Nincs játékban - Taverna a Három Baráthoz
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Taverna a Három Baráthoz | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-14 10:21:57
Üzenet elküldve: 2020-04-14 10:21:57
ÚJ
![>Gaelein Warlin [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11649_1573229392_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Zargen//
*Mosogatás közben felfigyel rá, hogy egy nagyobb darab, vörös hajú és szakállas férfi lép be a tavernába.*
- Üdvözlöm Uram a Három Barátban! *Éppen készülne megkérdezni, hogy mit kér a vendég, amikor az gyorsan le is adja a rendelését. Medvehagyma-leves cipóban és egy pohár forrásvíz. A férfi feltehetően egy üres asztalt foglal el, és oda várja a rendelését. Az elf hamar elkészíti neki, amit kért és egy tálcán, evőeszközökkel együtt szervírozza számára a választott asztalnál. Jó étvágyat kíván, majd hagyja az urat enni, ő pedig visszatér a pult mögé.*
- Ha szüksége van valamire, akkor csak szóljon! *Kedvesen még megtoldja a következő mondattal a mondandóját, hogy ha férfi kér még valamit, akkor ő elérhető lesz a pultnál.*
//Zargen//
*Mosogatás közben felfigyel rá, hogy egy nagyobb darab, vörös hajú és szakállas férfi lép be a tavernába.*
- Üdvözlöm Uram a Három Barátban! *Éppen készülne megkérdezni, hogy mit kér a vendég, amikor az gyorsan le is adja a rendelését. Medvehagyma-leves cipóban és egy pohár forrásvíz. A férfi feltehetően egy üres asztalt foglal el, és oda várja a rendelését. Az elf hamar elkészíti neki, amit kért és egy tálcán, evőeszközökkel együtt szervírozza számára a választott asztalnál. Jó étvágyat kíván, majd hagyja az urat enni, ő pedig visszatér a pult mögé.*
- Ha szüksége van valamire, akkor csak szóljon! *Kedvesen még megtoldja a következő mondattal a mondandóját, hogy ha férfi kér még valamit, akkor ő elérhető lesz a pultnál.*
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-13 19:42:32
Üzenet elküldve: 2020-04-13 19:42:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*Tagadhatatlan, hogy mulattatja az elf, főleg, mikor olyan magabiztosan kijelenti, hogy nem szorul ám segítségre, de azért sejthető, hogy nincs már épp jó állapotban. Ő maga is szédül egy kicsit, forog a szoba körülötte, de csak egészen lassan. Majd látja, hogy a szöszi négykézláb próbálja meg teljesíteni a távot, amit egészen jó ötletnek tart, ahhoz képest, hogy elf. A párna azért még megy, hátha meghátrálásra tudja bírni vagy esetleg a segítségkérés megalázkodó útjára tudja téríteni, de nem. Az jót nevet rajta, majd állatias hangon felbőg, miután magára igen furcsa megjegyzést tesz. A félvér már el se jut odáig, hogy most akkor a szöszi önmagát alacsonyítja le egy állat szintjére, ahol jelenleg fizikailag is tartózkodik, csak nevet, magából kikelve.*
-Hát nem úgy volt, hogy fel tudsz állni? *Gúnyolódik a másikon, miután lecsengett a nevetés.*
-Jó bika vagy… ügyes bika… az okost nem kocokáztatom meg, de szép a szőőröd. *Kócolja össze a másik fejét, mikor az ágyhoz ér. Közben magára húz egy takarót, mert bár részeg, de még így sem szeret pucéran lenni.*
-Akkor most egy marahával fogok egy ágyban aludni? *Csipkelődik szóban, de ha látja, hogy a másiknak segítségre van szüksége az ágyra történő felmászáshoz, akkor, ahogy erejéből kitelik, segít. Bár nincs hozzászokva a többlet teherhez, így jó eséllyel visszaesnének, így reméli, hogy magától is sikerül a szöszinek a dolog.*
-Vajon így is el fogunk férni? *Töpreng viccelődve.*
//Vedelőbajnokság//
*Tagadhatatlan, hogy mulattatja az elf, főleg, mikor olyan magabiztosan kijelenti, hogy nem szorul ám segítségre, de azért sejthető, hogy nincs már épp jó állapotban. Ő maga is szédül egy kicsit, forog a szoba körülötte, de csak egészen lassan. Majd látja, hogy a szöszi négykézláb próbálja meg teljesíteni a távot, amit egészen jó ötletnek tart, ahhoz képest, hogy elf. A párna azért még megy, hátha meghátrálásra tudja bírni vagy esetleg a segítségkérés megalázkodó útjára tudja téríteni, de nem. Az jót nevet rajta, majd állatias hangon felbőg, miután magára igen furcsa megjegyzést tesz. A félvér már el se jut odáig, hogy most akkor a szöszi önmagát alacsonyítja le egy állat szintjére, ahol jelenleg fizikailag is tartózkodik, csak nevet, magából kikelve.*
-Hát nem úgy volt, hogy fel tudsz állni? *Gúnyolódik a másikon, miután lecsengett a nevetés.*
-Jó bika vagy… ügyes bika… az okost nem kocokáztatom meg, de szép a szőőröd. *Kócolja össze a másik fejét, mikor az ágyhoz ér. Közben magára húz egy takarót, mert bár részeg, de még így sem szeret pucéran lenni.*
-Akkor most egy marahával fogok egy ágyban aludni? *Csipkelődik szóban, de ha látja, hogy a másiknak segítségre van szüksége az ágyra történő felmászáshoz, akkor, ahogy erejéből kitelik, segít. Bár nincs hozzászokva a többlet teherhez, így jó eséllyel visszaesnének, így reméli, hogy magától is sikerül a szöszinek a dolog.*
-Vajon így is el fogunk férni? *Töpreng viccelődve.*
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-13 10:58:45
Üzenet elküldve: 2020-04-13 10:58:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A tanyasiak akiknél menedéket talált estére elmondták neki merre található a legközelebbi fogadó. Elindult hát a Három barát tavernához. Mire odaér már nagyon éhes, mert már körülbelül egy napja nem evett. Be lép hát a tavernába és köszön a vendégeknek és a pultosnak. Kér magának Medvehagyma-leves, friss cipóban és kifizeti érte a 11 aranyat. 
és még kér mellé egy kis Forrásvíz et2 aranyért El eszeget el iszogat és máris jobban érzi magát. Néhány részeges kineveti az öreg harcost, hogy forrás vizet iszik, de ő rájuk se hederít. Tudja, hogy bármikor az asztal alá inná őket, de most nem akar belemenni ilyen játékba. *
és még kér mellé egy kis Forrásvíz et2 aranyért El eszeget el iszogat és máris jobban érzi magát. Néhány részeges kineveti az öreg harcost, hogy forrás vizet iszik, de ő rájuk se hederít. Tudja, hogy bármikor az asztal alá inná őket, de most nem akar belemenni ilyen játékba. *
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-12 16:18:36
Üzenet elküldve: 2020-04-12 16:18:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A doki elégedett a helyzetével. Jelen állapotában őt nem is annyira vonzza az-az ágy. Van ott minden ami kell. Egy meztelen félvér. Mi másra vágyna. Viszont a másik távozik és a doki ott marad.*
~Másik...új...másképp nézni valamit tényleg fasza. Például ezt a fattyat alulnézetből.~
*Jót is vigyorog ezen. A másik kérdésén is.*
-Fel tudok állni.
*Jelenti ki bár ebben azért nem annyira biztos. Eléggé forog a világ. De végül is ő a híres Intath Aldeis! Egy földre szállt isten. Nem foghat ki rajta holmi felkelés. Sikeresen négykézláb is helyezkedik. A fejére eső párnán és a megjegyzésen jót röhög.*
-Nem én...izé...olyan...Tenyészbika vagyok! Múúúúú!
*Röhögve elkezd az ágyig mászni. Ő már nagyon nem szomjas.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A doki elégedett a helyzetével. Jelen állapotában őt nem is annyira vonzza az-az ágy. Van ott minden ami kell. Egy meztelen félvér. Mi másra vágyna. Viszont a másik távozik és a doki ott marad.*
~Másik...új...másképp nézni valamit tényleg fasza. Például ezt a fattyat alulnézetből.~
*Jót is vigyorog ezen. A másik kérdésén is.*
-Fel tudok állni.
*Jelenti ki bár ebben azért nem annyira biztos. Eléggé forog a világ. De végül is ő a híres Intath Aldeis! Egy földre szállt isten. Nem foghat ki rajta holmi felkelés. Sikeresen négykézláb is helyezkedik. A fejére eső párnán és a megjegyzésen jót röhög.*
-Nem én...izé...olyan...Tenyészbika vagyok! Múúúúú!
*Röhögve elkezd az ágyig mászni. Ő már nagyon nem szomjas.*
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-11 16:39:25
Üzenet elküldve: 2020-04-11 16:39:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Enilor//
*A fél-elf nő nem finomkodik az itallal, az erősebbet választja. Természetesen ha a vendég kéri, és fizet is, akkor minden további gond nélkül kitölt neki két adag töményet.*
- Egészségére! *Barátságos mosolyt ereszt el a lány felé. A másik mintha indulni készülne, de aztán egy kérdéssel fordul Gaelein felé. Vadvéd említésére elgondolkodik. Sajnos nem tud túl sokat róla ezért nemlegesen ingatja a fejét.*
- Sajnos nem tudom kisasszony. Régebben hallottam hírét, de az már tényleg régen volt. *Érdemi információval nem tud szolgálni sajnos. *
//Gralil, Arja//
*Az Őrült pap ital üvegei pont kifogynak, ezért hátramegy újabb üvegekért. Ezért lehetséges, hogy nem veszi észre az újonnan belépő Gralil-t és Arja-t. Hátul egy kicsit eltölti az időt, mert a tele üvegek elővételéhez egy kicsit pakolnia kell. Mire kiér addigra a két idegen már asztalhoz ül. Bizonyára megváratta őket ezért gyorsan az asztalukhoz lép.*
- Üdvözlöm Önöket a Három barátban! Elnézésüket kérem, de nem vettem észre az érkezésüket, mert hátul akadt egy kis dolgom. *Sajnálkozva említi meg, hogy miért váratta meg a kedves vendégeket. Gralil először szobát vesz ki majd rendel. A szoba kulcsát és a rendeléseket tőle telhetően hamar megpróbálja felszolgálni. Remélhetőleg a kezdeti megváratás után nem lesz gond az elfogyasztott ételekkel és italokkal. Nem is tartja fel a vendégeket további csevegéssel, mert látja, hogy jól elvannak együtt. A pult mögött állapodik meg és mosogatni kezd.*
//Enilor//
*A fél-elf nő nem finomkodik az itallal, az erősebbet választja. Természetesen ha a vendég kéri, és fizet is, akkor minden további gond nélkül kitölt neki két adag töményet.*
- Egészségére! *Barátságos mosolyt ereszt el a lány felé. A másik mintha indulni készülne, de aztán egy kérdéssel fordul Gaelein felé. Vadvéd említésére elgondolkodik. Sajnos nem tud túl sokat róla ezért nemlegesen ingatja a fejét.*
- Sajnos nem tudom kisasszony. Régebben hallottam hírét, de az már tényleg régen volt. *Érdemi információval nem tud szolgálni sajnos. *
//Gralil, Arja//
*Az Őrült pap ital üvegei pont kifogynak, ezért hátramegy újabb üvegekért. Ezért lehetséges, hogy nem veszi észre az újonnan belépő Gralil-t és Arja-t. Hátul egy kicsit eltölti az időt, mert a tele üvegek elővételéhez egy kicsit pakolnia kell. Mire kiér addigra a két idegen már asztalhoz ül. Bizonyára megváratta őket ezért gyorsan az asztalukhoz lép.*
- Üdvözlöm Önöket a Három barátban! Elnézésüket kérem, de nem vettem észre az érkezésüket, mert hátul akadt egy kis dolgom. *Sajnálkozva említi meg, hogy miért váratta meg a kedves vendégeket. Gralil először szobát vesz ki majd rendel. A szoba kulcsát és a rendeléseket tőle telhetően hamar megpróbálja felszolgálni. Remélhetőleg a kezdeti megváratás után nem lesz gond az elfogyasztott ételekkel és italokkal. Nem is tartja fel a vendégeket további csevegéssel, mert látja, hogy jól elvannak együtt. A pult mögött állapodik meg és mosogatni kezd.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-11 00:12:06
Üzenet elküldve: 2020-04-11 00:12:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
*Szépen telik az est, ahogyan annak csak telnie kell, poharak töltődnek, s mosolyokkal gazdagodik az ajak, színesedik az éj, csendül a koccintás. Umon úgy iszik, mintha az utolsó napját élné, jóllehet, ez nem először van így, bár jelenleg, igaz, nevet, de azt gondolja, tényleg utoljára. Enna méltó társnak bizonyul, ez nem kérdés. Pirospozsgás arca, gyakran csal kacajt a néhai szerzetes torkára, olykor meg is lepődik rajta rendesen, de nem fedi fel meglepettségét, jó így, ahogy van.*
- Ez esetben köszönöm! *Emeli meg poharát, s, ha teheti kacsintva koccint, majd már másra térnek gondolatai. A világ oly képlékeny, oly kiismerhetetlen, oly idegen. Könnyű benne elveszni, még itt, az egyszerű, kockás abrosszal borított kis asztalnál, pityókásan, majd részegen is... azt hinné az ember, hogy ilyenkor nem érzi az időt, pedig dehogynem... ilyenkor érzi csak igazán.*
- Az emlékek... hümmm... *néz maga elé, s kortyol egy adagot, de nem feszegeti. Mit nem ad magától az élet, csupán kis falatokban adagolja, mi még éppen torkon nem akad, azt úgy kell elfogadni, s megrágni.*
- Én köszönöm, Enna! *Mondja végül, s hirtelen nem is tudja, hogy mire, egyszerűen megköszöni. Az estét, az utolsó pillanatokat, a mindent... úgy az egészet. Mintha már távozni készülne, pedig maradna még, de titkon érzi, hogy valójában, ez az utolsó pohár.*
- Rohadt dolog... *kuncog fel, de nem tudja miért, csak kuncog, mert jól esik neki.* akkor, jó éjszakát! *Sok minden elképzelt. Vele is aludt volna, talán más is történhetett volna, de az élet sok mindent felülír, még akkor is, ha azt gondolná, hogy pontosan ura neki. Mikor is érkezett? Az évet sem ismeri, nemhogy a hónapot. Régen, annyi bizonyos... Ez az utolsó korty megviseli. Nem fizikailag, lelkileg. Talán túl nagyot koppan pohár, talán azt gondolja, hogy felfigyelnek rá, pedig senki sem néz oda. Enna, hamarabb távozik mint ő, mert Umon még mosolyogva figyeli az éjszakát, s az ivót, mit majdnem, csupán két kezével épített fel, s átkozott pillanatban talált a házra.*
- Szép lehetett volna... hikk... *Csuklik egyet, ez már zárásnak is tekinthető. Bár kifizette, nem szobájába indul, inkább pergament és tintát kér.
"Sheni cimborám, drága barátom, idegen testvérem! Sose változz meg, s légy mindig az, kinek magadat gondolod. Maradj, míg a szíved engedi, s ha rám hallgatsz, kérsz még egy estét szíved hölgyétől! Bár tinta vagyok a pergamenen, valójában talán több ennél, mint szöveg, amit papírra vetnek."
Koppan a lúdtoll az asztalon, s a pergamen a fogadóshoz kerül, ha úgy van, Enna tán már az igazak álmát alussza, de nem Umon, ki tágra tárja az éjszakába vezető ajtót, hogy még utoljára Mil'Ochass felé induljon. Igaz, már pirkad, de jut még idő, a búcsúzásra, mely időközben eldöntetett. Eldöntötte az idő, eldöntötte az élet. Nincs maradás.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 00:14:48
*Szépen telik az est, ahogyan annak csak telnie kell, poharak töltődnek, s mosolyokkal gazdagodik az ajak, színesedik az éj, csendül a koccintás. Umon úgy iszik, mintha az utolsó napját élné, jóllehet, ez nem először van így, bár jelenleg, igaz, nevet, de azt gondolja, tényleg utoljára. Enna méltó társnak bizonyul, ez nem kérdés. Pirospozsgás arca, gyakran csal kacajt a néhai szerzetes torkára, olykor meg is lepődik rajta rendesen, de nem fedi fel meglepettségét, jó így, ahogy van.*
- Ez esetben köszönöm! *Emeli meg poharát, s, ha teheti kacsintva koccint, majd már másra térnek gondolatai. A világ oly képlékeny, oly kiismerhetetlen, oly idegen. Könnyű benne elveszni, még itt, az egyszerű, kockás abrosszal borított kis asztalnál, pityókásan, majd részegen is... azt hinné az ember, hogy ilyenkor nem érzi az időt, pedig dehogynem... ilyenkor érzi csak igazán.*
- Az emlékek... hümmm... *néz maga elé, s kortyol egy adagot, de nem feszegeti. Mit nem ad magától az élet, csupán kis falatokban adagolja, mi még éppen torkon nem akad, azt úgy kell elfogadni, s megrágni.*
- Én köszönöm, Enna! *Mondja végül, s hirtelen nem is tudja, hogy mire, egyszerűen megköszöni. Az estét, az utolsó pillanatokat, a mindent... úgy az egészet. Mintha már távozni készülne, pedig maradna még, de titkon érzi, hogy valójában, ez az utolsó pohár.*
- Rohadt dolog... *kuncog fel, de nem tudja miért, csak kuncog, mert jól esik neki.* akkor, jó éjszakát! *Sok minden elképzelt. Vele is aludt volna, talán más is történhetett volna, de az élet sok mindent felülír, még akkor is, ha azt gondolná, hogy pontosan ura neki. Mikor is érkezett? Az évet sem ismeri, nemhogy a hónapot. Régen, annyi bizonyos... Ez az utolsó korty megviseli. Nem fizikailag, lelkileg. Talán túl nagyot koppan pohár, talán azt gondolja, hogy felfigyelnek rá, pedig senki sem néz oda. Enna, hamarabb távozik mint ő, mert Umon még mosolyogva figyeli az éjszakát, s az ivót, mit majdnem, csupán két kezével épített fel, s átkozott pillanatban talált a házra.*
- Szép lehetett volna... hikk... *Csuklik egyet, ez már zárásnak is tekinthető. Bár kifizette, nem szobájába indul, inkább pergament és tintát kér.
"Sheni cimborám, drága barátom, idegen testvérem! Sose változz meg, s légy mindig az, kinek magadat gondolod. Maradj, míg a szíved engedi, s ha rám hallgatsz, kérsz még egy estét szíved hölgyétől! Bár tinta vagyok a pergamenen, valójában talán több ennél, mint szöveg, amit papírra vetnek."
Koppan a lúdtoll az asztalon, s a pergamen a fogadóshoz kerül, ha úgy van, Enna tán már az igazak álmát alussza, de nem Umon, ki tágra tárja az éjszakába vezető ajtót, hogy még utoljára Mil'Ochass felé induljon. Igaz, már pirkad, de jut még idő, a búcsúzásra, mely időközben eldöntetett. Eldöntötte az idő, eldöntötte az élet. Nincs maradás.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 00:14:48
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-10 19:55:11
Üzenet elküldve: 2020-04-10 19:55:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ezt az állapotot pont olyannak találja, mint amilyenre egész este folyamán vágyott. Nem akar idegesen magyarázkodni, mit miért nem szeretne, csak érezni egy másik élő személy illatát, a bőrét a sóhajait és a legfontosabb részét, amitől férfi, a férfi. Az már csak ráadás, hogy a nyaka és a feneke sem lesz egyedül hagyva, szerencsére nem kellett egyikért sem esdeklő könyörgéseket eleresztenie, pedig meg is tette volna. Hála a hosszas előjátéknak és a győztes helyzetnek, ami elöntötte valami furcsa borzongással, most teljes átéléssel tud alámerülni az élvezetben. Még egészen friss a morajlás a testében, mikor meghallja a férfi kérését. Nem válaszol neki, csak teszi, amire megkérték, ezt igazán megérdemli az elf. Egyik kezével megtámaszkodik, a másikkal átöleli, sőt a lábaival is rátekeredik. Mikor pedig az elf mozdulatlanná válik alatta, ráeszmél, hogy talán most már le is szállhatna róla. Bár még hangulatban van, de feltápászkodik, segítségül hívva az ágy szélét és odaül.*
-Remélem nem kell segítsek felmászni az ágyra... *Vigyorog maga elé, az alkoholtól már ő is eléggé tompa.*
-Vagy adjak egy párnát meg egy takarót te sármőr? *Közben már nyúl is a párnáért és ejti szinte az elf fejére egy kuncogás közepette.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ezt az állapotot pont olyannak találja, mint amilyenre egész este folyamán vágyott. Nem akar idegesen magyarázkodni, mit miért nem szeretne, csak érezni egy másik élő személy illatát, a bőrét a sóhajait és a legfontosabb részét, amitől férfi, a férfi. Az már csak ráadás, hogy a nyaka és a feneke sem lesz egyedül hagyva, szerencsére nem kellett egyikért sem esdeklő könyörgéseket eleresztenie, pedig meg is tette volna. Hála a hosszas előjátéknak és a győztes helyzetnek, ami elöntötte valami furcsa borzongással, most teljes átéléssel tud alámerülni az élvezetben. Még egészen friss a morajlás a testében, mikor meghallja a férfi kérését. Nem válaszol neki, csak teszi, amire megkérték, ezt igazán megérdemli az elf. Egyik kezével megtámaszkodik, a másikkal átöleli, sőt a lábaival is rátekeredik. Mikor pedig az elf mozdulatlanná válik alatta, ráeszmél, hogy talán most már le is szállhatna róla. Bár még hangulatban van, de feltápászkodik, segítségül hívva az ágy szélét és odaül.*
-Remélem nem kell segítsek felmászni az ágyra... *Vigyorog maga elé, az alkoholtól már ő is eléggé tompa.*
-Vagy adjak egy párnát meg egy takarót te sármőr? *Közben már nyúl is a párnáért és ejti szinte az elf fejére egy kuncogás közepette.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-10 18:40:56
Üzenet elküldve: 2020-04-10 18:40:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Grairl is koccintásra emeli a poharát.*
- A sikeres kalandra.*-mondja és iszik egy keveset. Ő is éhes volt, ezért a ragu egész gyorsan kezd el fogyni.*
- Majd a Kalmárba szemügyre veszem jobban. Sőt beszélnem kell a báróval, hogy egy új kard jól jönne.*-mondja a férfi, és egy kis kenyeret eszik a ragú mellé.*
- Igen szerencsénk van, és biztos jó kezekbe kerül, ha nem lennénének veszélyben akkor sohasem kérték volna ezt a fegyvert. Valószínűleg tapasztalt használója lesz.*-jegyzi meg a férfi, és megeszi a maradék ragut és megissza a likőrt.*
- Ha végeztél, akkor menjünk a lovakhoz, ha fáradt lennél szólj, és megoldom, hogy menet közben aludj egy keveset.*-mondja a férfi, és feláll az asztaltól.*
*Grairl is koccintásra emeli a poharát.*
- A sikeres kalandra.*-mondja és iszik egy keveset. Ő is éhes volt, ezért a ragu egész gyorsan kezd el fogyni.*
- Majd a Kalmárba szemügyre veszem jobban. Sőt beszélnem kell a báróval, hogy egy új kard jól jönne.*-mondja a férfi, és egy kis kenyeret eszik a ragú mellé.*
- Igen szerencsénk van, és biztos jó kezekbe kerül, ha nem lennénének veszélyben akkor sohasem kérték volna ezt a fegyvert. Valószínűleg tapasztalt használója lesz.*-jegyzi meg a férfi, és megeszi a maradék ragut és megissza a likőrt.*
- Ha végeztél, akkor menjünk a lovakhoz, ha fáradt lennél szólj, és megoldom, hogy menet közben aludj egy keveset.*-mondja a férfi, és feláll az asztaltól.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-10 18:09:44
Üzenet elküldve: 2020-04-10 18:09:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Arja megkapja az erőlevesét, és a likőrt is, Graril pedig nyúlragut választ magának, és ő is a likőrre szavaz.*
- Az ork hercegre! Meg ránk, hogy megtaláltuk! *mondja szomorú-vidáman Arja, és koccintásra kínálja a férfi felé a poharát, és egészen felnőttnek érzi most magát, ahogy kitöltött a likőrös palackból, igaz csak egy kicsikét, magának. Egy kicsit még mindig szomorú a különös, elvarázsolt találkozás miatt a puszta mélyén, de nagyon örül is, hogy épségben itt vannak újra mindketten a Tavernában.*
- Jó étvágyat! *mondja aztán ő is, ahogy nekifog a gőzölgő levesnek.*
- Van hozzá egy tucat vessző is. Gyönyörűek. *mondja válaszul, azon tűnődve, borzongva, hogy vajon ki ellen akarja használni az íjat az, aki megrendelte.*
- Hát szerintem nem kért érte sokat. A kovács. Sosem láttam még ilyen szép fegyvert! *mondja, persze azt nem tudja, mennyiért szállítják la ők a megrendelést, de szerinte ez az íj nagyon sokat ér.*
- És rajta kívül ki tudhat ilyet csinálni? Szerencsénk van, hogy elvállalta. *mondja. De azért kíváncsi, kié lesz majd a fegyver.*
- Hát remélem, megbecsüli, akárkié lesz. Meg kell becsülje! *Arja nem tudja elképzelni, hogy valaki, aki ért az íjakhoz, ne tudná felmérni, milyen ritka kincs kerül a birtokába.
Aztán, ha végeztek az evés-ivással, nagy nehezen ráveszi magát, hogy megkérdezze:*
- Akkor, indulunk? *mondja, de azért igencsak gyűjtögeti a lelkierejét, hogy ne válassza mégiscsak azt a megoldást, hogy itt éjszakázzanak a Tavernában, és csak reggel induljanak tovább, vissza a Kalmárba.*
*Arja megkapja az erőlevesét, és a likőrt is, Graril pedig nyúlragut választ magának, és ő is a likőrre szavaz.*
- Az ork hercegre! Meg ránk, hogy megtaláltuk! *mondja szomorú-vidáman Arja, és koccintásra kínálja a férfi felé a poharát, és egészen felnőttnek érzi most magát, ahogy kitöltött a likőrös palackból, igaz csak egy kicsikét, magának. Egy kicsit még mindig szomorú a különös, elvarázsolt találkozás miatt a puszta mélyén, de nagyon örül is, hogy épségben itt vannak újra mindketten a Tavernában.*
- Jó étvágyat! *mondja aztán ő is, ahogy nekifog a gőzölgő levesnek.*
- Van hozzá egy tucat vessző is. Gyönyörűek. *mondja válaszul, azon tűnődve, borzongva, hogy vajon ki ellen akarja használni az íjat az, aki megrendelte.*
- Hát szerintem nem kért érte sokat. A kovács. Sosem láttam még ilyen szép fegyvert! *mondja, persze azt nem tudja, mennyiért szállítják la ők a megrendelést, de szerinte ez az íj nagyon sokat ér.*
- És rajta kívül ki tudhat ilyet csinálni? Szerencsénk van, hogy elvállalta. *mondja. De azért kíváncsi, kié lesz majd a fegyver.*
- Hát remélem, megbecsüli, akárkié lesz. Meg kell becsülje! *Arja nem tudja elképzelni, hogy valaki, aki ért az íjakhoz, ne tudná felmérni, milyen ritka kincs kerül a birtokába.
Aztán, ha végeztek az evés-ivással, nagy nehezen ráveszi magát, hogy megkérdezze:*
- Akkor, indulunk? *mondja, de azért igencsak gyűjtögeti a lelkierejét, hogy ne válassza mégiscsak azt a megoldást, hogy itt éjszakázzanak a Tavernában, és csak reggel induljanak tovább, vissza a Kalmárba.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-10 13:11:25
Üzenet elküldve: 2020-04-10 13:11:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb? - Zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bátor cselekedetének meglesz a jutalma, elnyeri Umon megbecsülését, ez pedig eddig nem látott szikrákat gyújt a szemében. Sorra hajtják fel a köszöntő poharakat, Enna pedig nagyon kellemesen érzi magát. Végre.*
- Felviszlek én, *Mondja kacagva.* de engem ki fog?
*Mindeközben lassacskán felszínre törő emlékei is formát öltenek, és ezt meg is osztja asztaltársával.*
- Áh. Semmi fontos emlék. Csak valami… bácsi. Egy bácsinak volt ilyen itókája, valami meggyes. És azt kellett innom, meeert… mert valaki megkért rá. Talán még valami olyan is volt, hogy kiborítottam, de ezt már nem tudom biztosra mondani.
*Ezután pedig a szokásos nevetés következik, kissé zavart formában. Időközben a leves is megérkezik, így az italozás közötti szünetekben azt szürcsöli. Mostanra már felengedett annyira a másik társaságában, hogy ne szégyellje magát amiatt, hogyan eszik. Na meg persze az alkohol is sokat dob a folyamaton.*
- Ilyen egy rohadt dolog ez. *Kommentálja a kanállal hadonászva a másik szavait.* - A halálosat egyébként ismertem. Furcsa ez az egész. Ezt bezzeg tudom. *Majd felnéz a levesből egyenesen a másik szemeibe.* - Köszönöm. Mármint a támogatást. Sokat segítesz vele. *Majd még hozzáfűzi.* - Én is jól érzem magam veled.
*Ilyen és hasonló keretek között telik el az este további része, majd a kora hajnalé is. Egészen odáig múlatják az időt, míg mindketten ki nem merülnek, és végül mindenki elvonul – ki-ki a maga szobájába - és nyugovóra térnek.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bátor cselekedetének meglesz a jutalma, elnyeri Umon megbecsülését, ez pedig eddig nem látott szikrákat gyújt a szemében. Sorra hajtják fel a köszöntő poharakat, Enna pedig nagyon kellemesen érzi magát. Végre.*
- Felviszlek én, *Mondja kacagva.* de engem ki fog?
*Mindeközben lassacskán felszínre törő emlékei is formát öltenek, és ezt meg is osztja asztaltársával.*
- Áh. Semmi fontos emlék. Csak valami… bácsi. Egy bácsinak volt ilyen itókája, valami meggyes. És azt kellett innom, meeert… mert valaki megkért rá. Talán még valami olyan is volt, hogy kiborítottam, de ezt már nem tudom biztosra mondani.
*Ezután pedig a szokásos nevetés következik, kissé zavart formában. Időközben a leves is megérkezik, így az italozás közötti szünetekben azt szürcsöli. Mostanra már felengedett annyira a másik társaságában, hogy ne szégyellje magát amiatt, hogyan eszik. Na meg persze az alkohol is sokat dob a folyamaton.*
- Ilyen egy rohadt dolog ez. *Kommentálja a kanállal hadonászva a másik szavait.* - A halálosat egyébként ismertem. Furcsa ez az egész. Ezt bezzeg tudom. *Majd felnéz a levesből egyenesen a másik szemeibe.* - Köszönöm. Mármint a támogatást. Sokat segítesz vele. *Majd még hozzáfűzi.* - Én is jól érzem magam veled.
*Ilyen és hasonló keretek között telik el az este további része, majd a kora hajnalé is. Egészen odáig múlatják az időt, míg mindketten ki nem merülnek, és végül mindenki elvonul – ki-ki a maga szobájába - és nyugovóra térnek.*
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-10 12:10:47
Üzenet elküldve: 2020-04-10 12:10:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A legkönnyebb út//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még csak lehetősége sincs másnaposnak lenni, mert még részegen arra ébred, hogy valami nagyon nincs rendben. A gyomra felfordul, a szoba tótágast áll vele, de még időben elér az ablakig, hogy gyomortartalmát azon kívülre helyezze el biztos helyen.*
- Blöeh... *Nyögi elzöldült arccal.*
- Mikor ettem répát? *Az örök kérdés most is előkerül, de válasz helyett csak a gyomorsav maró érzése marad vissza és némi erővel legyűrt öklendezés. Nem volna jó, ha valaki így látná most. A haja kibomlott, szálai szakadt függönyként vonják be arcát, a feje iszonyatosan hasogatni kezd, mintha favágók használnák tőkeként rendes munkájukhoz.*
- Asztakurva. *Idejét sem tudja, mikor volt ennyire szarul. Arcát tenyereibe temetve ül magába roskadva az ablak alatt és legszívesebben a fülén keresztül kiszúrná a szemét, hogy a kín elmúljon. De, aki viszkető seggel fekszik le aludni, ne csodálkozzon, ha szaros ujjal ébred. Ha iszol, készülj fel a másnapra. Vagy még az aznap estére.
Fogalma sincs mikor és hogyan került ide, a felszerelése, a köpenye szanaszét a szobában. Amikor felnéz, egyetlen dolog villan be a kín függönyén át.*
- Le kell lépnem. *Igazán kedveli Umont, de a fickó rá fogja venni, hogy menjen vissza vele Lyziékhez és akkor szembe kell néznie legnagyobb félelmével. Igaza volt annak a szakállas fickónak, gyáva, a velejéig és inkább ugrik meztelen seggel egy méhkasra, minthogy Lyzi elé álljon és bevallja, hogy mit érez iránta. Amúgy is mindegy már, ha azzal a seggelffel van. Legyenek boldogok. Senki mézes csuporjába nem fog beleszarni.
Előbb magát kaparja össze, majd a cuccait és nekiveselkedik, hogy kimásszon az ablakon, ami egyáltalán nem könnyű feladat, tekintve, hogy valami barom odaokádott az ablak alá. Hogy milyen népek vannak? Nem tisztelik mások tulajdonát. Az ilyeneket fel kellene akasztani.
Pár perc után, hogy leküzdötte az ablak és a hányás akadályát, ahogy tőle telik, a legnagyobb csendben hagyja el a fogadó környékét és veti be magát az erdőbe. Ha volna vize, tuti kiöntené és átkozná magát, hogy a kulacsában bor helyett víz van, de még az sincs, hogy kiöblítse a szájából a korábban történtek és a gyáva távozás után maradt keserű szégyen-ízű emléket. Umon kemény legény, meglesz nélküle is, a szobát meg biztos kifizette, mert neki egy kanyi fityingje se volt már akkor sem, amikor eljötte a kikötői erdőből.
Görnyedve botorkál be a bokrok közé, hogy maga mögött hagyja a jövő szép reményeit, amikor ő boldog és kiegyensúlyozott lehet. Várja őt az alkoholmámorban eltöltött, önpusztító élet. Az úgyis jobban megy neki. Meg könnyebb is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még csak lehetősége sincs másnaposnak lenni, mert még részegen arra ébred, hogy valami nagyon nincs rendben. A gyomra felfordul, a szoba tótágast áll vele, de még időben elér az ablakig, hogy gyomortartalmát azon kívülre helyezze el biztos helyen.*
- Blöeh... *Nyögi elzöldült arccal.*
- Mikor ettem répát? *Az örök kérdés most is előkerül, de válasz helyett csak a gyomorsav maró érzése marad vissza és némi erővel legyűrt öklendezés. Nem volna jó, ha valaki így látná most. A haja kibomlott, szálai szakadt függönyként vonják be arcát, a feje iszonyatosan hasogatni kezd, mintha favágók használnák tőkeként rendes munkájukhoz.*
- Asztakurva. *Idejét sem tudja, mikor volt ennyire szarul. Arcát tenyereibe temetve ül magába roskadva az ablak alatt és legszívesebben a fülén keresztül kiszúrná a szemét, hogy a kín elmúljon. De, aki viszkető seggel fekszik le aludni, ne csodálkozzon, ha szaros ujjal ébred. Ha iszol, készülj fel a másnapra. Vagy még az aznap estére.
Fogalma sincs mikor és hogyan került ide, a felszerelése, a köpenye szanaszét a szobában. Amikor felnéz, egyetlen dolog villan be a kín függönyén át.*
- Le kell lépnem. *Igazán kedveli Umont, de a fickó rá fogja venni, hogy menjen vissza vele Lyziékhez és akkor szembe kell néznie legnagyobb félelmével. Igaza volt annak a szakállas fickónak, gyáva, a velejéig és inkább ugrik meztelen seggel egy méhkasra, minthogy Lyzi elé álljon és bevallja, hogy mit érez iránta. Amúgy is mindegy már, ha azzal a seggelffel van. Legyenek boldogok. Senki mézes csuporjába nem fog beleszarni.
Előbb magát kaparja össze, majd a cuccait és nekiveselkedik, hogy kimásszon az ablakon, ami egyáltalán nem könnyű feladat, tekintve, hogy valami barom odaokádott az ablak alá. Hogy milyen népek vannak? Nem tisztelik mások tulajdonát. Az ilyeneket fel kellene akasztani.
Pár perc után, hogy leküzdötte az ablak és a hányás akadályát, ahogy tőle telik, a legnagyobb csendben hagyja el a fogadó környékét és veti be magát az erdőbe. Ha volna vize, tuti kiöntené és átkozná magát, hogy a kulacsában bor helyett víz van, de még az sincs, hogy kiöblítse a szájából a korábban történtek és a gyáva távozás után maradt keserű szégyen-ízű emléket. Umon kemény legény, meglesz nélküle is, a szobát meg biztos kifizette, mert neki egy kanyi fityingje se volt már akkor sem, amikor eljötte a kikötői erdőből.
Görnyedve botorkál be a bokrok közé, hogy maga mögött hagyja a jövő szép reményeit, amikor ő boldog és kiegyensúlyozott lehet. Várja őt az alkoholmámorban eltöltött, önpusztító élet. Az úgyis jobban megy neki. Meg könnyebb is.*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-09 17:07:28
Üzenet elküldve: 2020-04-09 17:07:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Graril el is kezdi keresgetni az aranyakat az erszényében, majd a pulthoz lépve leadja a rendelést. Egy finom Erőleves erdei szárnyasokból, tojással lesz 10 aranyért. Ami mellé egy finom Bodza likőr is jár 10 aranyért. A férfi szeme is kutakodik, végül megállapodik a jól csengő, Mustármagos nyúlragu, citromfűvel nevű éteken 19 aranyért. Itókának ő is Bodza likőrt fogyaszt potom10 aranyért. Miután leadta a rendelést visszaül a lány mellé. Nem is kell soká várni ameddig az megérkezik.*
- Jó étvágyat!*-szól a férfi kedvesen és nekilát a vacsorájának.*
- Remélem az az íj tényleg jól működik, és hasznára lesz az elfeknek. Jól mehet annak a közösségnek, ha ilyen fegyverre adnak ki pénzt.*-mondja a férfi beletemetkezve az ételébe.*
*Graril el is kezdi keresgetni az aranyakat az erszényében, majd a pulthoz lépve leadja a rendelést. Egy finom Erőleves erdei szárnyasokból, tojással lesz 10 aranyért.
Ami mellé egy finom Bodza likőr is jár 10 aranyért. A férfi szeme is kutakodik, végül megállapodik a jól csengő, Mustármagos nyúlragu, citromfűvel nevű éteken 19 aranyért. Itókának ő is Bodza likőrt fogyaszt potom10 aranyért. Miután leadta a rendelést visszaül a lány mellé. Nem is kell soká várni ameddig az megérkezik.*- Jó étvágyat!*-szól a férfi kedvesen és nekilát a vacsorájának.*
- Remélem az az íj tényleg jól működik, és hasznára lesz az elfeknek. Jól mehet annak a közösségnek, ha ilyen fegyverre adnak ki pénzt.*-mondja a férfi beletemetkezve az ételébe.*
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-09 15:25:32
Üzenet elküldve: 2020-04-09 15:25:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
_ Nem csodálkozom! *ígéri meg nevetve Arja.*
- Igazság szerint már most ki vagyok ütve... *ereszkedik le fáradtan az egyik székre az asztalnál, gondosan elhelyezve maga mellett az íjat, és letéve a zsákját. Abban bízik, ha esznek és pihenhet egy kicsit, akkor bírni fogja még az utat hazáig.*
- Hát akkor kérek egy forró erőlevest, meg hozzá cipót, és... hm! Tudod mit? Bodzalikőrt kérek!
- Éhes vagyok! Tegnap óta nem ettem... *mondja hátradőlve. Most döbben rá, mennyire az, hogy rájön: végre ehet valamit!*
- Te mit eszel? *kérdezi kíváncsian.*
_ Nem csodálkozom! *ígéri meg nevetve Arja.*
- Igazság szerint már most ki vagyok ütve... *ereszkedik le fáradtan az egyik székre az asztalnál, gondosan elhelyezve maga mellett az íjat, és letéve a zsákját. Abban bízik, ha esznek és pihenhet egy kicsit, akkor bírni fogja még az utat hazáig.*
- Hát akkor kérek egy forró erőlevest, meg hozzá cipót, és... hm! Tudod mit? Bodzalikőrt kérek!
- Éhes vagyok! Tegnap óta nem ettem... *mondja hátradőlve. Most döbben rá, mennyire az, hogy rájön: végre ehet valamit!*
- Te mit eszel? *kérdezi kíváncsian.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-09 15:11:26
Üzenet elküldve: 2020-04-09 15:11:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Graril végighallgatja a lány történetét. Bizony Arjának nem volt könnyű dolga. férfi nem is tudja, hogy ellenkező esetben meg tudta-e volna őrizni a hidegvérét.*
- Örülök, hogy jól vagy!*-mondja Graril, majd végighallgatja a lány ötletét.*
- Rendben, akkor eszünk és indulunk vissza, de ne csodálkozz, ha ki leszel ütve.*-szól viccesen a harcos.*
- Rendelj valamit, én fizetem!*-ajánlkozik fel a férfi, hiszen azt mégsem tűrheti, hogy frissen betoppant útitársa állja a költségeket. Egyelőre még mielőtt a nő választana valamit magának előveszi az erszényét és leszámol 108 aranyat a Szoba bérleti díját. Ha ez megtörtént várja a nő válaszát az étellel kapcsolatban.*
*Graril végighallgatja a lány történetét. Bizony Arjának nem volt könnyű dolga. férfi nem is tudja, hogy ellenkező esetben meg tudta-e volna őrizni a hidegvérét.*
- Örülök, hogy jól vagy!*-mondja Graril, majd végighallgatja a lány ötletét.*
- Rendben, akkor eszünk és indulunk vissza, de ne csodálkozz, ha ki leszel ütve.*-szól viccesen a harcos.*
- Rendelj valamit, én fizetem!*-ajánlkozik fel a férfi, hiszen azt mégsem tűrheti, hogy frissen betoppant útitársa állja a költségeket. Egyelőre még mielőtt a nő választana valamit magának előveszi az erszényét és leszámol 108 aranyat a Szoba bérleti díját.
Ha ez megtörtént várja a nő válaszát az étellel kapcsolatban.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-09 12:47:27
Üzenet elküldve: 2020-04-09 12:47:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
- Ja igen!! Most már emlékszem! Nincs is innen messze, ugye? *kérdezi Arja kíváncsian.*
- De előbb mindenképpen vissza kell menjünk a Kalmárba. A báróhoz! Meg kell mutatni magunkat, meg az íjat is!
- Majdnem két hata már, hogy eljöttünk! Még a végén azt hiszi, hogy odavesztünk!
- Meg hát a pénzzel is el kell számolni. *mondja a végén elkomolyodva.*
- Na meg nekem nem is beszélt olyasmiről, hogy mennyit kér ezért az íjért a Kereskedőház. Hogy miben alkudtak meg az elfek vezetőjével. *mondja. Nem akarna butaságot csinálni.*
- Ez különben sem a mi dolgunk. Én kincsvadász vagyok, te pedig testőr! *mondja büszkén.*
- Nem vagyunk mi kalmárok! Azt rájuk hagyjuk! *mondja elmosolyodva Grarilnak.*
- Legfeljebb elvisszük holnap Milokasszba az íjat, miután hazaértünk. És ha szépen megkér minket a báró. *teszi hozzá, mert az igazat megvallva kíváncsi a helyre, amiről Graril mesél.*
- De először érjünk haza!
- Hogy milyen volt? *komolyodik el újra a kérdésen.*
- Nem bántott. *szögezi le gyorsan.*
- Azt nem mondom, hogy nagyon kedves volt velem, de nem bántott. Sőt. Igazából azt akarta, hogy főzzek nekik. neki meg Cirminek. És főztem is. Mindennap. Mindenféle finomat. Ízlett nekik! *meséli, és a halvány mosoly megint kiült az arcára.*
- Meg Cirmi mesélt, mindenféléről. De a herceggel igazából csak egyszer beszélgettem.
- Tényleg _Ő_ a herceg. Átváltozott. A szemem láttára. *néz bele mélyen Graril szemébe, előrehajolva.*
- Szép férfi. Csak kicsit már öreg. És nagyon szomorú a szeme. Mindig.
- De amikor az íjat kovácsolta, nappal, akkor, tudod, újra orkká változott! És a végén megkaptam tőle. Az íjat. *pillant a fegyverre.*
- Nem tudom, valaha visszatérünk-e még oda! *sóhajt.*
- Jó, együnk valamit! De én nem akarok aludni! Hanem menjünk inkább minél hamarabb! Nem? Legfeljebb este érünk vissza a városba... De talán még van annyi időnk! *kérleli Arja a férfit. Fáradt, szó se róla, és a napnyugta is nemsokára utoléri őket, de akkor is. Késő estére a Kalmárban lehetnének. ~Akkor legalább a saját ágyamban aludhatnék!~ gondolja vágyódva.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.09 12:53:46
- Ja igen!! Most már emlékszem! Nincs is innen messze, ugye? *kérdezi Arja kíváncsian.*
- De előbb mindenképpen vissza kell menjünk a Kalmárba. A báróhoz! Meg kell mutatni magunkat, meg az íjat is!
- Majdnem két hata már, hogy eljöttünk! Még a végén azt hiszi, hogy odavesztünk!
- Meg hát a pénzzel is el kell számolni. *mondja a végén elkomolyodva.*
- Na meg nekem nem is beszélt olyasmiről, hogy mennyit kér ezért az íjért a Kereskedőház. Hogy miben alkudtak meg az elfek vezetőjével. *mondja. Nem akarna butaságot csinálni.*
- Ez különben sem a mi dolgunk. Én kincsvadász vagyok, te pedig testőr! *mondja büszkén.*
- Nem vagyunk mi kalmárok! Azt rájuk hagyjuk! *mondja elmosolyodva Grarilnak.*
- Legfeljebb elvisszük holnap Milokasszba az íjat, miután hazaértünk. És ha szépen megkér minket a báró. *teszi hozzá, mert az igazat megvallva kíváncsi a helyre, amiről Graril mesél.*
- De először érjünk haza!
- Hogy milyen volt? *komolyodik el újra a kérdésen.*
- Nem bántott. *szögezi le gyorsan.*
- Azt nem mondom, hogy nagyon kedves volt velem, de nem bántott. Sőt. Igazából azt akarta, hogy főzzek nekik. neki meg Cirminek. És főztem is. Mindennap. Mindenféle finomat. Ízlett nekik! *meséli, és a halvány mosoly megint kiült az arcára.*
- Meg Cirmi mesélt, mindenféléről. De a herceggel igazából csak egyszer beszélgettem.
- Tényleg _Ő_ a herceg. Átváltozott. A szemem láttára. *néz bele mélyen Graril szemébe, előrehajolva.*
- Szép férfi. Csak kicsit már öreg. És nagyon szomorú a szeme. Mindig.
- De amikor az íjat kovácsolta, nappal, akkor, tudod, újra orkká változott! És a végén megkaptam tőle. Az íjat. *pillant a fegyverre.*
- Nem tudom, valaha visszatérünk-e még oda! *sóhajt.*
- Jó, együnk valamit! De én nem akarok aludni! Hanem menjünk inkább minél hamarabb! Nem? Legfeljebb este érünk vissza a városba... De talán még van annyi időnk! *kérleli Arja a férfit. Fáradt, szó se róla, és a napnyugta is nemsokára utoléri őket, de akkor is. Késő estére a Kalmárban lehetnének. ~Akkor legalább a saját ágyamban aludhatnék!~ gondolja vágyódva.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.09 12:53:46
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-08 19:40:49
Üzenet elküldve: 2020-04-08 19:40:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A helyzetét a doki nem nagyon tudja jelenleg érzékelni. Főleg a pillanatnyi benyomásainak és érzéseinek engedelmeskedik. Mikor, azt hallja, hogy a másik szívesebben lenne mással helyette az nem esik jól a szesztől elérzékenyült szívének. Majd érkezik a heves csók, mindketten a padlóra kerülnek és valahol út közben már ki is megy a fejéből, hogy mi hangzott el. Már az se zavarja ha nem is érti mit akar a másik csak az, hogy történjen meg aminek meg kell. A lány pedig készségesen vállalja is a dolgot. A doki mint mindig ettől a helyzettől olyan állapotba kerül, hogy az egekig magasztalja a partnerét miközben a külvilág megszűnik és csak a lánnyal törődik. A bőre illatával, az érintésével, a sóhajaival. A mozdulatai melyekkel a másikat ostromolja egy percre se törnek meg. Ajkai a vörös nyakán, ép keze a fenekén, másikkal meg megtámaszkodik. Maga is nagyokat nyög a félvér csinos kis fülébe. A várakozás alaposan felhúzta. A támadás a nyaka ellen egy elégedett morranást csal ki belőle. Ez már tetszik neki. Lelkesebben szorítja magához a másikat és folytatja az ostromlást. Bár az információk feldolgozása most nem megy túl jól neki, de mikor kicsit késve eljut az agyáig, hogy jól csinálja akkor egy elégedettség érzés terül el benne. Szeret jónak lenni. Ha most nem ilyen érzékeny hangulatában lenne akkor az egójának is jót tenne ez főleg a félvér szájából. A doki egész jól bírja az iramot, de végül ő is elkezdi érezni, hogy közeledik a csúcs felé. Belenyög a másik fülébe és pár csók kíséretében előáll a szokásos kérésével.*
-Szorosan! Ölelj! Ölelj szorosan! Ylaaaaa!
*Majd a másikba kapaszkodik és hatalmasat belenyög a másik fülébe. Hangosan lihegve párat még döf majd csak kimerülten fekszik a másik alatt. Úgy érzi el is tudna aludni.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A helyzetét a doki nem nagyon tudja jelenleg érzékelni. Főleg a pillanatnyi benyomásainak és érzéseinek engedelmeskedik. Mikor, azt hallja, hogy a másik szívesebben lenne mással helyette az nem esik jól a szesztől elérzékenyült szívének. Majd érkezik a heves csók, mindketten a padlóra kerülnek és valahol út közben már ki is megy a fejéből, hogy mi hangzott el. Már az se zavarja ha nem is érti mit akar a másik csak az, hogy történjen meg aminek meg kell. A lány pedig készségesen vállalja is a dolgot. A doki mint mindig ettől a helyzettől olyan állapotba kerül, hogy az egekig magasztalja a partnerét miközben a külvilág megszűnik és csak a lánnyal törődik. A bőre illatával, az érintésével, a sóhajaival. A mozdulatai melyekkel a másikat ostromolja egy percre se törnek meg. Ajkai a vörös nyakán, ép keze a fenekén, másikkal meg megtámaszkodik. Maga is nagyokat nyög a félvér csinos kis fülébe. A várakozás alaposan felhúzta. A támadás a nyaka ellen egy elégedett morranást csal ki belőle. Ez már tetszik neki. Lelkesebben szorítja magához a másikat és folytatja az ostromlást. Bár az információk feldolgozása most nem megy túl jól neki, de mikor kicsit késve eljut az agyáig, hogy jól csinálja akkor egy elégedettség érzés terül el benne. Szeret jónak lenni. Ha most nem ilyen érzékeny hangulatában lenne akkor az egójának is jót tenne ez főleg a félvér szájából. A doki egész jól bírja az iramot, de végül ő is elkezdi érezni, hogy közeledik a csúcs felé. Belenyög a másik fülébe és pár csók kíséretében előáll a szokásos kérésével.*
-Szorosan! Ölelj! Ölelj szorosan! Ylaaaaa!
*Majd a másikba kapaszkodik és hatalmasat belenyög a másik fülébe. Hangosan lihegve párat még döf majd csak kimerülten fekszik a másik alatt. Úgy érzi el is tudna aludni.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-08 17:06:39
Üzenet elküldve: 2020-04-08 17:06:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A férfi éppen egy asztalnál üldögél, amikor hallja, hogy egy lovas közelít a taverna felé. Nem is kell sokat várnia, a rég nem látott ismerőse, Arja jelenik meg az ajtóban. Örül a találkozásnak, és amikor az ölelésre kerül a sor felemeli a lányt, és pár kört fordul vele, annyira örül, hogy ép és egészséges. A lány kéréseire gyorsan meg kíván felelni.*
- Elmentem a tanyára és otthagytam a kardom. Ott volt az asszony, meg a kislány is, de nem mondtak semmit, csak levette az átkot. Én megköszöntem és egyenest idejöttem. Egy hat óta vagyok itt.*-mondja Graril.*
- Úticélunk Mil'Ochass lesz. Egy elf telep. A vezetőjüket kell megkeresni, egy nőt, Lyzendrát. Nekik van szükségük a fegyverre. Holnap indulhatunk, de egyelőre együnk és, pihenjünk. Remélem nem derogál, ha megosztom veled a szobámat. Nem vagyok horkolós.*-jegyzi meg viccesen a férfi.*
- Most viszont te mesélj, milyen volt az orknál? Ugye nem bántott?*-érdeklődik kedvesen Graril.*
*A férfi éppen egy asztalnál üldögél, amikor hallja, hogy egy lovas közelít a taverna felé. Nem is kell sokat várnia, a rég nem látott ismerőse, Arja jelenik meg az ajtóban. Örül a találkozásnak, és amikor az ölelésre kerül a sor felemeli a lányt, és pár kört fordul vele, annyira örül, hogy ép és egészséges. A lány kéréseire gyorsan meg kíván felelni.*
- Elmentem a tanyára és otthagytam a kardom. Ott volt az asszony, meg a kislány is, de nem mondtak semmit, csak levette az átkot. Én megköszöntem és egyenest idejöttem. Egy hat óta vagyok itt.*-mondja Graril.*
- Úticélunk Mil'Ochass lesz. Egy elf telep. A vezetőjüket kell megkeresni, egy nőt, Lyzendrát. Nekik van szükségük a fegyverre. Holnap indulhatunk, de egyelőre együnk és, pihenjünk. Remélem nem derogál, ha megosztom veled a szobámat. Nem vagyok horkolós.*-jegyzi meg viccesen a férfi.*
- Most viszont te mesélj, milyen volt az orknál? Ugye nem bántott?*-érdeklődik kedvesen Graril.*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-08 13:48:44
Üzenet elküldve: 2020-04-08 13:48:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Ahogy közelebb ér, már érzi is a finom, kemencéből felszálló füst jellegzetes illatát, és egy kis ideig együtt haladva a halványan látszódó ~nem sokan járnak erre mostanában~ északnak tartó karavánút szekérnyomával, egy idő után letér, be az erdőbe.
~Itt kell lennie a közelben.~ gondolja, és nem is csalatkozik: hamar megtalálja a fák közül kibukkanó mohos tetejű házikóhoz vezető, téglával kirakott ösvényt. ~Vajon Graril itt lesz-e? Megtalálta az asszonyt? És vajon az megtartotta az ígéretét? És ha igen, megvárt-e? Biztosan megvár, nyugalom!~ torlódnak fel benne a kérdések, és próbálja megnyugtatni magát, de azért nagyon izgul, mi tagadás, amikor beér a lugasba.
Odakint nem lát senkit üldögélni, pedig igazán jó idő van már, sokkal jobb, mint azon a napon, amikor majdnem két hattal ezelőtt útnak indultak a pusztába.
Kiköti Keirát, vállára veti a zsákját, óvatosan lecsatolja a nyeregkápára szíjazott, bebugyolált íjat (semmiképp nem merné kint hagyni), azzal nagy levegőt véve belép a Tavernába.
Odabent először egy gyönyörű, barna hajú nőn akad meg a tekintete, talán elf lehet, aztán egy szakállas borostás, magának valónak látszó, igencsak elázott fickón, és aztán: Grarilon!*
- Graril!! *rohanna legszívesebben, de azért visszafogja magát, csak a nagyon, nagyon széles mosolyon látszik, hogy mennyire örül.
Ha odaér a férfihez, alaposan megöleli, már ha hagyja. Nagyon örül, hogy épségben viszontlátja!*
- Na és a heg?? *kérdezi egy kicsit félve, előrenyúlva, hogy félresöpörje a tincseket a férfi arcából, ha az nem bánja és engedi.*
- Nem látom!! *örvendezik, ha megbizonyosodik a dologról.*
- Na és mi történt? Megtaláltad az asszonyt meg a kislányt? Ott hagytad a kardodat? Mióta vársz?
- Idenézz!! *jut eszébe a lényeg, ha választ kap a kérdéseire.*
- Nézd!! Megvan az íj! Csodaszép! Gyönyörű! Mit is mondtál, kinek lesz? *kérdezi, mondja, örvendezik egyfolytában.*
*Ahogy közelebb ér, már érzi is a finom, kemencéből felszálló füst jellegzetes illatát, és egy kis ideig együtt haladva a halványan látszódó ~nem sokan járnak erre mostanában~ északnak tartó karavánút szekérnyomával, egy idő után letér, be az erdőbe.
~Itt kell lennie a közelben.~ gondolja, és nem is csalatkozik: hamar megtalálja a fák közül kibukkanó mohos tetejű házikóhoz vezető, téglával kirakott ösvényt. ~Vajon Graril itt lesz-e? Megtalálta az asszonyt? És vajon az megtartotta az ígéretét? És ha igen, megvárt-e? Biztosan megvár, nyugalom!~ torlódnak fel benne a kérdések, és próbálja megnyugtatni magát, de azért nagyon izgul, mi tagadás, amikor beér a lugasba.
Odakint nem lát senkit üldögélni, pedig igazán jó idő van már, sokkal jobb, mint azon a napon, amikor majdnem két hattal ezelőtt útnak indultak a pusztába.
Kiköti Keirát, vállára veti a zsákját, óvatosan lecsatolja a nyeregkápára szíjazott, bebugyolált íjat (semmiképp nem merné kint hagyni), azzal nagy levegőt véve belép a Tavernába.
Odabent először egy gyönyörű, barna hajú nőn akad meg a tekintete, talán elf lehet, aztán egy szakállas borostás, magának valónak látszó, igencsak elázott fickón, és aztán: Grarilon!*
- Graril!! *rohanna legszívesebben, de azért visszafogja magát, csak a nagyon, nagyon széles mosolyon látszik, hogy mennyire örül.
Ha odaér a férfihez, alaposan megöleli, már ha hagyja. Nagyon örül, hogy épségben viszontlátja!*
- Na és a heg?? *kérdezi egy kicsit félve, előrenyúlva, hogy félresöpörje a tincseket a férfi arcából, ha az nem bánja és engedi.*
- Nem látom!! *örvendezik, ha megbizonyosodik a dologról.*
- Na és mi történt? Megtaláltad az asszonyt meg a kislányt? Ott hagytad a kardodat? Mióta vársz?
- Idenézz!! *jut eszébe a lényeg, ha választ kap a kérdéseire.*
- Nézd!! Megvan az íj! Csodaszép! Gyönyörű! Mit is mondtál, kinek lesz? *kérdezi, mondja, örvendezik egyfolytában.*
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-08 12:02:01
Üzenet elküldve: 2020-04-08 12:02:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A főnyeremény emlegetésére csak megforgatja a szemeit a szobában mosolyogva, ám ezúttal valóban szerencse, hogy ráakadt a szöszire és az ennyire kezes. Benne fel sem merül, hogy ezt az estét máshogy értékelje, mint egy alkalmi találkát, ahol két egymásba gabalyodó fél kiéli a felgyülemlett feszültséget és éhesen lihegő vágyat. Viszont, mikor a férfi a kedvesség jeleit kezdi mutatni, egy cseppnyi lelkiismeret furdalás lesz rajta úrrá, de most azt mindenestől félretolja magában. Nem szeretné elrontani a pillanatot és a felizgatott állapotot lelkizéssel, ami nem vezetne semmi jóra.
Miközben a heves csókváltás közepette dőlnek a padló felé, a kezét még oda tudja rakni, hogy ne csattanjanak akkorát, bár már a reflexei sem a régiek. Viszont, mikor már földet értek, a térdeit felhúzva siklik rá minél kényelmesebb helyzetet kitapintva a szöszire. Mert nem a szájával vagy a kezével szeretné érezni az elf izgatottságát, inkább egy őszinte vallomásra gondolt. Ágyékával a másikéra helyezkedik, hogy kellemes és sikamlós találkozásuk magáért beszéljen, mert a fél-elf sem a szavak embere, de teste nem hazudik.*
-Hufhu… *Ereszti ki a levegőt a tüdejéből a kellemes találkozás örömére, szemei lecsukódnak egy végtelennek tűnő pillanatra, amelyből a szöszi szavai szakítják ki. A hangja kicsit beletörődő, amit most nem is igazán ért, hiszen megmentette a kínos helyzettől, viszont csak felvillan a fejében a gondolat, majd azonnal fel is szívódik. Ekkor érzi meg a férfi tevékenykedését, amit magában kitörő örömmel fogad, rá is segít, kicsit elemelkedik, bár a combjai remegésbe törnek ki az elválás borzalmas tényétől, de megállja. Ahogy eltölti az elf, egy erőteljesebb hanghatással él, amely folyamatosan mélyülő ismétlésbe torkollik. A vágyott találkozás a gondolkodást is felfüggeszti, szemei lecsukódnak és ajkai elnyílnak egymástól. Mikor érzi, hogy a férfi a nyakába mar, kapkodó mozdulatokkal áttessékeli a haját a másik oldalra, nehogy útban legyen. Érződik a hangján, hogy lassú ütemű mozgás nem kis lökésekkel juttatja a cél irányába, a férfi pedig érezheti, hogy alul, eltávolodáskor még rá is szorít, a levegő pedig egyre gyorsuló iramban távozik a száján.*
-Nagyon… de… nagyon… *Csak ennyi csúszik ki a száján, közben pedig még ő is rásegít egy kicsit a mozgásra, majd hirtelen érkezik a dolog. Hiszen ez a baj ezzel, ha sok az előjáték, egy merev pillanatot némi lüktetés követ és a szöszi nyakába szív, kontrollálatlan erővel, majd elereszti. *
-Nagyon… jól csinálod. *Súgja oda, miközben kapkodja a levegőt, egyre nagyobbakat szívva belőle.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A főnyeremény emlegetésére csak megforgatja a szemeit a szobában mosolyogva, ám ezúttal valóban szerencse, hogy ráakadt a szöszire és az ennyire kezes. Benne fel sem merül, hogy ezt az estét máshogy értékelje, mint egy alkalmi találkát, ahol két egymásba gabalyodó fél kiéli a felgyülemlett feszültséget és éhesen lihegő vágyat. Viszont, mikor a férfi a kedvesség jeleit kezdi mutatni, egy cseppnyi lelkiismeret furdalás lesz rajta úrrá, de most azt mindenestől félretolja magában. Nem szeretné elrontani a pillanatot és a felizgatott állapotot lelkizéssel, ami nem vezetne semmi jóra.
Miközben a heves csókváltás közepette dőlnek a padló felé, a kezét még oda tudja rakni, hogy ne csattanjanak akkorát, bár már a reflexei sem a régiek. Viszont, mikor már földet értek, a térdeit felhúzva siklik rá minél kényelmesebb helyzetet kitapintva a szöszire. Mert nem a szájával vagy a kezével szeretné érezni az elf izgatottságát, inkább egy őszinte vallomásra gondolt. Ágyékával a másikéra helyezkedik, hogy kellemes és sikamlós találkozásuk magáért beszéljen, mert a fél-elf sem a szavak embere, de teste nem hazudik.*
-Hufhu… *Ereszti ki a levegőt a tüdejéből a kellemes találkozás örömére, szemei lecsukódnak egy végtelennek tűnő pillanatra, amelyből a szöszi szavai szakítják ki. A hangja kicsit beletörődő, amit most nem is igazán ért, hiszen megmentette a kínos helyzettől, viszont csak felvillan a fejében a gondolat, majd azonnal fel is szívódik. Ekkor érzi meg a férfi tevékenykedését, amit magában kitörő örömmel fogad, rá is segít, kicsit elemelkedik, bár a combjai remegésbe törnek ki az elválás borzalmas tényétől, de megállja. Ahogy eltölti az elf, egy erőteljesebb hanghatással él, amely folyamatosan mélyülő ismétlésbe torkollik. A vágyott találkozás a gondolkodást is felfüggeszti, szemei lecsukódnak és ajkai elnyílnak egymástól. Mikor érzi, hogy a férfi a nyakába mar, kapkodó mozdulatokkal áttessékeli a haját a másik oldalra, nehogy útban legyen. Érződik a hangján, hogy lassú ütemű mozgás nem kis lökésekkel juttatja a cél irányába, a férfi pedig érezheti, hogy alul, eltávolodáskor még rá is szorít, a levegő pedig egyre gyorsuló iramban távozik a száján.*
-Nagyon… de… nagyon… *Csak ennyi csúszik ki a száján, közben pedig még ő is rásegít egy kicsit a mozgásra, majd hirtelen érkezik a dolog. Hiszen ez a baj ezzel, ha sok az előjáték, egy merev pillanatot némi lüktetés követ és a szöszi nyakába szív, kontrollálatlan erővel, majd elereszti. *
-Nagyon… jól csinálod. *Súgja oda, miközben kapkodja a levegőt, egyre nagyobbakat szívva belőle.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-07 21:01:10
Üzenet elküldve: 2020-04-07 21:01:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
// Enilor //
*Elereszt egy barátságos, és keserédes mosolyt a pultosnak, és egy szomorút bólint.*
-Amelyik nagyobbat üt.
*Választja ki az erősebb italt. Nem jó egy ilyen csinos arcon ilyen szomorúságot látni. Felemeli a kezét, és ujjaival illusztrálja a mondanivalóját.*
-Kettőt.
*Mondja a lágy hang, és türelmesen vár. Ha megérkezik a két ital fizet is. A két Őrült pap-ért le is számolja 34 aranyat. Az egyiket azonnal felhatja. Egyet fintorog hozzá. majd azonnal nyúl a másikért.*
-Köszönöm. Ez kellett.
*Szavait egy újabb kör követi. Az is lecsusszan. Nem veszélyes erősséggel, de lecsapja a poharat a pultra. Megköszörüli a torkát, és megpróbálja az eredeti csinos arcberendezését vissza nyerni.*
-Eeyr áldja.
*Mondja, és mint aki indulni készül el kezd szedelődzködni. Már a székről is felállna, mikor egyszer csak meggondolja magát. Egyenesen Ganerhez szól.*
-Bocsánat. Nem tudja mi történt Vadvéddel? Régen nagy híre volt Erdőmélyén... Ha emlékszik rá.
*Mondja egyre elkomoruló hangon.*
// Enilor //
*Elereszt egy barátságos, és keserédes mosolyt a pultosnak, és egy szomorút bólint.*
-Amelyik nagyobbat üt.
*Választja ki az erősebb italt. Nem jó egy ilyen csinos arcon ilyen szomorúságot látni. Felemeli a kezét, és ujjaival illusztrálja a mondanivalóját.*
-Kettőt.
*Mondja a lágy hang, és türelmesen vár. Ha megérkezik a két ital fizet is. A két Őrült pap-ért le is számolja 34 aranyat.
Az egyiket azonnal felhatja. Egyet fintorog hozzá. majd azonnal nyúl a másikért.*-Köszönöm. Ez kellett.
*Szavait egy újabb kör követi. Az is lecsusszan. Nem veszélyes erősséggel, de lecsapja a poharat a pultra. Megköszörüli a torkát, és megpróbálja az eredeti csinos arcberendezését vissza nyerni.*
-Eeyr áldja.
*Mondja, és mint aki indulni készül el kezd szedelődzködni. Már a székről is felállna, mikor egyszer csak meggondolja magát. Egyenesen Ganerhez szól.*
-Bocsánat. Nem tudja mi történt Vadvéddel? Régen nagy híre volt Erdőmélyén... Ha emlékszik rá.
*Mondja egyre elkomoruló hangon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 637-656