//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Valóban éhes volt a sok járkálás, meg az úszás után, a puliszka pedig ízletes, de az se jut eszébe, hogy az étkezéssel akár húzhatná is az időt.
Más dolgok járnak a fejében, miközben magán érzi Morfiusz tekintetét.*
~Úgy néz rám, mintha a vacsora után most engem akarna felfalni.~
*Aztán arra gondol, hogy ez talán nem is áll olyan messze az igazságtól. Pontosan emlékszik, mit mondott a férfinak a fürdőben, és hiába izgul, sőt, ideges is, és hiába nem tudja, mennyire okos dolog ez az egész, a szavát nem fogja visszavonni, nem akarja.
Shyahar felnéz, egyenesen a mélybarna szempárba és nem kapja félre a pillantását, pedig talán az lenne az illendő. Csakhogy ő most nem az illemre gondol, csakis a férfira, akinek láthatóan egy pillanatra sem lankad a figyelme.*
– Nem kérsz repetát? *kérdezi látszólag komoly arccal, de aztán elkuncogja magát.* Mintha kezdenél türelmetlen leni, jó lovag.
*De azért feláll az asztaltól és a bal kezét, a jobbal a kis csomagja után nyúl, melyben a két fürdőruhája van, még vizesen.
Mondhatni, már szokásuk, hogy kézen fogva járnak, de most ez egyszerre nyugtatja meg és feszélyezi cseppet a lányt, hiszen immár nincs hova rejtőzni.*
~De valójában nem akarok elmenekülni, csak, nos, picit izgulok, és egy hangyányit félek. De azt lehet, ugye?~
*Mikor az emeleten a szobájuk elé érnek, odacsúsztatja Morfnak a kulcsot, aztán enyhén pirulva várja, hogy a férfi kinyissa az ajtót, belé, halkan sóhajt.
Nézi Morfiuszt, ahogy az asztalra teszi a gyümölcsöstálat, a mozgását, a termetét, és igen, csodálja, most lehet, hiszen a férfi háttal van. Aztán egyet lép az ajtó felé, de nem elszökni akar, csak ráfordítja a zárat. A kulcsot benne hagyja.
Amíg Morf a függönyöket húzza össze, amit a maga részéről nagyon jó ötletnek tart egyébként, hiszen nem szükséges, hogy bárki bármilyen módon meglesse őket, addig kiteríti a fürdőruháit.
Időhúzás? Talán, bár alig egy-két percbe telik csak, és így megszáradhatnak, aztán majd később szépen elteheti őket és nem fognak bebüdösödni.
Azon veszi észre magát, hogy bizsereg a tarkója, először a válla felett néz Morfiuszra, aztán szép lassan felé fordul. A pillantásuk találkozik, és ő nem kapja el a tekintetét, nem fordul el.*
~Nem vagyok gyáva. És… és őt, őt akarom.~
*Hangosan nem mondja ki, az még nem menne, de saját magának nem hazudhat egy ilyen pillanatban.
Visszamosolyog, majd lassan elkerekedő szemekkel nézi, ahogy a férfi vetkőzni kezd. Látta félmeztelenül a fürdőben. A nyakába kapaszkodott a medencében, a karjaiba simult a dézsában, de a fehér lepedőkön látni Morf lebarnult bőrét kissé más. De azért közelebb lép, mikor a férfi hívja, még akkor is, ha a szavak kissé nyersek.*
~De számítottam erre.~
– Itt vagyok *felel és közelebb lép az ágyhoz.
Az arca ég, érzi, tudja, hogy így van, mert olyan melege van, mint csak ritkán, de azért tesz még két lépést, és megfogja Morfiusz felé nyújtott kezét.
Újra végignéz rajta, és igen, majdnem félrenyel másodszorra is. Kevés kétsége van arról, mi domborodik a sötét anyag előtt. És látta már a medencében, hogy mire is számíthat.*
~Kis híján ki is ittam az összes vizet.~
*A pillantása újra a férfiét keresi, ahogy még mindig a kezét fogva leül az ágy szélére, Morf combja mellé.*
– Kibontanád újra a hajamat? Csak úgy nagyjából tűztem fel, de siettem, és te jobban látnád, meg nem tépnéd *a hangja kedves és kicsit kérlelő.
Igazat mond, valóban kapkodott, és a férfi valóban jobban látná, hol vannak a hajtűk, de más oka is van annak, hogy őt kéri.*
– Úgy láttam, a fürdőben tetszett a hajam, hogy… nos, szereted. Most nem csupa víz.
*Reméli, Morf szeretne élni a lehetőséggel, mert neki nagyon jó érzés volt, mikor a fürdőben simogatta a haját, és igen, azt is reméli, hogy ez egy kicsit, csak egy hajszálnyit, de gyengédebbé, türelmesebbé teszi a férfit.*