//Második szál//
//Betérőben//
*~Nocsak!~ gondolja Drann, valamiért azt gondolta, az öregecske gnóm Artheniorban él már jó ideje. Talán mert odatart, azt mondta, és onnan is jött, emiatt. De lám, kiderül, hogy csak mostanság érkezett a Tűz Városából. Eddig elvolt a társaságával, sőt, kifejezetten örült, amikor letelepedett az asztalához: unta már magát, és egyre jobban kezdtek a gondolatai megint csak afelé kanyarodni, amerre nem kellene. Pedig már három napja, hogy használta volna. ~Nincs már rá szükséged! Ne felejtsd el! Nincs már rá semmi szükséged!~ próbálja legyőzni esténként hetek óta a késztetést. És hamarosan esteledik.
Igazán, első megérzésre mintha csak az istenek küldték volna ezt az ázottruhás, avíttas diószagú, zöldköpenyes kis fickót, no meg az esőt, ami bekergette őt is a Tavernába, hogy enyhítsen az unalmán, és elterelje a gondolatait.
De amikor (szinte csak udvariasságból) Drann rákérdez, megpróbálva fenntartani a beszélgetés fonalát (ami számára teljesen megfelelő lenne a maga eddigi csendes folydogálásában, de azt mindenesetre elvárja, hogy ha nem is bizonyul szórakoztató társaságnak a gnóm, az estéjét ne rontsa el), amikor rákérdez, hogy mivel foglalkozik, hátha megered a nyelve, még a kockázatot is vállalva, hogy kiderül, valami szerkezetbolond feltaláló (Drann tapasztalatai szerint sok ilyen kóricál Lanawin-szerte a fajtájából), akkor olyan harsányan és bántó élességgel kezd hahotázni, hogy néhányan a Fogadó vendégei közül megbotránkozva bámulnak feléjük. Aztán meg lekölyközi. Drannak csak egy pillanatra szalad fel a szemöldöke, nem tudja, mulasson rajta, vagy sértésnek vegye. ~Vajákosságot űzöl? Miért kéne tudnom, bolond? No meg: kit érdekel?~ gondolja aztán rögtön, meglepődve a közlésre, magában vállat vonva, nem értve a szinte dühödt sértődéssel nekiszegezett kérdést. Az utána következő ráfröcsögő szóáradattal sem tud mit kezdeni. Na és a gyerekesen követelődző játék...*
- Barátom, miért gondolod *dől hátra, fejét csóválva*
- hogy csak mert egy esős délutánon leültél az asztalomhoz, válaszolni is fogok neked egy ilyen arcátlanul feltett kérdésre? *nevet fel a tolakodó modortalanságon.*