//Valamikor később//
//Diynomit//
*A bodza likőrre egy kicsit várnia kell, de ez egyáltalán nem zavarja. Türelmesen kivárja, amíg az elf pultos megkeresi az italt és kitölti neki. Amikor megkapja az italát, akkor hálásan biccent a másik felé.*
- Nagyon karakteres! *Kedvesen megjegyezi a magas termetű férfinak, hogy a likőrüknek kellemes íze van. Jó minőségű, egyáltalán nem egy csapnivaló, útszéli fogadóhoz hasonló. Közben kíváncsian hallgatja a másikat, hogy életében sok mindennel foglalkozott, s állítólag még kétszer rabszolgának is eladta magát, amit nem igazán tud elképzelni, hogy hogyan történhetett, így inkább nem kérdez rá. Az akasztott elf szóvicc nevetésre készteti.*
- Ez azért megnyugtató. *Senkinek a halálát sem kívánja, így a viccen túl úgy gondolja, hogy ez egy remek hely, ahhoz, hogy egy sokat látott és tapasztalt elf új életet kezdjen. Miután teljesen elfogy poharából a bodza likőr, úgy dönt, hogy nem vár még egy napot, és inkább elindul most a város felé. *
- Azt hiszem, a szobát még sem venném igénybe. Inkább hamarabb útra kelek, hogy a kötelességeimnek hamarabb eleget tudjak tenni. Köszönöm az italt és a beszélgetését is. Minden jót kívánok! Viszont látásra! *Hálásan búcsúzik el a pultos elf-től, majd felkészülve az utazásra nagy levegőt vesz és elhagyja a Tavernát, a Szántóföldek felé tartva, átvágva az erdő részeken.*