Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-07 20:15:14
Üzenet elküldve: 2014-01-07 20:15:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Freya //
* Nem igazán vigyázott magára, annak ellenére, hogy hallotta még a kérést Freyától. Miután elbúcsúztak egymástól Drian megkereste Hollót, ki mintha csak meghallotta volna saját nevét ott termett mögötte, arcán a jól megszokott őrült vigyorral. Vele és még néhány kétes hírnevű fickóval üzletelt órákon keresztül arról, hogy Hadrian újra tagja legyen-e az alvilági brigantiknak. Itt támadtak nézeteltérések és az egész bagázs összekapott miből következett, hogy csetepatét rendeztek a patkányban, amit eredetileg együttes erővel helyre kellett volna hozniuk. Nem egészen úgy sikerült az éjszaka, ahogy tervezte, de végeredményt tekintve sikerrel járt. Független tag és, mint olyan csak akkor vállal piszkos munkát, ha ő akar.*
// Szálláshelyen //
* Átviharzik a szobán és miután kinéz az ablakon az azelőtti székre heveredik. Sebeinek köszönhetően furcsán ütemtelen a mozgása. Még maga sem tudja igazából hol sérült meg, ez számára is rejtély, mert a fájdalom ott van minden sajgó porcikájában. Mindennek ellenére egy hang sem hagyja el a pengevékony ajkakat. A gúnyolódás el sem ér hozzá, sokkalta jobban figyel arra, hogy nem-e hallja léptek zaját a folyosóról. Lassan feltápászkodik, oldalára szorított kézzel és hegyes füleit az ajtóra tapasztja. Pár másodpercig csendben hallgatózik, majd elégedetten hümmög egyet. Fegyvereit mind a mosdótál elé pakolja. Bőrszíjon lógó csatabárdja az első, ezt követően előkerül egy tőr a csizmájából, még egy tőr, a láncos buzogány és végül a két levélkés a ruhája ujjából. Már éppen nekiállna megtisztítani őket, mikor Freya ráparancsol, hogy a fegyverekkel ne foglalkozzon, ráadásul vetkőzzön. Ilyesmit nem kell kétszer kérni tőle. Freyára pillant és elvigyorodik, bár a vége fájdalmas grimaszba torzul. Elkezdi lecsatolgatni magáról a bőrvértet, aztán az asztalra pakolássza a két alkarvédőt. Az sötét elfmotívumos ingen kisebb vágás található valamivel lejjebb a kulcscsonttól.*
- Nem igazán. A régi cimborák mulatozni akartak. Úgy hiszem egész jól sikerült. * Válaszol a kérdésre, hogy mennyit aludt, s közben lehúzza magáról az inget. Az alvadt vértől alaposan a sebbe ragadt már a textil így a levétel után egy kis vérpatak csordogál a felszakadt sebből. Drian felszisszen és félrehajítja a szakadt ruhadarabot. Leül és figyeli, mint ténykedik Freya, tekintete néha kényesebb helyekre téved, ha jókor pillant rá a lány talán észre is veszi. Egész másmilyennek látja Freyát, talán a tompa holdfény miatt, de egy pillanatra úgy hitte eltévesztette a szobát. Csodálkozva kissé oldalra döntött fejjel mér végig fésületlen barna hajzuhatagon. Látván a lány fáradt, ágyneműtől mintás arcocskáját muszáj vigyorognia, mitől természetesen még jobban felszakad az alsó ajkán lévő seb.*
- Kócos. * Még ebben az állapotában is muszáj gúnyolódnia, de közben készségesen előre dől, hogy Freya hozzá férjen a szivaccsal. Fekete tetoválás fut végig egész jobbmellétől fel a nyakáig és elvétve van még egy a hátán és a csuklóján, a sok sebhely közt. Egész jól érzi magát, hogy ebben a pózban és ilyen közelről mindenféle félreértés nélkül a barna szempárba tekinthet. Alig észrevehetően közelebb dől, kíváncsi mikor lépi át azt a bizonyos határt. Még közelebb hajolna, azonban ekkor kopogtatnak. Drian Freyára pillant, s ha a lány elindulna ajtót nyitni, akkor megállítja a mozdulatban és némán int neki, hogy majd ő. Halkan felkapja a mosdótál előtti levélkést és a háta mögé rejtve résnyire nyitja az ajtót. Rögtön meghallja a másik oldalon álló hangját és elfojtott ásítását.*
- Estét' máguk rendetek hajnalban? * Kérdezi flegmán egy ráncos képű öregasszony, ki a legkevésbé sem tűnik ádáz orgyilkosnak. Drian pislog kettőt, majd szélesebbre tárja az ajtót.*
- Igen.
- Akkó átvenné má?!
- Ja persze, köszönöm. Minden jót!
- A további szép... * A vége már nem hallatszik, mert Drian ahogy átvette a két tál csirkesültet, lábával becsukja maga mögött az ajtót. Persze nem felejti el újból kulcsra zárni miután letette az ennivalót az asztalra. újból vissza ül a helyére tekintete átsiklik a fedetlen combokon egy pillanatra, Freya pedig mintha megérezné már indul is a szekrényhez, hogy felöltözzék. Freya újból leül vele szemben és bevallja, hogy nincs túl nagy tapasztalata a sebkötözésben. Nem igazán örül eme hírnek, mert úgy tűnik kéne pár öltés, hogy összehúzza a fentebbi sebet.*
- Nálam biztosan jobban értesz hozzá. És... kedves tőled, hogy segítesz. * Böki ki nagy nehezen. Szökő évente hangzik el a szájából ez a szó, úgyhogy nagy dolog ám.*
- Egyébként ügyesen elbántál az erdőben Morose-al... Pár órája pont neki törlesztettem. * Részletekbe nem bocsátkozik, de végtére is könnyedén kitalálható, hogy mik történtek, míg Freya szundikált.*
* Nem igazán vigyázott magára, annak ellenére, hogy hallotta még a kérést Freyától. Miután elbúcsúztak egymástól Drian megkereste Hollót, ki mintha csak meghallotta volna saját nevét ott termett mögötte, arcán a jól megszokott őrült vigyorral. Vele és még néhány kétes hírnevű fickóval üzletelt órákon keresztül arról, hogy Hadrian újra tagja legyen-e az alvilági brigantiknak. Itt támadtak nézeteltérések és az egész bagázs összekapott miből következett, hogy csetepatét rendeztek a patkányban, amit eredetileg együttes erővel helyre kellett volna hozniuk. Nem egészen úgy sikerült az éjszaka, ahogy tervezte, de végeredményt tekintve sikerrel járt. Független tag és, mint olyan csak akkor vállal piszkos munkát, ha ő akar.*
// Szálláshelyen //
* Átviharzik a szobán és miután kinéz az ablakon az azelőtti székre heveredik. Sebeinek köszönhetően furcsán ütemtelen a mozgása. Még maga sem tudja igazából hol sérült meg, ez számára is rejtély, mert a fájdalom ott van minden sajgó porcikájában. Mindennek ellenére egy hang sem hagyja el a pengevékony ajkakat. A gúnyolódás el sem ér hozzá, sokkalta jobban figyel arra, hogy nem-e hallja léptek zaját a folyosóról. Lassan feltápászkodik, oldalára szorított kézzel és hegyes füleit az ajtóra tapasztja. Pár másodpercig csendben hallgatózik, majd elégedetten hümmög egyet. Fegyvereit mind a mosdótál elé pakolja. Bőrszíjon lógó csatabárdja az első, ezt követően előkerül egy tőr a csizmájából, még egy tőr, a láncos buzogány és végül a két levélkés a ruhája ujjából. Már éppen nekiállna megtisztítani őket, mikor Freya ráparancsol, hogy a fegyverekkel ne foglalkozzon, ráadásul vetkőzzön. Ilyesmit nem kell kétszer kérni tőle. Freyára pillant és elvigyorodik, bár a vége fájdalmas grimaszba torzul. Elkezdi lecsatolgatni magáról a bőrvértet, aztán az asztalra pakolássza a két alkarvédőt. Az sötét elfmotívumos ingen kisebb vágás található valamivel lejjebb a kulcscsonttól.*
- Nem igazán. A régi cimborák mulatozni akartak. Úgy hiszem egész jól sikerült. * Válaszol a kérdésre, hogy mennyit aludt, s közben lehúzza magáról az inget. Az alvadt vértől alaposan a sebbe ragadt már a textil így a levétel után egy kis vérpatak csordogál a felszakadt sebből. Drian felszisszen és félrehajítja a szakadt ruhadarabot. Leül és figyeli, mint ténykedik Freya, tekintete néha kényesebb helyekre téved, ha jókor pillant rá a lány talán észre is veszi. Egész másmilyennek látja Freyát, talán a tompa holdfény miatt, de egy pillanatra úgy hitte eltévesztette a szobát. Csodálkozva kissé oldalra döntött fejjel mér végig fésületlen barna hajzuhatagon. Látván a lány fáradt, ágyneműtől mintás arcocskáját muszáj vigyorognia, mitől természetesen még jobban felszakad az alsó ajkán lévő seb.*
- Kócos. * Még ebben az állapotában is muszáj gúnyolódnia, de közben készségesen előre dől, hogy Freya hozzá férjen a szivaccsal. Fekete tetoválás fut végig egész jobbmellétől fel a nyakáig és elvétve van még egy a hátán és a csuklóján, a sok sebhely közt. Egész jól érzi magát, hogy ebben a pózban és ilyen közelről mindenféle félreértés nélkül a barna szempárba tekinthet. Alig észrevehetően közelebb dől, kíváncsi mikor lépi át azt a bizonyos határt. Még közelebb hajolna, azonban ekkor kopogtatnak. Drian Freyára pillant, s ha a lány elindulna ajtót nyitni, akkor megállítja a mozdulatban és némán int neki, hogy majd ő. Halkan felkapja a mosdótál előtti levélkést és a háta mögé rejtve résnyire nyitja az ajtót. Rögtön meghallja a másik oldalon álló hangját és elfojtott ásítását.*
- Estét' máguk rendetek hajnalban? * Kérdezi flegmán egy ráncos képű öregasszony, ki a legkevésbé sem tűnik ádáz orgyilkosnak. Drian pislog kettőt, majd szélesebbre tárja az ajtót.*
- Igen.
- Akkó átvenné má?!
- Ja persze, köszönöm. Minden jót!
- A további szép... * A vége már nem hallatszik, mert Drian ahogy átvette a két tál csirkesültet, lábával becsukja maga mögött az ajtót. Persze nem felejti el újból kulcsra zárni miután letette az ennivalót az asztalra. újból vissza ül a helyére tekintete átsiklik a fedetlen combokon egy pillanatra, Freya pedig mintha megérezné már indul is a szekrényhez, hogy felöltözzék. Freya újból leül vele szemben és bevallja, hogy nincs túl nagy tapasztalata a sebkötözésben. Nem igazán örül eme hírnek, mert úgy tűnik kéne pár öltés, hogy összehúzza a fentebbi sebet.*
- Nálam biztosan jobban értesz hozzá. És... kedves tőled, hogy segítesz. * Böki ki nagy nehezen. Szökő évente hangzik el a szájából ez a szó, úgyhogy nagy dolog ám.*
- Egyébként ügyesen elbántál az erdőben Morose-al... Pár órája pont neki törlesztettem. * Részletekbe nem bocsátkozik, de végtére is könnyedén kitalálható, hogy mik történtek, míg Freya szundikált.*
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-07 19:01:16
Üzenet elküldve: 2014-01-07 19:01:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aravae Mithraniel//
*Meghallgatja a lány válaszát és elgondolkozik, de hát nem az ő élete. Ha Aravae bízik a férfiban, akkor biztos meg van rá az oka. Tud ő érzelgős lenni és hamar magáévá tudja tenni más problémáját is. Ebből sok problémája is akadt, talán ezért nem túl sikeres az alvilági életben. Nem elég gátlástalan hozzá. Neki még van lelkiismerete, bármennyire is szokta titkolni. Most viszont erőt vesz magán és nem okoskodik tovább. Az már rontana az imázson és a misztikumon szóval kedvesen mosolyogva elengedi a lány kezét. Megvárja, amíg amaz felöltözik aztán kikíséri az ajtóig.*
- Vigyázz magadra kislány. Halljak még felőled.
*Utána becsukja az ajtót és sóhajt egy nagyot. Ezen is túl van, nem szúrta el. A gondolkozásból hamar felocsúdik, aztán ő is felöltözik és bezárva a szobája ajtaját nekiindul a városi forgatagnak.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.07 21:08:02, a következő indokkal:
Reélem a szmájlit nem gondoltad komolyan egy IC reagban.
*Meghallgatja a lány válaszát és elgondolkozik, de hát nem az ő élete. Ha Aravae bízik a férfiban, akkor biztos meg van rá az oka. Tud ő érzelgős lenni és hamar magáévá tudja tenni más problémáját is. Ebből sok problémája is akadt, talán ezért nem túl sikeres az alvilági életben. Nem elég gátlástalan hozzá. Neki még van lelkiismerete, bármennyire is szokta titkolni. Most viszont erőt vesz magán és nem okoskodik tovább. Az már rontana az imázson és a misztikumon szóval kedvesen mosolyogva elengedi a lány kezét. Megvárja, amíg amaz felöltözik aztán kikíséri az ajtóig.*
- Vigyázz magadra kislány. Halljak még felőled.
*Utána becsukja az ajtót és sóhajt egy nagyot. Ezen is túl van, nem szúrta el. A gondolkozásból hamar felocsúdik, aztán ő is felöltözik és bezárva a szobája ajtaját nekiindul a városi forgatagnak.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.07 21:08:02, a következő indokkal:
Reélem a szmájlit nem gondoltad komolyan egy IC reagban.
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-07 15:33:55
Üzenet elküldve: 2014-01-07 15:33:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Clauryl Artinor//
*Mint eddig is, érdeklődő figyelemmel veszi Clauryl tanácsait, és belátja, bár szíve oly kötődést bocsátott a férfi iránt, mint eddiglen még soha, azért figyelembe kell vennie, hogy a tiszteletreméltó úr éjbőrű. Ám miként eme tisztátlan gondolat megfogan elméjében, a Napnál is világosabbá válik a szeme előtt, hogy ha valakiben, akkor a Dwirinthalen szülöttben nincs oka kételkedni. Híre bár véres és kínkeserves háborúk nyomait írja, mégis éj elf létére a Felföld gyönyörű mezőit láthatta, virág s esőillatot szívhatott tüdejébe, szemei káprázatba eshettek a magasba nyúló hegyek magasztos pompája révén, de tán a legtisztább bizonyíték az oldalán az őt szolgáló eb maga, Lazac. A bálon s utána megesett rövid találkájuk alkalmával jól látta, kitűnően érezte az állat neveltetését s annak módját. Márpedig ha valaki ily megértéssel, nyugalommal és tisztelettel tud viseltetni egy állat iránt, akkor neki egy percre sem szabadna megingania.
Az úr bizonyított, sőt, voltaképpen ő kérte a segítségét, amaz pedig egy rossz szó nélkül a szolgálatára ígérkezett, így hát bár nagyra értékeli Clauryl óvását, abban bizonyos, hogy Ser Lazzur az életét fogja virágoztatni, nem pedig hagyni elhervadni, elmúlni azt...*
- Igazán megvallva én kértem a segítségét, tán kissé hamari s önző módon, elvégre bizonyost neki is megakadnak a maga problémái, de azért köszönöm a jó tanácsokat. *Ajkait végezetül mosolyra húzza, majd felkel az ágyról, hogy visszavegye oldalára a kardot.*
- Mindenért nagyon hálás vagyok, élvezd az ételt. Reményeim úgy kívánják, találkozzunk még, hát így is legyen. Minden jót neked! *Búcsúzik el a maga barátságos módján, s amennyiben Claurylnak sincs hozzá több szava, kilép a szobából, hogy aztán végre visszatérhessen a kovácshoz, s tán még a barakkba is ellátogat egy könnyed edzésre.*
*Mint eddig is, érdeklődő figyelemmel veszi Clauryl tanácsait, és belátja, bár szíve oly kötődést bocsátott a férfi iránt, mint eddiglen még soha, azért figyelembe kell vennie, hogy a tiszteletreméltó úr éjbőrű. Ám miként eme tisztátlan gondolat megfogan elméjében, a Napnál is világosabbá válik a szeme előtt, hogy ha valakiben, akkor a Dwirinthalen szülöttben nincs oka kételkedni. Híre bár véres és kínkeserves háborúk nyomait írja, mégis éj elf létére a Felföld gyönyörű mezőit láthatta, virág s esőillatot szívhatott tüdejébe, szemei káprázatba eshettek a magasba nyúló hegyek magasztos pompája révén, de tán a legtisztább bizonyíték az oldalán az őt szolgáló eb maga, Lazac. A bálon s utána megesett rövid találkájuk alkalmával jól látta, kitűnően érezte az állat neveltetését s annak módját. Márpedig ha valaki ily megértéssel, nyugalommal és tisztelettel tud viseltetni egy állat iránt, akkor neki egy percre sem szabadna megingania.
Az úr bizonyított, sőt, voltaképpen ő kérte a segítségét, amaz pedig egy rossz szó nélkül a szolgálatára ígérkezett, így hát bár nagyra értékeli Clauryl óvását, abban bizonyos, hogy Ser Lazzur az életét fogja virágoztatni, nem pedig hagyni elhervadni, elmúlni azt...*
- Igazán megvallva én kértem a segítségét, tán kissé hamari s önző módon, elvégre bizonyost neki is megakadnak a maga problémái, de azért köszönöm a jó tanácsokat. *Ajkait végezetül mosolyra húzza, majd felkel az ágyról, hogy visszavegye oldalára a kardot.*
- Mindenért nagyon hálás vagyok, élvezd az ételt. Reményeim úgy kívánják, találkozzunk még, hát így is legyen. Minden jót neked! *Búcsúzik el a maga barátságos módján, s amennyiben Claurylnak sincs hozzá több szava, kilép a szobából, hogy aztán végre visszatérhessen a kovácshoz, s tán még a barakkba is ellátogat egy könnyed edzésre.*
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-07 12:02:04
Üzenet elküldve: 2014-01-07 12:02:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Hadrian//
*Kezd gyanússá válni, mikor Hadrian nem vesz magának szobát, csak némán követi. Magában már kigondolta, mit fog mondani neki, ha be akar kéredzkedni hozzá éjszakára, ám amikor az elf elkapja a csuklóját, s ő kíváncsian visszafordul, koppannia kell, az elmélete ugyanis hibás volt.*
- Mi? Eh, de... Hé! Ne ölesd meg magad! *kiált utána, megállítani viszont nincs ideje, mert a férfi egy pillanat alatt eltűnik a szemei elől. Sóhajt egyet, s halkabban folytatja.* "Vigyázz magadra", vagy mi a fene...
*A kedvességet még gyakorolnia kell - de nem ma. Az előbbi jeleneten merengve ballag fel a szobájához, megkeresi a kulcshoz tartozó ajtót, bepakolja a csomagjait, gondosan bezárkózik. Lemossa magáról az út porát, átöltözik, aztán beborul az ágyba, s a ma történteken gondolkodva szinte egyből elalszik.*
*Másnap reggel - mit reggel, hajnalok hajnalán! - heves kopogásra ébred. Álmos elméje fel sem fogja, ki akar bejutni és miért. Ha egy szolgáló szeretne tiszta ágyneműt hozni, vagy bármi egyebet, hát tud várni, más meg miért akarna bejönni? Eltompult elméje mélyén elkezdenek derengni neki a tegnap történtek, s a következő kopogásnál ráeszmél, hogy Hadriannal azt beszélték, reggel találkoznak. Kezdődő fejfájásától úgy érzi, az ajtó helyett a dobhártyáján dörömbölnek.*
- Jó, jó... Mindjárt... *morogja az ajtónak, s a másik oldalára fordul. A hanyagul behúzott függöny résein át a hajnal első, erőtlen sugarai a szemébe világítanak. Duzzogva a fejére húzza a takaróját, míg elég erőt gyűjt, hogy elkezdje a napot. Pár percen belül kiborul az ágyból, s nagyokat ásítva az ajtóhoz vonszolja magát. Menet közben jön rá, olyan korán van, hogy még a hold világít.
Ha tegnap kócosnak hitte az elf, hát most egy megtépázott hajú, az ágynemű mintáitól ráncos, hanyagul felöltözött, enyhén másnapos Freya nyit ajtót, dekoltázsig gombolt, két mérettel nagyobb, fehér ingben, mely combközépig ér. Kibontott haja hátközépig ér, egészen más keretet adván az arcának, mint mikor kontyba fogta - s nem mellékesen szénakazalként áll. Hunyorogva gyakorolja a látást, s mire felfoghatná, ki áll az ajtóban, Hadrian már bent is van.*
- Tss, halkabban, a fejem... Héé, mit képzelsz, csak úgy betörni egy lány...! *kezdené a fejmosást felháborodott, álmos hangon, ám az, hogy valami nem stimmel a vendégével, elég hamar eljut kómás tudatáig, s némileg kitisztul az agya.* Drian, mi történt?
*Becsukja az ajtót, tudtán kívül eleget téve a parancsnak, ugyanis reflexből kulcsra zárja. Hangja aggódó, bujkál benne azonban némi szemrehányás is, hiszen tegnap kétszer is burkoltan figyelmeztette a férfit, hogy vigyázzon magára.*
- Tegnap holló, ma meg hiéna... Az elfek állatmániája tényleg hatalmas *gúnyolódik a fejét csóválva. Tudja, hogy ez egy hasonlat, de őt a kávé helyett kora reggel csak a csipkelődés képes felébreszteni. Hagyja, hogy Drian lepakoljon, de türelmetlenül karba font kezekkel, felvont szemöldökkel, várakozón áll mögötte, s természetesen egy hihető magyarázatot szeretne hallani.*
- Baráttal, persze... Na, eredj onnan és vetkőzz le! Összevérzed a szobám, én fel nem takarítom... *zsörtölődő szavaival ellentétesen cselekszik, ugyanis a mosdótálhoz lép, s kerít pár használaton kívüli rongyot a csomagjából, melyeket vízbe márthat.*
- A fegyvereid ráérnek, előbb a sebeid lássuk el. Ülj a székre! *Hangjából kiérezhető, hogy ez nem ajánlat, hanem Drian maradásának egyetlen feltétele. Itt és most Freya a főnök, már amennyire kora hajnalban, másnaposan képes átvenni az uralmat.*
- Aludtál egyáltalán valamennyit? *kérdi, miközben kicsavarja az egyik rongyból a vizet, s apróra összehajtogatja. Amíg Hadrian viseli a vértjét, nem tudja megállapítani, hol vérzik, így ezt a kendőt a felszakadt ajkának szánja. Ha a férfi elfogadja a segítségét, akkor odalép hozzá, és a kellemesen hűs, nedves anyagot a szájára illeszti. Ha nem, akkor kevésbé barátságosan az arcába nyomja.*
- Tartsd ezt oda egy kicsit *kéri, hogy elengedve a szekrényéhez mehessen. Szeretne magára venni egy nadrágot, mert fedetlen lábakkal azért nem szívesen ápolgatna bárkit is.* Nem vártalak ilyen korán... Nem kell elmesélned, mi történt, de ne is hazudj nekem!
*Tudja, hogy felesleges lenne Hadriant az éjszakáról faggatni, valószínűleg nem kapna tőle egyenes választ. Természetesen Freya nagyon kíváncsi, de egyelőre úgy érzi, nincs sok köze a férfi dolgaihoz, így hát nem is fogja őt nyúzni ezzel kapcsolatban - ha cserébe Drian is őszinte marad hozzá.
Magára kapja szűken szabott, szürke lovaglónadrágját, begombol két gombot az ingén, tíz ujjal frizura-félét kócol szénakazalként álló hajából, kipofozgatja az álmot a szeméből, aztán visszatér a mosdótálhoz, melyben a másik rongy ázik.*
- Nincs nagy rutinom a sebkötözésben *vallja be zavartan, miközben kicsavarja a rongyból a vizet.* De bírom a vért, szóval ha segítesz, ellátlak.
A hozzászólás írója (Freya Mortensen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.07 12:08:35
*Kezd gyanússá válni, mikor Hadrian nem vesz magának szobát, csak némán követi. Magában már kigondolta, mit fog mondani neki, ha be akar kéredzkedni hozzá éjszakára, ám amikor az elf elkapja a csuklóját, s ő kíváncsian visszafordul, koppannia kell, az elmélete ugyanis hibás volt.*
- Mi? Eh, de... Hé! Ne ölesd meg magad! *kiált utána, megállítani viszont nincs ideje, mert a férfi egy pillanat alatt eltűnik a szemei elől. Sóhajt egyet, s halkabban folytatja.* "Vigyázz magadra", vagy mi a fene...
*A kedvességet még gyakorolnia kell - de nem ma. Az előbbi jeleneten merengve ballag fel a szobájához, megkeresi a kulcshoz tartozó ajtót, bepakolja a csomagjait, gondosan bezárkózik. Lemossa magáról az út porát, átöltözik, aztán beborul az ágyba, s a ma történteken gondolkodva szinte egyből elalszik.*
*Másnap reggel - mit reggel, hajnalok hajnalán! - heves kopogásra ébred. Álmos elméje fel sem fogja, ki akar bejutni és miért. Ha egy szolgáló szeretne tiszta ágyneműt hozni, vagy bármi egyebet, hát tud várni, más meg miért akarna bejönni? Eltompult elméje mélyén elkezdenek derengni neki a tegnap történtek, s a következő kopogásnál ráeszmél, hogy Hadriannal azt beszélték, reggel találkoznak. Kezdődő fejfájásától úgy érzi, az ajtó helyett a dobhártyáján dörömbölnek.*
- Jó, jó... Mindjárt... *morogja az ajtónak, s a másik oldalára fordul. A hanyagul behúzott függöny résein át a hajnal első, erőtlen sugarai a szemébe világítanak. Duzzogva a fejére húzza a takaróját, míg elég erőt gyűjt, hogy elkezdje a napot. Pár percen belül kiborul az ágyból, s nagyokat ásítva az ajtóhoz vonszolja magát. Menet közben jön rá, olyan korán van, hogy még a hold világít.
Ha tegnap kócosnak hitte az elf, hát most egy megtépázott hajú, az ágynemű mintáitól ráncos, hanyagul felöltözött, enyhén másnapos Freya nyit ajtót, dekoltázsig gombolt, két mérettel nagyobb, fehér ingben, mely combközépig ér. Kibontott haja hátközépig ér, egészen más keretet adván az arcának, mint mikor kontyba fogta - s nem mellékesen szénakazalként áll. Hunyorogva gyakorolja a látást, s mire felfoghatná, ki áll az ajtóban, Hadrian már bent is van.*
- Tss, halkabban, a fejem... Héé, mit képzelsz, csak úgy betörni egy lány...! *kezdené a fejmosást felháborodott, álmos hangon, ám az, hogy valami nem stimmel a vendégével, elég hamar eljut kómás tudatáig, s némileg kitisztul az agya.* Drian, mi történt?
*Becsukja az ajtót, tudtán kívül eleget téve a parancsnak, ugyanis reflexből kulcsra zárja. Hangja aggódó, bujkál benne azonban némi szemrehányás is, hiszen tegnap kétszer is burkoltan figyelmeztette a férfit, hogy vigyázzon magára.*
- Tegnap holló, ma meg hiéna... Az elfek állatmániája tényleg hatalmas *gúnyolódik a fejét csóválva. Tudja, hogy ez egy hasonlat, de őt a kávé helyett kora reggel csak a csipkelődés képes felébreszteni. Hagyja, hogy Drian lepakoljon, de türelmetlenül karba font kezekkel, felvont szemöldökkel, várakozón áll mögötte, s természetesen egy hihető magyarázatot szeretne hallani.*
- Baráttal, persze... Na, eredj onnan és vetkőzz le! Összevérzed a szobám, én fel nem takarítom... *zsörtölődő szavaival ellentétesen cselekszik, ugyanis a mosdótálhoz lép, s kerít pár használaton kívüli rongyot a csomagjából, melyeket vízbe márthat.*
- A fegyvereid ráérnek, előbb a sebeid lássuk el. Ülj a székre! *Hangjából kiérezhető, hogy ez nem ajánlat, hanem Drian maradásának egyetlen feltétele. Itt és most Freya a főnök, már amennyire kora hajnalban, másnaposan képes átvenni az uralmat.*
- Aludtál egyáltalán valamennyit? *kérdi, miközben kicsavarja az egyik rongyból a vizet, s apróra összehajtogatja. Amíg Hadrian viseli a vértjét, nem tudja megállapítani, hol vérzik, így ezt a kendőt a felszakadt ajkának szánja. Ha a férfi elfogadja a segítségét, akkor odalép hozzá, és a kellemesen hűs, nedves anyagot a szájára illeszti. Ha nem, akkor kevésbé barátságosan az arcába nyomja.*
- Tartsd ezt oda egy kicsit *kéri, hogy elengedve a szekrényéhez mehessen. Szeretne magára venni egy nadrágot, mert fedetlen lábakkal azért nem szívesen ápolgatna bárkit is.* Nem vártalak ilyen korán... Nem kell elmesélned, mi történt, de ne is hazudj nekem!
*Tudja, hogy felesleges lenne Hadriant az éjszakáról faggatni, valószínűleg nem kapna tőle egyenes választ. Természetesen Freya nagyon kíváncsi, de egyelőre úgy érzi, nincs sok köze a férfi dolgaihoz, így hát nem is fogja őt nyúzni ezzel kapcsolatban - ha cserébe Drian is őszinte marad hozzá.
Magára kapja szűken szabott, szürke lovaglónadrágját, begombol két gombot az ingén, tíz ujjal frizura-félét kócol szénakazalként álló hajából, kipofozgatja az álmot a szeméből, aztán visszatér a mosdótálhoz, melyben a másik rongy ázik.*
- Nincs nagy rutinom a sebkötözésben *vallja be zavartan, miközben kicsavarja a rongyból a vizet.* De bírom a vért, szóval ha segítesz, ellátlak.
A hozzászólás írója (Freya Mortensen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.07 12:08:35
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-07 10:44:17
Üzenet elküldve: 2014-01-07 10:44:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*A kitérője után könnyedén kopog be a bizonyos kereskedőhöz, a fejében volt, hogy meglátogassa, csak más dolgok eltérítették. Kicsit visszatért fiatalságába, de sikertelenül, meggazdagodni nem tudott belőle. Nesztelenül surrant át a fogadó emberei között, bár az igazat megvallva nem hagyott olyan mély nyomot a tömegben, hogy bárki is vette volna a fáradtságot megjegyezni az arcát. Meg a Pegazus nem is nagyon a összetartó erőről és egyéb haszontalanságokról. Kopogtat az ajtón, de gyorsan jelzik, hogy más ügyfél is tartózkodik bent. Kivárja a sorát, ahogy egy jó emberhez illik (tehát az ő szemszögéből ez egy elég furcsa cselekedet, de logikai alapja akad, így nem fog bűntudata lenni miatta). Szerencsére csak egy újabb cserekereskedelemről van szó. Gazdát cserél egy eljegyzési gyűrű, a benne lévő gyémántoktól még neki is megjönne az ingere a bűnözéshez. Eldönti, hogy ezt szemére is veti majd a partnerének, ha végeztek.*
-Látom, te sem a kenyér miatt fogsz panaszkodni és a bérelt szobádból sem fognak kirugdosni egyhamar.
*Édeskés, mézes hangnemet vesz fel, és reménykedik, túl tömény lesz az irigysége ahhoz, hogy lemenjen a torkán és belefulladjon. Természetesen csak játszadozás, hiszen nem kívánkozik még egy főt magára haragítani, ellenségből van elég.*
Hát, én csak házassági szakértőt játszom. Minden válásban veszítenek valamit a felek, én csak annyit tehetek, hogy kompenzálom, amit egymás közt nem sikerült. Persze nincs elég pénzem arra, hogy teljes mértékben pótoljam az elveszett értékeket... De nem ezért jöttél.
*Elismerően biccent.*
-De a téma hasonló jellegű, mert most is egy házaspár nem túl magán élete érdekelne. Pontosítva...
*Nem is kell nagyon folytatnia, gyorsan leintik.*
Ehhez sajnos hozzám nem jöhetsz, ugyanis lakat alatt van a szám.
*Egy kósza kézmozdulattal és szeme villanásával egyértelmű jelzést oszt, hogy a sarokban van csend forrása. Egy nagyobb zsák, ismeretlen vörös por, értékét megbecsülni sem tudja.*
-Fűszer vagy egyéb.
'Egyéb'.
*Megvakarja az orrát, majd szippant egy aprót, ezzel Zaranir számára is tisztázódik, mi van a zsákban.*
-És mennyire udvariatlanság megkérdeznem, hogy kitől szabad kérdezni?
*A mennyi ténylegesen egy számösszeget jelent, de egy marék aranyat az asztalon hagy, hiszen az alapokat tisztázni kell.*
Az öreg Zaub és Marab válaszolhat, amelyik szimpatikusabb a számodra.
*Zaranir morcos arckifejezést vesz fel, tekintve, hogy halottakról van szó.*
Ugyanis Zaub visszatért. Kiderült, hogy a bérgyilkosok itten elég hanyag munkát végeznek, de rosszabb, tehát megbízhatóbb szóbeszédek szerint gyorsan lepengette a vérdíja kétszeresét és a megbízó ellen küldte őket. Okos öreg, nem véletlenül élt sokáig. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy érdekes, meddig volt képes titokban tartani az egészet.
*Zaranir sosem hitt a csodákban, inkább a cselszövések erejében. Zaub nem jöhetett vissza, inkább valaki visszaél a nevével és a rangjával.*
-És most merre bujkál? Marabbal nem voltam jó viszonyban, őt nem zargatnám. Ha nem veret meg, akkor sem akarom látni a rusnya képét.
*Összemosolyodnak.*
Ne aggódj, majd megkeres. Viszont, ha szeretnél egy kis rubin fürdőt, akkor a Piactéren nézz körül.
*Ezzel elköszönnek egymástól egy néma aktussal és kihajt az ajtón.*
-Látom, te sem a kenyér miatt fogsz panaszkodni és a bérelt szobádból sem fognak kirugdosni egyhamar.
*Édeskés, mézes hangnemet vesz fel, és reménykedik, túl tömény lesz az irigysége ahhoz, hogy lemenjen a torkán és belefulladjon. Természetesen csak játszadozás, hiszen nem kívánkozik még egy főt magára haragítani, ellenségből van elég.*
Hát, én csak házassági szakértőt játszom. Minden válásban veszítenek valamit a felek, én csak annyit tehetek, hogy kompenzálom, amit egymás közt nem sikerült. Persze nincs elég pénzem arra, hogy teljes mértékben pótoljam az elveszett értékeket... De nem ezért jöttél.
*Elismerően biccent.*
-De a téma hasonló jellegű, mert most is egy házaspár nem túl magán élete érdekelne. Pontosítva...
*Nem is kell nagyon folytatnia, gyorsan leintik.*
Ehhez sajnos hozzám nem jöhetsz, ugyanis lakat alatt van a szám.
*Egy kósza kézmozdulattal és szeme villanásával egyértelmű jelzést oszt, hogy a sarokban van csend forrása. Egy nagyobb zsák, ismeretlen vörös por, értékét megbecsülni sem tudja.*
-Fűszer vagy egyéb.
'Egyéb'.
*Megvakarja az orrát, majd szippant egy aprót, ezzel Zaranir számára is tisztázódik, mi van a zsákban.*
-És mennyire udvariatlanság megkérdeznem, hogy kitől szabad kérdezni?
*A mennyi ténylegesen egy számösszeget jelent, de egy marék aranyat az asztalon hagy, hiszen az alapokat tisztázni kell.*
Az öreg Zaub és Marab válaszolhat, amelyik szimpatikusabb a számodra.
*Zaranir morcos arckifejezést vesz fel, tekintve, hogy halottakról van szó.*
Ugyanis Zaub visszatért. Kiderült, hogy a bérgyilkosok itten elég hanyag munkát végeznek, de rosszabb, tehát megbízhatóbb szóbeszédek szerint gyorsan lepengette a vérdíja kétszeresét és a megbízó ellen küldte őket. Okos öreg, nem véletlenül élt sokáig. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy érdekes, meddig volt képes titokban tartani az egészet.
*Zaranir sosem hitt a csodákban, inkább a cselszövések erejében. Zaub nem jöhetett vissza, inkább valaki visszaél a nevével és a rangjával.*
-És most merre bujkál? Marabbal nem voltam jó viszonyban, őt nem zargatnám. Ha nem veret meg, akkor sem akarom látni a rusnya képét.
*Összemosolyodnak.*
Ne aggódj, majd megkeres. Viszont, ha szeretnél egy kis rubin fürdőt, akkor a Piactéren nézz körül.
*Ezzel elköszönnek egymástól egy néma aktussal és kihajt az ajtón.*
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-06 22:42:21
Üzenet elküldve: 2014-01-06 22:42:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aravae Mithraniel//
*Ismét elmosolyodik. Kicsit mulattatják a lány szavai, de akármit gondol is, jólesik neki, hogy a lány ennyire megbízik benne. Talán egy kis lelkiismeret furdalása is támad, de azt már megtanulta leküzdeni. A titokzatos férfira tett megjegyzés megmosolyogtatja.*
- Nem mintha bármi okod lenne azt hinni, hogy nem bájos lényed varázsolta el azt a férfit, de egy valamit ne felejts. A férfiak nem szeretnek belemenni a nők ügyes-bajos dolgaiba, kivéve ha már kifejezetten érett a kapcsolat és meg kell védeniük a kívánt hölgyet. Viszont szavaidból azt veszem le, hogy ezzel a férfival még nem sokat találkoztál, szóval ha az ismeretség elején ennyire belefolyik családod ügyébe, az ad okot némi elővigyázatosságra. Ne felejtsd. Légy óvatos. Élj szíved szerint, de ne felejts el hallgatni az eszedre.
*Azzal megkordul a csitri gyomra.*
- Amúgy, ha lenne még szükséged a szolgálataimra, akkor jó eséllyel itt megtalálsz, de az biztos, hogy ezt a várost egy darabig nem hagyom el. Szóval keress bátran.
*Ismét elmosolyodik. Kicsit mulattatják a lány szavai, de akármit gondol is, jólesik neki, hogy a lány ennyire megbízik benne. Talán egy kis lelkiismeret furdalása is támad, de azt már megtanulta leküzdeni. A titokzatos férfira tett megjegyzés megmosolyogtatja.*
- Nem mintha bármi okod lenne azt hinni, hogy nem bájos lényed varázsolta el azt a férfit, de egy valamit ne felejts. A férfiak nem szeretnek belemenni a nők ügyes-bajos dolgaiba, kivéve ha már kifejezetten érett a kapcsolat és meg kell védeniük a kívánt hölgyet. Viszont szavaidból azt veszem le, hogy ezzel a férfival még nem sokat találkoztál, szóval ha az ismeretség elején ennyire belefolyik családod ügyébe, az ad okot némi elővigyázatosságra. Ne felejtsd. Légy óvatos. Élj szíved szerint, de ne felejts el hallgatni az eszedre.
*Azzal megkordul a csitri gyomra.*
- Amúgy, ha lenne még szükséged a szolgálataimra, akkor jó eséllyel itt megtalálsz, de az biztos, hogy ezt a várost egy darabig nem hagyom el. Szóval keress bátran.
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-06 22:19:28
Üzenet elküldve: 2014-01-06 22:19:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Clauryl Artinor//
- Hálámmal adózom *Suttogja, miként az ő arca is újfent gyengédségbe, majd mosolyba borul. Eztán viszont behunyja szemeit, puha kezeit bizalommal helyezi a lányéba, s várja a szellemek szavait. Addig is igyekszik nem másra koncentrálni, mint arra, miről kíváncsiskodott, és miként akadnak bőven gondolatai a témáról, egyhamar elröpül az a pár perc.
Clauryl sóhajára fel is nyitja pilláit, s leplezetlen érdeklődéssel a szemeiben várja, mit üzennek a szellemek.*
- Kétségbeejtőek a szavaid... De megtanítanak óvatosabbnak lennem, s úgy vélem, ezt betarthatom. A sötétség szolgái, miként mi így nevezzük őket, otthonom környékén megfélemlítően mások... Bőrükön viselik a Nap melegét, furfangjuk pedig a történelem nagyjait is megvezette már. Csupán remélni vélem, hogy itt létem színtiszta elterelés atyám számára, ám mint említetted, nem tanácsos könnyelműségnek adóznom. *Szól ekképp, ám megkomolyodott arcára szelíd, szeretetteljes mosoly telepszik mondandója végén, pontosabban azután pár pillanat elteltével.*
- Nos, nem tudom, mennyire untatlak gondolataimmal, de miként említetted, hogy bizalmamat ne ajándékozzam senkinek, neked még is megadom. Talán a kedves tekinteted, vagy mert már rég nem adódott alkalmam olyannal beszélni, ki megérthet... Egyszerre adtál tanácsot s zavartál össze. Tudod... *itt sóhajt egy aprót, kedveskedő szemeit kezeikre fordítván, akár egy szerelmes, fiatal lányka* megismertem egy férfit, egy bálban. Ő segített rálelni igen csak fontos összefüggésekre, s tőle nem tudom, tudnék-e tartózkodni. *Osztja meg Clauval legbelsőbb érzéseit, gondolatait, ám hamar rátör a szégyenérzet, és árnyaltan pirult arccal húzza vissza kezeit az ölébe.* Ne haragudj, biztos fáradt lehetsz, nem is ettél még, én pedig feltartalak.
- Hálámmal adózom *Suttogja, miként az ő arca is újfent gyengédségbe, majd mosolyba borul. Eztán viszont behunyja szemeit, puha kezeit bizalommal helyezi a lányéba, s várja a szellemek szavait. Addig is igyekszik nem másra koncentrálni, mint arra, miről kíváncsiskodott, és miként akadnak bőven gondolatai a témáról, egyhamar elröpül az a pár perc.
Clauryl sóhajára fel is nyitja pilláit, s leplezetlen érdeklődéssel a szemeiben várja, mit üzennek a szellemek.*
- Kétségbeejtőek a szavaid... De megtanítanak óvatosabbnak lennem, s úgy vélem, ezt betarthatom. A sötétség szolgái, miként mi így nevezzük őket, otthonom környékén megfélemlítően mások... Bőrükön viselik a Nap melegét, furfangjuk pedig a történelem nagyjait is megvezette már. Csupán remélni vélem, hogy itt létem színtiszta elterelés atyám számára, ám mint említetted, nem tanácsos könnyelműségnek adóznom. *Szól ekképp, ám megkomolyodott arcára szelíd, szeretetteljes mosoly telepszik mondandója végén, pontosabban azután pár pillanat elteltével.*
- Nos, nem tudom, mennyire untatlak gondolataimmal, de miként említetted, hogy bizalmamat ne ajándékozzam senkinek, neked még is megadom. Talán a kedves tekinteted, vagy mert már rég nem adódott alkalmam olyannal beszélni, ki megérthet... Egyszerre adtál tanácsot s zavartál össze. Tudod... *itt sóhajt egy aprót, kedveskedő szemeit kezeikre fordítván, akár egy szerelmes, fiatal lányka* megismertem egy férfit, egy bálban. Ő segített rálelni igen csak fontos összefüggésekre, s tőle nem tudom, tudnék-e tartózkodni. *Osztja meg Clauval legbelsőbb érzéseit, gondolatait, ám hamar rátör a szégyenérzet, és árnyaltan pirult arccal húzza vissza kezeit az ölébe.* Ne haragudj, biztos fáradt lehetsz, nem is ettél még, én pedig feltartalak.
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-06 21:31:37
Üzenet elküldve: 2014-01-06 21:31:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aravae Mithraniel//
*A csitri végighallgatja töredelmesen a lány meséjét és elkomorul az arca. Nem kell sok, hogy elkezdje tisztelni a vele szemben ülőt. Világ életében becsülte azokat a nőket, akik mernek tenni a sors ellen és a veszélyekkel nem törődve kiállnak az ügyükért. Ő is ezért lehet most itt és nem egy vidéki kis városka kupijában tengődik, szóval teljesen átérzi ezeknek a döntéseknek a súlyát. A szemeiben is meglátszik ez a változás, Aravae érezheti, hogy Clau nem fogja elárulni őt sosem. Ezek után a lány ismét megfogja a törékeny kacsót, bizalomteljesen de nem kellemetlenül megszorítja és rámosolyog.*
- Nem kell félned, titkodat megtartom mindenképpen.
*Azzal lehunyja a szemeit és ismét meditálásimitálásba kezd. Úgy öt perc múlva felsóhajt, aztán gondterhelt arccal ránéz a szépségre.*
- Nem mondanám, hogy bíztató dolgokat suttogtak nekem a szellemek a fátyol mögül. Meg kell ígérned, hogy óvatos leszel amíg egyedül vagy. Ami a legfontosabb, hogy ne bízz meg senkiben, még abban sem, akiről teljes bizonyossággal hiszed, hogy veled is van. Érhetnek rossz tapasztalatok és ha nem az eszed vezet, az életedet is elveszítheted. Ez egy komoly dolog és úgy láttam, hogy az orkoktól kellene a legjobban félned.
*Aggodalmasan nézek rá, de közben büszke is vagyok magamra. Kicsit elkezdem félteni is a lánykát és egy ilyen veszélyes helyzetben a legjobb tanács mindig az óvatosságra intés. Az meg, hogy egy alvilági ügyletben az orkok legyenek az értelmi szerzők, az szinte egyenlő a lehetetlennel, szóval ha tényleg valaki irányít az ellenség körében orkokat, akkor annak személye a legveszélyesebb. Ezután gondterhelten nézek rá és várok, hogy lenne e még más kérdése.*
*A csitri végighallgatja töredelmesen a lány meséjét és elkomorul az arca. Nem kell sok, hogy elkezdje tisztelni a vele szemben ülőt. Világ életében becsülte azokat a nőket, akik mernek tenni a sors ellen és a veszélyekkel nem törődve kiállnak az ügyükért. Ő is ezért lehet most itt és nem egy vidéki kis városka kupijában tengődik, szóval teljesen átérzi ezeknek a döntéseknek a súlyát. A szemeiben is meglátszik ez a változás, Aravae érezheti, hogy Clau nem fogja elárulni őt sosem. Ezek után a lány ismét megfogja a törékeny kacsót, bizalomteljesen de nem kellemetlenül megszorítja és rámosolyog.*
- Nem kell félned, titkodat megtartom mindenképpen.
*Azzal lehunyja a szemeit és ismét meditálásimitálásba kezd. Úgy öt perc múlva felsóhajt, aztán gondterhelt arccal ránéz a szépségre.*
- Nem mondanám, hogy bíztató dolgokat suttogtak nekem a szellemek a fátyol mögül. Meg kell ígérned, hogy óvatos leszel amíg egyedül vagy. Ami a legfontosabb, hogy ne bízz meg senkiben, még abban sem, akiről teljes bizonyossággal hiszed, hogy veled is van. Érhetnek rossz tapasztalatok és ha nem az eszed vezet, az életedet is elveszítheted. Ez egy komoly dolog és úgy láttam, hogy az orkoktól kellene a legjobban félned.
*Aggodalmasan nézek rá, de közben büszke is vagyok magamra. Kicsit elkezdem félteni is a lánykát és egy ilyen veszélyes helyzetben a legjobb tanács mindig az óvatosságra intés. Az meg, hogy egy alvilági ügyletben az orkok legyenek az értelmi szerzők, az szinte egyenlő a lehetetlennel, szóval ha tényleg valaki irányít az ellenség körében orkokat, akkor annak személye a legveszélyesebb. Ezután gondterhelten nézek rá és várok, hogy lenne e még más kérdése.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-06 15:28:36
Üzenet elküldve: 2014-01-06 15:28:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Clauryl Artinor//
*Nem is kerülik el figyelmét az apróbb jelek, bár miként ő hajának takarásába helyezte hegyes füleit, addig Clauryl is éppúgy tűnhet az elfek kegyelte embernek, mint szerény személye. Azonban nem kívánja firtatni a vajákos származását, sem szóban, sem gondolatban, éppen megelégszik annyival, amennyit lát. S hát nem szabadna szó nélkül hagyni, hogy akaratlan is bizalmat gerjeszt benne az a bizonyos szimbólum, még ha hajkoronájának ékét nem is esett alkalma tüzetesebben megvizsgálni.
Ám a külsőségekről hamarost egészen másra terelődik a figyelme, méghozzá a lány puhatolózó szavaira.
Bizony illenék pontosabban megfogalmaznia a kérdését, de miként esete is igen csak ködös, neki sem áll módjában meghatározóbban érdeklődni. Egyedül csak annyit tehet, hogy megosztja Clauval történetét, azonban könnyeden megérthető, hogy egy akár élethalál kérdést nem fog csak úgy akárkinek az orrára kötni.*
- Hidd el nekem, nem hiába nem lelnek rendre a fejemben a gondolatok... *Szólal meg csöndesen, finoman térképezve fel a kérleletlen tegezés bizonytalan terepét, melyről úgy látszik, csupán neki akadtak kényes érzései, ezért sem ragadt meg távolságtartó szavainál.
Ezután viszont némi hatásszünet következik, s mélységes csendbe burkolózik. Gyöngéd arcára halovány ráncot vet kétes elmélkedése, minek során arról illene döntenie; bizalmába fogadja-e a vajákost. Nehéz eset, cseppet sem mondható könnyűnek, mikor a szükség leginkább azt kívánná, bárcsak láthatatlanná válna, mikor legszívesebben visszalovagolna atyjához és szerető anyjához, mikor inkább gyönyörködne a csillagok élettel teli fényében egy mámoros éjjelen, semmint hogy Arthenior városában tengődjék, s várja a megváltást, várja Ser Lazzurt, várja, hogy esedékesen mikor törnek az életére.
Azonban a pillanatnyi kétségbeesésnek hamar vége szakad, lelkére ismeretlen nyugalom telepszik, így ismét Clauryl igéző szemeiben kutakszik a bizalmat keresve, éppenséggel tán meg is lelve azt.
Rég esett alkalma nőkkel beszélni, hozzá hasonló, fiatal hajadonokkal, és bár a vele szemközt helyezkedő nem Thilgor egy udvarhölgye, mégis csak az ő lelkéhez hasonlatosabb, mint egy férfi. Így hát ismételten szóra nyitja ajkait, s így szól:*
- Úgy vélem, bizalmamat lelhetem benned, kérlek, ne adj okot a későbbiekben, hogy emiatt bánkódnom kelljék... Nem hinném, hogy eddig bármi érintkezésed lenne ügyemben, de a későbbi őrizetlen szó is okozhat kellemetlenségeket. Kérdésemet jobban nem tudnám megfogalmazni, mint az imént, de majd ha megismered rövid történetemet, meglásd, minden világossá válik. *Jegyzi meg, s eddig gondterhelt arcára bizakodó, barátságos mosoly telepszik.*
- Messziről utaztam ide annak már jó ideje egy levél kapcsán. Valaki Artheniorba kívánt engem vagy családom egy tagját vajmi fontos dolog miatt, ami számíthat nekünk, azonban hogy miféle, arról egy szó sem esett, éppúgy a levél írójáról sem. De miként atyám a sötétség szolgáival hadakozik odahaza, nem engedhettük meg, hogy figyelmen kívül hagyjunk egy ilyen ködös esetet, hát ezért vagyok itt. Idő közben találtam segítséget, a levélhez van köze orkoknak is, így nem épp veszélytelen a küldetés, s már ötletem is akadt, hogy ki írhatta. Ám egymagam nem fogok tudni a nyomára akadni egy ismeretlen városban, s most várva partnerem felbukkanását, megakadtam a dolgok alakulásában... Beláthatod, nőként, egymagamban nem vagyok megtelve bizakodással, s nem is reményem, hogy bárki megtöltsön vele, azonban kíváncsiságom igen erős, így ha tenni most nem is tudok, akkor talán megtudhatom, hogy jó, esetleg rossz kimenetele lesz-e ennek az egésznek. Remélem így már valamivel tisztább a szemeid előtt, mi érdekelne... *Ecseteli a lehető legtömörebben, míg eddig derűs arcára komolyság ül a téma nyomán.*
*Nem is kerülik el figyelmét az apróbb jelek, bár miként ő hajának takarásába helyezte hegyes füleit, addig Clauryl is éppúgy tűnhet az elfek kegyelte embernek, mint szerény személye. Azonban nem kívánja firtatni a vajákos származását, sem szóban, sem gondolatban, éppen megelégszik annyival, amennyit lát. S hát nem szabadna szó nélkül hagyni, hogy akaratlan is bizalmat gerjeszt benne az a bizonyos szimbólum, még ha hajkoronájának ékét nem is esett alkalma tüzetesebben megvizsgálni.
Ám a külsőségekről hamarost egészen másra terelődik a figyelme, méghozzá a lány puhatolózó szavaira.
Bizony illenék pontosabban megfogalmaznia a kérdését, de miként esete is igen csak ködös, neki sem áll módjában meghatározóbban érdeklődni. Egyedül csak annyit tehet, hogy megosztja Clauval történetét, azonban könnyeden megérthető, hogy egy akár élethalál kérdést nem fog csak úgy akárkinek az orrára kötni.*
- Hidd el nekem, nem hiába nem lelnek rendre a fejemben a gondolatok... *Szólal meg csöndesen, finoman térképezve fel a kérleletlen tegezés bizonytalan terepét, melyről úgy látszik, csupán neki akadtak kényes érzései, ezért sem ragadt meg távolságtartó szavainál.
Ezután viszont némi hatásszünet következik, s mélységes csendbe burkolózik. Gyöngéd arcára halovány ráncot vet kétes elmélkedése, minek során arról illene döntenie; bizalmába fogadja-e a vajákost. Nehéz eset, cseppet sem mondható könnyűnek, mikor a szükség leginkább azt kívánná, bárcsak láthatatlanná válna, mikor legszívesebben visszalovagolna atyjához és szerető anyjához, mikor inkább gyönyörködne a csillagok élettel teli fényében egy mámoros éjjelen, semmint hogy Arthenior városában tengődjék, s várja a megváltást, várja Ser Lazzurt, várja, hogy esedékesen mikor törnek az életére.
Azonban a pillanatnyi kétségbeesésnek hamar vége szakad, lelkére ismeretlen nyugalom telepszik, így ismét Clauryl igéző szemeiben kutakszik a bizalmat keresve, éppenséggel tán meg is lelve azt.
Rég esett alkalma nőkkel beszélni, hozzá hasonló, fiatal hajadonokkal, és bár a vele szemközt helyezkedő nem Thilgor egy udvarhölgye, mégis csak az ő lelkéhez hasonlatosabb, mint egy férfi. Így hát ismételten szóra nyitja ajkait, s így szól:*
- Úgy vélem, bizalmamat lelhetem benned, kérlek, ne adj okot a későbbiekben, hogy emiatt bánkódnom kelljék... Nem hinném, hogy eddig bármi érintkezésed lenne ügyemben, de a későbbi őrizetlen szó is okozhat kellemetlenségeket. Kérdésemet jobban nem tudnám megfogalmazni, mint az imént, de majd ha megismered rövid történetemet, meglásd, minden világossá válik. *Jegyzi meg, s eddig gondterhelt arcára bizakodó, barátságos mosoly telepszik.*
- Messziről utaztam ide annak már jó ideje egy levél kapcsán. Valaki Artheniorba kívánt engem vagy családom egy tagját vajmi fontos dolog miatt, ami számíthat nekünk, azonban hogy miféle, arról egy szó sem esett, éppúgy a levél írójáról sem. De miként atyám a sötétség szolgáival hadakozik odahaza, nem engedhettük meg, hogy figyelmen kívül hagyjunk egy ilyen ködös esetet, hát ezért vagyok itt. Idő közben találtam segítséget, a levélhez van köze orkoknak is, így nem épp veszélytelen a küldetés, s már ötletem is akadt, hogy ki írhatta. Ám egymagam nem fogok tudni a nyomára akadni egy ismeretlen városban, s most várva partnerem felbukkanását, megakadtam a dolgok alakulásában... Beláthatod, nőként, egymagamban nem vagyok megtelve bizakodással, s nem is reményem, hogy bárki megtöltsön vele, azonban kíváncsiságom igen erős, így ha tenni most nem is tudok, akkor talán megtudhatom, hogy jó, esetleg rossz kimenetele lesz-e ennek az egésznek. Remélem így már valamivel tisztább a szemeid előtt, mi érdekelne... *Ecseteli a lehető legtömörebben, míg eddig derűs arcára komolyság ül a téma nyomán.*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-05 18:37:43
Üzenet elküldve: 2014-01-05 18:37:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aravae Mithranielnek//
*Clau öltözéke nem árulkodik sok mindenről első ránézésre. A sötétszürke viaszkosvászon inkognó alatt egy vállat nem takaró, elöl összekötött puha blúzt hord középbarna fűzővel, alatta pedig a hideg miatt ruhaharisnyát visel két vastagabb szoknyával és utazóknak való bőr csizmával. A holmija egy közepes bőr hátizsák és egy viaszkosvászon tarisznya, ami igazából feltűnhetett Aravaenak, hiszen a tarisznyán egy festett elf szimbólum jelzi, hogy hordozója az emberek lelkével és testi egészségével foglalkozó vajákos. Clau a haját egy szépen faragott, csattal erősített gubaccsal fogja össze lófarokba, ami egy elf vérrel bíró ember szemében jelentéssel bír, hiszen a gubacs egy mélyen elf területről való darázsfajtól van. A mély dekoltázsban megülve még egy ismeretlen karom amulettet hord a fiatal vajákos bőr madzagon.
A kérdésre hosszan elgondolkozik, aztán a lány szemébe néz.*
- Egy valamit jegyezz meg a jóslással kapcsolatban. Minél homályosabb a kérdés, annál kevésbé világos a válasz. A benned kavargó gondolatok amúgy is olyan kuszák, hogy a szellemek ódzkodnak nekem válaszolni. Kérlek téged próbáld meg kitisztítani a gondolataidat és olyan kérdést tegyél fel, ami ennél világosabb. Hidd el én sem szeretnélek félrevezetni. Nem hiszem, hogy féligazságokért jöttél hozzám.
*Mélyen a mélykék szemekbe néz és próbál komoly, jóságos arcot vágni. Ahogy mostohájától, tanítójától tanulta, az emberek a jósoktól főleg csak biztatásra vágynak. A legtöbb embert nem is igazán érdekli mit mond a jósnő, csak pozitív megerősítés kell, hogy belevágjon valamibe. Nevelője bár bírt a természetfeletti erejével, jóslásra ritkán kérte ki ténylegesen a szellemek véleményét. Legtöbb kuncsaftját inkább csak megtámogatta döntésében. Mivel Clau sem annyira lelkiismeretlen lány, ezért rosszat nem akar a vele szemben ülőnek, szóval még tájékozódnia kell, mielőtt bármit is tanácsol.*
*Clau öltözéke nem árulkodik sok mindenről első ránézésre. A sötétszürke viaszkosvászon inkognó alatt egy vállat nem takaró, elöl összekötött puha blúzt hord középbarna fűzővel, alatta pedig a hideg miatt ruhaharisnyát visel két vastagabb szoknyával és utazóknak való bőr csizmával. A holmija egy közepes bőr hátizsák és egy viaszkosvászon tarisznya, ami igazából feltűnhetett Aravaenak, hiszen a tarisznyán egy festett elf szimbólum jelzi, hogy hordozója az emberek lelkével és testi egészségével foglalkozó vajákos. Clau a haját egy szépen faragott, csattal erősített gubaccsal fogja össze lófarokba, ami egy elf vérrel bíró ember szemében jelentéssel bír, hiszen a gubacs egy mélyen elf területről való darázsfajtól van. A mély dekoltázsban megülve még egy ismeretlen karom amulettet hord a fiatal vajákos bőr madzagon.
A kérdésre hosszan elgondolkozik, aztán a lány szemébe néz.*
- Egy valamit jegyezz meg a jóslással kapcsolatban. Minél homályosabb a kérdés, annál kevésbé világos a válasz. A benned kavargó gondolatok amúgy is olyan kuszák, hogy a szellemek ódzkodnak nekem válaszolni. Kérlek téged próbáld meg kitisztítani a gondolataidat és olyan kérdést tegyél fel, ami ennél világosabb. Hidd el én sem szeretnélek félrevezetni. Nem hiszem, hogy féligazságokért jöttél hozzám.
*Mélyen a mélykék szemekbe néz és próbál komoly, jóságos arcot vágni. Ahogy mostohájától, tanítójától tanulta, az emberek a jósoktól főleg csak biztatásra vágynak. A legtöbb embert nem is igazán érdekli mit mond a jósnő, csak pozitív megerősítés kell, hogy belevágjon valamibe. Nevelője bár bírt a természetfeletti erejével, jóslásra ritkán kérte ki ténylegesen a szellemek véleményét. Legtöbb kuncsaftját inkább csak megtámogatta döntésében. Mivel Clau sem annyira lelkiismeretlen lány, ezért rosszat nem akar a vele szemben ülőnek, szóval még tájékozódnia kell, mielőtt bármit is tanácsol.*
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-05 12:59:59
Üzenet elküldve: 2014-01-05 12:59:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Clauryl Artinor//
*Tán nem most lenne helyén való azon elmélkednie, vajon felbérelt jósnője valóban az-e, akinek mutatja magát, mert bár a Mithraniel hajadon gyanakvását nem emelik a lány tettei, mégis valamiként beléivódik a gondolat, hogy tartózkodjék tőle.
Persze könnyeden megeshet, hogy ennek oka csupán a szobába való közvetlen invitálás, mely úgy fest szükségszerű, azonban ahhoz sincs sok tapasztalata, hogy kétes hölgyeményekkel járkáljon bizonytalan helyiségekbe. Viszont úgy véli, hogyha eddig nem volt kiváltképp elővigyázatos s óvatos, akkor nem fizetsége után kellene meghátrálnia. Manapság túl sokszor volt ahhoz bizonytalan, hogy egy egyszerű kis mágiától megijedjék, melynek komolyságát és valóságtartalmát bizony majd komoly felülértékelésnek kell alávetnie.
Tehát egy finom, kimért bólintással tekint Clauryl után, majd szintén felkel székéről, s miután a fogadósnak is intézett egy amolyan ellenőrző pillantást, a lány után lépdel. Fel, a rozoga, díszes szőnyegekkel megterített falépcsőkön, melyek még finom, könnyed léptei alatt is jajgatásba kezdenek, s ez a tapasztalás sem épp emeli a fél-elf nő lelki nyugodalmát.
Hát még odafent az olajlámpások fényével megtördelt félhomály... Semmi nem nevezhető épp bizalomgerjesztőnek, vagy épp csak Aravae meséli már be magának, hogy óvatoskodjék, ám arra gondolván, hogy a Csonttemető vérfagyasztó s nyomasztó átkait is túlélte, akkor itt igazán nincs mitől tartania.
Ezzel pedig el is érnek a kivett szobához, hol megbízottja jó etikett szerint engedi előre a most nem épp nemesnek tetsző nőt, azonban finom gesztusait s ajkainak könnyed játszását nehezen tudja oly gúnyákba rejteni, melyek most éktelenkednek rajta.
Öltözéke egy sötétbarna kabátszerűségből tevődik, mely alatt egy ing lapul, ám arra nem enged rálátást a lekerekített gallérú, elől kapcsos költemény. Ízlésének ellentmondván követi karcsú vonalait egészen a csípőjéig, honnét fekete színben mutatkozó nadrágja követi, szintén csak szoros kapcsolatában lábának formáival. Végezetül egy térdig érő, nadrágja színével egyezkedő csizma biztosítja lépteinek nyugodalmát.
Ezen felül még egy öv pihen csípőjén, melyen a nemrég már láthatott, barna bőrtáska ül, illetve egy dísztelen hüvelybe rejtett igazi kincs, családjának valamely ékes kardja. S miként Clauryl az ágyra invitálja, leoldja magáról, hogy aztán az egyik szekrény mellett támassza meg a földön, jómaga pedig óvatoskodva leülhessen a lánnyal szemközt. Akarva akaratlan is még igazít egyet minden tincsében feltűzött, sötétbarna haján, majd kezét adja a rituáléhoz.
Ezúttal már nem hökken meg a közvetlen érintésen, de tán az is közrejátszik, hogy az effajta szeánszoknál a kézfogás szinte elengedhetetlen. Odahaza, messze Thilgor földjén ha nem is a jövendőmondást kívánta, hazája mágusai sokszor alkalmazták s mutatták meg neki apró-cseprő trükkjeiket, melyeket már kislányként is imádott. Tehát most már nem feszeng, inkább lesüti sűrűn ülő, éjfekete szempilláit, és hagyja, hogy Clauryl összeszedje energiáit a kellő munkához.
Addig is végiggondolja jövendőbeli kérdésének mikéntjét, ugyanis túl sokat nem kíván, de hogy minél egyértelműbb legyen a válasz, bizony elengedhetetlen a megfelelő rákérdezés is. Azonban mielőtt még kifundálhatna bármi elfogadhatót, a vajákos szóra nyitja ajkait, s így Aravae is ráemeli mélykék szemeit a vele szemben ülőre.*
- Ez egy igen csak bonyodalmas eset, s túl sokat sem szabadna elárulnom. Annyit azonban tudhat, hogy egy bizonyos, amolyan küldetés miatt vagyok itt, Artheniorban, és miként már jó ideje nem állt módomban az előrehaladás, szeretném tudni, hogy miféle kimenettel számolhatok. Van-e remény a megoldásra, vagy arra sosem volt? Ez érdekelne igazán *Feleli megszokott, csöndes hangján, azonban mondandója végén oldalra veti őszinte tekintetét, melyben most a bizonytalanság halovány fénye csillan.*
*Tán nem most lenne helyén való azon elmélkednie, vajon felbérelt jósnője valóban az-e, akinek mutatja magát, mert bár a Mithraniel hajadon gyanakvását nem emelik a lány tettei, mégis valamiként beléivódik a gondolat, hogy tartózkodjék tőle.
Persze könnyeden megeshet, hogy ennek oka csupán a szobába való közvetlen invitálás, mely úgy fest szükségszerű, azonban ahhoz sincs sok tapasztalata, hogy kétes hölgyeményekkel járkáljon bizonytalan helyiségekbe. Viszont úgy véli, hogyha eddig nem volt kiváltképp elővigyázatos s óvatos, akkor nem fizetsége után kellene meghátrálnia. Manapság túl sokszor volt ahhoz bizonytalan, hogy egy egyszerű kis mágiától megijedjék, melynek komolyságát és valóságtartalmát bizony majd komoly felülértékelésnek kell alávetnie.
Tehát egy finom, kimért bólintással tekint Clauryl után, majd szintén felkel székéről, s miután a fogadósnak is intézett egy amolyan ellenőrző pillantást, a lány után lépdel. Fel, a rozoga, díszes szőnyegekkel megterített falépcsőkön, melyek még finom, könnyed léptei alatt is jajgatásba kezdenek, s ez a tapasztalás sem épp emeli a fél-elf nő lelki nyugodalmát.
Hát még odafent az olajlámpások fényével megtördelt félhomály... Semmi nem nevezhető épp bizalomgerjesztőnek, vagy épp csak Aravae meséli már be magának, hogy óvatoskodjék, ám arra gondolván, hogy a Csonttemető vérfagyasztó s nyomasztó átkait is túlélte, akkor itt igazán nincs mitől tartania.
Ezzel pedig el is érnek a kivett szobához, hol megbízottja jó etikett szerint engedi előre a most nem épp nemesnek tetsző nőt, azonban finom gesztusait s ajkainak könnyed játszását nehezen tudja oly gúnyákba rejteni, melyek most éktelenkednek rajta.
Öltözéke egy sötétbarna kabátszerűségből tevődik, mely alatt egy ing lapul, ám arra nem enged rálátást a lekerekített gallérú, elől kapcsos költemény. Ízlésének ellentmondván követi karcsú vonalait egészen a csípőjéig, honnét fekete színben mutatkozó nadrágja követi, szintén csak szoros kapcsolatában lábának formáival. Végezetül egy térdig érő, nadrágja színével egyezkedő csizma biztosítja lépteinek nyugodalmát.
Ezen felül még egy öv pihen csípőjén, melyen a nemrég már láthatott, barna bőrtáska ül, illetve egy dísztelen hüvelybe rejtett igazi kincs, családjának valamely ékes kardja. S miként Clauryl az ágyra invitálja, leoldja magáról, hogy aztán az egyik szekrény mellett támassza meg a földön, jómaga pedig óvatoskodva leülhessen a lánnyal szemközt. Akarva akaratlan is még igazít egyet minden tincsében feltűzött, sötétbarna haján, majd kezét adja a rituáléhoz.
Ezúttal már nem hökken meg a közvetlen érintésen, de tán az is közrejátszik, hogy az effajta szeánszoknál a kézfogás szinte elengedhetetlen. Odahaza, messze Thilgor földjén ha nem is a jövendőmondást kívánta, hazája mágusai sokszor alkalmazták s mutatták meg neki apró-cseprő trükkjeiket, melyeket már kislányként is imádott. Tehát most már nem feszeng, inkább lesüti sűrűn ülő, éjfekete szempilláit, és hagyja, hogy Clauryl összeszedje energiáit a kellő munkához.
Addig is végiggondolja jövendőbeli kérdésének mikéntjét, ugyanis túl sokat nem kíván, de hogy minél egyértelműbb legyen a válasz, bizony elengedhetetlen a megfelelő rákérdezés is. Azonban mielőtt még kifundálhatna bármi elfogadhatót, a vajákos szóra nyitja ajkait, s így Aravae is ráemeli mélykék szemeit a vele szemben ülőre.*
- Ez egy igen csak bonyodalmas eset, s túl sokat sem szabadna elárulnom. Annyit azonban tudhat, hogy egy bizonyos, amolyan küldetés miatt vagyok itt, Artheniorban, és miként már jó ideje nem állt módomban az előrehaladás, szeretném tudni, hogy miféle kimenettel számolhatok. Van-e remény a megoldásra, vagy arra sosem volt? Ez érdekelne igazán *Feleli megszokott, csöndes hangján, azonban mondandója végén oldalra veti őszinte tekintetét, melyben most a bizonytalanság halovány fénye csillan.*
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-04 23:32:35
Üzenet elküldve: 2014-01-04 23:32:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
* Az ajtó halk nyikordulással csukódik be mögötte. Nem árthat, ha éjszakára kulcsra zárja, nem szeretne arra ébredni, hogy valaki a holmijai között turkál. Gyertyát gyújt, melynek fénye álmosító félhomályba vonja a szobát. A berendezés ízléses, de nagyon egyszerű, az ágy pedig kényelmesnek tűnik. Más nem is számít. Elcsigázott mozdulatokkal lát neki az öltözködésnek, majd ennek végeztével kezébe fogja a gyertyatartót. Az ágyhoz lépve a fény végre a párnájára vetül.
Egy kártyalap. A gyertyát félreteszi, helyette a lapocskát veszi kézbe. Nem neki címezték, az képtelenség. Hiszen alig néhány perce, hogy odalent - véletlenszerűen - megkapta egy szoba kulcsát. Mégis... nem tudja félretenni a gondolatot, hogy a jelet igenis számára hagyták itt. Azonkívül, a kíváncsiság is furdalja. Hosszú percekig mered a kártyára, hátha megfejti a papnő képének értelmét, de semmi nem jut eszébe. Agya fáradt és üres.
Végül elteszi a lapot. Nem történhet belőle nagy baj, ha utána jár, mi is ez az egész. Igen, holnap hajnalban el is indul. A kíváncsiság élete végéig nem hagyná nyugodni. Hatalmas ásítással fújja el aztán a gyertyát és raktározza el gondolatait holnap reggelig.*
Egy kártyalap. A gyertyát félreteszi, helyette a lapocskát veszi kézbe. Nem neki címezték, az képtelenség. Hiszen alig néhány perce, hogy odalent - véletlenszerűen - megkapta egy szoba kulcsát. Mégis... nem tudja félretenni a gondolatot, hogy a jelet igenis számára hagyták itt. Azonkívül, a kíváncsiság is furdalja. Hosszú percekig mered a kártyára, hátha megfejti a papnő képének értelmét, de semmi nem jut eszébe. Agya fáradt és üres.
Végül elteszi a lapot. Nem történhet belőle nagy baj, ha utána jár, mi is ez az egész. Igen, holnap hajnalban el is indul. A kíváncsiság élete végéig nem hagyná nyugodni. Hatalmas ásítással fújja el aztán a gyertyát és raktározza el gondolatait holnap reggelig.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-04 13:59:26
Üzenet elküldve: 2014-01-04 13:59:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Naowha//
*Nézheti őt, sőt hallgathatja, azonban eljött az ideje, hogy kimondottan csak üzleti partnerek legyenek. Ennek érdekében húzódott vissza a saját külön világába, ahol nem érheti őt semmilyen baj. A másik issza a pálinkát, amit vett neki, így egy szava sem lehet. Elvégezte a mai teendőjét, sőt talán az elszállásolással túlteljesítette, mint amiben először hitt. Felfigyel annak szavaira, amire rögtön válaszol a maga módján.*
-Nem sértődtem meg, csupán igazad van. Ha nem tervezel semmit sem előre, akkor magyarán csakis élvezed minden percét, amit szabadon eltölthetsz. * Kissé furán néz rá Naowhára, mikor felemeli a hangját. Neki a hangosabb beszéd nem szokatlan, hanem egyenesen figyelemfelkeltő hatásnak gondolja, most és a jövőben bármikor. Látott már sok kiabáló embert az életében, és elég sokat volt alkalma meglesni.*
-Mondtam már, hogy el foglak látni. Akár levágott karral, vagy a nélkül. Bármikor megtalálsz itt, kivéve ha fontos alapanyagokat gyűjtök kinn a mezőn, vagy egy eldugott helyen.* ezek után látja, hogy miként jön oda az ágyához, aztán némi turkálás után előkerül némi pénz. Csak nézi, hogy miként csapkod a másik a saját birodalmában, amire egyszerűen csak szúrós tekintettel reagál.*
-Biztosan életben maradsz, ha betartod az utasításaim. Ha nem, akkor szólhatok egy sírásónak, hogy a Temetőben készítse el a nyughelyed. Ami meg butaság, hogy te nem akarnál élni. Csupán másképp szemléled a világot, mert csupán elvesztetted az érzéseid. Jogod van ahhoz, hogy így éld le végig az életed, de az szintén megtörténhet, hogy kimozdulsz az odúdból. *Magyarázza, mint egy okos ember.*
-Rendben, ha nem horkolsz, akkor kellemes álmokat neked.* Még hallja a másik köszönetét, miközben elhelyezkedik az ágyban. Nem szól semmit, mert annál inkább álmosabb. Hamar elnyomja az álom, hogy aztán este felébredjen. Kikel az ágyból és megnézi a sötételf nőt, hogy mi a helyzet vele. Végül a vékony takaróját ráteríti, majd óvatosan bebugyolálja, hogy fel ne fázzon a földön. Ezután felöltözik a ruhájába, majd aztán hozzálát csendben dolgozni. Magyarán kísérletezik az összegyűjtött alapanyagaiból. Néha rápillant az ében bőrű szépségre, aztán dolgozik tovább. Egészen éjfélig folytatja a munkát, aztán minden további nélkül távozik. A kulcsot belülről benne hagyja a zárban. Hajnali négykor érkezik haza.*
*Nézheti őt, sőt hallgathatja, azonban eljött az ideje, hogy kimondottan csak üzleti partnerek legyenek. Ennek érdekében húzódott vissza a saját külön világába, ahol nem érheti őt semmilyen baj. A másik issza a pálinkát, amit vett neki, így egy szava sem lehet. Elvégezte a mai teendőjét, sőt talán az elszállásolással túlteljesítette, mint amiben először hitt. Felfigyel annak szavaira, amire rögtön válaszol a maga módján.*
-Nem sértődtem meg, csupán igazad van. Ha nem tervezel semmit sem előre, akkor magyarán csakis élvezed minden percét, amit szabadon eltölthetsz. * Kissé furán néz rá Naowhára, mikor felemeli a hangját. Neki a hangosabb beszéd nem szokatlan, hanem egyenesen figyelemfelkeltő hatásnak gondolja, most és a jövőben bármikor. Látott már sok kiabáló embert az életében, és elég sokat volt alkalma meglesni.*
-Mondtam már, hogy el foglak látni. Akár levágott karral, vagy a nélkül. Bármikor megtalálsz itt, kivéve ha fontos alapanyagokat gyűjtök kinn a mezőn, vagy egy eldugott helyen.* ezek után látja, hogy miként jön oda az ágyához, aztán némi turkálás után előkerül némi pénz. Csak nézi, hogy miként csapkod a másik a saját birodalmában, amire egyszerűen csak szúrós tekintettel reagál.*
-Biztosan életben maradsz, ha betartod az utasításaim. Ha nem, akkor szólhatok egy sírásónak, hogy a Temetőben készítse el a nyughelyed. Ami meg butaság, hogy te nem akarnál élni. Csupán másképp szemléled a világot, mert csupán elvesztetted az érzéseid. Jogod van ahhoz, hogy így éld le végig az életed, de az szintén megtörténhet, hogy kimozdulsz az odúdból. *Magyarázza, mint egy okos ember.*
-Rendben, ha nem horkolsz, akkor kellemes álmokat neked.* Még hallja a másik köszönetét, miközben elhelyezkedik az ágyban. Nem szól semmit, mert annál inkább álmosabb. Hamar elnyomja az álom, hogy aztán este felébredjen. Kikel az ágyból és megnézi a sötételf nőt, hogy mi a helyzet vele. Végül a vékony takaróját ráteríti, majd óvatosan bebugyolálja, hogy fel ne fázzon a földön. Ezután felöltözik a ruhájába, majd aztán hozzálát csendben dolgozni. Magyarán kísérletezik az összegyűjtött alapanyagaiból. Néha rápillant az ében bőrű szépségre, aztán dolgozik tovább. Egészen éjfélig folytatja a munkát, aztán minden további nélkül távozik. A kulcsot belülről benne hagyja a zárban. Hajnali négykor érkezik haza.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-04 11:39:58
Üzenet elküldve: 2014-01-04 11:39:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Azonosság//
//Humph Juvesas//
*Miután mindketten befejezték a levesüket, felindulnak a szállásukra. Hamarosan felérnek és Aeil azonnal bedől az ágyba, de valami a feje alatt kényelmetlen, így odanyúl és egy kártyát húz elő. Megforgatja nézi és nem tetszik neki, de azért szól Juvenak.*
-Nézd csak. Van itt valami kártyaféle. Megint valami ismeretlen dologról szól. Olyan hiányosak ezek a mai meghívók.-*Bosszankodik. fordítja kártyáját és elnézegeti a lovagot rajta. Ez egyáltalán nem illik Aeilre és észreveszi, hogy Juve is kapott egy kártyát. A férfi kártyája az Ártatlan így cserélnek.*
-Hát az biztos, hogy inkább Te vagy a Lovag és Én pedig az Ártatlan. Mindenesetre is tetszik ezek a megnevezések.-*Elnézi a kártyáját és azon tűnődik, hogy vajon miért nem egy héttel ezelőtt kapták ezt meg, mikor még helyszínen voltak és akkor most nem kéne visszarohanniuk oly sokat. *
-Menjünk el. Kíváncsisággal élek a műsor iránt, akármi is legyen az. Azonban előtte Én is pihenni szeretnék.-*Oldalra fordul és perceken belül elalszik. A Nap fénylő sugarai keltik fel, amint szemeit égetik. Juve még alszik és úgy dönt, hogy vár még egy kicsit hátha magától felkel. Ez be is következik hamar.*
-Jó reggelt. Itt az ideje indulni. Remélem ez a pár órányi alvás elég lesz, hogy kitartsunk azon a hosszú úton. Asqu remélem enged és elcipel minket.-* Mondja hatalmas mosollyal, így a férfinek lehet fel se tűnik a fáradtság a tündér lelkében. Régen volt már így megviselve, hisz eddig félig nemesi sarjként éldegélt. Gyorsan összekészülődik és már indulhatnak is.*
//Humph Juvesas//
*Miután mindketten befejezték a levesüket, felindulnak a szállásukra. Hamarosan felérnek és Aeil azonnal bedől az ágyba, de valami a feje alatt kényelmetlen, így odanyúl és egy kártyát húz elő. Megforgatja nézi és nem tetszik neki, de azért szól Juvenak.*
-Nézd csak. Van itt valami kártyaféle. Megint valami ismeretlen dologról szól. Olyan hiányosak ezek a mai meghívók.-*Bosszankodik. fordítja kártyáját és elnézegeti a lovagot rajta. Ez egyáltalán nem illik Aeilre és észreveszi, hogy Juve is kapott egy kártyát. A férfi kártyája az Ártatlan így cserélnek.*
-Hát az biztos, hogy inkább Te vagy a Lovag és Én pedig az Ártatlan. Mindenesetre is tetszik ezek a megnevezések.-*Elnézi a kártyáját és azon tűnődik, hogy vajon miért nem egy héttel ezelőtt kapták ezt meg, mikor még helyszínen voltak és akkor most nem kéne visszarohanniuk oly sokat. *
-Menjünk el. Kíváncsisággal élek a műsor iránt, akármi is legyen az. Azonban előtte Én is pihenni szeretnék.-*Oldalra fordul és perceken belül elalszik. A Nap fénylő sugarai keltik fel, amint szemeit égetik. Juve még alszik és úgy dönt, hogy vár még egy kicsit hátha magától felkel. Ez be is következik hamar.*
-Jó reggelt. Itt az ideje indulni. Remélem ez a pár órányi alvás elég lesz, hogy kitartsunk azon a hosszú úton. Asqu remélem enged és elcipel minket.-* Mondja hatalmas mosollyal, így a férfinek lehet fel se tűnik a fáradtság a tündér lelkében. Régen volt már így megviselve, hisz eddig félig nemesi sarjként éldegélt. Gyorsan összekészülődik és már indulhatnak is.*
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-03 18:04:00
Üzenet elküldve: 2014-01-03 18:04:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Azonosság//
//Aeil O Yala//
-Végre pihenhetünk. *Sóhajt és becsukja maga mögött az ajtót. Először Juve nem veszi észre az ágyon pihenő kártyákat, csak mikor Aeil felhívja rá a figyelmét. A kezébe veszi és megcsodálja.* ~Azonosság...Zöldsárkány fogadó...Kedd, dél~
-Már megint? Csak nem M.R.Y újabb cirkuszi meghívója? *Megfordítja a kártyát és egy színes rajz egy aranyhajú fehérbe öltözött hölgyet formál, s alatta ez áll. ~Ártatlan...ezek gúnyolódnak.~ Ha Aeil felfedezi az ő lapján a daliás lovag rajzát, megmutatják egymásnak, s vélhetőleg közös megegyezés alapján cserélnek.*
-Szerintem ez neked szól. Mi legyen? Odamenjünk? Én szeretnék végre lepihenni, utána megnézzük, mi van ott. *Ha megbeszéltek mindent, Juve leheveredik az ágyba és elalszik. Mikor felébred már nappal van. A tündérlány a férfire várt, hogy felkeljen.*
-Jó reggelt! *Ha Aeil sietteti, akkor gyorsan felkel és el is indulnak le az istállóhoz, hogy Asquval átvágtázzanak a Hold karavánpihenőbe.*
A hozzászólás írója (Humph Juvesas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.03 18:05:48
//Aeil O Yala//
-Végre pihenhetünk. *Sóhajt és becsukja maga mögött az ajtót. Először Juve nem veszi észre az ágyon pihenő kártyákat, csak mikor Aeil felhívja rá a figyelmét. A kezébe veszi és megcsodálja.* ~Azonosság...Zöldsárkány fogadó...Kedd, dél~
-Már megint? Csak nem M.R.Y újabb cirkuszi meghívója? *Megfordítja a kártyát és egy színes rajz egy aranyhajú fehérbe öltözött hölgyet formál, s alatta ez áll. ~Ártatlan...ezek gúnyolódnak.~ Ha Aeil felfedezi az ő lapján a daliás lovag rajzát, megmutatják egymásnak, s vélhetőleg közös megegyezés alapján cserélnek.*
-Szerintem ez neked szól. Mi legyen? Odamenjünk? Én szeretnék végre lepihenni, utána megnézzük, mi van ott. *Ha megbeszéltek mindent, Juve leheveredik az ágyba és elalszik. Mikor felébred már nappal van. A tündérlány a férfire várt, hogy felkeljen.*
-Jó reggelt! *Ha Aeil sietteti, akkor gyorsan felkel és el is indulnak le az istállóhoz, hogy Asquval átvágtázzanak a Hold karavánpihenőbe.*
A hozzászólás írója (Humph Juvesas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.03 18:05:48
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-02 22:49:40
Üzenet elküldve: 2014-01-02 22:49:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lousadel Rammesh//
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*Most sem veszekednek, vagy mondanak egy kicsit is ellen egymásnak, éppen ellenkezőleg. S ez az állapot már állandó náluk, ennek pedig Fire nagyon örül, hiszen végre nem kell megszenvednie, hosszas vitákat lebonyolítani, hogy elérje azt, amit szeretne. Gyorsan kezdi el felvenni a ruháit. Majd miután végzett vele, a fegyvereit is gondosan elhelyezi, ahogy azt szokta, hiszen mindenre fel kell készülnie, s ezt pontosan tudja, soha sincs teljes biztonságban, bármi történhet. Mikor végzett a férfire néz, aki szintén éppen abban a pillanatban fejezte be a dolgai elrendezését. Fire pedig mosolyogva lép mellé, s szólal meg.*
- Akkor indulhatunk, lovagom?
*Kérdezi kedves, titokzatos mosolyával arcán és már nagyon várja, hogy újra szabad levegőn lehessen.*
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*Most sem veszekednek, vagy mondanak egy kicsit is ellen egymásnak, éppen ellenkezőleg. S ez az állapot már állandó náluk, ennek pedig Fire nagyon örül, hiszen végre nem kell megszenvednie, hosszas vitákat lebonyolítani, hogy elérje azt, amit szeretne. Gyorsan kezdi el felvenni a ruháit. Majd miután végzett vele, a fegyvereit is gondosan elhelyezi, ahogy azt szokta, hiszen mindenre fel kell készülnie, s ezt pontosan tudja, soha sincs teljes biztonságban, bármi történhet. Mikor végzett a férfire néz, aki szintén éppen abban a pillanatban fejezte be a dolgai elrendezését. Fire pedig mosolyogva lép mellé, s szólal meg.*
- Akkor indulhatunk, lovagom?
*Kérdezi kedves, titokzatos mosolyával arcán és már nagyon várja, hogy újra szabad levegőn lehessen.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-02 16:03:48
Üzenet elküldve: 2014-01-02 16:03:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Raod//
*Nézi a férfit, hallgatja őt, de nem érti. Nem érti pontosan, miért olyan szűkszavú most, s miért inkább visszahúzódó. Bár kezd fejébe szállni a hirtelen megivott három pohárka pálinka, nem ennek a hatásának gondolja a lassú felfogást. Jóval inkább annak számlájára rója fel, hogy pontosan ilyen helyzetben nem volt még, s így azt sem tanulhatta meg, miként reagálnak mások az őszinteségére.*
- Nincs okod megsértődni csak azért, mert arról beszélek, hogy ilyesmit illetően nem tervezek előre.
*Azon kapja magát, hogy a mondat végére egyre feljebb emeli hangját. Bár még így sem kiabál, számára még ez is szokatlan saját magával kapcsolatban, így következő mondataira már jobban figyel.*
- Ezért is mondtam, hogy fizetek az ellátásért. Még meggondolhatod magad.
*Meg sem várja a választ az épp a lefekvéshez készülő férfitól, a pálinkás üveget félretéve a fal tövébe, nehogy felborítsa, máris az ágyhoz siet, s túrkálni kezd köpenye zsebében. Ha a férfi nem akadályozza meg, ki is veszi onnét az előzőleg oda rejtett pénzes erszényét, aminek kioldja a zsinegét, s jól belemarkol a tartalmába. Ami ujjai közé akad, azt számolás nélkül mind valamivel odébb, az ágyra csapja. Talán ha harminc-negyven arany lehet, ami így Raod birtokába kerülhet.*
- A többit akkor kapod, ha életben maradok.
*Jegyzi meg még velősen, mielőtt visszamászik helyére, s tölt egy újabb adagot a pohárba.*
- Bár talán jobb lenne, ha holnap ilyenkorra már nem élnék...
*Lehajtja a legutóbbi pohár italt is, majd az üveggel és a pohárral eloldalog az asztalhoz, s mindkettőt oda állítja.*
- Nem fogok horkolni, nem szoktam. Legalábbis, még senki nem panaszkodott rá. Csak az elalváshoz kellett az ital, ahogy azt mondtam is.
*Hirtelen ötlettől vezérelten aztán mégis kihúzza az egyik fiolából a dugót, a szájához emeli azt, hogy megigya a fél kortynyit belőle, ám ismét meggondolja magát. A dugó a helyére kerül, az üvegcse pedig vissza a többi közé.*
- Már nem hurcolkodom át másik szobába, de reggel megteszem. Köszönöm a segítséged, Raodlun Esetzeg.
*A nevet jól megformálva, elnyújtva ejti ki száján, majd visszalépdel a földre összerakott fekhelyéhez, s először lerogy oda, majd végignyúlik a pokrócon, egy egyszerű mozdulattal magára rántva a takarónak valót.
Még nem alszik, de ha a férfi csendben marad, csak percek kérdése lesz, hogy álomba szédüljön.*
*Nézi a férfit, hallgatja őt, de nem érti. Nem érti pontosan, miért olyan szűkszavú most, s miért inkább visszahúzódó. Bár kezd fejébe szállni a hirtelen megivott három pohárka pálinka, nem ennek a hatásának gondolja a lassú felfogást. Jóval inkább annak számlájára rója fel, hogy pontosan ilyen helyzetben nem volt még, s így azt sem tanulhatta meg, miként reagálnak mások az őszinteségére.*
- Nincs okod megsértődni csak azért, mert arról beszélek, hogy ilyesmit illetően nem tervezek előre.
*Azon kapja magát, hogy a mondat végére egyre feljebb emeli hangját. Bár még így sem kiabál, számára még ez is szokatlan saját magával kapcsolatban, így következő mondataira már jobban figyel.*
- Ezért is mondtam, hogy fizetek az ellátásért. Még meggondolhatod magad.
*Meg sem várja a választ az épp a lefekvéshez készülő férfitól, a pálinkás üveget félretéve a fal tövébe, nehogy felborítsa, máris az ágyhoz siet, s túrkálni kezd köpenye zsebében. Ha a férfi nem akadályozza meg, ki is veszi onnét az előzőleg oda rejtett pénzes erszényét, aminek kioldja a zsinegét, s jól belemarkol a tartalmába. Ami ujjai közé akad, azt számolás nélkül mind valamivel odébb, az ágyra csapja. Talán ha harminc-negyven arany lehet, ami így Raod birtokába kerülhet.*
- A többit akkor kapod, ha életben maradok.
*Jegyzi meg még velősen, mielőtt visszamászik helyére, s tölt egy újabb adagot a pohárba.*
- Bár talán jobb lenne, ha holnap ilyenkorra már nem élnék...
*Lehajtja a legutóbbi pohár italt is, majd az üveggel és a pohárral eloldalog az asztalhoz, s mindkettőt oda állítja.*
- Nem fogok horkolni, nem szoktam. Legalábbis, még senki nem panaszkodott rá. Csak az elalváshoz kellett az ital, ahogy azt mondtam is.
*Hirtelen ötlettől vezérelten aztán mégis kihúzza az egyik fiolából a dugót, a szájához emeli azt, hogy megigya a fél kortynyit belőle, ám ismét meggondolja magát. A dugó a helyére kerül, az üvegcse pedig vissza a többi közé.*
- Már nem hurcolkodom át másik szobába, de reggel megteszem. Köszönöm a segítséged, Raodlun Esetzeg.
*A nevet jól megformálva, elnyújtva ejti ki száján, majd visszalépdel a földre összerakott fekhelyéhez, s először lerogy oda, majd végignyúlik a pokrócon, egy egyszerű mozdulattal magára rántva a takarónak valót.
Még nem alszik, de ha a férfi csendben marad, csak percek kérdése lesz, hogy álomba szédüljön.*
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-02 15:42:22
Üzenet elküldve: 2014-01-02 15:42:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Lousadel Rammesh//
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*Mint mindig most is teljes egyetértésben vannak. Lou izgatott is lesz a lány ötletétől. Ezért nem kell neki kétszer mondani, hogy öltözzön. Megint megszenved a páncéllal. Eldönti, hogy tényleg keres valami gnómot vagy valami feltalálót aki tud ezen a problémáján segíteni. Végül miután felvette a páncélját és a fegyvereit is eltette az után a lányra néz, hogy indulhatnak-e.*
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*Mint mindig most is teljes egyetértésben vannak. Lou izgatott is lesz a lány ötletétől. Ezért nem kell neki kétszer mondani, hogy öltözzön. Megint megszenved a páncéllal. Eldönti, hogy tényleg keres valami gnómot vagy valami feltalálót aki tud ezen a problémáján segíteni. Végül miután felvette a páncélját és a fegyvereit is eltette az után a lányra néz, hogy indulhatnak-e.*
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-02 13:53:32
Üzenet elküldve: 2014-01-02 13:53:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Azonosság//
//Lyssa Aiwendil//
*Ahogy a lány belép szobájába, talán tesz-vesz még kicsit ott, vagy akár rögtön az ágyba bújáshoz készülhet - a lényeg egy: párnáján egy kártyalapot fog találni előbb- vagy utóbb. Ám nem akármilyen kártyalap ez, nem egy közönséges lap, rajta számokkal meg figurákkal, amivel az unatkozók múlathatják idejüket.
A lap felső oldala sötétbarna a felső, rövidebbik szélén fehér felirat díszeleg: "Azonosság". Valamivel ez alatt egy fogadó neve és egy időpont.
"Zöldsárkány fogadó
Kedd, dél."
*Tehát a lánynak még bő egy napja van, hogy odaérjen, ha kíváncsi arra, miért várják.
Ha megfordítja a lapot, az eddigi alsó oldal közepén egy színes rajzot lát, mely egy kék köpenybe öltözött hölgyet ábrázol, kinek a fején a csuklya, így csak közömbös arca látszik és a mellkasa előtt összeérintett két keze. Alatta a felirat: Papnő.*
//Aleil O Yala, Humph Juvesas//
*Ha a pár szobát vesz ki a fogadóban, mindketten megpihenhetnek végre. Ám ha az ágyhoz érnek, mindketten a párnán heverő kártyalapra lehetnek figyelmesek.
Nem akármilyen kártyalapok ezek, nem közönséges lapok, rajta számokkal meg figurákkal, amikkel az unatkozók múlathatják idejüket.
A lapok felső oldala sötétbarna, a felső, rövidebbik széleken fehér felirat díszeleg: "Azonosság". Valamivel ez alatt egy fogadó neve és egy időpont.
"Zöldsárkány fogadó
Kedd, dél."
*Tehát a párosnak még bő egy napja van, hogy odaérjen, ha kíváncsi arra, miért várják.
A két lap hátoldala viszont más. Mindkettő közepén egy színes rajz van, de az egyik -Aleilé- egy fehér ruhába öltözött, aranyhajú hölgyet ábrázol. Alatta a felirat: Ártatlan.
A másik kártyán egy teljes harci díszbe öltözött férfi ül lovon. A felirat itt a kép alatt pedig: Lovag.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.02 13:54:58
//Lyssa Aiwendil//
*Ahogy a lány belép szobájába, talán tesz-vesz még kicsit ott, vagy akár rögtön az ágyba bújáshoz készülhet - a lényeg egy: párnáján egy kártyalapot fog találni előbb- vagy utóbb. Ám nem akármilyen kártyalap ez, nem egy közönséges lap, rajta számokkal meg figurákkal, amivel az unatkozók múlathatják idejüket.
A lap felső oldala sötétbarna a felső, rövidebbik szélén fehér felirat díszeleg: "Azonosság". Valamivel ez alatt egy fogadó neve és egy időpont.
"Zöldsárkány fogadó
Kedd, dél."
*Tehát a lánynak még bő egy napja van, hogy odaérjen, ha kíváncsi arra, miért várják.
Ha megfordítja a lapot, az eddigi alsó oldal közepén egy színes rajzot lát, mely egy kék köpenybe öltözött hölgyet ábrázol, kinek a fején a csuklya, így csak közömbös arca látszik és a mellkasa előtt összeérintett két keze. Alatta a felirat: Papnő.*
//Aleil O Yala, Humph Juvesas//
*Ha a pár szobát vesz ki a fogadóban, mindketten megpihenhetnek végre. Ám ha az ágyhoz érnek, mindketten a párnán heverő kártyalapra lehetnek figyelmesek.
Nem akármilyen kártyalapok ezek, nem közönséges lapok, rajta számokkal meg figurákkal, amikkel az unatkozók múlathatják idejüket.
A lapok felső oldala sötétbarna, a felső, rövidebbik széleken fehér felirat díszeleg: "Azonosság". Valamivel ez alatt egy fogadó neve és egy időpont.
"Zöldsárkány fogadó
Kedd, dél."
*Tehát a párosnak még bő egy napja van, hogy odaérjen, ha kíváncsi arra, miért várják.
A két lap hátoldala viszont más. Mindkettő közepén egy színes rajz van, de az egyik -Aleilé- egy fehér ruhába öltözött, aranyhajú hölgyet ábrázol. Alatta a felirat: Ártatlan.
A másik kártyán egy teljes harci díszbe öltözött férfi ül lovon. A felirat itt a kép alatt pedig: Lovag.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.02 13:54:58
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-01-01 15:00:50
Üzenet elküldve: 2014-01-01 15:00:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Naowha//
*Nem marad sokáig el a nőtől, mert hamar előkeríti a kért dolgokat. Ő aztán nem áll útjába a másiknak. Egy darabig biztosan érdeklődik iránta, aztán elveszti Naowha a férfi figyelmét, s akkor megtehet bármilyen marhaságot. Ha meg akar halni, akkor felőle megteheti. Nem fog érte könnyeket hullajtani. Csak nézi, hogy miként kezd inni, azonban a másikhoz hasonlóan megvonja a vállát.*
-Rendben, ha így érzel, akkor elfogadom. * Tekintetén látszik, hogy ezentúl szigorúan betart mindent, ha így kívánja az ébenbőrű szépség. Nem fog kérdezősködni az állapota felől, s nem fogja érdekelni, hogy él vagy hal. Legalábbis letudják a mostani esetet, s akkor a bizonyos szövetségük, akkor akár felbomolhatna. Ezek szerint nincs olyan emberre szüksége, aki kihúzza a pácból, mint jelen esetben.*
~Vajon mit tett volna, ha megszületne a gyermeke?~*Mindegy. Csak hallgatja a nő szájából kikívánkozó tapasztalatokat, amik arról szólnak, hogy elkezdene érezni iránta. Nos jelenleg egy dolgot érez a nő iránt, ami inkább csak alulra korlátozódik. Végül csak elneveti magát, mert egyszerűen komikus belegondolni, hogy akkor jelenleg miért vannak itt?*
-Nagyon tanulságos történet lesz a végére. *Ennyit tud hozzáfűzni a dolgokhoz, s ezzel egyetemben látszik, hogy elment a kedve a másiktól. Számára úgy jön le az egész, vagyis úgy látja mint egy befásult nőszemély, aki ideje korán elhidegült teljesen. Már nem számít, mert totálisan nem érdekli, hogy mit fog tenni.*
-Aztán a sok italtól remélem nem fogsz horkolni.* Jegyzi meg mellékesen, aztán hozzálát a saját kísérleteit elvégezni. A sötételf nő annyit ihat, amennyi csak belé fér. Jól megfigyelhető a férfi arcán, hogy mennyire elhivatott e tudománynak. Kívül csak annyi látható, hogy egyik kémcsőből átönti a másikba, aztán kever és kutyul, néha várakozik és gondolkozik. Egy pillanatra sem tekint a részeges lányra. Dolga végeztével feláll a helyéről, aztán minden további nélkül vetkőzik félmeztelenre. Naowha szavainak hihetően biztosan nem kell félnie attól, hogy bármilyen érzelmet vagy reakciót kiváltson belőle. Végül úgy dönt, hogy a teljes meztelenség az igazi, így tér nyugovóra az ágyába. Hogy az idő még nem érte el az estét? Cseppet sem érdekli.*
*Nem marad sokáig el a nőtől, mert hamar előkeríti a kért dolgokat. Ő aztán nem áll útjába a másiknak. Egy darabig biztosan érdeklődik iránta, aztán elveszti Naowha a férfi figyelmét, s akkor megtehet bármilyen marhaságot. Ha meg akar halni, akkor felőle megteheti. Nem fog érte könnyeket hullajtani. Csak nézi, hogy miként kezd inni, azonban a másikhoz hasonlóan megvonja a vállát.*
-Rendben, ha így érzel, akkor elfogadom. * Tekintetén látszik, hogy ezentúl szigorúan betart mindent, ha így kívánja az ébenbőrű szépség. Nem fog kérdezősködni az állapota felől, s nem fogja érdekelni, hogy él vagy hal. Legalábbis letudják a mostani esetet, s akkor a bizonyos szövetségük, akkor akár felbomolhatna. Ezek szerint nincs olyan emberre szüksége, aki kihúzza a pácból, mint jelen esetben.*
~Vajon mit tett volna, ha megszületne a gyermeke?~*Mindegy. Csak hallgatja a nő szájából kikívánkozó tapasztalatokat, amik arról szólnak, hogy elkezdene érezni iránta. Nos jelenleg egy dolgot érez a nő iránt, ami inkább csak alulra korlátozódik. Végül csak elneveti magát, mert egyszerűen komikus belegondolni, hogy akkor jelenleg miért vannak itt?*
-Nagyon tanulságos történet lesz a végére. *Ennyit tud hozzáfűzni a dolgokhoz, s ezzel egyetemben látszik, hogy elment a kedve a másiktól. Számára úgy jön le az egész, vagyis úgy látja mint egy befásult nőszemély, aki ideje korán elhidegült teljesen. Már nem számít, mert totálisan nem érdekli, hogy mit fog tenni.*
-Aztán a sok italtól remélem nem fogsz horkolni.* Jegyzi meg mellékesen, aztán hozzálát a saját kísérleteit elvégezni. A sötételf nő annyit ihat, amennyi csak belé fér. Jól megfigyelhető a férfi arcán, hogy mennyire elhivatott e tudománynak. Kívül csak annyi látható, hogy egyik kémcsőből átönti a másikba, aztán kever és kutyul, néha várakozik és gondolkozik. Egy pillanatra sem tekint a részeges lányra. Dolga végeztével feláll a helyéről, aztán minden további nélkül vetkőzik félmeztelenre. Naowha szavainak hihetően biztosan nem kell félnie attól, hogy bármilyen érzelmet vagy reakciót kiváltson belőle. Végül úgy dönt, hogy a teljes meztelenség az igazi, így tér nyugovóra az ágyába. Hogy az idő még nem érte el az estét? Cseppet sem érdekli.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370