//Aryna, Kirion, Zaras//
*Dryyx bólint a lány kérdésére, s elsőként lép be a szobába, az idegen elfet egy pillanatra sem tévesztve szem elől, miközben jobbja félig már kihúzta a hüvelyből az egyik szablyát, arra az esetre, ha gyorsan kellene reagálni valamire. De szerencsére semmi váratlan nem történik, őt magát meg kis híján félresodorja Aryna, ahogy beront a szobába, hogy az ágy mellé vesse magát. Dryyx elhúzza a száját, bár némileg megkönnyebbül, hogy nem kellett véletlenszerűen elkövetnie többszörös gyilkosságot a Pegazus emeletén, mert abban az esetben kissé sietősen kellett volna távoznia innen, meg úgy a városból is.
Mikor megbizonyosodik róla, hogy senki más nincs a szobában rajtuk kívül, illetve, hogy az ágyon fekvő ha akarna sem tudna ártani a lánynak, hátrafordul az elfhez, aki idehozta őket, s se szó, se beszéd, megragadja a ruháját a mellkasán, s kipenderíti a szobából.*
-Kifelé. *nyomatékosítja szóban is az igen egyértelmű utasítást, majd Aryna felé fordul.*
-Zárd be az ajtót belülről, amint kimentünk. Odalent leszek. *biccent felé, majd kilép a szobából, s amint maguk maradnak, a szemközti falhoz löki Kiriont. Jobbjában villan a szablya, melynek hegye most úgy nagyjából az elf rekeszizma előtt lehet egy fél arasznyival.*
-Beszélgessünk. *a halott szemek az elf arcát vizslatják. Itt, a folyosón nincs annyi hely, hogy kitérjen időben a döfés elől, s nincs annyi fény sem, hogy Dryyx alakját tökéletesen ki tudja venni, hiszen nem elég, hogy a mélységi bőre fekete, akár egy sárkány lelke, nem különben a ruhája, fehér haját is takarja a csuklya.
Ezzel ellentétben azonban a sötételf tökéletesen lát jelen körülmények között is, úgyhogy mondhatni az elf megkapóan szorult helyzetbe került, meglehetősen rövid idő leforgása alatt.*