// Véletlen találkozás //
*Arca most határozottan vörösbe fordul, ám most nem a zavarbaejtő pillanat miatt, sokkal inkább szégyenében. Nem szerette volna megbántani a férfit, de rettenetesen megijedt a csók gondokatától. Nem azért mert annyira undorodna, csupán fél, és meg is lepődött egy kicsit. Fél, mert ha elragadtatja magát, akkor nem biztos, hogy megállna egy árva csóknál; meglepődött, mert azt hitte Kim tényleg csak mint barájtára gondolt vele kapcsolatban, még ha bókolt is. Ezek szerint viszont sokkal többről van itt szó, s ez kissé megijeszti, sosem volt még ilyen helyzetben, nem tudja, hogy kezelje.*
-Kim! *Figyeli, ahogy átsiet a szobán, de nem megy utána. Jégszín íriszei követik, és bocsánatkérő pillantásokat küld felé, de nem szól, előbb végighallgatná a másik mondanivalóját, kíváncsi lenne a magyarázatra, hiszen nem tudja elképzelni, mit lehet ilyenkor mondani.*
-Tudom ~Remélem.~ hogy nem azért hívtál fel, nem is azért utasítottalak el... mármint nem úgy értem... *Azért az elutasítás durva szó.* Nem azért fordultam el. *Ő is sóhajt egy aprót, nagyon ideges, hiszen sosem vigasztalt még soha senkit, és őt sem vigasztalták.*
-Én... nem is tudom, mit mondjak... *Tényleg tetszik neki? Szerinte egyáltalán nem nöies a sötét ruháival és holtsápadt megjelenésével, de ez nem is zavarta soha. De ettől függetlenül egy hölgy, akinek még sosem mondtak ilyet, és nem is tudja elhinni.*
-Ne hibáztasd magad, csak annyira... Szokatlan... És félek. *Torka összeszorul, szemei szúrnak.*~Nehogy elsírd magad, te liba! Éppen beletiportál Kim lelkébe, erre magadat sajnáltatod!~ *Dehogy sajnáltatja magát, csupán az alkohol. Két pohár nem túl sok, de pont kétszer annyi, amennyit inni szokott, és ez meg is látszik. Hűvös tekintetét könnyek homályosítják el, és egy apró könnycsepp le is gördül az arcán, és álláról lecsöppenve foltot hagy az ágyneműn. Csuklójával gyorsan megtörli szemeit, és hirtelen felpattanva a férfi karjaiba rohan. Szó szerint. Nekiveti magát az izmos mellkasnak, arcát a ruhájába fúrja.*
-Sajnálom!