Nincs játékban - Taverna a Három Baráthoz
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Taverna a Három Baráthoz | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-18 17:30:08
Üzenet elküldve: 2020-02-18 17:30:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*Ha van is szándék az elf tettei mögött azzal jelenleg még ő sincs tisztában. Az ajtón beengedni valakit általában a feneke megbámulása miatt szokás, de a széket betolni... Arra még nem jött rá a doki. Izgalmas történetei mesélése közben a másik csalódott sóhajtását udvariasan elengedi a füle mellett. Van ott izgalom, egzotikum, lélekemelő szinte már irodalmiság és a vörös fantáziáját a talmidok ragadják meg.*
-Tenger mélyén élő humanoid lények. Magasak, hosszú kezekkel és lábakkal. Ujjaik között úszóhártya. Itt a nyakukon*Mutatja.*kopoltyú ami kinyílik és becsukódik. Azzal lélegeznek. Fülük sincs hanem azon is egy ilyesmi nyílás van. Akik mesélnek róluk úgy mondják, hogy este úgy másznak fel a hajó oldalán mint más a létrára, a szemük sárgán világit, fogaik nagyok és hegyesek mint a cápáknak, a kezükben lándzsákat forgatnak. Értelmesek és kilehet velük jól jönni, de ha tiszteletlen vagy velük vagy a területükkel szemben akkor véged. Elragadnak és vízbe fojtanak. Hogy mit tesznek azokkal akiket elragadtak? Azokra a félelmetes fogakra gondolva talán jobb nem tudni.
*Villant meg egy hiénavigyort a másikra. Igyekezett a hanglejtéseivel és a pillantásaival úgy játszani, hogy ráhozza a frászt a másikra. Ahogy egy rémtörténettel illik. Ha sikerült akkor kellemes elégedettség terül el benne. A kikötő leírása mindenesetre meghozta a hatását. Jót vigyorog a másik reakcióján.*
-Ez bölcs döntés.
*Úgy néz ki mintha lazán venné a dolgot, de komolyan gondolja. A fanatikusok tönkre cseszik a normális rendszereket. Pedig ott már nincsenek se nemesek, se városőrök. A város legjobb része lehetne ha nem volnának a kattantak. A vörös fejében sincs minden rendben úgy állapítja meg a doki, de ennek a gondolatnak nem mutatja különösebb jelét csak jót mosolyogva válaszol.*
-Jóképű, becsülje meg a tulajdonát és még gazdag és befolyásos is legyen... Elég komoly elvárások egy felcicomázott tenyész bocitól. Az érdekházasságok nem így működnek. Ha el is hányod magad a fickótól akkor is a legtöbb amit tehetsz, hogy reménykedsz minél hamarabb sikerül teherbe esni. Ilyen a nemeskisasszonyok élete. Nem volt benne a mesekönyvben?
*Kérdez rá szarkasztikusan. Az egóját meg se próbálja visszafogni. Élvezi a kötözködést. Egy kicsit most visszakap a lány. A doki kezének elvesztése későbbre halasztható mesének lesz titulálva. Ezen a doki nem sértődik meg csak felpöccinti az érmet. A víz nem jó eredmény. A másik se örül neki. A következő kockadobás eredmény se tetszik a lánynak. A doki annál inkább felpörög. Kezd tetszeni neki a játék. Izgatott csillogó szemekkel néz a másikra vigyorogva. A pohárra vonatkozó kérdésre megrázza a fejét.*
-Nem félek. Jó lesz.
*Állapítja meg. Aztán figyeli az érme útját és egy neki tetsző eredményt kap. Hogy ki dob jobbat az neki mindegy, ő már csak nyerhet. Átveszi a kockákat és dob is.*
-Rendben. Izzítsd a torkod!
*Dob és elgondolkodva nézi a hatospárt. Dobol kicsit az asztalon majd a hatosokat és egy ötöst otthagyva újra megismétli a dolgot.*
-Maradt egy hatos pár. Te jössz.
*Néz a másikra izgatottan.*
//Vedelőbajnokság//
*Ha van is szándék az elf tettei mögött azzal jelenleg még ő sincs tisztában. Az ajtón beengedni valakit általában a feneke megbámulása miatt szokás, de a széket betolni... Arra még nem jött rá a doki. Izgalmas történetei mesélése közben a másik csalódott sóhajtását udvariasan elengedi a füle mellett. Van ott izgalom, egzotikum, lélekemelő szinte már irodalmiság és a vörös fantáziáját a talmidok ragadják meg.*
-Tenger mélyén élő humanoid lények. Magasak, hosszú kezekkel és lábakkal. Ujjaik között úszóhártya. Itt a nyakukon*Mutatja.*kopoltyú ami kinyílik és becsukódik. Azzal lélegeznek. Fülük sincs hanem azon is egy ilyesmi nyílás van. Akik mesélnek róluk úgy mondják, hogy este úgy másznak fel a hajó oldalán mint más a létrára, a szemük sárgán világit, fogaik nagyok és hegyesek mint a cápáknak, a kezükben lándzsákat forgatnak. Értelmesek és kilehet velük jól jönni, de ha tiszteletlen vagy velük vagy a területükkel szemben akkor véged. Elragadnak és vízbe fojtanak. Hogy mit tesznek azokkal akiket elragadtak? Azokra a félelmetes fogakra gondolva talán jobb nem tudni.
*Villant meg egy hiénavigyort a másikra. Igyekezett a hanglejtéseivel és a pillantásaival úgy játszani, hogy ráhozza a frászt a másikra. Ahogy egy rémtörténettel illik. Ha sikerült akkor kellemes elégedettség terül el benne. A kikötő leírása mindenesetre meghozta a hatását. Jót vigyorog a másik reakcióján.*
-Ez bölcs döntés.
*Úgy néz ki mintha lazán venné a dolgot, de komolyan gondolja. A fanatikusok tönkre cseszik a normális rendszereket. Pedig ott már nincsenek se nemesek, se városőrök. A város legjobb része lehetne ha nem volnának a kattantak. A vörös fejében sincs minden rendben úgy állapítja meg a doki, de ennek a gondolatnak nem mutatja különösebb jelét csak jót mosolyogva válaszol.*
-Jóképű, becsülje meg a tulajdonát és még gazdag és befolyásos is legyen... Elég komoly elvárások egy felcicomázott tenyész bocitól. Az érdekházasságok nem így működnek. Ha el is hányod magad a fickótól akkor is a legtöbb amit tehetsz, hogy reménykedsz minél hamarabb sikerül teherbe esni. Ilyen a nemeskisasszonyok élete. Nem volt benne a mesekönyvben?
*Kérdez rá szarkasztikusan. Az egóját meg se próbálja visszafogni. Élvezi a kötözködést. Egy kicsit most visszakap a lány. A doki kezének elvesztése későbbre halasztható mesének lesz titulálva. Ezen a doki nem sértődik meg csak felpöccinti az érmet. A víz nem jó eredmény. A másik se örül neki. A következő kockadobás eredmény se tetszik a lánynak. A doki annál inkább felpörög. Kezd tetszeni neki a játék. Izgatott csillogó szemekkel néz a másikra vigyorogva. A pohárra vonatkozó kérdésre megrázza a fejét.*
-Nem félek. Jó lesz.
*Állapítja meg. Aztán figyeli az érme útját és egy neki tetsző eredményt kap. Hogy ki dob jobbat az neki mindegy, ő már csak nyerhet. Átveszi a kockákat és dob is.*
-Rendben. Izzítsd a torkod!
*Dob és elgondolkodva nézi a hatospárt. Dobol kicsit az asztalon majd a hatosokat és egy ötöst otthagyva újra megismétli a dolgot.*
-Maradt egy hatos pár. Te jössz.
*Néz a másikra izgatottan.*
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-17 13:14:45
Üzenet elküldve: 2020-02-17 13:14:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
//Enna, Umon, Thusko (téhával), Dronrin//
*A félvér lány is megtiszteli az asztalukat és be is mutatkozik. Az "Ennát" még meg tudja jegyezni, de a folytatás kikezdi az alkoholtól zsongó elméjét. Szeretne figyelni, de a szavak összemosódnak benne, így meg sem próbálja visszaidézni őket.*
- Enna. Örved'k. *Legyint az egyik szabad ülőalkalmatosság felé.
Enna rossz napjairól szóló részt meghallgatja és rádöbben, hogy neki is csak rossz napja van. Csak egymás után sok és a rossz napokból lassan rossz hatok, végül pedig hónapok lettek és most, hogy kiderült, hogy Lyzendra összejött azzal a senkiházi lombzabálóval, most már úgy tűnik innen, az egész élete rossz lesz.
Poharat emelnek, isznak és Sheni csak összefolyó látással figyeli a kibontakozó beszélgetést az asztal felett. Lassan ingadozik jobbra-balra, keresve a megfelelő pozíciót, de mintha a talaj és az egész fogadó mozogni látszana, így olyan, mintha egy hajón utazna.
Umon ruhájára vonatkozó kérdés közben az említett személyre néz imbolygó szemekkel és próbálja fókuszba fogni a szakállas fickót. Az ellenség említésénél visszatér pillantása Ennára. Nem érti, Umon miért ellenség a ruhái miatt.
A bagoly bemutatásra kerül végül a másik lány által és Sheni rosszcsont gyermek módjára somolyog bele az öklébe.*
- Eja egy tógyó, uhubagoly. *Ismétli meg a szavakat kissé összemosódva.*
- Ejatójjóuhubagoly. *Gyorsítja fel még párszor, míg össze nem akad a nyelve. Akkor újra az üveg felé nyúl, hogy töltsön magának és még mindig saját tréfáján somolyog.
Dronrin kérdésére elgondolkodik, hogy mit is keresnek itt, de nem ugrik be neki. Umonra néz, kérdőn felhúzza a szemöldökét, még a vállát is megrántja, jelezve, hogy halvány gőze sincs arról, miért vannak itt az iváson kívül és tovább imbolyog, ahogy az jó részegekhez illik.
Aztán amikor Umon végre elér ahhoz, a részhez, hogy miért is vannak a fogadóban, öklével rácsap az asztalra, hogy az üvegek és kupák halkan egymáshoz ütődnek-koppannak.*
- Jah, gyümölzsöt vázsároltunk. *Erősíti meg a férfi szavait, mintha szükség volna rá. Aztán a szakállas fickó neki passzolja a válaszadás lehetőségét és hirtelen minden kitörlődik belőle, lecsücsöríti alsó ajkát, megilletődve húzza fel vállait, láthatóan semmi válasz nem jön a nyelvére, ezért az utolsó ismert információhoz nyúl.*
- El-elvonultunk... *Folytatná, de nagyon erőltetnie kell az agyát, ami ki is ütközik alkoholtól homályosan lesütött pillantásában.*
- In-inni. *Ebben az egyben biztos. Isznak, mint a férfiak. Hagyja Umont rátölteni az italára, neki amúgy sem ment valami fényesen. A pohara még félig üres.
Az éneklésre bőszen bólogat, bár ő már énekelt egyet és egyelőre több nóta nem is jut eszébe, de azért helyesel. Umi a rossz napjáról kérdezi Ennát, de előtte még Sheni felé szól, de mire a hegyesfülű odakapja a fókuszát, már le is késett a szavakról, csak a kérdés marad meg neki.*
- Mi nem igazs? *Kérdi dörmögve és újra iszik egy kortyot, bár már csak a szeme kívánja. Az ital lecsorog az állán, amit egy ügyetlen mozdulattal töröl a kézfejébe. Lassan kész van, mint a számtan lecke.*
//Enna, Umon, Thusko (téhával), Dronrin//
*A félvér lány is megtiszteli az asztalukat és be is mutatkozik. Az "Ennát" még meg tudja jegyezni, de a folytatás kikezdi az alkoholtól zsongó elméjét. Szeretne figyelni, de a szavak összemosódnak benne, így meg sem próbálja visszaidézni őket.*
- Enna. Örved'k. *Legyint az egyik szabad ülőalkalmatosság felé.
Enna rossz napjairól szóló részt meghallgatja és rádöbben, hogy neki is csak rossz napja van. Csak egymás után sok és a rossz napokból lassan rossz hatok, végül pedig hónapok lettek és most, hogy kiderült, hogy Lyzendra összejött azzal a senkiházi lombzabálóval, most már úgy tűnik innen, az egész élete rossz lesz.
Poharat emelnek, isznak és Sheni csak összefolyó látással figyeli a kibontakozó beszélgetést az asztal felett. Lassan ingadozik jobbra-balra, keresve a megfelelő pozíciót, de mintha a talaj és az egész fogadó mozogni látszana, így olyan, mintha egy hajón utazna.
Umon ruhájára vonatkozó kérdés közben az említett személyre néz imbolygó szemekkel és próbálja fókuszba fogni a szakállas fickót. Az ellenség említésénél visszatér pillantása Ennára. Nem érti, Umon miért ellenség a ruhái miatt.
A bagoly bemutatásra kerül végül a másik lány által és Sheni rosszcsont gyermek módjára somolyog bele az öklébe.*
- Eja egy tógyó, uhubagoly. *Ismétli meg a szavakat kissé összemosódva.*
- Ejatójjóuhubagoly. *Gyorsítja fel még párszor, míg össze nem akad a nyelve. Akkor újra az üveg felé nyúl, hogy töltsön magának és még mindig saját tréfáján somolyog.
Dronrin kérdésére elgondolkodik, hogy mit is keresnek itt, de nem ugrik be neki. Umonra néz, kérdőn felhúzza a szemöldökét, még a vállát is megrántja, jelezve, hogy halvány gőze sincs arról, miért vannak itt az iváson kívül és tovább imbolyog, ahogy az jó részegekhez illik.
Aztán amikor Umon végre elér ahhoz, a részhez, hogy miért is vannak a fogadóban, öklével rácsap az asztalra, hogy az üvegek és kupák halkan egymáshoz ütődnek-koppannak.*
- Jah, gyümölzsöt vázsároltunk. *Erősíti meg a férfi szavait, mintha szükség volna rá. Aztán a szakállas fickó neki passzolja a válaszadás lehetőségét és hirtelen minden kitörlődik belőle, lecsücsöríti alsó ajkát, megilletődve húzza fel vállait, láthatóan semmi válasz nem jön a nyelvére, ezért az utolsó ismert információhoz nyúl.*
- El-elvonultunk... *Folytatná, de nagyon erőltetnie kell az agyát, ami ki is ütközik alkoholtól homályosan lesütött pillantásában.*
- In-inni. *Ebben az egyben biztos. Isznak, mint a férfiak. Hagyja Umont rátölteni az italára, neki amúgy sem ment valami fényesen. A pohara még félig üres.
Az éneklésre bőszen bólogat, bár ő már énekelt egyet és egyelőre több nóta nem is jut eszébe, de azért helyesel. Umi a rossz napjáról kérdezi Ennát, de előtte még Sheni felé szól, de mire a hegyesfülű odakapja a fókuszát, már le is késett a szavakról, csak a kérdés marad meg neki.*
- Mi nem igazs? *Kérdi dörmögve és újra iszik egy kortyot, bár már csak a szeme kívánja. Az ital lecsorog az állán, amit egy ügyetlen mozdulattal töröl a kézfejébe. Lassan kész van, mint a számtan lecke.*
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-16 15:50:12
Üzenet elküldve: 2020-02-16 15:50:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
//Enna, Umon, Thusko, Dronrin//
*Csendesen hallgatja végig a bemutatkozásokat, csak olykor villan meg tekintete Shen felé, aki természetesen adja saját magát, bár, igazából nem is bánja. Üde színfolt hozzá képest, aki meg oly görcsösen ragaszkodik elcsépelt szóvirágaihoz, mintha élete függne tőle. Egy pillanatra ezen elgondolkodik, s előbb Ennára, majd Dronrira pillant. Vajon van-e különbség és számít-e? Persze, ha belelátna Enna gondolataiba, mint, ahogyan ne tud ilyesmit, nyilvánvalóan büszkén húzná ki magát egy picit.*
- Üdv köreinkben neked is, Eia. *Biccentve küldi üdvözletét az uhunak, sosem álltak tőle távol az állatok, kivéve talán az, mit Eeyr küldött elébe nem olyan rég, s faképnél hagyta egy vészterhes pillanatban. Gondolataiba temetkezve iszik egyet, a felkiáltás után, majd az őt kérdező Ennára pillant, s szomorkásan elmosolyodik. ~ Szerzetes... de rég halottam már... ~ sóhajt fel. Megvárja míg Dronrin is kérdez, csak aztán válaszol, kissé távolabbról kezdve.*
- A Fekete Fa Rendje. *Mondja csendesen a lányra nézve.* Ősi és Artheniorban nem ismert rend. Valóban szerzetes voltam... aztán hosszú idő után felhagytam a név viselésével, bár tanaikkal tán nem, magam sem tudom. Épp gyümölcsöt vásároltunk, társammal, s hazafelé, megpihentünk a fogadóban. Szerencsénkre. *Mosolyog bele a pohárba.*
- Emlékezni, nosztalgiázni, elvonulni vagyunk itt... kinek, mi. *Vonja meg a vállát, majd megvárja, míg Shen is hozzáfűzi a magáét, s csak azután kérdez maga is.*
- Nem emlékszem, hogy találkoztunk volna már, jóllehet gyakran megfordulok errefelé. Idevalósiak vagytok? Mármint... a peremterületeken éltek? *Kérdezi csendesen, s bár láthatóan a Lyzendra mosolya kedveltebb ital, mint az Őrült pap, végtére is inni jöttek. Ezért tölt újfent előbb a lányoknak, aztán Shennek is, bár látszólag a férfi hamarosan lefordul a székről.*
- Thuskóval megegyeztünk, hogy néhány pohár után énekversenyt rendezünk. Beneveztek? *Kérdezi halálosan komolyan, bár nehéz megállni mosolyát, szerencsére az áldásos szakáll, mint mindig, most is segít.* Közben elmesélhetnéd, hogy miért vol olyan rossz a napod... *Pillant Ennára érdeklődve.* már, ha nem vagyok tolakodó. Ahogy elnézem Thsukó rögvest elmondja a maga baját. *Húz egy félmosolyt ajkára Shenre pillantva.* Nem igaz? *Kérdezi őt is.*
//Enna, Umon, Thusko, Dronrin//
*Csendesen hallgatja végig a bemutatkozásokat, csak olykor villan meg tekintete Shen felé, aki természetesen adja saját magát, bár, igazából nem is bánja. Üde színfolt hozzá képest, aki meg oly görcsösen ragaszkodik elcsépelt szóvirágaihoz, mintha élete függne tőle. Egy pillanatra ezen elgondolkodik, s előbb Ennára, majd Dronrira pillant. Vajon van-e különbség és számít-e? Persze, ha belelátna Enna gondolataiba, mint, ahogyan ne tud ilyesmit, nyilvánvalóan büszkén húzná ki magát egy picit.*
- Üdv köreinkben neked is, Eia. *Biccentve küldi üdvözletét az uhunak, sosem álltak tőle távol az állatok, kivéve talán az, mit Eeyr küldött elébe nem olyan rég, s faképnél hagyta egy vészterhes pillanatban. Gondolataiba temetkezve iszik egyet, a felkiáltás után, majd az őt kérdező Ennára pillant, s szomorkásan elmosolyodik. ~ Szerzetes... de rég halottam már... ~ sóhajt fel. Megvárja míg Dronrin is kérdez, csak aztán válaszol, kissé távolabbról kezdve.*
- A Fekete Fa Rendje. *Mondja csendesen a lányra nézve.* Ősi és Artheniorban nem ismert rend. Valóban szerzetes voltam... aztán hosszú idő után felhagytam a név viselésével, bár tanaikkal tán nem, magam sem tudom. Épp gyümölcsöt vásároltunk, társammal, s hazafelé, megpihentünk a fogadóban. Szerencsénkre. *Mosolyog bele a pohárba.*
- Emlékezni, nosztalgiázni, elvonulni vagyunk itt... kinek, mi. *Vonja meg a vállát, majd megvárja, míg Shen is hozzáfűzi a magáét, s csak azután kérdez maga is.*
- Nem emlékszem, hogy találkoztunk volna már, jóllehet gyakran megfordulok errefelé. Idevalósiak vagytok? Mármint... a peremterületeken éltek? *Kérdezi csendesen, s bár láthatóan a Lyzendra mosolya kedveltebb ital, mint az Őrült pap, végtére is inni jöttek. Ezért tölt újfent előbb a lányoknak, aztán Shennek is, bár látszólag a férfi hamarosan lefordul a székről.*
- Thuskóval megegyeztünk, hogy néhány pohár után énekversenyt rendezünk. Beneveztek? *Kérdezi halálosan komolyan, bár nehéz megállni mosolyát, szerencsére az áldásos szakáll, mint mindig, most is segít.* Közben elmesélhetnéd, hogy miért vol olyan rossz a napod... *Pillant Ennára érdeklődve.* már, ha nem vagyok tolakodó. Ahogy elnézem Thsukó rögvest elmondja a maga baját. *Húz egy félmosolyt ajkára Shenre pillantva.* Nem igaz? *Kérdezi őt is.*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-16 14:29:33
Üzenet elküldve: 2020-02-16 14:29:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
//Enna, Umon, Thusko, Dronrin//
*Amikor csatlakoznak a két férfihoz, nem hagyja figyelmen kívül, hogy Enna milyen közel helyezi el magához az íját. Azt nem sikerül megfejtenie, hogy ez a lány bizonytalanságának jele, vagy csupán fegyver jelent sokat számra. Az urak Eia felé tett reakciója megmosolyogtatja őt. Hozzászokott már, hogy a bagoly meglepődést, esetleg pánikot kelt, de azért még mindig tud derülni rajtuk.*
-Uraim, ő Eia. Egy tojó uhu bagoly.
*Amikor az ismeretlenek bemutatkoznak elfolyt egy halk kuncogást. Találónak tartja hallott beceneveket, egyet is kell értenie Thuskoval, amikor az a szerelemről és ivásról osztja meg velük gondolatait. Alig láthatóan bólogat, lebiggyeszti ajkait, hogy szomorúságát kifejezze. Az invitálásra közelebb húzódik, amit Eia szemeivel féltőn követ. A madár bármikor képes lenne védelmezni őt haláláig, ami fordított esetben is igaz. Azonban most erre nem lesz szükség. Amikor koccintásra kerül a sor, örömmel emeli magasba ő is poharát, a többiekkel együtt.*
-Egészségünkre!
*Ennához hasonlóan ő is gyorsan lehúzza az italt, majd a mosolyt veszi magához.*
-Mi járatban vagytok erre felé, esetleg valami kaland miatt érkeztetek?
*Kicsit kíváncsiskodik és reméli, hogy nem sérti meg ezzel a kérdéssel asztal társait.*
//Enna, Umon, Thusko, Dronrin//
*Amikor csatlakoznak a két férfihoz, nem hagyja figyelmen kívül, hogy Enna milyen közel helyezi el magához az íját. Azt nem sikerül megfejtenie, hogy ez a lány bizonytalanságának jele, vagy csupán fegyver jelent sokat számra. Az urak Eia felé tett reakciója megmosolyogtatja őt. Hozzászokott már, hogy a bagoly meglepődést, esetleg pánikot kelt, de azért még mindig tud derülni rajtuk.*
-Uraim, ő Eia. Egy tojó uhu bagoly.
*Amikor az ismeretlenek bemutatkoznak elfolyt egy halk kuncogást. Találónak tartja hallott beceneveket, egyet is kell értenie Thuskoval, amikor az a szerelemről és ivásról osztja meg velük gondolatait. Alig láthatóan bólogat, lebiggyeszti ajkait, hogy szomorúságát kifejezze. Az invitálásra közelebb húzódik, amit Eia szemeivel féltőn követ. A madár bármikor képes lenne védelmezni őt haláláig, ami fordított esetben is igaz. Azonban most erre nem lesz szükség. Amikor koccintásra kerül a sor, örömmel emeli magasba ő is poharát, a többiekkel együtt.*
-Egészségünkre!
*Ennához hasonlóan ő is gyorsan lehúzza az italt, majd a mosolyt veszi magához.*
-Mi járatban vagytok erre felé, esetleg valami kaland miatt érkeztetek?
*Kicsit kíváncsiskodik és reméli, hogy nem sérti meg ezzel a kérdéssel asztal társait.*
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-11 17:20:33
Üzenet elküldve: 2020-02-11 17:20:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*Persze Nimeriltől már hallotta a történetet, így van elképzelése a kedvesség mögötti szándékról, de egyelőre élvezi az előnyöket. Közben hallgatja a beszámolót a szöszitől, érdekli is a tenger, de az izgalmas kalandok azok, amikkel fenn lehet tartani az érdeklődését. Mikor elmeséli, hogy eddig még mindig elérték a hajóval a kikötőt egy elhaló ó hangot hallat, hogy csalódottságának hangot adjon. Aztán érkeznek a haramiák, mint kellemes fűszere a történetnek, de végül valami teljesen magasztossá emelt, semmit mondó, de jól csengő végkifejlettet kap. *
-Talmidok? Azok meg mifélék? *Ragadja ki a legérdekesebbnek tűnő foszlányt a terjengősre sikeredett felsorolásból.*
-Aztán mit csinálnak velük? Csak úgy lehúzzák őket a mélybe? Úgy néznek ki, mint mi? *Követel több részletességet ezen a téren, kicsit közelebb is hajol a másikhoz, hátha az inkább csak bizalmasabban árulná el a választ neki.*
-Hát, már meg ne haragudj, de nem biztos, hogy oda én el akarok találni. *Húzza szélesre a szája széleit, az elmondottak alapján, bizonyára ott nagyobb kutyák vadásznak, talán még csordában is, azokkal nem tudná felvenni a versenyt. Na meg a fanatikus népírtók, azokkal sem igazán szeretne közelebbi ismeretségbe keveredni.*
-Azt nem mondanám, hogy most is bármikor azonnal, de talán magamra tudnám erőltetni az illemet, ha jóképű lenne, meg nem lenne egy szadista beteg állat. *Szögezi le a külsőre és a belsőre vonatkozó elvárásait, amelyek számára igazán egyszerűnek tűnnek, hiszen csupán egy-egy van belőlük. Azonban úgy tapasztalta, hogy az ilyen gazdag nemesek, általában mind öreg, tenyérbemászóképű, zsíros falatok, még akkor se tudnák elkapni a kezét, miközben a szütyőjüktől szabadítja meg őket, ha a kizsebelést észre is veszik. Hamarabb fordulna ki a városból, minthogy azok a következő sarokig elcammognak. Nem igazán tudna tisztelni egy ilyen férjet, ha meg az nincs meg, akkor meg eleve bukott ügy lenne. Majd elkezdődik a játék, úgy tűnik, a szöszinek ügyes keze van, bár csak egy, de az érmét jól forgatja. Mindenesetre szűkmarkúan fogja szórni az elismeréseket, már előre tudja, nehogy az elf fejébe szájon valami hülye gondolat, amit később foganatosítana is az ő kárára.*
-Majd azt is meghallgatom. *Jegyzi meg a humoros felszólalásra, minthogy nem szerencsejáték miatt lett félkezű. Eztán dob, ami felettébb felvillanyozza, de érkezik nem sokkal utána az elf dobásai is, ami elsőre nem tűnik olyan vészesnek, másodjára már egészen siralmasnak. ~Na de ez még csak a próba volt, vizet akárhányszor tudok inni.~ Persze látszik rajta, hogy nem igazán örül a szöszi szerencséjének, de ebben a játékban akármikor fordulhat a kocka.*
-Ez van, az első az enyém. *Gyorsan meg is ragadja a felespohárba kitöltött vizet, aztán félreteszi.*
-Remélem nem vagy finnyás, ha másodszorra is víz sikerül, egyelőre csak egy üres pohárkánk van. Nem vagyok szájfájásos. *Aztán ő is előkap egy érmét.*
-Nézzük, mi lesz a második kör tétje. Most én választok, legyen, ha fej alkohol, ha írás, akkor meg maradunk a víznél.*Feldobja, és már pörög is veszettül az arany, hogy aztán előttük, az asztalon érjen földet. Fej. Nagyot sóhajtva tolja kettejük közé az alkoholpárlatot.*
-Akkor kezdődhet is a dolog, végre van rendes tét. Most te kezdesz. *Tolja oda a kockákat a másik kezéhez széles mosollyal. Ezúttal talán az sem aggasztaná, ha megint ő inna, végtére is, ezért jött.*
//Vedelőbajnokság//
*Persze Nimeriltől már hallotta a történetet, így van elképzelése a kedvesség mögötti szándékról, de egyelőre élvezi az előnyöket. Közben hallgatja a beszámolót a szöszitől, érdekli is a tenger, de az izgalmas kalandok azok, amikkel fenn lehet tartani az érdeklődését. Mikor elmeséli, hogy eddig még mindig elérték a hajóval a kikötőt egy elhaló ó hangot hallat, hogy csalódottságának hangot adjon. Aztán érkeznek a haramiák, mint kellemes fűszere a történetnek, de végül valami teljesen magasztossá emelt, semmit mondó, de jól csengő végkifejlettet kap. *
-Talmidok? Azok meg mifélék? *Ragadja ki a legérdekesebbnek tűnő foszlányt a terjengősre sikeredett felsorolásból.*
-Aztán mit csinálnak velük? Csak úgy lehúzzák őket a mélybe? Úgy néznek ki, mint mi? *Követel több részletességet ezen a téren, kicsit közelebb is hajol a másikhoz, hátha az inkább csak bizalmasabban árulná el a választ neki.*
-Hát, már meg ne haragudj, de nem biztos, hogy oda én el akarok találni. *Húzza szélesre a szája széleit, az elmondottak alapján, bizonyára ott nagyobb kutyák vadásznak, talán még csordában is, azokkal nem tudná felvenni a versenyt. Na meg a fanatikus népírtók, azokkal sem igazán szeretne közelebbi ismeretségbe keveredni.*
-Azt nem mondanám, hogy most is bármikor azonnal, de talán magamra tudnám erőltetni az illemet, ha jóképű lenne, meg nem lenne egy szadista beteg állat. *Szögezi le a külsőre és a belsőre vonatkozó elvárásait, amelyek számára igazán egyszerűnek tűnnek, hiszen csupán egy-egy van belőlük. Azonban úgy tapasztalta, hogy az ilyen gazdag nemesek, általában mind öreg, tenyérbemászóképű, zsíros falatok, még akkor se tudnák elkapni a kezét, miközben a szütyőjüktől szabadítja meg őket, ha a kizsebelést észre is veszik. Hamarabb fordulna ki a városból, minthogy azok a következő sarokig elcammognak. Nem igazán tudna tisztelni egy ilyen férjet, ha meg az nincs meg, akkor meg eleve bukott ügy lenne. Majd elkezdődik a játék, úgy tűnik, a szöszinek ügyes keze van, bár csak egy, de az érmét jól forgatja. Mindenesetre szűkmarkúan fogja szórni az elismeréseket, már előre tudja, nehogy az elf fejébe szájon valami hülye gondolat, amit később foganatosítana is az ő kárára.*
-Majd azt is meghallgatom. *Jegyzi meg a humoros felszólalásra, minthogy nem szerencsejáték miatt lett félkezű. Eztán dob, ami felettébb felvillanyozza, de érkezik nem sokkal utána az elf dobásai is, ami elsőre nem tűnik olyan vészesnek, másodjára már egészen siralmasnak. ~Na de ez még csak a próba volt, vizet akárhányszor tudok inni.~ Persze látszik rajta, hogy nem igazán örül a szöszi szerencséjének, de ebben a játékban akármikor fordulhat a kocka.*
-Ez van, az első az enyém. *Gyorsan meg is ragadja a felespohárba kitöltött vizet, aztán félreteszi.*
-Remélem nem vagy finnyás, ha másodszorra is víz sikerül, egyelőre csak egy üres pohárkánk van. Nem vagyok szájfájásos. *Aztán ő is előkap egy érmét.*
-Nézzük, mi lesz a második kör tétje. Most én választok, legyen, ha fej alkohol, ha írás, akkor meg maradunk a víznél.*Feldobja, és már pörög is veszettül az arany, hogy aztán előttük, az asztalon érjen földet. Fej. Nagyot sóhajtva tolja kettejük közé az alkoholpárlatot.*
-Akkor kezdődhet is a dolog, végre van rendes tét. Most te kezdesz. *Tolja oda a kockákat a másik kezéhez széles mosollyal. Ezúttal talán az sem aggasztaná, ha megint ő inna, végtére is, ezért jött.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-10 09:45:51
Üzenet elküldve: 2020-02-10 09:45:51
ÚJ
![>Gaelein Warlin [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11649_1573229392_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*Attól még, hogy főként a taverna üzemeltetésével foglalkozik, a bent lévő események még igenis foglalkoztatják. A sebesült gnóm lányhoz végül megérkezik a segítség Pycta személyében. Sokat hallott már a férfi kimagasló gyógyító erejéről, de eddig még nem volt szerencséje élőben látni egy ilyen gyógyítást. Kíváncsian és csodálattal nézi végig, amint Pycta újra és újra az erejét használva szinte teljesen meggyógyítja a sebesülést. Elképed a hatékonyságon és ezentúl még nagyobb tisztelettel és elismeréssel tekint majd az elfre. A gyógyítás után Pycta távozik is, de előtte még kedvesen elköszön Gaelein-től. Az elf barátságosan viszonozza a köszönést.*
- Minden jót nektek is Pycta! A Fákban Lakó kísérjen utatokon! *Hamar távozik is a kislányával, s ha még Pycta elkapja tekintetét, akkor egy hálás biccentést intéz felé a helyzet orvoslásában.*
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*Attól még, hogy főként a taverna üzemeltetésével foglalkozik, a bent lévő események még igenis foglalkoztatják. A sebesült gnóm lányhoz végül megérkezik a segítség Pycta személyében. Sokat hallott már a férfi kimagasló gyógyító erejéről, de eddig még nem volt szerencséje élőben látni egy ilyen gyógyítást. Kíváncsian és csodálattal nézi végig, amint Pycta újra és újra az erejét használva szinte teljesen meggyógyítja a sebesülést. Elképed a hatékonyságon és ezentúl még nagyobb tisztelettel és elismeréssel tekint majd az elfre. A gyógyítás után Pycta távozik is, de előtte még kedvesen elköszön Gaelein-től. Az elf barátságosan viszonozza a köszönést.*
- Minden jót nektek is Pycta! A Fákban Lakó kísérjen utatokon! *Hamar távozik is a kislányával, s ha még Pycta elkapja tekintetét, akkor egy hálás biccentést intéz felé a helyzet orvoslásában.*
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-09 19:37:03
Üzenet elküldve: 2020-02-09 19:37:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Én egy nagyon gáláns személy vagyok.
*Érkezik a kicsit se egoista kijelentés egy hozzá illő mosoly kíséretében. Ezzel biztos beássa magát a vörös szívébe. Az úgy tűnik meglepte a másikat, hogy a jelenleg jól öltözött uracsot játszó elf egykor a koszos matrózok közt vedelt és csapkodta a rossz életű nők seggét. Bizony, de szép is volt az! Pedig nem a szépségük miatt kellettek. Nem is voltak szépek sokszor. Gyakran viccelődtek is a többiek azzal, hogy ha pinát rajzolnának pár deszkára arra is rátámadna és akkor még a bodnároknak is megspórolná a munkát, hogy lyukat fúrjanak a hordókra. A szükségletei nem is csökkentek, de most már megteheti, hogy a minőségre hajtson. Panaszra nincs oka. A vörös kérdésére mintha természetes lenne úgy válaszol.*
-Hogyne! Elég gyakori dolog az a tengeren. Főleg mert nem egy jól pénzelt hely volt mint például az öreg Lastor flottája, hanem csak egy szegény kereskedőhajó ami éppen, hogy ment. Mindig kellett toldozni-foltozni. Elhagyni nem kellett. Kikötőt mindig értünk el. Persze megesett, hogy tengeri haramiák~Lastor kutyái.~támadtak ránk és megsérültünk. Akkor izgalmas volt a dolog. Furcsa lényeket is látni természetesen. Tudod a világ tele van olyan megmagyarázhatatlan dolgokkal amik túlmutatnak a halandó elme határain. Ott éjszaka mikor egyedül vagy a csillagokkal kapsz egy kis betekintést múltba, jelenbe és jövőbe ahogy életbe és halálba is.*Mereng el egy pillanatra az emléken.*Meg persze ismeretlen tájak, furcsa népek, különös szokások. Vannak akik csak a lábukkal táncolnak, van ahol furcsa pálinkafőzőszerűségből csöveken keresztül szívják a dohányt úgy, hogy körülülik és egymásnak adják. Meg persze a külsőségek is mások. A talmidok területét érdemes elkerülni mert esténként levadásszák a hajó legénységét és elragadják le a tenger fenekére. Pikkelyes humanoidok csontlándzsákkal. Lehet mesélni sokat.
*Állapítja végül meg. Bizony ő egy elég tapasztalt figura és nem csak abban amihez a szociális készségeire volt szüksége. Sőt, mióta nincs a városban annyit azóta nem is annyira tudja mi a helyzet arrafelé. A kérdésre hamar érkezik a válasz. Gondolkodnia se kell rajta.*
-Arthenior felől úgy könnyű, hogy a tisztás felől mész és vágsz át az erdőn a kikötő felé. Esetleg a folyót követed. De nem javaslom, hogy arra járj. Mióta a városőrség feladta és megszállták a tündérkeretet a halálisten szolgái meg, megjelentek Eeyr fanatikus népirtói már nem olyan biztonságos. Régen se volt az, de most főleg.
*Pletykálkodik kicsit. Mondjuk rég volt már ott és nem tudja, de így hallotta. Elég beszédes ma úgy tűnik. A nemességről is részletesen fejti ki a gondolatait. A lány válaszára viszont inkább egy meglepett és kíváncsi kérdéssel válaszol.*
-Tényleg hozzámennél egy idegenhez és feladnád az egyéniséged a jólétért?
*Nem úgy néz ki mintha elítélné a másikat ha, azt mondja igen. Inkább tűnik kíváncsinak. Tényleg érdekli is a lány válasza. Milyen személyiség is ő. A dokinak megvan a maga világképe amiben talán van is hely a vörösnek is. Mindenesetre érdekes téma és jól kezdődik az este. Leülnek és a doki elf örökségének köszönhetően nagyon lazán felpöccinti az érmét és azzal az egy kecével el is kapja. Történetére egy mondatot kap csak. Hogy vizet kell inniuk valóban egy szomorú dolog, de nincs mit tenni. A feltételekre a doki bólint, hogy megértette majd a szabályokra legyint.*
-Ismerem. Játszottam már.*Majd hozzáteszi.*Nyugi nem ettől vesztettem el a kezem.
*Vigyorog és nézi a másik kockáit majd elhúzza a száját annak szerencséjét látva.*
~Akinek a szerelemben... Szóval ma dugás lesz!~
-Tetszik a mosolyod.
*Jegyzi meg aztán fogja a kockákat és dob. Három hármas, egy egyes és egy hatos. A három hármast megtartja és két kockát kézbe veszi.*
-Most azért meleged van egy kicsit nem?
*Aztán dob és meglátva a másik két hármast felrikkant!*
-Igen! De jó vagyok te jó ég! Úgy tűnik a balszerencsés kezem vesztettem el.
*Röhög fel a poénján.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Én egy nagyon gáláns személy vagyok.
*Érkezik a kicsit se egoista kijelentés egy hozzá illő mosoly kíséretében. Ezzel biztos beássa magát a vörös szívébe. Az úgy tűnik meglepte a másikat, hogy a jelenleg jól öltözött uracsot játszó elf egykor a koszos matrózok közt vedelt és csapkodta a rossz életű nők seggét. Bizony, de szép is volt az! Pedig nem a szépségük miatt kellettek. Nem is voltak szépek sokszor. Gyakran viccelődtek is a többiek azzal, hogy ha pinát rajzolnának pár deszkára arra is rátámadna és akkor még a bodnároknak is megspórolná a munkát, hogy lyukat fúrjanak a hordókra. A szükségletei nem is csökkentek, de most már megteheti, hogy a minőségre hajtson. Panaszra nincs oka. A vörös kérdésére mintha természetes lenne úgy válaszol.*
-Hogyne! Elég gyakori dolog az a tengeren. Főleg mert nem egy jól pénzelt hely volt mint például az öreg Lastor flottája, hanem csak egy szegény kereskedőhajó ami éppen, hogy ment. Mindig kellett toldozni-foltozni. Elhagyni nem kellett. Kikötőt mindig értünk el. Persze megesett, hogy tengeri haramiák~Lastor kutyái.~támadtak ránk és megsérültünk. Akkor izgalmas volt a dolog. Furcsa lényeket is látni természetesen. Tudod a világ tele van olyan megmagyarázhatatlan dolgokkal amik túlmutatnak a halandó elme határain. Ott éjszaka mikor egyedül vagy a csillagokkal kapsz egy kis betekintést múltba, jelenbe és jövőbe ahogy életbe és halálba is.*Mereng el egy pillanatra az emléken.*Meg persze ismeretlen tájak, furcsa népek, különös szokások. Vannak akik csak a lábukkal táncolnak, van ahol furcsa pálinkafőzőszerűségből csöveken keresztül szívják a dohányt úgy, hogy körülülik és egymásnak adják. Meg persze a külsőségek is mások. A talmidok területét érdemes elkerülni mert esténként levadásszák a hajó legénységét és elragadják le a tenger fenekére. Pikkelyes humanoidok csontlándzsákkal. Lehet mesélni sokat.
*Állapítja végül meg. Bizony ő egy elég tapasztalt figura és nem csak abban amihez a szociális készségeire volt szüksége. Sőt, mióta nincs a városban annyit azóta nem is annyira tudja mi a helyzet arrafelé. A kérdésre hamar érkezik a válasz. Gondolkodnia se kell rajta.*
-Arthenior felől úgy könnyű, hogy a tisztás felől mész és vágsz át az erdőn a kikötő felé. Esetleg a folyót követed. De nem javaslom, hogy arra járj. Mióta a városőrség feladta és megszállták a tündérkeretet a halálisten szolgái meg, megjelentek Eeyr fanatikus népirtói már nem olyan biztonságos. Régen se volt az, de most főleg.
*Pletykálkodik kicsit. Mondjuk rég volt már ott és nem tudja, de így hallotta. Elég beszédes ma úgy tűnik. A nemességről is részletesen fejti ki a gondolatait. A lány válaszára viszont inkább egy meglepett és kíváncsi kérdéssel válaszol.*
-Tényleg hozzámennél egy idegenhez és feladnád az egyéniséged a jólétért?
*Nem úgy néz ki mintha elítélné a másikat ha, azt mondja igen. Inkább tűnik kíváncsinak. Tényleg érdekli is a lány válasza. Milyen személyiség is ő. A dokinak megvan a maga világképe amiben talán van is hely a vörösnek is. Mindenesetre érdekes téma és jól kezdődik az este. Leülnek és a doki elf örökségének köszönhetően nagyon lazán felpöccinti az érmét és azzal az egy kecével el is kapja. Történetére egy mondatot kap csak. Hogy vizet kell inniuk valóban egy szomorú dolog, de nincs mit tenni. A feltételekre a doki bólint, hogy megértette majd a szabályokra legyint.*
-Ismerem. Játszottam már.*Majd hozzáteszi.*Nyugi nem ettől vesztettem el a kezem.
*Vigyorog és nézi a másik kockáit majd elhúzza a száját annak szerencséjét látva.*
~Akinek a szerelemben... Szóval ma dugás lesz!~
-Tetszik a mosolyod.
*Jegyzi meg aztán fogja a kockákat és dob. Három hármas, egy egyes és egy hatos. A három hármast megtartja és két kockát kézbe veszi.*
-Most azért meleged van egy kicsit nem?
*Aztán dob és meglátva a másik két hármast felrikkant!*
-Igen! De jó vagyok te jó ég! Úgy tűnik a balszerencsés kezem vesztettem el.
*Röhög fel a poénján.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-09 14:26:09
Üzenet elküldve: 2020-02-09 14:26:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
-Igazán gáláns ajánlat. *Mondja széles mosollyal a felajánlásra, már szemei előtt meg is jelenik a kép, ahogy ketten egy tányérból eszegetnek, és, ahogy kanállal eteti a szöszit. ~Még mit nem, álmaiban.~ Majd az elf múltjára terelődik a szó, kicsit meglepve pislog, mert nem gondolta volna, hogy a szöszi kimerészkedett valaha is a tengerre. Nem igazán tudja elképzelni, ahogy ez a magára nem keveset adó férfi, már hetek óta egyetlen ladikban hánykolódik, többedmagával. ~Talán pont ezért is veszi most körül magát nőkkel.~ Közben megfordul a fejében, hogy neki aztán biztos, hogy ilyen szép haja sosem lesz, mint amaznak. Aztán felvetődik a vérfertőzés is, amit mindig is magától távol álló dolognak tartott, most sincsen ez másképp, nem tud hozzászólni.*
-És mondd! Volt, hogy már léket kapott a hajó alattatok és el kellett hagyni? Esetleg láttál odakint furcsa lényeket? *Ő maga még az erdei állatoktól is tart, mert nem ismeri őket városi lévén, nemhogy odakint a tengeren, hiszen még úszni sem tud! *
-Még nem igazán jártam a kikötőben, vagy csak ennyire nem hagyott bennem nyomot? Az merre is van? *Mert mikor a környékre tévedt, elég sokat éjszaka haladt, nehogy nappal valaki kiszúrja, így a tájat sem volt ideje jobban megnézi, akár a dokkoknál is áthaladhatott volna. Aztán feltárja a nemes kisasszonyi lét sanyarú és rögös útját előtte, amin csak mosolyog. Nem fognak ezen most összekapni, de szegényen ez egészen jó ajánlatnak tűnik, bár, hogy ő mennyire viselné el, hogy utasítgatják az megint más. Azok meg így vannak nevelve.*
-Hát, ha az apámból indulnánk ki, biztos jól jártam volna, ha az ő köreiből kerül ki a férjem. *Miután kimondta, csak aztán kap észbe, hogy ez milyen szarul is hangzik, az ő szájából. Sosem volt híve az elköteleződésnek, eddig. Így visszagondolva viszont, ha maradhatott volna abban a városban még azt is bevállalta volna, hogy hozzámegy ahhoz a bajtársához, aki most neki a legjobban hiányzik.*
-Biztos ügyes lehetett. *Azt nem teszi hozzá, hogy ilyesmit ők is gyakran játszottak, a kézügyesség ugye nélkülözhetetlen volt számukra a mindennapi betevő előteremtéséhez, de neki nem igazán ment. Aztán jön hirtelen az instrukció, már csak annyi ideje van, hogy szemével kövesse az érme pörgését a levegőben, majd az érkeztét.*
-Szóval fej. *Leplezni is alig tudja a csalódottságot a szemeiben. De nincs mit tenni, kikészíti kettejük közé a vízzel teli felespoharat, majd elkezdi a tenyereiben pörgetni a kockákat.*
-Akkor én kezdek. A vesztes issza meg. *Köti ki a dolgot.*
-Mindjárt vízzel kezdünk, csak bemelegítésnek lesz jó. *Csalódott, de tudja, ő találta ki ezt, nehogy túl hamar egymáson fekve találják magukat a fogadó közepén. Az nem lenne szép látvány, meg érzés sem, lerészegedni csak szépen lassan érdemes.*
-Szóval, két egyforma szám, az Egyes, kétszer kettő egyforma szám már Kettes, ha három azonos érték sikerül, akkor Triós, a három azonos és kettő egyforma az a Teli, a négy azonos szám a Vadász és ha egymás után jönnek a számok az a Sor. Az öt egyforma nyilván a legnagyobb, alatta van a Vadász, alatta meg a Sor, aztán a Teli, a Triós, Kettes és Egyes. Remélem elraktároztad. *Jegyzi még meg a végén, mert már dob is és gurulnak bátran a fakockák az asztalon. A végeredmény kettő darab hatos, kettő négyes és egy egyes lesz. Egészen elégedetten nézegeti a kockáit, aztán felveszi az egyes értékűt.*
-Egyszer újra lehet dobni belőle akármennyit. *Közli, majd elhajítja az egy darab kockáját és izgatottan figyel. Úgy néz ki a szerencse mellé pártol, mert négyes gurul ki belőle, amire egyre csak szélesedik a mosolya, bár talán most jobban esne neki egy feles, de a győzelemmel is beérné, egyelőre.*
-Ez kettő hatos és három négyes. Teli. Elsőre nem is rossz. *Majd miután a másik is megnézte őket, odatolja neki.*
-Nézzük milyen szerencsés a maradék kezed doki. *Látszik rajta, már nagyon nyeregben érzi magát, szemei előtt megjelenik a szöszi, miközben éppen a vizet próbálja leküzdeni a torkán.*
//Vedelőbajnokság//
-Igazán gáláns ajánlat. *Mondja széles mosollyal a felajánlásra, már szemei előtt meg is jelenik a kép, ahogy ketten egy tányérból eszegetnek, és, ahogy kanállal eteti a szöszit. ~Még mit nem, álmaiban.~ Majd az elf múltjára terelődik a szó, kicsit meglepve pislog, mert nem gondolta volna, hogy a szöszi kimerészkedett valaha is a tengerre. Nem igazán tudja elképzelni, ahogy ez a magára nem keveset adó férfi, már hetek óta egyetlen ladikban hánykolódik, többedmagával. ~Talán pont ezért is veszi most körül magát nőkkel.~ Közben megfordul a fejében, hogy neki aztán biztos, hogy ilyen szép haja sosem lesz, mint amaznak. Aztán felvetődik a vérfertőzés is, amit mindig is magától távol álló dolognak tartott, most sincsen ez másképp, nem tud hozzászólni.*
-És mondd! Volt, hogy már léket kapott a hajó alattatok és el kellett hagyni? Esetleg láttál odakint furcsa lényeket? *Ő maga még az erdei állatoktól is tart, mert nem ismeri őket városi lévén, nemhogy odakint a tengeren, hiszen még úszni sem tud! *
-Még nem igazán jártam a kikötőben, vagy csak ennyire nem hagyott bennem nyomot? Az merre is van? *Mert mikor a környékre tévedt, elég sokat éjszaka haladt, nehogy nappal valaki kiszúrja, így a tájat sem volt ideje jobban megnézi, akár a dokkoknál is áthaladhatott volna. Aztán feltárja a nemes kisasszonyi lét sanyarú és rögös útját előtte, amin csak mosolyog. Nem fognak ezen most összekapni, de szegényen ez egészen jó ajánlatnak tűnik, bár, hogy ő mennyire viselné el, hogy utasítgatják az megint más. Azok meg így vannak nevelve.*
-Hát, ha az apámból indulnánk ki, biztos jól jártam volna, ha az ő köreiből kerül ki a férjem. *Miután kimondta, csak aztán kap észbe, hogy ez milyen szarul is hangzik, az ő szájából. Sosem volt híve az elköteleződésnek, eddig. Így visszagondolva viszont, ha maradhatott volna abban a városban még azt is bevállalta volna, hogy hozzámegy ahhoz a bajtársához, aki most neki a legjobban hiányzik.*
-Biztos ügyes lehetett. *Azt nem teszi hozzá, hogy ilyesmit ők is gyakran játszottak, a kézügyesség ugye nélkülözhetetlen volt számukra a mindennapi betevő előteremtéséhez, de neki nem igazán ment. Aztán jön hirtelen az instrukció, már csak annyi ideje van, hogy szemével kövesse az érme pörgését a levegőben, majd az érkeztét.*
-Szóval fej. *Leplezni is alig tudja a csalódottságot a szemeiben. De nincs mit tenni, kikészíti kettejük közé a vízzel teli felespoharat, majd elkezdi a tenyereiben pörgetni a kockákat.*
-Akkor én kezdek. A vesztes issza meg. *Köti ki a dolgot.*
-Mindjárt vízzel kezdünk, csak bemelegítésnek lesz jó. *Csalódott, de tudja, ő találta ki ezt, nehogy túl hamar egymáson fekve találják magukat a fogadó közepén. Az nem lenne szép látvány, meg érzés sem, lerészegedni csak szépen lassan érdemes.*
-Szóval, két egyforma szám, az Egyes, kétszer kettő egyforma szám már Kettes, ha három azonos érték sikerül, akkor Triós, a három azonos és kettő egyforma az a Teli, a négy azonos szám a Vadász és ha egymás után jönnek a számok az a Sor. Az öt egyforma nyilván a legnagyobb, alatta van a Vadász, alatta meg a Sor, aztán a Teli, a Triós, Kettes és Egyes. Remélem elraktároztad. *Jegyzi még meg a végén, mert már dob is és gurulnak bátran a fakockák az asztalon. A végeredmény kettő darab hatos, kettő négyes és egy egyes lesz. Egészen elégedetten nézegeti a kockáit, aztán felveszi az egyes értékűt.*
-Egyszer újra lehet dobni belőle akármennyit. *Közli, majd elhajítja az egy darab kockáját és izgatottan figyel. Úgy néz ki a szerencse mellé pártol, mert négyes gurul ki belőle, amire egyre csak szélesedik a mosolya, bár talán most jobban esne neki egy feles, de a győzelemmel is beérné, egyelőre.*
-Ez kettő hatos és három négyes. Teli. Elsőre nem is rossz. *Majd miután a másik is megnézte őket, odatolja neki.*
-Nézzük milyen szerencsés a maradék kezed doki. *Látszik rajta, már nagyon nyeregben érzi magát, szemei előtt megjelenik a szöszi, miközben éppen a vizet próbálja leküzdeni a torkán.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-09 14:23:56
Üzenet elküldve: 2020-02-09 14:23:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*Gaelein remekül vezeti a tavernát, s bár ez az első látogatása az intézményben, láthatóan a medrükben haladnak a dolgok az Umon által alapított erdei fogadóban.
Az elf pultos is segít megtalálni a sebesültet és az utolsóként elmondott fohász után úgy tűnik, Cilanney bokája tökéletesen meggyógyult. Hála a Fákban Lakónak.*
- Örülök. *Válaszol mosolyogva a gnóm lány szavaira, miszerint szerinte is rendben van már a bokája. Felállva a vörös lány előtt visszahúzza kezeire a páncélkesztyűket.
A felajánlást kurta biccentéssel köszöni meg. Bár szerénynek tartják, nem kezd el ellenkezni. Hisz ha nem veszi igénybe a meghívást, akkor nem kell ellenkeznie. De egyszer jól jöhet még a meghívás.*
- Köszönjük. *Válaszol halovány mosollyal, majd Niev felé tekint, hogy a kicsi még mindig a kemence párkányán van-e még. De úgy tűnik, még alszik a kislány.
Bármennyire is legyen karakán és határozott Cilanney megjelenése, az erdőmélyi elfnek nincs oka ellenkezni, de ki sem neveti, hisz az nem volna helyénvaló. Az aranyakkal teli szütyőt már vonakodóbban veszi át, de átveszi.*
- Ez természetes. *Mondja a hálálkodásra, hogy a gnóm lány miatt eljött ide. Ez számára tényleg természetes, hogy segít másokon. Hisz nem csak ököllel és karddal lehet segíteni. A páncélos csuhás sokkal jobban örülne neki, ha így segíthetne, nem pedig harcosként.*
- Úgy lesz. *Pillant újra a kislány felé, amikor szóba kerül.*
- Úgyis szeretne egy fülbevalót. *Mosolyodik el, láthatóan kenyérre lehetne kenni, ha a kislányról van szó.*
- Most viszont mennem kell, a városba indultunk. *Mondja még Cilanneynek.*
- Az Erdő Szíve áldjon és vigyázzon rád. *Hajtja meg kicsit magát és visszaindul a kemencéhez, ahol Nievesha fekszik. Óvatosan felemeli az ölébe és megindul vele kifelé.*
- Minden jót, Gaelein, a Fákban Lakó áldása kísérjen. *Köszön el a pultos elftől, majd egy pillantással a bent lévőktől és már ki is lép az ajtón, hogy odakint eloldja Éjvihart és ruganyosan, a kislánnyal a karjában fellendüljön a nyeregbe, ha addig nem ébredt volna fel.
A következő percekben már újra az Arthenior felé vezető úton halad, ezúttal már kicsit gyorsabban.*
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*Gaelein remekül vezeti a tavernát, s bár ez az első látogatása az intézményben, láthatóan a medrükben haladnak a dolgok az Umon által alapított erdei fogadóban.
Az elf pultos is segít megtalálni a sebesültet és az utolsóként elmondott fohász után úgy tűnik, Cilanney bokája tökéletesen meggyógyult. Hála a Fákban Lakónak.*
- Örülök. *Válaszol mosolyogva a gnóm lány szavaira, miszerint szerinte is rendben van már a bokája. Felállva a vörös lány előtt visszahúzza kezeire a páncélkesztyűket.
A felajánlást kurta biccentéssel köszöni meg. Bár szerénynek tartják, nem kezd el ellenkezni. Hisz ha nem veszi igénybe a meghívást, akkor nem kell ellenkeznie. De egyszer jól jöhet még a meghívás.*
- Köszönjük. *Válaszol halovány mosollyal, majd Niev felé tekint, hogy a kicsi még mindig a kemence párkányán van-e még. De úgy tűnik, még alszik a kislány.
Bármennyire is legyen karakán és határozott Cilanney megjelenése, az erdőmélyi elfnek nincs oka ellenkezni, de ki sem neveti, hisz az nem volna helyénvaló. Az aranyakkal teli szütyőt már vonakodóbban veszi át, de átveszi.*
- Ez természetes. *Mondja a hálálkodásra, hogy a gnóm lány miatt eljött ide. Ez számára tényleg természetes, hogy segít másokon. Hisz nem csak ököllel és karddal lehet segíteni. A páncélos csuhás sokkal jobban örülne neki, ha így segíthetne, nem pedig harcosként.*
- Úgy lesz. *Pillant újra a kislány felé, amikor szóba kerül.*
- Úgyis szeretne egy fülbevalót. *Mosolyodik el, láthatóan kenyérre lehetne kenni, ha a kislányról van szó.*
- Most viszont mennem kell, a városba indultunk. *Mondja még Cilanneynek.*
- Az Erdő Szíve áldjon és vigyázzon rád. *Hajtja meg kicsit magát és visszaindul a kemencéhez, ahol Nievesha fekszik. Óvatosan felemeli az ölébe és megindul vele kifelé.*
- Minden jót, Gaelein, a Fákban Lakó áldása kísérjen. *Köszön el a pultos elftől, majd egy pillantással a bent lévőktől és már ki is lép az ajtón, hogy odakint eloldja Éjvihart és ruganyosan, a kislánnyal a karjában fellendüljön a nyeregbe, ha addig nem ébredt volna fel.
A következő percekben már újra az Arthenior felé vezető úton halad, ezúttal már kicsit gyorsabban.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-08 23:38:34
Üzenet elküldve: 2020-02-08 23:38:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
-Ha megkívánod kaphatsz az enyémből.
*Von vállat. Nem zavarná a dolog amúgy keveset eszik főleg ha iszik. Csak ez, hogy túrós csuszáról beszélt nem tett jót neki. Azt, hogy az egykedvű megjegyzése hangulatromboló lett volna nem vette észre. Őt nem annyira érdekli a dolog. Vagyis most inkább viccesnek találja.*
-Ah! Ez van. Nem gáz.
*Jelenti ki váll vonva. Ezek után számára mindenesetre még ennél is viccesebb témára terelődik a szó. "Úri"-nak nevezi a vörös fattyú amin jót mosolyog.*
-Láttál volna hajóorvos koromba. Vagy elég volna a kikötőben szétnézned egyből véleményt változtatnál. Amúgy bár nem volt se húgom, se nővérem, de sose vonzott a vérfertőzéses téma.
*Vallja be őszintén csak úgy. A következő mondatra is csak mosolyog.*
-Azért vannak sokan mert sok a föld, amit kisajátíthatnak. Amúgy pont nemes kisasszonynak nem egy élmény lenni. Tessék tökéletes bábnak lenni mindig, szépen mosolyogni a kis kalitkádban és legalább egy fiút szülni az uradnak akit apuci választott ki. Vagy más szóval akinek apuci adott el kilóra mint egy borjút. Közülük még van is amelyiket tudom szánni.
*Az elf legalább annyira éles nyelvvel beszél a kékvérűekről mint a lány az elfekről. Érdekes témák ezek. A dokinak mindenesetre meghozták e kedvét az italhoz. Persze ez még nem jelenti, azt hogy az alapvető udvariasságról meg kell feledkezni. Kihúzza a széket a vörösnek és be is tolja amihez kéz híján egy kicsit a lábával is rásegít. Persze csak óvatosan. A másik megjegyzésére egy pimasz vigyorral kísért visszakérdezés a válasza.*
-Valóban?
~Szívesen leköteleznélek ehhez az asztalhoz egy száll kis szakadt alig takaró ruhaanyagban cicám!~
*Ettől a kellemes gondolattól vidám mosollyal csüccsen le a másikkal szemben és gondolkodik el a vörös megjegyzésén. Alaposan megfontolja a dolgot.*
-Úgy talán még megiható. Akkor én meg igyekszem elhinni.
*Vigyorog vidáman. A szabályokra izgatottan bólogat. Tetszik neki a játék. Szereti feldobni a dolgokat. Arra pedig, hogy a vörös akar kezdeni előhalászik egy érmét.*
-Volt egy cimborám csak Bűvésznek hívtuk. Ő tudta az ujja hegyén pörgetni, meg átpöckölni a másik kezébe úgy, hogy két ujjal fogta meg. Ő nagyon tudott csak cseled volt. Néha csalt. Ha írás iszol!
*Felpöcköli. Az érme párat pördül a levegőbe majd az elf kinyújtott tenyerébe érkezik fejjel fölfelé. A doki pedig csak mosolyog.*
-Aztán nehogy béka nőjön a hasadba.
//Vedelőbajnokság//
-Ha megkívánod kaphatsz az enyémből.
*Von vállat. Nem zavarná a dolog amúgy keveset eszik főleg ha iszik. Csak ez, hogy túrós csuszáról beszélt nem tett jót neki. Azt, hogy az egykedvű megjegyzése hangulatromboló lett volna nem vette észre. Őt nem annyira érdekli a dolog. Vagyis most inkább viccesnek találja.*
-Ah! Ez van. Nem gáz.
*Jelenti ki váll vonva. Ezek után számára mindenesetre még ennél is viccesebb témára terelődik a szó. "Úri"-nak nevezi a vörös fattyú amin jót mosolyog.*
-Láttál volna hajóorvos koromba. Vagy elég volna a kikötőben szétnézned egyből véleményt változtatnál. Amúgy bár nem volt se húgom, se nővérem, de sose vonzott a vérfertőzéses téma.
*Vallja be őszintén csak úgy. A következő mondatra is csak mosolyog.*
-Azért vannak sokan mert sok a föld, amit kisajátíthatnak. Amúgy pont nemes kisasszonynak nem egy élmény lenni. Tessék tökéletes bábnak lenni mindig, szépen mosolyogni a kis kalitkádban és legalább egy fiút szülni az uradnak akit apuci választott ki. Vagy más szóval akinek apuci adott el kilóra mint egy borjút. Közülük még van is amelyiket tudom szánni.
*Az elf legalább annyira éles nyelvvel beszél a kékvérűekről mint a lány az elfekről. Érdekes témák ezek. A dokinak mindenesetre meghozták e kedvét az italhoz. Persze ez még nem jelenti, azt hogy az alapvető udvariasságról meg kell feledkezni. Kihúzza a széket a vörösnek és be is tolja amihez kéz híján egy kicsit a lábával is rásegít. Persze csak óvatosan. A másik megjegyzésére egy pimasz vigyorral kísért visszakérdezés a válasza.*
-Valóban?
~Szívesen leköteleznélek ehhez az asztalhoz egy száll kis szakadt alig takaró ruhaanyagban cicám!~
*Ettől a kellemes gondolattól vidám mosollyal csüccsen le a másikkal szemben és gondolkodik el a vörös megjegyzésén. Alaposan megfontolja a dolgot.*
-Úgy talán még megiható. Akkor én meg igyekszem elhinni.
*Vigyorog vidáman. A szabályokra izgatottan bólogat. Tetszik neki a játék. Szereti feldobni a dolgokat. Arra pedig, hogy a vörös akar kezdeni előhalászik egy érmét.*
-Volt egy cimborám csak Bűvésznek hívtuk. Ő tudta az ujja hegyén pörgetni, meg átpöckölni a másik kezébe úgy, hogy két ujjal fogta meg. Ő nagyon tudott csak cseled volt. Néha csalt. Ha írás iszol!
*Felpöcköli. Az érme párat pördül a levegőbe majd az elf kinyújtott tenyerébe érkezik fejjel fölfelé. A doki pedig csak mosolyog.*
-Aztán nehogy béka nőjön a hasadba.
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-08 19:21:16
Üzenet elküldve: 2020-02-08 19:21:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
-Igen, jól hangzik, de én már ettem. *A leves amúgy sem segít sokat, csak a pia hatására, majd hamarabb kikívánkozik az emberből, úgy gondolja. A második, kicsit siralmasabb hangvételű kijelentés, már sokkalta inkább hangulatromboló, mint kapcsolatépítő jellegű, mármint ő most így érzi. Ha humoránál lenne, akkor azért rákérdezne, mi is lenne az a minden, hiszen költői túlzásnak értékeli, főleg így, hogy van fedél a szöszi feje felett és úgy vette észre, most szépen el is boldogul. Arról nem is beszélve, hogy még van két ép lába és egy ép keze.*
-Ez mindenképpen sajnálatos, részvétem. *Nem szeretné még jobban mélyíteni a dolgot, az kéne még, hogy siralmukban igyanak, aztán meg egymás vállán sírják ki részegen minden bánatukat a szobában.*
-Én nem kételkedem benne, hogy úri elf vagy, minden elf az. *Mondja gúnyosan, mert ő így tapasztalta, az elfek mindig úgy fennhordják az orrukat, hogy akár már a fajtájuk miatt is kapniuk kéne címet.*
-Biztos nem rossz az, azért vannak olyan sokan. *Szívesen elfogadna egy nemesi címet, meg hozzá egy földterületet, ha csak úgy valaki odaadná neki vagy megörökölné régen nem látott apjától. Aztán érkezik a hír, hogy a férfi nem zárkózik el annyira a víztől sem, nagy megkönnyebbülésére, azért remélte titkon, hogy ennyi rugalmasság szorult belé.*
-Lekötelezel. *Bazsalyog, majd azért megjegyzi. Bár, hogy ilyen savanyú volt az ábrázata, annak csakis a doki az oka, egyrészt a komoly témaindító mondatai, meg az a furcsán, egy másik kéjsóvár elfre hajazó képe. De talán el tud vonatkoztatni az egésztől, egy alkohol ittas éjszaka erejéig. *
-Majd azt hazudom, hogy ebbe a vízbe csak békák töcsköltek. *Mondja teljesen komoly képpel, remélve, hogy a másik érti az ő viccét is. Aztán már bele is vághatnak a dologba.*
-Szóval akkor dobj fel egy érmét, hogy víz lesz a pohárban vagy párlat. Aztán dobok én először a kockákkal. *Javasolja, hiszen már úgy megszokta a kockák dörzsölgetését a tenyerei között, nem szívesen adná át, hogy már így bemelegítette őket. ~Értem, hogy most jót fogok dobni.~*
//Vedelőbajnokság//
-Igen, jól hangzik, de én már ettem. *A leves amúgy sem segít sokat, csak a pia hatására, majd hamarabb kikívánkozik az emberből, úgy gondolja. A második, kicsit siralmasabb hangvételű kijelentés, már sokkalta inkább hangulatromboló, mint kapcsolatépítő jellegű, mármint ő most így érzi. Ha humoránál lenne, akkor azért rákérdezne, mi is lenne az a minden, hiszen költői túlzásnak értékeli, főleg így, hogy van fedél a szöszi feje felett és úgy vette észre, most szépen el is boldogul. Arról nem is beszélve, hogy még van két ép lába és egy ép keze.*
-Ez mindenképpen sajnálatos, részvétem. *Nem szeretné még jobban mélyíteni a dolgot, az kéne még, hogy siralmukban igyanak, aztán meg egymás vállán sírják ki részegen minden bánatukat a szobában.*
-Én nem kételkedem benne, hogy úri elf vagy, minden elf az. *Mondja gúnyosan, mert ő így tapasztalta, az elfek mindig úgy fennhordják az orrukat, hogy akár már a fajtájuk miatt is kapniuk kéne címet.*
-Biztos nem rossz az, azért vannak olyan sokan. *Szívesen elfogadna egy nemesi címet, meg hozzá egy földterületet, ha csak úgy valaki odaadná neki vagy megörökölné régen nem látott apjától. Aztán érkezik a hír, hogy a férfi nem zárkózik el annyira a víztől sem, nagy megkönnyebbülésére, azért remélte titkon, hogy ennyi rugalmasság szorult belé.*
-Lekötelezel. *Bazsalyog, majd azért megjegyzi. Bár, hogy ilyen savanyú volt az ábrázata, annak csakis a doki az oka, egyrészt a komoly témaindító mondatai, meg az a furcsán, egy másik kéjsóvár elfre hajazó képe. De talán el tud vonatkoztatni az egésztől, egy alkohol ittas éjszaka erejéig. *
-Majd azt hazudom, hogy ebbe a vízbe csak békák töcsköltek. *Mondja teljesen komoly képpel, remélve, hogy a másik érti az ő viccét is. Aztán már bele is vághatnak a dologba.*
-Szóval akkor dobj fel egy érmét, hogy víz lesz a pohárban vagy párlat. Aztán dobok én először a kockákkal. *Javasolja, hiszen már úgy megszokta a kockák dörzsölgetését a tenyerei között, nem szívesen adná át, hogy már így bemelegítette őket. ~Értem, hogy most jót fogok dobni.~*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-08 17:09:03
Üzenet elküldve: 2020-02-08 17:09:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*Pycta is láthatja, hogy bár sokat javult a lába, például már nem dagadt, nem olyan lila, sőt, már-már épnek tűnik, mozdításra mégis ráncba szalad az okos tekintet feletti homlok. Belenyilall, de ahogy az elf látja, nem habozik újra megnyugtatni a gnóm lányt. Cilanneynek nincs más dolga, mint bízni az eddigi tapasztalatban s hinni, hogy a következő varázs azt az utolsó kis kellemetlenséget is elűzi. Immár csendben, teljes bizalommal tekintetében figyeli a már ismert mozzanatot, mormogást, az előre hulló holdsugárhoz hasonlatos ezüstös tincseket. Kezeit továbbra is a bőr kötéses könyvön nyugtatja, s már nem is morzsolgatja a sarkát.*
- Hát... *mozgatja meg a bokáját újra, mikor Pycta végez a varázzsal.*
- Azt hiszem, egészen... *Ráncolt homloka egészen kisimul* egészen ép érzés. *Pislog párat az okuláré mögött, ahogy boldog, megnyugvó mosolya egészen őszintébe hajlik. Éjkék szemei felragyognak.*
- Igazán köszönöm, kérem, hadd háláljam meg. A Dharlarann család nevében, ha a városban járnak, a templom melletti különös spalettás, kisebb kúria mindig nyitva áll önök előtt. *Fújja a magáét. Cilaney számít némi ellenkezésre, mert az erdei népekről így hírlik, mérhetetlen szerények.*
- Ne is próbálja elhárítani, *emeli fel kicsiny kezét elhárítandó, bár lehet, Pycta meg sem akart szólalni* mert úgysem engedem *makacskodik ellentmondást nem tűrően, s most egészen kisasszonyosan húzza ki derekát, majd áll fel, könyvet oldalt letéve oda, ahol korábban lábát pihentette, s gondosan megigazgatja szoknyáján a ráncokat.
Akár mennyire is pici az erdei elf gyógyítóhoz képest, azért a kis karakán jelleme talán ellensúlyozhat ezen, másoknak pedig talán csupán mosolyogtató jelenség, esetleg bosszantó. Úgy csinál, mint aki meg sem hallja, ha netán elhárítaná a hálát az elf. Amúgy lehet, hogy nem is próbálna ellenkezni, de Cilanney már csak ilyen.*
- Ebből pedig * nyújt át egy kisebb erszényt Pycta del Ventusnak, mely gondosan kiporciózott 150 aranyat tartalmaz.
* ha mást nem, a kislánynak vegyen valamit. Köszönöm, hogy idefáradt miattam.
* Jól lehet ha egy szuszra sikerül mindezt elmondania, cseppet sem tűnik úgy, hogy kifulladt volna. Arca pedig és tartása is egészségében boldog, teremtés benyomását keltheti.*
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*Pycta is láthatja, hogy bár sokat javult a lába, például már nem dagadt, nem olyan lila, sőt, már-már épnek tűnik, mozdításra mégis ráncba szalad az okos tekintet feletti homlok. Belenyilall, de ahogy az elf látja, nem habozik újra megnyugtatni a gnóm lányt. Cilanneynek nincs más dolga, mint bízni az eddigi tapasztalatban s hinni, hogy a következő varázs azt az utolsó kis kellemetlenséget is elűzi. Immár csendben, teljes bizalommal tekintetében figyeli a már ismert mozzanatot, mormogást, az előre hulló holdsugárhoz hasonlatos ezüstös tincseket. Kezeit továbbra is a bőr kötéses könyvön nyugtatja, s már nem is morzsolgatja a sarkát.*
- Hát... *mozgatja meg a bokáját újra, mikor Pycta végez a varázzsal.*
- Azt hiszem, egészen... *Ráncolt homloka egészen kisimul* egészen ép érzés. *Pislog párat az okuláré mögött, ahogy boldog, megnyugvó mosolya egészen őszintébe hajlik. Éjkék szemei felragyognak.*
- Igazán köszönöm, kérem, hadd háláljam meg. A Dharlarann család nevében, ha a városban járnak, a templom melletti különös spalettás, kisebb kúria mindig nyitva áll önök előtt. *Fújja a magáét. Cilaney számít némi ellenkezésre, mert az erdei népekről így hírlik, mérhetetlen szerények.*
- Ne is próbálja elhárítani, *emeli fel kicsiny kezét elhárítandó, bár lehet, Pycta meg sem akart szólalni* mert úgysem engedem *makacskodik ellentmondást nem tűrően, s most egészen kisasszonyosan húzza ki derekát, majd áll fel, könyvet oldalt letéve oda, ahol korábban lábát pihentette, s gondosan megigazgatja szoknyáján a ráncokat.
Akár mennyire is pici az erdei elf gyógyítóhoz képest, azért a kis karakán jelleme talán ellensúlyozhat ezen, másoknak pedig talán csupán mosolyogtató jelenség, esetleg bosszantó. Úgy csinál, mint aki meg sem hallja, ha netán elhárítaná a hálát az elf. Amúgy lehet, hogy nem is próbálna ellenkezni, de Cilanney már csak ilyen.*
- Ebből pedig * nyújt át egy kisebb erszényt Pycta del Ventusnak, mely gondosan kiporciózott 150 aranyat tartalmaz.
* ha mást nem, a kislánynak vegyen valamit. Köszönöm, hogy idefáradt miattam.* Jól lehet ha egy szuszra sikerül mindezt elmondania, cseppet sem tűnik úgy, hogy kifulladt volna. Arca pedig és tartása is egészségében boldog, teremtés benyomását keltheti.*
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-07 23:29:51
Üzenet elküldve: 2020-02-07 23:29:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*Az urak és hölgyek párosa egészen jól alakul. Miattuk biztos nem lesz gondja. Talán mindenki megtalálja a gyógyírt a bánatára. Egy újabb belépő elf vendég jön, aki látásból biztosan ismer.*
- A Fákban lakó hozott Pycta! *A nevét már úgy tűnik ismeri a csuhátlan csuhás, ami megtisztelő a köreikben. A sebesültre terelve a szót azonnal kapcsol.*
- Igen a gnóm kisasszony. Ott is van. *Diszkréten mutat a gnóm hölgy felé, de addigra már Pycta is felismeri a beteget. A kisasszony bizonyosan jó kezekben lesz, hiszen Pycta híresen jó gyógyító és ezt mindenki jól tudja MilOchass szerte. A továbbiakban nem aggódik a gnóm hölgy miatt mert a legjobb gyógyító kezében van, akit csak elérhetett. Miután ez a probléma is megoldódni látszik továbbra is rendezkedik a pult mögött. Takarít, mosogat és csinálja amit épp kell. Fél szeme azért a vendégeken van, hogy ha lenne valami óhajuk, akkor gyorsan tudjon reagálni rá.*
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*Az urak és hölgyek párosa egészen jól alakul. Miattuk biztos nem lesz gondja. Talán mindenki megtalálja a gyógyírt a bánatára. Egy újabb belépő elf vendég jön, aki látásból biztosan ismer.*
- A Fákban lakó hozott Pycta! *A nevét már úgy tűnik ismeri a csuhátlan csuhás, ami megtisztelő a köreikben. A sebesültre terelve a szót azonnal kapcsol.*
- Igen a gnóm kisasszony. Ott is van. *Diszkréten mutat a gnóm hölgy felé, de addigra már Pycta is felismeri a beteget. A kisasszony bizonyosan jó kezekben lesz, hiszen Pycta híresen jó gyógyító és ezt mindenki jól tudja MilOchass szerte. A továbbiakban nem aggódik a gnóm hölgy miatt mert a legjobb gyógyító kezében van, akit csak elérhetett. Miután ez a probléma is megoldódni látszik továbbra is rendezkedik a pult mögött. Takarít, mosogat és csinálja amit épp kell. Fél szeme azért a vendégeken van, hogy ha lenne valami óhajuk, akkor gyorsan tudjon reagálni rá.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-07 12:52:47
Üzenet elküldve: 2020-02-07 12:52:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*Leveszi tenyerét a sérült bokáról, úgy néz fel a gnóm lányra, hogy érdeklődjön hogyléte felől. Nem tudja, ennyi elég volt-e a teljes gyógyulásra, ezért kérdezi meg Cilanneytől, hogy hogy érzi magát.
Az első válaszok megnyugtatóak, de mozgatásra még érzékenynek tűnik a láb. Az erdőmélyi elf halkan hümment, konstatálva a problémát.
Bár nem biztos benne, hogy maradt elég hatalma egy újabb varázslatra, de úgy dönt, megpróbálkozik vele. Ha nem sikerül, legfeljebb ad egy világoszöld bájitalt a lánynak, hogy teljesen elmúljanak a panaszai és a bokája olyan legyen, mint régen.*
- Ne aggódj, megoldjuk. *Mosolyodik el megnyugtatóan, amikor látja az aggodalmat a gnóm lányon.
Újra a bokájára teszi a balját, jobbját pedig a Cilanney mellkasára, ahol korábban is volt. Újra mormolni kezd halkan, hasonló szavakat és hasonlóan dallamos nyelven, mint korábban.
Ha sikerül a mágia, akkor a zúzódásnak teljesen el kellene tünnie, azaz a gnóm lány úgy tudja majd talán mozgatni a lábát, mint amikor egészséges volt. Ha mégis kevés varázsereje maradt volna és a hatás elmarad, akkor kénytelen lesz másképp cselekedni.
Bárhogy is történjen, a páncélos csuhás felegyenesedik Gilanney előtt.*
- És most? *Kérdi halvány mosollyal.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*Leveszi tenyerét a sérült bokáról, úgy néz fel a gnóm lányra, hogy érdeklődjön hogyléte felől. Nem tudja, ennyi elég volt-e a teljes gyógyulásra, ezért kérdezi meg Cilanneytől, hogy hogy érzi magát.
Az első válaszok megnyugtatóak, de mozgatásra még érzékenynek tűnik a láb. Az erdőmélyi elf halkan hümment, konstatálva a problémát.
Bár nem biztos benne, hogy maradt elég hatalma egy újabb varázslatra, de úgy dönt, megpróbálkozik vele. Ha nem sikerül, legfeljebb ad egy világoszöld bájitalt a lánynak, hogy teljesen elmúljanak a panaszai és a bokája olyan legyen, mint régen.*
- Ne aggódj, megoldjuk. *Mosolyodik el megnyugtatóan, amikor látja az aggodalmat a gnóm lányon.
Újra a bokájára teszi a balját, jobbját pedig a Cilanney mellkasára, ahol korábban is volt. Újra mormolni kezd halkan, hasonló szavakat és hasonlóan dallamos nyelven, mint korábban.
Ha sikerül a mágia, akkor a zúzódásnak teljesen el kellene tünnie, azaz a gnóm lány úgy tudja majd talán mozgatni a lábát, mint amikor egészséges volt. Ha mégis kevés varázsereje maradt volna és a hatás elmarad, akkor kénytelen lesz másképp cselekedni.
Bárhogy is történjen, a páncélos csuhás felegyenesedik Gilanney előtt.*
- És most? *Kérdi halvány mosollyal.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-07 12:01:26
Üzenet elküldve: 2020-02-07 12:01:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*A higgadt, s percek alatt elmélyült elf keze alatt enyhül a lüktetés, és a minden moccanásra nyilalló fájdalom. Cilanney tudálékos várakozó, s pillantása is enyhülni látszik, ahogyan a kín is enyhül a bokájában. Ha törődne most ilyesmivel, biztosan megjegyezné, micsoda nyugtató egy dallammal rendelkezik az elf nyelv. Érteni nem érti, és a varázslatokhoz sem ért.
Mikor abbamarad a mormogás, és a szőke elf elveszi a kezét a sérülésről, Cilanney nagyokat pislogva várja az ítéletet, noha ő is érzi hogy javult a dolog. Reszketeg kis mosolyféle indul meg a szája szélén.*
- Már sokkal jobb *ugyanis már nem fehéredik bele a fájdalomba, és a víz sem veri ki tőle. Megmozgatja, mint aki a világot meg tudná váltani, aminek következtében, fel is szisszen. Sokkal jobb már, de azért nem múlt el teljesen.*
- Úgy tűnik, még mindig nem az igazi. Pedig már kezdtem azt hinni *pislog nagyokat éjkék szemeivel a lombzöldek felé, miközben korábbi boldog mosolykezdemény kissé lekonyul szája szélén.*
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*A higgadt, s percek alatt elmélyült elf keze alatt enyhül a lüktetés, és a minden moccanásra nyilalló fájdalom. Cilanney tudálékos várakozó, s pillantása is enyhülni látszik, ahogyan a kín is enyhül a bokájában. Ha törődne most ilyesmivel, biztosan megjegyezné, micsoda nyugtató egy dallammal rendelkezik az elf nyelv. Érteni nem érti, és a varázslatokhoz sem ért.
Mikor abbamarad a mormogás, és a szőke elf elveszi a kezét a sérülésről, Cilanney nagyokat pislogva várja az ítéletet, noha ő is érzi hogy javult a dolog. Reszketeg kis mosolyféle indul meg a szája szélén.*
- Már sokkal jobb *ugyanis már nem fehéredik bele a fájdalomba, és a víz sem veri ki tőle. Megmozgatja, mint aki a világot meg tudná váltani, aminek következtében, fel is szisszen. Sokkal jobb már, de azért nem múlt el teljesen.*
- Úgy tűnik, még mindig nem az igazi. Pedig már kezdtem azt hinni *pislog nagyokat éjkék szemeivel a lombzöldek felé, miközben korábbi boldog mosolykezdemény kissé lekonyul szája szélén.*
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-07 00:13:18
Üzenet elküldve: 2020-02-07 00:13:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*Tényleg nem akart enni csak megjegyzést tenni a helyre, de magával cseszett ki. Mindegy ha már így alakult. A vörös ki is segíti és ami kicsit meglepi a dokit, de nem ad neki hangot, hogy a másik tud olvasni. Úgy gondolta eddig, hogy ő egyszerű utcán nevelkedett csaj.*
-Az első jobban hangzik.* Teszi le a 10 aranyat és érkezik a Medvehagyma-leves, friss cipóban. Amúgy az elf nem egy nagyétkű. Arra szokott figyelni, hogy ha tud, olyanokat egyen amik jót tesznek a férfierőnek. A medvehagyma is jó lesz. A másik kérdésére egykedvűen válaszol.*
-Majdnem mindent elvesztettem.
*Pénzét, tervezett aznapi ágymelegítőjét, kezét és majdnem az életét is levesztette aznap. De a legjobban a büszkesége elvesztése viselte meg. Nem is akar most erre gondolni csak elrontaná a kedvét. A másik viccelődésén nem sértődik meg. Főleg mert rosszabbat is kapott már.*
-Milyen kedves.
*Mosolyog. Majd a saját levesét letéve az asztaluknál ő is kedveskedik a lánynak aki ezt szóvá is teszi.*
-Hát egy úri elf vagyok. Na, jó nem sértegetem magam.
*Mondja ki a véleményét az uraságokról akikkel túl sokat érintkezik mostanság. Mondjuk talán kifejtette már a vörösnek a véleményét a vérfertőzésükről. Ebben nem biztos. Sok minden történt aznap. Vicce végre célt ér és sikerül megnevettetnie a lányt amin elégedetten vigyorog.*
-Na, végre! Már aggódtam, hogy eredménytelenül fogom csattogtatni a jobbnál-jobb vicceim. Amúgy jó lesz a víz is. Majd valahogy kibírom. Ez a hat egyelőre elég lesz. Majd megyünk többért. Ha megunják, hogy hatossával kell majd hozni a piát nekünk akkor majd idehozzák a hordót az asztalunkhoz.*Vigyorog.*Akkor ki dob először? Hölgyeké az elsőbbség?
//Vedelőbajnokság//
*Tényleg nem akart enni csak megjegyzést tenni a helyre, de magával cseszett ki. Mindegy ha már így alakult. A vörös ki is segíti és ami kicsit meglepi a dokit, de nem ad neki hangot, hogy a másik tud olvasni. Úgy gondolta eddig, hogy ő egyszerű utcán nevelkedett csaj.*
-Az első jobban hangzik.* Teszi le a 10 aranyat és érkezik a Medvehagyma-leves, friss cipóban.
Amúgy az elf nem egy nagyétkű. Arra szokott figyelni, hogy ha tud, olyanokat egyen amik jót tesznek a férfierőnek. A medvehagyma is jó lesz. A másik kérdésére egykedvűen válaszol.*-Majdnem mindent elvesztettem.
*Pénzét, tervezett aznapi ágymelegítőjét, kezét és majdnem az életét is levesztette aznap. De a legjobban a büszkesége elvesztése viselte meg. Nem is akar most erre gondolni csak elrontaná a kedvét. A másik viccelődésén nem sértődik meg. Főleg mert rosszabbat is kapott már.*
-Milyen kedves.
*Mosolyog. Majd a saját levesét letéve az asztaluknál ő is kedveskedik a lánynak aki ezt szóvá is teszi.*
-Hát egy úri elf vagyok. Na, jó nem sértegetem magam.
*Mondja ki a véleményét az uraságokról akikkel túl sokat érintkezik mostanság. Mondjuk talán kifejtette már a vörösnek a véleményét a vérfertőzésükről. Ebben nem biztos. Sok minden történt aznap. Vicce végre célt ér és sikerül megnevettetnie a lányt amin elégedetten vigyorog.*
-Na, végre! Már aggódtam, hogy eredménytelenül fogom csattogtatni a jobbnál-jobb vicceim. Amúgy jó lesz a víz is. Majd valahogy kibírom. Ez a hat egyelőre elég lesz. Majd megyünk többért. Ha megunják, hogy hatossával kell majd hozni a piát nekünk akkor majd idehozzák a hordót az asztalunkhoz.*Vigyorog.*Akkor ki dob először? Hölgyeké az elsőbbség?
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-06 18:25:13
Üzenet elküldve: 2020-02-06 18:25:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*Ha úgy vesszük, amiket felhoz, igazából bókok is voltak, bár kétségtelen, ha a házba érkezne egy széles vállú kertész, biztosan ott lógna a fürdő ablakában, hogy minden porcikáját tüzetesen megszemlélje. Valószínű többed magában. De egyelőre a szöszivel kell beérnie, ki tudja még meddig. Odabent, azért rákérdez, mert ívó cimborája úgy fest, valami miatt nagyon lógatja az orrát, meg is kapja a válasz, bár erre nem számított.*
-Túrós csusza? *Néz megütközve a másikra.*
-Inni jöttünk, de azért itt sem hagyják éhen veszni az elfet. *Maga elé veszi az étlapot és végig nyálazza, bár az olvasás tudása megkopott, de nem esik nehezére megérteni.*
-Medvehagyma leves cipóban, meg a vadragu is igen jól hangzik, ha akarsz, ehetsz is valamit. *Ezt mondja a szája, bár érezhetően kicsit csalódott a dologban, köztudott ugyanis, hogy a kaja jól szívja az alkoholt. ~Cöh.~ Előtte sem idegen, hogy a férfiak milyen falánkak meg éhenkórászok, de hogy az elfek is ilyenek, sosem gondolta volna, bár féli ő is abból van. Nem is az evést tartja fő életcéljának, hanem inkább az ivást. Mikor az elf egy kis bajtársi felajánlás miatt fellelkesül, szélesen elmosolyodik. Azért nem szokta magára hagyni azt a bajtársát sem, akin felül kerekedik az ital, főleg ha ő rángatta el magával inni. Milyen dolog lenne már az. Aztán felveti a kocka vagy érme választást és most jut el a tudatáig, eddig nem is igazán gondolt bele, talán a kockával hátrányba is hozhatnál a férfit. És ki ne szeretne nyerni, főleg egy szőke elffel szemben? De ő választ, ezt már meghagyta neki, így végül kocka lesz.*
-És akkor jó voltál benne? *Teszi fel a kérdést érdeklődve, nem mintha garantáltan most is ugyan az a széria ütne be. Az pedig, hogy a másiknak kívülről úgy tűnik, jó kedve van, őt is megnyugtatja és kicsit barátságosabb légkört von köréjük, ami egy italozáshoz elengedhetetlen.*
-De csak, hogy lásd, kivel van dolgod, míg dobsz, addig megfogom a piád. *Kacsint a másikra, úgy érzi egy kis viccelődésből még nem lesz baj, a másik már megtanult, ezzel a hiányosságával együtt élni. Közben ki is húzzák a széket neki, szinte meg is lepődik a hirtelen jött udvarias gesztuson.*
-Milyen gáláns. *Leteszi közben a tálcát az asztalra és leül a kihúzott székre. Aztán érkezik a megdöbbentő tény a vízről, ami kitaszítja a száján a kacagást, amit talán még a fogadó padlásán is hallani.*
-Megragadtad a lényeget szöszi. Bár ez forrásvíz, de ha akarod, te ihatsz valami mást is, az a lényeg, vagy tömény, vagy más. A tea is teljesen elfogadható, csak kevesebb legyen benne a szesz. *Tágítja ki a határokat, hogy a másiknak is megfeleljen.*
-Kezdjük ezzel a hattal, aztán hozzunk másikat vagy kihozod előre? Bár így csak vizet tudok felajánlani… *Teszi ki az asztalra maguk elé a 6 darab felespoharat és ügyesen a hetedikbe önt magának a vizespohárból.*
//Vedelőbajnokság//
*Ha úgy vesszük, amiket felhoz, igazából bókok is voltak, bár kétségtelen, ha a házba érkezne egy széles vállú kertész, biztosan ott lógna a fürdő ablakában, hogy minden porcikáját tüzetesen megszemlélje. Valószínű többed magában. De egyelőre a szöszivel kell beérnie, ki tudja még meddig. Odabent, azért rákérdez, mert ívó cimborája úgy fest, valami miatt nagyon lógatja az orrát, meg is kapja a válasz, bár erre nem számított.*
-Túrós csusza? *Néz megütközve a másikra.*
-Inni jöttünk, de azért itt sem hagyják éhen veszni az elfet. *Maga elé veszi az étlapot és végig nyálazza, bár az olvasás tudása megkopott, de nem esik nehezére megérteni.*
-Medvehagyma leves cipóban, meg a vadragu is igen jól hangzik, ha akarsz, ehetsz is valamit. *Ezt mondja a szája, bár érezhetően kicsit csalódott a dologban, köztudott ugyanis, hogy a kaja jól szívja az alkoholt. ~Cöh.~ Előtte sem idegen, hogy a férfiak milyen falánkak meg éhenkórászok, de hogy az elfek is ilyenek, sosem gondolta volna, bár féli ő is abból van. Nem is az evést tartja fő életcéljának, hanem inkább az ivást. Mikor az elf egy kis bajtársi felajánlás miatt fellelkesül, szélesen elmosolyodik. Azért nem szokta magára hagyni azt a bajtársát sem, akin felül kerekedik az ital, főleg ha ő rángatta el magával inni. Milyen dolog lenne már az. Aztán felveti a kocka vagy érme választást és most jut el a tudatáig, eddig nem is igazán gondolt bele, talán a kockával hátrányba is hozhatnál a férfit. És ki ne szeretne nyerni, főleg egy szőke elffel szemben? De ő választ, ezt már meghagyta neki, így végül kocka lesz.*
-És akkor jó voltál benne? *Teszi fel a kérdést érdeklődve, nem mintha garantáltan most is ugyan az a széria ütne be. Az pedig, hogy a másiknak kívülről úgy tűnik, jó kedve van, őt is megnyugtatja és kicsit barátságosabb légkört von köréjük, ami egy italozáshoz elengedhetetlen.*
-De csak, hogy lásd, kivel van dolgod, míg dobsz, addig megfogom a piád. *Kacsint a másikra, úgy érzi egy kis viccelődésből még nem lesz baj, a másik már megtanult, ezzel a hiányosságával együtt élni. Közben ki is húzzák a széket neki, szinte meg is lepődik a hirtelen jött udvarias gesztuson.*
-Milyen gáláns. *Leteszi közben a tálcát az asztalra és leül a kihúzott székre. Aztán érkezik a megdöbbentő tény a vízről, ami kitaszítja a száján a kacagást, amit talán még a fogadó padlásán is hallani.*
-Megragadtad a lényeget szöszi. Bár ez forrásvíz, de ha akarod, te ihatsz valami mást is, az a lényeg, vagy tömény, vagy más. A tea is teljesen elfogadható, csak kevesebb legyen benne a szesz. *Tágítja ki a határokat, hogy a másiknak is megfeleljen.*
-Kezdjük ezzel a hattal, aztán hozzunk másikat vagy kihozod előre? Bár így csak vizet tudok felajánlani… *Teszi ki az asztalra maguk elé a 6 darab felespoharat és ügyesen a hetedikbe önt magának a vizespohárból.*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-06 16:44:52
Üzenet elküldve: 2020-02-06 16:44:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*Minden engedélyt megkap, amelyekkel megkezdheti a gyógyítást. A páncélkesztyűk lekerülnek a kezekről és az erdőmélyi elf az Erdő Szívétől kapott hatalmával kezd bele a zúzódott és húzódott boka kezelésébe. Érzi, hogy a varázslat megfogan, lelkében megkönnyebbül, de valahogyan nem is gondolta, hogy a kis gnóm lány a Vérúr szolgája volna. Persze így a legbiztosabb, hisz a mágia működik, bal tenyere alatt mintha máris csökkenne a duzzanat és a lüktetés is enyhül. Viszont a sérülés komolyabb, minthogy egy rövid imával meg lehetne gyógyítani, így tovább folytatja az elfnyelvű mormolást. Hangja továbbra is halk és megnyugtatóan lágy.
Cilanney szerencsére nem egy olyan izgága lélek, mint Nievesha, így csendben és nyugodtan tűri a litániát. A páncélos csuhás tudja, hogy már csak egy rövid ideig tartó fohászra van ereje, ami sajnos nem biztos, hogy elegendő lesz a sérülés tökéletes meggyógyítására. Ha nem sikerülne folytatni a varázslatot és a gnóm lány nem tudná használni a lábát, akkor arra is tud egy lehetőséget, de azt egyelőre még talonba tartaná, míg ki nem derül, mennyit sikerült gyógyítania a bokáján.
Ha sikerül, ha nem, leveszi a kezét a sérülésről, hogy ellenőrizze, mennyire csökkent a duzzanat és a lüktetés.*
- Hogy érzed magad? *Kérdi halkan, inkább csak a szeme mosolyog, ahogy felnéz Cilanney mélykék szemeibe.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*Minden engedélyt megkap, amelyekkel megkezdheti a gyógyítást. A páncélkesztyűk lekerülnek a kezekről és az erdőmélyi elf az Erdő Szívétől kapott hatalmával kezd bele a zúzódott és húzódott boka kezelésébe. Érzi, hogy a varázslat megfogan, lelkében megkönnyebbül, de valahogyan nem is gondolta, hogy a kis gnóm lány a Vérúr szolgája volna. Persze így a legbiztosabb, hisz a mágia működik, bal tenyere alatt mintha máris csökkenne a duzzanat és a lüktetés is enyhül. Viszont a sérülés komolyabb, minthogy egy rövid imával meg lehetne gyógyítani, így tovább folytatja az elfnyelvű mormolást. Hangja továbbra is halk és megnyugtatóan lágy.
Cilanney szerencsére nem egy olyan izgága lélek, mint Nievesha, így csendben és nyugodtan tűri a litániát. A páncélos csuhás tudja, hogy már csak egy rövid ideig tartó fohászra van ereje, ami sajnos nem biztos, hogy elegendő lesz a sérülés tökéletes meggyógyítására. Ha nem sikerülne folytatni a varázslatot és a gnóm lány nem tudná használni a lábát, akkor arra is tud egy lehetőséget, de azt egyelőre még talonba tartaná, míg ki nem derül, mennyit sikerült gyógyítania a bokáján.
Ha sikerül, ha nem, leveszi a kezét a sérülésről, hogy ellenőrizze, mennyire csökkent a duzzanat és a lüktetés.*
- Hogy érzed magad? *Kérdi halkan, inkább csak a szeme mosolyog, ahogy felnéz Cilanney mélykék szemeibe.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-06 16:33:35
Üzenet elküldve: 2020-02-06 16:33:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*Az elf kisugárzása nyugtatóan hat a gnóm lányra, legalább annyiban, hogy a lába megmarad. A tüzetes vizsgálatot szinte lélegzet visszafojtva szemléli. Látja, hogy gyakorlott mozdulatokkal érinti a lábát, s még véletlenül sem hiszi, hogy illetlenkedne az elf gyógyító. Az erdei népek sajátja-e, vagy a gyógyítói mivolta sugározza, de Cilanneynek eszébe sem jut, hogy netán illetlenséget követne el Pycta, ha megérintené a lábát.*
- Köszönöm, nagyon hálás vagyok *pislog nagyokat a még fájdalmak közepette, s tovább morzsolgatja a könyv sarkát a kezében, míg újabb döntés nem születik.*
- Megengedem, persze *bólint nagyon megfontoltan, csak múljon el a fájdalom. Figyeli a lekerülő kesztyűt, és a közeledő kezet. Szegycsontja felett érinti az elf tenyere, melyet továbbra sem érez illetlennek, azon túl pedig szükség törvényt bont. Szokatlan csendben üli végig s hallgatja a dallamos mormolást. Mal el sem hinné, hogy így tud csendben lenni. Lassan kezdi érezni hogy csillapodik a fájdalom. Nem tudja hogy mennyi időbe telik, hogy meddig tart a mormolás, de addig biztosan nem mer megszólalni, míg az elf el nem hallgat, s nem szól, hogy készen van.*
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*Az elf kisugárzása nyugtatóan hat a gnóm lányra, legalább annyiban, hogy a lába megmarad. A tüzetes vizsgálatot szinte lélegzet visszafojtva szemléli. Látja, hogy gyakorlott mozdulatokkal érinti a lábát, s még véletlenül sem hiszi, hogy illetlenkedne az elf gyógyító. Az erdei népek sajátja-e, vagy a gyógyítói mivolta sugározza, de Cilanneynek eszébe sem jut, hogy netán illetlenséget követne el Pycta, ha megérintené a lábát.*
- Köszönöm, nagyon hálás vagyok *pislog nagyokat a még fájdalmak közepette, s tovább morzsolgatja a könyv sarkát a kezében, míg újabb döntés nem születik.*
- Megengedem, persze *bólint nagyon megfontoltan, csak múljon el a fájdalom. Figyeli a lekerülő kesztyűt, és a közeledő kezet. Szegycsontja felett érinti az elf tenyere, melyet továbbra sem érez illetlennek, azon túl pedig szükség törvényt bont. Szokatlan csendben üli végig s hallgatja a dallamos mormolást. Mal el sem hinné, hogy így tud csendben lenni. Lassan kezdi érezni hogy csillapodik a fájdalom. Nem tudja hogy mennyi időbe telik, hogy meddig tart a mormolás, de addig biztosan nem mer megszólalni, míg az elf el nem hallgat, s nem szól, hogy készen van.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-06 15:37:23
Üzenet elküldve: 2020-02-06 15:37:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*Szótlan figyelemmel hallgatja a választ, nem szól közbe, míg a gnóm lány a végére nem ért, csak az említettek beigazolódásánál biccent egy alig láthatót. Megvan a sebesült és minden a helyére került.
Amikor engedélyt kap, leguggol a felpolcolt láb mellé, a hátul megkötött, de abból kiszabaduló pár ezüstszín hajtincs így az arca elé kerül, majd figyelve, hogy kizárólag a sérült és bekötözött területre essen lombzöld pillantása, gyors, gyakorlott mozdulattal megszabadítja a kötéstől.
A sérülés zúzódás, talán húzódás is lehet, remélhetően nem szakadtak szalagok, de a sérült terület elszíneződött és megdagadt. Jobb kezéről lehúzza a páncélkesztyűt és tenyerét a bokára helyezi. A duzzanat nagy valószínűséggel forró. Igyekszik óvatosan és gyengéden mozgatni a lábat, hisz láthatóan fájdalmas sérülésről van szó.*
- Nem lesz baj, megmarad. *Néz fel az aggódó, mélykék szemekbe megnyugtató pillantással.*
- Hogy segíthessek, meg kell érintenem a mellkasod. Megengeded? *Még mindig guggolva mondja, elég magas, így karjai is ehhez mérten hosszú, innen is könnyedén megteheti.
Ha engedélyt kap Cilanneytől, akkor baljáról is lekerül a páncélkesztyű és azt a gnóm lány mellkasára helyezi. Egészen fent, a szegycsontja felett, nehogy illetlen helyhez érjen a keze. Ha minden jól megy, akkor jobbját a gnóm lány bokáján, balját a mellkasán tartva halkan mormolni kezdi a Fákban Lakó gyógyító litániáját, dallamos, elf nyelvén.
Ha a varázslat hatásos, akkor Cilanney máris érezheti, hogy a sérülés lassan gyógyulni kezd és talán a fájdalom is múlik. Ha nem sikerül a mágia, attól még az erdőmélyi elf nem hagy fel vele és úgyis több időbe kerül, míg egy ilyen sérülést teljesen meggyógyít. Ha pedig semmiképp nem sikerül, meglehet, hogy a gnóm lány lelke egy sötétség oltárhoz van kötve. Akkor viszont nem is baj, hogy nem segít rajta, hisz a Sa'Tereth szolgáit nem szívesen gyógyítaná meg a páncélos csuhás.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
//Kitérő a Barátba//
//A sebesült//
*Szótlan figyelemmel hallgatja a választ, nem szól közbe, míg a gnóm lány a végére nem ért, csak az említettek beigazolódásánál biccent egy alig láthatót. Megvan a sebesült és minden a helyére került.
Amikor engedélyt kap, leguggol a felpolcolt láb mellé, a hátul megkötött, de abból kiszabaduló pár ezüstszín hajtincs így az arca elé kerül, majd figyelve, hogy kizárólag a sérült és bekötözött területre essen lombzöld pillantása, gyors, gyakorlott mozdulattal megszabadítja a kötéstől.
A sérülés zúzódás, talán húzódás is lehet, remélhetően nem szakadtak szalagok, de a sérült terület elszíneződött és megdagadt. Jobb kezéről lehúzza a páncélkesztyűt és tenyerét a bokára helyezi. A duzzanat nagy valószínűséggel forró. Igyekszik óvatosan és gyengéden mozgatni a lábat, hisz láthatóan fájdalmas sérülésről van szó.*
- Nem lesz baj, megmarad. *Néz fel az aggódó, mélykék szemekbe megnyugtató pillantással.*
- Hogy segíthessek, meg kell érintenem a mellkasod. Megengeded? *Még mindig guggolva mondja, elég magas, így karjai is ehhez mérten hosszú, innen is könnyedén megteheti.
Ha engedélyt kap Cilanneytől, akkor baljáról is lekerül a páncélkesztyű és azt a gnóm lány mellkasára helyezi. Egészen fent, a szegycsontja felett, nehogy illetlen helyhez érjen a keze. Ha minden jól megy, akkor jobbját a gnóm lány bokáján, balját a mellkasán tartva halkan mormolni kezdi a Fákban Lakó gyógyító litániáját, dallamos, elf nyelvén.
Ha a varázslat hatásos, akkor Cilanney máris érezheti, hogy a sérülés lassan gyógyulni kezd és talán a fájdalom is múlik. Ha nem sikerül a mágia, attól még az erdőmélyi elf nem hagy fel vele és úgyis több időbe kerül, míg egy ilyen sérülést teljesen meggyógyít. Ha pedig semmiképp nem sikerül, meglehet, hogy a gnóm lány lelke egy sötétség oltárhoz van kötve. Akkor viszont nem is baj, hogy nem segít rajta, hisz a Sa'Tereth szolgáit nem szívesen gyógyítaná meg a páncélos csuhás.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 732-751