Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-11-04 12:27:59
Üzenet elküldve: 2012-11-04 12:27:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
* Amint arra számítani lehetett Niori is talpra szökkent. Echnal sejtései szerint, a lány megmaradt érzékei kifinomúltabbak, mint az átlagos embereké, ám ahogy az ellen belépett a szobába, azt még egy süket embert is felvert volna legmélyebb álmából. Csoda, hogy nem bámészkodnak már a folyósókon, persze az itt megpihenő emberek többnyire csak a saját dolgukkal foglalkoznak. Még a fogadós sem törődik midnen aprósággal - azon túl, könnyű lefizetni az illetőt.
A zsoldos csak a szeme sarkából látja a lány reakcióját, de egy kissé az is meglepi. Persze, Niori biztosította Echnált, hogy nem hagyná magát ha olyan helyzetbe kerül, de a férfi azt gondolta inkább csak nagyzol. Hallott már vak, süket, vagy féllábú harcosokról de... Echnal nem az a hiszékeny fajta.
A zsoldos lendületből támad, méghozzá olyan hévvel melyre a támadó látszólag nem igazán számított.
"Mégis mit képzeltek, hogy az ágyban enyelegve rontanak ránk?"
A férfi kardjával hárítja a csapást, s Echnal korholja is magát miért nem akasztotta karjára pajzsát, melyel most akár végzetes csapást is tudna okozni. Ehelyett csupán öklével veri állba a támadót, mely ennek hatására kiesik a folyosóra.
Ez a támadóknak kedvez, mert a másik kettő kihasználja a megnyílt átjárót, s együttesen szorítják hátra a zsoldost, ezzel biztosítván maguknak a szabad bejárást a szobába.
Semelyik férfi nem a felbérelt támadó, de Echnálnak kétsége sincs afelől, hogy ő küldte őket. Talán még ő is beköszön, mielőtt a harc végetér.
Egyik férfinél egy rövidkard, másiknál csupán egy tőr van. Tekintve, hogy Echnal valószínűleg jobban képzett harcos, s hogy Niori botja messze elér, inkább a lánynak hagyja a tőrrel felszerelt támadót, mert azért azt sem szeretné ha hátba szúrnák.*
- Itt az idő, hogy bizonyítsd a rátermettségedet. Tied a jobb oldali.
* Azzal ráront a másik férfira, s csak reméli, hogy a lány tisztában van melyik oldal melyik.*
A zsoldos csak a szeme sarkából látja a lány reakcióját, de egy kissé az is meglepi. Persze, Niori biztosította Echnált, hogy nem hagyná magát ha olyan helyzetbe kerül, de a férfi azt gondolta inkább csak nagyzol. Hallott már vak, süket, vagy féllábú harcosokról de... Echnal nem az a hiszékeny fajta.
A zsoldos lendületből támad, méghozzá olyan hévvel melyre a támadó látszólag nem igazán számított.
"Mégis mit képzeltek, hogy az ágyban enyelegve rontanak ránk?"
A férfi kardjával hárítja a csapást, s Echnal korholja is magát miért nem akasztotta karjára pajzsát, melyel most akár végzetes csapást is tudna okozni. Ehelyett csupán öklével veri állba a támadót, mely ennek hatására kiesik a folyosóra.
Ez a támadóknak kedvez, mert a másik kettő kihasználja a megnyílt átjárót, s együttesen szorítják hátra a zsoldost, ezzel biztosítván maguknak a szabad bejárást a szobába.
Semelyik férfi nem a felbérelt támadó, de Echnálnak kétsége sincs afelől, hogy ő küldte őket. Talán még ő is beköszön, mielőtt a harc végetér.
Egyik férfinél egy rövidkard, másiknál csupán egy tőr van. Tekintve, hogy Echnal valószínűleg jobban képzett harcos, s hogy Niori botja messze elér, inkább a lánynak hagyja a tőrrel felszerelt támadót, mert azért azt sem szeretné ha hátba szúrnák.*
- Itt az idő, hogy bizonyítsd a rátermettségedet. Tied a jobb oldali.
* Azzal ráront a másik férfira, s csak reméli, hogy a lány tisztában van melyik oldal melyik.*
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-11-04 12:07:21
Üzenet elküldve: 2012-11-04 12:07:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
- Ezek szerinte volt egy kisebb, talán nagyobb szünet... Pihenő vagy kényszerpihenő? *Kérdez egészen felélénkülve. Talán csak a mozgás teszi, talán a szoba levegőjét lassan betöltő parázsló rudak gomolyogva terjedő illata, mi annak ellenére, hogy egyfajta füst, belélegezve mégis meglepően frissítően hat a Szellemre.
Az estét már már idillinek is mondhatnák, hiszen a maga módján kellemesen telik. A lányka most már hol egyik, hol másik lábához hajlik, s beszélgetés ellenére is légzése egyre egyenletesebb. A férfi következő szavait hallva is csak bólint, érti. Őt is érték már veszteségek... Bár valószínűleg nem olyan végzetesek, már csak ifjú kora végett sem.*
- Azt hiszem értem, és megértem. * Fűzi hozzá csenden. Erchanl választotta ezt az utat. Hogy mi vitte rá, az már egy másik kérdés, amit idővel talán feltesz... Ismételten rövid csend ül rájuk, Nió pedig beledermed az eddig többé-kevésbé folyamatos mozdulatsorba. Hallása messze nem olyan jó, mint az ebeké, ám az a bizonyos érzék, mit csak Hatodik vénen emelgetnek, egyre gyakrabban figyelmezteti. Látása ugyan csapnivaló, sőt, de az utóbbi időben kezd ráérezni, hogyan lásson, pontosabban érezzen egyre inkább mindent Szellemével, különösen nyugodtabb, átszellemültebb pillanataiban. Bár most nincs igazán ideje elérni a megfelelő lelki nyugalmat... Nem hiába küldte el Idó erre az útra, sok mindet kell még tanuljon, mit a kolostor biztonságos falai között nem tudna. A veszélyérzéke például már így is hihetetlenül sokat javult.
Az ajtó kivágódik, Niorinak pedig szinte erőszakkal kell kipréselnie tüdejéből az imént benne rekedő levegőt, hogy a követező légvétellel, talpra szökkenhessen. Botjának halk csörrenését, mi eddig mellette pihent, míg most kezébe fogja, szinte alig hallani. A lány máris egy mélyebb alapállásban fújja ki ismét a levegőt. Sokan talán butaságnak tartanák, hogy ennyire figyel légzésére, de ha a lélegzet a test energiának, azok megfelelő áramlásának egyik kulcsa, mi sok minden alapja is… Ha maga lenne talán könnyebb dolga lenne, ám most nem igazán mer kezdeményezni, túl sok a kiszámíthatatlanul mozgó test, s elég lenne ha egy apró hibát vét, hogy az ellennek kedvezzen. Hát vár, s ajka hangalakul egy mantrát kezd mormolni. Csupán néhány ismétlődő szó, melyek segítik a koncentrálásban, érzékelésben, mire most fokozottan szüksége lehet.*
Az estét már már idillinek is mondhatnák, hiszen a maga módján kellemesen telik. A lányka most már hol egyik, hol másik lábához hajlik, s beszélgetés ellenére is légzése egyre egyenletesebb. A férfi következő szavait hallva is csak bólint, érti. Őt is érték már veszteségek... Bár valószínűleg nem olyan végzetesek, már csak ifjú kora végett sem.*
- Azt hiszem értem, és megértem. * Fűzi hozzá csenden. Erchanl választotta ezt az utat. Hogy mi vitte rá, az már egy másik kérdés, amit idővel talán feltesz... Ismételten rövid csend ül rájuk, Nió pedig beledermed az eddig többé-kevésbé folyamatos mozdulatsorba. Hallása messze nem olyan jó, mint az ebeké, ám az a bizonyos érzék, mit csak Hatodik vénen emelgetnek, egyre gyakrabban figyelmezteti. Látása ugyan csapnivaló, sőt, de az utóbbi időben kezd ráérezni, hogyan lásson, pontosabban érezzen egyre inkább mindent Szellemével, különösen nyugodtabb, átszellemültebb pillanataiban. Bár most nincs igazán ideje elérni a megfelelő lelki nyugalmat... Nem hiába küldte el Idó erre az útra, sok mindet kell még tanuljon, mit a kolostor biztonságos falai között nem tudna. A veszélyérzéke például már így is hihetetlenül sokat javult.
Az ajtó kivágódik, Niorinak pedig szinte erőszakkal kell kipréselnie tüdejéből az imént benne rekedő levegőt, hogy a követező légvétellel, talpra szökkenhessen. Botjának halk csörrenését, mi eddig mellette pihent, míg most kezébe fogja, szinte alig hallani. A lány máris egy mélyebb alapállásban fújja ki ismét a levegőt. Sokan talán butaságnak tartanák, hogy ennyire figyel légzésére, de ha a lélegzet a test energiának, azok megfelelő áramlásának egyik kulcsa, mi sok minden alapja is… Ha maga lenne talán könnyebb dolga lenne, ám most nem igazán mer kezdeményezni, túl sok a kiszámíthatatlanul mozgó test, s elég lenne ha egy apró hibát vét, hogy az ellennek kedvezzen. Hát vár, s ajka hangalakul egy mantrát kezd mormolni. Csupán néhány ismétlődő szó, melyek segítik a koncentrálásban, érzékelésben, mire most fokozottan szüksége lehet.*
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-11-03 23:36:37
Üzenet elküldve: 2012-11-03 23:36:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
* Echnal hallott már effajta tömörülésekről, de személy szerint nem igazán találkozott szerzetesekkel. Persze, bizonyos harcok előtt voltak olyan emberek, kik többnek állították magukat, mint amik voltak, s azt is mondták, hogy kapcsolatban állnak bizonyos felsőbb vezetőkkel de... Echnal ezeknek az embereknek nem igazán adott sokat a szavukra.*
- Megbízó mindig van, de vannak bizonyos határok amiket nem szívesen lépek át. Amúgy meg... épp most térek vissza a szakmához.
" És te vagy a préda, még ha csak megfigyelni is kell." gondolja magában, hisz most már biztos, hogy van - vagy volt - egy nővére. Tekintve, hogy nem kell végeznie a lánnyal - melyet ennyi ismeret uttán nem szívesen tenne meg -, valószínűleg tényleg a testvére a megbízó.
A zsoldos mosolyogva nézi végig a lány esti 'rituáléját'. Ő többnyire minden kertelés nélkül esik bele az ágyba. Vagy a fáradtságtól, vagy az elfogyasztott bódító ital mennyiségétől.*
- Nehéz, főkként, ha elveszted a társad ki előtte ott volt melletted.
* A férfi gondolatai hajdani várandós asszonyára terelődnek, de gyorsan elhesegeti a rossz emlékeket. Ami volt, elmúlt. Kár rágódni rajta.*
- Az évek folyamán több társam is volt, de csak pár maradt életben, vagy kedves a szívemnek. Az én szakmámban nem jó közel kerülni senkihez, hisz számítani lehet rá, hogy végül elveszíted.* Átvitt értelemben, vagy ténylegesen, hisz Chothal nem egyszer meglépett Echnal elől. Sairáról már nem is beszélve.
Épp mikor a férfi befejezi mondandóját a szuka hirtelen felemeli fejét. Pár pillanattal később Enddyn is csatlakozik hozzá, s már ketten fülelnek a folyosóról beszűrődő zajokra. Habár Echnal nem hall semmit, tudja, hogy a rút pofájú eljött. Viszonylag korán, hisz alig melegedtek bele a beszélgetésbe.
"Biztos szomjas már a kurafi"
Nem is kell sokat várni, egyszercsak berobban az ajtó, s egy kopasz haramia ront be az ajtón. Echnal egy dologra tud gondolni: árulás. Itt nem a megbeszélt csetepaté lesz kialakulóban, hanem valami sokkalta véresebb. Rántja is elő a kardját, hisz a tarfejű ennyi előnnyel is rendelkezik, s ráront a férfira.
Az ajtóban további kettő sorakozik, ám társuktól nem tudnak beljebb jutni.*
A hozzászólás írója (Echnal Garm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.03 23:38:08
- Megbízó mindig van, de vannak bizonyos határok amiket nem szívesen lépek át. Amúgy meg... épp most térek vissza a szakmához.
" És te vagy a préda, még ha csak megfigyelni is kell." gondolja magában, hisz most már biztos, hogy van - vagy volt - egy nővére. Tekintve, hogy nem kell végeznie a lánnyal - melyet ennyi ismeret uttán nem szívesen tenne meg -, valószínűleg tényleg a testvére a megbízó.
A zsoldos mosolyogva nézi végig a lány esti 'rituáléját'. Ő többnyire minden kertelés nélkül esik bele az ágyba. Vagy a fáradtságtól, vagy az elfogyasztott bódító ital mennyiségétől.*
- Nehéz, főkként, ha elveszted a társad ki előtte ott volt melletted.
* A férfi gondolatai hajdani várandós asszonyára terelődnek, de gyorsan elhesegeti a rossz emlékeket. Ami volt, elmúlt. Kár rágódni rajta.*
- Az évek folyamán több társam is volt, de csak pár maradt életben, vagy kedves a szívemnek. Az én szakmámban nem jó közel kerülni senkihez, hisz számítani lehet rá, hogy végül elveszíted.* Átvitt értelemben, vagy ténylegesen, hisz Chothal nem egyszer meglépett Echnal elől. Sairáról már nem is beszélve.
Épp mikor a férfi befejezi mondandóját a szuka hirtelen felemeli fejét. Pár pillanattal később Enddyn is csatlakozik hozzá, s már ketten fülelnek a folyosóról beszűrődő zajokra. Habár Echnal nem hall semmit, tudja, hogy a rút pofájú eljött. Viszonylag korán, hisz alig melegedtek bele a beszélgetésbe.
"Biztos szomjas már a kurafi"
Nem is kell sokat várni, egyszercsak berobban az ajtó, s egy kopasz haramia ront be az ajtón. Echnal egy dologra tud gondolni: árulás. Itt nem a megbeszélt csetepaté lesz kialakulóban, hanem valami sokkalta véresebb. Rántja is elő a kardját, hisz a tarfejű ennyi előnnyel is rendelkezik, s ráront a férfira.
Az ajtóban további kettő sorakozik, ám társuktól nem tudnak beljebb jutni.*
A hozzászólás írója (Echnal Garm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.03 23:38:08
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-11-03 22:57:35
Üzenet elküldve: 2012-11-03 22:57:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Választ követ kérdés, és fordítva, de nincs is ebben semmi különös, a legtöbb beszélgetés így épül fel. *
- Hogy hogy? Nincs megbízód? Vagy... belefáradtál? *Kérdi kicsit talán óvatosan. Nem áll szándékában tapintatlannak lenni, de zsoldosként élni kemény lehet. Ő biztos abban, hogy nem tudna csak úgy, pontosabban pénzért, de adott esetben meggyőződés, szív és lélek nélkül cselekedni. Bár, ez minden bizonnyal nem meg lepő egy ilyen ifjú lánykától. Ahogy a kérdés sem. Elvégre adta magát. Nem úgy, mint a másik. Bár érdeklődésből nincsen hiány, s a maga módján még figyelmes is, mégis… valami nem érez a helyén, még ha nem is tudná meg mondani igazán mi is az, bár erre nem is kéri senki.
Újabb rövid csend, következik. A férfi talán csak gondolataiba merül el a múltba, talán a jövőbe réved, talán csak azt nézi, hogyan áll fel a lány, csattog mezítelen lábaival az asztalig, néhány füstölővel egy tartóval, egy gyertyával, s hogyan kezd bajlódni a tűzszerszámmal... Mire a másik a földre telepszik, próbálkozását siker koronázza, ám visszafelé már kicsit óvatosabban lépked, nehogy a földre kerülő ember bármely tagjába beleakadjon, ismét. A dolog azért mosolyt fest arcára, ott az ágy a szék ők mégis a földön állapodtak meg.
- A Bíbor Hegy rendjéhez tartozom.*Kezdi, amit leül.*
- És igen mostanra már tényleg ők a családom.* Még, ha ebben a családban ő is az első kicsi nővér. Azt különösebben nem hiszi, hogy Erchanl megvádolná azzal, hazudik, s hogy ez lehetetlen, lévén az a rend csal férfiakat fogad sorai közé. Sokan még a rendről sem hallottak, nemhogy annak szokásairól... Tény és való Niori jelenléte és létet már nem egy vitának adott táptalajt.*
- A vérszerinti családom meg... * Szomorkás félmosoly szökök ajakira. A mindig derű tekintetere pedig a múlt vonja finom fátylát.*
- Egészen fiatal voltam, mikor anyám meghalt, apám pedig, nos… nemigen tudott mit kezdeni velem.* Ahogy a környéken szinte senki.*
- Rokonokhoz küldött... de elkeveredtem.* A történet, bár nem a legvidámabb, még sincs nehézre, hogy meséljen róla. Mára megbékélt ezzel is.*
- Néhány év múlva kísért vissza majdani Mesterem Idó, de addigra már... apám a temetőben feküdt anyám oldalán, nővérem felől pedig hiába kérdezősködtünk...
- Így maradt a Rend... Ott először nem érzetem nyűgnek a létem. Maradni akartam... *Mozgatja meg lábfejeit, mintha csak integetne velük, majd előre hajol, olyannyira, hogy törzse szinte felfekszik előre nyújtott lábaira. Igaz, hogy meditálni nem fog elkezdeni, amíg beszélgetnek, de néhány lazító gyakorlat talán a másikat sem zavarja. Sőt, ma este már biztos, hogy bűnözni fog, s elhagyja a formagyakorlatokat.
Következő lépésként pedig szétcsapja lábit, s most a föld felé közelőzik arca, mit végül nem emel fel teljesen, csak kézfejeire támasztja, könyökét pedig a padlóra, úgy kérdez.*
- De nem csak én járom magam az utakat. Azaz bocsánat. * Címzi szavait az ebekhez.*
- Tudom, ti többen vagytok, de az akkor is más. A magány pedig nehéz teher, nem minden ember bírja el... *Tenyereit a földre csapja, s gerincét ívben meghajtja, púposít akár egy jó cica.*
- Voltak társaid, vagy inkább amolyan magányos farkas féle vagy?
- Hogy hogy? Nincs megbízód? Vagy... belefáradtál? *Kérdi kicsit talán óvatosan. Nem áll szándékában tapintatlannak lenni, de zsoldosként élni kemény lehet. Ő biztos abban, hogy nem tudna csak úgy, pontosabban pénzért, de adott esetben meggyőződés, szív és lélek nélkül cselekedni. Bár, ez minden bizonnyal nem meg lepő egy ilyen ifjú lánykától. Ahogy a kérdés sem. Elvégre adta magát. Nem úgy, mint a másik. Bár érdeklődésből nincsen hiány, s a maga módján még figyelmes is, mégis… valami nem érez a helyén, még ha nem is tudná meg mondani igazán mi is az, bár erre nem is kéri senki.
Újabb rövid csend, következik. A férfi talán csak gondolataiba merül el a múltba, talán a jövőbe réved, talán csak azt nézi, hogyan áll fel a lány, csattog mezítelen lábaival az asztalig, néhány füstölővel egy tartóval, egy gyertyával, s hogyan kezd bajlódni a tűzszerszámmal... Mire a másik a földre telepszik, próbálkozását siker koronázza, ám visszafelé már kicsit óvatosabban lépked, nehogy a földre kerülő ember bármely tagjába beleakadjon, ismét. A dolog azért mosolyt fest arcára, ott az ágy a szék ők mégis a földön állapodtak meg.
- A Bíbor Hegy rendjéhez tartozom.*Kezdi, amit leül.*
- És igen mostanra már tényleg ők a családom.* Még, ha ebben a családban ő is az első kicsi nővér. Azt különösebben nem hiszi, hogy Erchanl megvádolná azzal, hazudik, s hogy ez lehetetlen, lévén az a rend csal férfiakat fogad sorai közé. Sokan még a rendről sem hallottak, nemhogy annak szokásairól... Tény és való Niori jelenléte és létet már nem egy vitának adott táptalajt.*
- A vérszerinti családom meg... * Szomorkás félmosoly szökök ajakira. A mindig derű tekintetere pedig a múlt vonja finom fátylát.*
- Egészen fiatal voltam, mikor anyám meghalt, apám pedig, nos… nemigen tudott mit kezdeni velem.* Ahogy a környéken szinte senki.*
- Rokonokhoz küldött... de elkeveredtem.* A történet, bár nem a legvidámabb, még sincs nehézre, hogy meséljen róla. Mára megbékélt ezzel is.*
- Néhány év múlva kísért vissza majdani Mesterem Idó, de addigra már... apám a temetőben feküdt anyám oldalán, nővérem felől pedig hiába kérdezősködtünk...
- Így maradt a Rend... Ott először nem érzetem nyűgnek a létem. Maradni akartam... *Mozgatja meg lábfejeit, mintha csak integetne velük, majd előre hajol, olyannyira, hogy törzse szinte felfekszik előre nyújtott lábaira. Igaz, hogy meditálni nem fog elkezdeni, amíg beszélgetnek, de néhány lazító gyakorlat talán a másikat sem zavarja. Sőt, ma este már biztos, hogy bűnözni fog, s elhagyja a formagyakorlatokat.
Következő lépésként pedig szétcsapja lábit, s most a föld felé közelőzik arca, mit végül nem emel fel teljesen, csak kézfejeire támasztja, könyökét pedig a padlóra, úgy kérdez.*
- De nem csak én járom magam az utakat. Azaz bocsánat. * Címzi szavait az ebekhez.*
- Tudom, ti többen vagytok, de az akkor is más. A magány pedig nehéz teher, nem minden ember bírja el... *Tenyereit a földre csapja, s gerincét ívben meghajtja, púposít akár egy jó cica.*
- Voltak társaid, vagy inkább amolyan magányos farkas féle vagy?
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-11-03 13:49:19
Üzenet elküldve: 2012-11-03 13:49:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
- Ugyanazért jöttem a városba, mint a legtöbb zsoldos: a pénz és a hírnév ígérete.
* "És mindezt meg is kaptam. Na meg ennél sokkal többet."*
- Mostanság többnyire csak vegetálok.
* Ám Echnal azt már nem fűzi hozzá, hogy a teljes kilátástalanság vezette Artheniorba. Annyi mindent elvesztett az évek folyamán, hogy már csak egy valami felett rendelkezhetett önállóan és az nem volt más, mint az élete. Ha akkor valaki jobban odafigyelt rá, talán felismerhették benne a mélyen rejtőző halálvágyat. Nem véletlenül vállalt el minden útjába kerülő kalandot. És végre mikor volt miért élnie, minden megváltozott. Visszasüllyed hát abba az állapotba, mikor csak a halál után koslatott? Vagy már ott is van a mélyben? A Szellem ellen indított hadjárata mit sem bizonyít jobban, de az inkább a bosszún alapszik. Pont azért olyan fontos az az ügy, mert a Szellem létezése bántó az emberi életre nézve.
- Ne zavartasd magad, csak nyugodtan * mondja Echnal a lánynak, miközben gondolataiba mélyedve mered maga elé.
Régen azt mondta, hogy aki letudja győzni az meg is érdemli. Akkor várta, hogy mikor fogják legyőzni, hiszen mindig új ellenfeleket kreált magának. Talán az lenne a bizonyíték, hogy megváltozott, miszerint győzni akar? Ám nem szimplán a harctéren, hanem az örökkévalóság ellen. " A Szellem ellen" Nem, ez a célkitűzés nem jelent semmi mást, csak hogy ugyanolyan, mint régen volt.
Echnal beletörődve cirógatja meg Enddyn fülét, ki élvezi egy kicsit gazdája simogatását, majd a négylábú társa mellé fekszik a földre.*
- Miféle rend? Hát nincs családod? Már ha a szerzeteseket nem vesszük testvéreknek.
A hozzászólás írója (Echnal Garm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.03 13:52:00
* "És mindezt meg is kaptam. Na meg ennél sokkal többet."*
- Mostanság többnyire csak vegetálok.
* Ám Echnal azt már nem fűzi hozzá, hogy a teljes kilátástalanság vezette Artheniorba. Annyi mindent elvesztett az évek folyamán, hogy már csak egy valami felett rendelkezhetett önállóan és az nem volt más, mint az élete. Ha akkor valaki jobban odafigyelt rá, talán felismerhették benne a mélyen rejtőző halálvágyat. Nem véletlenül vállalt el minden útjába kerülő kalandot. És végre mikor volt miért élnie, minden megváltozott. Visszasüllyed hát abba az állapotba, mikor csak a halál után koslatott? Vagy már ott is van a mélyben? A Szellem ellen indított hadjárata mit sem bizonyít jobban, de az inkább a bosszún alapszik. Pont azért olyan fontos az az ügy, mert a Szellem létezése bántó az emberi életre nézve.
- Ne zavartasd magad, csak nyugodtan * mondja Echnal a lánynak, miközben gondolataiba mélyedve mered maga elé.
Régen azt mondta, hogy aki letudja győzni az meg is érdemli. Akkor várta, hogy mikor fogják legyőzni, hiszen mindig új ellenfeleket kreált magának. Talán az lenne a bizonyíték, hogy megváltozott, miszerint győzni akar? Ám nem szimplán a harctéren, hanem az örökkévalóság ellen. " A Szellem ellen" Nem, ez a célkitűzés nem jelent semmi mást, csak hogy ugyanolyan, mint régen volt.
Echnal beletörődve cirógatja meg Enddyn fülét, ki élvezi egy kicsit gazdája simogatását, majd a négylábú társa mellé fekszik a földre.*
- Miféle rend? Hát nincs családod? Már ha a szerzeteseket nem vesszük testvéreknek.
A hozzászólás írója (Echnal Garm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.03 13:52:00
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-11-02 19:11:28
Üzenet elküldve: 2012-11-02 19:11:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Ha a férfi kérette volna magát, akkor bizony kint marad, a lányka ezen a téren sem erőszakos fajta, ért a nemből.
A mosolyt ugyan nem látja, de szinte érzi a szavakon. Fejét kissé félre is biccenti, úgy felel. Hangján pedig érezni, kicsit sem sértődött meg a dolgon.*
- Már, ne haragudj, de nekem nem is áll szándékomban elintézni.*Feleli könnyedén, majd kihámozza magát kimonójából, hogy nekikészüljön a szokásos esti rituáléinak. A bő köntöst összehajtja, s maga mellé teszi. Ahogy mindig, kerülnek is rá olykor foltok evégett... Ahogy az ingszerű ruhadarabra is, mi a kimonó tetején végzi. Ám a lánykán még így is van ruha bőven. S míg ő könnyít, magán újabb kérdés érkezik. S mivel múltjában semmi olyan sincs, amit szégyellne, vagy titkolna. Felel is, miközben lehámoz magáról egy újabb övet, s felsőt, minek már csak könyökéig ér ujja.*
- Igazán csak ide keveredtem. Nincs különösebb úti célom, ha a végső megvilágosodást nem vesszük annak. Vándorukon vagyok, mint a rendemben minden szerzetes az utolsó próbatétel előtt...* S ez az a pont, hol indokolatlanul nagyot sóhajt. Ám a komorabb pillanat hamar tovaillan a lánytól, mintha csak taszítaná, s újult derűvel kérdez, miközben megszabadul a csizmaszerű lábbelitől és a kapcától is. *
- Hát te? Mióta foglalkozol potyogó nőszemélyek elkapásával. Ha pedig nem ez a fő életcélod megtudhatom mi az? * Viszonozza a kérdést, s nem csak, mert úgy illik. A dolog tényleg érdekli, ez látszik ábrázatán is.*
- Mondd, nagyon zavarna titeket, ha gyújtanék egy füstölőt?* Szúrja közben mintegy mellékesen.*
A mosolyt ugyan nem látja, de szinte érzi a szavakon. Fejét kissé félre is biccenti, úgy felel. Hangján pedig érezni, kicsit sem sértődött meg a dolgon.*
- Már, ne haragudj, de nekem nem is áll szándékomban elintézni.*Feleli könnyedén, majd kihámozza magát kimonójából, hogy nekikészüljön a szokásos esti rituáléinak. A bő köntöst összehajtja, s maga mellé teszi. Ahogy mindig, kerülnek is rá olykor foltok evégett... Ahogy az ingszerű ruhadarabra is, mi a kimonó tetején végzi. Ám a lánykán még így is van ruha bőven. S míg ő könnyít, magán újabb kérdés érkezik. S mivel múltjában semmi olyan sincs, amit szégyellne, vagy titkolna. Felel is, miközben lehámoz magáról egy újabb övet, s felsőt, minek már csak könyökéig ér ujja.*
- Igazán csak ide keveredtem. Nincs különösebb úti célom, ha a végső megvilágosodást nem vesszük annak. Vándorukon vagyok, mint a rendemben minden szerzetes az utolsó próbatétel előtt...* S ez az a pont, hol indokolatlanul nagyot sóhajt. Ám a komorabb pillanat hamar tovaillan a lánytól, mintha csak taszítaná, s újult derűvel kérdez, miközben megszabadul a csizmaszerű lábbelitől és a kapcától is. *
- Hát te? Mióta foglalkozol potyogó nőszemélyek elkapásával. Ha pedig nem ez a fő életcélod megtudhatom mi az? * Viszonozza a kérdést, s nem csak, mert úgy illik. A dolog tényleg érdekli, ez látszik ábrázatán is.*
- Mondd, nagyon zavarna titeket, ha gyújtanék egy füstölőt?* Szúrja közben mintegy mellékesen.*
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-11-02 17:37:47
Üzenet elküldve: 2012-11-02 17:37:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
* A lány visszavágásán elmosolyodik, hisz Echnálnak érdeke volt a lány közelében lenni. Szép is lett volna ha kéreti magát.*
- Kérlek, ne vedd sértésnek * vált végre tegezésre* de úgy hiszem engem sem lenne olyan könnyű elintézni.
A lány alvóhelye leginkább azokra az időkre emlékezteti, mikor bizonyos hadjáratokon ő is effélén aludt. Na persze vélhetőleg azok sokkal kényelmetlenebbek voltak - már csak azért is mert a felperzselt csatatér volt alatta.
Ideje többet megtudni a lábáról. Ki tudja, lehet, hogy a megbízó nem is a testvére.*
- Ès, neked mi a történeted? Miért jöttél Artheniorba? Már ha szabad tudnom.
- Kérlek, ne vedd sértésnek * vált végre tegezésre* de úgy hiszem engem sem lenne olyan könnyű elintézni.
A lány alvóhelye leginkább azokra az időkre emlékezteti, mikor bizonyos hadjáratokon ő is effélén aludt. Na persze vélhetőleg azok sokkal kényelmetlenebbek voltak - már csak azért is mert a felperzselt csatatér volt alatta.
Ideje többet megtudni a lábáról. Ki tudja, lehet, hogy a megbízó nem is a testvére.*
- Ès, neked mi a történeted? Miért jöttél Artheniorba? Már ha szabad tudnom.
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-11-02 15:47:35
Üzenet elküldve: 2012-11-02 15:47:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*A hasznos szót hallva csak elgondolkodva bólint egyet, miközben az ebek beslisszannak mellette, végül pedig ők is beballagnak, s maguk módján máris hozzáfognak a szoba kiismeréséhez. A körbejárás után még néhányszor keresztülsétál a szoba belsején is megállapítva hány lépésre vannak egymástól a bútorok, s némi tapogatózással arra is fényt derít, van-e valami az asztalon, s így tovább... Az egész csupán néhány perc, ám közben máris felmerül egy érdekes téma.*
- Jogos felvetés. * Áll meg egy pillanatra, s arcát arra fordítja, ahol a másikat állni véli. Az irány pedig meglehetősen pontos, lévén itt messze nincs akkora zavaró zaj, mint odalent volt.*
- Abban biztos lehetsz, hogy nem könnyíteném meg senki dolgát sem, különösen nem testközelből.* Mosolyodik el nyugodt derűvel. A vörös szempár pedig talányos szikrát vet, de mielőtt jobban megnézhetné Erchnal folytatja ténykedést. Nió mint sok dolgot, ezt is máshogy látja, mint a többség, ám ez nem zavarja.*
- Sokan lepődtek már meg, mert alábecsültek. * Von vállat. Hiszen termete miatt, még ha látna is sokan lebecsülnék, de talán nem is baj, hogy így van, hiszen így könnyebben lep meg bárkit, ha úgy alakul.
Másfelől, mint a legtöbb dolgot, ez is több irányból lehet megközelíteni.*
- De ha már itt tartunk, Te sem vagy jobb ezen a téren. Ugyan olyan könnyelműen elfogadtad a felajánlást, mint ahogy én megtettem azt.* Lépdel vissza az ajtó mellé csomagjáért, mit beljebb visz, hogy előhalássza azt a bizonyos futont s leterítse, nemes egyszerűséggel a földre. Közben tovább beszél, s következő felvetésre pedig senki nem mondhatja, hogy nem jogos, még ha nehezen is hihető.*
- Én is lehetnék szélhámos, aki csak megjátssza magát, vagy akár rosszabb is…* Telepszik az alkalmatosságra törökülésben.*
- Mindettől függetlenül, most is éppen kihasználjuk egymást, elvégre te így ingyen szállsz meg, nekem pedig olykor jó, ha van mellettem valaki...* Fonja keresztbe karjait, mik így teljesen eltűnnek a bő selyem kelme redőiben, míg arcán továbbra is az előbbi derű honol.*
- Jogos felvetés. * Áll meg egy pillanatra, s arcát arra fordítja, ahol a másikat állni véli. Az irány pedig meglehetősen pontos, lévén itt messze nincs akkora zavaró zaj, mint odalent volt.*
- Abban biztos lehetsz, hogy nem könnyíteném meg senki dolgát sem, különösen nem testközelből.* Mosolyodik el nyugodt derűvel. A vörös szempár pedig talányos szikrát vet, de mielőtt jobban megnézhetné Erchnal folytatja ténykedést. Nió mint sok dolgot, ezt is máshogy látja, mint a többség, ám ez nem zavarja.*
- Sokan lepődtek már meg, mert alábecsültek. * Von vállat. Hiszen termete miatt, még ha látna is sokan lebecsülnék, de talán nem is baj, hogy így van, hiszen így könnyebben lep meg bárkit, ha úgy alakul.
Másfelől, mint a legtöbb dolgot, ez is több irányból lehet megközelíteni.*
- De ha már itt tartunk, Te sem vagy jobb ezen a téren. Ugyan olyan könnyelműen elfogadtad a felajánlást, mint ahogy én megtettem azt.* Lépdel vissza az ajtó mellé csomagjáért, mit beljebb visz, hogy előhalássza azt a bizonyos futont s leterítse, nemes egyszerűséggel a földre. Közben tovább beszél, s következő felvetésre pedig senki nem mondhatja, hogy nem jogos, még ha nehezen is hihető.*
- Én is lehetnék szélhámos, aki csak megjátssza magát, vagy akár rosszabb is…* Telepszik az alkalmatosságra törökülésben.*
- Mindettől függetlenül, most is éppen kihasználjuk egymást, elvégre te így ingyen szállsz meg, nekem pedig olykor jó, ha van mellettem valaki...* Fonja keresztbe karjait, mik így teljesen eltűnnek a bő selyem kelme redőiben, míg arcán továbbra is az előbbi derű honol.*
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-11-01 23:08:58
Üzenet elküldve: 2012-11-01 23:08:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
* A kutyák látszólag élvezik a helyzetetm hogy ők állnak a dolgok középpontjában, ám a hívogató szobának ők sem tudnak ellenállni, így testüket a lánynak dörgölve ugyan, de bemennek a szálláshelyre - holott engedélyt nem kaptak rá.
- Igen, hasznos állatok és jó társak. Mellettük sosem érzi egyedül magát az ember.
* A szobába érve Echnal rögtön felméri a terepet, hisz mindig gyanakvó természet volt. Látszólag minden rendben van, de a zsoldos az ajtóval szemben foglal helyet. Tény, hogy vár valakit, de a szokások rabja.
Valahol viccesnek találja Niori szófordulatát, de véletlenül sem neveti el magát. Inkább érdeklődik egy kicsit a lány jelleméről, hisz a 'nővére' semmit sem mondott el róla.*
- Elég könnyen beinvitáltattam magam a szállására. Mi lenne ha rabló lennék, vagy erőszaktevő? Sok ember szívesen kihasználná a helyzetet.
- Igen, hasznos állatok és jó társak. Mellettük sosem érzi egyedül magát az ember.
* A szobába érve Echnal rögtön felméri a terepet, hisz mindig gyanakvó természet volt. Látszólag minden rendben van, de a zsoldos az ajtóval szemben foglal helyet. Tény, hogy vár valakit, de a szokások rabja.
Valahol viccesnek találja Niori szófordulatát, de véletlenül sem neveti el magát. Inkább érdeklődik egy kicsit a lány jelleméről, hisz a 'nővére' semmit sem mondott el róla.*
- Elég könnyen beinvitáltattam magam a szállására. Mi lenne ha rabló lennék, vagy erőszaktevő? Sok ember szívesen kihasználná a helyzetet.
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-11-01 21:13:33
Üzenet elküldve: 2012-11-01 21:13:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Az álmosság átragad Kraggarra is, aki viszont híres az éberségéről. "Hiába, én sem vagyok már a régi. De hogy ilyen gyorsan elálmosodjak... Legalább a sisakomat ledobom a fejemről" Félúton keze fáradtan hullik le keze mellé. "Ez nem normális" gondolja, miközben végigdől az ágyon. "Valami varázslat.... vagy álompor... kis koboldok lettek volna, akik az aranyamat akarják?... nem, ez nem így van, az arany a koboldoké... persze nem az én aranyam, mert az az enyém" Egyre összefüggéstelenebbül gondolkodik. Hangosan meg akarja kérdezni, létezik-e ilyen varázslat, de nem jut el addig, hogy valóban szavakat formáljon. Valószínűleg hiába is próbálkozott volna, mert
Dzsesszelyn már elaludt. Végül kénytelen-kelletlen elalszik, habár végig kínozza az elméjét a gondolat: nem szokványos álom szállt a szemére.*
Dzsesszelyn már elaludt. Végül kénytelen-kelletlen elalszik, habár végig kínozza az elméjét a gondolat: nem szokványos álom szállt a szemére.*
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-11-01 19:24:06
Üzenet elküldve: 2012-11-01 19:24:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Nió a legtöbb dologgal jól boldogul. A maga módján persze. Olykor még olyan dolgokkal is, melyeket nem feltételeznének róla, de volt néhány éve már arra, hogy megtanulja mikor jobb ha segítséget kér, persze ha van rá mód. A lépcsőzés és egy hétköznapi ajtó kinyitása már rég nem tartozik ezek közé. Ezekhez még csak különleges érzékszervekre sincs szükség, pedig a lányka néhány dologra fogékonyabb, mit látó társai. Erre pedig rendje szerzetesei is felfigyeltek,mint hogy mind azok, akikkel hosszabban időzött...
Az ajtó közben feltárul, de a felmerülő kérdések még egy rövid ideig kint tartják őket. Erchnal s kutyái ábrázatát ugyan nem látja mégis derűs nyugalommal vár a férfi válaszára.*
- Olykor megesik.* Feleli csendesen, bármi nemű rosszallás nélkül hangjában vagy arcán. Nem dolga hogy ítélkezzék bárki felett. Inkább, már a közeledő négylábúakra figyel. Szabad kezét nyitott tenyérrel némileg eltartja magától, s ha kell, lejjebb is, hogy ha a bundások úgy vélik, szabadon szaglászhassák, ismerkedhessenek. S ha már érzi kezén leheletük melegét, finoman próbálja megsimogatni buksijuk, mintegy viszonozva az érdeklődést.*
- Sziasztok. *Mosolyodik el s még fejét is megbillenti. Majd ismét a gazdájuk felé fordítja arcát.*
- Ezek szerint csak nem rég csatlakozott hozzátok. Nekem is volt egy kutyám. Sokat segített.* Jegyzi meg némileg ködös tekintettel s ábrándos fél mosollyal, de a gondolatbeli kalandozás nem tart túl soká.*
- Én úgy vélem, ebnyien még gond nélkül elférünk.* Jelzi egy kézmozdulattal, hogy részéről 'szabad az út'. Ha a négylábúak és a férfi már bent vannak, maga is besorjázik. Beteszi maga mögött az ajtót, majd elkezd 'szétnézni'. Csomagját az ajtó mellé teszi, majd körbejárja a szobát. Először csak a falak mellett, majd a belsőbb területeket is.*
- Csak szétnézek.* Magyarázza közben, mielőtt még a másik bolondnak is nézné.*
A hozzászólás írója (Niori Esirou) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.01 20:10:58
Az ajtó közben feltárul, de a felmerülő kérdések még egy rövid ideig kint tartják őket. Erchnal s kutyái ábrázatát ugyan nem látja mégis derűs nyugalommal vár a férfi válaszára.*
- Olykor megesik.* Feleli csendesen, bármi nemű rosszallás nélkül hangjában vagy arcán. Nem dolga hogy ítélkezzék bárki felett. Inkább, már a közeledő négylábúakra figyel. Szabad kezét nyitott tenyérrel némileg eltartja magától, s ha kell, lejjebb is, hogy ha a bundások úgy vélik, szabadon szaglászhassák, ismerkedhessenek. S ha már érzi kezén leheletük melegét, finoman próbálja megsimogatni buksijuk, mintegy viszonozva az érdeklődést.*
- Sziasztok. *Mosolyodik el s még fejét is megbillenti. Majd ismét a gazdájuk felé fordítja arcát.*
- Ezek szerint csak nem rég csatlakozott hozzátok. Nekem is volt egy kutyám. Sokat segített.* Jegyzi meg némileg ködös tekintettel s ábrándos fél mosollyal, de a gondolatbeli kalandozás nem tart túl soká.*
- Én úgy vélem, ebnyien még gond nélkül elférünk.* Jelzi egy kézmozdulattal, hogy részéről 'szabad az út'. Ha a négylábúak és a férfi már bent vannak, maga is besorjázik. Beteszi maga mögött az ajtót, majd elkezd 'szétnézni'. Csomagját az ajtó mellé teszi, majd körbejárja a szobát. Először csak a falak mellett, majd a belsőbb területeket is.*
- Csak szétnézek.* Magyarázza közben, mielőtt még a másik bolondnak is nézné.*
A hozzászólás írója (Niori Esirou) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.01 20:10:58
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-11-01 15:49:13
Üzenet elküldve: 2012-11-01 15:49:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Ismét egy naplemente. Érdekes mód, vagy talán mégsem hiszen mélységi, ő mindig pár perccel naplemente előtt szokott megébredni. Körbenéz. Idegen a hely. Nagyot nyújtózik majd mélyet szippant a friss levegőből. Most már komolyan éhes. Még szerencse, hogy a hátizsákjában még akad valami szárított hús meg pár napos kenyér. Nem a királyné ünnepi lakomája de mára az is jó lesz.*
* A szobában van egy kis asztalka és egy szék. Moon kipakol oda és lassan békésen enni kezd. Jól megrágja a falatokat és közben átgondolja a ma esti teendőit is.*
* El kellene menni a kovácsműhelybe, na meg jó volna végre rálelni a rokonokra is, talán valamivel jobb sora lenne mint itt.*
* Az utolsó darab húst különösen becsben tartja. Jól megrágja, megforgatja majd lenyeli, ha ismét enni akar akkor talán a piacteret is érdemes volna útba ejtenie.*
* Feláll az asztal mellől. Körbenéz alaposan hisz a szobát csak egy napra vette ki. Hálóingjét leveti majd fürgén felöltözködik miután jó alaposan áttúrta a zsákja tartalmát. Ruhát cserél. Jó pár napja mindig ezt az egyszerű semmitmondó na meg főleg igen csak gyengécske öltözetet viseli. A napokban igen lehűlt a levegő, ideje előszedni az őszi kollekciót.*
*Vastag szürke pulóvert, barna gyapjúnadrágot és egy mellényt kap a hátára. A mellény egy régi darabja ruhatárának, talán még kilenc évesen kapta, most kissé furcsán áll rajta. Hóna aljban szűk, és főleg derékban rövid. Lábaira barna bakancsot húz.*
* Ha már az öltözködéssel így megvan az eddig költői rendetlenségben széjjel hajigált is nadrágot és vékony trikót hajtogatja vissza a megcsappant gyomrú hátizsákba. Nem is olyan rossz dolog néha átöltözni, így a cipelni valója is lecsökkent.*
* Úgy tűnik akár el is hagyhatná a szobát amikor ismét eszébe jut valami. Még sem lehet szét hányva otthagyni egy ágyat. Zsákot leteszi az asztalra, és nekiáll szépen leteríteni az ágyat elfedve a nappali rémálom okozta hánykolódás nyomait.*
*Újabb ötlete támad. Táskáját a vállára dobja viszont az imént még a tokjában lógó hosszútőrtől inkább még itt megválik. A folyosó végén látott egy kulcsra zárható szekrényt miben más harcosok is tárolhatják fölösleges fegyvereiket. Moon miután kulcsra zárta ideiglenes szobájának az ajtaját egyenesen elindult megkeresni a fogadóban szolgáló szobalányt. Neki tudnia kell mi a metódus, hogy az elf mestertől örökölt fegyvert biztos helyen tudhassa*
* A lány átveszi tőle a fegyvert, ad cserébe érte egy pappírost amin egy szám van csak. Moon csodálkozva nézi majd vállat ránt.*
- Köszönöm. *mondja majd lesiet a lépcsőn, elhagyja a fogadót. Útja a Gazdagnegyeden keresztül a kovácsműhely felé vezet.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.01 15:53:24
* A szobában van egy kis asztalka és egy szék. Moon kipakol oda és lassan békésen enni kezd. Jól megrágja a falatokat és közben átgondolja a ma esti teendőit is.*
* El kellene menni a kovácsműhelybe, na meg jó volna végre rálelni a rokonokra is, talán valamivel jobb sora lenne mint itt.*
* Az utolsó darab húst különösen becsben tartja. Jól megrágja, megforgatja majd lenyeli, ha ismét enni akar akkor talán a piacteret is érdemes volna útba ejtenie.*
* Feláll az asztal mellől. Körbenéz alaposan hisz a szobát csak egy napra vette ki. Hálóingjét leveti majd fürgén felöltözködik miután jó alaposan áttúrta a zsákja tartalmát. Ruhát cserél. Jó pár napja mindig ezt az egyszerű semmitmondó na meg főleg igen csak gyengécske öltözetet viseli. A napokban igen lehűlt a levegő, ideje előszedni az őszi kollekciót.*
*Vastag szürke pulóvert, barna gyapjúnadrágot és egy mellényt kap a hátára. A mellény egy régi darabja ruhatárának, talán még kilenc évesen kapta, most kissé furcsán áll rajta. Hóna aljban szűk, és főleg derékban rövid. Lábaira barna bakancsot húz.*
* Ha már az öltözködéssel így megvan az eddig költői rendetlenségben széjjel hajigált is nadrágot és vékony trikót hajtogatja vissza a megcsappant gyomrú hátizsákba. Nem is olyan rossz dolog néha átöltözni, így a cipelni valója is lecsökkent.*
* Úgy tűnik akár el is hagyhatná a szobát amikor ismét eszébe jut valami. Még sem lehet szét hányva otthagyni egy ágyat. Zsákot leteszi az asztalra, és nekiáll szépen leteríteni az ágyat elfedve a nappali rémálom okozta hánykolódás nyomait.*
*Újabb ötlete támad. Táskáját a vállára dobja viszont az imént még a tokjában lógó hosszútőrtől inkább még itt megválik. A folyosó végén látott egy kulcsra zárható szekrényt miben más harcosok is tárolhatják fölösleges fegyvereiket. Moon miután kulcsra zárta ideiglenes szobájának az ajtaját egyenesen elindult megkeresni a fogadóban szolgáló szobalányt. Neki tudnia kell mi a metódus, hogy az elf mestertől örökölt fegyvert biztos helyen tudhassa*
* A lány átveszi tőle a fegyvert, ad cserébe érte egy pappírost amin egy szám van csak. Moon csodálkozva nézi majd vállat ránt.*
- Köszönöm. *mondja majd lesiet a lépcsőn, elhagyja a fogadót. Útja a Gazdagnegyeden keresztül a kovácsműhely felé vezet.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.01 15:53:24
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-11-01 12:19:19
Üzenet elküldve: 2012-11-01 12:19:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*Törp mértékben nagy léptei, zajosan csattannak a nyikorgó falépcsőn. Felfele vezető útján a másnap reggelen gondolkozik. "Merre érdemes szét néznem Artheniorban?" Kérdezi magától a a lépcső csúcsára érve. Az utolsó szobát kapta meg a folyosón, ennél fogva arra veszi az irányt. A kulcsot a zárba helyezi és elfordítja. Az ablak nélküli szobában,a törp otthon érzi magát. Ledobja magáról csizmáját, és kopott páncélját az egyik sarokba és lehuppan az ágyra. Két kezét a feje alá helyezi és ellazul. Egy ideig még mereng a másnapon, de végül mély álomba merül, horkolását a mellette lévő szobában is hallják.*
*Másnap reggel nehezen de végül felkel, megmosakszik a friss vízben, újra magára ölti felszerelését. Egy ideig még elidőz a szobában majd elindul a lépcső felé. Leérve hangosan elköszön a fogadóba tartózkodóktól, és a fogadóstól, majd kilép a nyikorgó ajtón. Újra a főtéren találja magát ahol nagy a nyüzsgés, sok ember gyülekezik. Elhatározza kideríti mi ennek az oka.*
*Másnap reggel nehezen de végül felkel, megmosakszik a friss vízben, újra magára ölti felszerelését. Egy ideig még elidőz a szobában majd elindul a lépcső felé. Leérve hangosan elköszön a fogadóba tartózkodóktól, és a fogadóstól, majd kilép a nyikorgó ajtón. Újra a főtéren találja magát ahol nagy a nyüzsgés, sok ember gyülekezik. Elhatározza kideríti mi ennek az oka.*
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-11-01 12:07:18
Üzenet elküldve: 2012-11-01 12:07:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Eredárvadászat //
- Vagy csupán a kíváncsiságukat keltem fel azzal, hogy az én fejemet nem tudják elcsavarni. Ez amolyan... Kihívás lehet számukra. *ellenkezik, de végül elgondolkozik* Bár az sincs kizárva, hogy tudat alatt ugyan, de érzékelik, hogy közük van hozzám. Igen sok a megválaszolatlan kérdés, az a baj.
*Csóválja meg fejét, végül térdére támasztja könyökét, majd tenyerébe temeti arcát. Csak remélni tudja, hogy a kérdések majd megválaszolásra kerülnek, de egyre jobban kezd arra rájönni, hogy bizony ha valamit is el akarnak érni, akkor saját tapasztalatokra lesz szükség. Más nem rendelkezik azzal a képességgel, amivel a Vörös, így e tapasztalatokat egyedül ő tudja begyűjteni.*
- Megértem az aggódásod, hiszen hosszú ideig tartott, mire megtaláltál, s a képességem számodra felbecsülhetetlen kincset jelent. *közelebb hajol hozzá, s megsimítja arcát* De ne feledd, hogy bejártam a világot, megannyi veszély leselkedett rám, s játszottam a Sorssal, ám mégis itt vagyok... Ez csak jelent valamit!
*Mondja biztatósan, gyengéden, lágyan, végül elhúzza kezét, s hátradől az ágyon. Érzi, hogy Yume gyógykrémje megtette hatását, hiszen sebei már nem feszülnek annyira, s a szúró, égető érzés is lassacskán alább marad. Most érzi csak igazán, mennyire kimerült a teste az utóbbi időben, s hogy egy órácska pihenés is csodákra képes. Az elmúlt napokban megállás nélkül harcolt, gyalogolt, majd megint harcolt, s megint gyalogolt... El sem tudja képzelni a hölgy, hogy a társasága milyen kellemes is most a férfi számára. Egy apró harmatcsepp a virág szirmain...*
- Azt mindig is tudtam, hogy akadnak rajtam furcsa dolgok, no de ezeknek igyekeztem nem tulajdonítani különösebb jelentést. Azt az alakot a hátamon mondjuk nem tudtam hova rakni... Mindig is próbáltam egy kusza, velem született foltnak képzelni, amit a mai napig sikerült is bemesélnem magamnak. Ám mint ezt is, sok mást is megdöntöttél... *kacsint* Igen sok dolog fordult ma az ellentettjére, amik hosszú, hosszú évek munkájába teltek, míg magammal is el tudtam hitetni egy olyan verziót, ami e világi magyarázattal szolgál.
*Mondja kissé kiábrándultan, hiszen szoknia kell még ezt a helyzetet, ugyanakkor érzi, hogy ez a hatalmas információáradat, melyet Yume zúdított rá az elmúlt egy órában, nagyon is hasznos volt. Tudatalattija is kezdi feldolgozni a hallottakat, s ezzel egyúttal egy kellemes érzést generál a Vörös számára. Tán nincs már olyan messze a cél, mint azt gondolná...*
- ... s ez egy igen előnyös tulajdonság.
*Jegyzi meg elismerően a férfi, mikor végre saját lábán állhat a próba után. Egy finom, törékeny, és bájos hölgy számára bizony hatalmas előny, ha külseje ellenére nem egy virágszál erejével rendelkezik.*
- Nem csak szép, de furfangos is? Azt hiszem, jó párost fogunk alkotni...
*Jegyzi meg sejtelmesen, mikor is közli a hölgyemény, hogy le akarják festeni, s oda készül ilyen bájosan. Szimpatikus Mordachnak eme tulajdonság, hogy mindenből igyekszik hasznot húzni magának, ugyanakkor intően felemeli kezét.*
- Bár korainak hangozhat, amit mondani fogok, de... Ha egy újjal is hozzád ér...
*Nyitva is hagyja a mondatot, nem fejezi be, de teljesen biztos benne, hogy Yume értette a célzását. Igen sok olyan bolond van a világon, akik szeretik kihasználni az ilyen helyzeteket. Bár e hölgyeményt nem kell félteni, hiszen már bizonyított, akkor is jobb az óvatosság.*
- Vigyázz magadra...
*Mondja végül lágyan, mikor a hölgyemény távozik az ajtón, ami halk nyikorgással csukódik be.
Amint fekszik az ágyon, azon töpreng, hogy ez az egész vajon csak egy álom volt, vagy tényleg minden felborult ennyire? Talán a lenti gyógyfőzet okozhatott hallucinációkat? Vagy egyszerűen csak a sok mágia tette meg hatását? E gondolatok közepette ringatja is magát álomba, s egészen reggelig úgy alszik, hogy semmivel sem lehet felébreszteni.
Az első napsugarak lágyan nyilallnak be az ablakon, mire Mordach nagy sóhajjal, kissé nyögve a másik oldalára fordul. Pár percig csak helyezkedik, ficereg, végül kinyitja szemeit... Szinte ebben a pillanatban kerekedik el szeme, ugrik egy hatalmasat, s nagy koppanással érkezik a földre.*
- Te jó ég...
*Nyöszörög a földön, majd megjelenik keze az ágy szélén, s nagynehezen, sápadt arccal felhúzza magát, mintha épp egy szikla szélén kapaszkodna.*
- Az álmaim teljesen elkergették a tegnap estét, úgy látszik, még nem ülepedtek le a dolgok... *fintorogva mászik fel az ágyra* Elnézést...
*Vigyorodik el végül saját magán, majd a hölgyeményhez közelebb húzódva megsimogatja arcát.*
- Remélem jól sikerült az éjjel...
*Jegyzi meg halovány mosollyal, végül feltápászkodik, fúj egy nagyot, s szekrényéhez lép. Ruháit könnyedén dobja le magáról, amúgy sem szokta magát zavartatni, most pedig főleg nem is lenne már értelme... Előkap szekrényéből egy fekete nadrágot és inget, majd miután felöltötte azokat, felhúzza fekete bakancsát. Egy fontos dolog is megakad szeme előtt, mégpedig pár fekete szalag, amivel a bálra akarta kicsit feldobni vörös hajzuhatagját.*
- Ha megkérhetlek, ezeket majd befonod a hajamba?
*Lóbálja meg a szalagokat, majd lerakja őket az ágyra, kihúzza magát, s csípőre rakja kezeit.*
- Úgy vélem, akár indulhatunk is. Remélem, sikerrel járunk majd...
- Vagy csupán a kíváncsiságukat keltem fel azzal, hogy az én fejemet nem tudják elcsavarni. Ez amolyan... Kihívás lehet számukra. *ellenkezik, de végül elgondolkozik* Bár az sincs kizárva, hogy tudat alatt ugyan, de érzékelik, hogy közük van hozzám. Igen sok a megválaszolatlan kérdés, az a baj.
*Csóválja meg fejét, végül térdére támasztja könyökét, majd tenyerébe temeti arcát. Csak remélni tudja, hogy a kérdések majd megválaszolásra kerülnek, de egyre jobban kezd arra rájönni, hogy bizony ha valamit is el akarnak érni, akkor saját tapasztalatokra lesz szükség. Más nem rendelkezik azzal a képességgel, amivel a Vörös, így e tapasztalatokat egyedül ő tudja begyűjteni.*
- Megértem az aggódásod, hiszen hosszú ideig tartott, mire megtaláltál, s a képességem számodra felbecsülhetetlen kincset jelent. *közelebb hajol hozzá, s megsimítja arcát* De ne feledd, hogy bejártam a világot, megannyi veszély leselkedett rám, s játszottam a Sorssal, ám mégis itt vagyok... Ez csak jelent valamit!
*Mondja biztatósan, gyengéden, lágyan, végül elhúzza kezét, s hátradől az ágyon. Érzi, hogy Yume gyógykrémje megtette hatását, hiszen sebei már nem feszülnek annyira, s a szúró, égető érzés is lassacskán alább marad. Most érzi csak igazán, mennyire kimerült a teste az utóbbi időben, s hogy egy órácska pihenés is csodákra képes. Az elmúlt napokban megállás nélkül harcolt, gyalogolt, majd megint harcolt, s megint gyalogolt... El sem tudja képzelni a hölgy, hogy a társasága milyen kellemes is most a férfi számára. Egy apró harmatcsepp a virág szirmain...*
- Azt mindig is tudtam, hogy akadnak rajtam furcsa dolgok, no de ezeknek igyekeztem nem tulajdonítani különösebb jelentést. Azt az alakot a hátamon mondjuk nem tudtam hova rakni... Mindig is próbáltam egy kusza, velem született foltnak képzelni, amit a mai napig sikerült is bemesélnem magamnak. Ám mint ezt is, sok mást is megdöntöttél... *kacsint* Igen sok dolog fordult ma az ellentettjére, amik hosszú, hosszú évek munkájába teltek, míg magammal is el tudtam hitetni egy olyan verziót, ami e világi magyarázattal szolgál.
*Mondja kissé kiábrándultan, hiszen szoknia kell még ezt a helyzetet, ugyanakkor érzi, hogy ez a hatalmas információáradat, melyet Yume zúdított rá az elmúlt egy órában, nagyon is hasznos volt. Tudatalattija is kezdi feldolgozni a hallottakat, s ezzel egyúttal egy kellemes érzést generál a Vörös számára. Tán nincs már olyan messze a cél, mint azt gondolná...*
- ... s ez egy igen előnyös tulajdonság.
*Jegyzi meg elismerően a férfi, mikor végre saját lábán állhat a próba után. Egy finom, törékeny, és bájos hölgy számára bizony hatalmas előny, ha külseje ellenére nem egy virágszál erejével rendelkezik.*
- Nem csak szép, de furfangos is? Azt hiszem, jó párost fogunk alkotni...
*Jegyzi meg sejtelmesen, mikor is közli a hölgyemény, hogy le akarják festeni, s oda készül ilyen bájosan. Szimpatikus Mordachnak eme tulajdonság, hogy mindenből igyekszik hasznot húzni magának, ugyanakkor intően felemeli kezét.*
- Bár korainak hangozhat, amit mondani fogok, de... Ha egy újjal is hozzád ér...
*Nyitva is hagyja a mondatot, nem fejezi be, de teljesen biztos benne, hogy Yume értette a célzását. Igen sok olyan bolond van a világon, akik szeretik kihasználni az ilyen helyzeteket. Bár e hölgyeményt nem kell félteni, hiszen már bizonyított, akkor is jobb az óvatosság.*
- Vigyázz magadra...
*Mondja végül lágyan, mikor a hölgyemény távozik az ajtón, ami halk nyikorgással csukódik be.
Amint fekszik az ágyon, azon töpreng, hogy ez az egész vajon csak egy álom volt, vagy tényleg minden felborult ennyire? Talán a lenti gyógyfőzet okozhatott hallucinációkat? Vagy egyszerűen csak a sok mágia tette meg hatását? E gondolatok közepette ringatja is magát álomba, s egészen reggelig úgy alszik, hogy semmivel sem lehet felébreszteni.
Az első napsugarak lágyan nyilallnak be az ablakon, mire Mordach nagy sóhajjal, kissé nyögve a másik oldalára fordul. Pár percig csak helyezkedik, ficereg, végül kinyitja szemeit... Szinte ebben a pillanatban kerekedik el szeme, ugrik egy hatalmasat, s nagy koppanással érkezik a földre.*
- Te jó ég...
*Nyöszörög a földön, majd megjelenik keze az ágy szélén, s nagynehezen, sápadt arccal felhúzza magát, mintha épp egy szikla szélén kapaszkodna.*
- Az álmaim teljesen elkergették a tegnap estét, úgy látszik, még nem ülepedtek le a dolgok... *fintorogva mászik fel az ágyra* Elnézést...
*Vigyorodik el végül saját magán, majd a hölgyeményhez közelebb húzódva megsimogatja arcát.*
- Remélem jól sikerült az éjjel...
*Jegyzi meg halovány mosollyal, végül feltápászkodik, fúj egy nagyot, s szekrényéhez lép. Ruháit könnyedén dobja le magáról, amúgy sem szokta magát zavartatni, most pedig főleg nem is lenne már értelme... Előkap szekrényéből egy fekete nadrágot és inget, majd miután felöltötte azokat, felhúzza fekete bakancsát. Egy fontos dolog is megakad szeme előtt, mégpedig pár fekete szalag, amivel a bálra akarta kicsit feldobni vörös hajzuhatagját.*
- Ha megkérhetlek, ezeket majd befonod a hajamba?
*Lóbálja meg a szalagokat, majd lerakja őket az ágyra, kihúzza magát, s csípőre rakja kezeit.*
- Úgy vélem, akár indulhatunk is. Remélem, sikerrel járunk majd...
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-31 22:25:30
Üzenet elküldve: 2012-10-31 22:25:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
Patkányfarok? Bájos név...
*Nem ellenkezik, felkapja táskáját - minden holmija benne van, amire szüksége lehet -, és már készen is áll az indulásra.*
A varázserőmre ne nagyon építs *húzza el a száját.* Az egyetlen használható képességem az, amit már te is ismersz, ezen kívül csak egészen alapvető varázslatokra vagyok képes... többek között tanulni jöttem ide, de nem vagyok valami türelmes diák...
*Felkel az ágyról, és az ajtó mellett várja, hogy Eton is elkészüljön.*
Remélem, valami olyasmit loptál el ettől a Doranától, ami miatt megérte magadra haragítani...
*Nem ellenkezik, felkapja táskáját - minden holmija benne van, amire szüksége lehet -, és már készen is áll az indulásra.*
A varázserőmre ne nagyon építs *húzza el a száját.* Az egyetlen használható képességem az, amit már te is ismersz, ezen kívül csak egészen alapvető varázslatokra vagyok képes... többek között tanulni jöttem ide, de nem vagyok valami türelmes diák...
*Felkel az ágyról, és az ajtó mellett várja, hogy Eton is elkészüljön.*
Remélem, valami olyasmit loptál el ettől a Doranától, ami miatt megérte magadra haragítani...
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-31 07:44:18
Üzenet elküldve: 2012-10-31 07:44:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Végre megérkezett. Hosszú út volt ez egy mélységi nősténykének. Legalább egy hetet utazott postakocsin majd pedig amint átlépte a város kapuját ahelyett, hogy szállást keresett volna a napfelkelte előtt Moon inkább elindult megkeresni a barakkot. Ott töltötte a nap legfőbb és legfényesebb részét. Semmit nem evett csak gyakorolt és átismételte öreg elf mestere tanításait az akaraterőről és önmegtartóztatásról. Gyakorolt és gyakorlatozás közben összetalálkozott néhány érdekes távoli rokonnal.*
* Most már éjfél környékén jár. Enni még most sem evett de nem is fog. A test fáradtsága átvette az uralmat fölötte. Épp csak körbenéz majd gyorsan levetkezik egy sietős mosakodáshoz majd hálóingbe bújik és már el is nyúlt az ágyban. Nem telik bele öt percbe és már alszik is. Átalussza a következő napot is, csak valamivel napfelkelte előtt nyílnak meg a smaragdszín íriszek.*
* Most már éjfél környékén jár. Enni még most sem evett de nem is fog. A test fáradtsága átvette az uralmat fölötte. Épp csak körbenéz majd gyorsan levetkezik egy sietős mosakodáshoz majd hálóingbe bújik és már el is nyúlt az ágyban. Nem telik bele öt percbe és már alszik is. Átalussza a következő napot is, csak valamivel napfelkelte előtt nyílnak meg a smaragdszín íriszek.*
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-31 04:36:23
Üzenet elküldve: 2012-10-31 04:36:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
*Próbál uralkodni félelmén. De tudja, hogy Dorana olyan hatalommal rendelkezik, ami elől kitérni és elmenekülni sem lehet, de egyelőre hogy szembenézzen vele, azt lehetetlennek tartja.* -Először is ki kéne derítenünk, hogy tényleg a városban van-e. Szóval azt javaslom látogassuk meg a félszemű barátomat, a Patkányfarok nevű becsületsüllyesztőben. Ja öreg Torrak mindig jól informált, hogy kik jönnek mennek Artheniorban. "Ketten még nagyon kevesen vagyunk egy Dorana szintű problémával szemben. Nem ártana még valaki, aki velünk tart, kár, hogy senkiben nem bízhatok." -Eris kedvesem, mondd csak Te tulajdonképpen mekkora varázserővel rendelkezel, mi az a legnagyobb varázslat, amit ezidáig végrehajtottál? *Közben összeszedi a cuccait és felkészül az indulásra.*
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-30 23:41:33
Üzenet elküldve: 2012-10-30 23:41:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
* Most, hogy a nevét is tudja, valamint, hogy tegeződhetnek is, a zsoldosnak sokkal könnyebb dolga lesz. Nem kell majd állandóan ügyelni a nyelvére.
Echnal örömmel látja, hogy a lány segítség nélkül jut fel az emeletere. Mások talán elítélnék ezért, de esze ágába sem volt felsegíteni a lányt - feltéve ha az nem kéri ezt külön. Na nem azért mert nehezére esett volna, vagy mert nem akarta. Egyszerűen arról van szó, hogy az ilyen embereknek meg kell tanulniuk gondoskodni magukról. Ha mindig van mellettük valaki aki állandóan támogatja, sosem lesz életképes. Persze így is csak bizonyos korlátok között lehet ezt életnek nevezni, de a lány legalább nem tudja mit veszített.
Mikor a lány megáll az ajtó előtt, s felteszi az igen nyilvánvaló kérdést, Echnal arcba csapja magát.
" Hogy mehettek ki a fejemből?"
Echnal hátratekint a két kutyára, kiknek értelmes arcán, mintha a sértődöttséget vélné felfedezni. Már a száját nyitná, hogy kimagyarázza magát, mikor ebei tekintete inkább a lányra siklanak, s útjukat is felé veszik.*
- Én nem is értem, hogy feledkezhettem meg róluk. Odalent nagy volt a felfordulás, csak ez lehet az oka. Ők a kutyáim, Enddyn és... nos a szukának még nincs neve. Nem kell félni tőlük, nem bántanak olyat, akit én sem akarok.
* Echnal látja a kitárt ajtót, de csak akkor lép be a szobába, ha a lány döntött a kutyák sorsáról. Elvégre ha kell majd kint maradnak. Tudnak vigáyzni magukra - hiszen rájuk ma este nem kell, akkor fuccsba menne a terv.*
Echnal örömmel látja, hogy a lány segítség nélkül jut fel az emeletere. Mások talán elítélnék ezért, de esze ágába sem volt felsegíteni a lányt - feltéve ha az nem kéri ezt külön. Na nem azért mert nehezére esett volna, vagy mert nem akarta. Egyszerűen arról van szó, hogy az ilyen embereknek meg kell tanulniuk gondoskodni magukról. Ha mindig van mellettük valaki aki állandóan támogatja, sosem lesz életképes. Persze így is csak bizonyos korlátok között lehet ezt életnek nevezni, de a lány legalább nem tudja mit veszített.
Mikor a lány megáll az ajtó előtt, s felteszi az igen nyilvánvaló kérdést, Echnal arcba csapja magát.
" Hogy mehettek ki a fejemből?"
Echnal hátratekint a két kutyára, kiknek értelmes arcán, mintha a sértődöttséget vélné felfedezni. Már a száját nyitná, hogy kimagyarázza magát, mikor ebei tekintete inkább a lányra siklanak, s útjukat is felé veszik.*
- Én nem is értem, hogy feledkezhettem meg róluk. Odalent nagy volt a felfordulás, csak ez lehet az oka. Ők a kutyáim, Enddyn és... nos a szukának még nincs neve. Nem kell félni tőlük, nem bántanak olyat, akit én sem akarok.
* Echnal látja a kitárt ajtót, de csak akkor lép be a szobába, ha a lány döntött a kutyák sorsáról. Elvégre ha kell majd kint maradnak. Tudnak vigáyzni magukra - hiszen rájuk ma este nem kell, akkor fuccsba menne a terv.*
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-30 21:38:27
Üzenet elküldve: 2012-10-30 21:38:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
// Eredárvadászat //
- Hárommal több, mint amennyinek lennie kellene.
*Húzza el száját a beszámolót hallva, azonban talál benne néhány számára is érdekes s talán használható részletet. Mégpedig, hogy az eredárok furcsamód nem elpusztítani, hanem elcsábítani akarják. Eltűnődik azon ez vajon miért lehet.
"Talán maguk közül valónak érzékelik. Ez még hasznunkra lehet."
Méri végig a Vöröst gondolataiba merülve. Ugyanakkor az is szemet szúr neki, hogy más intenzitással jelentkezik az érzés.
"Van akinél csak tapintás után, míg másnál a puszta jelenlét is elég. Hmm..."
Raktároz el minden apró kis mozaikot remélvén egyszer összeáll majd belőlük a teljes kép.*
- Ez ismerős. Ha akarnak valamit bármire képesek. *Sóhajtja halkan, szinte csak magának.*
- Arra kíváncsi lettem volna. *Élednek íriszeiben huncut lángnyelvecskék, s mellé enyhén el is mosolyodik ahogy elképzeli hogyan beszél Mordach egy eredárnak ellenérzéseiről. Szinte észrevétlenül, de Yume egyre jobban nyit a másik felé. Persze az abszolút közvetlenségtől még távol vannak, de ha ismerné neveltetését tudná, hogy ez a kis gesztus nála kétszer annyinak számít.*
- Szerintem érzik, hogy közük van hozzád, ezért vonzod őket annyira. *Fejti ki röviden őszinte véleményét, majd enyhén megcsóválja fejét a másik kijelentését hallva.*
- Elhiszem, hogy jó harcos vagy, de ne feledd, mindig van nálad erősebb. *Oszt meg vele még egy bölcselet. Idővel majd tapasztalhatja a másik ezekből sosem fog kifogyni.*
- Szóval kérlek, vigyázz magadra. *Válik hangja szelídebbé, ahogy néhány pillanatra mesterből szerető társsá lényegül át, ezzel éreztetve vele nem lebecsüli, hanem csak félti.*
- Nem azért kerestelek ennyi éven át, hogy egy hülyeség miatt elveszítselek. *Feddi meg tréfálkozva.*
- Én is így gondolom, ezúttal bölcsen szóltál. Látod, tudsz te ha akarsz. *Húzza. Kezd teljesen megfeledkezni róla, hogy most elegyedtek szóba először. Reméli ezt a beszélgetést rengeteg hasonló és más jellegű követi majd. Ha hihet a férfi szavainak így is lesz.*
- Úgy legyen. *Biccent egyet szertartásosan, majd tekintete a másik kezére rebben, ahogy érzi sajátjára fonódni ujjait. Szabad kezével gyengéden végigsimít bőrén, mielőtt nekiszegezi kérdését.*
- A hátadon lévő jegyre sem emlékeztél? *Hangja most különösen lágy és nyugtató, a világért sem akarná újra felzaklatni mikor már épp kezd elcsitulni a lelkében tomboló vihar, de aztán rájön, hogy Mordach jól van, már ahhoz képest meg hogy mennyi mindent zúdított rá... Szóval határozottsága célt ért.
A 'számonkérésre' adott válaszra csak aranyosan elmosolyodik.*
- Ezzel nem tudok vitatkozni. *Vonja meg finoman vállát, mielőtt próba elé állítaná. Kicsit azért fél, hogy mi lesz ebből, de lelke nyugalmáért meg kellett lépnie. A végjáték viszont annál váratlanabbul éri. Bízott benne, hogy elkapja, dehogy fel és ráadásul megpörgeti. Arcára némi döbbenet ül ki. Kérdőn pillant a másikra, mikor ismét földet ér, hogy ezt meg mire vélje. Ám köpni nyelni sem bír, nemhogy szólni. Bár lélektükreibe mélyedve elszáll minden kétsége, s végre megérti, hogy a másik így fejezi ki örömét.
Aztán Mordach következik.
Kár lenne tagadnia, nem hitte volna, hogy ilyen könnyen megteszi, de szerencsére jók a reflexei. Csak félig volt tehát szándékos a bizonytalan fogás. Mikor szemei kipattannak mélyen beléjük néz. Íriszei vöröslő örvénye szinte beszippantja. Forró szenvedély járja át lélektükreit, mely mégis fájdalom helyett számára biztonságot sugall. Otthonos melegséget, mintha hazatalálna.*
- Erősebb vagyok, mint hinnéd, ezt jól jegyezd meg. *Izmai megfeszülnek, látni rajta, hogy már nem sokáig bírná mégis ha azon múlna utolsó lélegzetéig tartaná nem törődve a fájdalommal. A végtelennek tetsző pillanatnak azonban gyorsan vége szakad. Szívük néhányat dobban, s a Vörös újra talpon van.*
- Tudom. *Feleli egy ellenállhatatlan, ám annál huncutabb mosollyal.*
- Kiálltad. *Oszlatja el talán nem is létező kétségeit, mielőtt készülődni kezdene.*
- Innentől nincsenek előtted titkaim. *Mélyed el vérvörös íriszeiben. Bár ez valahogy furcsán hangzik tőle, mert minél többet mond annál több talány lengi körül karcsú alakját. Reméli e téren ezúttal sem okoz majd csalódást.*
- Egy úrhoz megyek, ki botor módon azt ígérte ha megörökíthet így *Mmutat végig magán.* bármit megtesz. Errefelé túl felelőtlenül osztogatják az ígéreteket. *Sóhajt egyet elmélázva. Azért néha kicsit honvágya van, hiszen annyira mások errefelé az érkezők...*
- Most a szaván fogom. Nem hittem, hogy valaha eljön ez a nap, de szükségünk van a maszkokra, mégpedig gyorsan. *Arca egy pillanatra töprengőre vált.*
- Bár nem értem miért tartott olyan egzotikusnak, nálunk ez egy hagyományos darabnak számít, akár a smink. *Ezt alátámasztják gyakorlott mozdulatai, hiszen míg más nők órákat készülődnek a tükör előtt Yume pillanatok alatt összekapta magát. Egyébként pedig tény, míg Mordach után kutakodott többnyire éjszaka járta a várost és kevés időt töltött Artheniorban ahhoz, hogy méltó képet alkosson divatjáról, így igazándiból nincs tisztában vele megjelenése mennyire furcsának hat erre.
A többire kurtán biccent, majd utolsó simításként tesz magára lótusz illatú parfüméből, s elindul.*
- Jóéjt! *Pillant hátra válla fölött az ajtóból, aztán alakja eltűnik lapja mögött, mintha ott sem lett volna. Hosszú órák telnek el, míg visszaér. Halkan nyikordul az ajtó és puha meztelen léptek érintik a padlót. Csizmáját még levette a folyosón, nehogy felzavarja. Fegyvereivel együtt óvatosan leteszi valahová, majd behajtja az ajtót és belülről elfordítja a kulcsot. Nyugodtabban alszik így, annak ellenére, hogy tudja egy profit nem állíthat meg egy ennyire egyszerű zárszerkezet. Mikor végzett kibontja haját, aztán levetkőzik és felölti hálóruháját, majd jobb híján lefekszik a férfi mellé ügyelve rá ha lehet ne riassza fel vagy okozzon neki kellemetlenséget.
Reggel mellette lesz majd. Nem bújik hozzá, de ott szuszog oldalt fekve, a másiknak háttal...*
- Hárommal több, mint amennyinek lennie kellene.
*Húzza el száját a beszámolót hallva, azonban talál benne néhány számára is érdekes s talán használható részletet. Mégpedig, hogy az eredárok furcsamód nem elpusztítani, hanem elcsábítani akarják. Eltűnődik azon ez vajon miért lehet.
"Talán maguk közül valónak érzékelik. Ez még hasznunkra lehet."
Méri végig a Vöröst gondolataiba merülve. Ugyanakkor az is szemet szúr neki, hogy más intenzitással jelentkezik az érzés.
"Van akinél csak tapintás után, míg másnál a puszta jelenlét is elég. Hmm..."
Raktároz el minden apró kis mozaikot remélvén egyszer összeáll majd belőlük a teljes kép.*
- Ez ismerős. Ha akarnak valamit bármire képesek. *Sóhajtja halkan, szinte csak magának.*
- Arra kíváncsi lettem volna. *Élednek íriszeiben huncut lángnyelvecskék, s mellé enyhén el is mosolyodik ahogy elképzeli hogyan beszél Mordach egy eredárnak ellenérzéseiről. Szinte észrevétlenül, de Yume egyre jobban nyit a másik felé. Persze az abszolút közvetlenségtől még távol vannak, de ha ismerné neveltetését tudná, hogy ez a kis gesztus nála kétszer annyinak számít.*
- Szerintem érzik, hogy közük van hozzád, ezért vonzod őket annyira. *Fejti ki röviden őszinte véleményét, majd enyhén megcsóválja fejét a másik kijelentését hallva.*
- Elhiszem, hogy jó harcos vagy, de ne feledd, mindig van nálad erősebb. *Oszt meg vele még egy bölcselet. Idővel majd tapasztalhatja a másik ezekből sosem fog kifogyni.*
- Szóval kérlek, vigyázz magadra. *Válik hangja szelídebbé, ahogy néhány pillanatra mesterből szerető társsá lényegül át, ezzel éreztetve vele nem lebecsüli, hanem csak félti.*
- Nem azért kerestelek ennyi éven át, hogy egy hülyeség miatt elveszítselek. *Feddi meg tréfálkozva.*
- Én is így gondolom, ezúttal bölcsen szóltál. Látod, tudsz te ha akarsz. *Húzza. Kezd teljesen megfeledkezni róla, hogy most elegyedtek szóba először. Reméli ezt a beszélgetést rengeteg hasonló és más jellegű követi majd. Ha hihet a férfi szavainak így is lesz.*
- Úgy legyen. *Biccent egyet szertartásosan, majd tekintete a másik kezére rebben, ahogy érzi sajátjára fonódni ujjait. Szabad kezével gyengéden végigsimít bőrén, mielőtt nekiszegezi kérdését.*
- A hátadon lévő jegyre sem emlékeztél? *Hangja most különösen lágy és nyugtató, a világért sem akarná újra felzaklatni mikor már épp kezd elcsitulni a lelkében tomboló vihar, de aztán rájön, hogy Mordach jól van, már ahhoz képest meg hogy mennyi mindent zúdított rá... Szóval határozottsága célt ért.
A 'számonkérésre' adott válaszra csak aranyosan elmosolyodik.*
- Ezzel nem tudok vitatkozni. *Vonja meg finoman vállát, mielőtt próba elé állítaná. Kicsit azért fél, hogy mi lesz ebből, de lelke nyugalmáért meg kellett lépnie. A végjáték viszont annál váratlanabbul éri. Bízott benne, hogy elkapja, dehogy fel és ráadásul megpörgeti. Arcára némi döbbenet ül ki. Kérdőn pillant a másikra, mikor ismét földet ér, hogy ezt meg mire vélje. Ám köpni nyelni sem bír, nemhogy szólni. Bár lélektükreibe mélyedve elszáll minden kétsége, s végre megérti, hogy a másik így fejezi ki örömét.
Aztán Mordach következik.
Kár lenne tagadnia, nem hitte volna, hogy ilyen könnyen megteszi, de szerencsére jók a reflexei. Csak félig volt tehát szándékos a bizonytalan fogás. Mikor szemei kipattannak mélyen beléjük néz. Íriszei vöröslő örvénye szinte beszippantja. Forró szenvedély járja át lélektükreit, mely mégis fájdalom helyett számára biztonságot sugall. Otthonos melegséget, mintha hazatalálna.*
- Erősebb vagyok, mint hinnéd, ezt jól jegyezd meg. *Izmai megfeszülnek, látni rajta, hogy már nem sokáig bírná mégis ha azon múlna utolsó lélegzetéig tartaná nem törődve a fájdalommal. A végtelennek tetsző pillanatnak azonban gyorsan vége szakad. Szívük néhányat dobban, s a Vörös újra talpon van.*
- Tudom. *Feleli egy ellenállhatatlan, ám annál huncutabb mosollyal.*
- Kiálltad. *Oszlatja el talán nem is létező kétségeit, mielőtt készülődni kezdene.*
- Innentől nincsenek előtted titkaim. *Mélyed el vérvörös íriszeiben. Bár ez valahogy furcsán hangzik tőle, mert minél többet mond annál több talány lengi körül karcsú alakját. Reméli e téren ezúttal sem okoz majd csalódást.*
- Egy úrhoz megyek, ki botor módon azt ígérte ha megörökíthet így *Mmutat végig magán.* bármit megtesz. Errefelé túl felelőtlenül osztogatják az ígéreteket. *Sóhajt egyet elmélázva. Azért néha kicsit honvágya van, hiszen annyira mások errefelé az érkezők...*
- Most a szaván fogom. Nem hittem, hogy valaha eljön ez a nap, de szükségünk van a maszkokra, mégpedig gyorsan. *Arca egy pillanatra töprengőre vált.*
- Bár nem értem miért tartott olyan egzotikusnak, nálunk ez egy hagyományos darabnak számít, akár a smink. *Ezt alátámasztják gyakorlott mozdulatai, hiszen míg más nők órákat készülődnek a tükör előtt Yume pillanatok alatt összekapta magát. Egyébként pedig tény, míg Mordach után kutakodott többnyire éjszaka járta a várost és kevés időt töltött Artheniorban ahhoz, hogy méltó képet alkosson divatjáról, így igazándiból nincs tisztában vele megjelenése mennyire furcsának hat erre.
A többire kurtán biccent, majd utolsó simításként tesz magára lótusz illatú parfüméből, s elindul.*
- Jóéjt! *Pillant hátra válla fölött az ajtóból, aztán alakja eltűnik lapja mögött, mintha ott sem lett volna. Hosszú órák telnek el, míg visszaér. Halkan nyikordul az ajtó és puha meztelen léptek érintik a padlót. Csizmáját még levette a folyosón, nehogy felzavarja. Fegyvereivel együtt óvatosan leteszi valahová, majd behajtja az ajtót és belülről elfordítja a kulcsot. Nyugodtabban alszik így, annak ellenére, hogy tudja egy profit nem állíthat meg egy ennyire egyszerű zárszerkezet. Mikor végzett kibontja haját, aztán levetkőzik és felölti hálóruháját, majd jobb híján lefekszik a férfi mellé ügyelve rá ha lehet ne riassza fel vagy okozzon neki kellemetlenséget.
Reggel mellette lesz majd. Nem bújik hozzá, de ott szuszog oldalt fekve, a másiknak háttal...*
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-30 17:40:49
Üzenet elküldve: 2012-10-30 17:40:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Eredarvadászat //
- Ahhoz képest, hogy rengeteg helyen megfordultam, nagyvárosokban, s a civilizált környezettől távol eső helyeken is, szerintem hárommal futhattam össze. Az egyik egy vérmes nőszemély volt, aki próbálta elcsavarni a fejem igen hevesen, éppen ebben a szobában. Valahogy bejutott ide teljesen 'véletlenül', aztán mikor nyitottam ki az ajtóm, egyszer csak itt állt. Először azt hittem, hogy valami érdeklődő nőszemély az, de aztán mikor hozzámért, mintha elvágtak volna... Rögtön előjött az a mérhetetlen unszimpátia... A másik hölgyeménnyel eléggé sok időt töltöttem együtt. Még régen a füves pusztán volt egy rendezvény, amire páran bizonyos okokból be akartunk jutni. Az eredar is be akart jutni, természetesen hátsó szándékkal, így hát segítettünk egymásnak. Ő bejuttatott, én pedig elvezettem oda, s útközben megvédtem az útonállóktól. Körülötte is mély ellenszenv lebegett, de ezt félretettem, mert be kellett jutnom. S ahogy átjutottunk az őrökön, azonnal én mentem balra, ő pedig jobbra. Azóta talán... egy hete találkozhattunk újra, még itt a fogadóban, mikor is kifejeztem neki unszimpátiám. Azóta nem találkoztunk, nem tudom, hol lehet. A harmadikra pedig nem igazán emlékszek... Talán a temetőben találkozhattunk, vagy a folyópartnál... Ezt már nem tudom. *sejtelmes ábrázattal fordul Yume felé* Képzeld csak el, mi lenne, ha tudnának rólam... *áll fel határozottan* Talán nem ülnék most itt, de nekem elhiheted: még egy démoni nőszemély sem tudna könnyen végezni velem.
*Mondja önbizalommal átitatott arccal, ugyanakkor cseppet sem mond keveset. Mordachnak igen sok tapasztalata van, számos tudásanyaggal rendelkezik, ezért ereje mellett furfangossága is a helyén van, s valóban, ha összeakadna egy eredarral, lehet ugyan, hogy meghalna, de hogy egy életre megkeserítené a nő életét, az olyan biztos, mint hogy most lélegzik.*
- Talán mindet nem tudjuk innen kiirtani, de ha összefogunk, akkor sikerülhet igen sokat átküldenünk a túlvilágra.
*Ezzel pedig nyíltan ki is jelentette, hogy nem áll szándékában elengedni a hölgyeményt, s tűzön, vízen át együtt fognak maradni, ha törik, ha szakad. Mordach képessége és Yume és családjának tudásanyaga tökéletes kezdet ahhoz, hogy ebből az eredarok számára végzetes kombinációt kovácsoljanak.*
- Legyen neked igazad. Tán a jövő történései lebontják a hatalmas tornyot az elmémben, ami elzárja tőlem az emlékeket...
*Látja a biztató mosolyt, és érzi a hasonló hangszínt, mire válaszul az ő ajkai is cseppet felfelé görbülnek, majd lágyan ráteszi kezét a hölgyére.*
- Sajnos ez teljesen ki van zárva, mert a baleset után csupán a nevemre emlékeztem. Senki, és semmi másra...
*Mondja határozottan, ezzel eloszlatva minden kételyt.*
- Hölgyem, eddig a percig nem rágódtam a múltamon, csupán a jelenbe és a jövőbe tekintettem. Amíg fel nem bukkantál, addig a pillanatig nem is érdekelt a múltam, jobbnak láttam, ha teszek rá magasról. Ha elő akarnak jönni az emlékek, akkor előfognak, s annak nincs semmi értelme, ha én ezen rágódók, mert akkor a jövőmet is megkeserítem.
*Hangja még mindig magabiztos, ugyanakkor megértő is, hiszen egy normálisa ember szemében a múlt elvesztése fájdalmas lehet, ezért gondolhatja azt a hölgyemény is, hogy a Vörös szenved emiatt. Reméli a férfi, hogy határozott szavaival el tudta oszlatni e kételyt Yume elől.
Bár igyekszik nem figyelni az érzéki érintésekre, hiszen jelen esetben nem szabadna más gondolatoknak cikázniuk Mordach fejében, de pár érintésnél egyszerűen nem tudja megállni, hogy a tekercs fölött ne villantson egy sejtelmes félmosolyt. Elvégre, nem mindenkinek adatik meg, hogy egy ilyen szép és értelmes hölgy ápolja sebeit - tény, hogy ezt sokan kihasználnák, de a Vörös lovagias, és nem fog ilyet tenni.*
- Ha fel is szakadnak a sebeim, ezért a mozdulatért megérte!
*Jegyzi meg mosolyogva, örülve annak, hogy a komoly légkörbe némi játékosság is be tudja lopni magát. Elvégre, nem tervezi azt a férfi, hogy a jövőben elengedné a hölgyet, s biz' e kapcsolat nem alapulhat csupán a harcon.
Kicsit meglepődik a Vörös, mikor Yume próba elé akarja állítani. Nem szereti az ilyen játékokat, de belátja magában, hogy a hölgy csak akkor bízik meg benne teljesen, ha kiállja a próbát. Így hát feláll az ágyról, s követi pár lépés erejéig Őt.*
- Rendben, legyen. Ha ez kell ahhoz, hogy kötetlenül bízz bennem, legyen.
*Bólint határozottan, majd csendben hallgatja végig a másik mondandóját. Meglepő a helyzet, s valóban, elsőre nem is tűnik olyan nehéznek. Ezért is történik az, hogy mikor Yume dől hátra, ő azonnal megragadja, s ahelyett, hogy egyszerűen csak elkapná, hirtelen felemeli, s pörög vele egyet, majd mosolyogva lerakja.*
- Így bízz bennem minden helyzetben...
*Bólint felé határozottan, bár arra egyáltalán nem számított, hogy ezt neki is meg kellene tennie. Elvégre Mordach nem egy nádszál, a testsúlya nem éppen kicsi, de... Megfordul, kiegyenesedik, kihúzza magát, s egy pillanat alatt végiggondolja az egészet. Ha úgy adódna, hogy Yume nem kapja el, akkor bizony koppan egy nagyot, de ő büszkén fogja ezt vállalni, hiszen a cselekedeteiért neki kell fizetni, még ha balul is sülnek el. Így hát kitárt kezekkel indul meg teste hátrafelé, csukott szemmel…
Meg is lepődik rögtön, amikor teste a kelleténél lejjebb csúszik, szemei azonnal ki is pattannak, ám megmoccanni még mindig nem fog. Vállalta a következményeket, egy utat választott, s ezt most meg is fogja járni. Két cél van előtte, s bízik abban, hogy Yuméhez fog elérkezni, nem pedig a padlóhoz... Ám nagyot sóhajt, mikor végül a hölgy felemeli őt, s újra a saját talpán állhat. Ugyanakkor számonkérő vigyorral fordul vissza.*
- Ez alattomos volt, tudod-e? *rázza meg az ujját a levegőben* Remélem, kiálltam a próbád...
*Bólint.
Minden apró kis mozdulatot megfigyel, miközben a hölgyemény 'átalakul' előtte, nem is igazán szól közbe, csupán csendben ül ágyán, s hallgat.*
- Személyes lenne, ha megkérdezném, merre vezet az utad ilyen bájosan?
*Kérdi tőle kacsintva, ám útjába nem fog állni, csupán egy utolsó mondatot jegyez meg.*
- Holnap délben fog indulni egy hajó a kikötőbe, ha addig nem térsz vissza, tudd, hogy én azon leszek.
*Biccent fejével, végül hagyja, hogy a hölgyemény távozzon az ajtón, melyet ismét nem zár be, ha esetleg visszatérne. Inkább csak odasétál ágyához, leül rá, pár perc gondolkozás után pedig hátraveti magát, s pillanatokon belül már alszik is...*
- Ahhoz képest, hogy rengeteg helyen megfordultam, nagyvárosokban, s a civilizált környezettől távol eső helyeken is, szerintem hárommal futhattam össze. Az egyik egy vérmes nőszemély volt, aki próbálta elcsavarni a fejem igen hevesen, éppen ebben a szobában. Valahogy bejutott ide teljesen 'véletlenül', aztán mikor nyitottam ki az ajtóm, egyszer csak itt állt. Először azt hittem, hogy valami érdeklődő nőszemély az, de aztán mikor hozzámért, mintha elvágtak volna... Rögtön előjött az a mérhetetlen unszimpátia... A másik hölgyeménnyel eléggé sok időt töltöttem együtt. Még régen a füves pusztán volt egy rendezvény, amire páran bizonyos okokból be akartunk jutni. Az eredar is be akart jutni, természetesen hátsó szándékkal, így hát segítettünk egymásnak. Ő bejuttatott, én pedig elvezettem oda, s útközben megvédtem az útonállóktól. Körülötte is mély ellenszenv lebegett, de ezt félretettem, mert be kellett jutnom. S ahogy átjutottunk az őrökön, azonnal én mentem balra, ő pedig jobbra. Azóta talán... egy hete találkozhattunk újra, még itt a fogadóban, mikor is kifejeztem neki unszimpátiám. Azóta nem találkoztunk, nem tudom, hol lehet. A harmadikra pedig nem igazán emlékszek... Talán a temetőben találkozhattunk, vagy a folyópartnál... Ezt már nem tudom. *sejtelmes ábrázattal fordul Yume felé* Képzeld csak el, mi lenne, ha tudnának rólam... *áll fel határozottan* Talán nem ülnék most itt, de nekem elhiheted: még egy démoni nőszemély sem tudna könnyen végezni velem.
*Mondja önbizalommal átitatott arccal, ugyanakkor cseppet sem mond keveset. Mordachnak igen sok tapasztalata van, számos tudásanyaggal rendelkezik, ezért ereje mellett furfangossága is a helyén van, s valóban, ha összeakadna egy eredarral, lehet ugyan, hogy meghalna, de hogy egy életre megkeserítené a nő életét, az olyan biztos, mint hogy most lélegzik.*
- Talán mindet nem tudjuk innen kiirtani, de ha összefogunk, akkor sikerülhet igen sokat átküldenünk a túlvilágra.
*Ezzel pedig nyíltan ki is jelentette, hogy nem áll szándékában elengedni a hölgyeményt, s tűzön, vízen át együtt fognak maradni, ha törik, ha szakad. Mordach képessége és Yume és családjának tudásanyaga tökéletes kezdet ahhoz, hogy ebből az eredarok számára végzetes kombinációt kovácsoljanak.*
- Legyen neked igazad. Tán a jövő történései lebontják a hatalmas tornyot az elmémben, ami elzárja tőlem az emlékeket...
*Látja a biztató mosolyt, és érzi a hasonló hangszínt, mire válaszul az ő ajkai is cseppet felfelé görbülnek, majd lágyan ráteszi kezét a hölgyére.*
- Sajnos ez teljesen ki van zárva, mert a baleset után csupán a nevemre emlékeztem. Senki, és semmi másra...
*Mondja határozottan, ezzel eloszlatva minden kételyt.*
- Hölgyem, eddig a percig nem rágódtam a múltamon, csupán a jelenbe és a jövőbe tekintettem. Amíg fel nem bukkantál, addig a pillanatig nem is érdekelt a múltam, jobbnak láttam, ha teszek rá magasról. Ha elő akarnak jönni az emlékek, akkor előfognak, s annak nincs semmi értelme, ha én ezen rágódók, mert akkor a jövőmet is megkeserítem.
*Hangja még mindig magabiztos, ugyanakkor megértő is, hiszen egy normálisa ember szemében a múlt elvesztése fájdalmas lehet, ezért gondolhatja azt a hölgyemény is, hogy a Vörös szenved emiatt. Reméli a férfi, hogy határozott szavaival el tudta oszlatni e kételyt Yume elől.
Bár igyekszik nem figyelni az érzéki érintésekre, hiszen jelen esetben nem szabadna más gondolatoknak cikázniuk Mordach fejében, de pár érintésnél egyszerűen nem tudja megállni, hogy a tekercs fölött ne villantson egy sejtelmes félmosolyt. Elvégre, nem mindenkinek adatik meg, hogy egy ilyen szép és értelmes hölgy ápolja sebeit - tény, hogy ezt sokan kihasználnák, de a Vörös lovagias, és nem fog ilyet tenni.*
- Ha fel is szakadnak a sebeim, ezért a mozdulatért megérte!
*Jegyzi meg mosolyogva, örülve annak, hogy a komoly légkörbe némi játékosság is be tudja lopni magát. Elvégre, nem tervezi azt a férfi, hogy a jövőben elengedné a hölgyet, s biz' e kapcsolat nem alapulhat csupán a harcon.
Kicsit meglepődik a Vörös, mikor Yume próba elé akarja állítani. Nem szereti az ilyen játékokat, de belátja magában, hogy a hölgy csak akkor bízik meg benne teljesen, ha kiállja a próbát. Így hát feláll az ágyról, s követi pár lépés erejéig Őt.*
- Rendben, legyen. Ha ez kell ahhoz, hogy kötetlenül bízz bennem, legyen.
*Bólint határozottan, majd csendben hallgatja végig a másik mondandóját. Meglepő a helyzet, s valóban, elsőre nem is tűnik olyan nehéznek. Ezért is történik az, hogy mikor Yume dől hátra, ő azonnal megragadja, s ahelyett, hogy egyszerűen csak elkapná, hirtelen felemeli, s pörög vele egyet, majd mosolyogva lerakja.*
- Így bízz bennem minden helyzetben...
*Bólint felé határozottan, bár arra egyáltalán nem számított, hogy ezt neki is meg kellene tennie. Elvégre Mordach nem egy nádszál, a testsúlya nem éppen kicsi, de... Megfordul, kiegyenesedik, kihúzza magát, s egy pillanat alatt végiggondolja az egészet. Ha úgy adódna, hogy Yume nem kapja el, akkor bizony koppan egy nagyot, de ő büszkén fogja ezt vállalni, hiszen a cselekedeteiért neki kell fizetni, még ha balul is sülnek el. Így hát kitárt kezekkel indul meg teste hátrafelé, csukott szemmel…
Meg is lepődik rögtön, amikor teste a kelleténél lejjebb csúszik, szemei azonnal ki is pattannak, ám megmoccanni még mindig nem fog. Vállalta a következményeket, egy utat választott, s ezt most meg is fogja járni. Két cél van előtte, s bízik abban, hogy Yuméhez fog elérkezni, nem pedig a padlóhoz... Ám nagyot sóhajt, mikor végül a hölgy felemeli őt, s újra a saját talpán állhat. Ugyanakkor számonkérő vigyorral fordul vissza.*
- Ez alattomos volt, tudod-e? *rázza meg az ujját a levegőben* Remélem, kiálltam a próbád...
*Bólint.
Minden apró kis mozdulatot megfigyel, miközben a hölgyemény 'átalakul' előtte, nem is igazán szól közbe, csupán csendben ül ágyán, s hallgat.*
- Személyes lenne, ha megkérdezném, merre vezet az utad ilyen bájosan?
*Kérdi tőle kacsintva, ám útjába nem fog állni, csupán egy utolsó mondatot jegyez meg.*
- Holnap délben fog indulni egy hajó a kikötőbe, ha addig nem térsz vissza, tudd, hogy én azon leszek.
*Biccent fejével, végül hagyja, hogy a hölgyemény távozzon az ajtón, melyet ismét nem zár be, ha esetleg visszatérne. Inkább csak odasétál ágyához, leül rá, pár perc gondolkozás után pedig hátraveti magát, s pillanatokon belül már alszik is...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370