Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 21:46:49
Üzenet elküldve: 2014-02-15 21:46:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
- Csak elfojtotta a késztetést, hogy kirontsak egy székkel a folyosóra, neki az egyik hangoskodónak! *Magyarázkodik kicsit sértett ábrázolással. Miért nem lehet megnyugtató látvány egy békés, kisimult, alvó arc látványa?*
- Ha-ha, marhára vicces! *Mérgelődik tovább, fogadva a hím összes magas labdáját, de eszébe sincs még csak gondolni se a fegyelmezésére. Nyugodt szívvel fogadja a közvetlenebb hangnemet. Egyáltalán nem zavarja, sőt otthonosabban érzi magát tőle. Ritkán engedhet meg magának ehhez hasonló beszélgetéseket, és valószínűleg ez a hímre is igaz, főleg ha azt az elégedett szemtelen mosolyát nézzük az arcán. Mikor a hím elkezd köhögést színlelni, ismét csak felszalad a lány szemöldöke.* ~Ez most...kinevet engem?!~ *Döbben meg, de megszólalni, már nem akar. Érdeklődve figyeli a férfit, el sem tudta képzelni, hogy ez lesz a vége. Tényleg azt gondolta, hogy majd dühösen ki akarja majd hajítani, vagy nekiugrik mikor megtudja, hogy valójában mélységi nőstény.
Ujjai egy pillanatra megtorpannak, abbamarad a mozdulata amivel a száraz leveleket tördeli a kevéske vízbe, ami lassanként átveszi a borostyán színt, mikor a hím szabad kezet ad neki. Gonoszkásan felnevet a merész kijelentésre, még ha nem is gondolta komolyan a szavait, vicces ezt hallani. Elképzeli milyen lenne, ha teljesen olyan lenne mint az anyja. Akkor már lekerülne villám mozdulattal a hím övéről az ostor, ami a nőstények kezében mindig halálbiztos fegyver. Nem sok olyan mélységi nőstény létezik aki pont ezt a fegyvert ne tudná használni, így hát Asiritay is profin bánik már vele.*
- Ó, köszönöm az engedélyt, ezt örömmel hallom! *Kacsint ő is édes mosollyal, és leplezetlen vidámsággal, de attól függetlenül mindent meg akar tenni, hogy tényleg ne okozzon neki fájdalmat. Ha már csinálja, csinálja normálisan. Ő így látja a dolgokat. Így hát előrehajol, és mielőtt a hímnek akárcsak az eszébe is jutna, ő már fejti is le finoman a mellkasáról a barna, és már régen száraz kötést. Megnyugodva látja, hogy a seb igen szép, és már kicsit hatottak a gombák. Óvatosan megérinti, megnézi közelebbről, hogy jobban szemügyre vehesse, és megbizonyosodjon róla, hogy kellően összetapadt a vágás. Úgy tűnt jó munkát végezett az összetevők kombinálásával. Belemártja két ujját a mellette lévő gyolcsdarabra már a gombákból összezúzott pórba, majd finoman, szinte alig csak megérintve a vágást, bekeni vele a sebet. Miután végzett, a gyógyfüves vízzel átitatott friss gyolccsal gondosan újraköti, és ezt utána megismétli a többi sebbel is ami a hím testén még éktelenkedik, viszont a karjához nem akar végül hozzáérni. Mivel nem nyílt seb ami elfertőződhetne, nyugodtan maradhat ebben. A lány belemártja kezeit a vízbe, majd úgy próbálja óvatosan benedvesíteni a fiú karján lévő kötést, ezt a mozdulatot még párszor elismételve, hogy kellően át tudja itatni vele a gyolcsot, amit majd a bőre szépen beszív.*
- Azt hiszem meg is vagyunk. Látod, nem is volt annyira rossz mint elsőre! *Húzódik féloldalas mosolyra az arca, mikor végre ismét ránéz a hímre. Reméli, hogy tényleg nem okozott fájdalmat. Még magában sem volt eddig biztos, hogy mennyire tud finom lenni, de úgy tűnik nyert a tapasztalatlanság.*
- Csak elfojtotta a késztetést, hogy kirontsak egy székkel a folyosóra, neki az egyik hangoskodónak! *Magyarázkodik kicsit sértett ábrázolással. Miért nem lehet megnyugtató látvány egy békés, kisimult, alvó arc látványa?*
- Ha-ha, marhára vicces! *Mérgelődik tovább, fogadva a hím összes magas labdáját, de eszébe sincs még csak gondolni se a fegyelmezésére. Nyugodt szívvel fogadja a közvetlenebb hangnemet. Egyáltalán nem zavarja, sőt otthonosabban érzi magát tőle. Ritkán engedhet meg magának ehhez hasonló beszélgetéseket, és valószínűleg ez a hímre is igaz, főleg ha azt az elégedett szemtelen mosolyát nézzük az arcán. Mikor a hím elkezd köhögést színlelni, ismét csak felszalad a lány szemöldöke.* ~Ez most...kinevet engem?!~ *Döbben meg, de megszólalni, már nem akar. Érdeklődve figyeli a férfit, el sem tudta képzelni, hogy ez lesz a vége. Tényleg azt gondolta, hogy majd dühösen ki akarja majd hajítani, vagy nekiugrik mikor megtudja, hogy valójában mélységi nőstény.
Ujjai egy pillanatra megtorpannak, abbamarad a mozdulata amivel a száraz leveleket tördeli a kevéske vízbe, ami lassanként átveszi a borostyán színt, mikor a hím szabad kezet ad neki. Gonoszkásan felnevet a merész kijelentésre, még ha nem is gondolta komolyan a szavait, vicces ezt hallani. Elképzeli milyen lenne, ha teljesen olyan lenne mint az anyja. Akkor már lekerülne villám mozdulattal a hím övéről az ostor, ami a nőstények kezében mindig halálbiztos fegyver. Nem sok olyan mélységi nőstény létezik aki pont ezt a fegyvert ne tudná használni, így hát Asiritay is profin bánik már vele.*
- Ó, köszönöm az engedélyt, ezt örömmel hallom! *Kacsint ő is édes mosollyal, és leplezetlen vidámsággal, de attól függetlenül mindent meg akar tenni, hogy tényleg ne okozzon neki fájdalmat. Ha már csinálja, csinálja normálisan. Ő így látja a dolgokat. Így hát előrehajol, és mielőtt a hímnek akárcsak az eszébe is jutna, ő már fejti is le finoman a mellkasáról a barna, és már régen száraz kötést. Megnyugodva látja, hogy a seb igen szép, és már kicsit hatottak a gombák. Óvatosan megérinti, megnézi közelebbről, hogy jobban szemügyre vehesse, és megbizonyosodjon róla, hogy kellően összetapadt a vágás. Úgy tűnt jó munkát végezett az összetevők kombinálásával. Belemártja két ujját a mellette lévő gyolcsdarabra már a gombákból összezúzott pórba, majd finoman, szinte alig csak megérintve a vágást, bekeni vele a sebet. Miután végzett, a gyógyfüves vízzel átitatott friss gyolccsal gondosan újraköti, és ezt utána megismétli a többi sebbel is ami a hím testén még éktelenkedik, viszont a karjához nem akar végül hozzáérni. Mivel nem nyílt seb ami elfertőződhetne, nyugodtan maradhat ebben. A lány belemártja kezeit a vízbe, majd úgy próbálja óvatosan benedvesíteni a fiú karján lévő kötést, ezt a mozdulatot még párszor elismételve, hogy kellően át tudja itatni vele a gyolcsot, amit majd a bőre szépen beszív.*
- Azt hiszem meg is vagyunk. Látod, nem is volt annyira rossz mint elsőre! *Húzódik féloldalas mosolyra az arca, mikor végre ismét ránéz a hímre. Reméli, hogy tényleg nem okozott fájdalmat. Még magában sem volt eddig biztos, hogy mennyire tud finom lenni, de úgy tűnik nyert a tapasztalatlanság.*
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 21:05:15
Üzenet elküldve: 2014-02-15 21:05:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
-Megnyugtató, hát hogyne. Én is alvó férfiakat nézegetek, ha nem tudok aludni és kell valami, ami lenyugtasson.
*Hunyorít mosolyogva, láthatóan az alvással visszanyerte elveszettnek hitt humorérzékét is. Némi lazaság és szabad tér, amit hagynak neki, csodákra képes, talán a magához mérten normális stílussal akarja meghálálni a nősténynek, hogy nem kényszerítette semmire. Talán, nála nehéz megmondani, mit miért is csinál, mikor mi a viselkedésének kiváltóoka.
Nagy kár, hogy az arcpír nem látszik a sötét bőr miatt, pedig az még jobban mulattatná, de beéri a menekülő reflex látványával is.*
-Ha óhajtod, szívesen eljátszom, hogy még alszom, csak hogy tovább gyönyörködhess.
*Ez szinte már túl szép, egyik magas labda a másik után, amivel tovább húzhatja a nősténykét. Vétek lenne nem élni a lehetőséggel, annyira látszik rajta, hogy fél, de legalábbis ódzkodik az efféle érintésektől, hogy szinte provokálja, hogy Zhrodim még többet tegyen. Nagyon szórakoztatja a helyzet, ameddig nincs belőle baj, addig szívesen folytatná, mert nem gyakran van rá alkalma, hogy egy sötételf nőt zavarba hozzon pár egyszerű gesztussal. Az csak a bónusz jutalom, hogy még a kislányos viselkedést is láthatja, ami szinte pontosan megegyezik azzal az elképzelt arccal, ami elalvás előtt jutott eszébe, és ami már akkor is egy egészen parányi nevetésre bírta. Most, hogy élőben is láthatja, még intenzívebb a hatás, krákog párat, így próbálva leplezni, hogy szívesen nevetne. Nem tud jobb szót, aranyos.
Ujjai a picike kézfejre kulcsolódnak, bár inkább csak dísznek, hiszen valódi erőt nem kell kifejtenie, alig próbálná megemelni a nőstényt, az máris talpon van, mosolyogva ácsorog előtte, a múlékony durca legkisebb jele nélkül. Tehát mégsem veszi annyira szívére a hím piszkálódását, ez már jó pont. Mintha nem is fajtabelivel társalogna, közben pedig mégis. Egészen szokatlan, utoljára ennyire... Szabadnak? Igen, szabadnak Faeus mellett érezte magát. Felszabadult és jó kedélyű, ami tekintve a testi állapotát nem tűnik feltétlenül indokoltnak.*
-Nem kell, nyugodtan kiélheted minden szadista hajlamod rajtam. Megszoktam már.
*Kacsint egyet pofátlanul, nem lankadó vigyorral, mielőtt elfoglalná a helyét. Egy kis ápolást, sebtisztítást már meg sem érez, amiket kapott, az után ez még mindig gyengéd simogatásnak fog tűnni.*
-Megnyugtató, hát hogyne. Én is alvó férfiakat nézegetek, ha nem tudok aludni és kell valami, ami lenyugtasson.
*Hunyorít mosolyogva, láthatóan az alvással visszanyerte elveszettnek hitt humorérzékét is. Némi lazaság és szabad tér, amit hagynak neki, csodákra képes, talán a magához mérten normális stílussal akarja meghálálni a nősténynek, hogy nem kényszerítette semmire. Talán, nála nehéz megmondani, mit miért is csinál, mikor mi a viselkedésének kiváltóoka.
Nagy kár, hogy az arcpír nem látszik a sötét bőr miatt, pedig az még jobban mulattatná, de beéri a menekülő reflex látványával is.*
-Ha óhajtod, szívesen eljátszom, hogy még alszom, csak hogy tovább gyönyörködhess.
*Ez szinte már túl szép, egyik magas labda a másik után, amivel tovább húzhatja a nősténykét. Vétek lenne nem élni a lehetőséggel, annyira látszik rajta, hogy fél, de legalábbis ódzkodik az efféle érintésektől, hogy szinte provokálja, hogy Zhrodim még többet tegyen. Nagyon szórakoztatja a helyzet, ameddig nincs belőle baj, addig szívesen folytatná, mert nem gyakran van rá alkalma, hogy egy sötételf nőt zavarba hozzon pár egyszerű gesztussal. Az csak a bónusz jutalom, hogy még a kislányos viselkedést is láthatja, ami szinte pontosan megegyezik azzal az elképzelt arccal, ami elalvás előtt jutott eszébe, és ami már akkor is egy egészen parányi nevetésre bírta. Most, hogy élőben is láthatja, még intenzívebb a hatás, krákog párat, így próbálva leplezni, hogy szívesen nevetne. Nem tud jobb szót, aranyos.
Ujjai a picike kézfejre kulcsolódnak, bár inkább csak dísznek, hiszen valódi erőt nem kell kifejtenie, alig próbálná megemelni a nőstényt, az máris talpon van, mosolyogva ácsorog előtte, a múlékony durca legkisebb jele nélkül. Tehát mégsem veszi annyira szívére a hím piszkálódását, ez már jó pont. Mintha nem is fajtabelivel társalogna, közben pedig mégis. Egészen szokatlan, utoljára ennyire... Szabadnak? Igen, szabadnak Faeus mellett érezte magát. Felszabadult és jó kedélyű, ami tekintve a testi állapotát nem tűnik feltétlenül indokoltnak.*
-Nem kell, nyugodtan kiélheted minden szadista hajlamod rajtam. Megszoktam már.
*Kacsint egyet pofátlanul, nem lankadó vigyorral, mielőtt elfoglalná a helyét. Egy kis ápolást, sebtisztítást már meg sem érez, amiket kapott, az után ez még mindig gyengéd simogatásnak fog tűnni.*
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 20:32:51
Üzenet elküldve: 2014-02-15 20:32:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*Értetlen, kérdő pillantással figyeli a hímet, ahogy ismét elmosolyodik a bénázásán. Egyértelműen nem találkozhatott még egy hozzá hasonló esetlen nősténykével, bár ezt az oldalát tényleg csak így civilben meri megmutatni. Az alatta szolgáló hímeket már ő is vaskézzel tartja, nehogy túl hosszúra nyúljon a póráz, és az illető olyat tegyen ami súlyos következményeket róhatna maga után. De itt pont úgy viselkedhetett mint a családja társaságában. A megjegyzését, és még szélesebb vigyorát fintorogva szemléli.*
- Inkább megnyugtató volt. *Állapítja meg visszaemlékezve, hogy ez volt az egyetlen ami visszatartotta attól, hogy székestül kirontson a folyosóra kisebb anyagi és személyi kárt okozva. Mikor a hím előrenyúl, és ujjai közé vesz egy hajtincset, Asiritay három méteresre kerekedett szemekkel, reflexszerűen húzza hátrébb a fejét, egyik kezével hátul megtámasztva magát, nehogy egy a mélységi számára még szórakoztatóbb testhelyzetbe kerüljön, de a szorgos ujjak azért a helyükre simítják a hajtincset. A következő kérdésére már inkább csak grimaszol. Egyértelmű, hogy csak őt akarja idegesíteni, a hímnek nagyon is tetszik ez a helyzet, viszont ő most nem mulat ezen éppen valami jól. Hiába tudja, hogy csak szórakozás, attól még érzi, hogy felforrósodik az arca. Még sose mertek hozzáérni, ez újdonságként hat a fiatal nőstényre.*
- Ami azt illeti igen, amíg fel nem ébredtél, és el nem estem. *Vág durcás képet, és most inkább érzi magát viselkedésre, és látványra is öt évesnek, mint érett fiatal nősténynek. Meglepi a hirtelen viselkedésváltozása a hímnek. Ilyen sokat segített volna rajta egy kiadós alvás? Lehet tényleg már korábban bele kellett volna lökni az ágyba...
Mikor lassan felül, elérkezettnek látja az időt megfigyelni az arcizmainak rándulását. Nagyon meglepi a lányt, hogy a fiúnak sikerül elsőre felállnia. Arcán és szemeiben egy apró fájdalomtól való fény tűnik fel, ami nagy szó tekintve, hogy a hímek milyen könnyen el tudják rejteni ezt az érzést az arcukról. Meglepettségére a kezét nyújtja, hogy felsegítse a földről. Kettőt pislog, de próbálja elrejteni a tényt, hogy nemvártan érinti a gesztus. Elképzeli milyen érzés lenne neki, ha most hagyná, hogy teljes testsúlyát felhúzza. Egyértelműen a mellkasában csendülne a fájdalom.*
- Nem régóta, talán ha 6 vagy 7 perce. *Tűnődik, miközben a térdére csúszik, majd elfogadja a felé nyújtott kezet. Mikor a hím tenyerébe csúsztatja a sajátját, akkor tudatosul benne, hogy tényleg! Pici. Az ő keze sokkal kisebb. Mosolyogva egy ügyes mozdulattal már alatta is vannak a lábai, és anélkül pattan fel, hogy a fiúra akár egy kilót is ráhelyezzen a súlyából. Mikor az észreveszi a kötszert a szekrényen, ő hangosan felnevet.*
- Csak nem gondoltad komolyan, hogy megúszod egy gyors ellenőrzés és átkötözés nélkül ugye? *Kacsint rá mosolyogva, miközben leveszi a polcról a kikészített kellékeket.* Igaz nem nagyon tanítottak meg rá, de megpróbálok gyengéd lenni. *Viccelődik vele csukott szemmel rámosolyogva, majd visszasétál a táskájához, amiből ismét kettő pici zölden fluoreszkáló gombácskát húz elő, aztán visszasétál, és leül mellé az ágyra.*
*Értetlen, kérdő pillantással figyeli a hímet, ahogy ismét elmosolyodik a bénázásán. Egyértelműen nem találkozhatott még egy hozzá hasonló esetlen nősténykével, bár ezt az oldalát tényleg csak így civilben meri megmutatni. Az alatta szolgáló hímeket már ő is vaskézzel tartja, nehogy túl hosszúra nyúljon a póráz, és az illető olyat tegyen ami súlyos következményeket róhatna maga után. De itt pont úgy viselkedhetett mint a családja társaságában. A megjegyzését, és még szélesebb vigyorát fintorogva szemléli.*
- Inkább megnyugtató volt. *Állapítja meg visszaemlékezve, hogy ez volt az egyetlen ami visszatartotta attól, hogy székestül kirontson a folyosóra kisebb anyagi és személyi kárt okozva. Mikor a hím előrenyúl, és ujjai közé vesz egy hajtincset, Asiritay három méteresre kerekedett szemekkel, reflexszerűen húzza hátrébb a fejét, egyik kezével hátul megtámasztva magát, nehogy egy a mélységi számára még szórakoztatóbb testhelyzetbe kerüljön, de a szorgos ujjak azért a helyükre simítják a hajtincset. A következő kérdésére már inkább csak grimaszol. Egyértelmű, hogy csak őt akarja idegesíteni, a hímnek nagyon is tetszik ez a helyzet, viszont ő most nem mulat ezen éppen valami jól. Hiába tudja, hogy csak szórakozás, attól még érzi, hogy felforrósodik az arca. Még sose mertek hozzáérni, ez újdonságként hat a fiatal nőstényre.*
- Ami azt illeti igen, amíg fel nem ébredtél, és el nem estem. *Vág durcás képet, és most inkább érzi magát viselkedésre, és látványra is öt évesnek, mint érett fiatal nősténynek. Meglepi a hirtelen viselkedésváltozása a hímnek. Ilyen sokat segített volna rajta egy kiadós alvás? Lehet tényleg már korábban bele kellett volna lökni az ágyba...
Mikor lassan felül, elérkezettnek látja az időt megfigyelni az arcizmainak rándulását. Nagyon meglepi a lányt, hogy a fiúnak sikerül elsőre felállnia. Arcán és szemeiben egy apró fájdalomtól való fény tűnik fel, ami nagy szó tekintve, hogy a hímek milyen könnyen el tudják rejteni ezt az érzést az arcukról. Meglepettségére a kezét nyújtja, hogy felsegítse a földről. Kettőt pislog, de próbálja elrejteni a tényt, hogy nemvártan érinti a gesztus. Elképzeli milyen érzés lenne neki, ha most hagyná, hogy teljes testsúlyát felhúzza. Egyértelműen a mellkasában csendülne a fájdalom.*
- Nem régóta, talán ha 6 vagy 7 perce. *Tűnődik, miközben a térdére csúszik, majd elfogadja a felé nyújtott kezet. Mikor a hím tenyerébe csúsztatja a sajátját, akkor tudatosul benne, hogy tényleg! Pici. Az ő keze sokkal kisebb. Mosolyogva egy ügyes mozdulattal már alatta is vannak a lábai, és anélkül pattan fel, hogy a fiúra akár egy kilót is ráhelyezzen a súlyából. Mikor az észreveszi a kötszert a szekrényen, ő hangosan felnevet.*
- Csak nem gondoltad komolyan, hogy megúszod egy gyors ellenőrzés és átkötözés nélkül ugye? *Kacsint rá mosolyogva, miközben leveszi a polcról a kikészített kellékeket.* Igaz nem nagyon tanítottak meg rá, de megpróbálok gyengéd lenni. *Viccelődik vele csukott szemmel rámosolyogva, majd visszasétál a táskájához, amiből ismét kettő pici zölden fluoreszkáló gombácskát húz elő, aztán visszasétál, és leül mellé az ágyra.*
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 20:32:34
Üzenet elküldve: 2014-02-15 20:32:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Darel //
* Halkan kopogtat hármat, s úgy sejti tán meg sem hallja majd a fiú, azonban mégis hamar kinyílik az ajtó s egy pár másodpercig úgy érzi lábai a földbegyökereztek. Bárgyú mosollyal az arcán néz fel valószínűtlenül hosszú pillái alól a fiúra, aztán tekintete egy pillanatra lejjebb kúszik sokkal inkább, mint szerette volna. Nem vörösebb a tulipán a lány orcájánál, ki illendőn biccent, mikor beinvitálják.
Pár lépést tesz csak,s a szoba közepén áll meg. Körbepillant a férfi hajlékán aztán a cseresznyefa asztalkához lép és leteszi rá a ládikót. Vet egy pillantást a tőle nem messze lévő lavorra, melynek vizét megfestette a fiú vére. Sosem értette, miért jó ha valaki kardja élével gondolkodik, bár úgy sejti most valami más állhat a dolog mögött, s rá is kérdez, hiszen ő Nily és ami a szívén az a száján.*
- Szóval testőr munkát vállaltál? Veszélyes dolog.. ráadásul annyira jól nem fizet,hogy az életed kockáztasd. * Kíváncsi vajon sejtése beigazolódik-e. Lopva a fiúra pillant. Egész kellemes látványt nyújt annak szálkás fedetlensége, de pont annyira zavarbaejtő is, úgyhogy igyekszik a hátralévő időkben másfelé nézni. Természetesen az nem fog sikerülni, s ezt jól tudja ő is, de az időhúzáshoz nagyon ért a kisasszony.*
- Persze.. azt nem is kétlem, csak hatékonyabb, ha jobban van bekötözve...meg aztán.. Úgy is sokkal tartozom már neked. A szegényegyed..az erdő... Ez igazán semmiség. * Mosoly játszik szája szegleteiben, aztán a fiú felé fordul s tesz felé félénken két lépést, hogy jobban szemügyre vehesse annak sebét.*
- Hát.. most meglátjuk. De azt hiszem az előző kötésnél csak jobbat csinálhatok. * Csipkelődik egy picit, majd elfintorodik látván a kard, vagy tőr okozta szúrtsebet.*
- Elég mélynek tűnik. Azt hiszem kelleni fog két öltés. * A fiúra pillant, hogy az vajon mit szól a hallottakhoz, aztán attól függően az ébenfa dobozkához lép és felnyitva a tetejét kivesz belőle egy tűt, melynek élességét az olajlámpa lomhán mozgó fényében vesz szemügyre. Leakasztja a lámpa vasfedelét és a tű végét a kanóc fölé dugja pár másodpercig. Újabb dörgés mire Nily alig észrevehetően összerezzen és a kezéből kiejti a hosszúkás fémet, mely az asztal széle felé kezd gurulni.*
- Óh.. milyen ügyetlen vagyok. * Nyúl a tűért majd a lavorban lévő bíborszín vizet cseréli ki. A gézre talán nem is lesz szüksége, ha jól összehúzza a sebet. Rongyot kerít s azt benedvesítve ül le ő is a fiú mellé. Vonakodva pillant rá, kislányos zavarának ellenére mégis megteszi.*
- Még egy a gyűjteménybe.. * Céloz itt arra, hogy a fiúnak már így is elég harcisérülés nyoma díszíti a testét, az ostorcsapásokról nem is beszélve, de azt a lány egyelőre még nem vette észre. Bátortalanul közelebb hajol s a seb körül elkezdi tisztogatni. Hosszú nedves haja a fiú alkarját csiklandozhatja.*
* Halkan kopogtat hármat, s úgy sejti tán meg sem hallja majd a fiú, azonban mégis hamar kinyílik az ajtó s egy pár másodpercig úgy érzi lábai a földbegyökereztek. Bárgyú mosollyal az arcán néz fel valószínűtlenül hosszú pillái alól a fiúra, aztán tekintete egy pillanatra lejjebb kúszik sokkal inkább, mint szerette volna. Nem vörösebb a tulipán a lány orcájánál, ki illendőn biccent, mikor beinvitálják.
Pár lépést tesz csak,s a szoba közepén áll meg. Körbepillant a férfi hajlékán aztán a cseresznyefa asztalkához lép és leteszi rá a ládikót. Vet egy pillantást a tőle nem messze lévő lavorra, melynek vizét megfestette a fiú vére. Sosem értette, miért jó ha valaki kardja élével gondolkodik, bár úgy sejti most valami más állhat a dolog mögött, s rá is kérdez, hiszen ő Nily és ami a szívén az a száján.*
- Szóval testőr munkát vállaltál? Veszélyes dolog.. ráadásul annyira jól nem fizet,hogy az életed kockáztasd. * Kíváncsi vajon sejtése beigazolódik-e. Lopva a fiúra pillant. Egész kellemes látványt nyújt annak szálkás fedetlensége, de pont annyira zavarbaejtő is, úgyhogy igyekszik a hátralévő időkben másfelé nézni. Természetesen az nem fog sikerülni, s ezt jól tudja ő is, de az időhúzáshoz nagyon ért a kisasszony.*
- Persze.. azt nem is kétlem, csak hatékonyabb, ha jobban van bekötözve...meg aztán.. Úgy is sokkal tartozom már neked. A szegényegyed..az erdő... Ez igazán semmiség. * Mosoly játszik szája szegleteiben, aztán a fiú felé fordul s tesz felé félénken két lépést, hogy jobban szemügyre vehesse annak sebét.*
- Hát.. most meglátjuk. De azt hiszem az előző kötésnél csak jobbat csinálhatok. * Csipkelődik egy picit, majd elfintorodik látván a kard, vagy tőr okozta szúrtsebet.*
- Elég mélynek tűnik. Azt hiszem kelleni fog két öltés. * A fiúra pillant, hogy az vajon mit szól a hallottakhoz, aztán attól függően az ébenfa dobozkához lép és felnyitva a tetejét kivesz belőle egy tűt, melynek élességét az olajlámpa lomhán mozgó fényében vesz szemügyre. Leakasztja a lámpa vasfedelét és a tű végét a kanóc fölé dugja pár másodpercig. Újabb dörgés mire Nily alig észrevehetően összerezzen és a kezéből kiejti a hosszúkás fémet, mely az asztal széle felé kezd gurulni.*
- Óh.. milyen ügyetlen vagyok. * Nyúl a tűért majd a lavorban lévő bíborszín vizet cseréli ki. A gézre talán nem is lesz szüksége, ha jól összehúzza a sebet. Rongyot kerít s azt benedvesítve ül le ő is a fiú mellé. Vonakodva pillant rá, kislányos zavarának ellenére mégis megteszi.*
- Még egy a gyűjteménybe.. * Céloz itt arra, hogy a fiúnak már így is elég harcisérülés nyoma díszíti a testét, az ostorcsapásokról nem is beszélve, de azt a lány egyelőre még nem vette észre. Bátortalanul közelebb hajol s a seb körül elkezdi tisztogatni. Hosszú nedves haja a fiú alkarját csiklandozhatja.*
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 19:49:42
Üzenet elküldve: 2014-02-15 19:49:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
*Már megint, egyszerűen képtelen elfojtani egy feltörekvő félmosolyt, ahogy a lány fenékre huppanását figyeli. Sosem hitte, hogy egy nőstényre valaha ezt fogja mondani, de kifejezetten aranyos, kicsit még gyámoltalannak is tűnik. Talán tényleg nem tudták még annyira elrontani, kiölni belőle mindent a hatalomvágyon és vérszomjas kéjsóvárságon kívül. Ritka ékkő.*
-Nem te ébresztettél, ha iszom valamennyit, akkor általában lehetetlen felébreszteni.
*Még csak berúgnia sem kell hozzá, éppen ezért is iszik annyira gyakran. Munkájához elengedhetetlen az éberség, hogy fél füllel a környezetét figyelje, de ha örökké csak így tudna aludni, sosem pihenné ki magát, így hamar rájött, hogy pár feles után már képes arra, hogy a környezeti zajok még annyira se jussanak el az agyáig.*
-Hogy hogyan alszom? Ez már-már romantikus.
*A mosoly egy árnyalattal erősebbé válik, ahogy figyeli a zavar egyértelmű jeleit, annyira nagyszerűen szórakozik, már csak egy egészen picit kellene megtoldania a helyzetet. Ép kezével előre nyúl, hogy a vad hajzabolázásba besegítsen, egy rakoncátlan, hófehér tincset kapva ujjai közé a helyére simítsa. Van ebben a zavarban valami bájos, amit nem tud figyelmen kívül hagyni csak úgy. Ahogy a lábak gyors igazgatását sem, hogy véletlenül se villanhasson ki semmi olyan, aminek nem lenne illendő. Pedig ha tudná, hogy mennyire kevés újdonsággal szolgálhat ezen a téren...*
-És? Elégedett voltál a látvánnyal?
*Azért csak nem járja, hogy folyamatosan itt feküdjön, így óvatosan ülő helyzetbe tolja magát, ami kisebb-nagyobb fájdalmak árán sikerül is. Nem annyira rossz, mint tegnap volt, csak egyfajta izomláz kezdte most tagjait feszíteni, ez azonban már a legkevesebb. A lábtámlába kapaszkodva már az is sikerül, hogy első nekifutásra, teljesen egyedül felálljon és talpon is maradjon. Alakul ez, nem is kerül akkora erőfeszítésbe, hogy lábai megtartsák, így aztán nyugodtan tudja balját nyújtani a lány felé. Annyit még meg tud tenni, hogy talpra segítse.*
-Régóta ébren vagy? Nyugodtan elmehettél volna, biztos van jobb dolgod is, így az este érkeztével.
*Pillant az ablak felé, majd tekintete a szekrényre siklik, aminek tetején ott a kikészített gyolcs és gyógynövény. Tényleg el kell hinnie, hogy nem hivatásos gyógyítóval van dolga? pedig eddig minden jel erre utal.*
-Tudtam én, hogy kínozni akarsz. Ne kímélj.
*Visszahuppan az ágy szélére, egy kézzel támaszkodik a háta mögött, majd fejét kicsit hátraveti, készen arra, ami most fog következni.*
*Már megint, egyszerűen képtelen elfojtani egy feltörekvő félmosolyt, ahogy a lány fenékre huppanását figyeli. Sosem hitte, hogy egy nőstényre valaha ezt fogja mondani, de kifejezetten aranyos, kicsit még gyámoltalannak is tűnik. Talán tényleg nem tudták még annyira elrontani, kiölni belőle mindent a hatalomvágyon és vérszomjas kéjsóvárságon kívül. Ritka ékkő.*
-Nem te ébresztettél, ha iszom valamennyit, akkor általában lehetetlen felébreszteni.
*Még csak berúgnia sem kell hozzá, éppen ezért is iszik annyira gyakran. Munkájához elengedhetetlen az éberség, hogy fél füllel a környezetét figyelje, de ha örökké csak így tudna aludni, sosem pihenné ki magát, így hamar rájött, hogy pár feles után már képes arra, hogy a környezeti zajok még annyira se jussanak el az agyáig.*
-Hogy hogyan alszom? Ez már-már romantikus.
*A mosoly egy árnyalattal erősebbé válik, ahogy figyeli a zavar egyértelmű jeleit, annyira nagyszerűen szórakozik, már csak egy egészen picit kellene megtoldania a helyzetet. Ép kezével előre nyúl, hogy a vad hajzabolázásba besegítsen, egy rakoncátlan, hófehér tincset kapva ujjai közé a helyére simítsa. Van ebben a zavarban valami bájos, amit nem tud figyelmen kívül hagyni csak úgy. Ahogy a lábak gyors igazgatását sem, hogy véletlenül se villanhasson ki semmi olyan, aminek nem lenne illendő. Pedig ha tudná, hogy mennyire kevés újdonsággal szolgálhat ezen a téren...*
-És? Elégedett voltál a látvánnyal?
*Azért csak nem járja, hogy folyamatosan itt feküdjön, így óvatosan ülő helyzetbe tolja magát, ami kisebb-nagyobb fájdalmak árán sikerül is. Nem annyira rossz, mint tegnap volt, csak egyfajta izomláz kezdte most tagjait feszíteni, ez azonban már a legkevesebb. A lábtámlába kapaszkodva már az is sikerül, hogy első nekifutásra, teljesen egyedül felálljon és talpon is maradjon. Alakul ez, nem is kerül akkora erőfeszítésbe, hogy lábai megtartsák, így aztán nyugodtan tudja balját nyújtani a lány felé. Annyit még meg tud tenni, hogy talpra segítse.*
-Régóta ébren vagy? Nyugodtan elmehettél volna, biztos van jobb dolgod is, így az este érkeztével.
*Pillant az ablak felé, majd tekintete a szekrényre siklik, aminek tetején ott a kikészített gyolcs és gyógynövény. Tényleg el kell hinnie, hogy nem hivatásos gyógyítóval van dolga? pedig eddig minden jel erre utal.*
-Tudtam én, hogy kínozni akarsz. Ne kímélj.
*Visszahuppan az ágy szélére, egy kézzel támaszkodik a háta mögött, majd fejét kicsit hátraveti, készen arra, ami most fog következni.*
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 18:58:18
Üzenet elküldve: 2014-02-15 18:58:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*A kellemes félhomályban éles nyílként hasítanak fülébe a folyosóról behallatszó kiáltások. Már nagyon kezdi fontolgatni, hogy az egyik székkel kiront, és fejbe vágja a legközelebbi hangos felszínit, de a hím nyugodt arcának látványa elnyomja a mérgét. Kicsit megrezdülnek az arcvonásai, amiből arra következtet, hogy vagy rosszat álmodik, vagy mégis érzi most a fájdalmat, ám mikor hirtelen kipattan a két izzó sárga szempár, a meglepettségtől elveszti a lábujjhegyen való guggolásban az egyensúlyát, és hátraesik a fenekére. Kerek szemekkel pislog a hímre, egyáltalán nem akarta, hogy észrevegye, csak egy-két percig maradt volna így.*
- Öhm...elnézést, nem akartalak felébreszteni. *Szólal meg végre az első dolgot kimondva, ami az eszébe jut, még mindig hatalmas szemekkel pislogva. Ritkán szokott lebukni, és akkor sem egy ilyen hülyesége után.* Inkább azt, hogy hogy alszol. *Válaszolja teljes zavarában, miközben ujjaival kifésüli az arcából a kóbor tincseket, és megpróbálja elfogadhatóvá varázsolni a friss ébredéstől még kócos hajzuhatagnak nevezett loboncát. Bár a mozdulatsorozatok közepette elgondolkozik, hogy nem e csinálja rosszul, és most inkább az arcába kéne söpörnie, de nem játssza most el a gyereket.*
- Jó estét! *Válaszolja ő is megdörzsölve az egyik szemét. Ahogy a hím végigméri, azonnal észhez kapva gyorsan az oldalához húzza lábait, hogy egy elfogadhatóbb ülőpozícióba kerüljön. Lehet mégis át kéne vennie a munkaruháját, ez a miniruha ugyan nagyon szép, sok mozdulatra nem épp alkalmas, hiába van alatta egy rövidnadrág. A félhomályban ragyogó ezüstszín szemei figyelmesen fürkészik a hím arcizmait, ahogy az is őt figyeli. A fiú valószínűleg, mert most már kitisztult remélhetőleg a látása, Asiritay viszont próbálja felmérni mennyi maradt az előző napi fájdalomból, de hiába is nézi, úgy tűnik addig nincs baja amíg fekszik. Ha felül utána majd jobban meg fogja figyelni a reakcióit. Arra viszont nagyon kíváncsi, hogy vajon mi járhat most a hím fejében.*
*A kellemes félhomályban éles nyílként hasítanak fülébe a folyosóról behallatszó kiáltások. Már nagyon kezdi fontolgatni, hogy az egyik székkel kiront, és fejbe vágja a legközelebbi hangos felszínit, de a hím nyugodt arcának látványa elnyomja a mérgét. Kicsit megrezdülnek az arcvonásai, amiből arra következtet, hogy vagy rosszat álmodik, vagy mégis érzi most a fájdalmat, ám mikor hirtelen kipattan a két izzó sárga szempár, a meglepettségtől elveszti a lábujjhegyen való guggolásban az egyensúlyát, és hátraesik a fenekére. Kerek szemekkel pislog a hímre, egyáltalán nem akarta, hogy észrevegye, csak egy-két percig maradt volna így.*
- Öhm...elnézést, nem akartalak felébreszteni. *Szólal meg végre az első dolgot kimondva, ami az eszébe jut, még mindig hatalmas szemekkel pislogva. Ritkán szokott lebukni, és akkor sem egy ilyen hülyesége után.* Inkább azt, hogy hogy alszol. *Válaszolja teljes zavarában, miközben ujjaival kifésüli az arcából a kóbor tincseket, és megpróbálja elfogadhatóvá varázsolni a friss ébredéstől még kócos hajzuhatagnak nevezett loboncát. Bár a mozdulatsorozatok közepette elgondolkozik, hogy nem e csinálja rosszul, és most inkább az arcába kéne söpörnie, de nem játssza most el a gyereket.*
- Jó estét! *Válaszolja ő is megdörzsölve az egyik szemét. Ahogy a hím végigméri, azonnal észhez kapva gyorsan az oldalához húzza lábait, hogy egy elfogadhatóbb ülőpozícióba kerüljön. Lehet mégis át kéne vennie a munkaruháját, ez a miniruha ugyan nagyon szép, sok mozdulatra nem épp alkalmas, hiába van alatta egy rövidnadrág. A félhomályban ragyogó ezüstszín szemei figyelmesen fürkészik a hím arcizmait, ahogy az is őt figyeli. A fiú valószínűleg, mert most már kitisztult remélhetőleg a látása, Asiritay viszont próbálja felmérni mennyi maradt az előző napi fájdalomból, de hiába is nézi, úgy tűnik addig nincs baja amíg fekszik. Ha felül utána majd jobban meg fogja figyelni a reakcióit. Arra viszont nagyon kíváncsi, hogy vajon mi járhat most a hím fejében.*
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 18:24:12
Üzenet elküldve: 2014-02-15 18:24:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
-Alacsony és törékeny.
*Mormogja szinte alig ébren a felhördülésre. Mellette igencsak eltörpül a lány, így joggal hívhatja picinek, még ha ez valamennyire sértő is. Asiritay eljátszotta az engedelmes és jól nevelt hímet, amikor nem hatott rá elég erőteljesen, innentől viselnie kell a fel-felbukkanó pimaszságot.
Az ő álma háborítatlan, volt ideje megszokni egyrészt az itteni fogadó zajszintjét, másrészt pedig a felszíni világ apró, de mégis eleinte bosszantó kis dolgait. A fordított élet, amit hozzájuk képest élnek, néha zavaró, de idővel lehet hozzá alkalmazkodni.
Estére fordul már az idő, amikor először mozdul meg, mély levegővel szívja tele tüdejét, miközben ép kezével megdörzsöli az arcát, majd hagyja, hogy ujjai a haján szántsanak végig. Vonásai is megrezzennek, a fájdalom újra teret hódít, minél jobban tisztul a tudata, annál inkább. Hát ez sem fog a kedvenc ébredései közé tartozni. Fejét lassan oldalra fordítja, szemhéjai felnyílnak, így kapásból megláthatja a mellette guggolót, amitől szemei elkerekednek. Hát ez meg mit csinál?*
-Most még álmodom vagy tényleg azt lesed aggódva, hogy mikor térek magamhoz?
*Hangja rekedten szól, mialatt újra megdörzsöli a szemeit, hogy tényleg jól lát-e. Furcsa egy nőstény, nem csak nem kér a szolgálataiból, de még ő van azon, hogy a hímet segítse valahogyan.*
-Egyébként jó estét.
*Oldalára fordul, valahogy nem érzi a belső késztetést, hogy elhagyja az ágyat vagy akár csak felüljön, jóval kényelmesebb így most. Tekintete szinte világít a sötétben, ahogy a lány arcát veszi szemügyre, immár jóval kitisztultabb tekintettel. Végre láthatja a legapróbb vonásokat is, minden kis rezdülést. Jót tett ez az alvás.*
A hozzászólás írója (Zhrodim Tanemor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.15 18:26:27
-Alacsony és törékeny.
*Mormogja szinte alig ébren a felhördülésre. Mellette igencsak eltörpül a lány, így joggal hívhatja picinek, még ha ez valamennyire sértő is. Asiritay eljátszotta az engedelmes és jól nevelt hímet, amikor nem hatott rá elég erőteljesen, innentől viselnie kell a fel-felbukkanó pimaszságot.
Az ő álma háborítatlan, volt ideje megszokni egyrészt az itteni fogadó zajszintjét, másrészt pedig a felszíni világ apró, de mégis eleinte bosszantó kis dolgait. A fordított élet, amit hozzájuk képest élnek, néha zavaró, de idővel lehet hozzá alkalmazkodni.
Estére fordul már az idő, amikor először mozdul meg, mély levegővel szívja tele tüdejét, miközben ép kezével megdörzsöli az arcát, majd hagyja, hogy ujjai a haján szántsanak végig. Vonásai is megrezzennek, a fájdalom újra teret hódít, minél jobban tisztul a tudata, annál inkább. Hát ez sem fog a kedvenc ébredései közé tartozni. Fejét lassan oldalra fordítja, szemhéjai felnyílnak, így kapásból megláthatja a mellette guggolót, amitől szemei elkerekednek. Hát ez meg mit csinál?*
-Most még álmodom vagy tényleg azt lesed aggódva, hogy mikor térek magamhoz?
*Hangja rekedten szól, mialatt újra megdörzsöli a szemeit, hogy tényleg jól lát-e. Furcsa egy nőstény, nem csak nem kér a szolgálataiból, de még ő van azon, hogy a hímet segítse valahogyan.*
-Egyébként jó estét.
*Oldalára fordul, valahogy nem érzi a belső késztetést, hogy elhagyja az ágyat vagy akár csak felüljön, jóval kényelmesebb így most. Tekintete szinte világít a sötétben, ahogy a lány arcát veszi szemügyre, immár jóval kitisztultabb tekintettel. Végre láthatja a legapróbb vonásokat is, minden kis rezdülést. Jót tett ez az alvás.*
A hozzászólás írója (Zhrodim Tanemor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.15 18:26:27
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 17:56:16
Üzenet elküldve: 2014-02-15 17:56:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*Eddig sem vette sértésnek, de erre már mérgesen fújtat. Nem is harapott, ezt kikéri magának. Épp próbál jól viselkedni, ami ritka pillanatai egyike.*
- Pici?! *Hökken fel az ágyról. Erre nem számított, még csak tisztán sem látja, és korára se lehet már azt mondani, hogy pici. Bár hozzá képest lehet hogy annak számít. Viszont mikor Zhrodim felnevet, ő csak pislogni tud. Ritkán hall hímet kuncogni.* ~Mosolyog...~ *Kerekedik el még jobban a szeme, de eszében sincs ezt szóvá tenni, így csak ő is elmosolyodik.
Kicsit nehezen megy az elalvás, hiába van már egy ideje kint a felszínen. Zavarják az idegen illatok, a vaksötétség hiánya na meg persze az is közrejátszhat, hogy nem egyedül van a szobában. A mély álmot hangok szakítják félbe a távolban, amik könyörtelenül próbálják a lányt visszarántani a valóságba. Lassan kezdi tisztábban hallani a távoli zajokat, amik a folyosóról szűrődnek be.*
- Nem tudom ki ez, de kinyírom! *Mormogja a párnába, a fejére húzva a takarót. Még nagyon nincs kedve felkelni, inkább maradna a sötétségben, de hiába minden. Az ablakból halkan de beszűrődik a város zaja, a folyosóról pedig a felszíniek beszélgetései. Igen halk hangfoszlányok ugyan, de ahhoz bőven elegendőek, hogy a mélységi lány ne tudjon visszaaludni. Nagyot nyújtózkodva lerúgja magáról a takarót, és a szemét dörzsölgetve felül az ágyon. Az ablak függönyein áttetsző fények szerint már sötétedik, ami számára jó jel. Átmászik a lábánál lévő támlához, és áthajolva rajta egy kézzel kezd keresgélni a táskájában, a másikkal erősen markolva az ágy támláját, nehogy előrebukfencezve szerezzen egy hatalmas púpot a homlokára. Próbál a lehető leghalkabban mocorogni az ágyon, nehogy bárkit is felébresszen, majd egy vizes kulacsot húz elő ami nagyon jól esik száraz torkára. Rég aludt ágyban, és elégé élvezi is a napnyugta időszakát. Miután a párna alól az ágy támlájára kerül az öv, rajta a fegyverekkel, még frissen ébredt lassú mozdulatokkal lép le lábujjhegyen az ágyról, megigazítja a ruháját és hangtalanul közelebb megy a még békésen alvó hímhez. Ehhez a távolsághoz, még nem érzi szükségét, hogy visszavegye a csizmáit. Amennyire csak a fiók engedi, halkan kihúzza azt, és még egyszer ellenőrzi a készletet, hátha a tegnapi rohanásban valami elkerülte a figyelmét. De nem, minden ugyanolyan, mint előző este volt. Beletörődően kivesz még egy adag gyolcsot, és egy kis adag gyógynövény, amiket a polcok tetejére tesz, majd a pillantása a fiúra vándorol. Egyméteres távolságban leguggol az egyik kezével a fejét támasztva, onnan figyeli a békésen alvót.* ~Milyen békésen alszik!~ *Mosolyodik el megállapítva, hogy most kisimult arcán semmi jele a tegnap esti fájdalomnak. Szívesen ellenőrizné a kötések alatt a sebeket, vajon látszanak e már a gombák gyógyító hatása, de a világért se akarná piszkálni, és megzavarni az álmát, hisz ő is elég nyűgös volt mikor a beszűrődő hangok felébresztették.*
*Eddig sem vette sértésnek, de erre már mérgesen fújtat. Nem is harapott, ezt kikéri magának. Épp próbál jól viselkedni, ami ritka pillanatai egyike.*
- Pici?! *Hökken fel az ágyról. Erre nem számított, még csak tisztán sem látja, és korára se lehet már azt mondani, hogy pici. Bár hozzá képest lehet hogy annak számít. Viszont mikor Zhrodim felnevet, ő csak pislogni tud. Ritkán hall hímet kuncogni.* ~Mosolyog...~ *Kerekedik el még jobban a szeme, de eszében sincs ezt szóvá tenni, így csak ő is elmosolyodik.
Kicsit nehezen megy az elalvás, hiába van már egy ideje kint a felszínen. Zavarják az idegen illatok, a vaksötétség hiánya na meg persze az is közrejátszhat, hogy nem egyedül van a szobában. A mély álmot hangok szakítják félbe a távolban, amik könyörtelenül próbálják a lányt visszarántani a valóságba. Lassan kezdi tisztábban hallani a távoli zajokat, amik a folyosóról szűrődnek be.*
- Nem tudom ki ez, de kinyírom! *Mormogja a párnába, a fejére húzva a takarót. Még nagyon nincs kedve felkelni, inkább maradna a sötétségben, de hiába minden. Az ablakból halkan de beszűrődik a város zaja, a folyosóról pedig a felszíniek beszélgetései. Igen halk hangfoszlányok ugyan, de ahhoz bőven elegendőek, hogy a mélységi lány ne tudjon visszaaludni. Nagyot nyújtózkodva lerúgja magáról a takarót, és a szemét dörzsölgetve felül az ágyon. Az ablak függönyein áttetsző fények szerint már sötétedik, ami számára jó jel. Átmászik a lábánál lévő támlához, és áthajolva rajta egy kézzel kezd keresgélni a táskájában, a másikkal erősen markolva az ágy támláját, nehogy előrebukfencezve szerezzen egy hatalmas púpot a homlokára. Próbál a lehető leghalkabban mocorogni az ágyon, nehogy bárkit is felébresszen, majd egy vizes kulacsot húz elő ami nagyon jól esik száraz torkára. Rég aludt ágyban, és elégé élvezi is a napnyugta időszakát. Miután a párna alól az ágy támlájára kerül az öv, rajta a fegyverekkel, még frissen ébredt lassú mozdulatokkal lép le lábujjhegyen az ágyról, megigazítja a ruháját és hangtalanul közelebb megy a még békésen alvó hímhez. Ehhez a távolsághoz, még nem érzi szükségét, hogy visszavegye a csizmáit. Amennyire csak a fiók engedi, halkan kihúzza azt, és még egyszer ellenőrzi a készletet, hátha a tegnapi rohanásban valami elkerülte a figyelmét. De nem, minden ugyanolyan, mint előző este volt. Beletörődően kivesz még egy adag gyolcsot, és egy kis adag gyógynövény, amiket a polcok tetejére tesz, majd a pillantása a fiúra vándorol. Egyméteres távolságban leguggol az egyik kezével a fejét támasztva, onnan figyeli a békésen alvót.* ~Milyen békésen alszik!~ *Mosolyodik el megállapítva, hogy most kisimult arcán semmi jele a tegnap esti fájdalomnak. Szívesen ellenőrizné a kötések alatt a sebeket, vajon látszanak e már a gombák gyógyító hatása, de a világért se akarná piszkálni, és megzavarni az álmát, hisz ő is elég nyűgös volt mikor a beszűrődő hangok felébresztették.*
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 17:13:25
Üzenet elküldve: 2014-02-15 17:13:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
-Nem kell harapni, nem sértésnek szántam, csak rácsodálkoztam. Egész értelmesnek tűnsz a korodhoz képest.
*A kedveskedés nem az erőssége, de ha őszintén kell kimondania, ez a legtöbb, amit produkálni tud. Természetesen ha elvárják, akkor könnyen szökik ajkairól díszes, körmondatokba ágyazott, szívnek és fülnek kedves dicséret is, de azokat most túl erőltetettnek érezné ebben a helyzetben.*
-Amilyen pici, olyan harcias. Igazi kis pukkancs.
*Nem tudja megállni, hogy ne mosolyodjon el, lelki szemei előtt látja a robbanni készülő lányt, felfújt arccal, gyilkos tekintettel, ahogy kezeivel kalimpálva próbálná elérni a nőstény torkát, csakis bátyjának derekára fonódó karjai tartják vissza, hogy tulajdon körmével fakasszon véres patakot a sötétlő arcon. Talán túl jó a képzelőereje, talán kicsit többet ivott a kelleténél, de még pár, kuncogáshoz erősen hasonlító hang is elhagyja a torkát, természetesen az ő mély hangján. Szívesen megnézte volna a jelenetet élőben is, biztos még jobbat derülhetett volna rajta.*
-Neked is.
*Az erejéből még annyira futja, hogy derékmagasságig magára szenvedi a takarót, amin ügyesen rajta fekszik, de onnantól inkább nem küzd, hanem végleg megadja magát az álom csábító karjainak. Végtelen üresség, ahol nincs semmi, nem fáj semmi, csak édes békében lebeghet. Arca kisimul, így, hogy örökké harcias és távolságtartó tekintete nem látszik, egészen kellemesnek mondható, épp csak pár fekete tincs rakoncátlankodik oda, ahogy feje kicsit oldalra dőlve pihen. Légzése nyugodt, széles mellkasa lassú ütemre emelkedik és süpped, sérült keze bekötözött hasán nyugszik, szerencsére nem szokott álmában sokat forgolódni, így nem kell félni, hogy óvatlanul ráfekszik. Olyan nyugodtnak tűnik, mintha semmi baja sem lenne, egyedül sápadt arca árulkodik arról, hogy bizony megviselte az elmúlt időszak.
Sokáig alszik, meglehetősen mélyen, a sebekre kent fájdalomcsillapító és az alkohol is segít abban, hogy minél tovább kerülhesse el az ébrenlétet és a vele járó fájdalmakat. testének csak használ, ha többet tud pihenni, annál jobban gyógyul legalább, ha Asirity fel is ébredne időközben, biztos megtalálja a módját, hogy elfoglalja magát, amíg a hím is eszméletre tér. A függönyök jól szigetelnek, így legalább attól a kényes helyzettől megóvják őket, hogy az égető érzésre kellene felkelniük.*
-Nem kell harapni, nem sértésnek szántam, csak rácsodálkoztam. Egész értelmesnek tűnsz a korodhoz képest.
*A kedveskedés nem az erőssége, de ha őszintén kell kimondania, ez a legtöbb, amit produkálni tud. Természetesen ha elvárják, akkor könnyen szökik ajkairól díszes, körmondatokba ágyazott, szívnek és fülnek kedves dicséret is, de azokat most túl erőltetettnek érezné ebben a helyzetben.*
-Amilyen pici, olyan harcias. Igazi kis pukkancs.
*Nem tudja megállni, hogy ne mosolyodjon el, lelki szemei előtt látja a robbanni készülő lányt, felfújt arccal, gyilkos tekintettel, ahogy kezeivel kalimpálva próbálná elérni a nőstény torkát, csakis bátyjának derekára fonódó karjai tartják vissza, hogy tulajdon körmével fakasszon véres patakot a sötétlő arcon. Talán túl jó a képzelőereje, talán kicsit többet ivott a kelleténél, de még pár, kuncogáshoz erősen hasonlító hang is elhagyja a torkát, természetesen az ő mély hangján. Szívesen megnézte volna a jelenetet élőben is, biztos még jobbat derülhetett volna rajta.*
-Neked is.
*Az erejéből még annyira futja, hogy derékmagasságig magára szenvedi a takarót, amin ügyesen rajta fekszik, de onnantól inkább nem küzd, hanem végleg megadja magát az álom csábító karjainak. Végtelen üresség, ahol nincs semmi, nem fáj semmi, csak édes békében lebeghet. Arca kisimul, így, hogy örökké harcias és távolságtartó tekintete nem látszik, egészen kellemesnek mondható, épp csak pár fekete tincs rakoncátlankodik oda, ahogy feje kicsit oldalra dőlve pihen. Légzése nyugodt, széles mellkasa lassú ütemre emelkedik és süpped, sérült keze bekötözött hasán nyugszik, szerencsére nem szokott álmában sokat forgolódni, így nem kell félni, hogy óvatlanul ráfekszik. Olyan nyugodtnak tűnik, mintha semmi baja sem lenne, egyedül sápadt arca árulkodik arról, hogy bizony megviselte az elmúlt időszak.
Sokáig alszik, meglehetősen mélyen, a sebekre kent fájdalomcsillapító és az alkohol is segít abban, hogy minél tovább kerülhesse el az ébrenlétet és a vele járó fájdalmakat. testének csak használ, ha többet tud pihenni, annál jobban gyógyul legalább, ha Asirity fel is ébredne időközben, biztos megtalálja a módját, hogy elfoglalja magát, amíg a hím is eszméletre tér. A függönyök jól szigetelnek, így legalább attól a kényes helyzettől megóvják őket, hogy az égető érzésre kellene felkelniük.*
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 15:56:04
Üzenet elküldve: 2014-02-15 15:56:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*Figyeli a fiút, amint megjegyzi a fiatalságát. Ezek szerint mégse hajolt olyan közel, hogy tisztán láthassa az arcát, különben egyértelmű lenne nagyjából a fiatal kora*
- Nem véletlen neveztem magam én is kislánynak. *Vonja meg a vállát, különösebben nem érdekli, hogy fiatal-e vagy idős. Ahogy a hím tovább meséli mik történtek, hány szemtanú volt, némán figyel, néhol helyeslően bólint, bár ezt úgysem láthatta.*
- Hát én ott nőstényként láttam a helyzetet, úgyhogy akkor csak az volt az egyetlen gondolatom, hogy azt a szép kis arcocskáját kicsit elcsúfítom, miközben magát fényezte egy éles bevetés kellős közepén. Még jó, hogy ott volt a bátyám, különben senki sem állított volna le. *Teszi az utolsó mondatánál tarkóra a kezét. Ő is ugyanolyan, sőt még forrófejűbb is mint a húga, de tudja milyen következményekkel járt volna, ha az első ház leánygyermeke, aki ráadásul az akciót vezette mély vágásokkal megy haza az arcán. Ezt Asiritay is tökéletesen tudta, akkor viszont nem igazán érdekelte, csak változzon a vezetőség. Mikor visszahallja a nevét a hím szájából, felcsendül a fáradtság hangja is. Az ablakot figyelve elgondolkozik, hogy tényleg elég biztonságosak-e a függönyök.* ~Majd kiderül.~ *Sóhajt fel, majd elmosolyodva kihúzza maga alól a takarót, magára húzza azt és visszadől az ágyra. Most már ő is elálmosodott.*
- Jó napot! *Feleli, és azzal a mozdulattal be is fordul a fal irányába remélve, hogy nem arra kell majd kelnie, hogy égeti a szemét a beszűrődő fény.*
*Figyeli a fiút, amint megjegyzi a fiatalságát. Ezek szerint mégse hajolt olyan közel, hogy tisztán láthassa az arcát, különben egyértelmű lenne nagyjából a fiatal kora*
- Nem véletlen neveztem magam én is kislánynak. *Vonja meg a vállát, különösebben nem érdekli, hogy fiatal-e vagy idős. Ahogy a hím tovább meséli mik történtek, hány szemtanú volt, némán figyel, néhol helyeslően bólint, bár ezt úgysem láthatta.*
- Hát én ott nőstényként láttam a helyzetet, úgyhogy akkor csak az volt az egyetlen gondolatom, hogy azt a szép kis arcocskáját kicsit elcsúfítom, miközben magát fényezte egy éles bevetés kellős közepén. Még jó, hogy ott volt a bátyám, különben senki sem állított volna le. *Teszi az utolsó mondatánál tarkóra a kezét. Ő is ugyanolyan, sőt még forrófejűbb is mint a húga, de tudja milyen következményekkel járt volna, ha az első ház leánygyermeke, aki ráadásul az akciót vezette mély vágásokkal megy haza az arcán. Ezt Asiritay is tökéletesen tudta, akkor viszont nem igazán érdekelte, csak változzon a vezetőség. Mikor visszahallja a nevét a hím szájából, felcsendül a fáradtság hangja is. Az ablakot figyelve elgondolkozik, hogy tényleg elég biztonságosak-e a függönyök.* ~Majd kiderül.~ *Sóhajt fel, majd elmosolyodva kihúzza maga alól a takarót, magára húzza azt és visszadől az ágyra. Most már ő is elálmosodott.*
- Jó napot! *Feleli, és azzal a mozdulattal be is fordul a fal irányába remélve, hogy nem arra kell majd kelnie, hogy égeti a szemét a beszűrődő fény.*
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 15:31:50
Üzenet elküldve: 2014-02-15 15:31:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
-Négy év múlva 22.. Elég fiatalka vagy.
*Bár ő sem volt sokkal idősebb, amikor ide szabadult, de annak már sok éve. Viszont így máris érhetőbb, miért nem a volt a nősténynek még dolga férfiakkal. Biztos valami alaposan betanított darabot fognak elé vetni, ha hazatért, aki nagy szakértelemmel vezeti majd be a gyönyörök világába. Elhúzza a száját és megdörzsöli a homlokát. Miért érdekli? Mindenhol ez a szokás, kár is ezen töprengeni.*
-7 lényt, köztük két másik mélységi nősténnyel nem olyan könnyű eltüntetni. Örültünk, hogy mi túléltük és nem hagytuk ott a fogunkat.
*Munka során nem vét ilyen hibát, de itt ugyanúgy elszenvedője volt az eseményeknek, mint mások. Utálta is rendesen, hogy nem az ő kezében futnak össze a szálak, hogy nincs rálátása az események egészére, hanem csak sodródik az árral, miközben próbája magát és barátját megvédeni.*
-Nem én hallgattam rá, ő hallgatott rám. Aki egyedül maradt, jó eséllyel meghalt, a nőstény ellenben egyedül akarta kiküldeni a lányt valahova. Ekkora szegültem szembe, hogy ne osztogasson parancsokat, mert nem fogom engedni, hogy egyedül menjen. Az a liba vele ment, bele is halt, amikor magára maradt. Aki ennyire végtelenül ostoba, nem érdemel mást.
*Ez az ő meglátása. igen, az ő hibája, hiszen ő küldte a nőstényt, de az már csakis magának köszönheti, hogy fittyet hányva az elemi óvatosságra, egyedül maradt. Innentől nincs mit megbánni, saját véleménye szerint csak jót tett azzal a családdal ,amelyiknek az élére került volna.*
-Erőszakig nem fajultam, sosem emelnék kezet egy nőstényre sem.
*Az élete valószínűleg akkor sem lenne veszélyben, de hogy a ludas végtagjától és mindennemű szabadságától egy életre megválhatna, az egészen bizonyos. Ezt még ő sem kockáztatná meg, mostantól azt is kétszer meggondolja, hogy visszaszájaljon-e tiszteletlenül.
Hogy Faeus mit ért meg és mit sem, abba nem megy bele, hosszú lista lenne felsorolni, ő pedig se kedvet, se erőt nem érez most magában ehhez. Hagyja hát a csöndbe veszi a szavakat, amíg újabbak nem törik meg a némaságot. Nevét nem fogja titkolni, még mindig érvényes, hogy áll a lány szolgálatára, ha a szükség úgy hozná, ez pedig a minimum, hogy válaszol a kérdéseire.*
-Asiritay.
*Sóhajtja a nevet, mintha csak ízlelgetné, próbálná elméjébe vésni. Az álom küszöbén már nem a legjobb a memóriája, de egy ilyen különös, mégis szép hangzású nevet aligha fog elfelejteni.*
-Négy év múlva 22.. Elég fiatalka vagy.
*Bár ő sem volt sokkal idősebb, amikor ide szabadult, de annak már sok éve. Viszont így máris érhetőbb, miért nem a volt a nősténynek még dolga férfiakkal. Biztos valami alaposan betanított darabot fognak elé vetni, ha hazatért, aki nagy szakértelemmel vezeti majd be a gyönyörök világába. Elhúzza a száját és megdörzsöli a homlokát. Miért érdekli? Mindenhol ez a szokás, kár is ezen töprengeni.*
-7 lényt, köztük két másik mélységi nősténnyel nem olyan könnyű eltüntetni. Örültünk, hogy mi túléltük és nem hagytuk ott a fogunkat.
*Munka során nem vét ilyen hibát, de itt ugyanúgy elszenvedője volt az eseményeknek, mint mások. Utálta is rendesen, hogy nem az ő kezében futnak össze a szálak, hogy nincs rálátása az események egészére, hanem csak sodródik az árral, miközben próbája magát és barátját megvédeni.*
-Nem én hallgattam rá, ő hallgatott rám. Aki egyedül maradt, jó eséllyel meghalt, a nőstény ellenben egyedül akarta kiküldeni a lányt valahova. Ekkora szegültem szembe, hogy ne osztogasson parancsokat, mert nem fogom engedni, hogy egyedül menjen. Az a liba vele ment, bele is halt, amikor magára maradt. Aki ennyire végtelenül ostoba, nem érdemel mást.
*Ez az ő meglátása. igen, az ő hibája, hiszen ő küldte a nőstényt, de az már csakis magának köszönheti, hogy fittyet hányva az elemi óvatosságra, egyedül maradt. Innentől nincs mit megbánni, saját véleménye szerint csak jót tett azzal a családdal ,amelyiknek az élére került volna.*
-Erőszakig nem fajultam, sosem emelnék kezet egy nőstényre sem.
*Az élete valószínűleg akkor sem lenne veszélyben, de hogy a ludas végtagjától és mindennemű szabadságától egy életre megválhatna, az egészen bizonyos. Ezt még ő sem kockáztatná meg, mostantól azt is kétszer meggondolja, hogy visszaszájaljon-e tiszteletlenül.
Hogy Faeus mit ért meg és mit sem, abba nem megy bele, hosszú lista lenne felsorolni, ő pedig se kedvet, se erőt nem érez most magában ehhez. Hagyja hát a csöndbe veszi a szavakat, amíg újabbak nem törik meg a némaságot. Nevét nem fogja titkolni, még mindig érvényes, hogy áll a lány szolgálatára, ha a szükség úgy hozná, ez pedig a minimum, hogy válaszol a kérdéseire.*
-Asiritay.
*Sóhajtja a nevet, mintha csak ízlelgetné, próbálná elméjébe vésni. Az álom küszöbén már nem a legjobb a memóriája, de egy ilyen különös, mégis szép hangzású nevet aligha fog elfelejteni.*
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 14:49:01
Üzenet elküldve: 2014-02-15 14:49:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
-Hm...Így még sosem gondoltam rá. Nekem úgy tűnt nagyon elemében van. *Töpreng el a hím válaszán. Még sose vette észre, hogy apja szerencsétlennek érezné magát a helyzete miatt. Szeretett harcolni, felszínieket gyilkolni, és a matróna közelében maradni. Nem hiszi, hogy bárkivel is cserélt volna az apja. Legfeljebb egy nősténnyel.*
- Nem nevezném küldetésnek, inkább én is tanulásnak. Annyit mondott, hogy ismerjem meg a felszíni világot és a 22. születésnapomra térjek haza. Akkortájt fejezném be az akadémiát normális esetben, úgyhogy elképzelhető, hogy nekem a maradék évekre felszíni túlélést tervezett. De már olyan rég gondolkozom rajta, hogy már nem is próbálok rájönni az okára, hisz úgyse találom meg. *Nézi a mennyezetet ismét végigismételve a történteket. Biztos benne, hogy a fiúnak még annyi sejtése sincs a miértekről, mint neki, de azért jó érzés valakinek elmondani.*
- Igen, az egyik legfőbb szabály, hogy sose hagyj hátra szemtanút. *Erősíti meg a magyarázatot hallgatva. Ez náluk is az egyik legegyszerűbb és leglényegesebb szabály volt. Aki óvatlan, és lebukik az meghal. Ilyen egyszerű náluk a rendszer. Hosszasan eltűnődik a hím érvein, próbálja maga elé képzelni a jelenetet, az esztelen nőstényt és az okos, bátor felszíni lányt, de nem jut dűlőre, hiába próbálja a lehető legjobban elfojtani magában a felszíniek iránt érzett gyűlöletét.*
- Hát őszintén szólva fogalmam sincs én mit tettem volna a helyedben. Talán ha úgy látom akkor maradok életben ha a felszínire hallgatok, ha úgy van esélyünk lehet én is ugyanezt tettem volna. *Bámulja a plafont végigfuttatva magában a jelenetet. Próbál az emlékeiben kutatni, hogy találkozott-e már hasonló esettel. A felfedezés nyílként hasít a tudatába. Hangosan, jóízűen felnevet, ha arra gondol, hogy az emlék csak egy éve történet. Akkor nagyon nem volt vicces, de így utólag szórakoztató visszaemlékezni rá. Bár az a tipikus gyűlölet ismét érezhetővé válik a lány mellkasában.*
- Kerültem egyszer hasonló helyzetbe, de én gyakorlatilag nekiugrottam annak a nősténynek. *Mosolyog visszaemlékezve, de a hangjában azért egy kis utálat is csendül. Azt a nőstényt kimondottan utálta mindig is. Fogalma sincs hogy mi lett volna, ha tényleg ráveti magát kivont kardokkal. Az egyetlen gondolata akkor az volt, hogy agyonüti azt a nagyképű önimádó tyúkot.*
- Szerintem megérti, csak aggódik és tisztában van vele mik vagyunk. Kétlem, hogy bárki is lenne közülünk aki teljes mértékben úgy tudna viselkedni, ahogy azt egy felszíni elvárja tőle. *Vonja meg a vállát. Ha mégis létezne ilyen mélységi, akkor ő már lég kilehet tagadva. Fél, hogy ez nagyon nem segít, de ő így látja, és úgy érzi jobb ha kimondja, ha már kicsit megnyílik neki a fiú is.
A név hallatán meglepett, sugárzó mosoly terül el a lány arcán. Az enyhe zöldes árnyalatú ezüst szemek felcsillanva világítanak a félhomályban. Nem hitte volna, hogy rögtön, önszántából használja a teljes nevét. Meglepett hümmögés hagyja el a száját, majd felül, hogy jobban ráláthasson a szomszédos ágyra.*
-Asiritay C'nila. *Csendül dallamosan az elcsendesedett szobában az ő neve is.*
A hozzászólás írója (Asiritay C'nila) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.15 14:49:17
-Hm...Így még sosem gondoltam rá. Nekem úgy tűnt nagyon elemében van. *Töpreng el a hím válaszán. Még sose vette észre, hogy apja szerencsétlennek érezné magát a helyzete miatt. Szeretett harcolni, felszínieket gyilkolni, és a matróna közelében maradni. Nem hiszi, hogy bárkivel is cserélt volna az apja. Legfeljebb egy nősténnyel.*
- Nem nevezném küldetésnek, inkább én is tanulásnak. Annyit mondott, hogy ismerjem meg a felszíni világot és a 22. születésnapomra térjek haza. Akkortájt fejezném be az akadémiát normális esetben, úgyhogy elképzelhető, hogy nekem a maradék évekre felszíni túlélést tervezett. De már olyan rég gondolkozom rajta, hogy már nem is próbálok rájönni az okára, hisz úgyse találom meg. *Nézi a mennyezetet ismét végigismételve a történteket. Biztos benne, hogy a fiúnak még annyi sejtése sincs a miértekről, mint neki, de azért jó érzés valakinek elmondani.*
- Igen, az egyik legfőbb szabály, hogy sose hagyj hátra szemtanút. *Erősíti meg a magyarázatot hallgatva. Ez náluk is az egyik legegyszerűbb és leglényegesebb szabály volt. Aki óvatlan, és lebukik az meghal. Ilyen egyszerű náluk a rendszer. Hosszasan eltűnődik a hím érvein, próbálja maga elé képzelni a jelenetet, az esztelen nőstényt és az okos, bátor felszíni lányt, de nem jut dűlőre, hiába próbálja a lehető legjobban elfojtani magában a felszíniek iránt érzett gyűlöletét.*
- Hát őszintén szólva fogalmam sincs én mit tettem volna a helyedben. Talán ha úgy látom akkor maradok életben ha a felszínire hallgatok, ha úgy van esélyünk lehet én is ugyanezt tettem volna. *Bámulja a plafont végigfuttatva magában a jelenetet. Próbál az emlékeiben kutatni, hogy találkozott-e már hasonló esettel. A felfedezés nyílként hasít a tudatába. Hangosan, jóízűen felnevet, ha arra gondol, hogy az emlék csak egy éve történet. Akkor nagyon nem volt vicces, de így utólag szórakoztató visszaemlékezni rá. Bár az a tipikus gyűlölet ismét érezhetővé válik a lány mellkasában.*
- Kerültem egyszer hasonló helyzetbe, de én gyakorlatilag nekiugrottam annak a nősténynek. *Mosolyog visszaemlékezve, de a hangjában azért egy kis utálat is csendül. Azt a nőstényt kimondottan utálta mindig is. Fogalma sincs hogy mi lett volna, ha tényleg ráveti magát kivont kardokkal. Az egyetlen gondolata akkor az volt, hogy agyonüti azt a nagyképű önimádó tyúkot.*
- Szerintem megérti, csak aggódik és tisztában van vele mik vagyunk. Kétlem, hogy bárki is lenne közülünk aki teljes mértékben úgy tudna viselkedni, ahogy azt egy felszíni elvárja tőle. *Vonja meg a vállát. Ha mégis létezne ilyen mélységi, akkor ő már lég kilehet tagadva. Fél, hogy ez nagyon nem segít, de ő így látja, és úgy érzi jobb ha kimondja, ha már kicsit megnyílik neki a fiú is.
A név hallatán meglepett, sugárzó mosoly terül el a lány arcán. Az enyhe zöldes árnyalatú ezüst szemek felcsillanva világítanak a félhomályban. Nem hitte volna, hogy rögtön, önszántából használja a teljes nevét. Meglepett hümmögés hagyja el a száját, majd felül, hogy jobban ráláthasson a szomszédos ágyra.*
-Asiritay C'nila. *Csendül dallamosan az elcsendesedett szobában az ő neve is.*
A hozzászólás írója (Asiritay C'nila) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.15 14:49:17
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 13:56:40
Üzenet elküldve: 2014-02-15 13:56:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
-Szerencsétlen flótás lehet.
*A nagyobb szólásszabadság gyakran nem több illúziónál, amiért utána kemény árat kell fizetni a kínzókamrákban. Náluk legalábbis. Minél többet hall, annál biztosabb biztosabb benne, hogy a nőstény egykori lakhelye mérföldekkel kellemesebb és korántsem olyan szélsőségesek a viszonyok, mint náluk voltak. Annyiszor gondolt már rá, hogy ha máshova születik, akkor talán nem kellene így élnie...*
-Négy évet nem adnak egy küldetésre sem. Ha nem önvédelemből küldött el, akkor tanulni, mint engem is.
*A család orgyilkosaként jól tudja, hogyan mennek a küldetések, sosem adnának ennyi teljesítési időt rá, még akkor sem, ha a fél világot át kell utazni. Általában nem is kell átutazni, hiszen akik a világ túlsó felén élnek, nem kerülnek kapcsolatba velük.*
-Úgy is mondhatjuk.
*Biccent fektében, karját leemelve a szemei elől, a plafonra bámulva. Ezeket a kérdéseket már ő is feltette magának, de mégsem érzi úgy, hogy kifejezetten neki szánt próba lett volna.*
-Inkább véletlen. Mindannyiunkat csapdába csaltak ott, de volt egy életben maradt besúgó, aki tovább adta a híreket.
*Érti ő a megdöbbenést, Faeus is hasonlóan el volt hűlve, de nincs mit tenni, ahogy bizonyára a félvér is jól tudja, sosem lehet pontosan kiszámítani a hím cselekedeteit.*
-Nem bántam meg, amit tettem. Joggal háborodtam fel, mivel esztelen döntéseket hozott, nem lett volna alkalmas egy egész család vezetésére. Ellenben az a felszíni... Van benne ész és bátorság, ami kellő pimaszsággal párosul.
*Hümmögve tűnődik, Liss volt az első, akibe belebotlott, amikor a városba érkezett. Éles nyelvű eszmecsere, majd a véletlen találkozás az elhagyott kastélyban. Túlzás lenne bármi vonzalmat feltételezni, hiszen mégis csak egy sápadtbőrűről van szó, de némi kis tiszteletet kiharcolt magának az ügyes tolvajlányka. Ennél többet senki nem remélhet tőle.*
-Csak Faeus is értené meg, hogy most nem én kerestem a bajt. Sosem látszik rajta, de tudom, hogy rettentően mérges, amiért aggódnia kellett, én pedig így kerülök haza.
*Töpreng hangosan. Talán az alkohol, talán a bódultság, nem is fontos, a lényeg annyi, hogy látszólag megoldódott a nyelve, ha már ilyen apróságok is is kicsusszannak a száján. Néha tényleg olyan, mintha a gnork a dajkája lenne, akinek elszámolással tartozik. Az a meglepőbb, hogy ahelyett, hogy idegesítené a számonkérés, valami torz melegséggel tölti el, hogy legalább egy olyan személy van a világon, akit tényleg érdekel a sorsa.*
-Zhrodim Tanemor, szolgálatodra.
*Ez inkább csak a bemutatkozáshoz általánosan használt nyelvi fordulat, mint valódi felajánlás, ez érezhető a hanyagabb közlésmódból is.*
-Szerencsétlen flótás lehet.
*A nagyobb szólásszabadság gyakran nem több illúziónál, amiért utána kemény árat kell fizetni a kínzókamrákban. Náluk legalábbis. Minél többet hall, annál biztosabb biztosabb benne, hogy a nőstény egykori lakhelye mérföldekkel kellemesebb és korántsem olyan szélsőségesek a viszonyok, mint náluk voltak. Annyiszor gondolt már rá, hogy ha máshova születik, akkor talán nem kellene így élnie...*
-Négy évet nem adnak egy küldetésre sem. Ha nem önvédelemből küldött el, akkor tanulni, mint engem is.
*A család orgyilkosaként jól tudja, hogyan mennek a küldetések, sosem adnának ennyi teljesítési időt rá, még akkor sem, ha a fél világot át kell utazni. Általában nem is kell átutazni, hiszen akik a világ túlsó felén élnek, nem kerülnek kapcsolatba velük.*
-Úgy is mondhatjuk.
*Biccent fektében, karját leemelve a szemei elől, a plafonra bámulva. Ezeket a kérdéseket már ő is feltette magának, de mégsem érzi úgy, hogy kifejezetten neki szánt próba lett volna.*
-Inkább véletlen. Mindannyiunkat csapdába csaltak ott, de volt egy életben maradt besúgó, aki tovább adta a híreket.
*Érti ő a megdöbbenést, Faeus is hasonlóan el volt hűlve, de nincs mit tenni, ahogy bizonyára a félvér is jól tudja, sosem lehet pontosan kiszámítani a hím cselekedeteit.*
-Nem bántam meg, amit tettem. Joggal háborodtam fel, mivel esztelen döntéseket hozott, nem lett volna alkalmas egy egész család vezetésére. Ellenben az a felszíni... Van benne ész és bátorság, ami kellő pimaszsággal párosul.
*Hümmögve tűnődik, Liss volt az első, akibe belebotlott, amikor a városba érkezett. Éles nyelvű eszmecsere, majd a véletlen találkozás az elhagyott kastélyban. Túlzás lenne bármi vonzalmat feltételezni, hiszen mégis csak egy sápadtbőrűről van szó, de némi kis tiszteletet kiharcolt magának az ügyes tolvajlányka. Ennél többet senki nem remélhet tőle.*
-Csak Faeus is értené meg, hogy most nem én kerestem a bajt. Sosem látszik rajta, de tudom, hogy rettentően mérges, amiért aggódnia kellett, én pedig így kerülök haza.
*Töpreng hangosan. Talán az alkohol, talán a bódultság, nem is fontos, a lényeg annyi, hogy látszólag megoldódott a nyelve, ha már ilyen apróságok is is kicsusszannak a száján. Néha tényleg olyan, mintha a gnork a dajkája lenne, akinek elszámolással tartozik. Az a meglepőbb, hogy ahelyett, hogy idegesítené a számonkérés, valami torz melegséggel tölti el, hogy legalább egy olyan személy van a világon, akit tényleg érdekel a sorsa.*
-Zhrodim Tanemor, szolgálatodra.
*Ez inkább csak a bemutatkozáshoz általánosan használt nyelvi fordulat, mint valódi felajánlás, ez érezhető a hanyagabb közlésmódból is.*
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 12:46:20
Üzenet elküldve: 2014-02-15 12:46:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*Végre ő is lehuppan az ágyra, övét szépen lefejti a derekáról és most szépen feltűnésmentesen a párnája alá rejti fegyvereit. Az egyik keze úgyis rajta lesz.*
- Nálunk is így van. A bátyámon nem lepődtem meg, megszólalni sem volt joga, apám viszont már kicsi nagyobb felháborodást tanúsított, mivel még az ő tanítványa vagyok. Még az akadémiát sem végeztem el mikor anyámnak jött az ötlete. Apám hogy is mondjam...hosszabb pórázra van engedve, mint szerintem bármelyik hím a városunkban. Ő az egyetlen szerintem, aki komolyabb következmények nélkül fejtheti ki a véleményét a maga stílusán. Bár pontosan nem tudom, ezért gondoltam, hogy legalább neki elmondhatta volna miért kell idejönnöm. Ha a bátyám ment felszíni küldetésre, akkor mindig tudtuk kik a célpontok. *Nagyot sóhajt, még szívesen beszélne mi hogy szokott náluk lenni, de úgy érzi jobb ha nem jár fölöslegesen a szája. Bólint, mikor a hím arról beszél, hogy náluk is kivételes volt az ő kiképzése. Igen, a bátyja se szólalhat meg általában, ha anyjuk utasítja bármire is. Viszont a két szülőtől örökölt felsőbbrendűségi komplexus inkább teszi őt uralkodó személyiségűvé, mint rajta uralkodottá. Ahogy a fiú újra mesélni kezd ő mosolyogva végignyúlik az ágyon, onnan figyelve a történetet.*
- Egy felszíni lányt védtél egy mélységi nőstény helyett? *Hökken hirtelen fel. Úgy tűnik mégsem olyan engedelmes kiskutya, mint ahogy azt az előbb bemutatta, bár azt, hogy csak megjátssza azt a nőstény eddig is tudta. Lázasan kezd kattogni az agya, hogy a történet minden kis részletét megjegyezze.* És most csattant rajtad az ostor? *Kérdez, majd ismét gondolkodóba esik. Eszébe jut ahogy idegesen nézelődött a fiú nemrég, félve, hogy hallják őt. Ez a névtelen levél pedig elégé bűzlött.* Próba lett volna számodra? Ez a névtelen levél dolog nekem nagyon bűzlik! *Arca komor vészjósló tekintetté vált át. Mikor bármi is gyanús számára, azonnal veszélyességi fokozatba kapcsol. Általában ha ellene tervezgetnek valamit, és megjelenik ez az arcán, aki ismeri tudja, hogy innentől kell a lányt békén hagyni, különben az illető záros határidőn belül halott. Ezt persze a mélységi nem láthatta az arcán, és nem is neki szánta. Viszont lehet vigyáznia kellene, mert ha túlságosan is elkezdi a szívén viselni a fiú sorsát a végén még bajok lehetnek belőle. Elmosolyodik mikor arra gondol, hogy meghiúsít egy büntetést, mert neki nem tetszik az ok. Bár az is igaz, ha ez náluk történik, és az egyik hím egy feljebbvalóját árulja így el ráadásul megvéd egy felszínit...ez már halál lett volna, és őt nem érdekelné. Itt viszont ő teljesen abba a hitben van, hogy a különálló városokból származó sötételfek nem kötelesek engedelmeskedni a másiknak. De hogy egy felszínit védeni a fajtársa helyett! Előjön belőle a felsőbbrendű-alávetett felállás, de úgy dönt hagyja a dolgot, a hím épp eleget kapott ahhoz, hogy ne legyen szüksége az ő megjegyzésére is. Nem véletlen akart az előbb neki olyan buzgón engedelmeskedni. Sikerrel elfojt egy kuncogást mikor a hím humorral a hangjában engedelmeskedik.*
- Mielőtt sikerrel lezárjuk a mai napot...megkérdezhetem a nevedet? *Teszi fel félve a kérdést, az egyik kezével támaszkodva az ágyon. Nem szokásuk túl korán elárulni a nevük, ezt ő is jól tudta, mert ő is ilyen, viszont úgy érzi amíg a családnevek rejtve maradnak, addig nem lehet belőle túl nagy baj.*
*Végre ő is lehuppan az ágyra, övét szépen lefejti a derekáról és most szépen feltűnésmentesen a párnája alá rejti fegyvereit. Az egyik keze úgyis rajta lesz.*
- Nálunk is így van. A bátyámon nem lepődtem meg, megszólalni sem volt joga, apám viszont már kicsi nagyobb felháborodást tanúsított, mivel még az ő tanítványa vagyok. Még az akadémiát sem végeztem el mikor anyámnak jött az ötlete. Apám hogy is mondjam...hosszabb pórázra van engedve, mint szerintem bármelyik hím a városunkban. Ő az egyetlen szerintem, aki komolyabb következmények nélkül fejtheti ki a véleményét a maga stílusán. Bár pontosan nem tudom, ezért gondoltam, hogy legalább neki elmondhatta volna miért kell idejönnöm. Ha a bátyám ment felszíni küldetésre, akkor mindig tudtuk kik a célpontok. *Nagyot sóhajt, még szívesen beszélne mi hogy szokott náluk lenni, de úgy érzi jobb ha nem jár fölöslegesen a szája. Bólint, mikor a hím arról beszél, hogy náluk is kivételes volt az ő kiképzése. Igen, a bátyja se szólalhat meg általában, ha anyjuk utasítja bármire is. Viszont a két szülőtől örökölt felsőbbrendűségi komplexus inkább teszi őt uralkodó személyiségűvé, mint rajta uralkodottá. Ahogy a fiú újra mesélni kezd ő mosolyogva végignyúlik az ágyon, onnan figyelve a történetet.*
- Egy felszíni lányt védtél egy mélységi nőstény helyett? *Hökken hirtelen fel. Úgy tűnik mégsem olyan engedelmes kiskutya, mint ahogy azt az előbb bemutatta, bár azt, hogy csak megjátssza azt a nőstény eddig is tudta. Lázasan kezd kattogni az agya, hogy a történet minden kis részletét megjegyezze.* És most csattant rajtad az ostor? *Kérdez, majd ismét gondolkodóba esik. Eszébe jut ahogy idegesen nézelődött a fiú nemrég, félve, hogy hallják őt. Ez a névtelen levél pedig elégé bűzlött.* Próba lett volna számodra? Ez a névtelen levél dolog nekem nagyon bűzlik! *Arca komor vészjósló tekintetté vált át. Mikor bármi is gyanús számára, azonnal veszélyességi fokozatba kapcsol. Általában ha ellene tervezgetnek valamit, és megjelenik ez az arcán, aki ismeri tudja, hogy innentől kell a lányt békén hagyni, különben az illető záros határidőn belül halott. Ezt persze a mélységi nem láthatta az arcán, és nem is neki szánta. Viszont lehet vigyáznia kellene, mert ha túlságosan is elkezdi a szívén viselni a fiú sorsát a végén még bajok lehetnek belőle. Elmosolyodik mikor arra gondol, hogy meghiúsít egy büntetést, mert neki nem tetszik az ok. Bár az is igaz, ha ez náluk történik, és az egyik hím egy feljebbvalóját árulja így el ráadásul megvéd egy felszínit...ez már halál lett volna, és őt nem érdekelné. Itt viszont ő teljesen abba a hitben van, hogy a különálló városokból származó sötételfek nem kötelesek engedelmeskedni a másiknak. De hogy egy felszínit védeni a fajtársa helyett! Előjön belőle a felsőbbrendű-alávetett felállás, de úgy dönt hagyja a dolgot, a hím épp eleget kapott ahhoz, hogy ne legyen szüksége az ő megjegyzésére is. Nem véletlen akart az előbb neki olyan buzgón engedelmeskedni. Sikerrel elfojt egy kuncogást mikor a hím humorral a hangjában engedelmeskedik.*
- Mielőtt sikerrel lezárjuk a mai napot...megkérdezhetem a nevedet? *Teszi fel félve a kérdést, az egyik kezével támaszkodva az ágyon. Nem szokásuk túl korán elárulni a nevük, ezt ő is jól tudta, mert ő is ilyen, viszont úgy érzi amíg a családnevek rejtve maradnak, addig nem lehet belőle túl nagy baj.*
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 10:41:00
Üzenet elküldve: 2014-02-15 10:41:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
* Ha lenne nővére, bizonyára említette volna, ahogy beszélt anyjáról, apjáról és a bátyjáról is, mindössze ebből a feltételezésből indult ki, ezek szerint helyesen. Ahol van idősebb lánytestvér, a kisebb neveltetésére nem fordítanának ekkora gondot, hiszen minden háznál csak annyi a lényeges, hogy a leendő matrónát megfelelően kitanítsák, hogy a család hírnevének megfelelően uralkodhasson.*
-Miért mondta volna el a hímeknek? A Nagyasszony legritkább esetben tárgyalja meg az elképzelését szolgákkal, legalábbis nálunk így volt.
*Más családok, eltérő szokások, ez igaz, de nehéz elhinnie, hogy ennyire eltérő lenne egyazon faj két családjának az életmódja, világról alkotott felfogása. Nyilván vannak elkorcsosult sötételfek, akiket egész életük a felszínhez köt, de őket sosem tekintette fajtársaiknak, akikből kiveszett a büszkeség és lenézés más fajok iránt. Azok ellenben, akiket a mélységben neveltek, általában hasonló értékrenddel szakadnak ilyen-olyan okokból a fény világába.
Nem szánja kifejezetten bóknak, egy hevesebb vérű teremtés akár még sértésnek is vehetné. Inkább csak a véleményét osztja meg, miszerint ő nem látja, hogy olyan mértékben kőszívű lenne a nőstény. Annyira biztos nem, mint amilyenekhez neki eddig szerencséje volt.*
-Nálunk is kivételes, sokan támadták a dolgot, köztük anyám is, de a matrónával senki nem szállhat szembe, nekem pedig még ennyi beleszólási jogom sem volt.
*Vele csak közölték, hogy készüljön, mert a felszínen fog élni, bár tény, hogy legalább arannyal tisztességgel ellátták az elején, hogy ameddig valamennyire is megszokja a viszonyokat, ne kelljen munkával gondolnia. Utána minden ment magától, kiderült, hogy a gyilkolással képes magának bevételt teremteni, ráadásul ez még a céljainak is megfelel, hiszen minden nappal kicsit ügyesedhet, kicsit erősebb lehet, jobb másoknál.*
-Elmondhatom most is, nem hosszú történet. Nem annyira régen valami elmebajos játékába keveredtünk egy névtelen meghívás miatt. Többünket összezártak egy kastélyban, ahol aztán egymás után haltak az emberek, kezdve a komornyikkal. Volt ott egy nőstény, igazi mélységi vér, büszke és arrogáns, azonnal kinevezte magát a csapat vezérévé, de én szembeszegültem a szavával, fenyegetően léptem fel ellene és a gondatlanságomból meghalt. Egy felszíni lányt védtem, amíg a nőstény magára maradt, sosem derült ki, mi végzett vele, csak a koponyáját találtuk meg. Ez a büntetésem a hibákért.
*Csak tudná, hogy abból a társaságból ki lehetett a besúgó. Újra és újra végiggondolta már az akkori kaland eseményeit, de valahogy úgy érzi, hogy még most sem változtatna a cselekedetein. Életében először fellázadt, engedte, hogy kitörjenek az érzelmei s nem hagyta magát befolyásolni. Igaz, főleg a különleges helyzet volt az oka, hiszen míg ő harcedzett férfi, aki képes ilyen körülmények között is átgondolt döntéseket hozni, addig a nőstény valami nemesi származék volt, abból a fajtából, akinek fegyver csak a hálószobában kerül a kezébe.*
-Értettem a parancsot.
*Némi humor lenne felfedezhető a hangjában? Talán mégsem annyira reménytelen eset ő, mint amilyennek látszik. *
* Ha lenne nővére, bizonyára említette volna, ahogy beszélt anyjáról, apjáról és a bátyjáról is, mindössze ebből a feltételezésből indult ki, ezek szerint helyesen. Ahol van idősebb lánytestvér, a kisebb neveltetésére nem fordítanának ekkora gondot, hiszen minden háznál csak annyi a lényeges, hogy a leendő matrónát megfelelően kitanítsák, hogy a család hírnevének megfelelően uralkodhasson.*
-Miért mondta volna el a hímeknek? A Nagyasszony legritkább esetben tárgyalja meg az elképzelését szolgákkal, legalábbis nálunk így volt.
*Más családok, eltérő szokások, ez igaz, de nehéz elhinnie, hogy ennyire eltérő lenne egyazon faj két családjának az életmódja, világról alkotott felfogása. Nyilván vannak elkorcsosult sötételfek, akiket egész életük a felszínhez köt, de őket sosem tekintette fajtársaiknak, akikből kiveszett a büszkeség és lenézés más fajok iránt. Azok ellenben, akiket a mélységben neveltek, általában hasonló értékrenddel szakadnak ilyen-olyan okokból a fény világába.
Nem szánja kifejezetten bóknak, egy hevesebb vérű teremtés akár még sértésnek is vehetné. Inkább csak a véleményét osztja meg, miszerint ő nem látja, hogy olyan mértékben kőszívű lenne a nőstény. Annyira biztos nem, mint amilyenekhez neki eddig szerencséje volt.*
-Nálunk is kivételes, sokan támadták a dolgot, köztük anyám is, de a matrónával senki nem szállhat szembe, nekem pedig még ennyi beleszólási jogom sem volt.
*Vele csak közölték, hogy készüljön, mert a felszínen fog élni, bár tény, hogy legalább arannyal tisztességgel ellátták az elején, hogy ameddig valamennyire is megszokja a viszonyokat, ne kelljen munkával gondolnia. Utána minden ment magától, kiderült, hogy a gyilkolással képes magának bevételt teremteni, ráadásul ez még a céljainak is megfelel, hiszen minden nappal kicsit ügyesedhet, kicsit erősebb lehet, jobb másoknál.*
-Elmondhatom most is, nem hosszú történet. Nem annyira régen valami elmebajos játékába keveredtünk egy névtelen meghívás miatt. Többünket összezártak egy kastélyban, ahol aztán egymás után haltak az emberek, kezdve a komornyikkal. Volt ott egy nőstény, igazi mélységi vér, büszke és arrogáns, azonnal kinevezte magát a csapat vezérévé, de én szembeszegültem a szavával, fenyegetően léptem fel ellene és a gondatlanságomból meghalt. Egy felszíni lányt védtem, amíg a nőstény magára maradt, sosem derült ki, mi végzett vele, csak a koponyáját találtuk meg. Ez a büntetésem a hibákért.
*Csak tudná, hogy abból a társaságból ki lehetett a besúgó. Újra és újra végiggondolta már az akkori kaland eseményeit, de valahogy úgy érzi, hogy még most sem változtatna a cselekedetein. Életében először fellázadt, engedte, hogy kitörjenek az érzelmei s nem hagyta magát befolyásolni. Igaz, főleg a különleges helyzet volt az oka, hiszen míg ő harcedzett férfi, aki képes ilyen körülmények között is átgondolt döntéseket hozni, addig a nőstény valami nemesi származék volt, abból a fajtából, akinek fegyver csak a hálószobában kerül a kezébe.*
-Értettem a parancsot.
*Némi humor lenne felfedezhető a hangjában? Talán mégsem annyira reménytelen eset ő, mint amilyennek látszik. *
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 09:55:23
Üzenet elküldve: 2014-02-15 09:55:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Azin Namak Kalesaj//
* A férfi szándéka egyértelmű a lány számára, viszont kell neki egy rövid idő, mire eldönti bele szeretne-e kezdeni a játékba. Nem azért gondolkodik el, mert nem volt még futó kalandja, csupán azon, hogy érdemes-e az előtte ülőre pazarolnia idejét a helyett, hogy rendesen körbe nézzen a városban és munkát találjon. Ám elég egy rövid pillantást vetnie a különös íriszekre és a hívogató mosolyra, hogy a vita eldőljön. Végül is nincs veszteni valója...
Viszonozza a másik mosolyát, de szólni még nem szól, látja, hogy van még mondanivalója a mélységinek. Ám ezek a feleslegesnek bizonyulnak, már eldöntötte, hogy engedni fog. Legalább egy darabig. Aztán ha nem tetszik neki még mindig kiszállhat. Ha meg mégis marad, akkor eltölthet egy izgalmas éjszakát és még tető is lesz a feje fölött.
A felé nyújtott kézre pillantva belecsúsztatja fehér ujjait a sötét tenyérbe, ám ő sem szól a nevét illetően. Minek? Lehet, hogy ez lesz az egyetlen közös emlékül és soha többé nem fognak találkozni, hisz ismeri azokat a férfiakat, akik egész nap a fogadóban ülnek várva, hogy következő "kliensük" belépjen az ajtón, akitől egy mozgalmas éjszakát remélhetnek. Aztán másnap hajnalban, mikor a leány fölkel már se híre, se hamva a vendéglátójának, csupán a gyűrött lepedő biztosítja arról, hogy nem egy álom volt az este. Ám ha mégsem így történik, esetleg többször is összekerülnek bármily oknál fogva, még mindig lesz idejük bepótolni a bemutatkozást.
Még mindig nem felel, tekintetét a másikéba fúrja, s közben szeme sarkából látja, hogy int a szobáért. Majd ismét kérdések, mik csak rá várnak, ám nagy részüket lógva hagyja a levegőben, csupán az egyikre pazarolja levegőét.*
- Persze, tegezz nyugodtan. *Mosolyog a másikra s reméli, hogy az ennyivel be is éri. Hisz minek mondana bármi mást is, nyilván a sötételf is tudja, hogyha nem lenne kedvére való a közös szoba, akkor már kifejezte volna nemtetszését.
Ahogy a férfi elindul a lépcsők felé nem megy rögtön utána, előbb lehajtja még pálinkájának maradékát, majd egy könnyed mozdulattal lecsusszan a székről, s cipője sarka hangosan koppan a Pegazus padlóján, majd a már lépcsőnél járó hím nyomába szegődik.
Hamarosan elérik a szobájuk ajtaját, melynek küszöbét előbb ő lépi át. Gyorsan körbepillant a félhomályban, csupán a hold sugarai adnak némi fényt a szobának, ám azok is csak ritkásan jutnak csak be az ablakot takaró zsalugáter miatt, fehéres csíkokat festve a padlóra. Bőrén érzi, hogy kintről nem csak a fény, de a hűvös szellő is utat talált a falemezek között. Már épp indulna, hogy kizárja az éji levegőt, ám ekkor halk, tompa puffanást hall a háta mögül, s megfordulva látja, hogy a hím becsukta maga mögött az ajtót. Ahogy hajába túr s a csuklyája lecsúszik a fejéről Dachának újabb mosoly jelenik meg ajkain, hisz még nem látta teljes egészében az árnyék takarta arcot. Elégedetten látja, hogy aggódásra semmi oka sincs, nem okoznak csalódást a látottak. Sőt, örömmel szemléli a felszálló, hófehér szálak bolondos játékát. Ám nem nézheti sokáig őket, mivel ahogy a férfi elindul felé rögtön magára vonja a tekintetét. Megkapja az esélyt a menekülésre, ám nem él vele. Egy helyben állva várja, hogy a másik odaérjen hozzá. A tenyér melegét még a ruháin át is érzi és mikor megemeli engedelmesen ellöki magát a padlótól s kezét a nyaka köré tekeri, hogy kapaszkodhasson s csak akkor engedi el, mikor megérzi az ágy nyomását a hátán. Ám a mélységi keze egy pillanatig sem pihen, próbálja lehámozni róla a felesleges ruhadarabokat, miközben csókkal kényeztetik karcsú nyakát. Ahogy Az ajkak a bőréhez érnek halk sóhaj szakad fel belőle s az ő keze is megindul, hogy legalább a köpenyét lehúzza a hím testétől. Ám nem jut sokáig, mivel ahogy a kérdés megüti a fülét ujjai megállnak. Érzi, hogy most nem elég az, hogy ott van, választ várnak tőle, hogyha tényleg azt szeretné, hogy folytassák. Lassan megemeli fejét, míg végül szája egy vonalba kerül a hegyes fülekkel*
- Akarom... * Leheli bele s halk hangja kellemesen borzolja az idegeket.*
* A férfi szándéka egyértelmű a lány számára, viszont kell neki egy rövid idő, mire eldönti bele szeretne-e kezdeni a játékba. Nem azért gondolkodik el, mert nem volt még futó kalandja, csupán azon, hogy érdemes-e az előtte ülőre pazarolnia idejét a helyett, hogy rendesen körbe nézzen a városban és munkát találjon. Ám elég egy rövid pillantást vetnie a különös íriszekre és a hívogató mosolyra, hogy a vita eldőljön. Végül is nincs veszteni valója...
Viszonozza a másik mosolyát, de szólni még nem szól, látja, hogy van még mondanivalója a mélységinek. Ám ezek a feleslegesnek bizonyulnak, már eldöntötte, hogy engedni fog. Legalább egy darabig. Aztán ha nem tetszik neki még mindig kiszállhat. Ha meg mégis marad, akkor eltölthet egy izgalmas éjszakát és még tető is lesz a feje fölött.
A felé nyújtott kézre pillantva belecsúsztatja fehér ujjait a sötét tenyérbe, ám ő sem szól a nevét illetően. Minek? Lehet, hogy ez lesz az egyetlen közös emlékül és soha többé nem fognak találkozni, hisz ismeri azokat a férfiakat, akik egész nap a fogadóban ülnek várva, hogy következő "kliensük" belépjen az ajtón, akitől egy mozgalmas éjszakát remélhetnek. Aztán másnap hajnalban, mikor a leány fölkel már se híre, se hamva a vendéglátójának, csupán a gyűrött lepedő biztosítja arról, hogy nem egy álom volt az este. Ám ha mégsem így történik, esetleg többször is összekerülnek bármily oknál fogva, még mindig lesz idejük bepótolni a bemutatkozást.
Még mindig nem felel, tekintetét a másikéba fúrja, s közben szeme sarkából látja, hogy int a szobáért. Majd ismét kérdések, mik csak rá várnak, ám nagy részüket lógva hagyja a levegőben, csupán az egyikre pazarolja levegőét.*
- Persze, tegezz nyugodtan. *Mosolyog a másikra s reméli, hogy az ennyivel be is éri. Hisz minek mondana bármi mást is, nyilván a sötételf is tudja, hogyha nem lenne kedvére való a közös szoba, akkor már kifejezte volna nemtetszését.
Ahogy a férfi elindul a lépcsők felé nem megy rögtön utána, előbb lehajtja még pálinkájának maradékát, majd egy könnyed mozdulattal lecsusszan a székről, s cipője sarka hangosan koppan a Pegazus padlóján, majd a már lépcsőnél járó hím nyomába szegődik.
Hamarosan elérik a szobájuk ajtaját, melynek küszöbét előbb ő lépi át. Gyorsan körbepillant a félhomályban, csupán a hold sugarai adnak némi fényt a szobának, ám azok is csak ritkásan jutnak csak be az ablakot takaró zsalugáter miatt, fehéres csíkokat festve a padlóra. Bőrén érzi, hogy kintről nem csak a fény, de a hűvös szellő is utat talált a falemezek között. Már épp indulna, hogy kizárja az éji levegőt, ám ekkor halk, tompa puffanást hall a háta mögül, s megfordulva látja, hogy a hím becsukta maga mögött az ajtót. Ahogy hajába túr s a csuklyája lecsúszik a fejéről Dachának újabb mosoly jelenik meg ajkain, hisz még nem látta teljes egészében az árnyék takarta arcot. Elégedetten látja, hogy aggódásra semmi oka sincs, nem okoznak csalódást a látottak. Sőt, örömmel szemléli a felszálló, hófehér szálak bolondos játékát. Ám nem nézheti sokáig őket, mivel ahogy a férfi elindul felé rögtön magára vonja a tekintetét. Megkapja az esélyt a menekülésre, ám nem él vele. Egy helyben állva várja, hogy a másik odaérjen hozzá. A tenyér melegét még a ruháin át is érzi és mikor megemeli engedelmesen ellöki magát a padlótól s kezét a nyaka köré tekeri, hogy kapaszkodhasson s csak akkor engedi el, mikor megérzi az ágy nyomását a hátán. Ám a mélységi keze egy pillanatig sem pihen, próbálja lehámozni róla a felesleges ruhadarabokat, miközben csókkal kényeztetik karcsú nyakát. Ahogy Az ajkak a bőréhez érnek halk sóhaj szakad fel belőle s az ő keze is megindul, hogy legalább a köpenyét lehúzza a hím testétől. Ám nem jut sokáig, mivel ahogy a kérdés megüti a fülét ujjai megállnak. Érzi, hogy most nem elég az, hogy ott van, választ várnak tőle, hogyha tényleg azt szeretné, hogy folytassák. Lassan megemeli fejét, míg végül szája egy vonalba kerül a hegyes fülekkel*
- Akarom... * Leheli bele s halk hangja kellemesen borzolja az idegeket.*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 02:58:06
Üzenet elküldve: 2014-02-15 02:58:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*Mikor a hím őszintén beismeri, hogy valószínűleg a heves tiltakozásába ütközött volna, egy kis kuncogás hagyja el az ajkait. Egyértelműen nehezebb dolga lett volna. Kissé meglepődik, hogy ő el akarja kerülni, míg ő pont a találkozásra törekedett. Egyértelmű, hogy a fiú régebb óta van a felszínen. Bár ez alap az volt.*
- Egy szóval sem mondtam, hogy nincs nővérem, de végül is rátapintottál a lényegre. *Vonja meg a vállát, mivel tényleg nincs lánytestvére. Csak egy bátyja, ő meg aligha lehetne matróna.* Nem hiszem, hogy félne tőlem már csak a koromat is nézve. Viszont valószínűleg csak ő maga tudja mik a szándékai, úgy láttam se az apám se a bátyám nem lett beavatva. *Ismét csak megrántja a vállát, ez az a dolog amin már egy hónapja töri a fejét válasz nélkül. Mára már belenyugodott, hogy valószínűleg négy év múlva, ha kap választ. Meglepődik, mikor a fiú bókol neki, legalábbis a hangjából ítélve bóknak szánja.* ~Elmondja a véleményét, ez már jó jel.~ ~Na persze, még szép, hogy nem bánja, ha ő a megmentett...~ *
- Hát végül is ezt tényleg nem nevezik nálunk kőszívűségnek. *Válaszolja végül, majd a következő mondatra helyeslően bólint. Mikor végre hanyatt fekszik az ágyon, a lány elégedetten lélegez fel. Már kezd ő is fáradt lenni, és talán egy kicsit mégis elfoglalhatja a szomszédosat.*
- Még sosem tapasztaltam, hogy nálunk bármelyik ház ilyesfajta tanítási és képzési módszert alkalmazott volna, pedig az apám elég profi. *Mosolyodik el, mikor a hím kicsit megnyílik előtte. Az apjára az a szó hogy profi, hát valószínűleg most ha hallaná jót kacagna rajta a maga keserű humorával, hogy majd mindjárt bemutatja mennyire is profi.* Majd esetleg napnyugtakor, kipihenten elmeséled, hogy keveredtél ilyen helyzetbe? *Fordul vissza a fiú felé, miután visszahelyezte a széket, majd a másik ágy irányába indul, elnyomva egy ásítást.* Már egy ideje hajtogatom, de aludnod kellene. *Teszi még hozzá, viszont ezt már ásítva, amin a szemét forgatja.*
*Mikor a hím őszintén beismeri, hogy valószínűleg a heves tiltakozásába ütközött volna, egy kis kuncogás hagyja el az ajkait. Egyértelműen nehezebb dolga lett volna. Kissé meglepődik, hogy ő el akarja kerülni, míg ő pont a találkozásra törekedett. Egyértelmű, hogy a fiú régebb óta van a felszínen. Bár ez alap az volt.*
- Egy szóval sem mondtam, hogy nincs nővérem, de végül is rátapintottál a lényegre. *Vonja meg a vállát, mivel tényleg nincs lánytestvére. Csak egy bátyja, ő meg aligha lehetne matróna.* Nem hiszem, hogy félne tőlem már csak a koromat is nézve. Viszont valószínűleg csak ő maga tudja mik a szándékai, úgy láttam se az apám se a bátyám nem lett beavatva. *Ismét csak megrántja a vállát, ez az a dolog amin már egy hónapja töri a fejét válasz nélkül. Mára már belenyugodott, hogy valószínűleg négy év múlva, ha kap választ. Meglepődik, mikor a fiú bókol neki, legalábbis a hangjából ítélve bóknak szánja.* ~Elmondja a véleményét, ez már jó jel.~ ~Na persze, még szép, hogy nem bánja, ha ő a megmentett...~ *
- Hát végül is ezt tényleg nem nevezik nálunk kőszívűségnek. *Válaszolja végül, majd a következő mondatra helyeslően bólint. Mikor végre hanyatt fekszik az ágyon, a lány elégedetten lélegez fel. Már kezd ő is fáradt lenni, és talán egy kicsit mégis elfoglalhatja a szomszédosat.*
- Még sosem tapasztaltam, hogy nálunk bármelyik ház ilyesfajta tanítási és képzési módszert alkalmazott volna, pedig az apám elég profi. *Mosolyodik el, mikor a hím kicsit megnyílik előtte. Az apjára az a szó hogy profi, hát valószínűleg most ha hallaná jót kacagna rajta a maga keserű humorával, hogy majd mindjárt bemutatja mennyire is profi.* Majd esetleg napnyugtakor, kipihenten elmeséled, hogy keveredtél ilyen helyzetbe? *Fordul vissza a fiú felé, miután visszahelyezte a széket, majd a másik ágy irányába indul, elnyomva egy ásítást.* Már egy ideje hajtogatom, de aludnod kellene. *Teszi még hozzá, viszont ezt már ásítva, amin a szemét forgatja.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 02:31:53
Üzenet elküldve: 2014-02-15 02:31:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
*Egészen nem tud felengedni, ott lappang benne a sok kínnal belénevelt törvény, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy fajtája nőtagjai előtt kifejezze tiszteletét. Bár Asiritay viselkedése miatt ez a rendszer némileg felborult, hiszen láthatóan nem várja el, legalábbis nem ennyire magas szinten, így Zhrodim nem fogja erőltetni, neki még annyira sem kívánatos a megalázkodás. Ennek ellenére az alapvető, hogy kényesebb dolgokra nem kérdez vissza, a szüzesség pedig meglátása szerint az. Különben sem rá tartozik, mivel nem lett felkérve, hogy legjobb tudását elővéve változtasson az állapoton, nincs miről beszélgetni ebben a témakörben. Egyszerűen csak szokatlan és furcsa.
A kérdésre egy pillanatra megfeszülnek az izmai, de hamar ernyednek is el, maga elé meredve töpreng. Nem a kérdésen, az egyértelmű, a legvállalhatóbb tálalási módon.*
-Valószínűleg de. Szerintem egyértelmű, hogy ilyennel senki nem dicsekszik, de nem hittem, hogy képes vagy elolvasni. Általában igyekszem elkerülni a fajtámbélieket, hogy ne adódjon ilyen helyzet.
*Nem a legudvariasabb, de legalább igaz. Nőstények közelében legszívesebben fehérre meszeltetné a bőrét, de sajnos ez nem lehetőség. Szerencsére nem a homlokára írták, így pedig a legtöbb fajtárs épp csak elhalad mellette az utcán, második pillantásra sem méltatva, nem sok akad, akire olyan mélyt benyomást tegyen, hogy azonnal letámadja.*
-Szóval leendő matróna... Gondolom, önvédelemből küldött el, hogy ne törhess az életére, hamarabb magadhoz ragadva a hatalmat.
*Ezúttal már okosabb, nem rántja meg a vállát, mert az legutóbb sem végződött jól. Az intrikák és áskálódás hálójában nőtt fel, így nem is tud másféle lehetőséget elképzelni. A nőstények mindig ölik egymást, néha képletesen, néha a szó szoros értelmében, nem véletlen, hogy az anyák mindig saját lányaiktól rettegnek a legjobban.*
-Ne vedd sértésnek, de nem vagy az. Félre ne érts, egyáltalán nem bánom, csak gondoltam, felvilágosítalak.
*Amennyit eddig a lányból látott, nem tűnt kőszívűnek, de természetesen nem kizárt, hogy ez egyfajta színjáték, maszk, amit idegenek előtt visel, hogy ne rettentse el őket, hanem ügyesen egy vékony hálóba csalva őket vessen véget mindennek.*
-Rendhagyó... Ez az egész mai éjszaka az.
*Inkább nem gyötri tovább saját elméjét, hogy próbáljon értelmet keresi a számára jelenleg felfoghatatlan dolgokra, talán némi pihenés után jobban forognának a kerekei. Halk sóhajjal dől el az ágyon, szemeit lehunyja, alkarját pedig rájuk fekteti. Úgy érzi, valamivel viszonoznia kellene a nőstény részleges megnyílását, de mivel tehetné? Mi olyat mondhatna el, amivel nem érint titkokat? Titkokat? Majdnem elmosolyodik a naiv gondolatra. Aligha vannak már titkai.*
-Engem is a család küldött a felszínre, hogy tanuljak, erősödjek, és mikor visszatérek, méltó szolga lehessek. Nevetséges.
*Harcoljon, gyakoroljon, hogy a legjobb legyen, de mindezt miért? Hogy utána ne legyen több, mint valami kutya. Nem épp a legrészletesebb beavatás a saját történetébe, de igazán tanácstalan, ha erre kerül a sor. Faeuson kívül még senkinek nem beszélt így önmagáról, a sorsáról, a múltjáról, senki nem volt, aki kérdezte volna. Igaz, most sem kérdezte senki, de úgy érezte, ennyivel tartozik az őszinte szavakért.*
*Egészen nem tud felengedni, ott lappang benne a sok kínnal belénevelt törvény, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy fajtája nőtagjai előtt kifejezze tiszteletét. Bár Asiritay viselkedése miatt ez a rendszer némileg felborult, hiszen láthatóan nem várja el, legalábbis nem ennyire magas szinten, így Zhrodim nem fogja erőltetni, neki még annyira sem kívánatos a megalázkodás. Ennek ellenére az alapvető, hogy kényesebb dolgokra nem kérdez vissza, a szüzesség pedig meglátása szerint az. Különben sem rá tartozik, mivel nem lett felkérve, hogy legjobb tudását elővéve változtasson az állapoton, nincs miről beszélgetni ebben a témakörben. Egyszerűen csak szokatlan és furcsa.
A kérdésre egy pillanatra megfeszülnek az izmai, de hamar ernyednek is el, maga elé meredve töpreng. Nem a kérdésen, az egyértelmű, a legvállalhatóbb tálalási módon.*
-Valószínűleg de. Szerintem egyértelmű, hogy ilyennel senki nem dicsekszik, de nem hittem, hogy képes vagy elolvasni. Általában igyekszem elkerülni a fajtámbélieket, hogy ne adódjon ilyen helyzet.
*Nem a legudvariasabb, de legalább igaz. Nőstények közelében legszívesebben fehérre meszeltetné a bőrét, de sajnos ez nem lehetőség. Szerencsére nem a homlokára írták, így pedig a legtöbb fajtárs épp csak elhalad mellette az utcán, második pillantásra sem méltatva, nem sok akad, akire olyan mélyt benyomást tegyen, hogy azonnal letámadja.*
-Szóval leendő matróna... Gondolom, önvédelemből küldött el, hogy ne törhess az életére, hamarabb magadhoz ragadva a hatalmat.
*Ezúttal már okosabb, nem rántja meg a vállát, mert az legutóbb sem végződött jól. Az intrikák és áskálódás hálójában nőtt fel, így nem is tud másféle lehetőséget elképzelni. A nőstények mindig ölik egymást, néha képletesen, néha a szó szoros értelmében, nem véletlen, hogy az anyák mindig saját lányaiktól rettegnek a legjobban.*
-Ne vedd sértésnek, de nem vagy az. Félre ne érts, egyáltalán nem bánom, csak gondoltam, felvilágosítalak.
*Amennyit eddig a lányból látott, nem tűnt kőszívűnek, de természetesen nem kizárt, hogy ez egyfajta színjáték, maszk, amit idegenek előtt visel, hogy ne rettentse el őket, hanem ügyesen egy vékony hálóba csalva őket vessen véget mindennek.*
-Rendhagyó... Ez az egész mai éjszaka az.
*Inkább nem gyötri tovább saját elméjét, hogy próbáljon értelmet keresi a számára jelenleg felfoghatatlan dolgokra, talán némi pihenés után jobban forognának a kerekei. Halk sóhajjal dől el az ágyon, szemeit lehunyja, alkarját pedig rájuk fekteti. Úgy érzi, valamivel viszonoznia kellene a nőstény részleges megnyílását, de mivel tehetné? Mi olyat mondhatna el, amivel nem érint titkokat? Titkokat? Majdnem elmosolyodik a naiv gondolatra. Aligha vannak már titkai.*
-Engem is a család küldött a felszínre, hogy tanuljak, erősödjek, és mikor visszatérek, méltó szolga lehessek. Nevetséges.
*Harcoljon, gyakoroljon, hogy a legjobb legyen, de mindezt miért? Hogy utána ne legyen több, mint valami kutya. Nem épp a legrészletesebb beavatás a saját történetébe, de igazán tanácstalan, ha erre kerül a sor. Faeuson kívül még senkinek nem beszélt így önmagáról, a sorsáról, a múltjáról, senki nem volt, aki kérdezte volna. Igaz, most sem kérdezte senki, de úgy érezte, ennyivel tartozik az őszinte szavakért.*
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 02:01:25
Üzenet elküldve: 2014-02-15 02:01:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*Kicsit meglepődik, hogy nincs kérdés az elszólásával kapcsolatban, hiszen lerí az arcáról, hogy felkeltette a figyelmét.*
- Szerintem az talán még rosszabb megoldás is. *Ráncolja össze a homlokát, a hím válaszára. Ismét újdonság, mikor a hím felenged a jelenlétében. Ezeket a mozdulatokat ismét csak apjától, és bátyjától látta eddig. Mikor a tetoválásán végigsimít, a lány ismét grimaszol egyet.*
- Tudom, hogy felszíninek néztél, de érdekelne, ha tudtad volna mi vagyok, akkor sem ellenkeztél volna az ellen, hogy észrevegyem, ezt a kis...jelzőfényt? Mármint nem próbáltad volna valahogy magadon tartani a felsőd maradványait? *Korrigál gyorsan, mivel félreérthető a kérdése. A válasz egyértelműen az lenne, hogy nem ellenkezhet, de őt inkább a kibúvó érdekli.*
- Hát igen! Ha az anyád a ház feje, és a városodban nem is akármilyen házé, akkor az a póráz életed végéig a nyakad körül lesz, és nincs szavad, ha a felszínre küldenek. Az apámmal együtt eddig a viselkedésem, és harcmodorom csiszolták, szerintem még pont nem estem bele a hímekkel való témákba. Meg aztán valószínűleg közrejátszott benne a bátyám is, hogy minél kevesebb jöhessen a közelembe.*Erőltetett mosolyra húzódik a szája, miközben az egyik széket odahúzva, úgy egy méter távolságban leül a hímmel szemben. Igen, ezt a részét tökéletesen tudja, hogy ő megérti. Az összes hím megérti ezt. És ha úgy vesszük MAJDNEM az össze nőstény is, csak nem annyira. Hiszen ők is szolgálnak valakit, csak az a bizonyos póráz sose annyira rövid mint a hímek esetében. A hím kérdésére hümmögve elnéz gondolkodón az ablak irányába.*
- Talán kicsit hosszú elmesélni, de azt hiszem semmi újat nem mondok azzal, hogy ez az első alkalmam itt kint, ráadásul mint azt nemrég mondtad, nem vagyok több egy még igencsak tudatlan kislánynál, ezen nincs mit szépítenem, és te vagy eddig az első fajtám béli akivel találkoztam. Nagy ostobaság lett volna a részemről, hogy otthagyjalak. Ráadásul nem is vagyok annyira kőszívű. *Ezen az utolsó mondatán egy percre elgondolkozik, aztán érdekes következtetésre jut.* Illetve, dehogyisnem vagyok az. Gyakorlatilag bármelyik felszínit otthagytam volna, mivel nem az én gondom. Mint mondtam, ez egy rendhagyó alkalom.*Vonja meg a vállát, egészítve még ki a mondatát tudva, hogy egy ugyanolyan sötételf mint ő ezt teljesen természetesnek tartja, így valószínűleg a fiú is.*
*Kicsit meglepődik, hogy nincs kérdés az elszólásával kapcsolatban, hiszen lerí az arcáról, hogy felkeltette a figyelmét.*
- Szerintem az talán még rosszabb megoldás is. *Ráncolja össze a homlokát, a hím válaszára. Ismét újdonság, mikor a hím felenged a jelenlétében. Ezeket a mozdulatokat ismét csak apjától, és bátyjától látta eddig. Mikor a tetoválásán végigsimít, a lány ismét grimaszol egyet.*
- Tudom, hogy felszíninek néztél, de érdekelne, ha tudtad volna mi vagyok, akkor sem ellenkeztél volna az ellen, hogy észrevegyem, ezt a kis...jelzőfényt? Mármint nem próbáltad volna valahogy magadon tartani a felsőd maradványait? *Korrigál gyorsan, mivel félreérthető a kérdése. A válasz egyértelműen az lenne, hogy nem ellenkezhet, de őt inkább a kibúvó érdekli.*
- Hát igen! Ha az anyád a ház feje, és a városodban nem is akármilyen házé, akkor az a póráz életed végéig a nyakad körül lesz, és nincs szavad, ha a felszínre küldenek. Az apámmal együtt eddig a viselkedésem, és harcmodorom csiszolták, szerintem még pont nem estem bele a hímekkel való témákba. Meg aztán valószínűleg közrejátszott benne a bátyám is, hogy minél kevesebb jöhessen a közelembe.*Erőltetett mosolyra húzódik a szája, miközben az egyik széket odahúzva, úgy egy méter távolságban leül a hímmel szemben. Igen, ezt a részét tökéletesen tudja, hogy ő megérti. Az összes hím megérti ezt. És ha úgy vesszük MAJDNEM az össze nőstény is, csak nem annyira. Hiszen ők is szolgálnak valakit, csak az a bizonyos póráz sose annyira rövid mint a hímek esetében. A hím kérdésére hümmögve elnéz gondolkodón az ablak irányába.*
- Talán kicsit hosszú elmesélni, de azt hiszem semmi újat nem mondok azzal, hogy ez az első alkalmam itt kint, ráadásul mint azt nemrég mondtad, nem vagyok több egy még igencsak tudatlan kislánynál, ezen nincs mit szépítenem, és te vagy eddig az első fajtám béli akivel találkoztam. Nagy ostobaság lett volna a részemről, hogy otthagyjalak. Ráadásul nem is vagyok annyira kőszívű. *Ezen az utolsó mondatán egy percre elgondolkozik, aztán érdekes következtetésre jut.* Illetve, dehogyisnem vagyok az. Gyakorlatilag bármelyik felszínit otthagytam volna, mivel nem az én gondom. Mint mondtam, ez egy rendhagyó alkalom.*Vonja meg a vállát, egészítve még ki a mondatát tudva, hogy egy ugyanolyan sötételf mint ő ezt teljesen természetesnek tartja, így valószínűleg a fiú is.*
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 01:32:23
Üzenet elküldve: 2014-02-15 01:32:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
*Legelső éjszaka? Ez a kelleténél jobban megragad a fülében, fejében, de nem kérdez vissza, újra csak egy tünékeny szemöldökráncolás jelzi, hogy olyat hallott, amit nem ért. Tapasztalatai szerint minden mélységi, aki nőnemű, beteges gyakorisággal űzi ezt a fajta szórakozást, zsenge korától kezdve. Lehet, hogy csak az ő családja, családi köre ennyire elvetemült, de eddig még sosem fordult meg a fejében, hogy máshol talán kevésbé ennyire szélsőségesek. Furcsa, de nem kifejezetten taszító, főleg így, hogy láthatóan mit sem kell tennie.*
-Ilyenkor az a legritkább, ha nekem kell mozognom.
*Mormogja vissza, nem érzi épp erősnek az érvet, de oda se neki. Nősténnyel nem vitatkozunk, mert mindig igaza van, még akkor is, amikor egyébként nem lenne.*
-Meg kellett próbálni, része ennek az egésznek.
*Megkönnyebbülten felnyög, ahogy végre leülhet, előre görnyedve a térdein támasztja meg magát, baljával megdörzsölve az arcát. Innentől mihez kezdjen? Megint hibázott, bár talán nem akkorát, hiszen a nőstény nem kér a szolgáltatásaiból, hála az Éjnek. Csak hát még mindig ott a kérdés, hogy hogyan tovább?*
-Ilyen esetekre szokott szolgálni ez a kis szépség, hogy senkinek ne legyenek kétségei.
*Simít végig a tetoválás azon részén, amelyik az oldalán fut. Néha legszívesebben lekaparná magáról, pedig régebben egyfajta büszkeséget érzett, hogy kiválasztották erre a szerepre.*
-Szóval téged is pórázon tart valaki. Hidd el, pontosan megértem, milyen érzés. Talán több dologban hasonlítunk, mint gondoltam.
*Kiegyenesedik, de csak azért, hogy utána hátradőlve könyökén támaszkodhasson meg, onnan pillantva fel a lányra. Az üres arckifejezés is elszivárgóban van, a tétovaság és értetlenség jelei már fel-felbukkannak a vonásaiban, ahogy továbbra is a legfőbb kérdésre keresi a választ.*
-Ha szabad egy kérdést: miért segítettél? Nem épp megszokott egyetlen nősténytől sem, hogy csak úgy valami ismeretlen hím segítségére siessen. Még csak hivatásos gyógyító sem vagy, szóval miért?
*Eddig azért nem merült fel a kérdés, mert felszíniek esetében szinte normális, hogy mindenféle magyarázat nélkül cselekedjenek, de a mélység szülötteinél nem. Ritka és érthetetlen, hiszen egyetlen sötételf sem tesz semmit önzetlenül. Nem az ő világában, így tényleg érdekli a magyarázat.*
*Legelső éjszaka? Ez a kelleténél jobban megragad a fülében, fejében, de nem kérdez vissza, újra csak egy tünékeny szemöldökráncolás jelzi, hogy olyat hallott, amit nem ért. Tapasztalatai szerint minden mélységi, aki nőnemű, beteges gyakorisággal űzi ezt a fajta szórakozást, zsenge korától kezdve. Lehet, hogy csak az ő családja, családi köre ennyire elvetemült, de eddig még sosem fordult meg a fejében, hogy máshol talán kevésbé ennyire szélsőségesek. Furcsa, de nem kifejezetten taszító, főleg így, hogy láthatóan mit sem kell tennie.*
-Ilyenkor az a legritkább, ha nekem kell mozognom.
*Mormogja vissza, nem érzi épp erősnek az érvet, de oda se neki. Nősténnyel nem vitatkozunk, mert mindig igaza van, még akkor is, amikor egyébként nem lenne.*
-Meg kellett próbálni, része ennek az egésznek.
*Megkönnyebbülten felnyög, ahogy végre leülhet, előre görnyedve a térdein támasztja meg magát, baljával megdörzsölve az arcát. Innentől mihez kezdjen? Megint hibázott, bár talán nem akkorát, hiszen a nőstény nem kér a szolgáltatásaiból, hála az Éjnek. Csak hát még mindig ott a kérdés, hogy hogyan tovább?*
-Ilyen esetekre szokott szolgálni ez a kis szépség, hogy senkinek ne legyenek kétségei.
*Simít végig a tetoválás azon részén, amelyik az oldalán fut. Néha legszívesebben lekaparná magáról, pedig régebben egyfajta büszkeséget érzett, hogy kiválasztották erre a szerepre.*
-Szóval téged is pórázon tart valaki. Hidd el, pontosan megértem, milyen érzés. Talán több dologban hasonlítunk, mint gondoltam.
*Kiegyenesedik, de csak azért, hogy utána hátradőlve könyökén támaszkodhasson meg, onnan pillantva fel a lányra. Az üres arckifejezés is elszivárgóban van, a tétovaság és értetlenség jelei már fel-felbukkannak a vonásaiban, ahogy továbbra is a legfőbb kérdésre keresi a választ.*
-Ha szabad egy kérdést: miért segítettél? Nem épp megszokott egyetlen nősténytől sem, hogy csak úgy valami ismeretlen hím segítségére siessen. Még csak hivatásos gyógyító sem vagy, szóval miért?
*Eddig azért nem merült fel a kérdés, mert felszíniek esetében szinte normális, hogy mindenféle magyarázat nélkül cselekedjenek, de a mélység szülötteinél nem. Ritka és érthetetlen, hiszen egyetlen sötételf sem tesz semmit önzetlenül. Nem az ő világában, így tényleg érdekli a magyarázat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370