Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-15 12:05:24
Üzenet elküldve: 2012-10-15 12:05:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
// Louis //
- Nem mondod? *Csodálkozik rá.*
- Azt hinné az elf lánya egy ilyen férfira csak úgy tapadnak a nők, te pedig azt állítod én vagyok a városban az egyedüli társaságod? *Csillannak fel szemei, majd egy kis hatásszünet után folytatja, pedig egy pillanatra már egészen hihető volt, hogy flörtöl vele s azért bókol.*
- Hát ezen ma este változtatunk. *Mosolyodik el sejtelmesen, majd kortyol egy újabbat borából mit sem sejtve arról mi játszódik le épp a másik fejében.*
- Hmm... igazi mestermű akár csak a használója.. *Iktat be ismét egy huncut kis hatásszünetet mielőtt folytatná.*
- ..tetoválása. *Mélyed el tekintetében finoman tovább borzolva a kedélyeket, már amennyiben Louis kapható még rá.*
- Nem csodálom, hogy meg akarod javíttatni. *S már mondaná is, hogy neki is van egy íja, amit apjától kapott és az elf saját keze munkája, de még időben eszmél és magában tartja, hisz beszélgetésük hamar kínossá válna. Ehelyett marad a pillanatnyi, de érezhető csend, míg Ayen keze árulkodón a nyakgödrében függő medállal babrál.*
- Nagy csata lehetett. *Mondja mintha csak a törés eredetén tűnődött volna.*
- Érthetsz hozzá, ha épp bőrrel megúsztad. *Koccantja a másikéhoz kupáját.*
- Akkor igyunk most arra a megismerkedés mellett, hogy túlélted. A VÖRÖS FŐNIXEKRE!!! *Csendül hangja a poharakéhoz hasonló vidámsággal.*
- Aztán ha ez elfogyott lenézhetnénk a fogadóba. Kezdek éhes lenni és attól félek önmagában fejbe vágna az ital. *Kacsint rá.*
- Azt meg ugye egy úriember sosem hagyhatja. *Nevet.*
- Nem mondod? *Csodálkozik rá.*
- Azt hinné az elf lánya egy ilyen férfira csak úgy tapadnak a nők, te pedig azt állítod én vagyok a városban az egyedüli társaságod? *Csillannak fel szemei, majd egy kis hatásszünet után folytatja, pedig egy pillanatra már egészen hihető volt, hogy flörtöl vele s azért bókol.*
- Hát ezen ma este változtatunk. *Mosolyodik el sejtelmesen, majd kortyol egy újabbat borából mit sem sejtve arról mi játszódik le épp a másik fejében.*
- Hmm... igazi mestermű akár csak a használója.. *Iktat be ismét egy huncut kis hatásszünetet mielőtt folytatná.*
- ..tetoválása. *Mélyed el tekintetében finoman tovább borzolva a kedélyeket, már amennyiben Louis kapható még rá.*
- Nem csodálom, hogy meg akarod javíttatni. *S már mondaná is, hogy neki is van egy íja, amit apjától kapott és az elf saját keze munkája, de még időben eszmél és magában tartja, hisz beszélgetésük hamar kínossá válna. Ehelyett marad a pillanatnyi, de érezhető csend, míg Ayen keze árulkodón a nyakgödrében függő medállal babrál.*
- Nagy csata lehetett. *Mondja mintha csak a törés eredetén tűnődött volna.*
- Érthetsz hozzá, ha épp bőrrel megúsztad. *Koccantja a másikéhoz kupáját.*
- Akkor igyunk most arra a megismerkedés mellett, hogy túlélted. A VÖRÖS FŐNIXEKRE!!! *Csendül hangja a poharakéhoz hasonló vidámsággal.*
- Aztán ha ez elfogyott lenézhetnénk a fogadóba. Kezdek éhes lenni és attól félek önmagában fejbe vágna az ital. *Kacsint rá.*
- Azt meg ugye egy úriember sosem hagyhatja. *Nevet.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-15 10:24:29
Üzenet elküldve: 2012-10-15 10:24:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
*Mondhatni túl szép ez az egész, hogy igaz legyen. Botor lenne a férfi, ha nem gyanakodna, ugyanakkor az sem csoda, hogy felmerül benne túl sokáig járt a nő nyomában hű társként ahhoz, hogy féljen előtörni árnyékából. Annyira nem is jár messze a valóságtól. Még ha csekély szerepet is játszott kicsit azért ez is benne volt abban, hogy eddig odázta a pillanatot. S most, hogy eljött egész teste remeg, míg vére forrong. Talán ezért hasít oly erőteljesen lelkének tükrébe a másik hűvös hangneme, enyhén megrepesztve a szilárdnak tűnő jégpáncélt mely mögé saját érzéseit száműzte még rég.*
- A felszínt sem kapirgálod, ha azt hiszed puszta érdek vezérelt ily soká és ennyire messzire az otthonomtól. *Leheli halkan válaszul szinte Mordach ajkaira súgva, majd vörösen izzó pillantása kedvtelve siklik vissza szája szegletéről tekintetéhez.*
- Nem fogok magyarázkodni, csupán fel akarom lebbenteni a fátylat a szemed elől, hogy végre lásd amit már régóta sejtesz. *Mosolyodik el titokzatosan cseppet sem törődve a másik hitetlenkedésével, vagy érintése nyomán éledő fájdalmával, s annak hallható jelével. Annál inkább rabul ejti mikor felé fordul. Lélegzete benn szakad, s szíve egy taktust kihagy, ahogy orruk szinte összeér, s ő sűrű hollópilláit leeresztve várja végzetét, ám koránt sem úgy, mint ahogy ebben a helyzetben elvárt lenne. Mint aki halálos ítéletre számít, vagy egy úr haragjára, s az azzal járó büntetésre adja át magát teljes alázattal a másiknak. Alig mer szuszogni, s kicsit hangosabban nyel is egyet válaszul a perverz hanglejtésre, de hiába készül fel a legrosszabbra a férfi távozik mellőle. Hirtelen hideg fuvallatként csapja meg az űr, melyet forró lehelete után maradt. Lassan kinyitja a szemét, de lesütve tekintetét maga elé néz. Látótere szélén érzékel némi mozgolódást, majd csak hallja a neszezést, mely a törülközéssel és öltözéssel jár, ennek ellenére továbbra is maga elé meredve ül. Csupán akkor mozdul mikor a másik szól hozzá. Ekkor hajából kihúzza a hajtűt, s hátra ejti ruhájára. Amaz halkan koppan, miközben fekete hajzuhataga vállaira omlik eltakarva kebleit. A dekoltázsa ívét követő sárkánymintázat persze továbbra is látszik, s a forró víztől talán még elevenebben izzik, mintha tűz perzselné vonalait. A nő íriszei pedig váratlanul villannak az előtte állóra.*
- Többet vártam annál, hogy összetéveszd az őszinte odaadást alattomos játékokkal. *Néz mélyen a szemébe. Hangja továbbra is lágy és duruzsoló, cseppet sem vádló, inkább csalódottság, semmint számonkérés árnyalja titokzatos bársonyosságát, akár égő vörös szempárját. A benne szikrázó fény mintha kihunyna egy pillanatra. Elfojt egy lemondó sóhajt, majd elrántja tőle pillantását és arcát. Ében tincsei selymesen fátyolozzák el előle a gyönyörű vonásokat. Mikor elindul az ablakhoz a nő ujjai görcsösen markolnak saját combjába. Éreznie kell a fájdalmat, így a sebet feltépve lassan vér színezi a fürdőt vörösre, aztán elmerül egy pillanatra a vízben, majd kiemelkedik belőle, s háttal Mordachnak csavarja ki éjszín haját, mielőtt kilép. Ahogy a másik úgy ő sem takargatja magát, annak ellenére, hogy az ablakon beáramló hűs éji levegőtől valósággal rázza a hideg. Összeszorított fogakkal tűri mint mindazt a szenvedést amit a hűs lég és az égő seb okoz számára. Hosszúnak tűnik az út a másik szekrényéig és a benne lévő kendőkig. Ha eközben a férfi hátrapillant láthatja a már már valótlanul fehér, szobor szép porcelántestet, mely valósággal világít az éjben akár a combjáról lehulló vörös vércseppek, melyek hosszú csíkokat festve folydogálnak bokája felé nedves bőrén. Hamarosan Yume kivesz egy kendőt, majd nagyjából megtörli testét ügyelve rá ne mocskolja össze a kelmét aztán ruhájához suhan és felölti elfedve bájait és titkait egyaránt.*
- Talán mégis tévedtem veled kapcsolatban. *Leheli keserűen maga elé miközben lehajol hosszú kendőjéért.*
- Azt hittem ugyanaz az út rendeltetett neked és nekem, de Te csupán a Halált kergeted anélkül, hogy bármi cél lebegne a szemed előtt, mintha fogalmad sem lenne arról mi zajlik körülötted, honnan az a gyűlöletes érzés mely egyes nők közelében megcsap, miért taszítanak. *Húzza meg a csomót derekán.*
- Azok az idők amikről beszélsz már régóta itt vannak. *Suhan mögé, pedig eléggé úgy tűnt ezek után távozóra fogja, ehelyett lágyan vállára ejti a kezét.*
- Szeretnél választ kapni a kérdésekre melyek oly régóta kísértenek? Hát tedd fel őket.
- A felszínt sem kapirgálod, ha azt hiszed puszta érdek vezérelt ily soká és ennyire messzire az otthonomtól. *Leheli halkan válaszul szinte Mordach ajkaira súgva, majd vörösen izzó pillantása kedvtelve siklik vissza szája szegletéről tekintetéhez.*
- Nem fogok magyarázkodni, csupán fel akarom lebbenteni a fátylat a szemed elől, hogy végre lásd amit már régóta sejtesz. *Mosolyodik el titokzatosan cseppet sem törődve a másik hitetlenkedésével, vagy érintése nyomán éledő fájdalmával, s annak hallható jelével. Annál inkább rabul ejti mikor felé fordul. Lélegzete benn szakad, s szíve egy taktust kihagy, ahogy orruk szinte összeér, s ő sűrű hollópilláit leeresztve várja végzetét, ám koránt sem úgy, mint ahogy ebben a helyzetben elvárt lenne. Mint aki halálos ítéletre számít, vagy egy úr haragjára, s az azzal járó büntetésre adja át magát teljes alázattal a másiknak. Alig mer szuszogni, s kicsit hangosabban nyel is egyet válaszul a perverz hanglejtésre, de hiába készül fel a legrosszabbra a férfi távozik mellőle. Hirtelen hideg fuvallatként csapja meg az űr, melyet forró lehelete után maradt. Lassan kinyitja a szemét, de lesütve tekintetét maga elé néz. Látótere szélén érzékel némi mozgolódást, majd csak hallja a neszezést, mely a törülközéssel és öltözéssel jár, ennek ellenére továbbra is maga elé meredve ül. Csupán akkor mozdul mikor a másik szól hozzá. Ekkor hajából kihúzza a hajtűt, s hátra ejti ruhájára. Amaz halkan koppan, miközben fekete hajzuhataga vállaira omlik eltakarva kebleit. A dekoltázsa ívét követő sárkánymintázat persze továbbra is látszik, s a forró víztől talán még elevenebben izzik, mintha tűz perzselné vonalait. A nő íriszei pedig váratlanul villannak az előtte állóra.*
- Többet vártam annál, hogy összetéveszd az őszinte odaadást alattomos játékokkal. *Néz mélyen a szemébe. Hangja továbbra is lágy és duruzsoló, cseppet sem vádló, inkább csalódottság, semmint számonkérés árnyalja titokzatos bársonyosságát, akár égő vörös szempárját. A benne szikrázó fény mintha kihunyna egy pillanatra. Elfojt egy lemondó sóhajt, majd elrántja tőle pillantását és arcát. Ében tincsei selymesen fátyolozzák el előle a gyönyörű vonásokat. Mikor elindul az ablakhoz a nő ujjai görcsösen markolnak saját combjába. Éreznie kell a fájdalmat, így a sebet feltépve lassan vér színezi a fürdőt vörösre, aztán elmerül egy pillanatra a vízben, majd kiemelkedik belőle, s háttal Mordachnak csavarja ki éjszín haját, mielőtt kilép. Ahogy a másik úgy ő sem takargatja magát, annak ellenére, hogy az ablakon beáramló hűs éji levegőtől valósággal rázza a hideg. Összeszorított fogakkal tűri mint mindazt a szenvedést amit a hűs lég és az égő seb okoz számára. Hosszúnak tűnik az út a másik szekrényéig és a benne lévő kendőkig. Ha eközben a férfi hátrapillant láthatja a már már valótlanul fehér, szobor szép porcelántestet, mely valósággal világít az éjben akár a combjáról lehulló vörös vércseppek, melyek hosszú csíkokat festve folydogálnak bokája felé nedves bőrén. Hamarosan Yume kivesz egy kendőt, majd nagyjából megtörli testét ügyelve rá ne mocskolja össze a kelmét aztán ruhájához suhan és felölti elfedve bájait és titkait egyaránt.*
- Talán mégis tévedtem veled kapcsolatban. *Leheli keserűen maga elé miközben lehajol hosszú kendőjéért.*
- Azt hittem ugyanaz az út rendeltetett neked és nekem, de Te csupán a Halált kergeted anélkül, hogy bármi cél lebegne a szemed előtt, mintha fogalmad sem lenne arról mi zajlik körülötted, honnan az a gyűlöletes érzés mely egyes nők közelében megcsap, miért taszítanak. *Húzza meg a csomót derekán.*
- Azok az idők amikről beszélsz már régóta itt vannak. *Suhan mögé, pedig eléggé úgy tűnt ezek után távozóra fogja, ehelyett lágyan vállára ejti a kezét.*
- Szeretnél választ kapni a kérdésekre melyek oly régóta kísértenek? Hát tedd fel őket.
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-14 16:14:58
Üzenet elküldve: 2012-10-14 16:14:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Először - mint mindenki tenné - Mordach is azt érezte, hogy csupán alattomos tréfának indul ez az egész játék. Nem ez a hölgyemény lenne az első - sem az utolsó -, kit a férfi nyomába küldtek. Mindenki bizakodva uszítja rá kémeit a Vörösre, s mindig 'érdekes' információval térnek vissza gazdájukhoz. Azonban azt egyik sem tudja, hogy Mordachnak nagyon jó az emlékezőtehetsége, s az arcok mindig beivódnak elméjének egy kis zugába, emellett pedig a férfi nem bolond... Amit nem akar, hogy meg tudjanak róla, azt örökre homály fogja borítani.
Ez a hölgyemény is elsőre ugyanolyannak tűnt, mint a többi kíváncsiskodó, azonban érintései szokatlanul melegek, melyek némi bizalmat sugároznak a Vörös felé, ám ugyanakkor az enyhe kétség is ott lapul. Nem éppen érez hátsószándékot, azért egyelőre nem adja be a derekát, sosem lehet tudni, mikor csalják meg érzékei.*
- Olyannyira sokszor láttalak már, hogy kezdtem elveszteni a reményt, hogy egyszer meg is szólítasz, s majd én meg tudom, hogy mi az oka annak, hogy ennyire érdeklődsz utánam. Mert hogy ez nem puszta szimpátia, abban biztos vagyok...
*Hangja egy cseppet hűvös, ám egyáltalán nem gonosz, vagy elutasító, csupán a kétely benne is ott terjeng, s egy ilyen pillanatban gondolatainak áramlása sem történik épp megfelelően.
Az ajkaira simuló ujj, s a felettébb csábítónak mondható hang egy pillanatra ki is zökkenti, azonban tudja jól, hogy a hölgyeknél a csábítás hatalmas fegyver, melyet előszeretettel alkalmaznak, ha éppenséggel el akarnak érni valamit. S bár Mordachban kusza és kacér gondolatok jelennek meg, ő sosem volt az a fajta férfi, ki ilyen könnyen belement volna a játékba.*
- Kiválasztott, és ajándék? *húzza fel egyik szemöldökét* Hát, akkor kezdheted a magyarázkodást, Szépségem, mert eddig a történet igen csak sántít.
*Miután a kezek végigsimulnak mellkasán, egy pillanatra felszisszen, ám ezután hátrafordul, s közelebb hajol a rejtélyes hölgyhöz. Orruk szinte összeér, miközben a Vörös perverz hanglejtéssel szólal meg.*
- Igen csak csábító Kegyed, s most legszívesebben...
*Lassacskán ajkaik is összeérnek, ám ekkor váratlanul Mordach ajkainak szegletében megjelenik egy alattomos mosoly, s egy pillanat múlva már fel is áll a kádban, s bár nem olyan könnyedén, de kilép belőle, majd miután megtörölközött, derekára tekeri a törölközőt. Karjait összevonja mellkasa előtt, s kíváncsi, ám sejtelmes ábrázattal fordul az idegen felé.*
- Tán az a hír is a füledbe jutott, hogy belőlem könnyű kiszedni dolgokat a báj alattomos kis játékával? *kacsint rá* Mert ezt kétlem...
*Billenti kicsit oldalra a fejét, majd ledobja a törölközőt az ágyra, s a természet ajándékát le nem fedve sétál nyugodtan szekrényéhez, ahol felölti magára az egyik fekete bőrnadrágját, hajzuhatagját kicsit megigazgatja, majd az ablakhoz érve kitárja azt, hogy szálljon ki ez a bódító meleg, mely idebent van, s hogy ezzel kicsit könnyedebben menjen a gondolkozás.*
- Sötét idők jönnek... *mondja sejtelmesen, minden ok nélkül, miközben kihajol az ablakon*
Ez a hölgyemény is elsőre ugyanolyannak tűnt, mint a többi kíváncsiskodó, azonban érintései szokatlanul melegek, melyek némi bizalmat sugároznak a Vörös felé, ám ugyanakkor az enyhe kétség is ott lapul. Nem éppen érez hátsószándékot, azért egyelőre nem adja be a derekát, sosem lehet tudni, mikor csalják meg érzékei.*
- Olyannyira sokszor láttalak már, hogy kezdtem elveszteni a reményt, hogy egyszer meg is szólítasz, s majd én meg tudom, hogy mi az oka annak, hogy ennyire érdeklődsz utánam. Mert hogy ez nem puszta szimpátia, abban biztos vagyok...
*Hangja egy cseppet hűvös, ám egyáltalán nem gonosz, vagy elutasító, csupán a kétely benne is ott terjeng, s egy ilyen pillanatban gondolatainak áramlása sem történik épp megfelelően.
Az ajkaira simuló ujj, s a felettébb csábítónak mondható hang egy pillanatra ki is zökkenti, azonban tudja jól, hogy a hölgyeknél a csábítás hatalmas fegyver, melyet előszeretettel alkalmaznak, ha éppenséggel el akarnak érni valamit. S bár Mordachban kusza és kacér gondolatok jelennek meg, ő sosem volt az a fajta férfi, ki ilyen könnyen belement volna a játékba.*
- Kiválasztott, és ajándék? *húzza fel egyik szemöldökét* Hát, akkor kezdheted a magyarázkodást, Szépségem, mert eddig a történet igen csak sántít.
*Miután a kezek végigsimulnak mellkasán, egy pillanatra felszisszen, ám ezután hátrafordul, s közelebb hajol a rejtélyes hölgyhöz. Orruk szinte összeér, miközben a Vörös perverz hanglejtéssel szólal meg.*
- Igen csak csábító Kegyed, s most legszívesebben...
*Lassacskán ajkaik is összeérnek, ám ekkor váratlanul Mordach ajkainak szegletében megjelenik egy alattomos mosoly, s egy pillanat múlva már fel is áll a kádban, s bár nem olyan könnyedén, de kilép belőle, majd miután megtörölközött, derekára tekeri a törölközőt. Karjait összevonja mellkasa előtt, s kíváncsi, ám sejtelmes ábrázattal fordul az idegen felé.*
- Tán az a hír is a füledbe jutott, hogy belőlem könnyű kiszedni dolgokat a báj alattomos kis játékával? *kacsint rá* Mert ezt kétlem...
*Billenti kicsit oldalra a fejét, majd ledobja a törölközőt az ágyra, s a természet ajándékát le nem fedve sétál nyugodtan szekrényéhez, ahol felölti magára az egyik fekete bőrnadrágját, hajzuhatagját kicsit megigazgatja, majd az ablakhoz érve kitárja azt, hogy szálljon ki ez a bódító meleg, mely idebent van, s hogy ezzel kicsit könnyedebben menjen a gondolkozás.*
- Sötét idők jönnek... *mondja sejtelmesen, minden ok nélkül, miközben kihajol az ablakon*
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-12 16:53:53
Üzenet elküldve: 2012-10-12 16:53:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
*Még mindig nem tiszta az elméje. Zavaros és mintha valami furcsa hangot hallana az elméjében. Kell egy jó öt perc, mire kikerül a görcsös félelemből és kezd tisztán látni. A kést továbbra sem engedi le.* - Bizonyítsd be, hogy mellettem állsz és ez a meglepődöttség az arcodon nem csak valami színjáték eszköze. " Azt hiszem, a lány tiszta és kénytelen vagyok egy régi lezáratlan ügyre gondolni, és akkor igen nagy bajban vagyunk. De ebből a lányból azt is kinézem, hogy akár Vele is szövetkezhetett. Szóval Eton jobb lesz, ha óvatos leszel." *Közben a szolga távozik és a rémület az arcán jelzi, hogy a dolgot nem fogja egykönnyen elfelejteni. "Mondjuk a nő a múltamból már így is tisztában van a tartózkodási helyemmel. Gondolkozz és hozz jó döntést Eton, mert ez könnyen a bőrödbe kerülhet."*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.12 18:52:03, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.12 18:52:03, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása.
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-12 09:48:11
Üzenet elküldve: 2012-10-12 09:48:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Szelíd
// Ayen //
* Lassan emeli el ajkaitól a poharat. *
- Igazából beszélgető partnerem sincs, szóval nyugodtan, nem zavar. - * enged meg egy kedves mosolyt a másik felé. De önnön számára érzi, hova vezet ez az egész. S gyorsan le is beszéli magát. *
"... ember ne csináld, ez nem Shin. Bár nagyon hasonlít rá, de tényleg ezt akarod? Újra meg fogsz sérülni... " * s bár különös módon saját gondolatainak véli ezeket, mégis valami oknál fogva Raimdur hangján szólalnak meg ezek a mondatok fejében. Ez pillanatig egy szemöldökránc megjelenésében ki is ül arcára, de aztán el hessegeti a gondolatot. Valamiért még tart a lánytól, na meg Shin hírét is fel kell dolgoznia valahogyan, s jól is jön a kérdés, mely témát terel. *
- Igen, jómagam az alabárdos - dárdás harcművészetet részesítem előnyben. - * majd felkel ültéből, s előkotor a szekrény melletti batyuból egy bebugyolált alabárd fejet. Leül a másik mellé, s kicsomagolja. *
* A fegyver maga a szokásos alabárd kinézetet tükrözi, hegyes, alant pedig egyik oldalt baltaszerű, másik oldalt fokoshoz hasonlatos mód van kialakítva a két levél. Mindkettőnek alsó és felső tövében egy-egy tüske mered ki a világ felé. A fegyver különlegessége hogy egészen az alsó tüskékig mindenhol meg van élezve, s ezek az élek bizony fekete színűek. Ám a manarobbanás, lévén éppen ez is ott volt hasonlatos okokból, mint most, ezt sem hagyta érintetlenül, az eddigi rúnákból összetevődő felirat olvashatatlanná vált egy erőteljes karmolástól, mely néhol átüti a Mithrill-t. Különös anyag ez, kékes színe a feketét jól kontrasztolja. A nyélre való csatlakozást a szokásos hengeres szár rész, és annak két nyúlvánnyal való meghosszabbodása látja el remekül, megakadályozva hogy a nyélen mozogjon a fegyver feje. *
- Családi darab, szeretnék bele valami tartós nyelet készíttetni, hogy ne kelljen vele babrálni. - * jegyzi meg mialatt végigsimít a kezével a vérétől kapott halálos éken. *
* Lassan emeli el ajkaitól a poharat. *
- Igazából beszélgető partnerem sincs, szóval nyugodtan, nem zavar. - * enged meg egy kedves mosolyt a másik felé. De önnön számára érzi, hova vezet ez az egész. S gyorsan le is beszéli magát. *
"... ember ne csináld, ez nem Shin. Bár nagyon hasonlít rá, de tényleg ezt akarod? Újra meg fogsz sérülni... " * s bár különös módon saját gondolatainak véli ezeket, mégis valami oknál fogva Raimdur hangján szólalnak meg ezek a mondatok fejében. Ez pillanatig egy szemöldökránc megjelenésében ki is ül arcára, de aztán el hessegeti a gondolatot. Valamiért még tart a lánytól, na meg Shin hírét is fel kell dolgoznia valahogyan, s jól is jön a kérdés, mely témát terel. *
- Igen, jómagam az alabárdos - dárdás harcművészetet részesítem előnyben. - * majd felkel ültéből, s előkotor a szekrény melletti batyuból egy bebugyolált alabárd fejet. Leül a másik mellé, s kicsomagolja. *
* A fegyver maga a szokásos alabárd kinézetet tükrözi, hegyes, alant pedig egyik oldalt baltaszerű, másik oldalt fokoshoz hasonlatos mód van kialakítva a két levél. Mindkettőnek alsó és felső tövében egy-egy tüske mered ki a világ felé. A fegyver különlegessége hogy egészen az alsó tüskékig mindenhol meg van élezve, s ezek az élek bizony fekete színűek. Ám a manarobbanás, lévén éppen ez is ott volt hasonlatos okokból, mint most, ezt sem hagyta érintetlenül, az eddigi rúnákból összetevődő felirat olvashatatlanná vált egy erőteljes karmolástól, mely néhol átüti a Mithrill-t. Különös anyag ez, kékes színe a feketét jól kontrasztolja. A nyélre való csatlakozást a szokásos hengeres szár rész, és annak két nyúlvánnyal való meghosszabbodása látja el remekül, megakadályozva hogy a nyélen mozogjon a fegyver feje. *
- Családi darab, szeretnék bele valami tartós nyelet készíttetni, hogy ne kelljen vele babrálni. - * jegyzi meg mialatt végigsimít a kezével a vérétől kapott halálos éken. *
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-11 21:23:22
Üzenet elküldve: 2012-10-11 21:23:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Eris döbbenten lép hátrébb a tőr elől, és közben véletlenül kiveri a vizespoharat a túl közel álló szolga kezéből. A pohár összetörik a padlón, a víz nagy része pedig Eris cipőjén landol. Az eredar arca kivételesen őszintemeglepetést tükröz.*
Miről beszélsz? *kérdezi, miközben int a szolgának, hogy hagyja el a szobát. Semmi szükségük tanúkra.*
Tisztában vagyok vele, hogy nem érdemlek bizalmat, de kivételesen nem érdemlem meg a gyanúsítgatást sem. Bármi is történt, nem én állok mögötte. Csak annyit láttam, hogy összeesel.
*Miközben beszél, 'leveszi a maszkot', hagyja, hogy arcvonásai kivételesen a valódi érzelmeit tükrözzék.*
Miről beszélsz? *kérdezi, miközben int a szolgának, hogy hagyja el a szobát. Semmi szükségük tanúkra.*
Tisztában vagyok vele, hogy nem érdemlek bizalmat, de kivételesen nem érdemlem meg a gyanúsítgatást sem. Bármi is történt, nem én állok mögötte. Csak annyit láttam, hogy összeesel.
*Miközben beszél, 'leveszi a maszkot', hagyja, hogy arcvonásai kivételesen a valódi érzelmeit tükrözzék.*
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-11 19:51:15
Üzenet elküldve: 2012-10-11 19:51:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
*Az imbolygó gyertyaláng pislákoló fénye némi melegséget lop szívébe, s a szoba szoba falaira egyaránt. Egészen más így a terem hangulata, melynek illóolajoktól terhes, párás levegőjébe lassan belekígyózik az általa készített főzet ánizsos illata. Mindez kellemesen harmonizál a fürdővíz lazító hatásával, s alig észrevehetően csalja tévútra a férfi érzékeit, kinek intő szavai ellenére Yume tovább folytatja szertartásos mozdulatait. Csupán egy futó pillantást mer a másikra vetni, attól tartva megérzi, hogy nézi, s nyugtalanítani kezdi, ám ez bőven elég ahhoz, hogy tudja a Vörös még mindig boldog tudatlanság mámorában úszik. Szavait ugyan kissé nehéz válasz nélkül hagyni, de szerencsére mindig is türelmes alkat volt. Túl korai lenne lelepleződnie, bár hamarosan úgy is eljön az ideje.
Nem várat túl sokat magára a felismerés, mégis tovább tart, mint hitte. A percek ólmosan peregnek előre. Azt hitte amint megszólal lelepleződik, ehelyett Mordach lusta mozdulattal engedve kérésének háta mögé engedte.
~ Biztosan játszik velem, hiszen eddig is ezt tette.~
Ő sem bolond. Régóta nyílt titok, hogy követi, s a másik még csak nyomait sem akarta eltüntetni. Olyan, mintha várta volna mikor lép oda végre, de nem tehette. Először meg kellett róla győződnie, hogy a monda igaz, s a férfit valóban emberfeletti érzékekkel áldották meg a szellemek. Teljesen még most sem biztos benne, ám úgy érezte, ha ezt az alkalmat nem ragadja meg tesz róla, hogy örökre szem elől tévessze. El sem hiszi, hogy most itt van és épp kényezteti. Ennek ellenére képtelen magát teljesen elengedni. Szunnyadó ösztönei azt súgják neki mindez ádáz csapda, s a kiszolgáltatottság álcája mögé bújva csábította magához vészesen közel. Szíve hevesen ver. Ezt egy-egy óvatlan mozdulatnál talán majd érezheti is a kalandor, ahogy testük egymáshoz simul.
Mordach hirtelen feltörő hangja rángatja vissza a jelenbe. Ekkor veszi észre mennyire belefeledkezett saját gondolataiba. Enyhén összerezzen, amit hála az intim póznak lábán átfutva érezhet a másik. Combjaival ösztönösen megszorítja, de egyből el is engedi, viszont a friss vágás nyoma enyhén kidudorodva nyomódik neki bőrének óhatatlanul is felhívva magára a figyelmet. Ha a másik odapillant a sötét, vékony, varas csíkot, illetve mellett néhány halovány forradás végét láthatja. Egy újabb különös mozaik árnyéka életéből.
- Valóban nem számítottál rám? *Kérdez vissza egy bársonyosan búgó mély női hang, ám ezúttal cseppet sem éri váratlanul a fordulat. Nyíltan állja pillantását titokzatos mosollyal ajkán, mely olyan, mintha csak a másik ikertestvére volna.*
- Tsss... *Teszi mutatóujját a férfi szájára, mielőtt végigsorolhatná a rengeteg esetet.*
- S még több amiről nem tudsz. *Igazat mond. Eleinte titokban vadászott rá és gondosan ügyelt a részletekre, aztán húga miatt kénytelen volt felfedni kilétét rábízva magát a másik kíváncsiságára.*
- Nincs időnk az efféle játékokra. *Engedi el ajkát.*
- Jobban is vigyázhatnál a testedre. Ha így elhanyagolod semmi hasznod nem veszem Kiválasztott. Fogalmad sincs milyen ajándék birtokában vagy ugye? *Visz be egy éles kanyart beszélgetésükbe.*
- Engedd el magad kérlek, túl sok időt fecséreltünk el. *Duruzsolja valamivel szelídebben egészen közel hajolva hozzá, majd karjai alatt előre nyúlva végigsimít mellkasán, hogy végül vállain megállapodva hátra feszítse izmait. Közben a férfi érezheti a nő illatát, s közelségét, ahogy a hosszú hollófürtökből áradó lótuszillat megcsapja orrát.*
Nem várat túl sokat magára a felismerés, mégis tovább tart, mint hitte. A percek ólmosan peregnek előre. Azt hitte amint megszólal lelepleződik, ehelyett Mordach lusta mozdulattal engedve kérésének háta mögé engedte.
~ Biztosan játszik velem, hiszen eddig is ezt tette.~
Ő sem bolond. Régóta nyílt titok, hogy követi, s a másik még csak nyomait sem akarta eltüntetni. Olyan, mintha várta volna mikor lép oda végre, de nem tehette. Először meg kellett róla győződnie, hogy a monda igaz, s a férfit valóban emberfeletti érzékekkel áldották meg a szellemek. Teljesen még most sem biztos benne, ám úgy érezte, ha ezt az alkalmat nem ragadja meg tesz róla, hogy örökre szem elől tévessze. El sem hiszi, hogy most itt van és épp kényezteti. Ennek ellenére képtelen magát teljesen elengedni. Szunnyadó ösztönei azt súgják neki mindez ádáz csapda, s a kiszolgáltatottság álcája mögé bújva csábította magához vészesen közel. Szíve hevesen ver. Ezt egy-egy óvatlan mozdulatnál talán majd érezheti is a kalandor, ahogy testük egymáshoz simul.
Mordach hirtelen feltörő hangja rángatja vissza a jelenbe. Ekkor veszi észre mennyire belefeledkezett saját gondolataiba. Enyhén összerezzen, amit hála az intim póznak lábán átfutva érezhet a másik. Combjaival ösztönösen megszorítja, de egyből el is engedi, viszont a friss vágás nyoma enyhén kidudorodva nyomódik neki bőrének óhatatlanul is felhívva magára a figyelmet. Ha a másik odapillant a sötét, vékony, varas csíkot, illetve mellett néhány halovány forradás végét láthatja. Egy újabb különös mozaik árnyéka életéből.
- Valóban nem számítottál rám? *Kérdez vissza egy bársonyosan búgó mély női hang, ám ezúttal cseppet sem éri váratlanul a fordulat. Nyíltan állja pillantását titokzatos mosollyal ajkán, mely olyan, mintha csak a másik ikertestvére volna.*
- Tsss... *Teszi mutatóujját a férfi szájára, mielőtt végigsorolhatná a rengeteg esetet.*
- S még több amiről nem tudsz. *Igazat mond. Eleinte titokban vadászott rá és gondosan ügyelt a részletekre, aztán húga miatt kénytelen volt felfedni kilétét rábízva magát a másik kíváncsiságára.*
- Nincs időnk az efféle játékokra. *Engedi el ajkát.*
- Jobban is vigyázhatnál a testedre. Ha így elhanyagolod semmi hasznod nem veszem Kiválasztott. Fogalmad sincs milyen ajándék birtokában vagy ugye? *Visz be egy éles kanyart beszélgetésükbe.*
- Engedd el magad kérlek, túl sok időt fecséreltünk el. *Duruzsolja valamivel szelídebben egészen közel hajolva hozzá, majd karjai alatt előre nyúlva végigsimít mellkasán, hogy végül vállain megállapodva hátra feszítse izmait. Közben a férfi érezheti a nő illatát, s közelségét, ahogy a hosszú hollófürtökből áradó lótuszillat megcsapja orrát.*
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-11 19:49:08
Üzenet elküldve: 2012-10-11 19:49:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Kellemes ez a nyugalom, ez a csend, s a forró víz is ugyan kissé bágyadt állapotba hozza a férfit, de jelenleg éppen erre van szüksége. A szobában jelenleg egy nagyobb gyertya lángja pislákol csupán, mely misztikus öltözékbe borítja a helyet. Így, hogy Mordachnak nem kell már senkire és semmire sem koncentrálnia, kezdi érezni azt az űrt elméjében, melyet az igék kántálása szívott el. Nem gondolta volna, hogy ennyire megviseli majd a mágia, viszont ezt talán nem lehet holmi véletlennek betudni, hiszen nemrég szerzett sebei is jelentős energiát szívnak el.
Az olajcseppek bódító illata, a meleg, és a félhomály következtében pár percre félálomba is merül, ezért sem veszi észre azt sem, ahogy ajtaja újra nyitódik. Szemei még mindig csukva vannak, s bár érzékeli, hogy bejöttek, eme tény mégsem jut el jelenleg a tudatáig. Csak ül, fekszik tovább enyhe önkívületi állapotban, s csak akkor ébred fel eme állapotból, mikor a tálca halkan koppan az asztalán.
Tekintetét azonnal az érkezőre szegezi, kiről jelenleg nem tudja megállapítani, hogy ki az, s csupán annyi jut el tudatáig, hogy kötszereket hozott.*
- Ó, köszönöm, Kedves, de nem kértem újabb kötszereket... Azokra most egy ideig nem lesz szükség!
*Mondja kábultan, kicsit sem zavartatva magát. Eközben pedig azt várná, hogy a hölgy távozik is szavainak hatására, azonban nem ez történik. Ő tovább tesz-vesz a férfi mögött, mellett, s mikor a Vörös éppen kérdezne rá cselekedeteinek okára, egy hang szólal fel mögüle. E hang egyáltalán nem ismerős neki, ezért is hezitál még egy kis ideig, s bár más esetben a biztonság kedvéért megnézte volna az arcot, most ez sajna kimarad, s csak szótlanul csusszan előrébb a kádban, ezzel helyet hagyva maga mögött a hölgyeménynek.
Nem néz maga mögé, de őszintén be kell vallja, hogy jelenleg nincs ellenére a kényeztetés, még ha ez 'látszólag' egy idegen személytől is érkezik. Érzi, ahogy a fedetlen lábak elcsusszannak oldala mellett, s ahogy puha kezek rásimulnak vállaira. A hölgy nem szól, azonban Mordach sem.
Hosszú percekig egyáltalán nem jön rá, hogy ki lehet az idegen mögötte, s őszintén szólva nem is nagyon gondolkozott ezen. Ám ahogy kezd kitisztulni elméje, bizony egy sejtése nagyon kezd előretörni. Így hát ezt megkockáztatva halkan fel is szólal.*
- Mily érdekes város Arthenior... Olyanokkal futhat össze az ember, kikre nem is számítana... Nem igaz? *billenti meg kissé fejét* Jobb esetben nem szeretem, ha a hátamat nézik minden pillanatban *utal arra rejtetten, hogy követte őt a hölgy mindenhova*, viszont most kivételesen engedhetek eme berögzülésemnek.
*Szól fel sejtelmesen, majd egy váratlan pillanatban hátrafordítja fejét, s egy titokzatos mosoly jelenik meg szája szegletében, hiszen felismerte a hölgyeményt.*
- Lám, lám... Csak nem a kíváncsi kikötői hölgy, és a gazdagnegyedi, no meg a mágustornyi... s ez mind egyszemélyben?
Az olajcseppek bódító illata, a meleg, és a félhomály következtében pár percre félálomba is merül, ezért sem veszi észre azt sem, ahogy ajtaja újra nyitódik. Szemei még mindig csukva vannak, s bár érzékeli, hogy bejöttek, eme tény mégsem jut el jelenleg a tudatáig. Csak ül, fekszik tovább enyhe önkívületi állapotban, s csak akkor ébred fel eme állapotból, mikor a tálca halkan koppan az asztalán.
Tekintetét azonnal az érkezőre szegezi, kiről jelenleg nem tudja megállapítani, hogy ki az, s csupán annyi jut el tudatáig, hogy kötszereket hozott.*
- Ó, köszönöm, Kedves, de nem kértem újabb kötszereket... Azokra most egy ideig nem lesz szükség!
*Mondja kábultan, kicsit sem zavartatva magát. Eközben pedig azt várná, hogy a hölgy távozik is szavainak hatására, azonban nem ez történik. Ő tovább tesz-vesz a férfi mögött, mellett, s mikor a Vörös éppen kérdezne rá cselekedeteinek okára, egy hang szólal fel mögüle. E hang egyáltalán nem ismerős neki, ezért is hezitál még egy kis ideig, s bár más esetben a biztonság kedvéért megnézte volna az arcot, most ez sajna kimarad, s csak szótlanul csusszan előrébb a kádban, ezzel helyet hagyva maga mögött a hölgyeménynek.
Nem néz maga mögé, de őszintén be kell vallja, hogy jelenleg nincs ellenére a kényeztetés, még ha ez 'látszólag' egy idegen személytől is érkezik. Érzi, ahogy a fedetlen lábak elcsusszannak oldala mellett, s ahogy puha kezek rásimulnak vállaira. A hölgy nem szól, azonban Mordach sem.
Hosszú percekig egyáltalán nem jön rá, hogy ki lehet az idegen mögötte, s őszintén szólva nem is nagyon gondolkozott ezen. Ám ahogy kezd kitisztulni elméje, bizony egy sejtése nagyon kezd előretörni. Így hát ezt megkockáztatva halkan fel is szólal.*
- Mily érdekes város Arthenior... Olyanokkal futhat össze az ember, kikre nem is számítana... Nem igaz? *billenti meg kissé fejét* Jobb esetben nem szeretem, ha a hátamat nézik minden pillanatban *utal arra rejtetten, hogy követte őt a hölgy mindenhova*, viszont most kivételesen engedhetek eme berögzülésemnek.
*Szól fel sejtelmesen, majd egy váratlan pillanatban hátrafordítja fejét, s egy titokzatos mosoly jelenik meg szája szegletében, hiszen felismerte a hölgyeményt.*
- Lám, lám... Csak nem a kíváncsi kikötői hölgy, és a gazdagnegyedi, no meg a mágustornyi... s ez mind egyszemélyben?
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-11 18:44:33
Üzenet elküldve: 2012-10-11 18:44:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
*Eton mozdulatlanul fekszik és Eris szobájában sem tér magától, közben megérkezik a pohár víz, de a szolga hangos léptei és az ajtó nyikorgása ébreszti Etont. Meglátja Eris kezében a pohár vizet és megrémül. Felpattan előhúzza tőrjét és bajtársa felé tartja és hangosan közli:* Te átokfajzat! Megmérgeztél, vagy megbabonáztál, de fejembe olyan zűrzavar és káosz költözött, amilyet még sosem tapasztaltam. Magyarázattal tartozol, ha nem Te állsz e mögött, akkor elég nagy bajban vagyunk. Szóval kivételesen légy őszinte, és akkor elnézem, hogy megszegted az egynapos szabályt. * Szeme izzik és bárki megmondhatja, hogy egy rossz szó vagy mozdulat és képes lenne bárkit megtámadni, megölni... Még nincs teljesen birtokában testének, tudatának...*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-11 18:00:10
Üzenet elküldve: 2012-10-11 18:00:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
*Néhány szívdobbanásnyi idő telhet el csupán míg vörösen izzó íriszei összeakadnak a férfi vérszín lélektükreivel, mégis úgy érzi, mintha pillantásuk örökre összeforrt volna. Pedig a végtelennek tetsző csalóka pillanat hamar tovaszáll, ahogy a másik távozóra fogja. Nehezen veszi le róla tekintetét, még jó ideig követi lassan eltűnő alakját, aztán vált még pár szót Echnallal, majd szélsebesen utána veti magát. Vastag hernyóselyemből készült ruhája viharos fodrokat vetve tajtékzik a lépcsőn az embertelen iramtól, egészen addig, míg ajtaja elé érve le nem lassít.
Az egyik szolgáló ekkor ér fel Mordach fürdővizével, s az ahhoz szükséges kellékekkel. A nő némán lép félre útjából, s miközben a fal túloldalán elkészül a fürdő ő csendesen vívódva emészti magát a folyosón. Sosem volt még ilyen közel. Oly régóta vágyik erre a percre, s most hogy eljött mégis tanácstalanul áll, fogalma sincs mit tegyen. Hirtelen azon kapja magát, hogy ujjai görcsösen markolnak a falba, kapaszkodót remélve, de nem találva. Elereszti, s felegyenesedik, vesz egy mély levegőt, majd a kilépő szolgáló vállára ejti kezét finoman megszorítva, hogy ezzel késztesse maradásra. Miután az ajtót becsukja mögötte halkan megszólítja.*
- Kérem, az Uram nagyon rossz állapotban van. Kimerült és a sebeit el kell látni. Hozna számomra ködszereket és egy kanna forró vizet? *A másik először furcsán néz rá mikor felé fordul, hiszen a nő nem tűnik hozzá hasonlónak, de az a tiszteletteljes alázat mellyel kiejti az úr szót elég meggyőzőnek bizonyul ahhoz, hogy kérését teljesítse, elvégre saját szemével látta miközben Mordach vizét készítette, hogy igazat szól. Ezért kisvártatva meg is hozza számára amit kért, majd miután beeresztette Yumét visszatér munkájához.
A nő nesztelen léptekkel közelít a dézsához, majd leteszi az asztalra a tálcát, aztán leveszi hátáról kardját jelezvén békés szándékkal érkezett és nem óhajtja kihasználni a másik igen csak kiszolgáltatott helyzetét. Ezután kibontva a mellé lévő csomagot elővesz egy kicsiny zacskót és maréknyi tartalmát a vízbe keveri. Furcsamód rendkívül otthonosan mozog a szobában. A félhomály ellenére magabiztosan közlekedik, látszik rajta, hogy járt már itt.
Miután végzett Mordach mögé suhan, s attól függetlenül, hogy amaz kinyitotta-e már a szemét eloldja a derekát körbefonó kelmét, majd vállairól leejtve köntösét közelebb lép.*
- Kérlek csússz előrébb. *Furcsa módja ez a köszönésnek, de túl régóta keresi ahhoz, hogy ilyesmivel rabolja idejét, s amennyiben megteszi amit kér óvatosan beleereszkedik a vízbe, aztán lábait előre nyújtva két oldalt mellette masszírozni kezdi vállát. Ami talán még különösebbé teszi az egészet az hogy nem szól semmit. Érintése egyébként elég kellemes. Mintha régóta őt szolgálná és ismerné minden pocikáját veszi kezelésbe feszes izomzatát. Ha mégsem engedné be maga mellé akkor a dézsa szélére ülve teszi ugyanezt.*
Az egyik szolgáló ekkor ér fel Mordach fürdővizével, s az ahhoz szükséges kellékekkel. A nő némán lép félre útjából, s miközben a fal túloldalán elkészül a fürdő ő csendesen vívódva emészti magát a folyosón. Sosem volt még ilyen közel. Oly régóta vágyik erre a percre, s most hogy eljött mégis tanácstalanul áll, fogalma sincs mit tegyen. Hirtelen azon kapja magát, hogy ujjai görcsösen markolnak a falba, kapaszkodót remélve, de nem találva. Elereszti, s felegyenesedik, vesz egy mély levegőt, majd a kilépő szolgáló vállára ejti kezét finoman megszorítva, hogy ezzel késztesse maradásra. Miután az ajtót becsukja mögötte halkan megszólítja.*
- Kérem, az Uram nagyon rossz állapotban van. Kimerült és a sebeit el kell látni. Hozna számomra ködszereket és egy kanna forró vizet? *A másik először furcsán néz rá mikor felé fordul, hiszen a nő nem tűnik hozzá hasonlónak, de az a tiszteletteljes alázat mellyel kiejti az úr szót elég meggyőzőnek bizonyul ahhoz, hogy kérését teljesítse, elvégre saját szemével látta miközben Mordach vizét készítette, hogy igazat szól. Ezért kisvártatva meg is hozza számára amit kért, majd miután beeresztette Yumét visszatér munkájához.
A nő nesztelen léptekkel közelít a dézsához, majd leteszi az asztalra a tálcát, aztán leveszi hátáról kardját jelezvén békés szándékkal érkezett és nem óhajtja kihasználni a másik igen csak kiszolgáltatott helyzetét. Ezután kibontva a mellé lévő csomagot elővesz egy kicsiny zacskót és maréknyi tartalmát a vízbe keveri. Furcsamód rendkívül otthonosan mozog a szobában. A félhomály ellenére magabiztosan közlekedik, látszik rajta, hogy járt már itt.
Miután végzett Mordach mögé suhan, s attól függetlenül, hogy amaz kinyitotta-e már a szemét eloldja a derekát körbefonó kelmét, majd vállairól leejtve köntösét közelebb lép.*
- Kérlek csússz előrébb. *Furcsa módja ez a köszönésnek, de túl régóta keresi ahhoz, hogy ilyesmivel rabolja idejét, s amennyiben megteszi amit kér óvatosan beleereszkedik a vízbe, aztán lábait előre nyújtva két oldalt mellette masszírozni kezdi vállát. Ami talán még különösebbé teszi az egészet az hogy nem szól semmit. Érintése egyébként elég kellemes. Mintha régóta őt szolgálná és ismerné minden pocikáját veszi kezelésbe feszes izomzatát. Ha mégsem engedné be maga mellé akkor a dézsa szélére ülve teszi ugyanezt.*
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-11 09:46:25
Üzenet elküldve: 2012-10-11 09:46:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
// Louis //
*Hát igen, azok a gének tényleg nem utolsók, bár meg kell hagyni e téren Ayen sem panaszkodhat. Csak azt tudná miért hozza jobban lázba a félvér vagy emberi test, mint az elfeké. Fajtársai persze megvetnék érte, de őt sosem érdekelte mások véleménye.*
- Köszönöm, ez kedves öntől. *Vesz fel finom görbületet a telt ajkakat elválasztó érzéki vonal. Még kicsit rebegtet is hozzá mielőtt kézbe venné a felé nyújtott medált, mit hosszan nézeget és forgat, míg a férfi rendet rak.*
- Gyönyörű darab, s lehet érzékeim megcsalnak, de tényleg misztikus erő árad belőle. *Adja vissza jogos tulajdonosának, aztán tölt neki az italból.*
- Az új ismeretségekre. *Néz mélyen a férfi szemébe, ahogy összekoccan a két pohár. Pillantását csupán addig veszi le róla, míg szemhéját leeresztve megízleli a nedűt. Nem csalódott, egész jó italt választott. Reméli a férfinek is ízlik. Mosolyát látván pont ezért hamar megnyugszik.*
- De biztos nem ilyen női csacskaságokról szeretnél csevegni. *Vált tegezésre most, hogy megismerkedtek.*
- Hát... *Illeszti egy pillanatra alsó ajkához poharát.*
- Nem is tudom. Nehéz megítélni a dolgot laikusként. *Ereszt meg egy bűbájos mosolyt.*
- Szépnek szépek voltak. *Vonja meg hetykén vállát.*
- Ám hogy mennyire tartósak más kérdés. Bár az egyik tőrt kézbe vettem. Jó volt az egyensúlya és az íve is kellemesnek bizonyult, de szerintem ezt a saját szemeddel kell látnod ahhoz, hogy ebben a kérdésben dönteni tudj. *Kortyol egyet az italból.*
- Ezek szerint nem csak a nyelved és a lantod, de a pengéd is jól forgatod? *Bókol a maga finom módján.*
*Hát igen, azok a gének tényleg nem utolsók, bár meg kell hagyni e téren Ayen sem panaszkodhat. Csak azt tudná miért hozza jobban lázba a félvér vagy emberi test, mint az elfeké. Fajtársai persze megvetnék érte, de őt sosem érdekelte mások véleménye.*
- Köszönöm, ez kedves öntől. *Vesz fel finom görbületet a telt ajkakat elválasztó érzéki vonal. Még kicsit rebegtet is hozzá mielőtt kézbe venné a felé nyújtott medált, mit hosszan nézeget és forgat, míg a férfi rendet rak.*
- Gyönyörű darab, s lehet érzékeim megcsalnak, de tényleg misztikus erő árad belőle. *Adja vissza jogos tulajdonosának, aztán tölt neki az italból.*
- Az új ismeretségekre. *Néz mélyen a férfi szemébe, ahogy összekoccan a két pohár. Pillantását csupán addig veszi le róla, míg szemhéját leeresztve megízleli a nedűt. Nem csalódott, egész jó italt választott. Reméli a férfinek is ízlik. Mosolyát látván pont ezért hamar megnyugszik.*
- De biztos nem ilyen női csacskaságokról szeretnél csevegni. *Vált tegezésre most, hogy megismerkedtek.*
- Hát... *Illeszti egy pillanatra alsó ajkához poharát.*
- Nem is tudom. Nehéz megítélni a dolgot laikusként. *Ereszt meg egy bűbájos mosolyt.*
- Szépnek szépek voltak. *Vonja meg hetykén vállát.*
- Ám hogy mennyire tartósak más kérdés. Bár az egyik tőrt kézbe vettem. Jó volt az egyensúlya és az íve is kellemesnek bizonyult, de szerintem ezt a saját szemeddel kell látnod ahhoz, hogy ebben a kérdésben dönteni tudj. *Kortyol egyet az italból.*
- Ezek szerint nem csak a nyelved és a lantod, de a pengéd is jól forgatod? *Bókol a maga finom módján.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-11 00:22:11
Üzenet elküldve: 2012-10-11 00:22:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Szelíd
// Ayen //
* Louis sosem volt az a nagyon szégyenlős fajta, így az sem zavarja hogy a másik szemeit rajta legelteti. Noha van is min, a bárd nem mondható éppenséggel gyenge testfelépítésűnek, jó géneket örökölt alkimista apjától. *
- Oh értem. Hát, magán minden ruha biztosan nagyon jól áll. - * bókol kicsit, miközben kicsit rendet rak. Leemeli a függőt a nyakából hogy addig a nő tudjon vizsgálódni. *
- Vérkő. Különleges darab, még a nagyapámtól kaptam, aki ebben őrízte meg maga számára egy sárkány emlékét. Apám szerint mágikus ereje van, s jó magam is úgy érzem hogy nem egy hétköznapi ékszerről van szó. - * magyaráz lelkesen, miközben az ágyat elveti. Az amuletten egyébként, mely olyan mint egy érme, s szélén van egy vékony vágat, ebben van benne a zsineg mely felfogja az egészet. Szóval ezen az amuletten látható egy különös jel, mintha ismeretlen rúnákból összevont ligatúra volna, s mégis, az egész bizonyos szögből valóban hasonlít egy sárkány fejére. *
* Ha Louis elkészült, ül le csak, és kapja kézre az egyik poharat. *
- Na akkor koccintsunk, az új ismeretségekre. -
* Ha kitöltötte Ayen az italt, úgy először játszik picit az illatával, majd nagyot kortyolva nyel egyet a picit kesernyés, félszáraz nedűből. Kellemes, zamatos, talán picivel jobb is, mint "otthon". Csak a nyelet után mosolyodik el. *
- Egyáltalán nem untat, szeretek beszélgetni. - * mondja arcán a felfelé ívelő görbülettel. A következő kérdésre azonban egyelőre nem tudja a választ. *
- Nos terveztem hogy elmegyek a helyi kovácshoz, volna a számára egy két megbízásom, de nem tudom hogyan, s miként dolgozik. Maga talán ismeri a munkájának minőségét, érdemes foglalkoztatni? - * érdeklődik a másiknál, miközben törökülésben újabbat kortyol a borból. *
* Louis sosem volt az a nagyon szégyenlős fajta, így az sem zavarja hogy a másik szemeit rajta legelteti. Noha van is min, a bárd nem mondható éppenséggel gyenge testfelépítésűnek, jó géneket örökölt alkimista apjától. *
- Oh értem. Hát, magán minden ruha biztosan nagyon jól áll. - * bókol kicsit, miközben kicsit rendet rak. Leemeli a függőt a nyakából hogy addig a nő tudjon vizsgálódni. *
- Vérkő. Különleges darab, még a nagyapámtól kaptam, aki ebben őrízte meg maga számára egy sárkány emlékét. Apám szerint mágikus ereje van, s jó magam is úgy érzem hogy nem egy hétköznapi ékszerről van szó. - * magyaráz lelkesen, miközben az ágyat elveti. Az amuletten egyébként, mely olyan mint egy érme, s szélén van egy vékony vágat, ebben van benne a zsineg mely felfogja az egészet. Szóval ezen az amuletten látható egy különös jel, mintha ismeretlen rúnákból összevont ligatúra volna, s mégis, az egész bizonyos szögből valóban hasonlít egy sárkány fejére. *
* Ha Louis elkészült, ül le csak, és kapja kézre az egyik poharat. *
- Na akkor koccintsunk, az új ismeretségekre. -
* Ha kitöltötte Ayen az italt, úgy először játszik picit az illatával, majd nagyot kortyolva nyel egyet a picit kesernyés, félszáraz nedűből. Kellemes, zamatos, talán picivel jobb is, mint "otthon". Csak a nyelet után mosolyodik el. *
- Egyáltalán nem untat, szeretek beszélgetni. - * mondja arcán a felfelé ívelő görbülettel. A következő kérdésre azonban egyelőre nem tudja a választ. *
- Nos terveztem hogy elmegyek a helyi kovácshoz, volna a számára egy két megbízásom, de nem tudom hogyan, s miként dolgozik. Maga talán ismeri a munkájának minőségét, érdemes foglalkoztatni? - * érdeklődik a másiknál, miközben törökülésben újabbat kortyol a borból. *
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-10 22:45:46
Üzenet elküldve: 2012-10-10 22:45:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy telnek az egyre hosszabbnak tűnő percek, Mordach egyre kevésbé tudja titkolni, hogy elméjének az a része, mely az igékre van 'kiképezve', teljesen lemerült, s ez a hiány bizony fizikai testére is kihat. Kezd szédülni, émelyegni, s feje is egyre jobban hasogat, mintha ezernyi láncbuzogány csapkodná a koponyáját. Bár igen kellemes társaságnak véli az éjhölgyet, viszont az ő és a saját érdekében a Vörös egyre jobban afelé húz, hogy bizony ez az éjjel már nem fog sokáig tartani kettejük számára. Annak nem sok értelme lenne, ha ilyen állapotban nem csak a saját, de a hölgy kedvét is lerontaná.*
- Ne haragudjon, szívből örültem a társaságának, de azt hiszem, én most távozom a szállásra. Tudja, ma nagyon sok energiát öltem az igékbe, s ez bizony teljesen lemerítette a tartalékaimat, főleg, hogy a sérüléseim még mindig eléggé súlyosak. Így hát, ha megbocsájt... Remélem, még látjuk egymást.
*Azzal nagynehezen feláll székéről, hint egy csókot újdonsült ismerőse bájos kezére, végül lassan megindul a lépcsők felé.
Pontosabban indulna, ha nem lépne be egy számára ismerős hölgy - ám az őr arca után nem kell kutakodnia a férfinek, hiszen jól emlékszik arra, hogy hol látta már. Az egyik hely az bizony a kikötő volt, előtte Arthenior, és még számos helyen látta már megfordulni, ahol éppen járt a Vörös. Az arca szép, megjegyezhető, de ha csupán egyszer látta volna, akkor minden bizonnyal nem élne benne ilyen intenzíven a képe. Viszont teljesen 'véletlenül' valahogy mindig felbukkan mindenhol... Tán ideje lenne kideríteni, hogy ennek mi oka lehet? Igen, de a férfi mostani állapotában nem sokra menne...
Így hát mikor a hölgyemény felé pillant, akkor Mordach nem feltűnően, de egy halovány fejbiccentéssel és kifejező pillantással tudtára adja az ismeretlen hölgynek, hogy biz' a Vörösnek jó az emlékezőtehetsége, s ha esetleg eddig észrevétlen akart maradni, akkor az a mai estén megdőlt. Pillantása természetesen nem gonosz, vagy gúnyos, inkább érdeklődő, kíváncsi, s nem kevésbé ravasz...
Mikor leveszi róla vérszín íriszeit, immáron lassacskán meg is indul felfelé a lépcsőn. Fedetlen felsőtestén szinte izzanak a karmolásnyomok, ahogy karján is lüktet a harapás, s jelenleg úgy érzi, hogy pillanatokon belül szétszakad a teste. Egy meleg fürdő talán ellazítaná kicsit... Ezért is utasítja az első szolgálót, ki az útjába kerül, hogy hozzon neki egy kád forró vizet, pár fürdőolajjal. A szolgáló félénken bólint, majd el is rohan intézkedni, Mordach pedig folytatja útját szobája felé. A zár halkan kattan, majd belép az ő kis 'lakjába', a kulcsot pedig leteszi az asztalra, ami ott is marad... Jobb esetben magára zárja az ajtót, de most kisebb dolga is nagyobb annál, minthogy ilyesmire gondoljon...
Így hát amíg nem érkezik meg a fürdője, addig leszedi magáról az utolsó kötést, s megszabadul acélozott talpú bakancsától. Röpke pár perc múlva kopogtatnak is, majd a Vörös egy invitáló kiáltása után behozzák a vizet, s távoznak is azonnal.
Ő pedig megválik minden ruhaneműjétől, s kissé nehézkesen belép a kádba, majd elterül a kellemes vízben, melybe hint pár csepp finom illatú olajat. Szemeit lehunyja, s igyekszik nem gondolni semmire, csak feküdni, s élvezni a pihenést...*
- Ne haragudjon, szívből örültem a társaságának, de azt hiszem, én most távozom a szállásra. Tudja, ma nagyon sok energiát öltem az igékbe, s ez bizony teljesen lemerítette a tartalékaimat, főleg, hogy a sérüléseim még mindig eléggé súlyosak. Így hát, ha megbocsájt... Remélem, még látjuk egymást.
*Azzal nagynehezen feláll székéről, hint egy csókot újdonsült ismerőse bájos kezére, végül lassan megindul a lépcsők felé.
Pontosabban indulna, ha nem lépne be egy számára ismerős hölgy - ám az őr arca után nem kell kutakodnia a férfinek, hiszen jól emlékszik arra, hogy hol látta már. Az egyik hely az bizony a kikötő volt, előtte Arthenior, és még számos helyen látta már megfordulni, ahol éppen járt a Vörös. Az arca szép, megjegyezhető, de ha csupán egyszer látta volna, akkor minden bizonnyal nem élne benne ilyen intenzíven a képe. Viszont teljesen 'véletlenül' valahogy mindig felbukkan mindenhol... Tán ideje lenne kideríteni, hogy ennek mi oka lehet? Igen, de a férfi mostani állapotában nem sokra menne...
Így hát mikor a hölgyemény felé pillant, akkor Mordach nem feltűnően, de egy halovány fejbiccentéssel és kifejező pillantással tudtára adja az ismeretlen hölgynek, hogy biz' a Vörösnek jó az emlékezőtehetsége, s ha esetleg eddig észrevétlen akart maradni, akkor az a mai estén megdőlt. Pillantása természetesen nem gonosz, vagy gúnyos, inkább érdeklődő, kíváncsi, s nem kevésbé ravasz...
Mikor leveszi róla vérszín íriszeit, immáron lassacskán meg is indul felfelé a lépcsőn. Fedetlen felsőtestén szinte izzanak a karmolásnyomok, ahogy karján is lüktet a harapás, s jelenleg úgy érzi, hogy pillanatokon belül szétszakad a teste. Egy meleg fürdő talán ellazítaná kicsit... Ezért is utasítja az első szolgálót, ki az útjába kerül, hogy hozzon neki egy kád forró vizet, pár fürdőolajjal. A szolgáló félénken bólint, majd el is rohan intézkedni, Mordach pedig folytatja útját szobája felé. A zár halkan kattan, majd belép az ő kis 'lakjába', a kulcsot pedig leteszi az asztalra, ami ott is marad... Jobb esetben magára zárja az ajtót, de most kisebb dolga is nagyobb annál, minthogy ilyesmire gondoljon...
Így hát amíg nem érkezik meg a fürdője, addig leszedi magáról az utolsó kötést, s megszabadul acélozott talpú bakancsától. Röpke pár perc múlva kopogtatnak is, majd a Vörös egy invitáló kiáltása után behozzák a vizet, s távoznak is azonnal.
Ő pedig megválik minden ruhaneműjétől, s kissé nehézkesen belép a kádba, majd elterül a kellemes vízben, melybe hint pár csepp finom illatú olajat. Szemeit lehunyja, s igyekszik nem gondolni semmire, csak feküdni, s élvezni a pihenést...*
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-09 15:34:10
Üzenet elküldve: 2012-10-09 15:34:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Xselyahra Dwirinthalen//
*Pedig bizonyára hasonló a sima borhoz, csak az íze más. Ám Den ettől még nem fog nagyobb vágyat érezni iránta, az alkohol átkos dolog, elveszi az eszét bárkinek. A törpék is az ásáson és alacsonyságukon kívül, csak ebben jók. Ám az furcsa, hogy Sely mást rendel, nem elégszik meg borral, s mi több ennél, még teát kér. Szokatlan, hiszen máskor örömest ivott meg a vacsorájához egy pohár bort, de az elmúlt időben hanyagolni kezdte az alkoholt. Talán a matróna kinevezés, s nem szeretné, ha spiccesen kéne vezetnie a családot, más nagyon nem jut Den eszébe. Az különösképp nem, hogy terhes lenne. Hát, egy kis csokoládés sütemény valóban finom volna, méltó az ünneplésre. Más talán ezt lerészegedéssel, vagy legalábbis egy jó üveg mélységi borral üdvözölné. Dennél az is nagy szó lenne, ha a csokoládéval kevert alkoholt szervezetébe vinné. Már ha a felszíniek rájöttek már, hogy azt hogyan kell csinálni.*
- Majd a kúriában lesz alkalmad valami édeshez.
*Kétértelmű kis mondata épp tökéletes zárás, hogy aztán falatjai végén felálljon, egy csendes "elnézést"-t mormolva, s mire Sely végez, Den egy jó negyven arannyal megkönnyebbülve tér vissza. Felérve meglepődötten veszi észre, mintha valóban, egy mosoly lett volna Sely arcán. A hideg is kirázza a gondolattól, hogy az érzéki ajkakon gyengéd mosoly honol. Inkább a dühös, vérszomjas tekintet, az illik nővérkéje arcához. Vagy, talán félreismerte volna eddig?
Álmatlan fekszik az ágyon, inge és mellénye a széken található, ahogy a sötét estben a világot várja. Hosszú nap lesz holnap, pihennie kéne. De nem bír aludni. Az ágy mellett, bőven kartávolságban a kardja, az éles szablya, mivel annyi életet oltott már ki. S markolata hamar kezében, ahogy hallja, hogy nyílik az ajtó. Az ágy elé veti magát, fegyverét a belépő felé szegezi, s csak most nézi meg, kire is fogja kardját. Rögvest elrántja maga elől, hiszen a penge közé és nővére közé türemkedett éppen.*
- Nocsak... Hiányoztam, nővérkém?
*Vigyorogva kérdi, ahogy megfordul, hogy visszategye az ágy mellé zuhant hüvelybe a kardját. Miért jött át, ha eredetileg ő akart külön szobát? Furcsa... Nagyon furcsán viselkedik ez a nőstény. Jobb lenne megtudni ennek okát. De előbb inkább célja érdekelné. Nem valószínű, hogy csak azért jött, hogy jó éjt puszit adjon az öcsikének. *
*Pedig bizonyára hasonló a sima borhoz, csak az íze más. Ám Den ettől még nem fog nagyobb vágyat érezni iránta, az alkohol átkos dolog, elveszi az eszét bárkinek. A törpék is az ásáson és alacsonyságukon kívül, csak ebben jók. Ám az furcsa, hogy Sely mást rendel, nem elégszik meg borral, s mi több ennél, még teát kér. Szokatlan, hiszen máskor örömest ivott meg a vacsorájához egy pohár bort, de az elmúlt időben hanyagolni kezdte az alkoholt. Talán a matróna kinevezés, s nem szeretné, ha spiccesen kéne vezetnie a családot, más nagyon nem jut Den eszébe. Az különösképp nem, hogy terhes lenne. Hát, egy kis csokoládés sütemény valóban finom volna, méltó az ünneplésre. Más talán ezt lerészegedéssel, vagy legalábbis egy jó üveg mélységi borral üdvözölné. Dennél az is nagy szó lenne, ha a csokoládéval kevert alkoholt szervezetébe vinné. Már ha a felszíniek rájöttek már, hogy azt hogyan kell csinálni.*
- Majd a kúriában lesz alkalmad valami édeshez.
*Kétértelmű kis mondata épp tökéletes zárás, hogy aztán falatjai végén felálljon, egy csendes "elnézést"-t mormolva, s mire Sely végez, Den egy jó negyven arannyal megkönnyebbülve tér vissza. Felérve meglepődötten veszi észre, mintha valóban, egy mosoly lett volna Sely arcán. A hideg is kirázza a gondolattól, hogy az érzéki ajkakon gyengéd mosoly honol. Inkább a dühös, vérszomjas tekintet, az illik nővérkéje arcához. Vagy, talán félreismerte volna eddig?
Álmatlan fekszik az ágyon, inge és mellénye a széken található, ahogy a sötét estben a világot várja. Hosszú nap lesz holnap, pihennie kéne. De nem bír aludni. Az ágy mellett, bőven kartávolságban a kardja, az éles szablya, mivel annyi életet oltott már ki. S markolata hamar kezében, ahogy hallja, hogy nyílik az ajtó. Az ágy elé veti magát, fegyverét a belépő felé szegezi, s csak most nézi meg, kire is fogja kardját. Rögvest elrántja maga elől, hiszen a penge közé és nővére közé türemkedett éppen.*
- Nocsak... Hiányoztam, nővérkém?
*Vigyorogva kérdi, ahogy megfordul, hogy visszategye az ágy mellé zuhant hüvelybe a kardját. Miért jött át, ha eredetileg ő akart külön szobát? Furcsa... Nagyon furcsán viselkedik ez a nőstény. Jobb lenne megtudni ennek okát. De előbb inkább célja érdekelné. Nem valószínű, hogy csak azért jött, hogy jó éjt puszit adjon az öcsikének. *
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-08 22:27:23
Üzenet elküldve: 2012-10-08 22:27:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
//Denawarien Dwirinthalen//
*Borzasztóan sajnálja, hogy nem kóstolhatja meg ezt a különleges bort, de vigyáznia a gyermekre, akit magában hordoz. Még egy hátulütője a terhességnek, nem elég, hogy a végére valódi bálnává fog változni, de még arra is figyelnie kell, mit eszik, mit iszik. Tényleg átgondolta ezt? Dehogy gondolta, egyszer csak kiderült és valahogy, maga sem érti, miért, de nem mondta azt a vajákosnak, hogy takarítsa ki belőle, csak hümmögött elégedetlenül, de elfogadta, hogy megszüli, még akkor is, ha tudja, ki az apja...
Megjön a tea és a rossz hír, hogy itt nincs édesség, semmi finomság, amire most annyira áhítozna. Valami csokoládés sütemény... Inkább bele sem gondol, mert csak még jobban kívánja, márpedig jelen helyzetben teljesen felesleges, hisz ép ésszel is felfogja: nem kaphatja meg.*
-Annyira nem lényeges, csak gondoltam, adjuk meg a módját az érkezésnek rendesen, desszerttel.
*Vonja meg a vállát érdektelenül, mintha valóban csak egy mellékes kis részlet lenne, nem epekedne el most bárminemű cukrászati remekműért. De hát nem szabad mutatnia, hogy valami akárcsak időlegesen is a gyengéjévé válhat, ő egy megingathatatlan családfő.
Ő öccse után fejezi be az étkezést, sikerrel tudta végigmérsékelni a tempóját. Kényelmesen hátradőlve kortyolgatja a teát, ameddig Den a pultnál intézi a szobákat. Kettőt, ahogy az Sely el is várja tőle. Átveszi a neki szánt kulcsot, az üres csészét is az asztalon hagyja a többi piszkos edénnyel együtt. Kifizettek mindent, nem fogják őket tartóztatni, hogy elvonuljanak egy pihentető alvásra.*
-Jóéjt neked is, öcsém.
*Mosolygott volna, mielőtt bezárult mögötte az ajtó? Nagyon úgy tűnik, hogy valami apró, mulandó mosolyféle kiült az arcára egy röpke pillanatra. Odabent nem rendezkedik nagyon, tudja, hogy holnap tovább állnak a kúriába. Az ablakhoz lép, szélesre tárja, mielőtt összehúzná a függönyt, hadd járjon a levegő, sosem állhatta, hogy ha teljesen zárt légtérben kell aludnia. Az ágyra fekve lehunyja a szemét, arcára kiül a fáradtság, kezét a hasára simítja. És ha az éjszaka közepén lesz rosszul? Hála az égnek az utazás ilyen szempontból nyugodtan telt, azt a pár napot megúszta komolyabb reggeli bajok nélkül, de vajon most...? Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet a két szoba? Feláll és nesztelenül az ajtóhoz oson, hallgatózik, de teljes a csönd, így óvatosan kilép és legközelebb már Den szobájának ajtaja rejti maga mögé.*
*Borzasztóan sajnálja, hogy nem kóstolhatja meg ezt a különleges bort, de vigyáznia a gyermekre, akit magában hordoz. Még egy hátulütője a terhességnek, nem elég, hogy a végére valódi bálnává fog változni, de még arra is figyelnie kell, mit eszik, mit iszik. Tényleg átgondolta ezt? Dehogy gondolta, egyszer csak kiderült és valahogy, maga sem érti, miért, de nem mondta azt a vajákosnak, hogy takarítsa ki belőle, csak hümmögött elégedetlenül, de elfogadta, hogy megszüli, még akkor is, ha tudja, ki az apja...
Megjön a tea és a rossz hír, hogy itt nincs édesség, semmi finomság, amire most annyira áhítozna. Valami csokoládés sütemény... Inkább bele sem gondol, mert csak még jobban kívánja, márpedig jelen helyzetben teljesen felesleges, hisz ép ésszel is felfogja: nem kaphatja meg.*
-Annyira nem lényeges, csak gondoltam, adjuk meg a módját az érkezésnek rendesen, desszerttel.
*Vonja meg a vállát érdektelenül, mintha valóban csak egy mellékes kis részlet lenne, nem epekedne el most bárminemű cukrászati remekműért. De hát nem szabad mutatnia, hogy valami akárcsak időlegesen is a gyengéjévé válhat, ő egy megingathatatlan családfő.
Ő öccse után fejezi be az étkezést, sikerrel tudta végigmérsékelni a tempóját. Kényelmesen hátradőlve kortyolgatja a teát, ameddig Den a pultnál intézi a szobákat. Kettőt, ahogy az Sely el is várja tőle. Átveszi a neki szánt kulcsot, az üres csészét is az asztalon hagyja a többi piszkos edénnyel együtt. Kifizettek mindent, nem fogják őket tartóztatni, hogy elvonuljanak egy pihentető alvásra.*
-Jóéjt neked is, öcsém.
*Mosolygott volna, mielőtt bezárult mögötte az ajtó? Nagyon úgy tűnik, hogy valami apró, mulandó mosolyféle kiült az arcára egy röpke pillanatra. Odabent nem rendezkedik nagyon, tudja, hogy holnap tovább állnak a kúriába. Az ablakhoz lép, szélesre tárja, mielőtt összehúzná a függönyt, hadd járjon a levegő, sosem állhatta, hogy ha teljesen zárt légtérben kell aludnia. Az ágyra fekve lehunyja a szemét, arcára kiül a fáradtság, kezét a hasára simítja. És ha az éjszaka közepén lesz rosszul? Hála az égnek az utazás ilyen szempontból nyugodtan telt, azt a pár napot megúszta komolyabb reggeli bajok nélkül, de vajon most...? Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet a két szoba? Feláll és nesztelenül az ajtóhoz oson, hallgatózik, de teljes a csönd, így óvatosan kilép és legközelebb már Den szobájának ajtaja rejti maga mögé.*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-07 15:24:15
Üzenet elküldve: 2012-10-07 15:24:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Lagnar korán, még a nap felkelte előtt ébred... Felül, majd miközben a fehér, ám már a piszoktól szürkülő falat bámulja, letörli a homlokáról az izzadtság cseppeket, majd hirtelenjében felül, odasétál az asztalhoz, majd a köt vaskos kezét összetévén belemártózik a friss, jó hideg vízbe, melyet rögtön az arcára is borít. Nem sokkal később megrázza a fejét, majd a páncélzatát is lemossa vele... Pár perc elteltével végre felöltheti azt, s miután ismét kikecmergett a szobából, s be is zárta azt, a kulcsát a táskájába rejtvén megindul a fogadó óriási terébe vezető lépcső felé, azt remélvén, hogy a barátai még ott tartózkodnak.*
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-07 12:11:06
Üzenet elküldve: 2012-10-07 12:11:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
// Lú //
*A szívélyes invitálást egy lágy főhajtással köszöni meg mielőtt beljebb ringna, de lilásan derengő tekintetét nehezen szakítja el a vörös függőtől.*
- Egészen lebilincselő darab. *Jegyzi meg szórakozottan.*
- Szívesen megnézném közelebbről. Rubin? *Kérdi miközben kecsesen helyet foglal az egyik széken. Hosszú lábait egymáson átveti, karjait ölébe ejti. Arcára van írva, hogy mennyire jól esik ez most neki.*
- Hmm... ez mennyei. *Nyújtózik egyet lehunyt szemekkel szinte már dorombolva, majd íriszei újra a bárdra villannak.*
- Higgye el észrevenné ha én kiöltöznék. Ez egy egészen hétköznapi ruhadarab nálam. *Csendül fel nevetése. Valahol szórakoztatja, hogy a másik azt feltételezte kiöltözött a kedvéért.*
- Tegnap egészen magam alatt voltam és majdhogynem a dézsából pottyantam az udvarra. *Mosolyodik el.*
- De kár is több szót fecsérelni erre. *Legyint finoman.*
- Inkább nyissuk ki ezt és koccintsunk. *Javasolja közben pillantásával egy másodpercre sem eresztve a férfi félmeztelen alakját. Ha észreveszi -márpedig ezt nehéz nem észrevenni- sem fogja szendén elkapni tekintetét, mert szerinte amennyiben zavarná felöltözne. Ő sem azért vesz fel egy mélyen dekoltált ruhát, hogy takargassa magát hajával. Bár ha belegondol szobájában tört rá, de ez részletkérdés.*
- Valóban kevesen vannak, viszont kár lenne ezért különcnek vagy ódivatúnak titulálni magát. Személy szerint örülök neki, hogy nem halt ki teljesen a lovagiasság. *Kacsint rá.*
- Ne szabadkozzon a rendetlenség miatt. Ha látná a szobám higgye el nem szégyellné magát. *Kuncog.*
- Igen, jól. *Ereszt meg egy szívderítő mosolyt.*
- A hajnali edzés pedig egész üdítő volt. Aztán sétáltam kicsit a városban, vásárolgattam. Sokáig úton voltam és nem hoztam magammal túl sok ruhát, csupán néhány kedvencet, pedig... Szerencsére találtam egy tűzvörös csodát, remélem lesz alkalmam felvenni. Ránézek és kedvem támad táncolni. Bocsásson meg, biztos untatja a csacsogásom. *Veszi észre magát.*
- Mit tervezett mára? *Pillant rá kérdőn. Huncutul csillogó lélektükrein látszik neki bőven lenne ötlete a nap folytatására, főként az estére. Persze nem szívesen melegedne össze anyja volt szerelmével, kiben még intenzíven él emléke, de azt tudja róla, hogy remek zenész és rég táncolt közönség előtt. Sőt ha szerencséje van akár akad partnere is. Bár ki tudja, álláspontja változhat még Louisszal kapcsolatban. Mindez csakis a férfin múlik.*
*A szívélyes invitálást egy lágy főhajtással köszöni meg mielőtt beljebb ringna, de lilásan derengő tekintetét nehezen szakítja el a vörös függőtől.*
- Egészen lebilincselő darab. *Jegyzi meg szórakozottan.*
- Szívesen megnézném közelebbről. Rubin? *Kérdi miközben kecsesen helyet foglal az egyik széken. Hosszú lábait egymáson átveti, karjait ölébe ejti. Arcára van írva, hogy mennyire jól esik ez most neki.*
- Hmm... ez mennyei. *Nyújtózik egyet lehunyt szemekkel szinte már dorombolva, majd íriszei újra a bárdra villannak.*
- Higgye el észrevenné ha én kiöltöznék. Ez egy egészen hétköznapi ruhadarab nálam. *Csendül fel nevetése. Valahol szórakoztatja, hogy a másik azt feltételezte kiöltözött a kedvéért.*
- Tegnap egészen magam alatt voltam és majdhogynem a dézsából pottyantam az udvarra. *Mosolyodik el.*
- De kár is több szót fecsérelni erre. *Legyint finoman.*
- Inkább nyissuk ki ezt és koccintsunk. *Javasolja közben pillantásával egy másodpercre sem eresztve a férfi félmeztelen alakját. Ha észreveszi -márpedig ezt nehéz nem észrevenni- sem fogja szendén elkapni tekintetét, mert szerinte amennyiben zavarná felöltözne. Ő sem azért vesz fel egy mélyen dekoltált ruhát, hogy takargassa magát hajával. Bár ha belegondol szobájában tört rá, de ez részletkérdés.*
- Valóban kevesen vannak, viszont kár lenne ezért különcnek vagy ódivatúnak titulálni magát. Személy szerint örülök neki, hogy nem halt ki teljesen a lovagiasság. *Kacsint rá.*
- Ne szabadkozzon a rendetlenség miatt. Ha látná a szobám higgye el nem szégyellné magát. *Kuncog.*
- Igen, jól. *Ereszt meg egy szívderítő mosolyt.*
- A hajnali edzés pedig egész üdítő volt. Aztán sétáltam kicsit a városban, vásárolgattam. Sokáig úton voltam és nem hoztam magammal túl sok ruhát, csupán néhány kedvencet, pedig... Szerencsére találtam egy tűzvörös csodát, remélem lesz alkalmam felvenni. Ránézek és kedvem támad táncolni. Bocsásson meg, biztos untatja a csacsogásom. *Veszi észre magát.*
- Mit tervezett mára? *Pillant rá kérdőn. Huncutul csillogó lélektükrein látszik neki bőven lenne ötlete a nap folytatására, főként az estére. Persze nem szívesen melegedne össze anyja volt szerelmével, kiben még intenzíven él emléke, de azt tudja róla, hogy remek zenész és rég táncolt közönség előtt. Sőt ha szerencséje van akár akad partnere is. Bár ki tudja, álláspontja változhat még Louisszal kapcsolatban. Mindez csakis a férfin múlik.*
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-06 20:56:14
Üzenet elküldve: 2012-10-06 20:56:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Szelíd
// Ayen Artemor részére //
* Sokáig aludt, kimerítette szellemileg a sok történés és azok változatossága. Kopasz kobakján csillan a napfény, mely ravasz mód a függönyök közötti apró résen beosont a szobába. Már éppen öltözködik, mikor kopogtatnak az ajtaján. Ayen az. Ki is nyitja az ajtót, szoknyája van most csak rajta, felsőteste pőre. Egyetlen amulett van a nyakában, melynek vöröses színe egészen igéző.*
- Persze, fáradjon beljebb. *- mondja jó kedélyűen, majd a belibbenő szépségre mosolyog.*
- Ennyire nem neves ez az alkalom, hogy így kiöltözzön kegyed. *- jegyzi meg, majd behajtja mögötte az ajtót.*
- Persze. Foglaljon helyet. - kínálja pihenéssel a másikat.
- Ugyan kérem. A jó neveltetés. Bár mostanában egyre kevesebb személyt látok aki ennek a régifajta gesztusnak eleget tenne, sokszor emiatt különcnek is érzem magamat.* - magyaráz, majd körbe néz a szobában. Megvakarja a fejét, miközben arcán látszik a tanácstalanság fintora.*
- Ne nézzen körbe a szobában, eléggé fáradt voltam, nem olyan régen keltem fel. Ön jól aludt? *- teszi fel a kérdést. *
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.10.06 21:16:07, a következő indokkal:
Jelek pótlása
* Sokáig aludt, kimerítette szellemileg a sok történés és azok változatossága. Kopasz kobakján csillan a napfény, mely ravasz mód a függönyök közötti apró résen beosont a szobába. Már éppen öltözködik, mikor kopogtatnak az ajtaján. Ayen az. Ki is nyitja az ajtót, szoknyája van most csak rajta, felsőteste pőre. Egyetlen amulett van a nyakában, melynek vöröses színe egészen igéző.*
- Persze, fáradjon beljebb. *- mondja jó kedélyűen, majd a belibbenő szépségre mosolyog.*
- Ennyire nem neves ez az alkalom, hogy így kiöltözzön kegyed. *- jegyzi meg, majd behajtja mögötte az ajtót.*
- Persze. Foglaljon helyet. - kínálja pihenéssel a másikat.
- Ugyan kérem. A jó neveltetés. Bár mostanában egyre kevesebb személyt látok aki ennek a régifajta gesztusnak eleget tenne, sokszor emiatt különcnek is érzem magamat.* - magyaráz, majd körbe néz a szobában. Megvakarja a fejét, miközben arcán látszik a tanácstalanság fintora.*
- Ne nézzen körbe a szobában, eléggé fáradt voltam, nem olyan régen keltem fel. Ön jól aludt? *- teszi fel a kérdést. *
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.10.06 21:16:07, a következő indokkal:
Jelek pótlása
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-06 14:41:37
Üzenet elküldve: 2012-10-06 14:41:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Lilianah Cross és a 3-as szoba //
-A pénz miatt soha ne aggódj, amikor eljöttem, jó száz arany volt abban az erszényben, amit elcsentem az asztalról. Megmondtam már odahaza is, mellettem semmit nem kell nélkülöznöd és ez itt is igaz. Küldetek a holminkért, Janice minden bizonnyal lesz olyan kedves, hogy a felesleges tárgyakat pénzzé tegye és elküldje azt is a tartalékaimmal együtt. Ne aggódj, kedvesem.
*Az, hogy miből és hogyan fognak megélni, legyen az ő gondja. Mindig meg tudta oldani, most sem lesz ez másként, csak egy futárt kell találni, aki elvisz egy levelet... Minden meg fog oldódni, ebben egészen biztos. Most, hogy Lilianah már mellette van, nem történhet semmi, ami megtörné elhatározását. Bizakodása és minden reménye újjáéledt, amikor a nő nem lökte el magától, hanem édes csókokkal fogadta vissza.*
-Köszönöm. Tényleg nem szeretnék sok időt erre fecsérelni.
*Vétek minden perc, amit nem azzal tölt, hogy azokat a csodás ajkakat csókolja, de tudja, hogy a testének szükségletei vannak, amiket végre ki kell elégítenie tisztességesen, különben nagy bajok lesznek. Az ingnek hála nem látszik, de így is sokat fogyott az elmúlt időszakban, ezen pedig segíteni kell.
Tekintete a tányérról vissza-visszatéved a fetrengő lányra, hallja az ütemes szuszogást, ami arra utal, hogy elszenderedett. Lágy mosoly költözik az arcára, szeretettel nézi a karcsú alakot. Hát tényleg nem álom? Tényleg megadatik neki, hogy igazán szerethessen és viszonzásra is leljen?
Amint végzett a vacsorával, félrerakja a tányért, egy kis borral öblíti le az étket, majd megtörli a száját, lerúgja bakancsait és ő is felfekszik az ágyra, Lilianah mellé.*
-Aludj jól, kedvesem.
*Súgja halkan, ajkával simítva végig a hegyes fülön. Nem tudja megállni, hogy keze, miközben végigcirógatja a kedves hátát, ne tévedjen le a fedetlen fenékre, de ez sem több egy röpke érintésnél, magában mosolyogva húzza rá a takarót, nehogy fel találjon fázni véletlenül. Utána ő maga is elhelyezkedik, nem vetkőzik le jobban, nem akarja a lányt terhelni az elmúlt időszak emlékeivel, amiket teste őriz, jobb, ha nem látja őket, hiszen csak még fájóbb lenne mindkettejüknek. Elmúlt, vesszen hát feledésbe, ne fertőzze közös idejüket. Egyik kezével átkarolja a vékony derekat, arcát a szőke tincsek közé fúrja, így szenderül ő is álomra.*
-A pénz miatt soha ne aggódj, amikor eljöttem, jó száz arany volt abban az erszényben, amit elcsentem az asztalról. Megmondtam már odahaza is, mellettem semmit nem kell nélkülöznöd és ez itt is igaz. Küldetek a holminkért, Janice minden bizonnyal lesz olyan kedves, hogy a felesleges tárgyakat pénzzé tegye és elküldje azt is a tartalékaimmal együtt. Ne aggódj, kedvesem.
*Az, hogy miből és hogyan fognak megélni, legyen az ő gondja. Mindig meg tudta oldani, most sem lesz ez másként, csak egy futárt kell találni, aki elvisz egy levelet... Minden meg fog oldódni, ebben egészen biztos. Most, hogy Lilianah már mellette van, nem történhet semmi, ami megtörné elhatározását. Bizakodása és minden reménye újjáéledt, amikor a nő nem lökte el magától, hanem édes csókokkal fogadta vissza.*
-Köszönöm. Tényleg nem szeretnék sok időt erre fecsérelni.
*Vétek minden perc, amit nem azzal tölt, hogy azokat a csodás ajkakat csókolja, de tudja, hogy a testének szükségletei vannak, amiket végre ki kell elégítenie tisztességesen, különben nagy bajok lesznek. Az ingnek hála nem látszik, de így is sokat fogyott az elmúlt időszakban, ezen pedig segíteni kell.
Tekintete a tányérról vissza-visszatéved a fetrengő lányra, hallja az ütemes szuszogást, ami arra utal, hogy elszenderedett. Lágy mosoly költözik az arcára, szeretettel nézi a karcsú alakot. Hát tényleg nem álom? Tényleg megadatik neki, hogy igazán szerethessen és viszonzásra is leljen?
Amint végzett a vacsorával, félrerakja a tányért, egy kis borral öblíti le az étket, majd megtörli a száját, lerúgja bakancsait és ő is felfekszik az ágyra, Lilianah mellé.*
-Aludj jól, kedvesem.
*Súgja halkan, ajkával simítva végig a hegyes fülön. Nem tudja megállni, hogy keze, miközben végigcirógatja a kedves hátát, ne tévedjen le a fedetlen fenékre, de ez sem több egy röpke érintésnél, magában mosolyogva húzza rá a takarót, nehogy fel találjon fázni véletlenül. Utána ő maga is elhelyezkedik, nem vetkőzik le jobban, nem akarja a lányt terhelni az elmúlt időszak emlékeivel, amiket teste őriz, jobb, ha nem látja őket, hiszen csak még fájóbb lenne mindkettejüknek. Elmúlt, vesszen hát feledésbe, ne fertőzze közös idejüket. Egyik kezével átkarolja a vékony derekat, arcát a szőke tincsek közé fúrja, így szenderül ő is álomra.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-06 13:55:00
Üzenet elküldve: 2012-10-06 13:55:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
// Louis L Archel figyelmébe! //
*Az éj bársonyosan ölelte körül sudár alakját, de amilyen hamar érkezett oly hamar el is szállt. Akárcsak a reggel némi reggelivel és edzéssel. Késő délután felé járhat az idő, mire visszatér szállására, s miután megvált frissen vásárolt csomagjaitól a bárd szobája felé vette az irányt egyik kezében egy üveg jóféle vörösborral, másikban két kehellyel, vállán pedig az ominózus vállvédővel, mely megmentette tegnap a meghűléstől. Ajkán bájos mosoly honol ahogy az ajtófélfának dőlve bekopogtat az ajtón az üveggel.*
- Louis, én vagyok az Ayen, tudja a tegnapi lány a Holdudvarról. Remélem még emlékszik rám. Visszahoztam a vállvédőjét. Kinyitná az ajtót? *S ha a férfi enged óhajának ugyanazzal a nővel találja szemben magát, mint előző éjjel, azzal a különbséggel, hogy most teljes pompájában tündököl. Haja fele lazán feltűzve, füleiben ékszerek garmada, arcán, s kezén érdekes motívumok sorakoznak. Testét egy ujjatlan, haja színéhez hasonlatos átkötős felső öleli körül, melyet mályvaszínű szalagokkal szegtek körül, alul ilyen árnyalatú bő szoknyanadrágot visel. Talpára mézszín cipő simul, sűrű pillái közül elősejlő mélylila íriszei pedig kíváncsian vetülnek a férfira.*
- Hálám jeléül meghívhatom arra az italra amiről tegnap beszéltünk? *Ereszt meg egy huncut félmosolyt, s az ajtótól elrugaszkodva bering szobájába amennyiben hagyja, majd az üveget és a poharakat lerakja az asztalra, hogy tulajdonát visszaadhassa.*
- Köszönöm, jó szolgálatot tett. Az Ön jóságának köszönhetem, hogy nem fáztam meg. Ezért is gondoltam, hogy megihatnánk a pertut. *Kacsint.*
A hozzászólás írója (Ayen Artemor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.06 15:52:45
*Az éj bársonyosan ölelte körül sudár alakját, de amilyen hamar érkezett oly hamar el is szállt. Akárcsak a reggel némi reggelivel és edzéssel. Késő délután felé járhat az idő, mire visszatér szállására, s miután megvált frissen vásárolt csomagjaitól a bárd szobája felé vette az irányt egyik kezében egy üveg jóféle vörösborral, másikban két kehellyel, vállán pedig az ominózus vállvédővel, mely megmentette tegnap a meghűléstől. Ajkán bájos mosoly honol ahogy az ajtófélfának dőlve bekopogtat az ajtón az üveggel.*
- Louis, én vagyok az Ayen, tudja a tegnapi lány a Holdudvarról. Remélem még emlékszik rám. Visszahoztam a vállvédőjét. Kinyitná az ajtót? *S ha a férfi enged óhajának ugyanazzal a nővel találja szemben magát, mint előző éjjel, azzal a különbséggel, hogy most teljes pompájában tündököl. Haja fele lazán feltűzve, füleiben ékszerek garmada, arcán, s kezén érdekes motívumok sorakoznak. Testét egy ujjatlan, haja színéhez hasonlatos átkötős felső öleli körül, melyet mályvaszínű szalagokkal szegtek körül, alul ilyen árnyalatú bő szoknyanadrágot visel. Talpára mézszín cipő simul, sűrű pillái közül elősejlő mélylila íriszei pedig kíváncsian vetülnek a férfira.*
- Hálám jeléül meghívhatom arra az italra amiről tegnap beszéltünk? *Ereszt meg egy huncut félmosolyt, s az ajtótól elrugaszkodva bering szobájába amennyiben hagyja, majd az üveget és a poharakat lerakja az asztalra, hogy tulajdonát visszaadhassa.*
- Köszönöm, jó szolgálatot tett. Az Ön jóságának köszönhetem, hogy nem fáztam meg. Ezért is gondoltam, hogy megihatnánk a pertut. *Kacsint.*
A hozzászólás írója (Ayen Artemor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.06 15:52:45
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370