Nincs játékban - Taverna a Három Baráthoz
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Taverna a Három Baráthoz | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-14 21:37:22
Üzenet elküldve: 2020-03-14 21:37:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
*Ó, ha tudná mennyire nem zavarja a nevetés, sőt... persze, ezt nem dörgöli az orra alá, hisz egyrészt attól sokkal inkább zavarban van, másrészt, meg nem is tudja valójában, mármint a nem zavarást. Umonra általában szinte minden ember, elf, félelf és egyéb szerzet zavaró hatással van, talán összesen háromról tud beszélni, akik nem. Most úgy néz ki, meglett a negyedik... talán. Persze a volt szerzetes életében, mint oly sokszor már, ezt sem lehet biztosan tudni. A közös kuncogás meghozza várt eredményét és kicsit felenged... valamint... kezdi zavarni jelenleg rongyos volta és az út pora, mi rátapadt, ezt igyekszik feltűnésmentesen ellenőrizni, de nem elégedett a végeredménnyel. Ahogy mélybarna szemeit a lányra emeli, vidámságot lát, s valójában saját maga tekintete köszön vissza, hisz ugyanazok az apró szarkalábak húzódnak meg a saját szeme sarkában is. Bár nem ígért táncot, sőt, sokkal inkább tagadta azt, s most mégis egy apró falubéli tekergőst lejtenek az asztalok körül, egymás érintése nélkül, csupán pantomim módon, a felcsendülő vonósokat, aztán harsány csörgődob és cintányér követi, a poharakkal és üvegekkel, s Enna zár, öblös ütésekkel a hátán, mi úgy puffog, akár az üstdob záróakkordjának vezényszavai, mik a végszót diktálják.*
- Höh... *Kerekedik ki a szeme, s fújtat egy nagyot.* Khm... köszönöm, ez kedves tőled. *liheg még egy sort, aztán felpillant a lányra elvigyorodva.* Tökéletes lesz az erőleves, Enna. *Szelídül mosollyá a vigyor, s bólint egyet.*
- Megteszem, amit csak tudok! *Srófol rá, máris egy ígérettel, aminek nem lehet vége az Őrült Pap. ~ Ó, te szerencsétlen... ~ Nos. Italkeverésben soha nem mondták még kreatívnak, s most is félő, hogy valami borzadály lesz a végeredmény, mindenesetre lázasan gondolkodik, valami jón, valami... hát valami jón. Körülbelül eddig jutott a fantáziában, s észre sem veszi, hogy szemmel követi a botorkáló lányt, egészen elmerengve. Aztán persze vörös fejjel fordul el. ~ Francfrancfrancfranc! ~ Lyzendra mosolya, édes, kellemes, Őrült Pap, erős, karcos, Forrásvíz... hát az meg csak víz... Képzeletben vállát vonja és fejét vakarja, mígnem ki nem gyúlik az a fény, mi most csak úgy pislákol. Ismét a lányt nézi, s vidám rendelését, elmosolyodik ültében. ~ Baszki... ! ~ Kapkodva gondolkodik ismét, majd a pulthoz siet, még tán épp időben. Filozofálásban és metaforákban mindig jó volt, hát ellensúlyozza azzal, még, ha borzalmas is lesz a végeredmény.*
- Gyorsan... *mondja a pultosnak.* kiszolgálom magam, ide rakom a pénzt, enyém a csehó ne izgulj. *Persze emiatt még lehet kap a fejére, mert ugyan ki hinné el neki, de csak legyint rá. Két pohár Buzgó vér 16 aranyért,
hozzá egy pohár Erdei sóhaj 3 aranyért, valamint egy pohár A vadon hangja 8-ért. Lehet a lány már visszaért a helyére, de ebben az esetben prezentál, persze tálcával ér vissza, meg egy jókora pohárral, az is lehet, még a lány előtt. Megvárja. Úgy talán jobb lesz, sokan általában nem is értik miről hadovál, így talán jobb lesz. Izgul. Nem tudja miért.*
- Na... *ismétli meg zavartan felnevetve.* hát... ő... szóval, khm... * Na tessék. ~ Szedd már össze magad, látod, hogy mosolyog... ~ A tálcát szerényen leteszi az asztalra, majd kissé csendesebben néz fel.*
- Szóval... Erdei sóhaj, rögtön kettő, hiszen így ébred az erdő hajnalban... *Mondja majd lassan a két pohár Erdei sóhajt a nagyobb pohárba tölti.* Fél rész Forrásvíz, fakítja a színét, s így pont olyan lesz, mint a hajad színe, ahogyan a hajnali fák mögül az első napsugár a patakból visszatükröződik megcsillanva. *Itt már az ő feje meg, a lemenő nap fényéhez hasonlíthat, szerencsére a szakálltól tán annyira nem látszik.*
- Egy rész... egy rész buzgó vér, mertpezsdítőveledbeszélgetni. *hadarja el gyorsan, persze azért érthetően, de itt már nem néz fel, csak nézi a színek keveredését, zöldet a világossal, majd enyhén vöröset, s lassan valóban aranyszínre vált az ital.*
- Hozzá a vadon hangja, még mindig hajnalban, mikor a madarak ébrednek, s a hűvös szél simítja arcod, talán pont úgy énekelnek, mint, ahogyan te kacagsz. *Lassan tölti bele, azért beütött már kicsit az ital, egyébiránt ilyen beszélgetésbe nem menne bele.*
- A végeredmény... tádááám! *Mutat az előtte lévő nagyobb pohárra, amiben immár tavaszból nyár, nyárból ősz színek keverednek. Valójában fogalma sincs, hogy milyen lehet az íze.* A boldogság íze. Jó név nem? Színes, pezsdítő... hát, lehet nem kéne beleinnod. *Nevet fel zavartan.*
- Fogalmam sincs, hogy milyen lehet, csak kutyultam, de amit hozzáfűztem, azt őszintén mondtam. *Heherészik fel, s megvakarja tarkóját, majd a lányra pillant.*
- Eeehhh... mondom... béna vagyok. *csóválja meg hirtelen a fejét, s nyúl a nagy pohárért, hogy inkább elvegye, s kicserélje valami igazán jóval, ha tudja.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.14 23:06:54
*Ó, ha tudná mennyire nem zavarja a nevetés, sőt... persze, ezt nem dörgöli az orra alá, hisz egyrészt attól sokkal inkább zavarban van, másrészt, meg nem is tudja valójában, mármint a nem zavarást. Umonra általában szinte minden ember, elf, félelf és egyéb szerzet zavaró hatással van, talán összesen háromról tud beszélni, akik nem. Most úgy néz ki, meglett a negyedik... talán. Persze a volt szerzetes életében, mint oly sokszor már, ezt sem lehet biztosan tudni. A közös kuncogás meghozza várt eredményét és kicsit felenged... valamint... kezdi zavarni jelenleg rongyos volta és az út pora, mi rátapadt, ezt igyekszik feltűnésmentesen ellenőrizni, de nem elégedett a végeredménnyel. Ahogy mélybarna szemeit a lányra emeli, vidámságot lát, s valójában saját maga tekintete köszön vissza, hisz ugyanazok az apró szarkalábak húzódnak meg a saját szeme sarkában is. Bár nem ígért táncot, sőt, sokkal inkább tagadta azt, s most mégis egy apró falubéli tekergőst lejtenek az asztalok körül, egymás érintése nélkül, csupán pantomim módon, a felcsendülő vonósokat, aztán harsány csörgődob és cintányér követi, a poharakkal és üvegekkel, s Enna zár, öblös ütésekkel a hátán, mi úgy puffog, akár az üstdob záróakkordjának vezényszavai, mik a végszót diktálják.*
- Höh... *Kerekedik ki a szeme, s fújtat egy nagyot.* Khm... köszönöm, ez kedves tőled. *liheg még egy sort, aztán felpillant a lányra elvigyorodva.* Tökéletes lesz az erőleves, Enna. *Szelídül mosollyá a vigyor, s bólint egyet.*
- Megteszem, amit csak tudok! *Srófol rá, máris egy ígérettel, aminek nem lehet vége az Őrült Pap. ~ Ó, te szerencsétlen... ~ Nos. Italkeverésben soha nem mondták még kreatívnak, s most is félő, hogy valami borzadály lesz a végeredmény, mindenesetre lázasan gondolkodik, valami jón, valami... hát valami jón. Körülbelül eddig jutott a fantáziában, s észre sem veszi, hogy szemmel követi a botorkáló lányt, egészen elmerengve. Aztán persze vörös fejjel fordul el. ~ Francfrancfrancfranc! ~ Lyzendra mosolya, édes, kellemes, Őrült Pap, erős, karcos, Forrásvíz... hát az meg csak víz... Képzeletben vállát vonja és fejét vakarja, mígnem ki nem gyúlik az a fény, mi most csak úgy pislákol. Ismét a lányt nézi, s vidám rendelését, elmosolyodik ültében. ~ Baszki... ! ~ Kapkodva gondolkodik ismét, majd a pulthoz siet, még tán épp időben. Filozofálásban és metaforákban mindig jó volt, hát ellensúlyozza azzal, még, ha borzalmas is lesz a végeredmény.*
- Gyorsan... *mondja a pultosnak.* kiszolgálom magam, ide rakom a pénzt, enyém a csehó ne izgulj. *Persze emiatt még lehet kap a fejére, mert ugyan ki hinné el neki, de csak legyint rá. Két pohár Buzgó vér 16 aranyért,
hozzá egy pohár Erdei sóhaj 3 aranyért, valamint egy pohár A vadon hangja 8-ért. Lehet a lány már visszaért a helyére, de ebben az esetben prezentál, persze tálcával ér vissza, meg egy jókora pohárral, az is lehet, még a lány előtt. Megvárja. Úgy talán jobb lesz, sokan általában nem is értik miről hadovál, így talán jobb lesz. Izgul. Nem tudja miért.*- Na... *ismétli meg zavartan felnevetve.* hát... ő... szóval, khm... * Na tessék. ~ Szedd már össze magad, látod, hogy mosolyog... ~ A tálcát szerényen leteszi az asztalra, majd kissé csendesebben néz fel.*
- Szóval... Erdei sóhaj, rögtön kettő, hiszen így ébred az erdő hajnalban... *Mondja majd lassan a két pohár Erdei sóhajt a nagyobb pohárba tölti.* Fél rész Forrásvíz, fakítja a színét, s így pont olyan lesz, mint a hajad színe, ahogyan a hajnali fák mögül az első napsugár a patakból visszatükröződik megcsillanva. *Itt már az ő feje meg, a lemenő nap fényéhez hasonlíthat, szerencsére a szakálltól tán annyira nem látszik.*
- Egy rész... egy rész buzgó vér, mertpezsdítőveledbeszélgetni. *hadarja el gyorsan, persze azért érthetően, de itt már nem néz fel, csak nézi a színek keveredését, zöldet a világossal, majd enyhén vöröset, s lassan valóban aranyszínre vált az ital.*
- Hozzá a vadon hangja, még mindig hajnalban, mikor a madarak ébrednek, s a hűvös szél simítja arcod, talán pont úgy énekelnek, mint, ahogyan te kacagsz. *Lassan tölti bele, azért beütött már kicsit az ital, egyébiránt ilyen beszélgetésbe nem menne bele.*
- A végeredmény... tádááám! *Mutat az előtte lévő nagyobb pohárra, amiben immár tavaszból nyár, nyárból ősz színek keverednek. Valójában fogalma sincs, hogy milyen lehet az íze.* A boldogság íze. Jó név nem? Színes, pezsdítő... hát, lehet nem kéne beleinnod. *Nevet fel zavartan.*
- Fogalmam sincs, hogy milyen lehet, csak kutyultam, de amit hozzáfűztem, azt őszintén mondtam. *Heherészik fel, s megvakarja tarkóját, majd a lányra pillant.*
- Eeehhh... mondom... béna vagyok. *csóválja meg hirtelen a fejét, s nyúl a nagy pohárért, hogy inkább elvegye, s kicserélje valami igazán jóval, ha tudja.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.14 23:06:54
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-14 15:41:57
Üzenet elküldve: 2020-03-14 15:41:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
//Kiszolgálás//
*Enna kezdi felszabadultnak érezni magát a másik társaságában. Reakcióit sem tompítja, hiszen úgy látja, Umont mintha nem zavarná örökös nevetgélése – pedig biztos lenne, aki vihorászó idiótának nézné miatta.*
- Ha nem is a pozitivitás, de az, hogy meglássuk minden helyzetben a humort, az szerintem fontos.
*Toldja meg a Tintás szavait, míg az tölt magának. Véleménye kissé különböző talán, de szimpatikusnak találja a férfi hozzáállását. Azért reméli, nem csak az alkohol beszél a másikból.
A lány „kihívására” a férfi szépen megfelel, Enna megelégszik a válasszal, és egy nevetéssel nyugtázza azt. Neki ugyan eszébe jut egy bizonyítási mód, de arról gyorsan eltereli a figyelmét. Szerencsére az ilyen gondolatok leplezésére is tökéletes a heherészés.
Az ezután nem sokkal bekövetkező zavart bútorátrendezését a másik hasonlóan nyugodt testbeszéddel tükrözi, ezzel betetőzve a jelenetet. A felé kapó kezet azt sem tudja meglepetésében, elkerülje inkább, vagy belé kapaszkodjon, így csak a levegőben imbolyog, míg újra stabilan nem áll a lábán. Eddigi csengő nevetése most zavart kuncogássá halkul, mikor helyenként kiszalad belőle – például a csettintésnél. A levesek felsorolására hevesen bólogat. Közben túlzottan is figyelmesen nézi a másikat, mintha görcsösen koncentrálna a menü elemeinek listájára, nehogy elfelejtse annak egyetlen aprócska, rettentően fontos részletét sem. Holott nem az étel az, ami ennyire leköti őt, sokkal inkább az, hogy „ne gondoljon az elefántra”. Magától a vaddisznólevest választaná (bár a savanyúság kissé elbizonytalanítja), de jelenlegi állapotában könnyen befolyásolható ilyen téren, és hajlik a másik ajánlására.*
- Akkor azt hiszem, erőleves lesz belőle. *Majd meghallgatja Umon gyors hozzáfűznivalóját, és egy roppant elmés választ sikerül produkálnia rá.* Hátőőő…
*Mindennek a tetejébe a szerzetes most még fuldokolni is kezd, amivel jól a frászt hozza a fél-elfre. Gyorsan odaszökken mellé, és ha még időben elkapja, készségesen megütögeti a férfi hátát, bár közel sem a köhögéssel szinkronban. Miután túl vannak a veszedelmen, Umon tökéletesen összefoglalja a szituációt.*
- Igen. Azt hiszem, most mindketten alaposan „bizonyítottunk”.
*És ajkaira ezzel visszatér a nevetés, amivel együtt zavartságának egy része is távozik. A nevetés csoda egy gyógyszer. Használatával bármilyen probléma eltörpíthető, bármilyen veszedelem elhanyagolhatónak tekinthető, és bármilyen bánat elfelejthető. Enna emiatt a jótékony hatása miatt gyakran alkalmazza, esetenként olyankor is, mikor más azt udvariatlanságnak venné. Na meg persze ösztönösen is árad belőle. Hirtelen ráébred, sokkal kínosabbá teszik mindketten a helyzetet, mint amilyen valójában. Ez enyhíti eddigi zavarát, elegendő mértékig ahhoz, hogy eszébe jusson egy jónak tűnő ötlet.*
- Én most elmegyek, kérek két erőlevest – egyet neked, egyet nekem. Addig van időd kitalálni, hogy mit adsz nekem inni. Lepj meg.
*Prezentálja az ötletet, amely valójában egy újabb kihívás. Kihíváshoz pedig a már ismert pimasz pillantás és félmosoly dukál. Miután mindezt kijelentette, elindul a pulthoz. Menet közben éri Umon felajánlása a további Mil'Ochassos történetekről, amihez féloldalasan megfordul, úgy mondja oda a választ.*
- Jó, jó.
*Majd odabotrog a pulthoz. Botrog, merthogy még mindig kissé kóvályog a feje, valamint amúgy sem túl kecses mozgásán nem segít sokat a csizma viselése. Bár a lábbeli már alaposan ki van taposva, korántsem precíz mozgássorokra alkalmas vagy finom kiképzésű, a lábnak jóleső súlyúnál pedig sokkal nehezebb párról van szó. A figyelmesebb szemlélődőnek feltűnhet még az is, hogy a lánynak kissé nagyok a talpai – ez is magyarázatot adhat kissé szokatlan járására.*
- Szeretnék kérni két erőlevest. Ha nem nagy baj, leülnék oda *mutat az asztalukra*, míg el nem készül. Köszönöm szépen.
*Mondja Galeleinnek. A két Erőleves erdei szárnyasokból, tojással 22 aranyba kerül, mint az Enna megtudja, így az összeget a pultra kiszámolva meg is adja a fogadósnak.
~ Most aztán jól feladtam a leckét neki. ~ vigyorog közben magában előre is Umonon. Egyelőre hátra sem pillant, nehogy elrontsa a meglepetést. Persze az is benne van a pakliban, hogy a másik hülyének nézi, vagy csak simán nem jut semmire a kéréssel kapcsolatban, de azért a fél-elfen igencsak úrrá lesz a várakozás izgalma.
Ha letudta a dolgát a pultnál, az előbbinél kissé rugalmasabb léptekkel visszaállít az asztalhoz, ahol helyet is foglal Umonnal átellenben, és felteszi a nagy kérdést.*
- Na?
//Kiszolgálás//
*Enna kezdi felszabadultnak érezni magát a másik társaságában. Reakcióit sem tompítja, hiszen úgy látja, Umont mintha nem zavarná örökös nevetgélése – pedig biztos lenne, aki vihorászó idiótának nézné miatta.*
- Ha nem is a pozitivitás, de az, hogy meglássuk minden helyzetben a humort, az szerintem fontos.
*Toldja meg a Tintás szavait, míg az tölt magának. Véleménye kissé különböző talán, de szimpatikusnak találja a férfi hozzáállását. Azért reméli, nem csak az alkohol beszél a másikból.
A lány „kihívására” a férfi szépen megfelel, Enna megelégszik a válasszal, és egy nevetéssel nyugtázza azt. Neki ugyan eszébe jut egy bizonyítási mód, de arról gyorsan eltereli a figyelmét. Szerencsére az ilyen gondolatok leplezésére is tökéletes a heherészés.
Az ezután nem sokkal bekövetkező zavart bútorátrendezését a másik hasonlóan nyugodt testbeszéddel tükrözi, ezzel betetőzve a jelenetet. A felé kapó kezet azt sem tudja meglepetésében, elkerülje inkább, vagy belé kapaszkodjon, így csak a levegőben imbolyog, míg újra stabilan nem áll a lábán. Eddigi csengő nevetése most zavart kuncogássá halkul, mikor helyenként kiszalad belőle – például a csettintésnél. A levesek felsorolására hevesen bólogat. Közben túlzottan is figyelmesen nézi a másikat, mintha görcsösen koncentrálna a menü elemeinek listájára, nehogy elfelejtse annak egyetlen aprócska, rettentően fontos részletét sem. Holott nem az étel az, ami ennyire leköti őt, sokkal inkább az, hogy „ne gondoljon az elefántra”. Magától a vaddisznólevest választaná (bár a savanyúság kissé elbizonytalanítja), de jelenlegi állapotában könnyen befolyásolható ilyen téren, és hajlik a másik ajánlására.*
- Akkor azt hiszem, erőleves lesz belőle. *Majd meghallgatja Umon gyors hozzáfűznivalóját, és egy roppant elmés választ sikerül produkálnia rá.* Hátőőő…
*Mindennek a tetejébe a szerzetes most még fuldokolni is kezd, amivel jól a frászt hozza a fél-elfre. Gyorsan odaszökken mellé, és ha még időben elkapja, készségesen megütögeti a férfi hátát, bár közel sem a köhögéssel szinkronban. Miután túl vannak a veszedelmen, Umon tökéletesen összefoglalja a szituációt.*
- Igen. Azt hiszem, most mindketten alaposan „bizonyítottunk”.
*És ajkaira ezzel visszatér a nevetés, amivel együtt zavartságának egy része is távozik. A nevetés csoda egy gyógyszer. Használatával bármilyen probléma eltörpíthető, bármilyen veszedelem elhanyagolhatónak tekinthető, és bármilyen bánat elfelejthető. Enna emiatt a jótékony hatása miatt gyakran alkalmazza, esetenként olyankor is, mikor más azt udvariatlanságnak venné. Na meg persze ösztönösen is árad belőle. Hirtelen ráébred, sokkal kínosabbá teszik mindketten a helyzetet, mint amilyen valójában. Ez enyhíti eddigi zavarát, elegendő mértékig ahhoz, hogy eszébe jusson egy jónak tűnő ötlet.*
- Én most elmegyek, kérek két erőlevest – egyet neked, egyet nekem. Addig van időd kitalálni, hogy mit adsz nekem inni. Lepj meg.
*Prezentálja az ötletet, amely valójában egy újabb kihívás. Kihíváshoz pedig a már ismert pimasz pillantás és félmosoly dukál. Miután mindezt kijelentette, elindul a pulthoz. Menet közben éri Umon felajánlása a további Mil'Ochassos történetekről, amihez féloldalasan megfordul, úgy mondja oda a választ.*
- Jó, jó.
*Majd odabotrog a pulthoz. Botrog, merthogy még mindig kissé kóvályog a feje, valamint amúgy sem túl kecses mozgásán nem segít sokat a csizma viselése. Bár a lábbeli már alaposan ki van taposva, korántsem precíz mozgássorokra alkalmas vagy finom kiképzésű, a lábnak jóleső súlyúnál pedig sokkal nehezebb párról van szó. A figyelmesebb szemlélődőnek feltűnhet még az is, hogy a lánynak kissé nagyok a talpai – ez is magyarázatot adhat kissé szokatlan járására.*
- Szeretnék kérni két erőlevest. Ha nem nagy baj, leülnék oda *mutat az asztalukra*, míg el nem készül. Köszönöm szépen.
*Mondja Galeleinnek. A két Erőleves erdei szárnyasokból, tojással 22 aranyba kerül, mint az Enna megtudja, így az összeget a pultra kiszámolva meg is adja a fogadósnak.
~ Most aztán jól feladtam a leckét neki. ~ vigyorog közben magában előre is Umonon. Egyelőre hátra sem pillant, nehogy elrontsa a meglepetést. Persze az is benne van a pakliban, hogy a másik hülyének nézi, vagy csak simán nem jut semmire a kéréssel kapcsolatban, de azért a fél-elfen igencsak úrrá lesz a várakozás izgalma.
Ha letudta a dolgát a pultnál, az előbbinél kissé rugalmasabb léptekkel visszaállít az asztalhoz, ahol helyet is foglal Umonnal átellenben, és felteszi a nagy kérdést.*
- Na?
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-13 19:38:29
Üzenet elküldve: 2020-03-13 19:38:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
*Umonnak tetszik, hogy kedvére beszélhet, s, hogy ezek mellé nem fintorokat, vagy legyintést, hanem kedvező reakciókat kap. Enna végig fenntartja érdeklődését, pedig az Őrült pap bizony nem egyszerű lélek, azonban egyszer, aki befogadja, kiválóan tud azonosulni vele. Nem bánja, hogy vízzel koccintanak vele, a józan beszélgetés, vagy legalábbis egy jó ízű, kedves csevej sokkal üdítőbb, főként egy ilyen lánnyal. A mosolyokat megjegyzi, miképp a kacaj hangját is, s igyekszik nem egyfolytában az apró nevetőráncokat figyelni a lány szeme sarkában, természetesen a mimikát viszonozza, s ahol úgy látja a történet esetleg érdekesebb, ott még inkább hangsúlyoz.*
- Okos filozófia! *Rikkant fel nevetve a lányra mutatva.* A pozitív gondolkodás az első, magam is így gondolom, bár... nem mindig sikerül. *Enged meg magának egy fintort, s Ennától függetlenül magának ismét erősebbet tölt, majd lehajtja azt. Most kedve szottyan hozzá, majd meglepetten pillant fel, színészi elkerekedett szemekkel.*
- Aztán mégis, hogyan tudnám bebizonyítani neked? *Viszonozza a pillantást, s a szemöldök táncoltatást.* De ne kérd, hogy táncoljak, akkor máris rácáfolnék magamra. *Legyint kuncogva, s már látja is magát a tánctéren, ahogyan botlábával megpróbál egy wegtoreni mulatóst lenyomni... hát nincs elragadtatva az elképzeléstől. A padlóropogtatós álmokat végül sokkal inkább zavart csend váltja fel, majd hirtelen felpattanásra csörgés zörgés váltja fel, s a lány felszólalására Umon is hevesen bólogatni kezd, persze, valójában egyáltalán nem éhes.*
- Ez nagyszerű ötlet! *Mondja, miközben előbb a lány felé kap, hogy nehogy elessen, majd ezen még inkább zavarba jön, hisz félreérthetőek mozdulatai és most a hirtelen mozdulattól, saját maga által meglökött asztalon igyekszik egyensúlyozni a dülöngélő üvegeket és poharakat. Aztán kissé megkésve még ujjával is csettint a nagyszerű ötletre, s szokatlanul gyorsan bólogat.*
- Kedves tőled, ami azt illeti el tudom mondani mik vannak: *és már fújja is* erőleves, madaras, nem négylábús, aztán medvehangyás... öhm... medvehagymás, meg vaddisznós savanyú, szerintem az első a legjobb. Khm... *Vonja meg a vállát, majd gyorsan hozzáfűzi.*
- Esetleg tölthetek addig neked még? Az erősebből, vagy én meg rendeljek neked valami gyengébbet? Én... én igazán nem szeretném erőltetni! *Bizonygatja, még kezét is a szívére teszi, majd gyorsan kortyol néhányat, amitől rögvest félrenyel és köhögés kapja el. Kifulladva pillant fel.*
- Azt hiszem... ezzel pont a bénázásra erősítettem rá... *Először csak kicsit mosolyodik el, aztán megtörik a csend és elneveti magát. ~ Egy rakás szerencsétlenség vagyok... ~ Csak a szája mosolyog, belül meg alaposan leforrázottan érzi magát.*
- Utána mesélek még Mil'Ochassról! *Jut eszébe hirtelen.*
*Umonnak tetszik, hogy kedvére beszélhet, s, hogy ezek mellé nem fintorokat, vagy legyintést, hanem kedvező reakciókat kap. Enna végig fenntartja érdeklődését, pedig az Őrült pap bizony nem egyszerű lélek, azonban egyszer, aki befogadja, kiválóan tud azonosulni vele. Nem bánja, hogy vízzel koccintanak vele, a józan beszélgetés, vagy legalábbis egy jó ízű, kedves csevej sokkal üdítőbb, főként egy ilyen lánnyal. A mosolyokat megjegyzi, miképp a kacaj hangját is, s igyekszik nem egyfolytában az apró nevetőráncokat figyelni a lány szeme sarkában, természetesen a mimikát viszonozza, s ahol úgy látja a történet esetleg érdekesebb, ott még inkább hangsúlyoz.*
- Okos filozófia! *Rikkant fel nevetve a lányra mutatva.* A pozitív gondolkodás az első, magam is így gondolom, bár... nem mindig sikerül. *Enged meg magának egy fintort, s Ennától függetlenül magának ismét erősebbet tölt, majd lehajtja azt. Most kedve szottyan hozzá, majd meglepetten pillant fel, színészi elkerekedett szemekkel.*
- Aztán mégis, hogyan tudnám bebizonyítani neked? *Viszonozza a pillantást, s a szemöldök táncoltatást.* De ne kérd, hogy táncoljak, akkor máris rácáfolnék magamra. *Legyint kuncogva, s már látja is magát a tánctéren, ahogyan botlábával megpróbál egy wegtoreni mulatóst lenyomni... hát nincs elragadtatva az elképzeléstől. A padlóropogtatós álmokat végül sokkal inkább zavart csend váltja fel, majd hirtelen felpattanásra csörgés zörgés váltja fel, s a lány felszólalására Umon is hevesen bólogatni kezd, persze, valójában egyáltalán nem éhes.*
- Ez nagyszerű ötlet! *Mondja, miközben előbb a lány felé kap, hogy nehogy elessen, majd ezen még inkább zavarba jön, hisz félreérthetőek mozdulatai és most a hirtelen mozdulattól, saját maga által meglökött asztalon igyekszik egyensúlyozni a dülöngélő üvegeket és poharakat. Aztán kissé megkésve még ujjával is csettint a nagyszerű ötletre, s szokatlanul gyorsan bólogat.*
- Kedves tőled, ami azt illeti el tudom mondani mik vannak: *és már fújja is* erőleves, madaras, nem négylábús, aztán medvehangyás... öhm... medvehagymás, meg vaddisznós savanyú, szerintem az első a legjobb. Khm... *Vonja meg a vállát, majd gyorsan hozzáfűzi.*
- Esetleg tölthetek addig neked még? Az erősebből, vagy én meg rendeljek neked valami gyengébbet? Én... én igazán nem szeretném erőltetni! *Bizonygatja, még kezét is a szívére teszi, majd gyorsan kortyol néhányat, amitől rögvest félrenyel és köhögés kapja el. Kifulladva pillant fel.*
- Azt hiszem... ezzel pont a bénázásra erősítettem rá... *Először csak kicsit mosolyodik el, aztán megtörik a csend és elneveti magát. ~ Egy rakás szerencsétlenség vagyok... ~ Csak a szája mosolyog, belül meg alaposan leforrázottan érzi magát.*
- Utána mesélek még Mil'Ochassról! *Jut eszébe hirtelen.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-12 11:49:52
Üzenet elküldve: 2020-03-12 11:49:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*Szerencséjére, mert ma nagyon is olyan estéje van, a szöszi nem akad fenn a kicsit durvábbra sikeredett szúráson, sőt, ezt használva újabb elbeszélésbe kezd. Erősen reméli, hogy van olyan jó társaság és kihasználatlan lehetőség, hogy ami ezentúl kicsúszik a száján, nem vet éket és nem rontja el a mai napot. Bár, ha így folytatódik a szerencse széria, akkor esetleg még sértődés lehet belőle, ami miatt már most jár az agya, hogy is tudná megbuherálni. ~Mert ha kiissza az összes poharat, én itt maradok szomjan. ~ Mikor a férfi említi, hogy miket is tudott ám két kézzel csinálni, tagadhatatlan, hogy a hóhéros résznél kicsit fanyalog, egyértelmű, hogy nem mozognak azonos terepen. Ő ugyanis teljesen másra használja az épségben meglévő kettő kacsóját.*
-É… értem. Biztos szerethetted csinálni. *Mondja gúnyosan, nem igazán tud együtt érezni a lelkesedéssel ilyen irányban. Mikor arra térnek rá, hogy lehetne igazából nővér, a szöszi kinézné belőle, felnevet.*
-Azt! Aztán nem tudod mitől tört el a csontja a betegnek, mikor tegnap még tüsszögött csak. Nem! Nincs türelmem az olyanokhoz. *Legyint, inkább meg se próbálja, amivel egyértelműen a betegek javát is nézi.*
-Tündérkéd? Hát úgy nézek ki, mint egy tündér? Na azt megnézném, hogy szuszakolnál be a zsebedbe. *Mondja széles mosollyal, persze érti mire irányul a kérdés, de szándékosan nem hagyja a csónakjukat olyan vízre elúszni.*
-Nekem sincsen tündérem, aki reggel helyettem felrakja rám a ruhákat… és ha azt nézzük, te jobban ki vagy nyalva, mint én, szóval egy kézzel is jobban csinálod, mint én kettővel. *Jegyzi meg, bár irigyli a kinézetét, de nem tudna e miatt hosszú órákig magával foglalkozni, minden egyes nap. Aztán érkezik a dobás, ami megint csak őt hozza ki győztesen. A vigyor még mindig ott virít az arcán, ezt a mázlit ő sem hiszi már lassan el.*
-Úgy fest, a kockák engem szeretnek jobban. *Majd nyúl is értük, mert már csak 5 pohár tömény van az asztalon, ha meg azt a doki mind benyakalja, akkor neki nem marad egy se.*
-Bár lehet csak ki akarnak babrálni velem, hogy szomjan maradjak. *Most először látszik rajta, hogy kezd nem tetszeni neki a dolog. Ki is gurul egy hatod, ötös, hármas, kettes, egyes, szinte sort alkotva, amiből elmarja a hatost, hátha bejön a négyes még.*
-Na? Izgulsz, hogy sor legyen? *A gurítás végül ötöst hoz ki.*
-Csak kettő ötös. Ennél talán tudsz nagyobbat dobni, művészet lenne alul múlni, de te megmutattad már, hogy tehetséges vagy. *Emelgeti a szemöldökét a gúnyolódás közben, bár látszik a gondolat, hogy most veszít, egészen felvillanyozza.*
//Vedelőbajnokság//
*Szerencséjére, mert ma nagyon is olyan estéje van, a szöszi nem akad fenn a kicsit durvábbra sikeredett szúráson, sőt, ezt használva újabb elbeszélésbe kezd. Erősen reméli, hogy van olyan jó társaság és kihasználatlan lehetőség, hogy ami ezentúl kicsúszik a száján, nem vet éket és nem rontja el a mai napot. Bár, ha így folytatódik a szerencse széria, akkor esetleg még sértődés lehet belőle, ami miatt már most jár az agya, hogy is tudná megbuherálni. ~Mert ha kiissza az összes poharat, én itt maradok szomjan. ~ Mikor a férfi említi, hogy miket is tudott ám két kézzel csinálni, tagadhatatlan, hogy a hóhéros résznél kicsit fanyalog, egyértelmű, hogy nem mozognak azonos terepen. Ő ugyanis teljesen másra használja az épségben meglévő kettő kacsóját.*
-É… értem. Biztos szerethetted csinálni. *Mondja gúnyosan, nem igazán tud együtt érezni a lelkesedéssel ilyen irányban. Mikor arra térnek rá, hogy lehetne igazából nővér, a szöszi kinézné belőle, felnevet.*
-Azt! Aztán nem tudod mitől tört el a csontja a betegnek, mikor tegnap még tüsszögött csak. Nem! Nincs türelmem az olyanokhoz. *Legyint, inkább meg se próbálja, amivel egyértelműen a betegek javát is nézi.*
-Tündérkéd? Hát úgy nézek ki, mint egy tündér? Na azt megnézném, hogy szuszakolnál be a zsebedbe. *Mondja széles mosollyal, persze érti mire irányul a kérdés, de szándékosan nem hagyja a csónakjukat olyan vízre elúszni.*
-Nekem sincsen tündérem, aki reggel helyettem felrakja rám a ruhákat… és ha azt nézzük, te jobban ki vagy nyalva, mint én, szóval egy kézzel is jobban csinálod, mint én kettővel. *Jegyzi meg, bár irigyli a kinézetét, de nem tudna e miatt hosszú órákig magával foglalkozni, minden egyes nap. Aztán érkezik a dobás, ami megint csak őt hozza ki győztesen. A vigyor még mindig ott virít az arcán, ezt a mázlit ő sem hiszi már lassan el.*
-Úgy fest, a kockák engem szeretnek jobban. *Majd nyúl is értük, mert már csak 5 pohár tömény van az asztalon, ha meg azt a doki mind benyakalja, akkor neki nem marad egy se.*
-Bár lehet csak ki akarnak babrálni velem, hogy szomjan maradjak. *Most először látszik rajta, hogy kezd nem tetszeni neki a dolog. Ki is gurul egy hatod, ötös, hármas, kettes, egyes, szinte sort alkotva, amiből elmarja a hatost, hátha bejön a négyes még.*
-Na? Izgulsz, hogy sor legyen? *A gurítás végül ötöst hoz ki.*
-Csak kettő ötös. Ennél talán tudsz nagyobbat dobni, művészet lenne alul múlni, de te megmutattad már, hogy tehetséges vagy. *Emelgeti a szemöldökét a gúnyolódás közben, bár látszik a gondolat, hogy most veszít, egészen felvillanyozza.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-11 16:17:21
Üzenet elküldve: 2020-03-11 16:17:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
-Egy igazi férfinek alvás közben is készen kell állnia!
*Emeli még külön ki az utolsó szót. Okoskodni persze könnyű. Hogy ő mit szólna ha hirtelen az éjszaka közepén ráesne a vörös az jó kérdés. Saját maga persze képzeletében úgy látja jobban kezelné a helyzetet. Hát nem lehet mindenki egy Intath Aldeis. A vörös vicce bár tényleg feszegeti a határt, hogy sértésnek számítson az elf nem haragszik meg. Mosolyog majd lelkesen elkezd mesélni.*
-Hajjaj! Ha tudnád miket tudtam két kézzel. Úgy masszíroztam, hogy a mennyekben volt a szerencsés. És még egy hóhértól is tanultam egy csomó módszert. Például, hogy miképp kell kiakadt vállakat vagy beállt nyakakat visszaugrasztani. Nyakaknál meg kellett valahogy így fogni a sérültet és egy határozott rántással*Mutatja is, hogy mikért kell.*Így visszatesszük! És utána mintha mi se történt volna. Azt, még szerettem is. Nem volt mocskos. Meg azzal hamar meg lehetett lenni.
*Meg elég látványosan fájdalmasnak tűnt ahhoz, hogy megrettenjenek az elftől. Jó volt az. Mereng el. A másik szavaira ránéz és bólint.*
-Persze. Kell hozzá gyomor meg életképesség. Mikor minden a feje tetején áll akkor is néha vissza kell kiabálni az életet a betegbe. De nővér szerintem lehetnél. Csak bírni kell a gyógyulókkal. Meg persze ellátni őket akkor is ha undorító. De szerintem menne neked.
*Biztos, hogy menne a másiknak. Nem egy olyan nőnek tűnik, aki fél, hogy a körme alá megy valami trutyi. Bár lehet derogálna neki a dolog. Mégse olyan mint hagyni, hogy egy kékvérű rámásszon. Ezt persze hangosan nem mondja ki. A vörös viszont csak húzogatja az oroszlán bajszát. Arra, hogy ő lenne béna a doki vigyora kicsit hiénaszerűvé válik.*
-Az majd kiderül kedvesem!
*A problémájában úgy tűnik nem kap majd segítséget. A kérdésre és arra, hogy a vörös szemügyre veszi a szerszámát a doki csak mosolyog.*
-Sajnos nincs. Nem lennél a tündérkém?
*Aztán repülnek is a kockák és a vörös ismét arat. A doki meg csak pislog.*
-Jó most már kezdesz gyanús lenni! Ilyen nem lehet. A kockákkal van valami?
*Meg is nézi őket, de nem lát semmit, a súlyukon se érez semmit. De ez már nagyon gyanús. Ő is dob és azért bólint. Hármas és ötös pár. Meg egy egyes. Utóbbival újra dob. Kettes. Elhúzza a száját.*
-Jó erre már inni kell. Nem hiszem el.
*Le is húzza az egyik felest.*
//Vedelőbajnokság//
-Egy igazi férfinek alvás közben is készen kell állnia!
*Emeli még külön ki az utolsó szót. Okoskodni persze könnyű. Hogy ő mit szólna ha hirtelen az éjszaka közepén ráesne a vörös az jó kérdés. Saját maga persze képzeletében úgy látja jobban kezelné a helyzetet. Hát nem lehet mindenki egy Intath Aldeis. A vörös vicce bár tényleg feszegeti a határt, hogy sértésnek számítson az elf nem haragszik meg. Mosolyog majd lelkesen elkezd mesélni.*
-Hajjaj! Ha tudnád miket tudtam két kézzel. Úgy masszíroztam, hogy a mennyekben volt a szerencsés. És még egy hóhértól is tanultam egy csomó módszert. Például, hogy miképp kell kiakadt vállakat vagy beállt nyakakat visszaugrasztani. Nyakaknál meg kellett valahogy így fogni a sérültet és egy határozott rántással*Mutatja is, hogy mikért kell.*Így visszatesszük! És utána mintha mi se történt volna. Azt, még szerettem is. Nem volt mocskos. Meg azzal hamar meg lehetett lenni.
*Meg elég látványosan fájdalmasnak tűnt ahhoz, hogy megrettenjenek az elftől. Jó volt az. Mereng el. A másik szavaira ránéz és bólint.*
-Persze. Kell hozzá gyomor meg életképesség. Mikor minden a feje tetején áll akkor is néha vissza kell kiabálni az életet a betegbe. De nővér szerintem lehetnél. Csak bírni kell a gyógyulókkal. Meg persze ellátni őket akkor is ha undorító. De szerintem menne neked.
*Biztos, hogy menne a másiknak. Nem egy olyan nőnek tűnik, aki fél, hogy a körme alá megy valami trutyi. Bár lehet derogálna neki a dolog. Mégse olyan mint hagyni, hogy egy kékvérű rámásszon. Ezt persze hangosan nem mondja ki. A vörös viszont csak húzogatja az oroszlán bajszát. Arra, hogy ő lenne béna a doki vigyora kicsit hiénaszerűvé válik.*
-Az majd kiderül kedvesem!
*A problémájában úgy tűnik nem kap majd segítséget. A kérdésre és arra, hogy a vörös szemügyre veszi a szerszámát a doki csak mosolyog.*
-Sajnos nincs. Nem lennél a tündérkém?
*Aztán repülnek is a kockák és a vörös ismét arat. A doki meg csak pislog.*
-Jó most már kezdesz gyanús lenni! Ilyen nem lehet. A kockákkal van valami?
*Meg is nézi őket, de nem lát semmit, a súlyukon se érez semmit. De ez már nagyon gyanús. Ő is dob és azért bólint. Hármas és ötös pár. Meg egy egyes. Utóbbival újra dob. Kettes. Elhúzza a száját.*
-Jó erre már inni kell. Nem hiszem el.
*Le is húzza az egyik felest.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-11 14:50:05
Üzenet elküldve: 2020-03-11 14:50:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*Mivel ideje nagy részét az utcán töltötte, a fogalmakkal nincs igazán tisztában, de az egyből szembetűnik neki, hogy a nemes kisasszonyok meg a kurvák között külsőre egyértelmű a különbség. Mivel pedig a szöszi visszakozik, sőt még elnézést is kér, így letudta a dolgot ennyivel. Kimondta, az meg felfogta. Azzal tisztában van, hogy a doki nagy szoknyavadász és ha ma valamire is számít, akkor nem rontja el az esélyeit, itt az elején. Ebből is mérhető, hogy hosszabb távra tervez vele, ami legalább addig tart majd, míg az ágyhoz felcipeli, ha úgy adódik.*
-Mentségére legyen mondva, váratlanul érte alvás közben a tény, hogy nem sikerült átesnek rajta. *Hiszen nem átesett, inkább elterült rajta, ezért se ütötte úgy meg magát, bár azóta se hiszi el, hogy a kis vöröshajú gnóm nem ébredt fel arra. Majd a szöszi kifejti, hogy sokkal szívesebben foglalkozna másfajta problémákkal. ~A gyógyítás már csak ilyen, ezért van kevés belőlük. ~ *
-Az biztos, hogy az kellemesebb lenne, lehetnél fürdőmester vagy … nem… nem, a masszírozáshoz azt hiszem a másik kezedre is szükséged lenne. *Csúszik ki az epés megjegyzés, bár azonnal figyeli is a reakciót, mert ő sem akarja megbántani a másikat, de ilyenkor már nehezebb magában tartani az ilyet is.*
-Én nem lennék jó orvos, nem szeretem a vér látványát, meg a szagát se nagyon. Nem mindenki alkalmas mindenre. *Zárja le a témát, azt már nem teszi hozzá, hogy még a kamillát se nagyon ismerné fel, ha csak úgy elé nőne egy tő, nemhogy a többi növényt. Azt meg ahhoz mind meg kéne tanulni, ami miatt bizonyosan sok ideig kéne nézegetni, szagolgatni azokat, meg egy helyben ülve tanulni. Kinek kell az? Majd az ajánlat, még a vártnál is nagyobb sikert arat, ez egyértelműen lerí a szöszi arcáról. Bár az is lehet, hogy innentől kezdve, azt a vigyort már le nem tudja vakarni az arcáról a sok pia miatt. Kicsit aggasztja is a dolog, sosem jó, ha egy elf ennyire elégedett valamivel.*
-Nem legyen, az van! *Szögezi le széles mosollyal, ahogy elnézi a kockákat.*
-Vagy csak te vagy túl béna, még nem dőlt el. *Szól oda szemöldök emelgetve, de azonnal lefagy, ahogy a szöszi a gatyájához nyúl. ~De hát mondtam, hogy a gatya marad! A végén még kidobnak minket innen! ~ Nagy megkönnyebbüléssel nyugtázza, hogy koppan az öv az asztalon, magához is húzza.*
-Elfogadom. De ez már nálam marad, felfelé, csak fogjad a gatyádat a kezeddel, reggel meg valahogy csak fel szoktad venni egyedül is. HA csak nincsen egy tündér a zsebedben, aki helyetted ezt megteszi. *Már csak színjátékból is feláll és benéz a másik ölébe, hátha meglát valamit. De semmi. Vissza is ül és nyúl a kockákért.*
-A következő kör. *Nagy lendülettel kigurul kettő darab ötös meg kettő kettes és egy négyes.*
-Hát… akkor nézzük, mit tudok még szerezni tőled. *Veszi kézbe a négyest és gurít, ötösre. Beleharap az alsó ajkába, mert ez megint veszett jól néz ki, három ötös és két kettes. A vigyort már nem tudja az arcáról eltüntetni.*
-A csizmák és a zoknik párosával számítanak. *Kacsint, miközben tisztázza a dolgokat.*
//Vedelőbajnokság//
*Mivel ideje nagy részét az utcán töltötte, a fogalmakkal nincs igazán tisztában, de az egyből szembetűnik neki, hogy a nemes kisasszonyok meg a kurvák között külsőre egyértelmű a különbség. Mivel pedig a szöszi visszakozik, sőt még elnézést is kér, így letudta a dolgot ennyivel. Kimondta, az meg felfogta. Azzal tisztában van, hogy a doki nagy szoknyavadász és ha ma valamire is számít, akkor nem rontja el az esélyeit, itt az elején. Ebből is mérhető, hogy hosszabb távra tervez vele, ami legalább addig tart majd, míg az ágyhoz felcipeli, ha úgy adódik.*
-Mentségére legyen mondva, váratlanul érte alvás közben a tény, hogy nem sikerült átesnek rajta. *Hiszen nem átesett, inkább elterült rajta, ezért se ütötte úgy meg magát, bár azóta se hiszi el, hogy a kis vöröshajú gnóm nem ébredt fel arra. Majd a szöszi kifejti, hogy sokkal szívesebben foglalkozna másfajta problémákkal. ~A gyógyítás már csak ilyen, ezért van kevés belőlük. ~ *
-Az biztos, hogy az kellemesebb lenne, lehetnél fürdőmester vagy … nem… nem, a masszírozáshoz azt hiszem a másik kezedre is szükséged lenne. *Csúszik ki az epés megjegyzés, bár azonnal figyeli is a reakciót, mert ő sem akarja megbántani a másikat, de ilyenkor már nehezebb magában tartani az ilyet is.*
-Én nem lennék jó orvos, nem szeretem a vér látványát, meg a szagát se nagyon. Nem mindenki alkalmas mindenre. *Zárja le a témát, azt már nem teszi hozzá, hogy még a kamillát se nagyon ismerné fel, ha csak úgy elé nőne egy tő, nemhogy a többi növényt. Azt meg ahhoz mind meg kéne tanulni, ami miatt bizonyosan sok ideig kéne nézegetni, szagolgatni azokat, meg egy helyben ülve tanulni. Kinek kell az? Majd az ajánlat, még a vártnál is nagyobb sikert arat, ez egyértelműen lerí a szöszi arcáról. Bár az is lehet, hogy innentől kezdve, azt a vigyort már le nem tudja vakarni az arcáról a sok pia miatt. Kicsit aggasztja is a dolog, sosem jó, ha egy elf ennyire elégedett valamivel.*
-Nem legyen, az van! *Szögezi le széles mosollyal, ahogy elnézi a kockákat.*
-Vagy csak te vagy túl béna, még nem dőlt el. *Szól oda szemöldök emelgetve, de azonnal lefagy, ahogy a szöszi a gatyájához nyúl. ~De hát mondtam, hogy a gatya marad! A végén még kidobnak minket innen! ~ Nagy megkönnyebbüléssel nyugtázza, hogy koppan az öv az asztalon, magához is húzza.*
-Elfogadom. De ez már nálam marad, felfelé, csak fogjad a gatyádat a kezeddel, reggel meg valahogy csak fel szoktad venni egyedül is. HA csak nincsen egy tündér a zsebedben, aki helyetted ezt megteszi. *Már csak színjátékból is feláll és benéz a másik ölébe, hátha meglát valamit. De semmi. Vissza is ül és nyúl a kockákért.*
-A következő kör. *Nagy lendülettel kigurul kettő darab ötös meg kettő kettes és egy négyes.*
-Hát… akkor nézzük, mit tudok még szerezni tőled. *Veszi kézbe a négyest és gurít, ötösre. Beleharap az alsó ajkába, mert ez megint veszett jól néz ki, három ötös és két kettes. A vigyort már nem tudja az arcáról eltüntetni.*
-A csizmák és a zoknik párosával számítanak. *Kacsint, miközben tisztázza a dolgokat.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-11 00:01:40
Üzenet elküldve: 2020-03-11 00:01:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
*Bár az asztal magányában jókedve kissé elcsendesül, szerencsére Umon viszonylag hamar visszatér hozzá, a társaság nyújtotta jótékony pezsgéssel is.*
- Nagyon jól tetted – hogy oldalra fordítottad. *Helyesel Enna.
A témáról be is villan neki néhány emlékkép, bár arra nem emlékszik pontosan, hogy ő volt-e az, akit kitámasztottak, vagy ő támasztott-e ki valaki mást. Mindenesetre azt biztosra tudja, fontos ilyenkor, hogy az adott helyzetben a szerencsétlen ne találjon megfulladni a saját hányásában.
A vizet lassan elkortyolgatva hallgatja a volt szerzetes anekdotáit. Végig halványan mosolyog, kivéve, mikor nevet. A téma szomorúsága miatt próbál azért megértő képet vágni, de nem igazán megy neki. Ennek főleg a mosoly lehet az oka. De hát nem tehet róla, ha egyszer olyan átkozottul ismerős neki a helyzet, hogy muszáj miatta begörbítenie az ajkait.
Koccint a férfival, jobb híján a vizével, még akkor is, ha kissé sután hat. Egyelőre nagyon nem tervez további alkoholt juttatni a testébe, sőt, inkább valami ennivalón gondolkodik. Annyira vágyik egy levesre, de nem akarja, hogy puhánynak lássák miatta. Ráadásul azzal is többé-kevésbé tisztában van, hogy majdhogynem disznómód zabál. Annak pedig nem biztos, hogy szeretné, ha a másik idejekorán szemtanúja lenne. Így a tervezgetésből egyelőre étel nem kerekedik, csupán a lány enyhe feszengésén, tagjainak mocorgásán látszik, hogy valami motoszkál a szalmahajak közt a szalmafejben.*
- Én ugyanilyen vagyok. Csak én azt hiszem, mindig is ilyen voltam. *Mondja arra célozva, hogy valószínűleg nem emlékeinek összekavarodása a „bénázás” oka.* - De ha amiatt van, mert a szervezetem jelez, hogy nem az a nekem való közeg, akkor nagy bajban vagyok. Ugyanis mindenhol előjön. Szóval akkor nekem semmi sem a közegem. *Vezeti le eszmefuttatását. Hangsúlya hol emelkedik, hol alábukik, játszadozva mesél, közben pedig időről időre nevetgél.* - Viszont, ha sehol sem vagyok otthon, az azt jelenti, hogy mindenhol egyformán otthon vagyok. Tehát megtaláltam a közegem. *Ad hozzá egy végső csavart, és nagy bölcs grimaszt vág hozzá.
Umon folytatja, amibe belekezdett, Enna pedig nagyokat bólogatva gondolkodik a hallottakon. Úgy tűnik, a másik tevékenykedés közben találta meg a belső békéjét. Pontosan úgy, ahogy azzal ő próbálkozott a Vaskorsó Tavernában. Vajmi kevés sikerrel ugyan, de próbálkozott. Ezek szerint a lelkének jelenleg szükséges módszerre rájött, csak nem jó helyen járt éppen eddig. Valóban valami elfoglaltság, valami munka, valami cél kellene most neki - de a megfelelő közegben. Ezt figyelembe véve még akár az is lehet, hogy a már említett út a többiekkel Mil'Ochassba nem csak érdekes, de még hasznos is lesz. Mekkora mázli lenne, ha pont a megfelelő emberrel hozta volna össze a sors, aki pont a megfelelő helyre juttatná el.*
- Persze, mondani könnyű, hogy nem már vagy az. De bebizonyítani be tudod?
*Néz pimaszul a férfire, amely nézésben mintha szemöldökei is részt kívánnának venni, oly módon hajlonganak-emelkednek. Igazából nem számít különösebben értelmes válaszra, sőt, akár még válaszra sem, de kíváncsi rá, mit kezd a másik egy ilyen kérdéssel.
Valahogy aranyosnak találja Umont, ahogy a tavernáról beszél. Ennek ellenére a legutóbbi élményei után nem igazán vágyik rá, hogy mélyebben megosszon egy ilyen vendéglátó intézményt bárkivel is. Talán még el is mesélné rövid, és csekély mértékben eredményes történetét annak, miként próbált nemrég szerencsét a Vaskorsóban, de a férfi utolsó szavai belé fojtják a szót.
~ Hogy én? ~ kérdezi a nagyvilágtól Enna teljes valója. Jóllehet, a Tintás egy aprócska megjegyzést ejtett csak el, az mégis erősen hat a lányra. Főleg, mikor a férfi zavart mosolyát is felfedezni véli. Ekkor tudatosul csak igazán benne, hogy most aztán kettecskén maradtak. Ő, meg Umon. Hiába a dacos kortyolgatás a másik részéről, a fél-elf zavarba jön, arca kipirul. Hirtelen egy másodpercnyi csend is olyan tűrhetetlenné válik számára, hogy úgy érzi, muszáj azt megtörnie.*
- Én szerintem megyek, kérek egy levest. Valamilyen levest, biztos van itt valamilyen leves, nem? Te kérsz valamit? Idehozzam?
*Hebeg-habog összevissza meglehetősen sebesen. Beszéd közben meggondolatlanul felpattan, ennek eredményeképp jól beütve combjait az asztallapba, amitől arcán pillanatnyi fájdalom villan át. Ez csak tovább fokozza zavarát. Ügyetlenül próbál meg kikászálódni a székéből, ide-oda ütközve hol az asztalnak, hol a széknek. Végül kihúzza inkább a széket a fenébe, nem próbál többé a két bútor közti résen átpréselődni – aminek egyébként simán mennie kéne, elvégre a lány nem épp nagydarab, de úgy látszik, most még erre sem képes. A széklábak hangosan megcsikordulnak.*
*Bár az asztal magányában jókedve kissé elcsendesül, szerencsére Umon viszonylag hamar visszatér hozzá, a társaság nyújtotta jótékony pezsgéssel is.*
- Nagyon jól tetted – hogy oldalra fordítottad. *Helyesel Enna.
A témáról be is villan neki néhány emlékkép, bár arra nem emlékszik pontosan, hogy ő volt-e az, akit kitámasztottak, vagy ő támasztott-e ki valaki mást. Mindenesetre azt biztosra tudja, fontos ilyenkor, hogy az adott helyzetben a szerencsétlen ne találjon megfulladni a saját hányásában.
A vizet lassan elkortyolgatva hallgatja a volt szerzetes anekdotáit. Végig halványan mosolyog, kivéve, mikor nevet. A téma szomorúsága miatt próbál azért megértő képet vágni, de nem igazán megy neki. Ennek főleg a mosoly lehet az oka. De hát nem tehet róla, ha egyszer olyan átkozottul ismerős neki a helyzet, hogy muszáj miatta begörbítenie az ajkait.
Koccint a férfival, jobb híján a vizével, még akkor is, ha kissé sután hat. Egyelőre nagyon nem tervez további alkoholt juttatni a testébe, sőt, inkább valami ennivalón gondolkodik. Annyira vágyik egy levesre, de nem akarja, hogy puhánynak lássák miatta. Ráadásul azzal is többé-kevésbé tisztában van, hogy majdhogynem disznómód zabál. Annak pedig nem biztos, hogy szeretné, ha a másik idejekorán szemtanúja lenne. Így a tervezgetésből egyelőre étel nem kerekedik, csupán a lány enyhe feszengésén, tagjainak mocorgásán látszik, hogy valami motoszkál a szalmahajak közt a szalmafejben.*
- Én ugyanilyen vagyok. Csak én azt hiszem, mindig is ilyen voltam. *Mondja arra célozva, hogy valószínűleg nem emlékeinek összekavarodása a „bénázás” oka.* - De ha amiatt van, mert a szervezetem jelez, hogy nem az a nekem való közeg, akkor nagy bajban vagyok. Ugyanis mindenhol előjön. Szóval akkor nekem semmi sem a közegem. *Vezeti le eszmefuttatását. Hangsúlya hol emelkedik, hol alábukik, játszadozva mesél, közben pedig időről időre nevetgél.* - Viszont, ha sehol sem vagyok otthon, az azt jelenti, hogy mindenhol egyformán otthon vagyok. Tehát megtaláltam a közegem. *Ad hozzá egy végső csavart, és nagy bölcs grimaszt vág hozzá.
Umon folytatja, amibe belekezdett, Enna pedig nagyokat bólogatva gondolkodik a hallottakon. Úgy tűnik, a másik tevékenykedés közben találta meg a belső békéjét. Pontosan úgy, ahogy azzal ő próbálkozott a Vaskorsó Tavernában. Vajmi kevés sikerrel ugyan, de próbálkozott. Ezek szerint a lelkének jelenleg szükséges módszerre rájött, csak nem jó helyen járt éppen eddig. Valóban valami elfoglaltság, valami munka, valami cél kellene most neki - de a megfelelő közegben. Ezt figyelembe véve még akár az is lehet, hogy a már említett út a többiekkel Mil'Ochassba nem csak érdekes, de még hasznos is lesz. Mekkora mázli lenne, ha pont a megfelelő emberrel hozta volna össze a sors, aki pont a megfelelő helyre juttatná el.*
- Persze, mondani könnyű, hogy nem már vagy az. De bebizonyítani be tudod?
*Néz pimaszul a férfire, amely nézésben mintha szemöldökei is részt kívánnának venni, oly módon hajlonganak-emelkednek. Igazából nem számít különösebben értelmes válaszra, sőt, akár még válaszra sem, de kíváncsi rá, mit kezd a másik egy ilyen kérdéssel.
Valahogy aranyosnak találja Umont, ahogy a tavernáról beszél. Ennek ellenére a legutóbbi élményei után nem igazán vágyik rá, hogy mélyebben megosszon egy ilyen vendéglátó intézményt bárkivel is. Talán még el is mesélné rövid, és csekély mértékben eredményes történetét annak, miként próbált nemrég szerencsét a Vaskorsóban, de a férfi utolsó szavai belé fojtják a szót.
~ Hogy én? ~ kérdezi a nagyvilágtól Enna teljes valója. Jóllehet, a Tintás egy aprócska megjegyzést ejtett csak el, az mégis erősen hat a lányra. Főleg, mikor a férfi zavart mosolyát is felfedezni véli. Ekkor tudatosul csak igazán benne, hogy most aztán kettecskén maradtak. Ő, meg Umon. Hiába a dacos kortyolgatás a másik részéről, a fél-elf zavarba jön, arca kipirul. Hirtelen egy másodpercnyi csend is olyan tűrhetetlenné válik számára, hogy úgy érzi, muszáj azt megtörnie.*
- Én szerintem megyek, kérek egy levest. Valamilyen levest, biztos van itt valamilyen leves, nem? Te kérsz valamit? Idehozzam?
*Hebeg-habog összevissza meglehetősen sebesen. Beszéd közben meggondolatlanul felpattan, ennek eredményeképp jól beütve combjait az asztallapba, amitől arcán pillanatnyi fájdalom villan át. Ez csak tovább fokozza zavarát. Ügyetlenül próbál meg kikászálódni a székéből, ide-oda ütközve hol az asztalnak, hol a széknek. Végül kihúzza inkább a széket a fenébe, nem próbál többé a két bútor közti résen átpréselődni – aminek egyébként simán mennie kéne, elvégre a lány nem épp nagydarab, de úgy látszik, most még erre sem képes. A széklábak hangosan megcsikordulnak.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-10 21:20:36
Üzenet elküldve: 2020-03-10 21:20:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik az érdeklődésével sikerült megsértenie a másikat. Pedig már kifejtette, hogy lenne nemes kisasszony vagy eltartott szerető. Ahhoz képest a kurva nem nagy váltás. De a doki jól nevelten bólint és megadón felteszi a kezét.*
-Értettem és elnézésedet kérem.
*Tudja azért, hogy mikor kell meghátrálni. A vörösnek meg megvan mindene, hogy neki lehessen igaza. A teste. Szerencsére a morcos hangulat nem marad sokáig. A vicce úgy tűnik váratlanul érte a másikat amin jót mosolyog. A titkot hallva az elf csak a fejét rázza.*
-Ej, micsoda szégyen! Rá esel és ő meg úgy fogad...
*Nagyon szomorú dolog ez. A dokival is esett már meg hasonló. Ráesett egy nőre az meg jól lefejelte. Pedig jó nő volt. Vagy csak a doki kanos. Olyan tenyeres-talpas parasztasszony. Lehetett volna belőle valami igazán. A macskával ivás veszélyeire felhívja a figyelmet majd ki lesz fejtve, hogy ő milyen fontos tagja is a háznak.*
-Valóban túl gyakran is van szükség rám. Az pedig nem jó. Jobban kéne a lányoknak vigyázni magukra és nőiesebb bajokkal hozzám fordulni. Száraz a bőrük, vagy kéne valami illatos kence vagy hasonlók. Melósabb, de az eredményt nézve kellemesebb az a munka.
*Vallja be őszintén. Ha valaki összecsinálja magát a szeme láttára a fájdalomtól vagy úgy meg lesz kínozva mint életében soha nem szokott hálásnak lenni az egészségéért. De ha illatozva húzzák a bokorba hála neki akkor szinte élő szenté válik az elf. A nők ilyenek. A férfiak pedig rosszabbak. Bár ha vodkát főzne ők is nagyon megbecsülnék. A kockákkal kapcsolatban érdekes ajánlatot kap amire vissza is kérdez. Arra, hogy ma este a másik mindenétől megfosztja elégedetten elvigyorodik. Tetszik neki a dolog. Majd, hogy a gatya marad vigyorogva bólint.*
-Akkor nézzük csak sikerül-e már itt levetkőztetned.
*Dob a kockákkal. kettespár. Hatos, négyes, hármas. A párt megtartja és újra dob. Hatos, ötös négyes. A másikra néz. Majd az italra. Majd megint a másikra.*
-Na, jó legyen szerencsenapod.
*Kezd el az övével szenvedni egy kicsit majd az asztalra teszi. Nadrág még rajta van.*
-Majd ha fel kell venni ahhoz majd a segítséged kérném. Tudod nem megy olyan könnyen fél kézzel.
*Vigyorog pimaszul a vörösre. Kár tagadni imádná nézni ahogy a másik az övével bajlódik.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik az érdeklődésével sikerült megsértenie a másikat. Pedig már kifejtette, hogy lenne nemes kisasszony vagy eltartott szerető. Ahhoz képest a kurva nem nagy váltás. De a doki jól nevelten bólint és megadón felteszi a kezét.*
-Értettem és elnézésedet kérem.
*Tudja azért, hogy mikor kell meghátrálni. A vörösnek meg megvan mindene, hogy neki lehessen igaza. A teste. Szerencsére a morcos hangulat nem marad sokáig. A vicce úgy tűnik váratlanul érte a másikat amin jót mosolyog. A titkot hallva az elf csak a fejét rázza.*
-Ej, micsoda szégyen! Rá esel és ő meg úgy fogad...
*Nagyon szomorú dolog ez. A dokival is esett már meg hasonló. Ráesett egy nőre az meg jól lefejelte. Pedig jó nő volt. Vagy csak a doki kanos. Olyan tenyeres-talpas parasztasszony. Lehetett volna belőle valami igazán. A macskával ivás veszélyeire felhívja a figyelmet majd ki lesz fejtve, hogy ő milyen fontos tagja is a háznak.*
-Valóban túl gyakran is van szükség rám. Az pedig nem jó. Jobban kéne a lányoknak vigyázni magukra és nőiesebb bajokkal hozzám fordulni. Száraz a bőrük, vagy kéne valami illatos kence vagy hasonlók. Melósabb, de az eredményt nézve kellemesebb az a munka.
*Vallja be őszintén. Ha valaki összecsinálja magát a szeme láttára a fájdalomtól vagy úgy meg lesz kínozva mint életében soha nem szokott hálásnak lenni az egészségéért. De ha illatozva húzzák a bokorba hála neki akkor szinte élő szenté válik az elf. A nők ilyenek. A férfiak pedig rosszabbak. Bár ha vodkát főzne ők is nagyon megbecsülnék. A kockákkal kapcsolatban érdekes ajánlatot kap amire vissza is kérdez. Arra, hogy ma este a másik mindenétől megfosztja elégedetten elvigyorodik. Tetszik neki a dolog. Majd, hogy a gatya marad vigyorogva bólint.*
-Akkor nézzük csak sikerül-e már itt levetkőztetned.
*Dob a kockákkal. kettespár. Hatos, négyes, hármas. A párt megtartja és újra dob. Hatos, ötös négyes. A másikra néz. Majd az italra. Majd megint a másikra.*
-Na, jó legyen szerencsenapod.
*Kezd el az övével szenvedni egy kicsit majd az asztalra teszi. Nadrág még rajta van.*
-Majd ha fel kell venni ahhoz majd a segítséged kérném. Tudod nem megy olyan könnyen fél kézzel.
*Vigyorog pimaszul a vörösre. Kár tagadni imádná nézni ahogy a másik az övével bajlódik.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-10 20:19:31
Üzenet elküldve: 2020-03-10 20:19:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ez a kérdés egyértelművé teszi, hogy a szöszivel nem egyre gondoltak, milyen meglepő, azaz pont, hogy nem az. Egy ilyen szoknyavadászfajtától másra nem is számított volna, csak eddig olyan szendének tűnt.*
-Nem vagyok kurva, álljon meg a menet. *Kopog az asztalon az ujjával, míg a másik abba nem hagyja a hülyéskedést és rá nem figyel.*
-Arra sosem voltam rászorulva… *A banda, akikkel szinte egy családnak számítottak igazán közel is álltak egymáshoz, de volt, akihez még ott is közelebb. De pont ezért, mert nem volt egyedül, mindig volt mit enniük és hol aludniuk, még ha csak egy csűr is jutott tízükre vagy egy takaró hármukra. Ha a szöszinek ott vannak az elvei, ahol a szabadság indul, akkor neki meg itt, ezt pedig jobb, ha tiszteletben tartja. A szemeiből egyértelműen kiolvasható, hogy nem viccel. De nem sokáig tartja a komor képet, csak míg úgy nem érzi, hogy letisztázták az ügyet. Aztán érkezik a megjegyzés a puha, bolyhos macskára, amit már nem bír ki nevetés nélkül.*
-Szerencsére nehem… *Törölgeti meg a szemeit a váratlanul érkező humorsziporkán, majd válaszol is.*
-Este ráestem, így közvetlen forrásból tudom, hogy jó puha volt. *Árulja el a titkot a másiknak, akitől egy igen fontos titkot tud meg, nem szabad macskával inni, mert az nagyon gyorsan le tudná itatni. Erre csak bólogat helyeslően és a halántékára mutat az ujjával, hogy ő bizony ezt most elraktározta. Majd érkezik a megerősítés, hogy ma legalább az ágyig el fog jutni, ha neki lesz kisebb szerencséje ezek után, ami felettébb megnyugtató, bár aludt már rosszabb helyen is, bár nem egyedül.*
-Mégsem hagyhatom, hogy a ház egy orvossal szegényebb legyen, ahogy láttam, itt elkél egy ilyen elf. *Vallja meg őszintén, ez talán a legnyomósabb ok, ami eszébe jut, ha arra gondol, miért is nem hagyhatja csak úgy itt a padlón részegen egymagában. A végén még bajba keveredne, ha valakivel eljön inni, legalább vigyáz rá, amennyire erejéből is józanságából kitelik. Máskülönben legközelebb jöhet egyedül vagy egy macskával. Majd a dobását követő ajánlat egyéb kétségeket vet fel a másikban, de egy biztos, felettébb érdeklik a feltételek és egyértelműen élne a lehetőséggel.*
-Amit felajánlasz magadról, persze nem kell örökbe, de most megelégszem vele. Amilyen szerencséd van ma este, mindened szépen átvándorol hozzám. De nem akarom én itt megbotoránkoztatni… *Törik bele a nyelve a szóba, így két feles után már.*
-Na érted! Szóval a gatyád maradhat. *Jószerével nem lesz sokszor szükség a kimentésre, reményei szerint ma még ő is fog inni.*
-Dobjad csak a kockát, hadd lássuk mi lesz a vége! *Lengeti a csuklóját, hogy mozgásra bírja a másikat.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ez a kérdés egyértelművé teszi, hogy a szöszivel nem egyre gondoltak, milyen meglepő, azaz pont, hogy nem az. Egy ilyen szoknyavadászfajtától másra nem is számított volna, csak eddig olyan szendének tűnt.*
-Nem vagyok kurva, álljon meg a menet. *Kopog az asztalon az ujjával, míg a másik abba nem hagyja a hülyéskedést és rá nem figyel.*
-Arra sosem voltam rászorulva… *A banda, akikkel szinte egy családnak számítottak igazán közel is álltak egymáshoz, de volt, akihez még ott is közelebb. De pont ezért, mert nem volt egyedül, mindig volt mit enniük és hol aludniuk, még ha csak egy csűr is jutott tízükre vagy egy takaró hármukra. Ha a szöszinek ott vannak az elvei, ahol a szabadság indul, akkor neki meg itt, ezt pedig jobb, ha tiszteletben tartja. A szemeiből egyértelműen kiolvasható, hogy nem viccel. De nem sokáig tartja a komor képet, csak míg úgy nem érzi, hogy letisztázták az ügyet. Aztán érkezik a megjegyzés a puha, bolyhos macskára, amit már nem bír ki nevetés nélkül.*
-Szerencsére nehem… *Törölgeti meg a szemeit a váratlanul érkező humorsziporkán, majd válaszol is.*
-Este ráestem, így közvetlen forrásból tudom, hogy jó puha volt. *Árulja el a titkot a másiknak, akitől egy igen fontos titkot tud meg, nem szabad macskával inni, mert az nagyon gyorsan le tudná itatni. Erre csak bólogat helyeslően és a halántékára mutat az ujjával, hogy ő bizony ezt most elraktározta. Majd érkezik a megerősítés, hogy ma legalább az ágyig el fog jutni, ha neki lesz kisebb szerencséje ezek után, ami felettébb megnyugtató, bár aludt már rosszabb helyen is, bár nem egyedül.*
-Mégsem hagyhatom, hogy a ház egy orvossal szegényebb legyen, ahogy láttam, itt elkél egy ilyen elf. *Vallja meg őszintén, ez talán a legnyomósabb ok, ami eszébe jut, ha arra gondol, miért is nem hagyhatja csak úgy itt a padlón részegen egymagában. A végén még bajba keveredne, ha valakivel eljön inni, legalább vigyáz rá, amennyire erejéből is józanságából kitelik. Máskülönben legközelebb jöhet egyedül vagy egy macskával. Majd a dobását követő ajánlat egyéb kétségeket vet fel a másikban, de egy biztos, felettébb érdeklik a feltételek és egyértelműen élne a lehetőséggel.*
-Amit felajánlasz magadról, persze nem kell örökbe, de most megelégszem vele. Amilyen szerencséd van ma este, mindened szépen átvándorol hozzám. De nem akarom én itt megbotoránkoztatni… *Törik bele a nyelve a szóba, így két feles után már.*
-Na érted! Szóval a gatyád maradhat. *Jószerével nem lesz sokszor szükség a kimentésre, reményei szerint ma még ő is fog inni.*
-Dobjad csak a kockát, hadd lássuk mi lesz a vége! *Lengeti a csuklóját, hogy mozgásra bírja a másikat.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-10 19:36:55
Üzenet elküldve: 2020-03-10 19:36:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
-Egy hétre szokás téged kibérelni? Hmmmm... És a hét után még lábra tud állni az illető vagy a végkimerültség környékén van?
*Kérdez rá kíváncsian. Egy egész hét kufirc neki könnyedén megérne száz aranyat, koszttal kvártéllyal. El is kezdi számolgatni, hogy megérné-e. Végül maga is belebonyolódik a számolásba úgyhogy abba is hagyja. Mindenesetre, azt továbbra is tartja, hogy szívesen levarázsolná a másikról a nadrágot. Arra, hogy a macskaállat vagy a férfiállat volt inkább a másik kedvében megkapja a válaszát amire egy újabb huncut kérdést tesz fel.*
-A gazdája meg kemény volt?
*Vigyorog jót a poénján. Nem részeg, de kezd hülyeségeket mondani. Arra, hogy mennyit iszik szerinte a vörös idegenek társaságában vállat ránt.*
-Én nem tudom. De a macskák állítólag nagyon ügyesek a nők leitatásában.
*Mosolyog komiszan. Természetes, hogy a macskák itatják le a nőket. Nem bírnak ugyanis a farkukkal. Mármint gyakran kergetik, meg harapdálják és oldottabb hangulatban jobban fogy az ital. A kérdésre, hogy a másik be akarja-e rúgatni a dokit szép revánsot kap amin jót vigyorog. Majd egy tetszetős ajánlatot.*
-Oh, milyen gáláns!
*Kap a szívéhez a másik szavai hallatán. Majd a következő még vonzóbb kérdés és a doki által nyílt ajánlatnak értelmezett mondat után nagyon kötelességtudóan válaszol.*
-Ez csak természetes. Nem hagynálak cserben.
*Mivel úgy érzi ő is elég részeg lesz így, azt nem tudja ígérni, hogy többször se hagyná cserben az éjszaka, de egyszer biztos nem fogja. A kockában úgy tűnik bár jól kezdett nincs nagy szerencséje. Egy döntetlent sikerül elérnie. A másik szavaira pedig csak vigyorog.*
-Meglátjuk.
*A doki rendeli az újabb kört a lány kiveszi a szobájukat és ismét gurul a kocka. A másik számára úgy tűnik ez egy nagyon szerencsés este. Egy Int-féle pasit kifogott és még a játékban is mindig nyer. A doki felkészül, hogy dobjon mikor érdekes ajánlatot kap a másiktól. Nem fél a vereségtől, de a feltételek izgalmasak számára.*
-Hmmm! És mimtől szeretnél megszabadítani engem kedves?
*Dől az asztalra és néz a másikra kíváncsian.*
//Vedelőbajnokság//
-Egy hétre szokás téged kibérelni? Hmmmm... És a hét után még lábra tud állni az illető vagy a végkimerültség környékén van?
*Kérdez rá kíváncsian. Egy egész hét kufirc neki könnyedén megérne száz aranyat, koszttal kvártéllyal. El is kezdi számolgatni, hogy megérné-e. Végül maga is belebonyolódik a számolásba úgyhogy abba is hagyja. Mindenesetre, azt továbbra is tartja, hogy szívesen levarázsolná a másikról a nadrágot. Arra, hogy a macskaállat vagy a férfiállat volt inkább a másik kedvében megkapja a válaszát amire egy újabb huncut kérdést tesz fel.*
-A gazdája meg kemény volt?
*Vigyorog jót a poénján. Nem részeg, de kezd hülyeségeket mondani. Arra, hogy mennyit iszik szerinte a vörös idegenek társaságában vállat ránt.*
-Én nem tudom. De a macskák állítólag nagyon ügyesek a nők leitatásában.
*Mosolyog komiszan. Természetes, hogy a macskák itatják le a nőket. Nem bírnak ugyanis a farkukkal. Mármint gyakran kergetik, meg harapdálják és oldottabb hangulatban jobban fogy az ital. A kérdésre, hogy a másik be akarja-e rúgatni a dokit szép revánsot kap amin jót vigyorog. Majd egy tetszetős ajánlatot.*
-Oh, milyen gáláns!
*Kap a szívéhez a másik szavai hallatán. Majd a következő még vonzóbb kérdés és a doki által nyílt ajánlatnak értelmezett mondat után nagyon kötelességtudóan válaszol.*
-Ez csak természetes. Nem hagynálak cserben.
*Mivel úgy érzi ő is elég részeg lesz így, azt nem tudja ígérni, hogy többször se hagyná cserben az éjszaka, de egyszer biztos nem fogja. A kockában úgy tűnik bár jól kezdett nincs nagy szerencséje. Egy döntetlent sikerül elérnie. A másik szavaira pedig csak vigyorog.*
-Meglátjuk.
*A doki rendeli az újabb kört a lány kiveszi a szobájukat és ismét gurul a kocka. A másik számára úgy tűnik ez egy nagyon szerencsés este. Egy Int-féle pasit kifogott és még a játékban is mindig nyer. A doki felkészül, hogy dobjon mikor érdekes ajánlatot kap a másiktól. Nem fél a vereségtől, de a feltételek izgalmasak számára.*
-Hmmm! És mimtől szeretnél megszabadítani engem kedves?
*Dől az asztalra és néz a másikra kíváncsian.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-10 18:56:46
Üzenet elküldve: 2020-03-10 18:56:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szép remények - Dél//
*Torskelnek jólesik Ella ölelése. Egy homlokpuszival hálálja meg kedvese közeledését felé.*
- Ma pihenünk egy nagyot, és majd csak holnap folytatjuk az utunkat. Majd megmasszírozom azokat az izmokat, hogy ne fájjanak annyira.*-mondja a férfi, majd észreveszi a pultnál lévő kedves elfet, aki valószínűleg itt dolgozik.*
- Üdvözlöm! Szeretnénk itt megpihenni, ezért már most szeretnék kérni egy szobát!*- Elő is vesz 18 aranyat ami a Szoba ára és átadja. *
- Az étlapot átnézzük, és ha valamire szükségünk van azonnal szólunk.*-mondja mosolyogva a férfi, és visszatér a kedveséhez.*
- Válassz valami ennivalót!*-szól kedvesen, majd Ella kérdésére válaszol.*
- Igen. Nem neked való hely az. Féltelek.*-mondja és meg is csókolja a lány mézédes ajkát.*
*Torskelnek jólesik Ella ölelése. Egy homlokpuszival hálálja meg kedvese közeledését felé.*
- Ma pihenünk egy nagyot, és majd csak holnap folytatjuk az utunkat. Majd megmasszírozom azokat az izmokat, hogy ne fájjanak annyira.*-mondja a férfi, majd észreveszi a pultnál lévő kedves elfet, aki valószínűleg itt dolgozik.*
- Üdvözlöm! Szeretnénk itt megpihenni, ezért már most szeretnék kérni egy szobát!*- Elő is vesz 18 aranyat ami a Szoba ára és átadja.
*- Az étlapot átnézzük, és ha valamire szükségünk van azonnal szólunk.*-mondja mosolyogva a férfi, és visszatér a kedveséhez.*
- Válassz valami ennivalót!*-szól kedvesen, majd Ella kérdésére válaszol.*
- Igen. Nem neked való hely az. Féltelek.*-mondja és meg is csókolja a lány mézédes ajkát.*
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-10 18:50:39
Üzenet elküldve: 2020-03-10 18:50:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*Bizony, ha a szöszi, most ilyen témákkal vagdalózna, akkor biztos hozna magának még vagy hat felest, hogy el tudja viselni és többet nem hívná inni. Majd egy igen érdekes kérdés fogalmazódik meg a dokiban és ki is adja magából, így nem kicsit elgondolkodtatva őt.*
-Hogy mennyiért tennék úgy, mintha kedvelnélek? *Kérdez vissza latolgatás közben, csak hogy még egy kicsit piszkálja a másikat.*
-Száz arany egy hatra, de előre. *Teszi hozzá.* - Plusz a szállás és a koszt. *Bőkezűen árazza magát, hiszen erre még példa nem volt, nincs olyan épeszű, aki csak azért, hogy azt tettesse, hogy kedveli, akárcsak egy kanyit is fizetett volna. Az eszmefuttatásból és a viszonylag gyors válaszból is érezhető, ez csupán egy kis jópofizást és mosolygást takar, egyebet nemigen. Majd a férfi közbevág, és igenis érti a viccet.*
-Nagyon élelmes kérdés, mindkét állat aranyos volt, de én a macskára gondoltam, az még puha és szerethető is. *Magyarázza egy kicsit, bár érzi, hogy feleslegesen. Abban viszont egyetértenek, nagy örömére, hogy azzal mindenképpen megéri a barátság, aki állja az elf vagy fél-elf piáját.*
-Mert azt hiszed, hogy hozom magam olyan állapotba, hogy már ne tudja egyenesen járni egy olyan közelében, akit nem ismerek eléggé? Mindig kell valaki, ha sokat iszom, aki tudja, hol fogok aludni. *Mondja széles mosollyal. Aztán meg is érkezik a vád, hogy ő bizony csak le akarja itatni az elfet, de aztán mit is kezd majd vele?*
-Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert, hogy én ide inni jöttem, de te folyton rosszat dobsz nekem. *Mordul fel játékos felháborodással.*
-Ha viszont úgy adódik, hogy neked többet sikerül ledönteni, hát, azt felajánlhatom, hogy aludhatsz a szobában, amit kiveszek… mindjárt. *Mert még azért kicsengeti az aranyakat, amíg tud magáról, meg elkéri a kulcsot.*
-Odafenn, meg talán aludni tervezek, de ha nem terveznék, akkor is az lenne a vége. De ígért már meg, ha én leszek az ügyesebb és a következő kört mind én iszom, az ágyig még felkísérsz. *Csak rákérdez, bár azért van némi fogalma arról, hogy ha ő lesz az ittasabb, mi fog lezajlani a szobában, de most még nagyon nem úgy néz ki. A szöszivel még nem ivott, róla nem tudja milyen részegen, de kíváncsi, ilyen a természete. Lassan pedig benne is elég bátorító lesz, hogy ne válogassa meg annyira a szavait, még így se, hogy egy elffel ül egy asztalnál. Aztán megtörténik a döntetlen és rábólint az elf az ivásra, amit ő is megtesz, így benne már kettő, az elfben viszont már négy mérésnyi alkohol dolgozik és a hangokból ítélve, széles mosollyal nyugtázza újabbak érkezését.*
-Áh! Ez jólesett, de így a következőn sem osztozunk, ennyi elég volt most a következő három körre. *Utalva arra, hogy megint nem lesz a szöszinek elég szerencséje, hogy elkezdjen kiszáradni. Mikor az asztalukhoz ér a felszolgáló, kicsit marasztalja, majd leszámolja a 17 aranyat, a Szoba árát és elkéri a kulcsot is, hogy kéznél legyen, mikor már taccsra itták magukat és egy szó az se sok, de mondatot már nem tudnak belőle összerakni.*
-Oké, én jövök. * Lendül bele és már gurítja is a kockákat. Két hatos és két egyes gurul ki egy kettes társaságában.*
-Na! Nagyon szeretnek ezek az egyeskék… na még egyet. *Dobja újra azt az egy kettest, ami végül egyes lesz. Nagyra nyílnak a szemei, mert még ő maga sem hiszi el, hogy ma ennyire józan fog maradni.*
-Hát, fel kell kösd a gatyádat, tudod mit, ha fel tudsz ajánlani mást zálogba, akkor nem kell megidd. Ez vonatkozik a többi körre is. *A végén még valóban ő fogja felráncigálni a szöszit, bár már felvillant néhány dolog, amit a magatehetetlen elffel szívesen megtenne, de még reménykedik.*
//Vedelőbajnokság//
*Bizony, ha a szöszi, most ilyen témákkal vagdalózna, akkor biztos hozna magának még vagy hat felest, hogy el tudja viselni és többet nem hívná inni. Majd egy igen érdekes kérdés fogalmazódik meg a dokiban és ki is adja magából, így nem kicsit elgondolkodtatva őt.*
-Hogy mennyiért tennék úgy, mintha kedvelnélek? *Kérdez vissza latolgatás közben, csak hogy még egy kicsit piszkálja a másikat.*
-Száz arany egy hatra, de előre. *Teszi hozzá.* - Plusz a szállás és a koszt. *Bőkezűen árazza magát, hiszen erre még példa nem volt, nincs olyan épeszű, aki csak azért, hogy azt tettesse, hogy kedveli, akárcsak egy kanyit is fizetett volna. Az eszmefuttatásból és a viszonylag gyors válaszból is érezhető, ez csupán egy kis jópofizást és mosolygást takar, egyebet nemigen. Majd a férfi közbevág, és igenis érti a viccet.*
-Nagyon élelmes kérdés, mindkét állat aranyos volt, de én a macskára gondoltam, az még puha és szerethető is. *Magyarázza egy kicsit, bár érzi, hogy feleslegesen. Abban viszont egyetértenek, nagy örömére, hogy azzal mindenképpen megéri a barátság, aki állja az elf vagy fél-elf piáját.*
-Mert azt hiszed, hogy hozom magam olyan állapotba, hogy már ne tudja egyenesen járni egy olyan közelében, akit nem ismerek eléggé? Mindig kell valaki, ha sokat iszom, aki tudja, hol fogok aludni. *Mondja széles mosollyal. Aztán meg is érkezik a vád, hogy ő bizony csak le akarja itatni az elfet, de aztán mit is kezd majd vele?*
-Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert, hogy én ide inni jöttem, de te folyton rosszat dobsz nekem. *Mordul fel játékos felháborodással.*
-Ha viszont úgy adódik, hogy neked többet sikerül ledönteni, hát, azt felajánlhatom, hogy aludhatsz a szobában, amit kiveszek… mindjárt. *Mert még azért kicsengeti az aranyakat, amíg tud magáról, meg elkéri a kulcsot.*
-Odafenn, meg talán aludni tervezek, de ha nem terveznék, akkor is az lenne a vége. De ígért már meg, ha én leszek az ügyesebb és a következő kört mind én iszom, az ágyig még felkísérsz. *Csak rákérdez, bár azért van némi fogalma arról, hogy ha ő lesz az ittasabb, mi fog lezajlani a szobában, de most még nagyon nem úgy néz ki. A szöszivel még nem ivott, róla nem tudja milyen részegen, de kíváncsi, ilyen a természete. Lassan pedig benne is elég bátorító lesz, hogy ne válogassa meg annyira a szavait, még így se, hogy egy elffel ül egy asztalnál. Aztán megtörténik a döntetlen és rábólint az elf az ivásra, amit ő is megtesz, így benne már kettő, az elfben viszont már négy mérésnyi alkohol dolgozik és a hangokból ítélve, széles mosollyal nyugtázza újabbak érkezését.*
-Áh! Ez jólesett, de így a következőn sem osztozunk, ennyi elég volt most a következő három körre. *Utalva arra, hogy megint nem lesz a szöszinek elég szerencséje, hogy elkezdjen kiszáradni. Mikor az asztalukhoz ér a felszolgáló, kicsit marasztalja, majd leszámolja a 17 aranyat, a Szoba árát és elkéri a kulcsot is, hogy kéznél legyen, mikor már taccsra itták magukat és egy szó az se sok, de mondatot már nem tudnak belőle összerakni.
*-Oké, én jövök. * Lendül bele és már gurítja is a kockákat. Két hatos és két egyes gurul ki egy kettes társaságában.*
-Na! Nagyon szeretnek ezek az egyeskék… na még egyet. *Dobja újra azt az egy kettest, ami végül egyes lesz. Nagyra nyílnak a szemei, mert még ő maga sem hiszi el, hogy ma ennyire józan fog maradni.*
-Hát, fel kell kösd a gatyádat, tudod mit, ha fel tudsz ajánlani mást zálogba, akkor nem kell megidd. Ez vonatkozik a többi körre is. *A végén még valóban ő fogja felráncigálni a szöszit, bár már felvillant néhány dolog, amit a magatehetetlen elffel szívesen megtenne, de még reménykedik.*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-10 15:04:23
Üzenet elküldve: 2020-03-10 15:04:23
ÚJ
![>Gaelein Warlin [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11649_1573229392_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Szép remények - Dél//
*Nyílik az ajtó és egy magas, szikár férfi érkezik egy hölgy társaságában. A pulthoz érkeznek és így első látásra egy párnak tűnnek. Gaelein egy mosollyal fogadja a párt.*
- Üdvözlöm önöket a Három Barát Tavernában. Gaelein vagyok a pultos. Mivel szolgálhatok? *Barátságosan kérdezi a párost majd a menülapot is megmutatja nekik, hogy tudjanak válogatni az ételek és italok széles skáláján. Amennyiben nem szeretnek maguktól dönteni, természetesen készséggel áll rendelkezésükre, hogy ajánljon nekik valamit, amit a legtöbben szeretnek. Tekintete átsiklik a négyes párosra, akikből már csak hárman vannak idelent, mert az elf férfi túlitta magát és lefektették a szobában, amit kibéreltek. Így jelenleg nem kell mással foglalkoznia, mint az új belépő párossal. *
//Szép remények - Dél//
*Nyílik az ajtó és egy magas, szikár férfi érkezik egy hölgy társaságában. A pulthoz érkeznek és így első látásra egy párnak tűnnek. Gaelein egy mosollyal fogadja a párt.*
- Üdvözlöm önöket a Három Barát Tavernában. Gaelein vagyok a pultos. Mivel szolgálhatok? *Barátságosan kérdezi a párost majd a menülapot is megmutatja nekik, hogy tudjanak válogatni az ételek és italok széles skáláján. Amennyiben nem szeretnek maguktól dönteni, természetesen készséggel áll rendelkezésükre, hogy ajánljon nekik valamit, amit a legtöbben szeretnek. Tekintete átsiklik a négyes párosra, akikből már csak hárman vannak idelent, mert az elf férfi túlitta magát és lefektették a szobában, amit kibéreltek. Így jelenleg nem kell mással foglalkoznia, mint az új belépő párossal. *
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-10 14:20:45
Üzenet elküldve: 2020-03-10 14:20:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*A kérdéshez most kivételesen semmit nem gondol hozzá. Ahhoz, hogy a vöröst érdekli mikor nincs nadrág a dokin.*
-Megesik. Főleg ha olyan fáradt vagyok.
*Azon, hogy leégetné az elf a haját csak mosolyog.*
-Pedig sok férfi örülne neki.
*Állapítja meg. Ő maga is ilyen. Cserébe segítene a lányt is megszabadulni a nadrágjától. Persze ott még nem tartanak. A másik szavaira mosolyogva válaszol.*
-Nem könnyű engem megsérteni. De elvek vannak.
*Mesélhetne is a szabadságról a másiknak. Vagy az élet értékéről, de nem rontja el a hangulatot ilyen csúnya témákkal. Maradjanak a fajgyűlöletnél. Azon jobban mosolyognak. A másik szavait az elf félre is érti és kíváncsian rákérdez.*
-Mennyi az-az összeg amiért tudsz képletesen szeretni egy elfet is?
~Lehet nem is tolvaj. Vagy nem sima tolvaj. Ez megmagyarázza a nadrágokhoz fűződő viszonyát.~
*Bizony a doki ismeri azokat az örömlányokat akik hajlamosak kicsit jobban lenyúlni a vendégeiket mint előre meg volt beszélve. Bár elsőre ezt azért nem nézte volna ki a vörösből. Az ilyenek kifejezésen a doki jót mosolyog. Nem nagyon zavarja a dolog. A történet hallatán azért kuncogva megkérdi.*
-Melyik állat?
*A lány biztos értékeli majd a dolgot. Amúgy a trükk nem rossz. Előbb a macska majd a gazda. És ahogy a példa mutatja be is vállt. Az elemelésra viszont meglepetten elkerekednek a szemei és érdeklődve hallgatja a dolgot. A kérdésre bólint.*
-Jóban bizony. Már ha veled iszik és nem csak leitat.
*Arra gondol, hogy akkor a vörös járhatott volna rosszul is ha olyantól fogad el italt aki meg is haragudhatott rá valamiért. Nem arra, hogy most ő háromszor annyi felesen van túl mint a lány. Persze járhat rosszul is, de ki tudja? Mikor rosszul dob a vörös tovább pimaszkodik vele amit mosolyogva fogad.*
-Csak nem le akarsz itatni kedvesem? Mik a terveid?
*Az ajánlatra már pimaszul vigyorogva válaszol.*
-Veled szívesen megosztok bármit.
*Kacsint is a másikra. Részegnek még nem mondható, de az ital már van rá hatással. Ha így folytatják és a vörös lemarad lehet a lány kevésbé fogja élvezni az estét. Részegekkel részegen lehet a legjobban beszélni. A másik kezéből kigördülő kockákat izgatottan nézi a doki és először csak mosolyog a véletlenen. Majd meglepve tapasztalja, hogy ez egy másik egyes pár. A vörös szavaira bólint. Mindent megosztana a másikkal a szeszen nem fog önzőzni. Bár azért kíváncsi rá, hogy osztozhatnak meg egy felesen. Csak huncut gondolatai támadnak. Le is húzza az italát majd nézi, hogy már csak egy teli pohár maradt. Ez neki még nem elég és úgy sejti a lányba is fér még. Hátra szól hát a pulthoz.*
-Még egy ilyen kört cimbora!
*Ha ki is hozták a hatÁnizspárlatot akkor kiszámolja a felszolgálónak a 60 aranyat érte. Az üres poharakat meg el lehet vinni. Így van előttük hét teli pohár.*
-Remélem elbírsz vele.
*Vigyorog a másikra.*
//Vedelőbajnokság//
*A kérdéshez most kivételesen semmit nem gondol hozzá. Ahhoz, hogy a vöröst érdekli mikor nincs nadrág a dokin.*
-Megesik. Főleg ha olyan fáradt vagyok.
*Azon, hogy leégetné az elf a haját csak mosolyog.*
-Pedig sok férfi örülne neki.
*Állapítja meg. Ő maga is ilyen. Cserébe segítene a lányt is megszabadulni a nadrágjától. Persze ott még nem tartanak. A másik szavaira mosolyogva válaszol.*
-Nem könnyű engem megsérteni. De elvek vannak.
*Mesélhetne is a szabadságról a másiknak. Vagy az élet értékéről, de nem rontja el a hangulatot ilyen csúnya témákkal. Maradjanak a fajgyűlöletnél. Azon jobban mosolyognak. A másik szavait az elf félre is érti és kíváncsian rákérdez.*
-Mennyi az-az összeg amiért tudsz képletesen szeretni egy elfet is?
~Lehet nem is tolvaj. Vagy nem sima tolvaj. Ez megmagyarázza a nadrágokhoz fűződő viszonyát.~
*Bizony a doki ismeri azokat az örömlányokat akik hajlamosak kicsit jobban lenyúlni a vendégeiket mint előre meg volt beszélve. Bár elsőre ezt azért nem nézte volna ki a vörösből. Az ilyenek kifejezésen a doki jót mosolyog. Nem nagyon zavarja a dolog. A történet hallatán azért kuncogva megkérdi.*
-Melyik állat?
*A lány biztos értékeli majd a dolgot. Amúgy a trükk nem rossz. Előbb a macska majd a gazda. És ahogy a példa mutatja be is vállt. Az elemelésra viszont meglepetten elkerekednek a szemei és érdeklődve hallgatja a dolgot. A kérdésre bólint.*
-Jóban bizony. Már ha veled iszik és nem csak leitat.
*Arra gondol, hogy akkor a vörös járhatott volna rosszul is ha olyantól fogad el italt aki meg is haragudhatott rá valamiért. Nem arra, hogy most ő háromszor annyi felesen van túl mint a lány. Persze járhat rosszul is, de ki tudja? Mikor rosszul dob a vörös tovább pimaszkodik vele amit mosolyogva fogad.*
-Csak nem le akarsz itatni kedvesem? Mik a terveid?
*Az ajánlatra már pimaszul vigyorogva válaszol.*
-Veled szívesen megosztok bármit.
*Kacsint is a másikra. Részegnek még nem mondható, de az ital már van rá hatással. Ha így folytatják és a vörös lemarad lehet a lány kevésbé fogja élvezni az estét. Részegekkel részegen lehet a legjobban beszélni. A másik kezéből kigördülő kockákat izgatottan nézi a doki és először csak mosolyog a véletlenen. Majd meglepve tapasztalja, hogy ez egy másik egyes pár. A vörös szavaira bólint. Mindent megosztana a másikkal a szeszen nem fog önzőzni. Bár azért kíváncsi rá, hogy osztozhatnak meg egy felesen. Csak huncut gondolatai támadnak. Le is húzza az italát majd nézi, hogy már csak egy teli pohár maradt. Ez neki még nem elég és úgy sejti a lányba is fér még. Hátra szól hát a pulthoz.*
-Még egy ilyen kört cimbora!
*Ha ki is hozták a hatÁnizspárlatot akkor kiszámolja a felszolgálónak a 60 aranyat érte.
Az üres poharakat meg el lehet vinni. Így van előttük hét teli pohár.*-Remélem elbírsz vele.
*Vigyorog a másikra.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-10 13:58:00
Üzenet elküldve: 2020-03-10 13:58:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szép remények - Dél//
*Tetszik neki, hogy Torskel előre engedi, meg is mosolyogja a gesztust. Egyetértően bólint, majd követi ő is a férfit a pulthoz, ahol várnak a kiszolgálásra.*
-Benne vagyok! Fájnak már egy kicsit izmaim.
*Bár nem mondja, de hasa halk korgása is jelzi már éhségét. Nem kerüli el figyelmét kedvese szemeinek mozgása. Magához húzza a másikat és derekánál átöleli őt.*
-Ezért is jöttünk ilyen messzire, hogy távol legyek a Sellőtől?
*Szája szélén apró mosoly bújik meg és türelmesen vár a válaszra. Szeretné, ha a férfi őszinte lenne vele.*
*Tetszik neki, hogy Torskel előre engedi, meg is mosolyogja a gesztust. Egyetértően bólint, majd követi ő is a férfit a pulthoz, ahol várnak a kiszolgálásra.*
-Benne vagyok! Fájnak már egy kicsit izmaim.
*Bár nem mondja, de hasa halk korgása is jelzi már éhségét. Nem kerüli el figyelmét kedvese szemeinek mozgása. Magához húzza a másikat és derekánál átöleli őt.*
-Ezért is jöttünk ilyen messzire, hogy távol legyek a Sellőtől?
*Szája szélén apró mosoly bújik meg és türelmesen vár a válaszra. Szeretné, ha a férfi őszinte lenne vele.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-10 13:45:06
Üzenet elküldve: 2020-03-10 13:45:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*A feltett kérdésre, csak egy újabbal felel.*
-Miért? Te is mindig nadrágban alszol? *Emelgeti meg a szemöldökeit a homloka irányába, csupán enyhe célzásnak, de valós választ nem ad.*
-Nyilván leégetné a hajam is, ha meglátná, hogy a gatyájáért nyúlok. *Mondja heherészve, az meg aztán nem hiányzik neki, hogy közvetlen ütközzenek egy ilyen amatőr próbálkozás miatt. Majd érkezik az ártatlan felvetésre egy egyértelmű tagadás, amire kicsit furcsa szemmel néz. Ők aztán bármit elvállaltak volna anno, ha megfizetik érte őket, a szeretőség, meg nem egy nyomorultnak számító fogalom, nem a véres verejték ugrik be az embernek róla.*
-Nem akartalak megsérteni, látom itt komoly elvek vannak érvényben. *Virít egy félszeg mosolyt, talán, ha ő is többet tanult volna vagy ráragad valami, akkor azért neki is fizettek volna a kezébe aranyat. Sok itt a ha, így inkább ezen nem is töpreng tovább. Szerencsére az érkező kérdés eltereli a gondolatait, az alkohol eltűnésére csak egy hirtelen felvillanó mosolyt ereszt, majd válaszol.*
-Ha hasznomra válik, egy elfet is tudok képletesen szeretni. *Kacsint a másikra, hiszen Anguból igenis nem is kevés haszna lett végül, nem is akármilyen házban sikerült fedelet vennie a feje fölé.*
-Sajnos néha muszáj az ILYENEK mellé is odacsapódni. *Nyomja meg szándékosan a szót.*
-De őszintén, én csak ott ültem, ettem gyanútlanul, aztán odajött a macska, a macska után meg ő az asztalomhoz. Az állat még aranyos is volt. Én meg nagyon meglepett. *Folytatja, talán ezek után már mindegy, hogy ezt kinek is árulja el.*
-Gondolhatod, ritkán szoktak megtalálni, akiktől elemelek ezt-azt. *Később, mint kiderült a zsák tartalma volt az, ami elárulta, míg teljesen abban a hitben volt, hogy felismerték. Pedig nem.*
-Aztán ő is meghívott pár körre… Aki fizet piát, azzal jóban kell lenni nem? *Kérdez vissza, bár sejti, hogy a szöszinek erre is valami külön elve lehet.*
-Attól, hogy ő is elf volt, bolond az, aki nem használ ki egy ilyen helyzetet, ha szembejön vele. *Náluk ez a mondás, az meg más dolog, hogy minél jobban utál valakit, annál nagyobb öröm kihasználni. Azt viszont nem feltétlen fogja elárulni, hogy azt követő este, alvajárás közben szépen ráesett a férfire, na akkor, akkor talán sajnálta egy kicsit. A kockadobásra csak egyre szélesedik a mosolya.*
-Töltsért ne adjak? *Tagadhatatlan, hogy egyre jobban élvezi, hogy nyer, szinte már ez a kör is a zsebében csücsül.*
-Az imént húztam le egy felest, de ne hidd, hogy lóvá tudsz tenni, esetleg a következő körben, csak az élvezet miatt, megfelezhetjük az adagodat. *Hogy pontosan ezt hogyan képzeli, azt nem fejti ki részletesen, csak elveszi a kockákat és dob.*
-Nézd csak, ezek az egyesek nagyon jönnek… *Gurul ki kettő darab egyes, egy kettes egy ötös meg egy hatos.*
-Csak nagy mázlival lehetne sor belőle. *Egyelőre pedig még nincs úgy bebiztosítva, hogy kockáztasson. Így felveszi az egyeseken kívül mindet és újra dob.*
-Kettő, három, hat. *Néz a szemben ülő elfre.*
-Gyanús ez nekem. *Mintha az imént az elf ugyan ezeket gurította volna ki, de hát nincs mit tenni, ez döntetlen.*
-Döntetlen. Akkor igyunk mind a ketten egyet. *Néz a megmaradt kettő felesre ferdén, majd az utolsót közelebb húzza magához.*
//Vedelőbajnokság//
*A feltett kérdésre, csak egy újabbal felel.*
-Miért? Te is mindig nadrágban alszol? *Emelgeti meg a szemöldökeit a homloka irányába, csupán enyhe célzásnak, de valós választ nem ad.*
-Nyilván leégetné a hajam is, ha meglátná, hogy a gatyájáért nyúlok. *Mondja heherészve, az meg aztán nem hiányzik neki, hogy közvetlen ütközzenek egy ilyen amatőr próbálkozás miatt. Majd érkezik az ártatlan felvetésre egy egyértelmű tagadás, amire kicsit furcsa szemmel néz. Ők aztán bármit elvállaltak volna anno, ha megfizetik érte őket, a szeretőség, meg nem egy nyomorultnak számító fogalom, nem a véres verejték ugrik be az embernek róla.*
-Nem akartalak megsérteni, látom itt komoly elvek vannak érvényben. *Virít egy félszeg mosolyt, talán, ha ő is többet tanult volna vagy ráragad valami, akkor azért neki is fizettek volna a kezébe aranyat. Sok itt a ha, így inkább ezen nem is töpreng tovább. Szerencsére az érkező kérdés eltereli a gondolatait, az alkohol eltűnésére csak egy hirtelen felvillanó mosolyt ereszt, majd válaszol.*
-Ha hasznomra válik, egy elfet is tudok képletesen szeretni. *Kacsint a másikra, hiszen Anguból igenis nem is kevés haszna lett végül, nem is akármilyen házban sikerült fedelet vennie a feje fölé.*
-Sajnos néha muszáj az ILYENEK mellé is odacsapódni. *Nyomja meg szándékosan a szót.*
-De őszintén, én csak ott ültem, ettem gyanútlanul, aztán odajött a macska, a macska után meg ő az asztalomhoz. Az állat még aranyos is volt. Én meg nagyon meglepett. *Folytatja, talán ezek után már mindegy, hogy ezt kinek is árulja el.*
-Gondolhatod, ritkán szoktak megtalálni, akiktől elemelek ezt-azt. *Később, mint kiderült a zsák tartalma volt az, ami elárulta, míg teljesen abban a hitben volt, hogy felismerték. Pedig nem.*
-Aztán ő is meghívott pár körre… Aki fizet piát, azzal jóban kell lenni nem? *Kérdez vissza, bár sejti, hogy a szöszinek erre is valami külön elve lehet.*
-Attól, hogy ő is elf volt, bolond az, aki nem használ ki egy ilyen helyzetet, ha szembejön vele. *Náluk ez a mondás, az meg más dolog, hogy minél jobban utál valakit, annál nagyobb öröm kihasználni. Azt viszont nem feltétlen fogja elárulni, hogy azt követő este, alvajárás közben szépen ráesett a férfire, na akkor, akkor talán sajnálta egy kicsit. A kockadobásra csak egyre szélesedik a mosolya.*
-Töltsért ne adjak? *Tagadhatatlan, hogy egyre jobban élvezi, hogy nyer, szinte már ez a kör is a zsebében csücsül.*
-Az imént húztam le egy felest, de ne hidd, hogy lóvá tudsz tenni, esetleg a következő körben, csak az élvezet miatt, megfelezhetjük az adagodat. *Hogy pontosan ezt hogyan képzeli, azt nem fejti ki részletesen, csak elveszi a kockákat és dob.*
-Nézd csak, ezek az egyesek nagyon jönnek… *Gurul ki kettő darab egyes, egy kettes egy ötös meg egy hatos.*
-Csak nagy mázlival lehetne sor belőle. *Egyelőre pedig még nincs úgy bebiztosítva, hogy kockáztasson. Így felveszi az egyeseken kívül mindet és újra dob.*
-Kettő, három, hat. *Néz a szemben ülő elfre.*
-Gyanús ez nekem. *Mintha az imént az elf ugyan ezeket gurította volna ki, de hát nincs mit tenni, ez döntetlen.*
-Döntetlen. Akkor igyunk mind a ketten egyet. *Néz a megmaradt kettő felesre ferdén, majd az utolsót közelebb húzza magához.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-10 13:03:24
Üzenet elküldve: 2020-03-10 13:03:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
-Szerintem az, hogy folyton a nadrágját igazgatja viccesebb mintha lepedőbe burkolózva járkálna. Bár ez csak személyes vélemény. Meg egy nadrágnak kell maradnia. Vagy róla is lecsennéd ami épp rajta van?
*Néz kíváncsin a másikra. Ha ilyet is tud a lány akkor ezt majd ki kell próbálni. Sőt, talán meg is taníthatná az elfet. Vajon megy fél kézzel is. A doki biztos szívesen gyakorolna a vörösön. A szerető kérdésre vigyorogva feltartja a mutatóujját és rázza meg jobbra-balra tagadólag.*
-E-Ehm! Én sose adtam el magam. Mindent amit elértem a saját tudásomnak és kitartásomnak köszönhetem. Így pedig nem szégyen a száraz kenyér, a víz és az elhunyt beteg kabátja, hogy meg ne fagyjon az elf télen.
*Talán nagy szavaknak tűnnek, de a doki komolyan is gondolja. Büszkébb arra minthogy kisállatként kezelje egy kékvérű lotyó aki olyan ostoba, hogy magára maradva még talán a piacra se tud elmenni vagy egy kenyeret felvágni. Az ágyban talán tudna kezdeni vele valamit hisz tapasztalatai szerint ott az olyanok jobbak mint a szajhák. Mindegy most nem szerelem hanem kocka van. Szerencsétlenebb is benne a doki. Magabiztosan néz saját eredményére szóval meglepődik mikor a vörös viszi a kört.*
-A mindenit!
*Persze attól még lehúzza ezt a kört is. A vesztést már kezdi unni. Ideje már, hogy a vörös is nyeljen valamit. A történet amúgy érdekes az elf számára. Már csak azért is, hogy ki volt a vörös asztaltársasága. Rá is kérdez.*
-Egy elffel vacsoráztál? Most meg velem iszol? Félreismertelek volna? Azt, hittem nem vagy oda a fajomért.
*Ezzel szemben most úgy néz ki, hogy az elfek pont, hogy az esetei a fattyúnak. Ez az este egyre biztosabb, hogy jól fog alakulni. Bár azért jó lenne nyerni is valamennyit, hogy a hangulat még inkább meglegyen. A másik pimaszkodására csak sóhajt egyet.*
-Nők...
*Dob is. Egy egyes pár, egy kettes, egy hármas és egy hatos. A párt megtartja és újradob, de semmi. El is húzza a száját miközben visszaadja a kockákat.*
-Tudod kedvesem ha kell valami talán magadnak kéne megszerezned. Légy rámenősebb!
*Vigyorodik el.*
//Vedelőbajnokság//
-Szerintem az, hogy folyton a nadrágját igazgatja viccesebb mintha lepedőbe burkolózva járkálna. Bár ez csak személyes vélemény. Meg egy nadrágnak kell maradnia. Vagy róla is lecsennéd ami épp rajta van?
*Néz kíváncsin a másikra. Ha ilyet is tud a lány akkor ezt majd ki kell próbálni. Sőt, talán meg is taníthatná az elfet. Vajon megy fél kézzel is. A doki biztos szívesen gyakorolna a vörösön. A szerető kérdésre vigyorogva feltartja a mutatóujját és rázza meg jobbra-balra tagadólag.*
-E-Ehm! Én sose adtam el magam. Mindent amit elértem a saját tudásomnak és kitartásomnak köszönhetem. Így pedig nem szégyen a száraz kenyér, a víz és az elhunyt beteg kabátja, hogy meg ne fagyjon az elf télen.
*Talán nagy szavaknak tűnnek, de a doki komolyan is gondolja. Büszkébb arra minthogy kisállatként kezelje egy kékvérű lotyó aki olyan ostoba, hogy magára maradva még talán a piacra se tud elmenni vagy egy kenyeret felvágni. Az ágyban talán tudna kezdeni vele valamit hisz tapasztalatai szerint ott az olyanok jobbak mint a szajhák. Mindegy most nem szerelem hanem kocka van. Szerencsétlenebb is benne a doki. Magabiztosan néz saját eredményére szóval meglepődik mikor a vörös viszi a kört.*
-A mindenit!
*Persze attól még lehúzza ezt a kört is. A vesztést már kezdi unni. Ideje már, hogy a vörös is nyeljen valamit. A történet amúgy érdekes az elf számára. Már csak azért is, hogy ki volt a vörös asztaltársasága. Rá is kérdez.*
-Egy elffel vacsoráztál? Most meg velem iszol? Félreismertelek volna? Azt, hittem nem vagy oda a fajomért.
*Ezzel szemben most úgy néz ki, hogy az elfek pont, hogy az esetei a fattyúnak. Ez az este egyre biztosabb, hogy jól fog alakulni. Bár azért jó lenne nyerni is valamennyit, hogy a hangulat még inkább meglegyen. A másik pimaszkodására csak sóhajt egyet.*
-Nők...
*Dob is. Egy egyes pár, egy kettes, egy hármas és egy hatos. A párt megtartja és újradob, de semmi. El is húzza a száját miközben visszaadja a kockákat.*
-Tudod kedvesem ha kell valami talán magadnak kéne megszerezned. Légy rámenősebb!
*Vigyorodik el.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-10 11:28:42
Üzenet elküldve: 2020-03-10 11:28:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*Látja a szöszin, hogy a történet nem igazán úgy volt, ahogy azt elsőre elképzelte, de attól még nem fog azzal dicsekedni, ami nem is volt. Pedig szívesen mesélné, hogy lenyomott szkanderben egy megtermett földművest, de az csoda lenne az ő adottságaival, mikor még a második dinnye is kifogott rajta. Arra sem igazán büszke, meg a harapásra a combjában, amit akaratlanul is megsimít, mikor rágondol.*
-Az öve? Akkor már az összes nadrágja nem? Majd a pajtába rejtem… *Súgja oda vigyorogva a végét, mintha titkolni akarná. Ez már egyértelmű, de talán most tudatosult először benne, hogy a tengert járt férfi nagyon nem szívleli a nemes fajtát, amivel egy kicsit közelebb is érzi magához.*
-Szóval kitartott szerető? Csak nem tapasztalatból beszélsz? *Hozzájuk, mint gyógyító érkezett a szöszi, de fene tudja, mit csinált a hajós kaland és az erdei gyomgyűjtés között. Viszont abban biztos, ha talált volna magának egy gazdag szeretőt, nem kétkezi munkával keresné az aranyat egymaga. ~Pedig egészen jóképű, a maga módján. Elfhez képest talán átlagos. De a haja… az szép. ~ Nézi meg magának a felmerült részét jobban, hiszen még az alkohol sem bódította be annyira, hogy ne lásson tisztán.*
-He-he. *Teszi hozzá nyersen a végén, majd úgy érzi, innen ideje már tovább lépniük. A szöszinek az apróbb változtatás nincs ellenére, bár szinte ez a lehetőség fel sem merült benne eddig. Gurul a kocka és a szemöldökei is összeugranak, mert ez nem is olyan rossz. Sőt kifejezetten jó dobást tudhat magáénak a doki, gyorsan el is happolja a kockákat és gurít.*
-Három darab egyes, egy hármas meg egy ötös. *Az állát megtámasztva latolgatja az esélyeket, meg is fordul a fejében, hogy nehogy már most álljon a férfi mellé a szerencse, miután feladta az érmedobást és mindegyiket lehúzassa vele.*
-Csak úgy nyerhetek ha az egyesekben bízom. *Kacsint, majd felveszi a két eltérő kockát és gurít, izgatottan figyeli a kimenetelt. Látszik is az arcán a magabiztosság, mikor kigurul még egy egyes meg egy kettes mellé.*
-Négy darab egyes… *Tolja egy ujjával az italt a szöszi irányába. Eddig ő még csak egy felest ivott, azt is önszántából, mert az első kör víz volt, de a szőkének ez a harmadik már. ~És lesz még több is. ~ Így még mindig nyeregben érzi magát.*
-A Pegazusban találkoztunk, éppen egy barnaszemű elffel vacsoráztam meg a macskájával, akit a lányok ismertek… *Mostanában keveset gondolt Angura, de mindjárt megrohanják, amint felvetül a kérdés. Azóta, mióta beköltöztek szinte nyoma veszett, csak remélheti, hogy nem került bajba, de esélyes az ellenkezője.*
-Aztán szóba került egy ház vásárlás és nekem pont kellett fedél a fejem fölé. *Zárja le a dolgot, mert nem szeretne feleslegesen kényes irányba elindulni, ha csak rá nem kérdez a szöszi. A szemével valami semleges területet keres, ami éppen a maradék kettő feles lesz végül.*
-Rohamosan fogy a piánk, ez nem jó…cö-cö-cö *Csóválja meg szemtelen képpel a fejét.*
-Most már dobhatnál valami nagyot is. *Dől hátra pimaszul.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.10 12:30:28
//Vedelőbajnokság//
*Látja a szöszin, hogy a történet nem igazán úgy volt, ahogy azt elsőre elképzelte, de attól még nem fog azzal dicsekedni, ami nem is volt. Pedig szívesen mesélné, hogy lenyomott szkanderben egy megtermett földművest, de az csoda lenne az ő adottságaival, mikor még a második dinnye is kifogott rajta. Arra sem igazán büszke, meg a harapásra a combjában, amit akaratlanul is megsimít, mikor rágondol.*
-Az öve? Akkor már az összes nadrágja nem? Majd a pajtába rejtem… *Súgja oda vigyorogva a végét, mintha titkolni akarná. Ez már egyértelmű, de talán most tudatosult először benne, hogy a tengert járt férfi nagyon nem szívleli a nemes fajtát, amivel egy kicsit közelebb is érzi magához.*
-Szóval kitartott szerető? Csak nem tapasztalatból beszélsz? *Hozzájuk, mint gyógyító érkezett a szöszi, de fene tudja, mit csinált a hajós kaland és az erdei gyomgyűjtés között. Viszont abban biztos, ha talált volna magának egy gazdag szeretőt, nem kétkezi munkával keresné az aranyat egymaga. ~Pedig egészen jóképű, a maga módján. Elfhez képest talán átlagos. De a haja… az szép. ~ Nézi meg magának a felmerült részét jobban, hiszen még az alkohol sem bódította be annyira, hogy ne lásson tisztán.*
-He-he. *Teszi hozzá nyersen a végén, majd úgy érzi, innen ideje már tovább lépniük. A szöszinek az apróbb változtatás nincs ellenére, bár szinte ez a lehetőség fel sem merült benne eddig. Gurul a kocka és a szemöldökei is összeugranak, mert ez nem is olyan rossz. Sőt kifejezetten jó dobást tudhat magáénak a doki, gyorsan el is happolja a kockákat és gurít.*
-Három darab egyes, egy hármas meg egy ötös. *Az állát megtámasztva latolgatja az esélyeket, meg is fordul a fejében, hogy nehogy már most álljon a férfi mellé a szerencse, miután feladta az érmedobást és mindegyiket lehúzassa vele.*
-Csak úgy nyerhetek ha az egyesekben bízom. *Kacsint, majd felveszi a két eltérő kockát és gurít, izgatottan figyeli a kimenetelt. Látszik is az arcán a magabiztosság, mikor kigurul még egy egyes meg egy kettes mellé.*
-Négy darab egyes… *Tolja egy ujjával az italt a szöszi irányába. Eddig ő még csak egy felest ivott, azt is önszántából, mert az első kör víz volt, de a szőkének ez a harmadik már. ~És lesz még több is. ~ Így még mindig nyeregben érzi magát.*
-A Pegazusban találkoztunk, éppen egy barnaszemű elffel vacsoráztam meg a macskájával, akit a lányok ismertek… *Mostanában keveset gondolt Angura, de mindjárt megrohanják, amint felvetül a kérdés. Azóta, mióta beköltöztek szinte nyoma veszett, csak remélheti, hogy nem került bajba, de esélyes az ellenkezője.*
-Aztán szóba került egy ház vásárlás és nekem pont kellett fedél a fejem fölé. *Zárja le a dolgot, mert nem szeretne feleslegesen kényes irányba elindulni, ha csak rá nem kérdez a szöszi. A szemével valami semleges területet keres, ami éppen a maradék kettő feles lesz végül.*
-Rohamosan fogy a piánk, ez nem jó…cö-cö-cö *Csóválja meg szemtelen képpel a fejét.*
-Most már dobhatnál valami nagyot is. *Dől hátra pimaszul.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.10 12:30:28
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-09 14:19:07
Üzenet elküldve: 2020-03-09 14:19:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*Az elf képzeletében más történet körvonalazódott. Az nagyobb megbecsülés lett volna ha egy rossz mondata miatt náspángolja el a kékvérűt. Persze így is tetszik neki a dolog. Csak nem annyira. Az ökölfelgyújtós történeten viszont előbb meglepődik majd felröhög a másik megjegyzésén.*
-Az öve legyen az elcsent dolgok közt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hordja fent az orrát ha a nadrágjával se bír.
*Kuncog jót a szóviccen meg az elképzelésen is. Bizony ha nemesekről van szó akkor nagyon kárörvendő tud lenni. És bár viccelődnek azért, azt elteszi magában, hogy a vörössel vigyázni kell. Bár ha az ő szobájába belopakodna... Hajjaj! A nemes szobájába viszont nem lopakodna be hasonló célból. Ott csak kár érné az áldozatot más nem. A kérdésre elgondolkozik.*
-Tudod vannak olyanok is, hogy kitartott szeretők. Persze ügyesnek kell lenni, de jobban is megérheti mint feleségnek lenni. Tudod hallottam már olyat is, hogy valaki egy szajhát fogadott a házába a felesége mellé és a tőle született gyerekét együtt nevelte a feleségtől születettel. Szóval ne mondj még le az álmodról.
*Kacsint komiszul a másikra. Hogy csak pimaszkodik vagy komolyan is gondolja a vörös eldöntheti. Ha komolyan akarja gondolni akkor úgy is veheti. Az értékes dolgokkal kapcsolatban egyet értenek. A pénzé tételük és az életképes körülmények közt élés jó dolog. A kockázásban az elf sajnálatos módon a második italát húzza le. Ezt pedig már a partnere se bírja ki száraz torokkal. A dokinak nincs kifogása. Meg tudja érteni. A szabályok változása ellen sincs kifogása.*
-Rendben. Tetszik a dolog.
*Dob is. Három hármas, két négyes.*
-Megtartom.
*Visszatolja a kockákat.*
-Amúgy, hogy is találkoztál a lányokkal? Ez a történet nekem nincs meg.
//Vedelőbajnokság//
*Az elf képzeletében más történet körvonalazódott. Az nagyobb megbecsülés lett volna ha egy rossz mondata miatt náspángolja el a kékvérűt. Persze így is tetszik neki a dolog. Csak nem annyira. Az ökölfelgyújtós történeten viszont előbb meglepődik majd felröhög a másik megjegyzésén.*
-Az öve legyen az elcsent dolgok közt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hordja fent az orrát ha a nadrágjával se bír.
*Kuncog jót a szóviccen meg az elképzelésen is. Bizony ha nemesekről van szó akkor nagyon kárörvendő tud lenni. És bár viccelődnek azért, azt elteszi magában, hogy a vörössel vigyázni kell. Bár ha az ő szobájába belopakodna... Hajjaj! A nemes szobájába viszont nem lopakodna be hasonló célból. Ott csak kár érné az áldozatot más nem. A kérdésre elgondolkozik.*
-Tudod vannak olyanok is, hogy kitartott szeretők. Persze ügyesnek kell lenni, de jobban is megérheti mint feleségnek lenni. Tudod hallottam már olyat is, hogy valaki egy szajhát fogadott a házába a felesége mellé és a tőle született gyerekét együtt nevelte a feleségtől születettel. Szóval ne mondj még le az álmodról.
*Kacsint komiszul a másikra. Hogy csak pimaszkodik vagy komolyan is gondolja a vörös eldöntheti. Ha komolyan akarja gondolni akkor úgy is veheti. Az értékes dolgokkal kapcsolatban egyet értenek. A pénzé tételük és az életképes körülmények közt élés jó dolog. A kockázásban az elf sajnálatos módon a második italát húzza le. Ezt pedig már a partnere se bírja ki száraz torokkal. A dokinak nincs kifogása. Meg tudja érteni. A szabályok változása ellen sincs kifogása.*
-Rendben. Tetszik a dolog.
*Dob is. Három hármas, két négyes.*
-Megtartom.
*Visszatolja a kockákat.*
-Amúgy, hogy is találkoztál a lányokkal? Ez a történet nekem nincs meg.
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-09 09:53:50
Üzenet elküldve: 2020-03-09 09:53:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A Szántóföldeken haladva megpillant egy hosszúkás épületet. Nem is tudja, mi lehet? Erre felé nem igazán járt már. Ez kiesett az ismerős vidékek csoportjából. A Szavasliget igazán messzibbnek tűnik innen, nem is látja annyira. Nem igazán akar lassítani, csak rövid ideig áll meg és néz körül. Megállapítja valami fogadó lehet, az útszélen elfáradt vándoroknak. Elmosolyodik, ahogy Kaffa ismét felfedező útra indul. Most is hagyja, hiszen a kisállat, csak próbálja kimozogni magát, hiszen sokat pihen mostanában. Míg elsétál az épület mellett, addig hagyja a menyétet ugrálni.*
- Kaffa.*csak a kisállat nevét mondja ki, aztán nem is figyel már rá. Az állat pedig már szalad is Aerwenhez, és ugrik fel a nyakába. Így haladnak tovább a céljuk felé.*
- Kaffa.*csak a kisállat nevét mondja ki, aztán nem is figyel már rá. Az állat pedig már szalad is Aerwenhez, és ugrik fel a nyakába. Így haladnak tovább a céljuk felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 732-751