Nincs játékban - Taverna a Három Baráthoz
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Taverna a Három Baráthoz | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-11 07:55:11
Üzenet elküldve: 2021-01-11 07:55:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Úgy érzi, hogy ha már meghívnák egy italra, akkor legalább egy ételre visszahívja a másikat, akinek sovány erszényét meglátta. ~Amilyen vékonyka leány több húst kellene ennie. A szárnyas majd jóllakatja.~ Toroti leül mellé a földre, persze medvebundáját ismét felhasználja egyben. Ez mosolyt csal komoly tekintetére. ~Egy medvebunda nagy érték. Megvéd a fagyhaláltól és még kényelmesen rá is lehet ülni. Csak nehogy túlságosan meg tetszedjen neki mert ahhoz drága mulatság lenne itt hagyni.~ Mindenesetre örül a gesztusnak, hogy mellé telepedik a zöldvölgyi. Enni vagy nagy, rendes asztalnál illik, ami itt nincs, vagy marad a jó öreg anyaföld. Hálaadása után éppen megkezdené a szárnyas combját falatozni, amikor Toroti felkiáltva megállítja a mozdulatban. ~Mérgezett lenne? Csak nem ölnének meg egy zöldvölgyi menedékhelyen? Bár ki tudja.~ Elengedi a szárnyast és kíváncsian várakozva figyeli a vörös ténykedését. A mosdótálba merített tiszta törölközővel tér vissza a másik és elé térdelve valamit magyaráz, majd elkéri a harcos mindkét kezét. A tálcát lerakja a földre és odanyújtja a kezeit, tisztításra. ~Figyelmes egy vörös leány ez. Be nem áll a szája, de most egészen kedvesnek néz ki. Biztos, hogy mocskos hegyi barbárnak gondol, mert ezek a zöldvölgyiek itt nagyon elkényelmesedtek.~ A végén már félig mosolyogva biccent köszönetképpen a kezeinek megtisztításáért. Nem is számít rá, hogy az arca fog következni. Először meglepetten hátra húzza a fejét, majd a rongy láttán odaadja az arcát tisztálkodásra. Ezt is bólintással köszöni meg. ~Igaza van, meg kellene már mosdanom.~ Végig méri ruházatát és meg kell állapítsa, hogy száradt sárral van átitatva. A jóízű falatozást félre teszi, csakúgy, mint tálcáját. Feláll és a sáros felsőjét lehúzza magáról, majd a kandalló elé dobja. A mosdótálhoz megy, ahol nagy pancsolással megmossa rendesen az arcát és szinte egész felső testét, nyakat, hónaljat, mellkast. Csak a háta marad ki, de ameddig eléri azt is megáztatja. Neki fel sem tűnik, hogy a tiszta mosdótálat besározta és a nagy mosdás közben erre is arra is fröccsent a bepiszkolt vízből. Most már valamivel tisztább érzéssel telepedik vissza. Nem törölközik meg, jól esik neki a friss víz, amit a kandalló tüze hamar megszárít majd rajta. Toroti-nak ízlik az étel, amire halvány vigyor jelenik meg arcán. ~Ez a szárnyas se rossz, de ha igazi északi készítésű szarvashúst ennél, akkor mind a tíz ujjad megnyalnád.~ Evés közben a vörös szóba próbál elegyedni vele. Többet ért meg, mint amit beszélni tud közös nyelven, de eddig nem használta, mert megalázónak érzi egy gyerek módján gagyogni egy számára nem tökéletesen ismert nyelvet. ~Legyen. Hadd szórakozzon a rőt lány.~ Félreteszi büszkeségét egy estére és végre normálisabban is megszólal.*
- Ighen. Nodric harcos. Kicshit beszel közos nyelv. Embher tanit falumba kicsi kor. Régen. *A másik számára meglepő lehet, de ilyen egyszerű szerkezetekben valamennyire tud kommunikálni, hála annak, hogy gyerekkorában egy hegyekbe tévedt zöldvölgyi szerzetes tanította a gyerekeket a közös nyelvre. Ahogy egyre több szót hall, úgy kezdenek nyelvi emlékei felszínre törni.*
- Thorothi harcos? Te szív harcos. *A küzdő szellemet nem volt nehéz felfedeznie a másikban, s talán így beszélgethetnek is egy egyszerű módon, bár a kérdés szerkesztéssel eléggé bajban van Nodric.*
*Úgy érzi, hogy ha már meghívnák egy italra, akkor legalább egy ételre visszahívja a másikat, akinek sovány erszényét meglátta. ~Amilyen vékonyka leány több húst kellene ennie. A szárnyas majd jóllakatja.~ Toroti leül mellé a földre, persze medvebundáját ismét felhasználja egyben. Ez mosolyt csal komoly tekintetére. ~Egy medvebunda nagy érték. Megvéd a fagyhaláltól és még kényelmesen rá is lehet ülni. Csak nehogy túlságosan meg tetszedjen neki mert ahhoz drága mulatság lenne itt hagyni.~ Mindenesetre örül a gesztusnak, hogy mellé telepedik a zöldvölgyi. Enni vagy nagy, rendes asztalnál illik, ami itt nincs, vagy marad a jó öreg anyaföld. Hálaadása után éppen megkezdené a szárnyas combját falatozni, amikor Toroti felkiáltva megállítja a mozdulatban. ~Mérgezett lenne? Csak nem ölnének meg egy zöldvölgyi menedékhelyen? Bár ki tudja.~ Elengedi a szárnyast és kíváncsian várakozva figyeli a vörös ténykedését. A mosdótálba merített tiszta törölközővel tér vissza a másik és elé térdelve valamit magyaráz, majd elkéri a harcos mindkét kezét. A tálcát lerakja a földre és odanyújtja a kezeit, tisztításra. ~Figyelmes egy vörös leány ez. Be nem áll a szája, de most egészen kedvesnek néz ki. Biztos, hogy mocskos hegyi barbárnak gondol, mert ezek a zöldvölgyiek itt nagyon elkényelmesedtek.~ A végén már félig mosolyogva biccent köszönetképpen a kezeinek megtisztításáért. Nem is számít rá, hogy az arca fog következni. Először meglepetten hátra húzza a fejét, majd a rongy láttán odaadja az arcát tisztálkodásra. Ezt is bólintással köszöni meg. ~Igaza van, meg kellene már mosdanom.~ Végig méri ruházatát és meg kell állapítsa, hogy száradt sárral van átitatva. A jóízű falatozást félre teszi, csakúgy, mint tálcáját. Feláll és a sáros felsőjét lehúzza magáról, majd a kandalló elé dobja. A mosdótálhoz megy, ahol nagy pancsolással megmossa rendesen az arcát és szinte egész felső testét, nyakat, hónaljat, mellkast. Csak a háta marad ki, de ameddig eléri azt is megáztatja. Neki fel sem tűnik, hogy a tiszta mosdótálat besározta és a nagy mosdás közben erre is arra is fröccsent a bepiszkolt vízből. Most már valamivel tisztább érzéssel telepedik vissza. Nem törölközik meg, jól esik neki a friss víz, amit a kandalló tüze hamar megszárít majd rajta. Toroti-nak ízlik az étel, amire halvány vigyor jelenik meg arcán. ~Ez a szárnyas se rossz, de ha igazi északi készítésű szarvashúst ennél, akkor mind a tíz ujjad megnyalnád.~ Evés közben a vörös szóba próbál elegyedni vele. Többet ért meg, mint amit beszélni tud közös nyelven, de eddig nem használta, mert megalázónak érzi egy gyerek módján gagyogni egy számára nem tökéletesen ismert nyelvet. ~Legyen. Hadd szórakozzon a rőt lány.~ Félreteszi büszkeségét egy estére és végre normálisabban is megszólal.*
- Ighen. Nodric harcos. Kicshit beszel közos nyelv. Embher tanit falumba kicsi kor. Régen. *A másik számára meglepő lehet, de ilyen egyszerű szerkezetekben valamennyire tud kommunikálni, hála annak, hogy gyerekkorában egy hegyekbe tévedt zöldvölgyi szerzetes tanította a gyerekeket a közös nyelvre. Ahogy egyre több szót hall, úgy kezdenek nyelvi emlékei felszínre törni.*
- Thorothi harcos? Te szív harcos. *A küzdő szellemet nem volt nehéz felfedeznie a másikban, s talán így beszélgethetnek is egy egyszerű módon, bár a kérdés szerkesztéssel eléggé bajban van Nodric.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-10 08:18:19
Üzenet elküldve: 2021-01-10 08:18:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Tulajdonképpen fogalma sincs, hogy mennyire volt okos dolog tőle beinvitálni a férfit, de most már igazából mindegy. Yeza becsukja az ajtót, s mire visszafordul, Nodric már a földön ül a tálcájával. Úgy tűnik, mostanság ilyen szériája van: férfiak, akik nem vagy alig beszélik a nyelvet és a földön ülve esznek. Wegtorenben sem olyan kirívó ez, de ott dús szőnyegek, díszes párnák és mívesen faragott, alacsony asztal társul hozzá. A sivatagi népektől átvett szokás, aminek egyes körökben máig hódolnak. Kiváltképp a bordélyokban.
Modortalanság lenne, ha Yeza nem követné vendége példáját, de nem igazán fűlik hozzá a foga, hogy csak úgy a padlóra telepedjen. Teteríti hát a fehér medveprémet magának, gondolván, ezért csak nem haragszik meg a másik, elvégre korábban egy fa tövében ücsörgött benne.
Kivárja a mormolás végét, ami bizonyára valamiféle ima lehet, de mikor a férfi az ételhez nyúlna, Yeza megfogja a kezét.*
- Várj! *mondja, aztán a tálcáját a földre rakja az öléből és felszökken. A mosdótál melletti kancsóból tiszta vizet önt egy kis törölközőre, azzal felszerelkezve térdel vissza a férfi elé.*
- Elrontja az étel ízét, ha föld roszog a fogad alatt *mondja. Kinyúl Nodric kezéért és ha engedi, szépen letörölgeti. Először a balt, aztán a jobbat.* - Persze kinézem belőled, hogy a tieid a puszta fogukkal harapják az elejtett vad még meleg, nyers húsát... vagy az ellenségét. De maradjunk annál, hogy csak nagyon éhes vagy. *Igazából csak magának fecseg. Megnyugtatja, ha beszélhet. Ha a másik nem húzódik el a dolog elől, a kezei után az arcát is megtörli kissé, hiszen itt-ott ő is sármaszatos maradt a kis kalandjuk után.
Yeza is kézzel lát neki a falatozásnak. Az a legkevesebb, hogy ennyivel megtiszteli, aki nem hagyta éhkoppon. Bár éhes, nem is kicsit, de ő jóval apróbb falatokkal halad. Vadhús, amit eszik, ezt meg tudja állapítani. Kifejezetten ízletes és omlós. Persze ilyen éhesen lehet, hogy egy marék száraz kenyérre is ezt mondaná.
Derűt csal az arcára, ahogy a nagy lendülettel vacsorázó férfit nézi. Olyan nyersen őszinte ez a kép. Jó lenne hallani, honnan jött, hogy milyenek az övéi, de a nyelvi korlátok miatt Yezának inkább csak az intuíció és a képzelőerő marad.*
- Jó *bólint a kérdésre hálás mosollyal.
Azt, hogy mennyire éhes is volt már, jól mutatja, hogy Yeza tulajdonképpen csöndben marad, amíg legalább az étel feléig nem jut a tányérján.*
- Te harcos? *kérdez rá a nyilvánvalóra egy korty bor után. Az állával Nodric kardja felé bök.*
*Tulajdonképpen fogalma sincs, hogy mennyire volt okos dolog tőle beinvitálni a férfit, de most már igazából mindegy. Yeza becsukja az ajtót, s mire visszafordul, Nodric már a földön ül a tálcájával. Úgy tűnik, mostanság ilyen szériája van: férfiak, akik nem vagy alig beszélik a nyelvet és a földön ülve esznek. Wegtorenben sem olyan kirívó ez, de ott dús szőnyegek, díszes párnák és mívesen faragott, alacsony asztal társul hozzá. A sivatagi népektől átvett szokás, aminek egyes körökben máig hódolnak. Kiváltképp a bordélyokban.
Modortalanság lenne, ha Yeza nem követné vendége példáját, de nem igazán fűlik hozzá a foga, hogy csak úgy a padlóra telepedjen. Teteríti hát a fehér medveprémet magának, gondolván, ezért csak nem haragszik meg a másik, elvégre korábban egy fa tövében ücsörgött benne.
Kivárja a mormolás végét, ami bizonyára valamiféle ima lehet, de mikor a férfi az ételhez nyúlna, Yeza megfogja a kezét.*
- Várj! *mondja, aztán a tálcáját a földre rakja az öléből és felszökken. A mosdótál melletti kancsóból tiszta vizet önt egy kis törölközőre, azzal felszerelkezve térdel vissza a férfi elé.*
- Elrontja az étel ízét, ha föld roszog a fogad alatt *mondja. Kinyúl Nodric kezéért és ha engedi, szépen letörölgeti. Először a balt, aztán a jobbat.* - Persze kinézem belőled, hogy a tieid a puszta fogukkal harapják az elejtett vad még meleg, nyers húsát... vagy az ellenségét. De maradjunk annál, hogy csak nagyon éhes vagy. *Igazából csak magának fecseg. Megnyugtatja, ha beszélhet. Ha a másik nem húzódik el a dolog elől, a kezei után az arcát is megtörli kissé, hiszen itt-ott ő is sármaszatos maradt a kis kalandjuk után.
Yeza is kézzel lát neki a falatozásnak. Az a legkevesebb, hogy ennyivel megtiszteli, aki nem hagyta éhkoppon. Bár éhes, nem is kicsit, de ő jóval apróbb falatokkal halad. Vadhús, amit eszik, ezt meg tudja állapítani. Kifejezetten ízletes és omlós. Persze ilyen éhesen lehet, hogy egy marék száraz kenyérre is ezt mondaná.
Derűt csal az arcára, ahogy a nagy lendülettel vacsorázó férfit nézi. Olyan nyersen őszinte ez a kép. Jó lenne hallani, honnan jött, hogy milyenek az övéi, de a nyelvi korlátok miatt Yezának inkább csak az intuíció és a képzelőerő marad.*
- Jó *bólint a kérdésre hálás mosollyal.
Azt, hogy mennyire éhes is volt már, jól mutatja, hogy Yeza tulajdonképpen csöndben marad, amíg legalább az étel feléig nem jut a tányérján.*
- Te harcos? *kérdez rá a nyilvánvalóra egy korty bor után. Az állával Nodric kardja felé bök.*
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-08 18:47:47
Üzenet elküldve: 2021-01-08 18:47:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Ahogy a vörös leány felfelé megy a lépcsőn már nem követi szemmel. Azt látja, hogy a jelzését értette a másik, így a figyelme a kocsmárossal való intézkedésére szorítkozik. Nem észleli a fentről, óvatosan kukkoló lányt, mivel már éhes, és főként ez jár a fejében. Azt már fel sem veszi, hogy hangosan beszélnek vele, mivel kultúrája miatt a hangos szóváltás neki az élet velejárója, mondhatni természetes. Egyszer azért felpillant a lépcső tetejére, de addigra már a bundájában tetszelgő lány eltűnik valamelyik szobában. A két tálca étellel megindul felfelé kideríteni, hogy melyik szobába vonult vissza a vörös. Csak egy ajtót talál résnyire nyitva, ahová be is lép fél lábbal, hogy az ajtót kintebb nyithassa. Kellemes meleg csapja meg az arcát, amint hátul meglátra a ropogó lángokat. Szigorú tekintete meg is enyhül egy kicsit. Az pedig, hogy egy fehér lepedőbe csavarva pillantja meg Torotit az kifejezetten mosolyt fest arcára. Ha ismerné annyira a közös nyelvet biztosan megjegyezné, hogy jó ízlése van a lánynak, mivel rendes öltözékben még nem látta, csupán sárosban, a saját medvebundájában és egy fehér huzatban. Persze ezt az élet hozta így, de akkor is mulatságosnak találja magában. A tálcát készséggel nyújtja a másik kezébe, s reméli, hogy ezzel kiegyenlíti a tartozását. Toroti kissé félre áll az ajtóban, mint aki beinvitálja a hegyesföldit. A kérdést a közös étkezéshez a nonvervális jelekkel együtt megérti. Hűvössége most szertefoszlik, s valamelyes barátságosabb lesz a tekintete. Igaz, hogy a másikat egy minden lében kanál zöldvölgyinek ismerte meg, de mivel ropog a tűz a szobába, és enni sem szokott egyedül, így arra gondol, hogy nem lehet semmi baj egy közös evésből. A kérdés után elfogadóan bólint, majd belép a szobába. Valahol a szoba közepén leül a földre, s a tálcát magához véve várja a lányt, hogy csatlakozzon. Nem biztos, hogy Torotinak is a föld lesz a legkényelmesebb hely, de ha máshová telepszik a tálcájával, akkor az sem zavarja. Evés előtt saját nyelvén hálát ad istenének az ételért, majd az evőeszközöket mellőzve kézzel kezd el enni. Tépi a húst és jóízüen kezd el falatozni. A borból is kortyol egy keveset, ami szintén megtalálható a rőt tálcáján is. Evés közben egész barátságossá válik a személye. Finomat eszik, és nincs mitől tartania, ráadásul a megmentett Torotinak sem kell egyedül kuksolnia a szobában. A vörös hajú lány arca szép tiszta lett, ezt hamar észreveszi, ugyanakkor ez nem mondható el Nodricról. Az ő arca és ruhája még maszatos a sártól, de ez egyelőre még nem zavarja. Eljön majd az ideje a fürdésnek is, ha van errefelé valami folyó, ahol ezt megteheti. Reméli, hogy ízlik az étel vacsoratársának. Felemel egy combot és kezével gesztikulálva kérdezi a másikat.*
- Jhó? *Továbbra sem egy bőbeszédű személy, de az, hogy kezdeményez egy kérdést az már tőle nagy dolog.*
*Ahogy a vörös leány felfelé megy a lépcsőn már nem követi szemmel. Azt látja, hogy a jelzését értette a másik, így a figyelme a kocsmárossal való intézkedésére szorítkozik. Nem észleli a fentről, óvatosan kukkoló lányt, mivel már éhes, és főként ez jár a fejében. Azt már fel sem veszi, hogy hangosan beszélnek vele, mivel kultúrája miatt a hangos szóváltás neki az élet velejárója, mondhatni természetes. Egyszer azért felpillant a lépcső tetejére, de addigra már a bundájában tetszelgő lány eltűnik valamelyik szobában. A két tálca étellel megindul felfelé kideríteni, hogy melyik szobába vonult vissza a vörös. Csak egy ajtót talál résnyire nyitva, ahová be is lép fél lábbal, hogy az ajtót kintebb nyithassa. Kellemes meleg csapja meg az arcát, amint hátul meglátra a ropogó lángokat. Szigorú tekintete meg is enyhül egy kicsit. Az pedig, hogy egy fehér lepedőbe csavarva pillantja meg Torotit az kifejezetten mosolyt fest arcára. Ha ismerné annyira a közös nyelvet biztosan megjegyezné, hogy jó ízlése van a lánynak, mivel rendes öltözékben még nem látta, csupán sárosban, a saját medvebundájában és egy fehér huzatban. Persze ezt az élet hozta így, de akkor is mulatságosnak találja magában. A tálcát készséggel nyújtja a másik kezébe, s reméli, hogy ezzel kiegyenlíti a tartozását. Toroti kissé félre áll az ajtóban, mint aki beinvitálja a hegyesföldit. A kérdést a közös étkezéshez a nonvervális jelekkel együtt megérti. Hűvössége most szertefoszlik, s valamelyes barátságosabb lesz a tekintete. Igaz, hogy a másikat egy minden lében kanál zöldvölgyinek ismerte meg, de mivel ropog a tűz a szobába, és enni sem szokott egyedül, így arra gondol, hogy nem lehet semmi baj egy közös evésből. A kérdés után elfogadóan bólint, majd belép a szobába. Valahol a szoba közepén leül a földre, s a tálcát magához véve várja a lányt, hogy csatlakozzon. Nem biztos, hogy Torotinak is a föld lesz a legkényelmesebb hely, de ha máshová telepszik a tálcájával, akkor az sem zavarja. Evés előtt saját nyelvén hálát ad istenének az ételért, majd az evőeszközöket mellőzve kézzel kezd el enni. Tépi a húst és jóízüen kezd el falatozni. A borból is kortyol egy keveset, ami szintén megtalálható a rőt tálcáján is. Evés közben egész barátságossá válik a személye. Finomat eszik, és nincs mitől tartania, ráadásul a megmentett Torotinak sem kell egyedül kuksolnia a szobában. A vörös hajú lány arca szép tiszta lett, ezt hamar észreveszi, ugyanakkor ez nem mondható el Nodricról. Az ő arca és ruhája még maszatos a sártól, de ez egyelőre még nem zavarja. Eljön majd az ideje a fürdésnek is, ha van errefelé valami folyó, ahol ezt megteheti. Reméli, hogy ízlik az étel vacsoratársának. Felemel egy combot és kezével gesztikulálva kérdezi a másikat.*
- Jhó? *Továbbra sem egy bőbeszédű személy, de az, hogy kezdeményez egy kérdést az már tőle nagy dolog.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-08 10:06:25
Üzenet elküldve: 2021-01-08 10:06:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*A szobák felé indulva csak egy intést kap. A férfi nem követi. Valamiért nem fordul meg a fejében, hogy nem is fogja, ha más nem, hát a kabátja miatt. Egyedül marad hát a feladattal, hogy a kifizetett szállást megkeresse, de azért furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy a másik mit piszmoghat még a fogadóssal. A kíváncsiság és persze a gyanakvás is, mert az ő helyzetében ajánlatos mindenkinél szem előtt tartani a lehetséges ellenség képét is, ha életben akar maradni. Nem tudhatja, hogy a céh emberei keresik-e még... vagy keresték-e egyáltalán. Mindenesetre a folyosóra befordulva meglapul egy kicsit. Hallgatózik egy darabig, aztán óvatosan ki is les. Nem a legjobb a rálátás, de a fogadós visszajelzésként érkező szavai szerencsére kisegítik. Hála az égnek, az mindenkiben elemi kényszer, hogy ha olyasvalakivel akar szót érteni, aki nem igazán beszéli a nyelvet, hangerővel igyekszik betömködni a kommunikációs ösvényen tátongó gödröket.
A tényálláson megnyugodva Yeza most már egészen jó kedvvel indul a szobája felé. Nagyon úgy tűnik, hogy nem marad éhen. Benne van a pakliban, hogy jótevője magának rendelt két adagot. Az ilyen, hát... nem városi közegből való, jókötésű férfiemberek tudnak enni bőséggel, de a vörös biztosan ki tud eszközölni magának egy kis vacsorára valót, ez nem is kérdés.
Az ajtót azért nyitva hagyja résnyire, hogy Nodric odataláljon, ő meg gyorsan begyújt, hogy végre át tudjon melegedni. Amint a fahasábok lángot fognak, Yeza sebtében kibújik a jegesmedveirhából, vizet tölt a mosdótálba és egy vászonkendőt belemártva megmosakszik, amennyire tud. Bár a víz hideg, elmondhatatlanul jó érzés megszabadulni a sártól és a mocsoktól. A szekrényben szerencsére van tartalék tiszta lepedő, azt tekeri maga köré, amíg a saját ruhának híján van.
A tálcákkal egyensúlyozó férfi keltette zajokra az ajtóhoz siet és készségesen kinyitja. A helyzet viszont úgy áll, hogy a kezébe nyomják az egyik tálcát, de mintha a férfi ezzel indulna is tovább; nyilván a szoba felé, aminek a kulcsa ott himbálózik nála.*
- Öhm... *mondja Yeza nagyon frappánsan. Tulajdonképpen semmi nem indokolja, hogy marasztalja a férfit, Nodric pedig hasonlóan gondolhatja a másik irányból nézve a szituációt, mégis, olyan kellemetlenül érzi magát a dolog miatt. Mégis csak megmentette az életét. Ő pedig épp csak egy itallal tudta meghálálni. A hála persze nem jogosítja fel rá, hogy tovább terhelje a férfit a társaságával. Lehet, hogy a háta közepére se kívánja. Nehéz lenne ennyiből megmondani. Mindenesetre Yeza oldalvást áll meg az ajtórés szélénél, nem pedig szemben az ajtóban. Jóval inkább invitáló, mint a privát szféráját elálló ajtónyitás ez. Ha a másik hűvös és magának való képet mutat, Yeza csak megköszöni a vacsorát és bent letéve a tálcát kihozza Nodricnak a medvéjét. De ha valami barátságosabb jelzés olvasható ki az északi testbeszédéből, Yeza, ha kicsit tétován is, de megkérdezi:*
- Eszel velem? Itt. *Igyekszik persze megtámogatni a kérdést nonverbális segítséggel is, hogy érthető legyen a közössel kissé hadilábon álló férfinak is.*
*A szobák felé indulva csak egy intést kap. A férfi nem követi. Valamiért nem fordul meg a fejében, hogy nem is fogja, ha más nem, hát a kabátja miatt. Egyedül marad hát a feladattal, hogy a kifizetett szállást megkeresse, de azért furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy a másik mit piszmoghat még a fogadóssal. A kíváncsiság és persze a gyanakvás is, mert az ő helyzetében ajánlatos mindenkinél szem előtt tartani a lehetséges ellenség képét is, ha életben akar maradni. Nem tudhatja, hogy a céh emberei keresik-e még... vagy keresték-e egyáltalán. Mindenesetre a folyosóra befordulva meglapul egy kicsit. Hallgatózik egy darabig, aztán óvatosan ki is les. Nem a legjobb a rálátás, de a fogadós visszajelzésként érkező szavai szerencsére kisegítik. Hála az égnek, az mindenkiben elemi kényszer, hogy ha olyasvalakivel akar szót érteni, aki nem igazán beszéli a nyelvet, hangerővel igyekszik betömködni a kommunikációs ösvényen tátongó gödröket.
A tényálláson megnyugodva Yeza most már egészen jó kedvvel indul a szobája felé. Nagyon úgy tűnik, hogy nem marad éhen. Benne van a pakliban, hogy jótevője magának rendelt két adagot. Az ilyen, hát... nem városi közegből való, jókötésű férfiemberek tudnak enni bőséggel, de a vörös biztosan ki tud eszközölni magának egy kis vacsorára valót, ez nem is kérdés.
Az ajtót azért nyitva hagyja résnyire, hogy Nodric odataláljon, ő meg gyorsan begyújt, hogy végre át tudjon melegedni. Amint a fahasábok lángot fognak, Yeza sebtében kibújik a jegesmedveirhából, vizet tölt a mosdótálba és egy vászonkendőt belemártva megmosakszik, amennyire tud. Bár a víz hideg, elmondhatatlanul jó érzés megszabadulni a sártól és a mocsoktól. A szekrényben szerencsére van tartalék tiszta lepedő, azt tekeri maga köré, amíg a saját ruhának híján van.
A tálcákkal egyensúlyozó férfi keltette zajokra az ajtóhoz siet és készségesen kinyitja. A helyzet viszont úgy áll, hogy a kezébe nyomják az egyik tálcát, de mintha a férfi ezzel indulna is tovább; nyilván a szoba felé, aminek a kulcsa ott himbálózik nála.*
- Öhm... *mondja Yeza nagyon frappánsan. Tulajdonképpen semmi nem indokolja, hogy marasztalja a férfit, Nodric pedig hasonlóan gondolhatja a másik irányból nézve a szituációt, mégis, olyan kellemetlenül érzi magát a dolog miatt. Mégis csak megmentette az életét. Ő pedig épp csak egy itallal tudta meghálálni. A hála persze nem jogosítja fel rá, hogy tovább terhelje a férfit a társaságával. Lehet, hogy a háta közepére se kívánja. Nehéz lenne ennyiből megmondani. Mindenesetre Yeza oldalvást áll meg az ajtórés szélénél, nem pedig szemben az ajtóban. Jóval inkább invitáló, mint a privát szféráját elálló ajtónyitás ez. Ha a másik hűvös és magának való képet mutat, Yeza csak megköszöni a vacsorát és bent letéve a tálcát kihozza Nodricnak a medvéjét. De ha valami barátságosabb jelzés olvasható ki az északi testbeszédéből, Yeza, ha kicsit tétován is, de megkérdezi:*
- Eszel velem? Itt. *Igyekszik persze megtámogatni a kérdést nonverbális segítséggel is, hogy érthető legyen a közössel kissé hadilábon álló férfinak is.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-04 08:39:11
Üzenet elküldve: 2021-01-04 08:39:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Szinte érzi maga mögött a zsongó toporgást, majd ennek hangot adva a leány valami éleset mondhat, s rögvest átbújik Nodric hóna alatt, hogy minél előbb bevágódhasson a fogadó belterébe. ~Nyughatatlan egy zöldvölgyi. Nem bír megülni a fenekén.~ Magában mérgelődik egy kicsit, végül nem fogja vissza, hiszen terve szerint beszélteti a vörös hajút maga helyett is. A cserfes Toroti a pultnál valamit nagy hévvel intézkedik. A lány nagyon gyorsan intézkedik, s alig tudja követni a folyamatot. Csak úgy osztogatja az aranyakat, noha jelezte neki az előbb, hogy a fizetést, azt nem neki kell rendeznie. ~Micsoda makacsság!~ Rászorít a szütyő erszényére, de tekintetén nem engedi, hogy ez látszódjon. Nem nehéz észre vennie, hogy aranyait hamar elosztogatja a rőt. Most már megbizonyosodik róla, hogy büszke egy teremtéssel hozta össze a sors. Valamilyen kulcsot is kaparint magához a másik, és két kupica valamit. Toroti a kezébe adja az egyik kupicát, amit felhajtás előtt megszagol. Valami alkoholféle, s talán ánizst is érez rajta, de főként alkoholt. A koccintást nem tudja elkerülni, de poharát nem felfelé, hanem lefelé emeli, majd onnan a szájához. ~Nem tudja, hogy rossz ómen a felfelé emelt pohár?~ mindenesetre biccent a lány felé, azt italt megköszönve. A felé intézett mondatokból érti a nevét, a köszönöm szót és talán a halált. Pupillái összeszűkülnek, amint megpróbálja megérteni a sok elhadart kifejezést, de ennél a háromnál leragad. Persze annyit nem nehéz kihámozni belőle, hogy megköszönhette Toroti azt, hogy kihúzta a biztos halálból. Valahogy így könyveli el az elhangzottakat. Az italt a lány is kiissza, majd biccent felé, hogy kövesse felfelé. Talán a hálótermek vannak ott. A kezével legyint, hogy menjen csak előre, majd fogja követni. Előtte neki is intézni valója van. Behajol a pulton és rámutat egy Szoba kulcsra, amiért nem rest 19 aranyat fizetni.
A következő cselekedete, hogy rámutat az egyik vendég ételére, majd kettőt mutat az ujjával. ~Nem maradhatok adósa egy zöldvölgyinek.~ A kinézett étel Pácolt szarvashús szalmán sütve, lángossal amiért kiszámol 40 aranyat fizetségül. Jelzi újával, hogy ebből is kettőt kér. Egy másik asztalon Buzgó vér italra mutat, amiből 20 aranyért vesz kettőt. Biztosan eltart egy darabig az étel elkészítése, ezért addig lent várakozik. A pultnál ücsörög, csendben és fáradtan. Végül két tálcára elosztják a szarvashúsos étket, a bort, és a szobája kulcsát is megkapja. Ügyesen egyensúlyozik a tálcákkal, ha már a kard és tőr forgatása jól megy neki, akkor két tálcával is boldogul. Felérve kis keresésbe kezd, mert nem láthatta, hogy Toroti melyikbe ment be. Ha nyitva maradt az ajtaja, akkor megtalálja. Ha nem, akkor lábbal dörömböl az ajtókon, amíg ki nem nyitja neki a vörös hajú lány. Ha megtalálja, akkor a kezébe nyomja a tálcát, amin szarvas hús van és egy kupa bor. Ezzel lerendezettnek tekinti adósságát.*
*Szinte érzi maga mögött a zsongó toporgást, majd ennek hangot adva a leány valami éleset mondhat, s rögvest átbújik Nodric hóna alatt, hogy minél előbb bevágódhasson a fogadó belterébe. ~Nyughatatlan egy zöldvölgyi. Nem bír megülni a fenekén.~ Magában mérgelődik egy kicsit, végül nem fogja vissza, hiszen terve szerint beszélteti a vörös hajút maga helyett is. A cserfes Toroti a pultnál valamit nagy hévvel intézkedik. A lány nagyon gyorsan intézkedik, s alig tudja követni a folyamatot. Csak úgy osztogatja az aranyakat, noha jelezte neki az előbb, hogy a fizetést, azt nem neki kell rendeznie. ~Micsoda makacsság!~ Rászorít a szütyő erszényére, de tekintetén nem engedi, hogy ez látszódjon. Nem nehéz észre vennie, hogy aranyait hamar elosztogatja a rőt. Most már megbizonyosodik róla, hogy büszke egy teremtéssel hozta össze a sors. Valamilyen kulcsot is kaparint magához a másik, és két kupica valamit. Toroti a kezébe adja az egyik kupicát, amit felhajtás előtt megszagol. Valami alkoholféle, s talán ánizst is érez rajta, de főként alkoholt. A koccintást nem tudja elkerülni, de poharát nem felfelé, hanem lefelé emeli, majd onnan a szájához. ~Nem tudja, hogy rossz ómen a felfelé emelt pohár?~ mindenesetre biccent a lány felé, azt italt megköszönve. A felé intézett mondatokból érti a nevét, a köszönöm szót és talán a halált. Pupillái összeszűkülnek, amint megpróbálja megérteni a sok elhadart kifejezést, de ennél a háromnál leragad. Persze annyit nem nehéz kihámozni belőle, hogy megköszönhette Toroti azt, hogy kihúzta a biztos halálból. Valahogy így könyveli el az elhangzottakat. Az italt a lány is kiissza, majd biccent felé, hogy kövesse felfelé. Talán a hálótermek vannak ott. A kezével legyint, hogy menjen csak előre, majd fogja követni. Előtte neki is intézni valója van. Behajol a pulton és rámutat egy Szoba kulcsra, amiért nem rest 19 aranyat fizetni.
A következő cselekedete, hogy rámutat az egyik vendég ételére, majd kettőt mutat az ujjával. ~Nem maradhatok adósa egy zöldvölgyinek.~ A kinézett étel Pácolt szarvashús szalmán sütve, lángossal amiért kiszámol 40 aranyat fizetségül. Jelzi újával, hogy ebből is kettőt kér. Egy másik asztalon Buzgó vér italra mutat, amiből 20 aranyért vesz kettőt. Biztosan eltart egy darabig az étel elkészítése, ezért addig lent várakozik. A pultnál ücsörög, csendben és fáradtan. Végül két tálcára elosztják a szarvashúsos étket, a bort, és a szobája kulcsát is megkapja. Ügyesen egyensúlyozik a tálcákkal, ha már a kard és tőr forgatása jól megy neki, akkor két tálcával is boldogul. Felérve kis keresésbe kezd, mert nem láthatta, hogy Toroti melyikbe ment be. Ha nyitva maradt az ajtaja, akkor megtalálja. Ha nem, akkor lábbal dörömböl az ajtókon, amíg ki nem nyitja neki a vörös hajú lány. Ha megtalálja, akkor a kezébe nyomja a tálcát, amin szarvas hús van és egy kupa bor. Ezzel lerendezettnek tekinti adósságát.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-03 21:18:28
Üzenet elküldve: 2021-01-03 21:18:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Alymeidha, Hesgrim //
-Egymásközt?
*Kérdez vissza kissé elgondolkodva majd valamelyest bizalmasan közelebb hajol, mintha csak valami titkot akarna megosztani.*
-Úgy érti rokonok között?
*Veszi hangját halkabbra, s körbe is pillant, nehogy valaki meghallja őket. Persze nem ismeretlen dolog ez számára, egy kisebb elf közösségben nőtt fel, s ott is megesett ilyesmi, de egyszerűen szereti eljátszani a szende, naiv kislányt.*
-Igaz, már az is furcsa, ha egyedül, kíséret nélkül elengedték a városba.
*Ért egyet halványan bólogatva, s még jobban megerősödik benne a konspiráció gondolata. Persze olyan nagyon mélyrehatóan nem érdekli őt a téma, nem érintett benne, ráadásul a thargokat sem ismeri, de erről még mindig érdekesebb beszélgetni, mint mondjuk az időjárásról.*
-Szóval vándor kalandor.
*Mosolyog csillogó szemekkel a kifejezést hallva*
-Akkor szándékosan keresi ezeket a lánymentő akciókat?
*Eredetileg azt feltételezte volna, hogy amolyan zsoldos lehet a törpe, ezt természetesen még nem vetette el, könnyen lehet, hogy csak szépen akarja megfogalmazni a pénzért harcolást.
A vízzel teli poharat markolva nagyokat kortyol.*
-Mire kíváncsi? Hogy honnan jöttem vagy hogy mivel foglalkozom?
*Kérdez vissza, mert nem tudja pontosan mire gondol a másik. Bármi is az, amire asztaltársa kíváncsi, végül úgyis csak könnyed hazugságot kap majd feleletként.*
-Egymásközt?
*Kérdez vissza kissé elgondolkodva majd valamelyest bizalmasan közelebb hajol, mintha csak valami titkot akarna megosztani.*
-Úgy érti rokonok között?
*Veszi hangját halkabbra, s körbe is pillant, nehogy valaki meghallja őket. Persze nem ismeretlen dolog ez számára, egy kisebb elf közösségben nőtt fel, s ott is megesett ilyesmi, de egyszerűen szereti eljátszani a szende, naiv kislányt.*
-Igaz, már az is furcsa, ha egyedül, kíséret nélkül elengedték a városba.
*Ért egyet halványan bólogatva, s még jobban megerősödik benne a konspiráció gondolata. Persze olyan nagyon mélyrehatóan nem érdekli őt a téma, nem érintett benne, ráadásul a thargokat sem ismeri, de erről még mindig érdekesebb beszélgetni, mint mondjuk az időjárásról.*
-Szóval vándor kalandor.
*Mosolyog csillogó szemekkel a kifejezést hallva*
-Akkor szándékosan keresi ezeket a lánymentő akciókat?
*Eredetileg azt feltételezte volna, hogy amolyan zsoldos lehet a törpe, ezt természetesen még nem vetette el, könnyen lehet, hogy csak szépen akarja megfogalmazni a pénzért harcolást.
A vízzel teli poharat markolva nagyokat kortyol.*
-Mire kíváncsi? Hogy honnan jöttem vagy hogy mivel foglalkozom?
*Kérdez vissza, mert nem tudja pontosan mire gondol a másik. Bármi is az, amire asztaltársa kíváncsi, végül úgyis csak könnyed hazugságot kap majd feleletként.*
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-01 08:57:57
Üzenet elküldve: 2021-01-01 08:57:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Az idegen nem marad le, követi őt. Vagyis valószínűsíthetően inkább a szőrmekabátját, amibe Yeza belecsomagolta magát. A tavernát megpillantva nagy kő esik le a Rőt szívéről. Meggondolatlan volt. Megint. Butaság volt így elindulnia. Bajba keverte magát, és mit van mit szépíteni, ha ez a bundás jótevő épp nem jár arra, reggelre megfagyhatott volna abban a sáros farkasveremben. Ijesztő belegondolni, hogy mennyin múlik az ilyesmi. Pár rossz döntés és nincs visszaút. Nem lehet visszacsinálni. Yeza sokszor hamari és vakmerő. Ezen épp csak egy keveset csiszolt a lapulással töltött idő. De lám, most, hogy egy kicsit újra biztonságban érzi magát, megint beletenyerelt a közepébe. Csak remélni meri, hogy nem keresi senki a Kereskedőházból és ez a történetet egy nagy adag mély hallgatás alá temetheti. Arja és Graril is eltűntek egy időre anélkül, hogy bárkinek szóltak volna, legalábbis nagyon úgy tűnt. Az ő helyzete viszont kicsit más. Nem bíznak benne. Ezt a tényt nem is rejtik véka alá, ami azt illeti. A Báró és Aztyan bizalmatlansága feltehetőleg nem csak arról szól, hogy amíg jobban kiismerik a képességeit, inkább nem bíznak rá nagyobb feladatot, hanem érezhető, hogy fenntartásokkal engedik a Kereskedőház ügyeinek közelébe. Nem kárhoztatja őket érte. Pont emiatt terítette ki a lapjait a múltjáról. Az pedig józan logika mentén elkerülhetetlenül hozta a számára a rögösebb, hosszabb utat. Csak remélni tudja, hogy adódik majd olyan lehetőség, ahol bizonyíthat. Igen, az jobban tetszene neki, még ha rizikósabb is, mint a türelemmel kivárt, lassan beérő eredmény. Yeza meg a türelem nincsenek igazán jó barátságban.
Úttörő vezérsége az ajtóig tart. Ott már nem engedi tovább a Nodric néven bemutatkozott férfi, aki körültekintő óvatossággal pásztázta egész úton a környéket. Yeza annyira nem lihegte túl. Ő ilyen helyzetben nem óvatoskodik, inkább siet. Ezt a fogadót pedig már nagyon el akarta érni.
Kelletlenül toporog a férfi mögött, míg az a nyitott ajtón belesve felméri a terepet. Nyújtogatja a nyakát, hogy Nodric válla fölött, karja mellett ő is bepillanthasson, és a hevenyészett ellenőrzés után nagy, türelmetlen sóhajjal jelzi is, hogy már igazán bemenne.*
- Az ég szerelmére, ez nem a Szélrózsa becsületsüllyesztője! Fázom!
*Már szinte az ajtóban átbújik a férfi hóna alatt, hogy egy higgadt lépésnyi időt se kelljen kivárnia. Mélyen a tüdejébe szívja a benti kellemes meleget, de meg sem áll a söntésig.*
- Szép estét! *mondja egy bájos mosollyal, mintha az teljesen szokványos lenne, hogy épp egy komplett északi medvét helyettesít a bundájában. A haját azért igyekszik pár gyors mozdulattal rendbe szedni, de arról fogalma sincs, hogy az arca is eléggé maszatos a sártól.* - Először is valami lélekmelegítőt kérnék. Valami... *fut végig a pillantása a kínálaton. Ánizspárlat! Ez jól hangzik *biccent, és némi kotorászás után előkerít 18 aranyat. Nem kerülte el a figyelmét, mikor Nodric jelzésértékűen kezébe veszi az erszényét, ami, valljuk be, jóval gömbölyűbb, mint Yeza beesett hasú szütyője. Igyekszik is úgy tartani, hogy erre ne nagyon hívja fel a figyelmet. Nem mintha a férfi ne lenne vele tisztában. Aki ennyire óvatos, az valószínűleg átkutatta a holmiját, míg nem volt magánál. De a vörös büszke teremtés, így nagyvonalúan átsiklik a valószínűségek felett.*
- Legyen kettő. *Akárhogy is, a fickó megmentette az életét. Az a minimum, hogy meghívja.* - És egy Szoba éjszakára. Miután a 16 aranyat is kitette a pultra a korábbi összeg mellé, megfejeli még párral.*
- Ha lenne rá mód, hogy ezeket kimossák nekem, hogy reggel felvehessem *pillant esdeklőn a fogadósra [Mesélő (Nyíl), amikor a kezében szorongatott, sáros göncökre sandít. A 8 arany igazán nem nagy összeg, a szolgáltatás pedig nincs a repertoárban, de azért reméli, hogy megoldható.
Így már alig pár érme marad csak nála, úgyhogy az igencsak karcsúvá soványodott erszénykét hamar el is rejti az öve alá. Kért volna két külön szobát és nem utolsósorban valami ételt is, de nagyon úgy tűnik, hogy az anyagi lehetőségei végére ért, amit igyekszik csorbítatlan büszkeséggel elsumákolni.
Ha megkapja, magához veszi a kulcsot, de mielőtt a szoba felé venné az irányt, az egyik kupicát a férfinak adja, a magáét pedig hozzá koccintva megemeli kissé.*
- Még egyszer köszönöm, Nodric! *mondja.* - Megmentettél. Levetkőztettél és halálra rémítettél *fűzi hozzá félhangosan a tények maradékát* -, de az a helyzetet tekintve bocsánatos bűn. *Elmosolyodik és barna pillantása most újra végigszalad a határozott arcélen meg a világos íriszeken.*
- Egészségedre! *Felhajtja az ánizsos italt és az üres poharat a pultra teszi. Jóleső melegség futja végig, de marni is kezdi, ahogy üres gyomrába ér. A kordulást igyekszik gyorsan elleplezni azzal, hogy megcsörgeti a kulcsot.*
- Gyere *biccent fejével a szobák felé. Minden intelem óvva int, hogy egy idegen férfival bútorozzon össze az ember éjszakára, de a kényszer nagy úr. Hogy nézne ki, ha a megmentőjének csak odavakkantaná, hogy vegyen ki magának szállást? Meg aztán a szőrmekabátot is vissza kellene szolgáltatnia.**
*Az idegen nem marad le, követi őt. Vagyis valószínűsíthetően inkább a szőrmekabátját, amibe Yeza belecsomagolta magát. A tavernát megpillantva nagy kő esik le a Rőt szívéről. Meggondolatlan volt. Megint. Butaság volt így elindulnia. Bajba keverte magát, és mit van mit szépíteni, ha ez a bundás jótevő épp nem jár arra, reggelre megfagyhatott volna abban a sáros farkasveremben. Ijesztő belegondolni, hogy mennyin múlik az ilyesmi. Pár rossz döntés és nincs visszaút. Nem lehet visszacsinálni. Yeza sokszor hamari és vakmerő. Ezen épp csak egy keveset csiszolt a lapulással töltött idő. De lám, most, hogy egy kicsit újra biztonságban érzi magát, megint beletenyerelt a közepébe. Csak remélni meri, hogy nem keresi senki a Kereskedőházból és ez a történetet egy nagy adag mély hallgatás alá temetheti. Arja és Graril is eltűntek egy időre anélkül, hogy bárkinek szóltak volna, legalábbis nagyon úgy tűnt. Az ő helyzete viszont kicsit más. Nem bíznak benne. Ezt a tényt nem is rejtik véka alá, ami azt illeti. A Báró és Aztyan bizalmatlansága feltehetőleg nem csak arról szól, hogy amíg jobban kiismerik a képességeit, inkább nem bíznak rá nagyobb feladatot, hanem érezhető, hogy fenntartásokkal engedik a Kereskedőház ügyeinek közelébe. Nem kárhoztatja őket érte. Pont emiatt terítette ki a lapjait a múltjáról. Az pedig józan logika mentén elkerülhetetlenül hozta a számára a rögösebb, hosszabb utat. Csak remélni tudja, hogy adódik majd olyan lehetőség, ahol bizonyíthat. Igen, az jobban tetszene neki, még ha rizikósabb is, mint a türelemmel kivárt, lassan beérő eredmény. Yeza meg a türelem nincsenek igazán jó barátságban.
Úttörő vezérsége az ajtóig tart. Ott már nem engedi tovább a Nodric néven bemutatkozott férfi, aki körültekintő óvatossággal pásztázta egész úton a környéket. Yeza annyira nem lihegte túl. Ő ilyen helyzetben nem óvatoskodik, inkább siet. Ezt a fogadót pedig már nagyon el akarta érni.
Kelletlenül toporog a férfi mögött, míg az a nyitott ajtón belesve felméri a terepet. Nyújtogatja a nyakát, hogy Nodric válla fölött, karja mellett ő is bepillanthasson, és a hevenyészett ellenőrzés után nagy, türelmetlen sóhajjal jelzi is, hogy már igazán bemenne.*
- Az ég szerelmére, ez nem a Szélrózsa becsületsüllyesztője! Fázom!
*Már szinte az ajtóban átbújik a férfi hóna alatt, hogy egy higgadt lépésnyi időt se kelljen kivárnia. Mélyen a tüdejébe szívja a benti kellemes meleget, de meg sem áll a söntésig.*
- Szép estét! *mondja egy bájos mosollyal, mintha az teljesen szokványos lenne, hogy épp egy komplett északi medvét helyettesít a bundájában. A haját azért igyekszik pár gyors mozdulattal rendbe szedni, de arról fogalma sincs, hogy az arca is eléggé maszatos a sártól.* - Először is valami lélekmelegítőt kérnék. Valami... *fut végig a pillantása a kínálaton. Ánizspárlat! Ez jól hangzik *biccent, és némi kotorászás után előkerít 18 aranyat.
Nem kerülte el a figyelmét, mikor Nodric jelzésértékűen kezébe veszi az erszényét, ami, valljuk be, jóval gömbölyűbb, mint Yeza beesett hasú szütyője. Igyekszik is úgy tartani, hogy erre ne nagyon hívja fel a figyelmet. Nem mintha a férfi ne lenne vele tisztában. Aki ennyire óvatos, az valószínűleg átkutatta a holmiját, míg nem volt magánál. De a vörös büszke teremtés, így nagyvonalúan átsiklik a valószínűségek felett.*- Legyen kettő. *Akárhogy is, a fickó megmentette az életét. Az a minimum, hogy meghívja.* - És egy Szoba éjszakára. Miután a 16 aranyat
is kitette a pultra a korábbi összeg mellé, megfejeli még párral.* - Ha lenne rá mód, hogy ezeket kimossák nekem, hogy reggel felvehessem *pillant esdeklőn a fogadósra [Mesélő (Nyíl), amikor a kezében szorongatott, sáros göncökre sandít. A 8 arany
igazán nem nagy összeg, a szolgáltatás pedig nincs a repertoárban, de azért reméli, hogy megoldható. Így már alig pár érme marad csak nála, úgyhogy az igencsak karcsúvá soványodott erszénykét hamar el is rejti az öve alá. Kért volna két külön szobát és nem utolsósorban valami ételt is, de nagyon úgy tűnik, hogy az anyagi lehetőségei végére ért, amit igyekszik csorbítatlan büszkeséggel elsumákolni.
Ha megkapja, magához veszi a kulcsot, de mielőtt a szoba felé venné az irányt, az egyik kupicát a férfinak adja, a magáét pedig hozzá koccintva megemeli kissé.*
- Még egyszer köszönöm, Nodric! *mondja.* - Megmentettél. Levetkőztettél és halálra rémítettél *fűzi hozzá félhangosan a tények maradékát* -, de az a helyzetet tekintve bocsánatos bűn. *Elmosolyodik és barna pillantása most újra végigszalad a határozott arcélen meg a világos íriszeken.*
- Egészségedre! *Felhajtja az ánizsos italt és az üres poharat a pultra teszi. Jóleső melegség futja végig, de marni is kezdi, ahogy üres gyomrába ér. A kordulást igyekszik gyorsan elleplezni azzal, hogy megcsörgeti a kulcsot.*
- Gyere *biccent fejével a szobák felé. Minden intelem óvva int, hogy egy idegen férfival bútorozzon össze az ember éjszakára, de a kényszer nagy úr. Hogy nézne ki, ha a megmentőjének csak odavakkantaná, hogy vegyen ki magának szállást? Meg aztán a szőrmekabátot is vissza kellene szolgáltatnia.**
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-30 11:27:38
Üzenet elküldve: 2020-12-30 11:27:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Alymeidha, Hesgrim //
*Kérdezősködik az asszonyság mint aki nem ismerné a Thargokat.*
- Bizony azok. Szapora egy barbár népség egy jó adag feslettséggel. Legalább is így hírlik róluk.
*Csoda, hogy az asszonyka nem hallott a barbár királyságról pedig itt vannak egy nagyobb köpésnyire.*
- Azt is regélik róluk, hogy összefekszenek egymás közt is mindenkivel. Áhh buja egy népség az én mondom.
*Nem is nagyon hallani róluk mostanság. Amióta a királyuk eltűnt vagy meghalt a jó Eeyr tudja azóta csend és hullaszag van arrafelé.*
- Méghozzá az egyik legnagyobb halat. Bele is tört a botja.
*Szerencsétlen banditák nem tudták mi szakad a nyakukba a báróval és népes kompániájával.*
- Aztat nem tudom. Tán csak lenne valami őrsége vagy mi a szöcske.
*Furcálotta is, hogy csak úgy elkaptak egy ilyen fejedelemséget holmi banditák. Na mindegy ez egy jövedelmező küldetés volt hősünknek.*
- Azt mondja belső cselszövés lenne? A Thargoktól az is kitelik. A trónért biztos hátba szúrnának akárkit.
*Megrágja a témát amit az asszonyka feldobott. Érdekes teória azt meg kell hagyni.*
- Valahogy úgy. Városból városba. Amolyan vándor kalandor volnék. És magácska?
*Kérdezősködik az asszonyság mint aki nem ismerné a Thargokat.*
- Bizony azok. Szapora egy barbár népség egy jó adag feslettséggel. Legalább is így hírlik róluk.
*Csoda, hogy az asszonyka nem hallott a barbár királyságról pedig itt vannak egy nagyobb köpésnyire.*
- Azt is regélik róluk, hogy összefekszenek egymás közt is mindenkivel. Áhh buja egy népség az én mondom.
*Nem is nagyon hallani róluk mostanság. Amióta a királyuk eltűnt vagy meghalt a jó Eeyr tudja azóta csend és hullaszag van arrafelé.*
- Méghozzá az egyik legnagyobb halat. Bele is tört a botja.
*Szerencsétlen banditák nem tudták mi szakad a nyakukba a báróval és népes kompániájával.*
- Aztat nem tudom. Tán csak lenne valami őrsége vagy mi a szöcske.
*Furcálotta is, hogy csak úgy elkaptak egy ilyen fejedelemséget holmi banditák. Na mindegy ez egy jövedelmező küldetés volt hősünknek.*
- Azt mondja belső cselszövés lenne? A Thargoktól az is kitelik. A trónért biztos hátba szúrnának akárkit.
*Megrágja a témát amit az asszonyka feldobott. Érdekes teória azt meg kell hagyni.*
- Valahogy úgy. Városból városba. Amolyan vándor kalandor volnék. És magácska?
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-30 07:52:46
Üzenet elküldve: 2020-12-30 07:52:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Toroti hátra hőköl a kivont kard láttán, bár hamar ráeszmél, hogy ez csak óvatosság a havasföldi részéről. A vörös lány nem sokáig toporog mögötte. Valamit gyorsan elhadar neki, izgága gyermek módjára, majd szapora léptekkel elindul, ott hagyva Nodricot. ~Szegény nagyanyám mindig mondta, hogy a vörös hajú zöldvölgyiek olyanok, mint a tűzorkán. Milyen igaza volt! Sok bajom lesz még ezzel a rőttel.~ Nem akadályozza a másikat a tempósabb haladásban, s végül inkább utána fut, hogy beérje. Megérkeznek egy kisebb házikóhoz, ami az erdőben van elrejtve. Kéményéből füst száll fel, az, amit távolabbról is láttak. Orrát finom illatok lengik körül, amik a házból jöhetnek ki. ~Ez biztosan egy menedékház.~ A lány lelkes magyarázásából nem sokat ért, csak annyit, hogy nagyon ide akart jönni, és most még annál is lelkesebb, mint mikor meglódult a bundájában. Kardját visszateszi hüvelyébe, de keze a markolaton marad. Előre megy a kevés lépcsőn felfelé a bejárati ajtóhoz. Elsőként lép be a menedékhelyre, amint az ajtót szélesre tárja maguk előtt. Mielőtt belépne, egy gyors mustrával felméri a benti állapotokat. A kandallóban ropog a tűz, emberek esznek az asztaloknál. Lassan kezd felengedi védekező mechanizmusa, és egy kissé nyugodtabban lép be a menedékházba. Ilyen helyek nincsenek a hegyek tetején, így arra nem vállalkozik, hogy intézkedjen idebent. Arannyal teli erszényt leakaszt az oldaláról, majd Toroti előtt rámarkol, hogy lássa, van benne elég. Ezután előre tessékeli a lányt, hogy a zöldvölgyi menedék vezetőjével szót értsen. Az asszonyok amúgy is szeretnek beszélni, most legalább hasznát veszi. Ha a lány előre megy, akkor követi őt az aranyaival, mert úgy van vele, hogy semmit sem adnak ingyen, főleg itt nem. Elképzelhetetlen, hogy valaki más állja a költségeit, becsülete és büszkesége nem engedné meg, ezt próbálta az előbb jelezni az arannyal teli szütyővel. Most, hogy előre tessékeli beszélni a bundájában tetszelgő lányt, megáll mellette és úgy tesz, mint aki értené, hogy miről fognak beszélni a menedék vezetőjével.*
*Toroti hátra hőköl a kivont kard láttán, bár hamar ráeszmél, hogy ez csak óvatosság a havasföldi részéről. A vörös lány nem sokáig toporog mögötte. Valamit gyorsan elhadar neki, izgága gyermek módjára, majd szapora léptekkel elindul, ott hagyva Nodricot. ~Szegény nagyanyám mindig mondta, hogy a vörös hajú zöldvölgyiek olyanok, mint a tűzorkán. Milyen igaza volt! Sok bajom lesz még ezzel a rőttel.~ Nem akadályozza a másikat a tempósabb haladásban, s végül inkább utána fut, hogy beérje. Megérkeznek egy kisebb házikóhoz, ami az erdőben van elrejtve. Kéményéből füst száll fel, az, amit távolabbról is láttak. Orrát finom illatok lengik körül, amik a házból jöhetnek ki. ~Ez biztosan egy menedékház.~ A lány lelkes magyarázásából nem sokat ért, csak annyit, hogy nagyon ide akart jönni, és most még annál is lelkesebb, mint mikor meglódult a bundájában. Kardját visszateszi hüvelyébe, de keze a markolaton marad. Előre megy a kevés lépcsőn felfelé a bejárati ajtóhoz. Elsőként lép be a menedékhelyre, amint az ajtót szélesre tárja maguk előtt. Mielőtt belépne, egy gyors mustrával felméri a benti állapotokat. A kandallóban ropog a tűz, emberek esznek az asztaloknál. Lassan kezd felengedi védekező mechanizmusa, és egy kissé nyugodtabban lép be a menedékházba. Ilyen helyek nincsenek a hegyek tetején, így arra nem vállalkozik, hogy intézkedjen idebent. Arannyal teli erszényt leakaszt az oldaláról, majd Toroti előtt rámarkol, hogy lássa, van benne elég. Ezután előre tessékeli a lányt, hogy a zöldvölgyi menedék vezetőjével szót értsen. Az asszonyok amúgy is szeretnek beszélni, most legalább hasznát veszi. Ha a lány előre megy, akkor követi őt az aranyaival, mert úgy van vele, hogy semmit sem adnak ingyen, főleg itt nem. Elképzelhetetlen, hogy valaki más állja a költségeit, becsülete és büszkesége nem engedné meg, ezt próbálta az előbb jelezni az arannyal teli szütyővel. Most, hogy előre tessékeli beszélni a bundájában tetszelgő lányt, megáll mellette és úgy tesz, mint aki értené, hogy miről fognak beszélni a menedék vezetőjével.*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-22 22:09:03
Üzenet elküldve: 2020-12-22 22:09:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Alymeidha, Hesgrim //
-Köszönöm.
*Próbálja kipréselni a szót két rágás között úgy, hogy lehetőleg ne legyen közben tele a szája. Ugyan nem valami kényes nemes kisasszony, de szorult belé némi jólneveltség. Helyesebben inkább csak tud úgy viselkedni, mintha szorult volna belé.*
-Thargok?
*Kérdez vissza, ahogy megüti fülét az ismerősen csengő szó.*
-Azok valami barbár népség, nem?
*Nem sokat hallott ugyan róluk, de valami vezér híre eljutott az északi területekre is, nevét azonban már nem tudná felidézni. Nehezen tudja elképzelni tehát, hogy királynőjük legyen, neki valami fickó rémlik, ám könnyen lehet, hogy téved.
A történet rövid összefoglalója egyébként több kérdést is hagy benne. Miféle báróról van szó? Meg miért rabolta el a bandita a lány? Van egy olyan sejtése ezekre bizony a törpe sem tudja a választ, nem fárasztja hát őt ezekkel. Kikanalazza még a ragu maradékát, gondosan megtörli száját kabátjának zsebéből előkotort kendőjébe majd iszik pár jó nagy kortyot a vízből. Máris sokkal jobban érzi magát.*
-Mindenképp merész volt a banditától, hogy egyből ilyen nagy halat választott.
*Úgy is fogalmazhatott volna, hogy ostoba ötlet, de az is lehet, hogy sokkal személyesebb volt az elrablás oka.*
-Talán nem ért el hozzájuk a hír időben.
*Veti fel, miért is lehetett, hogy népe végül is cserben hagyta a leányt.*
-De az is könnyen lehet, hogy nem annyira kívánatos a személye otthon. Biztos van még ott olyan, aki szívesen vezetné a thargokat, neki pedig kapóra jöhet, ha nincs útban a hölgy.
*Nem tartja vissza gondolatait, mindent kimond, ami hirtelen átfut az elméjén.*
-Maga a városból jön most, igaz?
-Köszönöm.
*Próbálja kipréselni a szót két rágás között úgy, hogy lehetőleg ne legyen közben tele a szája. Ugyan nem valami kényes nemes kisasszony, de szorult belé némi jólneveltség. Helyesebben inkább csak tud úgy viselkedni, mintha szorult volna belé.*
-Thargok?
*Kérdez vissza, ahogy megüti fülét az ismerősen csengő szó.*
-Azok valami barbár népség, nem?
*Nem sokat hallott ugyan róluk, de valami vezér híre eljutott az északi területekre is, nevét azonban már nem tudná felidézni. Nehezen tudja elképzelni tehát, hogy királynőjük legyen, neki valami fickó rémlik, ám könnyen lehet, hogy téved.
A történet rövid összefoglalója egyébként több kérdést is hagy benne. Miféle báróról van szó? Meg miért rabolta el a bandita a lány? Van egy olyan sejtése ezekre bizony a törpe sem tudja a választ, nem fárasztja hát őt ezekkel. Kikanalazza még a ragu maradékát, gondosan megtörli száját kabátjának zsebéből előkotort kendőjébe majd iszik pár jó nagy kortyot a vízből. Máris sokkal jobban érzi magát.*
-Mindenképp merész volt a banditától, hogy egyből ilyen nagy halat választott.
*Úgy is fogalmazhatott volna, hogy ostoba ötlet, de az is lehet, hogy sokkal személyesebb volt az elrablás oka.*
-Talán nem ért el hozzájuk a hír időben.
*Veti fel, miért is lehetett, hogy népe végül is cserben hagyta a leányt.*
-De az is könnyen lehet, hogy nem annyira kívánatos a személye otthon. Biztos van még ott olyan, aki szívesen vezetné a thargokat, neki pedig kapóra jöhet, ha nincs útban a hölgy.
*Nem tartja vissza gondolatait, mindent kimond, ami hirtelen átfut az elméjén.*
-Maga a városból jön most, igaz?
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-15 10:18:20
Üzenet elküldve: 2020-12-15 10:18:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Alymeidha, Hesgrim //
*A leányka egyből felvidul ahogy a vadragu a földet éri. Élt harcosunk jól ismeri ezt a tekintetet. Éhes az asszonyság annak rendje és módja szerint. A kortárs elf doktor egészen jól vezeti ezt a kis vidéki kocsmát. Mondjuk nincs egyedül a feladatra.*
- Jó étvágyat lányom!
*Hadd egyen a kishölgy mert fejlődő szervezet még. Kell nekije a táplálék. A mese héve úgy elragadja törpénket, hogy már szinte úgy beszél mint ahogy a kaland folyamán. Elég jól el lehet képzelni a részletes elmondás miatt.*
- Meg. De ippenhogy. Aztán kisejlett, hogy a thargok királynője vagy milye volt a leányzó. Gyanítom, hogy valami románcika fűzi a báróhoz. Na tehát véres áldozatok árán meglett a nemes úrnő. Valami őrült bandita csak elszökött a végén. Az még biza valamit fog forralni bosszújába.
*Érdekes is egy kaland volt az biza. A lányka megszedheti magát vadraguval mert törpénk aztán tud mesélni napnyugtáig.*
- Gondolta volna, hogy ilyen nagyságokat csak úgy el lehet rabolni? Azt hittem a thargok harcos nép de tán egy se jött a segedelmünkre.
*Bizony bizony ezt a báró kontózta és pénzelte. Ha nem cselekszik talán még most is ott lenne rabságban az úrnőség vagy már lehet elhantolták volna. Ki tudja.*
*A leányka egyből felvidul ahogy a vadragu a földet éri. Élt harcosunk jól ismeri ezt a tekintetet. Éhes az asszonyság annak rendje és módja szerint. A kortárs elf doktor egészen jól vezeti ezt a kis vidéki kocsmát. Mondjuk nincs egyedül a feladatra.*
- Jó étvágyat lányom!
*Hadd egyen a kishölgy mert fejlődő szervezet még. Kell nekije a táplálék. A mese héve úgy elragadja törpénket, hogy már szinte úgy beszél mint ahogy a kaland folyamán. Elég jól el lehet képzelni a részletes elmondás miatt.*
- Meg. De ippenhogy. Aztán kisejlett, hogy a thargok királynője vagy milye volt a leányzó. Gyanítom, hogy valami románcika fűzi a báróhoz. Na tehát véres áldozatok árán meglett a nemes úrnő. Valami őrült bandita csak elszökött a végén. Az még biza valamit fog forralni bosszújába.
*Érdekes is egy kaland volt az biza. A lányka megszedheti magát vadraguval mert törpénk aztán tud mesélni napnyugtáig.*
- Gondolta volna, hogy ilyen nagyságokat csak úgy el lehet rabolni? Azt hittem a thargok harcos nép de tán egy se jött a segedelmünkre.
*Bizony bizony ezt a báró kontózta és pénzelte. Ha nem cselekszik talán még most is ott lenne rabságban az úrnőség vagy már lehet elhantolták volna. Ki tudja.*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-11 21:15:46
Üzenet elküldve: 2020-12-11 21:15:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Alymeidha, Hesgrim //
//Érintőlegesen Errealra//
*Úgy érzi konkrétan másodpercekre van az éhhaláltól. Persze valószínűleg kissé túldramatizálja, ezelőtt még sohasem fordult elő, hogy ilyen sokáig nem evett volna, nem kizárt tehát, hogy egyszerűen csak ilyen érzés igazán éhesnek lenni. Egy pillanatra végignéz a helyen, mintha ez lenne az utolsó látvány, amit magába szív, mielőtt távozna a túlvilágra. Nem lesz túl nemes halál, a legkevésbé sem úgy tervezte, hogy egy világvégi kis tákolmányban egy vén törpe társaságában fog kimúlni. Na nem mintha bármikor is elképzelte volna, hogy is fog történni, az emberek többsége véleménye szerint nem szokott azon morfondírozni, hogyan is akarják, hogy elérje őket a vég, ám annál többször fordul meg fejükben, hogy hogyan nem. Például senki sem akar kipurcanni egy árnyékszéken vagy anyaszült meztelenül valami rusnya ember mellett, akit még ittasan szemelt ki magának. Aly most valamiért úgy érzi, pont itt és pont most igazán nem akar kipurcanni, leginkább azért, mert az éhhalált igencsak értelmetlennek tartja.
Indokolatlan gondolatait egy vén elf érkezése zavarja meg, aki épp az ételét hozzá, s amint leteszi elé a vadragut, a félvér el is felejti, miken is járt az esze az imént.*
-Ó igazán köszönöm!
*Hadarja gyorsan, s már veszi is evőeszközét kezébe, hogy hevesen magába lapátolja a gőzölgő ételt. Persze igyekszik azért megtartani méltóságát és nem úgy enni, mint egy vaddisznó, de asztaltársa észreveheti, bizony éhes volt már ez a lány.
Bár erősen az evésre koncentrál, azért hallgatja Hesgrim történetét, s úgy tűnik a törpe igencsak jeleskedik a mesélésben.*
-De ugye meglett végül a lány?
*Kérdez nagy szemeivel gyermekien pislogva, miközben egy pillanatra még az evést is abbahagyja. Egyébként kifejezetten gyűlöli a boldog végeket, titkon reménykedik benne, hogy valami igazán iszonyú csavar következik, ám gonosz gondolatai nem látszódnak meg ártatlan ábrázatán.*
//Érintőlegesen Errealra//
*Úgy érzi konkrétan másodpercekre van az éhhaláltól. Persze valószínűleg kissé túldramatizálja, ezelőtt még sohasem fordult elő, hogy ilyen sokáig nem evett volna, nem kizárt tehát, hogy egyszerűen csak ilyen érzés igazán éhesnek lenni. Egy pillanatra végignéz a helyen, mintha ez lenne az utolsó látvány, amit magába szív, mielőtt távozna a túlvilágra. Nem lesz túl nemes halál, a legkevésbé sem úgy tervezte, hogy egy világvégi kis tákolmányban egy vén törpe társaságában fog kimúlni. Na nem mintha bármikor is elképzelte volna, hogy is fog történni, az emberek többsége véleménye szerint nem szokott azon morfondírozni, hogyan is akarják, hogy elérje őket a vég, ám annál többször fordul meg fejükben, hogy hogyan nem. Például senki sem akar kipurcanni egy árnyékszéken vagy anyaszült meztelenül valami rusnya ember mellett, akit még ittasan szemelt ki magának. Aly most valamiért úgy érzi, pont itt és pont most igazán nem akar kipurcanni, leginkább azért, mert az éhhalált igencsak értelmetlennek tartja.
Indokolatlan gondolatait egy vén elf érkezése zavarja meg, aki épp az ételét hozzá, s amint leteszi elé a vadragut, a félvér el is felejti, miken is járt az esze az imént.*
-Ó igazán köszönöm!
*Hadarja gyorsan, s már veszi is evőeszközét kezébe, hogy hevesen magába lapátolja a gőzölgő ételt. Persze igyekszik azért megtartani méltóságát és nem úgy enni, mint egy vaddisznó, de asztaltársa észreveheti, bizony éhes volt már ez a lány.
Bár erősen az evésre koncentrál, azért hallgatja Hesgrim történetét, s úgy tűnik a törpe igencsak jeleskedik a mesélésben.*
-De ugye meglett végül a lány?
*Kérdez nagy szemeivel gyermekien pislogva, miközben egy pillanatra még az evést is abbahagyja. Egyébként kifejezetten gyűlöli a boldog végeket, titkon reménykedik benne, hogy valami igazán iszonyú csavar következik, ám gonosz gondolatai nem látszódnak meg ártatlan ábrázatán.*
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-11 10:46:07
Üzenet elküldve: 2020-12-11 10:46:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Út a toronyhoz //
// Napváltás //
// Pult //
*A jó doktorunk már a kokas előtt fenn kukorékol. Az öregek ugyebár köztudottan nem alszanak sokat. Ez így van a doktorral is. Nem mintha nem szeretne aludni csak egyszerűen már nem tud úgy aludni mint a téli álomba szenderülő medve aki a fagyot végig alussza. Még az este csomagolt harapnivalót a páncélosnak meg az apródkájának. Reggel már meg is jelenik mind a kettő a pultnál.*
- Szép jó reggelt ifjak! Itten lesz az elemózsia. Legyen biztonságos utuk. Mostanság érdemes az orkokra figyelni.
*Halkan jó tanácsot ad a lovagnak mert az orkokra ugye mindig kell készülni. Főleg itt a nagy kinti részeken. A batyut gúzsba köti és a kölyök kezébe nyomja. Elvileg ugye az apródok csinálják az ilyesmiket hát dolgozzon is meg a kicsi gnóm.*
- Viszlát!
*Legeslegvégül a két jó vendégtől elköszön már. Ritka a jól fizető vendég. Ezt a két szerzetet máskor is szívesen látják majd az holt biztos. A veres elf biztos a konyhába van de nem is baj mert ott a helye. A jó doktorunk utál főzni szóval bőven elég neki ha kicitálja a jó népnek a falnivalót. Szusszan már egy hangyányit és megreggelizik a doktor. Reggel kell ugyanis bőségesen enni. Ezt minden jó doktor tudja így a miénk is.*
// Napváltás //
// Pult //
*A jó doktorunk már a kokas előtt fenn kukorékol. Az öregek ugyebár köztudottan nem alszanak sokat. Ez így van a doktorral is. Nem mintha nem szeretne aludni csak egyszerűen már nem tud úgy aludni mint a téli álomba szenderülő medve aki a fagyot végig alussza. Még az este csomagolt harapnivalót a páncélosnak meg az apródkájának. Reggel már meg is jelenik mind a kettő a pultnál.*
- Szép jó reggelt ifjak! Itten lesz az elemózsia. Legyen biztonságos utuk. Mostanság érdemes az orkokra figyelni.
*Halkan jó tanácsot ad a lovagnak mert az orkokra ugye mindig kell készülni. Főleg itt a nagy kinti részeken. A batyut gúzsba köti és a kölyök kezébe nyomja. Elvileg ugye az apródok csinálják az ilyesmiket hát dolgozzon is meg a kicsi gnóm.*
- Viszlát!
*Legeslegvégül a két jó vendégtől elköszön már. Ritka a jól fizető vendég. Ezt a két szerzetet máskor is szívesen látják majd az holt biztos. A veres elf biztos a konyhába van de nem is baj mert ott a helye. A jó doktorunk utál főzni szóval bőven elég neki ha kicitálja a jó népnek a falnivalót. Szusszan már egy hangyányit és megreggelizik a doktor. Reggel kell ugyanis bőségesen enni. Ezt minden jó doktor tudja így a miénk is.*
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-11 09:00:09
Üzenet elküldve: 2020-12-11 09:00:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Út a toronyhoz //
// Napváltás //
// Pult //
*Az étkezés után elválnak kis időre, s Arelow előre köszöni a fürdőt, amit Morzden mosolyogva fogad, hiszen egy jó apródnak ez is beletartozik a feladatai közé. Nem ébred fel a lovag szobába érkezésére, de az éjszaka közepén kellemes melegség járja át, amit a takaró jelent mellyel jó szándékúan betakarták. Reggel ásítva kel fel, kell még némi idő a teljes felébredéséig.*
- Jó reggelt! *Viszont köszönti a másikat amint reggel mindketten felkelnek. Figyelmesen hallgatja végig lovagját, s bólint a szavaira.*
- Gyorsan elkészülök. *Hamar rávágja a választ, s amint a hideg víz a mosdó tálban végigfut az arcán, máris magához tér. A reggeli mosdást, öltözködést hamar elintézi, s a csomagjaikat is összekészíti indulásra. Lefelé igyekszik Arelow után, s a pultnál állva meg is találja.*
- Jó reggelt! *Illedelmesen köszönti a pultost is, vagy aki éppen ott van. Megvárják, amíg a csomagolt ételt megkapják, s csak utána indulnak tovább úti céljuk felé.*
- Viszlát! *Ha szükséges, a csomagot magához veszi, miután elköszön a fogadóban lévő emberektől. Segít rögzíteni csókán az élelmet és a páncélt is a lovagja keze ügyébe adni, hogy ráadhassa Csókára. A másik segítségével felkerül a nyeregbe, s újult erővel folytathatják az utat a toronyig, ahol reményeik szerint sok kérdésükre választ fognak kapni.*
// Napváltás //
// Pult //
*Az étkezés után elválnak kis időre, s Arelow előre köszöni a fürdőt, amit Morzden mosolyogva fogad, hiszen egy jó apródnak ez is beletartozik a feladatai közé. Nem ébred fel a lovag szobába érkezésére, de az éjszaka közepén kellemes melegség járja át, amit a takaró jelent mellyel jó szándékúan betakarták. Reggel ásítva kel fel, kell még némi idő a teljes felébredéséig.*
- Jó reggelt! *Viszont köszönti a másikat amint reggel mindketten felkelnek. Figyelmesen hallgatja végig lovagját, s bólint a szavaira.*
- Gyorsan elkészülök. *Hamar rávágja a választ, s amint a hideg víz a mosdó tálban végigfut az arcán, máris magához tér. A reggeli mosdást, öltözködést hamar elintézi, s a csomagjaikat is összekészíti indulásra. Lefelé igyekszik Arelow után, s a pultnál állva meg is találja.*
- Jó reggelt! *Illedelmesen köszönti a pultost is, vagy aki éppen ott van. Megvárják, amíg a csomagolt ételt megkapják, s csak utána indulnak tovább úti céljuk felé.*
- Viszlát! *Ha szükséges, a csomagot magához veszi, miután elköszön a fogadóban lévő emberektől. Segít rögzíteni csókán az élelmet és a páncélt is a lovagja keze ügyébe adni, hogy ráadhassa Csókára. A másik segítségével felkerül a nyeregbe, s újult erővel folytathatják az utat a toronyig, ahol reményeik szerint sok kérdésükre választ fognak kapni.*
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-09 10:13:59
Üzenet elküldve: 2020-12-09 10:13:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Alymeidha, Hesgrim //
*Az asszonykának valami baja lehet mert olyan az ábrázata mint a nőknek havi baj idején. Három feleséget elfogyasztott élt harcosunk így tudja mi fán terem a dörgés.*
- Szép rövid név. Velős.
*Már akkor lereagálja a bemutatkozást. Furcsák ezek az ember nevek az hétszáz. No azért a kaland mindenki figyelmét felkelti. Ehhez hozzájön a kortárs elf aki valami orvos doktor vagy mi a szesz. Hogy mit kötött ki itt a fogadóban azt nem tudni de most idehozza az asszonyságnak a vadraguját meg egy kis vizet, hogy öblögessen. Aztán még kulcs is előkerül.*
- Na szóval az úgy kezdődött, hogy éppen megláttam a felhívást mi szerint a báró úr akiről kiderült, hogy a Wegtoreni kufárok vezetője kiszabadításra szervezkedik egy zsoldos osztagot. Mindig jól jön az arany a kalandokat meg nem vetem meg hisz ezek éltetnek. Így a kalmárba elvállaltam a nemes feladatot. Kisejlett, hogy valami úri kisasszony vagy mi a szöcske akit elraboltak. Nem tudok mik vagy kik és miért rabolták el de a lényeg, hogy veszélyben volt az élete. Többedmagammal és egy maroknyi városőrrel indultunk meg a romvárosba. Na ott aztán volt ne mulass. Hemzsegtek a banditák mint kóbor macskába a bolhák. Hatalmas küzdelem volt. Folyt a vér mint a patak. Suhogtak a nyílvesszők a fejünk felett meg belénk is akad egy vagy kettő. Úgy nézett ki nem találjuk meg a nemes hölgyeményt.
*Azért itt tart egy kis hatásszünetet és oldalzsebéből egy butykost meghúz. Jó fajta erős törpe szesz. Segít a történet mesélésbe.*
*Az asszonykának valami baja lehet mert olyan az ábrázata mint a nőknek havi baj idején. Három feleséget elfogyasztott élt harcosunk így tudja mi fán terem a dörgés.*
- Szép rövid név. Velős.
*Már akkor lereagálja a bemutatkozást. Furcsák ezek az ember nevek az hétszáz. No azért a kaland mindenki figyelmét felkelti. Ehhez hozzájön a kortárs elf aki valami orvos doktor vagy mi a szesz. Hogy mit kötött ki itt a fogadóban azt nem tudni de most idehozza az asszonyságnak a vadraguját meg egy kis vizet, hogy öblögessen. Aztán még kulcs is előkerül.*
- Na szóval az úgy kezdődött, hogy éppen megláttam a felhívást mi szerint a báró úr akiről kiderült, hogy a Wegtoreni kufárok vezetője kiszabadításra szervezkedik egy zsoldos osztagot. Mindig jól jön az arany a kalandokat meg nem vetem meg hisz ezek éltetnek. Így a kalmárba elvállaltam a nemes feladatot. Kisejlett, hogy valami úri kisasszony vagy mi a szöcske akit elraboltak. Nem tudok mik vagy kik és miért rabolták el de a lényeg, hogy veszélyben volt az élete. Többedmagammal és egy maroknyi városőrrel indultunk meg a romvárosba. Na ott aztán volt ne mulass. Hemzsegtek a banditák mint kóbor macskába a bolhák. Hatalmas küzdelem volt. Folyt a vér mint a patak. Suhogtak a nyílvesszők a fejünk felett meg belénk is akad egy vagy kettő. Úgy nézett ki nem találjuk meg a nemes hölgyeményt.
*Azért itt tart egy kis hatásszünetet és oldalzsebéből egy butykost meghúz. Jó fajta erős törpe szesz. Segít a történet mesélésbe.*
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-08 15:49:33
Üzenet elküldve: 2020-12-08 15:49:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Út a toronyhoz //
// Napváltás //
// Pult //
* Morzden elfogadja a lepcsánkát is, amit felé nyújt Arelow. Amikor pedig elfogyasztotta az ételét feláll, hogy távozzék, de előtte megint megköszöni az ételt. Illedelmes a kölykök.*
- Egészségedre váljék! Én meg köszönöm a fürdőt!* Azzal a kicsi távozik is, amíg ő meg eszik tovább, mert a vadhús az teljes embert kíván meg. Miután végzet ő is a pultra teszi a mosatlanját, hogy aztán fent csatlakozzék Morzdenhez. Az persze már alszik, de a fürdője lelkiismeretesen el lett készítve. Betakarja a kidőlt apródot és aztán jól megfürdik. Na persze előtte még le kell hámoznia magáról a páncélját, mielőtt a vízbe szállna. Nem siet, mert a meleg víz jól esik fáradt tagjainak. Mélázik is egy jó darabig a boszorkányon, mire kihűl teljesen a vize. Ezután megtörülközik és úgy köntösöstől fekszik be az ágyba. Nem akar már azzal is cicózni. Hamar elnyomja őt is az álom, ami nem túl békés. A boszorkány meg a hárpia itt sem hagyja békén. Fel is ébred az éjszaka közepén. Csak egy pohár víz után tud újra visszaaludni. Reggel nem kell túlságosan korán. Annyira azért nem sietnek. Hagyja, hogy a kicsi is kialudja magát. Jócskán napfelkelte után kell fel.*
- Jó reggelt!* Köszönti az ébredező apródot.* Intézd el a reggeli dolgaidat, mert azután indulunk. Csomagoltattam el ennivalót. Majd eszük, ha oda értünk.* Ezzel nagyjából tisztázta is a napi menetrendet. Ő maga is mosdik meg a többi. Felveszi páncélját és lemegy a pultba. Ott majd bevárják egymást.*
- Jó reggelt!* Lép a pulthoz.* Tegnap este csomagoltattam el hideg élelmet. Azt szeretném elvinni.* Mondja a pultosnak. Amint kezébe kerül az étel indulna is, ha Morz is megérkezett.*
- Viszlát!* Köszön el a fogadó népétől, hogy aztán kint felszerszámozzák Csókát. Ha ezzel is megvannak, akkor a gnómot felteszi a nyeregbe, és utána fel ül ő is. Szépen lassan el is indulnak a mocsár felé.*
// Napváltás //
// Pult //
* Morzden elfogadja a lepcsánkát is, amit felé nyújt Arelow. Amikor pedig elfogyasztotta az ételét feláll, hogy távozzék, de előtte megint megköszöni az ételt. Illedelmes a kölykök.*
- Egészségedre váljék! Én meg köszönöm a fürdőt!* Azzal a kicsi távozik is, amíg ő meg eszik tovább, mert a vadhús az teljes embert kíván meg. Miután végzet ő is a pultra teszi a mosatlanját, hogy aztán fent csatlakozzék Morzdenhez. Az persze már alszik, de a fürdője lelkiismeretesen el lett készítve. Betakarja a kidőlt apródot és aztán jól megfürdik. Na persze előtte még le kell hámoznia magáról a páncélját, mielőtt a vízbe szállna. Nem siet, mert a meleg víz jól esik fáradt tagjainak. Mélázik is egy jó darabig a boszorkányon, mire kihűl teljesen a vize. Ezután megtörülközik és úgy köntösöstől fekszik be az ágyba. Nem akar már azzal is cicózni. Hamar elnyomja őt is az álom, ami nem túl békés. A boszorkány meg a hárpia itt sem hagyja békén. Fel is ébred az éjszaka közepén. Csak egy pohár víz után tud újra visszaaludni. Reggel nem kell túlságosan korán. Annyira azért nem sietnek. Hagyja, hogy a kicsi is kialudja magát. Jócskán napfelkelte után kell fel.*
- Jó reggelt!* Köszönti az ébredező apródot.* Intézd el a reggeli dolgaidat, mert azután indulunk. Csomagoltattam el ennivalót. Majd eszük, ha oda értünk.* Ezzel nagyjából tisztázta is a napi menetrendet. Ő maga is mosdik meg a többi. Felveszi páncélját és lemegy a pultba. Ott majd bevárják egymást.*
- Jó reggelt!* Lép a pulthoz.* Tegnap este csomagoltattam el hideg élelmet. Azt szeretném elvinni.* Mondja a pultosnak. Amint kezébe kerül az étel indulna is, ha Morz is megérkezett.*
- Viszlát!* Köszön el a fogadó népétől, hogy aztán kint felszerszámozzák Csókát. Ha ezzel is megvannak, akkor a gnómot felteszi a nyeregbe, és utána fel ül ő is. Szépen lassan el is indulnak a mocsár felé.*
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-08 08:55:52
Üzenet elküldve: 2020-12-08 08:55:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Alymeidha //
*A pultnál támaszkodik jó doktorunk és serényen nézi, hogy a veres elf süti meg főzi amit kell a konyhába. Erdei gombás vadragu illata csapja meg az orrát amit menten befalna ha neki készült volna. De nem. Ez a félvér nőnek készült aki egy törtével ül egy asztalnál. Még egy forrásvizet lát felírva a megrendeléséhez. Na ezeket tálcára pakolja evőeszközöstől meg vászon szalvétástól. A pohár forrásvizet is. Kibattyog vele Alymeidha asztalához.*
- Tessék parancsolni a vadraguja. És itten volna a forrásvíz. Jó étvágyat!
*Már fordulna el de rájön, hogy még nem mutatkozott be.*
- Bemutatkoznék. Erre doktor vagyok. Orvos doktor. Ha bármi baja van keressen engem bizalommal.
*Lehet már bemutatkozott de ennyi idősen ki emlékszik már arra mi történt egy fertályórája. Egy dolgot elfelejtett és erre csak akkor jön rá amikor visszabattyog a pulthoz. Bizony. A kulcs. Leakaszt egyet a pult mögötti akasztóról és ezzel vissza megy Alymeidhahoz.*
- A kulcsát majdnem elfeledém. Tessék.
*Leteszi a nő elé aztán hagyja őket hadd egyen. Öreg csontjait megropogtatja egy nyújtózással. Lassan már ágyban a jó doktorunk helye mert mint tudjuk a hosszú élet titka a sok és hosszú alvás.*
*A pultnál támaszkodik jó doktorunk és serényen nézi, hogy a veres elf süti meg főzi amit kell a konyhába. Erdei gombás vadragu illata csapja meg az orrát amit menten befalna ha neki készült volna. De nem. Ez a félvér nőnek készült aki egy törtével ül egy asztalnál. Még egy forrásvizet lát felírva a megrendeléséhez. Na ezeket tálcára pakolja evőeszközöstől meg vászon szalvétástól. A pohár forrásvizet is. Kibattyog vele Alymeidha asztalához.*
- Tessék parancsolni a vadraguja. És itten volna a forrásvíz. Jó étvágyat!
*Már fordulna el de rájön, hogy még nem mutatkozott be.*
- Bemutatkoznék. Erre doktor vagyok. Orvos doktor. Ha bármi baja van keressen engem bizalommal.
*Lehet már bemutatkozott de ennyi idősen ki emlékszik már arra mi történt egy fertályórája. Egy dolgot elfelejtett és erre csak akkor jön rá amikor visszabattyog a pulthoz. Bizony. A kulcs. Leakaszt egyet a pult mögötti akasztóról és ezzel vissza megy Alymeidhahoz.*
- A kulcsát majdnem elfeledém. Tessék.
*Leteszi a nő elé aztán hagyja őket hadd egyen. Öreg csontjait megropogtatja egy nyújtózással. Lassan már ágyban a jó doktorunk helye mert mint tudjuk a hosszú élet titka a sok és hosszú alvás.*
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-08 07:54:27
Üzenet elküldve: 2020-12-08 07:54:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kiszolgálás //
// Út a toronyhoz //
*Nem is sokat kell várniuk és az idős bácsi megjelenik a levessel és egy kupa borral, amit Arelow-nak hozott.*
- Köszönöm! *Hálásan tekint fel az idős elfre és köszöni meg a levest és hozzá a jókívánságot. A fürdő említésére örömmel biccent a másiknak. Természetes, hogy apródként az ilyen dolgokban is segítségére van a lovagnak. Gyorsan kezdi kanalazni a levest, egyrészt mivel éhes, másrészt még a fürdőt is el kell készítenie. A levessel végez is, mire Arelow megkapja a szarvas húst. A lepcsánkát hálás tekintettel fogadja, azt még megeszi, mielőtt felmenne. Feláll a székről és a lovag felé fordulva meghajtja enyhén a fejét.*
- Köszönöm szépen a vacsorát és az ellátást! Máris készítem a fürdődet. *Hagyja, hogy a másik nyugodtan fogyassza el bőséges eledelét, s addig ő a tányérját a pulthoz viszi, ott leteszi, hogy elmosogathassák.*
- Nagyon finom volt! *Az idős bácsinak szól a dicséret, majd gyorsan felszalad a lépcsőn, hogy a fürdőt elkészítse, lefürödjön, majd Arelow-nak ugyanezt előkészítse. A fürdőt a bácsitól kapott segítséggel előkészíti. Hamar megfürdik, hiszen kicsi termetű. Talál egy köntöst is a szobába, ami nagy rá egy kicsit, de estére jó lesz. A vizet előkészíti a lovagnak, törölközőt is és szappant is, meg amit még tud és talál a szobában a fürdőhöz. A szobában két ágy van, s az egyikre leül, majd szép lassan eldől a fáradtságtól és összekucorodva elalszik. Mély és jó alvó, így arra sem ébredne fel ha Arelow hangosan, énekelve fürödne.*
// Út a toronyhoz //
*Nem is sokat kell várniuk és az idős bácsi megjelenik a levessel és egy kupa borral, amit Arelow-nak hozott.*
- Köszönöm! *Hálásan tekint fel az idős elfre és köszöni meg a levest és hozzá a jókívánságot. A fürdő említésére örömmel biccent a másiknak. Természetes, hogy apródként az ilyen dolgokban is segítségére van a lovagnak. Gyorsan kezdi kanalazni a levest, egyrészt mivel éhes, másrészt még a fürdőt is el kell készítenie. A levessel végez is, mire Arelow megkapja a szarvas húst. A lepcsánkát hálás tekintettel fogadja, azt még megeszi, mielőtt felmenne. Feláll a székről és a lovag felé fordulva meghajtja enyhén a fejét.*
- Köszönöm szépen a vacsorát és az ellátást! Máris készítem a fürdődet. *Hagyja, hogy a másik nyugodtan fogyassza el bőséges eledelét, s addig ő a tányérját a pulthoz viszi, ott leteszi, hogy elmosogathassák.*
- Nagyon finom volt! *Az idős bácsinak szól a dicséret, majd gyorsan felszalad a lépcsőn, hogy a fürdőt elkészítse, lefürödjön, majd Arelow-nak ugyanezt előkészítse. A fürdőt a bácsitól kapott segítséggel előkészíti. Hamar megfürdik, hiszen kicsi termetű. Talál egy köntöst is a szobába, ami nagy rá egy kicsit, de estére jó lesz. A vizet előkészíti a lovagnak, törölközőt is és szappant is, meg amit még tud és talál a szobában a fürdőhöz. A szobában két ágy van, s az egyikre leül, majd szép lassan eldől a fáradtságtól és összekucorodva elalszik. Mély és jó alvó, így arra sem ébredne fel ha Arelow hangosan, énekelve fürödne.*
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-07 19:03:29
Üzenet elküldve: 2020-12-07 19:03:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gaelein, Alymeidha//
*A félvérnek most eléggé nehezére esik koncentrálni. Veszettül mardossa az éhség, ráadásul a hosszú út miatt eléggé ki is merült. Éppen ezért nehezebben megy most a válaszok átgondolása mint általában. Jelenlegi ingerült állapotában legszívesebben őszintén odavágná, hogy bizony neki nem ínyére való, ha idegenek becézgetik. Szerencsére van még annyi lélekjelenléte, hogy ne tegyen így, alig észrevehetően mély levegőt vesz, s végül felel.*
-Aly.
*Fűszerezi meg még egy rövid mosollyal is a becenevet, s bár közel sincs túl jó hangulatban, ez egy kicsit sem látszik arcán.
Valamelyest meglepi a történet, amelyet nagy vonalakban felvázol neki a törpe, nem igazán számított arra, hogy valóban valami izgalmasan hangzó feleletet fog hallani. Tapasztalata ugyanis az, hogy az efféle idősebb alakok szeretik a leghétköznapibb történéseket is úgy előadni, mintha az a világ legérdekesebbje lenne.*
-A fene se gondolta volna, hogy ilyen izgalmak vannak Artheniorban. És ki volt az a nemes hölgy? Miért raboltál el?
*Érdeklődik az asztalra könyökölve. Az efféle információk még akár hasznosak is lehetnek a számára, tekintve, hogy nem igazán ismeri a városi elitet vagy hát azt, ami megmaradt belőle. Mellesleg pedig amíg a történetre figyel, legalább nem gondol üres bendőjére.*
*A félvérnek most eléggé nehezére esik koncentrálni. Veszettül mardossa az éhség, ráadásul a hosszú út miatt eléggé ki is merült. Éppen ezért nehezebben megy most a válaszok átgondolása mint általában. Jelenlegi ingerült állapotában legszívesebben őszintén odavágná, hogy bizony neki nem ínyére való, ha idegenek becézgetik. Szerencsére van még annyi lélekjelenléte, hogy ne tegyen így, alig észrevehetően mély levegőt vesz, s végül felel.*
-Aly.
*Fűszerezi meg még egy rövid mosollyal is a becenevet, s bár közel sincs túl jó hangulatban, ez egy kicsit sem látszik arcán.
Valamelyest meglepi a történet, amelyet nagy vonalakban felvázol neki a törpe, nem igazán számított arra, hogy valóban valami izgalmasan hangzó feleletet fog hallani. Tapasztalata ugyanis az, hogy az efféle idősebb alakok szeretik a leghétköznapibb történéseket is úgy előadni, mintha az a világ legérdekesebbje lenne.*
-A fene se gondolta volna, hogy ilyen izgalmak vannak Artheniorban. És ki volt az a nemes hölgy? Miért raboltál el?
*Érdeklődik az asztalra könyökölve. Az efféle információk még akár hasznosak is lehetnek a számára, tekintve, hogy nem igazán ismeri a városi elitet vagy hát azt, ami megmaradt belőle. Mellesleg pedig amíg a történetre figyel, legalább nem gondol üres bendőjére.*
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-06 17:03:40
Üzenet elküldve: 2020-12-06 17:03:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Kiszolgálás //
// Út a toronyhoz //
* Morzednnel szépen megbeszélik a további esti programjukat.*
- Jól van előre is köszönöm a fürdőt.* Válaszolja, miközben várják az ételt. Nem kell sokáig várniuk. A levest hamarosan kihozza az öreg elf.*
- Köszönjük!* Szól oda az öregnek, majd aztán Morznak is.*
- Jó étvágyat! Egyél nyugodtan.* Ő még várja a sajátját, ezért hát a borhoz sem nyúl. Saját eledelére kicsit többet kell várni, de ez nem is meglepő. Végül csak kiérkezik az is egy kendővel együtt, amit majd a nyakába tűz, hogy ne maszatolja össze magát.*
- Köszönöm!*Köszöni meg ezt is és neki is lát. Egy lepcsánkát oda nyújt apródjának, de ha nem kell, akkor majd ő megeszi. Neki lát hát aztán betermelni a szarvast meg a többi kiegészítőjét. Nagyon is ízletes ez az eleség. Pukkadásig eszi magát vele, hogy aztán borral öblítse le. Jó hosszan tart mire begyűri, de ez csak idő kérdése. Ha megette, akkor megint a pulthoz lép.*
- Készítsen legyen kedves össze reggelire egy kis hideg élelmet elvitelre. Mondjuk két adag Füstölt vaddisznószalonna, kenyérrel, friss hagymával elég lesz 28 aranyért. Köszönjük! Jó éjszakát!* Most már lassan felcammoghat fürödni, hogy utána lefeküdhessen aludni.*
// Út a toronyhoz //
* Morzednnel szépen megbeszélik a további esti programjukat.*
- Jól van előre is köszönöm a fürdőt.* Válaszolja, miközben várják az ételt. Nem kell sokáig várniuk. A levest hamarosan kihozza az öreg elf.*
- Köszönjük!* Szól oda az öregnek, majd aztán Morznak is.*
- Jó étvágyat! Egyél nyugodtan.* Ő még várja a sajátját, ezért hát a borhoz sem nyúl. Saját eledelére kicsit többet kell várni, de ez nem is meglepő. Végül csak kiérkezik az is egy kendővel együtt, amit majd a nyakába tűz, hogy ne maszatolja össze magát.*
- Köszönöm!*Köszöni meg ezt is és neki is lát. Egy lepcsánkát oda nyújt apródjának, de ha nem kell, akkor majd ő megeszi. Neki lát hát aztán betermelni a szarvast meg a többi kiegészítőjét. Nagyon is ízletes ez az eleség. Pukkadásig eszi magát vele, hogy aztán borral öblítse le. Jó hosszan tart mire begyűri, de ez csak idő kérdése. Ha megette, akkor megint a pulthoz lép.*
- Készítsen legyen kedves össze reggelire egy kis hideg élelmet elvitelre. Mondjuk két adag Füstölt vaddisznószalonna, kenyérrel, friss hagymával elég lesz 28 aranyért
. Köszönjük! Jó éjszakát!* Most már lassan felcammoghat fürödni, hogy utána lefeküdhessen aludni.*1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 637-656