*Nagyon picit lazít csak a szorításán, nehogy Lili tényleg megfulladjon, de el nem engedi, öleli magához és közben fejét dörgöli az őt simogató kézhez. Olyan jó ez most így, de a férfitermészet már csak olyan, hogy még többet akar.*
-Bolond voltam, hogy ebben egy pillanatig is kételkedtem. De nem hittem, hogy ilyen titok után még rám tudnál nézni.
*Ismeri be újra bűnét. Nem kellett volna csak úgy elrohannia, de az idegesség túltengett benne, nem bírt uralkodni magán és rohanni akart, menekülni a kiejtett szavak súlyától, mintha így megúszhatná azt, hogy valóban vállalnia kelljen a múltat. Tévedett, de annyira kívánta, hogy bár meg sem történtté tehetné a szavait, egész múltját, hogy ne kelljen szégyenkeznie emiatt.*
-Teljesen hagyományosat?
*Egy pillanatra megáll kedvese "felfalásában", hogy a szemébe nézzen. Hagyományos esküvő? Mit érthet ez alatt? Sok vendég, díszes ceremónia, utána hatalmas lakoma és végül hajnalig tartó mulatság? Ad egy csókot Lili szájára.*
-Ezt eddig még nem mondtam, de a szüleim már nem élnek, így őket nem fogod tudni megismerni. Ellenben a tieiddel szívesen találkoznék. Feltéve persze, ha fel mersz engem vállalni előttük.
*Mosolyodik el szomorkásan. El tudja képzelni, hogy nem minden szülő ilyen férjet képzel a lánya mellé, de ha arra van szükség, bármilyen szerepet el tud játszani. Az évek alatt tökéletesre fejlesztette a színészi képességeit, hiszen mindig másnak kellett tűnnie.*
-Azt hiszem, van ötletem, hogy ki adhatna össze bennünket, emiatt ne aggódj.
*Arcát a nőéhez simítja, nagyon izgatott. Vajon mennyi időbe telik mindent megszervezni?*
-Sajnos nem tudom garantálni, hogy sokan lesznek, hiszen itt idegenek vagyunk. De ha van bárki, aki kedves neked, azt örömmel látjuk. Én csak egy levelet küldök, hogy Janice tudja, hogy nem öltek meg és feleségül veszlek.
*És ki tudja, talán kedvenc riválisának is küldet pár szót, csak hogy el ne bízza magát az a tökfilkó, bár a nőcsábász címet innentől nyugodtan megtarthatja magának, Kean örömmel adja fel a szabadságát.*
-Bárhol, ahol csak szeretnéd. Elmehetünk messzire, a tengeren túlra, akárhova.
*Ajkai már újra a nyak felé kalandozni, mintha semmi nem tudná visszatartani. Megkérte a kezét és várni is fog a valódi megrontással, ám most...*
-Engedd, hogy megmutassam, mennyit jelentesz nekem.
*Suttogja lágyan, egyik keze szerelme hasára csusszan, ott simogat gyengéd, körkörös mozdulatokkal.*