// Hadrian //
- Ha bajt hozol a fejemre... *kezdi a szidást összehúzott szemekkel, az ajtóra tapadt elfre pillantva, a mondat felénél azonban elakad.* Nos, legalább izgalmasabb lesz a hetem. *Von végül vállat, s folytatja a rongy áztatását. Szemei elkerekednek kissé a kipakolt fegyverarzenál láttán.*
- Ez minden? *kérdi pimasz mosollyal, nem mintha ennyi nem volna elég. Hiába céloz jobban állítása szerint a legtöbb íjásznál, Hadriannal szemben nem lenne sok esélye - csak egy íj és egy tőr van nála, habár eddig jól boldogult ezekkel.*
- Talán be kéne szereznem egy ilyet... *böki meg mutatóujjával a buzogányt, aztán inkább sérült vendégére koncentrál.*
- Ne is beszéljünk mulatozásról... *Erről akaratlanul is a tegnapi ork lötyi jut eszébe, amiről gyomra felháborodott morgással kér számot, mintha akkor és ott nem esett volna olyan jól mértéktelenül inni. Jó volt, csak hát arról senki nem szólt, hogy másnap már kevésbé lesz az.
Az elf beszólására kivételesen nem tud mivel visszavágni, kora reggel ugyanis tényleg a kócos rá a legjobb jelző. Azért kap egy kacér mosolyt, mielőtt még leguggolna elé. A nedves rongy tetejével áttörli Drian arcát, csak aztán nyomja a tiszta felét az ajkára.*
- Te sem festesz túl jól. *szólal meg végül egy kis fáziskéséssel, de ezt sem gúnyolódásnak szánja, inkább csak egy női észrevétel.*
- Hát ez? *Mutatóujját végighúzza a férfi nyakától kiinduló tetováláson. Egyelőre csak ezt az egyet veszi észre rajta, el is vonja a figyelmét, mert közelről még nem nagyon látott hasonlót. Régebben, lázadó korszaka közepén gondolkodott rajta, hogy valami ocsmányságot varrat az egyik csuklójára, de aztán lemondott az ötletről, s azóta eszébe sem jutott.
A kopogásra hátrapillant, de mivel Drian intézi, ő a helyén marad. Nem hiszi, hogy ha az életükre akarna törni valaki, akkor előtte kopogna, de abban egyetért, hogy jobb biztosra menni. Közelebb lép a mosdótálhoz, hogy ha fegyver kell, fel tudjon kapni egyet Hadrian arzenáljából. Az asszony hangját hallva elmosolyodik, kiereszti a bent tartott levegőt, s kimossa az egyik összevérzett rongyot.*
- Mmm, jó illata van! *lép az ételhez, gyomra azonban felháborodott morgással jelzi, hogy egyelőre őt még hagyják békén. Az evést így hát későbbre halasztja, inkább visszatér ahhoz a ronda, kulcscsont alatti sebhez.*
- Ezt varrni kell, s nem ártana előtte lefertőtleníteni. Mindjárt kerítek valamit... *körbenéz, azon töprengve, honnét szerezhetne varróeszközt meg valami gyógy-kenceficét, de úgy látja, ehhez a fogadós segítségét kell kérnie. Drian megjegyzését hallva Freya döbbenten visszanéz rá, s egy rövid mérlegelés után tenyerével letapogatja a saját, majd az elf homlokát, azt ellenőrizve, nincs-e láza.*
- A fejedet is beverted? *érdeklődik, mert a férfitól abszolút nem számított semmiféle kedvességre. Ettől még jól esik, csak meglepődött.*
- Az a fél szemére vak fickó? *Névről még nem igazán ismeri Hadrian "barátait", és sajnos van egy olyan érzése, hogy ez az állapot gyorsan változni fog.* Mondtam. Tudok vigyázni magamra.
*Jegyzi meg egy félmosollyal, s felkel Hadrian mellől. Előhúzza a párnája alá rejtett tőrét, s a nadrágja övébe akasztva az ajtóhoz lép.*
- Mindjárt jövök, kérek ezt-azt lentről. Maradj itt és ne nyúlj semmihez! *adja ki az ukázt, de az ajtóból még visszanéz, s félhangosan megjegyzi:* Egyébként köszönöm, hogy megvédtél az erdőben.
*Azzal sietősen becsukja az ajtót, s van olyan gonosz - vagy épp elővigyázatos -, hogy kívülről kulcsra zárja. Nem szeretné, ha Drian beengedne valakit, aki nem ő, vagy olyan gyorsan eltűnne, mint tegnap - még ha mindezekre kicsi is az esély. A kulcsot a zsebébe ejti, s tényleg csak pár percre marad el, kér tűt és cérnát, alkoholt, egy tégelynyi büdös gyógykenőcsöt, egy kisebb tál langyos vizet, kötszert, meg amire még szükség lehet a fogadóstól, s ezekkel egyensúlyozik vissza az emeletre. Közben figyel mindenkit, aki e korai órán a Pegazusban tartózkodik, s ferdén áll a - vagy épp hiányzik egy - szeme.*
- Megjöttem! *szól az ajtónak, mielőtt még kinyitná. Reméli, Drian mozdulatlanul ül a helyén, ugyanabban a pózban, ahogy hagyta.* Képzeld, volt rózsaszín cérnájuk is, de szerencsédre feketét hoztam. Van itt szesz is - külső fertőtlenítésre, de tőlem akár meg is ihatod. Én egy darabig még biztosan nem... *fintorog, bár így, hogy mászkál és ébren van, mintha a fejfájása és a hányingere is enyhült volna.*
- Na jó, kezdjük. A saját emlékeimre hagyatkozom, aztán szólj, ha valamit rosszul csinálnék!
*Lepakolja a hozott holmikat az asztalra, s visszaül Hadrianhoz. Csendben nekilát langyos vízzel áttörölni a mellkasát, majd alkohollal átitatott kendővel lefertőtleníti a sebet és környékét. A maradék alkoholt az elfnek kínálja, hátha oldani tudja vele a kezelés kellemetlenségét. Egy ideig elbajlódik a cérna felfűzésével, de amint megvan, rövid méregetés és fejszámolás után elkezdi összevarrni a sebet. Nem remeg a keze, de nem is magabiztos - ódzkodik a gondolattól, hogy ha csak egy kicsit is, de fájdalmat okoz Hadriannak. Arca vörössége arról árulkodik, még nem sok félmeztelen férfi sérülését kezelte le eddigi élete során.*
- Mióta élsz így? *tesz fel egy véletlenszerűen jött kérdést varrás közben. Nem lehet egyszerű ez a folyamatos hajsza, s mindig attól félni, ki kopog be az ajtón.*