképpen jó a könyv, hogy sikeresen elterelje a figyelmét az emlékektől.*
//Shyahar//
*Vigyorog, ahogy szokása, mert van valami szórakoztató abban, amikor Shya hercegnő módjára húzza fel az orrát egy-egy megjegyzésen. Most is ez történik és szórakoztatja. Shya keze sem marad üres, ahogy felviszik a megkezdett vacsorájukat a szobába, ezért az ajtón bejutás bravúr. Valahogy, azért csak megoldják és bekerülnek az ajtón az étellel és itallal együtt. Számításai a könyvel beválnak, a lány meglepettnek tűnik és hirtelen elakad a szava.*
-Igen ez az nem, amit akartál a könyvesnél.
*Meghúzza a vállát a kellő, nem törődöm vele magasságba.*
-Na és? Drágán adta. Lopott volna tőlünk, ha kifizetjük, most mi loptunk tőle, ez akkor csak jobb.
*A mindenségedetre idegesen megrándul a szemöldöke.*
-Mi bajod már megint? Csak azt ne mond, hogy ez sem tetszik. Neked hoztam el és meg se kapod a többit, ha ezt csinálod. Csak néhány apróságot loptam, meg két könyvet ma, adj fel érte, ha akarsz és kössenek fel!
*A rettenetes jelzőre csak szélesen elmosolyodik és előadja a zsebeiben eddig tárolt zsákmányt a piacról, ami szerinte nem is nevezhető annak, hiszen néhány csomagolt édesség, egy pár kisebb ékszer, meg egy pár bőrszálra fűzött kagyló nem nevezhető igazi tolvajzsákmánynak.*
-Lehet, de minek alkudoznál, ha könnyebben is meg lehet szerezni.
*Átöleli két karral, mikor Shya a derekánál fogja át, aztán magához szorítja, kicsit el is emeli közben a talajtól, de csak néhány milliméterre, aztán leereszti.*
-Te meg túl sokat aggódsz.
*Tudja, hogy nem tetszik a lánynak, amit a piacon előadott, de úgy tűnik végül megbékél vele, akkor pedig nem osztja tovább a véleményét neki a szabad életről és arról mennyivel könnyebb lopni, mint alkudozni. Sokkal kellemesebb, ha inkább átöleli, ezzel ki tud egyezni ma estére.*
-Mesterien mi? Vigyorog elégedetten Gyakoroltam eleget elhiheted.
*Az aggályoskodás persze nem maradhat el, de meglepetten figyeli csak Shyát közben.*
-Veled? Mi lenne veled? Nem kell aggódnod, elvégre te nem loptál. Nem adnálak fel, ha úgy alakul magamra vállalnám, ebben ne kételkedj, de a lényeg az, hogy nem kapnak el úgyse.
*Nevet csak ezen a képtelen feltételezésen, aztán a jelzésre Shya mellé ül és nézi a könyvet, na meg persze a lányt, ahogy lapozgat.*
-Miért kell ez a könyv neked annyira? Tényleg mérgeket akarsz keverni, vagy olyan tudod, illatos kencéket?
*Ütközik a válla Shya vállával, miközben egyre közelebbről nézi.*
-Na akkor, én is megnézem mit hoztam el a könyvtárból.
*A zsebében tárolt utolsó könyv sem vastag példány, de a borítója dísz veretes és sötétkék. Előkapja, ha már olvasó óra van és találomra üti fel egy oldalon, valahol középen.*
-Ezt nézd!
*Dugja Shya orra alá a könyvet.*
-Tudod mi ez? *Kérdőn néz a lányra, aztán állával bök a rajz felé, ami egy tornyot ábrázol vékony vonalakból rajzolva.*
-Azt írja, ez a Mágustorony. Hallottam már róla.
*Érdeklődéssel szemléli meg a képet, aztán elkezdi olvasni az oldalt. Amikor a végére ér Shya könyvére les.*
-Abban van valami érdekes?
*Kérdez rá, mert nem akarja az olvasással végleg száműzni a beszélgetést. Arra mindenképpen jó a könyv, hogy sikeresen elterelje a figyelmét az emlékektől.*
2950. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-21 18:15:54
Üzenet elküldve: 2016-06-21 18:15:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
*Miközben a mosdótál mellé kikészített kendővel letörli a karját, halkan kuncog a másik felháborodásán. Nem foglalkozik vele, hogy megjátszott-e vagy sem – a kissé eltúlzott gesztusokból arra következtet, hogy az előbbi – van annyira aljas, hogy kiélvezze ezt a helyzetet, ami még pirulást is okozott. Nagyjából tisztában van vele, hogy mennyire szokatlan lehet mindez a lánynak, hiszen valószínűleg rá oktrojált vőlegénye sem engedhetett volna meg magának ilyen felszólítást a nászéjszaka előtt. Így aztán akkor sem döbbenne meg jobban, ha egy szép napon a törpék királyává koronáznák, mint most, ahogy Lylina egymás után csak megszabadul ruhadarabjaitól. Ahogy mondani szokás, arcára dermed a mosoly és a kendővel kezében megáll a mozdulat. Pár pillanatig szinte csak egyetlen tudatos cselekvésre képes; hogy tekintetét ne kapja máshova a zöld szemekről. Persze a perifériás látással nem lehet mit kezdeni.*
- Nos... *nyújtja el kicsit az s betűt, ahogy vállára csapja a törölközőt és a tálat kézbe azon gondolkodik, hogy mennyire is legyen aljas? Nagyon, vagy egy kicsit jobban? Az ágyra téve az orvosságos folyadékot tartalmazó edényt, megmártja benne a törülköző egyik sarkát, aztán felegyenesedik. Most már talán egy arasznyi távolság sincs az orruk között és ilyen közelről a smaragdszín szemeket is sokkal elbűvölőbbeknek találja. Bár lehet, hogy az az arany cirmos beütés az íriszeken csak fantáziájának szüleménye.
Valahogy rekedtes a hangja amikor megszólal.*
- Azt a rossz szokását, kisasszony, hogy idegen férfiak előtt pucérra vetkezik, még otthonról hozta vagy ebben a bűnös városban szedte fel? Fertelmes. Fertelmes!
*Másodjára már szótagolva nyomatékosítja, hogy mennyire helyteleníti Lylina viselkedését, bár az erkölcscsősz szerepét hitelteleníti a hangjában bujkáló nevetés. Mintha a lány is mozdulna, hogy hátat fordítson neki, erre csak rásegít, ahogy a vállainál fogva megfordítja tengelye körül. Ezután egy pillanatra mintha megszabadulna önuralmától: elkerekedik a szeme és ajka egy néma o-t formáz, talán még sóhajt is egyet. Azt a folytatást, ami egy bordélyházban teljesen kézenfekvő lenne, de még egy vászoncselédnél is, itt most nem tudja elképzelni. Illetve nagyon is el tudja képzelni, sajnos, a megvalósítást nem. Az igazán furcsa az, hogy nem is tartaná igazán helyesnek. Jobb lenne a gyógykezelésre koncentrálni!
A kendő benedvesített felével gondosan végigtörölgeti Lylina nyakszirtjét, vállait, hátát és, ha már kéznél vannak, karjait. Nem spórol a folyadékkel, itt-ott aprócska patakokban fut lefelé a pirosló foltokkal tarkított háton a padló felé. Mikor úgy érzi, a lemosásból elég, a törölköző száraz felével felszárogatja a nedvességet Lylina hátáról, aztán a tégelyből kanalaz ki ujjaival egy jókora adag krémet, amit egyenletesen eloszlat, vállaktól derékig lefelé. Egész hamar beszívódik a bőrbe, remélhetőleg hatásos is. És talán elég is lesz mindkettőjüknek.*
- Kész. *fordít hátat miután végzett, és tálat, tégelyt, törölközőt lerakott az ágyra. Míg vetkőzni kezd, a lány bekenheti magát a kencével. Már félmeztelen, amikor keze megáll az övcsatnál és óvatosan sandít hátra, hogy ha kell, visszakaphassa fejét. Inkább csak a válla remegésén látni, hogy nevet, ahogy eszébe jut a fürdő.*
- Deréktől lefelé is? Azt mostanában saját feladatodnak tekinted.
*Miközben a mosdótál mellé kikészített kendővel letörli a karját, halkan kuncog a másik felháborodásán. Nem foglalkozik vele, hogy megjátszott-e vagy sem – a kissé eltúlzott gesztusokból arra következtet, hogy az előbbi – van annyira aljas, hogy kiélvezze ezt a helyzetet, ami még pirulást is okozott. Nagyjából tisztában van vele, hogy mennyire szokatlan lehet mindez a lánynak, hiszen valószínűleg rá oktrojált vőlegénye sem engedhetett volna meg magának ilyen felszólítást a nászéjszaka előtt. Így aztán akkor sem döbbenne meg jobban, ha egy szép napon a törpék királyává koronáznák, mint most, ahogy Lylina egymás után csak megszabadul ruhadarabjaitól. Ahogy mondani szokás, arcára dermed a mosoly és a kendővel kezében megáll a mozdulat. Pár pillanatig szinte csak egyetlen tudatos cselekvésre képes; hogy tekintetét ne kapja máshova a zöld szemekről. Persze a perifériás látással nem lehet mit kezdeni.*
- Nos... *nyújtja el kicsit az s betűt, ahogy vállára csapja a törölközőt és a tálat kézbe azon gondolkodik, hogy mennyire is legyen aljas? Nagyon, vagy egy kicsit jobban? Az ágyra téve az orvosságos folyadékot tartalmazó edényt, megmártja benne a törülköző egyik sarkát, aztán felegyenesedik. Most már talán egy arasznyi távolság sincs az orruk között és ilyen közelről a smaragdszín szemeket is sokkal elbűvölőbbeknek találja. Bár lehet, hogy az az arany cirmos beütés az íriszeken csak fantáziájának szüleménye.
Valahogy rekedtes a hangja amikor megszólal.*
- Azt a rossz szokását, kisasszony, hogy idegen férfiak előtt pucérra vetkezik, még otthonról hozta vagy ebben a bűnös városban szedte fel? Fertelmes. Fertelmes!
*Másodjára már szótagolva nyomatékosítja, hogy mennyire helyteleníti Lylina viselkedését, bár az erkölcscsősz szerepét hitelteleníti a hangjában bujkáló nevetés. Mintha a lány is mozdulna, hogy hátat fordítson neki, erre csak rásegít, ahogy a vállainál fogva megfordítja tengelye körül. Ezután egy pillanatra mintha megszabadulna önuralmától: elkerekedik a szeme és ajka egy néma o-t formáz, talán még sóhajt is egyet. Azt a folytatást, ami egy bordélyházban teljesen kézenfekvő lenne, de még egy vászoncselédnél is, itt most nem tudja elképzelni. Illetve nagyon is el tudja képzelni, sajnos, a megvalósítást nem. Az igazán furcsa az, hogy nem is tartaná igazán helyesnek. Jobb lenne a gyógykezelésre koncentrálni!
A kendő benedvesített felével gondosan végigtörölgeti Lylina nyakszirtjét, vállait, hátát és, ha már kéznél vannak, karjait. Nem spórol a folyadékkel, itt-ott aprócska patakokban fut lefelé a pirosló foltokkal tarkított háton a padló felé. Mikor úgy érzi, a lemosásból elég, a törölköző száraz felével felszárogatja a nedvességet Lylina hátáról, aztán a tégelyből kanalaz ki ujjaival egy jókora adag krémet, amit egyenletesen eloszlat, vállaktól derékig lefelé. Egész hamar beszívódik a bőrbe, remélhetőleg hatásos is. És talán elég is lesz mindkettőjüknek.*
- Kész. *fordít hátat miután végzett, és tálat, tégelyt, törölközőt lerakott az ágyra. Míg vetkőzni kezd, a lány bekenheti magát a kencével. Már félmeztelen, amikor keze megáll az övcsatnál és óvatosan sandít hátra, hogy ha kell, visszakaphassa fejét. Inkább csak a válla remegésén látni, hogy nevet, ahogy eszébe jut a fürdő.*
- Deréktől lefelé is? Azt mostanában saját feladatodnak tekinted.
2949. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-21 16:03:41
Üzenet elküldve: 2016-06-21 16:03:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arasys//
- Igen, beszéltünk, emlékszek.
*Bólint egyet alig észrevehetően.*
- Igen?
*Kérdezi vissza, majd egy újabb mosoly jelenik meg az arcán. Nem vár erre konkrét választ, ez inkább olyan "költői" kérdés volt, még akkor is, ha a sötételfnek semmi köze sincs a költészethez. Azon kívül persze, hogy néhanapján olvassa.*
- Áll még, persze. Már alig várom, hogy mivel rukkolsz elő ma. Persze hacsak nem adod fel, mint tegnap
*Kötözködik, majd mikor végzett elindul az ajtó felé arra várva, hogy a nő követi lefelé.*
- Jobb lesz, ha sietünk.
- Igen, beszéltünk, emlékszek.
*Bólint egyet alig észrevehetően.*
- Igen?
*Kérdezi vissza, majd egy újabb mosoly jelenik meg az arcán. Nem vár erre konkrét választ, ez inkább olyan "költői" kérdés volt, még akkor is, ha a sötételfnek semmi köze sincs a költészethez. Azon kívül persze, hogy néhanapján olvassa.*
- Áll még, persze. Már alig várom, hogy mivel rukkolsz elő ma. Persze hacsak nem adod fel, mint tegnap
*Kötözködik, majd mikor végzett elindul az ajtó felé arra várva, hogy a nő követi lefelé.*
- Jobb lesz, ha sietünk.
2948. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-21 14:20:31
Üzenet elküldve: 2016-06-21 14:20:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Chetro//
- Na nem mintha nem látszott volna rajtad, hogy élvezed a helyzetet. Úgy jöttél be a fogadóba utánam, mint egy pökhendi nagyúr, pedig még ruha sem volt rajtad.
*Vigyorodik el befejezve az ezt a témát érintő diskurzust, majd Chetro tempóját tartva, a fogadó vendégeinek értetlen tekintetével nem foglalkozva szinte vágtázik fel a szobákig. Ha enyhülést hoz számukra a kence ő sem akarja halogatni, mert már bizony fontolóra vette, hogy így vagy úgy, de meg fog szabadulni ettől a kínzó nyavalyától. A nyúzás meg még azért mégsem tűnik olyan emberséges és kellemes módjának a bőrprobléma kezelésére.
Amint be is tuszkolódik a szobába, na nem mintha annyira noszogatni kéne, már fordul is a férfi felé ahogy hallja az ajtó zárjának halk kattanását. A várakozó tenyeret látva veszi is elő szinte féltőn az üvegeket, majd bele is pakolja azt Chetro kezébe.
A felszólításra, esetleges parancsra a szemöldökeit felvonva, enyhe bamba beütésű tekintettel mered fel a férfi arcára.*
- Még mit nem? Én legyek a tesztalany? És, ha valami nagyobb kórságot kevert az üvegbe, hm?
*Háborog színészi precizitással, ahogy kezeit csípőre vágva már igencsak megjátszott, de annál szigorúbb tekintettel figyeli az üvegeket. De ha akarná sem tudná letagadni, hogy igazából a vetkőzz parancs hozta zavarba. Főleg, mert a pír kényelmesen virít is ismét arcán. Reméli ez a szigor elég lesz arra, hogy a férfi lesz az, aki elsőnek megszabadul ruháitól, de sajnálatára a gyors bőrpróba, amit a férfi hamar eszközöl a tálból már nem indokolja, hogy tartson az esetleges ártástól.*
- Nem a szemérmesség miatt. A te hibád, hogy nem vagy olyan hatással rám, hogy annyit mondasz vetkőzzek és a ruháim már le is hullnak rólam. Sőt lehet, hogy csak jobban tapadnak.
*Sértetten szegi is fel a fejét a férfi vigyora miatt, de végül sóhajtva csak kezdi legombolni azt a blúzt. A szemeit lesütve azért elmormol pár keresetlen szitkot, de alig pár pillanat, s már teljes pőrén ácsorog miközben lábával ruháit tuszkolja össze egy kupacba a földön. Nem foglalkozik most azzal, hogy csak a hátkenegetést vállalták magukra. Ha Chetro áttörölgette akkor bizony utána elszabadítja magát és azonnal le is kezeli magát tetőtől talpig. Több időt pedig nem akar arra fecsérelni, hogy szemérmességében sokáig szöszöljön a ruháktól való megszabadulással.*
- Na mutasd azt a kotyvalékot.
*Dörmögi halkan, ahogy a tálhoz is lépve pillant bele. Kissé odahajolva szimatol a levegőbe, de kimondottan bántó illatát nem érzi, ahogy kinézetre sem tűnik veszélyesnek. Chetro karja is megvan még, szóval egyelőre ettől a résztől nem tart. A kenőcs meg majd megmutatja magát ezután.*
- Intézd el a hátam utána pedig vetkőzz le te is. Addig én befejezem a maradékot és jön a te köröd.
*Kacsint is a férfira ahogy felegyenesedik, majd kezeivel kissé takarva magát fordít is hátat. A haját elhúzva az útból kissé megmosolyogja magában a gondolatot, hogy ez a még mindig idegennek vélhető férfi ebben a két napban többet látta pőrén, mint családja eddigi életében összesen.*
- Na nem mintha nem látszott volna rajtad, hogy élvezed a helyzetet. Úgy jöttél be a fogadóba utánam, mint egy pökhendi nagyúr, pedig még ruha sem volt rajtad.
*Vigyorodik el befejezve az ezt a témát érintő diskurzust, majd Chetro tempóját tartva, a fogadó vendégeinek értetlen tekintetével nem foglalkozva szinte vágtázik fel a szobákig. Ha enyhülést hoz számukra a kence ő sem akarja halogatni, mert már bizony fontolóra vette, hogy így vagy úgy, de meg fog szabadulni ettől a kínzó nyavalyától. A nyúzás meg még azért mégsem tűnik olyan emberséges és kellemes módjának a bőrprobléma kezelésére.
Amint be is tuszkolódik a szobába, na nem mintha annyira noszogatni kéne, már fordul is a férfi felé ahogy hallja az ajtó zárjának halk kattanását. A várakozó tenyeret látva veszi is elő szinte féltőn az üvegeket, majd bele is pakolja azt Chetro kezébe.
A felszólításra, esetleges parancsra a szemöldökeit felvonva, enyhe bamba beütésű tekintettel mered fel a férfi arcára.*
- Még mit nem? Én legyek a tesztalany? És, ha valami nagyobb kórságot kevert az üvegbe, hm?
*Háborog színészi precizitással, ahogy kezeit csípőre vágva már igencsak megjátszott, de annál szigorúbb tekintettel figyeli az üvegeket. De ha akarná sem tudná letagadni, hogy igazából a vetkőzz parancs hozta zavarba. Főleg, mert a pír kényelmesen virít is ismét arcán. Reméli ez a szigor elég lesz arra, hogy a férfi lesz az, aki elsőnek megszabadul ruháitól, de sajnálatára a gyors bőrpróba, amit a férfi hamar eszközöl a tálból már nem indokolja, hogy tartson az esetleges ártástól.*
- Nem a szemérmesség miatt. A te hibád, hogy nem vagy olyan hatással rám, hogy annyit mondasz vetkőzzek és a ruháim már le is hullnak rólam. Sőt lehet, hogy csak jobban tapadnak.
*Sértetten szegi is fel a fejét a férfi vigyora miatt, de végül sóhajtva csak kezdi legombolni azt a blúzt. A szemeit lesütve azért elmormol pár keresetlen szitkot, de alig pár pillanat, s már teljes pőrén ácsorog miközben lábával ruháit tuszkolja össze egy kupacba a földön. Nem foglalkozik most azzal, hogy csak a hátkenegetést vállalták magukra. Ha Chetro áttörölgette akkor bizony utána elszabadítja magát és azonnal le is kezeli magát tetőtől talpig. Több időt pedig nem akar arra fecsérelni, hogy szemérmességében sokáig szöszöljön a ruháktól való megszabadulással.*
- Na mutasd azt a kotyvalékot.
*Dörmögi halkan, ahogy a tálhoz is lépve pillant bele. Kissé odahajolva szimatol a levegőbe, de kimondottan bántó illatát nem érzi, ahogy kinézetre sem tűnik veszélyesnek. Chetro karja is megvan még, szóval egyelőre ettől a résztől nem tart. A kenőcs meg majd megmutatja magát ezután.*
- Intézd el a hátam utána pedig vetkőzz le te is. Addig én befejezem a maradékot és jön a te köröd.
*Kacsint is a férfira ahogy felegyenesedik, majd kezeivel kissé takarva magát fordít is hátat. A haját elhúzva az útból kissé megmosolyogja magában a gondolatot, hogy ez a még mindig idegennek vélhető férfi ebben a két napban többet látta pőrén, mint családja eddigi életében összesen.*
2947. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-20 22:03:37
Üzenet elküldve: 2016-06-20 22:03:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erton//
*Nagyot sóhajt mielőtt belekezdene a mondandójába.*
-Tegnap beszéltünk valamiről, már ami a mai napot illeti. Nekem történetesen annyi időm van, amennyit hagyok magamnak, akkor is, ha szeretnék ellátogatni a Vashegyre minél előbb.
*Azzal, hogy mit hisz és mit nem hisz Erton nem igazán foglalkozik, ha már veszi a fáradságot és igazat mond.*
-Igazán hízelgő. Szerencsére én is hasonlókat mondhatok el veled kapcsolatban. *Viszonozza a vigyort.
Bólint egyet a reggelit illetően, fel is áll a helyéről és amíg a férfi befejezi a készülődést, addig ő a zárral foglalkozik. A kulcsot visszaadja a sötételfnek, ha már ő vette ki a szobát.*
-Az edzés is áll még? *Kérdezi, amint elindulnak.*
*Nagyot sóhajt mielőtt belekezdene a mondandójába.*
-Tegnap beszéltünk valamiről, már ami a mai napot illeti. Nekem történetesen annyi időm van, amennyit hagyok magamnak, akkor is, ha szeretnék ellátogatni a Vashegyre minél előbb.
*Azzal, hogy mit hisz és mit nem hisz Erton nem igazán foglalkozik, ha már veszi a fáradságot és igazat mond.*
-Igazán hízelgő. Szerencsére én is hasonlókat mondhatok el veled kapcsolatban. *Viszonozza a vigyort.
Bólint egyet a reggelit illetően, fel is áll a helyéről és amíg a férfi befejezi a készülődést, addig ő a zárral foglalkozik. A kulcsot visszaadja a sötételfnek, ha már ő vette ki a szobát.*
-Az edzés is áll még? *Kérdezi, amint elindulnak.*
2946. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-20 18:58:25
Üzenet elküldve: 2016-06-20 18:58:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arasys//
- Mert olyan gyorsan felkeltél az ágyból, azt hittem, hogy nem érezted jól magadat, esetleg tetted és most menekülni próbálsz.
*Vallja be az igazságot, minek is tagadja?*
- Értem.
*Mosolyog a válaszra, de nem igazán hiszi el. Mindenesetre kikel az ágyból és öltözködni kezd, ha már a nő is ilyen gyorsan elvégezte a reggeli teendőit.*
- Minden tetszik.
*Csíntalanul elvigyorog, mint a gyerekek, miközben az alkarvédőjével és a láncingével bajlódik.*
- Igen, jól aludtam. Hát, most, hogy mind a ketten kipihentük magunkat akár le is mehetnénk reggelizni, mit gondolsz?
- Mert olyan gyorsan felkeltél az ágyból, azt hittem, hogy nem érezted jól magadat, esetleg tetted és most menekülni próbálsz.
*Vallja be az igazságot, minek is tagadja?*
- Értem.
*Mosolyog a válaszra, de nem igazán hiszi el. Mindenesetre kikel az ágyból és öltözködni kezd, ha már a nő is ilyen gyorsan elvégezte a reggeli teendőit.*
- Minden tetszik.
*Csíntalanul elvigyorog, mint a gyerekek, miközben az alkarvédőjével és a láncingével bajlódik.*
- Igen, jól aludtam. Hát, most, hogy mind a ketten kipihentük magunkat akár le is mehetnénk reggelizni, mit gondolsz?
2945. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-19 22:26:03
Üzenet elküldve: 2016-06-19 22:26:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erton//
*A kérdés hallatán a sötételf felé fordul, az arcán egy kedves mosollyal.*
-Jó reggelt! Nincs semmi baj. Nem sietek sehova, miért? *Az utóbbira összevonja a szemöldökét, nem teljesen éti, hogy mi ennek az egésznek az értelme, amíg ki nem néz az ablakon. A nap alig kelt fel. A megszokás hatalma, ugyanúgy hajnalban ébredt, mint mindig.*
-Csak koránkelő típus vagyok. *Rázza meg végül a fejét mosolyogva.*
-Tetszik valami? *Változik a mosoly vigyorrá, ahogy meglátja a sötételf tekintetét. Az, hogy Erton leellenőrzi a fegyvereit kicsit zavarja, még ha teljesen meg is érti és ő is így tenne fordított helyzetben. Legszívesebben odavágná, hogy minden meg van, csak ne aggódjon a férfi, _ennyire_ nem keveri a munkát és a szabadidős tevékenységeit. Tehát Ertontól már nem fog lopni.*
-Nem. Csak megszoktam, hogy korán kelek és ha akarok se nagyon tudok tovább ágyban maradni. Ami azt illeti, igazából nagyon jól aludtam. *Ezzel az ágyhoz sétál és helyet foglal a szélén.
Sok mindent nem ért a másikkal kapcsolatban, és az, hogy nem tűnt el mire ő felbredt, az egyike ezeknek a dolgoknak, ahogy az is, hogy éjszaka átölelte.*
-És te? Remélem kellemes álmaid voltak. *Ahogy kimondja, már húzódik is az arcán gyakori vigyorra a szája, és közelebb araszol Ertonhoz. Ha csak a férfinak nincs valami kifogása, akkor meg is csókolja, egyik kezével elkapva az egyik hosszú tincset, hogy azzal játsszon egy kicsit.*
*A kérdés hallatán a sötételf felé fordul, az arcán egy kedves mosollyal.*
-Jó reggelt! Nincs semmi baj. Nem sietek sehova, miért? *Az utóbbira összevonja a szemöldökét, nem teljesen éti, hogy mi ennek az egésznek az értelme, amíg ki nem néz az ablakon. A nap alig kelt fel. A megszokás hatalma, ugyanúgy hajnalban ébredt, mint mindig.*
-Csak koránkelő típus vagyok. *Rázza meg végül a fejét mosolyogva.*
-Tetszik valami? *Változik a mosoly vigyorrá, ahogy meglátja a sötételf tekintetét. Az, hogy Erton leellenőrzi a fegyvereit kicsit zavarja, még ha teljesen meg is érti és ő is így tenne fordított helyzetben. Legszívesebben odavágná, hogy minden meg van, csak ne aggódjon a férfi, _ennyire_ nem keveri a munkát és a szabadidős tevékenységeit. Tehát Ertontól már nem fog lopni.*
-Nem. Csak megszoktam, hogy korán kelek és ha akarok se nagyon tudok tovább ágyban maradni. Ami azt illeti, igazából nagyon jól aludtam. *Ezzel az ágyhoz sétál és helyet foglal a szélén.
Sok mindent nem ért a másikkal kapcsolatban, és az, hogy nem tűnt el mire ő felbredt, az egyike ezeknek a dolgoknak, ahogy az is, hogy éjszaka átölelte.*
-És te? Remélem kellemes álmaid voltak. *Ahogy kimondja, már húzódik is az arcán gyakori vigyorra a szája, és közelebb araszol Ertonhoz. Ha csak a férfinak nincs valami kifogása, akkor meg is csókolja, egyik kezével elkapva az egyik hosszú tincset, hogy azzal játsszon egy kicsit.*
2944. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-19 17:51:59
Üzenet elküldve: 2016-06-19 17:51:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Félig tiszta lappal//
*Az ajtó kinyílik, hölgye pedig kilibben rajta, akárcsak a frissen kélt szellő. Aranyszőke tincsei megcsillannak a kintről beszűrődő hajnali fényben, titokzatos mosolya pedig annyira vidám, annyira őszinte... *
~Mint egy... félszeg démon. Gyönyörű!~
*A kijáratnál illedelmesen előre engedi a lányt, keze pedig finoman a derekára csúszik, ahogy utána lép, majd az ajtó felé fordul. Abban a fél pillanatban, ahogy kilépnek az ajtón, alig tud betelni vele. Furcsa fintor. Most jobban kívánja, mint este.
Kilépnek a folyosó sötétes félhomályába. A táncos pördülést látva önkéntelenül is az arcára kúszik valami tagadhatatlanul is mosolyszerűségnek mondható valami.
A kulcs halkan kattan a zárban, a fém súrlódik a fémen, míg végül Reyf egyik kis zsebébe kerül.
Mintha kicsit tétovázna, fürkészőn néz a szőkeségre, hogy aztán semmi komoly dolgot nem téve lendületes léptekkel megálljon Myria mellett, aki szórakozottan felemeli a kezét.*
- Számomra a megtiszteltetés Kisasszony!
~Még hogy Kisasszony! Ördögi nőszemély!~
*Úgy lépked mellette, mint valami nemesi sarj. Lehet, hogy a felszíniek nehezen értik a sötételfek hierarchia rendszerét, de jó maguk sem vetik meg a fényűző életet vagy zárkóznak el a rangoktól és címektől. Sőt!*
- Tehát mégis csak vannak óhajaid.
*Sandít le a lányra, miközben karon fogva kíséri le a fogadó részére egy kiadós reggeliért.
A reggeli gondolatára összefut a szájában a nyál. Jól esne valami jó fűszeres, ropogós sült. Mondjuk csirke. Akár hidegen, akár melegen. Odalenn még csak hasonlóban sem volt része. Igaz ami igaz, a felszíni élelem szállítmányok mindig kitettek magukért, de csirke! Csirke az ritkán forgott a tálcákon. Többnyire talán azért, mert addigra már földobták a talpukat.*
*Az ajtó kinyílik, hölgye pedig kilibben rajta, akárcsak a frissen kélt szellő. Aranyszőke tincsei megcsillannak a kintről beszűrődő hajnali fényben, titokzatos mosolya pedig annyira vidám, annyira őszinte... *
~Mint egy... félszeg démon. Gyönyörű!~
*A kijáratnál illedelmesen előre engedi a lányt, keze pedig finoman a derekára csúszik, ahogy utána lép, majd az ajtó felé fordul. Abban a fél pillanatban, ahogy kilépnek az ajtón, alig tud betelni vele. Furcsa fintor. Most jobban kívánja, mint este.
Kilépnek a folyosó sötétes félhomályába. A táncos pördülést látva önkéntelenül is az arcára kúszik valami tagadhatatlanul is mosolyszerűségnek mondható valami.
A kulcs halkan kattan a zárban, a fém súrlódik a fémen, míg végül Reyf egyik kis zsebébe kerül.
Mintha kicsit tétovázna, fürkészőn néz a szőkeségre, hogy aztán semmi komoly dolgot nem téve lendületes léptekkel megálljon Myria mellett, aki szórakozottan felemeli a kezét.*
- Számomra a megtiszteltetés Kisasszony!
~Még hogy Kisasszony! Ördögi nőszemély!~
*Úgy lépked mellette, mint valami nemesi sarj. Lehet, hogy a felszíniek nehezen értik a sötételfek hierarchia rendszerét, de jó maguk sem vetik meg a fényűző életet vagy zárkóznak el a rangoktól és címektől. Sőt!*
- Tehát mégis csak vannak óhajaid.
*Sandít le a lányra, miközben karon fogva kíséri le a fogadó részére egy kiadós reggeliért.
A reggeli gondolatára összefut a szájában a nyál. Jól esne valami jó fűszeres, ropogós sült. Mondjuk csirke. Akár hidegen, akár melegen. Odalenn még csak hasonlóban sem volt része. Igaz ami igaz, a felszíni élelem szállítmányok mindig kitettek magukért, de csirke! Csirke az ritkán forgott a tálcákon. Többnyire talán azért, mert addigra már földobták a talpukat.*
2943. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-19 17:46:37
Üzenet elküldve: 2016-06-19 17:46:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Félig tiszta lappal//
*"Ahogy óhajtja". Hangzott el Reyf szájából, ez az igazán érdekes mondat. Igazán elgondolkozik, hogy csak formalitás, és játék, vagy tényleg kérhet.* ~Például őt. Itt és most. Nesze megvárom míg levetkőztet! Hah! Jó is volna. Persze itt vannak azok a kötöttségek. Mondjuk tényleg farkas éhes vagyok.~ *Hihetetlen mire képes, vele ez a férfi. A kihívó zöld ruha is másképp áll rajta mikor kilép a szobából. A dámák, és a herceg kisasszonyok eleganciáját öltötte magára ma reggel. És milyen jól áll neki! Látszik mozdulatain, testtartásán, arcán. Észre se veszi ezt magán. Csak finom, elegáns, macskamozgással, kivonul a folyosóra. Ha Reyf éles szemű, és már el is tudja képzelni mi van a ruha alatt, láthatja, hiszen kitetszik mozgásából, akrobatikussága hercegnőnknek. Mozgékony, gyors. Táncos pördülést produkál, de nem széles gesztussal ahogy tőle várnánk, inkább csak egy szép, légies megfordulás. Kezét combjai előtt összefogva várja míg lovagja becsukja, vagy zárja az ajtót. Nincs több köztük négy láb távolságnál. Míg az ajtótól egész az ő vonaláig ér, illedelmesen végigmustrálja. Megint. Nem tud betelni vele. Meg akadnak a szemei a szemein. Mint a tenger mikor, eléri a zöldellő partot, néz egymásba a színkavalkád szempár. Mikor úgy gondolja most már kínos a farkasszem játék, a lépcső felé fordul. Várja hogy mellé érjen társa. Felemeli a kezét maga mellé, Szelíden jelezvén a szándékát.*
-Magába karolhatok uram?
*Megmosolyogja ezt a mondatot.* ~Még hogy uram?! Vicces vagy kislány. Jó hogy nem már bácsi! ~ *Mintha más is hallgatná a beszélgetést, suttog és közel hajol Reyfhez*
-Egyébként nem óhajtottam semmit. Maga ajánlotta föl. Az én óhajaimat tartogassuk még máskorra.
*Mondja kissé palástolt, kaján kacsintás mellet, hasonló minősítésű hanggal, ezzel is megtartva frissen kelt eleganciáját. Ha Reyf engedi a kezét, és belekarolhat, szelíd, büszke mosollyal sétálnak le a fogadóba.*
*"Ahogy óhajtja". Hangzott el Reyf szájából, ez az igazán érdekes mondat. Igazán elgondolkozik, hogy csak formalitás, és játék, vagy tényleg kérhet.* ~Például őt. Itt és most. Nesze megvárom míg levetkőztet! Hah! Jó is volna. Persze itt vannak azok a kötöttségek. Mondjuk tényleg farkas éhes vagyok.~ *Hihetetlen mire képes, vele ez a férfi. A kihívó zöld ruha is másképp áll rajta mikor kilép a szobából. A dámák, és a herceg kisasszonyok eleganciáját öltötte magára ma reggel. És milyen jól áll neki! Látszik mozdulatain, testtartásán, arcán. Észre se veszi ezt magán. Csak finom, elegáns, macskamozgással, kivonul a folyosóra. Ha Reyf éles szemű, és már el is tudja képzelni mi van a ruha alatt, láthatja, hiszen kitetszik mozgásából, akrobatikussága hercegnőnknek. Mozgékony, gyors. Táncos pördülést produkál, de nem széles gesztussal ahogy tőle várnánk, inkább csak egy szép, légies megfordulás. Kezét combjai előtt összefogva várja míg lovagja becsukja, vagy zárja az ajtót. Nincs több köztük négy láb távolságnál. Míg az ajtótól egész az ő vonaláig ér, illedelmesen végigmustrálja. Megint. Nem tud betelni vele. Meg akadnak a szemei a szemein. Mint a tenger mikor, eléri a zöldellő partot, néz egymásba a színkavalkád szempár. Mikor úgy gondolja most már kínos a farkasszem játék, a lépcső felé fordul. Várja hogy mellé érjen társa. Felemeli a kezét maga mellé, Szelíden jelezvén a szándékát.*
-Magába karolhatok uram?
*Megmosolyogja ezt a mondatot.* ~Még hogy uram?! Vicces vagy kislány. Jó hogy nem már bácsi! ~ *Mintha más is hallgatná a beszélgetést, suttog és közel hajol Reyfhez*
-Egyébként nem óhajtottam semmit. Maga ajánlotta föl. Az én óhajaimat tartogassuk még máskorra.
*Mondja kissé palástolt, kaján kacsintás mellet, hasonló minősítésű hanggal, ezzel is megtartva frissen kelt eleganciáját. Ha Reyf engedi a kezét, és belekarolhat, szelíd, büszke mosollyal sétálnak le a fogadóba.*
2942. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-19 17:39:49
Üzenet elküldve: 2016-06-19 17:39:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Félig tiszta lappal//
*Igen, azt sejtette, hogy hölgye szereti, ha minden le van tisztázva. Na de ennyire? Maga is szereti a koronás mondatszerkezeteket, de folyamatosan nem tudna így beszélni. Az neki... túlságosan is prűd.
Az abszolút könnyebbség viszont nem is emiatt, hanem a másik halk nevetésétől szökik vissza szobába és köti őket újra össze. Ez a piciny nevetés mit is mondhatni, jól esik a szívének, pedig nem nagy dolog. És még a játékba is belemegy.*
~Végre valami jó dolog, ami összejön!~
*A kézcsók tehát kijár neki... de jól érezte?
Nem néz föl a csókból, pedig most olyan szívesen látná azt a finom arcot, azt az arckifejezést. Úgy csinál, mintha nem tűnt volna fel neki az enyhe remegés, s így mire fölegyenesedik, az aranyszőke fürtökkel keretezett halovány arcnak van ideje összeszedni magát.*
- Rendben Myria, ahogy csak óhajtja.
*Teszi hozzá játszi könnyedséggel, hogy aztán a reggeli visszaigazolására egyet kettőt igazítson, húzzon öltözékén egy nagy bólintás közepette.*
- Akkor reggeli.
~Milyen furcsa. Most egészen más, mint este. Még a végén kiderül, hogy nem is annyira elvetemült.~
*Ez a gondolat bizony szórakoztatja, de nem hagyhatja kedveskéjét sokáig szóhoz jutni, úgyhogy készségesen kinyitja előtte a szoba ajtaját.*
- Csak ön után kedves Myria és megnyugodhat. A kabátja minden bizonnyal kiváló kezekben van a lenti fogadósnál. Igazán tisztességes ember és még a játékaim is mind a helyére került.
*Kacsint egyet a lányra a legnagyobb diszkrécióval és szerénységével egyetemben.
Igen. Most már minden játéka a helyére került.*
*Igen, azt sejtette, hogy hölgye szereti, ha minden le van tisztázva. Na de ennyire? Maga is szereti a koronás mondatszerkezeteket, de folyamatosan nem tudna így beszélni. Az neki... túlságosan is prűd.
Az abszolút könnyebbség viszont nem is emiatt, hanem a másik halk nevetésétől szökik vissza szobába és köti őket újra össze. Ez a piciny nevetés mit is mondhatni, jól esik a szívének, pedig nem nagy dolog. És még a játékba is belemegy.*
~Végre valami jó dolog, ami összejön!~
*A kézcsók tehát kijár neki... de jól érezte?
Nem néz föl a csókból, pedig most olyan szívesen látná azt a finom arcot, azt az arckifejezést. Úgy csinál, mintha nem tűnt volna fel neki az enyhe remegés, s így mire fölegyenesedik, az aranyszőke fürtökkel keretezett halovány arcnak van ideje összeszedni magát.*
- Rendben Myria, ahogy csak óhajtja.
*Teszi hozzá játszi könnyedséggel, hogy aztán a reggeli visszaigazolására egyet kettőt igazítson, húzzon öltözékén egy nagy bólintás közepette.*
- Akkor reggeli.
~Milyen furcsa. Most egészen más, mint este. Még a végén kiderül, hogy nem is annyira elvetemült.~
*Ez a gondolat bizony szórakoztatja, de nem hagyhatja kedveskéjét sokáig szóhoz jutni, úgyhogy készségesen kinyitja előtte a szoba ajtaját.*
- Csak ön után kedves Myria és megnyugodhat. A kabátja minden bizonnyal kiváló kezekben van a lenti fogadósnál. Igazán tisztességes ember és még a játékaim is mind a helyére került.
*Kacsint egyet a lányra a legnagyobb diszkrécióval és szerénységével egyetemben.
Igen. Most már minden játéka a helyére került.*
2941. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-19 17:31:23
Üzenet elküldve: 2016-06-19 17:31:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Félig tiszta lappal//
- Igen. Szeretem ha minden le van tisztázva, semmi sem marad homályban. De idővel ez változik mikor magától értetődő lesz minden.
*Mondja ártatlan, tényközlő hangnemben. Hallgatja társa nevetését. Szórakoznak. Idejét sem tudja mikor játszott, vagy szórakozott ilyen jól. Kicsit, és nem is bugyután őszinte nevetés is kicsusszan belőle.* ~Te nevetsz kislány! Mi történik?! ~
*Hogy Bellmyria őszintén nevessen, nem igazán fordult elő. Magán is, látványosan meglepődött, milyen jól érzi magát ezzel a lovagjelölttel. A kacarászás lankad, arca a lágy gyermeki öröm tükréből, lassan de biztosan, valami filozofikus gondolkodó arcvonásait veszi fel. Mondhatni: Bambul.* ~Nem mondhatni hogy ez a nagy lovag. De biztos hogy nagy benyomással van rám. Kár hogy ilyen állhatatos gyakran.~
*Nézi Reyfet. Átvizsgálja tetőtől talpig. Beissza arcélének kontúros látványát, szemének tengerkék- hullámzását, ahogy a test ami nem rég csak az övé volt. Ott feküdt mellette, most ott áll előtte és valahogy megközelíthetetlennek rémlik.* ~Mi fog meg benne ennyire?~ *Ha Reyf ügyes és figyel, pontosan ezt tükrözi arca is, mikor érezhetően beleremeg a kezére kapott csókba. Hangja lágy szelíd, most játszik. Eljátssza a bemutatkozást, hogy elrejtse remegését.*
-Simn Bellmyria vagyok. Kérem szólítson Myriának! Ugyan? Nekem a megtiszteltetés. *Pukedlizik egy aprót mintha táncra kérték volna. Majd visszakomolyodik.*
- Igen. Mindenképpen jól esne. Mármint a reggeli. ~Ez a helyes, és a szakmai. Kezdjük elölről. Rossz belátni hogy igaza van. De én ezt az éjszakát nem tudom elfelejteni.~
*Kievickél az emlékei közül, meg rázza fejét, nem akar gondolkodni. Végre egy kicsit szórakozott. Megpróbálja jól érezni magát.*
- Egyébként is. Tegnap este nem engedte hogy lemenjek a kabátomért. Most keresse meg!
*Mondja tréfásan.*
- Indulhatunk, ha minden kis játékát összeszedte. *Mondja és el áll az ajtó elől, hogy lovagja kinyithassa neki.*
- Igen. Szeretem ha minden le van tisztázva, semmi sem marad homályban. De idővel ez változik mikor magától értetődő lesz minden.
*Mondja ártatlan, tényközlő hangnemben. Hallgatja társa nevetését. Szórakoznak. Idejét sem tudja mikor játszott, vagy szórakozott ilyen jól. Kicsit, és nem is bugyután őszinte nevetés is kicsusszan belőle.* ~Te nevetsz kislány! Mi történik?! ~
*Hogy Bellmyria őszintén nevessen, nem igazán fordult elő. Magán is, látványosan meglepődött, milyen jól érzi magát ezzel a lovagjelölttel. A kacarászás lankad, arca a lágy gyermeki öröm tükréből, lassan de biztosan, valami filozofikus gondolkodó arcvonásait veszi fel. Mondhatni: Bambul.* ~Nem mondhatni hogy ez a nagy lovag. De biztos hogy nagy benyomással van rám. Kár hogy ilyen állhatatos gyakran.~
*Nézi Reyfet. Átvizsgálja tetőtől talpig. Beissza arcélének kontúros látványát, szemének tengerkék- hullámzását, ahogy a test ami nem rég csak az övé volt. Ott feküdt mellette, most ott áll előtte és valahogy megközelíthetetlennek rémlik.* ~Mi fog meg benne ennyire?~ *Ha Reyf ügyes és figyel, pontosan ezt tükrözi arca is, mikor érezhetően beleremeg a kezére kapott csókba. Hangja lágy szelíd, most játszik. Eljátssza a bemutatkozást, hogy elrejtse remegését.*
-Simn Bellmyria vagyok. Kérem szólítson Myriának! Ugyan? Nekem a megtiszteltetés. *Pukedlizik egy aprót mintha táncra kérték volna. Majd visszakomolyodik.*
- Igen. Mindenképpen jól esne. Mármint a reggeli. ~Ez a helyes, és a szakmai. Kezdjük elölről. Rossz belátni hogy igaza van. De én ezt az éjszakát nem tudom elfelejteni.~
*Kievickél az emlékei közül, meg rázza fejét, nem akar gondolkodni. Végre egy kicsit szórakozott. Megpróbálja jól érezni magát.*
- Egyébként is. Tegnap este nem engedte hogy lemenjek a kabátomért. Most keresse meg!
*Mondja tréfásan.*
- Indulhatunk, ha minden kis játékát összeszedte. *Mondja és el áll az ajtó elől, hogy lovagja kinyithassa neki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370