Nincs játékban - Taverna a Három Baráthoz
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Taverna a Három Baráthoz | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-26 14:53:47
Üzenet elküldve: 2021-02-26 14:53:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*A leány szomját oltja a hűs nedűből. Fürge csak épp pár kortyot lefetyel, majd vastag bundáját megrázva gyorsan elvégzi dolgát. Miután végzett testnedvei ürítésével, mint a szőlővenyige, kúszva tekeredik fel a Csermely derekán, majd állapodik meg annak csuklyájának menedékében.
Nyoma sincs már a vénasszonyok nyarának, lassan a természet is nyugalmi állapotba vonul vissza és tavaszig alussza édes álmát. A fenyvesek kivételével nem pompáznak már a fák, az egykoron dús lombozatuk aláhullva, vastag avartakaróvá alakulva borítja a földet.
~Óh, mily csodás is a természet.~
Nagyot sóhajt, majd gyönyörködik a változó tájban. A tél akár az elmúlás, a tavasz pedig az újjáéledés, megújulás reményét hozza. A falevelek az enyészeté lesznek, de halálukból új élet fejlődik. Az életnek eme körforgása mindig is ámulatba ejtette és elmélkedésre késztette.
Gondolataiból kesernyés füst szaga riasztja fel. A távolban lassan kirajzolódik a taverna körvonala. Hűvösen rideg szél cserzi cseresznyepirosra orcáját. A fogadó hívogató fényei csalogatják, akár éji lepkét a lámpás fénye. Nyoma sincs már a zöldülő buja szőlőlugasnak sem, amit avatott kezek nyestek vissza lófarknyira.
Benyit hát az ajtón majd a söntéshez megy és rendel magának némi sült húst, hozzá zöldséget, majd valamilyen táj jellegű fehér borocskát.*
A hozzászólás írója (Csendes Chiqerqaq) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.26 14:55:27
*A leány szomját oltja a hűs nedűből. Fürge csak épp pár kortyot lefetyel, majd vastag bundáját megrázva gyorsan elvégzi dolgát. Miután végzett testnedvei ürítésével, mint a szőlővenyige, kúszva tekeredik fel a Csermely derekán, majd állapodik meg annak csuklyájának menedékében.
Nyoma sincs már a vénasszonyok nyarának, lassan a természet is nyugalmi állapotba vonul vissza és tavaszig alussza édes álmát. A fenyvesek kivételével nem pompáznak már a fák, az egykoron dús lombozatuk aláhullva, vastag avartakaróvá alakulva borítja a földet.
~Óh, mily csodás is a természet.~
Nagyot sóhajt, majd gyönyörködik a változó tájban. A tél akár az elmúlás, a tavasz pedig az újjáéledés, megújulás reményét hozza. A falevelek az enyészeté lesznek, de halálukból új élet fejlődik. Az életnek eme körforgása mindig is ámulatba ejtette és elmélkedésre késztette.
Gondolataiból kesernyés füst szaga riasztja fel. A távolban lassan kirajzolódik a taverna körvonala. Hűvösen rideg szél cserzi cseresznyepirosra orcáját. A fogadó hívogató fényei csalogatják, akár éji lepkét a lámpás fénye. Nyoma sincs már a zöldülő buja szőlőlugasnak sem, amit avatott kezek nyestek vissza lófarknyira.
Benyit hát az ajtón majd a söntéshez megy és rendel magának némi sült húst, hozzá zöldséget, majd valamilyen táj jellegű fehér borocskát.*
A hozzászólás írója (Csendes Chiqerqaq) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.26 14:55:27
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-25 11:49:56
Üzenet elküldve: 2021-02-25 11:49:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kalandra fel//
*A nagydarab páncélos valóban háttal ül a gnómnak a saját lócáján, lovaglóülésben, így csak a félrefordított fejet láthatja. Az invitálást egy halk sóhajjal fogadja, egy amolyan, "most ültem le"-félével, majd újra megnyikordul a fa, ahogy a talpig vértbe öltözött férfi felkel ültéből, átemeli lábát a lócán és megindul a gnóm asztala felé.
Ahogy mozdul, újra nyílik az ajtó és egy másik fura alak lép be, köpenyes-csuklyás figura. Mint kiderül, ő is a felhívásra érkezett. Elgondolkodtató, hogy miféle kalandra gyűjthet egy gnóm egy erdei tavernában jelentkezőket.
A gnóm asztalához érve megáll, hüvelyujját a fegyverövébe akasztva egy pillanatra méri fel az ott ülő fickót.*
- Miről van szó? *Kérdi dörmögő hangján. Egyelőre mellőzi a bemutatkozást és az egyéb sallangokat, szeretné tudni, hogy miféle kalandról van szó. Ha valami érdektelen mutyi dolog, akkor inkább le sem ülne, hanem visszamenne megenni az ételt, amit rendelt és utána megtervezni az utat Lihanechig.*
*A nagydarab páncélos valóban háttal ül a gnómnak a saját lócáján, lovaglóülésben, így csak a félrefordított fejet láthatja. Az invitálást egy halk sóhajjal fogadja, egy amolyan, "most ültem le"-félével, majd újra megnyikordul a fa, ahogy a talpig vértbe öltözött férfi felkel ültéből, átemeli lábát a lócán és megindul a gnóm asztala felé.
Ahogy mozdul, újra nyílik az ajtó és egy másik fura alak lép be, köpenyes-csuklyás figura. Mint kiderül, ő is a felhívásra érkezett. Elgondolkodtató, hogy miféle kalandra gyűjthet egy gnóm egy erdei tavernában jelentkezőket.
A gnóm asztalához érve megáll, hüvelyujját a fegyverövébe akasztva egy pillanatra méri fel az ott ülő fickót.*
- Miről van szó? *Kérdi dörmögő hangján. Egyelőre mellőzi a bemutatkozást és az egyéb sallangokat, szeretné tudni, hogy miféle kalandról van szó. Ha valami érdektelen mutyi dolog, akkor inkább le sem ülne, hanem visszamenne megenni az ételt, amit rendelt és utána megtervezni az utat Lihanechig.*
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-24 08:11:27
Üzenet elküldve: 2021-02-24 08:11:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Kalandra fel//
*Örömmel veszi Gaelein kedves fogadtatását, s azt is, hogy készségesen segítségére van az eligazításban. Hálásan biccent az elf-nek, amikor a kiszolgálásukról tesz említést. A törpe még kint maradhat valamiért, mert egyelőre nem követi a taverna bejáratánál. Ellenben egy magas, testes férfi, aki páncélt is visel, megszólítja. A kalandfelhívás szó kelthette fel az érdeklődését, amit mély, dörmögő hangjával meg is kérdez. A férfi háttal lehet nekik, ezért megpróbálja meginvitálni.*
- Kérlek, csatlakozz asztalunkhoz, és elmondom, amire kíváncsi vagy. *Barátságosan meginvitálja, hogy üljön át hozzá a harcos, ha kíváncsi a részletekre, hiszen így könnyebb lesz megbeszélni. A törpe helyett egy csuklyát viselő elf érkezik a bejáratnál. A magas termetű félvér hamar a tárgyra tér, s köszönés után azonnal a kalandfelhívásra kérdez rá. Odafordul a férfi felé, hogy jelezzen neki.*
- A kalandfelhívás ügyében csatlakozz hozzánk. *Kezével intve meghívja az asztalukhoz a fél-elfet, hogy ne kelljen kétszer a részletekbe mennie, ha már egyszer ketten vannak. Türelmesen megvárja, ha a két meginvitált fél csatlakozik az asztalához.*
*Örömmel veszi Gaelein kedves fogadtatását, s azt is, hogy készségesen segítségére van az eligazításban. Hálásan biccent az elf-nek, amikor a kiszolgálásukról tesz említést. A törpe még kint maradhat valamiért, mert egyelőre nem követi a taverna bejáratánál. Ellenben egy magas, testes férfi, aki páncélt is visel, megszólítja. A kalandfelhívás szó kelthette fel az érdeklődését, amit mély, dörmögő hangjával meg is kérdez. A férfi háttal lehet nekik, ezért megpróbálja meginvitálni.*
- Kérlek, csatlakozz asztalunkhoz, és elmondom, amire kíváncsi vagy. *Barátságosan meginvitálja, hogy üljön át hozzá a harcos, ha kíváncsi a részletekre, hiszen így könnyebb lesz megbeszélni. A törpe helyett egy csuklyát viselő elf érkezik a bejáratnál. A magas termetű félvér hamar a tárgyra tér, s köszönés után azonnal a kalandfelhívásra kérdez rá. Odafordul a férfi felé, hogy jelezzen neki.*
- A kalandfelhívás ügyében csatlakozz hozzánk. *Kezével intve meghívja az asztalukhoz a fél-elfet, hogy ne kelljen kétszer a részletekbe mennie, ha már egyszer ketten vannak. Türelmesen megvárja, ha a két meginvitált fél csatlakozik az asztalához.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-23 12:48:03
Üzenet elküldve: 2021-02-23 12:48:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kalandra fel//
*Csuklyás félelf érkezik a fogadóba. Benyit az ajtón és köszön.* - Szép napot! Egy felhívásra jöttem. Kalandort keresnek. Egy gnóm, ha jól tudom. *A pultosnak mondja, aki egy elf. Egy gnóm van bent, de az nem biztos, hogy akit keres. A fogadós biztos tudja. Vár a söntésnél, hogy választ kapjon a kérdésére. Lehet enne, de aranya most erre nincsen. Azért jön a felhívásra, hogy keressen egy kis aranyat. Nem sok a munka mostanság. Így a télen még kevesebb, mint elég lenne. A beígért arany elég lenne, hogy kiteleljen belőle. Talán lesz belőle valami, talán nem.*
*Csuklyás félelf érkezik a fogadóba. Benyit az ajtón és köszön.* - Szép napot! Egy felhívásra jöttem. Kalandort keresnek. Egy gnóm, ha jól tudom. *A pultosnak mondja, aki egy elf. Egy gnóm van bent, de az nem biztos, hogy akit keres. A fogadós biztos tudja. Vár a söntésnél, hogy választ kapjon a kérdésére. Lehet enne, de aranya most erre nincsen. Azért jön a felhívásra, hogy keressen egy kis aranyat. Nem sok a munka mostanság. Így a télen még kevesebb, mint elég lenne. A beígért arany elég lenne, hogy kiteleljen belőle. Talán lesz belőle valami, talán nem.*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-22 22:56:08
Üzenet elküldve: 2021-02-22 22:56:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kiszolgálás//
//Gaelein//
*Gaelein beszédét kifejezetten kellemes hallgatni. Könnyen jönnek szájára a szavak, hangjából pedig valami egészen megnyugtató érződik ki a szőke ifjonc számára. Különösen, mikor a zöldülő erdő fejtegetésébe kezd. Tekintete a párás ablaküveg bámulását lassacskán felcseréli az elf arcának megfigyelésére. Leplezetlenül, magáról teljesen megfeledkezve figyeli, ahogy az elhangzottak teljes átélése jelenik meg vonásain, még az evésben is megáll közben. Ajkára halvány mosoly költözik, ahogy arra gondol, hogy bizony látszik a másik olvasottsága, balladák iránti szeretete. Véleménye szerint legalábbis sokat számíthat ez abban, hogy ilyen szépen fejezi ki magát.*
- Hát ez... *Tétovázik pillanatra, hátha talál megfelelőbb szót, de jobb híján csak megismétli azt, mit az elf felütésnek használt.* Hát ez tényleg gyönyörűnek hangzik! *Ahogy Gaeleinen, úgy rajta is látszik, mennyire beleélte magát a lefestett képbe, zöldjei csillogásán rajtakapható ámulata.
A sütés dolga is egészen érdekes témakörnek bizonyul, a megelőlegezett dicséretre pedig csak szerényen kuncog egyet.*
- Áhh, legfeljebb abban, hogy hány fog törik bele. *Jegyzi meg mókázva, ahogy hárítani igyekszik a kedveskedő szavakat. Nincs hozzászokva az ilyesféle gesztusokhoz, talán kicsit meg is illetődik jólesőségében.*
- És mi a kedvenced? Mármint, amit a legszívesebben készítesz. Vagy a legfinomabbra. *Kérdi igazi érdeklődéssel. Bár nem egy konyhatündér, kedve mindig is lett volna ilyen foglalatosságokhoz, csupán a lehetőség maradt el mellőle.
Ha korábban úgy tűnhetett Ewi számára, hogy vacsorapartnere el kívánja terelni a figyelmet olvasmányairól, úgy most egyre kevésbé érzi ezt. Talán ettől felbátorodva hozakodik elő korábbi gondolatával, mit egy ideje fogalmaz már magában.*
- Esetleg... *Köszörüli meg torkát, miután egy darabka cipót öblít le egy kanál raguval.* Kölcsön kérhetném az egyiket, öhm... *Jobb kezének mutatóujjával vakar egyet orrának hegyén.* ...majd elalváshoz? *Hirtelen egészen úgy érzi magát, mintha valami esetlen kisgyermek kérlelné játszópajtását a kedvenc játékszeréért. Na mindegy, ha egyszer már kibökte, nincs mit tenni, csupán a válaszra várni.
Közben felmerül annak gondolata is, hogy kivárhatná a korábban oly átélhetően lefestett tavasz beköszöntét tovább indulásával. Először csak mókás megjegyzésnek szánta a dolgot, ám az, hogy megerősítést kap rá, bogarat elültet a fülébe. Míg ezen agyal, fecsegése hamar tereli furán kellemetlen mederbe a beszélgetést, Sa'Tereth-et festve a falra feleslegesen. Jól látja rajta a szemben ülő, egészen és mélységesen zavarba jött baklövésétől, ezen pedig mérsékelten segítenek csak a felelősséget felvállaló szavak.
A nyikorgásra, mi a zöld ajtó nyílását jelzi, fejét a betérő irányába kapja, majd szinte rögvest vissza, a vörös tekintetét keresve. A szabadkozásra halványan bólint.*
- Nem fogok. *Viszonozza a kedves mosolyt. Jól esik neki, hogy így hagyja magára az elf, így visszatért kedvvel figyelgeti az időközben megszaporodó vendégeket, miközben tovább fogyasztja az előtte heverő étket.*
//Gaelein//
*Gaelein beszédét kifejezetten kellemes hallgatni. Könnyen jönnek szájára a szavak, hangjából pedig valami egészen megnyugtató érződik ki a szőke ifjonc számára. Különösen, mikor a zöldülő erdő fejtegetésébe kezd. Tekintete a párás ablaküveg bámulását lassacskán felcseréli az elf arcának megfigyelésére. Leplezetlenül, magáról teljesen megfeledkezve figyeli, ahogy az elhangzottak teljes átélése jelenik meg vonásain, még az evésben is megáll közben. Ajkára halvány mosoly költözik, ahogy arra gondol, hogy bizony látszik a másik olvasottsága, balladák iránti szeretete. Véleménye szerint legalábbis sokat számíthat ez abban, hogy ilyen szépen fejezi ki magát.*
- Hát ez... *Tétovázik pillanatra, hátha talál megfelelőbb szót, de jobb híján csak megismétli azt, mit az elf felütésnek használt.* Hát ez tényleg gyönyörűnek hangzik! *Ahogy Gaeleinen, úgy rajta is látszik, mennyire beleélte magát a lefestett képbe, zöldjei csillogásán rajtakapható ámulata.
A sütés dolga is egészen érdekes témakörnek bizonyul, a megelőlegezett dicséretre pedig csak szerényen kuncog egyet.*
- Áhh, legfeljebb abban, hogy hány fog törik bele. *Jegyzi meg mókázva, ahogy hárítani igyekszik a kedveskedő szavakat. Nincs hozzászokva az ilyesféle gesztusokhoz, talán kicsit meg is illetődik jólesőségében.*
- És mi a kedvenced? Mármint, amit a legszívesebben készítesz. Vagy a legfinomabbra. *Kérdi igazi érdeklődéssel. Bár nem egy konyhatündér, kedve mindig is lett volna ilyen foglalatosságokhoz, csupán a lehetőség maradt el mellőle.
Ha korábban úgy tűnhetett Ewi számára, hogy vacsorapartnere el kívánja terelni a figyelmet olvasmányairól, úgy most egyre kevésbé érzi ezt. Talán ettől felbátorodva hozakodik elő korábbi gondolatával, mit egy ideje fogalmaz már magában.*
- Esetleg... *Köszörüli meg torkát, miután egy darabka cipót öblít le egy kanál raguval.* Kölcsön kérhetném az egyiket, öhm... *Jobb kezének mutatóujjával vakar egyet orrának hegyén.* ...majd elalváshoz? *Hirtelen egészen úgy érzi magát, mintha valami esetlen kisgyermek kérlelné játszópajtását a kedvenc játékszeréért. Na mindegy, ha egyszer már kibökte, nincs mit tenni, csupán a válaszra várni.
Közben felmerül annak gondolata is, hogy kivárhatná a korábban oly átélhetően lefestett tavasz beköszöntét tovább indulásával. Először csak mókás megjegyzésnek szánta a dolgot, ám az, hogy megerősítést kap rá, bogarat elültet a fülébe. Míg ezen agyal, fecsegése hamar tereli furán kellemetlen mederbe a beszélgetést, Sa'Tereth-et festve a falra feleslegesen. Jól látja rajta a szemben ülő, egészen és mélységesen zavarba jött baklövésétől, ezen pedig mérsékelten segítenek csak a felelősséget felvállaló szavak.
A nyikorgásra, mi a zöld ajtó nyílását jelzi, fejét a betérő irányába kapja, majd szinte rögvest vissza, a vörös tekintetét keresve. A szabadkozásra halványan bólint.*
- Nem fogok. *Viszonozza a kedves mosolyt. Jól esik neki, hogy így hagyja magára az elf, így visszatért kedvvel figyelgeti az időközben megszaporodó vendégeket, miközben tovább fogyasztja az előtte heverő étket.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-22 19:18:07
Üzenet elküldve: 2021-02-22 19:18:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kalandra fel//
//Kiszolgálás//
- Neked is, fiam. *Válaszol rezignáltan a megjelenő vörös hegyesfülű köszöntésére és egyáltalán nem zavartatja magát amiatt, hogy az elf akár kétszer annyi idős is lehet, mint maga.
Rendel magának egy Erdei gombás vadragut, amiért ki is csengeti a 15 aranyat azonnal.
Nem szeret tartozni. Közben a kint látott gnóm és a törpe belépnek a fogadóba, a páncélos csak fél szemmel pillant feléjük.*
- Az se baj, ha jó, csak sok legyen. *Mondja morogva a vörös elf felé. Hogy tréfálkozik vagy komolyan mondja, nem tudni, mert az arcán nem látszódik semmiféle gesztus, ami bármelyikre is következtethetne.
Italnak rendel még egy Őrült papot, valamiért tetszik neki a neve. Ezért is kiszórja az asztalra a 18 aranyat. Reméli, nem valami lötty, hanem rendes ital.
Eddig ez a terv, de a gnóm hangja felkelti az érdeklődését.*
- Milyen kalandfelhívásra? *Száll mély, dörmögő hangja a plafonra aggatott száraz kórók között a gnóm és asztaltársa felé. Nem fordul oda, lovaglóülésben pont háttal ül a másik asztal társaságának és mellvértben nem könnyű csak úgy forogni. De a kérdés egyértelműen a másiknak szól, hisz éppen most beszélt a pultossal az említett dologról. Még a végén beesik valami, amivel eltöltheti az idejét. Mert valójában semmi kedve ebben a farkasordító hidegben ellovagolnia Lihanechig.
A gnóm egy széles vállú, termetes férfi hátát láthatja onnan, ahol ül, olajban sötétre edzett páncélban és szürke, katonásan rövidre nyírt hajjal. A hangja kissé barátságtalan, de ez a hideg miatt is lehet és még nem kapta meg a rendelését. Lehet, hogy tele hassal kedélyesebb és kedvesebb, bár az oldalán lógó, három láncú buzogány különös goblinfejei mást sejtetnek.*
//Kiszolgálás//
- Neked is, fiam. *Válaszol rezignáltan a megjelenő vörös hegyesfülű köszöntésére és egyáltalán nem zavartatja magát amiatt, hogy az elf akár kétszer annyi idős is lehet, mint maga.
Rendel magának egy Erdei gombás vadragut, amiért ki is csengeti a 15 aranyat azonnal.
Nem szeret tartozni. Közben a kint látott gnóm és a törpe belépnek a fogadóba, a páncélos csak fél szemmel pillant feléjük.*- Az se baj, ha jó, csak sok legyen. *Mondja morogva a vörös elf felé. Hogy tréfálkozik vagy komolyan mondja, nem tudni, mert az arcán nem látszódik semmiféle gesztus, ami bármelyikre is következtethetne.
Italnak rendel még egy Őrült papot, valamiért tetszik neki a neve. Ezért is kiszórja az asztalra a 18 aranyat.
Reméli, nem valami lötty, hanem rendes ital.Eddig ez a terv, de a gnóm hangja felkelti az érdeklődését.*
- Milyen kalandfelhívásra? *Száll mély, dörmögő hangja a plafonra aggatott száraz kórók között a gnóm és asztaltársa felé. Nem fordul oda, lovaglóülésben pont háttal ül a másik asztal társaságának és mellvértben nem könnyű csak úgy forogni. De a kérdés egyértelműen a másiknak szól, hisz éppen most beszélt a pultossal az említett dologról. Még a végén beesik valami, amivel eltöltheti az idejét. Mert valójában semmi kedve ebben a farkasordító hidegben ellovagolnia Lihanechig.
A gnóm egy széles vállú, termetes férfi hátát láthatja onnan, ahol ül, olajban sötétre edzett páncélban és szürke, katonásan rövidre nyírt hajjal. A hangja kissé barátságtalan, de ez a hideg miatt is lehet és még nem kapta meg a rendelését. Lehet, hogy tele hassal kedélyesebb és kedvesebb, bár az oldalán lógó, három láncú buzogány különös goblinfejei mást sejtetnek.*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-22 13:11:59
Üzenet elküldve: 2021-02-22 13:11:59
![>Gaelein Warlin [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11649_1573229392_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Kalandra fel//
//Ewica Delis, Gabrael Äron Yn'Char, Ganer, Glumlin//
*Az erdőben nem könnyű az élet télen, de nem is élhetetlen. Ha az volna, most nem ülnének itt a kellemesen pattogó kemence mellett a melegben. Ésszel kell élni ezen a tájon, de szerencsére az elfeknek és az erdőben élőknek generációkon átívelő tapasztalataik vannak már, így csak követni kell elődeik tetteit és semmiféle gond nem lehet.*
- Igyekszek. *Nevet azon, ahogy Ewica arról beszél, hogy a díszítésnek használt szárított fűszerek eltűnnek, ha felhasználják őket eredeti céljaikra.*
- Gyönyörű. Nincs szebb nála. *Mondja nosztalgikus mosollyal a tavaszi erdő említésére. Ő látja maga előtt a virágoktól illatos erdőt, még az illatukat is érzi.*
- Akkor virágba borul ez az épület is. A moha olyan zöld, mint a smaragd, körbeveszik a virágok és a szőlőlugas alatt kellemes hűvös van. A méhek szárnyának zizegése pedig édes dallamot játszik. *Meséli mosolyogva a lánynak tavaszi-nyári emlékeit nagy beleéléssel.
Aztán a sütésre terelődik a szó és arra, hogy Gaelein mennyi mindent kipróbál, ha ideje engedi.*
- Ha te is magadnak sütnél, akkor egy idő után belejönnél. Lehet, hogy még engem is túlszárnyalnál. *Mondja válaszként.*
- Szívesen kipróbálok dolgokat, de a legtöbb dolgot már előttem is megcsinálta valaki, én csak azzal kísérletezek, nekem sikerül-e. *Nevet saját magán. A kenyérsütést ő maga is az anyjától tanulta, az apjától hús sütni, a többit meg idővel magára szedte.*
- Bizony mindet, ilyenkor jó sok szabadidőm van. *Nevet fel a tényen, hogy már minden könyvét fújja. Nincs sok könyve, de előszeretettel tér vissza azokhoz, amiket már kiolvasott. Ha szegényes a könyvtár, mást nem nagyon tud tenni.*
- Ha szeretnél, maradhatsz. Nincs sok hátra már a télből. *Válaszolja mosolyogva. Érzi, hogy Ewica szavai nem teljesen komolyak, de talán még ő is örülne, ha nem kellene olyan sokat egyedül lennie.
A különös bestiákról közben kiderül, hogy már több éve esett meg az eset, így az elf is megnyugszik és a lány is biztosítja róla, hogy nincs oka aggodalomra.*
- Persze, biztosan. De akkor örülök, hogy nem fenyeget veszély. *Sóhajt mosolyogva. Nem szeretné, ha Ewica magát okolná a hangulat változása miatt.*
- Semmi baj, én értettelek félre. Az én hibám. *Vállalja magára a felelősséget, hisz láthatóan zavarba jött a lány az elhangzottaktól.
Közben új vendég érkezik, Gaelein az nyitódó ajtó felé pillant. Összevont szemekkel méri végig a belépő termetes páncélost.*
- Bocsáss meg, mindjárt jövök. *Mondja halkan Ewicának.*
- Egyél csak míg meleg. Ne menj sehová. *Teszi hozzá kedves mosollyal és elindul a közben integetni kezdő férfi, barátságtalan külsejű férfi felé.*
- Szép napot, uram. *Köszönti.*
- Mivel szolgálhatok? *Kérdi készségesen. Nem úgy viselkedik bele, mint Ewicával, de ez érthető is. A marcona alak nem tűnik olyan kedvesnek, mint a lány. Bár lehet, hogy téved.
Aztán újra nyílik az ajtó és Ganer lép be, akit talán egy törpe is követ. A vörös elf barátságosan int nekik, a gnómot nem kell útbaigazítania, talál magának asztalt, hisz megszokott vendége a tavernának.*
- Rendben, úgy lesz. *Válaszol Ganer szavaira a kalandfelhívást illetően.*
- Mindjárt megyek és kiszolgállak benneteket. *Teszi hozzá és visszafordul a páncélos felé.*
A hozzászólás írója (Gaelein Warlin [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.22 13:15:29
//Kalandra fel//
//Ewica Delis, Gabrael Äron Yn'Char, Ganer, Glumlin//
*Az erdőben nem könnyű az élet télen, de nem is élhetetlen. Ha az volna, most nem ülnének itt a kellemesen pattogó kemence mellett a melegben. Ésszel kell élni ezen a tájon, de szerencsére az elfeknek és az erdőben élőknek generációkon átívelő tapasztalataik vannak már, így csak követni kell elődeik tetteit és semmiféle gond nem lehet.*
- Igyekszek. *Nevet azon, ahogy Ewica arról beszél, hogy a díszítésnek használt szárított fűszerek eltűnnek, ha felhasználják őket eredeti céljaikra.*
- Gyönyörű. Nincs szebb nála. *Mondja nosztalgikus mosollyal a tavaszi erdő említésére. Ő látja maga előtt a virágoktól illatos erdőt, még az illatukat is érzi.*
- Akkor virágba borul ez az épület is. A moha olyan zöld, mint a smaragd, körbeveszik a virágok és a szőlőlugas alatt kellemes hűvös van. A méhek szárnyának zizegése pedig édes dallamot játszik. *Meséli mosolyogva a lánynak tavaszi-nyári emlékeit nagy beleéléssel.
Aztán a sütésre terelődik a szó és arra, hogy Gaelein mennyi mindent kipróbál, ha ideje engedi.*
- Ha te is magadnak sütnél, akkor egy idő után belejönnél. Lehet, hogy még engem is túlszárnyalnál. *Mondja válaszként.*
- Szívesen kipróbálok dolgokat, de a legtöbb dolgot már előttem is megcsinálta valaki, én csak azzal kísérletezek, nekem sikerül-e. *Nevet saját magán. A kenyérsütést ő maga is az anyjától tanulta, az apjától hús sütni, a többit meg idővel magára szedte.*
- Bizony mindet, ilyenkor jó sok szabadidőm van. *Nevet fel a tényen, hogy már minden könyvét fújja. Nincs sok könyve, de előszeretettel tér vissza azokhoz, amiket már kiolvasott. Ha szegényes a könyvtár, mást nem nagyon tud tenni.*
- Ha szeretnél, maradhatsz. Nincs sok hátra már a télből. *Válaszolja mosolyogva. Érzi, hogy Ewica szavai nem teljesen komolyak, de talán még ő is örülne, ha nem kellene olyan sokat egyedül lennie.
A különös bestiákról közben kiderül, hogy már több éve esett meg az eset, így az elf is megnyugszik és a lány is biztosítja róla, hogy nincs oka aggodalomra.*
- Persze, biztosan. De akkor örülök, hogy nem fenyeget veszély. *Sóhajt mosolyogva. Nem szeretné, ha Ewica magát okolná a hangulat változása miatt.*
- Semmi baj, én értettelek félre. Az én hibám. *Vállalja magára a felelősséget, hisz láthatóan zavarba jött a lány az elhangzottaktól.
Közben új vendég érkezik, Gaelein az nyitódó ajtó felé pillant. Összevont szemekkel méri végig a belépő termetes páncélost.*
- Bocsáss meg, mindjárt jövök. *Mondja halkan Ewicának.*
- Egyél csak míg meleg. Ne menj sehová. *Teszi hozzá kedves mosollyal és elindul a közben integetni kezdő férfi, barátságtalan külsejű férfi felé.*
- Szép napot, uram. *Köszönti.*
- Mivel szolgálhatok? *Kérdi készségesen. Nem úgy viselkedik bele, mint Ewicával, de ez érthető is. A marcona alak nem tűnik olyan kedvesnek, mint a lány. Bár lehet, hogy téved.
Aztán újra nyílik az ajtó és Ganer lép be, akit talán egy törpe is követ. A vörös elf barátságosan int nekik, a gnómot nem kell útbaigazítania, talál magának asztalt, hisz megszokott vendége a tavernának.*
- Rendben, úgy lesz. *Válaszol Ganer szavaira a kalandfelhívást illetően.*
- Mindjárt megyek és kiszolgállak benneteket. *Teszi hozzá és visszafordul a páncélos felé.*
A hozzászólás írója (Gaelein Warlin [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.22 13:15:29
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-22 13:07:46
Üzenet elküldve: 2021-02-22 13:07:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Kalandra fel//
//Glumlin, Gabrael//
*A harcos kinézetű törpe mérgesen szól vissza, arra utalva, hogy álmából ébresztették fel. Sajnálkozva tekint a másik felé.*
- Kérem, ne haragudjon, Grandarlig úr. *Elnézést kér a törpétől, miután megtudja annak nevét is. Bemutatkozásul enyhén meghatja magát.*
- Én Ganer Worcryn vagyok, a közeli MilOchass közösség tagja. Üdvözöllek a Három Barát Taverna fogadónál! *Ha a törpe úr esetleg nem ismerné a helyet, ahová tévedt, akkor röviden megemlíti neki, kihez tartozik ez a terület. Beszélgetésükből kiderül, hogy fegyvert szeretne vásárolni Glumlin. Ezen elgondolkodik, bár túl sokáig nem várat válasszal.*
- Azt hiszem, hogy errefelé nincsen más fegyverkovács, csak a városban, Artheniorban és a Thargok földjén. *Jobb ötlete sajnos nincs, mert abban teljesen biztos, hogy MilOchass kapuin belül nincsen fegyverkovács. Biccent a közben érkező tündérnek és egy medve termetű, magas férfinek, aki vendégként érkezhetnek a tavernához.*
- Talán menjünk be egy kicsit. Van minden jó, ami szem, szájnak ingere. *Barátságos mosollyal invitálja be a törpét, s jó házigazdaként előre megy.*
- Kérem, foglaljon helyet nyugodtan. *hellyel kínálja a törpét, amíg két szólt vált Gaelein-el.*
- Gaelein, ha valaki a kalandfelhívásomra jelentkezne, azt kérlek, irányítsad majd hozzám! Köszönöm! *Jól érthetően kiabál a pult mögött lévő elf-nek, persze nem túlzott hangerővel, csak hogy biztosan hallja több asztal távolságból is. Ezután leül a törpe asztalához, már ha az elfogadja a meghívását.*
//Glumlin, Gabrael//
*A harcos kinézetű törpe mérgesen szól vissza, arra utalva, hogy álmából ébresztették fel. Sajnálkozva tekint a másik felé.*
- Kérem, ne haragudjon, Grandarlig úr. *Elnézést kér a törpétől, miután megtudja annak nevét is. Bemutatkozásul enyhén meghatja magát.*
- Én Ganer Worcryn vagyok, a közeli MilOchass közösség tagja. Üdvözöllek a Három Barát Taverna fogadónál! *Ha a törpe úr esetleg nem ismerné a helyet, ahová tévedt, akkor röviden megemlíti neki, kihez tartozik ez a terület. Beszélgetésükből kiderül, hogy fegyvert szeretne vásárolni Glumlin. Ezen elgondolkodik, bár túl sokáig nem várat válasszal.*
- Azt hiszem, hogy errefelé nincsen más fegyverkovács, csak a városban, Artheniorban és a Thargok földjén. *Jobb ötlete sajnos nincs, mert abban teljesen biztos, hogy MilOchass kapuin belül nincsen fegyverkovács. Biccent a közben érkező tündérnek és egy medve termetű, magas férfinek, aki vendégként érkezhetnek a tavernához.*
- Talán menjünk be egy kicsit. Van minden jó, ami szem, szájnak ingere. *Barátságos mosollyal invitálja be a törpét, s jó házigazdaként előre megy.*
- Kérem, foglaljon helyet nyugodtan. *hellyel kínálja a törpét, amíg két szólt vált Gaelein-el.*
- Gaelein, ha valaki a kalandfelhívásomra jelentkezne, azt kérlek, irányítsad majd hozzám! Köszönöm! *Jól érthetően kiabál a pult mögött lévő elf-nek, persze nem túlzott hangerővel, csak hogy biztosan hallja több asztal távolságból is. Ezután leül a törpe asztalához, már ha az elfogadja a meghívását.*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-22 12:37:12
Üzenet elküldve: 2021-02-22 12:37:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//részben Glumlin, Ganer//
*Csak sikerül megtalálni az ösvényt, aminek a végén az a fogadó vagy taverna áll. Barátságos, szelíd kis épület, ha nem tudná, hogy ez itt egy fogadó, nem is gondolná. Inkább valami erdei remete lakának nézné.
Még mielőtt odaérne, lelendül a nyeregből és kantáron vezeti Balthazard-t az épület mellett álló istállóba. Odakint ketten társalognak, de csak egy kifejezéstelen pillantást vet feléjük. Utazók lehetnek vagy hasonlók, nem tűnnek helyinek.
Miután kikötötte a csatamént, szája elé köti az abrakot és elindul a fogadóba. A zöld ajtón belépve talán kicsit le is kell hajtsa a fejét, nem ilyen termetű emberekre mérhették bizonyosan. Odabent aztán behúzza az ajtót, nem szeretné, hogy a kinti hideg utat találjon a kellemesen fűtött beltérbe.
Kedves, álmos kis helyiség, felfűzött paprikák, miegymás. Nem szokta az ilyen erdei idillt, úgyhogy pár pillanat múlva indul csak egy az első szabad asztal felé és félretolja a túlságosan alacsonyra lógó mindenfélét, majd leakassza válláról a prémes köpenyt és lehúzza csatakesztyűit. A pajzs és a pallos Balthazardon maradt, így csak a goblinfejes láncos buzogányt kell úgy rendeznie, hogy kényelmes ülés essen. Lócák. Ki képes kényelmesen ülni az ilyesmin? A pad talán felnyikorog páncélos súlya alatt, ahogy leül, oldalt, lovaglóülésben.
Ha eddig nem érkezett volna ki hozzá senki, akkor unottan a pult felé int, hogy valaki felfigyeljen rá. Bár talán a kiszolgálás is másképp zajlik itt, mint egy rendes fogadóban. Azért reméli, nem neki kell megfőzni azt, amit meg akar enni.*
- Hé, csapos!
*Csak sikerül megtalálni az ösvényt, aminek a végén az a fogadó vagy taverna áll. Barátságos, szelíd kis épület, ha nem tudná, hogy ez itt egy fogadó, nem is gondolná. Inkább valami erdei remete lakának nézné.
Még mielőtt odaérne, lelendül a nyeregből és kantáron vezeti Balthazard-t az épület mellett álló istállóba. Odakint ketten társalognak, de csak egy kifejezéstelen pillantást vet feléjük. Utazók lehetnek vagy hasonlók, nem tűnnek helyinek.
Miután kikötötte a csatamént, szája elé köti az abrakot és elindul a fogadóba. A zöld ajtón belépve talán kicsit le is kell hajtsa a fejét, nem ilyen termetű emberekre mérhették bizonyosan. Odabent aztán behúzza az ajtót, nem szeretné, hogy a kinti hideg utat találjon a kellemesen fűtött beltérbe.
Kedves, álmos kis helyiség, felfűzött paprikák, miegymás. Nem szokta az ilyen erdei idillt, úgyhogy pár pillanat múlva indul csak egy az első szabad asztal felé és félretolja a túlságosan alacsonyra lógó mindenfélét, majd leakassza válláról a prémes köpenyt és lehúzza csatakesztyűit. A pajzs és a pallos Balthazardon maradt, így csak a goblinfejes láncos buzogányt kell úgy rendeznie, hogy kényelmes ülés essen. Lócák. Ki képes kényelmesen ülni az ilyesmin? A pad talán felnyikorog páncélos súlya alatt, ahogy leül, oldalt, lovaglóülésben.
Ha eddig nem érkezett volna ki hozzá senki, akkor unottan a pult felé int, hogy valaki felfigyeljen rá. Bár talán a kiszolgálás is másképp zajlik itt, mint egy rendes fogadóban. Azért reméli, nem neki kell megfőzni azt, amit meg akar enni.*
- Hé, csapos!
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-20 17:03:29
Üzenet elküldve: 2021-02-20 17:03:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kiszolgálás//
//Gaelein//
*Halványan bólogat az elhangzott szavakra, melyek az erdő adományit, s azok elraktározását ismertetik. Bizony, ha nem óvatos az ember, vagy az elf gyermeke, könnyen felkopik az álla a tél beálltával. Ám úgy tűnik, ez a vörös fiú érti a dolgát még akkor is, ha nem csupán az ő érdeme az a sok minden, mit felsorol, s mik a kamra polcait nyomják.*
- Ha ilyen finom ételekbe teszitek őket, akkor tűnjenek csak! *Nevet vissza mókázva. Bár nem az a finnyás fajta, szinte bármit megeszik, ha úgy adódik, ennek a ragunak már csak az illatából is érzi, hogy bizony ínycsiklandó falatok felett ücsörög.*
- Biztos nagyon szép lehet olyankor a környék. *Követi az ablakon kitekintő pillantást, még a sóhajban is osztozik, ahogy tudtán kívül a gondolatban is, mi a tavaszt várja. Talán kivárhatta volna otthon is, a fenekén maradva, megkímélve magát a fagyos időben való csatangolástól. Bár akkor most nem költené vacsoráját ilyen kellemes társaságban. Aki még kísérletező kedvének is adózik a konyhában, mint azt a következő részletekből megtudhatja.*
- Húú! Te aztán igazán szeretheted a sütést! *Mosolyodik, ezúttal is elismerően.* Nem is tudtam, hogy tésztába ilyeneket is lehet keverni. *Ebből kisejlik, hogy nem az a konyhatündér, anya pici lánya. Éppen ezért is tartja érdekesnek a vele szemben falatozót. Ami azt illeti, egyre érdekesebbnek, ahogy a kedvenc köteteire terelődik a szó. Nem igazán ismert még ilyen érdeklődéssel megáldott férfit. Ilyen szelídet, kedveset, nyugodtat. Legalábbis ezek azok a jelzők, amikkel eddigi tapasztalása alapján illeti magában Gaeleint.*
- Mindet? *Vigyorodik kissé meglepetten.* Akkor tényleg jó sokat bújhatod őket. *Állapítja meg a talán már eddig is egyértelműt, mielőtt újra kanalazna. Hogy ilyenkor nem mennek a városba, megérti, neki sincs túl sok kedve a holnapi felkerekedéshez. Ami azt illeti, nem is igazán tudja, mennyit kell majd kutyagolnia.*
- Talán nekem is meg kéne várnom a tavaszt a tovább indulással. *Vigyorodik, miből gyanús lehet a másiknak, hogy nem olyan komoly ez a gondolat.
A szó eztán hamar rá terelődik, s a kedves megjegyzést nem állhatja mosoly nélkül. Fecsegése viszont egészen ijesztő irányokat vesz, a reakciókból pedig egyre inkább úgy érzi, hogy fogalmazhatott volna pontosabban.*
- Jajj, nem, ez már több éve volt. *Rázza meg finoman fejét.* Ha azóta is járnának erre, akkor biztosan hallottál volna ilyenekről. Nem? *Állítása végén azért valamelyest elbizonytalanodik. Igazán nem akart felesleges pánikot kelteni az elfben. El is szégyenli magát, ahogy az a további evésre szólítja fel.*
- Bocsánat. *Motyogja nemlétező bajsza alatt, s néma kanalazásba kezd, fülei pedig egyre csak vörösödnek zavarában.*
//Gaelein//
*Halványan bólogat az elhangzott szavakra, melyek az erdő adományit, s azok elraktározását ismertetik. Bizony, ha nem óvatos az ember, vagy az elf gyermeke, könnyen felkopik az álla a tél beálltával. Ám úgy tűnik, ez a vörös fiú érti a dolgát még akkor is, ha nem csupán az ő érdeme az a sok minden, mit felsorol, s mik a kamra polcait nyomják.*
- Ha ilyen finom ételekbe teszitek őket, akkor tűnjenek csak! *Nevet vissza mókázva. Bár nem az a finnyás fajta, szinte bármit megeszik, ha úgy adódik, ennek a ragunak már csak az illatából is érzi, hogy bizony ínycsiklandó falatok felett ücsörög.*
- Biztos nagyon szép lehet olyankor a környék. *Követi az ablakon kitekintő pillantást, még a sóhajban is osztozik, ahogy tudtán kívül a gondolatban is, mi a tavaszt várja. Talán kivárhatta volna otthon is, a fenekén maradva, megkímélve magát a fagyos időben való csatangolástól. Bár akkor most nem költené vacsoráját ilyen kellemes társaságban. Aki még kísérletező kedvének is adózik a konyhában, mint azt a következő részletekből megtudhatja.*
- Húú! Te aztán igazán szeretheted a sütést! *Mosolyodik, ezúttal is elismerően.* Nem is tudtam, hogy tésztába ilyeneket is lehet keverni. *Ebből kisejlik, hogy nem az a konyhatündér, anya pici lánya. Éppen ezért is tartja érdekesnek a vele szemben falatozót. Ami azt illeti, egyre érdekesebbnek, ahogy a kedvenc köteteire terelődik a szó. Nem igazán ismert még ilyen érdeklődéssel megáldott férfit. Ilyen szelídet, kedveset, nyugodtat. Legalábbis ezek azok a jelzők, amikkel eddigi tapasztalása alapján illeti magában Gaeleint.*
- Mindet? *Vigyorodik kissé meglepetten.* Akkor tényleg jó sokat bújhatod őket. *Állapítja meg a talán már eddig is egyértelműt, mielőtt újra kanalazna. Hogy ilyenkor nem mennek a városba, megérti, neki sincs túl sok kedve a holnapi felkerekedéshez. Ami azt illeti, nem is igazán tudja, mennyit kell majd kutyagolnia.*
- Talán nekem is meg kéne várnom a tavaszt a tovább indulással. *Vigyorodik, miből gyanús lehet a másiknak, hogy nem olyan komoly ez a gondolat.
A szó eztán hamar rá terelődik, s a kedves megjegyzést nem állhatja mosoly nélkül. Fecsegése viszont egészen ijesztő irányokat vesz, a reakciókból pedig egyre inkább úgy érzi, hogy fogalmazhatott volna pontosabban.*
- Jajj, nem, ez már több éve volt. *Rázza meg finoman fejét.* Ha azóta is járnának erre, akkor biztosan hallottál volna ilyenekről. Nem? *Állítása végén azért valamelyest elbizonytalanodik. Igazán nem akart felesleges pánikot kelteni az elfben. El is szégyenli magát, ahogy az a további evésre szólítja fel.*
- Bocsánat. *Motyogja nemlétező bajsza alatt, s néma kanalazásba kezd, fülei pedig egyre csak vörösödnek zavarában.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-19 14:17:07
Üzenet elküldve: 2021-02-19 14:17:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Be'rnaath megérezve a hús illatát berohan az üzletbe.
LI'orya már megszokta, az állatok nyugodtabbak, ha tesznek, amit ösztöneik diktálnak, ezért ráhagyja.
Nem rohan utána, ahhoz át kéne mennie az előtte beszélgető társaságon.
Egy darabig nézi őket, bólint egyet köszönésként a jelenlévőknek, majd megkerüli őket és bemegy a fogadóba.
Be'rnaath már addigra rágcsál valamit, valami húsféle lehet.
LI'oryánál nem igazán van pénz, de fizetés nélkül sem menne csak úgy el.
-Kinézi magának az itallapról a 2 aranyba kerülő Forrásvíz-et és leteszi érte a pénzt.
De nem fogyasztja el, leteszi a pénzt, amolyan hálából amiért a kutya bemehetett és nem zavarták el. Majd bólint a jelenlévőknek, és távozni készül.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.02.20 10:21:10, a következő indokkal:
Nem megfelelő igeidő. Ne csak vesszővel különítsd el a tagmondatokat, de használj kötőszavakat is, hogy értelmük is legyen. Továbbra is világidegen a kutya neve.
LI'orya már megszokta, az állatok nyugodtabbak, ha tesznek, amit ösztöneik diktálnak, ezért ráhagyja.
Nem rohan utána, ahhoz át kéne mennie az előtte beszélgető társaságon.
Egy darabig nézi őket, bólint egyet köszönésként a jelenlévőknek, majd megkerüli őket és bemegy a fogadóba.
Be'rnaath már addigra rágcsál valamit, valami húsféle lehet.
LI'oryánál nem igazán van pénz, de fizetés nélkül sem menne csak úgy el.
-Kinézi magának az itallapról a 2 aranyba kerülő Forrásvíz-et és leteszi érte a pénzt.
De nem fogyasztja el, leteszi a pénzt, amolyan hálából amiért a kutya bemehetett és nem zavarták el. Majd bólint a jelenlévőknek, és távozni készül.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.02.20 10:21:10, a következő indokkal:
Nem megfelelő igeidő. Ne csak vesszővel különítsd el a tagmondatokat, de használj kötőszavakat is, hogy értelmük is legyen. Továbbra is világidegen a kutya neve.
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-19 11:48:49
Üzenet elküldve: 2021-02-19 11:48:49
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Erdő barátja//
//Ganer Worcryn (#11712)//
*Szunyókálás alatt megszólítják. Felnéz és egy gnómot lát maga előtt.* - Teysus szakállára! Megijesztett. *Nem várta, hogy meglepik. Felhorkantva kel fel.* - Erre sétáltam. Fegyvert vásárolni megyek a városba. Megpihentem itt a kövön. Az utam hosszú volt. *Nem tudja ki ez a gnóm, aki rászólt.*- Glumlin Grandarlig a becses nevem. Kit tisztelhetek benned? *Fiatalnak látja a gnómot. Letegezi.* - Lehet kétélű csatabárdot venni a környéken? *Ha nem muszáj, akkor nem menne messzire a fegyverért. A gnóm még segíthet neki. Úgy néz ki, mint aki itt lakik a környéken.*
//Ganer Worcryn (#11712)//
*Szunyókálás alatt megszólítják. Felnéz és egy gnómot lát maga előtt.* - Teysus szakállára! Megijesztett. *Nem várta, hogy meglepik. Felhorkantva kel fel.* - Erre sétáltam. Fegyvert vásárolni megyek a városba. Megpihentem itt a kövön. Az utam hosszú volt. *Nem tudja ki ez a gnóm, aki rászólt.*- Glumlin Grandarlig a becses nevem. Kit tisztelhetek benned? *Fiatalnak látja a gnómot. Letegezi.* - Lehet kétélű csatabárdot venni a környéken? *Ha nem muszáj, akkor nem menne messzire a fegyverért. A gnóm még segíthet neki. Úgy néz ki, mint aki itt lakik a környéken.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-19 10:45:41
Üzenet elküldve: 2021-02-19 10:45:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdő barátja//
//Glumlin//
*Két lovával lassan elér a Három Baráthoz, ami már szinte a második otthona. Idejét nem tudja, hogy Arra papa lombházában mikor volt utoljára, de annyi esemény történt azóta, hogy egyszerűen nem volt ideje hazajönni. Most sem tér be a tavernába, csupán azért áll meg, hogy a kis istállóban elhelyezhesse Éjtépőt, a fekete telivért. Leszáll utazó lováról és Éjtépőt bevezeti az istállóba. Friss vizet és abrakot tesz elé, hogy jól lakjon és pihenhessen egy kicsit. Kifelé jövet az istállóból egy szokatlan dologra lesz figyelmes. Egy testesebb, vörös szakállú törpe üldögél egy kövön, a taverna közvetlen közelében. Egy darabig csak nézi a másikat, s azt veszi észre, hogy alszik, vagy legalább is bóbiskol. Megköszörüli a torkát, mert nem szeretne rákiáltani, hogy úgy ébredjen fel. Harcos öltözete van, s a fegyverzete alapján nem egy átlagos utazó lehet.*
- Elnézést törpe uram! Megkérdezhetem, hogy mi járatban erre? *Barátságosan hangnemben szól a törpéhez, mivel ismeri heves természetüket, ezért nem szeretné már az első pillanatban felbosszantani. Ha sikerül felébresztenie a másikat, akkor talán többet is megtudhat arról, hogy miért érkezett.*
//Glumlin//
*Két lovával lassan elér a Három Baráthoz, ami már szinte a második otthona. Idejét nem tudja, hogy Arra papa lombházában mikor volt utoljára, de annyi esemény történt azóta, hogy egyszerűen nem volt ideje hazajönni. Most sem tér be a tavernába, csupán azért áll meg, hogy a kis istállóban elhelyezhesse Éjtépőt, a fekete telivért. Leszáll utazó lováról és Éjtépőt bevezeti az istállóba. Friss vizet és abrakot tesz elé, hogy jól lakjon és pihenhessen egy kicsit. Kifelé jövet az istállóból egy szokatlan dologra lesz figyelmes. Egy testesebb, vörös szakállú törpe üldögél egy kövön, a taverna közvetlen közelében. Egy darabig csak nézi a másikat, s azt veszi észre, hogy alszik, vagy legalább is bóbiskol. Megköszörüli a torkát, mert nem szeretne rákiáltani, hogy úgy ébredjen fel. Harcos öltözete van, s a fegyverzete alapján nem egy átlagos utazó lehet.*
- Elnézést törpe uram! Megkérdezhetem, hogy mi járatban erre? *Barátságosan hangnemben szól a törpéhez, mivel ismeri heves természetüket, ezért nem szeretné már az első pillanatban felbosszantani. Ha sikerül felébresztenie a másikat, akkor talán többet is megtudhat arról, hogy miért érkezett.*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-19 10:01:42
Üzenet elküldve: 2021-02-19 10:01:42
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az erdő barátja a törpe, aki most bújik elő a bozótos erdőségből. Egy kis házacskát lát maga előtt, aminek kéményéből füst száll fel.* - Ki gondolná, hogy ilyen pofás fogadó van az erdő közepén. *Megpihen kint egy kődarabon. Szeretne magának egy jó fejszét venni. Egy kétélű lenne a legjobb. A fogadóban nem árulnak ilyet, de a városba talán igen. Elmélázik, hogy mit is keres ennyire a kinti határokon. Talán még be is horkant. A madarak csicseregnek. Nincs hideg nagyon. Elnyomja a fáradtság. Hosszú utat tett meg az erdőben. Pihennie kell.*
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-14 17:46:20
Üzenet elküldve: 2021-02-14 17:46:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég - zárás//
*Yeza csak mosolyog, hogy mennyire esélytelen a gazemberség vádja a havashegyivel szemben. Lepereg róla, mint hibátlan üvegről a festék egy forró nyári napon. Pedig még csak nem is gondolta komolyan, de ha úgy is lenne, egyáltalán nem haragudna érte.
Nem is nagyon tudja hová tenni ezt a különös északit. Annyira más, mint bárki, akivel eddig találkozott. Ezt támasztja alá az is, amikor távozása előtt a férfi bőséges étkezésre inti őt. Yeza sok mindenre számított, de a meglepetés hirtelen őszinte nevetést csal ki belőle. Nagyanyók, idősebb fivérek szájából hallani ilyesfajta szavakat. Yezának sosem volt senkije, aki így engedte volna útjára. Az ajtófélfához simulva követi pillantása a távozó Nodric-ot. Gondolatai közt még ott visszhangzanak az idegen dallamú mondatok, melyek jelentése, ha nem is titok maradt, de fel nem fedték a vörös előtt. Bárhogy is, túl soká nem ácsoroghat az ajtóban. Meztelen talpacskáit hamarosan elkezdi harapdálni a hideg. Amúgy sem ártana, ha ő is összekapná magát és elindulna visszafelé. Remélhetőleg sikerül visszaszerezni a ruháit. Nem érdekli, ha nem illatosak, ha nem pihe-puhák, csak legyenek szárazak és ne ropogjanak a sártól.
Ő igazán azzal a szándékkal készült, hogy hamar indulóra fogja, de alkalmi hálótársa ismét csak meglepetéssel akasztja meg ebben. Az ilyesmit pedig nagy modortalanság lenne veszendőbe hagyni.
~Fürdő és reggeli. Az ég áldja a lábad nyomát, havashegyi Nodric!~
Mostanság aligha hordozta így bárki a tenyerén. El is szokott tőle. Szóval most úgy dönt, hogy megenged magának egy kis kényelmet és kényeztetést. Kiélvezi az ajándékot és hagy magának időt az indulásra. Nem ezen a néhány órácskán fog múlni.
A nap már egész magasra kapaszkodik az égen, mire elköszön a fogadóstól és maga mögött hagyja a Taverna vendégszeretetét. Irány a város!*
*Yeza csak mosolyog, hogy mennyire esélytelen a gazemberség vádja a havashegyivel szemben. Lepereg róla, mint hibátlan üvegről a festék egy forró nyári napon. Pedig még csak nem is gondolta komolyan, de ha úgy is lenne, egyáltalán nem haragudna érte.
Nem is nagyon tudja hová tenni ezt a különös északit. Annyira más, mint bárki, akivel eddig találkozott. Ezt támasztja alá az is, amikor távozása előtt a férfi bőséges étkezésre inti őt. Yeza sok mindenre számított, de a meglepetés hirtelen őszinte nevetést csal ki belőle. Nagyanyók, idősebb fivérek szájából hallani ilyesfajta szavakat. Yezának sosem volt senkije, aki így engedte volna útjára. Az ajtófélfához simulva követi pillantása a távozó Nodric-ot. Gondolatai közt még ott visszhangzanak az idegen dallamú mondatok, melyek jelentése, ha nem is titok maradt, de fel nem fedték a vörös előtt. Bárhogy is, túl soká nem ácsoroghat az ajtóban. Meztelen talpacskáit hamarosan elkezdi harapdálni a hideg. Amúgy sem ártana, ha ő is összekapná magát és elindulna visszafelé. Remélhetőleg sikerül visszaszerezni a ruháit. Nem érdekli, ha nem illatosak, ha nem pihe-puhák, csak legyenek szárazak és ne ropogjanak a sártól.
Ő igazán azzal a szándékkal készült, hogy hamar indulóra fogja, de alkalmi hálótársa ismét csak meglepetéssel akasztja meg ebben. Az ilyesmit pedig nagy modortalanság lenne veszendőbe hagyni.
~Fürdő és reggeli. Az ég áldja a lábad nyomát, havashegyi Nodric!~
Mostanság aligha hordozta így bárki a tenyerén. El is szokott tőle. Szóval most úgy dönt, hogy megenged magának egy kis kényelmet és kényeztetést. Kiélvezi az ajándékot és hagy magának időt az indulásra. Nem ezen a néhány órácskán fog múlni.
A nap már egész magasra kapaszkodik az égen, mire elköszön a fogadóstól és maga mögött hagyja a Taverna vendégszeretetét. Irány a város!*
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-14 10:47:12
Üzenet elküldve: 2021-02-14 10:47:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Ewica Delis//
*Az asztalnál már a plafonról lógó szárított növényeket és paprikafűzéreket fürkészik és úgy beszélgetnek.*
- Az erdő mindent megad nekünk, de ilyenkor kevesebbet. Viszont jó előre felkészültünk a télre. A kamra tele befőttel és homokba ásott zöldséggel. Szárított fűszerekkel és lekvárral. *Mosolyog elégedetten Ewicára.*
- Díszítésnek se az, de a tél végére eltűnnek. *Nevet a lányra Gaelein.*
- Ám akkorra már lesznek tavaszi virágok és itt minden zöldbe borul. *Sóhajtja kitekintve a párás ablakon. Már nagyon várja, hogy újra tavasz legyen és felébredjen az erdő téli álmából.
Amikor enni kezdenek és a lány megdicséri az elf cipóját, büszkén húzza ki magát és egyáltalán nem veszi túlzott bóknak a kimondottakat.*
- Köszönöm! Néha szeretek kísérletezni. Szárított paradicsomot, vagy vad majorannát teszek a tésztába és úgy sütöm ki. Néha sikerül, néha nem. *Nevet bevallva, hogy nem mindig sikerülnek jól a kísérletei.*
- Igazából már mind kívülről fújom. *Vallja be ezt is visszafogott mosollyal.*
- Ritkán megyünk a városba, de ha tavasszal eljutok, akkor biztosan veszek új könyveket a piacon. Ilyenkor nem nagyon megyünk Arthenior felé. *Meséli életének egy szeletkéjét Ewicának.
A könyvekről aztán a lányra terelődika szó, Gaelein arról érdeklődik, merről érkezett.*
- Oh, nem örülök, hogy eltévedtél, de annak igen, hogy itt kötöttél ki. *Mosolyog két kanál között. A folytatásra összevonja a szemöldökét.*
- Micsoda, te jó Teysus? *Hitetlenkedik kissé, de nem vonja kétségbe a lány szavait.*
- Élőhalott nyúlszerzetek? *Ismétli a hallottakat.*
- Majd szólok a közösségben, hogy küldjenek pár íjászt arra, nézzék meg. *Mondja és aggódva kanalaz a levesébe.*
- Tudod, nem messze innen a folyónál él egy közösség, nem örülnék, ha ezek a bestiák arra tévednének. *Magyarázza meg a korábban elhangzottakat.*
- Majd kérlek, mondd el, merre volt pontosan. *Kéri Ewicát.*
- De most együnk, mielőtt kihűl. *Mosolyog kedvesen. Kár volna elrontani ezt a pillanatot ilyen történetekkel.*
//Ewica Delis//
*Az asztalnál már a plafonról lógó szárított növényeket és paprikafűzéreket fürkészik és úgy beszélgetnek.*
- Az erdő mindent megad nekünk, de ilyenkor kevesebbet. Viszont jó előre felkészültünk a télre. A kamra tele befőttel és homokba ásott zöldséggel. Szárított fűszerekkel és lekvárral. *Mosolyog elégedetten Ewicára.*
- Díszítésnek se az, de a tél végére eltűnnek. *Nevet a lányra Gaelein.*
- Ám akkorra már lesznek tavaszi virágok és itt minden zöldbe borul. *Sóhajtja kitekintve a párás ablakon. Már nagyon várja, hogy újra tavasz legyen és felébredjen az erdő téli álmából.
Amikor enni kezdenek és a lány megdicséri az elf cipóját, büszkén húzza ki magát és egyáltalán nem veszi túlzott bóknak a kimondottakat.*
- Köszönöm! Néha szeretek kísérletezni. Szárított paradicsomot, vagy vad majorannát teszek a tésztába és úgy sütöm ki. Néha sikerül, néha nem. *Nevet bevallva, hogy nem mindig sikerülnek jól a kísérletei.*
- Igazából már mind kívülről fújom. *Vallja be ezt is visszafogott mosollyal.*
- Ritkán megyünk a városba, de ha tavasszal eljutok, akkor biztosan veszek új könyveket a piacon. Ilyenkor nem nagyon megyünk Arthenior felé. *Meséli életének egy szeletkéjét Ewicának.
A könyvekről aztán a lányra terelődika szó, Gaelein arról érdeklődik, merről érkezett.*
- Oh, nem örülök, hogy eltévedtél, de annak igen, hogy itt kötöttél ki. *Mosolyog két kanál között. A folytatásra összevonja a szemöldökét.*
- Micsoda, te jó Teysus? *Hitetlenkedik kissé, de nem vonja kétségbe a lány szavait.*
- Élőhalott nyúlszerzetek? *Ismétli a hallottakat.*
- Majd szólok a közösségben, hogy küldjenek pár íjászt arra, nézzék meg. *Mondja és aggódva kanalaz a levesébe.*
- Tudod, nem messze innen a folyónál él egy közösség, nem örülnék, ha ezek a bestiák arra tévednének. *Magyarázza meg a korábban elhangzottakat.*
- Majd kérlek, mondd el, merre volt pontosan. *Kéri Ewicát.*
- De most együnk, mielőtt kihűl. *Mosolyog kedvesen. Kár volna elrontani ezt a pillanatot ilyen történetekkel.*
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-10 11:25:58
Üzenet elküldve: 2021-02-10 11:25:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
//az egyik szobában//
*Nyugodt alvását még a fagyos talpacskák sem zavarják meg, csupán egy pillanatra felébred a hűvös lábakra, majd visszaalszik egy vigyor kíséretében. A reggel felvirradtával Toroti úgy tűnik még alszik, legalább is nem mocorog. Balul sikerült távozásakor azonban csipkelődő megjegyzést kap a vöröstől, ami bosszús kedvének erejét veszi. Még féltérdre ereszkedve próbálja a holmijait összeszedni a földről, amikor a főnix lánya felkel az ágyból, lepedőbe és bundába burkolózik, majd elindul felé. Felszerelését a földön hagyva egyenesedik fel, hogy fogadja a meleg wegtoreni ölelést. Nem számított ilyen kedves búcsúra ezért pár pillanatig tétován áll, majd erős kezei összekulcsolódnak a bundás lány derekán, hogy megölelje. Szemeiben huncutság ébred, amint a csipkelődésre igyekszik válaszolni.*
- Nodric nem hagy csak úgy ott hölgy. Ha kötelesség hív… az más… *Sosem tudna az a férfi lenni, aki aljas módon a hajnallal kelve eloson egy nő elől. Havashegyen ez megalázó szégyen lenne, nem beszélve arról, hogy a férfi csak a fagyos létbe tudna távozni, ha elhagyja a meleg falak védelmét. Nem zavarja a csipkelődés, tetszik neki a szikrázva csipkelődő humor. Toroti őszinte aggódó szeretete újra és újra képes meglepni. Továbbra sem érti mivel érdemelte ezt ki, de a másikból áradó melegség átjárja a lelkét. A féltő dorgálásra már egy apró vigyor is görbül szájára, amint mellkasát lágyan simítják a puha női kezek.*
- Jól őrizd, nem akarok másik medvemancs hátamra, másik bundáért. *Nagyon jóleső a szeretetteljes aggódás. Ilyesfélét nem várhatott volna egy elrendezett házasságtól sem, amit egyébként a hagyományok ellenére megtagadott. Bár itt még korán sincs szó ilyesmiről, csupán két viharban vergődő lélek békét lelt egymás társaságában, aminek folytatása még a jövő dolga. A barna szemekből áradó melegség, csillogó íriszfény, majd a homlokára forrasztott csók végén nagyot sóhajt, fájdalmasat, olyat, ami kifejez minden érzelmet egyszerre, ami most benne kavarog. Szíve szerint most magához ölelné Torotit és egy csókot lehelne búcsúzóul ajkaira, azonban ez nem búcsú, ahogy bölcsen a főnix lánya mondja. Letesz tervéről, mert nem akar egy mélyebb érzelmi barázdát vájni a másikba, ami aztán fájdalmasan kínozná, ha az események rosszul alakulnának. A maga északi módján óvja a másikat, s a szívének jól esik a kegyes hazugság, ami azzal kecsegteti, hogy még találkoznak. Tudja, hogy a vörös ezt komolyan gondolja, épp ezért nem veszi el tőle ezt a reményt, mert valahol legbelül, titkon bízik benne, hogy így lesz. Még utoljára a meleg, barna szempárba néz.*
- Te adtál nekem fönix ereje. Bunda ad neked észak reménye. Hegyek sziklája biztos menedék. *A kölcsönös ajándék, ha nem is szó szerinti erővel ruházza fel a másikat, de a szavak talán bátorítóan hatnak a másikra.*
- Toroti egyél sok hús! Nehogy szép elfújja! *Előző este ez volt a lány legnagyobb aggodalma, hogy terhektől mentesen nem maradna belőle semmi. Szeretne ezért egy mosollyal búcsúzni a főnixtől, amit remélhetőleg sikerül az arcára varázsolni. Ezután ellép a másiktól, hiszen mennie kell. Többet nem is kívánhatna a mai nap eseményei előtt, mint amit a tűz leányától kapott. Erőt adott neki, hogy megtegye, amit meg kell tennie. Önző gondolatok kúsznak elméjébe, hogy maradjon, de nem lehet. Nem tudna többé tükörbe nézni, hogy saját életét a családja, törzse jóléte elé helyezné. Holmiját a földről felveszi ölébe, majd amennyire tud, meghajtja magát búcsúzásként.*
- Miltress ór Flammis! Vrinnættórr Norðriinn lngrs fyrir þú. Meyþinnr flamak acrajdin mik á minn för okren leið mik aptr til þú! *„Tűz Úrnője! Észak reménye visszavágyódik hozzád. Lángod kísérjen utamon, s vezessen vissza hozzád!” Ezt már nem fordítja közös nyelve, nem tudná ilyen szépen visszaadni. Ehhez hasonló egy tisztességes északi megszólítás Havashegyen, amivel most megilleti Toroti-t is. Az elköszönés és meghajlás után távozik a szobából, holmijával együtt. Borús gondolatokkal lép ki a szobából, a béke kezd szerte foszlani, ami tegnap oly biztos volt, mint a felkelő nap. Leérve a pulthoz lép. Komótosan felveszi vékony felsőjét, majd rá a sodronyinget. Kardját hüvelyébe helyezi, jobb oldalra. Sisakját hóna alá fogja, majd a pultoshoz fordul.*
- Vörös lány kapjon meleg fürdő, bő reggeli. *Ennyi az, amit megtehet még a rőt leányért, mielőtt kilép a fogadó meghitt ajtaján. Fürdőért fizet 19 aranyat (szoba). Erdei sóhaj ital, 4 arany. Rántotta 10 arany, erdei madarak tojásából. Kifizeti Yeza részére a kért ellátást, majd egy utolsó pillantás a lépcső tetejére, ahol a kedves szoba nyílik, medvebundába csomagolt melegséggel telve. Felveszi orrvédős sisakját, majd a rövid töprengés után kilép a fogadóból, hogy megkereshesse ellenfelét…*
A hozzászólás írója (Nodric Kronbolt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.10 11:28:06
//az egyik szobában//
*Nyugodt alvását még a fagyos talpacskák sem zavarják meg, csupán egy pillanatra felébred a hűvös lábakra, majd visszaalszik egy vigyor kíséretében. A reggel felvirradtával Toroti úgy tűnik még alszik, legalább is nem mocorog. Balul sikerült távozásakor azonban csipkelődő megjegyzést kap a vöröstől, ami bosszús kedvének erejét veszi. Még féltérdre ereszkedve próbálja a holmijait összeszedni a földről, amikor a főnix lánya felkel az ágyból, lepedőbe és bundába burkolózik, majd elindul felé. Felszerelését a földön hagyva egyenesedik fel, hogy fogadja a meleg wegtoreni ölelést. Nem számított ilyen kedves búcsúra ezért pár pillanatig tétován áll, majd erős kezei összekulcsolódnak a bundás lány derekán, hogy megölelje. Szemeiben huncutság ébred, amint a csipkelődésre igyekszik válaszolni.*
- Nodric nem hagy csak úgy ott hölgy. Ha kötelesség hív… az más… *Sosem tudna az a férfi lenni, aki aljas módon a hajnallal kelve eloson egy nő elől. Havashegyen ez megalázó szégyen lenne, nem beszélve arról, hogy a férfi csak a fagyos létbe tudna távozni, ha elhagyja a meleg falak védelmét. Nem zavarja a csipkelődés, tetszik neki a szikrázva csipkelődő humor. Toroti őszinte aggódó szeretete újra és újra képes meglepni. Továbbra sem érti mivel érdemelte ezt ki, de a másikból áradó melegség átjárja a lelkét. A féltő dorgálásra már egy apró vigyor is görbül szájára, amint mellkasát lágyan simítják a puha női kezek.*
- Jól őrizd, nem akarok másik medvemancs hátamra, másik bundáért. *Nagyon jóleső a szeretetteljes aggódás. Ilyesfélét nem várhatott volna egy elrendezett házasságtól sem, amit egyébként a hagyományok ellenére megtagadott. Bár itt még korán sincs szó ilyesmiről, csupán két viharban vergődő lélek békét lelt egymás társaságában, aminek folytatása még a jövő dolga. A barna szemekből áradó melegség, csillogó íriszfény, majd a homlokára forrasztott csók végén nagyot sóhajt, fájdalmasat, olyat, ami kifejez minden érzelmet egyszerre, ami most benne kavarog. Szíve szerint most magához ölelné Torotit és egy csókot lehelne búcsúzóul ajkaira, azonban ez nem búcsú, ahogy bölcsen a főnix lánya mondja. Letesz tervéről, mert nem akar egy mélyebb érzelmi barázdát vájni a másikba, ami aztán fájdalmasan kínozná, ha az események rosszul alakulnának. A maga északi módján óvja a másikat, s a szívének jól esik a kegyes hazugság, ami azzal kecsegteti, hogy még találkoznak. Tudja, hogy a vörös ezt komolyan gondolja, épp ezért nem veszi el tőle ezt a reményt, mert valahol legbelül, titkon bízik benne, hogy így lesz. Még utoljára a meleg, barna szempárba néz.*
- Te adtál nekem fönix ereje. Bunda ad neked észak reménye. Hegyek sziklája biztos menedék. *A kölcsönös ajándék, ha nem is szó szerinti erővel ruházza fel a másikat, de a szavak talán bátorítóan hatnak a másikra.*
- Toroti egyél sok hús! Nehogy szép elfújja! *Előző este ez volt a lány legnagyobb aggodalma, hogy terhektől mentesen nem maradna belőle semmi. Szeretne ezért egy mosollyal búcsúzni a főnixtől, amit remélhetőleg sikerül az arcára varázsolni. Ezután ellép a másiktól, hiszen mennie kell. Többet nem is kívánhatna a mai nap eseményei előtt, mint amit a tűz leányától kapott. Erőt adott neki, hogy megtegye, amit meg kell tennie. Önző gondolatok kúsznak elméjébe, hogy maradjon, de nem lehet. Nem tudna többé tükörbe nézni, hogy saját életét a családja, törzse jóléte elé helyezné. Holmiját a földről felveszi ölébe, majd amennyire tud, meghajtja magát búcsúzásként.*
- Miltress ór Flammis! Vrinnættórr Norðriinn lngrs fyrir þú. Meyþinnr flamak acrajdin mik á minn för okren leið mik aptr til þú! *„Tűz Úrnője! Észak reménye visszavágyódik hozzád. Lángod kísérjen utamon, s vezessen vissza hozzád!” Ezt már nem fordítja közös nyelve, nem tudná ilyen szépen visszaadni. Ehhez hasonló egy tisztességes északi megszólítás Havashegyen, amivel most megilleti Toroti-t is. Az elköszönés és meghajlás után távozik a szobából, holmijával együtt. Borús gondolatokkal lép ki a szobából, a béke kezd szerte foszlani, ami tegnap oly biztos volt, mint a felkelő nap. Leérve a pulthoz lép. Komótosan felveszi vékony felsőjét, majd rá a sodronyinget. Kardját hüvelyébe helyezi, jobb oldalra. Sisakját hóna alá fogja, majd a pultoshoz fordul.*
- Vörös lány kapjon meleg fürdő, bő reggeli. *Ennyi az, amit megtehet még a rőt leányért, mielőtt kilép a fogadó meghitt ajtaján. Fürdőért fizet 19 aranyat (szoba).
Erdei sóhaj ital, 4 arany. Rántotta 10 arany, erdei madarak tojásából. Kifizeti Yeza részére a kért ellátást, majd egy utolsó pillantás a lépcső tetejére, ahol a kedves szoba nyílik, medvebundába csomagolt melegséggel telve. Felveszi orrvédős sisakját, majd a rövid töprengés után kilép a fogadóból, hogy megkereshesse ellenfelét…*A hozzászólás írója (Nodric Kronbolt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.10 11:28:06
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-09 18:57:27
Üzenet elküldve: 2021-02-09 18:57:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
//az egyik szobában//
*A vörös nehezen melegszik át. Összebújva, Nodrik lábához simítja fagyos talpacskáit, amíg a kandalló befűti a helyiséget. Így az este végre kellemes meleggel cirógatja körbe, de reggelre az undok hideg egyre és egyre közelebb kúszik megint. Yeza mind jobban visszagubózik a takarók meg a medvebunda védelmébe. Bár felébreszti Nodric mocorgása, de nem akaródzik kibújni a még kellemes melegben tartó halomból. Amúgy sem az a koránkelő típus. Enged a lusta vágyaknak, és inkább alvást színlel, míg ágyba teszik. Épp csak egy apró, nyűgös hangot hallat, amikor a hideg lepedő valahol hozzáér. Ha a férfi csendben akar távozni, akkor nem gátolja ebben. A csendben viszont nem a legjobb kifejezés arra, ami kisvártatva következik. Yeza szájára mosoly húzódik. Nem tudja tovább leplezni, hogy ébren van. Még laposan pislog, de már egy ideje inkább csak lustálkodik az álom kapujának dőlve kívülről.*
- Nem vagy túl gyakorlott a hölgyek szobájából való hajnali kiosonásban *mondja csipkelődve. Egyáltalán nem bosszankodik a csörömpölésen, vonásain álmatag derű nyújtózik. Magára igazítja a jelenlegi egyetlen ruhaneműjét jelentő lepedőt, aztán beleburkolózik a medvebundába is és az ajtónál ügyetlenkedő havashegyihez lépdel. Átöleli. Hosszan, fejét a vállára döntve. Nagyot sóhajt, mikor eltávolodik tőle kissé és a szemébe néz.*
- Ne kelljen sokáig őrizgetnem neked ezt a bundát, hallod?! *dorgálja meg szeretetteljesen, de nem akarja tartóztatni. Kezét még utoljára Nodric mellkasára simítja. Oda, ahová a főnix jelét rajzolta az ujjával korábban, de nem mond semmit. Néma bólintás és a barna szemekben derengő meleg fények épp elég beszédesek. Azért mielőtt útjára engedné a másikat, Yeza lábujjhegyre emelkedik és csókot forraszt Nodric homlokára.*
- Találkozunk még. Ez nem búcsú. Csak elköszönünk egy kis időre *mosolyog rá. Szokásos mondatok ezek nagy igazsággal. Ha úgy alakulna, és másképp már nem, az az őseik körében majd viszontlátják egymást az Égi Nagycsarnokban. Az időt mindig más mércével mérik a körülmények. Majd sodródnak vele, ahogy a sors folyója kanyarodik.*
//az egyik szobában//
*A vörös nehezen melegszik át. Összebújva, Nodrik lábához simítja fagyos talpacskáit, amíg a kandalló befűti a helyiséget. Így az este végre kellemes meleggel cirógatja körbe, de reggelre az undok hideg egyre és egyre közelebb kúszik megint. Yeza mind jobban visszagubózik a takarók meg a medvebunda védelmébe. Bár felébreszti Nodric mocorgása, de nem akaródzik kibújni a még kellemes melegben tartó halomból. Amúgy sem az a koránkelő típus. Enged a lusta vágyaknak, és inkább alvást színlel, míg ágyba teszik. Épp csak egy apró, nyűgös hangot hallat, amikor a hideg lepedő valahol hozzáér. Ha a férfi csendben akar távozni, akkor nem gátolja ebben. A csendben viszont nem a legjobb kifejezés arra, ami kisvártatva következik. Yeza szájára mosoly húzódik. Nem tudja tovább leplezni, hogy ébren van. Még laposan pislog, de már egy ideje inkább csak lustálkodik az álom kapujának dőlve kívülről.*
- Nem vagy túl gyakorlott a hölgyek szobájából való hajnali kiosonásban *mondja csipkelődve. Egyáltalán nem bosszankodik a csörömpölésen, vonásain álmatag derű nyújtózik. Magára igazítja a jelenlegi egyetlen ruhaneműjét jelentő lepedőt, aztán beleburkolózik a medvebundába is és az ajtónál ügyetlenkedő havashegyihez lépdel. Átöleli. Hosszan, fejét a vállára döntve. Nagyot sóhajt, mikor eltávolodik tőle kissé és a szemébe néz.*
- Ne kelljen sokáig őrizgetnem neked ezt a bundát, hallod?! *dorgálja meg szeretetteljesen, de nem akarja tartóztatni. Kezét még utoljára Nodric mellkasára simítja. Oda, ahová a főnix jelét rajzolta az ujjával korábban, de nem mond semmit. Néma bólintás és a barna szemekben derengő meleg fények épp elég beszédesek. Azért mielőtt útjára engedné a másikat, Yeza lábujjhegyre emelkedik és csókot forraszt Nodric homlokára.*
- Találkozunk még. Ez nem búcsú. Csak elköszönünk egy kis időre *mosolyog rá. Szokásos mondatok ezek nagy igazsággal. Ha úgy alakulna, és másképp már nem, az az őseik körében majd viszontlátják egymást az Égi Nagycsarnokban. Az időt mindig más mércével mérik a körülmények. Majd sodródnak vele, ahogy a sors folyója kanyarodik.*
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-09 15:52:52
Üzenet elküldve: 2021-02-09 15:52:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ragron és Erri, meg akik velük vannak//
- Ragron. * Ismétli a választ, amitől láthatóan nem lett okosabb. Nem tudja, hogy mennyire merjen illemtelen lenni, de úgy érzi, ebben a helyzetben valamennyire ez mégis indokolt. *
- Ez a faja, vagy a neve? * Teszi fel a kérdést, hogy pontosítani tudjon magában. A másiknak talán elég információ az, amit megosztott, de a tündér ugyan ott van vele, mint amikor berohant az ivóba. Csak remélni tudja, hogy az a Ragron, akármi is legyen az, nem lesz még akkor is éhes, amikor távoznak. *
- Így. * Bólint Rhamaz, és a következő szavakra is így tesz. * Valóban nehéz. Főleg, amikor mindenféle Ragronok járják a környéket. De amúgy sem egyszerű. Erri * int fejével a madár felé * ragadozó madár. Főleg nála kisebbeket eszik meg, akiket a levegőben kap el, általában bogarakat és hasonlókat, de néha madarakat is. Én viszont növényevő vagyok, nem tudnék megenni egy állatot, sokáig azt hittem, hogy ártani se tudnék nekik. Aztán Erri megsérült... * biggyeszti le a száját, és ezzel együtt a fejét is. * Úgyhogy nekem kellett gondoskodnom róla, mert ő nem tudja elejteni a prédáját. És madarakat elejteni könnyebb, mint szitakötőket és hasonlókat. Már csak azért is, mert könnyebben veszem észre... * sóhajt nagyot, láthatóan nehéz neki erről beszélni, de belül mégis hálás, hogy végre megoszthatja valakivel ezt a terhet, még ha csak szóban is. Errinek sose hánytorgatná fel komolyan, hogy milyen belső vívódás eredménye az, hogy még mindig egészségesen táplálkozik. Ha mégis megteszi, az is általában csak egy rövid morgás, vagy viccelődés képében hangzik el. Nem is néz a madárra, ahogy erről beszél. *
- Talán jobb lenne, de nem igazán értek a kétkezi munkához. Gyenge is vagyok, tudatlan is. Az erdőben elboldogulok, nem szokásom a város közelébe menni. De szegény Errinek szüksége van valakire, aki ért a gyógyításhoz. Én sajnos nem tudom meggyógyítani. * Biggyeszti le ismét ajkait, de legalább tartja magát, és nem sírja el magát. *
- Rhamaz vagyok. * Néz félénken a kézre, majd körbe pillant az ivóban, és végül úgy dönt, hogy nincs veszíteni valója. Erőtlenül, és sután fog kezet a másikkal. * Mégis milyen szárnyam van nekem? Nem vagyok én madár.
//Ragron és Erri, meg akik velük vannak//
- Ragron. * Ismétli a választ, amitől láthatóan nem lett okosabb. Nem tudja, hogy mennyire merjen illemtelen lenni, de úgy érzi, ebben a helyzetben valamennyire ez mégis indokolt. *
- Ez a faja, vagy a neve? * Teszi fel a kérdést, hogy pontosítani tudjon magában. A másiknak talán elég információ az, amit megosztott, de a tündér ugyan ott van vele, mint amikor berohant az ivóba. Csak remélni tudja, hogy az a Ragron, akármi is legyen az, nem lesz még akkor is éhes, amikor távoznak. *
- Így. * Bólint Rhamaz, és a következő szavakra is így tesz. * Valóban nehéz. Főleg, amikor mindenféle Ragronok járják a környéket. De amúgy sem egyszerű. Erri * int fejével a madár felé * ragadozó madár. Főleg nála kisebbeket eszik meg, akiket a levegőben kap el, általában bogarakat és hasonlókat, de néha madarakat is. Én viszont növényevő vagyok, nem tudnék megenni egy állatot, sokáig azt hittem, hogy ártani se tudnék nekik. Aztán Erri megsérült... * biggyeszti le a száját, és ezzel együtt a fejét is. * Úgyhogy nekem kellett gondoskodnom róla, mert ő nem tudja elejteni a prédáját. És madarakat elejteni könnyebb, mint szitakötőket és hasonlókat. Már csak azért is, mert könnyebben veszem észre... * sóhajt nagyot, láthatóan nehéz neki erről beszélni, de belül mégis hálás, hogy végre megoszthatja valakivel ezt a terhet, még ha csak szóban is. Errinek sose hánytorgatná fel komolyan, hogy milyen belső vívódás eredménye az, hogy még mindig egészségesen táplálkozik. Ha mégis megteszi, az is általában csak egy rövid morgás, vagy viccelődés képében hangzik el. Nem is néz a madárra, ahogy erről beszél. *
- Talán jobb lenne, de nem igazán értek a kétkezi munkához. Gyenge is vagyok, tudatlan is. Az erdőben elboldogulok, nem szokásom a város közelébe menni. De szegény Errinek szüksége van valakire, aki ért a gyógyításhoz. Én sajnos nem tudom meggyógyítani. * Biggyeszti le ismét ajkait, de legalább tartja magát, és nem sírja el magát. *
- Rhamaz vagyok. * Néz félénken a kézre, majd körbe pillant az ivóban, és végül úgy dönt, hogy nincs veszíteni valója. Erőtlenül, és sután fog kezet a másikkal. * Mégis milyen szárnyam van nekem? Nem vagyok én madár.
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-07 15:33:22
Üzenet elküldve: 2021-02-07 15:33:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kiszolgálás//
//Gaelein//
- Elhiszem, abban a székben én is el tudnék! *Bontakozik nevetéssé korábbi kuncogása, ahogy további pillantásokat vet a kényelmes kis zug irányába, mit a pult mögött rendezett be magának az elf. Nem sokkal ezután biztosítják majdani remek helye felől is, miben szemernyi kétsége sincs, már akkor meg lett győzve a szoba jóságáról, mikor elárulták, hogy a kandalló másik oldalán helyezkedik el. Onnantól kezdve minden nyilvános és bizalmas információ már csak hab egy kellemesen eltöltött éjszaka reményének tortáján. A vacsorameghívás meg talán a cseresznye azon a habon, ehhez mérten szabott szélességű vigyort kanyarítva szőkénk arcára, tölti el örömmel és oldja egyre inkább a lány visszafogottságát.
Csendben várja a konyhában serénykedőt, de nem tétlenül, minek eredménye egy réteggel kevesebb öltözéke, s a bámészkodás, miknek egyike sem kerülte el alkalmi vacsorapartnere figyelmét. Kényelembe helyezkedésének megállapítására egy mosolygósat bólint, majd kíváncsian hallgatja a plafon dekorációjának magyarázatát.*
- Hát igen, sokkal jobb, mint a semmi. Meg díszítésnek sem utolsó! *Vigyorodik, egy utolsó pillantást vetve a mennyezet ékeire, hogy azután zöldjeit az étvágygerjesztő fogásokra emelje. Ehhez is tartozik érdekesség, minek hallatán elismerő pillantást intéz Gaelein felé, az egyik szelet cipóból sebtiben letépett falatot majszolgatva. A kacsintásra még teliszájas mosolyt villant, majd egy nagyobb nyelés után meg is szólal.*
- Akkor azért ilyen finom! *Állapítja meg kissé sután, hiszen könnyen lehetne túlzó bóknak is értelmezni megjegyzését, mi az elkészítő személyével magyarázza a produktum minőségét. Pedig Ewi igazán csak arra gondolt, hogy, ha minden reggel elkészíti, jókora gyakorlatot szerzett már a sütésben az elf. Az értelmezés innentől csupán csak rajta múlik. Mindenesetre ábrázatából nehéz lenne kacérkodásra következtetni, azon mindössze a finom étek okozta őszinte elégedettség vonásai megfigyelhetőek.*
- Akkor egyet-kettőt már kívülről is tudhatsz. *Csatlakozik a derűs nevetéshez, mókázónak szánt megállapításával. Bár egy balladáról ezt még el is tudja képzelni, hiszen a bárdok ezzel keresik kenyerüket. Azt, hogy miért szégyenli ilyen irányú érdeklődését a másik, nem igazán érti, de emiatt elveti azon gondolatát, hogy elalváshoz kölcsön kérje az olvasmányt. Magában csak megrántja vállát, s inkább folytatja a kanalazást. Illetve folytatná, ha nem terelnék rá a szót.*
- Hajóval jöttem Wegtorenből, már sötétedett, mikor befutottunk a kikötőbe. Aztán meg jól eltévedtem a város felé, így kötöttem ki nálatok. *Feleli, egy kanál raguval megszakítva mondókáját.* Nem is értem, pedig párszor már megtettem azt az utat, mondjuk az is igaz, hogy az régen volt már. *Furán hathat a régen kifejezés ilyen hamvas pofival, mindenesetre valóban úgy adja elő, mintha évtizedek távlatáról beszélne. Szeret túlozni, nincs mit tenni.* Kicsit ijesztő is volt, mert legutóbb valami élőhalott nyúlszerzetekkel is összefutottunk. Aztán most meg egyedül, a sötétben... hát nem örültem volna nekik! *Egészen csacsogóssá alakult kedve, ebből is leszűrhető, hogy immár teljesen megnyugodott. Fecsegését olykor egy kanál raguval akasztja meg, de ezt leszámítva folytonosnak nevezhető beszéde.*
//Gaelein//
- Elhiszem, abban a székben én is el tudnék! *Bontakozik nevetéssé korábbi kuncogása, ahogy további pillantásokat vet a kényelmes kis zug irányába, mit a pult mögött rendezett be magának az elf. Nem sokkal ezután biztosítják majdani remek helye felől is, miben szemernyi kétsége sincs, már akkor meg lett győzve a szoba jóságáról, mikor elárulták, hogy a kandalló másik oldalán helyezkedik el. Onnantól kezdve minden nyilvános és bizalmas információ már csak hab egy kellemesen eltöltött éjszaka reményének tortáján. A vacsorameghívás meg talán a cseresznye azon a habon, ehhez mérten szabott szélességű vigyort kanyarítva szőkénk arcára, tölti el örömmel és oldja egyre inkább a lány visszafogottságát.
Csendben várja a konyhában serénykedőt, de nem tétlenül, minek eredménye egy réteggel kevesebb öltözéke, s a bámészkodás, miknek egyike sem kerülte el alkalmi vacsorapartnere figyelmét. Kényelembe helyezkedésének megállapítására egy mosolygósat bólint, majd kíváncsian hallgatja a plafon dekorációjának magyarázatát.*
- Hát igen, sokkal jobb, mint a semmi. Meg díszítésnek sem utolsó! *Vigyorodik, egy utolsó pillantást vetve a mennyezet ékeire, hogy azután zöldjeit az étvágygerjesztő fogásokra emelje. Ehhez is tartozik érdekesség, minek hallatán elismerő pillantást intéz Gaelein felé, az egyik szelet cipóból sebtiben letépett falatot majszolgatva. A kacsintásra még teliszájas mosolyt villant, majd egy nagyobb nyelés után meg is szólal.*
- Akkor azért ilyen finom! *Állapítja meg kissé sután, hiszen könnyen lehetne túlzó bóknak is értelmezni megjegyzését, mi az elkészítő személyével magyarázza a produktum minőségét. Pedig Ewi igazán csak arra gondolt, hogy, ha minden reggel elkészíti, jókora gyakorlatot szerzett már a sütésben az elf. Az értelmezés innentől csupán csak rajta múlik. Mindenesetre ábrázatából nehéz lenne kacérkodásra következtetni, azon mindössze a finom étek okozta őszinte elégedettség vonásai megfigyelhetőek.*
- Akkor egyet-kettőt már kívülről is tudhatsz. *Csatlakozik a derűs nevetéshez, mókázónak szánt megállapításával. Bár egy balladáról ezt még el is tudja képzelni, hiszen a bárdok ezzel keresik kenyerüket. Azt, hogy miért szégyenli ilyen irányú érdeklődését a másik, nem igazán érti, de emiatt elveti azon gondolatát, hogy elalváshoz kölcsön kérje az olvasmányt. Magában csak megrántja vállát, s inkább folytatja a kanalazást. Illetve folytatná, ha nem terelnék rá a szót.*
- Hajóval jöttem Wegtorenből, már sötétedett, mikor befutottunk a kikötőbe. Aztán meg jól eltévedtem a város felé, így kötöttem ki nálatok. *Feleli, egy kanál raguval megszakítva mondókáját.* Nem is értem, pedig párszor már megtettem azt az utat, mondjuk az is igaz, hogy az régen volt már. *Furán hathat a régen kifejezés ilyen hamvas pofival, mindenesetre valóban úgy adja elő, mintha évtizedek távlatáról beszélne. Szeret túlozni, nincs mit tenni.* Kicsit ijesztő is volt, mert legutóbb valami élőhalott nyúlszerzetekkel is összefutottunk. Aztán most meg egyedül, a sötétben... hát nem örültem volna nekik! *Egészen csacsogóssá alakult kedve, ebből is leszűrhető, hogy immár teljesen megnyugodott. Fecsegését olykor egy kanál raguval akasztja meg, de ezt leszámítva folytonosnak nevezhető beszéde.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 637-656