//Családban marad +16//
*Az ágyon elterülő nő hajkoronája a téli hóesésre emlékeztetően terül el a kényelmes, puha ágyon, és ez csak jobban felostorozza a férfi buja vágyait. Ehhez az állapothoz hozzájárulnak a partnere szájából fel-feltörő vékonyka, elégedetten elnyújtott hangok. A melák nem is sejtheti, hogy ezek a mámorító percek, legnagyobb bosszúságára, egy rémálomba fognak átmenni. De egyelőre a vipera nem csapott le áldozatára, kiélvezi a pillanatot, és vár a megfelelő alkalomra. De egyelőre még "nyugalom" uralkodik a szobában, már ha az érzéki pillanatokat nyugodtnak lehet nevezni. A vízesés szerűen lezúduló csók áradat nem hagy alább, a nő ügyesen tartja fent Nazrat érdeklődését, sőt egyre izgatottá teszi, ha csak a nyelvével ennyire magára tudja vonni a kegyetlen gyilkos figyelmét, mire lehet még képes bájával? Csak hogy sehol ne szenvedjen hiányt a szenvedélyes csókokból, a nyakára is lehel párat Luna, és fogait néhol belemélyeszti az enyhén napbarnított bőrbe. Nem volt túl erős harapás, de arra elég, hogy cselekvésre késztesse Nazratot. A férfi érzékien harap a hegyes fülekbe, majd nyelvével kicsit eljátszik vele. Eközben a vékony éjbőrű kezek nem tétováznak, ügyes mozdulatokkal fosztják meg övétől, majd nadrágjától is. A mélységi is elég türelmetlen lehet már, mivel hirtelen gondolattól vezérelve ő szeretne felülkerekedni, a másik felé támaszkodva. Nazratot ez nem különösebben zavarja, egyedül az ágy az a hely, hol hagyja, és szereti is, ha a nő parancsol. Az ilyen vadmacskák pedig különösen eltudják indítani fantáziáját. A köldökétől felfelé tartó csókok, és a másik dörgölőzése minden porcikáját megbizsergeti, míg ő elégedetten hátradönti nyakát és a plafont bámulva elengedi magát. Jobb keze mi egyedül mozog, beletúrva, és megcirógatva a hófehér tincseket. Ekkor nyakához váratlanul egy hideg, éles tárgy szorul, meglepve Nazt, ki magatehetetlenül próbálná felrántani fejét, de a tőr nem hagyja. Kutyaszorítóba került, ha egy gyanús mozdulatot is tesz, a fegyver gazdája egy egyszerű mozdulattal kiontja életét. Szemében eddig vad csillogás volt kivehető, mi most elképzelhetetlen dühbe fordult át. Kezei görcsösen szorulnak ökölbe, és egy pillanatra sem engednek. Karjain az erek majd szétrobbannak, a szíve hevesen pumpálja a vért a testébe. Véletlen sem próbálkozik meg, akár lábával pengéje után nyúlni, akkor ez az álnok kígyó biztosan végezne vele. Szégyenletes egy nő karmai közt végezni! Antihősünk nem fél a haláltól, bármikor szívesen meghalna, számára úgy sincs értelme az életnek, de nem egy szajha kezei által. ~Te büdös ribanc!~ Most nem tehet mást, csak magában tombolhatja ki magát, de mielőbb, hogy tiszta fejjel ki tudjon találni valamit. Vesz pár mély levegőt, és lefuttat pár tervet az agyában. Csak egy ütőképes gondolata támad, méghozzá az egyezkedés.*
-Ha jól sejtem hallottad miről beszéltünk az asztalnál, és ha jól hiszem téged annak a szajhának a férje bérelt fel!? *kezd bele mondandójába.* Nem hiszem, hogy sok pénzt fizetnének értem, javíts ki, ha tévedek! Neked akkor miért éri meg, ez az egész? *még mindig csak kerülgeti valódi mondandóját, hátha kitalál valami okosabbat, de semmi nem jut eszébe.* Mindkettőnknek jobban megérné, ha szövetkeznénk, és elintéznénk ezt a két őrültet! Képzeld el mennyi pénz lehet abban a házban! Még a végén akár egy külön szervezetet alapíthatnánk!
*Ez az utolsó mondata csak arra szánta, hogy a nő elmerengjen miket is érhetnének el együtt, bár Nazrat nem gondolta komolyan, de ki tudja mi sülne ki belőle?*
-Na mit szólsz hozzá, csak a mi kis játékunk kedvéért is?
*Szemében még mindig izzik a düh, de el kell ismernie, a nő jó munkát végzett, nem hagyott semmit a véletlenre. Szinte biztos, hogy nem egy zöldfülű gyilkossal van dolga. Most már csak remélni tudja, hogy a nő belátja, így mindketten jobban járnak.*