Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-30 18:00:41
Üzenet elküldve: 2013-12-30 18:00:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Raod//
*Csak nézi, ahogy a férfi eltűnik az ajtó mögött, s míg távol van, elfekszik a földre sikerített nyughelyen. Mikor Raod visszatér, elveszi az egyik poharat, s tölt is magának pálinkát, közben meg szavakba önti az idő közben megfogalmazódott gondolatait.*
- Tudom, hogy nem találkoztál még ilyennel. Én sem.
*Megvonja a vállát, lehajtja az italt, majd újratölt.*
- És épp ezért mondom, hogy nem lenne jó vége, ha mellettem kötnél ki, bármilyen szinten is. Aligha akad még egy ilyen mint én a szigeten, vagy legalábbis a városban. Nem akarom beléd sulykolni, de... megtapasztaltam már ezt, azért tudom, mit beszélek. Attól, hogy én nem élek meg sokféle érzést, annyit mint mások, még felismerem őket rajtuk. Volt időm megtanulni, mi micsoda. És alkalmam is volt rá elég. Előbb csak a féltés jön, aztán meg lesz féltékenység is, ha nem vagyok ott, mikor kellenék. Ebből jönnek a felelősségre vonások, főként, ha napokig a színem sem látni... Én még ezt sem kívánom a hátam közepére sem, nem csak az irántam táplált érzéseket.
*Felsóhajt, hangja pedig már szinte gúnyosan játékosra vált.*
- Egyébként is, mint mondtam, nem is én döntök, hanem a pillanat. Olyasmire sem nagyon van szükségem, amiről te beszélsz. Csak alkalomadtán. Nem érzem nagyon hiányát. Azt sem érzem nyomós indoknak, hogy mindig elölről kell kezdeni az ismerkedést. Velem is elölről kezdted és ami azt illeti, még mindig nagyon az elején jársz.
*Újra iszik, majd ismét újratölt, immáron harmadszorra.*
- Egyáltalán nem ismersz. Tudsz rólam dolgokat, de nem ismersz jobban, mint bárki mást. Épp te magad mondtad, hogy nem találkoztál még hozzám hasonlóval. Ugyanúgy idő egy ilyet is kiismerni, mint én - mint ahogy idő volt nekem is megtanulnom, hogy mások olyasmiket éreznek, amit én soha nem fogok. Fiatal lányként nehéz volt ezt feldolgozni, akkor azt hittem, sokat veszítek ezzel. De ma már egyáltalán nem bánom. Sőt, büszke is vagyok rá és szerencsésnek tartom magam ezért. Így csak fizikai fájdalmam lehet, egyéb nem. Nincs rajtam túl sok fogás, ha esetleg valaki rosszat akarna nekem.
*Végül lehajtja a harmadik adag pálinkát is.*
*Csak nézi, ahogy a férfi eltűnik az ajtó mögött, s míg távol van, elfekszik a földre sikerített nyughelyen. Mikor Raod visszatér, elveszi az egyik poharat, s tölt is magának pálinkát, közben meg szavakba önti az idő közben megfogalmazódott gondolatait.*
- Tudom, hogy nem találkoztál még ilyennel. Én sem.
*Megvonja a vállát, lehajtja az italt, majd újratölt.*
- És épp ezért mondom, hogy nem lenne jó vége, ha mellettem kötnél ki, bármilyen szinten is. Aligha akad még egy ilyen mint én a szigeten, vagy legalábbis a városban. Nem akarom beléd sulykolni, de... megtapasztaltam már ezt, azért tudom, mit beszélek. Attól, hogy én nem élek meg sokféle érzést, annyit mint mások, még felismerem őket rajtuk. Volt időm megtanulni, mi micsoda. És alkalmam is volt rá elég. Előbb csak a féltés jön, aztán meg lesz féltékenység is, ha nem vagyok ott, mikor kellenék. Ebből jönnek a felelősségre vonások, főként, ha napokig a színem sem látni... Én még ezt sem kívánom a hátam közepére sem, nem csak az irántam táplált érzéseket.
*Felsóhajt, hangja pedig már szinte gúnyosan játékosra vált.*
- Egyébként is, mint mondtam, nem is én döntök, hanem a pillanat. Olyasmire sem nagyon van szükségem, amiről te beszélsz. Csak alkalomadtán. Nem érzem nagyon hiányát. Azt sem érzem nyomós indoknak, hogy mindig elölről kell kezdeni az ismerkedést. Velem is elölről kezdted és ami azt illeti, még mindig nagyon az elején jársz.
*Újra iszik, majd ismét újratölt, immáron harmadszorra.*
- Egyáltalán nem ismersz. Tudsz rólam dolgokat, de nem ismersz jobban, mint bárki mást. Épp te magad mondtad, hogy nem találkoztál még hozzám hasonlóval. Ugyanúgy idő egy ilyet is kiismerni, mint én - mint ahogy idő volt nekem is megtanulnom, hogy mások olyasmiket éreznek, amit én soha nem fogok. Fiatal lányként nehéz volt ezt feldolgozni, akkor azt hittem, sokat veszítek ezzel. De ma már egyáltalán nem bánom. Sőt, büszke is vagyok rá és szerencsésnek tartom magam ezért. Így csak fizikai fájdalmam lehet, egyéb nem. Nincs rajtam túl sok fogás, ha esetleg valaki rosszat akarna nekem.
*Végül lehajtja a harmadik adag pálinkát is.*
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-30 15:12:22
Üzenet elküldve: 2013-12-30 15:12:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*A gnóm teljesen belelovallja magát a számológép eszkábálásának folytatásába és elindul vissza a szállás felé. Már nyitja a templom kapuját, amikor eszébe jut, hogy szólnia kellene a tanítójának. A kapuból fordul vissza és megkeresi a mestert. Elmondja neki, hogy most fontos dolga van, de hamarosan vissza fog térni. A tanító meglepődik a hirtelen jött ötleten és megkérdezi, mi ez a fontos dolog. A gnóm ekkor elmondja neki, hogy neki is van egy tanítványa, akinek oktatási segédeszközt készít, amit még finomítani kell. A mester erre elmosolyodik és még kérdez néhány dolgot, amire aztán Tikron megfelel. Utána elbúcsúznak és a gnóm megint átmegy a városon.
A főtéren a szökőkútból kortyol egy nagyot, majd megtölti a kulacsát is. Mikor belép a fogadóba, int a pincérnőknek és határozott léptekkel megy át a vendégtéren, majd fel a lépcsőn. A 14-es szobához elérve kiveszi zsebéből a kulcsot, majd kinyitja vele az ajtót. Mikor bemegy, be is zárja, mert nem szeretné, ha egy váratlan betolakodó kellemetlenül meglepné.
Megnézi a faanyagokat. Még nem száradtak meg teljesen, hiszen kevés idő telt el. Most jött el az alkalom, hogy a nemrég tanult praktikák egyikét hasznosíthassa. Elmondja a megfelelő varázsigéket és ha sikerrel jár, akkor egy kis légmozgást csinál a szobában, mégpedig olyat, amitől végre megszáradnak a festett alkatrészek.
Ha ez megvan, akkor előkészíti a lakkport. Még fúrni-faragni is kell, ahhoz pedig talán a folyó partja lesz a legalkalmasabb helyszín. Itt a szobában semmiképp sem akar forgácsolni. Először alaposan megnézi az oldallapokat és a rudakat.A terveit is újra átnézi és számolgat. Előkapja a jegyzetelő lapjait és papírra veti a számításokat. A rudak talapzatául szolgáló mélyedést pontosan kell majd kialakítania, ezt tervezi meg először. A golyók belsejének kifúrására egy speciális eszköz fog kelleni. Már tudja, hogyan fogja ezt beszerezni illetve megalkotni. Precíz szerszámra és ügyes kézre lesz szükség. Aszámológolyóknak könnyűeknek kell lenniük, de arra is figyelni kell majd, hogy ha például leesne az asztalról a gép, akkor ne törjenek el annyira könnyen a részei. Gyerekeknél sok minden előfordul, a játék hevében törnek-zúznak. A gnóm nem készíthet elpusztíthatatlan, de szörnyen nehéz szerkezetet, hiszen inkább olyan kell, amivel szívesen foglalkozik a gyerek.
Felkapja a megszárított részeket és a zsákjába óvatosan egymás mellé helyezi őket. Ezzel távozik, bezár és indul helyet keresni a farigcsáláshoz. Lehet, hogy majd csak a templomi tanulás folytatása után áll neki. A szerkezet megvárja, a tanító viszont nem mindig ér rá.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.30 16:04:40
A varázsló egy Szárítás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló egy kisebb szellőt idéz, mely megszárítja a varázsló közelében lévő tárgyakat.
A főtéren a szökőkútból kortyol egy nagyot, majd megtölti a kulacsát is. Mikor belép a fogadóba, int a pincérnőknek és határozott léptekkel megy át a vendégtéren, majd fel a lépcsőn. A 14-es szobához elérve kiveszi zsebéből a kulcsot, majd kinyitja vele az ajtót. Mikor bemegy, be is zárja, mert nem szeretné, ha egy váratlan betolakodó kellemetlenül meglepné.
Megnézi a faanyagokat. Még nem száradtak meg teljesen, hiszen kevés idő telt el. Most jött el az alkalom, hogy a nemrég tanult praktikák egyikét hasznosíthassa. Elmondja a megfelelő varázsigéket és ha sikerrel jár, akkor egy kis légmozgást csinál a szobában, mégpedig olyat, amitől végre megszáradnak a festett alkatrészek.
Ha ez megvan, akkor előkészíti a lakkport. Még fúrni-faragni is kell, ahhoz pedig talán a folyó partja lesz a legalkalmasabb helyszín. Itt a szobában semmiképp sem akar forgácsolni. Először alaposan megnézi az oldallapokat és a rudakat.A terveit is újra átnézi és számolgat. Előkapja a jegyzetelő lapjait és papírra veti a számításokat. A rudak talapzatául szolgáló mélyedést pontosan kell majd kialakítania, ezt tervezi meg először. A golyók belsejének kifúrására egy speciális eszköz fog kelleni. Már tudja, hogyan fogja ezt beszerezni illetve megalkotni. Precíz szerszámra és ügyes kézre lesz szükség. Aszámológolyóknak könnyűeknek kell lenniük, de arra is figyelni kell majd, hogy ha például leesne az asztalról a gép, akkor ne törjenek el annyira könnyen a részei. Gyerekeknél sok minden előfordul, a játék hevében törnek-zúznak. A gnóm nem készíthet elpusztíthatatlan, de szörnyen nehéz szerkezetet, hiszen inkább olyan kell, amivel szívesen foglalkozik a gyerek.
Felkapja a megszárított részeket és a zsákjába óvatosan egymás mellé helyezi őket. Ezzel távozik, bezár és indul helyet keresni a farigcsáláshoz. Lehet, hogy majd csak a templomi tanulás folytatása után áll neki. A szerkezet megvárja, a tanító viszont nem mindig ér rá.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.30 16:04:40
A varázsló egy Szárítás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló egy kisebb szellőt idéz, mely megszárítja a varázsló közelében lévő tárgyakat.
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-30 10:51:59
Üzenet elküldve: 2013-12-30 10:51:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Naowha//
*Állandóan figyeli a partnere reakcióit és leginkább szavait. Teljesen jól hallja a másik csalódottságát, s annak lemondását. Nagyon könnyen válhatna belőle gyilkos, ha durva módszerekkel kellene elaltatni a nőt. Csak egyetlen egy rosszul célzott ütés, s a másik kileheli a lelkét. A főzetek meg lassú és fájdalmas halált hozna, mert egy mérgezés lassabb lefolyású, mint egy fizikai. Végül sikerül megállapodni a rongyban, ami tökéletesen meg fog felelni a célnak. A nő nem fogja agyonkiabálni magát, ráadásul a nyelvét sem harapja le.*
-Ha kibírhatatlan leszel, akkor mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy csendben maradj.* Teljesen rábízza a döntés jogát a nőre, hogy mikor kíván inni a fiolából. Mindenesetre mindenképpen ott lesz mellette, hogy ügyeljen rá a baj esetén, mint egy jó gyógyító. Szemével végigköveti a másik minden egyes tevékenységét, hogy aztán hirtelen felszaladjon a szemöldöke egy huzamosabb időre.*
-Félre értenélek? Lehetséges. Ami pedig azt illeti ilyen furcsa nővel még sosem találkoztam életemben. Senkihez sem kötődni? Ráadásul másokkal való hancúrozás, mint ha nem a te érdemed lenne.* Meg kell hajolnia a másik előtt, mert ez számára újdonság, sőt további kérdéseket vet fel benne. A nő hogyan élheti le mindennapjait, ha nem tud semmihez sem kötődni? Semmi érzelem, csak maga az egyhangúság. Némileg kirázza a hideg, ahogy próbálja felfogni az eszével a hallottakat.*
-Te sem érted meg az én álláspontom. Engem egy kicsit sem érdekelne, hogy merre jársz a nap nagyobbik részében. Az pláne nem tartozik rám, hogy kivel osztod meg az ágyad. S mit tudsz te az érzelmeimről, ha egyáltalán nem tudsz érezni? * Kicsit furcsállja a dolgot, mert felmerül benne az a kérdés, hogy valójában játszadozik a nő szavakkal. Tekintete kicsit megváltozik, mert ennyire tartani attól, hogy az idő múlásával bármit érezhetne a nő iránt, az felér egy lehetetlenséggel.*
-Nos, ki kell jelentsem, hogy a feltételezésed erősen piszkálja a férfi mivoltomat. Érzelmekről beszélsz, ami biztosan nem fog kitörni belőlem, sem most és sem máskor. Mint már mondtam, hogy én bármelyik nap apró cafatokra robbanhatok. Az a bizonyos nőt, akit állandónak gondolok, azt nem érzelmek miatt tartanám magamnál. Nem, nem! Csupán nem vagyok buta, hogy valami betegség vigyen a halálba. Ráadásul összefeküdni mindenféle nővel? Kissé fárasztó lenne mindegyiknél az elejétől kezdeni. De ha van valaki akiben picit megbízok akkor nyert ügyem van. *Magyarázza el, aztán a másik szavaira felfigyel a végén.*
-Jó, vettem a célzást.* Ezzel intézkedik ez ügyben, s két üveg pálinkával és egy pohárral tér vissza.*
-Annyit iszol belőle, amennyit szeretnél.
*Állandóan figyeli a partnere reakcióit és leginkább szavait. Teljesen jól hallja a másik csalódottságát, s annak lemondását. Nagyon könnyen válhatna belőle gyilkos, ha durva módszerekkel kellene elaltatni a nőt. Csak egyetlen egy rosszul célzott ütés, s a másik kileheli a lelkét. A főzetek meg lassú és fájdalmas halált hozna, mert egy mérgezés lassabb lefolyású, mint egy fizikai. Végül sikerül megállapodni a rongyban, ami tökéletesen meg fog felelni a célnak. A nő nem fogja agyonkiabálni magát, ráadásul a nyelvét sem harapja le.*
-Ha kibírhatatlan leszel, akkor mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy csendben maradj.* Teljesen rábízza a döntés jogát a nőre, hogy mikor kíván inni a fiolából. Mindenesetre mindenképpen ott lesz mellette, hogy ügyeljen rá a baj esetén, mint egy jó gyógyító. Szemével végigköveti a másik minden egyes tevékenységét, hogy aztán hirtelen felszaladjon a szemöldöke egy huzamosabb időre.*
-Félre értenélek? Lehetséges. Ami pedig azt illeti ilyen furcsa nővel még sosem találkoztam életemben. Senkihez sem kötődni? Ráadásul másokkal való hancúrozás, mint ha nem a te érdemed lenne.* Meg kell hajolnia a másik előtt, mert ez számára újdonság, sőt további kérdéseket vet fel benne. A nő hogyan élheti le mindennapjait, ha nem tud semmihez sem kötődni? Semmi érzelem, csak maga az egyhangúság. Némileg kirázza a hideg, ahogy próbálja felfogni az eszével a hallottakat.*
-Te sem érted meg az én álláspontom. Engem egy kicsit sem érdekelne, hogy merre jársz a nap nagyobbik részében. Az pláne nem tartozik rám, hogy kivel osztod meg az ágyad. S mit tudsz te az érzelmeimről, ha egyáltalán nem tudsz érezni? * Kicsit furcsállja a dolgot, mert felmerül benne az a kérdés, hogy valójában játszadozik a nő szavakkal. Tekintete kicsit megváltozik, mert ennyire tartani attól, hogy az idő múlásával bármit érezhetne a nő iránt, az felér egy lehetetlenséggel.*
-Nos, ki kell jelentsem, hogy a feltételezésed erősen piszkálja a férfi mivoltomat. Érzelmekről beszélsz, ami biztosan nem fog kitörni belőlem, sem most és sem máskor. Mint már mondtam, hogy én bármelyik nap apró cafatokra robbanhatok. Az a bizonyos nőt, akit állandónak gondolok, azt nem érzelmek miatt tartanám magamnál. Nem, nem! Csupán nem vagyok buta, hogy valami betegség vigyen a halálba. Ráadásul összefeküdni mindenféle nővel? Kissé fárasztó lenne mindegyiknél az elejétől kezdeni. De ha van valaki akiben picit megbízok akkor nyert ügyem van. *Magyarázza el, aztán a másik szavaira felfigyel a végén.*
-Jó, vettem a célzást.* Ezzel intézkedik ez ügyben, s két üveg pálinkával és egy pohárral tér vissza.*
-Annyit iszol belőle, amennyit szeretnél.
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-29 19:55:16
Üzenet elküldve: 2013-12-29 19:55:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Avelynn Merinold//
*Cralan zavartan áll az asztal elött. Nem igazán tudja hova tenni azt a fura érzelmi vihart ami benne támadt, amikor a lány kibújt a karjai közül. Tétován az egyik tányérért nyúl és felemeli.*
-Ave, azt hittem...úgy gondoltam itt töltöd az estét.-
*zavart arckifejezéssel, lép egyet az ajtó felé.*
-Hisz este van, és hamár itt ez a rengeteg étel.-
*majd hirtelen mosolyra húzódik a szája.*
-Hisz igértél egy vacsorát! Vagy már nincs meg a Vitéz úr varázsa és inkább hagyod hogy félholtra egyem magam?-
kérdezi, miközben bekap egy szem szőlőt.*
-Nos? Leszel a megmentőm, és segítesz legyűrni ezt a sereget, kisasszony?-
*kérdezi nevetve a gőzölgő tálak felé intve.*
*Cralan zavartan áll az asztal elött. Nem igazán tudja hova tenni azt a fura érzelmi vihart ami benne támadt, amikor a lány kibújt a karjai közül. Tétován az egyik tányérért nyúl és felemeli.*
-Ave, azt hittem...úgy gondoltam itt töltöd az estét.-
*zavart arckifejezéssel, lép egyet az ajtó felé.*
-Hisz este van, és hamár itt ez a rengeteg étel.-
*majd hirtelen mosolyra húzódik a szája.*
-Hisz igértél egy vacsorát! Vagy már nincs meg a Vitéz úr varázsa és inkább hagyod hogy félholtra egyem magam?-
kérdezi, miközben bekap egy szem szőlőt.*
-Nos? Leszel a megmentőm, és segítesz legyűrni ezt a sereget, kisasszony?-
*kérdezi nevetve a gőzölgő tálak felé intve.*
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-29 08:23:59
Üzenet elküldve: 2013-12-29 08:23:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Raod//
- Affene, tényleg mondtad. Elfelejtettem.
*Hangjában érezhető valamiféle lemondás, egy enyhe csalódottság, de arca továbbra is rezzenéstelen.*
- Akkor tényleg marad a rongy, mint választási lehetőség. Vagy majd lecsapsz, ha már mások idegeire megyek. Azt hiszem, egy kiadós fejfájás órák múlva még mindig kibírhatóbb, mint ez lesz.
*Ismét végignéz a fiolákon, majd úgy dönt, hogy bármennyire is túlesne már az egészen, nem issza meg most az első adagot. Hamarosan leszáll az est, s az éjjelt semmiképp nem akarja végigkiabálni. Nem is igazán azért, mert nem akarja mások álmát zavarni. Jóval inkább azért, mert arra nem vágyik, hogy a fogadó népe dühösen szaladjon össze az ajtó előtt, mindenféle szitkokat szórva rá, miközben találgatják, mi lehet a baj. Erre igazán nincs szüksége sem neki, sem Raodnak. Csak még jobban megnehezítené a szenvedést, erre pedig semmi szükség. Majd reggel, vagy a délelőtt megissza, olyankor a tömeg úgyis inkább a várost járja, vagy a lenti ivóban tölti az idejét. Betömött szájú, elfojtott nyögéseit nem fogják hallani, estére meg talán csillapodik a dolog.*
~Vagy csak elfáraszt annyira a fájdalom, hogy én is aludjak.~
*Lemászik tehát az ágyról tahát, és az asztalra teszi a kis üvegcséket, megtámasztva valamivel -amihez hozzá mer érni- oldalról úgy, hogy azok semmiképp se guruljanak le az asztalról. Fölöttébb kínos lenne, ha a semmiért dolgoztak és vártak volna ennyit.
Miután ezzel megvan, visszasétál az ágyhoz, s szétpakolja az ágyazáshoz való dolgokat, hogy megkeresse köztük a pokrócot. Ezt a földre teríti, kicsit távolabb az ágytól, majd rá kerül a párna is, mellé pedig a takarónak való pokróc. Miközben megágyaz magának, természetesen válaszol a többi felmerült, de igazán ki nem mondott kérdésre.*
- Félreértesz, Raodlun Estezeg. Nem a házasságról beszéltem. Csak egyszerűen nem tudok én igazán kötődni. Soha nem kötődtem még anyámhoz sem, képtelen vagyok a legcsekélyebb mértékű szeretetet vagy ragaszkodást is mutatni bárki felé. Még azt is csupán az alkalom szüli, hogy kivel bújok össze. Ez szinte soha nem előre eltervezett dolog nálam, mindig csak a pillanat dönt. Nem is én. Így hát, ha neked egyvalaki kell, biztosan mondhatom, hogy nem én vagyok a megfelelő. Bár neked is csak arra van szükséged, hogy így vagy úgy, de legyen társaságod a szabad órákra, de biztosan nem örülnél egy olyannak, akiről a nap nagy részében fogalmad sem lehet, merre jár, vagy kivel hentereg épp. De ha ezt mégis elviselnéd... Azt sem akarom, hogy bármit is érezz irántam. Az idő múlásával azt óhatatlan elkerülni, hogy megszeress, az érzéseid nem te irányítod. Viszont én bizton állíthatom, hogy minden ilyen dolog viszonzatlan maradna.
*Ahogy végez a fekhely elkészítésével, le is telepszik oda, lábait pontosan úgy elhelyezve, ahogy az előbb az ágyon.*
- Nos, mondd csak. Egy-két pálinkát megihatok majd még, hogy biztosan álomba merüljek, vagy már azt sem szabad? Máshogy nem igen hiszem, hogy le bírnám hunyni a szemem. Feszültté tesz a mizéria, ami holnap vár.
- Affene, tényleg mondtad. Elfelejtettem.
*Hangjában érezhető valamiféle lemondás, egy enyhe csalódottság, de arca továbbra is rezzenéstelen.*
- Akkor tényleg marad a rongy, mint választási lehetőség. Vagy majd lecsapsz, ha már mások idegeire megyek. Azt hiszem, egy kiadós fejfájás órák múlva még mindig kibírhatóbb, mint ez lesz.
*Ismét végignéz a fiolákon, majd úgy dönt, hogy bármennyire is túlesne már az egészen, nem issza meg most az első adagot. Hamarosan leszáll az est, s az éjjelt semmiképp nem akarja végigkiabálni. Nem is igazán azért, mert nem akarja mások álmát zavarni. Jóval inkább azért, mert arra nem vágyik, hogy a fogadó népe dühösen szaladjon össze az ajtó előtt, mindenféle szitkokat szórva rá, miközben találgatják, mi lehet a baj. Erre igazán nincs szüksége sem neki, sem Raodnak. Csak még jobban megnehezítené a szenvedést, erre pedig semmi szükség. Majd reggel, vagy a délelőtt megissza, olyankor a tömeg úgyis inkább a várost járja, vagy a lenti ivóban tölti az idejét. Betömött szájú, elfojtott nyögéseit nem fogják hallani, estére meg talán csillapodik a dolog.*
~Vagy csak elfáraszt annyira a fájdalom, hogy én is aludjak.~
*Lemászik tehát az ágyról tahát, és az asztalra teszi a kis üvegcséket, megtámasztva valamivel -amihez hozzá mer érni- oldalról úgy, hogy azok semmiképp se guruljanak le az asztalról. Fölöttébb kínos lenne, ha a semmiért dolgoztak és vártak volna ennyit.
Miután ezzel megvan, visszasétál az ágyhoz, s szétpakolja az ágyazáshoz való dolgokat, hogy megkeresse köztük a pokrócot. Ezt a földre teríti, kicsit távolabb az ágytól, majd rá kerül a párna is, mellé pedig a takarónak való pokróc. Miközben megágyaz magának, természetesen válaszol a többi felmerült, de igazán ki nem mondott kérdésre.*
- Félreértesz, Raodlun Estezeg. Nem a házasságról beszéltem. Csak egyszerűen nem tudok én igazán kötődni. Soha nem kötődtem még anyámhoz sem, képtelen vagyok a legcsekélyebb mértékű szeretetet vagy ragaszkodást is mutatni bárki felé. Még azt is csupán az alkalom szüli, hogy kivel bújok össze. Ez szinte soha nem előre eltervezett dolog nálam, mindig csak a pillanat dönt. Nem is én. Így hát, ha neked egyvalaki kell, biztosan mondhatom, hogy nem én vagyok a megfelelő. Bár neked is csak arra van szükséged, hogy így vagy úgy, de legyen társaságod a szabad órákra, de biztosan nem örülnél egy olyannak, akiről a nap nagy részében fogalmad sem lehet, merre jár, vagy kivel hentereg épp. De ha ezt mégis elviselnéd... Azt sem akarom, hogy bármit is érezz irántam. Az idő múlásával azt óhatatlan elkerülni, hogy megszeress, az érzéseid nem te irányítod. Viszont én bizton állíthatom, hogy minden ilyen dolog viszonzatlan maradna.
*Ahogy végez a fekhely elkészítésével, le is telepszik oda, lábait pontosan úgy elhelyezve, ahogy az előbb az ágyon.*
- Nos, mondd csak. Egy-két pálinkát megihatok majd még, hogy biztosan álomba merüljek, vagy már azt sem szabad? Máshogy nem igen hiszem, hogy le bírnám hunyni a szemem. Feszültté tesz a mizéria, ami holnap vár.
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-29 01:31:53
Üzenet elküldve: 2013-12-29 01:31:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
- Nem baj az még lehet. * Mosolyog kedvesen, bár ezt a férfi nem láthatja mert háttal ül neki. A vér lassacskán megfesti az edény vizét és Ave a csaphoz indul, hogy tisztát töltsön bele. Nem komoly a seb egyáltalán, de tartozik ennyivel, hogy ellássa. Látja, hogy Cralan megborzong az érintésétől, de ezt csak a fájdalom számlájára írja. Az elf felé fordul, s így félbemarad a következő mozdulat, mire Ave csak morcosan mosolyog a férfira.*
- Hát majd veszel magadnak. Szép állat. Én nagyon szeretem őket. Amikor kicsi voltam tartottunk lovakat. * Mindig jóérzéssel tölti el visszaemlékezni erre. Szerencsére az ő gyerekkora idilli volt. A későbbiekben érték utol a gondok, miután édesapja lebetegedett. Szíve hevesebben ver, ahogy hallja a férfi szavait.* ~ Ezt meg megint hogy érti? ~ * Kérdi magától összezavarodva, s szokatlan, mégis kellemes bizsergés kúszik fel a gerincén. A lélegzetét is visszatartja, amikor a másik mélyen a szemeibe pillant, s már elképzeli, mi lenne a folytatás Cralan mégis elfordul, Ave pedig folytatja a seb tisztogatását. Muszáj neki is mosolyognia, amikor a férfi felkacag.*
- Még egy a gyűjteménybe, nem igaz? * Újból elmered gondolataiban. Ha rákérdezne Cralan biztos mindegyik sebéről külön történetet mesélne, de nem akarja most ezzel fárasztani. Gondolja, hogy nem csupán a barakkban gyakorlás közben gyűjtötte őket.*
- De most például jól jött volna. * Kacsint rá, s ekkor kopogtatnak, Ave pedig felpattan, hogy ajtót nyisson. Átveszi a rengeteg ételt és lepakolja az asztalra.*
- Óh.. igazán nem kellett volna ennyi mindent venni. * Ekkor hallja, hogy Cralan felállt az ágyról és mögé lép. Mindeközben belekortyol a borba, melynek kellemes gyümölcsös aromája van, mégis kellemetlenül égeti a torkát. Ekkor Cralan elveszi a kezéből a poharat, s ezért kénytelen megint a férfi sötét fagyos tekintetébe nézni. Mondani akar valamit, de nem jutnak eszébe a megfelelő szavak. Szerencsére a férfi előbb megszólal, s mindeközben végigsimít az arcán. Ave szíve már a torkában dobog és a másik ajkaira pillant. Nem húzódik el. Még ő sem tudja, de vágyja a férfi érintését. Érintése perzselő érzést hagy maga után Ave porcelán bőrén. Hagyja, hogy közelebb vonja magához s ő vékony kis kezeit közben az erős mellkason pihenteti. A férfi válla felett a gyertya lassan mozgó lángjára mered, s csak pár másodperc után veszi észre, hogy tulajdonképpen egész félreérthető pozitúrába kerültek, s ettől felettébb zavarba jön. Kibontakozik az ölelésből, s zavartan rámosolyodik.*
- Pihenned kell. Megyek is, nem akarok zavarni. Ja és próbálj meg nem a hátadon aludni, nehogy felszakítsd a varrást. * Mondja még a férfinek és elindul az ajtó felé. Lenyomva a kilincset távozik, hacsak Cralan nem akar még mondani neki valamit, mert akkor készségesen visszafordul.*
A hozzászólás írója (Avelynn Merinold) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.29 01:36:15
- Nem baj az még lehet. * Mosolyog kedvesen, bár ezt a férfi nem láthatja mert háttal ül neki. A vér lassacskán megfesti az edény vizét és Ave a csaphoz indul, hogy tisztát töltsön bele. Nem komoly a seb egyáltalán, de tartozik ennyivel, hogy ellássa. Látja, hogy Cralan megborzong az érintésétől, de ezt csak a fájdalom számlájára írja. Az elf felé fordul, s így félbemarad a következő mozdulat, mire Ave csak morcosan mosolyog a férfira.*
- Hát majd veszel magadnak. Szép állat. Én nagyon szeretem őket. Amikor kicsi voltam tartottunk lovakat. * Mindig jóérzéssel tölti el visszaemlékezni erre. Szerencsére az ő gyerekkora idilli volt. A későbbiekben érték utol a gondok, miután édesapja lebetegedett. Szíve hevesebben ver, ahogy hallja a férfi szavait.* ~ Ezt meg megint hogy érti? ~ * Kérdi magától összezavarodva, s szokatlan, mégis kellemes bizsergés kúszik fel a gerincén. A lélegzetét is visszatartja, amikor a másik mélyen a szemeibe pillant, s már elképzeli, mi lenne a folytatás Cralan mégis elfordul, Ave pedig folytatja a seb tisztogatását. Muszáj neki is mosolyognia, amikor a férfi felkacag.*
- Még egy a gyűjteménybe, nem igaz? * Újból elmered gondolataiban. Ha rákérdezne Cralan biztos mindegyik sebéről külön történetet mesélne, de nem akarja most ezzel fárasztani. Gondolja, hogy nem csupán a barakkban gyakorlás közben gyűjtötte őket.*
- De most például jól jött volna. * Kacsint rá, s ekkor kopogtatnak, Ave pedig felpattan, hogy ajtót nyisson. Átveszi a rengeteg ételt és lepakolja az asztalra.*
- Óh.. igazán nem kellett volna ennyi mindent venni. * Ekkor hallja, hogy Cralan felállt az ágyról és mögé lép. Mindeközben belekortyol a borba, melynek kellemes gyümölcsös aromája van, mégis kellemetlenül égeti a torkát. Ekkor Cralan elveszi a kezéből a poharat, s ezért kénytelen megint a férfi sötét fagyos tekintetébe nézni. Mondani akar valamit, de nem jutnak eszébe a megfelelő szavak. Szerencsére a férfi előbb megszólal, s mindeközben végigsimít az arcán. Ave szíve már a torkában dobog és a másik ajkaira pillant. Nem húzódik el. Még ő sem tudja, de vágyja a férfi érintését. Érintése perzselő érzést hagy maga után Ave porcelán bőrén. Hagyja, hogy közelebb vonja magához s ő vékony kis kezeit közben az erős mellkason pihenteti. A férfi válla felett a gyertya lassan mozgó lángjára mered, s csak pár másodperc után veszi észre, hogy tulajdonképpen egész félreérthető pozitúrába kerültek, s ettől felettébb zavarba jön. Kibontakozik az ölelésből, s zavartan rámosolyodik.*
- Pihenned kell. Megyek is, nem akarok zavarni. Ja és próbálj meg nem a hátadon aludni, nehogy felszakítsd a varrást. * Mondja még a férfinek és elindul az ajtó felé. Lenyomva a kilincset távozik, hacsak Cralan nem akar még mondani neki valamit, mert akkor készségesen visszafordul.*
A hozzászólás írója (Avelynn Merinold) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.29 01:36:15
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-28 16:03:11
Üzenet elküldve: 2013-12-28 16:03:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Naowha//
-Nem foglak orvosságokkal tömni, mert mint mondtam, hogy a különböző fajta dolgok okozhatnak problémákat. Például azt, hogy kioltják a másiknak a hatását. A legjobb módszert a szájad betömése. Akkor nem harapod el a nyelved, ha egyszerűen nem bírod a fájdalmat. De gondolkozok, hogy mivel segíthetnék rajtad.*Amikor a nő ok nélkül vádolja, akkor a szemöldöke haragosabb ívet vesz fel a szemével együtt.*
-Ne álmodozz arról, hogy bármely percet kihasználnám arra, hogy a testedet birtokba veszem! *Ez a válasz a nő tekintetére, mert egyszerűen felháborító, hogy ennyire erkölcstelen férfinek tartja. Eddig sem tett nagyon merész mozdulatot, sem pedig nem hozta le neki a csillagos égről a bolygókat. A nő csupán álmodozik arról, ami leginkább Naowhán múlik. Visszajelzést meg nem kapott az ügyben, hogy bármit tehetne a vele. Hozzáfog beszélgető partnere a mesélésbe, ami lenyugtatja háborgó lelkének darabkáit, hogy a végén visszaálljon eredeti sértetlen állapotába. Egy érdekes történet a többi közül, azonban attól még az ébenbőrű szépség rájöhetne, hogy Raodlun szívesen lenne a támasza. Nem kér kötöttséget, csak amolyan közelebbi viszonyt, amibe némi hancúrozás vagy kellemesebb mozdulat beletartozik. Nem kéri a másikat, hogy sülve főve legyenek együtt. A benne élő lángelme amúgy is hajtja előre a saját céljai eléréséhez. Új főzetek, vagy felismerések és bármi más.*
-Szóltam én arról, hogy feleségül akarlak venni a formás és érett női tested miatt? Szerintem nem, s távol állok a házasság kötelékétől. Bármikor magamra robbanthatom a szobát, s akkor eltűnök. Nekem szintén kell a szabadság, sőt nem fogod elhinni a szórakozás. Mikor kikapcsolhatok és hódolhatok picit a szép dolgoknak. A napjaim háromnegyede általában kísérletekkel töltöm, hogy valami maradandót találjak fel. Nincs szükségem családra, sem gyerekekre. Csak valaki olyanra, aki olykor mellettem van és kikapcsol. Állandó személy kell, mert kicsit megterhelő mindig mást keresni.* Tárja fel a lapjait a másik előtt, aztán kifújja a levegőt a tüdejéből. Mikor újra megtelik levegővel, akkor hozzáfog az élete történetébe.*
-Én szintén távol születtem, azonban a falumat megtámadták az orkok. A férfiak éppen vadászaton voltak, míg nem meglepetésszerűen ránk támadtak. Szerencsére anyám hamar útnak indított egy lóval, de el tudom képzelni mi történhetett vele. Apámról, meg semmit sem halottam. Szerintem amint visszatértek a faluba vadászok, akkor megölték őket. Szóval se apám, se anyám. Az alkimista dolgot pedig tanultam, de nem magamtól. A lovat eladva és a maradék pénzem feláldozva jelentkeztem egy helyen. Tehetségesnek mondtak, így évről évre külön pénzt kapok a vezetőktől, sőt egy pár esetben megengedték, hogy egy-két találkozójukra elmenjek. Kiváló eredményekkel végeztem, mikor jött a sötét korszakom. Éhség, különböző betegségek, pénzelverés és nőzés. Párszor jól ellátták a bajom. Szóval a züllés, így nagyon megutáltam a népeket. Kevés emberrel vagyok hajlandó beszélgetni. Aztán utána kaptam pár zsírosabb felkérést, amiből ide tudtam utazni. Elfogyott a pénzem, s most egy darabig nem akarok mozdulni. Be akarok berendezkedni egy kicsit.* Itt befejezi némileg a beszédét, mert kezdő felvilágosításnak éppen elegendő. A másik utolsó gondolatsorai futnak végig rajta, aztán válaszol.
-Most megiszol egy fiolát, ami erős lesz és megtörténik az, amit kínszenvedésnek neveznek. A másik kettő sorsa, hogy harminc fiolába szét tudod őket osztani, aztán hígítod vízzel. S azok lesznek italok, amik védeni fognak, hogy gyereked szülessen. Remélem most már érhető voltam.* Ezzel várakozik, hogy mit válaszol a szépség.*
-Nem foglak orvosságokkal tömni, mert mint mondtam, hogy a különböző fajta dolgok okozhatnak problémákat. Például azt, hogy kioltják a másiknak a hatását. A legjobb módszert a szájad betömése. Akkor nem harapod el a nyelved, ha egyszerűen nem bírod a fájdalmat. De gondolkozok, hogy mivel segíthetnék rajtad.*Amikor a nő ok nélkül vádolja, akkor a szemöldöke haragosabb ívet vesz fel a szemével együtt.*
-Ne álmodozz arról, hogy bármely percet kihasználnám arra, hogy a testedet birtokba veszem! *Ez a válasz a nő tekintetére, mert egyszerűen felháborító, hogy ennyire erkölcstelen férfinek tartja. Eddig sem tett nagyon merész mozdulatot, sem pedig nem hozta le neki a csillagos égről a bolygókat. A nő csupán álmodozik arról, ami leginkább Naowhán múlik. Visszajelzést meg nem kapott az ügyben, hogy bármit tehetne a vele. Hozzáfog beszélgető partnere a mesélésbe, ami lenyugtatja háborgó lelkének darabkáit, hogy a végén visszaálljon eredeti sértetlen állapotába. Egy érdekes történet a többi közül, azonban attól még az ébenbőrű szépség rájöhetne, hogy Raodlun szívesen lenne a támasza. Nem kér kötöttséget, csak amolyan közelebbi viszonyt, amibe némi hancúrozás vagy kellemesebb mozdulat beletartozik. Nem kéri a másikat, hogy sülve főve legyenek együtt. A benne élő lángelme amúgy is hajtja előre a saját céljai eléréséhez. Új főzetek, vagy felismerések és bármi más.*
-Szóltam én arról, hogy feleségül akarlak venni a formás és érett női tested miatt? Szerintem nem, s távol állok a házasság kötelékétől. Bármikor magamra robbanthatom a szobát, s akkor eltűnök. Nekem szintén kell a szabadság, sőt nem fogod elhinni a szórakozás. Mikor kikapcsolhatok és hódolhatok picit a szép dolgoknak. A napjaim háromnegyede általában kísérletekkel töltöm, hogy valami maradandót találjak fel. Nincs szükségem családra, sem gyerekekre. Csak valaki olyanra, aki olykor mellettem van és kikapcsol. Állandó személy kell, mert kicsit megterhelő mindig mást keresni.* Tárja fel a lapjait a másik előtt, aztán kifújja a levegőt a tüdejéből. Mikor újra megtelik levegővel, akkor hozzáfog az élete történetébe.*
-Én szintén távol születtem, azonban a falumat megtámadták az orkok. A férfiak éppen vadászaton voltak, míg nem meglepetésszerűen ránk támadtak. Szerencsére anyám hamar útnak indított egy lóval, de el tudom képzelni mi történhetett vele. Apámról, meg semmit sem halottam. Szerintem amint visszatértek a faluba vadászok, akkor megölték őket. Szóval se apám, se anyám. Az alkimista dolgot pedig tanultam, de nem magamtól. A lovat eladva és a maradék pénzem feláldozva jelentkeztem egy helyen. Tehetségesnek mondtak, így évről évre külön pénzt kapok a vezetőktől, sőt egy pár esetben megengedték, hogy egy-két találkozójukra elmenjek. Kiváló eredményekkel végeztem, mikor jött a sötét korszakom. Éhség, különböző betegségek, pénzelverés és nőzés. Párszor jól ellátták a bajom. Szóval a züllés, így nagyon megutáltam a népeket. Kevés emberrel vagyok hajlandó beszélgetni. Aztán utána kaptam pár zsírosabb felkérést, amiből ide tudtam utazni. Elfogyott a pénzem, s most egy darabig nem akarok mozdulni. Be akarok berendezkedni egy kicsit.* Itt befejezi némileg a beszédét, mert kezdő felvilágosításnak éppen elegendő. A másik utolsó gondolatsorai futnak végig rajta, aztán válaszol.
-Most megiszol egy fiolát, ami erős lesz és megtörténik az, amit kínszenvedésnek neveznek. A másik kettő sorsa, hogy harminc fiolába szét tudod őket osztani, aztán hígítod vízzel. S azok lesznek italok, amik védeni fognak, hogy gyereked szülessen. Remélem most már érhető voltam.* Ezzel várakozik, hogy mit válaszol a szépség.*
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-28 15:02:37
Üzenet elküldve: 2013-12-28 15:02:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Éles kacaj hallatszik az egyik szoba félig nyílt ajtaja mögül, amit aztán hirtelen becsap a huzat.*
- És majd ő meg fogja engedni nem? * Mondja a vörös göndör hajú lány az ágyon párnát szorongató másiknak, mire az még jobban belefúrja arcát az ágyneműbe.*
- Hagyj békén Rehyna! ... és menj ki a szobámból! * Mondja Nily furcsán bicsakló hanggal, hogy a másik is leszűrte belőle: mindjárt sírva fakad. Rehyna csak megcsóválja a fejét és leül az ágy szélére. Vékony ujjaival kedvesen beletúr a lány bronzos hajzuhatagába és a füle mögé tűri arcát takaró tincseit. Irigy rá.. mindig is az volt. Neki sokkal jobban áll a bársony, fehér bőrén szebben csillan az ékszer és az arca.. az arca volt amit a legjobban irigyelt tőle. Festeni sem lehetett volna szebbet. A bronz tincsek mint a selyem siklanak végig ujjai közt. Az övé mindig gubancos volt és nehezen tudta kifésülni. Fanyar grimasz játszott arcán a gondolatra és elhúzza a kezét, hogy arrébb csusszanva húgára nézhessen.*
- Nily, mi a baj? Nem akarsz elmondani nekem valamit? * Kérdi lágy hangon, s miután az nem válaszol inkább a szobát és annak berendezéseit kezdi el méregetni.*
- Holnap elmegyünk erről a koszos helyről. Már alig várom. A csapból is olyan fura ízű víz folyik. * Elmélkedik Rehyna és szorosabbra húzza fűzőjének zsinórjait. Nem áll jól neki. Látszik, hogy egy mérettel kisebbe passzírozta bele magát, hogy karcsúbbnak tűnjön. Nily most először pillant rá, vörös szemekkel morcosan.*
- Ha ásványvíz folyna az jobban kedvedre való volna? * Rehyna csak felkacag, fel sem veszi a sértést. A tükrös szekrényhez sétálva felveszi Nily csontfésűjét és elkezdi fésülgetni vele gubancait.*
- Kedvemre igen! Nemesek vagyunk. Nem az ilyen koszfészekhez vagyunk szokva. Csak azt ne mond, hogy nem hiányzik a mama és Lorenar. Hmmm Lorenar. * Nily kelletlenül felmorog a név hallatára és elfordítja a fejét, hogy ne is lássa nővérét.*
- Most miért? Tetszel neki! én a helyedben... * A mondatot nem folytatja mert a csontfésű megakad vörös tincseiben, s az istenért sem tudja kiszabadítani. A fésű megadja magát és halk kattanással eltörik. Nily erre újból felé néz, s szomorúan látja, hogy az édesapjától kapott ajándékát eltörték.*
- Az ördögbe is.. * Hajítja el a szoba egyik sarkába a letört darabot, de a másik továbbra is ott díszeleg meggyvörös kócában. Dühösen az ajtó felé viharzik.*
- Álomvilágban élsz Nilynn! Jó lenne ha felébrednél! * Keserűen köpködve a szavakat hagyja el a szobát, becsapva annak ajtaját maga mögött.*
- És majd ő meg fogja engedni nem? * Mondja a vörös göndör hajú lány az ágyon párnát szorongató másiknak, mire az még jobban belefúrja arcát az ágyneműbe.*
- Hagyj békén Rehyna! ... és menj ki a szobámból! * Mondja Nily furcsán bicsakló hanggal, hogy a másik is leszűrte belőle: mindjárt sírva fakad. Rehyna csak megcsóválja a fejét és leül az ágy szélére. Vékony ujjaival kedvesen beletúr a lány bronzos hajzuhatagába és a füle mögé tűri arcát takaró tincseit. Irigy rá.. mindig is az volt. Neki sokkal jobban áll a bársony, fehér bőrén szebben csillan az ékszer és az arca.. az arca volt amit a legjobban irigyelt tőle. Festeni sem lehetett volna szebbet. A bronz tincsek mint a selyem siklanak végig ujjai közt. Az övé mindig gubancos volt és nehezen tudta kifésülni. Fanyar grimasz játszott arcán a gondolatra és elhúzza a kezét, hogy arrébb csusszanva húgára nézhessen.*
- Nily, mi a baj? Nem akarsz elmondani nekem valamit? * Kérdi lágy hangon, s miután az nem válaszol inkább a szobát és annak berendezéseit kezdi el méregetni.*
- Holnap elmegyünk erről a koszos helyről. Már alig várom. A csapból is olyan fura ízű víz folyik. * Elmélkedik Rehyna és szorosabbra húzza fűzőjének zsinórjait. Nem áll jól neki. Látszik, hogy egy mérettel kisebbe passzírozta bele magát, hogy karcsúbbnak tűnjön. Nily most először pillant rá, vörös szemekkel morcosan.*
- Ha ásványvíz folyna az jobban kedvedre való volna? * Rehyna csak felkacag, fel sem veszi a sértést. A tükrös szekrényhez sétálva felveszi Nily csontfésűjét és elkezdi fésülgetni vele gubancait.*
- Kedvemre igen! Nemesek vagyunk. Nem az ilyen koszfészekhez vagyunk szokva. Csak azt ne mond, hogy nem hiányzik a mama és Lorenar. Hmmm Lorenar. * Nily kelletlenül felmorog a név hallatára és elfordítja a fejét, hogy ne is lássa nővérét.*
- Most miért? Tetszel neki! én a helyedben... * A mondatot nem folytatja mert a csontfésű megakad vörös tincseiben, s az istenért sem tudja kiszabadítani. A fésű megadja magát és halk kattanással eltörik. Nily erre újból felé néz, s szomorúan látja, hogy az édesapjától kapott ajándékát eltörték.*
- Az ördögbe is.. * Hajítja el a szoba egyik sarkába a letört darabot, de a másik továbbra is ott díszeleg meggyvörös kócában. Dühösen az ajtó felé viharzik.*
- Álomvilágban élsz Nilynn! Jó lenne ha felébrednél! * Keserűen köpködve a szavakat hagyja el a szobát, becsapva annak ajtaját maga mögött.*
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-28 14:44:38
Üzenet elküldve: 2013-12-28 14:44:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Raod//
- Nem őrjít meg, majd valahogy csak kibírom. Vagy ha nagyon nem, adsz valami kábító szert is. Valamit, amitől majd csak nevetgélek ordítás helyett. De nekem az is megfelel, ha altatót adsz. Bízom benned annyira, hogy merjek itt aludni pár órát felébreszthetetlenül. Mert ugye nem élnél vissza a helyzettel?
*Hiába a kérdés, határozottan, szuggesszíven néz a férfira, mintha csak javasolni akarná, hogy "ne, ne tedd, még a fejedből is verd ki!".
Nézi, ahogy a piros, sűrű gyógyszer a fiolákba kerül, majd mikor a férfi átnyújtja neki azokat, a tenyerébe fogja mindet, s hosszasan megcsodálja őket. Tekintetét még akkor sem veszi le róluk, mikor helyre igazítja kicsit Raodot.*
- Nem azért vagyok itt, hogy elbírálj, hanem hogy segíts. Bírálatért máshoz mennék, azt megkaphatom bárhol.
*Ezúttal kissé szúrósabb is a pillantása, ami az alkimistára villan. Egy mély sóhaj után folytatja a beszédet.*
- Messze innét születtem, északon, a hegyek között. A fajtám nem szokta még meg a napfényt, ezért gyakran vissza is mentünk a hegy mélyére, de már nem ott éltünk igazából. A falum -bár nevezhetnénk kisebb városnak is- irányítója volt az anyám, az apám pedig az egyik tanácsnoka. Három húgom van, ők mind hozzámentek egy-egy tanácsnokhoz vagy épp a vadászok vezetőjéhez. Engem semmi nem vitt rá, hogy a hímekkel közösködjek. Legalábbis úgy nem, ahogy anyám várta volna. Elrendelte, hogy menjek hozzá apám segédjéhez, aki maga is magas rangú volt. Ő vette volna át apám helyét, én pedig anyámét, ha hajlandó vagyok hozzámenni. Nem voltam, hiába próbált rám nyomást gyakorolni az egész család, beleértve húgaimat is és apám segítőjét. Nem kértem a vezetéssel járó terhekből sem így, sem máshogy. És mivel ellenszegültem, el kellett onnét jöjjek. A saját anyám üldözött el, de csak miután kitagadott. Kaptam egy kis vagyont, amivel eljöhettem onnét, meg egy lovat, amire atyám felrakott. Ennek már bő tíz éve.
*Újra a kezében tartott kis csövecskékre pillant.*
- Ha akarnék sem mehetnék vissza. Az volt ott a szokás, hogy a legidősebb lánygyermek örökli a mátriárka címét, s ha ilyen nincs, akkor a mátriárka legidősebb húga vagy annak leánya lesz a vezető. Mivel én eljöttem, és mára anyám elérte az aggastyán kort, már át kellett valaki vegye a helyét. Minden bizonnyal a legidősebb húgom a mátriárka, a tanácsnoka pedig vagy a vadász, akihez hozzáment, vagy pedig... ami talán még rosszabb, fel kellett bontsa a házasságát, hogy hozzámenjen ahhoz, akihez nekem kellett volna. Ha csak a közelükbe merészkednék is, biztos a fejem vennék ezért.
*Felsóhajt, hosszú idő óta ez az első olyan tette, amiben megmutatkozik valamiféle érzelem: kissé talán gondterhelt.*
- Az elmúlt dekádban sok mindent láttam, sok helyet bejártam. Itt nagyjából öt éve élek. És igen, élvezem a szabadságot. Élvezem, hogy csak a munkám köt, az sem mindig és az sem az erőim teljes egészét. Tetszik, hogy nem nyomja a vállam az irányítás terhe. Tetszik, hogy nem azt kell tennem, amit mások elvárnak, hanem amit én akarok tenni. És én szeretem a pálinkát és szeretem mindazt, ami így, szabad nőként nekem járhat.
*Megingatja a fejét, több szóval nem indokolná meg, miért részegedik le időnként és miért bújt ágyba egy másik kereskedővel.*
- Nincs szükségem kötöttségekre, Raod. Ha jobban belegondolsz, az elől menekültem. Nem érdekel, kinek járhat el a szája bármiről is, és hogy kinek nem. Ugyan az a társam mit mondhatna el? Hogy milyen volt velem, vagy hogy eladtam mindenét egy nap alatt, amitől szabadulni akart? Utóbbinak őszintén szólva még örülnék is. Sok más, hozzá hasonlót vonzana az hozzám, akiktől olcsóbban vehetnék meg bármit...
*Mélyen a férfi szemébe néz, majd áttér valami másra, ami jelen pillanatban jobban érdekli.*
- Tehát, fél korty. Akkor ha jól számolom, egy ilyen fiola az két adag. Egy adagtól leszek most nagyon rosszul napokig. Később mivel hígíthatom, hogy ne legyen ilyen erős? Ha csak megelőzés miatt venném be, nem pedig azért, mert már kész a baj?
- Nem őrjít meg, majd valahogy csak kibírom. Vagy ha nagyon nem, adsz valami kábító szert is. Valamit, amitől majd csak nevetgélek ordítás helyett. De nekem az is megfelel, ha altatót adsz. Bízom benned annyira, hogy merjek itt aludni pár órát felébreszthetetlenül. Mert ugye nem élnél vissza a helyzettel?
*Hiába a kérdés, határozottan, szuggesszíven néz a férfira, mintha csak javasolni akarná, hogy "ne, ne tedd, még a fejedből is verd ki!".
Nézi, ahogy a piros, sűrű gyógyszer a fiolákba kerül, majd mikor a férfi átnyújtja neki azokat, a tenyerébe fogja mindet, s hosszasan megcsodálja őket. Tekintetét még akkor sem veszi le róluk, mikor helyre igazítja kicsit Raodot.*
- Nem azért vagyok itt, hogy elbírálj, hanem hogy segíts. Bírálatért máshoz mennék, azt megkaphatom bárhol.
*Ezúttal kissé szúrósabb is a pillantása, ami az alkimistára villan. Egy mély sóhaj után folytatja a beszédet.*
- Messze innét születtem, északon, a hegyek között. A fajtám nem szokta még meg a napfényt, ezért gyakran vissza is mentünk a hegy mélyére, de már nem ott éltünk igazából. A falum -bár nevezhetnénk kisebb városnak is- irányítója volt az anyám, az apám pedig az egyik tanácsnoka. Három húgom van, ők mind hozzámentek egy-egy tanácsnokhoz vagy épp a vadászok vezetőjéhez. Engem semmi nem vitt rá, hogy a hímekkel közösködjek. Legalábbis úgy nem, ahogy anyám várta volna. Elrendelte, hogy menjek hozzá apám segédjéhez, aki maga is magas rangú volt. Ő vette volna át apám helyét, én pedig anyámét, ha hajlandó vagyok hozzámenni. Nem voltam, hiába próbált rám nyomást gyakorolni az egész család, beleértve húgaimat is és apám segítőjét. Nem kértem a vezetéssel járó terhekből sem így, sem máshogy. És mivel ellenszegültem, el kellett onnét jöjjek. A saját anyám üldözött el, de csak miután kitagadott. Kaptam egy kis vagyont, amivel eljöhettem onnét, meg egy lovat, amire atyám felrakott. Ennek már bő tíz éve.
*Újra a kezében tartott kis csövecskékre pillant.*
- Ha akarnék sem mehetnék vissza. Az volt ott a szokás, hogy a legidősebb lánygyermek örökli a mátriárka címét, s ha ilyen nincs, akkor a mátriárka legidősebb húga vagy annak leánya lesz a vezető. Mivel én eljöttem, és mára anyám elérte az aggastyán kort, már át kellett valaki vegye a helyét. Minden bizonnyal a legidősebb húgom a mátriárka, a tanácsnoka pedig vagy a vadász, akihez hozzáment, vagy pedig... ami talán még rosszabb, fel kellett bontsa a házasságát, hogy hozzámenjen ahhoz, akihez nekem kellett volna. Ha csak a közelükbe merészkednék is, biztos a fejem vennék ezért.
*Felsóhajt, hosszú idő óta ez az első olyan tette, amiben megmutatkozik valamiféle érzelem: kissé talán gondterhelt.*
- Az elmúlt dekádban sok mindent láttam, sok helyet bejártam. Itt nagyjából öt éve élek. És igen, élvezem a szabadságot. Élvezem, hogy csak a munkám köt, az sem mindig és az sem az erőim teljes egészét. Tetszik, hogy nem nyomja a vállam az irányítás terhe. Tetszik, hogy nem azt kell tennem, amit mások elvárnak, hanem amit én akarok tenni. És én szeretem a pálinkát és szeretem mindazt, ami így, szabad nőként nekem járhat.
*Megingatja a fejét, több szóval nem indokolná meg, miért részegedik le időnként és miért bújt ágyba egy másik kereskedővel.*
- Nincs szükségem kötöttségekre, Raod. Ha jobban belegondolsz, az elől menekültem. Nem érdekel, kinek járhat el a szája bármiről is, és hogy kinek nem. Ugyan az a társam mit mondhatna el? Hogy milyen volt velem, vagy hogy eladtam mindenét egy nap alatt, amitől szabadulni akart? Utóbbinak őszintén szólva még örülnék is. Sok más, hozzá hasonlót vonzana az hozzám, akiktől olcsóbban vehetnék meg bármit...
*Mélyen a férfi szemébe néz, majd áttér valami másra, ami jelen pillanatban jobban érdekli.*
- Tehát, fél korty. Akkor ha jól számolom, egy ilyen fiola az két adag. Egy adagtól leszek most nagyon rosszul napokig. Később mivel hígíthatom, hogy ne legyen ilyen erős? Ha csak megelőzés miatt venném be, nem pedig azért, mert már kész a baj?
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-28 14:10:11
Üzenet elküldve: 2013-12-28 14:10:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Naowha//
*Csak figyeli, hogy az érett teremtést, aki mellette helyezkedik el, és ennél közelebb nem lehetne a másikhoz. Magában megmosolyogja, mikor megismétli a saját szavait. Nagyon lassan telnek a percek, amit el kellene tölteni hasznosan. A gyomrának és hasának rezzenésére nem figyel fel, hogy a partnere ideges. Meri remélni, hogy nem fog visszatáncolni a cselekedet kapujában. Valószínűleg a szer hatni fog, aztán maga a pokol érkezik meg Naowhához, hogy ki tudja mennyi ideig gyötörje a pillanatok végtelenében. Ha azt szeretnék, hogy ne tudják meg, hogy mi folyik a szobában, akkor valami úton módon a nő száját be kell tömni. Nem esne jól, ha végigüvöltözné a nappalokat és éjszakákat, míg a folyamat be nem fejeződik.*
-Remélem nem fogsz beleőrülni a végére. Ráadásul azon gondolkozom, hogy esetleg a szájadról gondoskodjak e. Nem tudhatom, hogy nem-e üvöltöznél fájdalmadban. Tudtommal nincs olyan erős alak sem, aki kibírna egy kínzást ordibálás nélkül.* Töpreng egy kedveset, hogy mi legyen. Kérdőn tekint a társára, aki vagy egyetért vele vagy majd bizonyítani akar neki, hogy keményfából faragták.*
-Mire vagyok kíváncsi? Mindent mesélj el. Az életed, a hitvallásod és ráadásul miért jó neked az, ha az üzleti féllel lefeküdsz? Túl sokat inni a garatra? Én még sosem rúgtam be. Nem szoktam elmémre fátylat teríteni, mert nekem szárnyalnom kell.* Fejezi ki magát, miközben a nő újból csak ugyanazt hajtogatja, hogy rossz üzlet, ha tőle többet akar az ember. Csak ingatja a fejét, mert ezzel nem tud egyetérteni.*
-Csak ezt tudod hajtogatni, hogy nem lenne benne köszönet. De hisz nő vagy, s nem tudom téged miként neveltek, ám én jól tudom ketten többre haladnánk. S olyan nincs, hogy két személy között ne alakuljon ki valamiféle kötődés az idő során.* Magyarázza el tapasztalatát, ám van olyan sanda érzése, hogy a levegőbe beszél. Talán rájön az ébenbőrű, hogy minden ehhez hasonló helyzetnél kell egy megbízható társ, mert a nélkül bele fog örülni.*
-Mások nem biztos, hogy kellően tudnának titkot tartani. Lebuksz előttük, s az ártani fog az üzletednek. Én végig hallgatok, s akár megkínozhatlak én akkor is a sírba viszem.* Odanéz a kísérletére, mikor megpillantja a végén a pirosas löttyöt. Feláll a helyéről, hogy aztán azt egy keverő tálba öntse és adagoljon hozzá vizet és mézet. Az elsőt hígítás gyanánt, míg a másodikkal enyhíteni próbálja a kesernyés ízt. Alapos keverés után egy fiolát húz elő és teletölti. Még két fiolát színültig megtölt, aztán el is fogyott.*
-Készen van. Ez a három fiola a tiéd. Az adagolás fél korty, s annyi elég. Hónap végéig kitart. Utána kell gyártani újat.
*Csak figyeli, hogy az érett teremtést, aki mellette helyezkedik el, és ennél közelebb nem lehetne a másikhoz. Magában megmosolyogja, mikor megismétli a saját szavait. Nagyon lassan telnek a percek, amit el kellene tölteni hasznosan. A gyomrának és hasának rezzenésére nem figyel fel, hogy a partnere ideges. Meri remélni, hogy nem fog visszatáncolni a cselekedet kapujában. Valószínűleg a szer hatni fog, aztán maga a pokol érkezik meg Naowhához, hogy ki tudja mennyi ideig gyötörje a pillanatok végtelenében. Ha azt szeretnék, hogy ne tudják meg, hogy mi folyik a szobában, akkor valami úton módon a nő száját be kell tömni. Nem esne jól, ha végigüvöltözné a nappalokat és éjszakákat, míg a folyamat be nem fejeződik.*
-Remélem nem fogsz beleőrülni a végére. Ráadásul azon gondolkozom, hogy esetleg a szájadról gondoskodjak e. Nem tudhatom, hogy nem-e üvöltöznél fájdalmadban. Tudtommal nincs olyan erős alak sem, aki kibírna egy kínzást ordibálás nélkül.* Töpreng egy kedveset, hogy mi legyen. Kérdőn tekint a társára, aki vagy egyetért vele vagy majd bizonyítani akar neki, hogy keményfából faragták.*
-Mire vagyok kíváncsi? Mindent mesélj el. Az életed, a hitvallásod és ráadásul miért jó neked az, ha az üzleti féllel lefeküdsz? Túl sokat inni a garatra? Én még sosem rúgtam be. Nem szoktam elmémre fátylat teríteni, mert nekem szárnyalnom kell.* Fejezi ki magát, miközben a nő újból csak ugyanazt hajtogatja, hogy rossz üzlet, ha tőle többet akar az ember. Csak ingatja a fejét, mert ezzel nem tud egyetérteni.*
-Csak ezt tudod hajtogatni, hogy nem lenne benne köszönet. De hisz nő vagy, s nem tudom téged miként neveltek, ám én jól tudom ketten többre haladnánk. S olyan nincs, hogy két személy között ne alakuljon ki valamiféle kötődés az idő során.* Magyarázza el tapasztalatát, ám van olyan sanda érzése, hogy a levegőbe beszél. Talán rájön az ébenbőrű, hogy minden ehhez hasonló helyzetnél kell egy megbízható társ, mert a nélkül bele fog örülni.*
-Mások nem biztos, hogy kellően tudnának titkot tartani. Lebuksz előttük, s az ártani fog az üzletednek. Én végig hallgatok, s akár megkínozhatlak én akkor is a sírba viszem.* Odanéz a kísérletére, mikor megpillantja a végén a pirosas löttyöt. Feláll a helyéről, hogy aztán azt egy keverő tálba öntse és adagoljon hozzá vizet és mézet. Az elsőt hígítás gyanánt, míg a másodikkal enyhíteni próbálja a kesernyés ízt. Alapos keverés után egy fiolát húz elő és teletölti. Még két fiolát színültig megtölt, aztán el is fogyott.*
-Készen van. Ez a három fiola a tiéd. Az adagolás fél korty, s annyi elég. Hónap végéig kitart. Utána kell gyártani újat.
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-28 13:26:53
Üzenet elküldve: 2013-12-28 13:26:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Raod//
- Még fél óra.
*Ismétli el a férfi szavait. Most, a főzet elkészülte előtt hajszálnyival kezd kissé félni, vagy legalábbis afféle. A gyomra időnként mintha görcsbe rándulna, meg-megrezzenne. Nyugtalan, az tény. De a célegyenesben már nem fog visszafordulni, nem fogja meggondolni magát.
Azt valahogy eddig is sejtette, hogy nem lesz egy leányálom a szer hatása. Már sokszor elképzelte, mit válthat majd ki testéből, s az erős rosszulléten, fájdalmakon át a lázig és a vérzésig minden eszébe jutott. Utóbbi miatt nem is akar Raod ágyában aludni.
A megjegyzésre csak bólint, hogy tudomásul vette a szörnyű éjszaka képét. Mást nem tehet, egyéb választása nincs. Vagyis lenne, méghozzá visszakozni. De még ha kínok kínját állja ki, akkor sem gondolja meg magát. Nem akar gyermeket erre a világra hozni. Nem akar olyan önző lenni, hogy szüljön egy csemetét, akinek küzdenie kell majd minden áldott nap az életben maradásért. Jelenleg neki jól megy a sora, de sosem tudni, mit hoz a holnap.
Elnézi, ahogy a félvér előpakol a szekrényből. Mélyen beszívja a friss ágyneműk illatát, majd jéghideg tekintetét a férfira függeszti, aki elkapja kezét és csókokat lehel rá. Hallgat még egy ideig a hízelgő szavak elhangzása után, majd egyszerűen elhúzza a kezét, megtámaszkodik maga mögött az ágyon, hogy feljebb csússzon. Lábait felhúzza maga elé, s amolyan lótuszülés-féle testhelyzetet vesz fel.*
- Mit akarsz tudni?
*Kérdez vissza, hiszen sejtése sincs, mire kíváncsi a másik és hogy egyáltalán, miért akarja megismerni.*
- Azt hiszem, mondtam, hogy bajt hozok másokra. De ha nem tettem volna, akkor most mondom. Ne akarj tőlem semmit. Számtalan nő van a világon, akikkel jobban járhatsz, mint velem. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy csak olyan van Artheniorban. Ha ismerni akarsz, mesélek. De egyebet ne nagyon várj. Valóban nem lenne benne köszönet.
- Még fél óra.
*Ismétli el a férfi szavait. Most, a főzet elkészülte előtt hajszálnyival kezd kissé félni, vagy legalábbis afféle. A gyomra időnként mintha görcsbe rándulna, meg-megrezzenne. Nyugtalan, az tény. De a célegyenesben már nem fog visszafordulni, nem fogja meggondolni magát.
Azt valahogy eddig is sejtette, hogy nem lesz egy leányálom a szer hatása. Már sokszor elképzelte, mit válthat majd ki testéből, s az erős rosszulléten, fájdalmakon át a lázig és a vérzésig minden eszébe jutott. Utóbbi miatt nem is akar Raod ágyában aludni.
A megjegyzésre csak bólint, hogy tudomásul vette a szörnyű éjszaka képét. Mást nem tehet, egyéb választása nincs. Vagyis lenne, méghozzá visszakozni. De még ha kínok kínját állja ki, akkor sem gondolja meg magát. Nem akar gyermeket erre a világra hozni. Nem akar olyan önző lenni, hogy szüljön egy csemetét, akinek küzdenie kell majd minden áldott nap az életben maradásért. Jelenleg neki jól megy a sora, de sosem tudni, mit hoz a holnap.
Elnézi, ahogy a félvér előpakol a szekrényből. Mélyen beszívja a friss ágyneműk illatát, majd jéghideg tekintetét a férfira függeszti, aki elkapja kezét és csókokat lehel rá. Hallgat még egy ideig a hízelgő szavak elhangzása után, majd egyszerűen elhúzza a kezét, megtámaszkodik maga mögött az ágyon, hogy feljebb csússzon. Lábait felhúzza maga elé, s amolyan lótuszülés-féle testhelyzetet vesz fel.*
- Mit akarsz tudni?
*Kérdez vissza, hiszen sejtése sincs, mire kíváncsi a másik és hogy egyáltalán, miért akarja megismerni.*
- Azt hiszem, mondtam, hogy bajt hozok másokra. De ha nem tettem volna, akkor most mondom. Ne akarj tőlem semmit. Számtalan nő van a világon, akikkel jobban járhatsz, mint velem. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy csak olyan van Artheniorban. Ha ismerni akarsz, mesélek. De egyebet ne nagyon várj. Valóban nem lenne benne köszönet.
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-28 11:41:52
Üzenet elküldve: 2013-12-28 11:41:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Naowha//
-Igazán? A földön szeretnél aludni? Összemocskolni az ágyam? *Kicsit értetlenül nézi, hogy a másik mennyire tiszteletben akarja tartani a lakhelyét. Hogy a terhére lenne? Egyáltalán nincs így, de mégis nehezen elfogadja a másik álláspontját, ami igazán nem lett kifejtve. Az ébenbőrű szépség hagyja, hogy közelebb húzhassa magához és nekiláthasson a haj vizsgálatának. Az egész helyzet különösen hat, mert ha valaki benyitna, akkor egy szerelmes párnak néznék őket. Az elhelyezkedésük nem a megengedett kereteken belül vannak, de ennek ellenére még nem kapott a közeledésből elutasítást. Valóban felkeltette férfi énjét Naowha, s mindenképpen meg szeretne ismerkedni vele. A nőn múlik, hogy eme közeledő szövetségessel mit kezd. Raodlun számára a sötételf érdekes, s nem átlagos, ami kiemeli a többitől. Vagy szimplán zseni a férfi, aki elég őrült, hogy ilyen dolgokat tegyen? A szerződésüket megkötötték már, s ha egy teherbe esett nőn kell segíteni, akkor nincs annak semmi akadálya. Hallgatja az előtte elhelyezkedő formás vonalakkal ellátott szép virágszálat. Mikor az befejezte a mesélést, akkor elégedett kandúrként szólal meg mögüle.*
-Tökéletesen megfelelő.* Érezni lehet, hogy a nő egzotikus illatából szippant párat, ami keveredik a saját olajával, amit sikeresen rákent a sötét bőrfelületre. Kiélvezi a helyzetet, aztán megelégedve ennyi közeledéssel kikászálódik a másik mögül. Mikor újra talpon áll, akkor hátra tekint a fejével.*
-Nehéz éjszakád lesz, ha megiszod a főzetet.* Kissé hűvössé válik a hangja, de csak azért, hogy ezzel jelezze, hogy nagy dologba vágta bele a fejszéjét. Ezután odasétál az ajtóhoz, hogy a kulcsot elfordítsa a zárban. Az megadóan kattan egyet, így senki sem tudja a kettejük romantikáját megzavarni, kivéve ha egy monstrum be nem töri azt. Következő lépés, hogy a szekrényhez lép, ahol csodák csodájára vannak ágyneműk. Kivesz egyet aztán az ágyára teszi, ahol nincs útban. Szemével ránéz a lombik és kémcsövek rejtélyes hálójára, aztán lehuppan Naowha mellé.*
-Még fél óra.*Jelenti ki, aztán el kell gondolkoznia, hogy mivel tudná a nő érdeklődését még inkább magára vonni. Úgy véli, hogy a másik fél egy kis részben fordul felé, ám teljes egészében el kellene csavarnia a fejét. Őrültség, de mint zsenihez igazán jól áll. Végül csak eszébe jutnak gondolatok, amit a megfelelő pillanatban kell kijátszania. Eddig a használhatósága látszik, ám ebből valami együttélési viszont ki lehetne alakítani. Ha most felvetné a nő előtt, hogy miért nem laknak együtt, akkor elárulná önmagát, azonban több lépéses rávezetés után tán nem ellenkezne annyit. Finoman elkapja a sötét praclit a jobb kezével, ami meglehetősen fura dolgokra enged következtetni. Ennek ellenére két csókot hint a kézfej tetejére, ami az első jelzés. Közeledni akar, hódítani és megnyerni.*
-Vonzol engem, mint a virág a méheket.*Egy művelt kifejezés talán nem annyira ijeszti el az ében bőrű virágszálat magától, ám emlékszik a tisztásnál elhangzó szavakra. Teljesen tudatában van, hogy elutasíthatja egyik pillanatról a másikra. Miért próbálkozik? Mert a szövetségüket nem szeretné olyan felszínesnek, hanem egy természetesebb mederbe sodorni. Merjék kimondani egymásnak, ha baj van.*
-Ki vagy? S eddig miért nem találkoztam veled? Persze eddig jelezted, hogy van mérged.* Nyugodtan beszél, mint aki rendelkezne a nő ellenmérgével és ráadásul biztos szelídítőnek gondolja magát.*
-Hallgatlak, aztán mesélek magamról, hát ha
-Igazán? A földön szeretnél aludni? Összemocskolni az ágyam? *Kicsit értetlenül nézi, hogy a másik mennyire tiszteletben akarja tartani a lakhelyét. Hogy a terhére lenne? Egyáltalán nincs így, de mégis nehezen elfogadja a másik álláspontját, ami igazán nem lett kifejtve. Az ébenbőrű szépség hagyja, hogy közelebb húzhassa magához és nekiláthasson a haj vizsgálatának. Az egész helyzet különösen hat, mert ha valaki benyitna, akkor egy szerelmes párnak néznék őket. Az elhelyezkedésük nem a megengedett kereteken belül vannak, de ennek ellenére még nem kapott a közeledésből elutasítást. Valóban felkeltette férfi énjét Naowha, s mindenképpen meg szeretne ismerkedni vele. A nőn múlik, hogy eme közeledő szövetségessel mit kezd. Raodlun számára a sötételf érdekes, s nem átlagos, ami kiemeli a többitől. Vagy szimplán zseni a férfi, aki elég őrült, hogy ilyen dolgokat tegyen? A szerződésüket megkötötték már, s ha egy teherbe esett nőn kell segíteni, akkor nincs annak semmi akadálya. Hallgatja az előtte elhelyezkedő formás vonalakkal ellátott szép virágszálat. Mikor az befejezte a mesélést, akkor elégedett kandúrként szólal meg mögüle.*
-Tökéletesen megfelelő.* Érezni lehet, hogy a nő egzotikus illatából szippant párat, ami keveredik a saját olajával, amit sikeresen rákent a sötét bőrfelületre. Kiélvezi a helyzetet, aztán megelégedve ennyi közeledéssel kikászálódik a másik mögül. Mikor újra talpon áll, akkor hátra tekint a fejével.*
-Nehéz éjszakád lesz, ha megiszod a főzetet.* Kissé hűvössé válik a hangja, de csak azért, hogy ezzel jelezze, hogy nagy dologba vágta bele a fejszéjét. Ezután odasétál az ajtóhoz, hogy a kulcsot elfordítsa a zárban. Az megadóan kattan egyet, így senki sem tudja a kettejük romantikáját megzavarni, kivéve ha egy monstrum be nem töri azt. Következő lépés, hogy a szekrényhez lép, ahol csodák csodájára vannak ágyneműk. Kivesz egyet aztán az ágyára teszi, ahol nincs útban. Szemével ránéz a lombik és kémcsövek rejtélyes hálójára, aztán lehuppan Naowha mellé.*
-Még fél óra.*Jelenti ki, aztán el kell gondolkoznia, hogy mivel tudná a nő érdeklődését még inkább magára vonni. Úgy véli, hogy a másik fél egy kis részben fordul felé, ám teljes egészében el kellene csavarnia a fejét. Őrültség, de mint zsenihez igazán jól áll. Végül csak eszébe jutnak gondolatok, amit a megfelelő pillanatban kell kijátszania. Eddig a használhatósága látszik, ám ebből valami együttélési viszont ki lehetne alakítani. Ha most felvetné a nő előtt, hogy miért nem laknak együtt, akkor elárulná önmagát, azonban több lépéses rávezetés után tán nem ellenkezne annyit. Finoman elkapja a sötét praclit a jobb kezével, ami meglehetősen fura dolgokra enged következtetni. Ennek ellenére két csókot hint a kézfej tetejére, ami az első jelzés. Közeledni akar, hódítani és megnyerni.*
-Vonzol engem, mint a virág a méheket.*Egy művelt kifejezés talán nem annyira ijeszti el az ében bőrű virágszálat magától, ám emlékszik a tisztásnál elhangzó szavakra. Teljesen tudatában van, hogy elutasíthatja egyik pillanatról a másikra. Miért próbálkozik? Mert a szövetségüket nem szeretné olyan felszínesnek, hanem egy természetesebb mederbe sodorni. Merjék kimondani egymásnak, ha baj van.*
-Ki vagy? S eddig miért nem találkoztam veled? Persze eddig jelezted, hogy van mérged.* Nyugodtan beszél, mint aki rendelkezne a nő ellenmérgével és ráadásul biztos szelídítőnek gondolja magát.*
-Hallgatlak, aztán mesélek magamról, hát ha
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-27 19:36:44
Üzenet elküldve: 2013-12-27 19:36:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Raod//
- Rendben, akkor maradok. De egy szobát mindenképp kiveszek, az ágynemű miatt. Majd megterítek magamnak a földön, ott a legkényelmesebb. És nem is akarom összemocskolni az ágyad.
*Jegyzi meg még mindig ridegen, ellentmondást nem tűrőn. Sejti, hogy Raod ellenkezni fog vele, és mindenáron el akarja majd érni, hogy az ágyban aludjon a következő pár napban, de ő már elhatározta, hogy ha a szobát meg is osztják, máshogy nem lesz a férfi terhére.
Hagyja magát közelebb húzni, bár a hasánál való szorítás kissé kellemetlenül éri. Anyai ösztön talán, hogy félti a benne növekvő kisebb életet, de mindenképp tudat alatti, hiszen ő maga mindenképp szabadulni kíván a tehertől, amit az a tény jelent, hogy várandós.
Engedelmeskedik a kérésnek, s mozdulatlan marad, míg Raod a haját vizsgálja, bár kételkedik benne, hogy amaz találna bármit is, ami mérgezésre utal. Akadnak rosszakarói persze, mint minden sunyi kereskedőnek, aki aláássa mások piacát, de épp ezért figyel oda kényesen mindenre, ami a vesztét okozhatná. Emiatt olyan biztos benne, hogy nem tömték semmiféle szerrel a tudta nélkül.
Az újabb közelvonást ismét furcsállja, akárcsak az érintéseket a karján, vagy azt, hogy kérését Raod a fülébe súgta, de egyelőre nem veszi tolakodásnak a dolgot. Úgy gondolja, a tettek hátterében valamiféle vonzalom állhat... bár fogalma sincs róla, miféle szerzet az, aki egy olyan nőhöz vonzódik, mint ő. Hozzá, aki hideg, akár egy télközépi jégcsap, hozzá, aki épp arra készül, hogy a segítségével kioltson egy olyan életet, ami nem kérte, hogy erre a világra kerüljön, és ami nem is tehet a vég ellen semmit.
Akárhogy is, válaszol a kérdésre. Őszintén, szégyentelenül, mint beteg az orvosának. Az már csak plusz pont, hogy Raod az előző pillanatban kötelezte saját magát mélységes titoktartásra.*
- Nem tudom, mennyire vagy kíváncsi a részletekre, de nem is baj. Aznapról nem emlékszem túl sok mindenre. Az egyik üzlettársam volt a másik fél, a fajtámból való. Megünnepeltük, hogy túladtam mindenen, amit hozott nekem. Rengeteg pálinka fogyott aznap este. Csak arra emlékszem, hogy jól éreztük magunkat, aztán elragadott a hév. Másnap egyedül ébredtem a szobájában, amiről utólag kiderült, hogy öt napra kifizette. Viszont a színét sem láttam azóta. Ez volt egy hónapja, és... Aztán nem vérzem, egy hete minden nap émelyegve ébredek. Rengeteget vagyok képes enni, de gyenge a gyomrom. Már a szegénynegyeden sem tudok végigmenni anélkül, hogy ne fogna el a rosszullét. Két napja voltam egy papnál, ő is megvizsgált, aztán békát oltott, ami mára ikrákat rakott. Szóval, ha eddig nem lettem volna benne biztos, na már tudom, hogy az vagyok, ami nem akarok lenni.
*Hangja szenvtelen, mintha a történet egy fikarcnyi érzést sem váltana ki belőle; sem bánatot, sem dühöt.*
- Ez így megfelelő válasz?
- Rendben, akkor maradok. De egy szobát mindenképp kiveszek, az ágynemű miatt. Majd megterítek magamnak a földön, ott a legkényelmesebb. És nem is akarom összemocskolni az ágyad.
*Jegyzi meg még mindig ridegen, ellentmondást nem tűrőn. Sejti, hogy Raod ellenkezni fog vele, és mindenáron el akarja majd érni, hogy az ágyban aludjon a következő pár napban, de ő már elhatározta, hogy ha a szobát meg is osztják, máshogy nem lesz a férfi terhére.
Hagyja magát közelebb húzni, bár a hasánál való szorítás kissé kellemetlenül éri. Anyai ösztön talán, hogy félti a benne növekvő kisebb életet, de mindenképp tudat alatti, hiszen ő maga mindenképp szabadulni kíván a tehertől, amit az a tény jelent, hogy várandós.
Engedelmeskedik a kérésnek, s mozdulatlan marad, míg Raod a haját vizsgálja, bár kételkedik benne, hogy amaz találna bármit is, ami mérgezésre utal. Akadnak rosszakarói persze, mint minden sunyi kereskedőnek, aki aláássa mások piacát, de épp ezért figyel oda kényesen mindenre, ami a vesztét okozhatná. Emiatt olyan biztos benne, hogy nem tömték semmiféle szerrel a tudta nélkül.
Az újabb közelvonást ismét furcsállja, akárcsak az érintéseket a karján, vagy azt, hogy kérését Raod a fülébe súgta, de egyelőre nem veszi tolakodásnak a dolgot. Úgy gondolja, a tettek hátterében valamiféle vonzalom állhat... bár fogalma sincs róla, miféle szerzet az, aki egy olyan nőhöz vonzódik, mint ő. Hozzá, aki hideg, akár egy télközépi jégcsap, hozzá, aki épp arra készül, hogy a segítségével kioltson egy olyan életet, ami nem kérte, hogy erre a világra kerüljön, és ami nem is tehet a vég ellen semmit.
Akárhogy is, válaszol a kérdésre. Őszintén, szégyentelenül, mint beteg az orvosának. Az már csak plusz pont, hogy Raod az előző pillanatban kötelezte saját magát mélységes titoktartásra.*
- Nem tudom, mennyire vagy kíváncsi a részletekre, de nem is baj. Aznapról nem emlékszem túl sok mindenre. Az egyik üzlettársam volt a másik fél, a fajtámból való. Megünnepeltük, hogy túladtam mindenen, amit hozott nekem. Rengeteg pálinka fogyott aznap este. Csak arra emlékszem, hogy jól éreztük magunkat, aztán elragadott a hév. Másnap egyedül ébredtem a szobájában, amiről utólag kiderült, hogy öt napra kifizette. Viszont a színét sem láttam azóta. Ez volt egy hónapja, és... Aztán nem vérzem, egy hete minden nap émelyegve ébredek. Rengeteget vagyok képes enni, de gyenge a gyomrom. Már a szegénynegyeden sem tudok végigmenni anélkül, hogy ne fogna el a rosszullét. Két napja voltam egy papnál, ő is megvizsgált, aztán békát oltott, ami mára ikrákat rakott. Szóval, ha eddig nem lettem volna benne biztos, na már tudom, hogy az vagyok, ami nem akarok lenni.
*Hangja szenvtelen, mintha a történet egy fikarcnyi érzést sem váltana ki belőle; sem bánatot, sem dühöt.*
- Ez így megfelelő válasz?
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-27 18:45:40
Üzenet elküldve: 2013-12-27 18:45:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Naowha//
*Örül annak, ha jó érzéseket tud tenni a másiknál, mert biztosan állítja, hogy valamiképpen meghálálja ezt a nő. A masszírozó tudományára eddig nem volt panasz, sőt kerekedett már életében egy pár furcsa eset belőle. Hallgatja a választ, amire misztikusan összehúzza szép ívű szemöldökét.*
-Hmm nem valami bíztató, amit mondasz. S nem tudok semmit a másik fél kilétéről. Fajtárs volt e vagy esetleg más?* Itt jön képbe az ő kíváncsisága, ami kezd talán kellemetlen lenni az ébenbőrű szépség számára. Az egyéb gondokra kíváncsi lenne, azonban nem érzi azt a szintet, hogy arra szintén rákérdezzen Naowhánál.*
-Rendben, megvárhatod a szert. Én biztosan jól készítem el és tisztán. Ettől hatásosabb lesz a főzet, mint amit egy hájas pap összefogott. Figyelni fogok rád ezekben a napokban, sőt szerintem ne vegyél ki külön szobát. Maradj nálam, mert szeretném ha mellettem maradnál. Így ha bármi történne, akkor tudok rajtad segíteni.* Érvvel ésszerűen, aztán ránéz a formás lényre. Találkozik a szemük félúton, majd bólint. Leveszi a nehéz cipőjét a lábáról, aztán a nőt beljebb húzza a hasánál fogva. Mögötte helyezkedik el, sőt a két férfi lábát a nő mellett előrébb csúsztatja, így a nő még közelebb érkezik hozzá. Odahajol a másik füléhez, aztán kiadja az utasítást.*
-Ne mozogj.* Ezzel a következő lépése a hajának alapos vizsgálata. Egyes hajcsoportokat nézi, hogy nincs e árulkodó jel arról, hogy valamivel mérgezik ezt a vonzó nőt. Tíz perc alapos vizsgálat után nyúl előre merészen és karolja át a másik testét. Mindkét keze a hasánál nyugszik meg, aztán odahajol Naowha füléhez újból.*
-Mindent el kellene mesélned nekem az utolsó szeretkezésedről és az utáni érzésekről. Mellesleg a tested mérgezését ezennel teljesen kizártam a hajad vizsgálatával. A terhességeddel kapcsolatban még kétkedek. Ha segítesz nekem, akkor én is tudok rajtad segíteni. Szóval hallgatlak.* Kicsit a másik mágikus bűvkörének csapdájába esik. Végül csak egy férfi, aki szereti a formás nőket, olyat mint az előtte szintén ülő sötételfet. Ettől válik készségessé, hogy segítsen neki és eloszlassa, avagy megerősítse őt a legutóbbi szeretkezésével kapcsolatban.*
-Csak bátran, mert én biztosan nem fogok semmit sem elárulni.* Ezzel egyetemben folyamodik ahhoz, hogy kellemes mozdulatokkal jelzi a karján, hogy bízzon meg benne.*
*Örül annak, ha jó érzéseket tud tenni a másiknál, mert biztosan állítja, hogy valamiképpen meghálálja ezt a nő. A masszírozó tudományára eddig nem volt panasz, sőt kerekedett már életében egy pár furcsa eset belőle. Hallgatja a választ, amire misztikusan összehúzza szép ívű szemöldökét.*
-Hmm nem valami bíztató, amit mondasz. S nem tudok semmit a másik fél kilétéről. Fajtárs volt e vagy esetleg más?* Itt jön képbe az ő kíváncsisága, ami kezd talán kellemetlen lenni az ébenbőrű szépség számára. Az egyéb gondokra kíváncsi lenne, azonban nem érzi azt a szintet, hogy arra szintén rákérdezzen Naowhánál.*
-Rendben, megvárhatod a szert. Én biztosan jól készítem el és tisztán. Ettől hatásosabb lesz a főzet, mint amit egy hájas pap összefogott. Figyelni fogok rád ezekben a napokban, sőt szerintem ne vegyél ki külön szobát. Maradj nálam, mert szeretném ha mellettem maradnál. Így ha bármi történne, akkor tudok rajtad segíteni.* Érvvel ésszerűen, aztán ránéz a formás lényre. Találkozik a szemük félúton, majd bólint. Leveszi a nehéz cipőjét a lábáról, aztán a nőt beljebb húzza a hasánál fogva. Mögötte helyezkedik el, sőt a két férfi lábát a nő mellett előrébb csúsztatja, így a nő még közelebb érkezik hozzá. Odahajol a másik füléhez, aztán kiadja az utasítást.*
-Ne mozogj.* Ezzel a következő lépése a hajának alapos vizsgálata. Egyes hajcsoportokat nézi, hogy nincs e árulkodó jel arról, hogy valamivel mérgezik ezt a vonzó nőt. Tíz perc alapos vizsgálat után nyúl előre merészen és karolja át a másik testét. Mindkét keze a hasánál nyugszik meg, aztán odahajol Naowha füléhez újból.*
-Mindent el kellene mesélned nekem az utolsó szeretkezésedről és az utáni érzésekről. Mellesleg a tested mérgezését ezennel teljesen kizártam a hajad vizsgálatával. A terhességeddel kapcsolatban még kétkedek. Ha segítesz nekem, akkor én is tudok rajtad segíteni. Szóval hallgatlak.* Kicsit a másik mágikus bűvkörének csapdájába esik. Végül csak egy férfi, aki szereti a formás nőket, olyat mint az előtte szintén ülő sötételfet. Ettől válik készségessé, hogy segítsen neki és eloszlassa, avagy megerősítse őt a legutóbbi szeretkezésével kapcsolatban.*
-Csak bátran, mert én biztosan nem fogok semmit sem elárulni.* Ezzel egyetemben folyamodik ahhoz, hogy kellemes mozdulatokkal jelzi a karján, hogy bízzon meg benne.*
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-27 18:06:42
Üzenet elküldve: 2013-12-27 18:06:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Raod//
*Az első puha érintéseket furcsállja, fogalma sincsen, milyen vizsgálat igényel ilyen óvatosságot. Aztán a következő, erőteljesebb mozdulatok hatására rádöbben arra, hogy a férfi masszírozza őt. Igazán jóleső érzés ez, maga sem tudja, mikor volt része ilyenben, de ugyanígy arról sincs halvány lila gőze sem, hogy miért fontos ez a vizsgálat szempontjából.
Percek múltával azonban Raod eléri azt, hogy az éjelf félretegye a kétkedő-kíváncsi gondolatokat, sőt, kishíján még azt is, hogy elaludjon. Épp akkor fejezi be a műveletet a jó illatú olajjal, mikor Naowha áttér az álmok világába.
Izmai még jólesően zsibbadnak, mikor felül, arca is szinte ragyog, olyan felemelő nyugodtság lett úrrá rajta. A következő kérdés így érthetően szinte homlokon csapja.*
- Nem szoktam. Sosem történt ilyen, csak most. De most egyéb gondjaim is akadtak. Két hete kellett volna véreznem.
*Válaszol olyan tárgyilagosan, ahogyan azt a kérdés megköveteli és ahogy tőle egyébként is elvárható.
Nézi, ahogy a férfi mellé sétál, majd elnyúlik az ágyon. Kicsit még gondolkodik, de nem dönt máshogy, mintha azonnal kibökte volna a választ.*
- Megvárnám a szert, szóval maradnék, hacsak máshogy nem gondolod. Egyébként is, talán jobb lenne, ha figyelnél rám a következő napokban. Nehogy túl erős legyen a szer és több bajt okozzon, mint amennyi haszna van. Szerintem kiveszek én is egy szobát itt valahol. De előbb...
*A férfi felé fordul, még mindig az ágyon, mellette ülve.*
- Megnézed a hajam is? Azt mondtad, azt is kellene.
*Elhallgat, s várja a választ, miközben újra végigvezeti szürke pillantását Raodon.*
*Az első puha érintéseket furcsállja, fogalma sincsen, milyen vizsgálat igényel ilyen óvatosságot. Aztán a következő, erőteljesebb mozdulatok hatására rádöbben arra, hogy a férfi masszírozza őt. Igazán jóleső érzés ez, maga sem tudja, mikor volt része ilyenben, de ugyanígy arról sincs halvány lila gőze sem, hogy miért fontos ez a vizsgálat szempontjából.
Percek múltával azonban Raod eléri azt, hogy az éjelf félretegye a kétkedő-kíváncsi gondolatokat, sőt, kishíján még azt is, hogy elaludjon. Épp akkor fejezi be a műveletet a jó illatú olajjal, mikor Naowha áttér az álmok világába.
Izmai még jólesően zsibbadnak, mikor felül, arca is szinte ragyog, olyan felemelő nyugodtság lett úrrá rajta. A következő kérdés így érthetően szinte homlokon csapja.*
- Nem szoktam. Sosem történt ilyen, csak most. De most egyéb gondjaim is akadtak. Két hete kellett volna véreznem.
*Válaszol olyan tárgyilagosan, ahogyan azt a kérdés megköveteli és ahogy tőle egyébként is elvárható.
Nézi, ahogy a férfi mellé sétál, majd elnyúlik az ágyon. Kicsit még gondolkodik, de nem dönt máshogy, mintha azonnal kibökte volna a választ.*
- Megvárnám a szert, szóval maradnék, hacsak máshogy nem gondolod. Egyébként is, talán jobb lenne, ha figyelnél rám a következő napokban. Nehogy túl erős legyen a szer és több bajt okozzon, mint amennyi haszna van. Szerintem kiveszek én is egy szobát itt valahol. De előbb...
*A férfi felé fordul, még mindig az ágyon, mellette ülve.*
- Megnézed a hajam is? Azt mondtad, azt is kellene.
*Elhallgat, s várja a választ, miközben újra végigvezeti szürke pillantását Raodon.*
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-27 17:45:42
Üzenet elküldve: 2013-12-27 17:45:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Naowha//
*Természetesen nem gyilkos, hogy erősen nyomogassa a sötételf szép hasát. Miért akarna fájdalmat okozni neki? Közel sincs így, mert nem olyan botor, hogy megbántsa a nő társát bármivel. Felfigyel a másik lélegzésére, hogy próbál nyugodt maradni. Azt szintén látja, hogy a plafont figyeli szüntelenül. Azt nem tudja, hogy milyen kísérleteket végeztek a nőn, de biztosan boszorkányságnak kiáltotta volna ki.*
-Igen. Ha megkérhetlek rá, igazán leköteleznél vele.* Adja meg a választ a hasra fordulásnál, aztán mindaddig várakozik, míg a másik meg nem teszi. Akkor elégedetten néz rá, aztán a következő gondolatok reppennek el az ajkairól.*
-Hátadat hiába kopogtatta, mert azzal nem lehet azt megvizsgálni.* Ezután az ébenbőrű szépséghez közelebb lép, aztán a nyakától kezdve a lábujjáig mindent alaposan megmasszíroz. Oda és aztán vissza. Ügyes kezek mozgása, ami beavatott mozdulatokkal végzik az áldásos tevékenységet. Némely helyen sokáig elidőzik, hogy pedig átsiklik. Végül egy frissítő olajat szintén elővesz, s azzal keni be gondosan a társát. Háromnegyed órás kényeztetés után fejezi be. Megmossa a kezét, aztán arcán mosollyal tekint rá a felfrissült csodálatos teremtményre.*
-Voltál már rosszul szeretkezést követő napokon? * Teszi fel a következő kérdést, miközben leül az asztalához, hogy aztán hozzálásson a főzet készítéséhez. Serényen dolgozik, s ha Naowha mögötte áll meg, akkor sem áll le a tevékenységével. Tizenöt perc előkészület után feláll az asztaltól, s a többit csak a kémcsövekre hagyja.*
-Nos a főzet pár óra múlva készen lesz. Sok időbe telik, míg átmegy az egészen. Addig mivel szeretnéd elütni az időt? Egyáltalán megvárod, hogy milyen lesz a végeredmény? *Teszi fel ezeket a létfontosságú kérdéseket, miközben lassan az ágyához sétál és leül oda. Hátára fekszik, aztán a plafont figyelve szólal meg.*
-Valószínűleg ihatatlan lesz a főzet, így tudom már, hogy mivel fogom feljavítani.* Marad titokzatos a másik előtt, mert egyelőre nem akarja minden titkát feltárni. Későbbiekben rá fog jönni, hogy milyen irányzatot képvisel az alkimisták közül.*
-Meg akarsz győződni a főzetről, hogy valóban hatásos lesz? Azt tudom neked mondani, hogy erős lesz. Első ivásra mintha alkoholt innál, aztán az érzés kiélesedése után hamar elmúlik ez a pillanat. Tested más pontján nem fogsz érezni semmit. Én így tudom megfogalmazni a tényleg hatásos főzeteket.
*Természetesen nem gyilkos, hogy erősen nyomogassa a sötételf szép hasát. Miért akarna fájdalmat okozni neki? Közel sincs így, mert nem olyan botor, hogy megbántsa a nő társát bármivel. Felfigyel a másik lélegzésére, hogy próbál nyugodt maradni. Azt szintén látja, hogy a plafont figyeli szüntelenül. Azt nem tudja, hogy milyen kísérleteket végeztek a nőn, de biztosan boszorkányságnak kiáltotta volna ki.*
-Igen. Ha megkérhetlek rá, igazán leköteleznél vele.* Adja meg a választ a hasra fordulásnál, aztán mindaddig várakozik, míg a másik meg nem teszi. Akkor elégedetten néz rá, aztán a következő gondolatok reppennek el az ajkairól.*
-Hátadat hiába kopogtatta, mert azzal nem lehet azt megvizsgálni.* Ezután az ébenbőrű szépséghez közelebb lép, aztán a nyakától kezdve a lábujjáig mindent alaposan megmasszíroz. Oda és aztán vissza. Ügyes kezek mozgása, ami beavatott mozdulatokkal végzik az áldásos tevékenységet. Némely helyen sokáig elidőzik, hogy pedig átsiklik. Végül egy frissítő olajat szintén elővesz, s azzal keni be gondosan a társát. Háromnegyed órás kényeztetés után fejezi be. Megmossa a kezét, aztán arcán mosollyal tekint rá a felfrissült csodálatos teremtményre.*
-Voltál már rosszul szeretkezést követő napokon? * Teszi fel a következő kérdést, miközben leül az asztalához, hogy aztán hozzálásson a főzet készítéséhez. Serényen dolgozik, s ha Naowha mögötte áll meg, akkor sem áll le a tevékenységével. Tizenöt perc előkészület után feláll az asztaltól, s a többit csak a kémcsövekre hagyja.*
-Nos a főzet pár óra múlva készen lesz. Sok időbe telik, míg átmegy az egészen. Addig mivel szeretnéd elütni az időt? Egyáltalán megvárod, hogy milyen lesz a végeredmény? *Teszi fel ezeket a létfontosságú kérdéseket, miközben lassan az ágyához sétál és leül oda. Hátára fekszik, aztán a plafont figyelve szólal meg.*
-Valószínűleg ihatatlan lesz a főzet, így tudom már, hogy mivel fogom feljavítani.* Marad titokzatos a másik előtt, mert egyelőre nem akarja minden titkát feltárni. Későbbiekben rá fog jönni, hogy milyen irányzatot képvisel az alkimisták közül.*
-Meg akarsz győződni a főzetről, hogy valóban hatásos lesz? Azt tudom neked mondani, hogy erős lesz. Első ivásra mintha alkoholt innál, aztán az érzés kiélesedése után hamar elmúlik ez a pillanat. Tested más pontján nem fogsz érezni semmit. Én így tudom megfogalmazni a tényleg hatásos főzeteket.
1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-26 20:45:39
Üzenet elküldve: 2013-12-26 20:45:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//PiPázgatunk//
*A Pegazusból elég gyorsan a Szálláshelyhez igazítják útba, úgy látszik, hogy megint kifeküdt Maverik a sok 'munkától'. A kártyacsaló és szabadidejében seftes általában bármitől képes megszabadítani az embereket, ha elég szépen kérik, akár maguk tárgyairól, akár más életéről van szó. Zaranir most az elsőt veszi igénybe, de mivel komolyabb dolga nincs, ezért csak kikutakodja a szoba számát és bekopog. Megváratják, valószínűleg másnapos vagy épp most veri el a vagyonát egy nem túl nemes erkölcsű nővel. Érdekes személyiség volt mindig is, hiszen gyorsan szerez és gyorsan veszít a vagyonából, a leggazdagabb nincstelen, akivel valaha találkozhatott az egész városban. Nála tartozásról nem beszélhet, inkább csak pár értéktől szabadítsa meg ellenár fejében és már itt sem van. Az ajtó idővel nyílik is, úgy látszik, hogy tévedett az kedvtelést illetően. Maverik kedvesen beinvitálja, a szemén látszik, hogy egyiküknek sem kell majd sokat magyarázni ebből. Maverik kezdi a beszélgetést, nagyjából igyekszik a lényegre térni, mivel fáradt. *
-Igazából csak egy kisebb tárgyat jöttem beadományozni, mely nem túl tisztességes módszerrel érkezett hozzám, bár ez téged úgy sem zavar.
*Előveszi és átnyújtja a bizonyos nyakéket. A seftes egy ideig vizsgálgatja, nézegeti.*
-A földre nem kívánok magyarázatot adni, azonban ha az lekerül róla, akkor természetesen olyan, mint az új.
*Bizonygatásként egy lábmosásra tárolt edénybe belemártja párszor és midőn lekerül róla a koszréteg, már is impozánsabb lesz a látványvilága a nemesfém értékeszköznek. Bárcsak ilyen könnyen ki lehetne tisztítani a múltját is, mind a nyakláncnak, mind Zaranirnak. A sors annyiban támogatja őt, hogy ellenfele az alkudozásban elég részeg a fáradtsága mellé, így inkább engedékenyebb, ha ezzel gyorsabb távozást eszközölhet ki belőle. Igazából neki bármennyi megteszi, ezért ő is csak akaratosnak kívánja mutatni magát, a harmadik ajánlatig. A szerencsés ötlete bevált, ugyanis tényleg erről volt szó. Egy kisebb erszényt kap, majd sietős távozásra szólítják fel, mellyel nem ellenkezik, hiszen ő is még dolgozna. Ezek után megnézi magában a földszinti pihenőt és ivóhelyet, hátha elles magának pár dolgot, amit átvehetnének ők is a kis fogadójukkal. Meg tényleg ideje lenne pihennie.*
*A Pegazusból elég gyorsan a Szálláshelyhez igazítják útba, úgy látszik, hogy megint kifeküdt Maverik a sok 'munkától'. A kártyacsaló és szabadidejében seftes általában bármitől képes megszabadítani az embereket, ha elég szépen kérik, akár maguk tárgyairól, akár más életéről van szó. Zaranir most az elsőt veszi igénybe, de mivel komolyabb dolga nincs, ezért csak kikutakodja a szoba számát és bekopog. Megváratják, valószínűleg másnapos vagy épp most veri el a vagyonát egy nem túl nemes erkölcsű nővel. Érdekes személyiség volt mindig is, hiszen gyorsan szerez és gyorsan veszít a vagyonából, a leggazdagabb nincstelen, akivel valaha találkozhatott az egész városban. Nála tartozásról nem beszélhet, inkább csak pár értéktől szabadítsa meg ellenár fejében és már itt sem van. Az ajtó idővel nyílik is, úgy látszik, hogy tévedett az kedvtelést illetően. Maverik kedvesen beinvitálja, a szemén látszik, hogy egyiküknek sem kell majd sokat magyarázni ebből. Maverik kezdi a beszélgetést, nagyjából igyekszik a lényegre térni, mivel fáradt. *
-Igazából csak egy kisebb tárgyat jöttem beadományozni, mely nem túl tisztességes módszerrel érkezett hozzám, bár ez téged úgy sem zavar.
*Előveszi és átnyújtja a bizonyos nyakéket. A seftes egy ideig vizsgálgatja, nézegeti.*
-A földre nem kívánok magyarázatot adni, azonban ha az lekerül róla, akkor természetesen olyan, mint az új.
*Bizonygatásként egy lábmosásra tárolt edénybe belemártja párszor és midőn lekerül róla a koszréteg, már is impozánsabb lesz a látványvilága a nemesfém értékeszköznek. Bárcsak ilyen könnyen ki lehetne tisztítani a múltját is, mind a nyakláncnak, mind Zaranirnak. A sors annyiban támogatja őt, hogy ellenfele az alkudozásban elég részeg a fáradtsága mellé, így inkább engedékenyebb, ha ezzel gyorsabb távozást eszközölhet ki belőle. Igazából neki bármennyi megteszi, ezért ő is csak akaratosnak kívánja mutatni magát, a harmadik ajánlatig. A szerencsés ötlete bevált, ugyanis tényleg erről volt szó. Egy kisebb erszényt kap, majd sietős távozásra szólítják fel, mellyel nem ellenkezik, hiszen ő is még dolgozna. Ezek után megnézi magában a földszinti pihenőt és ivóhelyet, hátha elles magának pár dolgot, amit átvehetnének ők is a kis fogadójukkal. Meg tényleg ideje lenne pihennie.*
1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-26 11:16:00
Üzenet elküldve: 2013-12-26 11:16:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
*Miután lassan elunja a nézelődést a fogadóban, elindul a szobájába. A kulcsot a zárba helyezi, elforgatja jobbra és kitárja az ajtót. Büdös, áporodott szag tódul kifelé, ám meg se lepődik, hisz mit is várt egy ilyen helytől. ~Inkább ez, mint egy izzadságtól tocsogó ágynemű.~ A pompás nemesi ellátás pedig nagyon messze áll tőle, így mondhatni a hely tökéletesen megfelel neki a sebei nyalogatására. Halkan csukja be maga mögött az faajtót. Egy darabig csak áll és gondolkozik, hogy mi is legyen a következő lépés. A percek lassan peregnek és lelke mégis úgy kavarog, mint valami hatalmas fekete füst. Lehuppan az ágyra és eldől rajta. Ilyen esztelen gondolkodás mellett nem kezdhet neki a munkának. Ha így kezdi el a sebeket begyógyítani csak egy összecsapott munka lesz belőle, melytől a későbbiekben már nem használhatja úgy karját ahogy szeretné. Zsebéből elővesz egy homokórát, melyben a homokszemek varázslattal vannak átitatva és alig peregnek lefelé.Maga elé helyezi a földre, majd lekuporodik törökülésbe és tekintetét az épphogy szállingózó homokszemekre függeszti. Ahogy telnek az órák lassan a lelkének rendje helyére áll és a kaland okozta hatalmas erejű változást feldolgozza. Most már újra a hidegvérű Rakori. Elhatározza, hogy még egy ilyen testmódosító varázslatba, csak hatalmas feltétel mellett megy bele. Azonban az, hogy csak 5 élőlényt tett el láb alól, kicsit bosszantja. Most valami hátborzongatóra vágyik, lehetőleg varázslat nélkülire. A lavór mely a szobában helyezkedik el mosdás céljára, most tökéletesen megfelel neki. A fürdőből vizet tölt bele és a kis fésülködőasztalra helyezi. A törölközésre szolgáló rongyot, melyet egy szék hátán talált, belemeríti a vízbe, és ujjaival összecsippenti a fityegő szemhéjat, majd felemeli és a ronggyal kitisztítja az üreget. Próbálja finoman végezni a műveletet, hogy ne kezdjen el újra vérezni. Amint végez eligazítja a szemhéjat és egy csíkot lehasít a rongy tiszta részéből, melyet mégy nem tesz fel. Most a válla következik. Levesi felsőjét, és az amint elengedi az ernyedt vállat a szorításából. a húscafatok úgy omolnak lefelé a szétcincált vállból, mint egy kisasszony estélyi ruhájának a rojtjai. Elismerően füttyent. Előveszi a tűjét és a gyertya lángjával fertőtleníti. Majd belefűzi cérnáját és nekiáll a hosszadalmas műveletnek. Lassan elérkezik az este és a remekművével végez. A darabok úgy illeszkednek egymáshoz, mintha nem is váltak volna el egymástól, csak a fekete cérna mutatja, hogy valami nincs rendben. A megmaradt ronggyal felköti a karját, hogy minél előbb begyógyuljon. Bár elég sok pálinkát elhasznált a kulacsából a hús fertőtlenítésére, még így is marad neki egy kicsi, a fájdalomcsillapításra. Végezetül mindkét szemét beköti, így állítva csapdát leendő ellenfeleinek. Ledől ágyára és az álom lassan elnyomja gonosz, gyilkos vágyú lelkét.*
1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-25 19:52:38
Üzenet elküldve: 2013-12-25 19:52:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kataleia Parthenia//
*Moer zavara csak növekszik a puszitól, hisz nem tudja mit kéne tennie az adott szituációban. Próbál valamit kitalálni, de az ösztönei sokkal inkább bizonyulnak hatásosnak, mint a kényszeredett gondolkodás. Karja felemelkednek, és körbefonják a leány derekát. Nem szorítja meg, ép csak hozzá ér, de ez is már olyan bizsergést kelt benne, hogy szinte elviselhetetlenül jó. Moer érzi, hogy energia árad szét minden pontból ami hozzáér a gyönyörűség bőréhez, vagy akár csak a ruhájához is. Nem tudja mihez hasonlítani az érzést, ez még annál is jobb mint amit akkor érzett amikor a vén valami szerekkel eufóriában tartotta, hogy ne szökhessen el, ez sokkal tisztább, ebből nem akar menekülni, mert ez nem kényszeredett. A mélyből tör elő, és mint egy felbecsülhetetlen kristály ragyogása tölti meg a valóság szürkeségét. Nem lehet ezt az érzést gondolatokkal megfogalmazni, mert annyira tömör, hogy elzárja az elmét, és megtölt mindent ami csak összeköt a világgal. A pillanatot igézővé teszi, és mindent széppé varázsol. Moer nem tud mit tenni, az érzelem elnyom mindent, és csak a puszta öröm marad. Ez után a az egész, mint egy buborék pattan el, és nem hagy mást maga után csak a lágy remegést és az elhalványuló fényt. Moer nem tudja mi történik, de lassan lecsúsznak a karjai mint két inda, melyekkel a halál már elbánt. Hátralép, de nem önszántából, mintha valami erő elnyomná a lánytól, de nem is távolodik el, csak egy apró távolság költözik közéjük, de ez is mintha végtelen lenne.*
*Moer zavara csak növekszik a puszitól, hisz nem tudja mit kéne tennie az adott szituációban. Próbál valamit kitalálni, de az ösztönei sokkal inkább bizonyulnak hatásosnak, mint a kényszeredett gondolkodás. Karja felemelkednek, és körbefonják a leány derekát. Nem szorítja meg, ép csak hozzá ér, de ez is már olyan bizsergést kelt benne, hogy szinte elviselhetetlenül jó. Moer érzi, hogy energia árad szét minden pontból ami hozzáér a gyönyörűség bőréhez, vagy akár csak a ruhájához is. Nem tudja mihez hasonlítani az érzést, ez még annál is jobb mint amit akkor érzett amikor a vén valami szerekkel eufóriában tartotta, hogy ne szökhessen el, ez sokkal tisztább, ebből nem akar menekülni, mert ez nem kényszeredett. A mélyből tör elő, és mint egy felbecsülhetetlen kristály ragyogása tölti meg a valóság szürkeségét. Nem lehet ezt az érzést gondolatokkal megfogalmazni, mert annyira tömör, hogy elzárja az elmét, és megtölt mindent ami csak összeköt a világgal. A pillanatot igézővé teszi, és mindent széppé varázsol. Moer nem tud mit tenni, az érzelem elnyom mindent, és csak a puszta öröm marad. Ez után a az egész, mint egy buborék pattan el, és nem hagy mást maga után csak a lágy remegést és az elhalványuló fényt. Moer nem tudja mi történik, de lassan lecsúsznak a karjai mint két inda, melyekkel a halál már elbánt. Hátralép, de nem önszántából, mintha valami erő elnyomná a lánytól, de nem is távolodik el, csak egy apró távolság költözik közéjük, de ez is mintha végtelen lenne.*
1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-25 11:06:47
Üzenet elküldve: 2013-12-25 11:06:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
// Ingrtan Moer //
*Nem sejti ugyan miféle istenek temploma lehet ez, de nem is fontos ez számára, hisz nem veti meg más vallások követőit. Minden lénynek joga van abban hinni, vagy nem hinni, amiben akar, ettől még nem válik elítélendővé Kataleia szemében.*
- Az igazán nagyszerű lenne!
*Szószátyársága most kissé alábbhagy, s elvész a férfi tekintetében, mikor közelebb lép hozzá. Apró kis kezét Moer tenyerébe fekteti, s ujjaik egymást ölelve gyengéden fonódnak össze, akárcsak pillantásuk, mellyel rabul ejtik egymást. A néma pillanatok hosszú perceknek tűnnek, s tán mindkettejük választ keres arra, hogy miként lépjenek most. Moer másik kezével, ekkor Kataleia arcához nyúl, finoman simítva végig pozsgás arcon. Fejét kissé oldalra döntve simul a hűvös tenyérbe, melynek érintésétől kellemes borzongás fut végig folyvást lángoló testén. De tekintetét továbbra sem tudja elszakítani az övétől, s nem is akarja, inkább megragadja a percet, s marasztalja még. Hisz a csend most nem válik kínossá, inkább új csatornát nyit kettejük között, hogy új utat találjanak a beszédre. Szavak nélkülit, mit nem zavarhat meg semmi, s nyelvüket csak ők maguk érthetik. Kataleia aprócska keze, mely ezidáig tétlenül lógott teste mellett, most Moer nyakára kúszik, hogy miközben lábujjhegyre áll kapaszkodót leljen benne. Aprócska termete miatt jól ki kell nyújtania nyakát, de végül sikerül puha csókot hinteni Moer arcára. Nem aprócska puszi, ajkai hosszan tapadnak arcára, szinte a férfi szájának szegletében.*
*Nem sejti ugyan miféle istenek temploma lehet ez, de nem is fontos ez számára, hisz nem veti meg más vallások követőit. Minden lénynek joga van abban hinni, vagy nem hinni, amiben akar, ettől még nem válik elítélendővé Kataleia szemében.*
- Az igazán nagyszerű lenne!
*Szószátyársága most kissé alábbhagy, s elvész a férfi tekintetében, mikor közelebb lép hozzá. Apró kis kezét Moer tenyerébe fekteti, s ujjaik egymást ölelve gyengéden fonódnak össze, akárcsak pillantásuk, mellyel rabul ejtik egymást. A néma pillanatok hosszú perceknek tűnnek, s tán mindkettejük választ keres arra, hogy miként lépjenek most. Moer másik kezével, ekkor Kataleia arcához nyúl, finoman simítva végig pozsgás arcon. Fejét kissé oldalra döntve simul a hűvös tenyérbe, melynek érintésétől kellemes borzongás fut végig folyvást lángoló testén. De tekintetét továbbra sem tudja elszakítani az övétől, s nem is akarja, inkább megragadja a percet, s marasztalja még. Hisz a csend most nem válik kínossá, inkább új csatornát nyit kettejük között, hogy új utat találjanak a beszédre. Szavak nélkülit, mit nem zavarhat meg semmi, s nyelvüket csak ők maguk érthetik. Kataleia aprócska keze, mely ezidáig tétlenül lógott teste mellett, most Moer nyakára kúszik, hogy miközben lábujjhegyre áll kapaszkodót leljen benne. Aprócska termete miatt jól ki kell nyújtania nyakát, de végül sikerül puha csókot hinteni Moer arcára. Nem aprócska puszi, ajkai hosszan tapadnak arcára, szinte a férfi szájának szegletében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370