Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 124 (2461. - 2480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Yinabelvy Arco [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9953_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2480. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-11 21:12:49
Üzenet elküldve: 2015-09-11 21:12:49
ÚJ
![>Yinabelvy Arco [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9953_ember_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loganorr//
*Amint kiejti már ugrik is Loganorr, hogy a kedvébe járjon és a kezénél fogva vezeti a lépcsők felé. Yina belegondol, hogy az a visítós nő, akit jegyesének szántak a szülei, ha szintén várandós lenne biztos csúnyán kihasználná a helyzetet és kevésbé sem érezné magát ennyire kínosan, mint most ő. Ha nem lenne elég ez, már tetéződik is, mert férje az ölébe kapja és úgy viszi fel a lépcsőn a számára pihe könnyű nőt.*
-Drágám, nem esel te egy kicsit túlzásba? *Kérdi kicsit játékosan, mert nem szeretné sem kedvét szegni, sem leteremteni ezért, de még is tudtára kell adnia, hogy ez a túlzott körbeugrálás kicsit sok számára. Kezeivel azért megkapaszkodik a nyakába és mikor leteszi lassan és gyengéden húzza le kezeit onnan. Be lép egyenesen az ágyhoz és leül a szélére, ahol könnyít is a ruháján és kiengedi a fűzős résznél. Már nem kell, hogy tökéletesen álljon rajta a ruha és így jobban jut levegőhöz is.
Loganorr még gyertyákat gyújt, majd bezárja az ajtót és úgy csatlakozik Yinához, aki kedvesen mosolyogva várja.*
*Amint kiejti már ugrik is Loganorr, hogy a kedvébe járjon és a kezénél fogva vezeti a lépcsők felé. Yina belegondol, hogy az a visítós nő, akit jegyesének szántak a szülei, ha szintén várandós lenne biztos csúnyán kihasználná a helyzetet és kevésbé sem érezné magát ennyire kínosan, mint most ő. Ha nem lenne elég ez, már tetéződik is, mert férje az ölébe kapja és úgy viszi fel a lépcsőn a számára pihe könnyű nőt.*
-Drágám, nem esel te egy kicsit túlzásba? *Kérdi kicsit játékosan, mert nem szeretné sem kedvét szegni, sem leteremteni ezért, de még is tudtára kell adnia, hogy ez a túlzott körbeugrálás kicsit sok számára. Kezeivel azért megkapaszkodik a nyakába és mikor leteszi lassan és gyengéden húzza le kezeit onnan. Be lép egyenesen az ágyhoz és leül a szélére, ahol könnyít is a ruháján és kiengedi a fűzős résznél. Már nem kell, hogy tökéletesen álljon rajta a ruha és így jobban jut levegőhöz is.
Loganorr még gyertyákat gyújt, majd bezárja az ajtót és úgy csatlakozik Yinához, aki kedvesen mosolyogva várja.*
2479. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-05 10:24:50
Üzenet elküldve: 2015-09-05 10:24:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Persze leteszi a tündért az ajtajánál hiszen ő is gondolná hogy enélkül nehéz lenne a bejutás.*
- Nincs mit megköszönni, nagyon jól éreztem magam. Ne aggódj ha reggel nem találsz, korán kelek majd és keresek valami munkát. Napnyugtára remélem visszaérek és akkor megkereslek. Aludj jól Nolie.
*Egy mosollyal búcsúzik a lánytól, aztán amikor rácsukják az ajtót visszaindul saját szobájába. Nem húzza az időt, belülről elfordítja a kulcsot a zárban aztán már dobálja is le magáról a ruhákat az egyik sarokba, hogy végül meztelenül dőljön be az ágyába. Mostanra egészen elfáradt és régen volt alkalma ilyen kényelemhez, így egészen hamar el is nyomja az álom.*
//Másnap//
*Reggel a nap első sugaraival kel. Megmosakszik, felöltözik, és megreggelizik a tegnapi maradékból. Utána a még mindig zsebében tartott kulccsal kinyitja a szekrényét is hogy kicsit rendezkedjen benne, de végül ismét kulcsra zárja azt, ahogy az ajtaját is kívülről. Igyekszik halk lenni hogy senkit -pláne Noliet- ne ébresszen fel a korai mászkálásával, aztán lesiet a lépcsőn és elhagyja a fogadót.*
*Persze leteszi a tündért az ajtajánál hiszen ő is gondolná hogy enélkül nehéz lenne a bejutás.*
- Nincs mit megköszönni, nagyon jól éreztem magam. Ne aggódj ha reggel nem találsz, korán kelek majd és keresek valami munkát. Napnyugtára remélem visszaérek és akkor megkereslek. Aludj jól Nolie.
*Egy mosollyal búcsúzik a lánytól, aztán amikor rácsukják az ajtót visszaindul saját szobájába. Nem húzza az időt, belülről elfordítja a kulcsot a zárban aztán már dobálja is le magáról a ruhákat az egyik sarokba, hogy végül meztelenül dőljön be az ágyába. Mostanra egészen elfáradt és régen volt alkalma ilyen kényelemhez, így egészen hamar el is nyomja az álom.*
//Másnap//
*Reggel a nap első sugaraival kel. Megmosakszik, felöltözik, és megreggelizik a tegnapi maradékból. Utána a még mindig zsebében tartott kulccsal kinyitja a szekrényét is hogy kicsit rendezkedjen benne, de végül ismét kulcsra zárja azt, ahogy az ajtaját is kívülről. Igyekszik halk lenni hogy senkit -pláne Noliet- ne ébresszen fel a korai mászkálásával, aztán lesiet a lépcsőn és elhagyja a fogadót.*
2478. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-05 09:42:59
Üzenet elküldve: 2015-09-05 09:42:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*A kijelentés váratlanul éri, de nem ellenkezik. Épp ideje már visszatérnie a szobájába, hogy mindketten kényelembe helyethessék magukat.*
-Köszi! *Karolja át a férfi nyakát, és erősen tartva magát, hogy még véletlenüs se pottyanjon le. Noha érzi, hogy a karok között biztonságban van, azért inkább kapaszkodik, már amennyire tud. Túlságosan fáradt ahhoz, hogy komolyabb erőfeszítést tegyen. Ahogy kiérnek a szobából, egyik kezét felemelve rámutat az ajtójára.*
-Oda menjünk, kérlek! *S már nyúl is szoknyája alá, hogy elővegye az anyagok közé rejtett kulcsot. Ha Kim itt még nem akarná letenni, megkéri, hogy tegye meg, így sokkal könnyebben ki tudja nyitni a zárat. Lassan elfordítja a kulcsot, de még nem lép be, arcával visszafordul a férfi felé.*
-Hát... köszönöm a napot, és ezt az estét is! *Mosolyodik el halványan, majd ha senkinek semmi mondanivalója nincs, jó éjt kíván, és beteszi magamögött az ajtót. Első útja a mosdótálhoz vezet, arcába vizet locsol, kezeit egészen könyékig bevizezi, hogy egy kicsit felfrissüljön.* ~Most már tényleg itt lenne az ideje aludni, különbet át fogom aludni a holnapi napot.~ *Indul meg az ágy felé, és út közben lassan kibújik a ruháiból, így végül csak egy fekete alsónemű marad rajta. A ruháit egy kupacba rendezi az ágy szélén, ő pedig bebújik a paplan alá, hogy végre kialudja magát.*
*A kijelentés váratlanul éri, de nem ellenkezik. Épp ideje már visszatérnie a szobájába, hogy mindketten kényelembe helyethessék magukat.*
-Köszi! *Karolja át a férfi nyakát, és erősen tartva magát, hogy még véletlenüs se pottyanjon le. Noha érzi, hogy a karok között biztonságban van, azért inkább kapaszkodik, már amennyire tud. Túlságosan fáradt ahhoz, hogy komolyabb erőfeszítést tegyen. Ahogy kiérnek a szobából, egyik kezét felemelve rámutat az ajtójára.*
-Oda menjünk, kérlek! *S már nyúl is szoknyája alá, hogy elővegye az anyagok közé rejtett kulcsot. Ha Kim itt még nem akarná letenni, megkéri, hogy tegye meg, így sokkal könnyebben ki tudja nyitni a zárat. Lassan elfordítja a kulcsot, de még nem lép be, arcával visszafordul a férfi felé.*
-Hát... köszönöm a napot, és ezt az estét is! *Mosolyodik el halványan, majd ha senkinek semmi mondanivalója nincs, jó éjt kíván, és beteszi magamögött az ajtót. Első útja a mosdótálhoz vezet, arcába vizet locsol, kezeit egészen könyékig bevizezi, hogy egy kicsit felfrissüljön.* ~Most már tényleg itt lenne az ideje aludni, különbet át fogom aludni a holnapi napot.~ *Indul meg az ágy felé, és út közben lassan kibújik a ruháiból, így végül csak egy fekete alsónemű marad rajta. A ruháit egy kupacba rendezi az ágy szélén, ő pedig bebújik a paplan alá, hogy végre kialudja magát.*
2477. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-04 23:38:58
Üzenet elküldve: 2015-09-04 23:38:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Az ölelés kissé váratlan, de persze ő is átkarolja közben a lányt hogy magához szoríthassa. Nem látja fontosnak hogy a kérdésre szóval is válaszoljon, cselekedetei egyértelműek. Ha visszaküldené a szobájába abból csak félreértés lehetne, teljesen jó befejezése lesz ez így a mai napnak. Bár szívesebben aludna egyedül a szobájában ha már úgysem számít semmi többre ma este... Sőt. Jobban végiggondolva több szempontból is kényelmesebb lenne, hiszen sokkal nyugodtabban aludna ha nem lenne itt a tündér. Egyrészt megszabadulna a ruháitól de még nem akarja ilyenekkel feszélyezni a lányt, másrészt mégiscsak ott a táskája a szekrényben...*
- Na gyere, átviszlek a szobádba és reggel kipihenten átbeszéljük a helyzetet.
*Közben már kel is fel, méghozzá úgy hogy ha Nolie nem ellenkezik akkor a karjaiba kapva őt mindketten elhagyják az ágyat és megindul a tündérrel az ajtó felé.*
*Az ölelés kissé váratlan, de persze ő is átkarolja közben a lányt hogy magához szoríthassa. Nem látja fontosnak hogy a kérdésre szóval is válaszoljon, cselekedetei egyértelműek. Ha visszaküldené a szobájába abból csak félreértés lehetne, teljesen jó befejezése lesz ez így a mai napnak. Bár szívesebben aludna egyedül a szobájában ha már úgysem számít semmi többre ma este... Sőt. Jobban végiggondolva több szempontból is kényelmesebb lenne, hiszen sokkal nyugodtabban aludna ha nem lenne itt a tündér. Egyrészt megszabadulna a ruháitól de még nem akarja ilyenekkel feszélyezni a lányt, másrészt mégiscsak ott a táskája a szekrényben...*
- Na gyere, átviszlek a szobádba és reggel kipihenten átbeszéljük a helyzetet.
*Közben már kel is fel, méghozzá úgy hogy ha Nolie nem ellenkezik akkor a karjaiba kapva őt mindketten elhagyják az ágyat és megindul a tündérrel az ajtó felé.*
2476. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-04 23:25:46
Üzenet elküldve: 2015-09-04 23:25:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Minden bizonnyal sosem fogja megtudni, hogy mi történt volna, ha nem isznak. Ha Nolie nem vetkőzi le gátlásait, ha Kim nem szerez elég bátorságot, ez mind meg sem történik, és egy nyugodt éjszakája lehetne. De nem. Kellett neki lelkileg felhergelnie magát, ezért olyan lány bőrébe bújt, akinek cselekedeteinek gondolatától legszívesebb elsüllyedne a föld alá. Holnap reggel így fog érezni.*
-Komolyan? *Ez viszont zavarba hozza. Arra is megvan az esély, hogy most így gondolja, de másnap már nem ezen a véleményen lesz, de az most nem számít. Azt mondta, hogy kívánja, és ez nagyon jól esik neki. Egy jó ideje ez az első alkalom, ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy megöleljen valakit.* ~De miért is ne?~ *Azok után, ami történt... Kezeit lefejti Kimről, és amennyire kettőjük fekvő helyzete engedi, átöleli a nyakát, nem hosszan és nem is erősen, amolyan hálás köszönet. Viszonozza a gyors csókot, és ő is leheveredik az ágyon. Kezd álmosodni, és a halvány fejfájás is erősödik, amin csak egy kiadós alvás segítene. Most, hogy meg kéne mozdulnia, olyan nehéznek érzi magát, a végén még tényleg az lesz, hogy itt feküdve fog véletlenül elbóbiskolni.*
*Minden bizonnyal sosem fogja megtudni, hogy mi történt volna, ha nem isznak. Ha Nolie nem vetkőzi le gátlásait, ha Kim nem szerez elég bátorságot, ez mind meg sem történik, és egy nyugodt éjszakája lehetne. De nem. Kellett neki lelkileg felhergelnie magát, ezért olyan lány bőrébe bújt, akinek cselekedeteinek gondolatától legszívesebb elsüllyedne a föld alá. Holnap reggel így fog érezni.*
-Komolyan? *Ez viszont zavarba hozza. Arra is megvan az esély, hogy most így gondolja, de másnap már nem ezen a véleményen lesz, de az most nem számít. Azt mondta, hogy kívánja, és ez nagyon jól esik neki. Egy jó ideje ez az első alkalom, ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy megöleljen valakit.* ~De miért is ne?~ *Azok után, ami történt... Kezeit lefejti Kimről, és amennyire kettőjük fekvő helyzete engedi, átöleli a nyakát, nem hosszan és nem is erősen, amolyan hálás köszönet. Viszonozza a gyors csókot, és ő is leheveredik az ágyon. Kezd álmosodni, és a halvány fejfájás is erősödik, amin csak egy kiadós alvás segítene. Most, hogy meg kéne mozdulnia, olyan nehéznek érzi magát, a végén még tényleg az lesz, hogy itt feküdve fog véletlenül elbóbiskolni.*
2475. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-04 23:00:11
Üzenet elküldve: 2015-09-04 23:00:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
- Hát...
*Engedi Noliet lemászni róla, a közelebbi kezével még mindig átkarolja, már amennyire ilyen féloldalasan lehet, másikat pedig a lány kezére helyezi amit a hasa alatt pihentet.*
- Bátorságom? Talán nem.
*Kezével simogatni kezdi a lányét, lassan és gyengéden az alkarját fel-le.*
- De az biztos hogy ugyanennyire kívánnálak.
*Őszintén csillogó szemekkel tekint a lány íriszeibe.*
- Csodálatos lány vagy kívül-belül, csak te nem veszed észre.
*Az eddigiektől eltérően most egy magabiztosabb, gyorsabb mozdulatot tesz hogy egy rövidke csókot nyomjon a tündér szájára, de aztán rögtön fekszik is vissza ugyanúgy ahogy volt. Így utólag milyen egyszerűnek tűnik az egész, pedig mennyit szenvedett mire eljutott eddig. Talán nemsokára ő maga fogja a lányt a szobájába küldeni aludni, még meglátja... Kezd kissé álmos lenni és holnap bőven lesz dolga. Az éjszakát meg majd megint együtt töltik, esetleg előtte ismét tesznek egy kitérőt a fürdőbe...*
- Hát...
*Engedi Noliet lemászni róla, a közelebbi kezével még mindig átkarolja, már amennyire ilyen féloldalasan lehet, másikat pedig a lány kezére helyezi amit a hasa alatt pihentet.*
- Bátorságom? Talán nem.
*Kezével simogatni kezdi a lányét, lassan és gyengéden az alkarját fel-le.*
- De az biztos hogy ugyanennyire kívánnálak.
*Őszintén csillogó szemekkel tekint a lány íriszeibe.*
- Csodálatos lány vagy kívül-belül, csak te nem veszed észre.
*Az eddigiektől eltérően most egy magabiztosabb, gyorsabb mozdulatot tesz hogy egy rövidke csókot nyomjon a tündér szájára, de aztán rögtön fekszik is vissza ugyanúgy ahogy volt. Így utólag milyen egyszerűnek tűnik az egész, pedig mennyit szenvedett mire eljutott eddig. Talán nemsokára ő maga fogja a lányt a szobájába küldeni aludni, még meglátja... Kezd kissé álmos lenni és holnap bőven lesz dolga. Az éjszakát meg majd megint együtt töltik, esetleg előtte ismét tesznek egy kitérőt a fürdőbe...*
2474. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-04 20:22:12
Üzenet elküldve: 2015-09-04 20:22:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Élvezi a forrósodó helyzetet, de tudja, hogy nem lenne okos dolog, ha hagyná teljesen elveszni magát a helyzetben. Amennyire tud, figyel minden mozdulatára, semmit nem cselekszik teljesen ösztönből, figyel, hogy ne menjen túl messzire, maradjon a z ismeretségük határán belül. Noha már fogalma sincs, hogy állnak. Szeretőt soha az életben nem fogadna maga mellé, akivel csak "azért" találkozna, kapcsolat pedig nincs ínyére. Ahogy magát ismeri, nem bírná ki sokáig egy ember mellett, szüksége van a változatosságra. De akkor mi legyen?
Kim érezheti, hogy megremegnek ajkai a gerincén végigfuttatott érintés hatására. De mielőtt újabb csókra hívhatná ajkait, elhúzódik.*
-Kim, én... nem is tudom... *Lehet, hogy igaza van. Talán csak az a kevés alkohol tombol benne, színjózanul biztosan nem ment volna bele a csókba, hát még a többibe.* Talán igazad van. *Ő is kissé elhúzódik, félig ledőlve az ágyra. Egyik kezét még mindig a férfi hasa alatt pihenteti, nem sokkal az ágyéka felett.*
-S neked lenne bátorságod ehhez? Sőt, kívánnál engem az alkohol nélkül? *Pillant kíváncsian a barna íriszekbe. Vajon mennyire lenne kedve egy "halálangyallal" flörtölni, ha nem gurított volna le pár pohárnyi pálinkát.*
*Élvezi a forrósodó helyzetet, de tudja, hogy nem lenne okos dolog, ha hagyná teljesen elveszni magát a helyzetben. Amennyire tud, figyel minden mozdulatára, semmit nem cselekszik teljesen ösztönből, figyel, hogy ne menjen túl messzire, maradjon a z ismeretségük határán belül. Noha már fogalma sincs, hogy állnak. Szeretőt soha az életben nem fogadna maga mellé, akivel csak "azért" találkozna, kapcsolat pedig nincs ínyére. Ahogy magát ismeri, nem bírná ki sokáig egy ember mellett, szüksége van a változatosságra. De akkor mi legyen?
Kim érezheti, hogy megremegnek ajkai a gerincén végigfuttatott érintés hatására. De mielőtt újabb csókra hívhatná ajkait, elhúzódik.*
-Kim, én... nem is tudom... *Lehet, hogy igaza van. Talán csak az a kevés alkohol tombol benne, színjózanul biztosan nem ment volna bele a csókba, hát még a többibe.* Talán igazad van. *Ő is kissé elhúzódik, félig ledőlve az ágyra. Egyik kezét még mindig a férfi hasa alatt pihenteti, nem sokkal az ágyéka felett.*
-S neked lenne bátorságod ehhez? Sőt, kívánnál engem az alkohol nélkül? *Pillant kíváncsian a barna íriszekbe. Vajon mennyire lenne kedve egy "halálangyallal" flörtölni, ha nem gurított volna le pár pohárnyi pálinkát.*
2473. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-04 19:35:27
Üzenet elküldve: 2015-09-04 19:35:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Már-már gyanúsan jól mennek a dolgok az általában paranoid "Kim"-nek. Van egy olyan sejtése hogy ha tovább is jutnának, a lány előbb-utóbb észbe kap majd és véget vet ennek az egésznek. Ezt viszont nem szabadna megvárnia, abból megint az jönne ki hogy ő a gonosz csábító aki rá akarja venni szegény kislányt minden... "rosszra". Nem, neki kell jól kijönnie ebből a helyzetből is. Ha úgyis vége lesz akkor ő kell hogy legyen aki nemet mond. Majd. Most még ő is elveszik a csókokban és a simogatásban, hisz neki sem tétlenek a kezei. Jobbját továbbra is a lány nyakánál tartja, bele-beletúrva a hajába, felszabadult balja viszont elindul szép lassan, ujjai végével finoman érintve a tündér jobb vállát és onnan indulva tovább gerincének vonaláig, azon pedig lassan lefelé. Nem sokkal dereka felett állítja meg a mozdulatot, hogy ujjait szétfuttatva tenyerével simítsa végig ugyanezt az útvonalat visszafelé. Érzi viszont hogy a lány ujjai megtorpannak és ekkor már cselekednie kell, bár nehéz józannak maradni ilyen helyzetben pláne hogy még ivott is. Most ő húzza el a fejét ezzel véget vetve a csókok finom játékának, jobbját lejjebb ereszti Nolie hátáig, balja pedig a tündér derekánál pihen meg.*
- Nolie...
*Kezdené komolyan de aztán belemosolyog.*
- Kérlek félre ne érts, nagyon is élvezem a helyzetet...
*Visszaerőltet magára egy komolyabb arckifejezést.*
- De aggódom hogy esetleg az alkohol befolyásol téged és nem szeretném ha csak amiatt történne ami történik.
*Már-már gyanúsan jól mennek a dolgok az általában paranoid "Kim"-nek. Van egy olyan sejtése hogy ha tovább is jutnának, a lány előbb-utóbb észbe kap majd és véget vet ennek az egésznek. Ezt viszont nem szabadna megvárnia, abból megint az jönne ki hogy ő a gonosz csábító aki rá akarja venni szegény kislányt minden... "rosszra". Nem, neki kell jól kijönnie ebből a helyzetből is. Ha úgyis vége lesz akkor ő kell hogy legyen aki nemet mond. Majd. Most még ő is elveszik a csókokban és a simogatásban, hisz neki sem tétlenek a kezei. Jobbját továbbra is a lány nyakánál tartja, bele-beletúrva a hajába, felszabadult balja viszont elindul szép lassan, ujjai végével finoman érintve a tündér jobb vállát és onnan indulva tovább gerincének vonaláig, azon pedig lassan lefelé. Nem sokkal dereka felett állítja meg a mozdulatot, hogy ujjait szétfuttatva tenyerével simítsa végig ugyanezt az útvonalat visszafelé. Érzi viszont hogy a lány ujjai megtorpannak és ekkor már cselekednie kell, bár nehéz józannak maradni ilyen helyzetben pláne hogy még ivott is. Most ő húzza el a fejét ezzel véget vetve a csókok finom játékának, jobbját lejjebb ereszti Nolie hátáig, balja pedig a tündér derekánál pihen meg.*
- Nolie...
*Kezdené komolyan de aztán belemosolyog.*
- Kérlek félre ne érts, nagyon is élvezem a helyzetet...
*Visszaerőltet magára egy komolyabb arckifejezést.*
- De aggódom hogy esetleg az alkohol befolyásol téged és nem szeretném ha csak amiatt történne ami történik.
2472. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-04 17:41:37
Üzenet elküldve: 2015-09-04 17:41:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Nolie eddig félig fekvő helyzetben volt, egy karral tartotta magát, ám most, hogy Kim magával húzza, kényelmesen ráfekszik a férfi felsőtestére. Majdnem teljesen magára is húzza, de azért a fél lába még a pamlagon marad, nem szeretne az egész testével a másikon támaszkodni, noha így sem sok választja el attól. Kicsit feljebb is csúszik, hogy kényelmesen elérje ajkait. Csókjai szenvedélyesek és forrók, de nem használja ki a "felsőbbrendűségét", hagyja, hogy irányítsák, mint a csók, mint egyéb más téren. Jobban elengedte magát, mint talán eddig bármikor máskor életében, de a vezetői szerepet nem vállalja magára, az már túl sok lenne. S amúgy sem szeretné szabadjára engedni vágyait, hátha olyat csinálna, ami nem lenne a férfi kedvére. Ha viszont ő próbál ráerőltetni valamit, nyilván el fog húzódni, ezzel fejezve ki nemtetszését.
De nem szeretne teljesen tétlen maradni, hideg ujjai lassan, finoman végigfutnak az izmos felsőtesten, egészen az ing aljáig, s ott meg is torpan. Nem nyúl a ruha alá, fél közvetlenül megérinteni.*
*Nolie eddig félig fekvő helyzetben volt, egy karral tartotta magát, ám most, hogy Kim magával húzza, kényelmesen ráfekszik a férfi felsőtestére. Majdnem teljesen magára is húzza, de azért a fél lába még a pamlagon marad, nem szeretne az egész testével a másikon támaszkodni, noha így sem sok választja el attól. Kicsit feljebb is csúszik, hogy kényelmesen elérje ajkait. Csókjai szenvedélyesek és forrók, de nem használja ki a "felsőbbrendűségét", hagyja, hogy irányítsák, mint a csók, mint egyéb más téren. Jobban elengedte magát, mint talán eddig bármikor máskor életében, de a vezetői szerepet nem vállalja magára, az már túl sok lenne. S amúgy sem szeretné szabadjára engedni vágyait, hátha olyat csinálna, ami nem lenne a férfi kedvére. Ha viszont ő próbál ráerőltetni valamit, nyilván el fog húzódni, ezzel fejezve ki nemtetszését.
De nem szeretne teljesen tétlen maradni, hideg ujjai lassan, finoman végigfutnak az izmos felsőtesten, egészen az ing aljáig, s ott meg is torpan. Nem nyúl a ruha alá, fél közvetlenül megérinteni.*
2471. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-04 10:41:52
Üzenet elküldve: 2015-09-04 10:41:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*A düh úgy tölti meg Ydriss pillantását, mintha valami láthatatlan gátat tépett volna át az a pofon. Először még tart valamennyire az a fal, aztán teljesen teret hódít az indulat, kavargó szikrákat gyújtva a barna írisz egészében. Végül megállapodva, kemény fényű tükörként vág a hím arcába.
Kharasshit valahol megnyugtatja ez a változás. Senkinek nem tesz jót, ha kimondatlan érzéseket cipel. Megmérgezik a lelket. Másrészt viszont nem könnyű látni-hallani, hogy ekkora rombolást végzett az igazság e keserű pirulája.
A lány mintha eltávolodna tőle. Menthetetlenül. A mélységi mellkasban pedig valami nyugtalanítóan szűköl emiatt. Hazugsága, az a sosem volt méreg olyan űrt hagyott, ami miatt kedve lenne saját magának is leosztani egy pofont. Üresnek érzi a kezét. Megfosztotta magát egy olyan eszköztől, aminek az elvesztésére talán még nem állt készen ez a történet. A kimondott szavak visszafordíthatatlanul ülik meg a szobát. Nem tudja semmissé tenni a vallomását, hogy ezúttal ő kívánja, legyen minden olyan, mint az éjjel vagy az ébredés.
Ydriss szabadon beszél vele, úgy, hogy nem köti meg a hátasa miatt érzett aggodalom és törődés. Dühe végre utat találhat. Ennek ellenére mintha még mindig zabolázná magát. A visszafogott indulat pedig talán még kellemetlenebb. A kérés felszólító erejű, Kharasshi pedig most először ösztönei mélyén alvó késztetést érez, hogy megadja magát egy nőstény parancsának. Nem érti és határtalanul idegennek találja ezt az érzést.*
- Alkonyatkor a tisztáson leszek *mondja, s egy hosszú pillanatig még Ydrissz tekintetén tartja sajátját, aztán felemeli kezeit és hátrébb lép, hogy kiengedje a lányt. A mozdulatból egyértelmű, hogy ha Ydriss most elindul, ő nem fog vele tartani. Semmi értelme nem volna egy néma, feszültséggel teli közös ebédnek, s hasonlóan eltöltött délutánnak.
Legyűri a gondolatot, hogy talán most látja utoljára a nőstényt. Jobb lenne úgy. Bizony, jobb lenne. Könnyebb. Mégsem akarja, hogy így legyen.
Hagy a lánynak bőven időt, hogy ha akar, akár meg is ebédeljen a fogadóban. Egy bő óra múlva indul csak el, hogy egy kicsit maga is kiszellőztesse a fejét.
Mennyire jó lenne most sort keríteni arra a párbajra. Felszabadító érzés lenne a haláltánc. Nem marná ez a fojtogató érzés a belsőjét. Talán soha többé.*
*A düh úgy tölti meg Ydriss pillantását, mintha valami láthatatlan gátat tépett volna át az a pofon. Először még tart valamennyire az a fal, aztán teljesen teret hódít az indulat, kavargó szikrákat gyújtva a barna írisz egészében. Végül megállapodva, kemény fényű tükörként vág a hím arcába.
Kharasshit valahol megnyugtatja ez a változás. Senkinek nem tesz jót, ha kimondatlan érzéseket cipel. Megmérgezik a lelket. Másrészt viszont nem könnyű látni-hallani, hogy ekkora rombolást végzett az igazság e keserű pirulája.
A lány mintha eltávolodna tőle. Menthetetlenül. A mélységi mellkasban pedig valami nyugtalanítóan szűköl emiatt. Hazugsága, az a sosem volt méreg olyan űrt hagyott, ami miatt kedve lenne saját magának is leosztani egy pofont. Üresnek érzi a kezét. Megfosztotta magát egy olyan eszköztől, aminek az elvesztésére talán még nem állt készen ez a történet. A kimondott szavak visszafordíthatatlanul ülik meg a szobát. Nem tudja semmissé tenni a vallomását, hogy ezúttal ő kívánja, legyen minden olyan, mint az éjjel vagy az ébredés.
Ydriss szabadon beszél vele, úgy, hogy nem köti meg a hátasa miatt érzett aggodalom és törődés. Dühe végre utat találhat. Ennek ellenére mintha még mindig zabolázná magát. A visszafogott indulat pedig talán még kellemetlenebb. A kérés felszólító erejű, Kharasshi pedig most először ösztönei mélyén alvó késztetést érez, hogy megadja magát egy nőstény parancsának. Nem érti és határtalanul idegennek találja ezt az érzést.*
- Alkonyatkor a tisztáson leszek *mondja, s egy hosszú pillanatig még Ydrissz tekintetén tartja sajátját, aztán felemeli kezeit és hátrébb lép, hogy kiengedje a lányt. A mozdulatból egyértelmű, hogy ha Ydriss most elindul, ő nem fog vele tartani. Semmi értelme nem volna egy néma, feszültséggel teli közös ebédnek, s hasonlóan eltöltött délutánnak.
Legyűri a gondolatot, hogy talán most látja utoljára a nőstényt. Jobb lenne úgy. Bizony, jobb lenne. Könnyebb. Mégsem akarja, hogy így legyen.
Hagy a lánynak bőven időt, hogy ha akar, akár meg is ebédeljen a fogadóban. Egy bő óra múlva indul csak el, hogy egy kicsit maga is kiszellőztesse a fejét.
Mennyire jó lenne most sort keríteni arra a párbajra. Felszabadító érzés lenne a haláltánc. Nem marná ez a fojtogató érzés a belsőjét. Talán soha többé.*
2470. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-04 09:52:51
Üzenet elküldve: 2015-09-04 09:52:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Neki sem kell ennél több. Már eddig is leemelte fejét baljáról amivel az ágyon könyökölt, most viszont hogy a tündért is sikerült jobban kicsalogatnia burkából, már fordul is oldaláról a hátára. Nolie nyakánál pihenő jobbjával gyengéden húzza őt is magával. Nem szándékozza teljesen magára fektetni a lányt, csak eddig leginkább ő hajolt rá Noliera és most fordítana ezen a helyzeten. Azt szeretné elérni hogy ő legyen a hátán fekve és Nolienak kelljen ráhajolni, esetleg félig-meddig rá is telepedni akár csak egyik lábával. A lényeg az egészben az lenne hogy ne csak jobbját tudja használni, hanem bal kezével is át tudja karolni a tündért a csókok közben. Meg persze az hogy még jobban belelovalja a lányt az eseményekbe, átadva neki az irányító helyzetet, amit aztán annyira használ ki, amennyire szeretne.*
*Neki sem kell ennél több. Már eddig is leemelte fejét baljáról amivel az ágyon könyökölt, most viszont hogy a tündért is sikerült jobban kicsalogatnia burkából, már fordul is oldaláról a hátára. Nolie nyakánál pihenő jobbjával gyengéden húzza őt is magával. Nem szándékozza teljesen magára fektetni a lányt, csak eddig leginkább ő hajolt rá Noliera és most fordítana ezen a helyzeten. Azt szeretné elérni hogy ő legyen a hátán fekve és Nolienak kelljen ráhajolni, esetleg félig-meddig rá is telepedni akár csak egyik lábával. A lényeg az egészben az lenne hogy ne csak jobbját tudja használni, hanem bal kezével is át tudja karolni a tündért a csókok közben. Meg persze az hogy még jobban belelovalja a lányt az eseményekbe, átadva neki az irányító helyzetet, amit aztán annyira használ ki, amennyire szeretne.*
2469. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-03 23:35:00
Üzenet elküldve: 2015-09-03 23:35:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*A csattanó pofon előbb döbbent kifejezést ültet arcára, de pillanatok alatt átadja helyét a fellángoló haragnak.*
- Lehiggadnál? *Mordul indulatosan a hímre. Keze már mozdulna, hogy megtapogassa sajgó arcát, de végül mégis inkább ökölbe szorítva maga mellett tartja lent.*
- Ezzel tisztában vagyok, vagy szerinted attól még, hogy nem vettünk részt a ti háborúskodásotokban, minden szép és idilli felénk? *Eddig az ajtónak hátrálva állt, most azonban kihúzza magát, indulatoktól villanó tekintettel néz farkasszemet Kharasshival.*
- Bármennyire is keserű, de le kell nyelnem, hogy sokat hibáztam. És kénytelen vagyok újra átgondolni őket, ha tanulni akarok belőle, hiába olyan, mintha sóval hinteném a sebeim. Igen, élek még, de ez inkább a szerencsének köszönhető. Ha egyből azok után a nyomorult emberek után indulok, valószínűleg nem így lenne. *Hangja indulatokkal teli már az elejétől fogva, de észre sem veszi, amint fokozatosan egyre hangosabb lesz, míg nem kiabálássá fokozódik.*
- Hánytorgassam fel, tomboljak? És mégis mit érnék vele? Változtatna a történteken? Erősebbé tenne, hogy újra és újra felemlegetem? Nem. *Szinte már remeg a dühtől. Bosszantó, és nyugtalanító, hogy ilyen könnyedén át tudta verni a hím, de sokkal nagyobb problémával kell szembenéznie. Mihez fog kezdeni bosszúja tényleges célpontjaival. Ez rágja belül, és a gondolat, hogy megúszhatják tettük, nagyobb pofon, mint amit az imént a mélységitől kapott.*
- Lennél szíves végre kiengedni? Még mindig kell vennem egy íjat. *Még mindig éhes, még mindig szomjas, de még annál is jobban ki akar jutni a szobából, ki akar jutni a fogadóból. Egyedül persze kész csoda lenne, ha még a nap folyamán találna valakit, akinél íjat vehetne, de ez sem érdekli igazán. Egyedül akar lenni, hogy lehiggadjon, hogy gondolkozni tudjon, a hím mellett pedig ez nem fog menni. Ha nem a különös vonzalom szól közbe, hát az ellentétes felfogásbeli különbségek szikrái.*
*A csattanó pofon előbb döbbent kifejezést ültet arcára, de pillanatok alatt átadja helyét a fellángoló haragnak.*
- Lehiggadnál? *Mordul indulatosan a hímre. Keze már mozdulna, hogy megtapogassa sajgó arcát, de végül mégis inkább ökölbe szorítva maga mellett tartja lent.*
- Ezzel tisztában vagyok, vagy szerinted attól még, hogy nem vettünk részt a ti háborúskodásotokban, minden szép és idilli felénk? *Eddig az ajtónak hátrálva állt, most azonban kihúzza magát, indulatoktól villanó tekintettel néz farkasszemet Kharasshival.*
- Bármennyire is keserű, de le kell nyelnem, hogy sokat hibáztam. És kénytelen vagyok újra átgondolni őket, ha tanulni akarok belőle, hiába olyan, mintha sóval hinteném a sebeim. Igen, élek még, de ez inkább a szerencsének köszönhető. Ha egyből azok után a nyomorult emberek után indulok, valószínűleg nem így lenne. *Hangja indulatokkal teli már az elejétől fogva, de észre sem veszi, amint fokozatosan egyre hangosabb lesz, míg nem kiabálássá fokozódik.*
- Hánytorgassam fel, tomboljak? És mégis mit érnék vele? Változtatna a történteken? Erősebbé tenne, hogy újra és újra felemlegetem? Nem. *Szinte már remeg a dühtől. Bosszantó, és nyugtalanító, hogy ilyen könnyedén át tudta verni a hím, de sokkal nagyobb problémával kell szembenéznie. Mihez fog kezdeni bosszúja tényleges célpontjaival. Ez rágja belül, és a gondolat, hogy megúszhatják tettük, nagyobb pofon, mint amit az imént a mélységitől kapott.*
- Lennél szíves végre kiengedni? Még mindig kell vennem egy íjat. *Még mindig éhes, még mindig szomjas, de még annál is jobban ki akar jutni a szobából, ki akar jutni a fogadóból. Egyedül persze kész csoda lenne, ha még a nap folyamán találna valakit, akinél íjat vehetne, de ez sem érdekli igazán. Egyedül akar lenni, hogy lehiggadjon, hogy gondolkozni tudjon, a hím mellett pedig ez nem fog menni. Ha nem a különös vonzalom szól közbe, hát az ellentétes felfogásbeli különbségek szikrái.*
2468. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-03 23:01:21
Üzenet elküldve: 2015-09-03 23:01:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*A legszívesebben lekeverne egy határozottan csípős gondolatébresztőt az önmarcangolásba süppedő nősténynek. A legszívesebben?
Már lendül is a hím jobbja és kioszt egy atyait a szontyolodott orcára. De nem áll meg itt. Rámarkol Ydriss állára és keményen megszorítva maga felé fordítja.*
- Ami nem öl meg, fakóvérű, az erősebbé tesz! *sziszegi.*
- Aki esetlen és sebezhető, az meghal! *Kharasshi hangja indulattól csikorog.* - Te talán halott vagy? *Egészen az ajtóhoz préseli a rőt üstököt. Savószín szemei villognak, mint a fátyolos fényű gyémántok. Mérhetetlen dühöt érez, amiért ez az eszement nőstény így elhagyja magát. Ez a rőt szuka, aki térdre kényszerítette őt nem is olyan rég. És még csak nem is tudja. Gyűlöli az önostorozást és a gyámoltalanságot látni azokban a barna íriszekben. Szégyen! Szégyen! Azokban a szemekben tűznek kellene égnie vérmesnek, büszkének, megátalkodottnak.*
- Hánytorgasd fel *hajol közelebb, hogy szavait szinte a nőstény ajkaira sziszegje.* - Bosszuld meg, tombolj, ha tetszik. Állok elébe.
*A legszívesebben lekeverne egy határozottan csípős gondolatébresztőt az önmarcangolásba süppedő nősténynek. A legszívesebben?
Már lendül is a hím jobbja és kioszt egy atyait a szontyolodott orcára. De nem áll meg itt. Rámarkol Ydriss állára és keményen megszorítva maga felé fordítja.*
- Ami nem öl meg, fakóvérű, az erősebbé tesz! *sziszegi.*
- Aki esetlen és sebezhető, az meghal! *Kharasshi hangja indulattól csikorog.* - Te talán halott vagy? *Egészen az ajtóhoz préseli a rőt üstököt. Savószín szemei villognak, mint a fátyolos fényű gyémántok. Mérhetetlen dühöt érez, amiért ez az eszement nőstény így elhagyja magát. Ez a rőt szuka, aki térdre kényszerítette őt nem is olyan rég. És még csak nem is tudja. Gyűlöli az önostorozást és a gyámoltalanságot látni azokban a barna íriszekben. Szégyen! Szégyen! Azokban a szemekben tűznek kellene égnie vérmesnek, büszkének, megátalkodottnak.*
- Hánytorgasd fel *hajol közelebb, hogy szavait szinte a nőstény ajkaira sziszegje.* - Bosszuld meg, tombolj, ha tetszik. Állok elébe.
2467. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-03 20:29:16
Üzenet elküldve: 2015-09-03 20:29:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Hátával az ajtóhoz simul, ösztönös reakció ez arra, mikor úgy érzi, sarokba szorították. Már kezdené konokul és dacosan felszegni állát, és homlokát ráncolni morcosan, de a kérdés türelemre inti. Mély levegőt vesz, majd halkan kifújja, hogy kisit lenyugtassa magát, és ne a benne kavargó érzelmekkel átitatva próbálja rendezni gondolatait.*
- Bizonyos szempontból igen. Te sem lennél sem boldog, sem nyugodt, ha folyton folyvást emlékeztetnének rá, mennyire esetlen és sebezhető vagy az idegen közegben. *Fonja végül keresztbe karjait maga előtt, arcát, tekintetét azonban oldalra fordítja.
Más környezetben, más közegben nevelkedett, s annak velejárója, hogy az átverés fájdalmas, és csalódást okoz. Az indulatok azonban épp úgy, vagy még jobban irányulnak önmaga ellen. Újra és újra beleütközik abba, hogy otthonától távol tudatlan, nem, egyenesen ostoba és gyenge. A gyenge pedig pusztulásra van ítélve. Hogy eddig ez nem következett be, pusztán a szerencséjének köszönheti. Ez pedig frusztráló, és elkeserítő.*
- Nem kell aggódnod, nem kezdek dúlni-fúlni, és felhánytorgatni sem fogom. Tetted, amit természeted parancsolt, hogy tegyél. *Motyogja halkan, továbbra is inkább oldalra fordulva, semmint, hogy a hímre nézzen.
Hiába hozott megnyugvást a hír, hogy a kancát mégsem kell féltenie a kínhaláltól, már ezerszer bánja, hogy rákérdezett arra az átkozott ellenméregre.*
*Hátával az ajtóhoz simul, ösztönös reakció ez arra, mikor úgy érzi, sarokba szorították. Már kezdené konokul és dacosan felszegni állát, és homlokát ráncolni morcosan, de a kérdés türelemre inti. Mély levegőt vesz, majd halkan kifújja, hogy kisit lenyugtassa magát, és ne a benne kavargó érzelmekkel átitatva próbálja rendezni gondolatait.*
- Bizonyos szempontból igen. Te sem lennél sem boldog, sem nyugodt, ha folyton folyvást emlékeztetnének rá, mennyire esetlen és sebezhető vagy az idegen közegben. *Fonja végül keresztbe karjait maga előtt, arcát, tekintetét azonban oldalra fordítja.
Más környezetben, más közegben nevelkedett, s annak velejárója, hogy az átverés fájdalmas, és csalódást okoz. Az indulatok azonban épp úgy, vagy még jobban irányulnak önmaga ellen. Újra és újra beleütközik abba, hogy otthonától távol tudatlan, nem, egyenesen ostoba és gyenge. A gyenge pedig pusztulásra van ítélve. Hogy eddig ez nem következett be, pusztán a szerencséjének köszönheti. Ez pedig frusztráló, és elkeserítő.*
- Nem kell aggódnod, nem kezdek dúlni-fúlni, és felhánytorgatni sem fogom. Tetted, amit természeted parancsolt, hogy tegyél. *Motyogja halkan, továbbra is inkább oldalra fordulva, semmint, hogy a hímre nézzen.
Hiába hozott megnyugvást a hír, hogy a kancát mégsem kell féltenie a kínhaláltól, már ezerszer bánja, hogy rákérdezett arra az átkozott ellenméregre.*
2466. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-03 19:59:42
Üzenet elküldve: 2015-09-03 19:59:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Indulat fészkelődik a mélységi mellkasban. Nem igazán fűlik a foga a tények ilyen jellegű "megvitatásához". A dühöt megértette volna, azt tudná is kezelni, de ez a csalódott, nyomott hangulat mintha vádlón mutatna felé az ujjával. Mit mondhatna még? Hogy leckét akart adni a bolond nősténynek abból, miért gyűlölködnek a népeik, s miért tenné jobban, ha nem tekintene ilyen nyíltan egy mélységi hímre? Mondja, hogy örülhet, hogy ennyivel megúszta, mert fajtársai közt akad olyan, akivel egy ilyen kis kaland igazi pokoljárás lett volna, nem csak apró bemutató a határmezsgyéjéről?
Ez a vád, ez a megvetés, amivel övéi eredendő természetét illeti a fakóvérű, egyre jobban felpiszkálja az önérzetét. De hallgat és tűr, ameddig csak tud. Az ironikus mosoly azonban túlmegy a határon és utat enged Kharasshi tekintetében annak a hideg tűznek.
Lép egyet Ydriss felé, szinte fenyegetőt. Tenyerei döndülve állapodnak meg az ajtó fáján, ahogy a válla felett támaszkodva karjaival közrefogja a nőstényt. Pillantása szinte átdöfi a barna tekintetet.*
- Számít ez? *csikorogja türelme határán.*
*Indulat fészkelődik a mélységi mellkasban. Nem igazán fűlik a foga a tények ilyen jellegű "megvitatásához". A dühöt megértette volna, azt tudná is kezelni, de ez a csalódott, nyomott hangulat mintha vádlón mutatna felé az ujjával. Mit mondhatna még? Hogy leckét akart adni a bolond nősténynek abból, miért gyűlölködnek a népeik, s miért tenné jobban, ha nem tekintene ilyen nyíltan egy mélységi hímre? Mondja, hogy örülhet, hogy ennyivel megúszta, mert fajtársai közt akad olyan, akivel egy ilyen kis kaland igazi pokoljárás lett volna, nem csak apró bemutató a határmezsgyéjéről?
Ez a vád, ez a megvetés, amivel övéi eredendő természetét illeti a fakóvérű, egyre jobban felpiszkálja az önérzetét. De hallgat és tűr, ameddig csak tud. Az ironikus mosoly azonban túlmegy a határon és utat enged Kharasshi tekintetében annak a hideg tűznek.
Lép egyet Ydriss felé, szinte fenyegetőt. Tenyerei döndülve állapodnak meg az ajtó fáján, ahogy a válla felett támaszkodva karjaival közrefogja a nőstényt. Pillantása szinte átdöfi a barna tekintetet.*
- Számít ez? *csikorogja türelme határán.*
2465. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-03 18:25:47
Üzenet elküldve: 2015-09-03 18:25:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Mehetne, mert megteheti. Nem kerülne semmibe, nem kellene áldozatot hoznia. Legalábbis nem kellene hátasa életével fizetnie érte. De ahogy a hím is mondta, az igazi méreg nem az volt.
Hogy mivel próbálná távozását meggátolni a hím, rejtély marad, mert bármennyire is felkavarta az új információ, nem indul meg a szabadság felé, nem kezd el futni az istálló felé, hogy Mogyi hátára pattanva elvágtázzon az ég tudja hova.
Csupán Kharasshi hangjára torpan meg, és engedve a hímnek fordul felé. Nem gyerekes bosszúból, vagy dacos ellenkezésből akarta a hátát mutatni a mélységinek, csak időt akart nyerni magának, hogy rendezze magában a szavak nyomán kelt káoszt.
Dühös. Kharasshira is haragszik, de magára jobban, sokkal jobban. Inkább a csalódottság tárgya tituluson osztozhatnak testvériesen. Ezek után aligha lehet meglepő, hogy az önfeledt, akár boldognak is nevezhető hangulatot felváltja valami komor, valami keserű, valami, ami lassan gondterheltséget is csepegtet a lányba.*
- Tudom, hogy megszerzed magadnak, amit akarsz, bárhogyan és bármi áron. *Válaszol nyugodtnak szánt hangon, a benne kavargó érzések azonban adnak némi színezetet neki.* - És mégis, az egyszerű erőfölény helyett inkább a szövevényes hazugságok hálóját választottad. Habár tény, hosszútávon ez bizonyult kifizetődőbbnek bizonyult. *Ironikus mosoly jelenik meg egy pillanatra arcán.*
*Mehetne, mert megteheti. Nem kerülne semmibe, nem kellene áldozatot hoznia. Legalábbis nem kellene hátasa életével fizetnie érte. De ahogy a hím is mondta, az igazi méreg nem az volt.
Hogy mivel próbálná távozását meggátolni a hím, rejtély marad, mert bármennyire is felkavarta az új információ, nem indul meg a szabadság felé, nem kezd el futni az istálló felé, hogy Mogyi hátára pattanva elvágtázzon az ég tudja hova.
Csupán Kharasshi hangjára torpan meg, és engedve a hímnek fordul felé. Nem gyerekes bosszúból, vagy dacos ellenkezésből akarta a hátát mutatni a mélységinek, csak időt akart nyerni magának, hogy rendezze magában a szavak nyomán kelt káoszt.
Dühös. Kharasshira is haragszik, de magára jobban, sokkal jobban. Inkább a csalódottság tárgya tituluson osztozhatnak testvériesen. Ezek után aligha lehet meglepő, hogy az önfeledt, akár boldognak is nevezhető hangulatot felváltja valami komor, valami keserű, valami, ami lassan gondterheltséget is csepegtet a lányba.*
- Tudom, hogy megszerzed magadnak, amit akarsz, bárhogyan és bármi áron. *Válaszol nyugodtnak szánt hangon, a benne kavargó érzések azonban adnak némi színezetet neki.* - És mégis, az egyszerű erőfölény helyett inkább a szövevényes hazugságok hálóját választottad. Habár tény, hosszútávon ez bizonyult kifizetődőbbnek bizonyult. *Ironikus mosoly jelenik meg egy pillanatra arcán.*
2464. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-03 18:02:28
Üzenet elküldve: 2015-09-03 18:02:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Némán figyeli a drámát, ami a lányban lejátszódik. Látja a megkönnyebbülést, a megrendültséget, a csalódottságot. Látja, ahogy ez a bizarr, de mégis biztosnak és otthonosnak látott palota megreped, szilánkjaira omlik és bizonytalanságot hagy maga után.
Nem tudja, jól döntött-e, hogy elmondta. Ez a dolog alapjaiban rengette meg a kettejük viszonyát, habár belegondolva az elmúlt nap eseményeibe, szinte jelentéktelen tényezővé fakult a kötelékben, ami összetartotta őket. Mégis nagy pusztítást végez.
Különös, de ennek ellenére egyáltalán nem szorul magyarázatra. Kharasshi pontosan érti a miérteket. Azt is jól tudja, hogy elengedte különc kis foglya láncait. Ha továbbra is maga mellett akarná tartani, talán csak erővel tehetné. Az erő előtt viszont aligha hajlik meg ez a konok fakóvérű. Utolsó leheletéig vicsorogna rá. Pont emiatt volt olyan tökéletes zsarolás az a méreg.
Ironikus, hogy most is azon gondolkodik, hogy tartsa maga mellett a nőstényt, amikor az elhatározás már megszületett benne, hogy megmentse magától.
Ez a néhány nap... Ez a néhány nap még kell, hogy magába szívhassa az emlékét, az életet, ami belőle árad, ezt a tiltott, fenséges csodát, ami - hiába tagadná maga előtt - bizony legyőzte.
Őrlődését igyekszik kemény pillantása mögé rejteni. Nem biztos benne, hogy el tudná-e engedni a lányt, ha most menni akarna.*
- Ne fordíts nekem hátat, fakóvérű *szólal csendes, morózus hangja. Cseppet sem dühösen, de intőn.
Maga felé fordítja Ydrisst és mélyen a szemébe néz.*
- Azért, mert megtehettem *válaszolja kíméletlen egyszerűséggel.* - A fajtám nem válogat az eszközökben, ha akar valamit, erre már rájöhettél volna. És én akartalak. Már akkor.
*Némán figyeli a drámát, ami a lányban lejátszódik. Látja a megkönnyebbülést, a megrendültséget, a csalódottságot. Látja, ahogy ez a bizarr, de mégis biztosnak és otthonosnak látott palota megreped, szilánkjaira omlik és bizonytalanságot hagy maga után.
Nem tudja, jól döntött-e, hogy elmondta. Ez a dolog alapjaiban rengette meg a kettejük viszonyát, habár belegondolva az elmúlt nap eseményeibe, szinte jelentéktelen tényezővé fakult a kötelékben, ami összetartotta őket. Mégis nagy pusztítást végez.
Különös, de ennek ellenére egyáltalán nem szorul magyarázatra. Kharasshi pontosan érti a miérteket. Azt is jól tudja, hogy elengedte különc kis foglya láncait. Ha továbbra is maga mellett akarná tartani, talán csak erővel tehetné. Az erő előtt viszont aligha hajlik meg ez a konok fakóvérű. Utolsó leheletéig vicsorogna rá. Pont emiatt volt olyan tökéletes zsarolás az a méreg.
Ironikus, hogy most is azon gondolkodik, hogy tartsa maga mellett a nőstényt, amikor az elhatározás már megszületett benne, hogy megmentse magától.
Ez a néhány nap... Ez a néhány nap még kell, hogy magába szívhassa az emlékét, az életet, ami belőle árad, ezt a tiltott, fenséges csodát, ami - hiába tagadná maga előtt - bizony legyőzte.
Őrlődését igyekszik kemény pillantása mögé rejteni. Nem biztos benne, hogy el tudná-e engedni a lányt, ha most menni akarna.*
- Ne fordíts nekem hátat, fakóvérű *szólal csendes, morózus hangja. Cseppet sem dühösen, de intőn.
Maga felé fordítja Ydrisst és mélyen a szemébe néz.*
- Azért, mert megtehettem *válaszolja kíméletlen egyszerűséggel.* - A fajtám nem válogat az eszközökben, ha akar valamit, erre már rájöhettél volna. És én akartalak. Már akkor.
2463. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-03 16:44:53
Üzenet elküldve: 2015-09-03 16:44:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Kim nyelvének finom érintésére ajkai közül forró lehelet szalad ki, de egy pillanat múlva az övé is akcióba lendül, még ha sokkal szerényebben is, mint azt talán elvárnák tőle. Lassan ébredezik benne a vágy, de nem szeretné elsietni, már így is elég sok volt neki ez a pár perc, olyan meghitt és romantikus, egyáltalán nem az ő világa. S mégis... Jól esik neki, hogy tetszik valakinek, és ilyen kedvesen közeledik hozzá. De elhúzódik. Talán csak azért, hogy levegőt vegyen, és várjon egy kicsit, míg szívének verése csillapodik. Noha szájuk szabaddá vált, mindketten némaságba burkolóznak. Nolie azért, mert még feldolgozás alatt van az a puha csók, amit az előbb élt át. Beletekint a barna szempárba, a simításokat érezve, viszont ismét lehunyja szemét, annyira zavarba ejti az egész helyzet. Persze, a tündér kérte a csókot, de azok után, amik a férfi közeledését követték azt hitte, hogy ezek után ő is vissza lesz utasítva. Az újabb csók meglepi, hiszen nem láthatja közeledni Kimet, de örömmel veszi, az előzőhöz képest még szenvedélyesebb is. Nem sokkal, de érezhetően aktívabb. Eddig az ágyon pihentetett kezei most felcsúsznak a férfi vállán, egészen a nyakáig, és ujjaival óvatosan beletúr sűrű hajába, ezzel egy kicsit közelebb vonva magához.*
*Kim nyelvének finom érintésére ajkai közül forró lehelet szalad ki, de egy pillanat múlva az övé is akcióba lendül, még ha sokkal szerényebben is, mint azt talán elvárnák tőle. Lassan ébredezik benne a vágy, de nem szeretné elsietni, már így is elég sok volt neki ez a pár perc, olyan meghitt és romantikus, egyáltalán nem az ő világa. S mégis... Jól esik neki, hogy tetszik valakinek, és ilyen kedvesen közeledik hozzá. De elhúzódik. Talán csak azért, hogy levegőt vegyen, és várjon egy kicsit, míg szívének verése csillapodik. Noha szájuk szabaddá vált, mindketten némaságba burkolóznak. Nolie azért, mert még feldolgozás alatt van az a puha csók, amit az előbb élt át. Beletekint a barna szempárba, a simításokat érezve, viszont ismét lehunyja szemét, annyira zavarba ejti az egész helyzet. Persze, a tündér kérte a csókot, de azok után, amik a férfi közeledését követték azt hitte, hogy ezek után ő is vissza lesz utasítva. Az újabb csók meglepi, hiszen nem láthatja közeledni Kimet, de örömmel veszi, az előzőhöz képest még szenvedélyesebb is. Nem sokkal, de érezhetően aktívabb. Eddig az ágyon pihentetett kezei most felcsúsznak a férfi vállán, egészen a nyakáig, és ujjaival óvatosan beletúr sűrű hajába, ezzel egy kicsit közelebb vonva magához.*
2462. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-03 09:37:21
Üzenet elküldve: 2015-09-03 09:37:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Nolie végre visszacsókol. Ezzel megvan az amit egész nap el szeretett volna érni, sikerrel járt, elhazudta neki mindazt amit hallani akart és meg lett az eredménye. Érzi hogy ha a tündéren múlik akkor megmaradnak a puha kis csókoknál, de ő nem szeretne itt leragadni, két-három csók után már nyelve is finoman érinti az érzékeny ajkakat, hogy ha azok engednek akkor a lányéval találkozzék. Nem tervezné abbahagyni, ha rajta múlna akkor pont hogy igyekezne fellobbantani Nolieban a szenvedélyt, de elsietni sem akarja így megmarad a finom, érzéki csókoknál ahelyett hogy egyre próbálná vadítani őket. Mikor a tündér elhúzódik enged és ő is hátrébb hajol, szemei boldogan csillognak ahogy vágyakozva tekint "kedvese" íriszeibe. Szólni ő sem szól csak letekint a nyíló ajkakra, hang híján viszont ismét Nolie tekintetét keresi meg. Jobbjával elengedi a kezet amit eddig fogott és felfelé emeli, hogy ujjainak külső részével végigsimíthasson a lány arcának selymes bőrén. Következőleg már feljebb nyúl és tenyerével érinti a tündér haját, onnan indulva lefelé egészen a nyakáig, hogy itt megállapodva húzhassa kissé magához ahogy ismét fölé hajol újabb csókokért. Az imént nemhogy belement, ő kérte, ideje hát egy kicsivel irányítóbbnak lenni mielőtt visszakozni támadna kedve. A csókok is egyre forrósodnak, persze csak ha érzi a lány partnerségét ebben, ráerőszakolni nem szeretne semmit. Ha lassítana lassít, ha elhúzódna enged, de ha érzi hogy a tündérben is fellobban a vágy akkor igyekszik azt minél jobban kihozni belőle.*
*Nolie végre visszacsókol. Ezzel megvan az amit egész nap el szeretett volna érni, sikerrel járt, elhazudta neki mindazt amit hallani akart és meg lett az eredménye. Érzi hogy ha a tündéren múlik akkor megmaradnak a puha kis csókoknál, de ő nem szeretne itt leragadni, két-három csók után már nyelve is finoman érinti az érzékeny ajkakat, hogy ha azok engednek akkor a lányéval találkozzék. Nem tervezné abbahagyni, ha rajta múlna akkor pont hogy igyekezne fellobbantani Nolieban a szenvedélyt, de elsietni sem akarja így megmarad a finom, érzéki csókoknál ahelyett hogy egyre próbálná vadítani őket. Mikor a tündér elhúzódik enged és ő is hátrébb hajol, szemei boldogan csillognak ahogy vágyakozva tekint "kedvese" íriszeibe. Szólni ő sem szól csak letekint a nyíló ajkakra, hang híján viszont ismét Nolie tekintetét keresi meg. Jobbjával elengedi a kezet amit eddig fogott és felfelé emeli, hogy ujjainak külső részével végigsimíthasson a lány arcának selymes bőrén. Következőleg már feljebb nyúl és tenyerével érinti a tündér haját, onnan indulva lefelé egészen a nyakáig, hogy itt megállapodva húzhassa kissé magához ahogy ismét fölé hajol újabb csókokért. Az imént nemhogy belement, ő kérte, ideje hát egy kicsivel irányítóbbnak lenni mielőtt visszakozni támadna kedve. A csókok is egyre forrósodnak, persze csak ha érzi a lány partnerségét ebben, ráerőszakolni nem szeretne semmit. Ha lassítana lassít, ha elhúzódna enged, de ha érzi hogy a tündérben is fellobban a vágy akkor igyekszik azt minél jobban kihozni belőle.*
2461. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-02 22:26:40
Üzenet elküldve: 2015-09-02 22:26:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Erre nem számított. Elutasítást, nemleges választ várt, ehelyett finom érintést kapott. Az első pillanat, amikor szájuk talállkozik határozottan meg is lepi, és egy apró borzongás fut végig rajta. Nem ez élete első csókja, mégis hihetetlenül nagy dolognak éli meg a pillanatot, mikor összeérnek ajkaik. Forróság önti el egész testét, ahogy tudatosul benne, mi is történik. Csókot kapott, bizony. Nem szenvedélyes, nem tüzes és nem is követelőző, de neki ennyi elég is. Szemhéjának szorítása enyhül, de nem nyitja fel pilláit, és visszacsókol. Érezni a puha, óvatos érintéseken, amikkel többször is megtiszteli Kim ajkait, hogy nem tapasztalatlan, inkább csak félénk, aki nem vezet, csak alkalmazkodik, már ha van mihez, és a másik fél kezdeményez valamit. Nem rajta múlik, mikor válnak szét, most túlságosan el van veszve ahhoz, hogy egyáltalán megmozduljon. Viszont ha egyikőjük sem húzódik el egy jó darabig, végül ő lesz az, aki visszavonulót fúj.
Jégszín íriszeiben mintha fellobbanna valami furcsa fény, míg a férfi tekintetét keresi. Nem tudja, mit mondhatna, ugyan egy pillanatra szétnyílnak ajkai, de végül hang nem jön ki a torkán.*
*Erre nem számított. Elutasítást, nemleges választ várt, ehelyett finom érintést kapott. Az első pillanat, amikor szájuk talállkozik határozottan meg is lepi, és egy apró borzongás fut végig rajta. Nem ez élete első csókja, mégis hihetetlenül nagy dolognak éli meg a pillanatot, mikor összeérnek ajkaik. Forróság önti el egész testét, ahogy tudatosul benne, mi is történik. Csókot kapott, bizony. Nem szenvedélyes, nem tüzes és nem is követelőző, de neki ennyi elég is. Szemhéjának szorítása enyhül, de nem nyitja fel pilláit, és visszacsókol. Érezni a puha, óvatos érintéseken, amikkel többször is megtiszteli Kim ajkait, hogy nem tapasztalatlan, inkább csak félénk, aki nem vezet, csak alkalmazkodik, már ha van mihez, és a másik fél kezdeményez valamit. Nem rajta múlik, mikor válnak szét, most túlságosan el van veszve ahhoz, hogy egyáltalán megmozduljon. Viszont ha egyikőjük sem húzódik el egy jó darabig, végül ő lesz az, aki visszavonulót fúj.
Jégszín íriszeiben mintha fellobbanna valami furcsa fény, míg a férfi tekintetét keresi. Nem tudja, mit mondhatna, ugyan egy pillanatra szétnyílnak ajkai, de végül hang nem jön ki a torkán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370